ÚTIKRITIKA.HU / Sousse/Szúsza

Sousse/Szúsza

Sousse dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Szállás és ajánlott hotelek | Vendéglátás | Vásárlás|Programlehetőségek | Strandok | További beszámolók| Fotóegyveleg

.

A Dar Essid múzeum egy 18. századi tradicionális tunéziai házban betekintést nyújt a város hagyományos életmódjába. - P. I. fotója

Sousse dióhéjban

• Sousse, avagy Szúsza Tunézia negyedik legnagyobb városa (kb. 124 ezer lakos), amelynek ipari negyedei is vannak, de főképpen a turizmusból él. Nyaranta a városközpont dugig tele van nyaralókkal, főként franciákkal és németekkel. Ilyenkor a zsúfoltság kellemetlen is lehet.
• Az óváros, a Medina figyelemre méltó és szórakoztató hely a sok kis bolttal, a kereskedőkkel való alkudozásokkal. 5 Euróért lehet hamisított világmárkás farmert venni, 3 Euróért cipőt. Gyakran a kereskedő által először mondott árat az egyötödéig is le lehet alkudni.
• A medinában érdemes leülni az Aladdin kávézóba, amely az óváros legmagasabb pontján van.
• Sousse (Szúsza) nem különösebben vonzó város. A medinán kívül a városnak vannak elég lestrapált részei, omladozó vagy üres, félkész épületek sokaságával. Az utcák nagyon szemetesek, amin nem lehet csodálkozni, mivel sehol nincs kitéve szeméttartó. Sok helyen orrfacsaró a bűz, nem csoda, hogy a turisták többnyire a hotelben, a tengerparton, a medinában időznek, és nem mászkálnak a városban a turistás övezeteken kívüli negyedekbe.
• Feltehetően a város utcák tisztítására nincs pénz, vagy nem törődnek ezzel, és ez árt a turizmusnak.
• Kellemes viszont a tengerparti promenád, eltekintve attól, hogy folyton zaklatják az embert az árusok. Ha valaki ezt a problémát jól, nyugodtan tudja kezelni, akkor egész kellemesen érezheti magát.
• Fontos! A tengerparti sétányon van a legtöbb zsebtolvaj. Itt különösen figyeljünk a válltáskákra.
• Itt-ott vannak egész mutatós üzletek. Vásárlás szempontjából Tunézián belül Sousse (Szúsza) jó helynek számít.
• A helyiek kedvesek, de vannak nem kifejezetten kedvesek, olyanok, akik elég faragatlanul viselkednek. A gyerekeket viszont imádják. Ha a turista kisgyerekkel van, akkor meglágyul a szívük.
• A férfi kíséret nélküli nőket, lányokat beszólásokkal zaklatják. Roppant idegesítően udvarolnak.
• Szórakozóhelyekből, főleg diszkókból van bőven.
• Sousse kiejtése: szusz (franciásan) vagy szuzá/szuszá

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

1. A Nagy Mecset nyugalmassága belül, mármint imaidőn kívül
2. Nézni a kikötőben a halászbárkákat
3. A Mozaik Múzeum és a Dar Esid (hagyományos tunéziai ház bemutatása)
4. A gyereknek (legalább) élvezetes volt a kalózhajós kirándulás
5. Az, ahogy a kereskedők buzgón próbálják kitalálni az ember nemzetiségét
6. A Soula Center fix árai, mert így nem kényszerültem alkudozásra
7. Felfedezni, hogy a friss datolya mennyivel finomabb, mint szárított, amit itthon ehet az ember
8. Az üzletekben meglepően nagy a férfi cipők választéka
9. Alapvetően biztonságban érzi magát az ember a városban sétálva
10. Az El-Jem-i amfiteátrumhoz való kirándulás

