ÚTIKRITIKA.HU / Machu Picchu

Machu Picchu

A Machu Picchu dióhéjban | Vélemények | Közlekedés | Hasznos információk | Látnivalók | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

.

H. Andrea fotója

,, 2019. januártól új jegyszabályokat vezettek be a perui Machu Picchu látogatói számára, mégpedig úgy, hogy rövidítik a látogatási időt. Az új jegyek legfeljebb négy óráig érvényesek, és az ismételt belépés általában nem megengedett. Nem meglepő az intézkedés, hiszen az elmúlt években szinte egymás lábát taposták a turisták a világ egyik új csodájaként emlegetett látványosságnál. Évente 400 ezren látogatnak ide, és ez az embertömeg már veszélyezteti az UNESCO világörökség egyik legkülönlegesebb látnivalóját.

A hatóságok az utóbbi években kaptak észbe, ma már többféle módon próbálják csökkenteni a tömeget. A vezetők azt remélik, hogy az új jegyrendszer élhetőbb viszonyokat biztosít a helyszínen és enyhíti a közlekedési csúcsot. Egyúttal arra ösztönzik a turistákat, hogy látogassanak el más perui úti célokra is. Az évi 400 ezer látogató veszélyezteti az egyik legkülönlegesebb világörökséget. forrás

A Machu Picchu dióhéjban

• Peru legmonumentálisabb helye a régi inka nemesi családok otthonának, templomainak romjai a Machu Picchu (Öreg hegy). Cusco-tól mintegy 112 km-re fekszik a Huayna Picchu (Fiatal hegy) tőszomszédságában, mintegy 2490 méter magasan a tengerszint felett.
• A Machu Picchu az Urumbamba folyó völgyéből emelkedik ki. Romjai a perui Andok hegység déli láncolatában, a Vilcabamba-kordillera egyik meredek sziklás hegygerincén szinte megközelíthetetlen, eldugott helyen lelhető, mintegy 13 ezer négyzetkilométer területen fekszik.
• A szent hegyet erdők ölelik, a látványos és páratlan Machu Picchu városát fantasztikusan megmunkált gránitsziklák alkotják. A természet gyöngyszeme, ahol a buja változatos földrajza és élővilága hűen tükrözi az andoki ember és környezete harmonikus kapcsolatát.
• Megközelítés:
  • Járművön: Cusco-ból kiindulva helyi vonaton majd Aguas Calientes-ből buszjárat indul a romváros bejáratához
  • Gyalog: Ollantaytambo-ból 50 km gyalogút az esőerdőben a klasszikus inka ösvényen
• Klíma és időjárás: igen változékony, a napos, felhős, esős, szeles, párás, meleg időjárás percről percre változhat. Éghajlata: szubtrópusi. Április és november között van a száraz évszak. Napközben ilyenkor 22-24 fok van, estére viszont nagyon leül a levegő. Június és augusztus között ideálisabb az idő a túrázóknak, mert éjjel nincs olyan hideg. Az utóbbi években január hónapban jellemzőek voltak a heves esőzések és a földcsuszamlások, amelyek miatt itt-ott rekedtek turisták.
• 1981-ben „perui történelmi szentély” címet kapta természetes környezetével, mint különlegesen fontos kulturális értéket őrző szent terület. 1983-ban az UNESCO az Emberiség Kulturális és Természeti Örökségévé nyilvánította. 2007-ben az Világ Új 7 Csodája közé került.
• Nem véletlen, hiszen a világ egyik legjelentősebb és legizgalmasabb régészeti lelőhelye, melyet naponta több, mint 2200 turista látogat, a világ legkülönbözőbb tájáról. Ezt a csodát látni kell!
• Képlékeny még az az ügy, hogy állagvédelmi okokból a leglátogatottab romterepre a jövőben mennyi turistát engednek fel, mennyi időtartamra és milyen úton. Korlátozások, változások mindenképpen lesznek.

• A romváros nevét már eddig is jó eséllyel rosszul mondtuk, merthogy úgy kell ejteni, hogy „macsu pikcsu”, ami kecsua nyelven annyit tesz, hogy „öreg csúcs”. De legújabb kutatások szerint magával a Machuval is gondok vannak. forrás

V. G. fotója

Vélemények

A Machu Picchu meglátogatását illetően rengeteg alternatíva létezik. Egy napos túra keretében is meglehet csinálni, illetve több napos túrázás eredményeként is. Az árakat tekintve a határ a sokat emlegetett csillagos ég.

A legnépszerűbb az Inka - ösvény természetesen, ez 4 nap 3 éjszaka. Mivel ide korlátozva van a látogatók száma, így egy ilyen túrára a reális ár (áprilisban) az olyan 5 -600 dollár. Én ennek a legnépszerűbb ösvénynek a legnépszerűbb alternatíváját választottam a Salkantay túrát. Egy eggyel több nap és éj, vagyis 5 nap éjszaka ez a túra, az Inka - ösvényhez képest fele annyiért is lehet foglalni, én egész pontosan 210 dollárért foglaltam. Mindenki ezt ajánlotta, akivel beszéltem, mert itt sokkal kevesebb a turista, változatosabb és sokkal természetközelibb az egész útvonal. Ez az egyik legnehezebb trek a Machu Picchuhoz. 5 nap alatt 70 km. (2022)

