ÚTIKRITIKA.HU / Észak-Korea

Észak-Korea

Észak-Korea dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | További beszámolók | Fotóegyveleg

.

A festmányen a jelenlegi vezér nagyapja és apja - F. András fotója

2025. május: A vlagyivosztoki északi koreai konzulátuson könnyebb vízumot szeretni, és orosz utazási irodával beutazni.

Észak-Korea dióhéjban

• Észak-Korea, azaz a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Ázsia Távol-Keletnek nevezett régiójában fekszik, a Koreai-félsziget északi felén. Nagyobb Magyarországnál, területe: 121 ezer négyzetkilométer. Nagy a népsűrűség, hiszen közel 26,5 millió lakosa van (2025-ös becslés). A főváros, Phenjan kb. 3,2 milliós nagyváros.
• Észak-Korea északon Kínával és pici szakaszon Oroszországgal határos, déli szomszédja pedig Dél-Korea, azaz a Koreai Köztársaság.
• Phenjan 7972 kilométerre van Budapesttől. Időeltolódás az itthonihoz képest: + 6 és fél óra.
• Magyar állampolgároknak vízumra van szüksége az Észak-Koreába való beutazáshoz. Egyéni turistáskodásra nincs mód, csak szervezett csoportos utazás keretében lehet bejutni a titokzatos kommunista államba.
• Észak-Koreában nincs magyar külképviselet.
• A turista szempontjából Észak-Korea tökéletes közbiztonságú ország, hiszen a külföldi látogatókat eleve olyan szorosan ellenőrzik, követik, kísérik, hogy még békés kapcsolatba is alig kerülhet helyi halandóval.
• Általános vélemény szerint májusban, júniusban, valamint szeptemberben és októberben ideális Észak-Korea meglátogatása. Ősszel nagyon szép a tarka színekben pompázó táj. Június végétől augusztus végéig az időjárás túl meleg, párás, s ez a monszun időszak.
• Leggyakoribb vezetéknév: Kim (Kb. a lakosság 36 százalékának ez a vezetékneve)

---

• 2024-ben Észak-Koreába történő csoportos utazás továbbra is lehetséges, de csak bizonyos feltételek mellett, mivel az ország szigorú beutazási szabályokat alkalmaz. Íme, hogyan lehet csoportos utazással Észak-Koreába látogatni:
  
  

  Észak-Koreába csak szervezett, hivatalos túrák keretében lehet bejutni. Az egyéni utazás nem engedélyezett. Az országba való belépést és az ott tartózkodást kizárólag a koreai kormány által jóváhagyott utazási irodák szervezhetik.

  Néhány nemzetközi utazási iroda szakosodott észak-koreai túrák szervezésére. Ezek az irodák általában Kínából induló csoportos túrákat kínálnak, mivel Peking (vagy ritkábban más kínai város) a leggyakoribb kiindulási pont az Észak-Koreába tartó repülőjáratok számára. Néhány ismert utazási iroda, amelyek Észak-Koreába szerveznek túrákat:

  Koryo Tours - https://koryogroup.com/tours/dprk-north-korea/group
  Young Pioneer Tours
  Lupine Travel

  A túrát szervező utazási iroda segít a szükséges vízum megszerzésében. A vízum igénylése során be kell nyújtani az útlevelet, egy vízumkérelmi nyomtatványt, egy útlevélméretű fényképet, és a túrával kapcsolatos információkat. A vízumot általában a kínai érkezéskor adják át a túrázóknak, és nem kerül közvetlenül az útlevélbe.

  Az észak-koreai túrák általában Pekingből indulnak, mivel a legtöbb nemzetközi járat Észak-Koreába onnan közlekedik. Az utazók vagy vonattal, vagy az Air Koryo légitársasággal repülővel utaznak Phenjanba, Észak-Korea fővárosába.

