ÚTIKRITIKA.HU / Kirgizisztán

A kirgiz név annyit jelent, hogy negyven. Feltehetően az ide betelepülő családokból vagy klánokból negyven volt.
A két hivatalos nyelvből az oroszt inkább az ország északi részén, a kirgizt pedig, inkább a délen beszélik.
A világon Kirgizisztánban vannak a legkiterjedtebb diófa-erdők.

,, A közép-ázsiai Kirgizisztán 7000 méter feletti hegyeivel, mélykék tavaival, friss levegőjével és hatalmas pusztáival felejthetetlen élményeket nyújt. Különleges lehetőség megismerkedni a nomádok természetközeli életmódjával.Az ország területének csaknem 95%-a hegyvidék, majdnem fele 3000 m felett fekszik, háromnegyede állandó jég és hó alatt.

Biskek, Kirgizisztán fővárosa az egyedüli város a világon, amely egy faeszközről kapta a nevét – a biskeket az erjesztett kancatej készítésénél használják ugyanis. Közelében található az Ala-Archa, ez egy impozáns, tördelt, de könnyen megközelíthető kanyon, amely állami természetvédelmi terület számos séta-és kirándulóúttal, köztük gleccserekhez vezető ösvényekkel, hegymászóknak való utakkal a terület legmagasabb csúcsára.

Az Isszik-Kul tó egy hatalmas, vízzel teli horpadás 1600 méterrel a tengerszint felett. 170 km hosszú és 70 km széles, ez a második legnagyobb hegyi tó a világon. A Szovjetunió idején gyógyfürdők sorakoztak a tó partján, de a fürdőhelyi turizmus a nagy orosz medvével együtt összeomlott. A hegyvidékek éghajlata tengerszint feletti magasságuktól függ, és a környező síkságoktól való emelkedés meredekségétől.

A kirgizek a magyarok rokonainak tartják magukat, mert hogy réges-rég a Jenyiszej mentén egymás mellett éltek őseink." forrás

Ala Archa nemzeti park fotója- Elter Karcsi fotója

,, Kirgizisztánban jelentős az orosz kisebbség száma. A függetlenség előtt mintegy 1 millióan voltak, ami a lakosság negyedét tette ki. A 2018-as népszámlálás adatai szerint napjainkban már csak 352 960-an vannak - főleg a fővárosban és az ország északi részén -, ami a lakosság 5,6%-a.

Sokan az ország függetlenné válása után és a romló életszínvonal miatt hagyták el az országot. Az ottmaradtak viszont elég jól integrálódtak a kirgiz társadalomba, igaz a politikától távol tartják magukat. Nyitottabb mentalitásúak mint oroszországi nemzettársaik. (2019)" forrás

Időjárás és éghajlat

Kirgizisztánban a klíma száraz, kontinentális. A Tien-San magasabb helyein a klíma akár sarkvidékinek is mondható. Az ország délnyugati részén a klíma szubtrópusi jellegű. Az északi dombvidékeken a klíma mérsékelt. Az alacsonyabba fekvő területek meglátogatására a március és május közötti tavaszi évszak a legkedvezőbb, vagy szeptember és október. Ezeken a hónapokon kívül nagy a forróság. A júliusi vagy augusztusi időzítés a hegyi túrákra utazóknak a legalkalmasabb.

Történelem

A szkíták ősidőkben a mai Kirgizisztán területén éltek. A szkíták eltűnésével a kirgizek Szibériából költöztek ide. A kirgizek olyan törzsek leszármazottai, akik a Tuvai régióból érkeztek Oroszország területéről, és a 13. században, a Mongol Birodalom felemelkedése idején vándoroltak be a ma Kirgizisztánként ismert területre.

1876-ban, a Kokandi Khanátus megsemmisítése után a mai Kirgizisztán területe az Orosz Birodalom része lett. A helyi lakosokat az oroszok (és így a nyugatiak is) "Kara Kirghiz"-ként ismerték, a "Kirghiz" nevet pedig azokra használták, akiket ma kazakoknak nevezünk. Körülbelül ugyanebben az időben egy széleskörű muszlim lázadás az északnyugat-kínai Qing uralom ellen megbukott, és számos ujgur és dungán (kínai muszlim) ember menekült az Orosz Birodalomba, új otthont találva a mai Kirgizisztánban és Kazahsztánban.

