ÚTIKRITIKA.HU / Tokió / Látnivalók

Tokió / Látnivalók

  Általános tanácsok|Császári palota és a kertje | Sensō-ji templom | Ueno park | Meidzsi-szentély | Sindzsuku | Sindzsuku Gjoen Nemzeti Park | Aszakusza városnegyed | Omotesando | Tokyo Skytree | Ginza | Cukidzsi halpiac | Edo-Tokyo múzeum | Egyéb múzeumok | Szentélyek | Akihabara | Kabikicso | Egyéb látnivalók | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

.

Sensō-ji - Kriszta fotója

Általános tanácsok

Kényelmes cipő, feltöltött telefon, rajta a szállás címe japánul. Ezek nélkül senki se induljon neki.

,, Mi egy hetet töltöttünk el Tokióban, de a város látványosságokat tekintve maga nem ér annyit, hacsak nem akarunk felfedezni menni, és céltalanul sétálgatni, és magunkba szívni ezt a kultúrát. Én éveket tudnék itt lenni, és még mindig fedezni fel valami újat, az biztos. Az első napon megnéztük a császári palotát (amit nem lehet megközelíteni igazából), illetve annak környékét, parkokat, pár kisebb templomot, valamint különféle negyedeket, amik valami szolgáltatásukról híresek (pl szerencsjáték). (2016)" forrás

Császári palota és a kertje

Angolul: Imperial Palace.

,, A tokiói progamból nem illik kihagyni. Tetszett, hogy a palota nagy méretének dacára mindent áthat a nyugalom és szerénység. Úgy tűnik, hogy a hatalmat nem akarták feltétlenül a túlzó pompázatossággal megjeleníteni. Izgalmas a kontraszt a közeli torony lakóházas negyeddel.  A palota csodálatos kerti környezete emeli ékessé az egész látványt. Ez egyfajta zöld sziget a megavárosban. Amikor ott voltunk a palota több részét éppen lezárták a látogatók elől.

Tanácsos interneten előre foglalni belépőjegyet! Amúgy a Kiiotó-i császári palota sokkal nagyobb szám. Tényleg. (bedő, 2015)

.

Sensō-ji templom

Asakusa metrónál található, jellegzetessége, hogy mindig nagy a tömeg. Önmagában nagyon szép épületegyüttesről van szó, érdemes este visszatérni azza la reménnyel, hogy hátha kevesebben lesznek. A környező utcák tele vannak bárokkal, étkezdékkel, boltokkal, érdemes kicsit a környéken  is sétálni. 

,, Tokió legrégebbi temploma. Nagyon szép, sőt lenyügöző hely, de nagyon sokat ront az élményen a látogatók borzasztó nagy tömege. Azért ezt is kötelező látnivalónak minősítem. " (bedő, 2015)

Kriszta fotója

Ueno park

• Szép park Tokió kellős közepén (Ueno negyedben) számos nevezetesség kínálatával. Itt van a nemzeti múzeum, egy állatkert, több templom és szentély. Még a nyári melegben is kellemes a park sok árnyékos résznek köszönhetően.
• Ha kevés időnk van Tokió felfedezésére, akkor tán nem kellene kötelezőnek érezni a park megtekintését. Ha persze a nemzeti múzeumba el akarunk menni, akkor már persze érdemes a park többi részét megnézni. Az állatkert a pandák miatt érdekes.
• A park fövenyén érdekes, látvány a tokiói emberek "piknikezése". Kevés ilyen nyugis hely van a japán fővárosban.
• Érdemes vasárnap déluán menni. Érdekes, hogy a park jó része aszfaltozott, padok, asztalok itt sincsenek. Van viszont hatalmas tömeg. Korzóznak családostól, majd egy-egy korláton ülve pihennek. Az egész egyébként nagyon hangulatos, de sokban nem különbözik az utcán áramló tömegtől.
• Az összes múzeum fizetős.

Kriszta fotója

,, Az Ueno-park olyan a tokióiaknak, mint nekünk a Városliget, még abban is hasonlatos, hogy múzeumoknak, csónakázó tónak és állatkertnek ad otthont (meg templomoknak, szentélyeknek, szökőkutaknak, virágoknak). Vidáman szedtem a lábam, megnéztem, melyik metróállomásnál kell kiszállni, majd az utcán elővettem a térképet. Azonnal odajött egy japán úr segíteni. Ezt egyenesen imádtam Japánban, páratlan volt az emberek segítőkészsége, egyetlen addig megismert ország nem volt hozzá fogható.

