ÚTIKRITIKA.HU / Litvánia

Litvánia

Litvánia dióhéjban | Tetszett & nem tetszett | Vélemények | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

.

.

Trakai - r.i. fotója

Litvánia dióhéjban

Litvánia lettül: Lietuva (liátuva), és angolul: Lithuania (lituénija)

Lakosság (2024-ben): 2,7 millió

Litvánia lélekszáma folyamatosan csökken (alacsony népszaporulat, külföldire költözés). 1994-ben még 3,6 millióan voltak! (Sok litván él Németországban, Írországban, Nagy-Britanniában, Svédországban és Norvégiában.)

Pedig 65 ezer 200 négyzetkilométeres területével nem is egy kicsi ország. A balti államok közül Litvánia a legnagyobb területű és a legnépesebb. (Lettország nem sokkal kisebb.)

• Litvánia egyike az úgynevezett balti államoknak (még Észtország és Lettország). Litvánia fekszik ezek közül a legdélebbre.
• Litvánia zömében római katolikus ország a lutheránus Észtországgal és Lettországgal szemben.
• Litvániában erősebbek a régmúltból a lengyel szálak, Észtországban, és Lettországban pedig, a svéd és a német szálak.
• A főváros, Vilnius 1205 kilométerre van Budapesttől (észak-keletre). Az időeltolódás plusz egy óra (ott).
• Litvániában a nemzeti fizetőeszköz (2015 óta) az euró.
• Havi nettó átlagfizetés (2024-ben): 1250 euró - (Magyarország: 906 eurónak megfelelő HUF)
• A fogyasztói árak Litvániában 5-8 százalékkal magasabbak mint Magyarországon. Konkrétan az élelmiszerek árai azonban jóval magasabbak nálunk (pl. krumpli, hagyma, paradicsom). 
• Leggyakoribb vezetéknév: Kazlauskas
• Litvánia a világon a csúcstartó az alkoholfogyasztásban: évente átlagosan (fejenként) 18,2 liter tiszta alkohol csúszik le a torkukon.

Az UNESCO kulturális világörökségének részei Litvániában:

• Vilnius óvárosa
• Kernave régészeti területe

Időjárás

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

1. Vilnius olyan lengyeles, Debrecenes, szóval közép-kelet-európaias, otthonos érzés fogja el a magyart, nem érdekesebb, mint Tallin vagy Riga, de valahogy mégis szerethetőbb, Vilnius óvárosa olyan megnyugtatóan kellemes
2. Kis ország, kompakt turistáskodás szempontjából, nincsenek időigényes távolságok, viszonylag olcsó a legtöbb minden
3. Csodálatos tavak, kihalt, békés tengerpartok, mélyzöld erdőségek, gyönyörű tavak, falusi színes faházak
4. Az ahogy viszonyulnak a vallásukhoz, azaz a kosárlabdához
5. Gyönyörűek a litván nők, rokonszenvesek a litvánok, nagyon udvariasak
6. Litvánia nyugis, békés ország érdekes történelemmel, gazdag kulturális örökséggel
7. A Rumsiskes szabadtéri múzeum Kaunasban, és Kaunas időutazásos óvárosa
8. A Trakai-i kastély egy szigeten
9. A végtelen hosszú tengerpart, Curonian Spit, a nemzeti park, a dűnék, a homokos strandok
10. Az ő Szoborparkjuk: a Stalin World/Grutas Park Druskininkai-ban
11. Feltünően gyors a wifi

Nem tetszett

1. Az időjárás kissé mogorva, mármint többnyire, gyakori az eső
2. Jól láthatóan nagyok az élet-színvonalbeli különbségek, vidéken meglepően szegény helyek vannak, a nagyvárosokban viszont egész magas életszínvonal
3. Sok műemléképület nincs kellően restaurálva
4. Nem vagyok oda a barokk építészetért, márpedig a turista látnivalók kategóriájában ebből ott túltengés van
5. Kicsit unalmasan homogén a lakosság, bár ennek biztos vannak előnyei is
6. Kevesen tudnak angolul
7. A közlekedési kulturáltság hiánya
8. Az idősebb litvánok nem barátságosak a külföldiekkel
9. Késő este a sok részeg alak
10. Talán még a magyaroknál is szomorkásabb népnek tűnik (ott még nagyobb az öngyilkosság aránya)
11. Klaipéda kikötőváros lepusztult hely, nagyon is kihagyható

