K. Kriszta fotója
Japán hegyvidékes domborzata, a szigetcsoport hossza és az ország szárazföldhöz való közelsége együttesen nagyon összetett klímát alakítottak ki. Északon rövid nyarak és hosszú, hóesésben gazdag telek váltakoznak, míg a déli szigetek időjárása enyhébb és párásabb. A téli hónapokban (decembertől februárig) a szibériai hideg levegő Japán nyugati felén okoz erős hóesést. A nyári hónapokra (júniustól augusztusig) meleg, csendes-óceáni levegő jellemző, és ennek köszönhetően magas a hőmérséklet és a páratartalom egész Japánban. A késő nyár a tájfunok szezonja, elsősorban a partszakaszokon. Tájfunokra azért tágabb időkeretben, május és október között számíthat az ide látogató turista. Japánban általában május végétől július közepéig tart az esős évszak (tsuyu).
,, Japánban a fő sziget, Honshu klímája hasonló mondjuk New Yorkéhoz. Télen hideg, nyáron párás meleg, ősszel meg a változatosság kedvéért jönnek a trópusi viharok. Vagyis tavasszal érdemes ide utazni, márciustól május-júniusig. Meg esetleg októberben.
A cseresznyevirágzás (ez vadcseresznye, nem ehető később) időszaka márciusban van délen, április elején Közép-Japánban, északon már nincsenek cseresznyefák. Ilyenkor Japán tele van, az árak az egekben, az amúgy is zsúfolt országban (127 millió fő, 3x akkora népsűrűséggel mint Magyarország) nehéz lehet ilyenkor mozogni (utca, metrók, vonatok). Aki akár Japán díszcseresznyét virágozni látni, jöjjön el hozzánk, van a házunk előtt két fa is.
Az időeltolódás +7 óra hozzánk képest, így aki egy hétre megy, mire átáll, haza is jöhet. Egész nap álmosak vagyunk, kivéve éjszaka." (N.K. naplójából)
,, Japánban a sok eső miatt egy érdekes esernyő körforgás alakult ki. Az emberek állomások, boltok előtt hagyják az ernyőket erre kihelyezett tartókban, és elveszik ott, ahol épp elered. Csodálatosan egyszerű, és működik. Leginkább az olcsó, tipikusan átlátszó párszáz Yenes ernyők közforognak így, de előkelőbbek is sokszor vannak a felhozatalban. (2018)" forrás
,, Sűrűn belefutunk bevásárlóutcákba, amelyek kivétel nélkül fedettek, és légkondicionáltak (!) annak ellenére, hogy csak tetejük van, bejárati ajtajuk vagy kapujuk azonban nincs (ennyit az energiatakarékosságról). Az európai embernek nyáron már csak azért is kedvesek ezek az utcák, mert odakint a nyári hónapokban majdnem szó szerint meg lehet dögleni a hőségtől és a páratartalomtól, így az elsősorban gyerekeknek szánt, de felnőttek által is felhasználható hatalmas, kihelyezett jégtömböket fogjuk ölelgetni naphosszat barátnőnk/feleségünk helyett, annyira erős a hőség." forrás
,, Az éghajlat Japánban nagyrészt mérsékelt, ám északról délre erősen változik. Az országot hat nagy éghajlati övezetre lehet osztani. Tokió a nedves szubtrópusi éghajlati övben fekszik, párás, meleg nyarak és enyhe telek jellemzik időjárását. A legmelegebb hónap az augusztus, ekkor az átlaghőmérséklet 27,5 Celsius-fok, január a leghidegebb, ekkor az átlaghőmérséklet 6 fok. A városban mért legalacsonyabb hőmérséklet -9,2 fok volt, a legmagasabb pedig 39,5 Celsius-fok. A hőmérséklet tehát általában igen kellemes, a turistáknak viszont számolniuk kell a gyakori esőkkel, mellyel a helyiek tökéletesen megtanultak együtt élni." forrás
Japán történelme több mint kétezer évre nyúlik vissza, tele van kulturális, politikai és társadalmi változásokkal. A legenda szerint Japánt Jimmu császár alapította Kr. e. 660-ban, és ez a dátum a hagyományos japán történelem kezdete. Az első ismert központosított állam a Jamato-korszakban (Kr. u. 3–7. század) alakult ki, amikor a Jamato uralkodók erős politikai hatalmat gyakoroltak. A kínai befolyás ebben az időszakban jelentős volt, a buddhizmus, a konfucianizmus és a kínai írásrendszer is ekkor került Japánba.
A Nara-korszakban (710–794) megalapították Japán első állandó fővárosát, Narát, és megkezdődött az ország történelmének első írásos feljegyzései. Ezt követte a Heian-korszak (794–1185), amely a japán kultúra aranykora volt, és Kiotó lett az új főváros. Ebben az időszakban alakultak ki a japán irodalom és művészet alapjai, például a „Genji monogatari”, a világ első regénye. A Heian-korszak végén a szamurájok hatalma megnövekedett, ami a Kamakura-korszakhoz (1185–1333) vezetett, amikor Japán első katonai kormányzata, a sogunátus megalakult.
A következő évszázadokban a szamurájok továbbra is uralták Japánt, és több jelentős sogunátus is fennállt, mint a Muromacsi- (1336–1573) és az Edo-korszakban (1603–1868) Tokugava család által irányított. Az Edo-korszak alatt Japán több mint két évszázadig elszigetelt maradt a külvilágtól, mígnem 1853-ban Matthew Perry amerikai flottája megnyitotta az országot a nemzetközi kereskedelem előtt. Ez a nyitás válságot eredményezett, ami az 1868-as Meidzsi-restaurációhoz vezetett, amely során a császári hatalom visszaállt, és Japán gyors modernizációba kezdett.
A Meidzsi-korszak (1868–1912) alatt Japán jelentős ipari és katonai nagyhatalommá vált, és területi terjeszkedésbe kezdett. Az 20. század elején Japán megnyerte az orosz-japán háborút (1904–1905), ami további nemzetközi elismerést hozott számára. Az ország az első világháborúban a szövetségesek oldalán harcolt, majd az 1930-as években militarizálódott, ami végül a második világháborúhoz vezetett. Japán 1941-ben megtámadta az Egyesült Államokat a Pearl Harbor-i csatában, ami az ország teljes elköteleződését jelentette a háborúban.
1945-ben Japán megadta magát a szövetséges erőknek, miután két atombombát dobtak le Hirosimára és Nagaszakira. A háború után Japán amerikai megszállás alá került, és új alkotmányt fogadott el, amelyben lemondott a hadviselésről. Az 1950-es évektől kezdve Japán gyors gazdasági növekedést tapasztalt, és a világ egyik vezető gazdasági hatalmává vált. Az ország a későbbi évtizedekben megőrizte globális gazdasági és technológiai befolyását, miközben kulturális örökségét is ápolta.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Napjainkban Japán a világ egyik legfejlettebb és legbefolyásosabb országa, amely a hagyomány és a modernitás különleges keverékét kínálja. A japán társadalom továbbra is mélyen gyökerezik történelmi és kulturális hagyományaiban, miközben folyamatosan alkalmazkodik a változó globális környezethez.
