ÚTIKRITIKA.HU / Japán

Japán 378 ezer négyzetkilométer nagyságú, azaz éppen négyszer akkora, mint Magyarország, viszont közel 122,6 millióan lakják (2024-es becslés).
Tokió kicsivel több mint 9 ezer kilométerre van Budapesttől.
- 1 japán jen (JPY) = 2,57 forint (HUF)
- 1 amerikai dollár = 136 jen
- 1 euró = 145 japán jen
- (A linkekre rákattintva láthatók a friss árfolyamok)
Havi átlag nettó fizetés (2024-ben): 750 ezer forintnak megfelelő jen
A japánok átlagosan 54 százalékkal többet keresnek mint a magyarok, és az árak csak 27 százalékkal magasabbak náluk. A lakásbérlés viszont kb. 35 százalékkal magasabb. 58 százalékkal olcsóbb náluk az üzemanyag.
Bal oldali közlekedés.
Leggyakoribb vezetéknév: Sato
Nagyon messze van tőlünk. Két hétnél rövidebb időszakra egyszerűen nem érdemes Japánba utazni turista céllal.
A Japánba utazáshoz mindenképpen tanácsoljuk utasbiztosítást (betegség, baleset, poggyász) kötni. Ezen a linken - a honlapunk jóvoltából - kedvező árú ajánlatot lehet kapni.

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

Kyoto a nagy kedvenc, sokkal élvezetesebb mint Tokió
A Tsukiji halpiac Tokióban, nézni azt a varázslatos technikát, ahogy vagdossák a méretes tonhalakat
Közösségi termál fürdőzni (onsen) japánokkal, megismerve az aprólékos szabályokat
Az irigylésre méltó tisztaság az utcákon és mindenhol (bár vannak meglepő kívételek)
A japán konyha elképesztően kifinomult árnyalatai
Sikerült egész jó látási viszonyok közt nézni a Fuji-t
Utazni a Shinkansen vonattal csaknem 300 km-es sebességgel és közben gondolni a Budapest és Siófok közötti vonatozás élményére
Kipróbálni egy igazi japán fogadót, azaz egy ryokant
A japánok udvariassága, és a szolgáltatók igazi odaadása
A cseresznyevirágzás (Cherry Blossoms, avagy Hanami)
Elektromos wc-k és elképesztő önkiszolgáló fizetés a kasszáknál

Nem tetszett

Bitang drágaság, főleg a szállás (bár - szerintem - Svájc pl. drágább) és a közlekedés
A városi tömeg, tolakodás fárasztó volta
15 perc után a kabuki színházi előadás már untatott
A mosolygásuk mögött rejtőző felsőbbrendűségi tudat, a nem japánok lenézése (főleg az idősebbek körében)
A japán tömegízlés vadhajtásai, az abszurd, gusztustalan üzleti ötleteik baromsága, gyerekességeik humortalansága, a vaskosságok
A latin betűs kiírások hiánya miatti bonyodalmak
A pénzváltás és a bankkártya használat körülményességei esetenként
Sokszor megfejthetetlen, hogy a kínált étel mi is valójában
A japánok rugalmatlansága
A pottyantós vécék
A padok szinte teljes hiánya a nagyvárosokban. Mire üljön a fáradt turista?
Bocsi, de a hagyomány öltözéket hordó nők esetében a flip-flop papucson hordott zokni valahogy irritált.
A köztéri kukák teljes hiánya mindenhol. A te szemeted, vidd haza hozzáállás.

Vélemények

Tetszett:

1. Szervezettség
2. Tisztaság
3. A kiszolgálás minősége
4. A közlekedés pontossága, kikövetkeztethető logikája
5. Kávézók
6. „konbini” – 24 órán át nyitva tartó kis boltok, ahol nagyon sok mindent lehet kapni az élelmiszertől kezdve a zoknin át a celluxig.
7. Sok ingyenes prospektus, térkép, könnyen megtalálható (általában JR állomások épületében, vagy közvetlen közelében) turista információ
8. A nyelvi akadályok ellenére segítőkészek a helyiek
9. Különféle finomságok
10. Gyönyörű természeti szépségek, változatos tájak