Ha az utcán, a metróban elővettem a térképet, tízből kilenc esetben biztosan odajött valaki, hölgyek is. És mindezt a legjobb szándékkal tették. Olyan is odajött, aki nem beszélt angolul, semmi gond, azonnal intett egy másik polgárnak, és ha esetleg az sem beszélt angolul – akadt rá példa -, akkor odahívtak egy harmadik embert, és hármasban magyarázták el a turistának a szükséges tudnivalókat.

Az utolsó sógun, Tokugawa kétezer megmaradt híve 1868-ban az Ueno dombjain vette fel a harcot Meiji császár előretörő seregeivel - természetesen a legkisebb esély nélkül. Később az új kormányzat a környéket Tokió első közparkjának jelölte ki. A 20. század japán császárai újabb földeket adományoztak, így az Ueno-park jelenleg több mint 300 hektár, a rengeteg intézménynek, látnivalónak egyébként szüksége is van ekkora területre. (Dr. Drávucz Péter blogjából részletek, 2016)" forrás

Szkander az Ueno parkban (a kalapos győzött) - Kriszta fotója

Vasárnapi sétálás - Kriszta fotója

Meidzsi-szentély

Ez Tokió egyik legjelentősebb nevezetessége, de azért ne várjunk túl sokat tőle.

Sindzsuku

Ez egy nagyon mozgalmas kerület igen sok látnivalóval. Itt van a városháza, a Golden Gai negyed a kis utcáival, amikben picike bárok sokasága sorakozik, a hangulatos Kagurazaka negyed, a dohányfüstős Omoide Yokocho stb.  

Tokió egyik legmagasabb épülete, a Tokyo Metropolitan Government Building, aminek a 45. emeletére felmehetünk ingyen! Szuper panoráma.

Sindzsuku Gjoen Nemzeti Park

Aszakusza városnegyed

A főváros északkeleti részében ez a negyed, ahol leginkább felfedezhető valami a régi, polgári Tokióból. Emellett a város egyik nagyon hangulatos, kellemes negyede, ahová vacsorázni is érdemes elmenni. Itt található a Senso Ji szentély, közel van a Skytree. Közben pedig aranyos utcácskák, az igen kicsitől a nagyig, tele éttermekkel, bárokkal. Érdekessége, hogy szinte minden bezár 9 körül, kivéve az éjszakai bárokat. Nagyon kellemes, polgári negyed, érdemes errefelé sétálgatni.

Kriszta fotója

,, Ez Tokió egyik legrégebbi városrésze. Századokon keresztül Tokió szórakozónegyede volt, azóta az újonnan felépült színes, csillogó-villogó, modern városrészek elhódították tőle ezt a szerepet. Manapság a legtöbb ember a Japán-szerte híres és gyönyörű buddhista templom miatt látogat ide. Hogy kicsit pontosabb legyek: olyan 30 millió ember látogat ide évente. A Szenszo-dzsi Tokió legidősebb buddhista temploma.

A legenda szerint i.sz. 628-ban két testvér a közelben levő Szumida folyónál halászott, amikor a vízből felbukkanni látták Kannon, a könyörületesség istennőjének szobrát. Hiába próbálták a szobrot visszaengedni a vízbe, az minduntalan újra a felszínre bukott. A falu elöljárója, Nakamoto Hadzsino felismerve a szobor szentségét templomot emelt neki, ahol az emberek elé járulhattak és imádkozhattak. Az első templom i.sz. 645-ben épült, amit a századok során több, kisebb templom építése követett. A második világháború során az amerikai légitámadások miatt a templomot szinte teljesen porig bombázták. A háborút követő években a templom-komplexumot teljes egészében az eredeti formában újjáépítették, így a templom az újjászületés és a béke szimbólumává vált Japánban.

Az újjáépítés során tejesen megőrizték a templom eredeti küllemét, de a falakat betonoszlopokkal, a tetőt pedig titánnal erősítették meg, hogy az épület ellenállóbb legyen a földrengésekkel és tűzvészekkel szemben. Sajnos az épület belsejében a fényviszonyok miatt nem tudtam éles képeket készíteni." forrás

.