2024-ben Japánban a havi minimálbér hozzávetőlegesen 433,000 HUF-nak megfelelő jen.
"Három hét után már nagyon úgy tűnt, a japánok összes saját szubkultúrája kicsit nevetséges, az összes importáltat pedig ugyanolyan hülyén koppintják, mint azok a budapesti fiatalok, akik comptoni négernek vagy londoni művészeti egyetemistának képzelik magukat. Jól csak azok a helyiek néztek ki, akik irtózatosan vastag pénztárcáikkal a zsebükben inkább direkt az elegáns luxust viselték. A világ hajlamos azt hinni, hogy egy olasz vagy egy francia nő tud elegáns lenni, ám ezek a hangadók nyilván még soha nem voltak Japánban. Nem véletlenül van itt annyi high-end márka, ráadásul olyan sűrűn, a Louis Vuittontól a Chanelen át a Diorig. Egyszerűen a japánok tudják a legjobban, hogy kell ezeket hordani, és nekik is áll a legjobban.
Aztán az is megdöbbentő volt, amikor megláttuk az első japán reklámokat az oszakai metróban. Aki Európában dizájn-magazinokat és –honlapokat, meg mindenféle legjobbreklám-válogatásokat fogyaszt, az hajlamos azt hinni, hogy ez az a szakterület, amiben a Japánok egyszerűen képtelenek nem csak a legjobbat és a legmenőbbet nyújtani. Ehhez képest az igazság az, hogy Japán tele van annyira igénytelen, vizuálisan semmilyen, szöveggel telezsúfolt reklámokkal, hogy némelyiket még egy magyar ügynökség is szégyellné prezentálni az ügyfélnek. És ne is említsük a japán honlap-dizájnt, annak elképesztő igénytelensége előtt végképp teljesen tanácstalanul álltunk.
A helyzet nem jobb az óriásplakátokon és a tévéreklámokban sem, bár ezek között legalább akad néhány valóban igényes alkotás. Az összkép azonban ismét csak nem rózsásabb, mint mondjuk Nyugat-Európában. Nem néztünk sok tévét, három hét alatt így mindössze egyetlen egy spotot sikerült elkapnunk, amire tényleg elismerően húztuk fel a szemöldökünket. A többi a megszokott debilen mosolygó háziasszonyokat hozta, meg tapsikolást egy csodálatosan tiszta tányér láttán. Egy dolgot ismerünk csak el, nevezetesen hogy a japán csomagolás-kultúra valóban sokkal igényesebb, mint nyugati megfelelője. Az élelmiszerboltok polcain és az automatákban sorakozó termékek szinte mindegyike tud úgy kinézni, hogy csak komoly önmegtartóztatás árán lehetséges nem megvenni mindegyiküket.
A formatervezés úgy általában is elég erős, a japán utakon hangtalanul surranó kisautók közül sok – és valamiért pont azok a modellek, amelyeket nem hoznak át Európába – néz ki jobban, mint francia és olasz versenytársaik. A bútorok is rendben vannak, de például az átlagos japán városi lakóház, legyen szó akár családiról, akár monstre lakótelepiről, szinte minden esetben kevésbé mutatós, mint amivel Európában találkozni lehet. Érdekes módon vidéken sokkal szebb házakat láttunk, talán mert itt több a hely és a hagyomány, a teljesen modern, mégis kicsit régies faházak a formára nyírt bokrokkal és fákkal simán versenyezhetnek bármelyik toszkán vagy provence-i vagy katalán kúriával. (2008)" forrás
"Sokáig nem tudtunk betelni például azzal a csodával, hogy Japánban a csapokból olyan víz folyik, amivel nem csak kezet és retkes lábat lehet mosni, hanem simán meg is lehet inni. Az sem volt semmi, hogy szobánkban az ágyneművel kapcsolatban fel sem merült, hogy esetleg közelebbről meg kellene vizsgálni a rajta éktelenkedő foltokat, vérről vagy valami még ijesztőbbről van-e szó, hiszen egyáltalán nem is voltak rajta foltok. Hiába nézett ablakunk egy forgalmas sínpárra, mégis édesdeden tudtunk szobánkban aludni, egyrészt mert a vonatok nem olyan hangosak, másrészt pedig mert itt a nyílászárókat bizony tisztességesen hang-szigetelik. Szinte sírva csukogattuk és nyitogattuk ablakainkat, és hitetlenkedve konstatáltuk, itt egy bezárt ablak megálljt parancsol a zajnak. Manilában, Saigonban és Yangonban valószínűleg senki nem hinné el, hogy ilyen csoda egyáltalán lehetséges.
Oszakában nem csak rég elfeledett otthoni életünk darabjaival találkoztunk újra, hanem néhány igazi újdonsággal is. Mindenek előtt súlyos italautomata-addikcióval ajándékoztuk meg magunkat. Japán tele van ezekkel a gépekkel, hét-nyolc gyakoribb modell ismétlődik, ezek mindegyikéből húsz-harmincféle üdítő, sör, kávé, beazonosíthatatlan löttyök, esetenként pedig égetett szesz is kapható, a választék tehát megunhatatlan. A harmadik-negyedik nap után egyre nehezebb az automaták előtt álldogálva döntést hozni, rendületlenül haladjunk tovább a még bizarrabb színű és ízű italok felé, vagy az imént felfedezett kedvencekből igyunk még egyet.
Az italautomatáknál pedig már csak egy lenyűgözőbb és megunhatatlanabb gép van nem csak Japánban, hanem széles e világon, nevezetesen az országban a leglepukkantabb helyeket leszámítva minden vécén megtalálható, többfunkciós ülőke. Nem túlzás kijelenteni, hogy Japánban ezeknek az alkalmatosságoknak köszönhetően a mellékhelyiségek gyakorlatilag szórakozóhelyként is funkcionálnak, ahol tíz-tizenöt felhőtlen percet simán el lehet tölteni a gombok nyomogatásával, természetesen az egyéb elintéznivalókra szánt idő felett. (2008)" forrás
"A japán tudvalevőleg vendégszerető ember, viszont nem fogad vendégeket! Vagy csak nagyon ritkán. Ezt nem fukarságból teszi, hanem mert a japán lakások többsége - eltekintve a nagy falusi házaktól - teljesen alkalmatlan a vendégfogadásra. Minden túlságosan szűkre méretezett. A családfő szobája félig iroda, félig könyvtár, a családi hálószoba tabu, a nappaliban nincs hely, mert tele van zsúfolva, s marad a gyerekszoba, ahonnan a gyerek áthurcolkodik aludni a szüleihez, ha netán külföldi vendég érkezik. A konyha annyira szűkre szabott, hogy a család se tud egyszerre megvacsorázni benne.
