ÚTIKRITIKA.HU / Sousse/Szúsza

Sousse/Szúsza

Sousse dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Szállás és ajánlott hotelek | Vendéglátás | Programlehetőségek | Strandok | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

Sousse dióhéjban

• Sousse, avagy Szúsza Tunézia negyedik legnagyobb városa (kb. 625 ezer lakos), amelynek ipari negyedei is vannak, de főképpen a turizmusból él. Nyaranta a városközpont dugig tele van nyaralókkal, főként franciákkal és németekkel. Ilyenkor a zsúfoltság kellemetlen is lehet.
• Az óváros, a Medina figyelemre méltó és szórakoztató hely a sok kis bolttal, a kereskedőkkel való alkudozásokkal. 5 Euróért lehet hamisított világmárkás farmert venni, 3 Euróért cipőt. Gyakran a kereskedő által először mondott árat az egyötödéig is le lehet alkudni.
• A medinában érdemes leülni az Aladdin kávézóba, amely az óváros legmagasabb pontján van.
• Sousse (Szúsza) nem különösebben vonzó város. A medinán kívül a városnak vannak elég lestrapált részei, omladozó vagy üres, félkész épületek sokaságával. Az utcák nagyon szemetesek, amin nem lehet csodálkozni, mivel sehol nincs kitéve szeméttartó. Sok helyen orrfacsaró a bűz, nem csoda, hogy a turisták többnyire a hotelben, a tengerparton, a medinában időznek, és nem mászkálnak a városban a turistás övezeteken kívüli negyedekbe.
• Feltehetően a város utcák tisztítására nincs pénz, vagy nem törődnek ezzel, és ez árt a turizmusnak.
• Kellemes viszont a tengerparti promenád, eltekintve attól, hogy folyton zaklatják az embert az árusok. Ha valaki ezt a problémát jól, nyugodtan tudja kezelni, akkor egész kellemesen érezheti magát.
• Fontos! A tengerparti sétányon van a legtöbb zsebtolvaj. Itt különösen figyeljünk a válltáskákra.
• Itt-ott vannak egész mutatós üzletek. Vásárlás szempontjából Tunézián belül Sousse (Szúsza) jó helynek számít.
• A helyiek kedvesek, de vannak nem kifejezetten kedvesek, olyanok, akik elég faragatlanul viselkednek. A gyerekeket viszont imádják. Ha a turista kisgyerekkel van, akkor meglágyul a szívük.
• A férfi kíséret nélküli nőket, lányokat beszólásokkal zaklatják. Roppant idegesítően udvarolnak.
• Szórakozóhelyekből, főleg diszkókból van bőven.
• Sousse kiejtése: szusz (franciásan) vagy szuzá/szuszá

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

1. A Nagy Mecset nyugalmassága belül, mármint imaidőn kívül
2. Nézni a kikötőben a halászbárkákat
3. A Mozaik Múzeum és a Dar Esid (hagyományos tunéziai ház bemutatása)
4. A gyereknek (legalább) élvezetes volt a kalózhajós kirándulás
5. Az, ahogy a kereskedők buzgón próbálják kitalálni az ember nemzetiségét
6. A Soula Center fix árai, mert így nem kényszerültem alkudozásra
7. Felfedezni, hogy a friss datolya mennyivel finomabb, mint szárított, amit itthon ehet az ember
8. Az üzletekben meglepően nagy a férfi cipők választéka
9. Alapvetően biztonságban érzi magát az ember a városban sétálva
10. Az El-Jem-i amfiteátrumhoz való kirándulás

Nem tetszett

1. A sok simlis taxis (pofátlanságuk nem ismer határt) 
2. A Sousse-i ribat (kis, szent hely jellegű erődítmény) nem olyan nagy szám, mint a Monastír-i
3. A Camel Market-on, azaz a teve piacon nem árulnak tevét, és amit árulnak az gagyi kacat, ami inkább a helyieknek érdekes (de legalább nekünk magukat az ott sürgölődő helyieket nézni érdekes)
4. A strandokon a homokfövenyben a sok szemét
5. Nekem - sorry - a vízipipázás nem jött be (szén-monoxid a tüdőbe?)
6. A Medinában a hamisítványok nagy aránya
7. Drága a pia
8. Este kilenc óra után már üresek az utcák
9. A Camel market-en a zsebtolvajok miatti aggodalom
10. Az utcai zugkereskedők pimasz sértődöttsége, ha néhány mondat váltása után mégsem akar az ember venni tőlük valamit

