.
.
Pucara - Szent Izabella temploma - Elter Karcsi fotója
Friss, ropogós, még nem teljes beszámoló: https://utikritika.hu/peru/lantos_aniko_perui_utazasa_-_2024_december
Inca Trail - Varga Gábor fotója
Tetszett
Fantasztikus érzés az indiánok között lenni és személyesen meríteni az ősi kultúrájukból
A számunkra még mindig ismeretlen sok déli gyümölcs íze, a banánok különböző fajtája ...hmmm... ki kell próbálni
Az országon belüli repülőközlekedés: mint mikor itthon busszal közlekedünk
A piacok sokszínűsége, az a sok finom színes puha áru, takaró, terítő legyen az szőttes, vagy szőrméből készült portéka
A vidám buszos közlekedés, hiszen a legtöbb buszon szól a latin zene, a jegykezelő minden megállónál kiabál: baja-baja (baha-baha – szállj le, szállj le), sube-sube (szube-szube – szállj fel, szállj fel)
Olcsóság és alkudozás
A gyönyörű táj, az egzotikus növény és állatvilág
Az óceán és a hegyek
Az exkluzív éttermekben az exkluzív kiszolgálás, de a legjobbat az utcán készített ételekből fogyasztottunk
A túra fel a Huayna Picchu-ra (Fiatal hegy) és még sorolhatnám
Nem tetszett
Az indiánok nem szeretik, ha a külföldiek fotózzák őket, pedig nagyon érdekes a ruházatuk, a szemüket a napfénytől védő sűrű fekete lefele álló szempillájuk
Nehéz látni azt a sok kisgyermeket, akik a piacokon cipelik a gazdagabbak nehéz szatyrát-kosarát
A repterek zsúfoltak, az adminisztráció lassú, előbb-utóbb mindent elvesznek, ami a kézitáskában van, és tilos felvinni a repülőre, náluk külön belső szabályzat van
Vigyázz értékeidre, pénzedre, kamerádra, telefonodra, javult a közbiztonság, ám a piacok zsúfoltak – az ördög nem alszik és az indián sem
A buszok alacsonyak, az európai emberek a legtöbb járaton csak lehajtott fejjel férnek el, nagy a huzat, kevés a kijelölt buszmegálló, többnyire le kell inteni azokat, különben, ha nincs leszálló, elmegy, hiába vártál már fél órát is rá
Ha nem beszélsz spanyolul, akkor gringo vagy, és neked mindent drágábban kínálnak
A hirtelen változó időjárás, kiszámíthatatlan, óráról-órára képes változni
Az óceán, ha nem ismered, már pedig, hogy ismerhetnénk – veszélyes, csak a kijelölt strandokon fürödj, ne tévesszen meg, hogy a helyiek minden lehetőséget kihasználnak a fürdőzésre, ők ismerik a hullámokat
A hegyek magasak és meredekek, feljutni a csúcsra igen nagy erőfeszítés, pláne a ritka levegőben, az indiánok által kőből kialakított lépcsők – lábat megviselők
A tengerpart még nyáron is sokszor hűvös, borús
Soha többet ennyi lépcsőt
(Szemes Zsuzsa)
Egy igazi perui listája:
Tetszik:
A partvidék, a hegyvidék és a dzsungel
A változatos, sokszínű éghajlat
A csodálatos ősi kultúra
Az országban fellelhető hagyományok és a szokások
Itt mindent megtalálható az élelmiszerek terén (élelmiszer biodiverzitás)
Ez az egyike azoknak az országoknak, amelyre nincs hatással a globális válság
Az ételek, sokféleségüket tekintve, a 3. helyet foglalják el a világon
Van munkalehetőség mindenkinek, aki dolgozni akar
Vannak olyan városok, ahol megtalálható az igazi béke, a nyugalom, és a gyönyörű táj
Peru ritmusa az emberek ereiben folyik, az emberek kedvesek, barátságosak
Nem tetszik:
Az írástudatlanság
Peruban elég nagy a rasszizmus (hihetetlen, de igaz)
Vannak olyan városok, ahol magas a bűnözés
A nagyon gyenge törvények
A korrupció
A zsúfoltsági index alapján (autóforgalom) ez a 2. vagy 3. ország a világon
A kábítószer-kereskedelem nőtt az elmúlt években
A gyermekek kizsákmányolása (6-7-8 évesen dolgoztatják őket)
Az iskolázottság szintje igen alacsony
Az erdőirtás már nyilvánvaló
(A. M. )
"7 napot voltam ott, így igazán csak Cusco környékén tudtam mozogni. Az összbenyomás mindenképpen pozitív. Ami számomra feltűnő volt, hogy Cuscoban minden sarkon állt egy rendőr. Múzeumokban, boltokban, éttermekben kedvesek voltak, nyugodtan lehetett vegyülni, nem éreztem kirekesztettnek magam. A cuscoi piac nagyon megtetszett, leültem egy frissen facsart gyümölcsleveshez a kis koktélommal és néztem az indiánokat, ahogy árultak/vásároltak.