A japán ember, ha vendége érkezik, legyen az külföldi barát vagy akár rokon a szomszéd városból, a legszívesebben úgy oldja meg a vendéglátás gondját, hogy elviszi a vendégét egy étterembe étkezni és egy szállodába aludni. Ha nagyobb társaságról van szó, akkor a házigazda egy teaházba vagy egy étterembe invitálja vendégeit. Majd, ahogy kezd késő lenni, feltűnés nélkül rendezi a számlát, gondoskodik tartalék italokról és szép csendesen lelép. Így ad lehetőséget a vendégeinek, hogy addig maradhassanak, ameddig csak nekik jólesik. Így nem kerül senki sem kényelmetlen helyzetbe, mint otthon, a családi környezetben, ha a vendég igencsak belemelegedik a beszélgetésbe és túl hosszúra nyújtja a látogatását, nem törődve azzal, hogy talán a háziak már lepihennének. Egyébként igen nagy megtiszteltetés, ha egy japán vendégül fogad egy külföldit, és meghívja a házába. Ha pedig megosztja vele az ételét és italát és fekhelyet is biztosít számára, akkor igen nagyra becsüli a vendéget, már-már családtagnak tekinti. (2012)" forrás
,, Japánban olyan sokaknak kell bevállalniuk mérhetetlenül sok túlórát, hogy a teljesen kiégett, robotpilóta üzemmódban dolgozókra már külön nevet is találtak: ők a “karosik”.A karosik nem egyszerűen túlóráznak, hanem a végletekig elhanyagolják magukat, a családjukat és az alapvető testi szükségleteiket. A munkáltatók kizsigerelik őket, s ebbe – vagy ennek a mentális következményeibe – előbb-utóbb belehalnak. Japánban tavaly több mint 1400 dolgozó vált karosivá, és számuk néhány év alatt tízszeresére nőtt – ehhez pedig még vegyük hozzá, hogy sok elemző szerint az áldozatok valójában tízszer annyian vannak, mint amennyit a nyilvánosságra hoznak. (2016)" forrás
,, A japán munkamorál. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem bőven elég a napi 8 óra munka, amit persze néha ki lehet tolni, de amit a japánok művelnek, az már az igazi munkamánia. Ott az emberek azért élnek, hogy dolgozhassanak, pedig szerintem azért kéne dolgoznunk, hogy élhessünk. Náluk nem ritka a napi 12-14 órás munkanap, és ha valakinek van képe korán hazamenni a munkából (értsd este 10 órakor), akkor a munkatársak vagy a szomszédok még képesek megszólni." forrás
,, A japán munkamorál már évtizedek óta nem az ami volt. Jelenleg elég nagy probléma, hogy a fiatalok nem akarnak ennyire a munkába temetkezni, sőt nagyon sokan egyáltalán nem akarnak dolgozni." forrás
,, A japánok elképesztően sokan vannak. A Tokió-Jokohama-Kavasaki-Nagoja megalopolisz 25 milliós, a Kiotó-Oszaka-Kobe tengely közel 20 milliós. Az egybeépített több száz kilométernyi lakott települések között megbújnak a mini rizsparcellák, ültetvények. Még vidéken is két-háromemeletes házakban laknak az emberek, az egyszintes ház luxus. Szinte minden ház aljában vannak automaták, melyekből üdítőt, szendvicset, tamagocsit, kávét, cigit lehet venni. Dohányozni viszont kevés helyen lehet: otthon, néhány étteremben vagy erre kialakított büdös üvegkalitkában. De mivel a turistának sok a nézelődni valója és amúgy is állandóan álmos, egy idő után már rá sem gyújt.
A japánok tisztelettudó, általában (leszámítva a metrót) kedves emberek. Angolul nem vagy nem jól beszélnek, de japánul szívesen társalognak velünk. Útbaigazítást ne kérjünk tőlük, ebből csak további probléma lesz. Próbáljuk megfejteni a térképet vagy hívjuk a tokiói magyar nagykövetséget. A japánt beszélni könnyebb mint írni, hiszen négy különböző írásmódjuk van, melyből a kínaiból átvett kandzsinak több ezer írásjele van. Egy japán diák 15 évig tanulja az írásjeleket. Ezekből az érdekesség kedvéért érdemes megtanulni néhányat. A kedvencem az ablakfejű szamuráj írásjel. Romandzsiul megtanultam olvasni, az a kandzsi latin betűkkel átírt változata.
Vallás: a japánok nagy része sintoista és (zen) buddhista is egyben. Én a buddhista vallási ceremóniát figyeltem ki jobban, mely a következőképp zajlik. Egyéni sport, ahol a hívő elmegy a templom előtt, beleakad egy kötélbe, és eszébe jut, hogy imádkozni kellene. Bedob egy pénzérmét egy üres virágládába, megrángatja a kötelet,
mellyel megráz egy kolompot. Utána hajlong egy kicsit valamint tapsol, majd újra pénzt bedob és megy tovább a dolgára. A japán templomokat az UNESCO szívesen felveszi a világörökségi listájára. " (N. K., 2017)
,, A kawaii jelentése cukiság. Japán pedig a cukiságok országa. Bigyók terén a japán trónfosztás lehetetlen. Japánban rettenetesen fontos, hogy minden kawaii legyen. Úgy tűnik a kawaiiság legalább olyan erősen a japán identitás része mint a már-már beteges tisztaságmánia. Egy része ennek nagyon szerethető, például a minden városban máshogy dizájnolt csatornafedelek és tűzcsap figurák. Sokmindenben viszont egészen gyerekesen tolják a kretént, ha értitek hogy mondom… A kicsit nagyobb gyerekek imádni fogják Japánt (2018)" forrás
"Olyan hülyén, mint a fiatal japán nők, senki nem tud járni. Kicsiként még nem csámpásak, és a nagymamák lábai is rendesen állnak, viszont amilyen torzulásokat a 15-35 közötti generáció bemutat, olyanokat még a Monty Python Hülye Járások Minisztériumában sem találtak ki. Ragaszkodnak a magassarkú cipőhöz, mégis képtelenek járni benne. Berogyasztott térd, csámpás lábfej, medvejárás, minden van. Tényleg nagyon-nagyon vicces. Akárcsak minden ázsiai, a japán ember is másodpercek alatt képes bárhol elaludni. Japánban minden lakásban, minden templomban és a legtöbb szállodában is le kell venni a cipőt, valamint még egy csomó teljesen megdöbbentő helyen is.