Nem tetszett

1. Vidéki turista információs irodában előfordul, hogy nem beszélnek angolul (azért nagyon segítőkészek, és hát mi sem beszélünk japánul… )
2. Éttermi vegetáriánus (vegán) koszt csak nagyvárosokban elérhető, gyakran a pincéreknek nincs pontos fogalmuk mit jelent a vegetáriánus (fel kell sorolni tételesen, mit nem eszünk) – bár ez más országokban is előfordul.
3. A „térkép”-nek nevezett idétlen, aránytalan gyerekrajzok. (Észak a lap tetején van)
4. A rugalmatlanság, döntésképtelenség ha egy adott szituáció nem az előírtnak megfelelően zajlik – érdemes mindent előre leszervezni, B verzióval.
5. Tömegével beáramló nagy kínai turistacsoportok: zajosak, szemetelnek, rendetlenek
6. Hangszennyezés: minden üvölt, egy helyen többféle zene (bevásárlóközpontok), minden beszél (automaták)
7. A helyi közlekedés elég drága
8. A mosdókban sokszor nincs szappan (de legalább ingyenesek. Néha papír sincs, a helyiek kis papírzsepi tasakokkal járkálnak, vagy automatából veszik meg)
9. Hasonló nevű kisvárosok. Miért van 9 Asahi?!? 
10. Lehet dohányozni az éttermekben/kávézókban/mindenhol (kivéve a belvárosi utcákon).

(Kata listája, 2017)

Japánba utazva az előzetes útiterv készítése elengedhetetlen, mivel a látni- és felfedeznivalók száma hatalmas, és bármennyi időt is szánunk rá, sosem lesz elég. Kiotó és környéke önmagában két hetet is megérdemel, és ez ugyanúgy igaz Tokióra is.

A legnagyobb kihívásunk az lesz, hogy mindent lássunk, amit szeretnénk. Az utak minősége kifogástalan, így sétálás közben sem kell aggódnunk az egyenetlen járdák miatt. A közlekedés kiváló: vonatok, metrók és más kötöttpályás eszközök szinte mindenhova elvisznek, de a buszoktól sem kell tartani. Bár lassabb lehet, mint más közlekedési formák, kényelmes és megbízható. A nagyobb állomásokon és frekventált helyeken mindig találunk valakit, akitől kérhetünk segítséget, bár az angoltudás korlátozott lehet, de az információs táblák és rendszerek könnyen érthetők, csak hozzá kell szoknunk.

A zsúfoltabb helyeken elsőre kissé zavarba ejtő lehet megtalálni, amit keresünk, ezért tervezzünk több időt a navigációra. Azonban minden nagyobb turisztikai látványosság jól jelölt, és az odajutás sem okoz különösebb gondot.

A japán emberek híresek udvariasságukról, különösen a szolgáltatószektorban, ahol a vendég az első. Bár az angol nyelvtudás nem elterjedt, mégis bárkit megkérdezhetünk, és biztosak lehetünk benne, hogy segítenek. A japán társadalom erősen szégyen-alapú, így az emberek nagyon figyelmesek másokkal szemben. Például a beteg emberek maszkot viselnek, hogy megvédjék a környezetüket, és a káromkodás itt is szégyenletesnek számít. Mély, baráti beszélgetésekre nem igazán számíthatunk, mivel a japánok zárkózottabbak, de alkalmi találkozások során nyitottak lehetnek, különösen a fiatalabb generáció.

A fiatalok barátságosabbak és könnyebben szóba elegyednek, különösen a számtalan bár egyikében. A japán utcákon különféle érdekes egyéniségekkel találkozhatunk, akik gyakran sajátos stílusban öltözködnek. Nem meglepő, ha valaki mesefigurának öltözve ül mellettünk a metrón.

A szállás és az étkezés áramagas. A hostelek tiszták és jól felszereltek, még akkor is, ha több emberrel osztjuk meg a szobát. A szállások megtalálása viszont kihívást jelenthet, mivel az utcanevek és címek nem mindenhol egyértelműek. Airbnb szállásoknál különösen fontos, hogy részletes, fényképes tájékoztatást kérjünk. GPS használata elengedhetetlen, így érdemes egy helyi SIM kártyát vagy hordozható internetkapcsolatot (hotspot) beszerezni, ami egyébként gyakran olcsóbb is.