---

"De jó, hogy hajnalok-hajnalán keltünk, még ha nehéz is volt az előző napi Machu Picchu túra után felébredni. Ám elhatároztuk, hogy a Wayna Picchu (Huayna Picchu) legmagasabb pontjára is felmegyünk, ha kell, még négykézláb is megmásszuk a magas hegycsúcsot. Akkor még nem tudtuk, mire vállalkozunk. Így hát – miután lekéstük a legelső buszt, ami a Machu Picchura indult, a második járattal érkeztünk. Mire a kontrol kapuhoz értünk, előttünk a sor hosszan kígyózott. Nagyon izgultunk, számoltuk, hányan is lehetnek előttünk. Még éppen belefértünk, hogy elindulhassunk az első csoporttal, szerencsénkre, mert csak 400 embert engednek fel egyszerre 7 és 8 óra között, majd a második turnusban10 órától szintén 400 embert. 11-kor lezárják a Wayna Picchura vezető utat. Nagyon megérte felküszködni magunkat a hegy csúcsára. Egyszerűen nem is lehet szavakba önteni. Kihagyhatatlan élmény. Azt meg kell élni, és átérezni." (2015)

---

"Peruba elmenni, és nem látni a Machu Picchut, az olyan, mint elmenni Kínába, és nem megnézni a Nagy Falat, vagy Rómában kihagyni a Colosseumot. Egy életre feledhetetlen emléket szerzünk magunknak. Hitetlenkedve állunk a hatalmas kőtömbök előtt, és feltesszük magunknak ismét a kérdést: hogy bírtak el a kis indiánok ezekkel nagy gránit kövekkel, amelyek olyan hibátlanul vannak megmunkálva simára, egyenesre, hogy a mai kőszobrászok elbújhatnak a mai technikájukkal. Egyedül a lépcsőkre nem fordítottak hangsúlyt. Azokon közlekedni, igazán művészet és emberpróbáló. A Wayna Picchu megmászása után azt mondtam, soha több lépcsőt nem akarok látni. Mit látni? Lábam alatt érezni." (Zs. Sz, 2015)

---

A vonat Cuscoból Aguas Calientesbe vitt minket, itt szálltunk meg 3 éjszakára és innen mentünk tovább a Machu Picchura.
Peru és maga Machu Picchu az utazásaink alatt az egyik legdrágább, de legjobb élmény is volt. Belépőjegy, busz-vonatjegy elég húzós. (nem tudom, hogy ez a vírusidőszaknak volt-e köszönhető vagy sem, mi pont a vírus időszak közepén jártunk itt) (2021. augusztus)

---

Az Inka-túra során négy napig gyalogoltunk Machu Picchuhoz, ami nemcsak fizikailag, hanem érzelmileg is kihívás volt. Nem is gondolnánk, mennyire kikapcsoló tud lenni, ha nem vagyunk kapcsolatban a külvilággal. Nincs internet, nincsenek üzenetek, nincs Facebook, Instagram. Nincsenek azok a dolgok, amik a hétköznapokban elvonják a figyelmünket. A túra alatt, amikor csak arra figyelsz, hogy az egyik lábadat a másik elé tedd, nem gondolkodsz, csak az számít, hogy előre juss. Hiába volt fárasztó, a túrát lelkileg kipihenten fejeztük be. (2024)

Közlekedés

2024: A Machu Picchura látogatók általában az Inka Ösvényt választják gyalogosan, vagy vonattal érkeznek Cuzcóból vagy Ollantaytambóból. Az utazás lehet egy napos kirándulás, vagy éjszakai tartózkodás is lehetséges Aguas Calientesben. Az Aguas Calientesbe vezető egyetlen közlekedési mód a vonat vagy gyalogos közlekedés — oda nem vezet közúti hálózat.

Az éjszakai tartózkodás lehetőséget biztosít arra, hogy korán reggel vagy késő délután látogass el a parkba, így elkerülheted a legnagyobb tömegeket. Napos napokon pedig egy kis szünetet adhatsz magadnak a tűző naptól. Az esős évszak Peruban novembertől (bár gyakran decembertől kezdődik) március végéig tart, ezért érdemes néhány extra napot beiktatni, hogy rugalmasan kezelhesd a késéseket.

Az Aguas Calientesből a helyszínhez két módon lehet eljutni: busszal, amely a hegy oldalán kanyargó úton vezet, vagy gyalogosan, ami egy meredek túra. Az utóbbi ingyenes, de fizikai kihívást jelent.

A látogatás időpontjától függően a helyszín lehet zsúfolt vagy szinte üres. A legnagyobb forgalom a száraz évszakban (június-augusztus) van, míg a legkevesebb látogató februárban van, az esős évszak csúcsán, amikor az Inka Ösvény gyakran zárva van. A látogatók többsége csomagolt túrák keretében érkezik, és általában 10:00 és 14:00 között tartózkodik a parkban.

A Machu Picchu helyszínére való belépéshez szükség van egy vonatjegyre (ha nem gyalogolsz) és egy Machu Picchu belépőjegyre, amelyeket előre meg lehet vásárolni az hivatalos weboldalon vagy Cusco és Aguas Calientes jegyirodáiban. Machu Picchu jegyeket nem árulnak a bejáratnál, és napi 2500 főre korlátozottak. Huayna Picchu-ra való belépés további 400 főre van korlátozva.