A cári hódítással számos szláv bevándorló érkezett, akik kiszorították a kirgizeket, és földjeiken termeltek. Az első világháború alatt sok kirgiz megtagadta a cári csapatok támogatását, és sokan megöltek.

A Szovjetunió megalakulását követően létrehozták a Kara-Kirghiz Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságot az Orosz Szovjet Federatív Köztársaságon belül. Egy kis város, korábban Pishkek néven ismert, lett a köztársaság fővárosa, és Frunze névre keresztelték egy vöröskatonai parancsnok tiszteletére. (Ez nem volt könnyen kiejthető név, mivel a kirgiz nyelvben nincs „f” hang.)

Két évvel később (1926-ban) a szovjetek megpróbálták rendezni etnikai csoportjaik neveit: a Kara-Kirghiz Köztársaság Kirgiz Köztársasággá, az egykori Kirgiz Köztársaság pedig Kazak Köztársasággá változott. 1936-ban a Kirgiz Köztársaság levált az orosz köztársaságról, és az USSR egyik tagállamává vált Kirgiz SSR néven.
Bár Lenin sosem járt Kirgizisztánban, a szovjet korszakban Frunze-ben volt egy Lenin Múzeum, helyi gyártású Lenin szőnyeggel a kiállításai között. Ez ma a Kirgizisztán Nemzeti Múzeuma.

Kirgizisztán drámai változásokon ment keresztül, ahogy az iparosítás megérkezett, gyárakat, bányákat és egyetemeket hozva magával. Kifejlesztettek egy latin, később cirill alapú ábécét, hogy a kirgiz nyelvet írott formában is használhassák; bevezették az kötelező iskoláztatást, és a híres Manasz eposzt leírták és könyv formájában publikálták.

A szovjet hatás Kirgizisztánra erőteljesen érezhető volt, és sok elő-szovjet hagyomány és kultúra elveszett, amelyeket azóta felfedeztek a függetlenség óta. Ezen kívül etnikai kisebbségeket telepítettek Kirgizisztánba, köztük németeket, kurdokat, csecseneket, lengyeleket és zsidókat. Ez a népességkeveredés Kirgizisztánt Ázsia egyik legnagyobb etnikai sokféleségű országává teszi.

augusztus 31-én, miután több régióban is zavargások voltak a Szovjetunióban, Moszkvában egy puccsot hajtottak végre Mihail Gorbacsov rendszere ellen, amely megbukott. Ez a lépés motiválta a kirgiz hatalmi struktúrát, hogy kihirdesse függetlenségét a Szovjetuniótól. Ugyanekkor egy Askar Akayev nevű fizikus lett Kirgizisztán elnöke, ő volt az egyetlen Közép-Ázsiában, akit nem a helyi kommunista párt támogatott.

A függetlenség megerősítése érdekében az új ország megváltoztatta a nevét orosz és angol nyelven (a "Kirghizstan Киргизстан" vagy "Kirghizia Киргизия" helyett "Kyrgyzstan Кыргызстан"-ra, hogy jobban illeszkedjen a kirgiz helyesíráshoz), és (valamennyire) visszaállította a főváros ősi nevét (bár most Bishkek néven ismert, nem pedig Pishpek).

Akayev elnök esetében világossá vált, hogy a párton kívüliség nem garantálja az őszinteséget. A végrehajtó hatalom növekedett az ellenzék elnyomásával, és az elnök mentességet biztosított magának és családjának a büntetőeljárások alól. Több évnyi kérdéses választás után 2005 márciusában az ország különböző részeiből érkező hatalmas tüntető csoportok gyűltek össze a fővárosban, ami Akayev oroszországi száműzetésbe menekülését eredményezte.