Kriszta fotói

Omotesando

Omotesando nem kifejezetten egy turista nevezetesség, hanem egy menő bevásárló utca, ami verseng a Ginzával a fogyasztó társadalmi menőségben. A legdrágább nemzetközi divatmárkák elegáns üzletei sorakoznak egymás mellett. Ha szuvenírt akarunk mindenképpen venni, akkor itt érdemes benézni az Oriental Bazar-ba. nem is olyan drága.  

Azért arra felhívjuk a figyelmet, hogy az utcán van több építészetileg figyelemre méltó épület. Érdemes végigsétálni az Omotesando-n. Errefelé a Harajuku-hídnál vasárnapokon láthatunk coseplayereket, divatból jelmezbe öltözött fiatalokat.  

Tokyo Skytree

Érdemes esti programot csinálni a megtekintéséből, mert a kivilágított Tokió a magasból csodás látványt nyújt. Vigyázat: 9 után nem engednek be.   Maga a torony nem igazán szép, cserébe remek helyen van és egy komplett szórakoztató városrész felhúztak rá. Van bevásrlóközpont - mint mindenhol -, Aquarium, Planetárium és Posta Múzeum. Gyerekekkel nagyon jó program.

A toronyba a felnőtt belépőjegy 2060 jen, az Aquariumba 2050, a Planetáriumba 1500 és a Múzeumba 300 jen 2018 nyarán. A kilátóból, ami 350 méteren van, újabb 1000 jen leperkálásáért juthatunk fel a legfelső szintre.

,, Ha érezted már magad igazán kicsinek, akkor még nem voltál a Skytree tövében. A világ legmagasabb tornyát meglátni egy hatalmas egóval rendelkező egyénnek megalázó érzés, mint ahogyan kiállni a befelé vezető sort is az, de állítólag megéri kifizetni a borsos belépti díjat, és egy órát szobrozni rosszabb esetben a bejárat előtt. A 634 méter magas építmény egészen 450 méteres magasságig enged az ég felé törni, de ha csak üldögélsz alatta és nézed, az sem utolsó élmény." forrás

Kriszta fotója

" Tokió bármely részéről látható óriás, ami megint csak a japán technológiát dícséri. A Tokió torony 333 méteres magasságához képest ez már 634 méter magas. Két kilátó is van rajta. Mi az alacsonyabb (350 m-en lévő) Tenbó Dekki-ig mentünk fel.

Busszal vittek bennünket a kilátóig. Ott pedig bedarált minket a japános pontosság. Az 5 szintes alsó fogadó rész mindenhol látogatókkal teli. Amíg ideges vezetőnk elment a jegyekért, az előttünk lévő csoportos emlékfotók készülődéseit nézhettük. Két csoport egyszerre, négy perces váltással. Utána indulás a liftekhez. Közben a világ jelentősebb tornyait ábrázoló óriási falitérkép. (

A kis sorban állás után csomagellenőrzés, majd ismét sorban állás a négy, egyenként 40 személyes lift előtt. Minden lift más mintás (persze szakura (cseresznye) mintás is volt.) Kis digitális számláló mutatja az aktuális magasságot. Ötven másodperc alatt emelkedik fel a 350 méteres kilátószintre, ami a maga nemében persze megint világelső. Nem szeretem a magas helyeket. Tavalyról ezt többen bizonyíthatják a Tokió torony 265 méteres kilátója kapcsán. De azt kell mondjam kellemes csalódás volt, mikor kinyílt a liftajtó és kiléptünk a körfolyosóra. Szerencsénkre jó volt az idő. Előtte és utána nap is esett az eső. Nem volt szél, ami ebben a magasságban nem elhanyagolható tényező, szóval minden adva volt a gyönyörködéshez a kilátásban.

Leszámítva a sok-sok embert és a másodpercenként felhangzó "vááá, kirei deszu neee"-kiállításokat, tényleg lenyűgöző a látvány. A tízemeletes házak, mint gyufás skatulyák, a magas felhőkarcolók itt-ott kiemelkedő dobozoknak látszanak csupán. Kétszer is körbejártam, akarom mondani körbe fényképeztem a folyosót. A tájékozódást több helyre kihelyezett digitális térképek segítik, amikre ha ráteszi a kezét az ember, az adott terület kinagyítva jelenik meg. (Mondanom sem kell, hogy nem csak a gyerekek kedvence volt). Kis kávézó, egy étterem és a szokásos emlék fénykép van még, amit érdemes említeni.

