ÚTIKRITIKA.HU / Tunézia

Tunézia

Tunézia dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények |További beszámolók | Fotóegyveleg

.

.

Aji fotója

2024:

Külföldi utazások során felmerülő egészségügyi problémákra szakosodott magyar orvos határozottan figyelmeztett  arra, hogy Tunéziában ne igyunk csapvizet, és fogat se mossunk vele. A baktériumok ugyanis a nyálkahártyán át is felszívódnak, nem is beszélve a lenyelt kis vízről !

A hazai utazási biztosítóknak mediterrán országok - köztük Tunézia - vonatkozásában naponta 10 – 15 hasmenéses esettel van ügyintézési dolguk. Ezek kapcsán Tunéziában előfordul és előfordulhat, hogy hasmenéses panaszokkal a kinti kórházakhoz forduló betegeket ,, pofátlanul lehúzzák". 

Tunézia dióhéjban

(Tunézia arab neve تونس, amit latin betűkkel úgy írunk, hogy "Tūnis".)

Tunézia észak-afrikai ország 164 000 négyzetkilométer területen, 12,3 millió lakossal (2025-ös becslés). Tunézia Afrika legészakabbra fekvő országa, nyugaton Algériával, dél-keleten Líbiával határos. Tunézia Cap Born nevezetű félszigete mindössze 140 kilométer távolságban van az olaszországi Szicíliától.

Tunézia fővárosa: Tunisz, ami 1720 kilométerre fekszik Budapesttől. Az arab országban az arab a hivatalos nyelv, de sokan tudnak franciául. A lakosság 98 százaléka mozlim hitű.

Havi nettó átlagfizetés (2025-ben): 121 ezer forintnak megfelelő tunéziai dinár (TND)

Leggyakoribb vezetéknév: Trabelsi

A magyar állampolgárok érvényes útlevél birtokában maximum 90 napig vízummentesen tartózkodhatnak Tunéziában.

Nagy Tunézia vonzereje a középrétegekben, mert kevés pénzért lehet tengerparton nyaralni, jó melegben. A szállodákat is beleszámítva, jó a tunéziai nyaralás ár-érték aránya. Egy utazó mondta, hogy "Tunézia az olcsó Törökország". Kifejezetten igényeseknek Tunézia talán kevésnek bizonyulhat, igaz itt is vannak abszolút igényes, jó minőségű luxus szállodák. Van olyan általánosítás, ami szerint Tunézia egyszerű, kockázatmentes, olcsó nyaralási desztináció. Gond az, hogy a tunéziai nyaralás tartalma 10-15 éve csaknem változatlan. A magyar utazási irodák nem tudnak, vagy nem mernek újdonságot bedobni, új nyaraló területeket, új hoteleket. Biztosra mennek, de ezáltal nem színesedik a paletta.

Többek szerint Tunézia nem vetekszik Egyiptommal, amelynek Vörös-tengeri nyaralóövezetei (Hurghada, Sharm El Sheikh) színvonalasabb szállodákat, sokkal szebb tengert, pazar búvárkodási lehetőségeket kínálnak. Viszont aki finom homokos tengerpartra vágyik, az jobban jár Tunéziával! Egyiptomban gyönyörű a tengervíz, de sok helyen, főleg Sharm El Sheikh térségében komplikált a fürdőzés a sziklás, korallos strandokon. A Török Riviérán pedig nem olyan szép a part, mint Tunéziában. Ami viszont egyértelmű, hogy Tunéziában olcsóbb nyaralni, mint Egyiptomban vagy Törökországban.

Ellentétben egy városlátogatással, a nyaralások esetében az utazás sikerességét meghatározó tényező a szálloda kiválasztása. Nyilván az elsődleges szempont az, hogy mit bír el a családi költségvetés. Az adott anyagi kereten belül viszont érdemes körültekintőnek lenni és ehhez az úti kritikus segítséget nyújt. Külön alfejezetben általános tanácsokat adunk a szállodaválasztáshoz és a nyaralók visszajelzései alapján javasolunk néhány szállodát.

Ramadán  2025-ben: február 28-március 29.

Amúgy meg bármit kérdezhet, kommentálhat tunéziai nyaralás témájában. Minden hasznos, érdekes, információt, véleményt beszerkesztünk a honlap anyagaiba. Forduljon az úti kritikushoz ezen e-mail címen: utikritika@utikritika.hu.

Tunéziában a dinár (TND) a hivatalos fizetőeszköz.

• 1 euró = 3,39 tunéziai dinár(TND)
• 1 dinár(TND) = 110 forint (HUF)
• (A linkekre rákattintva láthatók a friss árfolyamok)

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

1. A tunéziai konyha igényessége, a zöldségek változatos elkészítési módjai az étkekben
2. Az arab világban a legkulturáltabb népek közé tartoznak
3. A gazdag történelmi múlt (ókori maradványok, medinák stb.)
4. Magyarok számára sem nagyon drága
5. Rövid repülőút és már az ember esőmentes melegben találja magát
6. Tunézia kedvelt filmforgatási  helyszín is, egy filmes témájú túrával az egész családnak kellemes programot tudunk szervezni. Star Wars rajongóknak Matmáta kötelező program.

Nem tetszett

1. Az országutak, közutak szélén a sok szemét, a hotelövezeteken kívül sok helyen nagy a kosz, a rendezetlenség

1. Egyes nyaraló övezetekben a hotelfejlesztések vadhajtásai (pl. túl sűrű beépítettség)
2. Túl sok tunéziai fiatalember hiszi el magáról, hogy bármelyik turistalányt képes meghódítani
3. Sok hotel nincs kellően felújított álllapotban
4. Július végén a medúzák, véletlenszerű, hogy találkozunk vele vagy nem
5. A nálunk a nyaralás végére maradt helyi pénzt a repülőtéren pofátlanul rossz árfolyamon váltották vissza euróra

Ennek az oldalnak az elolvasása után, előtt, megszakítva nem mulasszad el végigolvasni a roppant hasznos további oldalt:  https://utikritika.hu/tunezia/hasznos_informaciok

Vélemények

Tudom, a Korán is előírja a vendégszeretetet, de nem hiszem, hogy csak emiatt ilyen jólelkűek. Elsőre még akár zavarónak is hat a nekünk szokatlan közvetlenségük, ahogy lépten-nyomon leszólítanak, megállítanak, hogy ki vagyok, honnan jöttem, merre tartok és hogy szükségem van-e bármi segítségre. A turistákat persze itt is halálra vegzálják a gagyi szuvenírekkel és a tevegelős programokkal, de ez a biznisz része. (2024)

---

Összességében Tunéziát ajánlanám a homokos szép partja, a sivatag, a tevegelés miatt, valamint az időjárás így szeptember vége fele pont jó volt. Találkoztunk magyar vendégekkel, akikkel sikerült beszélgetünk, inkább az idősebb generáció az, aki folyamatosan visszajár Tunéziába, sőt vannak, akik télen mennek ki előszeretettel 2-3 hétre, hogy otthon ne kelljen fűteni 😃(Evelin, 2022)

---

Tetszett:

• a táj; mert annyira különböző az itthon látottaktól

• az olajfa ültetvények, és a kaktusz kerítések

• a sivatagot látni hihetetlen élmény

• a szabadon bóklászó, legelésző tevék

• a fehér, finom homokos tengerpartok

• mentatea, pörkölt mogyoró, datolya

Nem tetszett:

• a nyomulós árusok, akik mindenhol tudnak pár szót magyarul, de sajnos mindenhol ugyanazt ("szerbusz vízibusz", "szeretlek Zsuzsa", "nem sok")

• a sok szemét a városokban, és az utak mellett

• a helyiek ráérős hozzáállása

• az ízek hiánya a szállodák éttermeiben

• túl sok fekvőrendőr az utakon

---

"Nekem nagyon szimpatikus az egész ország. Az emberek aranyosak, kedvesek, mosolyognak, de nagyon nagy a szegénység, főleg a déli területeken.

