ÚTIKRITIKA.HU / Indonézia

Indonézia

Indonézia dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | További beszámolók | Fotóegyveleg

.

Hajni fotója

Indonézia dióhéjban

• A délkelet-ázsiai Indonézia lakossága: kb. 286 millió (2025-ös becslés). Területe: 1,92 millió négyzetkilométer (több mint 20-szor akkora, mint Magyarország).
• Indonézia fővárosa a 11,4 milliós Jakarta (Dzsakarta), ami 10 337 kilométer távolságban van Budapesttől.
• Indonézia államformája: köztársaság. A lakosság 88 százaléka muzulmán. A világ egyetlen országában sem él annyi muzulmán, mint Indonéziában. Indonézia hindu vallású lakóinak nagy része Bali szigetén él. 
• Havi nettó átlagfizetés (2025-ben): 126 ezer forintnak megfelelő indonéz rúpia
• Indonézia kb. 17 500 szigetből áll, de ebből csak mintegy hatezer a lakott terület. Hatalmasak a távolságok: pl. Szumátra északi részéről az ugyancsak Indonéziához tartozó Nyugat-Pápuába a repülés 12 órát vesz igénybe! 
• Magyar állampolgároknak már nem kell vízum, ha 30 napnál rövidebb ideig tartózkodnak Indonéziában. Nagyon fontos! Az útlevélnek a tervezett beutazás napjától még legalább 6 hónapig érvényesnek kell lennie.
• Szeptember és január között (és főleg decemberben és januárban) az esőzések felboríthatják az útitervek véghezvitelét, főleg Jáva és Szulavézi szigeteken (áradások, földcsuszamlások stb.).
• Kötelezően előírt oltás nem szükséges Indonézia meglátogatásához. Ajánlások vannak, annak függvényében, hogy az utazó megy-e egészségügyileg kockázatos országrészekbe.
• Az indonéziai utazáshoz mindenképpen tanácsoljuk utasbiztosítást (betegség, baleset, poggyász) kötni. Ezen a linken - a honlapunk jóvoltából - kedvező árú ajánlatot lehet kapni
• Bal oldali a közlekedés
• Leggyakoribb vezetéknév: Sari
• Ramadán 2025-ben: február 28. - március 29.
• Alaptézis: Ha valaki csak Balira utazik az országban máshová nem, akkor nem ismeri meg Indonéziát.
• Indonéziában a legnagyobb távolság a Nyugat-Pápua-i Merauke (Indonézia keleti részén) és az Aceh tartománybeli Weh szigeten lévő Sabang között kalkulálható. E két pont közötti távolság megközelítőleg 5,200 kilométer, amely Indonézia hatalmas kiterjedését jellemzi. Ez a távolság kb. annyi mint a Magyarország és India északi része közötti!

Hajni fotója

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

1. Mind kulturális, mind természeti élményekben hihetetlenül gazdag
2. Bali, de nem a tengerpart, hanem a belső tájak, és Ubud miatt
3. Kedvesek, mosolygósak a helyiek
4. Legalább olyan jók a kaják, mint Thaiföldön
5. Olcsóság. Olcsóbb, mint Malajzia vagy Szingapúr.Kb. Thaiföld szintjén van, tán annál is olcsóbb
6. Jáván Jogjakarta a legkellemesebb város
7. Szuper búvárkodási lehetőségek, főleg Szulavézi szigeten
8. A rengeteg vulkán, tavak, érintetlen tengerpartok, a sok eső által teremtett csodásan zöld növényzet, vidéken a jó levegő, a rizsföldek csodás képei, az esőerdők

