ÚTIKRITIKA.HU / Japán

Japán több mint 6800 szigetből áll. Japán területének 70 százaléka hegyekből áll. A hegyek közül több mint kétszáz vulkán.
Japánban évente átlag 1500 földrengés van, szerencsére nagy többségük nem katasztrofális.
Japánban több háziállat van, mint gyerek. Japánban olyan alacsony a születési arány, hogy több felnőtt pelenkát értékesítenek, mint csecsemőknek valót.
Japánban az írástudási arány lényegében 100%. Négy különböző írásrendszerük van: a Kanji, a Katakana, a Romaji és a Hiragana.

Időjárás és éghajlat

Japán hegyvidékes domborzata, a szigetcsoport hossza és az ország szárazföldhöz való közelsége együttesen nagyon összetett klímát alakítottak ki. Északon rövid nyarak és hosszú, hóesésben gazdag telek váltakoznak, míg a déli szigetek időjárása enyhébb és párásabb. A téli hónapokban (decembertől februárig) a szibériai hideg levegő Japán nyugati felén okoz erős hóesést. A nyári hónapokra (júniustól augusztusig) meleg, csendes-óceáni levegő jellemző, és ennek köszönhetően magas a hőmérséklet és a páratartalom egész Japánban. A késő nyár a tájfunok szezonja, elsősorban a partszakaszokon. Tájfunokra azért tágabb időkeretben, május és október között számíthat az ide látogató turista. Japánban általában május végétől július közepéig tart az esős évszak (tsuyu).

,, Japánban a fő sziget, Honshu klímája hasonló mondjuk New Yorkéhoz. Télen hideg, nyáron párás meleg, ősszel meg a változatosság kedvéért jönnek a trópusi viharok. Vagyis tavasszal érdemes ide utazni, márciustól május-júniusig. Meg esetleg októberben.

A cseresznyevirágzás (ez vadcseresznye, nem ehető később) időszaka márciusban van délen, április elején Közép-Japánban, északon már nincsenek cseresznyefák. Ilyenkor Japán tele van, az árak az egekben, az amúgy is zsúfolt országban (127 millió fő, 3x akkora népsűrűséggel mint Magyarország) nehéz lehet ilyenkor mozogni (utca, metrók, vonatok). Aki akár Japán díszcseresznyét virágozni látni, jöjjön el hozzánk, van a házunk előtt két fa is.

Az időeltolódás +7 óra hozzánk képest, így aki egy hétre megy, mire átáll, haza is jöhet. Egész nap álmosak vagyunk, kivéve éjszaka." (N.K. naplójából)

,, Japánban a sok eső miatt egy érdekes esernyő körforgás alakult ki. Az emberek állomások, boltok előtt hagyják az ernyőket erre kihelyezett tartókban, és elveszik ott, ahol épp elered. Csodálatosan egyszerű, és működik. Leginkább az olcsó, tipikusan átlátszó párszáz Yenes ernyők közforognak így, de előkelőbbek is sokszor vannak a felhozatalban. (2018)" forrás

,, Sűrűn belefutunk bevásárlóutcákba, amelyek kivétel nélkül fedettek, és légkondicionáltak (!) annak ellenére, hogy csak tetejük van, bejárati ajtajuk vagy kapujuk azonban nincs (ennyit az energiatakarékosságról). Az európai embernek nyáron már csak azért is kedvesek ezek az utcák, mert odakint a nyári hónapokban majdnem szó szerint meg lehet dögleni a hőségtől és a páratartalomtól, így az elsősorban gyerekeknek szánt, de felnőttek által is felhasználható hatalmas, kihelyezett jégtömböket fogjuk ölelgetni naphosszat barátnőnk/feleségünk helyett, annyira erős a hőség." forrás

,, Az éghajlat Japánban nagyrészt mérsékelt, ám északról délre erősen változik. Az országot hat nagy éghajlati övezetre lehet osztani. Tokió a nedves szubtrópusi éghajlati övben fekszik, párás, meleg nyarak és enyhe telek jellemzik időjárását. A legmelegebb hónap az augusztus, ekkor az átlaghőmérséklet 27,5 Celsius-fok, január a leghidegebb, ekkor az átlaghőmérséklet 6 fok. A városban mért legalacsonyabb hőmérséklet -9,2 fok volt, a legmagasabb pedig 39,5 Celsius-fok. A hőmérséklet tehát általában igen kellemes, a turistáknak viszont számolniuk kell a gyakori esőkkel, mellyel a helyiek tökéletesen megtanultak együtt élni." forrás

Történelem

Japán történelme több mint kétezer évre nyúlik vissza, tele van kulturális, politikai és társadalmi változásokkal. A legenda szerint Japánt Jimmu császár alapította Kr. e. 660-ban, és ez a dátum a hagyományos japán történelem kezdete. Az első ismert központosított állam a Jamato-korszakban (Kr. u. 3–7. század) alakult ki, amikor a Jamato uralkodók erős politikai hatalmat gyakoroltak. A kínai befolyás ebben az időszakban jelentős volt, a buddhizmus, a konfucianizmus és a kínai írásrendszer is ekkor került Japánba.

A Nara-korszakban (710–794) megalapították Japán első állandó fővárosát, Narát, és megkezdődött az ország történelmének első írásos feljegyzései. Ezt követte a Heian-korszak (794–1185), amely a japán kultúra aranykora volt, és Kiotó lett az új főváros. Ebben az időszakban alakultak ki a japán irodalom és művészet alapjai, például a „Genji monogatari”, a világ első regénye. A Heian-korszak végén a szamurájok hatalma megnövekedett, ami a Kamakura-korszakhoz (1185–1333) vezetett, amikor Japán első katonai kormányzata, a sogunátus megalakult.

A következő évszázadokban a szamurájok továbbra is uralták Japánt, és több jelentős sogunátus is fennállt, mint a Muromacsi- (1336–1573) és az Edo-korszakban (1603–1868) Tokugava család által irányított. Az Edo-korszak alatt Japán több mint két évszázadig elszigetelt maradt a külvilágtól, mígnem 1853-ban Matthew Perry amerikai flottája megnyitotta az országot a nemzetközi kereskedelem előtt. Ez a nyitás válságot eredményezett, ami az 1868-as Meidzsi-restaurációhoz vezetett, amely során a császári hatalom visszaállt, és Japán gyors modernizációba kezdett.

A Meidzsi-korszak (1868–1912) alatt Japán jelentős ipari és katonai nagyhatalommá vált, és területi terjeszkedésbe kezdett. Az 20. század elején Japán megnyerte az orosz-japán háborút (1904–1905), ami további nemzetközi elismerést hozott számára. Az ország az első világháborúban a szövetségesek oldalán harcolt, majd az 1930-as években militarizálódott, ami végül a második világháborúhoz vezetett. Japán 1941-ben megtámadta az Egyesült Államokat a Pearl Harbor-i csatában, ami az ország teljes elköteleződését jelentette a háborúban.