A borravalót - az általános szegénységből kifolyólag - mindenhol elvárják (a csomaghordó fiúk, a wc-s nénik-bácsik, stb.). A bazárokban szinte minden árus tud 1-2 szót magyarul (pl. "szerbusz vizibusz", meg "szeretlek Zsuzsa"). Mindenhol megpróbálnak eladni az embernek mindent, de alkudni kötelező, és el is várják. A települések elég szemetesek, de maguk a hotelek nem. A tengerpartok finom homokosak, nagyon szépek. A hoteleknek saját bejárata van a partszakaszokhoz, de ha már lent van az ember, mehet amerre lát, lehet nagyokat sétálni. Mahdia-nál elég hínáros volt a víz, mikor ott voltunk (május elején), de pl. El Kantoui-nál, és Yasmine Hammamet-nél lenyűgözően szép, és tiszta.

A hotelek általában nem kint vannak a nagy semmi közepén; mindig van valami sétálóutca, boltokkal, kis beülős helyekkel, ahová érdemes kinézni. Ha messzebb van a város, akkor be lehet ülni taxiba, de érdemes mindig előre tisztázni az árat a sofőrrel. Jaa, és itt is alkudni, alkudni, alkudni! A szállodákban minden étel elég ízetlen, nyilván a sok különböző országból érkező vendég ízlését nehéz lenne eltalálni. Utólag lehet sózni, borsozni. A datolyát és a pörkölt cukrozott mogyorót/mandulát mindenkinek ajánlom szíves figyelmébe, mert hihetetlenül finomak, itthon pedig nem lehet kapni. Vigyázat, nagyon nehéz őket abbahagyni!

A csapvíz nem iható, sőt fogmosásra sem alkalmas.

A kirándulásokat sem szabad kihagyni, ha már ott vagyunk. Sidi Bou Said egy kis domboldalra épült, nagyon hangulatos, kék-fehér művészvároska (olyan Santorini-s jellege van) Karthago is nagyon érdekes, ha valaki érdeklődik a történelem, és a romvárosok iránt. A sivatag és a tevegelés szintén hatalmas élmény, mert annyira nem hétköznapi! A vendégek kapnak fejkendőt, és egy köpenyszerű lenge ruhát, majd a hajcsár kiválasztja, hogy ki melyik tevére ülhet fel. Egy hajcsár 3-5 tevét vezet, ott baktat előttük; így megy a karaván. Kb 20-25 perccel később, mikor az ember már tényleg kint van a Szaharában, leszállhat a tevéről, és sétálhat egyet a dűnék között, az igazi sivatagban. Pompás érzés! Érdemes még megnézni El Jem-ben az amfiteátrumot. A nézőtérre, a "küzdőtérre", és még az alsó járatokba is be lehet menni, és felfedezni." (Bozai Kati,)

---

Tunézia választása nem mentes a kockázatoktól, és első pillantásra csalódást okozhat azoknak, akik az arab világ egzotikumára számítanak. Rövid idő alatt nehéz igazán megismerni az országot, de a sajátos hangulata miatt sokak számára kedvelt célpont lehet. Ugyanakkor az ország általános állapota miatt nem mindenkinek ajánlható úti cél. Az európai kultúra jelenléte számos helyen érzékelhető, de az ebből fakadó kontrasztokat a helyiek nem mindig tudták teljesen feldolgozni. Sok helyen feltűnő a szemétprobléma, a befejezetlen építkezések és az elhanyagolt területek. A nyugati autók és márkák jelenléte is szembetűnő, miközben az általános infrastruktúra helyenként elmaradott.

KÖZLEKEDÉS: A vezetési stílus a káosz ellenére valahogy működik, de nem nevezhető szabálykövetőnek. Az úton gyakran szembejövő autók vagy hirtelen manőverek megijeszthetik az európai sofőröket. A sebességkorlátozásokat sokszor figyelmen kívül hagyják, és a taxik biztonsága sem mindig megnyugtató. Mindenképpen érdemes előre megegyezni az árban, mert a taxióra használatából fakadó trükközések gyakoriak. A közlekedési káoszban azonban van egyfajta sajátos rendszer, amely a helyiek számára jól működik.

A VÁROSOK: A nagyobb városokban az utcákon fokozott a rendfenntartók jelenléte, különösen forgalmas csomópontokban vagy turisztikai helyszíneken. Ez azonban a turisták számára nem jár kellemetlenséggel, inkább biztonságérzetet nyújt. A bazárok hangulata egyedi, de nem mindig kínálnak különleges vagy minőségi termékeket. Az alkudozás elengedhetetlen, és jelentős árengedményeket lehet elérni, ha az ember kitartó és határozott. A tömegben érdemes vigyázni a zsebtolvajokra, különösen, ha feltűnő ékszereket vagy értékes tárgyakat viszünk magunkkal.

HOTELEK: A szállodák minősége nagyban eltérhet, ezért alapos tájékozódás javasolt. A finom homokos strandok vonzóak, de az alacsonyabb kategóriájú szállodák környékén a takarítás hiánya problémát okozhat. Az All Inclusive ellátás ételei általában megfelelőek, de az italkínálat és a kiszolgálás gyakran hagy kívánnivalót maga után. A Wi-Fi kapcsolat korlátozott, a közösségi terekben is csak lassú és megbízhatatlan szolgáltatásra lehet számítani. Az animációs programok viszont színvonalasak, és minden korosztály számára jó szórakozást nyújtanak.

SZOLGÁLTATÁSOK, PROGRAMOK: Az ország felfedezésére mindenképpen érdemes időt szánni, akár szervezett túrák, akár egyéni utak keretében. A sivatagi túrák különleges élményt nyújtanak, és az utazási irodák által kínált programok biztonságosak, de kevésbé kalandosak. A telefonhasználat költsége továbbra is magas, ezért érdemes helyi SIM-kártyát vásárolni vagy más alternatív megoldást keresni.

SZEMÉLYES TAPASZTALATOK: Hammamet családos utazóknak ideális, a strandok tiszták és gyermekbarátok. Djerba szigete különösen szép, a tenger színe varázslatos. A sivatagi túrák egyedülálló élményt nyújtanak, míg a turistáknak szánt kalózhajós programokat érdemes kerülni a zsúfoltság és az üresjáratok miatt. A szállodák színvonala nagyon eltérő, ezért a választás kulcsfontosságú.

Monastir viszont sok helyen elhanyagolt benyomást kelt, különösen a kikötő és a környező területek. A történelmi látnivalók között vannak igazán szépek, de a tisztaság hiánya rontja az összképet. Az ország továbbra is vonzó célpont lehet azoknak, akik elfogadják az eltérő körülményeket, és a helyi kultúra sajátosságaira kíváncsiak.

