ÚTIKRITIKA.HU / Peru biztonságos?









Peru biztonságos?

Peru biztonságos? - 2022

Bár ez a téma is azok közé tartozik melyeknél az általánosítás nem a legegyszerűbb dolog az ország mérete miatt, de mindenképp kell róla néhány szót szólni.

Gyakori mendemonda hogy a minden Dél-Amerikai ország veszélyes; mindenhol a drogkartell tevékenykedik, bűnözők szabadon rohangálnak fegyverekkel, vagy éppen az, hogy az utcán bárki bármikor megkésel egy európai turistát 3 dollárért is. Na hát ez azért így elég téves állítás, úgyhogy vegyük sorra a tényeket.

Egyrészt nem lehet egy ekkora kontinenst egy kategóriába besorolni. Igen, vannak országok ahol jelentősebbek az említett problémák, de adott országokon belül is óriási eltérések lehetnek.

A gyakran emlegetett kartell problémák egyébként inkább az északi országokra jellemzőek. Ecuador, Chile, Peru, Argentína, Paraguay illetve Uruguay ilyen szempontból nem, vagy szinte alig érintettek. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a felszín alatt biztosan vannak ,,rosszban sántikáló” egyének, szervezetek, még ezekben az országokban is.

Perut sokan a lámákon és a Machu Picchu-n kívül még a kokainnal asszociálják (ahogy sok más Latin-Amerikai országot is), amire sajnos a legtöbb esetben alapul szolgál a tény, hogy bizony itt is működnek olyan titkos üzletek, melyek kihasználják a szent növényből előállított szer üzleti potenciáját. Ez azonban turistaként szinte egyáltalán nem észrevehető, Perura nem jellemzőek a filmekben látott utcai ,,gang” harcok, lövöldözések, vagy a civil embereket is reszketésben tartott aktív drogkereskedelem. Persze azért fontos tudni, hogy itt vannak olyan környékek, kerületek ahova még a helyiek sem szívesen mennek, de általánosságban az az igazság, hogy turistaként szinte 100% hogy nem fogunk ilyesmit tapasztalni.

Arról, hogy civileknek mennyire könnyen, vagy éppen ellenkezőleg, nehezen lehet beszerezni fegyvereket, sokat nem tudok. Az viszont bizonyos, hogy Peruban országszerte rengeteg rendőr van. Ez annak köszönhető, hogy igen jól keresnek, valamint, hogy a rendőri tanfolyam elvégzése is igen egyszerű. A végzettség megszerzése érdekében ugyanis sokkal kevesebb követelményt kell teljesíteni, mint például Magyarországon.

Minden rendőr hord magánál fegyvert, sőt az is gyakori, hogy pisztolyukat kibiztosítva, kezüket rajta tartva állnak készenléti helyzetben bankok, vagy akár éttermek előtt... Elsőre elég ijesztő látvány, de valójában ez lehet hogy csak a fegyelmezettség megőrzésére szolgál, nem tudom. Mindenesetre még soha nem voltam szemtanúja semmilyen attrocitásnak.

Katonák közül is rengetegen mozognak az utcákon, nekik még profibb a felszerelésük. Egyébként a civilekkel és turistákkal nem szemétkednek, szerintem a cél tényleg inkább a külföldieknek fenntartott nyugalom, ezáltal pedig a jobban növekvő turizmus, gazdaság.

Érkezésünk előtt sok olyan sztorit hallottunk, hogy a pénzt fehérneműbe, a telefont pedig az övtáskába kell elhelyezni, meg hasonlók. Természetesen így is készültünk, de az az igazság, hogy kellemeset csalódtunk. Hangsúlyozom, hogy ezek a saját tapasztalataink, és lehet, hogy csak nekünk volt szerencsénk- nem tudom- mindenesetre igyekeztem mindig objektív módon is szemlélni az utcai életet, hogy tisztább képet kapjak arról, hogy milyen is valójában a perui közbiztonság.