Kötelező magaddal vinni a személyi igazolványodat és útleveledet, amikor belépsz Machu Picchuba. Még akkor is, ha a jegyed nemzeti személyazonosító kártyádhoz van rendelve, az őr kérheti az útleveledet is.

---------------------------------------

Hogyan juss el a Machu Picchuhoz? Részletes utazási tippek a szent Inka városhoz - 2019-es forrás

Vonat

Ollantaytambo vasúti állomásról indul az inka vonat, és mintegy 3 órás út után érkezik meg Aguas Calientes végállomásra. A jegyeket „Peru Rail” irodáiban tudjuk megvásárolni. A vonatjegy ára mintegy $80-110-ig (60-85 euró), ami oda-vissza útra érvényes. Az ár attól függ, milyen típusú osztályra váltjuk meg a jegyet. A turista osztálytól egészen a luxus kategóriáig választhatunk, igénytől függően. Az Urubamba folyó mentén az Andok által körbevett völgyben kanyarog a vonat, amíg eléri a célállomást.

Busz

Agua Calientes-ből a Machu Picchu bejáratához folyamatosan indulnak buszok, szinte10 perc különbséggel egymás után. Amint egy megtelik, már indul is. A felfele vezető út kb. 30 percig tart, lefele nem több, mint 20 perc. Összesen húsz busz jár oda-vissza, mire az utolsó elindul, az első már jön is szemben. Az oda-vissza jegy ára 19 USD-be kerül, ha csak egy útra váltjuk meg a jegyet, 10 dollárt kell fizetnünk irányonként. A jegypénztár közvetlen a vonat végállomásánál átellenben, 5 óra 10 perckor nyit. Az utolsó busz 16 órakor indul vissza a Machu Picchuról. A buszok tiszták, mindegyik légkondicionált, modern. Az út maga látványos, a hegyoldalba vájt keskeny cikk-cakk szerpentin vezet felfele, kitérőkkel kialakítva, ahol a szembejövő busz félre tud állni, különben nem férnek el egymás mellett.

Felfele van időnk az esőerdő buja növényzetében gyönyörködni, rózsaszín és narancssárga orchidea-ligetek pompáznak az óriás kaktuszok és aloe verák között. A buszból nagyszerű kilátás nyílik Putucusi szent hegyre, és az alatta húzódó völgyre, az Urubamba folyóra, mely a vadvízi evezés kedvelt folyója. Önmagában már ez csodás látnivaló.

Hasznos információk

• A változó időjárásra készüljünk fel, esőkabát, esernyő legyen velünk és ne feledkezzünk meg rétegesen öltözködni.
• Fényképezőgép legyen mindig velünk.
• Vigyünk magunkkal elegendő folyadékot.
• Mivel a Machu Picchu területén semmilyen vásárlási lehetőség nincs, ezért az egész napos túrára készüljünk fel ennivalóval, csokoládét és cukorkát is tanácsos magunknál tartani.
• Kényelmes túracipőt húzzunk a köveken való kényelmesebb közlekedéshez, jó, ha az fogja a bokánkat, és nem vékony a talpa, valamint nem ázik át.
• A nedves meleg levegő miatt sok lehet a szúnyog, készüljünk fel megfelelő szúnyogriasztóval.
• Perui Sol mindig legyen nálunk, mert nem fogadnak el a belépőjegyek megvásárlásához más pénznemet.
• Amennyiben a Huayna Picchu megmászását is tervezzük, ne feledjük, hogy reggel 7 és 8 óra között indul az első 200 fős csoport, majd 10 és 11 óra között engedik a második 200 fős turnust. A létszámot nagyon szigorúan veszik. Hogy időben felérjünk, és ne érjen csalódás, hogy lemaradunk, nagyon korán kell kelni. Az első busz fél 6-kor indul a Machu Picchu bejáratához. Onnan még legalább fél óra gyalogút vezet a regisztrációs irodához, ahonnan a Fiatal hegyre engednek bennünket.
• Nem érdemes kihagyni, a látvány magáért beszél, feledhetetlen élményt jelent a Fiatal hegy csúcsáról a Machu Picchura rátekinteni.

,, A Machu Picchu nem csupán egy a világörökségi helyszínek közül, de a világ hét csodájának egyike is, amely iránt egyre nő az érdeklődés. Peru legnagyobb turisztikai vonzerejére 2014-ben mintegy 1,1 millió ember volt kíváncsi, és ez a szám azóta is egyre nő. Annak ellenére, hogy az UNESCO a látogatók maximális számát naponta 2500 emberben korlátozta. .

A Machu Picchu védelmére szigorú szabályozást vezetett be a perui kormány. Megpróbálják fékezni a turistaáradatot. 2017 Július 1-től a turisták már nem mozoghatnak szabadon a területen, csak maximum 16 fős csoportokban, és meghatározott időpontokban.

A helyi hatóságok rendelkezései alapján. nem szabad dohányozni, beleértve az elektromos cigarettákat is, falra, sziklára mászni, alkoholt fogyasztani, enni, inni, de ügyelni kell az erkölcsre és a jó viselkedésre is.