---

Gyakran felmerül a kérdés nyaralások tervezésekor, hogy miben különbözik Tunézia és Egyiptom, és melyiket érdemes választani. Mivel most jártam először Tunéziában, igyekeztem az apróságokra is odafigyelni, például a vízre. Egyiptomban korábban már a harmadik naptól több utazó is megbetegedett körülöttem. Tunéziában szerencsére semmi ilyesmi nem történt. Végig csapvízzel mostam fogat, azzal tisztítottuk a gyümölcsöt is, és senkinek nem volt semmilyen problémája. Ez mindenképp pozitívum.

Ami viszont kellemetlen élmény, az a cigarettafüst. Nagyon sokan dohányoznak, és ez nemcsak a szabadban, hanem a szállodákban is érezhető. A lobbyban és más közös helyiségekben szinte állandó a füst, ami egész héten zavaró volt. Ez Egyiptomhoz képest komoly különbség, és érzékenyebb utazók számára jelentős hátrány lehet.

---

Számomra a Szahara kétnapos túrája jelentette a legnagyobb élményt, mert úgy érzem, hogy ez Tunézia egyik igazi arcát mutatja meg. Az északi tengerparti nyaralóvárosok – a "turistagettók" – számomra már kissé összemosódtak az idő múlásával, de Tunisz európaias hangulata, valamint Sidi Bou Said festői, Szentendrére emlékeztető városkája különleges emlékként maradt meg. Az El Jem-i amfiteátrumot szintén kiemelkedő, északon található látnivalónak tartom. Mégis, igazán a Szahara, a sivatagi oázisok és a barlanglakások azok, amelyekért érdemes visszagondolni Tunéziára.

Az első napokban kissé szokatlan a száraz, növényzet nélküli sivatagos táj, de amikor az ember megérkezik egy oázisba, azonnal érthetővé válik a sivatag varázsa. Az oázis frissessége és életteli szépsége tökéletes kontrasztot nyújt a kietlen környezethez, és itt érzi igazán az ember, hogy ez a vidék is élhető. Ha újra ellátogatnék Tunéziába, biztosan ezek miatt az élmények miatt tenném, és bérelnék egy autót, hogy két hét alatt felfedezzem a déli sivatagos területeket.

A tengerpartok nem kimondottan szépek, így ha valaki gyönyörű strandokra vágyik, érdemesebb nyáron például Horvátországba utazni. Tunéziában viszont számolni kell azzal, hogy mindenütt kosz és szemét van. Például Sidi Bou Said híres kávézójában ülve, a panorámás teraszról lenézve, a terasz alatt rengeteg szemetet látni. A medinákban azok érzik jól magukat, akik nem rettennek meg a kosztól, a legyekkel lepett, rothadó áruktól a hentesboltokban, vagy éppen a kóbor kutyáktól és a helyi viselkedéskultúrától. Az utcai árusok gyakran próbálnak rosszul visszaadni – természetesen kevesebbet –, és ha emiatt szólunk, még ők sértődnek meg látványosan. Ez a fajta hozzáállás a turistákhoz teljesen más, mint például Törökországban, ahol sokkal kedvesebb és figyelmesebb a vendéglátás.

---

"Én most jártam első alkalommal Tunéziában, és ha az egészet nézem, akkor tetszett és vissza is mennék. Sajnos a köztudatban még mindig azt lehet hallani, hogy mindenkinek hasmenése lesz, ha oda utazik már a levegőtől is. Hát ez nem igaz. Bármilyen szállodában is szálltunk meg, legyen az egy nagyon gyenge 3* vagy egy erős 4-5, de az ételre ilyen téren nem volt panaszunk. Az már más, hogy mellőzik a fűszereket, vagy csak mi vagyunk a túlfűszerezett ételekhez szokva. Aki szereti a bazárok hangulatát, az kellemesen fogja érezni magát... de azok számára akiktől távol áll ez a világ nagyon zavaró tud lenni, hogy minden sarkon, strandon ránk akarnak tukmálni valamit. A szállodák többsége eléggé leharcolt állapotú, de igyekeznek karban tartani. A jobb színvonalú szállodáknak viszont megkérik az árát. Tehát ha egy olcsó nyaralásra vágyunk, akkor mindenképp Tunéziát javaslom. Mindig vannak jó állapotban lévő kedvező áru szállodák."

---

A kéregetők, erőszakos kereskedők nem hagyják békén a nyaralókat: „az utcán sem tudtam nyugodtan közlekedni, mindig akad aki rám akaszkodott, és még az sem segített ha bemenekültem a szupermarketbe”

---

Akinek nem elég egy hétig a napfény és a tenger, Tunéziában talál néhány programlehetőséget is. Sidi Bou Said görög hangulatú utcái és lenyűgöző panorámája különleges élményt nyújtanak, ahogyan Karthágó romjai, a múzeum és Antonius Pius fürdője is érdekes látnivalók. A sivatagi túra szintén népszerű program, bár ma már egyértelműen a turisták igényeire szabott. Nem biztos, hogy az ottani berberek még valóban a régi őslakosok, de a sivatagban aludni, és ott átélni a naplementét vagy a napfelkeltét, felejthetetlen élmény.

Tunézia kiváló választás azoknak, akik csak fokozatosan szeretnének megismerkedni az arab kultúrával, és első utazásukként nem merülnének el az olyan intenzív élményeket kínáló országokban, mint Egyiptom vagy Marokkó. A homokos tengerpart vonzó, de előszezonban, amikor a hőmérséklet még kellemesebb, a partok gyakran koszosak a tenger által kihordott hínár és törmelék miatt. Június elejére azonban az áramlatok megváltoznak, és ettől kezdve a strandok sokkal tisztábbak. Az időjárás nyáron általában enyhébb, mint Egyiptomban, így azok számára is ideális lehet, akik nem kedvelik a szélsőségesen nagy meleget.

---

"Tetszett nagyon Tunézia. Nem azt mondom, hogy visszajáró utazó lennék, de mindenképp látni kell. Az utasnak tisztában kell lennie azzal, hogy a szállodán kívül nem zöld övezet, és tisztaság várja. Arra is érdemes felkészülni, hogy a bazárokban nagyon rámenősek, és jönnek az ember után az árusok. De ezeken érdemes egy jót mosolyogni és továbbállni. Kicsit aggódtam az étkezés miatti megbetegedéstől, de szerencsére semmi baj nem történt. Oda kell figyelni nagyon, főleg akinek érzékeny a gyomra, hogy ne egyen mosatlan gyümölcsöt, zöldségféléket, Valamint ne fogadjuk el az olyan üdítőket, italokat, amibe jeget tesznek. Ha mégis belekerül az italba a jég, bátran küldjük vissza, hogy jég nélkül kérjük. Ezt a tanácsot szerintem érdemes megfogadni." (2014)

