ÚTIKRITIKA.HU / Kirgizisztán

A kirgiz név annyit jelent, hogy negyven. Feltehetően az ide betelepülő családokból vagy klánokból negyven volt.
A két hivatalos nyelvből az oroszt inkább az ország északi részén, a kirgizt pedig, inkább a délen beszélik.
A világon Kirgizisztánban vannak a legkiterjedtebb diófa-erdők.

A közép-ázsiai Kirgizisztán lélegzetelállító tájaival máig az egyik legizgalmasabb, kevéssé felfedezett úti cél. A 7000 méter feletti csúcsok, a kristálytiszta tavak, a friss hegyi levegő és a végtelen puszták olyan élményt nyújtanak, amit nehéz elfelejteni. Az ország különleges lehetőséget kínál arra is, hogy az utazó közelről ismerje meg a nomád életformát, amely itt nemcsak hagyomány, hanem a mai napig élő valóság. Kirgizisztán területének csaknem 95%-a hegyvidék, és közel fele 3000 méter fölött fekszik. Háromnegyedét állandó hó és jég borítja – ez a világ egyik legmagasabban fekvő országává teszi.
A főváros, Biskek, különleges módon egy eszközről kapta a nevét: a „biskek” az erjesztett kancatej, a kumisz készítésénél használt faütő. A város közelében található az Ala-Archa nemzeti park, egy látványos, sziklás kanyon, amely könnyen megközelíthető, és népszerű célpont a természetjárók, túrázók, hegymászók körében. A parkban számos ösvény vezet gleccserekhez, hegycsúcsokhoz, sőt, a környék legmagasabb csúcsa is innen érhető el.

Kirgizisztán egyik legismertebb természeti kincse az Isszik-Kul-tó – egy hatalmas, vízzel telt medence 1600 méteres magasságban, amely 170 km hosszú és 70 km széles. Ez a világ második legnagyobb hegyi tava, és bár télen sem fagy be, a környezete magashegységi klímával bír. A Szovjetunió idején gyógyüdülők sokasága épült a partjára, de ezek zöme a rendszerváltás után megszűnt vagy átalakult. Az utóbbi években azonban újraéled a helyi turizmus, főként belföldi és közép-ázsiai látogatók körében.

Az éghajlat a magassági viszonyoktól és a lejtők meredekségétől függően gyorsan változik: míg az alacsonyabb régiókban száraz, kontinentális klíma uralkodik, a magasabb térségekben hűvös alpesi viszonyok jellemzők.

A kirgizek különös szimpátiával tekintenek a magyarokra – sokan úgy tartják, hogy a két nép ősei egykor egymás mellett éltek a Jenyiszej folyó környékén. A közös nomád hagyomány, a díszítőmotívumok, és a régmúlt vándorlások emlékei mind-mind hidat képeznek a mai napig megőrzött történelmi rokonság felé.

Ala Archa nemzeti park fotója- Elter Karcsi fotója

,, Kirgizisztánban jelentős az orosz kisebbség száma. A függetlenség előtt mintegy 1 millióan voltak, ami a lakosság negyedét tette ki. A 2018-as népszámlálás adatai szerint napjainkban már csak 352 960-an vannak - főleg a fővárosban és az ország északi részén -, ami a lakosság 5,6%-a.

Sokan az ország függetlenné válása után és a romló életszínvonal miatt hagyták el az országot. Az ottmaradtak viszont elég jól integrálódtak a kirgiz társadalomba, igaz a politikától távol tartják magukat. Nyitottabb mentalitásúak mint oroszországi nemzettársaik. (2019)" forrás

Időjárás és éghajlat

Kirgizisztánban a klíma száraz, kontinentális. A Tien-San magasabb helyein a klíma akár sarkvidékinek is mondható. Az ország délnyugati részén a klíma szubtrópusi jellegű. Az északi dombvidékeken a klíma mérsékelt. Az alacsonyabba fekvő területek meglátogatására a március és május közötti tavaszi évszak a legkedvezőbb, vagy szeptember és október. Ezeken a hónapokon kívül nagy a forróság. A júliusi vagy augusztusi időzítés a hegyi túrákra utazóknak a legalkalmasabb.

