Látnivalók

Kyoto egészét vették fel az UNESCO kulturális világörökségének a listájára. A városban van vagy 1600 templom és 400 szentély, ami visszafogottan fogalmazva a bőség zavarát okozza. Szigorúan kell szelektálni.

Higashiyama műemlék negyed

(Gion negyed)

,, Kiotó, a valamikori főváros, Tokión kívül az egyetlen város, ahol valódi gésával találkozhat az ember. Persze nem az átlagember. Gésa által szórakoztatva lenni egy kiváltság. Olyan kiváltság, amelyet kevesen engedhetnek meg maguknak. Csupán a beavatottak.

A gésák (geisha), ellentétben a nyugati tévhittel (és Japánból tekintve minden nyugati), nem prostituáltak, hanem művészek. Nem a testük eladásából élnek meg, hanem a képességeikből. A maikó, a tanuló gésa, éveket tölt az ősi japán hagyományok tanulmányozásával és tökéletesíti magát a legyezőstánc, a shamisen nevű húros hangszeren való játszás, az elegáns mozgás és a férfiak szórakoztatásának művészeteiben. A felszentelt gésák a vagyonos és befolyásos férfiakkal csupán a teaházakon belül találkozhatnak, amikor is teát vagy szakét töltenek nekik, beszélgetnek velük és néha privát táncelőadással örvendeztetik meg hűséges klienseiket.

Mindezt nem akárhol, hanem a kiotói Gion negyed falain belül. Belépve a Gionba az ember mintha egy külön világba kerülne. A magas, vitrinekkel és villogó cégérekkel hivalkodó épületek után mintha több száz évet ugrottunk volna vissza az időben. Mindenhol pici, egy-kétszintes faházak elegáns lámpácskákkal, ablakukon régi papírsötétítő védi a vendégeket a kíváncsi tekintetek elől. Ez a városnézés inkább a fantázia kirándulása, a legizgalmasabb nem az, amit látunk, hanem amit képzeletünk fest a zárt ajtók mögé.

Itt élnek és tanulnak ugyanis a világ egyik legrégebbi hagyományának fenntartói. Japán, amely fénysebességgel modernizálódott és hagyott el mindent, ami a múltjára emlékeztette, a gésa tradíciót furcsamód tovább éltette. A geikók, ahogy Kiotóban nevezik őket, ma is ugyanúgy élnek, mint száz évvel ezelőtt, ugyanúgy festik az arcukra a bőrüket eltakaró, maszkot jelképező fehér festéket, hordják a kézzel díszített, drága, nehéz és bonyolult selyemkimonóikat.

Turisták számára szinte lehetetlen élő kontaktusba kerülni egy valódi gésával, hiszen a csillagászati árakat kérő teaházak sem nyitják meg bárki számára ajtajukat. Mi is meg kellett elégedjünk a turistákkal és kölcsönvett kimonókba öltözött japán hölgyekkel teli Gion külső megismerésével, a házakon belül történő eseményeket számunkra fátyol fedte. (2016)" forrás

Kriszta fotója

Pontocho utcák

Ezek olyan szűk kis utcák, hogy egymás mellett széltben csak két ember fér el rajtuk. Az utcák tele vannak kis éttermekkel, amiknek a terasza a folyóoldalra nyílik. Ha az itteni éttermek valamelyikében akarunk enni, akkor jó előre kell asztalt foglalni.

Tenryu-ji templom

Heian Jingu szentély

Kiyomizu-dera

Sokak szerint ez Japán egyik legszebb buddhista temloma. nagyon szép onnan a kilátás is. A turista és iskolás csoportok hada 8 és 9 között érkezik ide. A főépületet 2018-ban renoválják.

Császári palota

Amúgy ingyenes a belépés. Az épületek 95 százalékába nem engedélyezett a belépés( vagy csak nehezen jó előre kiadott engedélyekkel, de a a szabadtéri részét így is érdemes meglátogatni, igaz a nyári hőségben ez eléggé megeröltető.

Hétfőn zárva. Április és augusztus időszakában 9-től 17 óráig tart nyitva. Kb. egyórás program.

Fushimi Inari-taisha szentély

Ez Kiotó egyik fő attrakciója! Hétvégéken és főleg 10 óra után, tömegnyomor, azaz próbáljunk nem akkor menni. Strapabíró cipőt vegyünk fel és készüljünk picikét megeröltető hegyre fel gyaloglásra. Csodálatasok a szentélyek. Minél masabbra vagyunk hajlandók felmenni, annál kevesebb a tolongás. A mintegy 10 ezer aranykapu alatt átmenetel akkora élmény, hogy semmiképpen sem szabad kihagyni.

Könnyű megtalálni a helyet: közvetlenül az Inari pályudvarnál, 5 percre a Kiotó vasútállomástól.

Sanjusangen-do templom

Itt pontosan 1001 aranyozott Buddha-szobort láthatunk. Ezek egy hosszú teremben láthatóak egymás mellett. Minimum egyórás program. Sajnos a fényképezés szigorúan tilos bent. Mindenképpen megéri a ráköltött 600 jent, nagyon erős élmény együtt a sok szobor.

Kinkajuki templom

Ha napfény sugározza be a templomot, akkor különösen csodaszép. Számítsunk nagy látogató tömegre. 500 jenért körbejárhatjuk, de ebben nincs belépés.

Nishiki piac

Kötelező program. Látványos fedett piac. Lehet ezt-azt ingyen vagy kevéske pénzért kóstolgatni. Időzítsük a piac meglátogatását a déli órákra, mert ilyenkor nincsenek itt a turista csoportok. Délután 3 és 4 között zárnak a standok. Érdemes itt ebédelni. Ha esik az eső, akkor érdemes előre venni ezt a programot. Ami némileg csalódást keltő, hogy a piac túlságosan a turizmusra van rászabva. A széle egyenesen a belváros bevásáró utcájáig ér, remek nappali program.

Kriszta fotói

Bambuszerdő utca

Varázslatos hely. Még esős idóben is bevállalható program.

Kriszta fotója

,, Arashiyama falu a városban, s noha technikailag Kiotóhoz tartozik, mégis a nyugodt légköre, széles, de forgalommentes utcái, valamint a hátterében magasló erdő inkább a vidéki életet juttatja eszünkbe, nem pedig egy japán nagyvárosét. De hát Kiotó ebben is különbözik az átlagos japán metropolistól: emberi léptékű, hagyományos építészetét tisztelő, zöldövezettel bőven ellátott.

Arashiyama azonkívül egy kissé kirakat-városrész is, egy turistacsalogató főutcával, amely éttermektől és szuvernírboltoktól roskadozik, de a távolban már feltűnik a Togetsukyo-híd, amely a környező dombokhoz vezet, mintegy bebocsájtva a természet hűsítő egyszerűségét, nagyságát, másságát az emberek alkotta, nyüzsgő világba.

A híd nemcsak a széles folyó fölötti átjáró, de összeköti a várost a heggyel, így a mindennapi emberi tevékenységből, a hétköznapok forgatagából kiléphetünk, a hídon át, a nyugalmat árasztó természetbe. Látszott is, hogy a sietősen, minden kitett árura rásandítva menő turisták már egész másként lépkedtek a híd másik felén: pihentebben, élvezve a napot, a környéket, a pillanatot. Szinte egy meditációval felérő híd a Togetsukyo.

Ennek megfelelően a folyó partján már sokkal több relaxáló tevékenységet végző embert lehetett látni: riksán utazó fiatalokat, biciklizőket, s bevallom, a hosszú, keskeny csónakok is egész vonzónak tűntek. Szívesen beültem volna én is egy kis csónakázásra, ha nem vitt volna épp az ellenkező irányba, egyre távolabb igazi célpontunktól, a bambuszligettől. Így viszont újra átmentünk a hídon, vissza a civilizációba, majd letértünk a főútról, be megint a vadonba, de ezúttal egy sosemlátott világ erdejébe.

A fák égig érőek, nagyon karcsúak, és teljesen hiányoznak az oldalsó ágaik. Csupán a legtetejükön található lomb rajtuk, az is kecses, icipici hosszúkás levélkék formájában. És akkor a színekről még nem is beszéltem. A fatörzsek elegáns kékes-szürkés hátterét a lehullott gallyakból összeállított melegebb barna kerítés előtere szakítja meg, míg a távolban a kicsiny lombkoronán átsütő nap teszi irizálóvá a zöld különböző árnyalatait. Szóval elbűvölő.