---

"Nekem nagyon nagyon tetszett Tunézia és egészen biztos vagyok benne, hogy egyszer még visszatérek. Nem fizettünk be semmiféle fakultatív programra, teljesen egyénileg fedeztük fel az országot, amennyire tudtuk. Sokszor ettünk utcán, én szeretek kipróbálni mindent, és ebbe a helyi ízek is erősen beletartoznak. Nagyon finom volt minden, semmiféle fertőzést nem kaptunk el. Sznoboknak semmiképpen sem ajánlanám, hogy Tunéziába menjenek nyaralni. Akik viszont nyitottak a világra minden tekintetben és nem csak az érdekli őket, hogy milyen a szálloda meg a strand, azoknak nagyon ajánlom. Egyénileg is nagyon jól el lehet boldogulni, közlekedni. Tényleg aki csak strandolni akar menni és semmi több, ők inkább akkor menjenek törökbe egy rezervátum jellegű szállodába. Jordániában meg törökben jártam még ezenkívül, aminek a stílusa többé-kevésbé hasonló Tunéziához, de nekem Tunézia tetszett a legeslegjobban." (Andrea, 2013)

---

"Először jártam Tunéziában és magával ragadott az arab világ hangulata. Szerettem a zsúfoltságot, a ribatokat, a bazárokat, a shisha bárokat és a mór kávézókat, Sidi Bou Said -ot. Az emberek kedvesek, talán túlságosan is. Nekem kissé erőszakosak voltak az árusok, főként a bazárokban. Bár az alkudozás - ami itt kötelező jellegű - tőlem távol áll. Szerencsére van bőven fix áras bolt, shopping center szinte minden szálloda mellett. Az ételeik finomak, bár nekem hiányoztak az ízek: a só és az erős fűszerezés. A tengerpart csodálatos: finom homokos, fantasztikusan szép színváltós kék vízzel. Sajnos nem minden esetben a legtisztább, főleg Monastir környékén: csikkes, nejlonzacskós. Összességében tömegturizmusos, futószalagszerű, sablonos nyaralásban lehet részünk a tunéziai tengerparton. De ez fakultatív programokkal kiegészítve, a kulturális jellegű élményekkel megfejelve, egész tartalmas utazást lehet kikerekíteni." (Hajni, 2014)

---

"Kicsit féltem az úttól, mert először jártam Afrikában, és tartottam kicsit az ismeretlen ételektől / italoktól. Félelmem alaptalannak bizonyult, mert nem volt semmi gond, kellemetlen meglepetés. Nagycsaládosként különösen tetszett, hogy szinte mindegyik hotel gyerekközpontú volt, játszóteres, medencés, csúszdás stb. Lovon még nem ültem, de ennek az útnak köszönhetően viszont tevegeltem!" (Marci, 2014)

---

"Aki laza nyaralásra, kicsit egzotikus, de ugyanakkor kicsit európai jellegű környezetre vágyik elérhető áron, annak szerintem tök rendben van. Jók a fakultatív programok, van mit nézni. És a tenger is szép, nagyon jó, hogy mindenhol finom homokos a part, családosoknak kiváló. Mozgalmas, élményekben gazdag nyaralást lehet eltölteni bármely tengerparti üdülőhelyen. Ha valaki luxusra, minőségre vágyik, és nem akar kimozdulni a hotelből, akkor inkább Törökországba menjen. Ja és ami engem személy szerint nagyon zavart, hogy mindenhol engedik a dohányzást, így a legtöbb szállodában mindig mindenhol kellemetlen "bagószag" terjeng. Szerintem ez sokaknak lehet bosszantó és zavaró tényező." (Zsolti, 2013)

---

"Ez az ország akár szép is lehetne, ha nem lenne mindenhol annyi szemét. Pedig nagyon sok helyen vannak kitéve hulladékgyűjtő konténer, mégis a helyi lakók inkább arra éreznek késztetést, hogy az ablakon kidobják az utcára a szemetet. A járókelőket láthatóan nem zavarja a szenny." (Peti, 2014)

---

Tunéziai utazásom volt az első alkalom, hogy elhagytam Európát, és ilyen szempontból teljesen megfelelt az elvárásaimnak. Bármerre néz az ember, egyértelmű, hogy egy másik kontinensre lépett. Az emberek, az épületek és a szokások mind-mind jelentősen eltérnek attól, amit egy magyar turista megszokott, így számomra is az út első pár órája folyamatos rácsodálkozással telt, ami rendkívül izgalmas volt.

Ami különösen emlékezetes maradt, az a dohányzási szokásaik. Szinte mindenhol lehet dohányozni, és ha lehet, akkor valaki biztosan él is ezzel a lehetőséggel. Valószínűleg jót mosolyognak rajtunk, hogy nálunk még a kocsmákban is tiltva van. Az emberek alapvetően nagyon kedvesek, és egy kis borravalóval még szívélyesebbek lesznek, de ha valaki elfelejti, azt sem éreztetik rossz néven.

A bazárokban az árusok meglepően sok magyar üdvözlést ismernek, sőt, számos magyar női nevet is tudnak. Ez, tekintve hazánk méretét, különösen tiszteletre méltó. A tengerpart viszont nem hagyott bennem mély nyomot, sokkal szebb partokat lehet találni például Egyiptomban. (Máté)

---

"Nagyon sok utazó szeret bele Tunéziába. Vannak akik évente többször is visszatérnek. József (Józsi bácsi): "úgy jövök ide, mintha haza jönnék."

---

"Én öt éve, Tunéziában találkoztam eddigi életem legidegesítőbb utastársával. Mindennel problémája volt. A szobáról annyira be akarta bizonyítani, hogy kritikán aluli, hogy még a matrac alá is befényképezett, aztán a közös étkezéseknél mutogatta a fotóit a felháborító körülményekről, amiket neki el kell viselnie. (Például az ágykeretet korábban javították, és a falvédő alatt egy foltban levált a tapéta, szóval tényleg, így nem is lehet élni.) Számomra mégis akkor jött el a közös nyaralás csúcspontja, amikor felháborodottan közölte, hogy ő ugyan be nem megy a tengerbe, és a gyerekeit sem engedi be, mert abban arabok fürdenek. Mi csak néztünk, hogy minek megy valaki arab országba nyaralni, ha annyira szerencsétlen, hogy irtózik az araboktól, meg egyáltalán, miért nem néz meg inkább egy ismeretterjesztő filmet Tunéziáról otthon, a kényelmes fotelben, ha ennyire képtelen bármit is élvezni. Elviselhetetlen volt, nagy szerencse, hogy csak a közös kirándulásokon és étkezésekkor kellett vele egy helyen létezni." (2014)

---

,, A hotelen kívül a környéken szinte nincs semmi. Két üzlet van a főút mellett egy beülős kávézószerű. Nekünk nem volt túl biztató. Ami nagyon nem tetszett az országban az, hogy mindenhol hatalmas szeméthegyek láthatók. A kecskék közvetlen az országút mellett legelik a semmit A Tehénke kikötve az üzlet elé.Viccesen meg is jegyeztük: ez ám az abszolút friss tej :) Tuniszig 4 óra alatt tettük meg az utat.Túl sok a fekvőrendőr és a forgalmat lassító körforgalom jellegű valami.A főváros nyújtott különösebb élményt. A mellékutcákba nem mertünk bemenni, nem volt túl bizalomgerjesztő. Karthágóban bementünk mosdóba ami vicces volt nagyon, előtte ül egy férfi és a koszos poros földről felvéve kínálgatja a WC papírt. :)
Számomra furcsa, hogy Európához közel az első ország ennyire elhanyagolt. Nem szeretném tovább szidni ezt a jobb sorsra érdemes országot." (Judit, 2017)

---

,, Pénzt már nem tudtunk váltani, mert elfogyott a reptéren a valuta…Én mindenképp ajánlom az utazóknak, hogy váltsanak tunéziai dinárt, mert szeretik megvezetni az embert, ha nem figyel.

