ÚTIKRITIKA.HU / Nepál

Nepál

Nepál dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

.

.

Éppen buddhista áldást kap a magyar Bernadett

Nepál dióhéjban

• A dél-ázsiai ország 147 ezer négyzetkilométer területű, közel 31,2 milliós a lakosság (2024-es becslés)
• Tengeri kijárata nincs, délen Indiával, északon Kínával határos, fővárosa Kathmandu.
• 2024-ben A lakosság 81 százaléka a hinduizmus hívője.
• Bal oldali a közlekedés. Amúgy nem javasolt az autóbérlés.
• Havi nettó átlagfizetés (2024-ben): 80 ezer forintnak megfelelő nepáli rúpia
• Leggyakoribb vezetéknév: Caudhari (csodri)
• Nepálban a hivatalos pénzeszköz a nepáli rúpia (NPR).
• Vízumot érkezéskor lehet megvenni. 2 hetes, 1 hónapos és 3 hónaposat lehet venni többszöri be- és kilépessel.
• • 1 nepáli rúpia = 2,61 forint (HUF)
  • 1 amerikai dollár = 132 nepáli rúpia
  • 1 euró = 142 rúpia
  • (A linkekre rákattintva láthatók a friss árfolyamok)
• A világon nincs még olyan ország, ahol olyan sűrűn egymás közelében vannak Unesco világörökségi helyszínek, mint Nepálban, a Kathmandu völgyében. Elképesztően intenzív, tömény kulturális élmény egy-két nap leforgása alatt. 
• Nepál továbbra is vonzó célpont lehet 2024-ben, annak ellenére, hogy a 2015-ös földrengés súlyos károkat okozott több fontos kulturális és történelmi helyszínen. Azóta sokat tettek a helyreállításért, és több nevezetességet már újjáépítettek, köztük a Boudhanath és a Swayambhunath templomokat, amelyek most újra a látogatók rendelkezésére állnak. Az olyan ikonikus helyszínek, mint a Bhaktapur Durbar tér, részben már helyreállított állapotban várják a turistákat, bár néhány nagyobb projekt még folyamatban van, például a Kathmanduban található Durbar tér teljes újjáépítése. Nepál jelenlegi építési terveiben az antiszeizmikus technológiák is szerepet kapnak, amelyek révén a műemlékek tartósabbak és biztonságosabbak lesznek a jövőbeli látogatók számára. A régióban működő nemzetközi és helyi szervezetek folyamatos támogatásával a felújítások és az új projektek nagy része várhatóan az elkövetkező években befejeződik​. Az utazási időzítés tehát függ a látogató preferenciáitól: ha valaki türelmesen várja a teljes helyreállítást, még néhány évvel későbbre is tervezhet, de a legtöbb látványosság már ma is látogatható.

Nepálban az UNESCO természeti és kulturális világörökségének részei:

• Sagarmatha Nemzeti Park (Mount Everest) (természeti)
• A Kathmandu-völgyben, 15 kilométeres sugarú körben hét világörökségi rész található! (kulturális)
• Chitwan Királyi Nemzeti Park (természeti)
• Lumbini, Buddha születési helye (kulturális)

Időjárás

Tetszett & nem tetszett

Tetszett

1. Az általam meglátogatott rengeteg ázsiai ország közül élmény tekintetében a legtartalmasabb, legtöményebb ország! (Azért Thaiföld a nagy kedvenc.)
2. Szabad szemmel látni a világ legmagasabb hegyét, katartikus élmény, Az Air Buddha gépéről nézni a Himaláját
3. Pokhara turistás központjában a mozgalmas élet
4. Katmanduban a Thamel negyed kellemes, rokonszenves vendéglői
5. Olcsóság, és a frissen facsart gyümölcslevek
6. Elég jó a közbiztonság
7. Fantasztikus kulturális örökség, érdekes, misztikus történetek sokasága
8. A csodás hegyekben a tiszta levegő
9. A helyiek, akiknek a szegénységben is több a tartása, mint az indiaiaknak
10. A "Kis Tibet" Katmandu közelében

Nem tetszett

1. A túlnépesedett Katmandu piszkos, poros utcái és szennyezett levegője
2. A rossz utak miatt az országon belüli utazások túlzott időigényessége
3. A guggolós vécék és azok retkessége
4. Katmanduban éjszaka a bandákba verődő kóbor kutyák miatti fenyegetettségérzés
5. A sok koldus és zugárus
6. Az utcai köpködések, krákogások (mint Kínában)
7. A járművek folyamatos tülkölése
8. A lehangoló szegénység
9. A Katmandu-i repülőtér előtt a nem hivatalos hordárok rohama
10. Ahogy turista (és egyéb) bizniszt csinálnak a tibetiek szerencsétlen sorsából
11. A Kathmandu-i Tribhuvan nemzetközi reptér belföldi termináljának vécéi szörnyűek, gusztustalanok

Vélemények

,, Nepál kifejezetten koszos, zsúfolt, mégis gyönyörű. Sajnos a tavalyi földrengés, meg az újjáépítés korrupció miatti elmaradása sem segít, de mindenképp egy egyedülálló hely, visszatekintve meg a szubkontinensen itt voltak a legnormálisabbak az emberek.

Nepál, főleg a főváros legfontosabb látnivalóit teljesen tönkretette a földrengés, szomorú dolog mostanában ezeket meglátogatni. Párat, főleg a vallási emlékeket már építik újjá, de még beletelik egy kis időbe. A belépők elképesztő drágák, mondván, hogy így fizettetik meg a rekonstrukciót, de a helyiek szerint ezt a pénzt teljes mértékben ellopják a politikusok, így ne érezzünk bűntudatot, hanem lógjunk be mindenhova, ahogy tudunk. Ezzel a napi költőpénzünk nagy része meg is marad.

Mindenképp hagyjuk el a főváros legalább egy pár napra, és menjünk fel a hegyekbe. Már a kivezető út is egy hatalmas kaland, de a hegyek az igaziak, illetve délen a dzsungel. Ami a közlekedést illeti, nehéz lenne, ami itt van közlekedésnek nevezni, de a legjobb, ha gyalogolunk.

Városok között a turistabuszok jelentik a leggyorsabb és a legkényelmesebb opciót, a városokon belül meg, ha messzire megyünk a taxik és a tuk-tukok kifizethetők, csak állapodjunk meg előre az árban. Érdemes azonban kipróbálni a buszozást, mert egy élmény az is, teljesen biztonságos és gyakorlatilag ingyen van.

Az emberek roppant barátságosak, de sokuknak valami hátsó szándéka van, ami leginkább a mi pénzünk megszerzését jelenti. Nem ellopásra gondolok, bár legyünk ezzel is óvatosak, hanem, hogy szinte mindenkinek van valami „visszautasíthatatlan ajánlata”. Angolul nagyon sokan beszélnek, nem lesz gond a kommunikációval. Mivel viszont a fű olcsó, és mindenhol van, rengeteg a nyugati hippi, akik elképesztő idegesítőek tudnak lenni. Őket nehéz megkerülni, de nem lehetetlen. Legjobb, ha a legolcsóbbaknál csak egy kicsivel drágább helyekre megyünk, és máris nyugtunk lesz a folyamatos „peace, love, unity”-tól.

Szállás potom pénzért van szinte mindenhol, ha pihenni akarunk, azonban ne hostelbe menjünk, mert ott folyamatos party-veszély áll fenn. Az utcák hangosak éjjel-nappal, így jobb, ha nem errefele néző szobát szerzünk. Javaslom, hogy ne szervezzünk előre le semmit, mert az interneten minden drágább, és bárhol találni az országban valakit, akivel bármit le tudunk bizniszelni. Szerezzünk szállást az első éjszakára, a többit meg majd helyben. Jobb így a kaland is, meg a kezünkben tarjuk a kontrollt, elvégre a helyek többsége szar, sokan simán nem bírnak ezeken ki egy éjszakánál többet, hiába a gyönyörű képek a netről.

Couchsurfing nem ajánlott, mert rettentő szegénység van, nem tudni, mire számíthatunk, és az az 1-2 dollár, amibe kerülünk nekik egy nap, az is jelentős összeg lehet nekik. Enni-inni csak óvatosan. Bár India mocska itt nem található meg, azért nem egy tiszta hely.

A street food nem ajánlott, de mindenki maga tudja. Ha találunk egy jó olcsó helyet, ahol nem tör ránk a robbanófosás egy ebéd után, maradjunk annál, nem kell kísérletezni. Az étel finom, az adagok kiadósak, nem lesz bajunk ilyen szempontból. Ajánlom a helyi ebédet, a thalit, ami egy teljes menü, lencsével, rizzsel, curryvel, köretekkel. Ez talán a legjobb ár-érték arány a legtöbb helyen. Az italozás drága, a sör még a boltban is 5-600 forint üvegenként.

Az árak nevetségesen alacsonyak sok esetben, de annyira ne számítsunk jólétre. Mivel a legtöbbet olyan helyeken leszünk, ahol külföldiek fordulnak meg, ezért többet fogunk mindenért fizetni, mint pár utcával arrébb, de cserébe talán minőségben is valamivel jobbat kapunk. Főleg az ételen nem érdemes spórolni, de a szálláson már sokat lehet, mivel a legrosszabb, (ami tényleg szar,) de olcsó, és a jó között, (ami nem szar, csak a jótól van kurva messze) nagy az árdifferencia. Bármit vehetünk, mert szinte minden olcsóbb, mint otthon, kivéve az alkohol, de alkudozni próbáljunk meg, ahol tudunk. Turistavárosokban, mint például Pokhara meg érdemesebb buszra szállni, és bemenni a városba, ha nem akarunk sokat fizetni.  " forrás

B. Bernadett fotója

"Nepál már hosszú évek óta csücsült utazási álmaim listáján. Most a megvalósuláskor 12 napot szántunk Nepálra és nem kombináltuk semmilyen más országgal. Jól döntöttünk. Sokkal többet kaptunk ettől az utazástól, mint amire számítottunk. Mindenkinek teljes szívvel kívánom, hogy egyszer sikerüljön látnia ezt a töményen egzotikus, parádés látványosságok sokaságában bővelkedő hegyi országot, ott Kína és India között. " forrás

---

,, A világ tíz legmagasabb hegye közül hét Nepálban található. Ez már önmagában is elég, hogy meglátogassuk ezt a régiót, de aki hegymászás élményekre számít, ki kell hogy ábrándítsam, mi csak távcsővel nézegetjük a csúcsokat komfortos távolságból. A brahizást és a szívás részét továbbra is meghagyjuk Klein Dávidéknak. (2018)" forrás

---

Túrázás
Komoly a Himaláján túrázni és egyáltalán nem könnyű túra!!akik úgy hirdetik igen az. Hogy könnyű !!
Most a Mardi Himalája túráról beszélek.
Kezdődik kapásból az engedélyekkel fejenként 45 USD, ha ezt nem veszed meg és elkapnak komolyan meg büntetnek .
Mi guide-dal mentünk nem utazási irodával mert iroda plusz 200 USD-t rátesz kb.’guide ára 20 USD per nap.
Mindenképpen javaslom a guideot mert egyedül veszélyes a dzsungelban, többen elis tűntek akiket sose találtak meg.
Dzsungelban élhetnek medvék és leopárdok, akik inkább éjjel jönnek elő
Nem ajánlom a sátrat emiatt.
Mi Igaz nyáron mentünk amikor nehezebb az út amúgy is.
Amúgy több helyen mondtak nem baj ha először turazunk, h sokan jönnek akik először túráznak Nepálban .
Nehéz utak több órán at felfelé és lefelé . Sárba esőben ami inkább délután esett, de a sár rossz út megmaradt.
Piocak a földön akik egyfolytában támadtak minket, hiába vittünk sót és dohányt . Akkor is jönnek úgyhogy mindig a lábad elé kell nézni vagy a pióca miatt vagy hogy élne ess.
Nem tetszettek nekünk a rossz körülmények a hegyen hogy nem tudod szinte megszárítani a ruhád, ha nem viszel száraz ruhákat bajban leszel.
Mindenért külön fizetni kell meleg víz áram.
Fűtés nincs éjjel.hideg van.
Árak sokkal magasabbak mint lent Pokharaban.
Többször volt felhős az ég, nem volt tiszta.
De tetszett mikor néha elénk tárult a Himalája.
Nem tetszett mikor 7 órán keresztül egy szállás hely nem volt és azért kellett sietni nehogy ránk sötétedjen.
Nehéz utakon.
Egy pad nem volt útközben hogy leulj piheni , ha leültél vigyázni kellett h a pióca a ruhára v táskára ne menjen rá. Húzós volt. Pióca június, július , augusztusban van.
Meg egy dolog a hegyi betegség ami 2000 m felett kijöhet mindenkin és nincs orvos, csak helikopter rögtön figyelni kell ha faj a fejed stb és lejjebb kell menni.
Mi 2600 m felett mert rosszul voltam és a nagyon rossz körülmények miatt és időjárás miatt vissza fordultunk. Rossz érzés volt, hogy így alakult de életbe maradtunk.
Mert ugye mégis lehet halni hegyi betegség miatt.
Aki esetleg ilyen túrára megy nem igaz h könnyű .’es minél kisebb hátizsákot súlyt vigyen . Mi tényleg csak az alap dolgokat vittük de súllyal mászni meg nehezebb.
Fontos a jó túra cipő és felszerelés .
Ételek 3x drágábbak mint lejjebb a hegyen.
Állítólag április körül gyönyörű virágok vannak az erdőben :)
Úgyhogy biztos nagy élmény és kaland de ne nyáron.

(B. Bernadett, 2019)

---

Összességében aki teheti semmiképpen se hagyja ki ezt a csoda országot, nekem sem volt a listán , de a párom miatt kimentem és életem egyik legjobb utazása lett belőle, nem is kérdés. Brutál olcsó minden, a kajától a szállásig. Pl Valentin napra kibéreltünk 2 éjszakára egy elnöki lakosztályt kb 70€-ért ahol a segg**ket is kinyalták , reggeli vacsora benne volt, kaptunk pezsgőt , bort, rengeteg gyümölcsöt, kesudiót pisztáciát, köntöst stbstb….

Az utcai kajáldák de még az éttermek is nagyon jó árban vannak, Steak kb 6€ , 10db momo 60cent, friss gyümölcslevek is 50centek kb. Amilyen szegény ország, legalább annyira boldogok, a hegyekben a túra alatt ezt megtapasztaltam, egyszer megszálltunk egy családnál ahol beleláttam a mindennapi életükbe, mindent helyben termesztenek, olyan kaját csináltak hogy nem hittem el, este behívtak a konyhába ahol tüzet raktak és körbeültük a gyerekekkel amíg főztek.

Lent a városban vettünk egy csomó sapkát és fent a hegyekbe odaadtuk azoknak a gyerekeknek akik rászorultak, és amikor megreptettem a drónt olyan csodával nézték hogy mi ez, mosolyogtak kiabáltak, fel alá rohangáltak örömükben, ezt olyan fura volt átélni Európaiként hogy milyen kevés van nekik, mégis boldogabbak mint mi. Ott nincs mikró, led tv, robotporszívó, xbox sőt még meleg víz is ritkán, mégis megvannak. Ilyenkor az ember kicsit elgondolkodik hogy bakker nekünk mennyi mindenünk megvan, de sosem elég és ráadásul meg se becsüljük. Nagyon szomorú. Tudom ne hasonlítsam össze, nekik ez a természetes, ezt szokták meg stb.stb. de mikor ott vagy és átéled, úgy más egy kicsit…

Az utcán rengeteg kóbor kutyus van, de mindegyik jó kondiban, a helyiek etetik őket, és figyelnek rájuk, mi is minden nap vettünk csirkét vagy kekszet és rengeteg kutyát megetettünk. (r.k., 2024)

Olvasmányos linkek

,, Boudhanath a világ legnagyobb sztúpájaként hirdeti magát. Ezt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom, az biztos, hogy a zalaszántóinál nagyobb. A zsúfolt város egyik terén áll, és épületgyűrű veszi körül szorosan, amiben szuvenírárusok és kézművesek árulják portékáikat. Legnagyobb meglepetésemre a térre kiérve egy csősz állja az utunkat és kedvesen a jegypénztár felé mutogat. Na most ez azért érdekes, mert a helyiek úgy szédülnek ki-be, mint akiknek bérlete van, de nem, ez csak a fehér ember adója. Nem mintha az az ezres földhöz vágna, csak hát ez olyan, mintha mi belépőt szednénk a külföldiektől, ha be akarnának lépni a Szent István térre, hogy megnézzék a Bazilika kilincsét. Míg a sok arra járó bőszen pörgette a imamalmokat, kiszúrtam egy épületet, ahol buddhista szerzetesek épp buliztak. Nem volt nehéz, mert akkora zajt csaptak a hangszereikkel, hogy a környék összes galambja fejvesztve menekült. A mantrázás magnóról mehetett, minden esetre ki volt hangosítva. Kicsit az volt az érzésem, mintha a turistáknak tennék az agyukat, egy biztos, ilyen zsivajban, jövés-menésben nem lehet meditálni. Csak bámulni lehetett őket, a biztonsági őr azonnal lecsapott arra, aki fényképezni akarta a sárga-bordó ruhás, térdelő fickókat. Ezért is volt megmosolyogtató, amikor az egyik ifjú szerzetes előkapott egy csillogó, villogó piros mobilt a leple alól, és fotózkodni kezdett egy japán turistával, mindezt odabent a szentélyben. (2018)" forrás

Fotóegyveleg

K. Kriszta fotója

Patan - Egy szent ember, aki folyamatosan várja a megvilágosodást. - g.s. fotója 

Vissza az elejére

Kommentek