ÚTIKRITIKA.HU / Taiwan

Taiwan

Tajvan dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

.

K. Kriszta fotója

Tajvan dióhéjban

Tajvan egy kelet-ázsiai szigetcsoport, ami Kínai Köztársaság néven vitatott politikai státuszú ország. A népi Kína a saját területének tekinti, a világ országainak többsége (köztük Magyarország) nem ismeri el külön államnak. E sorok írója a tajvani utazási tapasztalatai alapján határozottan elismeri Tajvan államiságát. Nem járnának jól a tajvaniak, ha Kína birtokba venné az országukat.

Lakosság (2024-ben): 23,2 millió

35 980 négyzetkilométer a területe (Magyarország területének a 38 százaléka), tehát igen nagy a népsűrűség.

Tajvan fővárosa, Tajpej 8851 kilométerre van Budapesttől.

Bécsből az Eva Air tajvani légitársaság járataival non-stop el lehet repülni Tajpejbe.

Tajvan és Magyarország között nincsenek diplomáciai kapcsolatok, de vannak kereskedelmi képviseletek.

Magyar állampolgároknak nem kell vízum Tajvanba, ha turistaként nem akarnak ott 90 napnál tovább tartózkodni.

Tajvanon a közbiztonság kifejezetten jó. A higiéniai körülmények (is) jobbak, mint nálunk.

Tajvanon a fiatalabb helyiekkel el lehet boldogulni angol nyelvismerettel. Sok helyen minden kínaiul van kiírva, és ez nehézségeket okozhat a kínaiul nem tudó turistáknak.

Az éghajlati viszonyokat figyelembe véve március és május, valamint szeptember és november között érdemes Tajvanra utazni. Ezekben a hónapokban kisebb a rizikó, hogy az eső belerondít a tervezett programok véghezvitelébe.

Havi nettó átlagfizetés (2024-ben): 590 ezer forintnak megfelelő új tajvani dollár (TWD)

• Leggyakoribb vezetéknév: Chen
• Tajvan hivatalos pénzneme az Új tajvani dollár (TWD)
  • 1 új tajvani dollár (TWD) = 11,23 HUF
  • 1 USD = 30,07 TWD
  • 1 EUR = 33,67 TWD

A linkekre ráklikkelve láthatók a friss árfolyamok.

Miért is érdemes Tajvanra utazni?

Festői hegyes tájak, vízesések, izgalmas szurdokok, rizsföldek, kellemes strandok, rengeteg érdekes templom, szupermodern városok totál modern tömegközlekedéssel, a magyar vasúti közlekedés előtt évtizedekkel elöl járó ultragyors vonatok, távol-keleti feeling (színes, forgatagos piacok) a legnagyobb biztonság, és szervezett, jól működő infrastrukturális keretek között.

A tajvaniak nagy többségben városlakók és a nagy települések zöme a sziget nyugati partvidékén található. 

Tetszett & Nem Tetszett

Tetszett

1. Tajpej lenyűgöző high-tech világa
2. Az emberek segítőkészsége, ahogy látták elveszettségeinket
3. A parkokban a tai-chi gyakorlatokat végző emberek
4. A mások (pl. recepciósok) segítségével előre kínaiul felírt címekkel jól el tudtunk jutni mindenhová
5. Tajpejben az éjszakai piacokon kajálni (este)
6. A Longshan és a Bao'an templomok
7. A sziget déli részén (október végén) a melegebb hőmérséklet, a strandok (főleg a Nanwan), a sziklaformációk
8. Persze a Taipei 101 felhőkarcolóról lenézni
9. A zenés kukás kocsik
10. Lenyűgöző Tajvan fejlettsége és jóléte

