ÚTIKRITIKA.HU / Tokió / Látnivalók

Tokió / Látnivalók

  Általános tanácsok|Császári palota és a kertje | Sensō-ji templom | Ueno park | Meidzsi-szentély | Sindzsuku | Sindzsuku Gjoen Nemzeti Park | Aszakusza városnegyed |Shibuya| Omotesando | Tokyo Skytree | Ginza | Cukidzsi halpiac | Edo-Tokyo múzeum |Harajuku| Egyéb múzeumok | Szentélyek | Akihabara | Kabikicso | Tokió torony|Egyéb látnivalók | További beszámolók | Fotóegyveleg

.

Sensō-ji - K. Kriszta fotója

Általános tanácsok

Kényelmes cipő, feltöltött telefon, rajta a szállás címe japánul. Hitelkártya. Ezek nélkül senki se induljon neki.

Tokió igazán lenyűgöző élményt nyújt azoknak, akik szeretnek felfedezni, céltalanul sétálgatni, és magukba szívni a helyi kultúra egyedi hangulatát. Személy szerint akár éveket is el tudnék itt tölteni, és még mindig találnék felfedeznivalót – ez a város egyszerűen kifogyhatatlan az érdekességekből. Az első napunkon ellátogattunk a császári palotához, amelyet ugyan nem lehet közelről megtekinteni, de a környéke, a parkok és a közeli kisebb templomok igazán szép sétát kínáltak. Emellett felfedeztünk több olyan negyedet is, amelyek különleges szolgáltatásaikról híresek – például a szerencsejáték-központok atmoszférája is emlékezetes élményt nyújtott.

Császári palota és a kertje

Angolul: Imperial Palace.

,, A tokiói progamból nem illik kihagyni. Tetszett, hogy a palota nagy méretének dacára mindent áthat a nyugalom és szerénység. Úgy tűnik, hogy a hatalmat nem akarták feltétlenül a túlzó pompázatossággal megjeleníteni. Izgalmas a kontraszt a közeli torony lakóházas negyeddel.  A palota csodálatos kerti környezete emeli ékessé az egész látványt. Ez egyfajta zöld sziget a megavárosban. Amikor ott voltunk a palota több részét éppen lezárták a látogatók elől.

Tanácsos interneten előre foglalni belépőjegyet! Amúgy a Kiiotó-i császári palota sokkal nagyobb szám. Tényleg. (bedő)

---

Aki Tokióban jár, nem hagyhatja ki a Tokiói császári palota negyedét, amely egy óriási zöld terület közvetlenül a város közepén. A császári palota Tokió központja és Japán szimbolikus szíve. Naponta kétszer ingyen körbe lehet járni a császári palota néhány belső utcáját, amelyet kőfalú vizesárkok és széles kertek vesznek körül, maga a császár rezidenciája viszont erősen őrzött. forrás (Felvidéki csavargók, 2024)

.

Sensō-ji templom

Asakusa metrónál található, jellegzetessége, hogy mindig nagy a tömeg. Önmagában nagyon szép épületegyüttesről van szó, érdemes este visszatérni azza la reménnyel, hogy hátha kevesebben lesznek. A környező utcák tele vannak bárokkal, étkezdékkel, boltokkal, érdemes kicsit a környéken  is sétálni. 

,, Tokió legrégebbi temploma. Nagyon szép, sőt lenyügöző hely, de nagyon sokat ront az élményen a látogatók borzasztó nagy tömege. Azért ezt is kötelező látnivalónak minősítem. " (Bedő)

---

Nagy komplexum, nagyon forgalmas, de lenyűgöző látványt nyújt. Tele van szuvenírboltokkal, de különleges élmény meglátogatni. Az információs központ felett található egy kávézó és egy kilátó, ahonnan jobb rálátás nyílik.

---

Fontos tanács : Menjetek nagyon korán reggel, mert 11 óra körül már rendkívül zsúfolttá válik.

K. Kriszta fotója

Ueno park

• Szép park Tokió kellős közepén (Ueno negyedben) számos nevezetesség kínálatával. Itt van a nemzeti múzeum, egy állatkert, több templom és szentély. Még a nyári melegben is kellemes a park sok árnyékos résznek köszönhetően.
• Ha kevés időnk van Tokió felfedezésére, akkor tán nem kellene kötelezőnek érezni a park megtekintését. Ha persze a nemzeti múzeumba el akarunk menni, akkor már persze érdemes a park többi részét megnézni. Az állatkert a pandák miatt érdekes.
• A park fövenyén érdekes, látvány a tokiói emberek "piknikezése". Kevés ilyen nyugis hely van a japán fővárosban.
• Érdemes vasárnap déluán menni. Érdekes, hogy a park jó része aszfaltozott, padok, asztalok itt sincsenek. Van viszont hatalmas tömeg. Korzóznak családostól, majd egy-egy korláton ülve pihennek. Az egész egyébként nagyon hangulatos, de sokban nem különbözik az utcán áramló tömegtől.
• Az összes múzeum fizetős.

Kriszta fotója

,, Az Ueno-park olyan a tokióiaknak, mint nekünk a Városliget, még abban is hasonlatos, hogy múzeumoknak, csónakázó tónak és állatkertnek ad otthont (meg templomoknak, szentélyeknek, szökőkutaknak, virágoknak). Vidáman szedtem a lábam, megnéztem, melyik metróállomásnál kell kiszállni, majd az utcán elővettem a térképet. Azonnal odajött egy japán úr segíteni. Ezt egyenesen imádtam Japánban, páratlan volt az emberek segítőkészsége, egyetlen addig megismert ország nem volt hozzá fogható.

Ha az utcán, a metróban elővettem a térképet, tízből kilenc esetben biztosan odajött valaki, hölgyek is. És mindezt a legjobb szándékkal tették. Olyan is odajött, aki nem beszélt angolul, semmi gond, azonnal intett egy másik polgárnak, és ha esetleg az sem beszélt angolul – akadt rá példa -, akkor odahívtak egy harmadik embert, és hármasban magyarázták el a turistának a szükséges tudnivalókat.

Az utolsó sógun, Tokugawa kétezer megmaradt híve 1868-ban az Ueno dombjain vette fel a harcot Meiji császár előretörő seregeivel - természetesen a legkisebb esély nélkül. Később az új kormányzat a környéket Tokió első közparkjának jelölte ki. A 20. század japán császárai újabb földeket adományoztak, így az Ueno-park jelenleg több mint 300 hektár, a rengeteg intézménynek, látnivalónak egyébként szüksége is van ekkora területre. (Dr. Drávucz Péter blogjából részletek)" forrás

Szkander az Ueno parkban (a kalapos győzött) - Kriszta fotója

Vasárnapi sétálás - Kriszta fotója

Meidzsi-szentély

angolul: Meiji Shrine

Ez Tokió egyik legjelentősebb nevezetessége, de azért ne várjunk túl sokat tőle.