Sokan vártak még a kb. 100 méterrel feljebb lévő felső kilátószintre, de ezt most kihagytam. Izgalmasabb volt lefelé menet az üvegpadló, amin nem tudtam megállni, hogy ne ugráljak egyet szomszédaim őszinte megdöbbenésére... Az ember az üveglapra állva látja a szerkezetet alkotó felkúszó vas/fém csöveket. A tájékoztató szerint a régi ötszintes pagodák építésének mintájára ebbe is tettek középre egy központi oszlopot (cirka 375 m hosszú), amiben található egy vészlépcső 2.523 lépcsőfokkal. Ez és a külső hálószerű szerkezet külön mozgása maximum 50%-al csökkenti a rezgéseket, kilengéseket.

Még egy adat. Az alapját is jól előkészítették. Ötven méterrel van a földfelszíntől az alap alja. Kicsit borsos a jegy ára (felnőtteknek 2.000 jen, kb. 4.700 Ft + 1.000 jen a felső kilátóig) de azt mondom egyszer érdemes kipróbálni! Este tíz óráig fogadja a látogatókat a torony, így az esti kilátást is meg lehet csodálni. (2013)" forrás

Ginza

,, Tokióban járva a kötelező látnivalók közé tartozik a világ legdrágább utcájának is kikiáltott Ginza, ahol csak annak szabad vásárolni, aki mindenből a legdrágábbat keresi – cserébe az áruházak minden eladója előre, tisztelettel köszön neki. Igaz, annak is, aki egyszerűen csak nézelődni érkezett. A Ginza név egyébként egy egész városnegyedet takar, ahol még a kisebb mellékutcákban is a legnevesebb világmárkákkal találkozhatunk. A valódi attrakció azonban a Ginza Street, amely a múlt század végi gazdasági válságot kiheverve ismét a régi arcát mutatja. Igaz, a luxusra rendkívül fogékony japánok azóta újabb, hasonló kínálatot felvonultató utcáknak is örülhetnek. Így például a lombos fái miatt a tokiói Champs-Élysées-nek nevezett Omotesandón is hozzájuthatnak a hőn áhított luxustermékekhez. Ginza neve, múltja és mai hangulata azonban mégis más: különleges formájú, egymástól gyakran merőben más stílust képviselő épületei, utcára lógó hirdetőtáblái és a másutt ilyen nagy számban nem látható, az épületek falán folyamatosan reklámfilmeket vetítő képernyői ritkán átélhető, mégis élvezhető reklámnyomás alá helyezik a járókelőt.

Az utca különösen este látványos, amikor a hirdetések szinte új életre kelve, egymással versengve váltogatják színeiket, üzeneteiket. Éjfél felé pedig megjelennek a munkások, akik egy-egy sávot gondosan lezárva bontanak-építenek, hogy reggel ismét zavartalanul haladjon a forgalom. A két kilométer hosszú bevásárlóutca a hétvégéken újabb arcát mutatja az utazónak azzal, hogy estig lezárják a forgalom elől, és székeket, napernyős asztalokat kihelyezve a vásárlóké és sétálóké a terep. Miközben nem is olyan nagyon messze, a parányi Harajukuban az alternatív ifjúság már a saját törvényei szerint alkotott ruhákban pompázva mutatja különállását. A hétfő reggel azonban már ismét a gyors léptű öltönyös, kosztümös seregé, ami a hagyományaira, szokásaira oly büszke, zárt világot alkotó, mégis egyre nyitottabb Tokiót igazán élvezetessé teszi." forrás

Cukidzsi halpiac

2018-ban elköltöztették hagyományos helyéről. Az alábbi szöveg csak nosztalgiázás.