Az volt az érzésem, hogy nincs bölcsőde és óvoda az országban, mert az egészen pici gyerekek is az anyjukkal voltak a piacon egy dobozban, az étteremben a pincérnő kezében, miközben hordta ki az ételt. Az Amazonas medencében sok a rovar, így kockázatosabb is. Érdemes egy szakértő orvostól utazás előtt tanácsot kérni. A magaslati levegőt kb. 2-3 nap alatt szokja meg a szervezet. Sok folyadék és nem érdemes mindent egy napra tervezni.
Az egyik nemzeti étel a tengerimalac: egyszer érdekes, de kicsit rágós a húsa, hasmenés nem lett belőle. Óriás szemű kukoricáik vannak, nagyon ízletesek főzve, köretnek. A trópusokról rengeteg egzotikus gyümölcs is kapható.
A közlekedéssel nem volt gond, egyszerűen helyben is mindent le lehet szervezni. Van rengeteg utazási iroda, akik segítenek. Machu Picchuhoz úgy lehet eljutni a legolcsóbban Cuscoból, hogy befizet az ember egy inka túrára (kb. 10 USD), aminek a vége Oliatambo, az egyben a Machu Picchura tartó vonat végállomása. Reggel korán kell kelni, hogy a Wayna Picchura (Machu Pichu legmagasabb hegye) feljuthasson, ugyanis az első 400 ember kap csak engedélyt. Érdemes a parkőrt megkérdezni, hogy a két lehetséges időpontból, mikor is mássza az ember a hegyet, mert a tejfel köd csak dél körül száll fel.
Az utolsó nap a reptérre menet a taxiban felszedtem egy vérszomjas bolhát, ami elég kellemetlen perceket okozott a 14 órás repülőúton hazafelé, így egy váltónadrágot érdemes bekészíteni. A diákok ne felejtsék a nemzetközi diákot kiváltani, mert azzal fél árban van minden belépő. (sok pénzt spórol) Lehet kapni összevont belépőt a múzeumokba, környékbeli látnivalókra-ezt mindenképpen érdemes megvenni. A kokalevelet és az abból készült termékeket ne próbálják meg hazahozni, mert komoly büntetést lehet érte kapni itthon, kivéve a Coca-Colát." (B. Tamás)
"Fantasztikus út volt - egyszer látni kell! Azon helyek egyike, amit - ha nem is feltétlenül szervezett út keretében - de helyi kísérővel érdemes végigjárni. Nagyok a távolságok, a magasságkülönbségek és rengeteg az olyan érdekesség, amit a helyiek tudnak igazán átadni. Vigyázni kell viszont, mert vannak önként jelentkező lelkes helyiek, akik gondolkodás nélkül átvinnék hajóval a turistát Bolíviába akár, nem törődve azzal, hogy hogy jut vissza, tehát érdemes a megbízható kíséretről előre gondoskodni.
Lima egy nagy világváros, nyüzsgő, változatos és pár napot el kell tölteni itt, hogy eleget lásson az ember.
Nekem legjobban Cuzco városa tetszett. Ez egy hangulatos hegyi város, a főterét 2-4 emeletes épületek ölelik körül, kivilágítva este nagyon hangulatos és a legtöbb ház emeletének teraszán egy-egy kávézót, éttermet alakítottak ki, ahonnan kiválóan el lehet bámészkodni a nyüzsgő főterén. Az a legnagyobb vonzereje szerintem, hogy kicsi város, de mégis annyira karakteres.