A Meiji-szentély (Meiji Jingū) Tokióban, Japánban található, és a város egyik legnépszerűbb turisztikai látványossága. A szentélyt a Meiji császár és az ő felesége, Shōken császárné tiszteletére építették a 20. század elején.

A Meiji-szentély egy nagy parkban található, amelyet több mint 100 000 fa borít. Az épületek hagyományos stílusban épültek, és a főbejáratnál hatalmas bronz kapu található, amelyet az építés idején több mint 400 mester értékes bronz ötvösmunkájával készítettek el.

A parkban sétálva a látogatók találkozhatnak a koi halakkal teli tóval, az öreg tölgyfákkal és az évelőkkel, amelyek között az időzített virágzású japán cseresznyefák is találhatók. A sétányok mentén számos épület és szentély található, ahol a látogatók áldozatot tehetnek, imádkozhatnak, és megcsodálhatják a tradicionális japán építészetet.

b. b. fotója

A Meiji-szentély nagyon fontos helyszín a japán kultúra és történelem szempontjából, és a látogatók számos eseményen vehetnek részt, amelyek az év folyamán itt zajlanak, például a különböző hagyományos japán ünnepeken, vagy akár az újévi ünnepeken. Ezen események között szerepelnek a japán esküvők, a harcművészeti bemutatók, a tradicionális japán zenekarok koncertjei és a teaceremóniák is.

Sindzsuku

Ez egy nagyon mozgalmas kerület igen sok látnivalóval. Itt van a városháza, a Golden Gai negyed a kis utcáival, amikben picike bárok sokasága sorakozik, a hangulatos Kagurazaka negyed, a dohányfüstős Omoide Yokocho stb.  

Tokió egyik legmagasabb épülete, a Tokyo Metropolitan Government Building, aminek a 45. emeletére felmehetünk ingyen! Szuper panoráma

A főváros nyugati részén elhelyezkedő Shinjuku egy hatalmas csomópont, amelyben minden megtalálható: turisztikai látnivalók, vásárlási és étkezési lehetőségek, felhőkarcolók, valamint egy óriási éjszakai szórakozónegyed. Shinjuku állomását a Guinness-rekordok könyvébe is bejegyezték, mivel átlagosan napi 3,5 millió ember használja, így messze a világ legforgalmasabb közlekedési csomópontja. Shinjukuben található a Shinjuku Chuo Park egy kisebb szentéllyel, a Tokiói Városháza és a Sinjuku Gjoen Nemzeti park/kert.

b. b. fotója

A Shinjuku-i éjszakai élet, illetve a helyi japán konyhai kultúra fontos megállóhelyei közé tartozik az Omoide Yokocho (magyarul az “emlékek útja”) kis helyi éttermei. Ezek az olcsó éttermekkel szegélyezett szűk utcák éppen úgy néznek ki, mintha a második világháború előtti Tokióba csöppennénk. Az éjszakai élet következő fontos megállója a Kabukicho szórakozó, illetve piros lámpás negyed valamelyik klubja. Ezt a negyedet gyakran nevezik úgy, hogy „A város amely nem alszik“. Számtalan hoszt és hosztesz klub, karaoke bár, étterem és éjszakai klub székhelye.

A negyedben minden út egy óriási komplexumhoz vezet, mely fölött megpillantást nyer Godzilla feje. Abszurditását tekintve tökéletesen beleillik a helyszín miliőjébe.

Az éjszakát a Kabukicho közelében található keskeny sikátorokból álló Golden Gaiban érdemes befejezni. Ez a turistákkal teli néhány utca a szűk kis bárjairól ismert, amelyek a prostitúcióellenes törvény 1958-as teljes körű végrehajtásáig bordélyházként működtek, ami az oka annak, hogy ezeknek a bároknak három emelete van: Az első emeletet általában bárként, a másodikat a menedzser lakóhelyeként és a harmadikat pedig amolyan szerelmesek szobájaként használták. forrás (Felvidéki csavargók, 2024)

Sindzsuku Gjoen Nemzeti Park

Shinjuku Gyoen Nemzeti Park egy híres park Tokióban. Itt található több mint 20 ezer fa, köztük cserjék, növények és virágok. A park különböző témájú kerteket mutat be, mint például a japán, az angol, a francia és az olasz stílusú kertek, valamint különleges bonsai kertet is találhatunk itt.

Aji fotója

A Shinjuku Gyoen park története a 17. századra nyúlik vissza, amikor a területet a Naito család birtokolta. A parkot 1872-ben nyitották meg a nagyközönség előtt, és azóta az egyik legnépszerűbb helyszín Tokióban. A park területe mintegy 144 hektár, és több mint egymillió látogatót vonz évente.

A Shinjuku Gyoen Nemzeti Parkban számos tevékenység elvégezhető, mint például a piknikezés, sétálás, futás, kerékpározás és grillezés is megengedett bizonyos területeken. A parkban található tó és híd is, amely egyesíti az északi és a déli részeket, valamint egy üvegház, amelyben különféle trópusi növényeket és virágokat találhatunk.

Aszakusza városnegyed

A főváros északkeleti részében ez a negyed, ahol leginkább felfedezhető valami a régi, polgári Tokióból. Emellett a város egyik nagyon hangulatos, kellemes negyede, ahová vacsorázni is érdemes elmenni. Itt található a Senso Ji szentély, közel van a Skytree. Közben pedig aranyos utcácskák, az igen kicsitől a nagyig, tele éttermekkel, bárokkal. Érdekessége, hogy szinte minden bezár 9 körül, kivéve az éjszakai bárokat. Nagyon kellemes, polgári negyed, érdemes errefelé sétálgatni.

Kriszta fotója

Ueno szomszédságában, Tokió északkeleti részén helyezkedik el Asakusa, amely a tradicionális Tokiót jelképezi („Old Tokyo”). Itt található Tokió leghíresebb és legrégibb temploma, a Senso-ji buddhista templom, amely több szentéllyel van körülvéve. Február 3-án lehetőség nyílt megtekinteni a Setsubun fesztivált a Senso-ji templomnál, ahol az Asakusához köthető híres személyiségek babot dobáltak és mulattak a templom körül.

A Setsubun egy hagyományos babdobáló rendezvény, amelyet szentélyekben és templomokban tartanak szerte Japánban. A tél végét jelzi. A résztvevők általában azt kiabálják, hogy ” Démon kifele, szerencse befele!” (Oni va szoto, fuku va ucsi!), miközben babot dobnak. A babok jelképezik a ház szimbolikus megtisztítását a gonosz szellemek elűzésével, amik balszerencsét és rossz egészséget hoznak magukkal.

Asakusa negyede alatt, csak egy lépcsőnyire a turisták tömegétől, Japán legrégebbi fennmaradt földalatti bevásárlóutcája, az Asakusa Underground Street rejtőzik. Az 1955-ben alapított Underground Street kapcsolódik az Asakusa metróállomáshoz. A földszintről a földalatti utca bejáratai meglehetősen nem feltűnőek és alig észrevehetők. Ez a föld alatti utca tele van boltokkal és éttermekkel.