A Tulipános Forradalom vezetője, Kurmanbek Bakiyev, ideiglenes kormányt alakított, és elnökként és miniszterelnökként szolgált, egészen júliusig, amikor sürgősségi választásokat tartottak. Bakiyev elnöki tisztségért indult és nyert, de csak öt hónap múlva tudta megszerezni a parlament jóváhagyását a kabinetje számára. Több próbálkozás után, hogy rendezze az alkotmányt, Bakiyev 2007-ben kijelentette, hogy az összes korábbi alkotmányváltozat törvénytelen, és egy módosított alkotmányt vezetett be az Akayev-korból. Ezt követően feloszlatta a parlamentet, és előrehozott választásokat írt ki a parlamenti struktúra reformjára. Az elnök saját pártja megszerezte a többséget, és az Egyesült Államok mély aggodalmát fejezte ki a választások lebonyolításával kapcsolatban, számos problémát említve, például a szavazatszámlálási eltéréseket és a választói részvétel felfújt adatait. Kirgizisztán mai problémái, mint a politikai szabadság hiánya, a széles körű korrupció és a demokráciára gyakorolt negatív hatások, általánosak az Független Államok Közösségében.

Manas, egy harcos a kirgizek egyfajta István királya, mert ő egyesítette Kirgizisztánt. Ő a kirgizek számára a legnagyobb nemzeti, avagy népi hős. Az ő neve mindenhol feltűnik, látszódik az országban: utcák, szobrok, egyetemek, rádióállomás, nemzeti park. A fő nemzetközi repülőterük is persze Manasról van elnevezve. Sírja az Ala Too nevű hegyen van, Talas várostól északnyugatra. Ott van egy Manas Ordo nevű történelmi park és múzeum a tiszteletére. A történészi feltevések, avagy a hiedelmek szerint a kirgizek azok közé a népek közé tartoztak, amelyek támadták Kína határait és amik miatt a Nagy Fal építése szükségessé vált.

Manas egyik szobra a sok közül (Bishkek, Ala Too tér) - Elter fotója

Az ,,aranykor" maradványa - Lenin - n.b. fotója

Manapság

Nincs igazán demokrácia, hatalmas probléma a korrupció, sok a politikai, és nemzetiségi feszültség.
Sok kirgiz nemzetiségű tud valamennyire oroszul, de nem szereti használni.

Biskek - Az elnöki palota - Elter fotója

"Kirgizisztánban a társadalom súlyosan kettészakadt, létezik egy szűk, nagyon gazdag réteg (2–300 család), akik a drogüzletből milliárdokat szakítanak le, és a maradék ötmillió nagyon szegényekből álló réteg, akik a falvakban középkori körülmények közt tengetik mindennapjaikat növénytermesztésből és állattartásból. Az országban nincs középosztály, mivel aki megfelelő képzést szerez, azonnal elhagyja az országot (Oroszországba, Kazahsztánba), ahol sokkal jobbak a megélhetési körülmények.

Jelentős az Afganisztánból származó drogok kereskedelme is, mivel az Oroszországba és Ukrajnába jutó kábítószer egyik fő útvonala keresztülmegy az ország déli területein (a Fergana-völgy határán). A mély-szegénység határán tengődő emberek pedig egy kisebb köteg pénz ellenében fedezik, sőt segítik a szállítmányok biztonságos útját.

Egy nemzetközi szervezet által készített felmérés szerint Kirgizisztán az elsők közt van korrupciós szint tekintetében. Jelen van a kórházakban, oktatásban is, az olyan területeken is, ahol a kormány hatalma nem olyan erős. Kirgizisztánban még mindig él az öregek tanácsa a vidéki területeken. Az emberek közti vitákat nagyrészt ők rendezik. Ezek is lefizethetőek. A komolyabb jogi döntéshozatalban nem vesznek részt, de kisebb ügyekben jogilag alátámasztottan döntő szavuk van. A társasházi közösségek által választott képviselők is mind korruptak. " forrás

"Ami azonnal szembeötlő a fővárosban, az a kirgizek kapcsolata Oroszországgal. Ez az első volt szovjet tagköztársaság, ahol azt tapasztaltam, hogy nemhogy nem utálják az oroszokat de "barátságos testvéreknek tekintik őket, akik nagyon sokat segítettek". Ez talán annak köszönhető, hogy Kirgizisztán olyan fejletlen volt az orosz (majd szovjet) bekebelezés időszakában, hogy még Sztálin sem tartotta érdemesnek arra, hogy sokat foglalkozzon velük. És habár a kirgizeknek is megvannak a maguk tragikus történeteik, amit mégis tettek itt az oroszok az leginkább a fejlesztés volt. Túlzás nélkül mondható, hogy ők hozták el a modern civilizációt, a szovjetekkel indult el a városiasodás, lett ipar és habár vidéken még mindig élnek emberek jurtában, alapvető közlekedési eszköz és vagyontárgy a ló, de azért mobiltelefonja már itt is mindenkinek van.