1945-ben Japán megadta magát a szövetséges erőknek, miután két atombombát dobtak le Hirosimára és Nagaszakira. A háború után Japán amerikai megszállás alá került, és új alkotmányt fogadott el, amelyben lemondott a hadviselésről. Az 1950-es évektől kezdve Japán gyors gazdasági növekedést tapasztalt, és a világ egyik vezető gazdasági hatalmává vált. Az ország a későbbi évtizedekben megőrizte globális gazdasági és technológiai befolyását, miközben kulturális örökségét is ápolta.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A japánok által a 2. világháborúban megölt kínaiak száma nagyobb (10,2 millió), mint a holokauszt során megölt zsidók száma.
Japán és Oroszország még nem írt alá békeszerződést a 2. világháború befejezéséről, mivel területi vitájuk van a Kuril-szigetek hovatartozásáról.

Manapság

Napjainkban Japán a világ egyik legfejlettebb és legbefolyásosabb országa, amely a hagyomány és a modernitás különleges keverékét kínálja. A japán társadalom továbbra is mélyen gyökerezik történelmi és kulturális hagyományaiban, miközben folyamatosan alkalmazkodik a változó globális környezethez.

2024-ben Japánban a havi minimálbér hozzávetőlegesen 433,000 HUF-nak megfelelő jen.

A japánok roppant praktikusak, farmereik kocka alakú görögdinnyét termesztenek, mert azokat könnyebb felhalmozni és tárolni.
Japánban a mobil telefonok 90 százaléka vízálló, részben mert a fiatalok még zuhanyozás közben is telefonálgatnak.
Japánban elfogadhatónak tartják azt ha valaki véletlenül elszunyókál munkaidőben, mert ezt a kemény dolgozásban való kimerülés jelének tartják.

"Három hét után már nagyon úgy tűnt, a japánok összes saját szubkultúrája kicsit nevetséges, az összes importáltat pedig ugyanolyan hülyén koppintják, mint azok a budapesti fiatalok, akik comptoni négernek vagy londoni művészeti egyetemistának képzelik magukat. Jól csak azok a helyiek néztek ki, akik irtózatosan vastag pénztárcáikkal a zsebükben inkább direkt az elegáns luxust viselték. A világ hajlamos azt hinni, hogy egy olasz vagy egy francia nő tud elegáns lenni, ám ezek a hangadók nyilván még soha nem voltak Japánban. Nem véletlenül van itt annyi high-end márka, ráadásul olyan sűrűn, a Louis Vuittontól a Chanelen át a Diorig. Egyszerűen a japánok tudják a legjobban, hogy kell ezeket hordani, és nekik is áll a legjobban.

Aztán az is megdöbbentő volt, amikor megláttuk az első japán reklámokat az oszakai metróban. Aki Európában dizájn-magazinokat és –honlapokat, meg mindenféle legjobbreklám-válogatásokat fogyaszt, az hajlamos azt hinni, hogy ez az a szakterület, amiben a Japánok egyszerűen képtelenek nem csak a legjobbat és a legmenőbbet nyújtani. Ehhez képest az igazság az, hogy Japán tele van annyira igénytelen, vizuálisan semmilyen, szöveggel telezsúfolt reklámokkal, hogy némelyiket még egy magyar ügynökség is szégyellné prezentálni az ügyfélnek. És ne is említsük a japán honlap-dizájnt, annak elképesztő igénytelensége előtt végképp teljesen tanácstalanul álltunk.

A helyzet nem jobb az óriásplakátokon és a tévéreklámokban sem, bár ezek között legalább akad néhány valóban igényes alkotás. Az összkép azonban ismét csak nem rózsásabb, mint mondjuk Nyugat-Európában. Nem néztünk sok tévét, három hét alatt így mindössze egyetlen egy spotot sikerült elkapnunk, amire tényleg elismerően húztuk fel a szemöldökünket. A többi a megszokott debilen mosolygó háziasszonyokat hozta, meg tapsikolást egy csodálatosan tiszta tányér láttán. Egy dolgot ismerünk csak el, nevezetesen hogy a japán csomagolás-kultúra valóban sokkal igényesebb, mint nyugati megfelelője. Az élelmiszerboltok polcain és az automatákban sorakozó termékek szinte mindegyike tud úgy kinézni, hogy csak komoly önmegtartóztatás árán lehetséges nem megvenni mindegyiküket.

A formatervezés úgy általában is elég erős, a japán utakon hangtalanul surranó kisautók közül sok – és valamiért pont azok a modellek, amelyeket nem hoznak át Európába – néz ki jobban, mint francia és olasz versenytársaik. A bútorok is rendben vannak, de például az átlagos japán városi lakóház, legyen szó akár családiról, akár monstre lakótelepiről, szinte minden esetben kevésbé mutatós, mint amivel Európában találkozni lehet. Érdekes módon vidéken sokkal szebb házakat láttunk, talán mert itt több a hely és a hagyomány, a teljesen modern, mégis kicsit régies faházak a formára nyírt bokrokkal és fákkal simán versenyezhetnek bármelyik toszkán vagy provence-i vagy katalán kúriával. (2008)" forrás

"Sokáig nem tudtunk betelni például azzal a csodával, hogy Japánban a csapokból olyan víz folyik, amivel nem csak kezet és retkes lábat lehet mosni, hanem simán meg is lehet inni. Az sem volt semmi, hogy szobánkban az ágyneművel kapcsolatban fel sem merült, hogy esetleg közelebbről meg kellene vizsgálni a rajta éktelenkedő foltokat, vérről vagy valami még ijesztőbbről van-e szó, hiszen egyáltalán nem is voltak rajta foltok. Hiába nézett ablakunk egy forgalmas sínpárra, mégis édesdeden tudtunk szobánkban aludni, egyrészt mert a vonatok nem olyan hangosak, másrészt pedig mert itt a nyílászárókat bizony tisztességesen hang-szigetelik. Szinte sírva csukogattuk és nyitogattuk ablakainkat, és hitetlenkedve konstatáltuk, itt egy bezárt ablak megálljt parancsol a zajnak. Manilában, Saigonban és Yangonban valószínűleg senki nem hinné el, hogy ilyen csoda egyáltalán lehetséges.

Oszakában nem csak rég elfeledett otthoni életünk darabjaival találkoztunk újra, hanem néhány igazi újdonsággal is. Mindenek előtt súlyos italautomata-addikcióval ajándékoztuk meg magunkat. Japán tele van ezekkel a gépekkel, hét-nyolc gyakoribb modell ismétlődik, ezek mindegyikéből húsz-harmincféle üdítő, sör, kávé, beazonosíthatatlan löttyök, esetenként pedig égetett szesz is kapható, a választék tehát megunhatatlan. A harmadik-negyedik nap után egyre nehezebb az automaták előtt álldogálva döntést hozni, rendületlenül haladjunk tovább a még bizarrabb színű és ízű italok felé, vagy az imént felfedezett kedvencekből igyunk még egyet.