Nem tetszett

1. A sok simlis taxis (pofátlanságuk nem ismer határt) 
2. A Sousse-i ribat (kis, szent hely jellegű erődítmény) nem olyan nagy szám, mint a Monastír-i
3. A Camel Market-on, azaz a teve piacon nem árulnak tevét, és amit árulnak az gagyi kacat, ami inkább a helyieknek érdekes (de legalább nekünk magukat az ott sürgölődő helyieket nézni érdekes)
4. A strandokon a homokfövenyben a sok szemét
5. Nekem - sorry - a vízipipázás nem jött be (szén-monoxid a tüdőbe?)
6. A Medinában a hamisítványok nagy aránya
7. Drága a pia
8. Este kilenc óra után már üresek az utcák
9. A Camel market-en a zsebtolvajok miatti aggodalom
10. Az utcai zugkereskedők pimasz sértődöttsége, ha néhány mondat váltása után mégsem akar az ember venni tőlük valamit

Vélemények

Ott nyaraltunk régebben 2 alkalommal is. 10 év után visszamenve csak a lepusztult, árván hagyott, sivár hotelekkel, az ürességtől tátongó bazárokkal, lepusztult környezettel találkoztunk. A régi pompáját, vonzó erejét elvesztette az arab világban dúló polgárháborúk, lázadások, tüntetések, belső feszültségek és külső támadások miatt. (2023)

---

"A Sousse-i medina nagyon piszkos, az utcák keskenyek, úgyhogy lépten-nyomon közel kerül a sétáló a szemetekhez. A kereskedők kizárólag férfiak, fiúk és mi, ketten, lányokként kissé kellemetlenül éreztük magunkat amiatt, hogy hozzánk értek, ráncigáltak bennünket, fárasztóan bizalmaskodtak velünk. Sousse-ban a házak a hotelek elég lepukkantak. A boltok, éttermek délután 5-kor bezárnak egy órára. A szórakozóhelyek este 11-kor nyitnak. Sokat nem érdemes várni a diszkóktól. Belépsz, és ott ácsorognak a külföldi pipihúsra nyáladzó helyi kanok." (Kata)

---

TETSZETT:

A medina hajnali felfedezése egy idős szőnyegkereskedővel, aki nem eladni akart, hanem büszkén mutatta a régi sikátorokat.
A Ribat erődítmény tetején egy őr megengedte, hogy fent maradjak napnyugtakor és elmagyarázta a középkori jelzőrendszert.
A régi olajmanufaktúrában egy helyi család meghívott, hogy együtt nézzük az olajsajtolást és kóstoljuk a friss olajat.
Az archeológiai múzeumban egy nyugdíjas régész spontán vezetése, aki a legszebb mozaikok történetét mesélte.
A kikötőnegyedben egy kis családi étteremben a legjobb brick à l'oeuf, amit valaha ettem, a mama receptje szerint.

NEM TETSZETT:

A Port El Kantaoui felé vezető új negyed giccses "keleti" építészete és a végeláthatatlan szuvenírboltok sora.
Az erőszakos árusok a medina főutcáján, akik szinte berángattak a boltjukba.
A tengerparti "VIP" beach club, ahol egy napágyért többet kértek, mint egy helyi család napi bevétele.
Egy "autentikus" hammam a turistanegyedben, ami inkább hasonlított egy rossz wellnessre.
A szálloda "tradicionális tunéziai estje", ahol műanyag kellékekkel és unott táncosokkal próbálták eladni a kultúrát.

Sousse óvárosának (Medina) egyik ikonikus része, a városfal -  P. I. fotója

Szállás és ajánlott hotelek (2025)

Ajánlott hotelek:

3 csillagos: Dreams Beach (szerény),

4 csillagos: Marhaba Club ,  OCCIDENTAL SOUSSE MARHABA , Marhaba Royal Salem , Marhaba Beach , El Ksar Resort ,

5 csillagos: Sousse Palace , Sousse Pearl Mariott Resort & Spa , Jaz Tour Khalef  , Iberostar Selection Diar El Andalous

Nem ajánlott hotelek:  , Sousse City Beach , Mövenpick Resort, Marabout , Riadh Palms, Hotel Tej Marhaba ,  Thalassa Sousse Resort & Aquapark, Sousse Pearl Mariott Resort & Spa, Royal Jinene Beach

Vendéglátás

Említésre méltó a Sousse-i fagyipalota, a Casa del Gelato. A fagyipalota kb. 1 km-re található a medinától, a Hill Diar Hotel közelében, egy modern, üvegépületben. Nagyon sokféle, finom olasz fagyi kapható itt.