Asakusában lehetőség van a turisták számára részt venni egy tradicionális teaszertartás rövidített verzióján. A teljes, formális teaceremónia egy több órás rendezvény, japán hagyomány. A zöld tea elkészítésének és fogyasztásának ünnepélyes módja. A teaszertartás az Edo korszakba vezethető vissza. A szertartások fő praktizálói a korszakbeli szamurájok voltak, akik szellemi megtisztulást keresve a csatáktól elvonulva próbálták megtalálni önmagukat.  forrás (Felvidéki csavargók, 2024)

---

Ez Tokió egyik legrégebbi városrésze, amely évszázadokon át a város pezsgő szórakozónegyedeként élt. Azóta persze a modern, csillogó és színes negyedek átvették tőle ezt a szerepet, de ma is rengetegen keresik fel — elsősorban a híres, lenyűgöző buddhista templom miatt. Hogy érzékeltessük a jelentőségét: évente nagyjából harmincmillió látogató érkezik ide. A Szenszó-dzsi Tokió legrégebbi buddhista temploma.

A legenda szerint a 7. században két testvér a közeli Szumida folyónál halászott, amikor a hálójukból előbukkant Kannon, a könyörületesség istennőjének szobra. Akárhányszor próbálták visszaengedni a vízbe, a szobor újra a felszínre jött. A falu elöljárója, Nakamoto Hadzsino felismerte a jelentőségét, és templomot emelt a tiszteletére, hogy az emberek imádkozhassanak hozzá. Az első templomot hamarosan követték kisebb szentélyek is, és a hely vallási központtá vált. A második világháború bombázásai szinte teljesen elpusztították, de a háború után a templomkomplexumot eredeti formájában építették újjá, így a béke és az újjászületés jelképévé vált Japánban.

Az újjáépítés során ügyeltek arra, hogy megőrizzék a hagyományos megjelenést, ugyanakkor a falakat erős betonpillérekkel, a tetőt pedig titánnal tették ellenállóbbá a földrengések és tűzvészek ellen. Sajnos a templom belsejében a fényviszonyok miatt nem tudtam igazán éles fotókat készíteni, de a hely atmoszférája minden képnél többet mond.

.

Kriszta fotói

Shibuya

Utolsó említése Wim Wenders filmjének. A 17 felújított wc megtekintése is egy túra. A helyszínek az alábbi linken.

Egy másik hatalmas csomópont Tokió nyugati oldalán, Shibuya, egy hatalmas, fiatalokat célzó negyed nagyszerű éttermekkel, bárokkal és bevásárlóközpontokkal. Shibuya a világ legforgalmasabb gyalogos átkelőjéről/kereszteződéséről híres (Shibuya Scramble Crossing), amely több filmben és sorozatban is megjelent már. A Shibuya átkelő minden irányból megállítja a járműveket, hogy a gyalogosok 2 percig eláraszthassák az egész kereszteződést. A nagy méretű reklámkijelzőkkel és hangszórókkal tarkított tér legjobban valamelyik közeli felhőkarcoló emeletéről vagy skydeckről élvezhető, ahonnan a gyalogos tömeg hangyaszerűnek tűnik. Tekintettel a nagy forgalomra és a reklámok mennyiségére, a Times Square-hez hasonlítják. A folyamatosan zsúfolt és hangos Shibuya állomásnál található az ismert Hachikō kutya szobra is.

Csak néhány megállóra Shibuyától nyugatra található Shimokitazawa, a fiatal tokióiak hipszter szent földje, amelynek sokkal lazább és lassabb a hangulata. Ez a falu tele van vintage és second-hand boltokkal, kávézókkal, lemezboltokkal. forrás (Felvidéki csavargók, 2024)

Aji fotója

Omotesando

Omotesando nem kifejezetten egy turista nevezetesség, hanem egy menő bevásárló utca, ami verseng a Ginzával a fogyasztó társadalmi menőségben. A legdrágább nemzetközi divatmárkák elegáns üzletei sorakoznak egymás mellett. Ha szuvenírt akarunk mindenképpen venni, akkor itt érdemes benézni az Oriental Bazar-ba. nem is olyan drága.  

Azért arra felhívjuk a figyelmet, hogy az utcán van több építészetileg figyelemre méltó épület. Érdemes végigsétálni az Omotesando-n. Errefelé a Harajuku-hídnál vasárnapokon láthatunk coseplayereket, divatból jelmezbe öltözött fiatalokat.  

Tokyo Skytree

Érdemes esti programot csinálni a megtekintéséből, mert a kivilágított Tokió a magasból csodás látványt nyújt. Vigyázat: 9 után nem engednek be.   Maga a torony nem igazán szép, cserébe remek helyen van és egy komplett szórakoztató városrész felhúztak rá. Van bevásrlóközpont - mint mindenhol -, Aquarium, Planetárium és Posta Múzeum. Gyerekekkel nagyon jó program.

2024: TOKYO SKYTREE kombinált jegy - hozzáférés mindkét égideckhez. Felnőtt (18 éves és felett) 3,100 japán jen, Junior (12-17 éves) 2,350 japán jen, és Gyerek (6-11 éves) 1,450 japán jen. TOKYO SKYTREE TEMBO DECK - hozzáférés a 350 méteres magasságú deckhez. Felnőtt (18 éves és felett) 2,100 japán jen, Junior (12-17 éves) 1,550 japán jen, és Gyerek (6-11 éves) 950 japán jen.

Ha valaha is érezted már magad igazán aprónak, akkor biztosan nem álltál még a Skytree lábánál. A világ egyik legmagasabb tornyát közelről látni még a legnagyobb önbizalommal megáldott embernek is alázatra intő élmény — ahogy a befelé kanyargó sort kivárni sem éppen leányálom, de azt mondják, a borsos belépő és a hosszabb várakozás minden percet megér. Az impozáns, 634 méter magas szerkezet egészen 450 méteres magasságig enged feljutni a látogatóknak, de már önmagában az is különleges élmény, ha csak leülsz valahol a tövében, és bámulod, ahogy a város fölé emelkedik.

---

Rövid távolságra Asakusától nyugatra található a Tokyo SkyTree kilátó, amely 634 méterével a világ második legmagasabb épülete a világ legmagasabb tornya. A kilátóbeli felvonók körülbelül 50 másodperc alatt képesek felmenni 350 méterre. A kilátóból 70 km-es körzetbe ellátni. forrás (Felvidéki csavargók, 2024)

Kriszta fotója

Tokió szinte bármely pontjáról jól látható ez az óriás, ami ismét csak a japán mérnöki tudás egyik büszkesége. A Tokió Torony 333 méterével szemben ez már 634 méteres magasságot ér el, és két kilátószint is várja a látogatókat. Mi a „Tenbó Dekki”-ig mentünk fel, ami 350 méteren található.