Az italautomatáknál pedig már csak egy lenyűgözőbb és megunhatatlanabb gép van nem csak Japánban, hanem széles e világon, nevezetesen az országban a leglepukkantabb helyeket leszámítva minden vécén megtalálható, többfunkciós ülőke. Nem túlzás kijelenteni, hogy Japánban ezeknek az alkalmatosságoknak köszönhetően a mellékhelyiségek gyakorlatilag szórakozóhelyként is funkcionálnak, ahol tíz-tizenöt felhőtlen percet simán el lehet tölteni a gombok nyomogatásával, természetesen az egyéb elintéznivalókra szánt idő felett. (2008)" forrás

"A japán tudvalevőleg vendégszerető ember, viszont nem fogad vendégeket! Vagy csak nagyon ritkán. Ezt nem fukarságból teszi, hanem mert a japán lakások többsége - eltekintve a nagy falusi házaktól - teljesen alkalmatlan a vendégfogadásra. Minden túlságosan szűkre méretezett. A családfő szobája félig iroda, félig könyvtár, a családi hálószoba tabu, a nappaliban nincs hely, mert tele van zsúfolva, s marad a gyerekszoba, ahonnan a gyerek áthurcolkodik aludni a szüleihez, ha netán külföldi vendég érkezik. A konyha annyira szűkre szabott, hogy a család se tud egyszerre megvacsorázni benne.

A japán ember, ha vendége érkezik, legyen az külföldi barát vagy akár rokon a szomszéd városból, a legszívesebben úgy oldja meg a vendéglátás gondját, hogy elviszi a vendégét egy étterembe étkezni és egy szállodába aludni. Ha nagyobb társaságról van szó, akkor a házigazda egy teaházba vagy egy étterembe invitálja vendégeit. Majd, ahogy kezd késő lenni, feltűnés nélkül rendezi a számlát, gondoskodik tartalék italokról és szép csendesen lelép. Így ad lehetőséget a vendégeinek, hogy addig maradhassanak, ameddig csak nekik jólesik. Így nem kerül senki sem kényelmetlen helyzetbe, mint otthon, a családi környezetben, ha a vendég igencsak belemelegedik a beszélgetésbe és túl hosszúra nyújtja a látogatását, nem törődve azzal, hogy talán a háziak már lepihennének. Egyébként igen nagy megtiszteltetés, ha egy japán vendégül fogad egy külföldit, és meghívja a házába. Ha pedig megosztja vele az ételét és italát és fekhelyet is biztosít számára, akkor igen nagyra becsüli a vendéget, már-már családtagnak tekinti. (2012)" forrás

,, Japánban olyan sokaknak kell bevállalniuk mérhetetlenül sok túlórát, hogy a teljesen kiégett, robotpilóta üzemmódban dolgozókra már külön nevet is találtak: ők a “karosik”.

A karosik nem egyszerűen túlóráznak, hanem a végletekig elhanyagolják magukat, a családjukat és az alapvető testi szükségleteiket. A munkáltatók kizsigerelik őket, s ebbe – vagy ennek a mentális következményeibe – előbb-utóbb belehalnak. Japánban tavaly több mint 1400 dolgozó vált karosivá, és számuk néhány év alatt tízszeresére nőtt – ehhez pedig még vegyük hozzá, hogy sok elemző szerint az áldozatok valójában tízszer annyian vannak, mint amennyit a nyilvánosságra hoznak. (2016)" forrás

,, A japán munkamorál. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem bőven elég a napi 8 óra munka, amit persze néha ki lehet tolni, de amit a japánok művelnek, az már az igazi munkamánia. Ott az emberek azért élnek, hogy dolgozhassanak, pedig szerintem azért kéne dolgoznunk, hogy élhessünk. Náluk nem ritka a napi 12-14 órás munkanap, és ha valakinek van képe korán hazamenni a munkából (értsd este 10 órakor), akkor a munkatársak vagy a szomszédok még képesek megszólni." forrás

,, A japán munkamorál már évtizedek óta nem az ami volt. Jelenleg elég nagy probléma, hogy a fiatalok nem akarnak ennyire a munkába temetkezni, sőt nagyon sokan egyáltalán nem akarnak dolgozni." forrás

,, A japánok elképesztően sokan vannak. A Tokió-Jokohama-Kavasaki-Nagoja megalopolisz 25 milliós, a Kiotó-Oszaka-Kobe tengely közel 20 milliós. Az egybeépített több száz kilométernyi lakott települések között megbújnak a mini rizsparcellák, ültetvények. Még vidéken is két-háromemeletes házakban laknak az emberek, az egyszintes ház luxus. Szinte minden ház aljában vannak automaták, melyekből üdítőt, szendvicset, tamagocsit, kávét, cigit lehet venni. Dohányozni viszont kevés helyen lehet: otthon, néhány étteremben vagy erre kialakított büdös üvegkalitkában. De mivel a turistának sok a nézelődni valója és amúgy is állandóan álmos, egy idő után már rá sem gyújt.

A japánok tisztelettudó, általában (leszámítva a metrót) kedves emberek. Angolul nem vagy nem jól beszélnek, de japánul szívesen társalognak velünk. Útbaigazítást ne kérjünk tőlük, ebből csak további probléma lesz. Próbáljuk megfejteni a térképet vagy hívjuk a tokiói magyar nagykövetséget. A japánt beszélni könnyebb mint írni, hiszen négy különböző írásmódjuk van, melyből a kínaiból átvett kandzsinak több ezer írásjele van. Egy japán diák 15 évig tanulja az írásjeleket. Ezekből az érdekesség kedvéért érdemes megtanulni néhányat. A kedvencem az ablakfejű szamuráj írásjel. Romandzsiul megtanultam olvasni, az a kandzsi latin betűkkel átírt változata.