Ennek a viszonyulásnak és a jelenleg is jellemző fejletlenségnek köszönhető az, hogy Bishkekben Oroszország a vágyott ország a munkalehetőségekkel, a befektetőkkel. Ha valaki mostanság jár a Váczi utcában az Aeroflot iroda környékén komoly veszélye van annak, hogy ráhullik a cégfelirat egyik betűje. Ehhez képest az Aeroflot a kirgiz utcai reklámokon a menő légitársaság, a modernitás és a jövő záloga. A másik speciális kapcsolat Törökországhoz és Litvániához köti a kirgizeket. Törökország a muszlim vallás és a nyelvrokonság mentén kapcsolódhat gondolom, Isztambulból jönnek leginkább a nemzetközi járatok, sok a török beruházás és a kulturális projekt. Bishkekben azt hiszem én egyetlen kirgiz szót sem hallottam, pedig van saját nyelvül, saját írásmóddal. Oroszul beszél mindenki, egymás között is. Állítólag ez vidéken nem feltétlenül van így. " forrás

Internetszolgáltatási hirdetőplakát ebben a mozlim országban. Mondjuk, Szaud-Arábiában elképzelhetetlen lenne egy ilyen cicis reklám - d.p. fotója

,, A ruhák megváltoztathatják az emberek gondolkodását – mondta Kirgizisztán elnöke – ezért szerinte a hagyományos muszlim öltözetet viselő nőkből nagyobb eséllyel lesz terrorista. Az országban plakátkampányt is indítottak a nyugati viselet népszerűsítésére, ami sokakat felháborított.

Almazbek Atambajev elnök azokat is bírálta, akik kritizálják a nyugati viseletet választó nőket. Kijelentései egy több hete tartó országos vita újabb fejezetét jelentik, miután a kormány plakátkampányt indított a muszlim viselet ellen. A plakátok egyik felén tradicionális kirgiz öltözetet viselő, a másikon pedig az egész testüket és arcukat is eltakaró, nikábot vagy burkát hordó nők láthatóak. A két kép alatt az alábbi felirat áll: Szegény emberek! Milyen irányban tartunk?

Kirgizisztánban, ahol az emberek 80 százaléka muszlim, sokan megsértődtek. A helyi muszlimok spirituális tanácsa szerint a provokatív képek aláássák az ország egységét. Több plakátot megrongáltak, sokan Facebookon és más csatornákon tiltakoztak.

Az elnök az őt a túlságosan szabados öltözködés népszerűsítése miatt érő kritikákra úgy reagált: A kirgiz nők 1950 óta hordanak miniszoknyát, és soha eszükbe sem jutott, hogy robbanóövet vegyenek magukra. Hagyjuk, hogy miniszoknyába járjanak, de ne legyen egy robbantás se. A muszlim viselet és az öngyilkos merényletek közti kapcsolatról azt mondta, hogy a letartóztatott, merényletekre készülő terroristák feleségei általában „zsákot viselnek a fejükön". (2016)" forrás

A kirgizekről

Dacára annak, hogy hivatalosan muzulmánok, ez a hétköznapi életben ritkán érhető tetten. Bishkek utcáin különösen alig látni az iszlám erejét. Igaz a Szovjetunióból való kiválás óta lassan azért elindult a kirgiz társadalomban a vallásosság, illetve inkább az iszlám hagyományok komolyabban vétele. Fokozatosan egyre több kirgiz tartózkodik az alkoholfogyasztástól, a disznóhústól, és egyre többen mennek péntekenként a mecsetbe. A kirgizek tisztaságmániásak, főleg az otthoni közeget illetően. A világon a legismertebb kirgiz egy író: Csingiz Ajtmatov (2008-ban halt meg. Kirgiz és orosz nyelven írott könyveit a világ nagyon sok nyelvére lefordították. Leghíresebb könyve: A Versenyló halála (1966).