Történelem

A szkíták ősidőkben a mai Kirgizisztán területén éltek. A szkíták eltűnésével a kirgizek Szibériából költöztek ide. A kirgizek olyan törzsek leszármazottai, akik a Tuvai régióból érkeztek Oroszország területéről, és a 13. században, a Mongol Birodalom felemelkedése idején vándoroltak be a ma Kirgizisztánként ismert területre.

1876-ban, a Kokandi Khanátus megsemmisítése után a mai Kirgizisztán területe az Orosz Birodalom része lett. A helyi lakosokat az oroszok (és így a nyugatiak is) "Kara Kirghiz"-ként ismerték, a "Kirghiz" nevet pedig azokra használták, akiket ma kazakoknak nevezünk. Körülbelül ugyanebben az időben egy széleskörű muszlim lázadás az északnyugat-kínai Qing uralom ellen megbukott, és számos ujgur és dungán (kínai muszlim) ember menekült az Orosz Birodalomba, új otthont találva a mai Kirgizisztánban és Kazahsztánban.

A cári hódítással számos szláv bevándorló érkezett, akik kiszorították a kirgizeket, és földjeiken termeltek. Az első világháború alatt sok kirgiz megtagadta a cári csapatok támogatását, és sokan megöltek.

A Szovjetunió megalakulását követően létrehozták a Kara-Kirghiz Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságot az Orosz Szovjet Federatív Köztársaságon belül. Egy kis város, korábban Pishkek néven ismert, lett a köztársaság fővárosa, és Frunze névre keresztelték egy vöröskatonai parancsnok tiszteletére. (Ez nem volt könnyen kiejthető név, mivel a kirgiz nyelvben nincs „f” hang.)

Két évvel később (1926-ban) a szovjetek megpróbálták rendezni etnikai csoportjaik neveit: a Kara-Kirghiz Köztársaság Kirgiz Köztársasággá, az egykori Kirgiz Köztársaság pedig Kazak Köztársasággá változott. 1936-ban a Kirgiz Köztársaság levált az orosz köztársaságról, és az USSR egyik tagállamává vált Kirgiz SSR néven.
Bár Lenin sosem járt Kirgizisztánban, a szovjet korszakban Frunze-ben volt egy Lenin Múzeum, helyi gyártású Lenin szőnyeggel a kiállításai között. Ez ma a Kirgizisztán Nemzeti Múzeuma.

Kirgizisztán drámai változásokon ment keresztül, ahogy az iparosítás megérkezett, gyárakat, bányákat és egyetemeket hozva magával. Kifejlesztettek egy latin, később cirill alapú ábécét, hogy a kirgiz nyelvet írott formában is használhassák; bevezették az kötelező iskoláztatást, és a híres Manasz eposzt leírták és könyv formájában publikálták.

A szovjet hatás Kirgizisztánra erőteljesen érezhető volt, és sok elő-szovjet hagyomány és kultúra elveszett, amelyeket azóta felfedeztek a függetlenség óta. Ezen kívül etnikai kisebbségeket telepítettek Kirgizisztánba, köztük németeket, kurdokat, csecseneket, lengyeleket és zsidókat. Ez a népességkeveredés Kirgizisztánt Ázsia egyik legnagyobb etnikai sokféleségű országává teszi.

augusztus 31-én, miután több régióban is zavargások voltak a Szovjetunióban, Moszkvában egy puccsot hajtottak végre Mihail Gorbacsov rendszere ellen, amely megbukott. Ez a lépés motiválta a kirgiz hatalmi struktúrát, hogy kihirdesse függetlenségét a Szovjetuniótól. Ugyanekkor egy Askar Akayev nevű fizikus lett Kirgizisztán elnöke, ő volt az egyetlen Közép-Ázsiában, akit nem a helyi kommunista párt támogatott.

A függetlenség megerősítése érdekében az új ország megváltoztatta a nevét orosz és angol nyelven (a "Kirghizstan Киргизстан" vagy "Kirghizia Киргизия" helyett "Kyrgyzstan Кыргызстан"-ra, hogy jobban illeszkedjen a kirgiz helyesíráshoz), és (valamennyire) visszaállította a főváros ősi nevét (bár most Bishkek néven ismert, nem pedig Pishpek).