Vallás: a japánok nagy része sintoista és (zen) buddhista is egyben. Én a buddhista vallási ceremóniát figyeltem ki jobban, mely a következőképp zajlik. Egyéni sport, ahol a hívő elmegy a templom előtt, beleakad egy kötélbe, és eszébe jut, hogy imádkozni kellene. Bedob egy pénzérmét egy üres virágládába, megrángatja a kötelet,
mellyel megráz egy kolompot. Utána hajlong egy kicsit valamint tapsol, majd újra pénzt bedob és megy tovább a dolgára. A japán templomokat az UNESCO szívesen felveszi a világörökségi listájára. " (N. K., 2017)

,, A kawaii jelentése cukiság. Japán pedig a cukiságok országa. Bigyók terén a japán trónfosztás lehetetlen. Japánban rettenetesen fontos, hogy minden kawaii legyen. Úgy tűnik a kawaiiság legalább olyan erősen a japán identitás része mint a már-már beteges tisztaságmánia. Egy része ennek nagyon szerethető, például a minden városban máshogy dizájnolt csatornafedelek és tűzcsap figurák. Sokmindenben viszont egészen gyerekesen tolják a kretént, ha értitek hogy mondom… A kicsit nagyobb gyerekek imádni fogják Japánt (2018)" forrás

A japánokról

Meglepő és fantasztikus tények Japánból:

A japán gyerekek tanáraikkal együtt negyed órán keresztül maguk tisztítják az iskoláikat. Ennek köszönhetően a fiatal generáció már vigyáz a tisztaságra és igényli is azt.
A kutyatartó japán polgároknak kötelező egy csomagot vinni magukkal, amibe beleteszik a kutya elejtett ürülékét. A higiéniának és buzgóságuknak köszönhetően a tisztaság a japán erkölcs részévé vált.
A takarítókat Japánban "egészségmérnöknek" nevezik. Havi 1,3- 2,2 millió Forint között keresnek, illetve írásbeli és szóbeli vizsgán is részt kell venniük.
Japánnak egyáltalán nincs természetes erőforrása. Évente több száz földrengésnek van kitéve, mégis a világ 2. legnagyobb gazdasági hatalmává válhatott.
Hirosima mindössze 10 év alatt visszanyerte az atombombázás előtti gazdasági színvonalát.
Japánban tilos telefont használni a vonatokon, éttermekben és bármilyen fedett helyiségben.
A japán diákok elsőtől hatodik osztályig etikáról és emberi kapcsolatokról tanulnak.
Tudtad, hogy a japánok az egyik leggazdagabb nép, mégsem alkalmaznak bejárónőt vagy takarítót? A szülők és a gyermekek felelősek a háztartásért.
Az első három évfolyamon nincs vizsga az iskolákban. Az oktatásuk célja, hogy a gyerekek személyiségét fejlesszék, és magukévá tegyék az alapvető szabályokat, nem pedig az, hogy az elméletet bemagolják, majd visszamondják.
A büfében a japánok csak annyit esznek, amennyi még nem veszik kárba. Nem dobnak ki ételt, és nem pazarolják azt.
A vonatok átlagos késése Japánban 7 másodperc ÉVENTE. Nagyra becsülik az emberek idejét és másodpercre pontosak.
A gyermekek az iskolában minden étkezés után megmossák a fogaikat. Figyelnek az egészségre már a gyermekévekben is.
A tanulók fél óra alatt eszik meg ebédjüket, ezzel is biztosítva a lehető legjobb emésztést. Amikor erről kérdezték az embereket, azt válaszolták: "Ezek a tanulók alkotják Japán jövőjét!"
Japánban több mint 50 ezer száz éven felüli ember él.
Jellemző a japánok mentalitására, hogy gyáva alaknak tekintik azt a honfitársukat, aki túlélte a Titanic katasztrófáját. Azt róják fel neki, hogy nem halt meg a többi utassal.
A legtöbb japán életében nem játszik nagy szerepet a vallás. Többségük még a sintoista vallás és a buddhizmus között sem tud különbséget tenni.
Érdekes, hogy a miniszoknya teljesen elfogadott, szokványos, ugyanakkor a felsőruházat terén teljesen közönségesnek tekintik a mély dekoltázst.

"Olyan hülyén, mint a fiatal japán nők, senki nem tud járni. Kicsiként még nem csámpásak, és a nagymamák lábai is rendesen állnak, viszont amilyen torzulásokat a 15-35 közötti generáció bemutat, olyanokat még a Monty Python Hülye Járások Minisztériumában sem találtak ki. Ragaszkodnak a magassarkú cipőhöz, mégis képtelenek járni benne. Berogyasztott térd, csámpás lábfej, medvejárás, minden van. Tényleg nagyon-nagyon vicces. Akárcsak minden ázsiai, a japán ember is másodpercek alatt képes bárhol elaludni. Japánban minden lakásban, minden templomban és a legtöbb szállodában is le kell venni a cipőt, valamint még egy csomó teljesen megdöbbentő helyen is.

A japán nemzeti szerencsejáték a pacsinkó, a flipper és a félkarú rabló különösen értelmetlen keveréke. Kis fémgolyókat kell bedobálni egy gépbe, aztán szerencse esetén valamivel több golyót kiszedni belőle. A pacsinkó-termekben folyamatosan irtózatos hang- és fényorgia van, és nincs szórakoztatóbb látvány, mint a reggel tízkor nyitó pacsinkó-terem előtt fél tízkor ácsorgó, a japán társadalom aljának teljes keresztmetszetét felvonultató tömeg. Ha egy japán beszélni kezd hozzád, egyszerűen képtelen abbahagyni, függetlenül attól, hogy egy büdös szavát sem érted. Beszél a pincér, beszél a kasszás és beszél a nyugdíjas a buszon, hiába kalimpálsz, hogy nem tudsz japánul. Társadalomtudósok ebbe biztos belemagyarázhatnák a japán társadalom elembertelenedését, abba meg pláne, hogy a japán automaták, liftek és vécék is folyamatosan szövegelnek. Egy szimpla parkolójegy vásárlása komplett kisregények végighallgatásával jár.

Ebben a videóban megnézhetjük, hogyan játszanak a Pachinko-n (7:00 perctől a lényeg!)

Az, hogy idős nyugdíjasok is élhetnek aktív és élményekkel teli életet mindenki számára világos, aki kimozdul a Klauzál téri piac és a budapesti trolibuszok nyomorúsággal teli világából. Az azonban, hogy milyen öregen és mi mindent lehet csinálni, az nem Nyugat-Európában és Amerikában derül ki, hanem Japánban. Az alázattal végigdolgozott évtizedek után a japán nyugdíjasok végre elérnek a Kánaánba, amely elsősorban belföldi turizmussal van tele. Az országot járva elképesztő mennyiségű és elképesztően jó állapotban lévő idős kalandorral lehet találkozni. Nem vagyunk profik a japánok korának megsaccolásában, de meggyőződésünk, hogy nem egy bácsit és nem egy nénit láttunk jóval a kilencvenen túl is vígan masírozni parkokban, várakban és templomokban. Ami annyira nem is meglepő annak fényében, hogy a japán férfiak várható élettartama 79, a nőké pedig majdnem 86 év.