,, Korán reggel elmentünk a Cukidzsi halpiacra. Na, itt kell mindent a kukába dobni, amit az ember egy halpiacról gondol. Ez a világ legnagyobb nagybani halpiaca, de piacot nemigen látni sehol. Van egy külső része, ahol van 3-4 kisebb utcában rengeteg étterem, és sütöde, illetve utcai árus, de a filmeken látható belső részre nem lehet bemenni. Itt aukciók zajlanak korán reggel, nem pedig kirakodóvásár van. Halakat nem is igen látni, mert ahogy itt kezelik az árut, egészen ámulatba ejtő. Minden dobozokban, zsugor fóliában van, semmi nem érintkezik közvetlenül a (nem létező) mocsokkal. Ez az a halpiac, ahol minden, még bálnahús is van, mi mégsem láthatunk belőle semmit, csak azt, hogy hogyan is kéne az élelmiszerrel igazából bánni.

A piac külső részén sok-sok étterem van, mindegyik nagyon drága, de talán az egyik kis utcában található szusizókat kell kipróbálni, mert itt az igazi. Vannak helyek, ahova 3-4 órát is sorban kell állni, olyan népszerűek, és nincs is menü, csak az aznapi legfrissebb fogás. (2016)" forrás

Edo-Tokyo múzeum

Egyéb múzeumok

TeamLab Borderless

magyar nevén a digitális múzeum. Nagyon jó program gyerekkel is. A metró Odaiba Station vagy vonattal a Tokyo teleport Station-nél kell leszállni, onnan gyalog 10 percen belül elérhető. 10-19.00-ig van nyitva. nagyon divatos, drága is (mi nem ? ) és még sorokra is számítni kell.

Szamuráj múzeum

Nemzeti múzeum

Kriszta fotója

Nezu múzeum

Ryogoku Kokugikan

Ryōgoku negyed szinte teljesen a szumóról szól, már persze, amikor szezon van (január, május, szeptember)i.

Nemzeti Művészeti Központ

Mori Art Museum

Szentélyek

Zojoji templom

Sengaku-ji teplom

Kanda Myojin

Akihabara

Mindenképpen megnézni, és lehetőleg hétvégén délután!

Ez az ugyancsak belvárosi negyed az olcsó, szinte folyton árleszállításokat kínáló műszaki, elektromos üzleteiről híres. Az egy kilométer hosszú Szotokanada út mindkét oldala tele van ilyen boltokkal. Külföldiek szorgosan járnak ide, hogy találjanak valami olcsó fogást.

Kriszta fotói

Ha amúgy nem is érdékelnek minket az anime japán képregények, azért érdemes bemenni egy ilyen boltba, mert érdekes látni ezt a nagyon japán mánia jelenséget.

Reklámozós csaj kicsit kurvásra öltöztetve - Kriszta fotója

Kabukicso

Menő, pompázó és egyben dekadens negyed. Tokió talán legörültebb negyede sok ízlésficammal. Legizgalmasabb utcája, a Kabukicho Sakura-dori Street. Főleg este nagy a pörgés, szikráznak a neonfények. Láthatjuk, hogy a japánok nem vetik meg a piálást. Napközben vásárlás sempontjából lehet érdekes, mert az árak nem annyira magasak. Viszont este, éjszaka a bárokban, kis éttermekben baromi nagy a drágaság. Ja, és éjszaka rettenetesen idegesítők a fekák, akik próbálják becsábítani a járókelőket egyes mulatóhelyekre. Vöröslámpás is a negyed, de a kupikba csak japán férfiak mehetnek. 

Egyéb látnivalók

Shibuya

,, Lüktető energia, színek, neonfényben úszó reklámok, hipszter kávézók, vásárlás és tömeg. Nekem hirtelen ezek a dolgok jutnak eszembe Shibuyáról. Itt az egyik kereszteződésnél egy-egy zöldnél kb. 2000 ember halad át. Azért az nem semmi, és kihagyhatatlan. Néha szeretek csak járkálni az utcákon, hallgatni a zajokat, elmenni az éttermek tömkelege előtt, és érezni a hihetetlen pezsgést, ami körülvesz.