Akayev elnök esetében világossá vált, hogy a párton kívüliség nem garantálja az őszinteséget. A végrehajtó hatalom növekedett az ellenzék elnyomásával, és az elnök mentességet biztosított magának és családjának a büntetőeljárások alól. Több évnyi kérdéses választás után 2005 márciusában az ország különböző részeiből érkező hatalmas tüntető csoportok gyűltek össze a fővárosban, ami Akayev oroszországi száműzetésbe menekülését eredményezte.

A Tulipános Forradalom vezetője, Kurmanbek Bakiyev, ideiglenes kormányt alakított, és elnökként és miniszterelnökként szolgált, egészen júliusig, amikor sürgősségi választásokat tartottak. Bakiyev elnöki tisztségért indult és nyert, de csak öt hónap múlva tudta megszerezni a parlament jóváhagyását a kabinetje számára. Több próbálkozás után, hogy rendezze az alkotmányt, Bakiyev 2007-ben kijelentette, hogy az összes korábbi alkotmányváltozat törvénytelen, és egy módosított alkotmányt vezetett be az Akayev-korból. Ezt követően feloszlatta a parlamentet, és előrehozott választásokat írt ki a parlamenti struktúra reformjára. Az elnök saját pártja megszerezte a többséget, és az Egyesült Államok mély aggodalmát fejezte ki a választások lebonyolításával kapcsolatban, számos problémát említve, például a szavazatszámlálási eltéréseket és a választói részvétel felfújt adatait. Kirgizisztán mai problémái, mint a politikai szabadság hiánya, a széles körű korrupció és a demokráciára gyakorolt negatív hatások, általánosak az Független Államok Közösségében.

Manas, egy harcos a kirgizek egyfajta István királya, mert ő egyesítette Kirgizisztánt. Ő a kirgizek számára a legnagyobb nemzeti, avagy népi hős. Az ő neve mindenhol feltűnik, látszódik az országban: utcák, szobrok, egyetemek, rádióállomás, nemzeti park. A fő nemzetközi repülőterük is persze Manasról van elnevezve. Sírja az Ala Too nevű hegyen van, Talas várostól északnyugatra. Ott van egy Manas Ordo nevű történelmi park és múzeum a tiszteletére. A történészi feltevések, avagy a hiedelmek szerint a kirgizek azok közé a népek közé tartoztak, amelyek támadták Kína határait és amik miatt a Nagy Fal építése szükségessé vált.

Manas egyik szobra a sok közül (Bishkek, Ala Too tér) - Elter fotója

Az ,,aranykor" maradványa - Lenin - n.b. fotója

Manapság

Nincs igazán demokrácia, hatalmas probléma a korrupció, sok a politikai, és nemzetiségi feszültség.
Sok kirgiz nemzetiségű tud valamennyire oroszul, de nem szereti használni.

Biskek - Az elnöki palota - Elter fotója

"Kirgizisztánban a társadalom súlyosan kettészakadt, létezik egy szűk, nagyon gazdag réteg (2–300 család), akik a drogüzletből milliárdokat szakítanak le, és a maradék ötmillió nagyon szegényekből álló réteg, akik a falvakban középkori körülmények közt tengetik mindennapjaikat növénytermesztésből és állattartásból. Az országban nincs középosztály, mivel aki megfelelő képzést szerez, azonnal elhagyja az országot (Oroszországba, Kazahsztánba), ahol sokkal jobbak a megélhetési körülmények.

Jelentős az Afganisztánból származó drogok kereskedelme is, mivel az Oroszországba és Ukrajnába jutó kábítószer egyik fő útvonala keresztülmegy az ország déli területein (a Fergana-völgy határán). A mély-szegénység határán tengődő emberek pedig egy kisebb köteg pénz ellenében fedezik, sőt segítik a szállítmányok biztonságos útját.