A japán nemzeti szerencsejáték a pacsinkó, a flipper és a félkarú rabló különösen értelmetlen keveréke. Kis fémgolyókat kell bedobálni egy gépbe, aztán szerencse esetén valamivel több golyót kiszedni belőle. A pacsinkó-termekben folyamatosan irtózatos hang- és fényorgia van, és nincs szórakoztatóbb látvány, mint a reggel tízkor nyitó pacsinkó-terem előtt fél tízkor ácsorgó, a japán társadalom aljának teljes keresztmetszetét felvonultató tömeg. Ha egy japán beszélni kezd hozzád, egyszerűen képtelen abbahagyni, függetlenül attól, hogy egy büdös szavát sem érted. Beszél a pincér, beszél a kasszás és beszél a nyugdíjas a buszon, hiába kalimpálsz, hogy nem tudsz japánul. Társadalomtudósok ebbe biztos belemagyarázhatnák a japán társadalom elembertelenedését, abba meg pláne, hogy a japán automaták, liftek és vécék is folyamatosan szövegelnek. Egy szimpla parkolójegy vásárlása komplett kisregények végighallgatásával jár.
Az idősebb nyugdíjasok aktív, élményekkel teli életet élhetnek – ezt bárki látja, aki kimozdul a budapesti Klauzál téri piac vagy a zsúfolt trolik világából. De hogy milyen idősen és mi mindent lehet csinálni, azt nem Nyugat-Európa vagy Amerika mutatja meg igazán, hanem Japán. Az évtizedek alázatos munkáját követően a japán nyugdíjasok végre élvezhetik a „Kánaánt,” amely leginkább a belföldi turizmusban testesül meg. Az országban utazva hihetetlen számú, jó egészségnek örvendő idős kalandorral találkozhatunk. Bár a japánok korát nehéz megállapítani, sok olyan idős embert látni, akik kilencvenen túl is élénken járják a parkokat, várakat és templomokat. Ez nem is olyan meglepő, hiszen a várható élettartam a japán férfiaknál 79, a nőknél pedig közel 86 év.
A japán metrók csúcsforgalmában utazó férfiak öltönyben, szigorú megjelenéssel közlekednek, ami kicsit lehangoló látvány. Japánban egyre több az idős, miközben a fiatalok száma csökken, ami a munkaerőpiac és a nyugdíjrendszer fenntarthatóságával kapcsolatos aggodalmakat vet fel. A lakosság nem mutat hajlandóságot a születési arányok növelésére, így a bevándorlás ösztönzése tűnik az egyik legésszerűbb megoldásnak. Azonban Japán, mint történelmileg zárkózott szigetország, nem túl nyitott a külföldi munkaerő befogadására. Bár a kulturálisan legközelebb álló kínaiak és koreaiak bevándorlása logikus lépés lehetne, a kölcsönös történelmi sérelmek miatt ez a két nép és Japán között jelentős feszültségek húzódnak.
Japán nagyvárosaiban sok metrószerelvényen külön nőknek fenntartott kocsik találhatók, amelyeket az utasok védelmében vezettek be a tömegben előforduló zaklatások miatt. Tapasztalataink szerint ezeket a kocsikat a legtöbb nő szívesen használja, bár néha férfiak is utaznak bennük – zaklatásnak azonban valóban nem voltunk tanúi. Japán egyedülálló módon ötvözi a tradicionális értékeket a modern kihívásokkal, ami különleges élményt nyújt a látogatóknak.
,, Házaspárokat ritkán látni együtt. Munkába mindenki egyedül megy, onnan a férfiak vacsorázni mennek és sörözni a munkatársakkal (velük vannak tele az éttermek), a nők meg haza. A gyerekek ezer fős hordákban járnak, főleg tanári kísérettel. Még vasárnap is együtt vannak, kirándulnak. A japánok mindenütt tömegben járnak. Tárgyalni is így mennek, a tömeg fejezi ki az erőfölényüket, melyet a tárgyalás során kifejtenek. A másik fegyverük az idő. Képesek este tízig benn ülni és tárgyalni (látszik minden irodaház ablakában), majd elmennek vacsorázni, inni és karaokézni." (N. K., 2017)
,, Tisztelet: Hajlongás. Megvan, hogyan kell férfiaknak és nőknek, és a hajlás szöge is mindent elmond a két ember közötti kapcsolatról. Japánban bármerre mész, előre köszönnek és nagyon illedelmesek." forrás
,, A japán emberek furák. A világon nincs még egy olyan ország, ahonnan annyi meghökkentő, zavarba ejtő és hihetetlen szokásról hallunk, mint Japán. Hogy csak párat említsek, a japán TV-s vetélkedők, amiket már leírni is beteges, vagy a pár éve a fiatalok körében hódító trend a szemgolyónyalás. Vagy, amit nekünk is volt szerencsénk látni, az a használt női bugyi automata férfiaknak. :)" forrás
,, A japán emberek öltözködése. Korábban azt gondoltam, hogy ha már Tokió a világ divat fővárosai közé tartozik, milyen jól öltözöttek lehetnek az emberek, ám amit ott láttam, elég nagy csalódás volt. Szinte egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány jól öltözött embert láttam. Az utcai öltözködést ugyanis általában az igénytelenség dominálja. Ez az emberek 3/4-ére igaz. A maradék megoszlása vagy a full nyakig márkás és drága holmik ízléstelen kombinációja, vagy egy olyan ruha kompozíció, amit én, nem hogy farsangkor, de még busójáráson se mernék felvenni." forrás
"Japánban élő külföldi mondta nekünk, hogy ne tévesszen meg minket, ha egy japán mosolyog. Ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy az illető elégedett, avagy boldog. A mosoly éppenséggel szomorúságot, elégedetlenséget, sértettséget, zavarodottságot is rejtegethet." (Babi, 2015)
,, A japán vonatok közönsége tényleg elsősorban öltönyös-aktatáskás, illetve kiskosztümös hivatali dolgozókból áll, akik vagy alszanak, vagy a telefonjaikat nyomkodják. Annál nagyobb kontraszt volt az a piercing-es és lilára festett hajú tinédzser, aki a második megállónál lazán lehuppant egy időseknek fenntartott helyre. Ekkor még meglepődtünk, amikor a következő megállónál ugyanez a tinédzser a felszálló idős hölgyet meglátva azonnal felpattant és meghajolva átadta a helyet, de később akármilyen korú, nemű és kinézetű emberrel volt dolgunk Japánban, kivétel nélkül mindegyikük kedves és kifogástalanul udvarias volt. (2018)" forrás
,, Mivel számukra a legtöbb fehér férfi és nő ugyanúgy néz ki, az isten sem ment meg, hogy elkezdjenek összehasonlítgatni mindenféle filmsztárokkal. Én kaptam egy erős Tom Cruise-t, és nem vicceltek. Kár. A japánok, ha egy picit is közelebbi viszonyba kerülsz velük, nem győzik hangsúlyozni, mennyire gyönyörű teremtés vagy, és ezt akár heteroszexuális férfiaktól is megkapod, arcba, és nem fogsz tudni mit kezdeni a helyzettel.
