ÚTIKRITIKA.HU / Japán

A rövidtávra érkező látogatók mindenképpen rendelkezzenek egészségügyi ellátást fedező utasbiztosítással. Az egészségügyi szolgáltatás magas színvonalú, egyben igen költséges. Orvosi ellátás igénybevételekor nehézséget jelenthet a kommunikáció, bár az orvosok jelentős része beszél idegen nyelven. A külföldi látogatóktól - biztosítás megléte mellett is - általában a kezelés teljes költségének helyszíni kifizetését kérik. A hosszú távon Japánban tartózkodóknak a japán egészségbiztosítási rendszerbe kell bejelentkezniük. Havonta fizetendő kb. 100 USD-nek megfelelő biztosítási díj ellenében a biztosító az egészségügyi ellátás költségének 70%-át fedezi. Mindenkinek ajánlott, hogy minden alapgyógyszert vigyen magával, inkább többféle legyen, mint kevés. Kevés japán patikus beszél jól angolul. Nyilván a krónikus betegségekre szedett gyógyszerekre ez fokozottan igaz.

Japánban nagy súlyt fektetnek a tisztaságra, és a japán kultúrában gyökerező közösségi szellem érzékelhető az egészségügy területén is. Beteg emberek gyakran maszkokban járnak, hogy ne fertőzzék meg embertársaikat, a mentőhálózat - melyet a tűzoltóság működtet - jól felszerelt, az önkormányzatok rendelkeznek járványügyi programokkal. Japán egészségügyi és járványügyi helyzete igen jó, az utazók számára védőoltás, egyéb különös elővigyázatosság nem szükséges. A japán gyermekek körében a B encephalitis elleni védőoltás kötelező, ezt a hosszú távon Japánban tartózkodó, rendszeresen gyermekközösségbe járó külföldi gyermekek számára is ajánlott.

Diétás víz? WTF?

Víz kinézetű kóla - K. Kriszta fotója

Higiéniai maximalizmus

Japánban az illemhelyek többségénél a vécécsészébe be van építve egy bidét jellegű szerkezet, amiből vízsugár mossa nagydolgozás után az ülepnyílásunkat. Ez a módi manapság japánban már általános mind az otthonokban, mind a jobb közvécékben. A vasútállomások és más helyek közvécéiben azért még a hagyományos japán guggolós rötyi is működik. Természetesen az is elektromos. A gombok nyomkodása előtt érdemes alaposan megvizsgálni őket, általában a külföldiek kedvéért a lehúzó gombon szokták a funkciót is jelölni. A kék gomb körül keresgéljünk, a piros kerülendő, az általában a segítség kérésének gombja és szirénázással is jár a megnyomása. Lehet persze próbálkozni, de inkább a szálláson lévő wc-vel.

Szinte az összes közwc-ben, a nőiben persze vannak gyerek segítő berendezési tárgyak. Mindenhol van egy fülke, ahol található egy csinos kis gyerekülőke babáknak, amiben az anyuka rögzíteni tudja a magával hurcolt babát, ameddig a dolgát végzi. Van térdmagasságban mosdókagyló és piszoár is a kisfiúknak. Természetesen van pelenkázó, pakolós hely és természetesen van rendszeres takarítás. És a kisgyerekesek is természetesen tisztán hagyják ott maguk után a mosdót.

A kovid után a város megbízott 16 neves építészt, akik újra gondoltak 17 közwct. Szépre és modernre. Majd megmutatták ezt az egészet egy túra keretében Wim Wenders filmrendezőnek. Talán megihleti a terv és a végrehajtása szépsége. És megihlette. Így született a Perfect Days, Töléketes napok c. filmje. A film helyszíne a 17 szépséges rötyi, a főszereplő ezeket takarítja nap mint nap. 16 nap alatt forgatták, egy kétórás, kényelmes, gondolkodtató filmről van szó. 2014-ben több Oscarra is jelölték, de nem kapta meg őket. Ezzel együtt Tokyo PR filmnek sem rossz. Indulás előtt ajánlott.

„Japánban gyakran viccelődnek azzal, hogy külön diploma kell a toalett használatához – és ebben van némi igazság. A modern japán vécék gombrengetegében könnyű eltévedni, különösen, ha az ember először találkozik velük. Ezek a hipermodern szerkezetek nemcsak meleg ülőkét kínálnak, hanem beépített bidéfunkciót is, sőt akár öblítés hangját utánzó zajt is képesek lejátszani. Ez utóbbi különösen elgondolkodtatott: vajon mi szükség van rá – udvariasság, zavart leplezés, vagy pusztán technológiai játékosság?”

„Japánban a nyilvános mosdók olyan szintet képviselnek, hogy akár külön tanulmányt is megérdemelnének. Ami viszont elsőként eszembe jut: bármerre jártunk, szinte perceken belül tiszta, kulturált és teljesen ingyenes mellékhelyiséget találtunk – legyen szó parkokról, állomásokról vagy bevásárlóutcákról. Még a metróaluljárókban lévő nyilvános vécék is olyan állapotban voltak, hogy nálunk sok szálloda is megirigyelhetné.”

,, A turista WC-re bárhol el tud menni, ingyen. A toilet mindenütt tiszta, még azokon a metróállomásokon is, ahol napi félmillió ember fordul meg. A WC ülőke is megér egy misét: fűthető, spriccolós, zenél, illatosítós és egyéb perverz (pl. masszázs) funkcióban is működtethető." (N.K.)

„Japánban nyilvános helyen orrot fújni továbbra is illetlenségnek számít – a helyiek inkább szipognak, halkan harákolnak, vagy hangosan szürcsölik a levest, amit viszont senki nem kifogásol. Az ember néha eltűnődik, vajon tudják-e, hogy a zsebkendőbe fújás sokkal többet segít a fertőzések terjedésének megelőzésében, mint a maszk puszta viselése.

És ha már maszk: a 2020-as évek közepére a papírmaszk véglegesen a japán mindennapok részévé vált. Az utcán sétálók legalább fele még mindig viseli – részben egészségügyi óvatosságból, részben szociális páncélként. A maszk egyszerre takar, véd és – egyre inkább – divatkellék. Ma már kapható olyan modell is, amely kifejezetten az arc V-alakját hangsúlyozza, van, amelyet hidratáló krémmel kezeltek a kellemes érintés kedvéért, és persze ott vannak a kawaii mintás, aranyos változatok is.

Egyfajta önkéntes, uniszex csadornak is tekinthető: az arc felét eltakarva láthatatlanná teszi a mimikát, ami a nyugati szemnek néha zavarba ejtő. A legemlékezetesebb jelenet egy vonaton történt: egy fiatal lány levette a maszkját, gondosan kirúzsozta a száját, majd rögtön visszatette – mintha a smink csak őt magát szolgálná, nem a külvilágnak szólna. Szerencsére a bolti eladók és a pincérek körében ma már jóval ritkább a maszkviselés, így az ember könnyebben érzékelheti a valódi mosolyokat is.”

A legtöbb hotelben lehetőség van fürdőzésre, amit ingyenesen élvezhetünk, de csak meztelenül. Ha valaki arra számít, hogy ez koedukált program, érdemes visszafogni a lelkesedését, ugyanis a fürdőzés nemek szerint van elkülönítve, és óránként váltakoznak. Erről a hotelekben külön figyelmeztetnek is. A fürdőzés kapcsán van egy fontos részlet, amit érdemes tisztázni, hogy ne érjen minket meglepetés, amikor a fürdőkád mellett találjuk magunkat egy műanyag székkel a kezünkben. Japánban a fürdés is szertartás, amit általában egy alapos zuhanyzással kezdenek, melyet egy kis széken ülve végeznek, amit szinte bárhol meg lehet vásárolni. Ezután jöhet a forró vízben való elmerülés a kádban.

A kád azonban csak a formájában hasonlít az európai változathoz. Valójában egy tetővel ellátott, teljesen lefedhető és fűthető fürdőkád, amelyben csak hetente cserélik a vizet. Mivel a tisztálkodás már a kádban ülés előtt megtörténik, ez a szokás nem is olyan különös, mint elsőre tűnik. A víz melegítését legtöbbször egy termosztáttal lehet szabályozni, amit a ház bármely pontjáról irányíthatunk, és az is jelzi, ha a víz elérte a megfelelő hőfokot. Ha pedig éjszaka egy japán női hangot hallasz, amint közli, hogy kész a fürdővíz, az első reakció talán az lesz, hogy megijedsz – de hamar rájössz, hogy ez csak a technika.

Egy másik érdekesség a japán vécé, amely első pillantásra bonyolultnak tűnik az európai szem számára, hiszen rengeteg gombbal van felszerelve. Ezek azonban csupán a beépített bidét, az ülésmelegítőt és egyéb kényelmi funkciókat vezérlik. Még az egyszerűbb modellek is rendelkeznek ezekkel, és találkozhatunk olyan változatokkal is, amelyek különböző hangokat játszanak le vagy saját illatosítót tartalmaznak.

Ez a technológia olyannyira elterjedt, hogy még a hipermarketek mosdóiban is találkozhatunk velük. Ha tehát véletlenül az óceán hullámainak hangját hallod keveredve egyéb zajokkal, ne ijedj meg, valószínűleg csak valaki megnyomta a "lejátszás" gombot.

A 16 napos zarándoklatunk során többször "találkoztunk" hegyi piócákkal. Ez valahogy az egyik hotelben is szóba került a becsekkolásnál. Hamarosan kopogtattak. A szakács volt az, mondta, hogy hallott a piócás esetünkről és átnyújtott egy alkohollal megtöltött flakont, mondván jobb ötlete most nincs, de használjuk ezt, ha ránk másznak a "vámpírok".

"Ok. Egy ilyen wc kell nekünk is otthonra. Felejthetetlen. Jani"

Hogyan töröljük ki a fenekünket Japánban? videós útmutató

Dohányzás Japánban

Japánban nehéz nemdohányzó területet találni az éttermekben. Sok japán politikus érdekelt a dohányiparban és a dohányzásellenes törvények meghozatalát ez is akadályozza. Ha utáljuk a bagószagot, akkor készüljünk fel arra, hogy japánban étkezőhelyeken (is) el kell viselni a bűzt. Reptereken, állomásokon mindig vannak dohányzó szobák, ajánlatos ott rágyújtani.

Közlekedés

Tömegközlekedés

A japán tömegközlekedés jól szervezett és biztonságos. A tömegközlekedési eszközökön távolságarányos díjat kell fizetni. A menetjegyet az utazás végéig meg kell őrizni, mert az állomás elhagyásához szükséges. Ha valaki többet utazott, mint amennyit fizetett, az automata kapu szépen visszaküldi a Fare adjustment automatához. Ott szépen kifizeti az árkülönbözetet és már mehet is útjára.