  Az Észak-Koreában tett látogatás szigorúan ellenőrzött és irányított. A turisták kötelesek követni a túravezetők utasításait, és csak azokat a helyeket látogathatják meg, amelyeket a kormány jóváhagyott. A túrák során fényképezési korlátozások is vannak, és az észak-koreai vezetőkkel kapcsolatos tiszteletteljes viselkedés elvárt.

  A csoportos túrák különböző tematikák köré épülhetnek, mint például a történelmi helyszínek látogatása, sportesemények (például a Mass Games), vagy kulturális fesztiválok. Az utazási irodák weboldalain gyakran találhatóak különböző időpontokra és témákra specializálódott túrák.

  Néhány utazási iroda kötelezővé teheti a speciális utazási biztosítást, amely kifejezetten Észak-Koreára vonatkozik. Fontos, hogy a biztosítás kiterjedjen esetleges orvosi ellátásra és sürgősségi evakuálásra is.

  A geopolitikai helyzet Észak-Koreában gyorsan változhat, ezért fontos figyelemmel kísérni a friss híreket és az utazási figyelmeztetéseket. A magyar külügyminisztérium ajánlásai és utazási tanácsai alapján kell döntést hozni az utazásról.

  Költségek áttekintése:

  Alapár
  Hosszú hétvégi túra (4-5 nap): Általában 1,500 és 2,500 euró között mozog. Ez az ár tartalmazza a repülőjegyet, szállást, napi étkezést, és a szervezett programokat.
  Hosszabb túrák (7-10 nap): Az ár 2,500 és 4,000 euró között változhat, a programok és az étkezések bősége szerint.

  Repülőjegy

  A repülőjegy ára Pekingből Phenjanba (Air Koryo) vagy más közvetlen járatokra külön díjat jelenthet, általában 500-800 euró körüli összeg.

  Szállás

  Alap szállás: Az állami szállodák, mint például a Koryo Hotel Phenjanban, általában az utazási csomag részét képezik. Az árak napi 50-100 euró körül mozoghatnak, és az árak tartalmazzák a reggelit.
  Kényelmesebb szállás: Magasabb kategóriájú szállodák és jobb kényelmi szolgáltatások esetén az árak emelkedhetnek.

  Vízum és belépési díjak
  A vízumköltség gyakran be van építve a túra árba, de egyes esetekben külön is felszámíthatják. A vízum költsége általában 50-100 euró körüli.

  Túraszervezési díjak
  Az utazási irodák általában egy összegben számolják el a túraszervezési díjat, amely tartalmazza a túravezetők és a helyi közlekedés költségeit.

  További költségek
  Ajándékok és emléktárgyak: Ezeket a túra ár nem tartalmazza, és ezekre érdemes külön keretet biztosítani.
  Borravaló: Néhány utazási iroda javasolja, hogy borravalót adjunk a helyi idegenvezetőknek.

  ---

  
  

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

1. Ez egy elképesztő, misztikus időutazás egy nyers kommunista világba, sokkal nyersebb élmény ilyen tekintetben, mint Kuba
2. Bár rengeteg kötöttséggel jár a ránk kényszerített csoportos utazási forma, de azt el kell ismerni, hogy a program jól szervezett és tervezett, az idegenvezetők a sajátos körülmények és szabályok között egész profik
3. A fővárosi metró néhány meglátogatott állomásának látványa
4. A Kim Ir Szen mauzóleum meglátogatásának bizarr élménye
5. A demilitarizált zónánál nézni, hogy a dél-koreai túloldalról ugyanúgy turisták bámulják ezt a furcsa határövezetet
6. A még természetesen viselkedő, kíváncsi kisgyerekek, akiket azonban gyorsan elkezdenek manipulálni, elszemélyteleníteni