Nem tetszett

1. A vadul vezető autósok, s főleg motorosok, akik a gyalogosokat nem veszik emberszámba, elképesztően felelőtlenül közlekednek (azt mondják, hogy túl könnyű jogsihoz jutni)
2. A turisták túlzottan nagy hányada öreg kínai
3. Az eligazodás nehézségei ott, ahol csak kínaiul voltak a kiírások
4. A turisták számára nagyon reklámozott Sun Moon-tó nem nagy szám, csalódást okozott
5. A nagy népsűrűség kellemetlen következménye a tolongó tömeg mindenhol
6. A kajáldákban nem volt étlap angolul, így kockáztatni kellett (vagy önkiszolgálós helyekre menni)
7. Ritkán ettünk igazán jót, felfedezések voltak inkább
8. A Taipej 101-re felmenetel rohadt drága ára
9. A reggelijükben gyakorta szereplő édes szójatej a fánkkal nem lett a kedvencem, amúgy a Bubble Tea se
10. Tajvan fejlettségéhez képest a tajpeji nemzetközi repülőtér nem igazán fejlett és az ottani vécék elég lestrapáltak
11. A robbantott csirkék (kényelmetlen leenni a sok csontdarabról)

A fejét is a tányérra rakják, hogy szembesüljön velünk

Vélemények

Nem szeretek dobálózni ezekkel a „Jajj, de kedvesek voltak itt az emberek” jelzővel, de itt tényleg egyből megcsapott az emberek kedvessége, nyitottsága, figyelmessége, segítőkészsége. legyen szó idősről vagy fiatalról. Soha, egyetlen egy helyen nem éreztem eddig azt az utazásaink során, hogy ha valaki fényképezik, akkor arra odafigyelnek. Nem sétálnak bele, nem tolakodnak, stb. Nem is értettem, hogy mi történik…
Tajvan egy rendkívül fejlett ország. Angollal simán boldogulsz. Extrém tiszta, a tömegközlekedés kiváló. Szuperjó nappali és éjszakai élet van, a kaják finomak, alapvetően európai árakhoz képest olcsóbbak is. (2024)

---

,, Egy másik 10 Tetszett&Nem tetszett:

Tetszett:

1. Kaohsziungban a Liouhe éjszakai piac seafood-os pultjai, és amiket onnan falatoztunk 

2. A Taipei 101 saját szemmel  nézve építészetileg, látványban izgalmasabb, érdekesebb, mint amire számítottam

3. A Csang Kaj-sek Emlékhely (Memorial Hall) méltóságteljessége és az ország legjelentősebb történelmi személyiségének sztorija 

4. A magas pálmafás sugárutak

5. Roppant játékosan, eredetien, ötletesen divatoznak a tajpeji fiatalok

6. Nincsenek kövér vagy/és ápolatlan, és rosszarcú emberek

Nem tetszett:

1. A ,,robbantott" csirkéjük az ízlésünk számára nincs jó darabolva, kicsontozva, filézve

2. Kevesen tudnak angolul (inkább fiatalokat érdemes megszólítani)

3. Fura, de kicsit zavart, hogy az utcán nem néztek meg minket, pedig kevés a nem vágott szemű, fehér turista

4. A járdákon és az úttesten cikázó, veszélyesen közlekedő motorosok

5. Az ötvenes-hatvanas-hetvenes épekben épült fantázátlan, tucat lakóházak

(J.K., 2016)

---

,, December végi, január elejei tajvani utazásunk folyamán először a déli Kaohsiung kikötővárosban jártunk, mert ott általában 4-5 fokkal melegebb van télen, mint Taipejben, másrészt akartunk látni mást is, mint a fővárost. A HSR (High Speed Rair) gyorsvasúttal kb. másfél óra alatt lepörgettük a 360 kilométeres távolságot. A vonat nagyon kulturált, de különleges tájakat nem lehet látni útközben. Kaohsiung kellemes város, jó nagy és két napra van érdemi látnivaló. Utána jött Tajpej, amit alaposan bejártunk gyalog és a szupermodern metróval.