,, Japánban a legfontosabb közlekedési eszköz a vonat, kocsival csak kevesen járnak. A vonatokon és metrókon (tulajdonképp ez is vonat) a fiatalabbak nyomkodják a telefonjukat, a középkorúak és idősebbek alszanak. Nem
beszélgetnek egymással és telefonálni is tilos. Be is tartják. Röhej az Iphone imádat; a szomszédos Koreában gyártják a világ legjobb androidos telefonjait, itt meg az almás butafont hájpolják. Egyébként mindent szeretnek, ami amerikai. Én mindenki amerikai, aki nem ázsiai.

Egyébként autóval a bal oldalon közlekednek. Érdemes biciklivel is ott menni, és akkor nem áll le a forgalom. De elnézőek, mert az amerikai (én), aki a biciklin ül, biztosan, nem régen érkezett.

A közlekedési rendszert egy-két nap alatt ki lehet ismerni és onnantól kezdve már nem is olyan izgalmas közlekedni. Érdemes elkerülni a reggeli (ezt az ember úgyis átalussza, lásd fenn, időeltolódás) és délutáni csúcsot, mert az egyébként kedves japánok ekkor megvadulnak és igen parasztok tudnak lenni a járműveken.

Érdekes, hogy náluk nem ismert az udvariasság. A nőket nem engedik előre sehol, de talán praktikus is, mert bármikor megálltam, hogy magam elé engedjek egy hölgyet, ahogy itthon tanították, rögtön tömeg alakult ki mögöttem, mivel megállítottam az emberfolyamot.

Tokióban a mozgólépcsőn a bal oldalra állnak az utasok, Narában és Oszakában jobb oldalra. Kiotóban össze vissza." (N.K. naplójából)

„A japán irodista, azaz a szararimen, mintha állandó időversenyben élne: sietni nemcsak szokás, hanem kötelesség. Metróról metróra átszállni sétálva? Időpazarlás. Hiszen futva gyorsabban halad, és az így megspórolt másodperceket is a munkájának szentelheti. Talán ezért is érez belső kényszert arra, hogy mindig pont azt a szerelvényt próbálja elérni, amelyiknek már épp csukódnak az ajtajai – hiába jön öt perc múlva a következő.

A baj csak az, hogy az ülőmunka nem edzi meg az embert. A szararimen tudja, hogy fizikumát tekintve nem vetekedhet egy sportolóval: ha puszta kézzel próbálná feltartóztatni az ajtókat, könnyen odacsípné az ujját, ami egyfelől fájna, másfelől méltatlanul nevetséges helyzetbe hozná. Ezért inkább előhúzza az esernyőjét – hű társát a nyári napsütésben és az őszi szitálásban – és előrelendítve bedugja a záródó ajtók közé.

A manőver következményei kiszámíthatók – és egyik sem az, hogy sikerülne feljutnia a metróra. Az ajtó rácsukódik az esernyőre, megáll egy pillanatra, majd újra nyílik, hogy az ernyő recsegve kiforduljon, vagy egyszerűen ott maradjon a szerelvény és a peron közé ékelődve. A szararimen viszont már rohan tovább – talán a következő metró felé, talán csak megszokásból.”

Veszély! Ügyeljen arra, hogy ruhája vagy hosszú szoknyája ne akadjon be a mozgólépcsőbe, mert eleshet és megsérülhet.

Nem lehet Japánban járni anélkül, hogy az ember ne ámulna el a tömegközlekedés fejlettségén és pontosságán. A vonatok és metrók másodpercre pontosan indulnak és érkeznek – és ez nem túlzás, hanem a hétköznapok része. A híres Shinkansen, vagyis a nagysebességű szupervonat, 2025-ben is tartja magát a szinte felfoghatatlan statisztikához: az éves átlagos késése mindössze 30–40 másodperc, napi több mint 800 járat mellett.
Késés? Szinte ismeretlen fogalom. Ha mégis előfordul, az utasok elnézést kérő bocsánatkártyát kapnak, amit akár munkahelyen is fel lehet mutatni igazolásként.

Vicces (és egyben szomorú) gondolat lenne összehasonlítani a japán és a magyar vasutat – de nem volna igazán fair. Mi valahol ott tartunk, ahol Japán öt évtizeddel ezelőtt járt. Ők közben a jövőbe léptek, mi pedig gyakran még mindig a peronon álldogálunk, várva, hogy egyáltalán történjen valami.

Először furcsának tűnt, később már inkább meghatóan természetesnek: Japánban szinte mindenki alszik a közlekedési eszközökön. Legyen szó metróról, vonatról vagy buszról, az utasok egy része békésen szunyókál – állva vagy ülve, fiatal diákok, öltönyös irodisták, idősebb hölgyek, férfiak egyaránt.

Ha szerencsénk van, nem épp a mellettünk ülő dől át, miközben félálomban bólogat – de még ez is valahogy kedvesen emberi. A legmeglepőbb viszont az, hogy mindenki pontosan a saját megállójánál ébred fel. Mintha belső ébresztőóra működne bennük, ami tudja, mikor kell visszatérni a valóságba.

És ez a szunyókálás nem napszakfüggő – kora reggel, délidőben vagy késő este is ugyanúgy belefuthatunk ebbe a jelenségbe. Japánban aludni nem szégyen, hanem praktikus dolog: ha lehet, pihennek egy kicsit. Mert tudják, hogy egy percre lehunyt szem is számít.

Vasút

A vasúti közlekedés pontos és megbízható. Sőt: a japán vonatok a világon a legpontosabban közlekedők. Az átlagos késés mindössze 18 másodperc. Japánban a vonatok annyira zsúfoltak, hogy külön vasúti alkalmazottak feladata az utasoknak a szerelvényekbe való bepasszírozása. A JR vonatai elérhetőek a Japan Railpasszal, a shinkansen is az. Érdemes kihasználni, ha már megvettük, a nagyvárosokban belső utakat is meg lehet vele tenni. A shinkansenhez előzetes foglalás kell, főleg a hét végi utazásoknál. Ha valaki nem tudja előre, mikor utazik pontosan, akkor az indulásokat kell feltérképezni, majd az első három kocsihoz beállni a sorba. Általában azok a foglalás nélküli kocsik. A sorban állást itt is nagyon komolyan veszik, nem illik tolakodni. Minden szerelvényt kitakarítanak indulás előtt, nagyon látványosan és nagyon hatékonyan.

Két nagysebességű vonat, azaz Shinkansen - Cs. Zoli fotója

Shinkansen: villámgyors elegancia síneken
Sinkanszennel utaztunk Nagojáig – az élményre talán úgy lehetne leginkább rávilágítani honfitársaimnak, mintha egy IC-vonattal száguldanánk, csak épp sebességben, pontosságban és kényelemben egy másik galaxisban járnánk. Egy japán biztos a szívéhez kapna az összehasonlítástól, de MÁV-on nevelkedve így talán érthetőbb, mit is jelent a Shinkansen.

Röviden? Gyors. Pontos. Kényelmes.

A Nozomi nevű vonatunk stabilan 240 km/h feletti sebességgel haladt, úgy, hogy közben az ember észre sem vette: nem volt zötykölődés, nem volt zaj. Az indulás és érkezés másodpercre pontos volt – nem percre, tényleg másodpercre. Ez különösen izgalmassá vált, amikor egy-egy állomáson két perc alatt több mint száz ember szállt le-fel, mégis minden gördülékenyen zajlott.

Az ülések három-kettő felosztásúak, tágasabbak és kényelmesebbek, mint sok repülőgépen – ráadásul forgathatók, vagyis akár családi „boxot” is kialakíthatunk belőlük. A kalauz minden kocsiban meghajol, amikor belép vagy kilép, a büfés hölgy szintén – és egyre többen vasúti kártyával fizetnek nála is, érintéssel.

Japánban ugyanis már jó ideje nem a klasszikus jegyvásárlás a jellemző. A legtöbb ember egy elektronikus utazási kártyát használ – legnépszerűbb a Suica és a Pasmo. Ezekre az utas feltölt egy összeget, és az összes közlekedési eszközön, metrókapunál, vasútállomáson, sőt, boltokban, automatáknál, turisztikai helyszíneken is fizethet vele. Nem ritka az sem, hogy egy buddhista szentély belépőjét is így lehet megváltani, vagy – a legújabb reklámok szerint – taxiban fizetni ugyanezzel a módszerrel.

Ez a rendszer nemcsak gyors és praktikus, de tökéletesen illeszkedik a japán hétköznapok feszes, precíz, gördülékeny ritmusába. Ha egyszer megszokja az ember, nehéz visszazökkenni az otthoni valóságba.

Figyelmesség ide vagy oda – Shinjuku csúcsforgalomban más világ

A japánok híresek a figyelmességükről, a türelemről és az udvariasságról – és ez valóban mindenhol érezhető. De amikor csúcsidőben Shinjuku állomásán próbálsz haladni az árral szemben, akkor hirtelen minden finomság háttérbe szorul. Olyan, mintha egy emberfolyó sodorna magával, és ha neked épp az ellenkező irányba kellene menned, az nemcsak nehéz, hanem szinte lehetetlen.

Az emberek ugyan nem lökdösődnek, nem durvák – de a precízen szervezett tömeg kegyetlenül követi a saját ritmusát, és abba kívülről belekapaszkodni olyan, mint széllel szemben úszni. Figyelmesség ide vagy oda – itt az ember inkább megtanul sodródni.

Hihetetlenül sűrű és pontos: a japán vasút csúcsteljesítmény

A japán vasúthálózat olyan sűrű és precízen működik, hogy az otthoni viszonyokhoz képest szinte valószerűtlennek tűnik. Az országon belül gyakorlatilag bárhová el lehet jutni vonattal, legyen szó kisvárosról vagy távoli régióról. Mivel az állomások a városközpontokban találhatók – szemben a repterekkel –, a nagysebességű Shinkansen gyakran gyorsabb és kényelmesebb alternatíva a repüléssel szemben.

Ami külön öröm: egy vonatút megszervezése minimális időt igényel. Volt, hogy beléptünk az állomásra, tíz percen belül már a vonaton ültünk, úgy, hogy közben a jegyet is megvettük. Nincsenek hosszadalmas biztonsági ellenőrzések, nincs csomagátvilágítás, nincs sorban állás. A vonat a hétköznapi közlekedés természetes része, akárcsak a metró vagy a busz.