Nem tetszett

1. A turista csomag tartalmaz szinte minden helyi lehetséges költést, így viszont nincs meg az embernek az a szabadsága, hogy mérlegeljen mit, mennyiért akar vagy nem akar megvenni, vagy igénybe venni
2. Lelket lelohasztó látni az ország totális elszigeteltségét, sajnálni azt, hogy ennyi embernek emiatt szenvedni kell
3. A propagandás múzeumokból a második után a harmadik, meg a további már túl soknak érződött, túl sok szobor, viaszfigura, heroikus témájú festmény
4. A vidéki túra buszozásos részén a látható táj nem volt különleges (rizsföldek, folyók, semmi különleges)
5. Egyszer sem ettünk igazán jót (esetleg egy kacsasült lehetett a kivétel)
6. Hogy érkezéskor az útlevéllel együtt le kellett adni a mobilunkat is
7. Nem szabadott csak úgy magunktól sétálgatni a főváros utcáin

"A fenti "Nem tetszettre" reagálva saját szemszögből:

1.Többször is vittek minket szuvenír boltba, tehát meg volt a szabadságunk, hogy eldöntsük hol, mit és mennyiért veszünk (alkudtunk is).
2. Nyugati szemléletmóddal teljesen fölösleges ide utazni, mert az almát nem lehet (ill. teljesen fölösleges) összehasonlítani a körtével. Ők meg lehet "minket" sajnálnak...
5. Mi nagyon jókat ettünk.
6. Nem vették el a telefonokat és semmilyen más elektronikai eszközt sem. Kifelé menet belenéztek a fotóalbumokba és volt, amit töröltettek egyeseknél. DE! az újságírókra más szabályok vonatkoznak, és ezt tudatják velük már az út foglalásakor!!!
7. Tudtuk hova megyünk és mi a szokás... ergo erre teljesen fölösleges a panasz... (Feri)

Vélemények

Évek várakozása után végre eljött az idő, hogy Észak-Koreába utazzak. Ez az ország rendkívül elszigetelt a külvilágtól, ahol a lakosság diktatúrában él. Az internet helyett egy hatalmas intranet hálózatot használhatnak, ahol csak azokat az információkat olvashatják, amit a kormány jóváhagyott. A turizmus azonban megengedett, évente körülbelül 4-6 ezer nyugati és 85 ezer kínai turista látogat el az országba. Az észak-koreai kormány főként a valutabevétel miatt engedi meg a turisták belépését.

Az utazás nem lehetséges önállóan, minden turistát két észak-koreai idegenvezető kísér, akik minden lépésüket nyomon követik. A legtöbb ember számára Észak-Korea veszélyes helynek tűnik, de meglepő módon az egyik legbiztonságosabb ország, ha betartjuk a szabályokat. Fontos, hogy ne sértsük meg a vezetőket, ne próbáljunk önállóan mozogni, és ne fényképezzünk katonai létesítményeket. Ezen szabályok megszegése szigorú büntetésekkel jár, amint azt az amerikai diák, Otto Warmbier esete is mutatta.

Az országban tett látogatásom meglepő volt. Pyongyang, az észak-koreai főváros, élénkebb volt, mint vártam. Bár az épületek szocialista stílusban épültek, sok ház színes volt, és az utcákon emberek beszélgettek, játszottak. Az emberek általában elkerülik a szemkontaktust a turistákkal, de a gyerekek néha integettek, és mosolyogtak ránk.

Az észak-koreai vezetők körül igazi személyi kultusz alakult ki. Az emberek kötelezően tisztelegnek a Kim-dinasztia szobrai előtt, és mindenhol ott vannak a vezetők képei. A nap folyamán meglátogattuk a város legfontosabb látnivalóit, köztük a Kim Il-sung teret és a Mansudae emlékművet. Az idegenvezetők folyamatosan a "nagy vezetőkről" beszéltek, mintha isteni státuszban lennének.

Érdekes volt látni a propaganda nyomait is, különösen a háborús múzeumban, ahol az észak-koreaiak büszkén mutatták be a hadizsákmányokat. A nap végén egy vidámparkba is ellátogattunk, ami Kim Dzsong-un legújabb projektje volt.