Akár csak Tokió, a városrészei is nagy kiterjedésűek, így Shibuyának van pár különböző része, ahova érdemes ellátogatni: pl. Omotesando, Ebisu, Harajuku, Yoyogi park. " forrás

---

,, Első esténken szerettem volna valami igazán ikonikus helyet megnézni, amit meglátva tényleg azt fogom mondani, hogy „igen, megérkeztünk, itt vagyunk Tokióban”. Ez a hely pedig nem más lett, mint a Shibuya kereszteződés (Shibuya crossing), ami a világ legforgalmasabb gyalogos átkelőhelye. Nem összetévesztendő a Shinjuku-val – ami a világ legforgalmasabb közlekedési csomópontja – és bár az előzőn kevesebb ember halad át, mégis látványosabb, mert az a hatalmas embertömeg koncentráltan egy kereszteződésen megy át, kb. 100.000 ember óránként.
Ha a nevet nem is ismeritek, magát a kereszteződést már biztosan láttátok. Az egyedi az benne, hogy itt a gyalogosok a zöldet nem oldalanként kapják, hanem telezöldként, egyszerre minden irányba, így lepve el több száz (ezer) járókelő azt az egyetlen kereszteződést.

Az egész dologban van valami izgalmas, valami bizsergető. Ahogy ott állsz és vársz, és ahogy egyre többen lesznek körülötted. Ahogy átnézel a kereszteződésen farkasszemet nézve azzal a hatalmas tömeggel, mintha csak csatába indulnál velük. Az autók közben pirosat kapnak. Egy-ketten már lépegetnek, már indulnának. Mintha csak egy verseny lenne, ahol az egész tömeg a pisztoly dörrenésére vár. Szinte lelassul és elcsendesedik minden. Már nem hallod a város zaját sem. Csak a lámpát nézed, és a zöldet várod. Aztán hirtelen zöldre vált és megindul mindenki. A versenyből kuszaság lesz, ahogy az a hatalmas embertömeg megindul keresztül kasul mindenen. Nincs irány, nincs szabály. Mindenki csak megy a maga feje után, ami kívülről tényleg úgy látszik, mint egy hatalmas hangyaboly. " forrás

Sugamo negyed

Nem egy menő hely, de érdekes, mert autentikus japán negyed egyszerű éttermekkel. Van itt egy sima, hangulatos piac, ami legalább nem turistás. Kora esti program. Ide inkább az idősebb japánok járnak.

2 metrómegállóra van az Ikebukuro-tól, vagy kb. 15 percre a Shinjuku-tól (a Yamanote metróvonalon).

Minato városrész

Itt van egy híres étterem utca! Vannak házak, ahol minden emeleten más étterem található.

Akaszaka negyed

A tokiói éjszakai élet legdrágább környéke, a belvárosban. Az itteni hotelek, éttermek, mulatók, gésaházak átlagon jóval felül drágák. Kozmopolita negyed, szóval itt kevésbé bámulják meg a külföldieket. Itt van az egyik legelőkelőbb hotel, az Akasaka Prince Hotel, és amúgy az amerikai nagykövetség is.

Ez az ugyancsak belvárosi negyed az olcsó, szinte folyton árleszállításokat kínáló műszaki, elektromos üzleteiről híres. Az egy kilométer hosszú Szotokanada út mindkét oldala tele van ilyen boltokkal. Külföldiek szorgosan járnak ide, hogy találjanak valami olcsó fogást.

Aojama negyed

Déli kerület, ahol piszok drágák a lakásárak és lakbérek, rengeteg a luxusüzlet. Széles főutcája az Omoteszandó az Oriental Bazaar nevű luxusáruházzal. Nagyon menő a Mijake Isszei nevű férfidivat üzlet.

Harakuju negyed

,, Ha szereted az animéket, érdekes öltözékeket, akkor itt érdemes egy-két kört tenned. Érdekes lényekkel lehet itt találkozni és a street food is isteni." forrás

Shimokitazawa negyed

A Harakuju kevésbé turistás alternatívája. Főleg hétvégéken hangulatos. Sok bohém fiatal.

Yanaka negyed

,, Csodálatos utcácskákon keresztül bolyongtunk, először szembesülve változó domborzati viszonyokkal, de mint Párizsban a Montmartnak, Tokióban Yanakának is jót tett ez. Rengeteg ház megmaradt a régi Edóból, és bár biztos kevesebb mint állítólag a szomszédos Asakusában, de annyi biztosan, hogy kiváló hangulatot teremtsen.