Ezenkívül tilos a tűsarkú vagy nagyon kemény talpú cipők viselete, amelyek megsérthetik a talajt. A pálcás szelfizések és az állványra szerelt fényképezőgépek használata is korlátozott. (2017)" forrás

"Mikor megérkeztünk a Machu Picchu-hoz a szerpentinen felfele, és kiszálltunk a kényelmes buszból, eleredt az eső. Sok turista bőrig ázott, szerencsére mi dzsekiben voltunk, így se meg nem áztunk, sem meg nem fáztunk. Jó, hogy felkészültünk a változó időjárásra. Majd oszlani kezdtek a felhők. Érdemes felpillantani az égre is ilyenkor, a kondor látványa, a dupla szivárvány nem mindennapi jelenség. És pár perc múlva kisütött a nap. Machu Picchu festői látványa a maga pompájában tárult elénk."

---

"Nagyon izgultunk, hogy időben felérjünk, és el tudjunk indulni az első csoporttal, mivel az első buszt lekéstük. Mire felértünk, már hosszú sorban várakoztak a különböző nemzetiségű turisták. És belefértünk az első csoportba. A hegy csúcsára vezető út során sokszor emberpróbáló akadályokkal kellett megküzdeni. Először is a lépcsők készítettek ki. Milyen jó, hogy kényelmes, magas szárú bakancsot húztam a lábamra. Lépcsők és lépcsők meredeken felfele. Egyik magasabb, másik alacsonyabb, ahogy az ősi inkák megépítették. És lépcsők és lépcsők meredeken lefele. Sokszor szakadék mellett, sokszor pókjárásban a lefele vezető keskeny fokokon. Csak az induljon útnak, aki le tudja küzdeni a tériszonyát, aki megfelelő fizikummal rendelkezik. Ám ha felér a csúcsra, minden izgalmat elfelejt – egy ideig, mert onnan le is kell jönni. Ekkor értettük meg, miért is az a szigorú létszámkorlátozás." (Szemes Zsuzsa, 2014)

Látnivalók

Az UNESCO világörökségi listáján 1983 óta szerepel a kulturális és ökológiai csoport részeként a történelmi szentély néven ismert Machu Picchu. Lényeges, hogy a Machu Picchu fellegvára nem az egyetlen látványosság a környéken, vannak más látnivalók közelében, amelyeket szintén érdemes felkeresni. Huayna Picchu és a Hold temploma két világos példa arra, hogy nagy turisztikai potenciállal rendelkezik a terület. Hiram Bingham amerikai antropológus professzor nyitotta meg Machu Picchu kapuját a világ felé a Yale Egyetemmel közös feltárásokat követően.

Machu Picchu területe 20 hektár, ami két fő szektorra osztható: a mezőgazdasági szektorra és városi szektorra. A mezőgazdasági szektor a Machu Picchu déli részén található a kiterjedt teraszos földművelés mintájaként, amely létfontosságú szerepet játszott az inka időkben. Ahol egykoron burgonya és kukorica termelés folyt, jelenleg ezek közül néhányat sűrű növényzet borít. A mezőgazdasági szektor a térség mezőgazdasági termelői számára szolgált, e célra építették a különböző épületeket, melyek maradványai erre utalnak. A történész, Hiram Bingham szerint a felső teraszokon található "Külső Kaszárnya", jelentős stratégiai szerepet játszott a védelemben is, onnan olyan kilátás nyílik szerte szét, ahonnan ellenőrizni lehetett az idegenek közeledtét.

A városi szektor Machu Picchu északi részén található. A területet az épületek és terek jellemzik. Az Intiwatana (Napóra), a Nap templom és a Három ablakos lakosztály a leghíresebb épületek. A Intiwatana, azaz Napóra a Szent hegy tetején található, a fény és árnyék hatásának a változása szolgált az idő mérésére. Az oltárkő is ezt a funkciót volt hivatott betölteni. A Nap templom nincs nagyon jó állapotban, de nagy része még mindig megőrzi eredeti szerkezetét. A három ablakos lakosztály az inkák előtti időszak Tampu-tocco fellegvár szimbolikus ábrázolása. A legenda szerint az Ayar testvérek ezeken az ablakokon át hagyták el a várost az inkák teremtésének a napján.

A városi szektor jól láthatóan három területre van osztva:

• Szent kerület
• A Papok és Nemesek (főméltóságok) kerülete
• A Köznép kerülete, ahol a lakosság élte mindennapjait

Egyéb látnivalók Machu Picchu városi szektorában:

• A város főkapuja, megvédte a várost a betolakodóktól, a lakosság bejelentett emberei nyertek csak bebocsátást.
• Ebben a szektorban sok középület található, erre utalnak a Pirka falak maradványai.
• A Nap Templom félköríves épület tömör sziklából. Ebben az épületben két trapéz alakú ablak arról árulkodik, hogy abban az időben lakott volt, arany és drágakő. berakások díszítették.
• Az Intiwatana, a Napóra a "Szent hegy" tetején található, mely egyrészt a napfordulót és napéjegyenlőséget mutatta, az oltárkő segítségével a fény és az árnyék változás alapján az időt mérték.
• A Nap Templom, a Királyi Palota és a Források utcája között találjuk a 16 db Liturgikus Forrást.
• A Szent tértől északra található a 11 m hosszú, 8 m széles Főtemplom, melynek három falát kőből készült négyszögletes arcok alkotják.
• A Királyi Mauzóleum egy hatalmas kőtömb.
• A Ñusta Palota a Nap Templom komplexumában helyezkedik el, egyesek szerint Ñusta (hercegnő) kolostoraként ismert.
• A Szent tér az Intiwatana északkeleti lábánál található. Ez volt az a hely, ahol népszerű szertartások tartottak, mint az Inti Raymi vagy Napfesztivál Cusco főtéren.
• Börtönök
• Szent szikla 3 m magas, az alapzata 7 x 10,30 m. Alakja, mint egy macska, mely látszólag rituális funkciókra szolgált.
• Az Alsó- és Felső temetőben Machu Picchu elhunyt lakóit múmiaként temették el.