Vélemények

"A Sousse-i medina nagyon piszkos, az utcák keskenyek, úgyhogy lépten-nyomon közel kerül a sétáló a szemetekhez. A kereskedők kizárólag férfiak, fiúk és mi, ketten, lányokként kissé kellemetlenül éreztük magunkat amiatt, hogy hozzánk értek, ráncigáltak bennünket, fárasztóan bizalmaskodtak velünk. Sousse-ban a házak a hotelek elég lepukkantak. A boltok, éttermek délután 5-kor bezárnak egy órára. A szórakozóhelyek este 11-kor nyitnak. Sokat nem érdemes várni a diszkóktól. Belépsz, és ott ácsorognak a külföldi pipihúsra nyáladzó helyi kanok." (Kata, 2012)

Szállás és ajánlott hotelek (2022)

• 4 csillagos: Marhaba Club, Marhaba Salem ,  Occidental Sousse Marhaba , El Ksar Resort & Thalasso ,
  
• 5 csillagos: Iberostar Diar El Andalous , Jaz Tour Khalef , 
• Kiemelten ajánlott 5 csillagosok:

--------

Nem ajánlott hotelek: Sousse City Beach , Thalassa Sousse !!! , Mövenpick Resort, Sousse Palace, Marabout , Royal Jinene , Riadh Palms, Hotel Tej Marhaba ,  ,

Vendéglátás

Említésre méltó a Sousse-i fagyipalota, a Casa del Gelato. A fagyipalota kb. 1 km-re található a medinától, a Hill Diar Hotel közelében, egy modern, üvegépületben. Nagyon sokféle, finom olasz fagyi kapható itt.

Programlehetőségek

Medina

p.o. fotója

Strandok

Hosszú tengerpartja van, ami nem a legszebb, de nem is csúnya. A homok szép világos színű, a tengervíz elég tiszta, sajnos egyes partrészeken a vízben is szemétdarabok, műanyagflakonok sodrodnak. Gyakran túlzsúfoltak a strandok. A nagy szállodák előtti partrészek a tisztábbak, gondozottabbak. Az igényesebb nyaralók örülhetnek, hogy ott van a közelben, Sousse északi részén, Port El Kantaoui kikötője, mert az egy teljesen külön világ, mintha nem is Tunéziában lenne, hanem a spanyol tengerparton. Nagyon hangulatos, gyönyörű.

Olvasmányos linkek

"A helyi folklór csak mérsékelten érdekelt minket, pihenni mentünk, bár azt én sem gondoltam, hogy hat napig a szállodában kellene maradni. Úgyhogy elutaztunk Sousse-ba (ejtsd: szussz), a helyi nagyvárosba. Ez egy metrónak nevezett HÉV-szerű kisvasúttal történt, ami egyébként magyar gyártmány, Ganz-Mávag, Budapest logót viselt. Műbőr ülései voltak és minden fékezésnél azbeszt-szag öntötte el az utasteret. A magyar metróban is van ilyen, de csak vészfékezésnél, itt viszont minden egyes sima fékezésnél is. A fékeket nyilván a hűvös budapesti alagútra tervezték, nem a sivatagos pusztába. A Sousse-i várban aztán felleltük az arab kereskedőmentalitás esszenciáját. Az összes árus előre köszön és invitál, a bátrabbak karon ragadnak és bevonszolnak a boltba – ha hagyod. Aranyos volt a "szervusz vízibusz" köszönésük, amit valami magyar megtanított nekik. Lealkudtam egy dobot nyolc dínárról ötre, Norbiék pedig egy Adidas kistáskát 35 dínárról 16-ra, ez utóbbi kész műsor volt. A táskaárusnak, mint közben elmesélte, volt egy valóban magyar ismerőse (+3630-as szám a mobiljában) és Majka papát is nagyon emlegette.