Vásárlás

bébé fotói

Az ékszerbolt eladója illően fogadja a vevőket - L. Sz. fotója

Programlehetőségek

Medina

p.o. fotója

Kasbah

bébé fotója

----------------------

A Jamâa Al-Nafrah mecset, egy modernnek tekinthető iszlám imaház - P. I. fotója

Strandok

Hosszú tengerpartja van, ami nem a legszebb, de nem is csúnya. A homok szép világos színű, a tengervíz elég tiszta, sajnos egyes partrészeken a vízben is szemétdarabok, műanyagflakonok sodrodnak. Gyakran túlzsúfoltak a strandok. A nagy szállodák előtti partrészek a tisztábbak, gondozottabbak. Az igényesebb nyaralók örülhetnek, hogy ott van a közelben, Sousse északi részén, Port El Kantaoui kikötője, mert az egy teljesen külön világ, mintha nem is Tunéziában lenne, hanem a spanyol tengerparton. Nagyon hangulatos, gyönyörű.

További beszámolók

A helyi folklór csak mérsékelten érdekelt bennünket, elsősorban pihenni jöttünk, bár arra magam sem számítottam, hogy hat napon át ki sem mozdulunk a szállodából. Így aztán eldöntöttük, hogy felfedezzük Sousse városát, amit egy HÉV-szerű kisvasúttal értünk el – ezt a helyiek büszkén „metrónak” nevezik. Az egyik kocsi oldalán még mindig ott virított a „Ganz-Mávag, Budapest” felirat. A műbőr ülésekhez és az ismerős azbesztszaghoz is volt szerencsénk: minden egyes fékezésnél betöltötte a szerelvényt. A fékeket nyilván nem sivatagi forróságra tervezték, hanem budapesti alagutakhoz.

Sousse óvárosában hamar megtapasztaltuk az arab kereskedői mentalitás lényegét. Az árusok mosolyogva, előre köszönve invitáltak be boltjaikba, a rámenősebbek már-már karon fogva vezettek volna be – ha hagytuk volna. Egyikük „Szervusz, vízibusz!” felkiáltással köszönt, amit valószínűleg egy magyar turistától tanult. Alkudtunk is persze: én egy dobot vittem el nyolc dinár helyett ötért, barátaink pedig egy Adidasnak látszó kistáskát 35-ről 16-ra. Ez utóbbi teljes színjáték volt, az eladó még egy magyar ismerőséről is mesélt, sőt megmutatta a telefonjában a +3630-as számot, és különösen büszke volt arra, hogy ismeri „Majka papát”.

Az utcákon a taxik folyamatosan dudáltak, és kérdő tekintetekkel próbálták kideríteni, szükségünk van-e fuvarra. Ez már a szállodánál, Mahdiában is így volt. Egyszer még egy arab kisfiú is „Bonjour”-ral köszönt, de ő legalább nem akart semmit eladni – csak leült mellénk egy kőre. A legváratlanabb élmény akkor ért, amikor – teljesen véletlenül – betévedtünk a helyi piros lámpás negyedbe. Lámpa ugyan nem volt sehol, csak csempézett falú házak és ajtóban álló nők. Egy paraván mögött kanyarodtunk be, gondolván, az az út rövidebb... Aztán csak bámultak ránk a helyi stricik, ahogy a kissé sápadt barátnőinkkel végigsétáltunk a soron.