Taiwan és Tajpej nagyon bejött nekünk (a családnak)! Nekünk is az volt a legnagyobb meglepetés, hogy helyiek a legkellemesebb kínaia népek, akikkel valaha is találkoztunk a világban. Mosolygósak, kulturáltak, ízlésesen öltözködnek, kifejezetten rokonszenvesek. A két meglátogatott városban nem láttunk kellemetlen figurákat és élveztük a tökéletes közbiztonságot. 

Taiwan gazdag, sikeres ország. Láttuk, hogy a siker mögött rengeteg munka van, de az emberek élvezik a sok erőfeszítés gyümölcseit. Kínaiak élnek Szingapúrban és Hongkongban is, de a taiwani kínaiakat valahogy kiegyensúlyozottabaknak, nyugodtabbaknak éreztük. Nem látni rajtuk az agyonhajszoltságot, dacára annak, hogy sokat kell dolgozniuk.

Taipej hatalmas város, látványos sugárutakkal. Mindenhol tisztaság, rend. Elképesztően sok az étkezőhely, hatalmas a választék e tekinteben is. Nagy élmény volt meglátogatni az éjszakai piacokat, amelyeket az emberek elsősorban azért este látogatnak meg. Tenger gyümölcsei (seafood) imádóinak (a családunk fele ilyen) Taiwan a mennyország.  

Ami nekem a legjobban tetszett: Taipei egyes negyedeiben a mellékutcák hangulatossága a sok ízlésesen kialakított, megvilágított kávézókkal, butikokkal,különféle boltokkal. Minden nagyon más, mint a nép Kínában, ahonnan nagy számban jönnek turista csoportok. A népi kínai turisták faragatlanságát, ruházatát, arckifejezéseit látva még erősebbnek éreztük a kontrasztot. Nem csoda, hogy a taiwaniak nem akarják, hogy a nagy kína bekebelezze őket. (Egyelőre nem fenyegeti őket ez a veszély.) 

Átfekvésben Taiwan drágább, mint Kína, Thaiföld, sőt mint Malajzia, de olcsóbb, mint Hongkong, Szingapúr és Japán. Taipeiben sokat taxiztunk és az olcsó volt, ráadásul egyszer sem akadtunk simlis taxisba. A metró kifejezetten olcsó, pláne a helyieknek, akik magas életszínvonalon élnek. Egy középiskolai tanár megkeres nettó 400 ezret havonta.

Még sok új országot szeretnénk felfedezni, s így kevés a valószínűsége, hogy visszatérünk Taiwanra, de mindenkinek jó szívvel tudjuk ajánlani ennek a kellemes országnak a meglátogatását. A fővárosi 101-es toronyépületen kívül nincs nemzetközi szenzációs látványosság, de kifejezetten olyan turista célország, ahol komfortosan, szuperül érzi magát az utazó. Az ottani biztonságérzet manapság nagy érték egy utazó számára." (aji, 2016) 

  

---

   

"Tajpej kellemes meglepetés volt. A metrójuk tisztasága példás, szingapúri szint. Nagyon tetszett Tajpej panorámája az Elefánt-hegyről. Vidéken elsősorban a Taroko-szurdok volt szép élmény. Tajvanon olcsónak találtuk a kaját és a taxizást. Megmondom őszintén, hogy a legnagyobb meglepetés számomra az volt, hogy a tajvani kíniak mennyivel rokonszenvesebbek, mint azok a kínaiak, akikkel a nép Kínában, Hongkongban, vagy Észak-Amerikában találkoztam. Amikor a térképet vizsgálgattuk, szinte mindig odajött hozzánk valaki, hogy segítsen. Örülök, hogy megnéztük Tajvant, de nem egy olyan úticél, ahová az ember mindenképpen vissza akar látogatni. Tajvan valahogy egy Kína- és egy Japán-élmény keveréke. " (Dini, 2014)

