ÚTIKRITIKA.HU / Karthágó

Egy-két órás programot érdemes rá kalkulálni. A romok jó állapotban vannak, kellően látványosak. Nagy kiterjedésű területről van szó, ahol a nevezetességek elég jelentős gyalogtávolságra vannak egymástól. Négy fontosabb látványosság van: a római villa, az Antonine-fürdők, a pun kikötő és az amfiteátrum. A legnagyobb hely: a fürdők.

Vélemények

"Érdemes a helyi túrát a katedrálisnál lévő dombnál kezdeni. Onnan szabad szemmel bemérhető a bejárásra tervezett terep. Amúgy is ott van a jegypénztár. 10 dinárét minden nevezetesség látogatható. A legértékesebb maradványok a múzeumban vannak, azaz a szabadtéri terepen inkább a képzelőerőnkre kell hagyatkozni. Mi például, hagyatkoztunk rá. Bizony elkel egy jó útikönyv, amiből hátteret kapunk a látnivalókhoz. Mi még otthon kinyomtattunk fontosabb infókat az internetről. Rengeteget fotóztunk, mert volt bőven mit. Szép a romváros látképe a tenger (öböl) panorámájával kombinálva. Tudták ezek az ókori népek, hogy hová érdemes építkezni. A buszos csoportok idegesítőek voltak. Összegezve: Karthágó nem nagy szám azoknak, akik láttak már ókori romokat Görögországban, Törökországban és Rómában." (Babi)

Egyéb hasznos információk

Taxisok ajánlkoznak, hogy a látogatót fuvarozzák a főbb nevezetességek között. Persze alkudozni kell. Nagy hőségben jól jöhet az autós szállítás, főleg, hogy a romok egy autópálya két oldalára osztódnak szét, és nem könnyű mindezt gyalog bejárni.

Karthágói romok

Karthágó az ókori Földközi-tenger egyik legfontosabb városa volt, amely a föníciaiak által alapított és később a rómaiak által jelentős mértékben átépített város volt. A karthagói romok ma fontos régészeti lelőhelyek Észak-Afrikában, és bemutatják a város gazdag történelmi és kulturális örökségét.

Pun városrész: A karthagói város különböző részein, például a Byrsa-hegyen és környékén találhatók a pun kori romok. Ezek a területek a karthagói birodalom korai időszakából származnak, és magukban foglalják a város eredeti föníciai alapításának maradványait.

Római építészeti elemek: A rómaiak jelentősen átépítették és kiterjesztették Karthágót, különösen a római császárság idején. Ennek eredményeként a városban római stílusú épületek, mint például az Antoninus-fürdők és a római villák, jelentős számban maradtak fenn.

Thermae Antoninianae (Antoninus-fürdők): Ezek az egyik legjelentősebb római fürdőkomplexumok Észak-Afrikában, amelyek a város központjában találhatók. Gazdag díszítésük és műszaki kivitelezésük révén fontos régészeti lelőhelyek.

Hagyományos építési technikák: A pun és római időszakokban alkalmazott építési technikák és anyagok, mint például a mészkő és a római beton, jól láthatók a karthagói romokban.

Régészeti kutatások és feltárások: A karthagói romokon folytatott folyamatos régészeti kutatásoknak köszönhetően folyamatosan növekszik a tudásunk a város történetéről és fejlődéséről. Ezek a kutatások segítenek megérteni Karthágó gazdag múltját és kulturális örökségét.

Turisztikai attrakciók: A karthagói romok ma jelentős turisztikai látványosságok, amelyek sok látogatót vonzanak az egész világból. A látogatók számos helyszínen megtekinthetik az ókori épületeket és maradványokat, valamint részt vehetnek vezetett túrákon és oktatási programokon.

Összességében a karthagói romok fontos emlékek az ókori világ történetéből, amelyek nemcsak Karthágó városának, hanem az egész Földközi-tenger vidékének történetét és kulturális fejlődését tükrözik.

Régi római fürdők

Többek szerint ezek a legérdekesebbek.

A karthágói régi római fürdők a római építészet és mérnöki tudás lenyűgöző példái, amelyek a város társadalmi és kulturális életének központi helyszínei voltak. A római fürdők, mint az ókori társadalom közösségi és tisztálkodási központjai, nemcsak higiéniai célokat szolgáltak, hanem találkozási pontok, szórakozóhelyek és sportolási lehetőségek is voltak.