Ebből a szempontból egyébként a ,,legrosszabb” kerület ahol voltunk, az a limai Los Olivos lenne, ez a reptérhez egyik legközelebb eső része a fővárosnak. Több helyi is mondta, hogy nagyon vigyázzunk, ugyanis a bűnözők előszeretettel rabolják ki a “gringokat”. Valóban nem a legrendezettebb ez a kerület, de ahhoz képest hogy a 16 kg-os hátizsákokkal, plusz még 2-3 kistáskával és egyéb holmival a kezünkben kellett néha sétálnunk, nem ért minket semmilyen ellenünk irányuló támadás, vagy lopás kísérlete. Nyilvánvalóan nekem óriási biztonságérzetet adott párom jelenléte, de igazából egy pillanatig sem féltem. Az emberek kedveseknek tűntek, nem keresik a bajt, sőt, kifejezetten segítőkészek.

Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy Peruban az átlagmagasság férfiaknál 165.3 cm, míg a nőknél 152.9 cm. Ugyanezen adatok a magyar férfiaknál 179.14 cm, nőknél pedig 165,84 cm, én pedig a 173 cm-es magasságommal nem éreztem azt a fenyegető érzést, hogy bárki egy támadás során a földbe tudna tiporni...

Szóval még Los Olivos-an sem történt velünk semmi negatív esemény ilyen téren. Nyilvánvalóan este azért nem mentünk ki az utcára, de soha nem éreztük magunkat feszengve. Bár a helyiek sokszor említették, hogy a valódi kihívás az a Callaos nevű környék lenne, hiszen oda még ők is félnek eljárni. (Igazából ezt csak hallásból tudom alátámasztani, én még soha nem jártam arrafelé).

Ahogy mentünk tovább utunkon, méginkább csak nagyobb biztonságban éreztük magunkat. Valójában minden olyan helyszín, ahova a turisták is ellátogatnak, viszonylag biztonságosnak mondható. A városok külső részei azonban már kicsit veszélyesebbnek néznek ki, de azok sem vészesek, ha párjával vagy csapattal megy az ember. Lehet hogy egyedüli nőként nem a legideálisabb, de nem egy ,,solo traveller” hátizsákkal utazó fiatal lánnyal találkoztam akik megtették ezeket az utakat is úgy, hogy nem esett semmi bajuk.

Hajléktalan embert én például az ittlétem alatt csak egyszer, talán kétszer láttam. Őszintén szólva nem tudom, hogy itt mi a szabály, tartózkodhatnak-e az utcán vagy sem, vannak-e egyáltalán ilyen szerencsétlen helyzetben lévő emberek, vagy valóban ilyen csekély a számuk... Az bizonyos azonban hogy legtöbbször a tradicionális öltözéket (karimás keménykalap, többrétegű felsőöltözék/pulóverek, színes szoknya, fonott haj stb.) viselő; nagy, szivárványos zsákot cipelő nénik szoktak néha a járdaszegélyen megpihenni, de ez teljesen érthető, hiszen mindig valami nehéz dolgot cipelnek hátukon.

Puno például az egyik legbiztonsagosabb helyek közé tartozik. Rengeteg fiatal mászkál az utcákon, késői órákban is, (ha éppen nincsen karantén tilalom) a rendőrök pedig non-stop dolgoznak. Ritkán előfordult, hogy egyedül mentem haza a munkám után, ha éppen párom nem jött elém és a kollégáim is más irányba sétáltak, de soha nem történt semmi ami félelemre adott volna okot (ez Puno város központjává vonatkozik!).

Összességében azt kell mondanom, hogy Peru biztonságos helynek számít a legtöbb szempontból.