Busszal vittek fel minket a kilátóhoz, ahol aztán hamar megtapasztaltuk a japán szervezettséget: az öt szintes alsó fogadórész zsúfolásig tele volt emberekkel. Míg a kísérőnk a jegyeket intézte, figyeltük, ahogy előttünk csoportok készülődnek az emlékfotóra, szigorúan időzítve: két csoport négy perc váltással. Ezután indultunk a liftekhez, út közben egy hatalmas falitérképen nézhettük meg a világ híres tornyait.

Rövid sorban állás után jött a csomagellenőrzés, majd újabb sor a négy, egyenként negyven személyes lift előtt. Minden lift más mintával díszített — természetesen volt cseresznyevirágos is. Egy kis digitális kijelző mutatta az aktuális magasságot: ötven másodperc alatt értünk fel a 350 méteres kilátószintre, ami a maga nemében újabb mérnöki bravúr. Nem vagyok a magasság barátja — többen bizonyíthatják, hogy korábban a Tokió Torony kilátójában is remegő lábakkal ácsorogtam —, de most kellemes meglepetés ért. Ahogy kinyílt a lift ajtaja, és kiléptünk a körfolyosóra, gyönyörű idő fogadott: se szél, se eső, pedig előző és következő nap esett is. Minden adott volt, hogy elmerüljünk a panorámában.

A tömeg és a folyamatos „vááá, kirei deszu neee” kiáltások ellenére tényleg bámulatos a látvány: a tízemeletes házak apró dobozoknak tűnnek, a felhőkarcolók is csak elszórt kiemelkedések. Kétszer is körbejártam, pontosabban körbefotóztam mindent. A tájékozódást digitális térképek segítik: ha ráteszed a kezed, nagyítva mutatják a területet — nem csak a gyerekek kedvence. Van egy kis kávézó, egy étterem és természetesen az elmaradhatatlan emlékfotó is.

Sokan sorakoztak még a kb. száz méterrel magasabban lévő felső kilátóba, de azt most kihagytam. Lefelé viszont nem bírtam ki, hogy az üvegpadlón ne ugorjak egyet, nagy megdöbbenést okozva a körülöttem állóknak. Állva jól látszik a szerkezetet alkotó acélcsövek hálózata is. Érdekesség, hogy a torony belsejében egy központi oszlop fut végig — a régi ötszintes pagodák mintájára tervezték —, benne vészlépcső 2523 fokkal. Ez a belső mag és a külső szerkezet külön mozgása akár 50%-kal is csökkenti a rezgéseket, kilengéseket.

Még egy adat: az alapozás 50 méterrel a földfelszín alatt kezdődik, hogy stabil legyen a torony. A belépő kissé borsos — felnőtteknek 2000 jen, plusz 1000 jen a felső kilátóért —, de egyszer mindenképpen megéri felmenni. A torony este tízig tart nyitva, így a város esti fényeiben is gyönyörködhetünk odafentről.

Ginza

Tokióban járva kihagyhatatlan élmény a Ginza, amelyet gyakran a világ egyik legdrágább utcájaként emlegetnek. Itt tényleg csak az vásárol, aki mindent a legfelső kategóriából szeretne — cserébe az áruházak udvarias eladói már messziről tisztelettel köszöntik a betérőt, még akkor is, ha csak nézelődik. Ginza neve valójában egy egész városnegyedet takar, ahol még a kisebb mellékutcákban is sorra bukkannak fel a híres világmárkák üzletei. A negyed igazi ékszere azonban a Ginza Street, amely a gazdasági hullámvölgyek után ma ismét a régi fényében tündököl. Persze a luxust kedvelő japánok azóta már más, hasonló helyeket is felfedeztek maguknak — elég csak Omotesandóra gondolni, amely lombos fáival Tokió Champs-Élysées-jeként vonzza a vásárlókat.

Mégis, Ginza hangulata és múltja különlegessé teszi ezt a helyet: a merész formájú, sokszor teljesen eltérő stílusú épületek, a hatalmas, utcára nyúló reklámtáblák és a falakon folyamatosan futó, élő reklámfilmjeik olyan reklámzuhatagot zúdítanak a járókelőre, amit mégis szinte élvezet nézni.

Esténként az utca még látványosabb arcát mutatja: a fényreklámok színei és üzenetei versengve villódznak, miközben éjfél körül feltűnnek a munkások, akik gondosan lezárnak egy-egy útsávot, hogy hajnalra minden készen álljon a forgalomhoz. Hétvégenként a két kilométer hosszú bevásárlóutca egészen estig autómentes övezetté alakul: székek, napernyős asztalok kerülnek ki, és a vásárlóké, sétálóké a tér. Nem messze innen, a pici Harajuku negyedben pedig már a szabad szellemű ifjúság vonul fel a saját szabályai szerint összeállított, extravagáns öltözékeiben, mutatva, hogy Tokió mennyire sokarcú tud lenni. Hétfő reggelre aztán visszatér a megszokott rend: siető öltönyösök és kosztümösök lepik el az utcákat, és újra működni kezd az a hagyományaira büszke, mégis egyre nyitottabb világ, amit Tokió nyújt a látogatónak.

Cukidzsi halpiac

A császári palotához közeli Ginza és a tokiói pályaudvar Marunouchi negyede tele van felhőkarcolókkal, exkluzív szállodákkal, éttermekkel és bevásárlási lehetőségekkel. Aki viszont a lokális Tokiót szeretné átélni, az innen az irányt a híres Tsukiji halpiacra veszi. Ez a halpiac Japán „ételvárosa”. Eredetileg a Tsukiji Market elsősorban a felvásárlókra összpontosult, de akkora kultusza lett, hogy a piacon lévő üzletek egy része megkezdte az áruk eladását a lakosság és a turisták számára is, így egy csomó fogyasztásra kész étellel is találkozhat az ember, kagylók, sushi, rákollók stb. Aki erre jár, az körülnézhet a közeli Kabuki-za színházban és a Tsukiji Honganji buddhista templomban is. forrás (Felvidéki csavargók, 2024) 

Edo-Tokyo múzeum

Az Edo-Tokyo Múzeum egy múzeum Tokió városában, Japánban, amely bemutatja az Edo-kortól a Tokiói metropolisz létrejöttéig tartó időszakot. Az Edo-kor (1603-1868) a japán történelem egyik legfontosabb korszaka volt, amelyben Tokió városa, akkoriban Edo néven ismert, Japán politikai és gazdasági központja volt.

A múzeum számos interaktív kiállítással rendelkezik, amelyek segítségével a látogatók bepillanthatnak az Edo-kor életébe, valamint megismerhetik Tokió városának fejlődését és modernizálódását.

Az Edo-kori építészeti stílust és kultúrát bemutató területen olyan épületek találhatók, mint például a kabuki színház, az izolált lakóházak, az élelmiszerboltok, a cserépárusok és az utcai kereskedők boltjai. A kiállítások számos érdekességet kínálnak a látogatóknak, például hagyományos játékokat, divatot, háztartási eszközöket és szerszámokat.

A múzeum másik részében a modern Tokiót mutatják be, amely a metropolisz létrejötte után, az 1868-as Meiji restaurációval kezdődött. Az interaktív kiállítások bemutatják a modern Tokió gazdasági, társadalmi és kulturális változásait, valamint a város modernizálódásának folyamatát.

Harajuku

Shinjukutől délre található Harajuku. Harajukuban helyezkedik el a város egyik leghíresebb szentélye, a Meiji-jingu szentély a nagy Yoyogi Parkban. A sintoista szentélyt Meiji császárnak és hitvesének, Soken császárnőnek szentelték és máig sokan tiszteletüket fejezik ki ezen a szent helyen, akár szakéhordók felajánlásával vagy épp egy imával, érmével. A Yoyogi parkból az út kivezet a Takeshita utcára, amely egy pálfordulat, ha az ember a nyugodt parkból egyenesen oda veszi az irányt. A Takeshita utca a japán tinédzser kultúra és divat nyüzsgő szíve. forrás (felvidéki csavargók, 2024)

Egyéb múzeumok

TeamLab Borderless

magyar nevén a digitális múzeum. Nagyon jó program gyerekkel is. A metró Odaiba Station vagy vonattal a Tokyo teleport Station-nél kell leszállni, onnan gyalog 10 percen belül elérhető. 10-19.00-ig van nyitva. nagyon divatos, drága is (mi nem ? ) és még sorokra is számítni kell.

Szamuráj múzeum

A Szamuráj Múzeum a japán szamurájok történelmi és kulturális hagyományainak bemutatására specializálódott. A múzeum kiállításai kiterjednek a szamurájok életére, felszereléseikre, fegyvereikre, harcművészeti technikáikra és kódexeikre.

A múzeum egyik legfontosabb vonzereje a hatalmas gyűjteménye a katanák és egyéb szamuráj fegyverek. A látogatók bepillanthatnak a katanák készítésének folyamatába, megismerhetik a fegyverek történetét és jellemzőit, valamint megcsodálhatják azokat a mesteri munkákat, amelyeket a japán kovácsok készítettek.

A múzeum másik látványossága a szamuráj életstílust bemutató kiállítás, amely felvillantja az életmódot és a mindennapi rutint, melyet a szamurájok követtek, valamint az élelmiszer- és ivókultúrát, valamint a divatot, amelyek a szamurájokat körülvették.

A múzeum bemutatja a szamurájok erőnléti és harcművészeti tréningjeit, és különös hangsúlyt fektet a különböző szamurájiskolák és technikák bemutatására.

Nemzeti múzeum

A múzeum több mint 110 000 kulturális tárgyat tartalmaz, amelyek között megtalálhatók az ősi japán művészet, az arany- és ezüstbányászat, a japán textilművészet és az ékszerek.

A múzeum különös hangsúlyt fektet a japán művészetekre, és a kiállítások bemutatják az ősi és kortárs japán művészetet, beleértve a szobrászatot, festészetet, kerámiát, lacquerware-t és az írásbeli művészetet is.

A múzeum külön területeket szentel az ókori és középkori japán történelemnek, valamint a japán népművészeti hagyományoknak is. A kiállítások megmutatják az ókori Japán társadalmának, politikájának és gazdaságának fejlődését.

A múzeum gyűjteményének egyedülálló darabjai közé tartozik az eredeti császári palotából származó műtárgyak, valamint az arany- és ezüstbányászatból származó ékszerek és tárgyak.

Kriszta fotója

Nezu múzeum

A Nezu Múzeum a japán és az ázsiai művészetekre specializálódott. A múzeumot 1941-ben alapították, és a 2019-ben felújított épületében található.

A múzeum gyűjteménye több mint 7 000 műalkotásból áll, amelyek között megtalálhatók az ókori japán kerámia, textilművészet, fémkészítés és fafaragás is. A múzeum a japán művészet mellett Ázsia más területeinek művészetét is bemutatja, így a kiállításokon megtalálhatók az indiai, a kínai és a koreai műalkotások is.

A múzeum hatalmas kerttel rendelkezik, amelyet a látogatók szabadon bejárhatnak. A kertben több mint 100 éves bonsai fák, japán kőkertek és teaházak találhatók. A múzeum területén különböző kiállításokat és eseményeket is rendeznek, például a hagyományos japán kerámia- és teás eseményeket.

Ryogoku Kokugikan

Ryōgoku negyed szinte teljesen a szumóról szól, már persze, amikor szezon van (január, május, szeptember)i.

A Ryogoku Kokugikan egy hagyományos japán szumóaréna, amely Tokió szumó központja. Az aréna egy modern épület, amely több mint 10 000 ülőhellyel rendelkezik, és rendszeresen otthont ad a szumó legnagyobb eseményeinek, beleértve a Nagoya-bashót, a Kyushu-bashót és a Nagoya-bashót.

Az aréna belső kialakítása hagyományos japán stílusú, és nagy figyelmet szentelnek a részletekre, a szumóra jellemző színekre és mintákra. Az aréna földszinti részén található a szumópálya (dohyo), amelynek közepén a két szumó birkózó találkozik a küzdelem során. Az ülőhelyek emelkednek az aréna körül, és kör alakúak, hogy minél több látogató láthassa az eseményt.

Az aréna mellett található a Sumo Múzeum, amelyben a látogatók megismerhetik a szumó történetét és kultúráját. A múzeum bemutatja a szumófelszereléseket, a szumó jegyeket, valamint a szumó birkózók életét és karrierjét.

Nemzeti Művészeti Központ

A Nemzeti Művészeti Központ Tokióban egy olyan múzeum, amely a japán művészetekre specializálódott. A múzeum 1957-ben alapították, és a Kiotói Nemzeti Múzeummal együtt az ország legnagyobb művészeti múzeumai közé tartozik.

A múzeum gyűjteménye több mint 12 000 műalkotásból áll, amelyek között megtalálhatók a hagyományos japán festmények, kerámiák, textíliák, bronzok és fémkészítések, valamint a kortárs japán művészet is.

A múzeum kiállításai bemutatják a japán művészet különböző korszakait, beleértve az ókori, középkori és modern korszakokat is. A kiállításokon megtalálhatók a híres japán művészek, például Hokusai, Hiroshige és Kiyochika művei is.

A Nemzeti Művészeti Központ a látogatók számára különféle programokat és rendezvényeket is kínál, például kiállításokat, előadásokat és workshopokat. A múzeum épülete is lenyűgöző, és kertjében csodálatos japán kertek találhatók.

Mori Art Museum

A Mori Art Museum Tokióban egy olyan kortárs művészeti múzeum, amelyet a város egyik legmagasabb épületében, a Mori Tornyában találunk. A múzeumot 2003-ban alapították, és azóta a kortárs művészet nemzetközi központjává vált.

A múzeum gyűjteménye a kortárs művészetre fókuszál, és az állandó és időszakos kiállításokon olyan művészek munkáit mutatják be, mint Ai Weiwei, Anish Kapoor, Yayoi Kusama és Takashi Murakami. A múzeum különös hangsúlyt fektet a kelet-ázsiai művészetre, és a kiállítások bemutatják a japán, a koreai és a kínai kortárs művészek munkáit is.

A Mori Art Museumnak egy külön területe is van, amelyet kifejezetten a fiatal művészek számára hoztak létre, hogy bemutathassák a munkáikat a nagyközönség előtt. A múzeum különféle programokat is kínál, például előadásokat, koncerteket és workshopokat, hogy a látogatók még mélyebben megismerhessék a kortárs művészetet és a művészeti világot.

A Mori Art Museum épülete maga is lenyűgöző, és a 52. emeletén található kilátóponton a látogatók szép kilátást élvezhetnek Tokióra.

Odaiba, a modern mesterséges sziget a Tokiói-öbölben, számos látogatónak örvend a teamLab Planets modern múzeumnak köszönhetően. A teamLab Planets egy olyan múzeum, ahol mezítláb járva, egész testtel belemerülhet az ember a hatalmas helyiségbéli műalkotásokba. Az alkotások változnak az emberek jelenlétében, elmosva az „én” és a művek közti határok érzékelését. forrás (Felvidéki csavargók, 2024)

Szentélyek

Zojoji templom

A Zojoji templom Tokióban egy hagyományos buddhista templom, amelyet a 17. században építettek a Tokugawa család sírjának helyén. A templomot azóta többször átépítették és felújították, de ma is fontos vallási központ és látványosság Tokióban.

A Zojoji templom a japán buddhizmus Jodó-suli ágának központja, és a templom épületei és berendezései a vallási hagyományoknak megfelelően készültek. A templom területén található a főtemplom, a Daiden, amelynek belső tere lenyűgöző szobrokkal és festményekkel van díszítve, valamint a Sangedatsumon, amely a templom bejárata és egyben egy fontos szentély.

A Zojoji templom területén található a Jizobon szentély, amely a halott csecsemőknek és magzatoknak szentelt. A látogatók itt helyezhetik el az emléktáblákat, és virágokat az elhunytak tiszteletére.

A Zojoji templom területén egyéb érdekességek is találhatók, mint például a Nagy harang, amelynek súlya több mint 15 tonna, vagy a templom malacai, amelyeket a hívek ajándékoznak a szerencse és a boldogság reményében.

Sengaku-ji templom

A Sengaku-ji templom egy hagyományos zen buddhista templom Tokióban. A templom a 18. században épült, és híres a hagyományos japán történelem egyik legizgalmasabb eseményének helyszíneként.

A Sengaku-ji templom a 47 ronin történetének színhelye, amely az egyik legismertebb történet a japán történelemben. A történet szerint 1701-ben Asano Naganori, aki a Tokugawa család egyik rangidős tagja volt, megtámadta a híres udvari tanítót, Kira Yoshinaka-t. Az incidens után Asano elkövette a harakirit, és a Tokugawa család elrendelte a 47 ronin, Asano szamurájainak feloszlatását.

A roninok azonban nem akarták Asano halálát megbocsátani, és megtérítették a Tokugawa család szimpátiáját. Egy éven át titokban dolgoztak, majd elindultak, hogy megöljék Kirát. A merénylet után a roninok feladták magukat, és Sengaku-ji templománál letették fegyvereiket, majd megtértek Asano sírjához, hogy tiszteletüket fejezzék ki neki.

A templomot azóta a 47 ronin emlékének szentelték, és az épületben a roninok szamurájruhái, fegyverei és más emléktárgyak láthatók. Az épületben található egy kiállítás is, amely a roninok történetét és a szamuráj életmódot mutatja be.

A Sengaku-ji templom a látogatók számára egyedülálló lehetőséget nyújt arra, hogy közelebbről megismerjék a japán történelem egyik legizgalmasabb és legfontosabb eseményét, valamint megismerjék a szamurájok életmódját és kultúráját. A templom területe nyugalmat és békeérzetet áraszt, és a látogatók számára lehetőséget nyújt arra, hogy egy kicsit elmerüljenek a japán történelem világában.

Kanda Myojin

A Kanda Myojin a Tokióban található hagyományos szentély és a város egyik legfontosabb és legismertebb vallási központja. A szentélyt a 8. században építették, és azóta többször átépítették és kibővítették.

A Kanda Myojin Japán egyik legnagyobb és legfontosabb Shinto szentélye, amelyet a Kanda-omatsuri fesztivál miatt is ismernek. Ez a fesztivál a szentély éves eseménye, és több mint 200 éves múltra tekint vissza. A fesztiválon több mint 200 ezer látogató vesz részt, és az egyik legnagyobb és leglenyűgözőbb fesztivál Japánban.

A Kanda Myojin területe több szentélyből áll, és mindegyikük különleges szimbolikus jelentéssel bír. Az egyik legismertebb a Tokiói vasúti szentély, amelynek azért van különleges jelentősége, mert védi a város vasúti rendszerét és utasait.

A Kanda Myojin területe egyéb érdekességeket is tartalmaz, például a Kanda folyó, amelynek partján a látogatók piknikezhetnek és sétálhatnak. A szentély területén található boltokban a látogatók különféle szent ajándékokat, amuletteket és egyéb vallási tárgyakat vásárolhatnak.

A Kanda Myojin szentély egyedülálló lehetőséget kínál arra, hogy a látogatók megismerjék a japán vallási és kulturális hagyományokat, és részt vegyenek egy olyan eseményen, amely az évszázadok során számos látogatót vonzott és elvarázsolta. A szentély területe nyugalmat és békeérzetet áraszt, és a látogatók számára lehetőséget nyújt arra, hogy egy kicsit elmerüljenek a japán vallási és spirituális élet világában.

Akihabara

Mindenképpen megnézni, és lehetőleg hétvégén délután!

Ez az ugyancsak belvárosi negyed az olcsó, szinte folyton árleszállításokat kínáló műszaki, elektromos üzleteiről híres. Az egy kilométer hosszú Szotokanada út mindkét oldala tele van ilyen boltokkal. Külföldiek szorgosan járnak ide, hogy találjanak valami olcsó fogást.

Kriszta fotói

Ha amúgy nem is érdékelnek minket az anime japán képregények, azért érdemes bemenni egy ilyen boltba, mert érdekes látni ezt a nagyon japán mánia jelenséget.

A város keleti oldalán fekvő, helyiek által “Akiba” néven ismert Akihabara az a hely, ahol Tokió „geek” lakosai és kíváncsi turisták hadai jönnek vásárolni elektronikai cikkeket, mangákat, anime figurákat és játékokat. Akiba a cseléd kávézóiról (Maid Café) is ismert, ahol a pincérnők szexin várják az ügyfeleket (mintha egy anime-ből ugrottak volna ki a cselédek vagy háziasszonyok), akiket mesternek hívnak, ezek viszont tényleg csak kávézók.