Machu Picchu - kötelező természetesen - a képeken is gyönyörű, de élőben tényleg lebénítja az embert az összhatás, meg a gondolat, hogy mire voltak képesek az inkák 3000 évvel ezelőtt. Egyik legizgalmasabb élményem itt a Huayna Picchu megmászása volt, ami egy 2700 méter magas hegy. A lábánál egy őrkapu van, ahol bejegyzik az összes, a kapun belépő látogató nevét és kilépéskor regisztrálják a visszatérését. Mikor felfelé haladtunk, megértettük miért. Elég meredek és szűk út halad felfelé, kicsit halálközeli élmény lehet egy-egy botlás itt a laikusoknak. Egyik társunk meg is csúszott és óriási szerencséje volt, hogy meg tudott kapaszkodni egy-egy fűcsomóban kézzel is, lábbal is, mert lejjebb csúszva nem biztos, hogy túlélte volna. Tériszonnyal küzdőknek abszolút nem ajánlanám. Felérve az élmény viszont mindenképpen kárpótol, a szűk csúcsot általában felhők veszik körül és tényleg olyan volt az élmény, mintha a felhőkön ültünk volna.
Veszélyek:
A kokalevél itt a hegyekben általánosan használt szer, az ínyre dörgölik, vagy rágcsálják, hogy elviselhetőbbé tegye a magasságot és az oxigén ritkaságát.
Peruban souvenir-ként árulják és kínálják is, illetve a ajándék pólók nyakába is bele van varrva néha egy kokatea filter. Érdemes ezektől még a helyszínen megválni, mert főleg az Amszterdamban átszálló perui utasokat várják előszeretettel egy átvizsgálásra Budapesten és akár egyetlen kokalevél birtoklása már bűncselekmény, kábítószer csempészet miatt indítanak eljárást, legalábbis a velem utazók csúnyán megjárták annak idején- hozzáteszem elég naivak voltunk ilyen téren.
Akinek keringési és szívproblémái vannak, annak nagy megterhelést jelenthet az ország bejárása során a domborzat és a légkör sokszínűsége. Az óceán közelsége miatt Limában nehéz és forró a levegő, a hegyekben pedig ritka és szárazabb. Ha 2 hét alatt látni akarja valaki Perut, akkor sok változatosság éri ilyen téren.
Érdekességek:
A tengerimalac a tányéron. Édes húsát itt szívesen fogyasztják és egész tengerimalac farmok működnek. Sőt, az éttermekben ki lehet választani az élő példányok közül, hogy melyiket szeretnénk frissen elfogyasztani - ízlés dolga.
Érdemes beülni egy hegyi templomba. A lakosság több, mint 70 %-a katolikus vallású, de érdekes, ahogyan a vallást, a saját hagyományaikkal ötvözve gyakorolják az indiánok, főleg a hegyi falvak templomaiban. A színes öltözetek, az énekek egész egyedi hangulatot adnak az istentiszteleteknek.
Nem tudom, hogy ma még javasolt-e a Lariam gyógyszer malária ellen, de úgy tudom, néha feleslegesen veszik be az utazók és elég erős depresszív hatása van, ezt az egyik utazótársunkon tapasztaltuk is, nagyon lehangolt volt.
(F. Eszter)
Peru lenyűgözően sokszínű ország, tele történelmi emlékekkel az inka és a preinka időkből. A Machu Picchu és a Nazca-vonalak kihagyhatatlan látnivalók, de érdemes felfedezni Cuzco környékének romjait, a Titicaca-tavat, Arequipát, a sivatagi tájakat, az oázisokat és a tengerpart gazdag élővilágát is. Az országban drámai hegyvonulatok, buja völgyek, gyors sodrású folyók, hatalmas homoksivatagok és nyüzsgő, élettel teli városok váltják egymást, miközben a perui emberek barátságossága még különlegesebbé teszi az élményt.A szállás és az étkezés továbbra is megfizethető. Érdemes megkóstolni a lámából és alpakából készült ételeket, a tengerimalacot, valamint a helyi különlegességeket, mint az Inca Kola, a pisco vagy akár a lámatej. A kokatea széles körben fogyasztható, a cocalevél rágása pedig teljesen legális, de fontos odafigyelni, hogy az ország elhagyásakor ne maradjon nálunk belőle. Peru lenyűgöző tájai, hagyományos szőttesei, különleges állatai és gazdag kulturális öröksége magával ragadó – egy hely, amit könnyű megszeretni.
"Peruban számomra egyértelműen azok voltak az igazi, életre szóló élmények, amikor átszellemültem a régmúlt kultikus emlékeitől. Hihetetlen energiaforrásokat éreztem magamban, éreztem e kultikus helyek erejét. Ilyen érzéseim voltak a Titicaca-tónál az inkán temetkezési helyeinél (Sillustani romok). Ez nagyobb élmény volt nekem, mint a Machu Picchu. Mindenkinek ajánlom, hogy Machu Picchu meglátogatását megelőző éjszakát a közeli szálláshelyek valamelyikén töltse, hogy már hajnalban fent legyen a romoknál. Sajnáltam, hogy nekünk ez az élmény kimaradt így. A helyiek barátságosak, kedvesek, de nem beszélnek angolul, vagy bármilyen számukra idegen nyelvet.
