.
t.k. fotója
"A lakosság 70%-a él városokban, míg az ország területének 56%-át erdők borítják. Személyes tapasztalatom szerint a városlakók is szorosan kötődnek a vidékhez. Sokan rendelkeznek vidéki házzal, kerttel, és szívesen járnak el szigetekre vagy tavakhoz. Az észt kormány sokat tett annak érdekében, hogy a vidéki élet ne legyen reménytelenül elmaradott vagy elszigetelt, és ezek eredményei lassan érezhetővé válnak. Két kollégám is tervez vidékre költözni a fővárosból, és onnan dolgozni. Bár egy Dunántúl méretű országban eltérőek a körülmények, itt egyre többen követik azt a modellt, amit Hollandiában láttam: máshol laknak és dolgoznak.
Az ország etnikai összetételében sajátos helyzet alakult ki. A lakosság kicsit kevesebb mint 70%-a észt, mivel jelentős orosz kisebbség él itt (26%). A többi lakos főként orosz ajkú ukrán, belarusz, és 1-2%-ot tesz ki a finnek, lettek, vagy más nemzetiségek aránya. Saját tapasztalatom szerint minden harmadik ember oroszul beszél az utcákon, boltokban, és szolgáltatásoknál."
"Egy észt turisztikai oldalon olvastam azt a kicsit túlzó leírást, hogy az észteknek két lelke van. Egyik a sötét, bezárkózó téli, a másik pedig a nyitott, világos, nyári. Sztereotip túlzásnak tűnt, mint a magyar észjárásról szóló klisék, de el kell ismernem, van benne igazság. Az emberek viselkedése is megváltozik, ahogy az éghajlat ennyire ellentétessé válik. Télen feltűnt, mennyire visszahúzódóak, semennyire sem hivalkodóak az emberek. Sehol sem látni extravagáns öltözéket, mindenki beolvad egy konform, csendes, visszahúzódó stílusba.
Most, hogy beköszöntött a nyár, nem ritka a 30 fok fölötti hőmérséklet (amit az észtek szokatlanul melegnek tartanak), előkerültek a chopperek (túltuningolt motorkerékpárok). Motorokat bőgetve bandákban vonulnak át a városon, és sok feltuningolt, színes autót vagy szépen restaurált veterán járművet is látni. Télen a nők stílusosnak tűnnek, de inkább a hideg, jéghercegnő kategóriába sorolnám őket. Nyáron azonban más szavakkal írnám le őket. Rövid a nyár, mindent bele kell zsúfolni ebbe az időszakba."
"Észtország egyik különlegessége a lápok, amelyek kb. egy ötödét teszik ki az ország területének. Ezzel az aránnyal harmadik helyen vagyunk a világon Finnország és Kanada után. A lápok legősibb természetes összetétele Észtországnak, melyek már 10.000 évvel ezelőtt kezdtek kialakulni. A lápokban nagy a fajgazdaság, kb. egy negyede Észtország növényeinek megtalálható a lápokban. Például a rovarevő harmatfű egész általános. A lápok lassan fejlődnek, a talajban lévő tőzegmoha növekedésével a felszín dagad mint a kenyér - innen jön a magyar dagadóláp elnevezés. A moha évi egy millimétert nő. A tőzegmoha bomlásával képződik a tőzeg, ami értékes energiaforrásnak számít. Az észt lápok viszonylag sok tőzeget rejtenek." forrás
,, Megjegyezném, hogy ami az időjárást illeti – mint tengerparti ország – sok esőre kell számítani és szinte már kórosan kevés napsütésre. Ez sokszor képes borongóssá tenni az ember hangulatát, de el kell mondani azt a természetes vagy természetfeletti szerencsét, hogy a hétvégék szinte kivétel nélkül mindig verőfényes napsütésben teltek. Valamint árnyalnám egy kicsit azt a hiedelmet, amelyben én is kiutaztam Észtországba, hogy nagyon hidegre kell számítani. Ahogy én tapasztaltam egészen januárig nem volt igazán hideg, a karácsonyt például +10°-ban ünnepeltük édesanyámmal
tündöklő napsütésben (persze ezzel nem azt mondom, hogy ez a normális, csak hogy ez a tény), az igazi kemény farkasordító –20°-ok csak januárban jöttek." forrás