Vélemények

"Saját itthoni tapasztalataimból tudom, hogy mennyi magyarnak fogalma sincs arról, hogy hová helyezze Litvániát. Már a Baltikum fogalom meghatározása is önmagában nehézséget okoz. Pedig egy olyan országról van szó, amely Magyarországgal egy időben lett az Európai Unió tagja, és amely hozzánk hasonlóan szabadult meg kommunista rendszertől, és váltott a demokráciára. Azért azt fontos megjegyezni, hogy a régi rendszerben Litvánia nem szovjet csatlós ország volt, hanem szerencsétlenségükre a Szovjetunió tagállama, ennek össze hátrányával." forrás

---

,, Mivel Budapestről nézve Litvánia a legkevésbé más, magyar turistaként egyértelműen ez a három balti ország közül a legkevésbé érdekes. Ráadásul a balti mércével sűrűn lakott országban nem is annyira érintetlen a természet, mint északi szomszédaiban. Cserébe viszont Litvániában van az egész Baltikum legkülönlegesebb pontja, a Kurföldi-túrzás.

A kevésbé tudományosan és sokkal kevésbé viccesen Kur-földnyelvnek nevezett, 100 kilométer hosszú, helyenként alig néhány száz méter széles túrzás túlzás nélkül Európa egyik kiemelkedő természeti látványossága. Az alapvetően homokdűnék láncolatából álló túrzáson fele-fele arányban osztozik Oroszország és Litvánia, az északi, litván részen ma már üdülőfalvakká alakított halászfalvakkal, bicikliutakkal, strandokkal. A természeti és ember okozta erózió által súlyosan veszélyeztetett túrzásra lépéshez belépőjegyet kell váltani, de cserébe ez nemcsak a Baltikum talán legérdekesebb, hanem legjómódúbb része is, az ide kiránduló oroszok és talán a gyökereiket kereső nyugdíjas német csoportok legnagyobb megelégedésére. (2017)" forrás

---

,, Az ország domborzatilag talán a legunalmasabbak közé tartozik, de építészetileg jóval izgalmasabb. A városokban érezni még a Szovjetuniót eléggé, de már az EU-t is. A történelmi részek szépen helyre vannak állítva, és órákat el lehet sétálgatni bennük.

Javaslom, hogy töltsünk el hosszabb időt az országban, mert van azért itt mit nézni. A Kur-földnyelv egy egészen különleges hely, ne hagyjuk ki! A közlekedés az országon belül busszal nagyon egyszerű. A városokban is könnyedén lehet eljutni a-ból b-be bármilyen járművel, de gyalog kb minden bejárható.

Az emberek kevésbé kedvesek, mint a lengyelek, a vodkát is mintha jobban szeretnék, ami okozhat kellemetlen perceket. Senki nem ellenséges, de távolságtartóak. Itt már figyelni kell arra is, hogy át ne kúrjanak, főleg a taxisok veszélyesek ilyen szempontból. A helyiek közül sokan nem láttak világot, így kíváncsiak és jókat lehet beszélgetni, ha egyszer megtörtük már a jeget. Angolul a fiatalok beszélnek, de az emberek nagy része egy szót sem tud.

Ami az ételeket illeti, a helyi konyhával két nap alatt átfogóan megismerkedhetünk, mert nagyon hasonlít a lengyelhez és az oroszhoz, és igazából semmi extra. A sörök rendben vannak, de drágábbak mint otthon.
Az árak általában magasabbak, mint otthon, legalábbis, ahol én megfordultam ezt tapasztaltam. Az éttermek nem olcsók, az italozás kifejezetten drága is tud lenni. Érdemes elkerülni a belvárost, ha be akarunk ülni valahova, mert lehet azért olcsón lenni, de ilyen esetben a kommunikáció már nehézkesebb lesz. Utazni városok között viszonylag olcsón lehet. Napi 10.000 Ft-os költségvetésből már nagyon kényelmesen ki tudunk jönni.
Visszajönnék? Szívesen! A Kur-földnyelven nagyon elkirándulgatnék még pár napot, valamint autóval körbenéznék kicsit az eldugottabb részeken. (2016)" forrás

Olvasmányos linkek

"Van egy ország északon, amelyet kevesen ismernek itthon, pedig a nemzeti múzeumukban egy óriási magyar festmény fogadja a látogatókat, szeretnek minket, és gyönyörű az ország, a városok, a tengerpart, a lányok… Ez az ország Litvánia, ahova volt szerencsém kimenni az Erasmus ösztöndíjjal. Először a környéket jártuk be, mert Vilnius egy völgyben fekszik és megérte felmenni a hegy tetejére bringával még a szép szeptemberi időben. Meglátogattuk a 2. legnagyobb várost, Kaunast. Ezen kívül voltunk a tengerparton, ellátogattunk a Keresztek hegyére, amelyet annak idején II. János Pál pápa is megáldott és Sólyom László akkori köztársasági elnökünk is meglátogatta temérdek magyarral együtt. (2012)" forrás