Karthágóban a Római Antoninus Pius-fürdők (Thermae Antoninianae), amelyek az egyik legnagyobb és legjobban megőrzött római fürdőkomplexum Észak-Afrikában, különösen kiemelkedőek. Ezek az épületek a római fürdőkultúra minden lényeges elemét magukban foglalják, és ma is jelentős régészeti látványosságot képeznek.

Az Antoninus-fürdők Karthágó tengerparti részén helyezkednek el, ami ideális hely volt a város lakóinak és látogatóinak. A fürdők építésére a tengerparti sziklákon került sor, kihasználva a domborzati előnyöket.

Az Antoninus-fürdők a 2. században, Antoninus Pius császár uralkodása alatt épültek, valószínűleg 145 és 162 között. Az építés célja a város gazdasági és kulturális fejlődésének támogatása volt, és a fürdők a város fontos közösségi helyszínévé váltak.

Frigidarium: Ez a hidegvizes medence volt a fürdők egyik legfontosabb része. Nagy nyitott tér volt, amelyet oszlopok és boltívek díszítettek. A frigidarium általában a fürdőzés befejező szakasza volt, ahol a fürdőzők lehűltek a forró medencék használata után.

Tepidarium: A langyosvizes helyiség, amely átmenetet képezett a meleg és hideg vizes medencék között. A tepidarium kellemes hőmérsékletű helyiség volt, ahol a látogatók relaxálhattak.

Caldarium: A forró vizes medence, amely a fürdők legmelegebb része volt. A caldariumot padló alatti fűtési rendszer (hypocaustum) melegítette, amely a padló alatti forró levegő és füst keringetésével biztosította a magas hőmérsékletet. Ezt a helyiséget gőzölésre és izzadásra használták.

Palaestra: A fürdők körül gyakran található szabadtéri sportpálya, ahol a látogatók tornagyakorlatokat végezhettek. A palaestra Karthágóban is jelen volt, és a fizikai aktivitásra és szórakozásra szolgált.

Natatio: Az úszómedence vagy nyitott fürdőmedence, amelyet főleg nyári hónapokban használtak. Ezek a medencék általában a fürdők központi udvarán helyezkedtek el.

Apodyterium: Az öltözőhelyiség, ahol a látogatók levetkőztek és tárolhatták ruháikat. Gyakran padokkal és fülkékkel volt ellátva.

Mérnöki és építészeti megoldások:

Hypocaustum: Az Antoninus-fürdők fűtési rendszere, amely a padló alatti forró levegő keringetésén alapult. A fűtött padlózat (hypocaustum) a caldarium és tepidarium helyiségeinek melegítésére szolgált, és biztosította a gőzfürdők megfelelő hőmérsékletét.

Fűtési Technológia: A fűtési technológia magában foglalta a tűzterek, füstjáratok és forró levegő csatornák rendszerét, amelyek a padló alatt és a falakban vezették a forró levegőt. Ez a technika innovatív és hatékony módja volt a nagy fürdőhelyiségek melegítésének.

Vízellátás: A fürdők vízellátását bonyolult vízvezeték-hálózat biztosította, amely magában foglalta a vízvezetékeket, víztartályokat és csatornákat. A vízvezetékeket gondosan tervezték meg, hogy a víz folyamatos áramlását biztosítsák a medencékben.

Díszítőelemek: Az Antoninus-fürdők gazdagon díszített belső terekkel rendelkeztek, beleértve a mozaikpadlókat, freskókat és márványborításokat. Ezek a díszítőelemek hozzájárultak a fürdők pompás megjelenéséhez és a látogatók kényelméhez.

A római fürdők Karthágóban közösségi találkozóhelyek voltak, ahol az emberek nemcsak fürödtek, hanem társasági életet éltek, üzleti ügyeket tárgyaltak és szórakoztak. A fürdők gyakran szolgáltak a társadalmi érintkezés helyszíneiként, ahol különböző társadalmi rétegek képviselői találkozhattak.