Hagyományos ünnepi ruhát öltött asszonyok Ysyk-Kölben - p.n. fotója

"A kirgiz emberek nagyon szépek. A jellegzetes ázsiai szemükkel, ami olyan szűk, hogy csoda, hogy kilátnak. A lányoknak nagyon jól áll, igazán szépek és az idős emberek egyenként albumokat megtöltő fotótémák lehetnének. Sokan az idősebbek közül még a tradicionális kalapot hordják, amit hogyhogy nem "kalpagnak" hívnak. Státuszszimbólum lehet az aranyfog, ezért sok mosoly csillog. " forrás

Nagypapa az unokával ünnepi ruhában - p.n. fotója

"Szerintünk a kirgiz emberek nem különösebben kedvesek vagy érdeklődőek. Megbámulják a külföldit, és tán még egy „otkudát?” (A honnan jöttél? rövidített változata kb. „Honnan?” a fordítása) is odahajítanak az embernek, de nem jellemző, hogy társalgást kezdeményeznek. Kevés alkalom volt, amikor tényleg kedvességgel fordultak felénk, a többi alkalom inkább olyan „semmilyen” volt. A férfiak közül sokan érdekes, fehér nemezkalapot hordanak (ezt sehol máshol nem láttuk), vagy nemez baseballsapkát. Sokan pantallóban és zakóban járnak, amolyan régiesen öltözködnek. A városokban persze ugyan úgy nyugati ruhát hordanak. A nők szoknyát, hosszú ruhát viselnek leginkább. A vonásaik mongolosabbak, mint az üzbégeknek, türkméneknek. Mindenki muszlim, de olyan lájt kiadásban: „egy fröccsöt azért megihatol!?”. (2015)" forrás

Turista etikett

A kirgizeknél a köszöntés nagyon fontos része a kézrázás. Igaz a kézrázás a férfiak között elterjedt. A férfiak nem szoktak kezet fogni nőkkel. Ha a turista kezet próbál fogni egy kirgiz nővel, akkor ezzel az igyekezetével zavarba hozza a nőt.
Bár Kirgizisztán alapvetően mohamedán ország, de a fővárosban és a nagyvárosokban teljesen európaias az öltözködési mód, azaz a turista e tekintetben nem kényszerül igazán alkalmazkodásra. Az ország déli részein viszont a nők konzervatívabban öltözködnek, s így arrafelé a turista lányoknak, nőknek mértéktartóbban kell mutatkozni.

Kirgiz konyha és gasztronómia

"Kirgiz kedvencünk a lagman, amit az egyszerűség kedvéért nevezzünk kirgiz spagettinek. Lagmant ettünk már Üzbegisztánban és Tádzsikisztánban is, de Kirgíziába érkezve jöttünk rá, hogy ez az igazi lagman-nagyhatalom, elsősorban azért, mert itt tényleg kézzel gyúrják a tésztát, nem úgy, mint az előző két országban, ahol minden lagman gyanúsan hasonlított az otthon százötven forintért kapható Smack-tésztára. A lagman lehet szószós vagy kevésbé szószos, leveses, csípős, nem csípős, marhahúsos vagy birkás, de a közhiedelemmel ellentétben soha nem készítik lóhússal, az ugyanis túl drága ahhoz, hogy simán beleaprítsák a vacsorába.

Szintén tésztaétel a kirgízek nemzeti eledele a besbermak, amit régebben kézzel ettek a helyiek, innen is ered a neve, ami kirgizül öt ujjat jelent. A besbermak nekünk egyáltalán nem ízlett, elsősorban mert a legtöbb tádzsik ételhez hasonlóan a besbermakhoz sem használnak fűszereket: a tésztára ízetlen, szétfőtt húsdarabokat pakolnak, majd felöntik zsíros birkalével, amitől nem csak nem lesz finom, de kifejezetten rosszul is néz ki az egész. Ebben viszont már sátoros ünnepeken van lóhús, mi sajnos nem találkoztunk ezzel a verzióval, pedig állítólag nagyon finom." forrás