Csúcsforgalom idején a japán metrókon utazó valamennyi férfi tényleg öltönyös, és tényleg elég lehangolóan néz ki. Japánban öregből egyre több van, fiatalból viszont egyre kevesebb, ami folyamatos rettegést eredményez a munkaerőpiac és a nyugdíjrendszer összeomlásától. Mivel a japánok láthatóan nem hajlandóak nyúlszerűbben szaporodni, a legegyszerűbb megoldás a bevándorlás ösztönzése, csak hát ez egy szigetországban, amely történelme során időről-időre teljesen elzárkózott a külvilágtól, olyan nagyon befogadó pedig nem volt soha, nem egyszerű dolog. A relatív kulturális hasonlóság miatt a kínaiak és a koreaiak importálása lenne a leginkább kézenfekvő, de mit ad isten, a világon pont ez a két nép gyűlöli a legjobban a japánt, és ez minden bizonnyal fordítva is igaz. A japán nagyvárosok sok metrószerelvényén van kizárólag nőknek fenntartott kocsi. Ezeket a tömeget tapizásra használó férfiak elkülönítésére hozták létre. Az általunk megfigyelt szinte valamennyi női kocsiban utazott egy-két férfi, viszont tapizást tényleg nem láttunk. (2008)" forrás

,, Házaspárokat ritkán látni együtt. Munkába mindenki egyedül megy, onnan a férfiak vacsorázni mennek és sörözni a munkatársakkal (velük vannak tele az éttermek), a nők meg haza. A gyerekek ezer fős hordákban járnak, főleg tanári kísérettel. Még vasárnap is együtt vannak, kirándulnak. A japánok mindenütt tömegben járnak. Tárgyalni is így mennek, a tömeg fejezi ki az erőfölényüket, melyet a tárgyalás során kifejtenek. A másik fegyverük az idő. Képesek este tízig benn ülni és tárgyalni (látszik minden irodaház ablakában), majd elmennek vacsorázni, inni és karaokézni." (N. K., 2017)

,, Tisztelet: Hajlongás. Megvan, hogyan kell férfiaknak és nőknek, és a hajlás szöge is mindent elmond a két ember közötti kapcsolatról. Japánban bármerre mész, előre köszönnek és nagyon illedelmesek." forrás

,, A japán emberek furák. A világon nincs még egy olyan ország, ahonnan annyi meghökkentő, zavarba ejtő és hihetetlen szokásról hallunk, mint Japán. Hogy csak párat említsek, a japán TV-s vetélkedők, amiket már leírni is beteges, vagy a pár éve a fiatalok körében hódító trend a szemgolyónyalás. Vagy, amit nekünk is volt szerencsénk látni, az a használt női bugyi automata férfiaknak. :)" forrás

,, A japán emberek öltözködése. Korábban azt gondoltam, hogy ha már Tokió a világ divat fővárosai közé tartozik, milyen jól öltözöttek lehetnek az emberek, ám amit ott láttam, elég nagy csalódás volt. Szinte egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány jól öltözött embert láttam. Az utcai öltözködést ugyanis általában az igénytelenség dominálja. Ez az emberek 3/4-ére igaz. A maradék megoszlása vagy a full nyakig márkás és drága holmik ízléstelen kombinációja, vagy egy olyan ruha kompozíció, amit én, nem hogy farsangkor, de még busójáráson se mernék felvenni." forrás

"Japánban élő külföldi mondta nekünk, hogy ne tévesszen meg minket, ha egy japán mosolyog. Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy az illető elégedett, avagy boldog. A mosoly éppenséggel szomorúságot, elégedetlenséget, sértettséget, zavarodottságot is rejtegethet." (Babi, 2015)

,, A japán vonatok közönsége tényleg elsősorban öltönyös-aktatáskás, illetve kiskosztümös hivatali dolgozókból áll, akik vagy alszanak, vagy a telefonjaikat nyomkodják. Annál nagyobb kontraszt volt az a piercing-es és lilára festett hajú tinédzser, aki a második megállónál lazán lehuppant egy időseknek fenntartott helyre. Ekkor még meglepődtünk, amikor a következő megállónál ugyanez a tinédzser a felszálló idős hölgyet meglátva azonnal felpattant és meghajolva átadta a helyet, de később akármilyen korú, nemű és kinézetű emberrel volt dolgunk Japánban, kivétel nélkül mindegyikük kedves és kifogástalanul udvarias volt. (2018)" forrás

,, Mivel számukra a legtöbb fehér férfi és nő ugyanúgy néz ki, az isten sem ment meg, hogy elkezdjenek összehasonlítgatni mindenféle filmsztárokkal. Én kaptam egy erős Tom Cruise-t, és nem vicceltek. Kár. A japánok, ha egy picit is közelebbi viszonyba kerülsz velük, nem győzik hangsúlyozni, mennyire gyönyörű teremtés vagy, és ezt akár heteroszexuális férfiaktól is megkapod, arcba, és nem fogsz tudni mit kezdeni a helyzettel.

Viszont nézzük csak a másik oldalt: igen, a nők is ezt gondolják. Persze nem szabad azt várni, hogy az utcán tömegestül ugranak majd rád a válogatott modellcsajok, de még csak a csúnyák sem, ha viszont Japánban nem tudsz becsajozni, akkor a baj tényleg a te készülékedben van. Látni fogsz olyan alap vígjáték-jeleneteket is élőben, amikor a nő rajtad felejti a szemét, majd csendesen nekimegy a falnak. Igen, ennyire jó vagy. Ha igazán biztosra akarsz menni, akkor keresd fel az ún. gaijin bárokat, ahol a (számukra) külföldiek isznak, és furcsamód nagyon sok japán lány is bent figyeli a felhozatalt. Több, egymással megegyező forrásból hallottuk a hírt, miszerint a nőket, akiket bent találsz, 100%-os biztonsággal húzhatod be az ágyadba. Nem, nem prostitúcióról beszélünk. Lányokról, akik szeretik a külföldi srácokat. (2013)" forrás

,, Bárki, bármit is mond a japánok igenis furcsák. És még akkor finom voltam, mert nem ritkán az „ezek betegek” jelzőkkel szokták őket illetni. Az internetes portálok pedig előszeretettel adnak hírt azokról a meghökkentő, furcsa és sokszor perverz és beteges japán játékokról és szokásokról, amin mi nyugati emberek igen jókat nevetünk, vagy épp megbotránkozunk.