Az utazás legnagyobb kihívása talán az étkezés volt. A helyi ételek nem nyerték el a tetszésemet, főként rizs, kimchi és más savanyított zöldségek kerültek az asztalra. A túra végén egy barbecue kacsás vacsorával zártuk az utazást, ami végre valami ízletesebbet nyújtott.

Összességében Észak-Korea egyedülálló élményt nyújtott, és sokkal kevésbé volt nyomasztó, mint amire számítottam. Az ország politikai rendszere természetesen továbbra is elnyomó, de az ottani emberekkel való találkozás során több kérdésem is felmerült, mint amit előre gondoltam. Az Észak-Koreában tett látogatás mindenképpen megérte, és különleges tapasztalatot nyújtott. (AJI, 2019)

2024-re frissítve: Szórakoztató, de egyben kissé nyomasztó volt, hogy a csoport tagjait folyamatosan és alaposan figyelték. Az idegenvezetőink két fiatal nő voltak, mellettük a buszsofőr és egy operatőr (!) is állandóan velünk volt. Az egyik idegenvezető döbbenetesen jól ismerte a 14 fős csoportunk minden tagját. Tudta mindenkinek a nevét, foglalkozását, sőt még a családi állapotunkat is. Úgy tűnt, a vízumkérelmi adatlapon megadott információkat alaposan megtanulta, és nem volt kérdés, hogy ezeket nyomon követte.

Az észak-koreai utazás legemlékezetesebb pontjai számomra az elképesztően nagy kommunista szobrok és az ideológiai emlékművek voltak, mint Kim Ir Szen és Kim Dzsong Il hatalmas szobrai. Az egész élmény elgondolkodtatott, hogy a propagandára fordított óriási összegekből mennyi mindent lehetne javítani az ország vidéki, nyomorban élő lakosságának életén. Phenjanban viszont egyáltalán nem látni nyomort – a főváros egy kirakatváros, ahol az élet jóval elviselhetőbb, mint a vidéki falvakban és kisvárosokban. Az emberek itt jobban élnek, mint bárhol máshol Észak-Koreában, de nyilvánvalóan nem tükrözi a teljes ország helyzetét.

Az 5 napos észak-koreai utazás végére furcsa keveréke lett bennem az izgalomnak és a megterhelésnek. Lelkileg és fizikailag is kimerítő volt ez az élmény, hiszen nem könnyű szembesülni azzal, amit láttunk. Különösen nyomasztó volt a teljes kontroll érzése, és bár lenyűgözött a város tisztasága és rendezettsége, ez az élmény mégis megterhelte a közérzetemet. Az utazás végén egy kis lazításra volt szükségem, így a dekadens kapitalista Thaiföldre mentem feltöltődni.

------------------------

"A fenti "Véleményekre" reagálva saját szemszögből:
Senkit nem szólítottak név szerint nálunk. Propagandára minden országban nagyon sokat költenek, csak esetleg más módokon és azt a pénzt pl. nem az egészségügyi rendszer fejlesztésére költik." (Feri)

---

"Nem fogok titkolózni, nem életem legolcsóbb útja volt. Egy 3 napos túra Dandong-ból Phenjanba vonattal, vízummal, étkezéssel, utazással, egy-két belépővel, idegenvezetőkkel 495 euróba kerül. Igen sokkoló, ebből a pénzből egy hétig lehetne süttetni a hasunkat Görögországban all inclusive ellátással, de engem ez már talán annyira nem vonz. Továbbá vannak ilyen ajánlások az utazási irodától az út végén borravalóra, lehetőségek plusz belépőre, vonaton étkezésre, virág vételre, egy szóval költőpénzre van szükség még, de ez egyéntől függ természetesen. (2017)" forrás

Egyénileg nem, csak csoportosan - F. András fotója

További beszámolók

A város, ahol senki sem él

Észak-Koreában tett utazásom meglepően könnyedén zajlott. És ezután a hosszú várakozás után! Először 5-6 éve merült fel bennem, hogy ellátogassak ebbe az országba, de mindenki – barátaim, családtagjaim és a folyamatosan felbukkanó hírek – le akartak beszélni róla. Nem hibáztatom őket, de amit ott láttam, az csak megerősítette bennem, hogy az életünk legjobb forgatókönyvét mi magunk írjuk.