Viszont sajnos szomorúsággal tölt el egy olyan esemény, ami a közelmúltban történt, a belga hölgy, Natacha de Crombrugghe esete. Mindenkeppen említést kell tennem róla, hiszen nem lenne hiteles és teljes ez a blogbejegyzés, ha nem vennènk számításba a történteket. Bár igen kevés információt tudunk még mindig az esetről, ami bizonyos, az az, hogy az egyedül utazó lány január 24-e óta hiányzó személynek számít. Utoljára Arequipában, az ismert Colca-Canyonban látták. Azóta semmi hír nincs róla, állítólag csak a hátizsákját találták meg a hotelben, ahol tartózkodott. A belga és a perui kormány is egyaránt részt vesz keresésében, mely mára már világhírré nőtte ki magát, a belga külügyminisztérium pedig kireptette a szülőket az Andok térségébe a nyomozás idejére.

Egy másik említésre méltó sajnálatos jelenség, (mely viszont igen jellemző Perura), az a ,,Sendero Luminoso” (,,Shining Path”- azaz ,,Fényes Ösvény”) kommunista gerillaszervezet, hivatalosan a ,,Partido Comunista del Peru”- PCP, azaz a perui kommunista párt, ami azonban több, mint egy párt, hiszen mind az Egyesült Államok, mind Kanada, valamint még Peru is terrorszervezetté nyilvánította ki több évtizede tartó tevékenykedése miatt. Azon kívül, hogy állandóan puccsot akarnak végrehajtani- bár a kommunista Pedro Castillo (jelenlegi miniszterelnök) 2021. június 6-i megválasztása után reméljük most egy időre lenyugszanak legalább ilyen téren- híresek brutalitásukról; civilek, tisztviselők és földművesek ellen egyaránt elkövetett gyilkosságokért, erőszak alkalmazásáért, fizikai bántalmazásért.

Az említett választások előtt történt például egy incidens Amazonia területén, ahol a terrorista szervezet meggyilkolt 14 civilt, köztük 2 gyermeket. Az indok pedig nem más, mint a másik elnökjelölt, Keiko Fujimori (Alberto Fujimori lányának) támogatása. Mivel ilyen alapokon szemelték ki áldozataikat, a perui rendőrség fajirtás bűnéért indított ellenük eljárást, de köztudott, hogy az ilyen és ehhez hasonló tetteikre a Fényes Ösvény szervezet úgy utal, mint “társadalmi tisztogatás” és nézeteik szerint abszolút jogosan indokolt minden cselekedetük.

A Fényes Ösvény történelme és az ártatlan állampolgárok ellen elkövetett brutális gyilkosságaik, úgynevezett ,,tisztogatásaik” egyébként önmagában egy külön bejegyzést, ha nem egy egész könyvet érdemelne. Bár valóban rettegésben tartják a helyieket, sajnos sokan még így is támogatják őket.

Turistákra nézve nem jelentenek nagy veszélyt, sőt, vajmi kevés az esélye hogy utunk során beléjük botlanánk. A szervezet által okozott félelem inkább a perui belpolitikára vonatkozik amit jobb, ha tudunk és ismerünk, de aktívan félni nem kell tőlük, hiszen ez nem indokolt (hacsak nem kívánjuk őket személyesen felkeresni egy esetleges vélemény valamint ideológiabeli eltérés kinyilvánítására).

Hogy mi történt Natacha-val, vagy mit tervez következő lépésként a Fényes Ösvény, az egyelőre rejtély. Mindenesetre én az objektív, széleskörű tájékoztatást tartom fontosnak, hogy mindenki képes legyen magától eldönteni, hogy mégis hova kategorizálná be az országot (köz)biztonság terén, ismervén ezeket a tényeket, tehát nem elijesztésből írtam ezen rész végére ezeket a megtörtént eseteket.

Azonban senkit nem szándékozom elbátorítani Perutól, hiszen fantasztikus élmény meglátogatni ezt az országot. Ne felejtsük el, hogy igazságosan kell mérlegelni, jót rosszat egybevetve, hogy teljes képet kapjunk. Tartsuk szem előtt, hogy minden országban megvannak a kontrasztok (az Andrássy út sem egyenlő a Hős utcával! forrás


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon