ÚTIKRITIKA.HU / Cusco

A Peru-t meglátogató turisták számára kötelező beiktatni a programba Cusco város meglátogatását. Cusco a fő turista úti célok egyike Peruban. A város az Unesco kulturális világörökség része.
Jellemzően Cusco a Machu Picchu meglátogatásának "előszobája". Itt akklimatizálódnak a turisták a magas légkörhöz. A Machu Picchu 112 kilométerre van Cusco-tól.
Tengerszint feletti magasság: 3399 méter.
Hőmérséklet: száraz és hűvös, nincs melegebb 19 foknál, éjszaka akár 4 C-ig csökkenhet a hőmérséklet. Az időjárás 2 évszakra osztható: az esős évszak, ami novembertől márciusig tart (míg Peru tengerparti részén tombol a nyár), a száraz évszak, ami áprilistól októberig tart (Peru alacsonyabban fekvő vidékein akkor kezdődik az esős, ködös hűvös időszak).
A fővárosból, Limából nincs vasúti kapcsolat Cuscoba. Alternatívák: busz, gépkocsi, repülőgép. Cusco 1165 kilométerre van Limától. Legalább 4 légitársaság repül Lima és Cusco között, naponta van több járat is. Egy útra a repülőjegy árak 70-90 USD között mozognak (2024).
Cuscoban a júniustól szeptemberig tartó időszak számít főszezonnak, Ilyenkor a legnehezebb jutányos áron szálláshelyet találni.

Fő látnivalók Cusco-ban:

Coricancha Múzeum - Museo del Qoricancha

Múzeumok:
- Inka Múzeum - Museo Inca
- Szt. Katalin kolostor - Museo del convento de Santa Catalina
- Szt. Mercedes kolostor - Museo del Convento de La Merced
- Érseki Palota Múzeum - Museo del Palacio Arzobispal
- Coricancha Múzeum - Museo del Qoricancha
- Kortárs Művészeti Múzeum - Museo de Arte Contemporáneo
- Inka Helytörténeti Múzeum - Museo Histórico Regional del INC
- Székesegyház Múzeum - Museo de la Catedral
- Szt. Jeromos Múzeum - Museo de San Jerónimo
- Természettudományi Múzeum - Museo de Ciencias Naturales

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

A szállás
A tiszta levegő
Cusco esti kivilágításban
A múzeumok
A finom ételek
Guacamole mindenhol hagymával

Nem tetszett

Túl sok a turista
Kevés idő volt Cusco látnivalóira
A Katedrális belsejének helyreállítása
Nem szabad fotózni a múzeumokban
Hűvös idő

Vélemények

"Az Inka Birodalom fővárosát látni kell. Cikázik szemünk előtt az ősi inka építészet maradványa, a fából faragott különböző színű és formájú balkonok a spanyol hódítók emléke. Sajnálom, hogy mindössze két napunk maradt Cuscora, mert a látnivalók negyedét sem sikerült megtekintenünk. Még az inkák által kövekből kirakott-lerakott utcácskákat is csak kombinóval (tanszporter) jártuk be, sok helyen még így is manőverezni kellett a sofőrnek a keskeny sarkokon. Ez egy igazi kőváros, tiszta levegőjével, amit csak addig éreztünk, amíg a szűk, sikátoros utcácskákban ellepett minket a sütés-főzés illata.

A szállás olcsó és pazar. TV, ingyen Wi-Fi, minden szálláshelyen megtalálható. Na, és persze a kokatea. A recepción külön személy tartja kézben az utazási irodák által szervezett turistacsoportok beosztását. Ezzel idáig még nem találkoztam. Így minden turistacsoport időben készen állt az indulásra, senkire nem kellett külön várni. Szervezésben, pontosságban van mit tanulni tőlük, már egyáltalán nem jellemző rájuk a "mañana". Meglepően sokat változtak e tekintetében is. Az ősi inka romokhoz vezető kirándulás sokszor erőltetett samanizmusba ment át. Sajnáltuk a nagy színjátékra elfecsérelt időt, helyette inkább a városban kószáltunk volna, a látnivalókba mélyedve.

A Katedrálist megpillantva előjöttek a régi gyönyörű emlékképek. Készültem, hogy a főkapun belépve a napsugár az aranyból készített főoltáron táncot lejt, majd szikrái szétszóródnak, megvilágítva a Székesegyház belsejét. Ez a látvány továbbra is csak emlék marad, döbbentem rá szomorúan. A mai restaurátorok, építészek szörnyű munkát végeztek az 1986-os földrengést követően. Ennek ellenére Cusco misztikuma magával ragadó." (Szemes Zsuzsa, 2014)

"Ez a kövekből épített város hatalmas élményt nyújtott. Fentről Peru nemzeti állata, a puma körvonalazódik ki Cusco házait szemlélve. Lent az építészeti remekművek bűvöltek el, amiket az inkák alkottak a kövekből. A kis mokány indiánok előtt fejet kell hajtsak. Szerencsére ott létem ideje alatt nem esett az eső, pedig esős évszakban érkeztem és fel voltam készülve, hogy ázni-fázni fogok ezen a területen. Minden esetre tanácsos esőkabátot, meleg holmit magunknál tartani, mert soha nem lehet tudni. Reggel a legnagyobb meglepetésemre a golyós dezodor golyója, mint puskagolyó repült el.

A kis szűk, sikátoros utcákban iszonyú nagy az emberforgalom. A járda vagy annyira keskeny, hogy még egy ember is manőverezve fér el, vagy a házfalakat képező kövek domborodnak ki oly mértékben, hogy az egy autónyi széles úttestre kényszerülünk. Az utcai kis éttermek olcsóak, két-három személy igazán bőségesen jól lakik fillérekből – ha kihagyja a sört. Az ugyanis Peruban mindenhol sokkal többe kerül, mint nálunk. Viszont, érdekes megemlíteni, hogy minden étterem tulajdonos ugyanazt a menüt vagy egytálételt készíti, hogy ne legyen konkurencia köztük. A bevételeket pedig elosztják egymás között, teljesen mindegy, hogy melyik éttermet választja a kedves utazó. Igaz, nem fizetnek adót, így könnyen megtehetik. " (Ny. A.)

Cuzcoban a főbb látványosságoktól távolabb sétálgatva izgalmas falfestményekre lehet bukkanni. De ezektől függetlenül is, aki teheti, iktasson be egy extra napot Cuzcora, amikor nem az Inka örökség nyomában rója az utcákat, hanem hagyja, hogy csak úgy vigye a lába a kevésbé ismert régi utcákon, és élvezze a szembejövő meglepetéseket. (sz.t., 2023)

Templomok

Székesegyház - La Catedral

Cusco városában található a Szent Péter és Pál székesegyház, amely spanyolul La Catedral del Cuzco-nak is nevezik, és az egyik legfontosabb történelmi és vallási helyszín a városban. A székesegyház Cusco főterén, a Plaza de Armas-on található, és a város egyik legismertebb épülete.

A székesegyház építése a 16. században kezdődött, és az inka építészeti stílus és a spanyol barokk stílus keveredéséből született. Az épület falai és mennyezete gyönyörű freskókkal díszítettek, amelyek a koloniális Peru történelmét és vallási életét ábrázolják.

A székesegyház számos kincset és értéket őriz, köztük az egyik legismertebb a Szent János evangéliuma, amelyet a XVI. században az inkák borítottak arannyal. A székesegyházban található még egy nagy orgona is, amelyet a XVIII. században építettek, valamint számos festmény, szobor és szentély, amelyeket a vallási élethez használnak.

A Szent Péter és Pál székesegyház Cusco egyik leglátogatottabb turisztikai látványossága, és minden évben számos látogatót vonz. A székesegyházhoz vezető belépőjegyeket a helyszínen lehet megvásárolni, és az ide látogatók számára ajánlott idegenvezetőt fogadni, hogy teljes körű betekintést nyerjenek az épület történelmébe és jelentőségébe.

Katedrális a Plaza de Armas-on - Elter fotója

A Jézus Társasága - La Compañía de Jesús

Cusco városában található a Jézus Társasága temploma, amely spanyolul La Iglesia de la Compañía de Jesús-nak is nevezik. Ez az egyik legjelentősebb barokk templom a városban, és egyike azoknak az épületeknek, amelyeket a spanyolok a XVII. században építettek, amikor az inkák városát gyarmatosították.

Az épület fő homlokzata csodálatos aranyozott díszítéssel van borítva, amely a perui barokk stílusát tükrözi, és az épület belső részei szintén díszes aranyozott részletekkel rendelkeznek. A templom területe az egykori inka Sun Temple helyén áll, és ezért a templom felépítésénél a spanyolok felhasználták az inkák építészeti stílusát is.

A Jézus Társasága temploma számos festménnyel, szoborral és szentélyekkel rendelkezik, amelyeket a perui barokk stílus és a római katolikus vallás története ihletett. Az egyik legnagyobb látványosság a templom egyik szentélye, amelyben 250 kg arany borítja a falakat és mennyezetet, és amelyet a spanyolok arany- és ezüstbányákban találtak.

A templomhoz vezető belépőjegyeket a helyszínen lehet megvásárolni, és az ide látogatók számára ajánlott idegenvezetőt fogadni, hogy teljes körű betekintést nyerjenek az épület történelmébe és jelentőségébe. A Jézus Társasága temploma Cusco egyik legfontosabb látványossága, és minden évben sok látogatót vonz.

Elter fotója

Mercedesz Templom és kolostor - Iglesia y Convento de la Merced

A Mercedesz Templom és Kolostor Cusco városában található, és egyike azoknak a történelmi épületeknek, amelyeket a spanyolok a XVII. században építettek a városban. Az épület a Plaza de Armas-tól keletre található, és egyike azon kevés épületeknek, amelyeket az inkák előtti időszakból is megőriztek.

Az épület homlokzata elegáns barokk stílusban készült, és a főbejáratánál szép szobrokkal díszítették. Az épületen belül nagy figyelmet fordítottak az aranyozott díszítésekre, és a belső tér is lenyűgöző látványt nyújt. A templom területén található számos kápolna, amelyek közül a legkiemelkedőbb a San Pedro Nolasco kápolna, amelyet a templom alapítója, Juan Jerónimo de Cabrera szentelt fel.

A kolostor részei közül a legérdekesebbek a reneszánsz stílusú kápolna, a Szent Péter és Pál terem, amelyben egy lenyűgöző feszület található, valamint a szerzetesek szobái, amelyeket eredeti bútorokkal berendeztek.

Az Iglesia y Convento de la Merced nagyon fontos szerepet játszott a spanyol gyarmatosítás korában, és fontos történelmi és vallási jelentőségű helyszín a mai napig. Az épülethez vezető belépőjegyeket a helyszínen lehet megvásárolni, és idegenvezető fogadásával teljes körű betekintést nyerhetünk az épület történelmébe és kulturális jelentőségébe.

Szt. Domingo kolostor - Convento de Santo Domingo

A Santo Domingo kolostor (Convento de Santo Domingo) Cusco városában található, és egyike azon történelmi helyszíneknek, amelyek a spanyol gyarmatosítás korára utalnak. Az épületet a Dominikánus Rend építette az 1500-as évek elején, az inka építészeti stílus mellett a spanyol barokk stílusát is felhasználva.

Az épület homlokzata az 1700-as években épült, és lenyűgöző barokk stílusú díszítéssel rendelkezik. Az épületen belül a lenyűgöző stukkókkal díszített mennyezet, valamint a Szent Péter és Pál székesegyházzal való kapcsolata miatt rendkívül fontos történelmi és vallási jelentőségű helyszín. A kolostorban találhatók az egyik legnagyobb szentélyek, amelyeket a spanyolok Peru-ban építettek, és rengeteg értékes műalkotást és régiséget őriznek.

A Santo Domingo kolostorhoz tartozó területen találhatók az inkák egykori épületei is, amelyek közül az egyik legkiemelkedőbb a Koricancha nevű templom, amelyet az inkák az arany templomként tiszteltek, és amelynek falai és mennyezete arannyal voltak borítva. A kolostor területén továbbá megtekinthetők az inkák kertjei, amelyek számos őshonos növényfajt tartalmaznak.

Az épületet látogatók számára ajánlott idegenvezetőt fogadni, hogy teljes körű betekintést nyerjenek az épület történelmébe és jelentőségébe. A Santo Domingo kolostor Cusco egyik leglátogatottabb turisztikai látványossága, és az ide látogatók sokat tanulhatnak a perui történelemről és kultúráról.

Szt. Blaz Templom - Templo de San Blas

A San Blas templom (Templo de San Blas) Cusco városában található, és az egyik legismertebb történelmi és vallási helyszín a városban. Az épület a San Blas negyedben található, és a város egyik legmagasabb pontján helyezkedik el, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a városra.

Az épület homlokzata egyszerűbb, mint a város többi templomának homlokzata, de az épület belsejében található műalkotások és díszítések miatt mégis nagyon értékes. A templom belső terei az inka és a spanyol stílus keveredését tükrözik, és lenyűgöző freskókkal és szobrokkal díszítettek.

m. k. fotója

A templom legérdekesebb része azonban a szószék, amelyet a perui mesterek faragtak. A szószék részletesen ábrázolja az inkák és a spanyolok találkozását, és az épület történetére is utal. A szószék faragványai olyan részletesek, hogy azokat csak nagyítóval lehet szemügyre venni.

A San Blas templomot látogatóknak ajánlott egy idegenvezetővel, hogy jobban megértsék az épület történelmét és jelentőségét. Az idegenvezetők a templom belső tereinek részletes leírását adhatják, valamint bemutathatják a szószék részleteit is. A San Blas templom Cusco egyik legfontosabb látnivalója, és egyedi művészeti értéke miatt is különleges helyet foglal el a városban.

Szóval, egy ilyen mosolygós képért már fizetni kell a turistának - a.n. fotója

Magaslati levegő

"Cusco a tengerszint felett 3399 méter magason fekszik. Azt mondják az okosok, hogy érdemes repülővel érkezni az egykori inka fővárosba, mert az is segít abban, hogy ne viselje meg szervezetünket a magaslati ritka levegő. Így is legalább két napra van szükségünk, hogy akklimatizálódjunk. Még akkor se vigyük túlzásba a mozgást, ha nem érezzük rosszul magunkat. Akkor is nyugodtan, lassan mozogjunk, álljunk ellen a sok kísértésnek, ami csábítóan hívogat minket. A sok lépcső, a rengeteg látnivaló, kirándulások az ősi inka birodalom romjai között. Igyunk nagyon sok folyadékot, és kerüljük az alkohol fogyasztását. A folyadékbevitel hidratálja testünket, kiegyenlíti a szervezetünkben létrejött légnyomáskülönbséget. A koka levélből készített tea is sokat segít, ezt minden szálláshelyen, étteremben kérés nélkül adják a részünkre."

Szállás

Cusco-ban agyon hideg volt este, és fűtés sehol sincsen, a melegvizes zuhany is kérdéses. 😅

"Cuscoban és környékén a szállás kiváló, minden típusú szállás megtalálható, mely kedvünkre való, ízlésünknek megfelel, legyen az szuper luxus hotel. vagy inkább kedves barátságos, inkább otthonias hangulatú. Cusco főteréről a Plaza de Armas-ról kiindulva, szinte egymásba érnek a szálláslehetőségek, csak a részünkre és a pénztárcánknak kedvezőt kell megtalálnunk, ami egyáltalán nem nehéz feladat, hiszen Cusco teljesen berendezkedett az idegenforgalomra. Találunk a főtéren is szállodát, természetesen ennek az ára nem 20 dollár/fő/éj, ezért elkérik akár a dupláját is egy éjszakára, de még mindig olcsóbb, mint nálunk.

A csillagok száma szerint, de lehetőségünk van a szállás jellege szerint is választani. Így találunk luxus, dizájn vagy vásárlási lehetőség szerint, akár vidéki vagy természet közeli hotelt. A szállodák, hotelek mindenhol büféreggelit kínálnak. Az ingyenes WIFI használat is rendelkezésünkre áll. A teafőzésre alkalmas koka levél mindenhol ki van téve, amely segít a magaslati ártalom elmulasztásában. " (Szemes Zsuzsa)

Étkezés

Ajánlott hotelek (2022):

3 csillagos: Amerindia

"A szűk, inkaköves utcákon nézelődve egyre beljebb kerülünk a turisták és a kisvendéglők sűrűjébe. A tulajdonosok, akik maguk készítik az ételeket, sorra invitálják be a turistákat egy jó kis ennivalóra. A bejárati ajtóban hatalmas wog-ban készül, sül a helyi finomság, a sült oldalas. „Pasa-pasa” invitál mindenhol a tulajdonos. Ettől oly lármás az egész utca, szól a latin muzsika, a turisták különféle nyelveken utasítják vissza a hívogató szavakat. Érdekes, hogy mindenhol ugyanaz készül a nagy serpenyőkben. Tudjuk, hogy ki kell próbálnunk a helyi specialitást, és nem is bánjuk meg. Ajánlom mindenkinek. Az étel és az ital árak meglehetősen kedvezőek. Az európai árakhoz képest sokkal olcsóbban tudunk étkezni, mint például nálunk. Itt kapni sült tengeri malacot (Cuy chactado), amit egyáltalán nem bánok, hogy nem próbáltam ki. Szegény. A húsa pedig porhanyós, sokkal ízletesebb, mint a nyúlhús.

Az olajban sült sertéshús, menta, hagyma és a kukorica (chicharrón), közkedvelt lett számunkra, itthon is szívesen készítem, nagyon finom eledel. Kár, hogy a kukorica, ami nálunk kapható, meg sem közelíti a peruit, sem ízben, sem méretben. Pont ezért szeletekre vágják és úgy főzik meg, vagy sütik, hogy a nagy szemek kellőképpen megdagadjanak. A malacsteak (lechón vagy cerdo al horno) szintén Cusco jellegzetes étele. Klasszikus ételük a töltött csípős paprika (rocoto relleno) és a hússal töltött burgonya (papa rellena). Ezen a vidéken ettünk először alpaca (a láma egy fajtája) húsából készült sültet. Nagyon finom, kissé az őzre emlékeztetett, de mégsem annyira vadízű. És az inka leves (puchero saberes-y-sabores), mindent belefőznek, zöldséget, húst, krumplit, amit csak otthon lelnek. A legényfogó levesünkre emlékeztet, természetesen azt is az elengedhetetlen ají-val megerősítve. És a sörük nagyon ízletes. Nem keserű, nem édes. Pont nagyon jól esik egy kellemesen elfogyasztott lakoma után." (Szemes Zsuzsa)

Közbiztonság

,, Egy szép nap ballagtam haza a hostelem felé itt Cuzcoban. A hostel kapujában még vettem magamnak egy fagyit. A szobámat éppen takarította a személyzet, azért bekéredzkedtem, mert a fürdőt ill. vécémet akartam használni. Addig leraktam a szobámban a táskámat. Később elment a takaritónő, én meg ledőltem kicsit. Lényeg, hogy a pihi után észrevettem, hogy eltűnt a táskámból a tárcám. Benne készpénz, helyi picula, úgy kb. 100-120 dollár értékben. De a súlyos baj nem ez. Hanem, hogy a két bankkártyám is eltűnt a tárcával együtt. Kész. Se szállást fizetni, se enni, se hazarepülni nem tudok ( a gépem juli végén indul Ecuadorból, odáig se tudok elvergődni) Ki vagyok fosztva. Más pénzem nincs, úristen, mit csináljak?

Azonnal szóltam a hostel tulajának vagy, nem tudom, menedzserének és határozottan állítottam, hogy a tárcám a szobámból tűnt el. Ez a verzió nem tetszett neki, mert akkor ő a felelős. Egyfolytában azt hajtogatta, hogy nagyon kell mindenhol vigyázni, ő elhiszi, hogy itt történt és nem az utcán, biztosan az egyik szállóvendég rántotta félre az övtáskámban lévő cippzárt, igen, itt a házban, egy észrevételen pillanatban. Mondom neki feldúltan, ez nem egy zsúfolt piac, ez nem egy fiesztázó utca vagy tér, rengeteg emberrel, ez egy hostel, ahol nem kerülök fizikai közelségbe a többi lakóval, milyen cippzárt, micsoda? De ő ragaszkodott a maga idétlen, irracionális verziójához. Zakatolt az agyam, majd ösztönösen eszembe jutott valami: kértem a tulajt, nyissa fel a hostel szemétládáját.

És máig belém ég a pillanat: meglátom a tárcámat a szemétben. Kiemelem. Kinyitom. A pénzem eltűnt. A két kártya benne volt, érintetlenül. Istenem, a szemétben!!!!

Gondolom, biztosan egy egyszerű ember nyúlhatta le, takarítónő vagy más, egyébként fogalmam sincs, hogyan és mikor, olyan ember, aki sietett, talán az életében se használt bankkártyát, nem tudta , mire való, gyorsan a pénzt és gyorsan eltüntetni a nyomokat a szemétben. Nagyon valószínű, hogy ő ezek után a házban maradt, ott volt dolga, mert különben az utcán dobta volna el a tárcám. Ez volt az iszonyú mázli. Tudom folytatni az utam, még ha a készpénzem ugrott is

Durva történeteket hallottam, olvastam – még mielőtt útra keltem is – arról, hogy Peru milyen veszélyes. A kirablások egészen raffinált formáját: taxis elvágtat a csomagtartóban lévő cuccaiddal, a buszban, a fotómasinádat kiemelik, de helyette a fotós táskába egy kólásüvegeet helyeznek, hogy érezzél valami súlyt és ne gyanakodj, sőt emberrablásról is hallottam, addig tartják a turistát fogva, amig naponta le nem húzza a limit-összegét a saját bankkártyájáról, stb. stb. Az ember, persze, fél is egy kicsit, de inkább azt gondolja, miért éppen velem esne meg hasonló?

Nagy tanulság volt, végül is valamilyen happy enddel." forrás

Egyéb hasznos információk

A városközponton belül a taxiknak 2,50 sol/fuvar szabvány tarifája van. A taxisok persze megpróbálnak ehelyett 3 sol-t "érvényesíteni". Csak taxi jelzésű járművet vegyünk igénybe, azaz ne üljünk be feketén dolgozó autókba. Közlekednek Cusco-ban úgynevezett kombik is. Ezek 0,70 sol-t kóstálnak. Nagyon gazdaságos, viszont nem igazán kényelmes közlekedési eszköz.

Látnivalók

Quorikancha

A Qorikancha, más néven "arany templom", Cusco városának egyik legismertebb és legfontosabb történelmi helyszíne. Az épületet a XVI. században az inkák építették, és az egyik legfontosabb templomuk volt, amely az inka birodalom vallási központjaként szolgált. Az épületnek különösen nagy jelentősége volt az Inka Napisten, a "Inti" tiszteletére épített arany templomaként.

Az épület falai és mennyezete arannyal borítottak voltak, és rengeteg értékes drágakővel és arannyal díszítették. Az inkák szerint az arany és a drágakövek az égi istenek ajándékai voltak, és a templom aranyozott díszítései azt jelképezték, hogy az inka birodalom a világ középpontjában áll.

Az arany templomot a spanyolok elfoglalták a XVI. században, és felhasználták az épület aranyát a saját művészeti és építészeti projektekhez. Az épület ma már nem arannyal van borítva, de a falak és mennyezet freskói még mindig lenyűgöző látványt nyújtanak, amelyek az inka vallási életét és történelmét ábrázolják.

A Qorikancha területén található a Santo Domingo kolostor, amelynek építése az inka birodalom időszakában kezdődött, és amelyet később a spanyolok használtak fel. A Santo Domingo kolostor épülete és a Qorikancha történelme az inka birodalom és a spanyol gyarmatosítás kultúrájának keveredését tükrözi.

A Qorikancha ma Cusco városának egyik legnépszerűbb turisztikai látványossága, és az épület történelmi és kulturális jelentősége miatt a látogatók számára ajánlott idegenvezetőt fogadni, hogy teljes körű betekintést nyerjenek az inka birodalom és a spanyol gyarmatosítás történelmébe és kultúrájába.

Elter fotója

Történelem

"Cusco eredeti kechua nyelven Qosco, ami spanyolul köldököt jelent. Áttételesen központnak vagy találkahelynek lehetne fordítani. Én inkább bölcsőnek nevezném, ami nem is áll ez messze a valóságtól, hiszen körös-körül égbe nyúló hegyek veszik körül a medencében fekvő egykori inka fővárost, melyet évről-évre a világ minden tájáról érkező archeológusok kutatnak és csodálnak. Több, mint egymillió látogatót vonz évente. A legenda szerint a Nap Isten két gyermeke, Manco Cápac és Mama Ocllo a Titicaca-tótól azzal a küldetéssel indult útnak, hogy olyan helyet találjanak, mely egy nagy királyi központnak megfelel. Egy másik mítosz szerint négy fiútestvér indult útnak Pacaritambu barlangjaiból a hozzájuk tartozó négy hölgy társaságában. A legenda szerint az egyik testvér, Ayar Manco és párja, Mama Ocllo alapították a várost.

Teljesen mindegy, hogy a régi mítosz melyik verzióját fogadjuk el, Cusco a csodálatos inka birodalom központja, a legősibb városi település, mely a pre-inka időkre nyúlik vissza. Hivatalosan 3000 éves, de találtak már itt 5000 éves pre-kerámiai leleteket, mely megcáfolja Cusco város születésének az időpontját. Az ősi birodalom megmaradt romjai előtt hitetlenkedve állunk, hogyan is tudták azokat a hatalmas köveket megmozdítani, és nem csak megmozdítani, egymásra építeni, úgy, hogy azok még befele is dőlnek, hogy ellenálljanak a gyakori földrengésnek. Kiváló példa erre Saqsaywaman, monumentális komplexuma, a Nap Háza, mely cikk-cakkban épült az andoki indiánok által. Cusco várossal együtt elsőként került be a világ új 7 csodája közé.

Jóllehet, mint már korábban említettük i.e 1400-as években már létezett Cusco városa, az i.e. 1200-as években egyre jelentősebb lett az inka társadalom számára. Körülbelül erre az időre vezethető vissza, hogy akkor érte el az Inka Birodalom terjeszkedése csúcspontját. Ettől az időtől folyamatos hanyatlás kezdődött a spanyol hódítók 1533-as megérkezéséig. A spanyolok beköltöztek a jelenlegi fővárosba, Limába, ahol a gyarmati kultúra virágzásnak indult. Cusco viszonylagos fontossága fennmaradt, mint a spanyol alkirályság perui közigazgatási központja. A hatalmas mennyiségű művészet és a gyarmati építészet szerte a városban erről az időszakról tanúskodik. Sajnos a Katedrális belső tere az 1986-os földrengésben hatalmas károkat szenvedett. A mai kor restaurátorai némi "hibával" és azt is csak részlegesen tudták helyreállítani.

Ebben az időszakban az inka nemesség Cusco völgyében bizonyos kiváltságokat vívott ki magának, amely lehetővé tettes, hogy viszonylag békében éljenek és keveredjenek a hódító spanyolokkal. A békét csak " relatív" módon tartották fenn. 1536-tól volt jó néhány Manko Inka által vezetett felkelés, mely az ősi inka dinasztia utolsó leszármazottja Tupac Amaru kivégezésével ért véget 1572-ben. 1821-ben, miután lázadások sorozata söpört át egész Latin-Amerikán, Peru elnyerte függetlenségét. Ekkor lett Lima az ország fővárosa. Ezzel egyidejűleg Cusco elnyerte "Dél-Amerika régészeti fővárosa" címet. Ez az elismerés történelmi jelentőségű nem csak a Peruban, hanem az egész kontinensen. 1983-ban Cuzco város az UNESCO által a Világörökség részévé vált. " (Szemes Zsuzsa)

Olvasmányos linkek

"Első napunk Cuzcoban a város felfedezésével telt (érteni kell ez alatt, hogy körbesétáltuk a Plaza de Armast és környékét), megvettük a - Lonely Planet szerint mindenhová jó - turistico bileto-t (vagy valami ilyesmi), és persze az első helyen - katedrális - kiderült, hogy ez már messze nem igaz, pl. Cuzcoba az összes templomban külön kell jegy. Így a katedrális mellett döntöttünk, ami megérte: három templom van egymásba építve, mindegyik külön stílusban, fő látványossága az Utolsó vacsora festmény, ahol Jézus előtt az asztalon tengerimalac (LP szerint) vagy vad csincsilla (templomi kiírás szerint) van.

A katedrális után sétáltunk még a környéken és persze belebotlottunk a Somáék által ajánlott Jack's cafe-ba, amit persze rögtön ki is próbáltunk. Tulajdonképpen a Times Squaren is ülhettem volna, olyan volt a hangulat. Mango juice (ezek az egyik legjobb dolgok itt, a különböző italkák, finomabbnál finomabb gyümölcssel - és persze helyi vízzel, amit szerencsére meg mindig jól bír a gyomrunk), szendvics, mindez leöblítve egy isteni tejeskávéval (tudod, tudom, mar elmúlt reggel 11 óra, de mióta itt vagyunk nem ittunk rendes kávét, illetve a Colca Canyonban a nescafe nagyon finom volt, valószínűleg azért mert a tejet hozza az udvaron legeéesző tehénből direkt kaptuk" forrás

"A Cusco-i reptérről rögtön a szállodánkba mentünk, ahol a környék nevezetességével, koka teával vártak. (A koka tea a koka cserje leveléből készül (amiből a kokain is), az íze olyan, mint a zöld teának és állítólag jó a hegyibetegségre. A városban a koka teán kívül koka cukorkát is lehetett kapni, szinte mindenhol. A koka cserjét egyébként állami engedéllyel szabad termeszteni Peruban, mivel a cserje leveleit nemcsak teának és cukorkának használják, de gyógyszernek is.) Mivel délelőtt érkeztünk, még aznap volt időnk körülnézni a városban - bár Cusco viszonylag nagy (kb. 400ezer lakosa van), a történelmi városrész könnyen végigjárható gyalog is. A történelmi városrész - mint Latin-Amerikában a legtöbb helyen - a korabeli spanyol stílust tükrözi." forrás

"A kalauz kiüvölt Cusco. Igen. Huh ezt elértem. 20 sol lett volna a viteldíj, a nő is ennyit adott nekem vissza, de próba szerencse. Elmondtam a sztorit a kalauznak és azt mondtam, hogy csak 10 solom van, és nem kérek jegyet naná, hogy beleegyezett. Én meg a hátsó 5 széken elterültem. Cuscoban reggel megkerestem az előző buszt, a tetőn volt még a cuccom, a sofőrt is felébresztettem, de ez már másik figura, nem az akitől kérdeztem az indulást. Kivettem a hálózsákom, néhányan bent aludtak, mert itt ez a szokás, ha korán érkezik a busz. Cusco után inka ösvény." forrás

"A turista, az egy más kategória itt Peruban. Azt államilag, központilag szívatják, fejik, mégpedig kíméletlenül. Befizetsz egy három napos túrát, mondjuk, a Colca kanyonba. Az, mit tudom én, 40-50 dollár. De ezen túl, amikor a kanyon küszöbére lépsz, még kell fizetned huszonvalahány dollárt, a belépésért. Bárhol ugyanez a helyzet, változó összegekkel, de soha nem kevéssel. Egy napos túra a Titicaca tavon, mondjuk, 10 dollár, de akárhány szigeten kiköt a hajó, az fejenként és szigetenként még 8 dollár, csak azért, hogy kilépsz a partra. De a legarcátlanabbak éppen itt Cuzcoban, hiába, a legtöbb ember pont Cuzcoért, meg a Machupicchuért jön Peruba. Tele van inka romokkal a város és környéke. Oké.

A romok, vagy erődök vagy falak megtekintése ott kezdődik, hogy 43 dollárért kell venni egy un. turista-jegyet, boleto turistico, amolyan bérlet-félét. Egyenként nem lehet befizetni a belépőt egy-egy helyszínre. Csak így, kupacban. A belépőhöz még rájön maga a romtúra ára, idegenvezetőstül. Ha tehát csak egyet szeretnél megnézni, akkor is negyvenhárom dolcsit fizetsz, de azt még csak alapjáraton. Na most már: egy-egy ilyen túra során vannak még extrák: kiderül, hogy ez vagy az a látványosság még sincs benne a turista bérletedben. A rom igen, a hozzátartozó templom nem. Egy pár muzeumra is érvényes ez a bérlet, itt Cuzcon belül, de a legjobbakra még véletlenül sem. Ahogy egyetlen egyházi épületre, templomra se, ezekre külön „egyházi bérletet” kell venni, a franc tudja mennyiért. Nem is folytatom. A gringo fizessen. Mi az neki? Fizessen a dög, ha látni akar minket. Ezt a központi intézkedést még az itteni turistairodák se szeretik vagy helyeslik. Egyáltalán nem, mert nem érinti jól a klienseiket (2015)" forrás

,, Lima után igazi felüdülés volt Cuscoba, a hajdani inka fővárosba érkezni. A város elnevezése, azt jelenti, a világ köldöke. Hangulatos város, vidám hippikkel és kevésbé vidám indiánokkal. A magassági levegő problémájával itt szembesültünk először, mivel ez a városka 3400 méter fölé épült. Amikor kiszálltam a repülőből, éreztem, hogy bizony szédülök és a lábam is remeg picit. A szállásra érve azonnal koka teát kezdtünk szürcsölgetni és láss csodát, ez segített. Másnap aztán már kutyabajom sem volt.
Cusco picit Szentendrére emlékeztet...egy része dombtetőre épült, számos szűk, de annál hangulatosabb utca szegélyezi. Az alsó területen találhato a főtér, a Plaza de Armas két gyönyörű katedrálissal.

Az utcácskák telis tele vannak pici boltokkal, kávézókkal, éttermekkel. Mi is találtunk egy hangulatos kis helyet, amit a helyiek üzemeltettek. Bébi alpakkából, csirkéből, marhából készült ételek mellett a pizza is megtaláható volt az étlapon. Utóbbit nagy búbos kemencében sütötték. Kedvesek és vendégszeretőek voltak, túl azon, hogy jól is főztek :) (2015)" forrás

,, Cusco elsőre ugyanolyan szakadt, mint bármelyik perui nagyváros, de a belváros pöpec. Itt már világos, miért ilyen híres ez a hely. A főtér körüli árkádok ugyan KFC, Meki, Starbucks üzleteket rejtenek, de nagyon szolidan, jól illeszkednek a környezetbe. Mi minden esetre kihagyjuk és egy elegáns étterembe ülünk be közvetlen a katedrális mellett. A menü csábító, a kiszolgálás tökéletes, igaz, egy átlag kaja sörrel, salátával 4-5 ezer, ami itt már a top kategóriának számít. Volt olyan indíttatásom, hogy esetleg rendelek egy tengeri malacot, végül is Rómában edd azt amit a rómaiak, de szegény párákat úgy sütik meg, mintha egy denevér lenne kitárt karokkal. Inkább egy alpakka sültet választottam és nem bántam meg.

A Szállásunk igazán csúcs. Tökre a belvárosban egy kis butik hotel ódon szobákkal, nyikorgó fapadlóval. Mondjuk úszik a fürdőszoba, amikor lehúzom a wc-t, de oda se neki, van wi-fi. Az pedig most különösen fontos, mert egy kártya reklamációt akarok bonyolítani az otthoni bankommal, márpedig én csak VOIP alapú telefonnal vagyok hajlandó külföldről telefonálni. (Aki esetleg még nem tudja mi az, nézzen utána a neten, rendkívül sokat tud vele spórolni barangolásai során.)

Utunk egyik legjobban várt részéhez értünk. Végre nincsenek előttünk végeláthatatlan kilométerek sivatagokon és pampákon keresztül. (Itt jegyezném meg, hogy a perui pampák is sivatag kinézetűek, nyoma sincs az Argentínából ismert fűféléknek.) Vannak viszont csodálatos Inka romok szerteszét a környéken, viszonylag kis távolságon belül. Mindjárt az első a Cusco szélén található Saksaywaman citadella. Mielőtt odaérnénk, a hegytetőn találjuk a riói Jézus szobor gagyi másolatát. Ha a műalkotás miatt nem is, a panoráma megér egy perc megállást főleg, hogy a szobor lábáig lehet felmenni kocsival. Próbáltuk felfedezni a puma alakzatot, mert hogy a sztori szerint az első inka, Manco Cápac, aki a várost alapította, egy hatalmas pumát formázott meg a házakkal, az inkák szent állatát. Központjában emelkedett az arannyal borított Naptemplom, a birodalom legszentebb helye, amely több ezer papnak adott otthont, és egyben a legjelentősebb inka csillagvizsgáló volt. Aztán jött a spanyol Pizarro… és felépíttette a Santo Domingo templomot a Naptemplom lerombolt alapjaira. Egy ásatás során megtalálták az eredeti inka templom néhány termét. „Lenyűgöző mérnöki tudásról tesznek tanúbizonyságot, össze se hasonlítható az európai építészettel” olvastam valahol. Hát valóban nem. Ekkortájt Európában már a korai gótika jegyei mutatkoztak a templomokon, gondoljunk csak a Mátyás-templomra, hogy a Notre-Dameról, Kölni dómról vagy a Reimsi katedrálisról ne is beszéljünk.
Megmondom őszintén, tetszik a hatalmas csiszolt sziklák egymásra pakolása, de azért ne túlozzunk már! Az agyon magasztalt Inka kultúra túl van egy kicsit értékelve. A világ más tájain már lejárt lemez volt az óriás piramisok, vagy a holdról is látszó falak építése.
Sokkolt a bejáratnál lévő jegyárus, amikor közölte, hogy 7.000,- a beugró egy főre Saksaywaman-ba, ami valójában csak egy rakás kőhalom egy nagy réten. Jöhetnek nekem a dumával, hogy némelyik súlya állítólag a 100 tonnát is eléri, meg hogy a 22 cikk-cakkból álló falrészleten, milyen zseniális a fényjáték, hétezer ezért a mutatványért akkor is túlzás. Végül Pedró kinyögi, hogy van egy bérletük is, ami az összes környékbeli kőrakáshoz érvényes és ezt potom 13 rugóért méri. Ezt az opciót választottuk és fájdalmas arckifejezéssel kezébe nyomtam 26 ezer forintnyi solt. Ahogy mondom, köveken kívül semmi nincs itt, ezért hamar végeztünk.

Innen egy köpésre van Q'engo. Érdemes egy kört sétálni itt, mert van a sziklák között két szűk szurdok, ami látványos. Az alsó parkoló felől ingyen be lehet lógni, de mivel a bérletünk ide is jó volt, a főbejárat felől közelítettük meg a helyet. Érdekes volt látni, hogy egy csomó perui kisdiák nyüzsög az ilyen helyeken. Minket annak idején Sopronba vittek osztálykirándulásra, a sok kis Pedrót pedig ide cígöli az osztályfőnöke. Ők is kábé annyira törődnek Túpac Amaru históriájával, mint mi a Tűztorony építészeti megoldásaival, amit csak csendben jegyzek meg, hogy márt ott állt Sopron közepén, amikor ezek itt összehordták a sziklahalmokat.
Puca Pucara egy szép völgyben lévő újabb kőrakás, ami annyiban különbözik a többitől, hogy kissé vöröses színűek a kövek. Ami az útról látszik az untig elég, kár az ízületeinket terhelni, fentről sem szebb a kilátás. Innen szinte kőhajításnyira van Tombomachay, amiről csak annyit tudtunk meg, hogy pihenőhelyként szolgált. Egy hosszú séta végén forrás, kirakva a már jól ismert sziklatömbökkel.

Pisac inka teraszai is fizetősek, de mivel benne volt a bérletünkben, szépen felmásztunk, ha már ki van fizetve. Tök felesleges volt. Szép kilátás nyílik ugyan a falura, de a szemben lévő hegyről, amerről megközelítjük a falut, ugyanolyan a kilátás sőt, még magát a teraszokat is szemből látjuk. Ami annál érdekesebb volt a falucska piactere, amit még az útikönyvek is megemlítenek. Parkolója elég nehezen megközelíthető, egy autó széles sikátorban kell haladni és reménykedni, hogy nem jön szembe senki. A főtéren kifogtunk egy helyi ünnepséget kinyalt férfiakkal, népviseletbe öltözött asszonyokkal és gyerekzsivajjal. Elidőztünk itt egy cseppet, mert rengeteg volt a fotótéma sőt, még hagytuk, hogy az egyik festőművész ránk sózzon egy Machu Picchu grafikát ötezerért.

Késő délután volt már, amikor szálláshelyünkre és mai utolsó attrakciónkhoz Ollantaytambo-ba érkeztünk. Hatalmas tömeg jelezte, hogy itt valami nagyobb durranás van. Természetesen nem mondok újat, itt is csak sziklák vannak teraszos elrendezésben, csak itt egy kicsit magasabbra lehet felmászni, már ha tudsz haladni a lépcsőkön a hömpölygő emberáradattól. Kínai csoport szelfizik az út közepén, majd elkezdik visszanézni a fotókat, nem törődve, hogy más is van itt rajtuk kívül. Nem sok kellett hozzá, hogy lecsapjam valamelyiket. Eközben eleredt az eső, úgyhogy ciki vagy nem, előkerült az esernyő, ami tökéletes diszharmóniában volt a túrabakancsunkkal. Szállásunkat a vonatállomás közelében foglaltam, hogy a holnap hajnali indulást megkönnyítsem. Cserébe viszont tuk-tukot kellett foglalni, ami háromszázért bevitt a falu főterére, ahol a hangulatos kis éttermek egyikében megvacsoráztunk. A kaja ugyanannyi, mint Cuscóban volt, csak szarabb, viszont volt literes sörük, ami a legjobb méret egy ilyen kimerítő nap végén. (2016)" forrás

,, Cuscoba érkezésem után nagyon hamar felfedeztem a Choco Museo-t. Először azt hittem, hogy nincs is múzeum, csak kézműves csokikat árusító bolt egy hangzatos név alatt. A boltban mindent végig lehet kóstolni, mielőtt vásárol az ember. A csokoládén kívül van többféle lekvár és legalább ugyanennyi ízben csokilikőr. Kóstolás közben aztán kiderült, hogy a múzeumba egy másik utcából kell bemenni, egy udvaron keresztül, a második emeletre. Miután megtaláltam, rövid várakozás után jött egy lány, aki megismertetett a csokigyártás folyamatával lépésről lépésre, a csokoládébabtól kezdve az ízesítésig. A legjobb az volt, hogy ezután itt is újra végigkóstoltunk mindent. Érdekes volt a kakaótea, amit a kakaóbab héjából főznek. (2017)" forrás

Nem elégedtünk meg az ayacucho-i magassággal, úgyhogy mentünk keletre, Cusco (3400m) felé. Egy csaknem 17 órás buszúttal a hátunk mögött végül meg is érkeztünk a szent inka városba, melyet a helyiek az "El Ombligo del Mundo" ("a világ köldöke") elnevezéssel is illettek (úgy tartják, hogy amint az embernek is vannak különböző csakra pontjai, úgy Földünkön is megtalálhatóak nagyban ezek az energetikai csomópontok- a köldök területén található a Solar Plexus nevezetű csakra, ez lenne tehát Cusco).
Ez a város azért annyira híres, mivel egykor az Inka Birodalom fővárosa, vallási, politikai és kultúrális központja volt. Állítólag az indiánok által mélyen tisztelt első inka, Manco Cápac alapította. Rengeteg mai napig jó állapotban lévő inka romot lehet itt felfedezni, melyek építési technikájának különlegessége, hogy habarcs nélkül húzták fel a falakat. Hatalmas kődarabokból, tetris-hez hasonló pontossággal összeillesztett építményekről beszélünk (egyébként az egyiptomi piramisokhoz hasonlóan mai napig rengeteg elmélet született arról, hogy hogyan is lett kivitelezve ez az építési stílus, egyértelmű válasz viszont annál kevesebb létezik).
Cusco egyébként az egyik legkedveltebb kiindulópontja a "Világ Új Hét Csodájának" nyilvánított Machu Picchu-hoz vezető útnak.
A város egyébként gyönyörű, bár klausztrofóbiásoknak nem ajánlanám annyira, hiszen rendkívül keskeny macskaköves utcák jellemzik. És rengeteg lépcső. Itt nagyon nincs is szüksége az embernek edzeni járni, hiszen egy egyszerű séta a legközelebbi boltig biztosítja a szükséges napi testmozgást. :D
Az egyetlen negatívum számomra Cusco-val kapcsolatban az volt, hogy egy kissé "turista központtá" nőtte ki magát... Ugyanis rengetegen utaznak ide csak azért, hogy találjanak egy sámánt, aki vagy kokacserjelevelekből olvas nekik, vagy vezeti őket egy Ayahuasca szertartás alatt. Egyébként ezzel eddig semmi baj nem lenne, de mivel elég felkapott lett ez a szolgáltatási ágazat, ezért szinte minden utcasarkon lehet "abszolút hiteles és autentikus sámánokat" találni, akik hihetetlen összegekért hirdetik a fent említett szertartásokat meg egyebeket. Számomra ez egy kicsit elvett az élményből, de ezen kívül nem tapasztaltam egyéb kellemetlenséget. (2021) forrás