Az európai ember számára Tunézia egy kis koszfészeknek tűnhet, a finnyásabb utazóknak tudatosítani kell magukban, hogy másik kontinensre mennek, más a kultúra, mások az emberek. Nekem nagyon tetszett az egész miliője, az illatok, az emberek, a bazársorok, a helyi kis kávézók.Furcsa, hogy mindenhol lehet dohányozni.

Minden kiránduláson rendőri kíséretünk volt, ez először kicsit aggasztott, de elég észrevétlenek voltak, így ne frusztrált már a későbbiekben. Mindenki hozzánk szólt magyarul, a szokásos „szervusz vízibusz” „friderikusz” , „szeretlek zsuzsi”, minden lány „shakira és britney spears” volt.

A fakultatív programok nagyon tetszettek, a Cap Bon félsziget különösen gyönyörű volt, Kelibián egy helyi -nagyon exkluzív- halétteremben ebédeltünk az EL Mansourában, Sidi Bou Said is fantasztikus volt. (K. Fanni, 2018)

---

,, Tunézia számomra csalódás volt. Olyan mintha az egész egy óriási szeméttelep lenne. Mindenhol, de tényleg mindenhol töménytelen szemét. A rengeteg befejezetlen ház, a sok dologtalanul lézengő ember és kosz mindenhol. Erőszakos gagyit árusító emberek mindenhol, s ez elkeserítő.
Összességében azt kell mondjam, amiért elmegy ide az ember hogy megcsodálja a nevezetes helyeket legyen az a sivatag vagy oázis sóstó nem azért szép mert ez a nép tesz érte valamit. " (viegets, 2018)

---

,, Tunézia számomra nagyjából az all inclusive és a tengerpart párosát adta az utazásig, nem igazán keltette fel korábban a figyelmemet, talán magamtól sosem választottam volna nyaralási desztinációnak. Tunézia tele van meglepetésekkel, sok kulturális élményt képes nyújtani, egy hét alatt is csak a felszínt lehet kapargatni, gazdag ország tele programlehetőségekkel. Ez az terület több utas típust is ki tud szolgálni: talál magának megfelelő szállodát az utas, aki nagy tengerpartra és medencére vágyik; talál magának kalandot, aki az aktív nyaralás szerelmese; és talál magának értéket, aki éhes a kultúrára és a történelemre. A sok pozitív dologhoz hozzájön, hogy hihetetlenül olcsó, így aki a szuvenírek és a helyi különlegességek nagy rajongója, biztos, hogy ide nagy bőrönddel fog utazni.
Családosoknak kínálnak olyan szállodát, ahonnan ki se kell mozdulni, mert a hotel felfedezése is beletelik jó pár napba, kielégítve minden kívánságot (boltok, szépségápolás, éttermek), így pedig akiknek nehezebb lenne gyerekekkel bárhová is elindulni, azoknak el sem kell hagyniuk a szálláshelyüket.
Muszáj megemlítenem a ramadánt, ami az utolsó két napunkat leszámítva, egybeesett a kint tartózkodásunkkal. A ramadán nagy előnye volt, hogy kevesebben szállingóztak az utcákon, csendesebbek és visszafogottabbak voltak az ott élők. Hátrányunk talán nem is nagyon származott belőle, ellenben igencsak megéreztük, mikor véget ért. Az utcák megteltek, a szállodákban négyszer annyian lettek, a helyiek pedig sokkal rámenősebbek és kevésbé diszkrétté váltak. (dóra, 2019)

---

Rövidebb távokon pl. Hammamet- Bir Bou Regba állomás taxiztam..kb. 5-7 TDN-t fizettem ezen a távon baksissal együtt. Hosszabb távokon vonatoztam. A vonat olcsó, cserébe elég lassú és a menetrend sem tűnik megbízhatónak. Ez első nap megrémisztett, de aztán felvettem a ritmust 😃 Az egyik vonat amivel utaztam műbőr üléses volt, légkondi nélkül és az emberek a nyitott ajtónál utaztak, ez picit meglepett és számomra félelmetes volt. Sétálgattam sokat Tuniszban, HÉV-vel kimentem Sidi Bou Said és Karthagóba is. Bejártam a régészeti területeket, számomra mind a modern, mint az ókori romok szuper élmény volt. Annyira gyönyörűek voltak a pálmák, a hatalmas sok színben pompázó leanderek és ahogyan sétálgattam a dombokon, egyik helyről a másikra csodálatos kilátás nyílt a tengerre és a város egyéb részeire is. Sajnáltam, hogy a múzeum és a templom nem volt látogatható a Byrsa Hillen. (a kombinált jegy 12 TDN) (2023)
 

További beszámolók

"Immár 4 alkalommal nyaraltunk családommal Tunéziába. Szállásunk az EL MOURADI SKANES BEACH-ban volt. Hogy miért mentünk vissza négyszer ugyanarra a helyre, sőt ugyanabba a szállodába? Egyszerűen megragadott az ország varázsa, az emberek barátságos, mosolygós kisugárzása, a szálloda által nyújtott sokszínű szolgáltatás. Hogy milyen pénznemet érdemes vinni magunkkal? Mi Eurót váltunk itthon, és a szálloda közvetlen bejáratánál van egy pénzváltó, amely szinte egész nap nyitva van, így ott váltunk a napi szükségletünknek megfelelően. Mire költünk? Kisfiam biliárdozik, esetleg henna tetkóra, és a kihagyhatatlan bazári vásárlásra. Bőrönd megjön, hurrá mindenünk megvan épen, mehetünk az idegenvezetőhöz, és a buszunkhoz. Irány a szálloda, amely kb. 15 percre van Monastirtől. Jó ismét itt lenni. A pálmafák, növények, amik az út szélén nőnek. Én odahaza ezeket a növényeket tápozom, rendszeresen locsolgatom, itt meg az út szélén, szabadon nőnek. Mosolygós arabok ülnek a teázók teraszán, és teázás közben vízipipáznak, ja és jókat dumcsiznak egymással. IGEN ez az az érzés, amiért érdemes ide jönni. Még ha csak 12 napra is, de jó részese lenni ennek a közösségnek.

Kisfiammal, már odahaza megtanultunk három szót: aslama = jó napot, bislama= viszontlátásra, socaram = köszönöm (az arab helyesírás nem az erősségem, bocsi). Büszkén használtam is a NAGY arab tudásomat. Az ott élők kedvesen mosolyogtak rám. Éreztem, hogy kedvelik azt, hogy európai létemre igyekszem az ő nyelvükön gagyogni valamit. A férjemmel elhatároztuk, hogy nem alusszuk végig a napot, és az itt tartózkodásunk idejét maximálisan kihasználjuk. Így minden nap 6:00-kor ébredünk. A kisfiunk ilyenkor még alszik, így ő marad a szobában. Tehát kelés, tisztálkodás, napozó kendők elő, mivel ilyenkor lehet jó helyeket lefoglalni a tengerparton, vagy a medence partján. Tehát kimegyünk a medence partjára, és lefoglaljuk a helyeinket, kimegyünk a tengerpartra.