Mindez még inkább feltűnik, ha az ember máshol utazik: például Spanyolországban sok nagysebességű vonatra már repülőtéri szintű ellenőrzéssel lehet csak felszállni. Japánban viszont a vasúti közlekedés egyszerre civilizált, gördülékeny és gyors – úgy működik, ahogy egy modern országban működnie kellene.

Tájékozódás: nem szabad megijedni a gigászi vonatállomásoktól, mert minden nagyon pontosan ki van táblázva , a jeleket kell követni úgy nem lehet elveszni. Az első napokban érdemes több időt rászámolni a keresgélésre de könnyen bele lehet tanulni. Google Maps elég jól írja a vasútvonalakat és a buszokat is, általában még a vágányt is jelzi ahonnan indul a vonat. Legtöbb helyen beléptető kapuk vannak , kisebb állomásokon emberi személyzet csekkolja a jegyeket de a Kii félszigeten előfordult hogy a 3 kocsis vonatról csak az első kocsi első ajtaján lehetett leszállni, mert a mozdonyvezető ellenőrizte a jegyeket leszállásnál. Ezt bemondták Japánul az állomáson 😅 de hálisten nagyon segítőkészek az emberek és más utasok szóltak nekünk a vonaton hogy rossz kocsiban vagyunk, utána még el is vittek autóval a szállásunkra a pályaudvarról , úgyhogy kedvességük tényleg határtalan. (2023)

A városok közötti utazás Japánban vagy viszonylag olcsó, de lassú, vagy elképesztően gyors, kényelmes és meglehetősen drága. A legjobb választás még mindig az utóbbi: érdemes kifizetni a szupergyors shinkansen vonatjegy árát, hogy akár 300 km/órás sebességgel, teljes kényelemben utazhassunk. A Tokió–Osaka távolság (kb. 600 km) mindössze két és fél óra alatt teljesíthető a futurisztikus, csendes és simán suhanó vonatokkal. Az élmény szinte repülőútnak érződik, annyi különbséggel, hogy nem rázkódik, és a kilátás végig gyönyörködtető. A magas árak miatt azonban még a japánok sem használják tömegesen ezt a közlekedési eszközt.

Van viszont egy trükk, amellyel jelentősen csökkenthetjük a költségeket: a Japan Rail Pass. Ez a bérlet lehetővé teszi, hogy a Japan Railways (JR) társaság szinte minden járatát használjuk, beleértve a shinkanseneket, a helyi vonatokat, buszokat, és még bizonyos hajójáratokat is. (Igen, hajókat is!) A 2024-es árak szerint a Japan Rail Pass egy hétre körülbelül 72 000 forint, két hétre pedig 114 000 forint. Bár elsőre borsosnak tűnhet az ár, ha figyelembe vesszük, hogy egy retúrjegy Tokió és Oszaka között is majdnem ennyibe kerülhet, a bérlet ár-érték aránya kimagasló.

Fontos tudni, hogy a Japan Rail Pass csak külföldiek számára érhető el, és Japánban nem vásárolható meg. A bérletet még az utazás előtt online kell megrendelni, majd Japánba érkezés után, például a repülőtéren, egy JR-irodában kell aktiválni. A JR Pass kizárólag a Japan Railways hálózatán használható, de Tokióban például remekül helyettesítheti a metrót is, így sokoldalú eszköze lehet az utazásoknak.

Japán városai között tehát a Shinkansen továbbra is a legkényelmesebb opció, különösen, ha a Japan Rail Pass segítségével kihasználjuk a rendszer rugalmasságát. Az ország vasúti hálózata azonban hatalmas és bonyolult: Tokióban például különböző társaságok, sűrű vonalhálózat és komplex alagútrendszer fogad, ami egyszerre izgalmas és kihívást jelentő élmény minden utazónak. (2024)

Belső légi közlekedés

A két legnagyobb légitársaság (ANA, JAL) járatai behálózzák a szigetországot. A Fukuoka Tokyo vonal 2017-ben a világ negyedik legsűrűbben repült várospárja volt.

Hajóforgalom

A szigeteket összekötő hajóforgalom a személyszállításban kisebb jelentőségű.

Autóval

A közúti közlekedésben a balkéz-szabály érvényes, ami különös figyelmet érdemel az idelátogató magyaroktól. Kevés a baleset, a japán gépjárművezetők figyelmesen vezetnek, a hatóságok rendszeres ellenőrzéssel betartatják az előírásokat. Japánban magyar, illetve Magyarországon kiállított nemzetközi jogosítvánnyal nem lehet autót bérelni. Az autóbérlés előfeltétele a japán jogosítvány megléte. Magyar állampolgár az érvényes, a nagykövetségen konzul által hitelesített japán fordítással ellátott jogosítványa bemutatása után a rendőrségen kiegészítő vizsgát letéve juthat hozzá a Japánban érvényes gépjármű vezetői engedélyhez. A tankolás külön kaland, nincsenek otthon megszokott kutak, a benzines cső a plafonról lóg le.Ezért Tokió kellős közepén is könnyű tankolni. Más kérdés, hogy a külföldi simán elsétál tízszer a benzinkút előtt mire észre veszi egyáltalán.

A japán automata benzinkutak használata 2024-ben is kihívást jelenthet a külföldiek számára. A legtöbb ilyen kút továbbra sem rendelkezik angol nyelvű útmutatással, és a működésük elsőre meglehetősen bonyolultnak tűnhet. Ha nem találunk segítőkész helyi lakost, könnyen előfordulhat, hogy nem sikerül feltankolnunk, és még a visszajáró pénzt is nehezen kapjuk meg, amely gyakran a gép másik oldalán jelenik meg. A modern japán benzinkutak sok esetben továbbra is a sci-fi filmeket idéző technológiával működnek, ahol a benzintöltő pisztolyok a mennyezetről lógnak le hosszú vezetékeken.

A legjobb, teljes szolgáltatást nyújtó benzinkutakon a kiszolgálás rendkívül professzionális. Amint a sofőr begördül, egy alkalmazott azonnal segít a parkolás irányításában. A jármű megállásakor egy másik alkalmazott azonnal nekilát a tanksapka kinyitásának, miközben többen az ablakok tisztításával, az olajszint és a guminyomás ellenőrzésével foglalatoskodnak. Mindezt összehangoltan, folyamatosan kiabálva végzik, ami még különlegesebb élménnyé teszi a tankolást.

Az elmúlt években a japán benzinkutakon is elérhetővé váltak újabb fizetési módok, például a kártyás fizetés vagy akár az okostelefonos applikációk használata, de ezek sem mindig egyszerűen használhatók, főleg nyelvi korlátok miatt. Fontos tudni, hogy egyes benzinkutaknál továbbra is előre kell fizetni a tankolásért, és érdemes készpénzt is magunkkal vinni, mert nem minden automata fogad el nemzetközi bankkártyákat.

A japán benzinkutak sajátos rendszerének megértése időt igényelhet, de a helyi dolgozók kedvessége és szakértelme kompenzálja a kezdeti nehézségeket. Ráadásul az országban egyre több helyen találkozhatunk olyan benzinkutakkal, amelyek zöld energiaforrásokat is kínálnak, reflektálva Japán környezetvédelmi törekvéseire.

Taxizás

A taxik biztonságosak, távolság alapú fix díjazást alkalmaznak, a borravaló Japánban ismeretlen. Érdemes okostelefonról rendelni, ha tudjuk az úticélt és van wifi. Így kerülhetőek a "nem beszél senki angolul" típusú érdekes csevegések a japán taxisokkal. Uber gyakorlatilag nincs.

Étkezés

Japánban elképesztően sok éttermet lehet találni. Ennek háttere az is, hogy a japánok kulturális és gyakorlatias okokból étkezni szinte soha nem hívnak vendéget magukhoz. Ha vendégeskedni akarnak, akkor vendéglőbe hívják az ismerőst. Sok japán étteremben kínálnak déli menüt (teishoku). A menü tipikusan húsból vagy halból áll, valamint egy csésze mizo leves (nekem csak ezt ne!), "befőttes" zöldség és rizs. Egy ilyen menü nem drága és az éhség nagyját képes csillapítani. A japán gyorséttermek étkei minőségben egész jók és az árak is visszafogottak. Vannak gyorséttermek, amelyek a gyuudon nevű marhahúsos kajára specializálódtak, pl. a Sukiya és a Matsuya.

Japánban fellelhetők az ismert amerikai gyorsétterem-láncok üzletei is.
Sok japán étteremben az étkezés után a számlát a kasszánál kell kiegyenlíteni.
Számos japán étterem kirakatában láthatók az étkek műanyagutánzata. Ennek van előnye, mert a pincérnek könnyen meg tudjuk mutatni, hogy mit akarunk rendelni.
Japánban a borravalózás nem szokásos. Viszont az éjjel-nappal nyitva tartó étkezőkben alkalmaznak 10 százalékos éjszakai felárat.
Az adagok sokszor "japánok", nagy kajáláshoz szokott utazóknak kicsik
Kimondottan kevés a zöldség és a gyümölcs
A legtöbb helyen ki van írva, hogy telefonálni tilos. És be is tartják.
Amikor van wi-fi, az is vacak általában.
Speciális kávézók és étkezdék szép számmal vannak. Például sünivel uzsonnázni? A sünik egyébként aranyosan, de deprssziósnak tűnnek.

"A hasát szerető ember óriási elvárásokkal érkezik Japánba, és éppúgy, ahogy a közlekedés hatékonyságával vagy az általános tisztasággal kapcsolatban, e téren sem kell csalódnia. Bár mi három hét alatt arra jutottunk, hogy a vietnami és a kínai konyhát többre tartjuk a japánnál, elismerjük, rosszat enni Japánban nagyon nehéz. Ahogy az országban úgy általában is, a gasztronómiában sincsen semmi gagyi, a minőség minden esetben elsőrangú. Viszont – legalábbis a mi Ázsiához szokott pénztárcánknak – nem olcsó, így utunk során ez volt az első ország, ahol a helyi konyhák egy részéből szabályosan ki voltunk zárva. Így például kimaradt a japán császári haute cuisine, a főleg zöldségek mesteri elkészítésére és tálalására specializált kaiseki, és azt sem tudjuk, hogy mennyivel jobb a háromszáz dolláros szusi a hatvan dollárosnál.