A szabályok betartásával gyakorlatilag mindent megtehettem. Azt fényképeztem, amit akartam, kérdezhettem, akár kényes témákban is – kivéve az ország vezetőiről, akiknek neveit és titulusait az idegenvezetők szinte minden mondatban megemlítették.

Lenyűgöző élmény volt! Tisztaság, rend, szeretett eszmék, és egy olyan világ, amely semmiben sem hasonlít más országokra, amelyeket eddig láttam. Tudtam, hogy a helyiek számára nem ugyanazt jelenti, mint nekem, de valódi kíváncsisággal figyeltem a környezetet. És mindenhol fényképeztem. Egyetlen kivétellel.

A demilitarizált zónába tett kirándulásunk során, ahol Észak- és Dél-Korea határa húzódik, egy városra lettünk figyelmesek. Csak egy pillanatra láttuk, és szigorúan megtiltották, hogy lefotózzuk. Később megtudtam, miért.

A neve Kidzsandong, és egy igazán különleges hely. Tökéletes házak, kék-fehér hagyományos tetők, amelyek a lakók gazdagságát hirdetik, a Csucse-emlékmű, amely az egyetlen hivatalos ideológiát szimbolizálja (amint megérkeztünk, az idegenvezetők kétszer is figyelmeztettek minket, hogy az országban tilos vallásokról beszélni). Rendezetten futó utak, épülő felhőkarcolók. Minden tökéletes – egyetlen dolgot leszámítva: ez egy szellemváros.

Senki sem lakik benne. A város jól látható Dél-Koreából, és kifejezetten azért épült, hogy a "tökéletes életet" demonstrálja a határ túloldalán élőknek. Egy kirakat, ahogyan sok más dolog is ebben az országban. Nagyon szerettem volna fényképezni, de tudtam, hogy ennek kellemetlen következményei lettek volna – a legjobb esetben is azonnali kiutasítás.

Az idegenvezetőmnek egyetlen kérdést tettem fel:

– Mit tennél, ha eljuthatnál egy városnézésre az én országomban?

Az arca megváltozott, és szinte sziszegve válaszolta:

– Én soha nem fogok innen elmenni.

Ezután már nem beszélt velem többet.

(2020)

---

Észak-Korea továbbra is a világ egyik legzártabb és legnyomasztóbb diktatúrája – egy olyan hely, ahová még a legádázabb ellenségeinknek sem kívánnánk újraszületni. Karafiáth Orsolya író egy barátjával együtt két hetet töltött az országban, ahol minden mozdulatukat hivatalos kísérők figyelték. Belépéskor elvették az útlevelüket és a telefonjukat, helyiekkel szót váltani tilos volt, sőt, még egy ártatlan mosoly is tiltott lehetett a nem megfelelő helyen. A tengerpart látványa is csak szögesdróton át volt elérhető – szimbolikus keret egy valószerűtlen utazáshoz, amely egyszerre volt lidérces és elgondolkodtató.

Aki ma, 2025-ben hajlandó akár másfél millió forintot is kifizetni egy szervezett és szigorúan felügyelt túráért a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságba, az testközelből tapasztalhatja meg Orwell 1984-ének élő mását. Aki vállalja, hogy a kaland és a borzongás kedvéért hozzájárul egy embertelen rendszer működtetéséhez, az különös utazásra indulhat: egy világba, ahol a totális kontroll nemcsak a hétköznapokat, hanem a gondolatokat és az érzelmeket is áthatja.

A látogatók reggelente az egész várost betöltő ébresztő szirénákra kelnek, este pedig nem járhatnak szabadon az utcákon. Helyieknek fenntartott vendéglátóhelyek nem léteznek – csakis külföldiek számára működő, steril étkezők vannak. A rendszerhez való alkalmazkodás még a gesztusokban is megnyilvánul: Kim Ir Szen örökös elnök, valamint Kim Dzsongun képmásai előtt nem illik mosolyogni, a szobraikhoz kötelező kalapot leemelni, és elvárt, hogy 5 eurós virágcsokrot helyezzenek el a talapzatuknál.

Bár a világ azóta sokat változott, Észak-Korea zárt világa úgy tűnik, megmaradt a múlt dermesztő hidegében. Egy utazás ide nem csupán idegenforgalmi élmény – inkább személyes szembesülés az emberi szabadság végletekig történő korlátozásával.

---

Mehetünk egyedül is?

Elméletben igen, gyakorlatban viszont továbbra is él a szabály, hogy minden külföldit két hivatalosan kijelölt kísérő vezet végig az országon – függetlenül attól, hogy egyéni vagy csoportos utazásról van szó. Csoporttal utazni olcsóbb, és a figyelmet is kevésbé érezzük nyomasztónak: a megfigyelés ott van, de kevésbé személyes.

Milyenek az észak-koreai idegenvezetők?

Általában udvariasak, felkészültek, és meglepően jól beszélnek angolul. Komolyan veszik a feladatukat, és szinte kivétel nélkül büszkék az országukra. Kérdezni lehet, de a politikát érdemes messziről kerülni – nemcsak a mi nyugalmunk, hanem az ő biztonságuk érdekében is. A szabályokat szigorúan betartatják: például soha nem szabad engedély nélkül eltávolodni a csoporttól.

Milyen az étel?

Meglepően jó – mármint a turistáknak szánt változat. Az ételek változatosak, a helyi specialitások mellett akár pizzát is felszolgálnak, ám ezeknek nem sok közük van ahhoz, amit az átlagos észak-koreaiak nap mint nap esznek. Az asztalra kerülő fogások inkább egy színpad részei – megkoreografált vendéglátás részei.

Lehet fényképezni?

Igen, de csak bizonyos keretek között. A kísérők általában előre jelzik, mit lehet és mit nem szabad lefotózni – és ezt érdemes komolyan venni. Az alapszabály változatlan: ha azt kérik, hogy ne fotózzunk, tartsuk tiszteletben. Ha helyi embereket szeretnénk megörökíteni, illik előbb engedélyt kérni tőlük – ha egyáltalán lehetséges.

Vihetünk magunkkal telefont?

Igen, de használni leginkább csak fényképezésre vagy zenehallgatásra lehet. A 2025-ös helyzet szerint Észak-Koreában továbbra sincs se roaming, se nyilvánosan elérhető wifi. Az internet gyakorlatilag nem létezik, és a külvilággal való kapcsolattartás teljes mértékben korlátozott. A telefon ott inkább emléktárgy, mint kommunikációs eszköz.

---

– Hogyan lehet odajutni?

A leggyakoribb útvonal ma is Peking felé vezet: először odarepülünk, majd onnan repülővel vagy vonattal lehet belépni Észak-Koreába. A vonatos átkelés több mint 22 óráig tart, részben azért, mert a határon – mindkét oldalon – hosszú órákon át tartó ellenőrzések zajlanak. Mindenkit alaposan átvizsgálnak, a poggyászt is beleértve. Sokan mégis ezt választják, mert nem szívesen ülnek fel az észak-koreai Air Koryo járataira, amelyeket a világ legrosszabb hírű légitársaságai között tartanak számon 2025-ben is. Nem világos, honnan szerzik be a gépeiket, milyen a karbantartás, és semmiféle hivatalos baleseti statisztikát nem tesznek közzé. Mi végül vállaltuk a repülést, és szerencsére gond nélkül megérkeztünk – igaz, Szilárd nem úszta meg: a fedélzeten felszolgált hamburger után napokig semmilyen ételt nem tudott még ránézni sem.