A fürdők a pihenés és szórakozás központjai is voltak, ahol az emberek különféle játékokat játszhattak, masszázsokat vehettek igénybe, és élvezhették a különböző medencék és szaunák nyújtotta élményeket.

Az Antoninus-fürdők Karthágóban lenyűgöző építészeti alkotások voltak, amelyek a római építészet legjobb hagyományait tükrözték. A gazdagon díszített belső terek, a mozaikok és a freskók mind a római művészet és kultúra magas szintjét reprezentálták.

Ma az Antoninus-fürdők jelentős régészeti és turisztikai látványosságok, amelyek bemutatják az ókori római életmódot és kultúrát. Az itt található maradványok fontos oktatási és kutatási források, amelyek hozzájárulnak a római fürdőkultúra megértéséhez.

Az Antoninus-fürdők ma is állnak, bár részben romos állapotban. A fürdők főbb szerkezeti elemei, beleértve a frigidariumot, tepidariumot és caldariumot, még mindig jól láthatóak, és a látogatók megcsodálhatják a római építészet és mérnöki tudás maradványait.

A fürdők régészeti helyszínként szolgálnak, és számos restaurációs munkálatot végeztek rajtuk, hogy megőrizzék az épületek maradványait és bemutathassák a látogatóknak. Ezek a munkálatok hozzájárulnak a helyszín hosszú távú fenntarthatóságához.

Az Antoninus-fürdők látogathatóak, és számos turisztikai programot kínálnak, beleértve a vezetett túrákat, amelyek bemutatják a fürdők történetét és építészetét. A látogatók megtekinthetik a fürdők maradványait, és betekintést nyerhetnek a római fürdőkultúrába.

Ókori vízvezeték

Az ókori vízvezeték Karthágóban, más néven a Karthágói Vízvezeték vagy Zaghouani Vízvezeték, egy lenyűgöző mérnöki alkotás, amely az ókori város vízellátását biztosította. Ez a vízvezeték a római korban épült, és hozzájárult Karthágó, valamint a környező területek ellátásához.

A vízvezeték az Észak-Tunéziában található Zaghouan-hegységben ered, és a vizet Karthágó városába vezeti. Az útvonal hossza körülbelül 132 km, ami jelentős mérnöki kihívást jelentett az ókorban.

A vízvezeték több települést is érintett, és számos földalatti csatornán, alagúton, hídon és aquaedukton keresztül szállította a vizet. A leghíresebb szakasz a dombos Zaghouani régióban található, ahol a vízvezeték a sziklákon keresztül haladva biztosította a megfelelő vízellátást.

A vízvezeték vizét a Zaghouan-hegység forrásaiból nyerte, amelyek bőséges és megbízható vízforrást biztosítottak. A legfontosabb források közé tartozott a Jebel Zaghouan és a Jebel el-Wast.

A vízvezeték számos földalatti csatornát és alagutat alkalmazott, amelyek a víz szállítását a hegyes és dombos terepen keresztül biztosították. Ezeket gondosan tervezett lejtéssel alakították ki, hogy a víz természetes gravitációval haladjon.

A vízvezeték híres az impozáns hidakról és aquaeduktokról, amelyek a mély völgyeket és szakadékokat hidalták át. A Ma'zaquaedukt Karthágó közelében az egyik legismertebb ilyen építmény, amely több íves szerkezetből áll.

A vízvezeték útvonalán vízgyűjtő medencéket és elosztó állomásokat építettek, ahol a vizet tárolták és elosztották a város különböző részei között. Ezek a medencék fontos szerepet játszottak a vízellátás szabályozásában és a városi lakosság kiszolgálásában.

Az aquaeduktokat és hidakat helyi mészkőből és római betonnal építették, amelyek tartósságot és stabilitást biztosítottak. A földalatti csatornák és alagutak esetében is használtak betont és téglát a stabil szerkezet érdekében.

A vízvezeték csatornáit gyakran vízálló réteggel, például ólomlemezekkel vagy vízálló vakolattal burkolták, hogy minimalizálják a szivárgásokat és megóvják a vizet a szennyeződésektől.

A vízvezeték lejtését gondosan tervezték meg, hogy a víz természetes gravitációs áramlását biztosítsák. Ez az egyik legfontosabb tényező volt, amely a víz hatékony szállítását lehetővé tette a hosszú távon keresztül.