Az utcán az összes taxis dudál és kérdőn néz – ez mondjuk Mahdiaban (a szállodánál) is így volt, sőt egy arab kisgyerek is Bonjour-ral köszönt, szerencsére ő legalább nem akart semmit eladni, csak mellénk ült a kőre. Betévedtünk a piros lámpás negyedbe is – mondom finoman, valójában persze semmilyen lámpa nem volt, csak csempézett falú házak kurvákkal az ajtóban. Egy paravánnal volt elkerítve ez a rész, de azt gondoltuk, arra rövidebb. Aztán nézett a sok arab strici, ahogy a kissé sápadt európai barátnőinkkel vonultunk... Az idegenvezető már beszélt erről a programról, mi csak véletlenül botlottunk bele, de megérte. Kalózhajókkal három órás útra viszik a turistákat a tengerre. Négyünknek 80 helyett 50 dínár lett, de ezt tartsuk titokban, és csak azért, mert magyarok vagyunk, nem gazdag németek vagy franciák... A kapitányként bemutatkozó néger férfi végül a parton maradt, ez is jól indult...

De aztán ez lett az egyik legnagyobb élmény. Nem vittek ki a nyílt tengerre, csak a part mentén haladtunk Monastir felé, de ha befelé néztem, nyugodtan gondolhattam, hogy félúton vagyunk Egyiptom felé. Nagyon szép és hangulatos volt, csak erős szél fújt, a tengerhez jobban fel kellett volna öltözni. Több mint egy óra múlva lehorgonyoztunk és lehetett fürdeni, az arab személyzet tagjai gyönyörű szaltókat mutattak be a hajó tetejéről. Kaptunk enni és inni, visszafelé pedig vitorlát bontottunk, illetve az itt is bömbölő hangos zenére együtt táncoltak az arab lányok a német öregasszonyokkal. (2005)" forrás

---

"Nem nagyon szerettem, sok a turista, koszos és zajos, de azért a Marhaba szállodák elég jók és ez az egyik legfelkapottabb üdülőhely, minden kellemetlenségével együtt. A piszok megelőzésére javaslom, hogy legyen nálunk egy kis „szatyor” (a tengerparton is), hogy majd az összegyűjtött szemetünket a legközelebbi kukába dobhassuk. Ebben a városban van a legnagyobb bazár (Szuk), hatalmas területen, zegzugos kis utcákkal. Sok-sok órát lehet itt nézelődni, vásárolni, ne felejtsük el, hogy feltétlenül alkudni kell. Kedvességből a vásárhoz csapják a mentateázást is, leültetnek, hiszen a vásárláshoz – a játékhoz – itt idő kell. Sokat mosolygok, amikor dicsekednek hölgyek, hogy ezer tevét kínáltak értük. Érdekes módon, szinte minden nő ennyit „kóstál”. Nem szabad kihagyni Port El Kantaui-t, taxival alig 10 perc Sousse-tól, Szentendréhez hasonlítanám ezt a kis jacht-kikötős városkát. Keskeny kis utcák, az apró éttermekben fillérekért lehet ebédelni. Annak ellenére, hogy nem kedvelem annyira Sousse-t, itt töltöttem életem egyik legfergetegesebb szilveszterét, ez alkalommal a helyi zenészeket megismertettük a magyar mulatós zenével, de a Himnusszal is. (2008)" forrás

---

"Sousse: Kicsit lassabban jutottunk el az óvárosba, mert a főúton végig kirakatok csábítottak bámészkodásra. Zoli már itt kezdte főbe lőni magát és igyekezett minket visszaterelni az útra. Végre ott álltunk a Medina bejáratánál, millió macskával a téren, akik a napos melegebb köveken szunyókáltak, őket és minket kerülgetve, nyüzsgő emberi forgatag fogadott. Illúziórombolásként a bejárat mellett volt egy szabvány nagyáruház azoknak, akik nem akarnak, vagy nem tudnak alkudozni, fix árakkal kínálva a bazár termékeit. Na nem! Nem e miatt repültünk Afrikába, ha a lőrinci piacon tudok egy alma áráért kettőt venni, akkor itt még jobban ki akarom élvezni az alkudozás ízét.

Beléptünk a szűk, macskaköves bazárba. Mivel első keleti irányú utunk volt, a szavunk elakadt az áru változatos bőségétől, bámultunk, tátottuk a szánkat, kapkodtuk a fejünket. Sétáltunk, vagyis inkább lökdösődtünk tíz métert, máris akkora vízipipát láttam, amit lányomnak, Mariannak is látnia kell. Nyúltam érte, nézze mit találtam, de ő nem volt mellettem. Pördültem vissza, és látom, hogy hátrébb a tömegben két fiatal arab próbálja betuszkolni a boltjába, aggatva nyakába ékszerek tonnáját. Ekkor ért oda Zoli, aki átnyúlva az arab gyűrűn, egyszerűen kiemelte lányomat a fogságból és maga elé parancsolta. Hát igen. Mariann szőke, hosszú hajú, fiatal, ő a potenciális vevő.