Az idegenvezető említette ugyan a kalózhajós túrát, de mi csak véletlenül futottunk bele – és milyen jól tettük. Egy háromórás hajókirándulást ajánlottak a tengerre, amit végül négyünknek 80 dinár helyett 50-ért adtak, állítólag azért, mert magyarok vagyunk, nem gazdag németek vagy franciák. A „kapitányként” bemutatkozó, jó kedélyű fekete férfi végül a parton maradt, de ettől függetlenül az élmény fantasztikus volt. Nem a nyílt tengerre vitték a hajót, hanem a part mentén haladtunk Monastir irányába. Ha befelé néztem, úgy éreztem, akár Egyiptom felé is hajózhatnánk.

A látvány varázslatos volt, csak a szél fújt kissé erősebben a kelleténél – jó lett volna vastagabban öltözni. Egy óra után lehorgonyoztunk, lehetett fürdeni, és az arab legénység tagjai lélegzetelállító szaltókkal ugráltak a hajó tetejéről a vízbe. Kaptunk enni, inni, visszafelé pedig még vitorlát is bontottak. A fedélzeten bömbölt a zene, az arab lányok táncoltak együtt a német idősebb hölgyekkel – valahogy mindenki jól érezte magát, függetlenül attól, honnan jött.

---

Nem tartozik a kedvenceim közé – túl sok a turista, sok a zaj, és sajnos elég szemetes –, de el kell ismerni, hogy a Marhaba szállodalánc elég korrekt, és nem véletlenül ez az egyik legnépszerűbb üdülőhely a környéken, minden bosszantó részletével együtt. Ha valaki nem szeretne hozzájárulni a szemétproblémához, érdemes mindig magánál tartani egy kis szatyrot, akár a strandra is, hogy a saját hulladékát legalább el tudja vinni a legközelebbi kukáig.

Itt található az ország legnagyobb bazárja, az úgynevezett Szúk, ami egy egész városrészt betölt, keskeny, kanyargós utcákkal. Végtelen ideig lehet bóklászni a standok között – nézelődni, alkudozni, elidőzni. És itt tényleg alkudni kell, ez a része a játéknak. Sok árus kedvességből mentateával kínál, leültet, hiszen a vásárlás itt nem ügyintézés, hanem rituálé. Mindig mosolygok, amikor nők mesélik, hogy ezer tevét ajánlottak értük – érdekes módon valamiért ez az univerzális ár, szinte mindenkinek ennyit mondanak.

Ami viszont tényleg kihagyhatatlan, az Port El Kantaoui – alig tíz perc taxival Sousse központjától. Ez a kis kikötővároska nekem Szentendrét idézi: szűk utcácskák, fehér falak, apró éttermek, ahol pár dinárból jól lehet ebédelni. Hiába nem szerettem meg igazán Sousse-t, mégis itt éltem át életem egyik legemlékezetesebb szilveszterét. Akkor épp magyar mulatós zenéket mutattunk a helyi zenészeknek – sőt, még a Himnusz is felcsendült az este során.

---

A bougainvillea (magyarul: murvafürt) kúszónövény nagyon elterjedt arrafelé. A fehéres falakkal és kék ablakokkal vagy ajtókkal  különösen lenyűgöző kontrasztot teremt. -  Sz. V. fotója

---

Sousse óvárosához nem jutottunk el azonnal – a főút mentén sorakozó kirakatok szinte magukhoz húztak bennünket, és hosszú percekig csak bámészkodtunk. Zoli már itt kezdett idegileg szétesni, és próbált visszaterelni bennünket a cél felé. Végül csak megérkeztünk a Medina bejáratához: a téren macskák tucatjai heverésztek a napmeleg köveken, mi pedig az álmosan kanyargó állatok és a nyüzsgő tömeg között igyekeztünk beljebb jutni. A bejárat mellett azonban egy meglehetősen illúzióromboló látvány fogadott: egy szabványos nagyáruház, fix árakkal, a bazár termékeivel. Hát nem ezért jöttünk Afrikába – ha egy piacon egy alma áráért kettőt kapok, akkor itt pláne nem hagyom ki az alkudozás élményét.