„Japánban rengeteg apró étterem működik, amelyek méretre inkább hasonlítanak egy otthoni nappalihoz, mint klasszikus vendéglátóhelyhez. Képzelj el egy hosszú pultot, amely elválasztja a vendégeket a szakácsoktól, néhány széket, és már kész is a miniétterem. A hangulat közvetlen, a vendégek testközelből figyelhetik, hogyan készül a ramen vagy a soba, és a „sok jó ember kis helyen is elfér” elve itt tényleg működik. Ezek előtt a helyek előtt gyakran kígyózó sor várakozik, és a forgatókönyv világos: rendelsz, megeszed, amit rendeltél, és továbbállsz. Társalgásra nincs sok tér, viszont szürcsölésre annál inkább.

A leves hangos szürcsölése itt nem illetlenség – épp ellenkezőleg, a házigazda számára ez annak a jele, hogy igazán ízlik az étel. Nekem eszembe is jutott, hányszor szóltak rám otthon, amikor gyerekként megpróbáltam ugyanezt a családi asztalnál.

Az éttermekben a számlát jellemzően már az asztalodra helyezik, és amikor befejezted az étkezést, a pultnál vagy kasszánál kell fizetned. Eddig nem találkoztunk olyan hellyel, ahol ez másként történt volna.

A fizetésről viszont érdemes előre gondoskodni: bár lassan terjed a bankkártyás fizetés, még mindig a készpénz az úr. Mi is azt hittük, hogy 2025-re ez már megváltozott – de nem. Mindig legyen nálad elegendő jen, mert a legtöbb kisebb étteremben egyszerűen nem tudsz mással fizetni

Ha Japánban gyorsan akarunk enni valamit, akkor minden kisboltban találunk előrecsomagolt hideg vagy meleg ételeket és mindenféle üdítőt. Az ételeket sok helyen meg is lehet helyben melegíteni és az ablak mellett lévő székeken el is tudjuk fogyasztani. De még egyszerűbb, ha az onigirikből választunk egyet, ezek hidegen ehető, hússal, hallal vagy zöldséggel töltött rizsgolyók.
Párom Ázsiában mindig kipróbálja a gyanús kinézetű italokat, így mondhatom, válogatott borzalmakat ittunk. Illetve főleg én, mert ő egy korty után átadta.

Japán ikonikus italautomatái, amelyek forró és hideg italokat egyaránt kínálnak, szinte minden sarkon megtalálhatók. A vidám, Pikachu-s dizájn a gyerekeket célozza, de a választék és a praktikum a felnőtteket is visszatérő vásárlóvá teszi. - K. Kriszta fotója

„Szerencsére a japán éttermek kínálata valóban rendkívül gazdag, és messze nem csupán a felső árkategóriás helyekre korlátozódik. Ami azonban európai szemmel szokatlan, hogy szinte minden étterem egyetlen ételféleségre specializálódik: van, ahol csak szusit kínálnak, máshol kizárólag sobát, tempurát, okonomiyakit vagy sukiyakit (ezekről mindjárt bővebben). Ez azt is jelenti, hogy Japánban nem az étlapon döntjük el, mit eszünk – hanem már akkor, amikor belépünk az adott helyre. Az étlap csupán az árnyalatok tisztázására szolgál.

Más országokban is léteznek ilyen tematikus éttermek, de Japánban ez szinte általános gyakorlat, és olyan következetességgel van jelen, amit máshol ritkán tapasztalni.

A középkategóriás éttermek, amelyeket mi is látogattunk, szinte kivétel nélkül rendelkeztek a bejáratnál kiállított műanyag ételműremekekkel. Ezeknek az élethű, de néha hátborzongató másolatoknak nem tudtunk betelni a látványával három hét után sem – bár őszintén szólva, nem mindegyik nézett ki étvágygerjesztően. A legfurcsábbak talán azok a makettek voltak, amelyek nyugati ételeket próbáltak visszaadni: például egy műanyagból készült calzone pizza, amely éppen abban a pillanatban 'fagy meg', ahogy a szósz kiömlik a belsejéből – már-már horrorisztikus látvány.

Ettől eltekintve a kirakati ételek hatalmas előnyt jelentenek. Segítségükkel pontos képet kapunk arról, mit kínál az adott étterem, és ha odabent senki nem beszél angolul – ami gyakran előfordul –, elég csak udvariasan kicsalogatni egy pincért, és rábökni a legszimpatikusabb műanyag fogásra. Japánban ez teljesen elfogadott gyakorlat, sőt, működik is.”

Kirakati műanyag sör - Kriszta fotója

,, Zöld tea ízesítésű édességek. Elsőre még azt mondod, hogy de jó, ezt megkóstolom, aztán azt, hogy ilyet soha többet.
Amivel csak az a baj, hogy így akkor nem marad más, mert szinte minden a boltban kapható édesség zöld tea ízesítésű volt. Bár remélem ez csak valami tavaszi trend volt, mint nálunk a bodzás sör." forrás

2024-es frissítés:

Japán továbbra is a sushi szerelmeseinek paradicsoma, és nem véletlenül mondják, hogy itt található a világ legjobb sushi-ja. A Tsukiji halpiac, bár most már átköltözött a Toyosu halpiacra, még mindig elképesztő mennyiségű friss halat kínál nap mint nap, ami garantálja a sushi minőségének kiválóságát. Az árak természetesen lehetnek borsosak, különösen a prémium helyeken, de Tokióban továbbra is lehet jó minőségű, megfizethető sushi-t találni, amely nem megy a minőség rovására.

Egy kedvező árú, de kiváló élményért ajánlom a Ganso Sushi-t, más néven a Sushi Go-Round-ot. Itt nem iPad-del adod le a rendelésed, de a halak minősége kiváló, az adagok bőségesek, és mindig kedves kiszolgálásban részesülsz. Az ingyen zöld tea pedig szinte alap – az asztalnál található forró víz adagolóból készíthetsz magadnak zöld teát a hozzá adott zöld tea porból, amiből egy teáskanálnyi bőven elég.

Ha Michelin-csillagos sushi élményre vágysz, az sem akadály, de mindenképpen időben foglalj asztalt, akár hónapokkal előre. A fine dining sushi élmény ára 2024-ben is magas, egy vacsora fejenként 80-100.000 forintnak megfelelő összegbe kerülhet. Azonban egy ilyen vacsora életre szóló élményt nyújthat.

+Tipp 2024-re: Sok étterem még mindig kínál kedvező árú ebédmenüt, amely az esti ár töredékébe kerül. Mi a Katsura Sushi nevű éttermet próbáltuk ki, ahol egy 15 darabos sushi szett miso levessel és zöld teával mindössze 1050 jen volt (ez körülbelül 2800 forint). Az étteremben a sushi séf előtt, egy bárasztalnál ültünk, és a frissen készített sushi-t egyenesen a bambuszlevélre kaptuk. Megérte? Még szép! Szívből ajánlom mindenkinek. Nyitáskor, 11:30-kor érdemes érkezni, hogy biztosan legyen helyed, mert a környéken dolgozók körében is nagyon népszerű az étterem, és hamar megtelik (tapasztalatból mondom).

Ha egy igazán autentikus és megfizethető sushi élményt keresel Tokióban, mindenképpen próbáld ki ezeket a helyeket!

Tematikus kávézó Tokióban - Sündisznókat etetnek a kirakatban - Kriszta fotója

A japánok szinte mindig főtt ételt esznek és a világon a legtovább élnek. Kevesebb húst esznek, mint a kaukázusi
emberek, ezért kevésbé büdösek valamint a meleget jobban bírják, így kevésbé izzadnak. E két okból kifolyólag parfümöt nem vagy nem nagyon használnak.

A kajához pálcikát kapunk, mellyel olyan enni, mint gereblyével diót szedni. No de a levest ki is lehet szürcsölni a tálból, sőt, úgy illik. A többi cuccot, ami a tálban van, amikor nem néznek, kézzel ki kell halászni és betömni az arcunkba. Szakét (vénasszonyok által megrágott rizsből, az aminosavak elbomlásának segítségével erjedő pálinkakülönlegesség) ne
igyunk, hacsak nem akarunk hányásízt érezni a szánkban." (N. K.,)

Japánban szinte lehetetlen rosszat enni – az ételek általános színvonala elképesztően magas. Nekünk ugyan egyszer sikerült kifogni egy kevésbé emlékezetes fogást, de ez tényleg ritkaságszámba ment. Különösen azok számára, akik rajonganak a tenger gyümölcseiért és a szusiért, az ország valódi paradicsom.

Mi például annyira rákaptunk a szusira, hogy nemcsak ebédre és vacsorára, de néha még reggelire is azt ettünk. A halak frissessége, az ízek tisztasága és az elkészítés precizitása olyan szintet képvisel, amit máshol egyszerűen nem lehet visszaadni. És a legjobb az egészben: mindez teljesen elérhető áron. 2025-ben egy alap szusitálat már 1000–1500 jen körül lehet kapni (kb. 2400–3600 forint), egy középkategóriás szusibárban pedig 3000–4000 jenből (kb. 7200–9600 forint) már bőségesen jóllakik az ember – valóban megfizethető luxus.

A japán gasztronómia nemcsak élmény, hanem mérce is: az itt megismert ízek után a világ többi részén már nehéz lesz kompromisszumot kötni.

„Szusit bizony Japánban kell enni – csak aztán nehéz lesz bárhol máshol elégedettnek lenni. Főleg Budapesten, ahol a legtöbb szusibár ehhez képest fájóan halvány árnyéka az eredetinek.”

Japánban szinte minden étkezési hely – legyen az étterem, gyorsétterem vagy egyszerű kifőzde – figyel arra, hogy vendégként tiszta kézzel tudjunk enni. A komolyabb éttermekben forró, nedves kéztörlőt (oshibori) kapsz érkezéskor, míg a kisebb helyeken előre csomagolt nedves törlőkendőt tesznek eléd. Ezekből több is ki van helyezve – ha szükséged van még egyre, csak nyúlj érte, senki nem néz rád furcsán.

Többször ettünk bevásárlóközpontokban is, ahol fizetés után nem azonnal kaptuk meg az ételt – hanem frissen készítették el, amit már önmagában is nagyra értékeltünk. Ilyenkor egy kis csipogót adtak a kezünkbe, ami jelez, amikor elkészült a rendelés. Volt olyan hely, ahol a csipogón még egy kis képernyő is volt, amin reklámok futottak várakozás közben. Amikor megszólalt, visszavittük a készüléket, és megkaptuk a gőzölgő, frissen elkészült ételt.

Ez a rendszer egyszerre praktikus és kulturált – és tökéletesen illik a japán vendéglátás figyelmességéhez.