Egy nemzetközi szervezet által készített felmérés szerint Kirgizisztán az elsők közt van korrupciós szint tekintetében. Jelen van a kórházakban, oktatásban is, az olyan területeken is, ahol a kormány hatalma nem olyan erős. Kirgizisztánban még mindig él az öregek tanácsa a vidéki területeken. Az emberek közti vitákat nagyrészt ők rendezik. Ezek is lefizethetőek. A komolyabb jogi döntéshozatalban nem vesznek részt, de kisebb ügyekben jogilag alátámasztottan döntő szavuk van. A társasházi közösségek által választott képviselők is mind korruptak. " forrás

"Ami azonnal szembeötlő a fővárosban, az a kirgizek kapcsolata Oroszországgal. Ez az első volt szovjet tagköztársaság, ahol azt tapasztaltam, hogy nemhogy nem utálják az oroszokat de "barátságos testvéreknek tekintik őket, akik nagyon sokat segítettek". Ez talán annak köszönhető, hogy Kirgizisztán olyan fejletlen volt az orosz (majd szovjet) bekebelezés időszakában, hogy még Sztálin sem tartotta érdemesnek arra, hogy sokat foglalkozzon velük. És habár a kirgizeknek is megvannak a maguk tragikus történeteik, amit mégis tettek itt az oroszok az leginkább a fejlesztés volt. Túlzás nélkül mondható, hogy ők hozták el a modern civilizációt, a szovjetekkel indult el a városiasodás, lett ipar és habár vidéken még mindig élnek emberek jurtában, alapvető közlekedési eszköz és vagyontárgy a ló, de azért mobiltelefonja már itt is mindenkinek van.

Ennek a viszonyulásnak és a jelenleg is jellemző fejletlenségnek köszönhető az, hogy Bishkekben Oroszország a vágyott ország a munkalehetőségekkel, a befektetőkkel. Ha valaki mostanság jár a Váczi utcában az Aeroflot iroda környékén komoly veszélye van annak, hogy ráhullik a cégfelirat egyik betűje. Ehhez képest az Aeroflot a kirgiz utcai reklámokon a menő légitársaság, a modernitás és a jövő záloga. A másik speciális kapcsolat Törökországhoz és Litvániához köti a kirgizeket. Törökország a muszlim vallás és a nyelvrokonság mentén kapcsolódhat gondolom, Isztambulból jönnek leginkább a nemzetközi járatok, sok a török beruházás és a kulturális projekt. Bishkekben azt hiszem én egyetlen kirgiz szót sem hallottam, pedig van saját nyelvül, saját írásmóddal. Oroszul beszél mindenki, egymás között is. Állítólag ez vidéken nem feltétlenül van így. " forrás

Internetszolgáltatási hirdetőplakát ebben a mozlim országban. Mondjuk, Szaud-Arábiában elképzelhetetlen lenne egy ilyen cicis reklám - d.p. fotója

,, A ruhák megváltoztathatják az emberek gondolkodását – mondta Kirgizisztán elnöke – ezért szerinte a hagyományos muszlim öltözetet viselő nőkből nagyobb eséllyel lesz terrorista. Az országban plakátkampányt is indítottak a nyugati viselet népszerűsítésére, ami sokakat felháborított.

Almazbek Atambajev elnök azokat is bírálta, akik kritizálják a nyugati viseletet választó nőket. Kijelentései egy több hete tartó országos vita újabb fejezetét jelentik, miután a kormány plakátkampányt indított a muszlim viselet ellen. A plakátok egyik felén tradicionális kirgiz öltözetet viselő, a másikon pedig az egész testüket és arcukat is eltakaró, nikábot vagy burkát hordó nők láthatóak. A két kép alatt az alábbi felirat áll: Szegény emberek! Milyen irányban tartunk?

Kirgizisztánban, ahol az emberek 80 százaléka muszlim, sokan megsértődtek. A helyi muszlimok spirituális tanácsa szerint a provokatív képek aláássák az ország egységét. Több plakátot megrongáltak, sokan Facebookon és más csatornákon tiltakoztak.