,, Sokan tartanak attól, hogy Észtország, mint a legészakibb balti állam elviselhetetlenül hideg az őszi szemeszterben. Saját tapasztalataim és preferenciáim (’nyári ember’ vagyok) alapján viszont azt kell mondanom, hogy a kinti időjárás elviselhetőbb volt, mint a hazai tél. Augusztus végén kiutazva kissé sokkoló volt a 18 fokos városba érkeznem, de hamar hozzászoktam. Az idő kora ősszel nagyon kiszámíthatatlan, naponta három-négy alkalommal esik az eső teljesen véletlenszerűen. Tartu dombjai felfogják a szelet, így általában kevés a szeles nap. Az idő fokozatosan hűlt le, és
októberben már 20 centiméteres havat is láttunk. November és december környékén viszont keményen beköszönt a tél, fél méteres hóval és olykor -24 fokos hidegekkel. Ezek a félelmetes mínuszok azonban komolyabb szél híján inkább ’érdekesek’ mint elviselhetetlenek. Meglepődtem magamon, hogy a hőérzetem mennyivel jobb volt, mint amit az időjárás sugallt. Összesítve Észtország hűvös, de nem elviselhetetlen klímával rendelkezik, talán az egyetlen negatívum amit meg tudok említeni az a kevés napsütés. Hozzatok vastag, síelésre alkalmas téli kabátot és nadrágot." forrás
,, Észtország alapvetően egy sík terep. Legnagyobb kiemelkedés rajta, a 318 méter magas hegy az ország délkeleti részén, s ezt ők a mókás Nagy Tojás-hegy névvel illetik. Az ország szárazföldi része még mindig őrzi azokat a jegyeit, amit már valahol a 4. fejezetben taglaltam, az erősen belvizes, lápos talajt (nagy a tőzegkitermelés).
Az elmocsarasodott vidék sok, kisebb – nagyobb, jégkorszakban kivájt tótól tarkállik. Ezek közül a legnagyobb az észtek által Peipusi tónak nevezett, oroszokkal közös 2611 km 2 felületű – átlagos mélység 7 m – tó, amelyet a mi történelem tanításunk Csúd tó néven említ.
Jelenleg az ország egyötöde lápvidék, s az országnak több mint a felét erdő fedi, s ez kiemelkedően magas az európai átlaghoz képest. (A növény- és állatvilágáról, illetve a Balti tengerről további tájékoztatás itt.) Ezeken a helyeken ma már vadregényes természeti parkokat alakítottak ki, s igen kedvelt terepe a túrázóknak, természet szeretőknek.
Az országot északi fekvéséhez képest bár enyhe éghajlatúnak mondják, gyakorlatilag az óceán közelsége hatására igen nedves az időjárása. Építkezésében ezért is elterjedt a hegyes (min. 45º -os) szögben lejtő tetőszerkezetek használata, hogy az eső jól lecsoroghasson. Így eshetett meg, hogy a nagyobb épületek födele gyakran kétszer olyan magas volt, mint a fal. Vidéken az építőanyag kizárólag – rendszerint faragatlan – rönkfa volt, s a réseket kővel, mohával töltötték ki. Az orosz cári időkben még volt olyan rendelet is, amely bizonyos rangon alul meg is tiltotta a kő, mint építőanyag használatát, ezért is találkozhatunk akár Tallinnban is (egykori külterületeinek számító – belvárost is körülölelő utcákban) számos szép régi faépülettel. A szauna még vidéken is minden udvar elengedhetetlen épülete volt. (2017)" forrás
,, Nyugat-Észtország legmagasabb pontján vagyis legnagyobb dűnéjén állok keményen 69 méterrel a tenger szintje felett. Ezen a ponton áll az ország legnyugatibb világítótornya a vörös színű 30 méter magas Ristna. Amilyen magas méterben annyi kilométerre látszik már jelzőfénye a tengeren. Nagyon fontos itt a tájékozódás mivel a régió egyik legszelesebb vidéke a félsziget. Fentről csodás kilátás nyílik a környékre és itt látja az ember, hogy itt valóban a természet, a fenyves az Úr...(Ata, 2021)
A 13.század első évtizedeiben az észtek egyideig sikerrel vádik függetlenségüket, de végül a mai Észtország déli és nyugati részeit a német kereszteslovagok, az északi és keleti visékekket a dánok foglaljták el. Az észteket jobbágyi sorsba taszítják.