„Japán ma már korántsem olyan drága, mint amilyen híre korábban volt – és ez Tokióra is igaz. Bár el lehet költeni komolyabb összegeket, meglepően sok helyen találni pénztárcabarát megoldásokat, különösen, ha valaki nyitott a helyi ízekre. Az éjjel-nappali kisboltok, a híres konbinik, mindegyikében van egy kis pult frissen készült ételekkel – olajban sült tengeri falatokkal, tésztás fogásokkal, sőt, néha meleg currykkel is.
Az egyik legjobb választás az onigiri: háromszög alakú rizsgolyócska, amelyet nori (alga) borít, és valamilyen töltelékkel kínálnak – például főtt tojással, tonhallal, lazaccal vagy umeboshi (savanyított szilva) belsővel. 2025-ben az onigirik ára általában 130–180 jen, vagyis kb. 310–420 forint, és egy darab már önmagában is laktató.

Fontos tudni: rengeteg desszert készül vörösbab-pürével (anko), ami látványra könnyen összetéveszthető a csokival – pudingszerű, sűrű, barnás állagú –, de az íze teljesen más. Ne érje meglepetésként, ha az első harapás után nem épp a várt csokoládéélményt kapja az ember.

Az éttermek kirakataiban szinte mindig találunk valósághű műanyag ételmodelleket, ami hatalmas segítség, főleg azoknak, akik nem beszélnek japánul. Az ételek formája, mérete, színe élethű – így könnyű kiválasztani, mire vágyunk.

Borravalót adni Japánban továbbra is szokatlan, sőt sokszor zavarba is hozza a pincéreket – egyszerűen nem része a kultúrának. Ugyanakkor egyes (főleg drágább) éttermek asztaldíjat számolnak fel: ez afféle leülési díj, amely általában 300–500 jen (kb. 720–1200 forint) körül alakul, és automatikusan megjelenik a számlán, ha helyben fogyasztunk.

Összességében: aki kicsit körülnéz és nem ragaszkodik a luxushoz, Tokióban is remekül tud enni napi néhány ezer jenből – bőven megfizethető módon.” (2025)

Vásárlás, pénzváltás és árak

A pénzváltás továbbra is megoldott az országba érkezéskor valamennyi nemzetközi repülőtéren és kikötőben, illetve a nagyobb szállodákban. Az euró váltása továbbra sem minden bankban lehetséges, ezért érdemes dollárt hozni, mivel az USA dollár a legszélesebb körben elfogadott külföldi valuta Japánban. A külföldi bankkártyák használata még mindig korlátozott, és egyes helyeken, valamint bankautomatákban csak japán bankok által kibocsátott kártyákat fogadnak el. Fontos, hogy a bankautomaták üzemideje korlátozott, és éjszaka, hétvégén vagy ünnepnapokon gyakran nem üzemelnek.

A hal és a hús továbbra is viszonylag olcsó Japánban, de a gyümölcs továbbra is rendkívül drága. Például egy darab alma akár 600 forint is lehet, egy köteg banán körülbelül 1500 forintba kerül. A legdrágább gyümölcs a sárgadinnye, amelynek ára továbbra is meghökkentően magas.

Az árak általában már tartalmazzák az adót, de sok helyen, különösen kisboltokban, további százaléknyi adót is felszámolhatnak.

2024-es árak (HUF-ra átszámolva):

Egy csésze kávé (egy kávézóban): 950 HUF
Egy üveg helyi sör: 1350 HUF
Egy üveg Coca Cola: 520 HUF
Egy pohár bor egy bárban: 1450 HUF
Egy koktél: 2000 HUF
Egy kis szelet csokoládé (58 g): 400 HUF
Egy üveg ásványvíz (1,5 l): 520 HUF
Egy napvédő krém szupermarketben: 1200 HUF
Szúnyogirtó: 1800 HUF
3 fogásos vacsora két főre borfogyasztással: 18 500 HUF

Érdemes figyelembe venni, hogy a jen árfolyama változhat, így a pontos forint összegek ennek megfelelően is ingadozhatnak.

2024-es frissítés:
Japán nem feltétlenül drága, de pontosítsunk. Nekünk Japán drágának tűnt, mert az elmúlt időszakban hozzászoktunk ahhoz, hogy ott eszünk, ahol akarunk, ott iszunk, ahol kedvünk tartja, és úgy utazunk, ahogy nekünk kényelmes. Ázsia többi részéhez képest Japán valóban drágább, különösen, ha olyan országokból érkezel, mint Vietnam vagy Indonézia, amelyek nevetségesen olcsók. Még a költségesebb Fülöp-szigetekhez képest is Japán árai meglepetést okoznak. Erre az élményre fel voltunk készülve, sőt, úgy gondoltuk, hogy Japán még Nyugat-Európához képest is megterhelő lesz a pénztárcánknak. Pár nap után viszont rájöttünk, hogy Japán nemcsak hogy olcsóbb tud lenni Berlinhez és Barcelonához képest, de ha figyelmesek vagyunk, akár Budapestnél is kedvezőbb lehet.

Mielőtt részletesebben megnéznénk az árakat, beszéljünk arról, mi számít "olcsónak", mi "drágának", és mi az, ami "megéri". Az olyan országok, mint Üzbegisztán vagy Indonézia – ahol korábban jártunk – valóban olcsók, de gyakran a minőséget is fel kell áldozni az alacsony árakért. Ilyen helyeken a "megéri-e?" kérdés ritkán merül fel. A fejlett világ és annak közvetlen környezete viszont drágább, bár itt is vannak fokozatok: míg London és Barcelona brutálisan drága, addig Berlin és Budapest csak mérsékelten, Peking és Pozsony pedig kevésbé.

Magyarország sem az egyetlen hely a világon, ahol magas árak mellett rossz minőségű szolgáltatást kaphatunk, ezért volt Japán kellemes meglepetés. Noha Japán tényleg drágább, mint Tádzsikisztán vagy Mianmar, itt gyakorlatilag lehúzásmentes a turisták kiszolgálása. A harmadik hét végére rájöttünk, hogy Japán volt az első olyan ország, ahol senki nem próbált átverni, és mi, mint a legtöbb turista, leginkább akkor kapunk idegrohamot, amikor az átverés áldozataivá válunk.

Természetesen Japánban is lehetséges valamilyen stikli áldozatául esni, de külföldiként ennek elkerülése meglepően könnyű. Ami itt drága, az valóban minőséget kínál. Ha a japán étel drága, akkor finom. Ha a japán vonat drága, akkor hihetetlenül gyors és pontos. Ha a japán sör drága, akkor jobban csapolják, mint bárhol máshol. Kétség sem fér hozzá, hogy a Tokióban látott ötmillió forintos kimonó valóban megéri az árát, ha érted, hogy mit kell egy kimonóban értékelni. És a legfontosabb: Japánban nem is kell rengeteg pénzt költened ahhoz, hogy kiváló minőséget kapj.

2024-ben is igaz, hogy Japánban az ár-érték arány kivételesen jó.

Erős szamuráj harcos lehetsz - mármint ha veszel valami szamurájos öltözéket

Készüljünk fel az első sokkra: találkozunk az első japánokkal. Nehéz menet lesz. Mondjuk bemegyünk egy boltba, hogy magunkhoz vegyünk valami üdítőt. Hogy nem tudnak angolul, az az alaphelyzet, aki pedig tud, az bár ne tudna! De hagyjuk, elindul az activity. Ha sikerrel jársz, akkor a japán pénztáros legalább kétszer megköszöni a vásárlást. Bemész egy pékségbe, veszel egy egyszerű sütit. Az eladók (nem egy, az összes) meghajolva köszönik meg neked, hogy őket választottad. Mi történik itt?

Bizonyos boltok ajtaja felé nem véletlenül írták fel anno, hogy „a vevő számunkra az isten”. Tényleg istennek érzed magad, a kiszolgálás minősége olyan, amit sehol máshol nem fogsz megtapasztalni. Egy Starbucksban például a matcha latte-vásárlásomat a teljes stáb megköszönte."

„A japánok már csak azért is szerethetők, mert kitalálták a konbinit – azt a zseniális kisbolthálózatot, amelyből szinte minden utcasarkon akad legalább kettő. És ez nem túlzás. A Family Mart, a Lawson és a 7-Eleven gyakorlatilag behálózza az egész országot; nagyvárosokban tényleg előfordul, hogy tízméterenként belebotlasz egybe. Ráadásul ezek csak a legismertebb láncok – a kisebbekről nem is beszélve. Mindez éjjel-nappal, az év minden napján.

A konbini nemcsak bolt – menedék. Egy hely, ahol mindig van megértés, és ahol még az éjjeli vágyak sem maradnak kielégítetlenül. Ha főtt vagy sült ételre fáj a fogam, találok. Ha sört, whiskyt vagy valami üdítőt szeretnék, ott a hűtő. A cup noodle mellé rögtön forró víz is jár, a készételt kérés nélkül megmelegítik, és mellé evőpálcikát kapsz. Az üdítőhöz szívószál, a jégkrémhez kiskanál. Mindezt automatikusan, mosolyogva, szépen bezacskózva. Ingyen.

De a konbini sokkal több, mint egy nonstop bolt. Tisztíttathatsz ruhát, vehetsz koncertjegyet, fénymásolhatsz, pénzt vehetsz fel, előhívhatsz fényképeket, postázhatsz levelet. Az újságkínálat óriási, és ami a legjobb: ha csak beleolvasnál egy mangába, nem néznek rád ferde szemmel. Nem hajtanak el, hogy máshol gondolkodj el az életeden – hagynak olvasni, akár hosszasan is. Lehetetlen bemenni úgy egy konbinibe, hogy ne álljon legalább három-négy ember a magazinok előtt, kezükben mangával, arcukon teljes nyugalommal.

Ez nem bolt. Ez egyfajta modern japán mennyország.”

„Az italautomaták Tokióban az egyik legnagyobb kedvencem. Szinte nincs olyan utcasarok, ahol ne bukkanna fel legalább egy – vagy inkább három – ezekből az elmaradhatatlan gépekből. Ami különösen zseniális bennük: ha az ital alatt piros címkét látsz, az azt jelenti, hogy forró. Igen, tényleg vehetsz forró jázmin teát, meleg zöld teát vagy kávét az utca közepén, bármelyik napszakban.

Az árak pedig továbbra is barátságosak: 2025-ben az átlagos ár egy italautomatából vásárolt ital esetén 150–180 jen között mozog, vagyis körülbelül 360–430 forint. Ennyiért egy palack hűtött ásványvizet, dobozos jegesteát vagy meleg kávét kapsz – attól függően, mit választasz.