Kétségtelenül Akibában található a legtöbb pachinko játékterem is és arcade játékközpont is. Legtöbbször minden emelet más geek élményt nyújt (egyes játéktermek akár hat emelet magasak is lehetnek), pl. purikura fotófülkék, arcade játékok, videojátékok, mangák, kapszulajátékok, anime figurák.

A konzervatívabb utazóknak is ajánlatos ily játékközpontokat felkeresésni, mivel egyedül Akihabarában lehet átélni azily kultúrát (tippek: Animate, Mandarake Complex, Taito Station Akihabara). A közelben működik a Dawn Avatar Robot Caffee kávézó, ahol robotok szolgálnak fel, viszont nem mesterséges intelligencia működteti őket, hanem testi fogyatékkal élő emberek, akik távolról (otthonukból vagy kórházból) működtetik avatar-robotjaikat. A vállalkozás célja a társadalmi participáció új formájának megvalósítása a technológia felhasználásával. forrás (Felvidéki csavargók, 2024)

Reklámozós csaj kicsit kurvásra öltöztetve - Kriszta fotója

Kabukicso

Menő, pompázó és egyben dekadens negyed. Tokió talán legörültebb negyede sok ízlésficammal. Legizgalmasabb utcája, a Kabukicho Sakura-dori Street. Főleg este nagy a pörgés, szikráznak a neonfények. Láthatjuk, hogy a japánok nem vetik meg a piálást. Napközben vásárlás sempontjából lehet érdekes, mert az árak nem annyira magasak. Viszont este, éjszaka a bárokban, kis éttermekben baromi nagy a drágaság. Ja, és éjszaka rettenetesen idegesítők a fekák, akik próbálják becsábítani a járókelőket egyes mulatóhelyekre. Vöröslámpás is a negyed, de a kupikba csak japán férfiak mehetnek. 

Tokió torony

(Tokyo Tower)

Előttünk a távolban az eltéveszthetetlen Tokyo Tower, előterében lampionok, szentély és több ezer éves tradíció.
Lassan elértük a célunkat. Szalagkordonok között cikázva, irányítótáblákat követve a torony 250 méter magasan fekvő felső szintjéig jutottunk, ahonnan lenéztünk Tokió városára és megszeppenve konstatáltuk:
ez aztán elég nagy. Többek között azért, mert nem láttuk a határait. Egész Magyarország lakossága egy városba sűrítve. Valójában több, hiszen közel 14 millió főről beszélünk, ha pedig az agglomerációval együtt nézzük, közel 40 milliós a népesség csak a fővárosban. Felfoghatatlan.

A torony Japán háború utáni újjászületésének és megújult gazdasági erejének szimbóluma, mely nem véletlenül hasonlít az Eiffel-toronyra. A Tokió torony 1958-ban készült el az Eiffel-torony tervei alapján, csak 9 méter magasabbra ,,nőtt”, mint francia testvére. 2012-ig ez volt a legmagasabb épület Japánban, mikor átvette a vezetést a Tokyo Skytree (erről is érkezik majd bejegyzés).

Nem kifejezetten kilátótoronynak épült. Az NHK, vagyis a japán nemzeti műsorszolgáltató 1953-as megalakulásával Tokió térségének, az egész Kanto régiónak a lefedettségét biztosító távközlési toronyra volt szüksége. Így épült fel rekordsebességgel a laikus szemnek piros-fehérre, szakszerűbben kifejezve pedig ,,nemzetközi narancssárgára” és fehérre festett torony. (A légi közlekedési törvény határozza meg, hogy bizonyos magasság feletti épületeknél ezeket a színeket kell használni.)

Ahogy fentebb említettem, mi a Top Deck Tour-t választottuk, tehát 250 méter magasságig mehettünk a futurisztikusra tervezett felső szintre. Útközben meséltek nekünk a torony történetéről uniformisba öltözött vezetőink, kóstoltunk zöld teát és tisztességes turista módjára több száz fotóval lettünk gazdagabbak. (sz. a., 2022)

Egyéb látnivalók

Shibuya

Lüktető energia, vibráló színek, neonfényben úszó hirdetések, hipszter kávézók, vásárlás és hömpölygő tömeg — nekem ezek a képek villannak be elsőként Shibuyáról. Egy-egy zöld jelzésnél akár kétezer ember is áthalad a híres kereszteződéseken, ami tényleg lenyűgöző látvány, és egyszer mindenkinek látnia kell. Néha szeretek csak céltalanul sétálni az utcákon, hallgatni a város zaját, elhaladni a rengeteg étterem előtt, és hagyni, hogy magával ragadjon az a hihetetlen pezsgés, ami itt minden pillanatot áthat.

Ahogyan Tokió egészére, úgy Shibuyára is igaz, hogy hatalmas területet ölel fel, és több arca van — érdemes felfedezni Omotesandót, Ebisut, Harajukut vagy éppen a Yoyogi parkot is, mert mindegyik egy kicsit más hangulatot kínál.

---

Az első esténken szerettem volna valami igazán ikonikus helyet látni — olyat, amit meglátva tényleg azt mondhatom: „igen, megérkeztünk, ez Tokió.” Végül nem is volt kérdés, hogy a híres Shibuya kereszteződést választjuk, a világ egyik legforgalmasabb gyalogos átkelőhelyét. Nem szabad összekeverni Shinjukuval — ami ugyan a világ legforgalmasabb közlekedési csomópontja —, de itt, Shibuyában sokkal látványosabb az egész, mert a hatalmas emberáradat egyetlen kereszteződésben sűrűsödik össze, óránként akár százezer emberrel.

Még ha a nevét nem is ismeri valaki, a képe biztosan ismerős: különlegessége, hogy a gyalogosok nem oldalanként, hanem egyszerre minden irányban kapnak zöld jelzést, így a kereszteződés egyetlen pillanat alatt megtelik több száz vagy akár ezer emberrel.

Az egészben van valami bizsergető izgalom. Ahogy ott állsz, körülötted egyre többen gyülekeznek, és átnézel a túloldalra, ahol már sorakozik a tömeg, mintha egy csatába indulnátok. Az autók megállnak, páran már előrelépnek, mintha rajtra készülnének. Minden lelassul, a város zaja is eltompul — csak a lámpát figyeled, várod a zöldet. Aztán egy pillanat, és egyszerre mozdul mindenki. A feszes várakozásból hirtelen kavargó kuszaság lesz: mindenki megy mindenfelé, szabálytalanul, mégis valahogy tökéletes rendben, mint egy hatalmas, nyüzsgő hangyaboly, ami csak Tokióban születhet meg így.

Sugamo negyed

Nem egy menő hely, de érdekes, mert autentikus japán negyed egyszerű éttermekkel. Van itt egy sima, hangulatos piac, ami legalább nem turistás. Kora esti program. Ide inkább az idősebb japánok járnak.