Történelmi háttér

Ezek a figyelemre méltó romok 1911-ben kerültek újra felfedezésre a tudományos világ számára, amikor Hiram Bingham amerikai régész rátalált a helyszínre, amit helyiek mutattak meg neki. A Machu Picchu, amely drámai módon kb. 300 méter magasan helyezkedik el az Urubamba folyó fölött, az UNESCO Világörökség része. Ezen kívül a legnépszerűbb dél-amerikai túra, az Inka Ösvény végpontja is.

A Machu Picchu története rendkívül érdekes; még mindig nem teljesen világos, hogy pontosan mi volt a hely szerepe az inka életben. A jelenlegi kutatók hajlamosak azt hinni, hogy Machu Picchu az inka elit nyári üdülőhelye volt. Egy adott időpontban nem élt ott több mint 750 ember, az esős évszak alatt ennél is kevesebben tartózkodtak ott. Az inkák Kr. u. 1430 körül kezdtek el építeni, de egy évszázaddal később, a spanyol hódítás idején elhagyták az inka uralkodók hivatalos helyszíneként.

Ami biztos, hogy Machu Picchu rendkívül jól el volt rejtve és jól védett. Perui hegyekben elhelyezkedve, a látogatóknak hosszú völgyeken kellett átkelniük, amelyeket inka ellenőrzőpontok és őrtornyok szegélyeztek. Figyelemre méltó, hogy a spanyol conquistadorok elkerülték a helyszínt. Azonban sokan azt állítják, hogy tudomásuk volt az ősi városról, amelyről egyes 20. századi szövegekben is említés történt. Azonban csak Bingham volt az, aki tudományos szempontból felfedezte Machu Picchut. Ő egy Yale Egyetem által szponzorált úton volt, amely során az utolsó inka fővárost, Vilcabambát kereste, amelyet szintén újra felfedezett, de a látványosabb Machu Picchura koncentrált.

Machu Picchut 1981-ben perui történelmi szent hellyé nyilvánították, és 1983-ban UNESCO Világörökség lett. 2007 szeptemberében Peru és a Yale Egyetem megállapodást kötött a Hiram Bingham által az 20. század elején eltávolított műtárgyak visszaadásáról. Mivel a spanyolok nem fosztották ki, amikor meghódították az inkákat, különösen fontos kulturális helyszínnek számít, és szent helynek tekintik.

Olvasmányos linkek

"Sok helyre eljutottunk már, de amikor a Machu Picchuról lenéztünk az Uribamba folyóra, megrendültünk attól a gondolattól, hogy minden valószínűség szerint soha, egyetlen ősünk sem jutott el idáig: már a folyó neve is a tökéletes idegenséget sugallta. A titokzatos épületeket és a lélegzetelállító tájat kedvesen ellenpontozzák a békésen legelésző lámák, akik mintegy „domesztikálják” a hely vad szépségét. Az útikönyvek és a helyi kísérők igyekeznek minden épületrész történetét elmagyarázni. Vagy igazuk van, vagy nincs. Az épített és természeti szépség együttes ereje így is, úgy is elvarázsolja a látogatót. (2014)" forrás

---

"A kaputól számítva kb 15 percet kell felfelé gyalogolni, ami nem minősül olimpiai műsorszámnak, de azért 2500 méter magasan igencsak tüdőt próbáló. Az eső azonban elállt, már csak a szürke felhők maradtak. Egyszer csak megpillantottuk az ősi inka várost, amit már jól ismertünk a képekről, no de élőben szinte földbe gyökereztek megfáradt tappancsaink. Tényleg lenyűgöző, valóban lélegzetelállító, misztikus és emberfeletti. 1 nap is kevés bejárni, nemhogy 5-6 óra, de nekünk sajnos csak ennyi jutott. A sokat sejtető ködfelhő kezdett szépen lassan kikúszni a képből és ahogy telt múlt az idő, egyre tisztábban lehetett látni." forrás

---

"A második opció a vonat, Ollantaytambóból Aguascalientesbe, a Machu Picchu alatt fekvő faluba. Ez a leggyorsabb, látványos is, csak éppen szintén nem olcsó, a legolcsóbb jegy kb. 10.000 forint (csak oda), egy másfél órás útért. Van nagyon olcsó, nem-turista vonat is a helyieknek, de arra turisták nem szállhatnak fel. Busz nincs Aguascalientesbe, tehát a legtöbb turista kifizeti a 20.000 forintot a vonatra, aztán meg a kb. 8000 forintos belépőt Machu Picchuba. Ismétlem, nincs kifogásom a módszer ellen, csak éppen Peru más részein 10.000 forintból három napig vígan el lehet utazgatni, emiatt sajnáltam a pénzt. Persze kifizettem volna, mert azt gondoltam, hogy nincs más lehetőség arra, hogy megtegyük a Cusco – Machu Picchu távot. Szerencsére kiderült, hogy mégis van." forrás