Az étkezés biztonságos, nem kell aggódnunk az élelmiszer-higiénia miatt, de a bárkultúra kicsit más. Bizonyos helyeken a pincérnők leülhetnek mellénk beszélgetni, és az italainkat velünk együtt fogyasztják, amit természetesen nekünk kell kifizetni. Ezek a helyek gyakran a helyiek számára megszokottak, de turistaként meglepőek lehetnek, ezért mindenképpen érdemes tájékozódni a japán éjszakai életről.

Az élelmiszer, a közlekedés és a szállás jelentős költségekkel jár. Egy kéthetes utazásra minimum 1500 USD költőpénzt érdemes tervezni, ha nem akarunk túlzottan spórolni. A tömegközlekedés használata, valamint a kis, szerényebb boltokban történő étkezés némileg csökkentheti a kiadásokat, de még így is magasabb lesz, mint sok más országban. (2024)

,, Japánban utazni olyan, mint befizetni a világ legnagyobb vidámparkjába. Mivel a dolgok szinte tökéletesen működnek és szinte maguktól történnek, nem is kell nagyon másra figyelni, mint befogadni a folyamatosan, és minden irányból áradó japánságot. Majd a végén beülni egy onsenbe, és hagyni, hogy megálljon az idő. Vagy egy karaokebárba. (2017)" forrás

Olvasmányos linkek

"A városok közti utazás vagy közepesen drága és lassú, vagy eszméletlenül gyors, élvezetes és méregdrága. Az lesz a legjobb, ha az utóbbi verziót választjuk, és kifizetjük a vonatjegyet a szupergyors shinkansenre, amivel vágtathatunk akár 300-zal is, teljes kényelemben, teljes repülőérzetben, a döbbenettől ittasan. A Tokió–Oszaka távolságot (kb. 600 km) nagyjából két és fél óra alatt teszi meg a drága, űrkacsaszerű teremtmény, nem rázkódik, csak suhan olyan csendesen, mintha valaki a fülünkbe duruzsolna, és közben a vállunkat masszírozná a teljes szetisfeksön érdekében. Ezt a lehetőséget még a japánok sem használják tömegesen annak állakat a földre koppantó drágasága miatt.

Van azonban egy módszer, amivel le lehet faragni az orbitális összegből, úgy hívják, Japan Rail Pass. Egy bérletről beszélünk, amivel igénybe vehetjük a Japan Railways (JR) társaság összes járatát, ami lehet shinkansen vagy sima vonat, busz, sőt, akár hajó is. Igen, hajó. Miért, nem láttál még hajót sínen? A Japan Rail Pass ára szintén meglehetősen borsos, egy hétre 68 ezer, két hétre pedig 108 ezer forint, de ha hozzátesszük, hogy szinte bármelyik járatra felszállhatunk vele, akkor bőven megéri, ráadásul azt figyelembe véve, hogy egy alap retúrjegy sem fog sokkal kevesebbe kerülni, mint egy hetijegy, mindjárt másképp állunk majd a dologhoz. A bérletről egy nagyon fontos dolgot tudni kell: csak külföldön kapható, a helyszínen nem. A repülőtéren kell azonnal felkeresnünk az első JR-irodát, és a kinyomtatott bizonylat ellenében átvennünk a passzunkat. A JR Pass nem érvényes más társaságok járataira (csak a Japan Railways lesz a barátunk), de Tokióban például remekül használhatjuk metró helyett, vagy mellett, bár hogy ott a hangyajáratoknak tűnő rendszerben melyik vonalat kultiváljuk, az már csak megítélés és pillanatnyi elmeállapot kérdése. Sok társaság, sok vonal, és brutális alagútrendszerek várnak minden kedves érdeklődőt.

Japán bizony szállás tekintetében sem túlságosan olcsó, igencsak mélyen a zsebünkbe kell nyúlni egy-egy éjszakáért, egy olcsóbb és egyszerűbb egyen-szobáért nagyjából napi 15–20 ezer forintot fizetünk (két főre), ami nem vészes, de innentől csak meredeken felfelé vezet a költekezés meglepően olajozott, ám nagyon kellemes útja. Az egyen-szobák szinte minden olcsóbb szállodában teljes pontossággal egyeznek meg, formára vágottak, már-már fröccsöntöttek, picik, de kényelmesek, és a fogkefétől kezdve a mobiltöltőig minden van bennük, amire csak szükségünk lehet.