Viszont nézzük csak a másik oldalt: igen, a nők is ezt gondolják. Persze nem szabad azt várni, hogy az utcán tömegestül ugranak majd rád a válogatott modellcsajok, de még csak a csúnyák sem, ha viszont Japánban nem tudsz becsajozni, akkor a baj tényleg a te készülékedben van. Látni fogsz olyan alap vígjáték-jeleneteket is élőben, amikor a nő rajtad felejti a szemét, majd csendesen nekimegy a falnak. Igen, ennyire jó vagy. Ha igazán biztosra akarsz menni, akkor keresd fel az ún. gaijin bárokat, ahol a (számukra) külföldiek isznak, és furcsamód nagyon sok japán lány is bent figyeli a felhozatalt. Több, egymással megegyező forrásból hallottuk a hírt, miszerint a nőket, akiket bent találsz, 100%-os biztonsággal húzhatod be az ágyadba. Nem, nem prostitúcióról beszélünk. Lányokról, akik szeretik a külföldi srácokat. (2013)" forrás
,, Bárki, bármit is mond a japánok igenis furcsák. És még akkor finom voltam, mert nem ritkán az „ezek betegek” jelzőkkel szokták őket illetni. Az internetes portálok pedig előszeretettel adnak hírt azokról a meghökkentő, furcsa és sokszor perverz és beteges japán játékokról és szokásokról, amin mi nyugati emberek igen jókat nevetünk, vagy épp megbotránkozunk.
Ilyenek például az idegenekkel való csókolózás üveglapon keresztül őrület, vagy a fiatalok körében terjedt szemgolyónyalás fétis.
Számomra viszont az abszolút csúcs a japán tévés vetélkedők, amire tényleg nincs más szó, mint hogy elmebeteg. Annyira betegek, hogy a Morning Showban Balázs még csak körülírni sem tudta őket.
De hogy is lehetne elmesélni egy olyan műsort, ami arról szól, hogy bekötött szemmel, csak kézzel és szájjal érintve találd meg az egy sorban levetkőztetett nők között anyádat. :)
A japánok távolságtartóakA külsőségeken és a látszólagos furcsa viselkedésükön kívül sajnos közelebbi tapasztalatunk nem lett a helyiekkel, a japán emberek ugyanis rendkívül zárkózottak. Eddig bármerre jártam a világban, azért mindenhol sikerült megismerkedni így vagy úgy egy-két helyivel, akár az utcán, akár egy bárban. De nem Japánban.
És nem gondolok itt nagy barátkozásra, hosszabb beszélgetésre, de legalább egy pár mondatos kommunikációra, ami túlmutat az adott szituációban megkövetelttől, hogy a pincér felveszi a rendelést, az eladó megmondja, hogy mi mennyibe kerül, vagy, hogy a járókelő megmutatja, hogy melyik irányba kell menni. A beszélgetés ilyen esetekben pontosan addig tartott, amíg az szükséges volt. Ezt nagyon jól mutatja az is, hogy ott tartózkodásunk ideje alatt egyszer nem kérdezték meg tőlünk, hogy melyik országból jöttük, pedig ez az a kérdés, amit egy utazó utazásai során már annyiszor hall, hogy egy idő után már majdnem úgy válaszol rá, hogy Magyarországról, b…meg!
És nem tudom, hogy ez azért van, mert nem is érdekelte őket vagy, hogy annyira tapintatosak és annyira tiszteletben tartották a magán szféránkat, hogy semmivel nem akartak minket megzavarni. De hiszem azt, hogy ez utóbbi.A zárkózottságuknak persze lehet nyelvi akadálya is. Az átlagember elég alap szintű angolt beszél, és ahogy elhagytuk a turisták által látogatott helyeket, onnantól megszűntek az angol nyelvi kiírások és egyből nehezebben ment a kommunikáció is. (2015)" forrás
,, Japánban alapszabály, hogy úgy kell élned az életed, hogy a lehető legkevesebb kényelmetlenséget okozd a másiknak. És ez érződik. Nagyon is. Mindenki szuper kedves, és lehet, hogy a mosoly mögött a japán társadalmat átható idegengyűlölet lakozik, ebből egy turista semmit sem érzékel majd. Bárhova megy az ember, a lehető legtökéletesebb szolgáltatást kapja: a buszsofőrtől kezdve a vasúti pénztoroson át a turistalátványosságoknál belépőket árusító emberekig és bolti eladókig mindig mindenki olyan nagy mosollyal szolgál ki, mintha ezeréves barátok lennénk.
De nem csak azok segítenek, akiknek ez a munkájuk. Lehet, hogy a japánok nem beszélnek angolul, de igyekeznek mindent megtenni, hogy segítsenek a hülye turistának.
Amikor elveszett arckifejezéssel álltunk a Google Maps felett egy tokiói kereszteződésben a szállást keresve, rögtön megállt valaki, hogy segítsen. És nem csak azt mutatta meg, merre kell menni, hanem konkrétan az ajtóig vitt minket. Egy benzinkutas pedig majdnem 10 percet sétált velünk Kiotóban, hogy elkísérjen minket a villamosszerű vonat, a Randen megállójához, miután a fél benzinkút azon dolgozott, hogy megmutassák, merre is kéne mennünk. (2019)" forrás
Japánban a homályos, finomkodó fogalmazás az udvariasság és béke fenntartásának alapvető része. A közvetlen kijelentések kerülése nemcsak a sértések elkerülését szolgálja, hanem egyfajta egyensúly megőrzését is. A japánok számára természetes ez a finom jelzésekkel teli kommunikáció, amit az anyatejjel szívnak magukba, míg a külföldieknek tapasztalatot igényel a „sorok között olvasni”. Egy egyszerű példa erre a „tiszteletreméltó kézmosó hely” kifejezés, amelyet gyakran a WC megnevezésére használnak. Egy másik tipikus eset, amikor egy fotós üzletben próbáltam útlevélképet készíttetni a babámról – hosszú, körülírt beszélgetés során végül finoman, de határozottan utaltak rá, hogy nem vállalják a feladatot. A japán kultúrában a közvetlen elutasítás helyett udvarias, enyhén célzó kommunikációval hozzák tudomásunkra a nemet. Ez a különleges, tapintatos megközelítés megértést igényel, de különleges és kedves eleme a japán mindennapoknak.