1248-ban Tallin városi jogot kap Lübecktől. 1523-ban a reformáció nyer teret Észtországban. 1525-ben nyomtatják ki az első észt nyelvű könyvet, de Lübeckben. 1558-1583: a livóniai háború végkifejleteként Észtország északi része svédek, déli része a litván-lengyel unió, Saaremaa a dánok fennhatósága alá került. 1600-1625: a litván-lengyel unió és a svédek közötti, a Baltikum fölötti uralomért folytatott háború a svédek teljes gyözelmével zárult és Észtország teljes területét birtokukba vették. 1700-171: az északi háborúban Észtországot Oroszországhoz csatolják. A 20. század elején kezdetét veszi a nagyon kiterjedt és kemény oroszosítás. Az észtek lelkületileg és kulturálisan tudnak csak ellenállni. 1918. február 24-én megalapoítják az Észt Köztársaságot. Ez a nap manapság nemzeti ünnep.
A 1918 és 1944 között Észtország azonban váltakozóan szovjet és német megszállás alá került. A második világháború után a Szovjetunió teljesen bekebelezte Észtországot. 1991-ben azonban Észtorszég újra függetlenné vált és ezt a Szovjetunió is kénytelen volt elismerni. A szovjet csapatok azonban csak 1994-ben hagyták el Észtország területét.
"Az ide költöző orosz ajkú kisebbség a szovjet idők iparosítási lázában érkezett ide a jobb élet reményében. Otthoni gyökereiktől elvágva, azok évtizedek alatt elsorvadtak, de mivel a szovjet időkben teljesen feleslegesnek tűnt észtül is megtanulni és az észtek egyébként sem voltak túl barátságosok az oroszokkal, hát új kapcsolatok nem alakultak ki. Dolgoztak, éldegéltek hát ezek az emberek, egyébként nem is feltétlenül rosszul, az észtországi vegyiparban mondjuk. Mindez a rendszerváltáskor és a piacgazdaságra való áttéréskor összeomlott." forrás
Az üzleti életben az észtek pragmatikusan félreteszik az oroszokkal szembeni ellenérzéseiket. Sok észt cég nagyrészt az oroszokkal való üzletelésből, orosz befektetéseknek köszönhetően, orosz turisták költéseiből prosperál.
A Skype állítólag eredetileg egy észt cég.
,, Átérni Lettországból Észtországba olyan, mintha Magyarországról mennénk át Ausztriába. Mintha ez az ország nem is a szovjet blokk része lett volna. Az egy nap alatt annyit figyeltem meg, hogy ez már nem Kelet Európa, de még nem Skandinávia. (2016)" forrás
"Már elsőre, látogatóként nyilvánvalóan látszik, hogy Észtországban három kultúra találkozik. Van a jól ismert kelet-európai, annak minden kulturális és társadalmi következményével. Politikai szempontból, bármennyire is terhet jelenthet ez, kézzel fogható az orosz kultúra jelenléte. Tallinnban az utcán, a boltokban, a szolgáltatások pultjainál gyakori, hogy az észtül köszönő eladónő azonnal oroszra vált, amikor az ügyfél oroszul üdvözli őt. És nem lehet nem észrevenni, hogy az ország milyen gyorsan skandinávosodik. Az új épületek stílusa, az erősödő zöld tudatosság, az igen jó internet lefedettség és az a tény, hogy az észtek mindenben a finnekhez hasonlítják magukat, mutatja az egyértelmű új irányultságot."
"Csak igazolvánnyal lehet bankolni. Lehet anélkül is, ekkor egy bank által adott kódkártyával léphetsz be, de ha nincs chipkártyás igazolványod, nem vagy senki. A bank maximum 250 euró erejéig enged tranzakciókat végezni. Más szóval, az elektronikus közigazgatás nem párhuzamos lehetőség, hanem az egyetlen elfogadott forma az állam és polgárai kommunikációjában. Nincs papír alapú alternatíva. Én itt még levelet nem kaptam. E-mailben értesít az egyetem, a rendőrség, a bank (a bank fel is hív, sokkal személyesebb, mint nálunk, mivel a bankszektor 80%-a skandináv kézben van itt), a bevándorlásügy, és az önkormányzat. Amit e-mailben válaszolsz, az hivatalos levélnek számít, ha az igazolványoddal írod alá. Az aláírás annyit jelent, hogy az első PIN-kóddal azonosítod magad, a másodikkal megerősíted, hogy ezt a levelet hivatalosan aláírtad. Szerződés, bevallás, dokumentumok beküldése, adatlapok, minden online intézhető.
Mindennek alapját adja, hogy Észtországban 77,5%-os volt az internethasználók aránya 2021-ben. Ezzel a 28. helyet foglalják el a világon. Összehasonlításképpen a lista 10. helyén szereplő Finnországban ugyanez az arány 88,6%, és az észtek olyan országokat is megelőznek, mint az internet alapú gazdaságára büszke Szingapúr, amely 73,0%-os penetrációjával a 30. helyen áll.
"Az utóbbi évtized fejlődése nagyon látványos. Utazva az országban, hasonlóan Lengyelországhoz, jól látszik, honnan hova jutottak el az észtek az elmúlt 30 év alatt. Ez megmutatkozik az emberek hangulatában, a városképekben és a jövedelmekben is. Az átlagfizetés már kicsivel 1,300 euró fölé emelkedett, rengeteg turista érkezik, sokan Oroszországból is. Az észtek fejlődésében komoly szerepe volt annak, hogy a politikai elit számos kérdésben egyetértett.
Évtizedek óta stabil, kiszámítható gazdaságpolitika
Az 1991-es függetlenedés óta ugyanaz a piacorientált, nyitott, liberális gazdaságpolitika működik Észtországban, kormánytól függetlenül. Az észt GDP növekedése az elmúlt két évtizedben stabil volt. Ehhez a hozzáálláshoz szorosan kapcsolódik a vállalkozásbarát környezet: Észtországban 20 perc alatt be lehet jegyezni egy céget, itt a legmagasabb az egy főre jutó start-upok száma, öt perc kitölteni egy online adóbevallást, és mára gyakorlatilag minden az internetre költözött. Az iskolákban már az általános iskola elejétől oktatják a programozást.
Elköteleződés a Nyugat mellett
Ebben sem voltak komoly véleménykülönbségek a politikai erők között. Az észtek 2004-ben csatlakoztak az EU-hoz és a NATO-hoz, és azóta is nagyon örülnek ennek. Nincs a fősodratú (mainstream) politikai térben euró-szkeptikus párt. Szélsőséges pártok sincsenek a parlamentben. A szovjet diktatúra Észtországban sokkal keményebb volt, mint a késő-kádári évtizedek Magyarországon. Moszkva sokkal direktebb befolyást gyakorolt a belügyekre, és még a nyolcvanas években is simán börtönbe zárhattak valakit egy észt nemzeti zászló kitűzéséért. De éppen a kemény diktatúra segíthetett ahhoz, hogy a függetlenné válás után a múltat látványosan zárják le. Az észteknél nincs ügynökkérdés, az egykori politikai elit szereplői nagyon kevés kivétellel nem tértek vissza a politikába. Nincs olyan érzése az embereknek, hogy folytonosság lenne a két korszak között."
"Ez a kicsi rokon ország nem "munkaalapú társadalmat" épít, hanem az információs technológiában fürdik. Mint tudni, itt találták ki a Skype-ot (is). Rájöttek, hogy ha a kalapácsot és az esztergapadot reklámozzák, azzal semmire se mennek. Az olcsó munkaerővel se. Arra indultak, amerre a jobb feltörekvő gazdaságok többsége (példa: Dél-Korea), "ész nélkül" tágítják az internet és a mobilszolgáltatások körét, a széles sávú internetezést például, mert tudják, hogy a vállalkozásaik számára a pénz onnan jön. " forrás
A legelterjedtebb észtekkel kapcsolatos sztereotípiák szerint: makacsak, nyugodtak és nehezen barátkozóak. Az idősebb észtek az ilyen megállapításokra azt vágják rá, hogy a bizalmatlanságuknak, az állhatatosságuknak és a kitartásuknak köszönhető, hogy a szovjet uralom hosszú évtizedei sem tudták elpusztítani, felemészteni nyelvüket és nemzeti önazonosságukat.
Az észtek magukat szorgalmas, keményen dolgozó embereknek tartják, és ennek bizonyítékát látják a gazdasági eredményeikben.
Azt mondják, hogy manapság az észtek szaunába látogatása 80 százalékban a kapcsolatépítésről szól és már csak 20 százaléka a fizikai megtisztulásról.
Az észtek imádnak kempingezni és még inkább a rengeteg szigetük valamelyikén eltölteni néhány fehér éjszakát.
Az észtek állítólag háromszor köpnek egyet a bal válluk fölött, hogy jó szerencséjük legyen.
Az észtek humora nagyon szarkasztikus.
Imádják az asszonyt cipelő nemzetközi versenyeket, főleg, ha az észtek győznek.
Az észtek szerint a 20 százaléknál alacsonyabb alkohol tartalmú ital, nem alkoholos ital.
Az észtek annyira szabálykövetők, hogy még az egyirányú utcában is mindkét irányba kinéznek, ha át kell menniük az úttesten.
Az észtek grimaszt vágva zavarba jönnek, ha megkérdezi tőlük egy külföldi, hogy mi is a nemzeti ételük.
Az észtek nem túl hűségesek a házasságban, szorgalmasan megcsalják egymást.
Az észtek szeretik a hazájukat észak-európai országnak nevezni, olyannak, amelyiknek ,,csak" Finnország a szomszédja. A kelet-európai jelzőtől irtóznak.
Az észtek határozottan jóváhagyják a külföldi turistáknak azt a megállapítását, hogy az észtek szépek, még ha ez a bók csak a női nemre is vonatkozik.
Az észtek nem rokonszenveznek azokkal a honfitársaikkal, akik felvágnak a gazdagságukkal, kivéve, ha a családtagjuk teszi ezt.
Az észtek némileg zavarba jönnek, ha szóba kerül, hogy az országuknak milyen kevés lakója van.
Az észtek nagyon korszerűen élnek, alig használnak készpénzt és az adójukat is interneten vallják be, nem firkálnak papírokra. Az észtek elképesztően gyorsan sms-eznek, a vérükben van a korszerű kütyük használata (ebben is a finnekhez hasonlítanak).
Roppant büszkék a Tartu-i egyetem nemzetközi presztízsére.
A talliniaknak a városon belül 10 percet autóval közlekedni már egy hosszú programnak számít.
Az észtek szeretik a népi babonákat, bár nem veszik őket túl komolyan. Ha a kisgyerek az éjszaka kellős közepén felriad és sírni kezd, akkor azt mondják, hogy a rossz szellemek, az "éjszaka járók" ébresztették fel a kicsit szándékos zajongásukkal. Ezek a szellemek betegségeket is terjesztenek, sőt elrabolnak embereket is! (Hiába zárja be jól a hotelszoba ajtaját a turista.)
Fura kettősség jellemzi az észt nők társadalomban elfoglalt helyzetét. Főként az édesanyák iránti tisztelet erős a társadalomban. A nők gyakran képzettebbek, műveltebbek a férfiaknál, mégis sunyin kevesebb bért kapnak ugyanazon munkáért.
Az észtek tán kétharmada vallásosnak mondja magát, de valójában nem gyakorolja hitét, csak hagyománytiszteletnek tekinti. A lakosság egyharmada állítólag ateistának mondja magát.
A lakosság egynegyede orosz. Az észtek és az oroszok közötti ellenséges érzület erős. Ha az oroszok hátrányos megkülönböztetésre panaszkodnak, akkor az észtek erről gyakran azt gondolják, hogy a szovjet elnyomatás sok évtizedes szenvedései miatt ennyi revans belefér. Meg kell jegyezni, hogy az észtek és az oroszok közötti ellenséges érzületek nagyon ritkán öltenek tettleges jelleget. (Az észt labdarúgás történetének tán legörömtelibb sikere az volt, amikor 2006-ban egy világbajnoki selejtezőn Tallinban sikerült döntetlent kiharcolniuk az orosz válogatottal szemben.)
---------------------------------------
Az észtek elsőre félreérthetők lehetnek, mint valamilyen zárkózottak. Ez csupán kulturális különbség; az észtek általában nem nyílnak meg olyan emberek előtt, akiket nem ismernek jól.
Mint a volt Szovjetunió legtöbb helyén, a mosolygás tradicionálisan a barátoknak van fenntartva; ha egy idegenre mosolyogsz, lehet, hogy azt gondolják, hogy gúnyolódni próbálsz rajtuk, vagy hogy valami probléma van a ruhájukban vagy frizurájukban. Ezen kívül a nyugati mosolyt gyakran insincere-nek (nem őszintének) tekintik.
Az észtek hajlamosak megtartani a fizikai távolságot. Ha rég nem láttátok egymást, akkor egy ölelés megfelelő lehet. Ha túl közel állsz valakihez, az kényelmetlenül érezheti magát.
Egy decens, csendes beszélgetés az észt üzleti mód; a hangos beszélgetés nem az. Ne lepődj meg, ha egy észt hosszú időt vesz igénybe, hogy választ adjon arra, amit mondtál; az észtek előnyben részesítik, ha először gondolkodnak, mielőtt cselekednének, és elvárják, hogy te is így tegyél.
Légy őszinte és hiteles; a felelősségvállalás és az elszámoltathatóság az észt kultúra pillérei. Ne mondj „legközelebb”, ha nem lesz „legközelebb”.
Az észtek hajlamosak értékelni a magánéletüket és a személyes terüket, és nem biztos, hogy nyíltan vagy érdeklődően beszélnek személyes ügyekről idegenekkel vagy ismerősökkel. Ez néha hidegnek vagy távolságtartónak tűnhet, de csupán a magánélet és a személyes határok kulturális hangsúlyát tükrözi.
Litvánia és Lettország mellett az észtek is általában nagyon büszkék nemzetükre és országukra, és a nacionalizmus fontos része az ország identitásának.
A szovjet uralom évtizedei után még mindig van némi ellenszenv és bizalmatlanság Oroszország és az oroszok iránt. A Szovjetunió 1940 és 1991 közötti észtországi megszállása és a későbbi orosz nyelv és kultúra dominálása tartós sebeket hagyott az ország nemzeti identitásán és kulturális örökségén. Még ha te vagy a világ leglelkesebb oroszbarátja is, kerüld az Oroszország iránti túlzott lelkesedést, mivel az gyorsan erős érzelmeket kelthet. Sok észt úgy érzi, hogy Oroszország nem tett eleget az Észtországot és annak népét ért károk elismerésében a szovjet uralom alatt.
Az etnikai oroszok jogi státusza Észtországban érzékeny kérdés. Az észtországban élő etnikai oroszok többsége hontalan állandó lakos, és az észt kormány megköveteli tőlük, hogy tegyenek le egy észt nyelvi tesztet a állampolgárság megszerzéséhez. Míg sok etnikai orosz ezt diszkrétnek tartja, az etnikai észtek többsége illegális bevándorlónak tekinti őket, akik a szovjet megszállás alatt költöztek Észtországba, és ragaszkodnak ahhoz, hogy az észt kormány rendkívül nagylelkű azzal, hogy egyáltalán engedi őket Észtországban maradni.
Az észtek nagy része (50-60%) úgy tekinti országát, mint egy nordikus országot a Finnországgal való szoros kulturális és nyelvi kapcsolatok miatt. Az Észtország északi országként való elképzelése nem univerzálisan elfogadott, és vita és diskurzus folyik arról, hogy mi pontosan minősíti az északi országot. Ennek ellenére az Észtország észak-európai országként való felfogása egyre népszerűbb.
