.
Kis ház tele okos ötletekkel (akárcsak Észtország maga) - f.v. fotója
.
észt neve: Eesti (észti), angol neve: Estonia
Egyértelműen Észtország lett a kedvencem a három balti ország közül. Talán azért, mert a leginkább emlékeztet Skandináviára, ahol korábban éltem, és ahol a természetet és a nyugodt légkört is megszerettem. Ugyanakkor Észtországban nincs meg az a skandináv hidegség az emberekben, az ország sincs túlszervezve, és mindemellett sokkal olcsóbb is.Észtország ritkán lakott, még Tallinn sem nevezhető zsúfoltnak. Az országban egyfajta skandináv hangulat keveredik némi szovjet örökséggel. Bár kicsi az ország, a települések még kisebbek. A városok gondozottak, a közlekedés remek, a tájékoztatás pedig számomra kitűnő volt.
Gyönyörű középkori várak találhatók az országban, de Tallinn után egyik sem igazán kiemelkedő (bár a híres Kureesaare-re nem jutottam el, amit sokan dicsérnek). Tallinn óvárosa viszont lenyűgöző, akár Nyugat-Európában is lehetnénk, ha valaki csak úgy kitenne a városközpontban. A kisebb városokban is szépen helyreállították a látnivalókat, Tartu például különösen hangulatos volt. A tengerpart érdekesebb, mint a déli balti országokban, főleg a szigetek miatt, bár kevésbé kiépített. A kisebb távolságok miatt a gyaloglás a legjobb módja a közlekedésnek, és a stoppolás is szinte természetes dolognak tűnik. A vezetési kultúrában viszont van még hová fejlődni.
Az emberek, akikkel találkoztam, nagyon kedvesek és nyitottak voltak. Az angolt szinte minden fiatal beszéli, és az akcentusuk, különösen a nőknél, nagyon tetszett. Így könnyedén boldogultam bármilyen helyzetben.
Ami a gasztronómiát illeti, Észtországban sem különösebben izgalmas az ételkínálat. Bár több halat fogyasztanak, mint a szomszédos országokban, ezek elkészítése nem mindig túl kreatív. A húsételek jobban sikerültek, mint például Svédországban, de azért ne számítsunk kulináris csodákra – inkább egyszerű, korrekt kivitelezést nyújtanak. Az italozás viszont drága (egy korsó sör 5 euró körül van), de sok hangulatos hely van, ahol könnyű beszédbe elegyedni a helyiekkel.
Az árak viszonylag magasak, bár nem érik el a skandináv szintet. Magyar zsebbel azért érdemes odafigyelni, hogy mit és hol vásárolunk. Az a szabály itt is érvényes, hogy a belvároson kívül intézzük a vásárlásainkat. A boltok árai nem sokkal magasabbak az otthoniaknál, a kínálat pedig hasonló. Mivel rengeteg skandináv turista érkezik, az árakat is hozzájuk igazították, így ha például éttermet keresünk, érdemes a helyieket követni.
Az északi, már-már skandináv hangulatú Észtország, ha választanom kellene, a három balti ország közül a kedvencem. Különösen megfogott az ország délkeleti része a dimbes-dombos tájaival, amely kevés külföldi turistát vonz, így megőrizte nyugodt, érintetlen hangulatát. A két legnagyobb látványosság, Saaremaa szigete és a Lahemaa Nemzeti Park pedig minden várakozásomat felülmúlta.A Lahemaa Nemzeti Park különleges jelentőséggel bír, hiszen az egész Szovjetunió legelső nemzeti parkjaként jött létre. Talán az akkori vezetők úgy vélték, érdemes ezzel a tengerparti gyöngyszemmel kezdeni, nem pedig Szibériával. Az évtizedek óta tartó védelemnek hála, a Lahemaa nemcsak a Baltikumhoz képest maradt érintetlen és természetközeli, hanem egyúttal kiválóan karbantartott is. Pár napnyi kirándulás vagy biciklizés a parkban feledteti még a legváratlanabbul érkező, tömeges rovarcsípéseket is, amelyek hetekig emlékeztethetnek a kalandra.
Tallinn óvárosában szinte mindenhol megtalálhatók a Vana Toomas és a Vana Tallinn nevű likőrök, amelyek a turisták körében az egyik legnépszerűbb észt ajándéknak számítanak. Az óvárosban koncentrálódnak a kávéházak és pubok többsége is. Az italok közül különösen kedveltek a bogyós gyümölcsökből készült gyümölcslevek, valamint a helyi sörök – ezek közül a Saku a legnépszerűbb.