Nem tetszett

1. Dzsakarta és más nagyvárosokban a borzasztóan szennyezett levegő, szmog
2. Az olcsó szálláshelyeken el kell viselni a higiéniai problémákat és a rossz szagokat
3. A külföldi turistáknak itt-ott drágábbak a belépőjegyek
4. A tolvajoktól és főleg a csalóktól, a becsapásoktól való félelem, az utcai zugárusok folytonos nyomulása, néha fárasztó az alkudozás
5. Bérelt autót vezetni a baloldali forgalomban és káoszban, a rossz közutak (hatalmas kátyúk) miatt a lassú közlekedés, a távolsági buszokon való közlekedésnél viszont folytonos aggodalom uralkodik a sofőr borzasztóan vad vezetési stílusa miatt
6. A vécézés kalandos, ijesztő körülményei országjárás közben, ráadásul fizetősek
7. A helyi iszlám szélsőségesekről olvasott információk alapján némi félelemérzet (Balin nem annyira)
8. A városokban, településeken a sok szemét, kosz
9. Nem könnyű a helyiekkel kommunikálni
10. A helyiek a hajókról sok szemetet dobnak a tengerbe

Vélemények

,, Hasznosnak tűnhet néhány érdekes pénzügyi adat, nemcsak a magunk számára. Az összes kiadásunk 44 %-a a két hosszú nemzetközi és az öt belföldi repülőjárat ára volt, míg a szállásaink mindössze azok 7,3 %-át adták ki, ami meglepően kevés.

A borneói szafari nem volt olcsó, (16,8 %) de amitől féltünk, és azt hittük, hogy nagyon megemeli a számlánkat, a belföldi utazások, taxizások, kocsi-bérlések ára, amely nem lett sok, 8.6 %. Szintén a délkelet ázsiai országok utazásainak nagy előnye az étkezés (10,6%), a hajózások (1.8 %), a múzeumi, templomi és egyéb belépők (3,7%) olcsó volta. Végül a vízum, és a borravalók is közelítettek a 2 %-hoz.

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy odamenni a sok, ott lenni egyáltalán nem. A témához kapcsolható az is, hogy Indonéziában megbízhatóak az emberek, a kereskedők, a szolgáltatók: egyszer sem csaptak be, pedig nemegyszer ottani mértékkel tekintélyes előleget hagytunk az utcasarki irodában, de a kocsi másnap reggel jött, a megbeszélt időben. Még a kezükbe sem csaptunk. És persze számlát minden esetben, részletes felsorolással, a valódi fogyasztást, szolgáltatást feltüntetve kaptunk.

Végül a borravalóról: itthon nem vagyok túl gáláns, de meggyőződésem, hogy a trópusi országokban járva, ahol az egy főre eső jövedelem nyolcada- tizede a mienknek, adni illik nekik. Ugyan nekünk is számít, de nekik nagyon. És Indonéziában, - egyes arab országokkal ellentétben- még csak nem is tartják érte pofátlanul a kezüket.

A nagy utazásaink eseményeit háromszor „élvezzük”: először, amikor megtervezzük, másodszor, amikor ott vagyunk. Hát igen, ott létünkkor három hétre talán meg is találtuk a keresett Paradicsomot! És utoljára, amikor felidézzük, feldolgozzuk az élményeket. Most is ez folyik…. (István, a malajziai Borneó és Indonézia utazásról,  2022)

---

Rövid időn belül három dologban érhet váratlan meglepetés, ha Indonéziában jársz: ha „teli szájjal” süt is a nap, 20 perc múlva özönvízszerű esőben lehet részed. Kitűnő hangulatodnak evés után 30 perccel erős gyomorkorgás, majd utána a rohamszerű hasmenés vethet véget. Betervezett útiterved percek alatt felborítja egy helyi repülőtársaság SMS-e, miszerint a pár nap múlva induló géped 6-8 órával hamarabb, avagy későbben fog indulni. Ezekkel számolni kell. (2022) forrás

---

Indonézia előnyei szinte felülmúlhatatlanok. Legyen szó vulkánokról, cápákról, rizsteraszokról, pálmafákkal borított szigetekről vagy ritka majom-, rák- és medúzafajokról, itt mindent megtalálunk – sőt, még sárkányokat és rájákat is. És mindez csak a kezdet: annyi élményt kínál az ország, hogy egyszerűen nem lehet mindent felfedezni egyetlen utazás alatt.