,, Ritka nagy meglepetést okozott számomra a tisztaság, és a természeti értékek. Tudtam, hogy japánosan fejlett, hogy percre pontosak a vonatok és van Shinkansen is itt, de azt, hogy ennyire jók a kaják, ilyen sok arca van a természetnek, ennyire végtelenül kedvesek a helyiek, akik nem ismerik a borravaló fogalmát, de ennek megfelelően alkudni se lehet velük, na az meglepett." (k.t., 2019)

---

,, Az ország nyugati partja inkább városias, míg a keleti parton rengeteg a természeti látnivaló. Az ott töltött két hétbe 3 város és környéke fért bele, Taipei, Tainan és Kaohsiung, ezek mind a nyugati oldalon vannak.

Taipei hipermodern nagyváros, remek tömegközlekedéssel, tiszta, rendben tartott, érdekes látnivalókkal, fantasztikus, igazi kínai kajával, és elképesztően izgalmas történelemmel. (ez mondjuk az egész országra igaz)

Tainan a portugál és holland örökség miatt érdekes, míg Kaohsiung a 2. legnagyobb város az ország legnagyobb buddhista szentélyével.

Mindig, mindenhol van éjszakai piac, más városokban másféle ételeket próbálhatunk ki.Rengeteg minden kimaradt, sok helyen nem voltam, nyugisan akár 1 hónapot is el lehet itt tölteni szerintem.

Aki nem volt még Kínában, annak szerintem érdekes alternatíva lehet. Vízum nem szükséges, 90 napig lehet turistaként itt tartózkodni."  (sz.a, 2020)

Olvasmányos linkek

"Van egy ország a világon, amelyet mindössze 26 állam ismer el, mégis feltartóztathatatlanul fejlődik. Egy ország, amelyet egy szigetre száműztek. Egy ország, ahol a buddhista hagyományok, a taoista tradíciók, a kínai templomok, a felhőkarcolók, a magasvasutak és a bevásárlóközpontok békésen megférnek egymással. Taipei, a főváros nemzetközi reptere viszonylag messze van a belvárostól, így már a bevezető út sok érdekességgel szolgál. A település egy völgybe épült, folyók szelik át, melyeken modern és kevésbé modern hidakon juthat át a két és fél millió városlakó. Széles, 4-5 sávos utak vezetnek a városközpont felé, ahol szintén ilyen sugárutakat látni mindenfele. A méretek a belvárosban is lenyűgözőek, a sugárutak mentén felhőkarcolók, középen magasvasút - azaz a helyi metró - hatalmas bevásárlóközpontok, fedett csarnokok és elegáns szállodák sorakoznak. A forgalom óriási, a korábbi kerékpárokat robogók váltották fel. Taipei-ben egy-egy közlekedési lámpánál az első öt-tíz méteren csak robogók várakoznak.

Taipei egyik legrégebbi negyedében találjuk a Longshan templomot, melynek előkertjében kis tó és vízesés fogadja a hívőket és a turistákat. A templom udvarába lépve egy európai utazó számára különös világba kerülünk: a hívők csendes mormogása, majd gyönyörű éneke, a füstölők illata egy másik világba repít. Figyelem az imakönyvet olvasó néniket, gyerekeket, és magával ragad a meghitt pillanat. A helyiek, akik még a régi szokások szerint élnek, életükben legalább egyszer egy hétre kolostorba vonulnak, ahol 7 napon át nem beszélnek, csak elmélkednek, tanulmányozzák a vallást. A templom körüli kis utcák adják a régi város magját. Itt ma apró üzletek, éttermek és egy nyüzsgő éjszakai piac működik. Sötétedés után minden üzletet kivilágítanak, fényárban úsznak az utcák, ha nem kínai feliratokat látnánk mindenfele, azt hinnénk, Amerikában vagyunk. Az éjszakai piac forgatagában kevés olyan dolog van, amit ne kaphatnánk meg, viszont számos akad, amiről fogalmunk sincs, hogy mi lehet. Ez leginkább az ételekre igaz. A denevérhústól a teknőshúson át a kígyóvérig tart a választék. Persze ez utóbbiak nem legálisak, mégis, az erre épülő éttermek is zsúfoltak. A Chang Kai Sek-ről elnevezett téren, hatalmas emlékcsarnokban találjuk a tábornok óriási szobrát. A tér grandiózus méretét kihasználva itt mindig találkozhatunk tornázó, labdázó fiatalokkal, vagy díszlépéseket gyakorló katonákkal. Az ország történelmének bemutatására a Nemzeti Palota Múzeum hivatott, melynek bejárására akár napokat is szánhatunk. (2013)" forrás