Ilyenek például az idegenekkel való csókolózás üveglapon keresztül őrület, vagy a fiatalok körében terjedt szemgolyónyalás fétis.
Számomra viszont az abszolút csúcs a japán tévés vetélkedők, amire tényleg nincs más szó, mint hogy elmebeteg. Annyira betegek, hogy a Morning Showban Balázs még csak körülírni sem tudta őket.
De hogy is lehetne elmesélni egy olyan műsort, ami arról szól, hogy bekötött szemmel, csak kézzel és szájjal érintve találd meg az egy sorban levetkőztetett nők között anyádat. :)
A japánok távolságtartóak

A külsőségeken és a látszólagos furcsa viselkedésükön kívül sajnos közelebbi tapasztalatunk nem lett a helyiekkel, a japán emberek ugyanis rendkívül zárkózottak. Eddig bármerre jártam a világban, azért mindenhol sikerült megismerkedni így vagy úgy egy-két helyivel, akár az utcán, akár egy bárban. De nem Japánban.
És nem gondolok itt nagy barátkozásra, hosszabb beszélgetésre, de legalább egy pár mondatos kommunikációra, ami túlmutat az adott szituációban megkövetelttől, hogy a pincér felveszi a rendelést, az eladó megmondja, hogy mi mennyibe kerül, vagy, hogy a járókelő megmutatja, hogy melyik irányba kell menni. A beszélgetés ilyen esetekben pontosan addig tartott, amíg az szükséges volt. Ezt nagyon jól mutatja az is, hogy ott tartózkodásunk ideje alatt egyszer nem kérdezték meg tőlünk, hogy melyik országból jöttük, pedig ez az a kérdés, amit egy utazó utazásai során már annyiszor hall, hogy egy idő után már majdnem úgy válaszol rá, hogy Magyarországról, b…meg!
És nem tudom, hogy ez azért van, mert nem is érdekelte őket vagy, hogy annyira tapintatosak és annyira tiszteletben tartották a magán szféránkat, hogy semmivel nem akartak minket megzavarni. De hiszem azt, hogy ez utóbbi.

A zárkózottságuknak persze lehet nyelvi akadálya is. Az átlagember elég alap szintű angolt beszél, és ahogy elhagytuk a turisták által látogatott helyeket, onnantól megszűntek az angol nyelvi kiírások és egyből nehezebben ment a kommunikáció is. (2015)" forrás

,, Japánban alapszabály, hogy úgy kell élned az életed, hogy a lehető legkevesebb kényelmetlenséget okozd a másiknak. És ez érződik. Nagyon is. Mindenki szuper kedves, és lehet, hogy a mosoly mögött a japán társadalmat átható idegengyűlölet lakozik, ebből egy turista semmit sem érzékel majd. Bárhova megy az ember, a lehető legtökéletesebb szolgáltatást kapja: a buszsofőrtől kezdve a vasúti pénztoroson át a turistalátványosságoknál belépőket árusító emberekig és bolti eladókig mindig mindenki olyan nagy mosollyal szolgál ki, mintha ezeréves barátok lennénk.

De nem csak azok segítenek, akiknek ez a munkájuk. Lehet, hogy a japánok nem beszélnek angolul, de igyekeznek mindent megtenni, hogy segítsenek a hülye turistának.

Amikor elveszett arckifejezéssel álltunk a Google Maps felett egy tokiói kereszteződésben a szállást keresve, rögtön megállt valaki, hogy segítsen. És nem csak azt mutatta meg, merre kell menni, hanem konkrétan az ajtóig vitt minket. Egy benzinkutas pedig majdnem 10 percet sétált velünk Kiotóban, hogy elkísérjen minket a villamosszerű vonat, a Randen megállójához, miután a fél benzinkút azon dolgozott, hogy megmutassák, merre is kéne mennünk. (2019)" forrás

A japán ember szeret homályosan fogalmazni - Kedves homályosság (Ajánlott link)

Kényes ügyek - Etnikai viszonyok Japánban (Ajánlott link)

Japánban már nem divat a pina (Ajánlott link)

Japánban sok fiatal és idősebb keresi a boldogságot szex nélkül (Ajánlott link)

Elképesztő szolgáltatások Japánban - (Ajánlott link)

„ Két japán káromkodás:

Hogy ütnéd a fejed a tofu sarkába, aztán maradnál is ott!”

„Hogy születnének a lányaid apró pöcsökkel!”

,, A legszembetűnőbb különbség Európa és Japán közt az általános jó modor. Itt mindenki szívélyesen üdvözli a másikat reggel munkakezdéskor, napközben és búcsúzáskor is. Mindig mindent megköszönünk egymásnak. És gyakran kérünk elnézést, de ez inkább csak hétköznapi szófordulat. Kint a mindennapi életben is rettentő udvarias mindenki: a boltos, a pénztáros, a benzinkutas. Bármilyen szolgáltatást vesz az ember igénybe, mindig azt éreztetik, hogy megtiszteltetés számukra, hogy ott költjük el a pénzünk. Jattot például senki semmilyen esetben nem fogad el. Ez lehet, hogy felszínes és kötelező protokoll, de az élet minden területén jelen van, és az ember lényegesen jobban érzi magát tőle. A másik szembetűnő dolog az élelmiszerek és egyéb fogyasztási cikkek általános színvonala és minősége nagyon jó. Az általános munkamorál is lényegesen jobb az európainál. A japánok nagyon szabálykövető és szorgalmas munkások. De illúzióink ne legyenek: itt is vannak kényelmes slendrián emberek. Az embereket itt a közösségben betöltött szerepük alapján ítélik meg és nem az egyéniségük szerint." forrás

Turista etikett, viselkedési szabályok, szokások

Előre bocsátjuk hogy a japánok annyira kényesen udvarias népek, hogy eszünk ágában sincs nyíltan kimutatni megbotránkozást, elégedetlenséget, ha egy tájékozatlan turista az ottani etikett ellen vét. Ha világos szabályokat szeg meg, akkor azért az illetékesektől kaphat figyelmeztetést, de ez is nagyon visszafogottan történik. Az alábbi intelmek, tanácsok inkább arra szolgálnak, hogy a japánban turistáskodás külön élménye lehet az ottani kultúrához való igazodás is.

Japánban a leginkább - de így is igen korlátozottan - használt idegen nyelv az angol. Általában nagyon nehézkes idegen nyelven kommunikálni.
Japánban a templomok, szentélyek meglátogatásakor a turistának békésen és főleg tiszteletteljesen kell viselkednie. A tisztelet kifejezését szolgáló gesztus lehet, ha egy szent tárgy, szobor előtt valamiféle rövid imádkozást mímelünk, majd az adomány dobozba bedobunk valami pénzérmét. Egyes templomoknál a látogatók tömjént füstölnek nagy tömjénégetőkben. A turista vegyen egy köteg füstölőt, úgynevezett osenko-t, gyújtsa meg, majd pár másodperc után oltsa el a tüzet, inkább kézrázással, mint elfújással. A templomokba történő belépéskor többnyire elvárják, hogy levegyük előbb a lábbelinket. A lábbelit nyugodtan, biztonságban kint hagyhatjuk, de be is lehet vinni egyes helyeken valami műanyag zacskóban. Legyen rajtunk valami decens zokni, lehetőleg lyukak nélkül és tiszta állapotban. A templomok külső területén jellemzően engedélyezett a fotózás. Bent viszont szigorúan tilos. A táblák eligazítanak abban, hogy mit lehet és mit nem.
A sárkány Japánban szerencsét jelentő figura. Japánok társaságában ne süssünk el semmi tréfát, megjegyzést, amiben a sárkányt valami negatívnak, ijesztőnek érzékeltetjük.
Ha tetoválás van a testünkön, azt Japánban esetleg érdemes nem exponálni, mert ott a tetoválásokat sokan valamennyire inkább a japán maffia tagjaival asszociálják.
Japánban nem kell borravalózni. Teljesen felesleges, ott ezt nem várják el és nem is hat senkire ösztönzően. Kivételek persze akadhatnak.
Ha az utcán, lényegében bárhol idegen helyit akarunk portré céljából lefotózni, akkor tegyük ezt diszkréten, és a fényképezőgép, vagy a mobil zajtalan üzemmódjában, mert a japán megijesztheti, ha őt valaki hirtelen,i előzetes figyelmeztetés nélkül, sunyin, váratlanul lefényképez.
A japánokra nagyon rossz benyomást tesz, ha a külföldi turista a közegükben bárhol durván, bunkón, agresszívan viselkedik. Ilyen helyzetekben a helyiek udvariasan félrenéznek, nem mutatják ki nyíltan a nemtetszésüket. A bunkó parasztnak érdemes tudnia, hogy ez a passzivitás nem jelent jóváhagyást, vagy tolerálást. (Hallottunk egy történetet arról, hogy egy magyar utazási irodai igazgató Japánban, tanulmányúton egy fogadáson az éppen a meghívottaknak magyarázó vendéglátó kollégák előtt megengedte magának a szunyálást. Nyilván vérig sértette ezzel a vendéglátókat, amit ha felébredve észrevett volna, akkor nyilván közömbösen reagált volna le. Hát persze, hiszen bunkó.)
Ne fújjuk ki az orrunkat nyilvános helyen, helyiek társaságában. Ha a takonnyal megtöltött zsebkendőnket zsebre vágjuk, az a japánoknak legalább olyan undorító lehet, mintha itthon valaki az orrából éppen kibányászott friss fikát egyenesen a szájába helyezi, persze szemtanúk előtt.
Japánban sértő dolog borravalót adni. Úgy érzik, hogy lenézed őket, vagy rosszabb minőségre számítottál. Bármennyire is elégedettek vagyunk: ne adjunk borravalót.
Japánban társaságban nem illik a poharunkba saját magunknak utána tölteni. Ha ezt szeretnénk, akkor cselesen ajánljuk fel a társaságban valakinek, hogy feltöltjük az ő poharát és reménykedhetünk abban, hogy ezt viszonozza....
Japán és az orrfújás etikettje (Ajánlott link)
Így kell fürdeni Japánban - különben cikis leszel (Ajánlott link)
Szokások és szabályok Japánban (Ajánlott link)

,, Japánban gyakori dolog, hogy az emberek meztelenre vetkőznek, és együtt fürdenek, mindenfajta szégyenérzet nélkül. Ott senki sem tartja ezt a fajta nyilvános meztelenkedést erotikusnak, viszont azt el sem tudják képzelni, hogy két japán embert nyilvános helyen csókolózáson kapjanak." forrás

,, Orrot fújni nem illik nyilvános helyen; erőteljes horkantással vissza lehet szívni." (N. K., 2017)

A turistákat is illő viselkedésre figyelmeztetik

Azt kérik az étteremben, hogy ne beszéljünk a mobilunkon (mert zavarhatja a többi vendéget) - Kriszta fotója

Meglepő szokások Japánból (forrás):

Japánban illetlenség másokat a telefonbeszélgetésünkkel zavarni. Náluk kifejezetten kínosnak számít, ha megszólal a telefonunk és felvesszük. A tömegközlekedési eszközökön erre plakátok hívják fel a figyelmet, amelyek többségén a japánok cukiságok iránti vonzalmára alapozva nagy szemű, rajzolt állatfigurákkal szemléltetik a tiltást.
A japánok diszkréciója és egymás személyes terének tiszteletben tartása a magyarázat arra, hogy szinte mindig becsomagolják a könyveket, amit olvasnak. Ma már a legtöbb könyvesboltban ajándékba adják a semleges könyvborítót, ami semmit sem árul el arról, hogy mit olvas épp a tulajdonosa.
Az orvosi arcmaszkok rengetege miatt elsőre az európai turista úgy érzi magát a japán nagyvárosokban, mintha épp egy katasztrófafilm forgatásán járna. De Japánban kifejezetten tapintatlanság lenne nem viselni maszkot, ha kicsit is betegnek érzi magát valaki. A nagy népsűrűség és a tömött metrókocsik ezt indokolják is.
Japánban vannak csak nőknek fenntartott metrókocsik. A megállókban a földön rózsaszín téglalap alakú felfestés (meg sok-sok japán írásjellel felírt figyelmeztetés) jelzi, hogy hol fog az ilyen metrókocsi megállni. Ha véletlenül egy külföldi férfi nem veszi észre, hogy neki oda nem szabadna beszállnia, nagyon megmosolyogják majd a helyiek.
Nemcsak nevetség tárgyává leszünk, hanem a japánok szerint a világ leggusztustalanabb tettét követjük el, ha véletlenül a mellékhelyiségekhez kikészített papucsban térünk vissza a szobába. A WC-papucs kizárólag a mosdóban használható, ha ott végeztünk, vissza kell cserélnünk a szobai papucsra. Ha pedig a szobában zokniban közlekedünk (ahogy a hagyományos japán otthonokban mindig), akkor hátra kell hagyni a papucsot a mosdó ajtajában. Legalábbis akkor, ha el akarjuk kerülni a megszégyenülést.
A mosdók világa a papucshasználati szabályokon túl is zavarba ejtően komplex. Egy japán mellékhelyiségben annyi különböző gomb található a fali vezérlő panelen, hogy pár perc tanulmányozás után inkább szavaznánk egy pelenkára. De állítólag a külföldiek is imádják az olyan beépített funkciókat, mint a zene, az önfertőtlenítés, vagy az ülőkefűtés, legalábbis azok után, hogy megtanulták, melyik japán felirat biztosítja ezeket a funkciókat, és melyik az, amit megnyomva, arcon spricceli őket a WC-kagyló.
Még a taxis is gombnyomásra nyitja, zárja a kocsi ajtaját. És rendkívül bosszantónak találja, mikor a külföldi turista megpróbálja feszegetni nyitáskor, és behúzni maga után beszálláskor. Ez azért viszonylag könnyen megtanulható, de a sokkoló japán taxiárak miatt jobban járunk, ha az egyébként is gyors, biztonságos, jól szervezett és pénztárcabarát tömegközlekedést választjuk.
Könnyű hozzászokni, hogy a szolgáltatásban dolgozók nem várnak borravalót. Nem idegen tőlünk a koncepció, hogy mindennek ára van, de a jó ég sem tudja, hogy melyik országban hány százalék borravaló. A japánok, nem csak hogy nem várnak, de kifejezetten sértőnek is találják a borravaló intézményét. Ez egyáltalán nem ront a szolgáltatások minőségén, sőt sokan úgy tartják, hogy Japánban a szórakoztató- és vendéglátóipari kiszolgálás számít az egyik legmagasabb színvonalú szolgáltatásnak.
A szolgáltatások magas minősége könnyen magyarázható az általános munkamániával, ami a japánokra jellemző. Ez az az ország, ahol dicséretnek számít, ha azt mondják a munkahelyén, hogy fáradtnak látszik, mert azt jelenti, hogy sokáig túlórázott. És bár kifejezetten sok ünnepnap van a japán naptárban, ami az éves szabadságokkal együtt kb. 36 nap egy évben, sok japán mégsem veszi ki a szabadságát. Ennek eredménye az lett, hogy évente három alkalommal, az április-májusi arany héten, a szeptemberi ezüst héten és a júliusra vagy augusztusra eső Obon ünnepen egyszerre küldik szabadságra az alkalmazottakat. A legtöbb gyár és iroda be is zár ezekre a hetekre, az országban megbénulnak a közlekedési útvonalak, tömve közlekednek a vonatok, és csillagászati árakon kaphatók a repülőjegyek.,,

