ÚTIKRITIKA.HU / Karesz és a közönséges tapír (Tapirus terrestris)

Karesz és a közönséges tapír (Tapirus terrestris)

Egyszer Peru Loreto tartományában Iquitosból hajóztunk az Ucayalin (ez az Amazonas ottani neve) a Napo torkolatának irányába. A folyó néhol olyan széles, hogy alig látszik a másik oldala. Viszont ahogy behajózunk a keskeny csatornákba - ezeket arrafelé igarapéknak hívják -, a távolról sötét foltként magasodó trópusi esőerdő fái már egyenként felismerhetőek és sejtelmesen magasodnak fölénk. Igazi mesevilág! Az alig mozgó pocsolyákban Victoria regiák úsznak, a víz alatti világ pedig az anakondák és más egyéb veszélyes fajok otthona. A világ legbővizűbb folyójában mintegy 3000 halfaj él, köztük az olyan félelmetesek, mint a pirarucu (arapaima), vagy a paraya (vámpírhal), meg a kisméretű, de rendkívül falánk piranyák. A hosszú, egyetlen fatörzsből kivájt csónak nehezen veszi be az éles kanyarokat, ezért lassan halad, van időnk nézelődni. A zajos motorhang rontja esélyeinket, mi mégis bekapcsolt fényképezőgépekkel várjuk, hátra lencse végre akad valami igazi érdekesség. Ahogy elérjük őserdei szálláshelyünk mólóját, egy nagy sötét úszó tömeget pillantunk meg. A titokzatos élőlény orra, meg felső ajka rövid ormányt alkot, ez jól láthatóan kilóg a vízből, jobbra-balra mozog, ezen keresztül lélegzik. Egy tapír! Micsoda szerencse, hiszen a közönséges tapír rendkívül félénk állat, jó a szimata, meg a hallása is, s emiatt nehéz vele természetes körülmények között találkozni. Amúgy békés növényevő, s mivel szeret úszni, kiváló prédája a kajmánoknak és óriáskígyóknak. Mindenki lázasan fotózgat, s közösen sopánkodunk, hogy a kikötés miatt elveszítjük látókörünkből ezt a bájos teremtményt. Ám José, a helyi guide mindenkit megnyugtat: ez nem egy vadállat, hanem egy háziasított példány, majdhogynem családtag, aki a Nancy névre hallgat. Pár évvel ezelőtt a yagua indiánok megölték és megették az anyját, ekkor vette magához a Heliconia resort személyzete. Felnevelték, s Nancy az évek során teljesen emberbarát lett, simogatható, fotózható, incselkedő teremtmény. Mókás momentum volt az őserdő mélyén töltött napjaink alatt a cölöppallókon egykedvűen sétáló, a lépcsőkön le-feljáró, sőt, az éttermi asztalok között is kószáló hatalmas tapír. Ennek kb. húsz éve. Ha azt vesszük, hogy egy tapír akár 25-35 évig is élhet, talán Nancy máig odaadóan szórakoztatja az arra járó turistákat…

Elter Karcsi fotója

Kommentek