– Mennyibe kerül, és mennyire bonyolult megszervezni?

Egyéni utazás továbbra sem lehetséges, csak hivatalosan engedélyezett utazási irodákon keresztül. Ezek a szervezők szinte mindent elintéznek – repülőjegyet, szállást, idegenvezetőt, programot. A vízumot viszont nekünk kellett intéznünk: mi például Bernbe utaztunk, mert Magyarországon nincs észak-koreai diplomáciai képviselet. Az árak azóta sem lettek barátságosabbak. A Pekingbe szóló repülőjegy és az ottani szállás már önmagában drága – főleg, hogy az Air Koryo csak heti kétszer repül. Vannak, akik inkább Vlagyivosztokon keresztül próbálkoznak. Összességében egy kéthetes túra fejenként körülbelül 2400 euróba kerül, míg az egyhetes utak ára 1600 euró körül mozog – ebben benne van minden: szállás, étkezés, idegenvezetés.

– Mi történt, amikor megérkeztetek?

A reptéren egy háromfős, állami delegáció fogadott minket, és onnantól egyetlen lépést sem tehettünk egyedül. Elvittek minket a szállodába, ahol részletes eligazítást tartottak arról, mi az, amit szabad, és mi az, amit tilos. A telefonunkból kiszedték a SIM-kártyát, és csak előre jóváhagyott dolgokat lehetett fényképezni. Távozás előtt átvizsgálták az összes fotónkat. Már az elején figyelmeztettek: a programokon való részvétel „nagyfokú önfegyelmet igényel” – akkor még nem értettük, miért, de később minden világossá vált.

Az egész országot áthatja a személyi kultusz. A Kedves Vezetők – Kim Ir Szen, Kim Dzsongil és Kim Dzsongun – szobrai mindenhol ott vannak, és mindegyik előtt kötelező a tiszteletadás. Ez konkrétan annyit jelent, hogy virágcsokrot kell vásárolni az ott álldogáló árusoktól, majd csendben, főhajtással elhelyezni a szobor talapzatánál.

– Mi lepett meg benneteket leginkább?

Talán az áramhiány. Gyakran estünk sötétbe – egyszerűen egyik pillanatról a másikra megszűnt a világítás. Bár papíron sok színház működik az országban, ezek többsége zárva tart, mert nincs elég energia az üzemeltetésükre. Az operaművészet – amiről azt hallottuk, hogy a koreai kultúra egyik büszkesége – szintén csak papíron létezik. Egyetlen előadást sem tartottak az ottlétünk alatt. A művészeket inkább rizsföldekre küldik dolgozni, hiába övezi őket nagy tisztelet.

– Van ott egyáltalán szabadidő és szórakozás?

Elvileg igen, gyakorlatilag nem. Azt hallottuk, hogy este tíz után nem lehet az utcán tartózkodni – amikor rákérdeztünk, a kísérőnk azt mondta, „ilyen szabály nincs, de a dolgozó ember miért menne este tízkor bárhová?” A nap ott hajnal fél hatkor indul, amikor a hangszórókkal felszerelt propagandaautók végiggurulnak a városon, harsogva, hogy „ébredj, munkára fel!” A munkaidő hosszú, és utána senkinek sincs kedve kimozdulni. Ráadásul nem is lenne hova: Észak-Koreában nincsenek szórakozóhelyek, bárok, valódi éttermek vagy boltok. A turisták számára fenntartanak pár étkezőt a látnivalók közelében, de ezek is inkább kirakat-intézmények. Így néz ki a kikapcsolódás egy „boldog és fegyelmezett” társadalomban.

---------------------------

"Szenzációs élmény volt, de elvárások nélkül mentünk és "levettük a nyugati szemüvegünket"... de úgy is mindenki azt fogja látni és észrevenni amit akar.