Nem egyszer előfordul, hogy nem is maga a látványosság, hanem már annak környezete is lenyűgözőbb, mint máshol a külön bemutatott attrakciók. Indonézia természeti kincsei olyan kivételesek, hogy kevés ország tud vele vetekedni a világon.

---

cs, j. fotója

Tetszett:

amikor először kóstoltam meg a ropogós pisang goreng-et (banánsütit) egy jakartai utcai árusnál...
ahogy a Borobudur templom kőfaragásai között játszott a napfény hajnalban...
hogy a Gili-szigeteken kristálytiszta vízben úszkálhattam színes halak között...
amikor egy balinéz családnál tanultam meg autentikus nasi gorenget készíteni...
hogy minden sarkon találtam frissen préselt mangó juice-t nevetségesen olcsón...
amikor először hallottam a gamelan zene hipnotikus dallamait egy templomi szertartáson...
hogy a helyiek mindig őszinte mosollyal és "Selamat pagi!"-val köszöntöttek...

Nem tetszett:

amikor a jakartai dugóban 2 órát álltunk egy 10 perces távon...
hogy Balin minden sarkon "transport?" és "massage?" kérdésekkel zaklattak...
amikor Ubud majomerdejében egy szemtelen makákó ellopta a napszemüvegem...
hogy néhány turisztikai helyen 10x árat kértek el a külföldiektől...
amikor a szállodában nem működött a légkondi a 35 fokos hőségben...
hogy a Bromo vulkánnál hajnali 3-kor kellett kelni a napfelkeltéhez...
amikor egy warungban túl csípősen kértem az ételt és két napig szenvedtem...

További beszámolók

"Az Indonéziában töltött 1,5 hét alatt egyébként kifejezetten kedvesek voltak velünk, "fehér bőrűekkel" a helyiek, mindenhol kaptunk jó pár mosolyt, néhány "helló misztert", na meg sokan álltak le velünk beszélgetni angolul. Egyrészt, hogy segítsenek nekünk, másrészt, hogy ők is gyakorolhassák az angolt. Ezt általában az indiaiaknál sokkal kedvesebben, finomabban és barátságosabban teszik, de persze azért így is néha már túl soknak érezzük a figyelmet a részükről, de ez még simán belefér az élményekbe. Egyedül a gyerekek fényképezési mániája csapja ki nálunk is a biztosítékot bizonyos esetekben, de erről egy kicsit később, hogy pontosan miért is...

A vonat viszonylag tiszta, kényelmesnek ellenben nem nevezhető. Itt is, mint Indiában, folyamatosan jönnek-mennek az árusok, ilyen olyan sznekkeket, italokat kínálva, ami sokszor akár még jól is jön az utazás alatt. A vagonok kezdeti tisztasága viszont az idő előrehaladtával rohamos mértékben romlott, az út végére már mindent kaja és italmaradék, zacskók borítottak. Hiába, sajnos a szemetelés itt is komoly probléma, mint ahogy úgy Ázsiában általában (kivéve talán Szingapúrt).

Yogyakarta Indonézia egyik legjelentősebb városa Jakarta után, amely a 20. században rövid időre fővárosi rangot is kapott. Ma elsősorban kereskedelmi központként ismert, hasonlóan India Jaipur városához, valamint Indonézia egyik legfontosabb kulturális nevezetessége, Borobudur miatt vonzza a látogatókat. Ez a 9. században épült buddhista templom az UNESCO világörökségi listáján is szerepel, és egykor a világ hét csodája közé sorolták, Angkor Wat mellett.