---

"A főszezonra a jegyek nagyon hamar elfogynak. A hely februárban karbantartás miatt nem látogatható. Szélessége 2,5 és 6 méter között változik. Májusban és júniusban az éjszakák fagyosak. A túlhasználat elkerülése érdekében naponta csak 500 ember használhatja, akik közül 200 a turista, a többi túravezető és egyéb személyzet. Az Inka Ösvény a remek úthálózat azon része, amely turisták által látogatható. A legnépszerűbb három, egymást keresztező útvonal a Mollepata, a klasszikus, és az egy napos. Az első a leghosszabb, amely magas hágókkal, az Andok hegyláncaival, köderdőkkel és alpesi tundrákkal örvendezteti meg a nagyérdeműt, majd alagutak és inka romok mentén vezet a Nap-kapun keresztül a világhíres Machu Picchu-hoz. Néhány szakasza 4.200 méter fölött halad, ami megfelelő akklimatizációt feltételez. A klasszikus útvonalra szánjunk 4-5 napot. Igaz, hogy csupán 104 kilométer hosszú, de ez sem a zalai dombság szelíd lankái között vezet. Kiindulópontja 2.800 méteren van. A köderdők mellett számtalan, szebbnél szebb inka romváros mellett halad az út.

Lépcsősorok, kutak, rituális fürdőhely, amely 19 forrásból kapja a vizét, oltárok (ahol a kutatók szerint szegény lámákat áldozták fel az isteneknek) színesítik a látványt. Egy részük már csak nyomokban tartalmaz romot, mert az őserdő és az évszázadok megtették a hatásukat. De így – félig benőve – talán még szebbek. Néhol krumpli-, kukorica-, gyümölcs- és édesburgonya-ültetvényeket látunk, máshol folyók mellett kanyargunk. Szóval egy pillanatra sem unatkozunk, csodás vidéken túrázhatunk! A finálé az igazi, amikor a Nap-kapuhoz vezető meredek lépcsők megmászása után a hegygerincről elénk tárul a Machu Picchu látványa. Akkor megáll a lélegzet! Annak is örülünk, hogy innen egy rövid lejtős séta és máris a Világörökség listás romváros kövei között bóklászhatunk. (2015)" forrás

---

"Peru nem kér a Machu Picchunál pucéran fényképezkedő turistákból, ezért szigorította a világörökségi helyszín őrzését. A limai kulturális minisztérium közleményben ítélte el "a látogatók tiszteletlen viselkedését". Ugyanis egyes turisták az interneten olyan fotókat tettek közzé, amelyeken meztelenül pózolnak az inka fellegvárnál. Limai döntésre kétszeresére szigorították a biztonsági intézkedéseket. A hatóságokat az is aggasztja, hogy egyre nő a graffitik általi rongálások száma. Legutóbb épp a múlt héten fújták le festékkel a híres 12 szögű követ a Machu Picchu közelében, Cuzcóban, Inca Roca palotájának falában. A gyanúsított már több kultúrintézményben kárt tett." forrás

---

Lehetséges, hogy ő a legjobb magyar idegenvezető? A honlapunk (önkényesen) a Top 5-be sorolja. Ő a Karesz. 

---

,, Kelés ötkor, hogy elérjük a hajnali vonatot, amiről had szóljak néhány szót. Értem én, hogy fenn kell tartani a romokat, meg minden, na de uraim! 18 ezer egy másfél órás útra nem túlzás egy kicsit? Ha úgy mondom, hogy kettőnknek oda-vissza 75 ezer volt csak a vonatjegy, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy rablásról beszélünk. És akkor ebben még nincs benne a belépő, a busz transzfer és egyebek, amiről később még írok. A vicces az, hogy aki sportosban tolja és gyalog vág neki az Inka ösvénynek azt is lehúzzák valamennyire az engedélyért és ha még serpát is fogad, ugyanott van. A hangulatunkat csak fokozta, hogy tegnap óta reménytelenül szakad az eső. Kérek egy kis együttérzést! Minden világjárónak ott van a bakancslistáján a Machu Picchu és elképzeli, hogy ő is megcsinálja élete fotóját a valószínűtlenül zöld teraszokról, ahogy a felkelő nap sugarai éppen behatolnak a hegykaréj közé, hogy bevilágítsák az ősi romokat. Erre mi kifogunk egy esős napot köddel súlyosbítva. És ez ellen nem tudsz mit csinálni, hiszen a belépőjegyet már jó előre meg kell venned otthon, ha biztos akarsz lenni benne, hogy bejutsz aznap, amikor ott vagy, mert a látogatók száma limitált. Ugyanez a helyzet a vonattal is. Hallottam már olyat, hogy a helyszínen már nem tudtak jegyet venni a reggeli járatra.