A hotelek többségében fürdőzni is lehet, ingyen, kizárólag meztelenül, de akinek most felcsillant a szeme egy kis pucér ázsiai nőitest-fesztiválban reménykedve, gyorsan vegyen vissza a lelkesedésből, nem koedukált áztatás folyik, óránként cserélődnek a nemek, amire a hotelben figyelmeztetnek is. Ha már a fürdésnél járunk, egy apróságot el kell magyaráznunk, mielőtt még ott állna az ember értetlenül a fürdőkád mellett a kezében egy indokolatlannak tűnő műanyag sámlival. A japánok számára mint minden, a fürdés is egyfajta szertartás. Az átlagos mosdást a zuhany alatt, egy bárhol, akár párszázas boltban is kapható széken végzik el, majd jöhet a kád, és egy kis pácolódás a forró vízben.

A kád azonban az európai verzióhoz nagyjából csak a formájában hasonlít. Egy tetővel ellátott, teljes egészében lefedhető és fűthető fürdőalkalmatosságról van szó, amelyben csak körülbelül hetente cserélik a vizet. Mivel maga az alapos mosdás már a kádba ülés előtt megtörténik, ez nem is annyira furcsa tett, mint amilyennek először hangzik. A fürdő fűtését a legtöbb esetben egy japán ház bármely pontjáról intézhetjük a felszerelt termosztátokkal, melyek figyelmeztetnek is minket, amikor a víz elérte a kellő hőfokot. Amikor az éjszaka sötétjében egyszer csak egy japán női hangot hallasz, ami valamit mond (azt, hogy kész a fürdővíz), előveszed a keresztet, a fokhagymát és a legjobb tudásodat is, amelyeket a japán horrorokból szedtél össze. Kevés lesz a technika ellen.

De hogy egy másik furcsaságra is felhívjuk a figyelmet, tekintsünk csak meg egy átlagos japán vécét. Az első, második és ezredik ránézésre is kissé high tech kinézetű, már-már egzotikus alkalmatosság az európai szemet túl sok gombbal zavarja meg, ezek azonban mindössze beépített bidét és ülőkemelegítőt takarnak. Már a legegyszerűbb verziók is tartalmazzák ezeket az extrákat, de nem ritka a természeti hangokat lejátszó vagy a saját illatosítót tartalmazó változat sem. Igazán furcsa, de a hipermarketekben már ilyenek várnak minden kedves érdeklődőt, így ha véletlenül azt hallod, hogy az óceán hangjai vegyülnek némi bélgáz-kieresztésre hajazó hanggal, akkor nyugtázhatod, hogy nem egy cunami készül elvinni a mosdót, hanem valaki egyszerűen csak elképesztő lazasággal megnyomta a karfán található play gombot. Mosdó egyébként az utolsó kis üzletben is van. És szabadon használható.

Készüljünk fel az első sokkra: találkozunk az első japánokkal. Nehéz menet lesz. Mondjuk bemegyünk egy boltba, hogy magunkhoz vegyünk valami üdítőt. Hogy nem tudnak angolul, az az alaphelyzet, aki pedig tud, az bár ne tudna! De hagyjuk, elindul az activity. Ha sikerrel jársz, akkor a japán pénztáros legalább kétszer megköszöni a vásárlást. Bemész egy pékségbe, veszel egy egyszerű sütit. Az eladók (nem egy, az összes) meghajolva köszönik meg neked, hogy őket választottad. Mi történik itt?

Bizonyos boltok ajtaja felé nem véletlenül írták fel anno, hogy „a vevő számunkra az isten”. Tényleg istennek érzed magad, a kiszolgálás minősége olyan, amit sehol máshol nem fogsz megtapasztalni. Egy Starbucksban például a matcha latte-vásárlásomat a teljes stáb megköszönte." forrás

"Az országban utazgatva legmeghatározóbb élmény az élet minden terén jelen lévő kontraszt. A szerény, szürke, egyforma öltönyös, aktatáskás japán hivatalnokok mellett mellbevágó a tokiói ifjak alternatív ruha- és hajviselete, különösen a Harajuku városnegyedben. Itt nem tud valaki olyan extrém ruhába bújni, hogy bárki megdöbbenne - legfeljebb elismerő pillantásokat kap. A hipermodern irodaházak között évszázados templomok húzódnak meg. A hagyományos levesbárokkal szemben gyorséttermek állnak, a rohanó életformából kilépve a japánok zen kertekben ücsörögve bámulnak órákig néhány követ, és évekig képesek tanulni a teaszertartás fortélyait.