Tudni kell, hogy a vendégek részére nagyon sok nyugágy napernyővel rendelkezésre áll, és ez igaz a tengerparton elhelyezett ágyakra is. Tehát kimegyünk a partra, és leülünk egy nyugágyra, összebújunk, mint a friss házasok, és nézzük a napfelkeltét. Olyan békés a tenger. Távolban egy régi halászbárkát látok. A halász kitartóan bedobja a nagy hálót, és kihúzza. Kiszedi a hálóba akadt halakat, és ismét bedobja a hálót, és ez így megy hosszú, hosszú ideig. Olyan szép. Szeretek itt lenni. A nap felbukkan a távolban. Lassan, lassan emelkedik. A narancssárga színe befesti az eget, amely visszatükröződik a tenger vizébe. Csodálatos. Egy-két turista kocog a parton. Béke, nyugalom, csak a sirályok hangját hallom, és a partra vetődő hullámok moraját. Az arcomon érzem a nap melegét. Távolból hallom egy kis traktor hangját. A szálloda, egyik dolgozója ezzel a kis masinával érkezik nap, mint nap. Az éjszaka folyamán partra került hínárokat, összeszedi, és elviszi. Mindez azért, hogy mi vendégek jól érezzük magunkat.

A bazár. Na itt aztán minden megtalálható, és az alku kötelező. Az arabok szeretik ezt a kis játékot, mi európaiak már kevésbé, mármint ami engem és a férjemet érinti, de a kisfiam imádja. Vajon mi lesz, ha NAGY lesz? Kedvencem a fűszer- és gyümölcspiac. Jó látni, ahogy a helybéliek vásárolnak, játszani a gondolattal, hogy vajon mit is főzhet ma az előttem álló feketébe öltözött arab nő, akinek csak a szeme látszik ki. Sok padlizsánt vesz, és valamilyen számomra ismeretlen fűszert. Nem lehet könnyű a nők sorsa itt Tunéziában. A szállodánkban voltak arab nők, ezért ebből kaptam egy kis ízelítőt. Egyik délután, egy arab nő teljesen felöltözve hosszú szárú nadrág, és felső volt rajta (ámbár vékony anyagból varrt cuccos), ja és kendő is volt a fején. Tehát tetőtől talpig felöltözött nő megy befele a tengerbe. Első gondolatom az volt, hogy ez öngyilkos akar lenni a szemem láttára. De mikor észrevettem, hogy egy másik arab csajszi nagy vigyorral a száján megy utána (szintén felöltözve), akkor kezdett derengeni a helyzet. Az étteremben is volt egy jó kis történet. Egy-két személyes asztalnál ül egy arab nő és egy arab férfi. A nő feláll az asztaltól és minden fajta ételt hoz a pasinak. Tehát a nő kiszolgálja a férfit. Hmm. Aztán azon kapom a férjem, hogy mereven nézi az arab nőt, aki magának is hozott kaját.

- Mit csinálsz? – kérdem a férjemet.
- Na most meglesem, hogy fog enni - mondja ő.

A nő szája el volt takarva, és kíváncsian nézzük, hogy most mi lesz, az ételt becsempészi a szájába, vagy leveszi a szája elől a kendőt. Hat levette, és normálisan evett. Ámbár, ahogy mi megbámuljuk őket ők is ezt teszik velünk. Egyik nap kimegyünk taxival Sousse-ba. Meleg van, így egy rövidnadrágot, és egy pántos blúzt veszek fel. Mint ide haza, a kényelem a fontos. Taxival egyből a bazárhoz megyünk. Na, itt már érdekes a helyzet, a bazárban kevés az európai nő, főleg ennyire lengén öltözött. Látom én, hogy bámulnak, de az a furcsa számomra, hogy még a nők is megnéznek. Két tetőtől talpig feketébe öltözött nő engem néz és összesúgnak. Vajon kiről, miről beszélhetnek? Vannak, akik nem tartják ezt a vallás dolgot fontosnak, így teljesen normálisan öltöznek, mint mi. Na jó rövidnadrágban, pántos topban nem láttam őket.

Tunéziában a családok nagyon összetartanak. Azon családok, akik a tengernél laknak, befogadják egy-két hónapra a rokonaikat. Mivel nagy családjuk van, ezért ilyenkor jó sokan lakhatnak egy lakában. Ebben a szezonban fellendül a matracvásárlási biznisz, mivel a földön alszanak matracon. Együtt főznek, gyereket nevelnek, és együtt lógnak a parton. De ebben az időben a nők, és gyerekek egyik szobába vannak, a másik szobába meg a férfiak. Érdekes. A nagy összetartás végett Tunéziába öregek otthonát nem lehet találni, de még gyerek otthon sem. Ha valamelyik rokonuk meghal az árva gyereket magukhoz, veszik, és saját gyermekükként nevelik.

Koldust sem lehet látni az utcákon. Amennyiben bárki bemegy egy üzletbe, vagy bekopog egy lakás ajtaján, és azt mondja, hogy éhes, adnak neki egy darab kenyeret, és egy pohár vizet. A vallásuk ezt megköveteli. Tunéziában a NAGY család a divat. Sok gyereket vállalnak, és nagyon szeretik is őket. Egy fiúgyermek ott marad a háznál a szülőkkel, és a ház tetejére építkeznek. Mint egy befejezetlen házat kell elképzelni. Amint gyűl egy kis pénzük, vesznek építőanyagot és építik a falakat. Láttam a buszból, olyan házat, ahol a földszinten laktak az idősek, és a tetőn meg a fiatal pár. A tetőn a fal félig volt felépítve, de ők már ott aludtak. Tudni kell, hogy Tunéziában nagyon meleg van, így még kellemes is lehet ebben a helyzetben aludni, feletted a csillagos égbolt.

Akkor még 9 éves gyerekünkkel hármasba belevágunk a 2 napos Sahara túrába. Életem egyik meghatározó élménye volt. Reggel korán kelünk, gyors reggeli és mindenki beszáll a buszba. Sára az idegenvezetőnk, aki szorgosan ellenőrzi, hogy mindenki megérkezett-e? Szerencsénkre a félbusznyi ember a mi szállodánkból van, így azzal a gondolattal indulok neki az utazásnak, hogy de jó, sikerül majd egy-két embert jobban megismerni. A busz elindul. Sára idegenvezetőnk elkezd beszélni, meséli, hogy ő Magyarországról költözött Tunéziába, és itt boldog házasságban él arab férjével. Nagy szerencsénk volt, hogy ő lett az idegenvezetőnk, mivel sok olyan infóval rendelkezik, ami az útikönyvekből hiányzik. Falom a szavait.