Mint kis nemzet, ajándékboltjaik gyakran tele vannak szomszédos országok jellegzetes tárgyaival, például orosz matrjoska babákkal vagy balti borostyánnal. Bár ezek mind népszerűek a turisták körében, érdemes megérteni, hogy egyiküknek sincs történelmi vagy kulturális kapcsolata Észtországgal.
Az észteknek a krumpli olyan fontos az étkezésben, mint a japánoknak a rizs.
Az észt gasztronómia egy gazdag és változatos világot kínál, amely a helyi hagyományok és a természetes alapanyagok köré épül. Az észt konyha nagy része a friss, helyi alapanyagokra támaszkodik, és a szezonális termékeket használja fel. A hal, különösen a szardínia, a hering és a lazac, kiemelkedő szerepet játszik az észt ételekben. A húsételek között gyakran találkozhatunk sertés- és marhahússal, amelyet különféle módokon készítenek el, például pácolva vagy füstölve.
A fekete kenyér, vagy „leib”, alapvető része az észt étrendnek, és gyakran kísérője a főételeknek. A helyi levesek, mint a „seljanka” (savanyú leves) és a „kama” (hagyományos zab- és árpa keverék), szintén népszerűek. Az észt konyha kedvelői gyakran élvezhetik a „verivorst” nevű véreshurkát is, amelyet gyakran tálalnak savanyú káposztával. Az „äkkermal” (hagyományos helyi túrós palacsinta) és a „karask” (árpa kenyér) is gyakori ételek.
A desszertek között a „krõbed” (túrós sütemény) és a „pannkook” (palacsinta) emelkedik ki. Az észt gasztronómia gyakran ötvözi a hagyományos ízeket modern technikákkal, ami különleges gasztronómiai élményt nyújt. Az ország éttermei széles választékot kínálnak, az egyszerű tradicionális ételektől kezdve a finomított, kortárs fogásokig.
A helyi borok és kézműves sörök is jelentős szerepet kapnak, amelyek gyakran kísérik az ételeket. Az észt konyha az elmúlt évtizedekben egyre nagyobb figyelmet kapott a nemzetközi gasztronómiai színtéren, és a helyi alapanyagok iránti elkötelezettség egyre szélesebb közönséget vonz. Az észt gasztronómia tehát a hagyományos ízek és modern elkészítési módok izgalmas keverékét kínálja.
,, Elmentem egy tradicionális észt étterembe, ahol valami fenséges sült húst toltak elém gombaszósszal. Ami érdekes, hogy inkább húst esznek itt, mint halat. A skandináv tapasztalataimból kiindulva halat vártam, de nem sértődöm meg. Vicces még, hogy mindhárom balti országban ugyanazt az orosz hússalátát adták el nekem, mint tipikus helyi specialitást, és mindenhol máshogy hívják. Tartuban éppen észt krumplisalátának nevezték, bár krumplit csak nyomokban tartalmazott, de finom volt." forrás
* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
© Utikritika.hu. 2012.
Amerikai Egyesült Államok | Amszterdam | Argentína | Ausztrália | Ausztria | Bahama-szigetek | Balatonszéplak-felső | Bali | Barcelona | Berlin | Ciprus | Dominikai Köztársaság | Dubai | Egyiptom | Franciaország | Görögország | Hajóutak | Horvátország | Hongkong | India | Isztambul | Kanada | Kanári-szigetek | Kuba | Kvarner-öböl | London | Madrid | Malajzia | Maldív-szigetek | Mallorca | Mauritius | Málta | Mexikó | Nagy-Britannia | Németország | New York | Olaszország | Párizs | Portugália | Róma | Seychelle-szigetek | Sharm el-Sheik | Skócia | Spanyolország | Sri Lanka | Szingapúr | Thaiföld | Törökország | Toszkána | Tunézia | Vietnam | Zöld-foki Köztársaság
Még nem érkezett hozzászólás.