A korai időpont ellenére az árusok természetesen már ott nyüzsögnek az állomásnál és rögtön kiszúrják, hogy nincs gumi a treckingbotom végén. Jelzem nekik, hogy nem teszek vételi ajánlatot, akármennyire is jutányos áron kínálják a kiegészítő eszközt. Hiba volt, mert fent a hegyen szigorú őrök pásztázzák a renitenseket és elrakatják velünk a szúrós végű botot. Szúnyogriasztót és esőkabátot kínálnak, de ezekkel fel voltunk vértezve. Még jó kis szendvics pakkunk is volt, amit a hostel tulaja rittyentett nekünk, ha már nem tudunk ott reggelizni nála. Az állomás le van kerítve az illetéktelenek elől, csak jegy birtokában lehet átjutni a kapun. Bent kulturált váróterem és kávézó, de elég negyedórával előbb kimenni, addig úgyis csak sorban állnak az emberek. A vonat már bent állt a peronon, mivel ez egy Ollantaytambo-ból induló szerelvény volt. (Nem sokkal drágább, ha Cuscoból indulsz, csak a menetidő hosszabb. Mondjuk, ha nincs sötét vagy eső és köd, szép lehet az Urubamba folyó völgye.) Kalauz néni elkéri az útlevelüket és kipipál a listáján, nem foglalkozik a vonalkódos jegyünkkel, amit akkurátusan kinyomtattunk otthon. A helyjegyünk háttal van a menetiránynak, de hát ez egy ilyen nap. Viszont a bőrülés pazar, kis asztalka van előttünk, tetőablak a fejünk felett, hogy jobban lássuk a ködöt. Jól befűtöttek, mindenki azonnal elkezd vetkőzni, akárcsak a kalauzok, akik stewardessnek vedlettek át és kávét, teát osztogattak. Az ablakok jól bepárásodtak ezért akik dacolva a szürkeséggel, mégis csak fényképezni szeretnének, bőszen törölgetik az üveget. Megoldás a klotyó, ami azon kívül, hogy kulturált még elhúzható ablakkal is rendelkezik, innen kattintottam néhány semmire sem jó fotót a vadul rohanó Urubamba folyóról. Olyan jó neve van, nem? Urubamba. Mintha afrikaiak keresztelték volna el, nem is indiánok. Az út vége felé újabb hacukát húznak magukra a kalauzok és zsúrkocsin tolják a szuvenír tárgyakat. Például 12 ezerért Perurail logós szombrérót. Észrevettem az egyik vonat kitérőnél egy szembe jövő járatot szakadt szerelvénnyel, bánatos tekintetű helyiekkel, de néhány elvetemült hátizsákos turista is bóbiskolt rajta. Hogy ez mi, nem tudom, mert a Perurail honlapján csak ezek a puccos járatok vannak feltüntetve, de kispénzű ifjúságnak érdemes kutakodnia, hátha le tud faragni valamennyit az összköltségből.

A vonat Aguas Calientes nevű faluban állt meg, ami valójában nem más, mint a kiinduló pontja a Machu Picchu túrának. Vállalkozó kedvűek egy meredek ösvényen vághatnak a látványossághoz vezető úton, de ezek vannak kevesebben. Mi, a tohonyábbja viszont szép számban gyűltünk össze a buszmegállónál. Talán száz méternél is hosszabb volt a sor, de pörögtek a buszok, úgyhogy viszonylag gyorsan halad előre. Olyannyira, hogy az asszony, aki fogta a helyünket, hamarabb odaért a buszokhoz, mint én a jegypénztárhoz, ahol csak néhányan várakoztak előttem. Amikor én kerültem sorra, akkor derült csak ki, miért megy csigalassúsággal a jegyeladás. A pénztáros hölgy mindenkitől elkéri a Machu Picchu belépőt, hogy lássa tényleg megvan-e, mert odafent már nincs lehetőség a vásárlásra. Hogy az útleveleket mi a francért kell neki bemutatni, azt a mai napig nem tudom. Talán azért, hogy lássa tényleg külföldiek vagyunk és lehúzhasson 24 dollárral, mert a helyieknek minden ilyesmit jóval olcsóbban mérnek. A lényeg hogy felpréseltük magunkat a húsz személyes Merci buszra és elindultunk a szerpentinen a nemzeti park bejárata felé. A bejáratnál éppen annyi hely van, hogy a nem túl hosszú busz kisebb nehézségek árán meg tud fordulni és már megy is vissza újabb népekért. Eső ide, köd oda, annyi látogató tolongott a kapu előtt, mint egy napsütötte délelőtt Disneylandben. És ez bent sem volt másképp. Szóval nekem ne mondja senki, hogy a környezet védelmében limitálják a látogatók számát. Gyakorlatilag a felvezető út keresztmetszete határozza meg, hogy mennyi embert tudnak felszállítani fizikailag és átengedni a beléptető kapun.

A köd sajnos maradt, szomorú képpel nyugtáztuk, hogy mindössze két lépcsőnyit látunk a híres teraszokból. Azzal szórakoztattuk magunkat, hogy kiröhögjük azokat a látogatókat, akik tűsarkúban voltak képesek feljönni ide, vagy csupasz lábukon flipflop papucskában csoszogtak a vizes köveken. Volt egy térképem a helyről, de biztonság kedvéért időnként megkérdeztem egy ott posztoló őrt, hogy hol vagyunk éppen, mert tízre át kellett érnünk a Huayna Picchu lábához amit megnehezített, hogy a helyszínen Wayna Picchu táblákkal jeleztek. Biztos megfigyelték már, hogy a Machu Picchu képek hátterében lévő sziklacsúcsok egy fekvő indián fejének sziluettjét adják ki. Nos, a Huayna (vagy Wayna) Picchu, ennek az indiánnak az orra. Ide külön belépőjegyet kell váltani természetesen jó előre még otthon, mert erre a hegyre még kevesebb ember engednek fel és azt is csak délelőtt, két turnusban. Ezt olyan komolyan veszik, hogy minket 9:50-kor még elhajtottak.