Nem ritka látvány, ahogy a kimonót viselő hölgyek kólát vesznek az utcai automatákból, de az sem, ahogy szenvedélyesen játszanak a mobiltelefonjukon. Bár ruhák, táskák és cipők terén majmolják az európai, amerikai divatot, és a japánok a neves külföldi divatházak leglelkesebb vásárlói, az arcszín tekintetében kínosan ügyelnek a hófehér bőrre - itt nem lenne kifizetődő szoláriumszalont nyitni. Óriási keletjük van a fehérítőkrémeknek, és az első, gyenge napsugarakat meglátva, a hölgyek azonnal kinyitják az ernyőiket. " forrás

"Japán legnagyobb kincseinek egyike az onsen-kultúra, ami a japán emberek hétköznapjainak mind a mai napig szerves része. Sőt! Terjed az onsenmánia. Vannak, akik hetente többször is ellátogatnak kedvenc hőforrásukhoz feltöltődni, de olyanok is akadnak, akik nem tudnak betelni a csodafürdőkkel, és egy akár nap több onsent is felkeresnek egymás után. A vulkanikus területen fekvő országban legalább húszezer helyen, minden zegben-zugban, elsősorban a természetben, sokszor lélegzetelállító környezetben találhatók ezek az ásványi anyagban gazdag gyógyvizes termálfürdők.

Japánban a fürdőzés az idők folyamán művészetté nemesült, saját etikettel. A fürdőzőnek előzőleg szappannal alaposan le kell mosakodni a fürdő előterében, majd már tisztán léphet be a közös medencébe, ahol hosszabb időt lehet tölteni. A medence vize a természetes hőforrás lévén kb. 45°C-os. A fürdőzők meztelenül ülnek be a medencékbe és relaxálnak, beszélgetnek, vagy csak a lenyűgöző tájat szemlélik pihenésképpen. A Maguse onsen a Japán Alpok hegyláncai között fekszik, és az egyik legnépszerűbb fürdőhely a turisták körében is. Már maga a panoráma is lélegzetelállító, és ha ez még egy forró vizes medencéből szemlélhetjük, talán megértjük, miért imádják annyira a japánok a kikapcsolódásnak ezt a különös módját, és bepillanthatunk abba, hogy mit is jelent az onsenkultúra. " forrás

,, Tényleg imádtam Japánt. Ráadásul egy okos, tapasztalt ismerősöm, aki gyakorlatilag az 1960-as évek óta állandóan úton van, a következőket mondta nekem. Három dolgot keress egy országban, és ha mind megvan, akkor az a legjobbak közé tartozik.

Először is, figyeld az embereket. Akadnak országok, ahol sok látnivaló van, és az emberek kulturáltak, ám különösebben nem kedvesek. Japán ebből a szempontból szuper volt.

Aztán, folytatta az ismerősöm, akadnak országok, ahol az emberek kedvesek, ám sok látnivaló voltaképpen nincs. Itt egy kicsit ingattam a fejem, mert minden országban találtam érdekeset, de elfogadtam, tényleg akadnak olyan helyek, melyek pár nap alatt is alaposan körbejárhatóak. No, Japánban világörökség világörökség hátán, és egyébként is, a felkelő nap országának megismerésére egy élet is kevés.

A harmadik dolog egy társadalom kulturális, civilizációs állapota, mert akadnak helyek hol kedvesek az emberek, lenne is látnivaló, de a társadalom nagy része pusztító nyomorban és szellemi sötétségben éli túl az egyik napot a másik után. A japán kultúrára, civilizációra, a japán társadalom szervezettségére viszont egyszerűen nem lehet jelzőket találni, életre szóló élmény volt. (Dr. Drávucz Péter blogjából részletek, 2016)" forrás

Fotóegyveleg

Egy hagyományos fürdőből kitiltják a tetováltakat

,, 100 ezer iskolás töltötte a napot Narában. Amellett, hogy megnézték a Todaidzsit; ki lett adva, hogy a 10 külföldivel, aki a városban van ma, interjút kell készíteni angolul. Nagyon kedvesek voltak, de a cipőm talpán a szarvasszar is kevésbé zavart már mint a késő délutánig tartó "where are you from?"."

Kriszta fotója