2 metrómegállóra van az Ikebukuro-tól, vagy kb. 15 percre a Shinjuku-tól (a Yamanote metróvonalon).

Minato városrész

Itt van egy híres étterem utca! Vannak házak, ahol minden emeleten más étterem található.

Akaszaka negyed

A tokiói éjszakai élet legdrágább környéke, a belvárosban. Az itteni hotelek, éttermek, mulatók, gésaházak átlagon jóval felül drágák. Kozmopolita negyed, szóval itt kevésbé bámulják meg a külföldieket. Itt van az egyik legelőkelőbb hotel, az Akasaka Prince Hotel, és amúgy az amerikai nagykövetség is.

Ez az ugyancsak belvárosi negyed az olcsó, szinte folyton árleszállításokat kínáló műszaki, elektromos üzleteiről híres. Az egy kilométer hosszú Szotokanada út mindkét oldala tele van ilyen boltokkal. Külföldiek szorgosan járnak ide, hogy találjanak valami olcsó fogást.

Aojama negyed

Déli kerület, ahol piszok drágák a lakásárak és lakbérek, rengeteg a luxusüzlet. Széles főutcája az Omoteszandó az Oriental Bazaar nevű luxusáruházzal. Nagyon menő a Mijake Isszei nevű férfidivat üzlet.

Harakuju negyed

Ha vonzanak az animék világa és a szokatlan öltözékek, akkor mindenképp érdemes itt néhány kört sétálni. Különleges figurákkal találkozhatsz az utcán, és a helyi street food is egészen mennyei — érdemes megkóstolni, amit csak lehet!

Shimokitazawa negyed

A Harakuju kevésbé turistás alternatívája. Főleg hétvégéken hangulatos. Sok bohém fiatal.

Yanaka negyed

Csodás, szűk utcácskákon bolyongtunk, és először tapasztaltuk meg, milyen izgalmasan formálja a környéket a változó domborzat — ahogy Párizsban Montmartre, úgy Tokióban Yanaka profitál ebből. Sok ház még a régi Edo idejéből maradt fenn; talán kevesebb, mint a szomszédos Asakusában, de éppen elég ahhoz, hogy sajátos, nosztalgikus hangulatot adjon a negyednek.

Az utcákon egészen hétköznapi látvány, hogy a helyiek rekeszekre kuporodva egy-egy apró kimérés kínálatát kortyolgatják — bár nem mindig egyértelmű, hogy csak fogyasztanak, vagy éppen árulnak is valamit. A környék híres macskakávézóit most kihagytuk, egyikünk sem rajong különösebben a szőrös vendégekért, legfeljebb illusztrációként vagy mémként tűrjük őket. De Yanaka így is remekelt: örömmel fedeztük fel, hogy Tokió egyik ritka, családias léptékű, nyugodt negyede, ahol az utcák és kis terek már-már európai hangulatot árasztanak — persze mindezt finom keleti fűszerrel megbolondítva.

Roppongi Hills

Miközben a legtöbben tömegközlekedéssel járnak, a Roppongi Hills környékére szinte biztosan saját autóval érkeznek a cégvezetők. A helyiek szerint a kör alakú toronyházban, amelyet igényesen megtervezett épületek vesznek körül — galériákkal, éttermekkel, klubbal, mozival és exkluzív üzletekkel —, szinte minden magára valamit is adó japán vállalat irodát bérel. A Minoru Mori által megálmodott komplexum célja az volt, hogy az otthon, a munka és a kikapcsolódás egy helyre koncentrálásával tegyék vonzóvá a városi életet. A környék nyüzsgését látva — még akkor is, ha sok helybéli fiatal a Ginzával együtt inkább a sznobok paradicsomának tartja —, a törekvés egyértelműen sikeresnek mondható.

A „város a városban” koncepció pár lépésre már komoly kihívót is kapott. A hasonló elgondolás alapján létrejött Tokyo Midtown, benne a 248 méter magas Midtown Towerrel, a metróállomással és a szépen gondozott parkkal, szintén órákra leköti a látogatót. Érdemes betérni a különleges csokoládéboltba vagy akár a házi kedvencek kényeztetésére szakosodott luxusszalonba is — mindegyik újabb és újabb meglepetést tartogat.

Ha valaki a Roppongi Hillsben jár, mindenképpen érdemes felmenni a Mori-torony 52. emeletére: 1500 jenért egészen éjfélig élvezhető innen a lenyűgöző panoráma, további 500 jenért pedig a tetőteraszon is körbenézhetünk. A „kilátásvadászok” körében régóta népszerű a Tokyo Tower, Tokió Eiffel-torony-mása, ahonnan 820 jenért 150 méteres magasságból, újabb 600 jenért pedig 250 méterről csodálható meg a város. A helyiek viszont inkább a Shinjuku felhőkarcoló-negyedében álló városháza ingyenesen látogatható kilátóját ajánlják, amely hivatali időben bárki számára nyitva áll.

Tokióhoz viszonylag közeli látnivalók

50 percnyire délre Tokiótól meg lehet látogatni Kamakurát, amely egy tengerparti kis város és nagyon népszerű turisztikai célpont. Kamakura, amelyet néha Kelet-Japán Kiotójának is neveznek, számos templomot, szentélyt és egyéb történelmi emlékeket kínál. Itt található például a Nagy Buddha szobor és ha tiszta az ég, látni Mt. Fuji-t is. Ezenkívül Kamakura homokos strandjai nagy tömegeket vonzanak egész évben, például a szörfözni vágyókat, mivel egész évben a tenger hőmérséklete nem csökken 15 fok alá. forrás (Felvidéki csavargók, 2024)

További beszámolók

Hajókirándulás:
Különleges élmény várja azt, aki a híres asakusai Senso-ji templom megtekintése után a közelben lévő kikötőből hajóra száll, hogy felfedezze a Tokiói-öblöt. A nagyjából 1400 jenbe kerülő úton érdemes a hajó hátsó, nyitott részén helyet választani, innen nyílik ugyanis a legszebb kilátás a vízről a tájra, az újonnan épült toronyházakra és a köztük megbújó régi, apró épületekre. A hajó megáll a Hamarikyu-palotakert szigetén is, ahol a gondosan ápolt növényzet és a belső tó partján álló, tradicionális teaház igazi időutazásra hív. Különös kontrasztot ad a látványnak, ahogy a park öreg fáinak lombjai fölött már a modern felhőkarcolók sziluettje rajzolódik ki, emlékeztetve rá, milyen tempóban alakítja át a várost a jelenkor technikája. A hajóút végén, Odaiba mesterséges szigete is lenyűgözi az embert: a híddal és városi vonattal is megközelíthető városrészben lakóépületek, szállodák, irodaházak mellett számtalan szórakozási és vásárlási lehetőség csábítja a látogatókat.

Fotóegyveleg

pb

Kriszta fotója

Vasárnapi forgatag - Kriszta fotója

Vissza az elejére

Kommentek