Az El Jem római kori emlékmű világ szinten a harmadik legnagyobb amfiteátrum. Meglepetésünkre nagyon jó állapotba van. Férjecském első ötlete az volt, hogy másszuk meg a lépcsőket, így megnéztük, hogy milyen érzés lehetett innen a legfelső sorból lenézni a küzdőtérre. Alaposan kifáradtam mondhatom, de megéri a látvány. Na de most mehetünk lefele a lépcsőn, sőt még többet, mint felfele, mivel az alagsorba is lemegyünk, ha már itt vagyunk ugye, bár nem hagyhatjuk ki. Na itt azért elég sötét van, kisebb helységeket kell elképzelni, ahol régen a gladiátorok és a vadállatok várták a küzdelem kezdetét. " forrás

---

"NAGY tevegelési élményem! A tevék többnyire össze vannak kötve, igény szerint annyi tevét kötnek össze ahány, családtag van. És minden családhoz van egy teve hajcsár. Ez így jól is hangzik, de tudni kell, hogy ez a mi családunknál nem így van. A férjecském bevállalta, hogy ő a kisfiúnkkal megy egy tevén, és valamilyen módon elkeveredtek tőlem. Én odamegyek egy hajcsárhoz, és mutatom (mivel arabul nem tudok, és miért is beszélnék vele németül, vagy angolul miközben egyikünk sem beszél jól, így maradt a jelmutogatás). Tehát mutatom neki magabiztosan, hogy én erre a szép fehér tevére akarok felülni. Nem helyeslően bólogat a fejével, hogy nem kéne, de én magabiztosan intem, hogy arra akarok felülni. Igen ám, de hogyan? Most látok életemben először szabadon tevét (rendes európai polgár vagyok eddig csak az állatkertben láttam púpút). Mivel a teve jó nagydarab állat és már tudtam a netről, hogy csakis a baloldaláról (mármint a teve baloldaláról) szabad felmászni, de hogyan hiszen 2 méter környékén van és én 1,63 vagyok. Nézek az arabra, ő a kezével tart egy bakot, én bal lábamat behelyez a bakba, de még mindég nem tudom, hogyan tovább? Erre ott terem egy másik arab és meglöki a fenekem és már fent is vagyok mármint a tevén. Hmmm fenék fogdosás, sebaj ez megéri.

Tehát fenn vagyok a tevén. Igen büszkén ülök rajta. Körülnézek, lát más is, hogy én már tevén ülök. Férjem, és kisfiam sehol, sebaj, majd csak találkozunk. Gyönyörű látvány terül elém. A sivatag tiszta homok, és kopár, de mégis varázslatos. A forró szél erősen fúj, azt az igazán finom szemcséjű homokot kell elképzelni, de kit érdekel, ÉN tevegelek. A vadtevék szabadon jönnek, mennek. Lassan a csapatunk tagjai mind a tevén, mi vagyunk a kék turbános csapat, csak azért, hogy megkülönböztessenek, ha esetleg elkerülünk a csapatunktól. Megnyugtató. Az én teve hajcsárom a tevémhez kötött egy másik tevét rajta egy délceg idős férfi ült. Még várnunk kell, várakozás közben a mögöttem lévő tevének viszketett a pofája, és beledörzsölte a lábamba. Na mondanom sem kell, az az érdes nagy pofa mikor nekidörzsölődik az én naptejjel bekent lábszáramnak. Na mindegy, Szaharában vagyok, nem nyafogunk, és ez is a kaland része. Indulunk!

A tevehajcsárom vezeti a tevémet előre, mindenkit megelőzünk és láss csodát, az én tevém és ÉN vagyok a karaván élén. Mondhatni, úgy is, én vezetem a karavánt. Megyünk előre, a hajcsár persze lemaradt beszélget a társaival. Kit érdekel, majd én boldogulok, hiszen én vagyok a karaván élén! Csak megyünk dűnéről le, dűnére fel, ámbár már nem is megyünk egyenesen, futunk. Erősen fúj a szél, alig látok valamit, a napszemüvegemet feltettem, de minek, hiszen oldalról a szél tele fújta a szememet homokkal. A homok szemcsék mindenhova bekerülnek (mármint a számba, orromba, fülembe, nem is folytatom) de ÉN tevegelek.

Rejtő Jenő Három testőr Afrikában című könyvét olvastam még a nyaralás előtt és felidéztem azt a részt, amely a Saharával kapcsolatos. Mosolygok magamban. Mélázás közben arra lettem figyelmes, hogy a mögöttem lévő moraj, amely a csoport társaimtól eredt egyre halványodott, eltávolodtam a csapatomtól. Az én tevém meg csak megy. Kiabálok, de fúj a szél, talán meg sem hallja senki. Na most mi lesz? A mögöttem lévő fickó elkezd nyugtatni, hogy csak észrevesznek, és értünk jönnek. Na ez vicces, szerintem még ő sem gondolta komolyan. Na mindegy, én még mindig kiabálok, és egyszer csak észre veszem, hogy a kis teve hajcsárunk rohan utánunk. Hurrá, jön a megmentőm. Örültem ám neki, de NAGYON. Nagy megkönnyebbülve visszamegyünk a karavánunkhoz, és folytattuk utunkat, vissza a célállomáshoz. Észreveszem a férjemet, akit már nagyon zavar a mögötte lévő teve, mert erősen dörgölődik hozzá. Erre ő ellöki a teve pofáját, mire a kisfiam felidézi a Sára szavait "A teve nem felejt, ha nem bánsz jól a tevével, egyszer csak találkozik veled és leköp". Érdemes megfontolni!

Megérkezünk az induló ponthoz. Egy kis szuvenírnek, viszünk haza sivatagi homokot. Ruha, fejfedő le, és ismét buszozás, de most már a szállásunkhoz. De még a busz induláskor Sára névre szóló oklevelet osztogat. Mivel megvolt az első tevegelési élményünk, és mindenki átment a vizsgán (fel tudtunk ülni a tevére, és még le is tudtunk szállni, de hogyan kérdem ÉN?), ezért mindenki átveheti tőle a megérdemelt oklevelet. Mindenki mosolyog, jó volt ez a kis tevegelés. Örök élmény. Megérkezünk a szállásunkra. Itt egy 3 csillagos szállodába helyeznek el bennünket, de engem ez egy cseppet sem érdekel, hiszen a Saharában éjszakázok. Kisebb bungalókhoz hasonló földszinti házikókat kell elképzelni. Van ennek a helynek egy varázsa. Hogy mi? Nem tudom leírni, ezt érezni kell.

Ami előtt megkapjuk a szállást Sára felhívja a figyelmünket, hogy tüzetesen nézzük át a szobát, mert előfordulhat skorpió a szobában. Szoba átnéz, sajna nincs skorpió. Kimegyünk fürödni, és vacsi. Vacsoránál kisebb a felhozatal, mint SKANES-be, de erre számítottam. Vacsi után késő estig kint maradunk a medencénél, és megosztjuk a csoporttársainkkal közös eddigi élményeinket, ja és a skorpió vadászat eredményét. Viccet félre téve, én azt gondoltam, hogy ez csak egy idegenvezetői fogás, mármint dobjuk fel a hangulatot egy kis skorpió vadászattal, de nagy meglepetésemre volt, aki talált a matrac alatt skorpiót. Családunkat, ez a élmény elkerülte. Sajnos???

Hajnal 3:00-kor csörög a telefon. Motyog valamit. Ez lesz az ébresztő. Mondhatom elég álmosak vagyunk, 12-ig dumcsiztunk a többiekkel, de megéri, irány a kaland. Gyors reggeli és buszozás. Irány Chott EL Jerrid. Itt egy kiszáradt sós tó található, hát nem sokat látok, mivel sötét van. Következett Tozeur. Itt vártak a Land Roverek. Mi egy nagydarab arabhoz kerülünk, aki megkérdezte honnan jöttünk, és elővesz a jó pár kazetta közül, egy magyar cigány zene kazettát. Csak nézünk egymásra, és nagyot nevetünk. Három órás Land Rover túra az Atlasz hegyi oázisaiba. Ez ismét nagy élmény. Az első megállónk Chebika, az Angol Beteg forgatási helyszíne és egy gyönyörű hegyi oázis. Ez egy elhagyatott város, mivel vályogból készültek a házak, egy nagy eső elmosta a helységet, így kénytelenek voltak a lakók egy másik helyre költözni.