Az elnök az őt a túlságosan szabados öltözködés népszerűsítése miatt érő kritikákra úgy reagált: A kirgiz nők 1950 óta hordanak miniszoknyát, és soha eszükbe sem jutott, hogy robbanóövet vegyenek magukra. Hagyjuk, hogy miniszoknyába járjanak, de ne legyen egy robbantás se. A muszlim viselet és az öngyilkos merényletek közti kapcsolatról azt mondta, hogy a letartóztatott, merényletekre készülő terroristák feleségei általában „zsákot viselnek a fejükön". (2016)" forrás

A kirgizekről

Dacára annak, hogy hivatalosan muzulmánok, ez a hétköznapi életben ritkán érhető tetten. Bishkek utcáin különösen alig látni az iszlám erejét. Igaz a Szovjetunióból való kiválás óta lassan azért elindult a kirgiz társadalomban a vallásosság, illetve inkább az iszlám hagyományok komolyabban vétele. Fokozatosan egyre több kirgiz tartózkodik az alkoholfogyasztástól, a disznóhústól, és egyre többen mennek péntekenként a mecsetbe. A kirgizek tisztaságmániásak, főleg az otthoni közeget illetően. A világon a legismertebb kirgiz egy író: Csingiz Ajtmatov (2008-ban halt meg. Kirgiz és orosz nyelven írott könyveit a világ nagyon sok nyelvére lefordították. Leghíresebb könyve: A Versenyló halála (1966).

Hagyományos ünnepi ruhát öltött asszonyok Ysyk-Kölben - p.n. fotója

"A kirgiz emberek nagyon szépek. A jellegzetes ázsiai szemükkel, ami olyan szűk, hogy csoda, hogy kilátnak. A lányoknak nagyon jól áll, igazán szépek és az idős emberek egyenként albumokat megtöltő fotótémák lehetnének. Sokan az idősebbek közül még a tradicionális kalapot hordják, amit hogyhogy nem "kalpagnak" hívnak. Státuszszimbólum lehet az aranyfog, ezért sok mosoly csillog. " forrás

Nagypapa az unokával ünnepi ruhában - p.n. fotója

Tapasztalataink szerint a kirgiz emberek elsőre nem tűnnek különösebben barátságosnak vagy nyitottnak a turistákkal szemben. Megnéznek, néha hosszan is, és ha épp kedvük van, odaszólnak egy gyors „otkuda?” kérdést – ami lényegében annyit jelent: „Honnan jöttél?”. Ennél többre azonban ritkán kerül sor. Kevés olyan alkalom volt, amikor valódi kedvességgel fordultak felénk, a legtöbb interakció inkább semleges, udvarias, de távolságtartó maradt.

A férfiak közül sokan hordják a hagyományos, fehér nemezből készült kalpagot – egy különleges fejfedőt, amit máshol nem igazán látni. Van, aki ennek egy modernizált, „nemez baseballsapka” változatát viseli. Öltözködésük gyakran konzervatív: pantalló, zakó, ami kissé régimódinak hat – főleg vidéken. A nagyobb városokban természetesen elterjedtek a nyugati ruhák, főleg a fiatalabb generáció körében. A nők leginkább hosszú szoknyában, vagy földig érő ruhában járnak, gyakran színes fejkendővel.

Az emberek vonásai egyértelműen mongoloid jellegűek – talán még erősebben, mint az üzbégeknél vagy türkméneknél. Vallási hovatartozásukat tekintve muszlimok, de a legtöbben ezt meglehetősen szelíd, hétköznapi módon élik meg. A mindennapi életben nem ritka, hogy a vallási szabályok mellett helyet kap egy-egy lazább gesztus is – például az alkohol fogyasztása nem tabu. „Egy fröccs még belefér” – mondaná a helyi, miközben mosolyogva kínál kumisszal, vagy épp vodkával.

A gyerekek birkahúson nőnek fel, így gond nélkül esznek nagy mennyiségű húst. Ahogyan az Északi-sarkvidéken élő inuitok a zöldségek hiányában a fókákból nyerik ki a szükséges vitaminokat, úgy a kirgizek is a juh teljes felhasználásával – minden részét hasznosítva – pótolják a szervezetük számára fontos tápanyagokat. - K. M. fotója

Turista etikett

A kirgizeknél a köszöntés nagyon fontos része a kézrázás. Igaz a kézrázás a férfiak között elterjedt. A férfiak nem szoktak kezet fogni nőkkel. Ha a turista kezet próbál fogni egy kirgiz nővel, akkor ezzel az igyekezetével zavarba hozza a nőt.
Bár Kirgizisztán alapvetően mohamedán ország, de a fővárosban és a nagyvárosokban teljesen európaias az öltözködési mód, azaz a turista e tekintetben nem kényszerül igazán alkalmazkodásra. Az ország déli részein viszont a nők konzervatívabban öltözködnek, s így arrafelé a turista lányoknak, nőknek mértéktartóbban kell mutatkozni.