A közbiztonság teljesen jó! Az ott létünk folyamán egyszer sem volt e téren bizonytalansági érzésünk. Egyszer Limában elkezdett minket zaklatni egy koldus, és rögtön ott termett egy rendőr és elzavarta a pacákot. Limában és máshol is még éjszaka is nyugodtan mászkáltunk. Nagy a rendőrség utcai jelenléte és ez biztonságot ad. A perui utazás tervezésekor tanácsolom a belső repülést, mert nagyok a távolságok. Amúgy az útviszonyok nem rosszak.
A Titicaca-tónál az úszó nádszigetes turista program egy nagy blöff. Az ott felállított lakóterület nem igazi, viszik oda a "statisztákat". Nem egy természetes jelenség. Cuzco tiszta, biztonságos, de ez is már kissé színpadias, mesterséges. Ott nem éreztem a kultikus vibrálást. Ami a kaját illeti, minden ehető, kicsit túlfűszerezettek az étkek." (K. Judit)
Azoknak, akik mindenképpen Amerikába szeretnének utazni, mindig azt tanácsoltam, hogy kezdjenek Peruval. Kanadát és néhány karibi szigetet leszámítva bejártam a kontinens összes országát, és biztos vagyok benne, hogy Peru a legérdekesebb, a legváltozatosabb és a legszórakoztatóbb úti cél, ahol bárki találhat magának valamit, bármilyen érdeklődésű utazó is legyen.
A természeti környezet elképesztően sokszínű: a tengerparti sivatagoktól az Andok magas csúcsain és fennsíkjain át egészen az amazóniai dzsungelig minden megtalálható. A kontinensen itt összpontosul a legtöbb látványosság, a preinka romoktól a spanyol gyarmati városokon át az indián piacokig. Peru egyik része hamisítatlan latin-amerikai világ, míg a másik egészen egzotikus, magashegyi kecsua indián kultúra.
Latin-amerikai viszonylatban az ország viszonylag olcsó úti cél, és messze itt lehet a legjobbakat enni. Aki még nem járt Peruban, annak minden szempontból érdemes ide utaznia.
Peru alapvetően nem drága, de mint sok helyen a világban, itt is néha érezhetően nagyobb összeget mondanak a turistáknak, ilyenkor nyugodtan lehet alkudozni. (2020)
Peruban a turisztikai főszezon június és augusztus között van, amikor az éghajlat a legkellemesebb. A nagyobb ünnepeket azonban az esős évszakban tartják, így ha ezeket szeretnénk megtapasztalni, érdemes felkészülni a csapadékos időjárásra. A tengerparti pihenés szempontjából a december és március közötti időszak az ideális.Az ország hatalmas távolságai miatt a legkényelmesebb utazási mód a belföldi repülőjáratok igénybevétele. Ha költséghatékonyabb megoldást keresünk, a távolsági buszok jó alternatívát jelentenek: olcsók, gyakran közlekednek és viszonylag kényelmesek. Buszos utazás során mindig legyen nálunk az útlevelünk, mivel a rendőrség rendszeresen tart igazoltatásokat. A vonatok a tengerpartot és a fennsíkokat kötik össze kelet-nyugati és észak-déli irányban, de érdemes óvatosnak lenni – vonatút során ajánlott éber maradni, hogy elkerüljük a lopásokat. A városokban a buszokkal lehet a legolcsóbban közlekedni, de ezek zsúfoltak. A taxizás kényelmesebb megoldás, azonban az árakat mindig előre kell tisztázni, mivel nincsenek rögzített díjak, és az összeg az alkutól függ.
Májustól szeptemberig, a száraz évszakban, az Andok ideális terep a túrázás és a hegymászás szerelmeseinek. A legnépszerűbb túraútvonal a 33 kilométer hosszú Inka Ösvény, amely Cuzco közelében található. A túra három napig tart, és fizikailag megterhelő, de felszerelést és túravezetőt kedvező áron lehet bérelni. Azok, akik még nagyobb kihívást keresnek, az ország legmagasabb csúcsán, a Limától északra fekvő Huascaránon próbálhatják ki magukat.
A dzsungeltúrák Iquitos városából indulnak, ahol beszerezhetjük a szükséges felszerelést. A rafting szerelmesei Cuzco közelében, a Rio Urubambán találhatnak izgalmas folyószakaszokat. A tengerparti vízi sportok kedvelői számára a januártól márciusig tartó időszak a legalkalmasabb.