Na de most kezdődik ám a nagy kaland. Irány a dzsippel a sivatagba. Dűnéről le, dűnére fel. Nagyon tetszik. Pörög a kerék, ráz az autó, megpróbálok videót készíteni, de reménytelen. Ezt az érzést át kell élni. Autó megáll. Megérkeztünk a Tatuin bolygóra. A forgatás után a makettek megmaradtak. Érdekes volt közelről megnézni. Bemegyek egy- két bungalószerűségbe, és belül teljesen üres. Kisfiam is nagyon élvezi, felmászik hamar egy óriási dűnére, és fenéken lecsúszik. Itt rövid ideig maradunk, mert a datolyaligetben már várnak bennünket. Sétakocsikázás következik egy magán datolyaligetbe. Négyen ülünk egy lovas kocsiba a kisfiam a bakra ül a hajtó bácsival. Megérkezünk az adott ligetbe. Egy kicsi férfi bemutatja, hogy régen úgy szedték a datolyát, hogy csupasz lábbal felmásztak a pálma törzsén és ledobták a termést. Érdekes. Ebéd következett és utána látogatás Kairouan szent városba, mely híres kézi szövésű szőnyegeiről. Vásárolni is lehet. Délután visszaindulunk a szállodába. Jó kis kiruccanás volt. Csak ajánlati tudom mindenkinek. Más fakultatív programon is részt vettünk, de mind eltörpül a Sahara túra mellett, így nem is látom hasznosnak megemlíteni. Tunézia egy különleges ország, tengerével, növényzetével, ízletes ételeivel, közvetlen embereivel, különleges bazárjával, de még sorolhatnám. Engem megfogott, ez az a hely ahol eddig is többször voltam, de a jövőre nézve is menni fogok. Számomra VARÁZSLATOS. El kell menni oda, és meg kell tapasztalni." forrás

---

"[Naboul] híres a festett cserepeiről. A város központjában vannak a fazekas árusok üzletei. Csodaszépek, de itt is alkudni kell. Aki igényesebb, finomabb terméket vásárolna, megtalálja a teázó mellett a megfelelő üzletet. Érdemes végig menni a bazársoron, mert a végén a fűszerárusok kínálják fűszereiket. A város érdekessége a toronymagas kerámia váza és a naranccsal megrakott hatalmas tál a központban. Taxival érdemes megnézni a kikötőt, valamint vannak túrataxik (megéri kb. 6 fővel) és átmenni Corbus városkába. Ez az a kis város, ahol az ég a tengerrel összeér, az Atlasz hegység derekán. Összesen egy utcából áll, de menetirány bal oldalán hatalmas hegy, melynek tetején Bhurghibba elnök csoda szép palotája. A hegyről kis patakban nagyon forró termálvíz folyik le a tengerbe, egy kis öbölben élvezhetjük jótékony hatását." forrás

---

A helyi árusok igazi mestereivé váltak a turisták figyelmének megragadásában és a vásárlásra csábításban – ez Tuniszban éppúgy igaz, mint az ország bármely más részén. A trükkjeik egyszerűek, de hatékonyak: először valamilyen figyelemfelkeltő módszerrel próbálnak megállítani minket. Gyakran aranyos állatokkal, mint például egy pórázon vezetett sivatagi rókával vagy egy kistevével vonzzák a turistákat, de az is előfordul, hogy a saját nyelvünkön szólítanak meg. „Szerbusz-vízibusz” – hallottam sokszor a bazárban, vagy például Tozeurben egy férfi a csoportunk felé kiabált: „Majka papa.” A magyar nyelvtudásuk általában kimerül néhány ilyen szórakoztató kifejezésben.

Amint az árusnak sikerül felkeltenie a figyelmünket, elkezdi bemutatni a portékáját. Vásárláskor az alkudozás szinte kötelező, és az eredeti ár jelentős részét le lehet faragni. Ha valahol fix árak vannak, azt előre jelzik, például „Fix Price” táblával a bolt bejáratánál. Az áruk minőségét azonban mindig érdemes alaposan átnézni vásárlás előtt. Találkoztam például olyan ékszerrel, amely elsőre nem tűnt különösebben vonzónak, de egy kis tisztítás után sokkal jobban nézett ki. Ugyanakkor vettem olyan apróságot is, amelyről később derült ki, hogy inkább gagyi szuvenír, mint különleges ajándék.

Ami viszont valóban megéri az árát, az a hagyományos sivatagi kendő, amelyet az arabok a nap és a homok ellen tekernek a fejükre. Ezek szinte minden boltban kaphatók, de ne felejtsük el megkérni az eladót vagy egy helyit, hogy mutassa meg, hogyan kell megfelelően felhelyezni. Ez a praktikus és autentikus kiegészítő nemcsak hasznos, hanem remek emlék is egy tunéziai utazásról.

---

Nekivágtunk Tunéziának, és a part menti all-inclusive vonalat messze magunk mögött hagyva belevetettük magunkat az ország belsejébe.
A két hét alatt, amit ott töltöttünk, volt alkalmunk mélyebben megismerni az ország berber örökségét; eltöltöttünk pár napot egy helyi család barlanglakásában, szőttünk szőnyeget, láttuk hogyan készül gyapjúfonál birkaszőrből, többezer éves elhagyott hegyi falvakban jártunk, és életünkben először fogtuk fel úgy igazán, milyen az élet víz nélkül.
Teveháton vágtunk neki a sivatagnak, sátraztunk a Szahara közepén, néztük a csillagokat a tábortűz mellől éjjel, napfelkeltekor pedig homokban sült tuareg kenyeret ettünk mentateával kísérve.
Jártunk oázisokban, hányingerig ettük magunkat érett datolyával, megtanultuk hogyan működik a mezőgazdaság ezeken a talpalatnyi termő területeken egy egyébként vízhiányos országban.
Jártunk még régi magtárakban, elhagyott és hotellé alakított Star Wars forgatási helyszíneken és nyüzsgő arab kisvárosok piacain is. Túráztunk az Atlasz-hegységben és fürödtünk türkiz színű hegyi forrástóban és vízesésben, pár napra rá pedig játszottunk gladiátorosat egy, a Rómában találhatótól csak kicsit kisebb ókori amfiteátrumban.
Tunéziában mindez lehetséges egymástól pár órányi távolságokra, ami szerintem fantasztikusan különleges úti céllá teszi ezt az országot, és én mindenkinek ajánlom, aki a kényelem mellett vágyik nyers, autentikus élményekre is.
A kalandokra, mint mindig, elkísértek minket az akkor 2 és 4,5 éves kisfiaink is, akik mint mindig, itt is emlékeztettek rá, hogy a gyerekbarát fogalom tágítható, és a végtelen sivatag ugyanúgy lehet az, mint a kismedence egy szállodában. (2024)

Fotóegyveleg

Vissza az elejére

Kommentek