Kirgiz konyha és gasztronómia

A kedvenc kirgiz ételünk egyértelműen a lagman – nevezzük egyszerűen csak „kirgiz spagettinek”. Már Üzbegisztánban és Tádzsikisztánban is kóstoltuk, de csak Kirgizisztánba érve értettük meg igazán, miért tartják ezt az országot a lagman igazi fellegvárának. A különbség főleg abban rejlik, hogy itt a tésztát valóban kézzel gyúrják és nyújtják, látványosan, gyakran az étterem közepén. Nem úgy, mint a szomszédos országokban, ahol a lagman gyanúsan emlékeztetett a bolti, zacskós tésztára – és az élmény is ennek megfelelő volt.
A lagman rengetegféleképpen készülhet: lehet sűrű szószban tálalt vagy inkább leveses, csípős vagy enyhe, marhahússal vagy birkával. Egy dolog viszont szinte biztos: lóhúst nem tesznek bele, ahogy néha tévesen feltételezik – ez ugyanis túl értékes alapanyag ahhoz, hogy csak úgy egy hétköznapi fogásba belefőzzék.

A másik híres kirgiz tésztás étel a besbarmak – ami szó szerint „öt ujjat” jelent, utalva arra, hogy régen kézzel ették. Ez a fogás már kevésbé nyerte el a tetszésünket. A besbarmak lényege, hogy főtt tésztára tesznek hosszúra szálazott, puhára főtt húsdarabokat (többnyire birkát vagy marhát), majd az egészet leöntik zsíros húslevessel. A fűszerezés viszont minimális – vagy inkább teljesen hiányzik. Az eredmény inkább tűnik kórházi kosztként, mint nemzeti büszkeségként, legalábbis számunkra.

Pedig van belőle ünnepi változat is, amelyben lóhús kerül a húsos rétegbe – ezt sajnos mi nem kóstoltuk, de a helyiek szerint ez a legfinomabb változata. Ha legközelebb ünnepi alkalomra érkezünk, talán szerencsénk lesz… mert Kirgizisztánban az étkezés is kaland.

"Letartóztattak a kirgizek egy ott dolgozó brit férfit, mert a lófaszhoz hasonlította az egyik helyi ételkülönlegességüket. Akár öt év börtönt is kaphat, amiért az egyik helyi specialitásról azt találta mondani, hogy az olyan, mintha lófasz lenne. Azt írta a Facebook oldalán a hagyományos kirgiz lókolbászról, a csucsukról, hogy ilyenkor, az ünnepek alatt kirgiz kollégái sorban állnak a lófaszért. A felháborodott munkások a brit muki munkahelyén, egy aranybányában sztrájkolni kezdtek. Később törölte a posztot, és bocsánatot is kért, mert nem akart megsérteni senkit, de most mégis közösség elleni uszításért kell bíróság elé állnia. A brit ember esélyeit nem javítja, hogy a kirgiz kormány egyébként is vitában áll a céggel egy aranybánya birtoklása miatt. (2016.)"

A kirgiz konyhában domináns a júhhús, de szerencsére hal is kerül az asztalra- k.a. fotója

A kirgiz konyha nem lopta be magát a szívünkbe. Bár bőségesen használnak húst – főleg birkát és marhát –, a fűszerezés terén meglehetősen visszafogottak. Az ízek általában egyszerűek, néha egészen tompák, mintha a só és a bors is ünnepi hozzávalónak számítana. Közép-Ázsiában az étkezés gerincét szinte mindenhol a saslik–plov–húsos gombóc „szentháromsága” adja, és Kirgizisztán sem kivétel.