Az építők több karbantartó nyílást és bejáratot is kialakítottak, amelyek lehetővé tették a rendszeres tisztítást és javítást. Ezek a nyílások kulcsszerepet játszottak a vízvezeték hosszú távú működésében.

A vízvezeték a római korban, valószínűleg az 1. vagy 2. században épült, amikor Karthágó újraéledt római uralom alatt, és jelentős regionális központtá vált. A vízvezeték építése része volt a római városépítési projektnek, amelynek célja a város infrastruktúrájának fejlesztése volt.

A vízvezeték létfontosságú szerepet játszott Karthágó vízellátásában, amely biztosította a város lakóinak, fürdőinek, kerteinek és ipari létesítményeinek vízigényét. Ez jelentősen hozzájárult a város fejlődéséhez és jólétéhez.

A vízvezeték a késő római és bizánci korszakban is fennmaradt, és a középkor folyamán is használták, bár karbantartása és funkciója idővel csökkent. Az iszlám uralom alatt néhány szakaszát átalakították vagy felújították, és a vízellátó rendszert adaptálták a középkori követelményekhez és technológiákhoz.

A vízvezeték több szakasza és szerkezeti eleme még mindig látható, különösen a Zaghouan-hegységben és Karthágó közelében. Ezek a maradványok fontos régészeti emlékek, amelyek a római mérnöki tudás és technológia magas szintjét tükrözik.

A vízvezeték maradványait több régészeti feltárás és kutatás is vizsgálta, amelyek új információkat szolgáltattak a szerkezet kialakításáról és működéséről. Ezek a kutatások hozzájárultak a vízvezeték történetének jobb megértéséhez.

A vízvezeték egyes szakaszai népszerű turisztikai látványosságok, különösen azok, amelyek a Zaghouan-hegységben találhatók. A látogatók megtekinthetik az impozáns aquaeduktokat és alagutakat, és megtapasztalhatják a római mérnöki remekműveket.

Karthágói múzeum

Túl sok időt nem érdemes erre áldozni a szabadtéri látnivalók időbeli rovására. Dicséretes, hogy a vécék milyen tiszták.

Római villák

Karthágó római kori villái kiváló példái a Római Birodalom luxuslakásainak és építészeti innovációinak, amelyek a gazdag polgárok életmódját tükrözik. A villák bemutatják a római kultúra befolyását, a helyi építészeti hagyományokkal ötvözve.

Sok római villa maradványa található Birsa dombján, amely Karthágó központi részén helyezkedik el. Ez a terület különösen fontos, mivel itt találhatóak Karthágó legismertebb római kori emlékei.

További jelentős villák találhatóak a Bordj Djedid területen, ahol jól megőrzött mozaikpadlók és egyéb belső díszítések maradtak fenn.

A villák központi udvara általában egy perisztílium volt, amelyet oszlopokkal övezett galéria vett körül. Ez a belső udvar általában kertként szolgált, és a villák többi részéből megközelíthető volt.

A villák nagyobb lakóterei között gyakran megtalálható volt a triclinium, vagyis az étkező, ahol a rómaiak fekve étkeztek. Ezeket a helyiségeket általában gazdagon díszítették mozaikokkal és freskókkal.

A gazdagabb villákban megtalálható volt a hypocaustum, amely a padló alatti üregekben áramló meleg levegővel fűtötte a helyiségeket. Ez a római fűtési rendszer különösen a téli hónapokban volt fontos.

A belső dekorációt gazdagon díszítették mozaikpadlók, amelyek gyakran mitológiai jeleneteket vagy geometriai mintákat ábrázoltak, és freskók, amelyek a falakat borították. A mozaikok technikailag magas színvonalúak és gyakran nagyon részletesek.

A mozaikok gyakran ábrázolták az ókori mitológia jeleneteit, például isteneket, hősöket, valamint mitikus állatokat. Ezek az ábrázolások nemcsak díszítők, hanem a ház tulajdonosának kulturális ismereteit és státuszát is kifejezték.

Számos mozaikpadló geometriai mintákat és absztrakt motívumokat tartalmaz, amelyek művészi készségről és technikai tudásról tanúskodnak.

Gyakoriak voltak a stilizált növényi motívumok és az állatokat ábrázoló mozaikok is.

A freskók gyakran mindennapi életképeket, tájakat vagy fantázia jeleneteket ábrázoltak. Ezek a freskók gazdag színvilágot és részletgazdag kidolgozást mutattak. Néhány freskó trompe-l'œil (szemet becsapó) technikát alkalmazott, hogy optikai illúziókat keltsen, például ablakot, amely "kinyílik" a tájra, vagy oszlopokat, amelyek valójában nem léteznek.

Sok villa tartalmazott privát fürdőkomplexumokat, amelyek a római fürdőkultúra luxusát tükrözték. Ezek különböző hőmérsékletű helyiségeket tartalmaztak, például hideg (frigidarium), meleg (tepidarium), és forró (caldarium) fürdőket.

A gazdagabb villákban külön könyvtárakat és tanulmányi szobákat alakítottak ki, amelyek a római kultúra tudományos és irodalmi érdeklődését tükrözték.

Sok római villa maradványai között megtalálhatók a kerámia amforák, amelyek olaj, bor és más árucikkek tárolására szolgáltak.

A villák gyakran tele voltak szobrokkal és egyéb művészi tárgyakkal, amelyek nemcsak díszítő funkciót töltöttek be, hanem a tulajdonos művészi ízlését és gazdagságát is kifejezték.

A karthágói római villák nagy része az utóbbi évszázadokban került feltárásra. Az archeológusok és történészek ezekből a villákból szerzett információk alapján rekonstruálták a római Karthágó életmódját és társadalmi struktúráját.

Karthágó római kori maradványai közül sok a helyszínen megtekinthető a Régészeti Parkban, ahol látogatók megismerhetik a korabeli építészeti és művészeti remekeket.

Római színház

A karthágói római színház lenyűgöző maradvány, amely a város római kori múltját tükrözi. Ez a színház a rómaiak által Karthágó újjáépítése után, valószínűleg az 1. vagy 2. században épült, amikor a város az Africa Proconsularis provincia fontos központjává vált.

A karthágói római színház a város egy központi részén helyezkedett el, közel a fórumhoz, amely a római közösségi élet központja volt. Ez az elhelyezkedés elősegítette, hogy a színház könnyen megközelíthető legyen a polgárok számára, és fontos szerepet játszott a közösségi életben.

A színház félkör alakú nézőtere, amely a nézők ülőhelyeit tartalmazta. A karthágói színházban több ezer néző foglalhatott helyet, és a helyszín adottságaihoz igazodva természetes domboldalon épült, ami stabilitást és jó látási viszonyokat biztosított.

Az előadások helyszíne, ahol a kórus és az előadók szerepeltek. Ez a félkör alakú térség az ókori görög színházakban is megtalálható, és a karthágói római színházban is fontos szerepet játszott az előadások során.

Az előtér díszített színfala, amely mögött az előadók és a díszletek tárolóhelyiségei voltak. Ez a díszes homlokzat jelentős vizuális eleme volt a színháznak, és gazdag építészeti részletekkel rendelkezett.

Aditus Maximus: A főbejárat, amely a nézőtérhez vezetett. A karthágói színházban több ilyen bejárat is lehetett, amelyek biztosították a nézők könnyű mozgását és eloszlását az ülőhelyek között.

A színház építéséhez helyi követ és téglát használtak, amelyek tartósak és könnyen elérhetők voltak a régióban. Az építőanyagok kiválasztása hozzájárult a színház tartósságához és stabilitásához.

Az építési technikák lehetővé tették, hogy a színház fokozatosan részletesebbé és díszesebbé váljon, különös tekintettel a scaenae frons díszítésére és a nézőtér kialakítására.

A színházban főleg tragédiákat és vígjátékokat adtak elő, amelyek az ókori római színházi kultúra részét képezték. Ezek az előadások fontos szerepet játszottak a közösségi életben, és hozzájárultak a római kultúra terjesztéséhez.

A színház nemcsak színdarabok, hanem különféle közösségi események, például ünnepek, vallási szertartások és politikai gyűlések helyszíneként is szolgált.

A színház fontos társadalmi központ volt, ahol a különböző társadalmi rétegek találkozhattak és együtt élvezhették az előadásokat. Ez elősegítette a társadalmi kohéziót és a közösségi identitás erősödését. Az előadások gyakran tartalmaztak politikai és társadalmi üzeneteket, amelyek hozzájárultak a közvélemény formálásához és a politikai kommunikációhoz a római közösségben.

A karthágói római színház ma már csak részlegesen maradt fenn. A nézőtér, az orchestra és a színpad alapjai még mindig láthatóak, de a színház nagy része elpusztult az évszázadok során bekövetkezett rombolás és a természeti erők hatására.

Számos restaurálási és konzerválási projektet hajtottak végre, hogy megőrizzék a fennmaradt részeket és rekonstruálják a színház egykori dicsőségét. Ezek a projektek fontosak a helyszín történelmi jelentőségének megőrzése érdekében.

A karthágói római színház ma népszerű turisztikai látványosság, amelyet évente sok látogató keres fel. A színház maradványai és a régészeti helyszín bemutatják az ókori római színházi építészet szépségét és komplexitását.

Pun kikötő és múzeum

A karthágói Pun Kikötő és a hozzá kapcsolódó Múzeum lenyűgöző betekintést nyújt Karthágó egykori tengeri és kereskedelmi hatalmába. Karthágó, a föníciaiak által alapított városállam, az ókori világ egyik legfontosabb tengeri kereskedelmi központja volt, és híres kikötői alapvető szerepet játszottak a város gazdasági és katonai erejének fenntartásában. A

Pun Kikötő (Port Punique)

A pun kikötő Karthágó tengeri kereskedelmi és haditengerészeti központja volt, amelyet a mai Tunisz-tó partján építettek ki. Karthágó városának délnyugati részén helyezkedett el.

A pun kikötő két részből állt: a kereskedelmi kikötőből és a hadikikötőből. A két kikötőt egy csatorna kötötte össze, amely lehetővé tette a hajók szabad mozgását.

Az ovális alakú kereskedelmi kikötő, amely a kereskedelmi hajók fogadására szolgált, egy zárt medencéből állt, amelyet raktárak és egyéb épületek vettek körül.

A kerek hadikikötő, amely a katonai hajók tárolására és karbantartására szolgált, egy belső körgyűrűből és egy külső gyűrűből állt. A belső gyűrűben egy torony is helyet kapott, amely valószínűleg haditengerészeti parancsnokságként működött.

Mindkét kikötő jól kiépített dokkokkal és rámpákkal rendelkezett, amelyek lehetővé tették a hajók ki- és berakodását, valamint javítását. A hadikikötőben egyes dokkok fedettek voltak, ami különleges védelmet biztosított a hajók számára.

A kikötő falait és épületeit helyi mészkőből és homokkőből építették, amelyek tartósak és ellenállóak voltak a tenger hatásaival szemben.

A kikötő tervezése és kivitelezése figyelemreméltó mérnöki megoldásokat alkalmazott, például vízleeresztő rendszereket és víz alatti építési technikákat, amelyek a kikötő fenntarthatóságát és hatékonyságát biztosították.

Pun Kikötő Múzeuma

A múzeum a pun kikötő közelében található, és az archeológiai helyszín mellett működik. Könnyen megközelíthető a közeli turistalátványosságoktól és a helyi közlekedési útvonalaktól. A múzeum kiállításai bemutatják a pun kikötő történetét, szerkezetét és funkcióját, valamint a Karthágó hajózási és kereskedelmi tevékenységeit.

Különböző pun és római hajómodelleket állítanak ki, amelyek bemutatják a hajók építésének technikáit és típusait. A kiállításokon a kikötőből és a környező régészeti helyszínekből származó leleteket láthatunk, például horgonyokat, amforákat, hajóépítési eszközöket és egyéb tengeri tárgyakat.

Az interaktív térképek és digitális rekonstrukciók segítségével a látogatók megismerhetik a pun kikötő működését és elrendezését.

A múzeum fontos szerepet játszik a pun kikötő és Karthágó tengeri erejének történelmi kontextusba helyezésében. A kiállítások bemutatják a város jelentőségét a Földközi-tenger térségében és a Római Birodalommal való konfliktusokat.

A pun kikötő feltárásai a 19. és 20. században kezdődtek, és számos fontos leletet hoztak felszínre. A modern régészeti módszerek és technikák lehetővé tették a kikötő és annak szerkezeti elemeinek részletes tanulmányozását.

A kikötő feltárásai nemzetközi régészeti projektek részét képezik, és hozzájárulnak a pun és római tengeri technológiák és kereskedelmi hálózatok jobb megértéséhez.

A kikötő maradványainak konzerválása folyamatos folyamat, amelyet a helyi és nemzetközi régészeti szervezetek támogatnak. Ez magában foglalja a kikötő falainak és szerkezeti elemeinek védelmét a további romlástól. A rekonstrukciós projektek révén a látogatók betekintést nyerhetnek a kikötő egykori állapotába, és jobban megérthetik annak működését és jelentőségét.

A pun kikötő és a múzeum könnyen megközelíthető Karthágó egyéb látványosságaitól, és jól elérhető a helyi közlekedéssel.

A múzeum egész évben nyitva tart, de nyitvatartási ideje szezonálisan változhat. Ajánlott előzetesen tájékozódni a pontos nyitvatartási időkről.

A múzeum gyakran kínál vezetett túrákat, amelyek során részletes magyarázatokat kapnak a látogatók a kiállításokról és a kikötő történetéről.

Egyéb látnivalók

Jön!

Olvasmányos linkek

"A föníciaiak egykoron legnagyobb városaként hírnévre szert tett Karthágóból mára csak néhány rom maradt, ám a múzeumokba ellátogatva képet kaphatunk az ókori csodákról. Az időszámításunk utáni első századból való luxus wellness komplexum, mely az Antonius Pius fürdője nevet viseli, 3,5 hektáros alapterületét tekintve a Római Birodalom idejében a Guinness rekordok könyvébe is beleillett volna. A nagyszabású vállalkozásról dióhéjban csak annyit, hogy Róma úgy építette fel a grandiózus fürdőt, hogy a medencékbe az édesvíz egy 128 km hosszú épített vízvezetéken keresztül érkezett, a víz melegítéséhez pedig egy környékbeli szigetről hajóval szállították a faanyagot, mivel Tunézia szárazföldi területein meglehetősen ritka látvány a fa (az olajfákat és a pálmákat leszámítva). Ha szórakozásról, nagyzolásról volt szó, Rómában sem pénzt, sem energiát nem sajnáltak.

Mára mindössze az alagsori szint maradt meg a csodás épületből, ahol a rabszolgák sürgölődtek a fűtéssel, és egyéb karbantartási feladatokkal. A helyszínen felállított makett és látványrajzok alapján azonban beláthatjuk, hogy meglehetősen komoly beruházásról volt szó. A romok között sétálgatva az utazó néha kénytelen volt a tűző nap elől a míves korinthoszi oszlopfők árnyékába húzódni, és egyéb ókori leletek hűs zugaiban meghúzni magát.

Ezt követően az utazó a Byrsa-dombon álló múzeumban tett látogatást, ahol egészen kikerekedett a szeme a csodás mozaikszőnyegek láttán, melyekről az idegenvezetőtől azt is megtudta, hogy hogyan készültek. A szakavatott mester a helyszínen felrajzolta a kép alapját, majd innentől fogva a munka piszkos és meglehetősen unalmas részét a rabszolgákra bízták, akik a kép négy sarkából kiindulva kezdték szépen egymás mellé rakosgatni a kőkockákat. Mivel a négy munkás jellemzően nem volt túlzottan egymásra hangolódva, a képek sosem teljesen egyenletesek, hiszen egyikük jobban belenyomta a ragasztóba a köveket a másikuk pedig kevésbé.

Külön móka, hogy az egyik mozaikkép igazi retro élménnyel örvendezteti meg a magyar turistákat, ugyanis ez volt látható az egyik itthoni iskolai tankönyv borítóján. A múzeumban nagyon megtetszett az utazónak az a festmény, amely a tengerpartra épült Karthágót történelme fénykorában ábrázolta. Ezen jól látszik, hogy a város kereskedelmi kikötője mögött hogyan húzódott meg az ellenség szemei elől elrejtve a kör alakban megépített hadikikötő. (2012)" forrás