Japánban erősen jelen van a finoman rétegzett társadalmi hierarchia, és ez a hozzáállás más népekkel szemben is megmutatkozik. Sok japán számára Ázsia „többi” része távoli és kulturálisan kevésbé „civilizált” világot jelent, bár ez nem feltétlenül agresszív elutasításban nyilvánul meg, hanem elegáns távolságtartásban. A szomszédos nemzetekkel, mint a koreaiakkal és a kínaiakkal, történelmi és politikai feszültségek is nehezítik a kapcsolatot, részben a japán gyarmatosítás miatt, amelyről Japánban kevés szó esik.
A japán társadalom nemzetközi kapcsolatai bonyolultabbak a nyugati világ felé: egyfajta kíváncsiság és csodálat jellemzi őket, de itt is fellelhetők előítéletek. A feketékkel szemben például mélyen gyökerező sztereotípiák élnek, amelyeket sok „manner poszter” is erősít a mindennapokban, ahol a „rossz” karakterek sötét árnyalattal vannak ábrázolva. Bár Japán igyekszik modernizálni és alkalmazkodni a XXI. századhoz, a kulturális múlt és a társadalmi beidegződések még mindig meghatározzák a külföldiekkel szembeni attitűdöt. A kérdés, hogy mennyire számít ez a szemlélet rasszistának, komplex, és a helyzet árnyalt megértését igényli.
2024-ben Japánban még mindig megfigyelhető a fiatalabb generációk csökkenő érdeklődése a hagyományos párkapcsolatok és a szexualitás iránt. Egyre többen vallják, hogy inkább az önállóságot és a munkahelyi sikereket részesítik előnyben, a párkapcsolatok helyett pedig gyakran a virtuális vagy „alternatív” szórakozási formák felé fordulnak. A szexuális érdeklődés általános csökkenése több tényezővel is magyarázható, beleértve a hosszú munkaórákat, a karrier és a személyes célok prioritását, valamint a japán társadalom nyomását, amely magas elvárásokat támaszt a férfiakkal szemben.
Az egyre népszerűbb technológiai eszközök, mint a virtuális valóság és az „AI-partnerek” is hozzájárulnak a fizikai kapcsolatok iránti érdeklődés csökkenéséhez. Emellett a „herbivore” férfiaknak nevezett csoport, akik kevésbé érdeklődnek a párkapcsolatok és a szex iránt, Japánban már társadalmi jelenségként van jelen. A demográfiai kihívásokra és az alacsony születési arányra való tekintettel a japán kormány is aggódik a jelenség miatt, és különféle programokkal próbálja ösztönözni a párkapcsolatok kialakulását. Azonban a társadalmi normák és a modern technológiai megoldások miatt úgy tűnik, hogy ez a tendencia még egy ideig fennmaradhat.
Japán kultúrája tele van olyan furcsaságokkal, amelyek teljesen egyedivé és sokszor bizarrá teszik a szigetországot, különösen európai szemmel nézve. Tokióban például találkozhatsz olyan éttermekkel, ahol a kedvezmény mértéke a hölgyek szoknyájának hosszától függ, vagy részt vehetsz robotcsajos harcshow-n vacsora közben. Az automaták kínálata is megdöbbentő: a szokásos italok mellett meleg banánlé vagy akár fiatal lányok használt bugyija is elérhető pár érme bedobása után. A munkamorál is eltér a nyugati szokásoktól – az irodai szundikálást (inemuri) elfogadják, sőt, kifejezetten tiszteletben tartják, hiszen azt jelzi, hogy a dolgozó maximálisan kimerítette magát a munkában.
A társadalmi magány problémájára kreatív megoldások születtek, mint például a „cuddle cafék”, ahol megvásárolható öleléseket és érintéseket kínálnak. Az „otaku” kultúra is hozzájárult a különféle erotikus műfajok népszerűségéhez világszerte, ahol mindenki megtalálhatja a saját ízlésének megfelelő japán műfajt, legyen az ártatlan bakunyu vagy bizarr kinbaku. A szexualitás nyitott megközelítése és az egyedülálló műfajok Japánt a különleges erotikus tartalmak egyik globális központjává tették. A japánok furcsa szokásai és szokatlan érdeklődései mögött azonban egy összetett társadalmi rendszer húzódik, ami számunkra, kívülállóknak, egyedi és gyakran megdöbbentő élményt nyújt.
„ Két japán káromkodás:
Hogy ütnéd a fejed a tofu sarkába, aztán maradnál is ott!”
„Hogy születnének a lányaid apró pöcsökkel!”
,, A legszembetűnőbb különbség Európa és Japán közt az általános jó modor. Itt mindenki szívélyesen üdvözli a másikat reggel munkakezdéskor, napközben és búcsúzáskor is. Mindig mindent megköszönünk egymásnak. És gyakran kérünk elnézést, de ez inkább csak hétköznapi szófordulat. Kint a mindennapi életben is rettentő udvarias mindenki: a boltos, a pénztáros, a benzinkutas. Bármilyen szolgáltatást vesz az ember igénybe, mindig azt éreztetik, hogy megtiszteltetés számukra, hogy ott költjük el a pénzünk. Jattot például senki semmilyen esetben nem fogad el. Ez lehet, hogy felszínes és kötelező protokoll, de az élet minden területén jelen van, és az ember lényegesen jobban érzi magát tőle. A másik szembetűnő dolog az élelmiszerek és egyéb fogyasztási cikkek általános színvonala és minősége nagyon jó. Az általános munkamorál is lényegesen jobb az európainál. A japánok nagyon szabálykövető és szorgalmas munkások. De illúzióink ne legyenek: itt is vannak kényelmes slendrián emberek. Az embereket itt a közösségben betöltött szerepük alapján ítélik meg és nem az egyéniségük szerint." forrás
Előre bocsátjuk hogy a japánok annyira kényesen udvarias népek, hogy eszünk ágában sincs nyíltan kimutatni megbotránkozást, elégedetlenséget, ha egy tájékozatlan turista az ottani etikett ellen vét. Ha világos szabályokat szeg meg, akkor azért az illetékesektől kaphat figyelmeztetést, de ez is nagyon visszafogottan történik. Az alábbi intelmek, tanácsok inkább arra szolgálnak, hogy a japánban turistáskodás külön élménye lehet az ottani kultúrához való igazodás is.
A japánok és a csend kultúrája a vonatokon 🇯🇵
A japánok számára a közös terek iránti tisztelet kiemelten fontos, ami a vonatokon uralkodó csend kultúrájában is megmutatkozik. A vonaton szinte mindenki csendben marad, és igyekszik minimálisra csökkenteni a zajt, hogy ne zavarja a többieket. Észrevehetjük, hogy:
Nem telefonálnak: A vonaton telefonálni tabu; ha bejövő hívásuk van, gyakran gyorsan lenémítják vagy kikapcsolják a telefont.
Halk hangon beszélnek: Ha mégis megszólalnak, nagyon halkan suttognak, hogy ne keltsenek feltűnést.