Az ételek elég nehezek, gyakran zsírosak, ami magashegységi klímában talán hasznos, de turistaként néhány nap után megterhelő tud lenni. Minden sarkon találni samsát – ez a helyi húsos tésztabatyu, amit kemencében sütnek –, illetve kapható a tipikus kör alakú, kemény héjú muszlim kenyér, a nán, ami leginkább tálalásra, törésre és mártogatásra szolgál, nem arra, hogy beleharapjunk.

Ha valaki dzsemet, őrölt kávét vagy más "nyugati luxust" keres, jobb, ha a nagyobb szupermarketeket célozza meg, mert a kisebb boltokban ezek ritkaságszámba mennek. Az italfronton viszont meglepően jól állnak: a helyi sörök kifejezetten kellemesek, és a vodkák kínálata szinte végtelen. A jobb minőségű orosz vodkák fél literes kiszerelésben már 1000 forint körüli áron kaphatók.

Az alkohol és a cigaretta Kirgizisztánban általánosan olcsó – talán túlságosan is. Úgy tűnik, hogy a férfi lakosság jelentős része napi szinten fogyaszt erősebb italokat, ami számunkra kissé aggasztó képet festett. Persze helyi viszonylatban ez nem számít problémának – inkább a mindennapok része. A különbség talán csak annyi, hogy mi ezt problémaként látjuk, ők viszont természetesnek.

A közép-ázsiai konyha sok tekintetben emlékeztet a közel-keleti vagy mediterrán ízvilágra: alapvető szerepet játszik benne a rizs, a zöldségek, a hüvelyesek, a fűszeres szószok, a joghurt és a grillezett húsok. Ugyanakkor a kirgiz gasztronómia sajátos karakterét a nomád gyökerek adják. Az ételek többnyire egyszerűek, táplálóak, és szinte minden a hús, a tejtermék és a kenyér hármasára épül.

A kirgiz konyha nem kifejezetten kímélő a gyomorhoz – különösen, ha a helyi szószok kerülnek elő. Ezek között akadnak olyan csípősek, hogy szinte égetik az ember szájpadlását. A csípősség fokozása ráadásul nem ritka vendéglátói gesztus – gyakran kérdés nélkül is érkezik a tányérra.

A tea a mindennapi élet szinte minden pillanatában jelen van: reggel, ebéd után, vendéglátáskor – és általában tej nélkül, tisztán isszák. A muszlim hagyomány ellenére az alkohol nem számít tabunak – különösen, ha vendégek vannak, a házigazdák gyakran kínálnak valamilyen erősebb italt is.

Különleges kirgiz ital a kumisz, vagyis az erjesztett kancatej. Ezt csak szezonálisan – tavasztól kora őszig – lehet kóstolni, amikor a kancák tejezik a csikókat. A másik helyi ital, a bozo, egész évben elérhető. Ez sűrű, enyhén habzó ital, amely erjesztett kölesből készül – és bár furcsa elsőre, sokak számára meglepően frissítő.

Fontos gyakorlati tanács: vidéken és kisebb településeken a csapvíz fogyasztása sok helyen nem ajánlott. A palackozott víz könnyen elérhető, és jobb választás az utazók számára – különösen a nyári hónapokban.

Kultúra

A kultúrát a nomád hagyományok formálták, így nem meglepő, hogy a jurta és a ló itt nagy jelentőséggel bír. Emellett a vadászat, különösen a sólymolás (vagyis a sólymok és sasok használata a vadászat során) és a lovas játékok is fontos szerepet játszanak. A legismertebb játék a Kyz Kumai (hozd a lányt ide). Ebben a játékban egy nőtlen fiatalember és egy hajadon fiatal nő mérkőznek meg egymással. Ha a férfi nyer, megcsókolhatja a nőt (eredetileg házasságot jelentett), ha a nő nyer, megverheti őt a lovon visszafelé egy ostorral. A hagyományos filcből és bőrből készült ruhadarabok továbbra is használatban vannak, és a hagyományos készítésben maradtak. Emellett hosszú hagyománya van a hímzésnek és a filcművészetnek. A hagyományos Shyrdak szőnyeg példája a filcművészet mesterségbeli tudásának.