Nem csoda, hogy az (egyetlen) ösvény tele van turistákkal. És fotósokkal. Mivel még esküvői háttérnek sem utolsó. Az interneten található hátborzongatóan üres képek a magányosan és méltóságteljesen álló fákkal nem tudom, mikor készülhettek, ottlétünkkor ugyanis csak úgy rajzottak a látogatók. Nem kis kompozíciós szakértelem kell ahhoz, hogy a tömeget kivágva alkoss látványos képet. Főleg, hogy oly magasak a fák, hogy a legtöbb képen lehetetlen egészben bevenni őket. De a csalódást okozó fotók nem vehetnek el a hely népszerűségéből, sőt inkább hozzáadnak: ha a kamera képtelen megragadni a liget varázsát, meg kell nézzük saját magunknak.

Tíz perc alatt bejártuk az erdőcskét, s tovább már lefele vitt az utunk, vissza Arashiyamába. Mentemben elgondolkoztam azon, hogy azért nekem mégis az organikusabb kinézetű „összevissza” fák tetszenek jobban, hiába a nagyon modern, geometrikus vonalakat megjelenítő bambuszliget vonzereje. De azért egy saját kertbe becsempésznék egy pár cserjét, ha más nem, hogy kontrasztba állítva kiemelje a hagyományosabb alakú növények gazdag burjánzását. (2016)" forrás

Kriszta fotói

Más látnivalók

Minamiza Kabuki színház

Nijo kastély

Kyoto TV-torony

Ez Kiotó legjobb kilátópontja. 700 jen fejenként. lehet esti program is, mert akkor is látványos a kilátás.

Ryoan-ji templom

Toei Kyoto Studio Park

Filmgyári diszletek erős Universal Studiós tematikus parkos beütéssel.

Kyoto vasútállomás

A főpályaudvar nyugati részén található egy tarasz, ahonnan szuper a kilátás. Egyesek szerint ez jobb, mint a TV-torony.

,, Már távolról láttuk, ez érdekes hely lesz, a magas, széles, fémmel és üveggel borított, szokatlan formájú épület belseje is hasonlót ígért, de a valódi látványra nem voltunk felkészülve. A kapu mögött ugyanis 11 emeletre láthatunk rá, ami azért nem semmi. Minden szint kissé más, egyiken gyorskajálda (kedvencünk, a Mr Donut, még épp nyitva volt, úgyhogy belöktünk egy adag csokis fánkot), másikon üzletek, harmadikon utazási irodák stb. Megfordulva, pedig a föld alatti emeleteket is meg lehetett tekinteni, ahol a metró összeköttetés és ruhás üzletek látványa kápráztatott el.

És ez még nem minden. Ha az ember magára veszi a mechanikus labirintuson való eligazodás feladatát (ami, valljuk be, nem is olyan bonyolult, mint elsőnek tűnik), akkor a magasba törő mozgólépcsőkből egyre csodásabb kilátás nyílik az alattunk elterülő pályaudvarra. Kerek platformok, kivilágított fém tárgyak, lépcsők, lámpák, félemeletek és azokat tartó dizájnoszlopok mindenfele. Mintha az ember Willy Wonka csokigyárának vasúti verziójában lenne! Méghozzá a legmodernebben.

Az épület egyik felén falnyi méretű lépcső fogadott, amely ledes megvilágítással különböző képeket hozott létre. Le is lehetett ülni rá, de még érdekesebb volt a színes világítás alkotta „rajzfilmet” figyelni. Őszi levelek, halloweeni figurák, szellemek, üstök, boszorkányok repkedtek az állomás falán, ezért sokan videót készítettek, majd emlékfotókat egymásról. Még azt is elfelejtettük, hogy milyen magasan vagyunk még mindig, de persze nem annyira, mint az előzőleg megtekintett galérián, amely az állomás csarnokának a tetején vezetett át, szédítő magasságból mutatva meg az egész nagyszerű építmény. (2016)" forrás

Érdekes negyedek

Nishijin

A városközpont északnyugati részén található negyed, ami a régi lakóházai miatt érdekes. A negyd kb. 20 perc gyaloglással érhető el az Imadegawa-Horkawa útkereszteződéstől. Óvárosi feeling-et kínáló sétálgatásra való.

Fushimi

Egy negeyd Kiotó déli részén. Az itt készített szake (rizspálnika) tette híressé. Akkor is érdekes idelátogatni, ha nem szeretjük a rizspálinkájkat, mert nagyon hangulatos negyed a kis vizi útjaival.