Nem került nekem 1m-ba, de el lehet költeni többet is. Nem csak 2 hetes utak vannak, hanem 6 napos 4 éjszakások is.

Kim Ir Szen és Kim Jong Il képei vannak kint Kim Jong Un-é nincsen.

A pizzériát nem a turistáknak építették és a helyi éttermeket sem, kvázi helyiek is ehetnek ott és máshol is... tehát a fenti állítás nem pontos.

A kulonlegesuticelok.com csapatával mentünk. A vízumot intézték és kint vettük át. Sima ügy volt ez is.

A "színészeket kiküldik a rizsföldekre dolgozni részhez": mi nem találkoztunk színészekkel a rizsföldeken munka közben.

Vannak éttermek, üzletek és pub-ok is.

(Feri, 2017)

---

"Nem lehet Észak-Koreáról szóló könyvet bevinni, vagy bármi olyat, amit már gyanúsnak gondolhatnak a határnál, így ha erre az útra adod a fejed jobb, ha nem viszel könyvet. E-book-ot lehet, de végül én ezt is kiraktam indulás előtt, bár feleslegesen. Továbbá szigorúan tilos a pornográfia, a Biblia, ezt szerintem mindegyik kabinban a vonaton megkérdezték tőlünk, hogy van-e nálunk. Továbbá lehet fényképeket, videókat készíteni, telefont, laptopot használni, de a GPS jelet ki kell kapcsolni, bár utólag kiderült, mi nem tettük, szóval meg tudtuk nézni, hol készítettük a fényképeket. Nem lehet 250mm-nél nagyobb kameralencsét használni, se profi videokamerát. A telefon használathoz annyit fűznék, hogy lehet magunkkal vinni, de nincs vétel, nincs internet, nincs WIFI 3 napig, tehát offline mód. Felesleges volt a telefont állandóan nézegetni, hisz nem voltunk elérhető a külvilágnak, és mi se tudtunk senkit se elérni. Mint megtudtuk, van lehetőség "kitelefonálni", ha esetleg bármi történne, de nagyon drága mulatság.

A túra során, akinek bármikor is kellemetlen érzése van, vagy nem tud a helyzettel mit kezdeni, jelezze a külföldi idegenvezetőknek, és találnak megoldást. Több oldalas "házirendet" kaptunk, amit a vízum és jelentkezési lap mellett szintén alá kellett írnunk, hogy vállaljuk ezeket. (2017)" forrás

---

,, A vacsora után kisurranok az épületből kicsit körülnézni, szerencsére a helyi vezetőink mindig más asztalnál, de többnyire más teremben is esznek, így ez simán lehetséges. Nézelődöm az ajtóban és elhatározom, hogy tesztelem kicsit a szabadságom határait. Kimegyek a kapuba, szerencsére senki nem jön utánam, de valószínűleg már keltek némi feltűnést. Odamegyek a kapuhoz közeli kioszkhoz és megpróbálok valami helyi kolbászt venni, az eladó láthatólag zavarban van, amit még növel, hogy megpróbálok kínai pénzzel fizetni, a hátam mögé tekintget aggódva, hogy látja-e valaki. Az a tippem, hogy nem fogadhatnak el idegen valutát, ami később még jobban megerősödik. Ebben a pillanatban tűnik fel Mr Ro, a sofőrünk, aki kisegít és kis magyarázkodás után, neki adom oda a pénzt, majd később hoz visszajárót Von-ban. Mire az amúgy rettenetes kolbász elfogy, a többiek is kijönnek és a hotelünk felé vesszük az irányt, de megszakítjuk az utat egy rövid fotós szünet erejéig, mert végre értelmet nyer az óriási üveg háromszög hotel, ami valószínűleg sosem fog elkészülni. A háromszög csúcsában egy gyönyörű, színes koreai zászló díszeleg, messzire hirdetve az ország dicsőségét… (2018)" forrás

Fotóegyveleg

F. András fotója

Vissza az elejére

Kommentek