Bárcsak máshol is elterjedt volna ez a rendszer – praktikus, gyors, és még a forralt teát is kézhez kapod az utcán, úgy, hogy közben senkire nem kell várnod.”

Az árakról: Japán hivatalos pénzneme továbbra is a jen. 2024-ben 1 jen értéke körülbelül 2,5 forint vagy 0,0067 USD. Íme néhány aktuális ár példa:

Fél liter ásványvíz: 100 jen (~250 forint / 0,67 USD)
80 g csokoládé: 125 jen (~312 forint / 0,84 USD)
Zéró kóla: 160 jen (~400 forint / 1,07 USD)
Édes péksütemény: 180 jen (~450 forint / 1,20 USD)
Ajándék gyerek hajcsat: 200 jen (~500 forint / 1,34 USD)
Metrójegy: kb. 250 jen (~625 forint / 1,67 USD)
Kávé: 300 jen (~750 forint / 2,00 USD)
Doboz cigaretta: 460 jen (~1150 forint / 3,07 USD)
Korsó sör: 500 jen (~1250 forint / 3,34 USD)
Biciklibérlés egy napra: 500 jen (~1250 forint / 3,34 USD)
Egytál ázsiai junkfood: 700-800 jen (~1750-2000 forint / 4,68-5,34 USD)
Vonatjegy 50 kilométerre: 1000 jen (~2500 forint / 6,68 USD)
Nindzsa ruha: 5800 jen (~14 500 forint / 38,74 USD)
Vállalható szamurájkard: 12 000 jen (~30 000 forint / 80,16 USD)
Nagyon gyors vonatra jegy (Tokió-Kiotó, 500 km, 2 óra 10 perc): 14 000 jen (~35 000 forint / 93,56 USD)

Az árak az infláció és a jen árfolyam-ingadozása miatt időnként változhatnak, ezért érdemes előre tájékozódni a pontos költségekről.

„A japán kisboltok polcait nézegetve az az érzésem támadt, mintha évtizedekkel ezelőtt két élelmiszeripari nagyágyú fogadást kötött volna: az egyik azt állította, hogy nem lehet a világ összes ízét kombinálni egymással, a másik pedig vállalta, hogy idővel bebizonyítja – nincs olyan párosítás, ami ne lenne lehetséges. És úgy tűnik, Japán az utóbbit igazolta.
A mindenízű mindent kínáló boltok termékválasztéka tökéletesen illeszkedik ahhoz a vizuális túlcsorduláshoz, amit az utcákon sétálva tapasztal az ember. Bár a felső kategóriás éttermek világa távol maradt tőlem, ezt bőségesen ellensúlyozta az élmény, amit a licsis-sós üdítők, paradicsomlé ízesítésű sörök, wasabival töltött csokoládék, vagy a Blade Runner-hangulatú sikátorok gőzölgő kifőzdéiben felszolgált ramenek nyújtottak. Ezekben az apró pillanatokban sűrűsödött össze számomra a japán gasztrokultúra különcsége és kreativitása – egyszerre bizarr, játékos és meglepően következetes.”

„A japánok rajonganak a minőségért és a kifinomult részletekért – ami náluk gyakran a luxus szeretetében ölt testet. Szinte minden nagyobb vasútállomás nemcsak közlekedési csomópont, hanem egyben bevásárlókomplexum is: alul, felül, oldalt üzletsorok, butikok, delikáteszboltok, és mindig van valami, ami megállásra késztet. Még egy távolabbi, japán viszonyok közt is félreeső állomás, mint Wakayama, is képes Louis Vuitton boltban végződni.
Nem véletlen: a japán vásárlóerő óriási, a világ vezető luxusmárkáinak egyik kedvenc piaca ez. Emellett számos olyan divatmárka létezik, amely kizárólag Japánban ismert és népszerű. A sportosabb utazóknak nehéz lesz ellenállni az Asics vagy a Mizuno üzleteinek, de ha valaki valami igazán exkluzív, Európában alig fellelhető japán sportmárkát keres, akkor a Descente egyértelműen a legmenőbb választás.

A japán társadalomban általánosan megfigyelhető az új iránti rajongás – ami inspiráló, de sajnos a másik oldalon rengeteg hulladék és gyorsan elavuló tárgy is keletkezik miatta.

A megjelenésre való odafigyelés mindenhol szembeötlik, különösen a nők esetében. A mai japán női divatban már kevésbé dominál a kawaii stílus, helyette kifinomultabb, elegánsabb, visszafogottabb irányvonal figyelhető meg. A sminkek diszkrétek, az öltözködés ízléses. Ballonkabát szinte mindenkin van, és valóságos japanikum lett a sportcipő és a bő, pörgős szoknya párosa – ami valamiért náluk mindig remekül mutat.

A testalkat is hozzájárul ehhez: a túlsúly itt ritkaságszámba megy, és ez a könnyed megjelenésnek külön lendületet ad. Utcán lerobbant külsejű embert szinte nem is látni, hajléktalanból is jóval kevesebb van, mint más világvárosokban – és még ők is meglepően rendezettnek tűnnek az adott körülmények között.”

„Bemegyünk egy boltba, csak egy üdítőért – semmi extra. Az, hogy nem beszélnek angolul, alaphelyzet. Aki viszont igen, gyakran úgy, hogy az ember szinte kívánja: bárcsak ne tenné. De mindegy is – elindul az activity-játék, kézmozdulatok, mosolyok, értő tekintetek. Ha végül sikerrel jársz, és fizetsz, akkor a japán pénztáros legalább kétszer, de inkább háromszor megköszöni a vásárlást.
Ha bemész egy pékségbe, és veszel egy darab egyszerű sütit, az eladók – mindannyian, nem csak az, aki kiszolgált – meghajolnak, és kórusban hálálkodnak, hogy őket választottad. Az ember hirtelen zavarba jön: mi történik itt?

Nem véletlen, hogy egyes boltok ajtajára régen kiírták: „A vevő számunkra az isten.” Japánban ezt nemcsak leírják – meg is élik. A kiszolgálás színvonala olyan, amit máshol egyszerűen nem lehet megtapasztalni. Egy Starbucksban például, amikor rendeltem egy matcha lattét, a teljes személyzet megköszönte. Tényleg. Egy pillanatig azt hittem, hogy előkerül a fényképezőgép, bekereteznek, és a falra kerülök a többi büszke vásárló mellé. Ez végül elmaradt – de az érzés még napokig velem maradt.”

„Japánban az udvariasság nem udvariaskodás – hanem a mindennapi élet természetes része. Ha belépsz egy boltba, az eladók azonnal köszönnek, gyakran többen is egyszerre, és mindig igyekeznek segíteni, még akkor is, ha nem beszélnek idegen nyelvet. A hozzáállásukban ott van a kimondatlan üzenet: ők tisztában vannak azzal, hogy te vagy a vendég, aki megtiszteli őket a jelenlétével – és ezt a lehető legjobb szolgáltatással szeretnék viszonozni.
A fizetés is rituálé. A legtöbb helyen egy kis tálcát helyeznek ki a kasszához – ide kell tenni a pénzt. Az eladó két kézzel veszi el, majd ugyanúgy két kézzel adja vissza a visszajárót. Ez a gesztus a tisztelet és a figyelmesség kifejezése – természetes, elegáns, udvarias.

A megvásárolt árut szinte mindig zárható zacskóba teszik, amit gyakran le is ragasztanak. Ennek célja nemcsak az esztétika, hanem az is, hogy senki ne feltételezhesse: menet közben bármit hozzátettél volna a csomaghoz. Műanyag vagy papírzacskót mindenhol automatikusan adnak, és – ami különleges a mai világban – térítésmentesen.

Japánban az apró figyelmességek, a mozdulatok és a gesztusok is azt sugallják: számítasz. És ez az érzés valahogy mindig megmarad, még akkor is, ha már régen hazatértél.”

Piacok

A hajnali tonhalárverés a legendás Tsukiji halpiacon felejthetetlen élmény volt. Még sötét volt, amikor megérkeztünk, és a piac már tele volt élettel. A hideg levegőben a halászok frissen fogott tonhalakat pakoltak ki, hatalmas halak sorakoztak a piaci csarnokban, készen arra, hogy elárverezzék őket. A legnagyobb tonhalak látványa lenyűgöző volt, nem is hittem volna, hogy ekkora méretű halakat lehet látni.

Az árverés gyors tempójú és izgalmas volt, a licitálók élénken versengtek a legjobb halakért. Az árverésvezető hangosan kiabált, a licitálók gyors kézmozdulatokkal jeleztek, és percek alatt eldőlt, melyik hal kinek a tulajdonába kerül. A tonhalak hatalmas értéket képviseltek, és nem ritka, hogy egy-egy hal több millió jent ér. Fantasztikus volt látni, hogyan működik ez a régi hagyomány, amely évszázadok óta része Japán kulturális örökségének.

A halpiac egész atmoszférája magával ragadó: a halászhajók zaja, a kereskedők kiabálása, és a friss tengeri halak illata mind hozzájárultak az élményhez. Miután az árverés véget ért, a piac lassan átalakult, és a halárusok elkezdték előkészíteni a halakat az éttermek és vásárlók számára. Az egész élményt az tette még különlegesebbé, hogy a Tsukiji piac már átköltözött Toyosuba, így ez volt az utolsó alkalmak egyike, hogy még a legendás helyen láthattuk az árverést.

Szórakozás

A késő éjszakai táncolás Japánban hosszú ideig tényleg tiltott volt egy régi törvény alapján, amely a második világháború után lépett életbe. A "Fūeihō" (Szórakozóhelyek és moralitás törvénye) célja eredetileg az volt, hogy a szórakozóhelyeket és a bűnözést kontrollálja, különösen az éjszakai órákban. A törvény szerint az engedéllyel nem rendelkező helyeken tilos volt a táncolás éjfél után, mivel ezek a helyek gyakran a bűnözés melegágyai voltak.

Azonban 2015-ben a törvényt megváltoztatták, és a tilalmat eltörölték, bizonyos feltételek mellett. Most már a táncolás megengedett késő éjszaka is, amennyiben a hely megfelelő engedéllyel rendelkezik, és a világítás megfelel bizonyos előírásoknak (a helynek elég világosnak kell lennie). Így 2024-ben Japánban már nem tilos a késő éjszakai táncolás, ha a helyek betartják ezeket a szabályokat.

A karaoke japán eredetű szó, amely azt jelenti, hogy "üres zenekar", utalva arra, hogy az énekes egy előre felvett zenei alapra énekel. Japánban a karaoke azért lett rendkívül népszerű, mert nemcsak szórakozási lehetőséget nyújt, hanem a társas kapcsolatok ápolásának is egyik fontos formája. A japánok számára a karaoke egyfajta közösségi élmény, ahol nem számít, hogy ki mennyire tud jól énekelni, a lényeg az, hogy együtt szórakozzanak barátokkal, kollégákkal vagy családdal. A karaoke bárok és privát szobák (karaoke boxok) lehetővé teszik, hogy a társaság zártabb körben, felszabadultan énekeljen.

A turisták is könnyedén csatlakozhatnak a japán karaoke szórakozáshoz. A karaoke bárok sokszor angol nyelvű dalokkal is rendelkeznek, és a turisták számára is elérhetők a privát szobák. Ha egy japán csoporthoz csatlakozol, ne aggódj a hangod miatt – a japánok értékelik az erőfeszítést, és az együtt éneklés öröme a lényeg. A karaoke gyakran egy italozással kísért élmény, így a felszabadult hangulat garantált. A legjobb módja a helyiekhez való csatlakozásnak, ha barátságos társalgást kezdeményezel egy bárban vagy egy közösségi eseményen, és bátran elfogadod a meghívást egy karaoke estére.

A japán karaoke-kultúrában az is megszokott, hogy a résztvevők nemcsak egyedül énekelnek, hanem közösen is dalokat adnak elő. Egyes bárokban a helyiek szívesen segítenek a dalválasztásban, és akár közösen is énekelhettek népszerű slágereket. Sok helyen található karaoke, így Tokió nyüzsgő negyedeitől egészen a kisebb városokig könnyen megtalálhatod a helyszínt. Ha szeretnéd mélyebben megérteni a japán kultúrát, a karaoke kiváló lehetőség arra, hogy beilleszkedj a helyi társaságba. A karaoke szórakozás mindig garantálja a jókedvet, és egyedülálló módon hozza közelebb egymáshoz a résztvevőket, függetlenül a nyelvi korlátoktól.

Japánban hivatalosan nincs szerencsejáték, azonban van egy kivétel: a pacsinko, amely egy kis csalással szerencsejátéknak minősíthető. A pacsinko szalonokban a játékosok fémgolyókkal játszanak, és nyereményként további golyókat szerezhetnek, amelyeket aztán nem közvetlenül pénzre, hanem tárgyakra váltanak. Ezeket a tárgyakat azonban gyakran vissza lehet váltani pénzre egy közeli üzletben, így megkerülhető a szerencsejáték tilalma. A pacsinko szalonok hihetetlenül zajosak, a gépek zúgása és a golyók csörgése miatt a hangzavar elviselhetetlen lehet. A szalonok levegője is gyakran kellemetlen, mivel sok helyen még mindig megengedett a dohányzás. A játékosok gyakran hosszú órákat töltenek bent, teljesen elmerülve a játékban. A pacsinko szalonok népszerűsége ellenére sokan kényelmetlennek és stresszesnek találják ezeket a helyeket..

Be kell menni egy ilyen pacsinkóba, mert poénos - K. Kriszta fotója

Közbiztonság

Japán a külföldi turista szempontjából egyértelműen biztonságos ország. A külföldi turisták kiszámítható szabályvilágban érezhetik magukat. Japánban a bűncselekmények száma lényegében stagnál az utóbbi 10-12 évben. Sokat lehet olvasni a japán szervezett bűnözésről, de a külföldi turistát ez a probléma nem érinti, legfeljebb közvetve, ha olyan szórakozóhelyeket látogat, amit az ottani maffia ellenőriz. Komolyabb veszélyt jelenthet a nemzetközi szervezett bűnözés, amely egyre intenzívebb Japánban. Japán nyitottabbá vált és egyre több külföldi munkaerőt alkalmaznak. A külföldiek egymással történő kommunikációja a kisebb nyelvi és kulturális akadályok miatt könnyebb, így veszélyt jelenthet a Japánba látogatók bűncselekményekbe való bevonása akár tudatlanul, akár tudatos hozzájárulásukkal.

A tokió magyar nagykövetség felhívja a Japánba bármilyen célból beutazó magyar állampolgárok figyelmét arra, hogy semmilyen szúró-vágó (emberi élet kioltására alkalmas) eszközt ne tartsanak maguknál. A japán a rendőrség bárhol - de különösen a forgalmas turisztikai központokban - és bármikor ellenőrizheti az ott megforduló turistákat, hogy tartanak-e maguknál, a rendőrség szerint veszélyesnek minősülő szúró-vágó eszközt. Érdekes, hogy Japánban évente átlag mindössze két fegyveres gyilkosság esik meg.

Japánban a kábítószerekkel kapcsolatban a “nulla tolerancia” elve érvényesül, a gyenge kábítószerek fogyasztása is súlyos börtönbüntetést vonhat maga után. A külföldiek helyzete Japánban jogilag rendezett, a szabályokat megsértőkkel szemben a jól működő apparátus az előírt szankciók szigorú és megalkuvás nélküli alkalmazásával lép fel.

"Külföldiek előállítása esetén a rendőrség többnyire biztosít anyanyelvű tolmácsot (javasoljuk, hogy a magyar előállított ehhez ragaszkodjon is, mert az idegen nyelven történő kommunikáció félrevezető lehet) és értesíti az adott ország nagykövetségét, de a nagykövetség munkatársainak, valamint az ügyvédnek a jelenlétét a kihallgatásokon általában nem engedi. A rendőrségi előállítás a Magyarországon általában szokásosnál kisebb vétségekért is előfordulhat, és időtartamában jócskán meghaladhatja a Magyarországon megszokottat (23 napig is eltarthat). A vádemelésig szokatlanul hosszú idő telhet el, ezalatt a gyanúsítottak körülményei rosszabbak az Európában megszokottnál, és ellátásuk részben térítésköteles. Javasoljuk, hogy a későbbi nehézségek elkerülése érdekében a magyar gyanúsítottak semmilyen japán nyelvű jegyzőkönyvet vagy nyilatkozatot ne írjanak alá." (magyar nagykövetségi forrás,)

Japánban a közbiztonság továbbra is kivételesen jó, talán a világ egyik legbiztonságosabb országa. Félelem nélkül lehet sétálni éjszaka is, még elhagyatottabb helyeken is. Az is mindennapos, hogy ha valamit elhagysz, jó eséllyel visszakapod. A családi legendáriumunk része például, hogy egy évig nem zártam be a Régi Ház ajtaját, mert nem találtam a kulcsomat – és nem törték fel.

A yakuza, Japán hírhedt szervezett bűnözői csoportja, továbbra is létezik, de a külföldiek (gaijinek) ritkán kerülnek velük kapcsolatba. A yakuza inkább a nagy üzletekre koncentrál, és nem éri meg nekik turistákat vagy átutazókat zaklatni. Volt egy alkalom, amikor egy yakuzával stoppoltam, és nagyon kedves volt. Persze, ha valaki túlzottan beleártja magát az ügyeikbe vagy provokálja őket, akkor rossz vége lehet a dolognak. A rendőrség sem bánt túl szigorúan velük, hiszen a yakuzának régi kapcsolata van a hatóságokkal – erről többet olvashatsz például Jake Adelstein "Tokyo Vice" című könyvében, ami magyarul is megjelent.

Tokióban élve az ember könnyen elmerülhet abban az érzésben, hogy sebezhetetlen. A többi ember is tiszteletben tartja a szabályokat, és mindenki biztonságban érzi magát. Ez az érzés különösen erős, ha Európában látjuk a naiv japán turistákat, akik gyakran a zsebtolvajok célpontjai, mert Tokióban nem szoktak hozzá ilyen fenyegetésekhez. Én magam is észrevettem, hogy a városban könnyebben beszólok valakinek, ha tolakodik, vagy odamegyek a részegen hangoskodó motorosokhoz, hogy rendre utasítsam őket. Tokióban ezt biztonságban megteheti az ember, de nem árt, ha megőrizzük a józan életösztönünket más országokban.

A béna angol fordítás magyarra fordítva: Veszély! Vigyázz a fejedre! A jeges hó kapcsolatba akar kerülni veled errefelé

(A japán szöveg értelmes és annyit jelent, hogy: „Veszély! Jeges hó hullhat le. Kérjük, semmiképp ne lépjen be!”)

Magyar külképviselet

A tokiói magyar nagykövetség konzuli hivatala:

Cím: 2-17-14. Mita, Minato-ku, Tokyo 108-0073
Előhívó: (00)-(81)-(3)
Telefon: 3798-8801, 3798-8802, 3798-8803, 3798-8804
Ügyelet: (00)-(81)-(90)-9149-2077
Fax: 3798-8812
Konzuli ügyelet: (00)-(81)-(90)-9149-2077

Konzul: dr. Haidegger-Nagy Ágnes Éva

Ügyfélfogadás: K,CS 8:30-16:30 (Csak előzetesen egyeztetett időpont alapján.)
E-mail: consulate.tio@mfa.gov.hu

Egyéb hasznos információk

Hálózati feszültség, mobil szolgáltatások:

A hálózati feszültség egyedülállóan 100 V (nem az amerikai kontinensen használt 110V). Kelet-Japánban 50 Hz, Nyugat-Japánban 60 Hz. A hálózati csatlakozóhoz adapterre van szükség, amerikai adapterre. Erre elektronikai cikkek vásárlásakor is figyelemmel kell lenni. Japánban a mobiltelefon hálózatok 2 gigahertzes technológiával működnek és nem GSM rendszerűek. A külföldi mobiltelefon készülékek - beleértve az ún. háromnormás készülékeket is - Japánban nem használhatók.

Magyarországot hívni Japánból továbbra is meglehetősen drága lehet, a percdíjak nagyjából 1100 forint körül mozognak, de erre a legtöbben már nem költenek. Az olyan ingyenes kommunikációs platformok, mint a Viber vagy a WhatsApp, továbbra is népszerűek, mivel ezeken ingyen lehet hívásokat bonyolítani Wi-Fi kapcsolattal. Szerencsére 2024-ben a Wi-Fi szinte minden szállodában megtalálható, és rengeteg ingyenes Wi-Fi pont is elérhető Japán-szerte, különösen a nagyvárosokban, például minden metróállomáson és számos kávézóban, üzletben.