---

"Vonattal a nyugati partokon: Füstszínű üveg és alumínium csőelemek alkotják a végállomás futurisztikus várócsarnokát. Helyjegyet veszek a THSR (Tajvani Gyorsvasút) kora reggeli járatára. A honiak által „lövedék vonatnak” becézett, áramvonalas szerelvény nyílt pályán 330 km/óra sebességgel robog, a Taipei–Kaohsiung közötti 345 kilométer távolságot 90 perc alatt teszi meg. Kényelmes, előrenéző ülés vár rám, a lábakat ki lehet nyújtani, vagy pihentetni a tartóvason. A vágányok „húzottak”, nincs bennük hegesztés, a kerekek simán, zaj nélkül pörögnek alattunk, a kanyarokban enyhén megdőlünk, csupán a tájékoztató berendezés hangszórójából hallatszik gyorsuló-lassuló "zakatolás". Hsinchu városáig tucatjával nyelnek el bennünket az alagutak. Rövid időre kifutunk a Formosa-tengerszoros partjára, majd a lapály és a sziget gerincén hosszában nyúló magashegység találkozási vonalát követve surranunk délre. A táj Afrikára hasonlít, a ritka állomásokon fullasztó, párás levegő tódul a kocsikba, a tengerbe futó folyódeltákban barnás-vöröses víztócsák állnak. A villák és bérházak tetején csillogó, csillagvizsgálónak látszó építmények – kiderül, minden lakás saját víztartállyal rendelkezik. Szabad vízfelületet az elárasztott rizsföldek végtelen négyzeteiben és a halgazdaságok tavaiban látok. A pálmafaligetek árnyékában robogók hűsölnek, gazdáik bételmagot (Dél-Ázsiában elterjedt szexuális ajzószer) szüretelnek a fákról. Olykor kilométerekre nyújtózkodó, zöld hálóval bevont ananász és zöldséges kertek suhannak el mellettünk. A kisebb települések igénytelen, hullámbádoggal fedett „retro” üzletei, műhelyei és lakóházai között aranyozott kupolájú buddhista szentélyek szoronganak. (2011)" forrás

---

"Monotonul ismétlődő buddhista mantrára ébredek. A hangfoszlányok a szemközti hegyoldalról görögnek alá, a nyitott ablakon keresztül. Szállodai szobám üvegfala a szurdokra tekint, a kéznyújtásnyira zubogó Liwu folyó gránittömbjei fölött paradicsomba illő madarak cikáznak. Harmadik reggelem a Taroko Nemzeti Parkban, Tienshiang hegyfalu határában. Az előző két napon meglátogattam az autóút építése során meghalt 450 munkás emlékére épített Örök Források Kegyhelyét, függő hídjával, kínai haranglábával. A Mennyei Lépcsőkön eljutottam a Kuanyin barlangba, ahol a legenda szerint a szerzetesek a tajvani buddhizmus születése idején tartottak titkos szertartásokat. Felmásztam az oktogon alaprajzú, a turisták által Hétemeletes Pagodaként ismert Tianfeng torony felső szintjére, ahonnét lélegzetállító kilátás nyílik Tienhsiang völgyére. Felkerestem a földrengés után újjáépített Hsiang-te-templom és kolostor hármas szárnyát, ahol megcsodáltam az ország legnevesebb Bodhisattva szobrát. A szent hely egy buddhista szerzetesről kapta a nevét, aki a szigetet átszelő autóút építkezésén résztvevő munkások biztonságáért imádkozott. Letalpaltam a kanyon mentén kígyózó Kilencfordulós Alagút látványos két kilométerét. Belekóstoltam néhány gyalogtúrába is, a legizgalmasabb a Baiyang Gyalogösvény volt, mely magasan, a Taci Jili folyó fölötti hegyoldalban halad, napelemmel megvilágított alagutakon keresztül a Baiyang Vízesésig. Találkoztam a 4-5 centis „éneklő rovarral”, mely dallamos zümmögésével próbált elbűvölni, majd a fejem búbját szemelte ki nyugvóhelynek, s csak hosszas rábeszélésre tett le szándékáról. Később egy tenyérnyi, koromfekete varjúpillangó esett szerelembe a fényképezőgépemmel...