Alszanak, olvasnak vagy a telefonjukat nézik: Ezek gyakori időtöltések, amelyek nem zavarják a többi utast.
Ez a „ne okozzunk kellemetlenséget másoknak” elvén alapul (迷惑をかけない), amely fontos érték a japán társadalomban. Különösen a csúcsidőben, amikor a vonatok zsúfoltak, a csend betartása az egyetlen módja annak, hogy kényelmes környezetet teremtsenek mindenki számára.
Azok számára, akik először látogatnak Japánba, ez a szigorú csend talán kicsit szokatlannak és fojtónak tűnhet, de valójában segít a rend és nyugalom fenntartásában a nyilvános helyeken – Japán egyik különleges jellemzője.
Japánról sokaknak először a pontosság és a szabályok szigorú betartása jut eszébe, és ez az illemtanra is igaz. Míg nálunk teljesen természetes, hogy tüsszentés után vagy nátha esetén kifújjuk az orrunkat, Japánban ez másképp van: nyilvánosan orrot fújni tiszteletlenségnek számít, sőt, sokak szerint egyenesen visszataszító. Ha a japánok náthásak, inkább szipognak, amíg találnak egy nyugodt helyet, ahol zavartalanul kifújhatják az orrukat.
A zsebkendőt használat után gondosan összehajtva dobják a szemetesbe. Tiszteletlenségnek számít, ha valaki használt zsebkendőt zsebre tesz – azt azonnal el kell dobni. Mivel a náthás emberekre is nehezen néznek, ezért, ha valaki megfázik, nyilvános helyeken mindig maszkot visel, hogy másokat ne zavarjon.
,, Japánban gyakori dolog, hogy az emberek meztelenre vetkőznek, és együtt fürdenek, mindenfajta szégyenérzet nélkül. Ott senki sem tartja ezt a fajta nyilvános meztelenkedést erotikusnak, viszont azt el sem tudják képzelni, hogy két japán embert nyilvános helyen csókolózáson kapjanak." forrás
,, Orrot fújni nem illik nyilvános helyen; erőteljes horkantással vissza lehet szívni." (N. K., 2017)
A turistákat is illő viselkedésre figyelmeztetik
Azt kérik az étteremben, hogy ne beszéljünk a mobilunkon (mert zavarhatja a többi vendéget) - Kriszta fotója
Meglepő szokások Japánból
Japánban számos olyan szokás van, amely egy külföldi számára meglepő lehet. Az egyik ilyen, hogy a telefonon való beszélgetés a tömegközlekedési eszközökön szigorúan kerülendő; a japánok diszkréten, akár plakátokkal is jelzik, hogy a csend fontos. A könyvolvasók külön borítást kapnak, hogy megőrizzék a diszkréciót, a beteg emberek pedig mindig maszkot viselnek, hogy másokat ne fertőzzenek. A metrókon külön kocsik vannak fenntartva csak nők számára, és komoly zavarba hozhatja a helyieket, ha valaki összekeveri a mosdóban használatos papucsokat a szoba papucsaival. A japán mosdók high-tech rendszerei számos funkciót kínálnak, beleértve az ülésfűtést és a hanghatások beállítását, bár ezek megtanulása némi időt igényelhet. A japán taxisok az ajtót automatikusan nyitják és zárják, így egy turista, aki megpróbálja ezt kézzel csinálni, zavart okozhat. A borravaló Japánban nem szokás, sőt, sértésnek is számít, mivel a szolgáltatási szektorban dolgozók a legmagasabb színvonalra törekednek. Bár Japánban sok ünnepnap van, a munkamániás kultúra miatt sokan nem veszik ki a szabadságukat, és az év meghatározott időszakaiban egyszerre pihennek, ami zsúfolt közlekedést és drága repülőjegyeket eredményez.
,, A japán emberek rendkívül figyelmesek és udvariasak is. Az emberek egyszerűen figyelnek a másikra. A tömegben nem tolakodnak, nem könyökölnek, nem lökik fel a másikat. Akik, a budapesti 4-6-os villamos zsúfoltságára panaszkodnak, azoknak ajánlom, hogy egyszer próbálják ki a tokiói metrót csúcsforgalomban. És mégis, még abban az ember tömegben, egyszer sem könyököltek oldalba, nem léptek a lábamra.
A figyelmességükre még egy nagyon jó példa, amikor az utcán fotózva még egy elhaladó autó is megállt, hogy nehogy belehajtson a fényképembe." forrás
,, A legszembetűnőbb különbség Európa és Japán közt az általános jó modor. Itt mindenki szívélyesen üdvözli a másikat reggel munkakezdéskor, napközben és búcsúzáskor is. Mindig mindent megköszönünk egymásnak. És gyakran kérünk elnézést, de ez inkább csak hétköznapi szófordulat. Kint a mindennapi életben is rettentő udvarias mindenki: a boltos, a pénztáros, a benzinkutas. Bármilyen szolgáltatást vesz az ember igénybe, mindig azt éreztetik, hogy megtiszteltetés számukra, hogy ott költjük el a pénzünk. Jattot például senki semmilyen esetben nem fogad el. Ez lehet, hogy felszínes és kötelező protokoll, de az élet minden területén jelen van, és az ember lényegesen jobban érzi magát tőle. A másik szembetűnő dolog az élelmiszerek és egyéb fogyasztási cikkek általános színvonala és minősége nagyon jó. Az általános munkamorál is lényegesen jobb az európainál. A japánok nagyon szabálykövető és szorgalmas munkások. De illúzióink ne legyenek: itt is vannak kényelmes slendrián emberek. Az embereket itt a közösségben betöltött szerepük alapján ítélik meg és nem az egyéniségük szerint. (2016)" forrás
Japán kulturális világa és hagyományai mélyen gyökereznek a történelmi múltban, ahol az ősi szokások és a modern életstílus különös egyensúlyban találkoznak. Az ország szertartásai, mint a teaszertartás (chanoyu), a harmóniát és a tiszteletet fejezik ki, amelyek a japán társadalom alapvető értékei. A teaszertartás, melynek eredete a zen-buddhizmushoz kötődik, nem csupán a tea elfogyasztásáról szól, hanem a csend, a béke és a jelen pillanat tiszteletéről is. Japánban a harcművészetek, mint a kendó és a judo, nemcsak fizikai edzést jelentenek, hanem az önfegyelem és a mentális erő fejlesztését is.
A gésák, a hagyományos japán előadóművészek, ma is őrzik a színházi és művészi értékeket, főleg Kiotóban. A japán irodalomban és költészetben is nagy hangsúly van a természet tiszteletén; a haiku például rövid, tömör formában ragadja meg az évszakok hangulatát és a pillanat szépségét. A japán kertművészet is egyedülálló, ahol a kertek kialakításakor az aszimmetriára és a természetes szépségre helyezik a hangsúlyt. A bonszai művészet – a fák miniatűrre növesztése – az élet és a természet megértésének egy formája, türelmet és gondosságot igényel.