Tallinn belvárosa mindössze két négyzetkilométernyi területet foglal magában, sétálóutcával, főtérrel és egy dombbal – elsőre akár bármelyik város lehetne. Mégis, Tallinn különleges atmoszférájával kiemelkedik, annak ellenére, hogy viszonylag távol esik a nagyobb európai központoktól, ezért keveset hallunk róla. A városban pezsgő turizmus zajlik, bár a látogatók jelentős része finn: sokan mindössze három órát töltenek Észtországban, hogy kedvező áron vásároljanak sört és szeszes italokat, amelyek a finn árakhoz képest akár negyedannyiba kerülnek. Nem véletlen, hogy a komphajókon egyedülálló látvány a hazafelé tartó, zsákmányukat útközben megkóstoló finnek hada. Ők így leginkább csak Tallinn sziluettjét látják, amelyet a dombon sorakozó bástyák, tornyok és kupolák tesznek jellegzetessé. Ez az építészeti megoldás, amely különleges hangsúlyt helyez a kupolákra és tornyokra, valóban figyelemre méltó, és talán még érdekesebb is, mint az alatta található épületek.
"Vannak hasonlóságok Magyarország és Észtország között, leginkább az, hogy mindkét ország többször és több népnek volt az elnyomottja. Akármennyire is meglátszik a szovjet éra hatása -többnyire a pár megmaradt megalománián építmény miatt-, mégis fantasztikus bája van az egész városnak ami gondolom az őslakos észtek érdeme, nyilván. A régi gyártelepeket fantasztikusan formálják/formálták át a mai modern kornak elvárható módon, kávézók és éttermek képében." forrás
Érdekes, hogy Finnorszghoz képest itt a lányok sokkal vonzóbbak, csinosabbak, és rendkívül ízlésesen, stílusosan öltözködnek. Elbűvölő és elegáns megjelenésük igazán figyelemre méltó – ilyen kisugárzású lányokkal sem Turkuban, sem Helsinkiben nem találkoztam.
Lenyűgöző élményt nyújtott a világörökség részét képező óváros. Ami különösen szembetűnő volt, hogy szinte teljesen hiányoznak a multinacionális cégek jelenlétei. Az óvárosban, a Városháza tér sarkán található egyetlen ruházati üzleten kívül nem láttam globális áruház- vagy étteremláncokat. Egy másik kellemes meglepetést az jelentett, hogy Tallinn belvárosában az ajándékboltok többsége minőségi helyi termékeket kínált: szőtteseket, kötött pulóvereket, sálakat, színes kerámiákat, egyedi üvegműveket, ékszereket és fafaragásokat. Gagyi tömegáruval egyáltalán nem találkoztam. Az éttermek is kellemes élményt nyújtottak; bár nem kiemelkedő színvonalon, de korrekt minőségű és mennyiségű ételeket kínáltak elfogadható árakon.
Elter Karcsi fotója
K.-T. Gyuri fotója
Tartu - A Dómtemplom (Tartu Toomkirik) romjai - V. Gábor fotója
* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
© Utikritika.hu. 2012.
Amerikai Egyesült Államok | Amszterdam | Argentína | Ausztrália | Ausztria | Bahama-szigetek | Balatonszéplak-felső | Bali | Barcelona | Berlin | Ciprus | Dominikai Köztársaság | Dubai | Egyiptom | Franciaország | Görögország | Hajóutak | Horvátország | Hongkong | India | Isztambul | Kanada | Kanári-szigetek | Kuba | Kvarner-öböl | London | Madrid | Malajzia | Maldív-szigetek | Mallorca | Mauritius | Málta | Mexikó | Nagy-Britannia | Németország | New York | Olaszország | Párizs | Portugália | Róma | Seychelle-szigetek | Sharm el-Sheik | Skócia | Spanyolország | Sri Lanka | Szingapúr | Thaiföld | Törökország | Toszkána | Tunézia | Vietnam | Zöld-foki Köztársaság
Zsófi, 2015. 08. 31. 15:21
Tallinban március elsején voltam, komppal ruccantunk át Helsinkiből. Már az egy élmény, látni a sok finnt, akik nagy banyaszatyrokkal várakoznak a hsjóra, hogy piával rakják meg. Tallin óvárosa egy tündérmese, mondjuk, az is hozzájárult, hogy amikor mentem, pont hétfő volt, ráafásul kemény tél,a helyiek dolgoztak, a turisták pedig nem akartak kinn fagyoskodni a hidegben, ezért semmi tömeg nem volt. Az egyik étteremben akkora tál ételt adtak, hogy a felét nem bírtuk megenni. Olcsó volt és finom! Engem elvarázsolt az óváros. Az új rész viszont építészetileg vállalhatatlan, max. azért jó, mert olcsóbban lehet vásárolni.