A határon körülbelül fél órát várakoztunk, miközben a peruiak szinte megrohamozták a kisboltot, hogy beszerezzék nemzeti italukat, az aranysárga Inca Kolát. Beszédbe elegyedtünk az egyikükkel, megkóstoltuk az italát – az íze pontosan olyan volt, mint a rágógumié, és azonnali függőséget okozott. Innentől kezdve három hétig szinte kizárólag ezt ittuk. Eközben ő kíváncsian érdeklődött a további terveinkről.
– A Titicaca-tó szigeteire szeretnénk menni – mondtuk neki.
A busz ekkor dudált, így felszálltunk, de fél órával később a perui férfi – akinek a nevét sajnos már elfelejtettem – odajött hozzánk, és átnyújtott egy kézzel írt, papírcetlire firkantott háromnapos utazási tervet. A program a következőképpen nézett ki: szállás Punóban, a tópart legnagyobb városában, majd hajóút az úszó szigetekre, aztán tovább Amantaníra és Taquilére, ott szállás és étkezés, majd visszautazás hajóval Punóba, ismét egy éjszaka a városban, másnap pedig busszal Cusco felé. Mindez nagyjából tízezer forintnyi perui solért.
Hús és desszert továbbra sem volt, csak egy bögre teát kaptunk, amit a muña nevű növényből készítettek – ez az emésztést segíti. Mégsem panaszkodtunk: látszott, hogy pontosan azt esszük, amit ők is. Egy hasonlóan szerény ebédért valószínűleg bármelyik egyszerűbb hotelben kifogást emeltünk volna, de itt, vendégségben, hihetetlen hálát éreztünk. Bár fizettünk érte – nem közvetlenül nekik, így nem tudhatom, mennyit kaptak valójában a szállásért és az ételért. Legjobb esetben is talán 10 solt (kb. 1000 forintot 2024-ben) kaphattak. Mégis, valahogy megtisztelő érzés volt egy szegény, de végtelenül barátságos indián család vendégeként enni, és osztozni velük a mindennapjaikon.
Találgatni való: Melyik a kettő közül a magyar, és élő lexikon?
Maca temploma - Elter Karcsi fotója
Andahuaylillas - Szent Péter apostol temploma - Elter Karcsi fotója
* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
© Utikritika.hu. 2012.
Amerikai Egyesült Államok | Amszterdam | Argentína | Ausztrália | Ausztria | Bahama-szigetek | Balatonszéplak-felső | Bali | Barcelona | Berlin | Ciprus | Dominikai Köztársaság | Dubai | Egyiptom | Franciaország | Görögország | Hajóutak | Horvátország | Hongkong | India | Isztambul | Kanada | Kanári-szigetek | Kuba | Kvarner-öböl | London | Madrid | Malajzia | Maldív-szigetek | Mallorca | Mauritius | Málta | Mexikó | Nagy-Britannia | Németország | New York | Olaszország | Párizs | Portugália | Róma | Seychelle-szigetek | Sharm el-Sheik | Skócia | Spanyolország | Sri Lanka | Szingapúr | Thaiföld | Törökország | Toszkána | Tunézia | Vietnam | Zöld-foki Köztársaság
dr Szűcs Ákos, 2024. 04. 04. 10:14
Kedves Nagy Attila, leírná részletesebben?Hol és mit tapasztalt?
Nagy Attila, 2022. 07. 07. 19:32
Igen sajnos nagy a rasszizmus és én is észrevettem az elmúlt években Peruban, Boliviában, Paraguayban. És ez a rasszizmus általában ellenünk fehér emberek iránt irányul.😞 Most 2022-ben senkinek sem ajánlom Peru látogatását, Még nagyobb lett a nyomor még bizonytalan abból élnek az emberek,és ez veszélyt jelent egy utazónak!
Takács E, 2018. 10. 31. 14:36
Tényleg magyar a férfi.Sztem sokan ismerjük :)
Gábor, 2017. 01. 31. 18:37
Utikritika a javából:
http://fikatours.blogspot.hu/2016/10/u.html
attilabaroti, 2014. 03. 02. 20:57
zsuzsa gratula remek az iras.
LiaLia, 2014. 02. 25. 10:52
Zsuzskám!
Remek az írásod, és néha személyesen is mesélhetnél nekem ilyen sok szép színes élményt, tudnivalót!!! (Jó volt az irodából olvasgatni soraid :-)) Puszi!