Később, amikor már átengedtek a kapun egy naplóba be kellett írnunk a nevünket, nemzetiségünket, de legfőképp, hogy hány óra hány perckor kezdtük meg a túrát. Remélem azért, hogy összekaparjanak a völgyből, ha nem érünk vissza időben. Romantikus ösvényen kapaszkodtunk felfele, amikor egyszer csak elkezdett oszladozni a köd és már láttuk a szemközti hegy oldalát. Bátran haladtunk tovább mindaddig, míg a völgyből is eltűnt a mélységet eltakaró jótékony felhő. Akkor döbbentem rá, hogy ez nem nekem való pálya. Innen nagyon nagyot lehet esni, ha elvétek egy lépést a csúszós, sáros talajon. Rövid családi tanácskozás után a megfutamodást választottuk annak ellenére, hogy a belépőjegyért közel háromezer forintot fizettünk fejenként. Talán a szemben lévő oldalon lévő Montaña Machu Picchut kellett volna választani. Igaz, oda hosszabb az út de nincsenek olyan szakaszok, ahol seggen csúszva kell közlekedni. Oda ugyanúgy előre megvásárolt jeggyel lehet csak felmenni, de rossz időben nincs sok értelme.

Viszont az égiek kegyesek voltak hozzánk, mert délutánra felszállt a köd, az eső is alább hagyott, sőt egy pillanatra még a nap is kisütött. Ha el is maradt a nagy pillanat, amikor leesett állal, először pillantjuk meg a világ ezen csodáját, azért mégis csak örülhettünk, hogy meg tudjuk csinálni a kötelező fotót, feltéve ha akad egy olyan hely, ahol nem állják el a látképet szelfiző fiatalok és öregek. A kijáratot megtalálni nem olyan könnyű, mert bár látszik, hogy merre kell menni, csakhogy több közlekedő utat egyirányúsítottak és a csőszök azonnal sípolnak, ha szembe mész. Mire kiértünk, már újból esett az eső, de ez volt a kisebbik gond. Ami sokkolt minket, az a buszra várakozók elképesztően hosszú sora. Beálltunk a végére, de erősen gondolkoztam, hogy elindulunk lefelé gyalog. Aztán az ott ácsorgó rendész kérdésemre elmondta, hogy kábé három óra lefelé az út és 1400 m szintkülönbség, ezért ezt az opciót elvetettük. Röpke egy óra sorban állás után újból fent voltunk a buszon és húsz perc múlva már a lenti faluban válogattunk az éttermek közül, hogy melyikben vegyünk magunkhoz némi táplálékot. Hideg volt ezért be kellett húzódnunk egy füstös helyiségbe. Sajnos ide még nem érkezett meg az Európában terjedő divat, hogy csehóban nem gyújthatunk rá. Egy megégett pizza 2500,- Ft., 1 l Cusqueña 1800,- az étlap szerint, de a végén még kitalálja, hogy 13% szervizdíjat is fizessek meg. Kedves mamád jól van?
Vonatállomást alig lehet megtalálni az árusok sátraitól. Ott aztán megint tömeg, most jó hogy fél órával korábban kijöttünk. Szemben a reggeli fűtéssel, a vonaton légkondiznak mint állat, kapucniban ülünk és két kézben fogjuk a forró teáscsészét. Élményekkel eltelve, hulla fáradtan estünk be a szálláshelyre, egyikünket sem kellett altatni.

 (2016)" forrás

---

"Az volt a terv, hogy másnap hajnalban felkelünk, hogy felérjünk a hegy tetejére, mielőtt a sitio-t elárasztják a turisták. Reggel fél hat körül el is indultunk visszafelé azon az úton, amelyiken tegnap érkeztünk, majd úgy 2 km múlva lefordultunk balra, hogy egy hídon keresztül eljussunk a hegy lábához. Állt ott ugyan valami porta félség, ami a járműveknek fenntartott híd felé nézett (emellett volt egy másik, gyalogos is, természetesen azt használtuk) és mintha ült is volna benne valaki, de senki nem tartóztatott fel bennünket, így simán továbbmentünk. Hiba volt! A kacskaringós betonút mellett, amin a buszok közlekednek (50 solért vehetsz egy retúrjegyet – kösz nem) vezet felfelé az a gyalogösvény, amit én csak Halálútnak nevezek. Képzeld el, hogy 20-40 centi magas, kőtömbökből épített, a párától nedves lépcsőkön kell 500 méterrel feljebb másznod másfél órán keresztül, amivel elég nehezen birkóztam meg, és ezt csalódottan vettem tudomásul. Mindig is sportoltam, tehát alapvetően nem vagyok rossz erőnlétben. Arra gondoltam, hogy a túrát megelőző betegeskedés nyilván megviselte a szervezetemet, és ez az érv meg is felelt saját magam megnyugtatására. (2015)" forrás

Fotóegyveleg

H. A.

Vissza az elejére

Kommentek