---

"Másnap bőségesen bereggeliztünk, majd a közeli megállóból induló trolival bementünk a belvárosba. A vonaljegyet az újságosbódéban megvéve, mindössze 1 Lt-t fizettem, a sofőrtől 0,25 Lt-szal drágábban lehetett volna venni. A trolik rendkívül régi, már-már muzeális darabok voltak, olyan jegykezelő „masinával”, aminél ha a jegyet betetted és lehúztad a kezelőkart, akkor szögekkel lyukasztotta át a vonaljegyet. Nappali időben lehetett leginkább látni, hogy alapvetően Violeta lakása a munkás-lakótelepi városrészben van.

A troliról végül az Opera megállójában szálltunk le, innen próbáltam betájolni a helyes irányt, ami az óvárosba vezet. Az Opera, csakúgy, mint a Litván Szimfónikus Orchestra és a Litván Zenei és Színművészeti Akadémia épülete teljes mértékben a szocreál szögletes, kissé nyomasztó hangulatot árasztotta. Végül elértünk a Katedros aikšė-ra, azaz a Katedrális előtti térre, ahonnan az Óváros kezdődött. A Katedrális leginkább egy klasszicista múzeumra hasonlít hatalmas oszlopaival és háromszög timpanonjával – egyedül timpanon közepén keresztet tartó szobor árulkodik arról, hogy itt tulajdonképpen egy templomról van szó. A Katedrális előtt egy különálló Harangtorony áll – amit bevallom elsőre egy szép víztoronynak néztem.

A tér közepén egy mozaiklap található, ami a három balti ország – Litvánia, Lettország és Észtország – polgárai által a 80-as évek végén Vilniusban, Rigában és Tallinnban formált emberláncra („Baltic Way”) emlékezik. Azt tartják, hogy ha háromszor körbefordulsz rajta, akkor a kívánságod valóra válik. Mondanom se kell, hogy mindketten rendkívül szertartásszerűen végeztük el ezt a műveletet – végül is egy egész kívánság múlhat rajta. Bementünk a Katedrálisba, mely – nekem legalábbis – belülről sem hasonlított a katedrálisokra úgy általában. A jobb oldali kupolája egy kápolnához tartozott, ami csak azért maradt emlékezetes, mert a kápolna mennyezeti freskói úgy lettek ráfestve a stukkókra, mintha csak odafröccsentek volna.

A Katedrális mögött szorosan a Királyi Palota áll, mely az egykori litván uralkodónak, nagyhercegeknek volt a fő rezidenciája és a középkorban a litván kultúra és politika központja. Míg a Királyi Palotát hívják Alsóvárnak is, a Felsővár a vilniusi vár egyetlen megmaradt darabja – a bástya – a Katedrális mögötti hegyen állt. Feltétlenül megérte felmenni a Felső várba, mivel a bástya tetejéről be lehetett látni egész Vilniust. A belépő csak 2 Lt volt.

Ezután a Pilies gatvė–n indultunk el – ez Vilnius egyik legrégebbi utcája, ami ma már tele van éttermekkel, kávézókkal, de olyan híres épületekkel is büszkélkedhet, mint a 26. szám alatt található Signatarų namai, ahol a 1918-as függetlenségi nyilatkozatot aláírták. Nem messze a Pilies gatvė-tól állt a Szent Anna templom, ami egy gyönyörű, vörös téglából épült gótikus templom – erre még a Litvániás dolgozatomból emlékeztem, mint látványosság. Állítólag Napóleonnak annyira tetszett a templom, hogy legszívesebben a saját kezében vitte volna Párizsba. Mivel Párizsba vinni nem tudta, így a templomot végül az oroszországi hadjárata során katonai barakknak használták. Annyi szép dolog volt még Vilniusban, felsorolni is nehéz. Igazából egyik sem olyan, amitől hasra esik az ember, viszont jól elő érzéssel tölti, ha láthatja őket." forrás

"Ha valaki azért utazik ide, mert turisztikai csodákat akar látni, az csalódni fog. Ha viszont a baltikumi kultúra varázslatos légkörét akarjuk megízlelni, csodás élményekkel térünk haza. Vilniusban, mint mindenhol a Baltikumban, nagy hangsúlyt fektetnek a hagyományaik tiszteletére. Ez turista szemmel az épületeken a legfeltűnőbb. Bár a tágas folyóparton gombamód szaporodnak az ultramodern felhőkarcolók, az onnan kilométernyi távolságban található óvárosban egyetlen modern épületet sem lehet találni. Csodás esti séták színhelye a város ezen része. Én személy szerint csak a templomok városának hívom. Hihetetlenül sok templom található itt.