Zoli védő szárnyai alatt jobbra-balra cikázva hüledeztünk a keleti kultúra termékein. Az apró bazárokba csoportosan tódultunk be, a legfelső polcokról is lepiszkáltattuk az árut. A harmadik bolt után kialakult a technikánk. Egyikünk kinézett valamit magának és kérte az árustól. Másik kettő közönyösen kritizálta a terméket, Zoli pedig alkudozott, közben sürgetett minket. Az arab kezdte a szokásos udvariaskodással, Zolinak felajánlott pár tevét a háreméért, majd dicsérte az árut. Zoli nagyon jól játszotta az ár nagyságától megrendült turistát, székre rogyva szörnyülködött és az ár csökkenésével egyenes arányban ocsúdott fel. Az ár csúszott lejjebb és lejjebb. Amikor az alkudozás az arab részéről befejeződött és érdektelenül elfordult, tudtuk, hogy ennél tovább nem lehet menni.

Végig csavarogtuk Medina zegzugos apró sikátorait, pörgettem a csuklómon karperecek hadát, felpróbáltam rengeteg fülbevalót és kendőt. Élveztük az egyezkedést, alkudtunk plüss tevére és vízipipára, nyakláncra és nagykabátra. Megmosolyogtuk a nyugati kultúra ferde hajtásait, ami kimerült annyiban, hogy a szári hátára sport márkaneveket nyomtak. Láttunk Adidas-os vállkendőt, Nike-s hímzett kunkorodó orrú papucsot. Lányomat lépten-nyomon ki akarták halászni a védőgyűrűnkből. Ahol durván próbáltak rá lecsapni és berángatni a boltjukba, Zoli felemelte az ujját és csak annyit mondott: "She is my new wife!" A fiatal arabok vigyorogtak, az idősek elismerően bólogattak, de mind hátrább léptek.

Az árusok is tudták mitől döglik a légy, jól kiszimatolták, ha valami megtetszett és nem akartuk ott hagyni. Mariann alkudott egy mustár színű kecskebőr kis táskára. A színben hasonló nyaklánca és derékszíja már a zsebében lapult, a táska mindenképpen szükséges volt. Érezte a ravasz arab, hogy a táska megfogta a lányomat, nem ment lejjebb az árral. Ott hagytuk, kend a hajadra, találunk máshol is hasonló táskát. Hát nem. Tűvé tettük az összes bőrös boltot, lerámoltattunk rengeteg polcot, nem volt sehol. Egy óra múlva visszafelé benéztünk, hogy meggondolta-e magát, adja-e olcsóbban. Adja, de csak úgy, ha kettőt veszünk. Így lett nekem is egy bordó táskám, ami újabb gondot vetett fel. Nekem még nem volt meg a hozzá színben hasonló derékszíjam.

Mondanom sem kell, ígéretünk, miszerint visszafogjuk magunkat, és nem vásárolunk, rég a feledés homályába merült. Szatyrunk súlya húzta a karunkat. Óránkra nézve észbe kaptunk, vacsorára a hotelben kell lenni. A bédekkerek kiabálták, csakis palackozott vizet szabad inni, útközben visszafelé betértünk hát egy kis boltba, pár palack vízért. Fiatal lány ült a pult mögött, beszédes kedvében volt. Látva a teli szatyrunkat, kérdezte, hogy honnan jöttünk, majd büszkén mesélte, hogy pár hónap múlva férjhez megy. Mikor megtudta, hogy lányom idősebb nála, de még csak a gondolataiban sincs a házasság, rácsodálkozott. Szerinte élete legfontosabb állomása lesz az esküvő, és ha megvolt, elért mindent, amit kívánt. Annak ellenére, hogy kiválóan beszélt angolul, nem volt igénye önálló karriert építeni, férje kereskedésében fogja folytatni a munkát. (2013)" forrás

Fotóegyveleg

Vissza az elejére

Kommentek