A klasszikus irodalomban és mesélésben a Manasz-eposz központi szerepet játszik. A 6. és 8. század között keletkezett, 500 000 versszakból álló eposz Manasz hős küzdelmét írja le a ujgurokkal szemben és az önállóság megőrzését. Ez a mű, amely húszszor nagyobb terjedelmű, mint az Odüsszeia és az Iliász együttvéve, évszázadokig csak szájhagyomány útján terjedt el a Manatschik által. Ma is ünnepi alkalmakon recitálják a részleteit, és a Manatschik magas megbecsülésnek örvendenek. A felolvasást gyakran kíséri a hagyományos komuz (vagy komus), amely egy háromhúros pengetős hangszer, ami a lóták családjába tartozik, és nagyjából összehasonlítható az eredeti perzsa setárral (szintén háromhúros).

A nomád kultúra és a Manasz-eposz jelentősége a kirgiz zászlón is tükröződik. A nap sugarai a 40 mitikus Manasz harcost szimbolizálják, a középső vonalak pedig a jurta tetőszerkezetének keresztbe menő rúdjait ábrázolják.

A modern művészet és irodalom a 20. század gyermeke. A Festőszövetséget 1934-ben alapították. Egy évvel később nyílt meg az Állami Képtár, a mai Nemzeti Képzőművészeti Múzeum, Aitiev néven. Az első kirgiz festők Gapar Aitiev és Sabyrbek Akylbekov voltak, akik Moszkvában és Leningrádban tanultak. A 20. század korai festészete a szocialista realizmus ideológiai hagyományain alapult. Emellett a hagyományos motívumok is szerepet játszottak. Az időszak jelentős festői közé tartozik Theodor Gerzen, Arkadij Ostaschev, Duhanin, Tjurin és Akynbekov. Függetlenség óta a festészet sokszínűbbé vált. A konzervatív iskola mellett egy modern irányzat is fejlődik, amely a realizmus és a modernség elemeit ötvözi. Ezen kívül létezik a „szórakoztató festészet”, amely dekoratív vagy turisztikai jellegű munkákat tartalmaz.

Az irodalomban Dschingis Aitmatov a domináló alak. A 1928-ban Schekerben született író világhírűvé vált a Dshamilja című szerelmi történetével.

Nyelv

Kirgizisztán hivatalos nyelvei az orosz és a kirgiz, amely szoros kapcsolatban áll az üzbég, kazak és török nyelvekkel. A kirgiz nyelvet a vidéki területeken használják gyakrabban, míg az orosz nyelv az urbánus területeken a választott nyelv, és nem ritka, hogy a fővárosban, Bishkekben olyan etnikai kirgizekkel találkozunk, akik nem beszélnek kirgizül. Az angol nyelvet bár egyre többen beszélik, még mindig ritkán használják, ezért hatékony kommunikáció érdekében legalább néhány alapvető szót (igen, nem, kérem, köszönöm stb.) érdemes megtanulni oroszul vagy kirgizül, attól függően, hogy hol tartózkodunk. Ha teljesen eltévedtünk, próbáljunk fiatalokat, különösen diákokat kérdezni.

Mint a volt szovjetunió többi részén, Kirgizisztán is a cirill ábécét használja, ami problémát jelenthet a nyugati utazók számára. Azonban a karakterek nem túl nehezen tanulhatók, és ha egyszer elsajátítjuk őket, sok szó ismerősnek tűnhet. Például a „ресторан” latin betűs átirata „restoran”, ami „étterem”-et jelent. De vigyázzunk, mert a cirill írásmódot a kirgiz és az orosz nyelvhez is használják.

Egy érdekes kisebbségi nyelv a dungán. Ez egy kínai dialektus, amelyet török nyelvek és orosz befolyásoltak. A dungánt a muszlim kínai (Hui) lázadók utódai beszélik, akik a Qing-dinasztia által elbukott muszlim lázadás után az 1870-es évek végén menekültek az Orosz Birodalomba. Kirgizisztánban a dungánok néhány faluban élnek, és aktívan részt vesznek a kereskedelemben és az éttermek üzletágában az ország szerte. A dungán nyelv hivatalos írásrendszere a cirill ábécére alapozódik (a kínai karakterek helyett), de a gyakorlatban viszonylag ritkán használják.