Japán egyik legfontosabb ünnepe az Újév (Shōgatsu), amit különböző szertartásokkal és családi összejövetelekkel ünnepelnek, például szerencsehozó dekorációkkal és különleges ételekkel. Az ősz beköszöntével a japánok megcsodálják a vörös és aranyszínű juharfákat (momiji), ez is része az évszakokhoz kötődő ünnepeknek, melyek harmóniát hoznak a mindennapokba. A japán fesztiválok (matsurik) színesek és hangosak, és általában templomokhoz vagy szentélyekhez kötődnek; ilyenkor a helyiek tradicionális ruhákba öltöznek, és ősi rítusokkal emlékeznek a múltjukra.
A modern Japán is megtartotta kulturális vonásait, a popkultúrában, az animékben és mangákban is megjelennek ezek az ősi hagyományok, de már új értelmezésben. A cuki kultúra, vagyis a „kawaii” jelenség is jellegzetes japán vonás, ahol a bájos és aranyos dolgok iránti szeretet megjelenik az öltözködésben, a dekorációkban és még a szórakoztatóiparban is. A japán ételek, mint a sushi, a ramen vagy a tempura, nemcsak gasztronómiai élvezetet nyújtanak, hanem az étkezési rituálék tiszteletére is tanítanak. A japán társadalomban a csend, az udvariasság és mások tiszteletben tartása alapérték, ami a mindennapi életben is megnyilvánul, például a tömegközlekedési szabályok szigorú betartásában.
Japánban külön figyelmet fordítanak a természettel való együttélésre, ezért a nyugati szemmel gyakran minimalista japán otthonok a harmónia és nyugalom megteremtésére törekednek. Mindezek az értékek különleges atmoszférát teremtenek, amely megfogja a látogatót, és betekintést enged egy olyan világba, amely megőrzi ősi értékeit, miközben lépést tart a modern technológiával.
2013-ban az UNESCO a világ szellemi kulturális örökségeként ismerte el a hagyományos japán konyhát, a washoku-t. Korábban csak a francia konyha részesült ilyen kitüntetésben, most pedig a japán ételek mellett például a koreai kimcsi is felkerült a listára. A japán étrend, amely főként rizsre, halra és zöldségekre épül, vitathatatlanul sok előnyt kínál az egészség és az egészséges életmód szempontjából. Persze, hosszú távon már nem mindenki számára könnyen követhető. Otthon leginkább a divatos japán éttermek kínálatán keresztül találkozhatunk a japán konyhával, de kérdés, hogy ez mennyire tükrözi a japán mindennapokat és az átlagos családi ételeket. Ha gyors hasonlatot keresnénk, talán a magyar csárdák étlapja és egy hagyományos magyar család vasárnapi ebédje közti különbség mutathatja meg, milyen eltérések lehetnek a japán éttermek kínálata és a valódi, otthoni japán ételek között.
A ramen az egyik abszolút kedvencem lett Japánban. Minden helyen, ahol megfordultunk, újabb és újabb ízekkel találkoztunk, de a legjobban az Afuri lánc levesét szerettem. Ennek az étteremláncnak a különlegessége a levesalap, amely citrusosabb, frissebb, mint a hagyományos ramen. Többféle alapból lehet választani: például a shoyu (szójaszósz alap), a shio (sós alap), vagy a személyes kedvencem, a yuzu-shio, amely egy citrusos-sós kombináció. Az ízélményhez hozzájárul, hogy a sertéshúst grillen sütik, és a tojás, valamint a ramentészta is kiváló minőségű. Ha valami másra vágysz, próbáld ki a Tsukement: itt a ramen tésztát egy külön tálkában lévő szószba mártogatva fogyaszthatod – Japánban járva megérted, hogy miért olyan élvezetes ez a módszer! Tokióban szinte minden sarkon van ramenező, de a legjobb helyek felismeréséhez kövesd a japánokat: ahol sokan vannak vagy sorban állnak, ott biztosan remek rament találsz!
Mivel Japán szigetország, a halak és tengeri alapanyagok a sushi mellett is alapvető részei a konyhának – ezek pedig egy alföldi srácnak, aki brassói aprópecsenyén és sertéspörköltön nevelkedett, bizony elég különleges fogásoknak számítanak. Tokió azonban minden igényre felkészült: a hotelek és éttermek nemcsak a konzervatív ízlésű európai látogatóknak kínálnak lehetőségeket, de a japán gasztronómia is tartogat számunkra kihagyhatatlan élményeket. Marinált húsok grillezve, ízes zöldséges tésztabatyuk és tekercsek, ínycsiklandó gombaételek, változatos péksütemények és szemet gyönyörködtető desszertek sokasága gondoskodik arról, hogy az ember ne maradjon éhen.A nyugati, különösen amerikai hatások is jelen vannak Tokió gasztronómiájában: a legismertebb gyorsétterem- és kávézóláncok üzletei itt is elérhetők, és helyi különlegességeikkel – mint az algás-fekete hamburger – új élményeket kínálnak a turistáknak. Kipróbáltam ezeket is, de a kedvencem egy automata-étterem lett. Az utcán elhelyezett, színes, villogó automatánál gyorsan megrendelhetjük és kifizethetjük az ételt, majd az üzletbe belépve a blokkot az asztalunkhoz véve várhatjuk a pult mögött dolgozó szakácstól az elkészült fogást. Különleges és praktikus élmény, amit mindenképpen érdemes megtapasztalni!
Szkanderezés az Ueno parkban - K. Kriszta fotója
A bűvész közönsége - K. Kriszta fotója
Tokió Harajuku nevű negyede tele van mindenféle feltűnösködő fiatallal. - g.o. fotója
* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
© Utikritika.hu. 2012.
Amerikai Egyesült Államok | Amszterdam | Argentína | Ausztrália | Ausztria | Bahama-szigetek | Balatonszéplak-felső | Bali | Barcelona | Berlin | Ciprus | Dominikai Köztársaság | Dubai | Egyiptom | Franciaország | Görögország | Hajóutak | Horvátország | Hongkong | India | Isztambul | Kanada | Kanári-szigetek | Kuba | Kvarner-öböl | London | Madrid | Malajzia | Maldív-szigetek | Mallorca | Mauritius | Málta | Mexikó | Nagy-Britannia | Németország | New York | Olaszország | Párizs | Portugália | Róma | Seychelle-szigetek | Sharm el-Sheik | Skócia | Spanyolország | Sri Lanka | Szingapúr | Thaiföld | Törökország | Toszkána | Tunézia | Vietnam | Zöld-foki Köztársaság
Még nem érkezett hozzászólás.