Az utcán rekeszeken ülve valamelyik itteni kimérés italkínálatát fogyasztó (egyelőre még azért inkább) helyiek teljesen általános látvány, bár nem mindig egyértelmű, hogy csak fogyasztanak, vagy árulnak is valamit. Azt azért kihagytuk, hogy a környék valamelyik híres cat caféjába beüljünk, valahogy egyikünk sem rajong kifejezetten ezekért a lényekért, maximum amíg megmaradnak illusztrációnak, vagy mémnek. De ezen a területen sem kellett szégyenkeznie a kerületnek. Azt örömmel tapasztaltuk, hogy azon kevés nyugodt hangulatú, családias léptékű hely egyike Tokióban, amit mi is felfedeztünk, amit csak megerősített a szinte már európai jellegű térhasználat, de persze egy kis keleti fűszerrel.  (2018)" forrás

Roppongi Hills

,, Miközben az átlagember tömegközlekedési eszközt használ, a Roppongi Hills környékére szinte biztosan saját autóval érkeznek a cégvezetők. A helyiek legalábbis úgy tartják, hogy a 2003-ban átadott, kör alakú toronyházban – amelyet építészetileg igényes, kiállítótermet, vendéglátóegységeket, klubot és mozit, valamint luxusüzleteket is magukban foglaló épületek vesznek körül – minden magára valamit is adó japán cég menedzsmentje irodát nyitott. A Minoru Mori által megálmodott épületegyüttes víziója az volt, hogy az otthon, a munka és a szórakozás lehetőségét egyszerre megteremtve kedveltesse meg az emberekkel a városi létet. A környék pezsgését figyelve – még akkor is, ha a helyi fiatalok a Ginzával együtt a sznobok paradicsomának tartják a helyet – nem is eredménytelenül…

A város a városban elképzelés a közelmúltban mindössze néhány száz méternyi távolságra máris versenytársat kapott. A hasonló koncepciót követő, többek között metróállomást, a Midtown Tower 248 méteres épületét és mellette egy szép parkot is magában foglaló Tokyo Midtown tereinek, üzleteinek bejárása szintén több órát vesz igénybe, ha mindenre – például a különleges csokoládékat kínáló üzlet kínálatára, valamint a kutyák kényeztetését szolgáló luxusszalonra is – rá akarunk csodálkozni.

A Roppongi Hillsben egyébként mindenképpen érdemes felmenni a Mori-torony 52. emeletére, ahol 1500 jen ellenében éjfélig gyönyörködhetünk a teljes metropoliszra nyíló panorámában, amely további 500 jen ellenében a teraszról is élvezhető. A „kilátásvadászok” eredetileg felkapott és ezért zsúfolt helye az Eiffel-torony tokiói mása, a Tokyo Tower, ahonnan 820 jenért 150 méter magasságból, újabb 600 jenért 250 méter magasból is megtekinthetjük a panorámát. A helybéliek azonban a Shinjuku felhőkarcoló-negyedben található városháza hivatali időben ingyen látogatható kilátóját ajánlják." forrás

Olvasmányos linkek

,, Hajókirándulás:  Különleges élményben lehet része annak, aki az egyik fontos történelmi emlékhely, az asakusai Senso-ji-templom után a közelben található kikötőből indul a Tokiói-öböl felfedezésére. Az összesen 1400 jenbe kerülő út során érdemes a hajó nyitott farában helyet foglalni, ahonnan a legjobb kilátás nyílik a tájra, a néhány éve épített toronyházakra és a mellettük álló régi, apró épületekre. A hajó kiköt a Hamarikyu-palotakert szigetén, ahol a különlegesen szép növényzet mellett a belső tó partján található teaházat is megcsodálhatjuk. A kontrasztot fokozza, hogy a hagyományt őrző park lombos fakoronái fölé tekintve már a mai kor felhőkarcolóinak fényes kontúrja jelzi, hogy a XXI. század egy egészen más világrendet ígér. És persze más technikai szintet képvisel. Amiről továbbindulva az Odaiba-szigetet megpillantva is meggyőződhetünk. A mesterségesen feltöltött, a szárazfölddel híddal és városi vonattal is összeköttetésben lévő földdarabon a lakóházak, szállodák és irodaházak mellett többféle szórakozási és vásárlási lehetőség várja a családokat." forrás

Fotóegyveleg

pb

Kriszta fotója

Vasárnapi forgatag - Kriszta fotója

Vissza az elejére

Kommentek