Amire mindenképp felhívnám a látogatók figyelmét az a borostyán múzeum. A legtöbb útikönyv említést sem tesz róla, hisz egy borostyánbolt pincéjében található. De az itt kiállított csodás műtárgyak látvány számomra Vilnius egyik legnagyobb élménye volt. Csak óvatosan a nézelődéssel, mert a pince bejárása után, visszaérve az emeleti boltba, olthatatlan vágyat érzünk majd pár borostyán ékszer megvásárlására. A belvárostól közel két kilométeres sétával meglátogatható a Litván parlament. Ilyen ronda parlamentet még életemben nem láttam. Magyar embernek, aki szintén élt a vasfüggöny mögött, kötelező megálló. Amikor itt kikiáltották függetlenségüket a Szovjetuniótól, a Szovjet csapatok azonnal bevonultak. Valami oknál fogva úgy gondolták, ha ezt az egy épületet megvédik, nem bukhatnak el. Ezért körbebástyázták barikádokkal, majd várták a tankokat. Amikor megérkeztek, a Vilniusi emberek elősereglettek és élő láncként állták körbe az épületet. A szovjetek meghátráltak.

Függetlenül attól, hogy milyen utazási eszközzel érkeztünk ide, van egy hely Vilniustól 50 km-re, amit semmiképp nem hagyhatunk ki. Ez Trakai, a szigetvár, ami a litván uralkodók pihenőhelye volt. A városból rendszeres buszjárat indul ide. A várat, mint egyik legfontosabb történelmi emléküket, tökéletesen helyreállították. A körülötte található tóvidék csodás kirándulóhely, bár turistaparadicsomot hiába keresnénk, hisz a hely nemzeti parkká lett nyilvánítva. Ha gépkocsival látogattuk meg Litvániát, van esélyünk meglátogatni a leghíresebb látnivalójukat a keresztek hegyét. Bár mindenhol azt írják, hogy nehéz megtalálni, mert nincs kitáblázva, valójában tökéletesen megközelíthető. Ez egy szent hely ahol az emberek kereszteket állítanak, így fejezik ki hálájukat az úrnak. Jelenleg több mint 50000 regisztrált kereszt található itt. (Ezek az érdekesebbek csak) Persze aki kiépített turistalátványosságra vágyik, megint csak csalódni fog, mert a kereszteken, és pár souveniresen kívül az égvilágon semmi sincs itt. De a látvány szerintem így, silány valójában a legtökéletesebb." forrás

---

"Litvániáról van szó, illetve a balti állam lakosai között (megmagyarázhatatlanul) óriási népszerűségnek örvendő itókáról, a lietuviškas midus balsamas-ról, amit – egyfajta költői szabadsággal élve – fordítsunk simán mézpálinkának. Az átlag magyar nem tud túl sokat erről a távoli nemzetről; talán annyit, hogy a litvánok szókincsük 96 százalékának végére rögeszmésen odabiggyesztenek egy s betűt, amit persze sz-nek ejtenek; ennek ellenére a középkorban – máig érthetetlen módon – egy akkora birodalmat építettek maguknak, amelyik területe nagyobb volt, mint a mai Franciaország (erről szoktak részegen sírva megemlékezni – ez mintha ismerős volna valahonnan), oszt’ nagyjából ennyi." forrás

---

,, A borostyánkő a Balti-államokban, de különösen Litvániában rendkívüli népszerűségnek örvend és egy legenda is kapcsolódik hozzá. Élt egyszer a tenger mélyén egy palotában egy szirénnő, Jüraté, aki félig-ember, félig pedig isten volt. Legendás szépségét látva mindenki azonnal belehabarodott. Kegyeiért a balkán főisten, Perkünas is harcba szállt, ám a szirénnő végül egy szegény halászlegényt választott magának társául. Perkünas hatalmas haragra gerjedt és bosszúból lerombolta a víz alatti palotát, amelynek a darabjaiból keletkeztek a legenda szerint a borostyánkövek. Úgyhogy, ha valaki litván borostyánékszert választ magának, jusson eszébe, hogy a szerelem mennyire határtalan és egyben romboló is tud lenni." forrás

Fotóegyveleg

Vissza az elejére

Kommentek