,, A japán emberek rendkívül figyelmesek és udvariasak is. Az emberek egyszerűen figyelnek a másikra. A tömegben nem tolakodnak, nem könyökölnek, nem lökik fel a másikat. Akik, a budapesti 4-6-os villamos zsúfoltságára panaszkodnak, azoknak ajánlom, hogy egyszer próbálják ki a tokiói metrót csúcsforgalomban. És mégis, még abban az ember tömegben, egyszer sem könyököltek oldalba, nem léptek a lábamra.
A figyelmességükre még egy nagyon jó példa, amikor az utcán fotózva még egy elhaladó autó is megállt, hogy nehogy belehajtson a fényképembe." forrás

,, A legszembetűnőbb különbség Európa és Japán közt az általános jó modor. Itt mindenki szívélyesen üdvözli a másikat reggel munkakezdéskor, napközben és búcsúzáskor is. Mindig mindent megköszönünk egymásnak. És gyakran kérünk elnézést, de ez inkább csak hétköznapi szófordulat. Kint a mindennapi életben is rettentő udvarias mindenki: a boltos, a pénztáros, a benzinkutas. Bármilyen szolgáltatást vesz az ember igénybe, mindig azt éreztetik, hogy megtiszteltetés számukra, hogy ott költjük el a pénzünk. Jattot például senki semmilyen esetben nem fogad el. Ez lehet, hogy felszínes és kötelező protokoll, de az élet minden területén jelen van, és az ember lényegesen jobban érzi magát tőle. A másik szembetűnő dolog az élelmiszerek és egyéb fogyasztási cikkek általános színvonala és minősége nagyon jó. Az általános munkamorál is lényegesen jobb az európainál. A japánok nagyon szabálykövető és szorgalmas munkások. De illúzióink ne legyenek: itt is vannak kényelmes slendrián emberek. Az embereket itt a közösségben betöltött szerepük alapján ítélik meg és nem az egyéniségük szerint. (2016)" forrás

Kultúra

Japán kultúra összefoglaló (Ajánlott link)

Gasztronómia

"2013-ban az UNESCO a világ szellemi kulturális örökség részévé nyilvánította a hagyományos japán konyhát, a vasoku-t. Eddig a francia konyha kapta meg ezt az elismerést és védettséget. Most a japán ételek mellett egyébként többek között a koreai kimcsi is felkerült a listára. Kétségtelen, hogy a főleg rizsen, halon és zöldségeken alapuló japán konyha számos előnnyel bír az egészségre és az egészséges táplálkozásra nézve. Már ha valaki bírja -különösen hosszabb távon- a dolgot. A japán konyhával otthon, főleg a manapság divatos japán éttermek által kerülhet kapcsolatba az ember. A kérdés az, hogy ez mennyire fedi le a japán konyhát, ill. a normál japán család mindennapjaiban az asztalra kerülő ételeket és italokat. Ha gyors és egyszerű párhuzamot akarnék vonni, akkor a bárhol megtalálható magyar csárda étlapja és példának okáért Markóék vasárnapi otthoni ebédje közötti különbséget hozhatnám fel szemléltetésként. (2014)" forrás

,, Ramen: És igen, az egyik kedvencem. Ahány fajta helyre mentünk, annyi féle ramennal találkoztunk. A kedvencem még is Afuri-é volt. Ugyancsak egy étteremlánc pár helyen megtalálhatóak, különlegességük pedig a levesalap, ami kicsit citrusosabb, tisztább, mint a normál ramen. Választhatsz különböző alapok közül: shoyu (szójaszósz alap), shio (sós alap), yuzu-shio (személyes kedvencem) (citrusos-sós alappal) és még sok más fajta. A sertéshúst grillen készítik, a tojás és a ramentészta pedig szintén kíváló. Ha egy kicsit más élményre vágysz, ajánlom a Tsukemen-t, amikor a ramen tésztát egy külön tálkában lévő szószba belemártod majd felcuppantod (De most tényleg, ha Japánban jársz, majd meghallod mire gondolok ). Ramenező van minden sarkon, de hogy tudod megtalálni a legjobb helyet? Kövesd a japánokat, ahol sokan vannak, vagy éppen sorba kell állni érte, tuti nyerő választás! (2016)" forrás

,, Szigetország lévén a japán konyha meghatározó alapanyagai a szusin túl is a halak és a tengeri herkentyűk, melyek számomra, a brassói aprópecsenyén, sertéspörköltön, fasírton és rántott csirkén „gasztro-szocializálódott” alföldi srác számára bizony elég bizarr étkeknek számítanak. Tokió azonban nem hagyott éhezni. Nem csupán az európai gyomorral érkező, kulinárisan konzervatív látogatókra készültek fel a hotelek és nagyobb éttermek, de a japán gasztronómia maga is kínált számomra olyan különlegességeket, amelyeket nem hagyhattam ki. Marinírozott húsos grilltálak, mindenféle ízes zöldségkombinációkkal töltött tésztapárnácskák és tekercsek, gombaételek gazdag kínálata, változatos pékáruk és elképesztően színes, ízes desszertek százai garantálták, hogy nem maradok éhen.

Persze a nyugati, különösen az amerikai hatás a gasztronómián is érezhető: a legnagyobb gyorsétterem- és kávézóláncok üzletei Tokióban is megtalálhatók, s a helyi igényekre szabott kínálatukkal – például az algás fekete burgerrel – lehetőséget teremtenek az efféle kalandozásra vágyó turistáknak. Magam is kipróbáltam, kedvenc élményem azonban nem ez, hanem az automata-étterem volt. A bejárat mellett, az utcán egy színes, villogó automata használatával rendelhet és fizethet is rögtön a vendég, az üzlethelyiségben pedig a blokkot maga elé téve szolgálja ki a pult túlsó oldalán ténykedő szakács és személyzete. Különleges élmény, furcsa hangulat, takarékos megoldás, melyet érdemes kipróbálni." forrás