"Letartóztattak a kirgizek egy ott dolgozó brit férfit, mert a lófaszhoz hasonlította az egyik helyi ételkülönlegességüket. Akár öt év börtönt is kaphat, amiért az egyik helyi specialitásról azt találta mondani, hogy az olyan, mintha lófasz lenne. Azt írta a Facebook oldalán a hagyományos kirgiz lókolbászról, a csucsukról, hogy ilyenkor, az ünnepek alatt kirgiz kollégái sorban állnak a lófaszért. A felháborodott munkások a brit muki munkahelyén, egy aranybányában sztrájkolni kezdtek. Később törölte a posztot, és bocsánatot is kért, mert nem akart megsérteni senkit, de most mégis közösség elleni uszításért kell bíróság elé állnia. A brit ember esélyeit nem javítja, hogy a kirgiz kormány egyébként is vitában áll a céggel egy aranybánya birtoklása miatt. (2016.)"

A kirgiz konyhában domináns a júhhús, de szerencsére hal is kerül az asztalra- k.a. fotója

"A kirigiz konyha nem lett a kedvencünk. Sok húst esznek, de nem bonyolítják túl a fűszerezés kérdését. Alapvetően Közép-Ázsiában a saslik-plov-hússal töltött gombóc szentháromságból nehéz kiutat találni. Elég nehezek az ételeik, zsírosak. Mindenfelé találunk samsát, muszlim kör alakú kenyeret, a nánt. Csak a legnagyobb szupermarketekben találunk dzsemet, őrölt kávét, és hasonló világi hívságokat. A söreik finomak, a vodkából hatalmas a kínálat, a finomabb orosz vodkákat is megkapjuk 1000FT/0.5 liter áron (A cigaretta és az alkohol nagyon olcsó az országban, és szerintünk a férfi lakosság tetemes hányadának van alkohol problémája. Szerintünk, mert szerintük valószínűleg nincs ezzel semmi baj.) (2015)" forrás

,, A közép-ázsiai konyha a közel-keletihez és a mediterránhoz hasonlít: itt is sok rizst fogyasztanak, kedvelik a fűszeres szószokat, zöldségeket és a hüvelyes növényeket, a joghurtot és a grillezett húsokat. A kirgiz ételek a nomádok ételeiből alakultak ki, főként húst, tejtermékeket és kenyeret esznek. A kirgiz konyha nem különösebben kíméletes ? az ételekhez adott szószok gyakran olyan csípősek, hogy szinte lyukat égetnek a szánkba. A tea mindenhol jelen van, általában tej nélkül isszák. Muzulmán örökségük ellenére a kirgizek isznak alkoholt, vendégeikkel mindenképpen. Megkóstolhatjuk a kumiszt, azaz az erjesztett kancatejet, mely csak tavasszal és nyáron kapható, amikor a kancák szoptatnak. A bozo, azaz az erjesztett kölesből készült sűrű, habzó ital viszont egész évben kapható. A csapvíz fogyasztása sok helyen nem ajánlott. (2015)" forrás

Kultúra

A kultúrát a nomád hagyományok formálták, így nem meglepő, hogy a jurta és a ló itt nagy jelentőséggel bír. Emellett a vadászat, különösen a sólymolás (vagyis a sólymok és sasok használata a vadászat során) és a lovas játékok is fontos szerepet játszanak. A legismertebb játék a Kyz Kumai (hozd a lányt ide). Ebben a játékban egy nőtlen fiatalember és egy hajadon fiatal nő mérkőznek meg egymással. Ha a férfi nyer, megcsókolhatja a nőt (eredetileg házasságot jelentett), ha a nő nyer, megverheti őt a lovon visszafelé egy ostorral. A hagyományos filcből és bőrből készült ruhadarabok továbbra is használatban vannak, és a hagyományos készítésben maradtak. Emellett hosszú hagyománya van a hímzésnek és a filcművészetnek. A hagyományos Shyrdak szőnyeg példája a filcművészet mesterségbeli tudásának.