Japánban az információ áradása továbbra is meghökkentő. Szinte mindenhol folyamatosan közlik az aktuális híreket vagy információkat – legyen szó közlekedési tájékoztatásról vagy reklámokról. Minden információ ki van írva, gyakran képekkel, valamint nagy szemű anime karakterekkel illusztrálva, ami továbbra is a japán vizuális kultúra egyik meghatározó része. A modern technológia és a hagyományos japán figyelem a részletekre minden utazó számára elérhetővé teszi az információkat, könnyedén tájékozódhatsz bármiről, legyen szó utazásról vagy szórakozásról.

Pro tippek : esőkabátot strapabírót vigyetek mert nekünk mindkettő beázott 😅 Arra ne alapozzon senki hogy angolul tudni fognak mert nagyon kevesen beszélnek , még hotelekben sem mindig, néhány mondatot érdemes megtanulni Japánul, és a mutogatást is be lehet vetni. Nincs szemetes az utcán , úgyhogy a szemetét mindenkinek magával kell vinnie és a szálláson kidobni, esetleg vasútállomáson még elvétve találni kukát. Mosdó nagyon sok helyen van , ingyenes mindenhol és tiszták is. Vonaton illik csendben lenni , és megéri előre helyet is foglalni oda ahol erre van lehetőség (ezt automatákból lehet az állomásokon vagy a vasúttársaság irodájában szintén az állomáson , bizonyos esetekben online). A kávé mindenhol borzalmas úgyhogy én még kávé függőként is inkább teáztam. Hagyományos teázóba érdemes betérni. (2023)

„Japánban bárhol jár az ember – boltban, szállodában, állomáson, liftben vagy egy vonaton –, az ott dolgozók hangos, éneklő hangon köszöntik. Ha belépsz valahova, rögtön felcsendül az „Ohayou gozaimasu!” (Jó reggelt!) vagy „Konnichiwa!” (Jó napot!), távozáskor pedig kórusban szól az „Arigatou gozaimasu!”, amit néha többször is megismételnek.

A gesztusokból is sugárzik a figyelmesség: ha bármit átnyújtasz, két kézzel veszik át, ami a tisztelet jele. Kézfogás helyett meghajlás a szokás – akár boltban, akár hivatalos helyen, akár egy barátságos találkozáskor. A vonatokon a kalauz minden kocsi végén meghajol az utasok felé, mielőtt továbblépne – egy apró, de mélyen szimbolikus gesztus.

Sokan írják, hogy ez a kedvesség inkább felszínes, és hogy a japán társadalomban az emberek egymás között is távolságtartóak. Lehet benne igazság – de a külföldi látogatók számára ez az udvarias, szinte szertartásos figyelmesség mégis meglepően jóleső. Az ember azt érzi: számít, hogy ott van.”

Ünnepek:

A japánok szeretnek ünnepelni és ragaszkodnak a hagyományokhoz. Még ma is számtalan vallási rítus él, amit a mai japán emberek évről-évre megtartanak. A japánoknak igen sok ünnepük van, a 13 állami ünnepen kívül még tartanak fesztiválokat, azaz "macurikat" is. Ezek nagyobb ünnepségsorozatok, amik nem csak a japánok, de a turisták számára is sok élményt, látnivalót tartogatnak.

K. B. fotója

Nemzeti ünnepek:

Január 1. - Újév (O-Shogatsu): Az újév a legnépszerűbb ünnepek egyike. Az ünneplés 3 napig tart, ez a tisztelgő, és rokonlátogatások, a szentély-, illetve templomjárás, az ajándékozás és a vidámság ideje. A házaknak és a ruháknak tisztáknak kell lenni - a bejáratot és az autókat fenyőgallyakkal, bambusszal, a szobákat növényekkel, naranccsal, kis papírrákokkal díszítik fel. Éjfélkor a harangokat 108-szor kongatják meg, ezzel elűzve a buddhizmus 108 rossz szellemét. Jellemző ilyenkor a nagy vendégjárás, szerencsekívánás, az utcákon mindenhol szórakoztató események, látványosságok várják az ünneplőket. Mindhárom napon tradicionális ételeket és italokat fogyasztanak. Szilveszterkor szoba- (hajdina) tésztát esznek, ami a hosszú életet szimbolizálja. Dolgoznia azonban senkinek sem szabad és, bár hivatalosan csak január 1. számít ünnepnek, a hivatalok és a vállalatok december 29. és január 3. között zárva tartanak.
Január 15. - Felnőtté válás ünnepe (Seijin-no hi): Ezen a napon ünneplik a 20. életévüket betöltő, nagykorúvá lett fiatalokat. Japánban a jogi értelemben vett nagykorúvá válás 20 éves kortól van. Ekkor nyeri el a választójogot, válik szabaddá dohányozni és szeszes italt fogyasztani.
Február 11. Államalapítás ünnepe (Kenkoku-no hi)
Március 21. Tavaszi napéjegyenlőség
A természet ünnepe.
Április 29. növények ünnepe (Midori-no hi)
A néhai Hirohito császár születésnapja, új néven megőrizték munkaszüneti napnak.
Május 3. Az Alkotmány ünnepe
Május 4. Munkaszüneti nap
Május 5. Gyermekek napja
A három, egymáshoz közel eső, gyakran szombattal és vasárnappal kiegészülő állami ünnep alkotja az ún. „Aranyhetet”. A gyermeknapon, korábban a fiúk ünnepén a fiúk hagyományos ajándékokat: szamuráj sisakot, miniatűr kardot kapnak. Ma már a lányok is kapnak ajándékot. Ezen a napon körmenetet tartanak, amelyen egy kisméretű szentélyt, O-mikosit hordoznak körbe a közösség tagjai.
Szeptember 15. Idősek napja
Az öregek tiszteletének ünnepe.
Szeptember 23. Az őszi napéjegyenlőség ünnepe
Ezen a napon felkeresik a templomokat, és halottaikért imádkoznak.
Október 10. Az egészség és sport ünnepe
Számos vállalati és iskolai sportversenyeket rendeznek ilyenkor.
November 23. Hálaadás a munkáért
December 23. Akihito császár születésnapja – Japán nemzeti ünnepe
A császári család a palota erkélyén fogadja a jókívánságokat.

Egyéb fesztiválok, ünnepek

Február 3. A tavasz kezdete (Setsubun) - A holdnaptár szerint a tél utolsó napja, melyet országszerte minden nagyobb szent helyen ördögűző, szerencsehozó babszórással ünnepelnek. Ez - bár nem hivatalos, mégis - nagyon fontos ünnep a japánok életében, a régi kínai (buddhista) naptárban ugyanis ezen a napon kezdődött az újév. Az ünnep lényege, hogy elüldözzék az óévből a gonoszságot, a betegséget és a rossz szerencsét, és üdvözöljék az újévben a boldogságot, egészséget és jó szerencsét. A "mame-maki" hagyományos szertartását (maréknyi bab szétszórása) papok vagy például szumó birkózók végzik, akik különösen népszerűek, hiszen már testalkatukkal elijesztik a gonoszt.
Március 3. A lányok ünnepe (Hina matsuri) - Ez a lányok, vagy a babák ünnepe. Az ünnep jelképei a történelmi alakokat, udvari dámákat ábrázoló Hina bábuk.
Július 7. A két csillag ünnepe (Tanabata fesztivál) - A Tanabata fesztivál két, egymást szerető, de a Tejút által elválasztott alak, vagyis két csillag, az Altair (a pásztorfiú), és a Vega (a szövőlány) együttállását ünnepli. A történet szerint ilyenkor a Pásztorfiú átkel a madárhídon, és meglátogatja kedvesét. A kivételes együttállás a kívánságok beteljesülését fejezi ki, ezért a japánok kis bambuszfákat díszítenek e napon, és kívánságokkal teleírt papírokkal aggatják tele, remélve, hogy azok valóra válnak. Az ünnepet az utcákon is látványos felvonulással, dalokkal, tánccal ünneplik.
Július 16-17. Gion matsuri - A kiotói eseménysorozat, mely talán a legismertebb japán ünnep egy hónapig tart. Fénypontja a 17-i színpompás felvonulás. A közel 1000 éves hagyományra visszatekintő ünnep őse a pestisjárvány megszűnéséért fohászkodó tisztulási szertartás volt.
Augusztus 13-16. A lelkek fesztiválja (O-bon) - Az O-bon a buddhista hit szerinti örök életre emlékeztet. 13-án este a családtagok felkeresik az elhunyt ősök sírját és otthonukban több ősi szokás felelevenítésével készülnek a hozzávetőleg 1400 éves ünnepre. A vallás szerint a holtak lelkei ilyenkor felkeresik régi otthonukat, ezért az emberek lampionokat helyeznek el a házak bejárata körül, hogy vezessék a szellemeket, ételáldozatokat mutatnak be a házi oltárok előtt vagy a templomokban, és különleges táncot (bon-odori) lejtenek. A családok hanabit, házi tűzijátékot is rendeznek. Az ünnep végén a lampionokat a folyóra teszik, hogy visszavezessék a lelkeket saját világukba. Ez a hét egyike azoknak a ritka alkalmaknak, amikor a japán emberek valóban kiveszik szabadságukat.
November 15. Sichi-go-san - A szerencsésnek tartott 7-5-3 számokról elnevezett ünnep. Ezen a napon a 3-7 éves kislányokat és az 5 éves kisfiúkat felöltöztetik legszebb ruháikba és felkeresik a védő istenség szentélyét, ahol jó egészségükért és szerencsés jövőjükért imádkoznak.
Karácsony - A karácsony "kereskedelmi" ünnep, akárcsak a Valentin-nap. Már hetekkel előtte megjelenik a télapó, az üzletek tele vannak karácsonyfával, ajándékokkal, de mindennek nem sok köze van a keresztény Karácsonyhoz

Fotóegyveleg

A fotón hagyományos japán öltözetet viselő pár látható: a férfi kék jūbant vagy kimono-t, a nő pedig színes, mintás kimonót visel arany obival (övvel) megkötve. A hagyományos lábbeli, a geta, és a fehér zokni, a tabi, szintén a tradicionális viselet részei.- K. B. fotója

A fotón Tokió városának Shibuya negyede látható, azon belül is a híres Shibuya Center-gai sétálóutca, amely a Shibuya állomástól indul. A háttérben látható magas, üveghomlokzatú felhőkarcoló a Shibuya Scramble Square, amely 2019-ben nyílt meg, és Japán egyik legmodernebb városi fejlesztése. - K. B. fotója

Mitarashi dango – ragacsos, enyhén grillezett rizsgolyók nyárson, édes szójaszószban megfürösztve. Ez a tradicionális japán édesség egyszerre sós és édes, és különösen népszerű utcai árusoknál, templomok környén. - K. B. fotója