A bazár szűk, macskaköves utcái már az első perctől beszippantottak. Keleti irányú utazásunk első állomásán szó szerint elakadt a szavunk: színek, formák, illatok, zajok – bámultunk, tátottuk a szánkat, kapkodtuk a fejünket. Alig haladtunk tíz métert, máris megpillantottam egy hatalmas vízipipát, amit Mariannak is látnia kellett. Nyúltam volna érte, de Mariann nem volt mellettem. Visszafordultam, és ott láttam őt pár lépéssel hátrébb: két fiatal arab próbálta befelé terelni egy boltba, nyakába máris ékszerek garmadáját akasztva. Ekkor lépett közbe Zoli, aki simán átnyúlt az árusok között, és kimentette a lányomat, majd határozottan maga elé állította. Nem csoda – Mariann szőke, fiatal, hosszú hajú, ideális célpont.

Zoli védőernyője alatt haladva jobbra-balra cikáztunk, és rácsodálkoztunk mindenre, amit ez a világ kínált. Csoportosan szálltunk meg egy-egy boltban, a felső polcokról is lepiszkáltattuk az árut. Néhány üzlet után kialakult a technikánk: valaki kinézett magának valamit, a másik kettő látványosan lekicsinyelte, Zoli pedig alkudozni kezdett, miközben sürgetett bennünket. A kereskedő elkezdte az ilyenkor szokásos udvarlást, teveáldozatokat ajánlott Zolinak a „háreméért”, közben lelkesen dicsérte a portékát. Zoli mindig kiválóan alakította a megrendült vásárlót, akit sokkol az ár – gyakran székre rogyva sóhajtozott, majd az ár esésével lassan „magához tért”. Mikor az eladó érdektelenséget színlelve elfordult, tudtuk, hogy elértük a végső árat.

Bejártuk a Medina zegzugos sikátorait, karpereceket pörgettem a csuklómon, kendőket próbáltam, vízipipák, plüss tevék, nyakláncok, nagykabátok kerültek szóba – mindenre alkudtunk. Nevetve nézegettük a nyugati márkák keleti átértelmezéseit: szárik hátán Adidas-logóval, Nike-mintás kunkorodó orrú papucsokkal találkoztunk. Mariann pedig újra és újra célkeresztbe került: ahol durvábban próbálták befelé húzni egy boltba, Zoli csak felemelte az ujját, és ennyit mondott: „She is my new wife.” A fiatal árusok jót nevettek, az idősebbek bólintottak – és hátraléptek.

Az eladók mindig megérezték, ha valami tényleg tetszett nekünk. Mariann kiszemelt egy mustárszínű kecskebőrből készült táskát, ami passzolt már meglévő nyakláncához és övéhez – muszáj volt megszereznie. Az árus is megérezte a helyzetet, nem engedett az árból. Ott is hagytuk, mondván: majd találunk hasonlót máshol. Nem találtunk. Visszafelé egy órával később újra benéztünk – a férfi engedett volna, de csak úgy, ha kettőt veszünk. Így lett nekem is egy bordó változatom, amivel aztán új gond lépett fel: nekem még nem volt hozzá színben passzoló derékszíjam...

A kezdeti ígéret, hogy majd visszafogjuk magunkat a vásárlásban, már rég a múlté volt. A szatyrok húzták a karunkat, miközben már vacsoraidőhöz közeledtünk. Útközben betértünk egy kisboltba palackozott vízért – a bédekkerek nem győzték hangsúlyozni, hogy csak azt szabad inni. A boltban egy fiatal lány ült a pult mögött, barátságosan beszédbe elegyedett velünk. Rácsodálkozott Mariann korára, és hogy még eszébe sem jut férjhez menni. Elmondta, hogy neki pár hónap múlva lesz az esküvője, amit élete legnagyobb eseményének tart. Angolul remekül beszélt, de nem tervezett önálló karriert – férje kereskedésében fog majd dolgozni, és számára ez bőven elegendő.

Fotóegyveleg

bébé fotói

j. m. fotói

Vissza az elejére

Kommentek