A klasszikus irodalomban és mesélésben a Manasz-eposz központi szerepet játszik. A 6. és 8. század között keletkezett, 500 000 versszakból álló eposz Manasz hős küzdelmét írja le a ujgurokkal szemben és az önállóság megőrzését. Ez a mű, amely húszszor nagyobb terjedelmű, mint az Odüsszeia és az Iliász együttvéve, évszázadokig csak szájhagyomány útján terjedt el a Manatschik által. Ma is ünnepi alkalmakon recitálják a részleteit, és a Manatschik magas megbecsülésnek örvendenek. A felolvasást gyakran kíséri a hagyományos komuz (vagy komus), amely egy háromhúros pengetős hangszer, ami a lóták családjába tartozik, és nagyjából összehasonlítható az eredeti perzsa setárral (szintén háromhúros).

A nomád kultúra és a Manasz-eposz jelentősége a kirgiz zászlón is tükröződik. A nap sugarai a 40 mitikus Manasz harcost szimbolizálják, a középső vonalak pedig a jurta tetőszerkezetének keresztbe menő rúdjait ábrázolják.

A modern művészet és irodalom a 20. század gyermeke. A Festőszövetséget 1934-ben alapították. Egy évvel később nyílt meg az Állami Képtár, a mai Nemzeti Képzőművészeti Múzeum, Aitiev néven. Az első kirgiz festők Gapar Aitiev és Sabyrbek Akylbekov voltak, akik Moszkvában és Leningrádban tanultak. A 20. század korai festészete a szocialista realizmus ideológiai hagyományain alapult. Emellett a hagyományos motívumok is szerepet játszottak. Az időszak jelentős festői közé tartozik Theodor Gerzen, Arkadij Ostaschev, Duhanin, Tjurin és Akynbekov. Függetlenség óta a festészet sokszínűbbé vált. A konzervatív iskola mellett egy modern irányzat is fejlődik, amely a realizmus és a modernség elemeit ötvözi. Ezen kívül létezik a „szórakoztató festészet”, amely dekoratív vagy turisztikai jellegű munkákat tartalmaz.

Az irodalomban Dschingis Aitmatov a domináló alak. A 1928-ban Schekerben született író világhírűvé vált a Dshamilja című szerelmi történetével.

Nyelv

Kirgizisztán hivatalos nyelvei az orosz és a kirgiz, amely szoros kapcsolatban áll az üzbég, kazak és török nyelvekkel. A kirgiz nyelvet a vidéki területeken használják gyakrabban, míg az orosz nyelv az urbánus területeken a választott nyelv, és nem ritka, hogy a fővárosban, Bishkekben olyan etnikai kirgizekkel találkozunk, akik nem beszélnek kirgizül. Az angol nyelvet bár egyre többen beszélik, még mindig ritkán használják, ezért hatékony kommunikáció érdekében legalább néhány alapvető szót (igen, nem, kérem, köszönöm stb.) érdemes megtanulni oroszul vagy kirgizül, attól függően, hogy hol tartózkodunk. Ha teljesen eltévedtünk, próbáljunk fiatalokat, különösen diákokat kérdezni.

Mint a volt szovjetunió többi részén, Kirgizisztán is a cirill ábécét használja, ami problémát jelenthet a nyugati utazók számára. Azonban a karakterek nem túl nehezen tanulhatók, és ha egyszer elsajátítjuk őket, sok szó ismerősnek tűnhet. Például a „ресторан” latin betűs átirata „restoran”, ami „étterem”-et jelent. De vigyázzunk, mert a cirill írásmódot a kirgiz és az orosz nyelvhez is használják.

Egy érdekes kisebbségi nyelv a dungán. Ez egy kínai dialektus, amelyet török nyelvek és orosz befolyásoltak. A dungánt a muszlim kínai (Hui) lázadók utódai beszélik, akik a Qing-dinasztia által elbukott muszlim lázadás után az 1870-es évek végén menekültek az Orosz Birodalomba. Kirgizisztánban a dungánok néhány faluban élnek, és aktívan részt vesznek a kereskedelemben és az éttermek üzletágában az ország szerte. A dungán nyelv hivatalos írásrendszere a cirill ábécére alapozódik (a kínai karakterek helyett), de a gyakorlatban viszonylag ritkán használják.