Mi nem szervezett túrával, hanem kismotorral indultunk el Borobudurhoz, eredetileg napfelkeltére időzítve az érkezésünket. Azonban megtudtuk, hogy a napfelkelte megtekintéséhez kétszeres belépődíjat kell fizetni, ami külföldiként számunkra túl drága lett volna. Indonéziában ugyan a belépőjegyek árai helyiek és turisták számára eltérőek, de itt nem az indiai 20-30-szoros különbséggel, hanem "csak" 5-6-szoros szorzóval, amely a napfelkelte esetében duplázódik. Ezért végül reggel 7-re érkeztünk meg, abban bízva, hogy elkerüljük a turistabuszokat. Sajnos aznap munka- és iskolaszüneti nap volt, így a szokásosnál is nagyobb tömeg gyűlt össze a helyszínen.

A templomban hamar rá kellett jönnünk, hogy a helyiek számára a látogatók is turisztikai látványosságnak számítanak. Diákok és gyerekek csoportjai próbáltak beszélgetni velünk, fényképezkedtek velünk, és nevetgélve követtek minket. Bár általában szívesen beszélgetünk helyiekkel, ez a helyzet szinte elviselhetetlenné vált. A végén már azon kaptuk magunkat, hogy igyekeztünk elkerülni az embereket, miközben nyugodtan szerettük volna felfedezni és csodálni a 9. századi buddhista építészet remekét.

Hajni fotója

"Indonéziában ketten napi átlagban 140 dollárt költöttünk, amiből a búvárkodás vitte el a legnagyobb részt. Ha ezt nem számítjuk, akkor napi 95 dollárból simán kijöttünk, ami Délkelet-Ázsiában még mindig nagyon versenyképes árnak számít.
Az igazi kultúrsokk a tisztálkodásnál ért minket - a legtöbb helyen még mindig használják a mandit, ezt a fürdőszoba sarkában álló víztartályt. Kezdetben furcsálltuk, hogy egy műanyag edénnyel kell magunkra meregetni a vizet, de a trópusi melegben kifejezetten felüdítő volt ez a fajta "zuhanyozás".
Az ország közlekedése igazi káosz. A robogók mindenhol ott vannak, szinte már művészet, ahogy a helyiek lavíroznak közöttük. Az indonéz férfiak imádják a bukósisakjukat - többször láttunk olyat, hogy valaki simán megebédelt benne egy warungban (helyi étkezde). A "Hello Mister!!!" kiabálás továbbra is elmaradhatatlan része az utcaképnek, főleg a turisták által kevésbé látogatott helyeken.
A helyi konyha tele van meglepetésekkel. Az avokádó-shake például kötelező - csokoládésziruppal leöntve szolgálják fel mindenhol, és meglepően finom. A Bintang sör ára változó, de általában 3-4 dollár között mozog, és a legtöbb helyen lehet kapni, kivéve a konzervatívabb muszlim környékeket.
Az indonézek szeretnek énekelni, ez tény. A tömegközlekedésen rendszeresen feltűnnek zenész csapatok, akik pár számot előadnak, majd várják az adományokat. Az első ilyen "koncert" még aranyos, de amikor ugyanazon a buszon a harmadik banda is előadja ugyanazt a dalt, már kevésbé lelkesítő.
A természeti katasztrófák olyan gyakoriak, hogy a helyi híradóban szinte mindig van róluk beszámoló - hol földrengés, hol vulkánkitörés, hol áradás. A repülőutak sem nevezhetők nyugodtnak, állandóak a turbulenciák. Viszont a légitársaságok sokat fejlődtek az elmúlt években, már nem olyan vészes a helyzet.
A vidéki és városi Indonézia között hatalmas a kontraszt. Míg Jakartában vagy Baliban pörgős a digitális élet és mindenhol van wifi, addig a kisebb falvakban mintha megállt volna az idő. Ez ugyanakkor a varázsa is ezeknek a helyeknek - pont az teszi őket különlegessé, hogy még nem nyelte el őket teljesen a modern világ." (2024)

Fotóegyveleg

Elter Karcsi fotója

Jáva - Prambanan teplom - Elter Karcsi fotója

Jávai hölgyek - fotó by Elter

Bali - rizsteraszok - fotó by Elter

Plampang - Varga Gábor fotója

Vissza az elejére

Kommentek