Most egyetlen dolog érdekel: a buddhista zarándoklat! Gyors reggeli, kukoricapehely, helyi gyümölcsegyveleg, s máris rohanok át a Megbékélés-hídján, a díszes Zarándok Kapuhoz, mely a zarándoklat hivatalos kiindulópontját jelképezi. Elbűvölten nézem a kavargó forgatagot. A menet eleje, a főapátasszonnyal az élen, éppen elindul a tetőre vezető egyetlen, kiépített úton. A barna palástot viselő, mezítlábas disciples (világi apostol-tanítványok) csoportját követi több tucat női tanítvány, szintén barna lepelben, a termékenység, a megbízhatóság színében. Utánuk sorjáznak a hívők százai, színes foltokban, szerte a szigetről. A menet lassan, énekelve halad felfelé, a gyakori letérdelés fárasztó, mégis megmagyarázhatatlan, lebegő érzés lesz úrrá rajtam. Mintha megszokott, mindennapi belső énem egy polccal magasabb szintre lépett volna. A hívők közé vegyülve kísérem figyelemmel a szertartásokat a Búcsújáró Főcsarnokban, az Élet Forrása és a Ksitigarbha Bodhisattva aranyszobra körül. Bár a szavakból nem sokat értek, mégis életem legbensőségesebb élményét élem. A mantra énekek rigmusa még a Bangkok felé tartó repülőgépen is visszacseng fülemben. S vele a Tsou törzsbeli szerzetes imája a Hegyekhez: "Alishan Szelleme, hozzád szólok! Jelenj meg! Bort és vizet ajánlok Neked! Védelmezz bennünket, amint hegyeid közé lépünk!" forrás

---

,, Tajvan egy izgalmas, változatos, szórakoztató, ráadásul nagyon kényelmesen beutazható ország. A hangulat, az emberek, és egyáltalán, a dolgok működése miatt egy pillanatig sem fogjuk úgy érezni, hogy Kínában vagyunk. Ami pedig utazásszempontból hasonlóan fontos, vízumra itt nincs szükség.

A valamivel nagyobb, mint harmad Magyarországnyi szigeten 24 millióan élnek, ami önmagában is zsúfoltnak hangzik, pedig ez még nem is a teljes kép. Mivel az emberek többsége a nagyvárosokban él, valójában a sűrűség még nagyobb. (2014)" forrás

---

,, Az ország nyugati partvidéke laposabb, keleten a hegyek közvetlenül szakadnak le a Csendes-óceán tajtékzó vizébe. Nyugat a gazdaság motorja, a fülledt pusztaságokban épültek fel az ország milliós nagyvárosai, keleten nincs helye a civilizációnak. A vidéki Tajvan jóval nyugodtabb, jóval emberibb, mint a főváros. A kicsiny falvak egyszerű, poros utcácskái a nappali hőségben kihaltak, lakóikkal csak az esti órákban lehet találkozni. (2017)" forrás

Fotóegyveleg

Vissza az elejére

Kommentek