ÚTIKRITIKA.HU / Észak-Korea

Észak-Koreát Dél-Koreától egy tűzszüneti, demilitarizált övezet választja el a 38. szélességi foknál.
Észak-Korea domborzatára a hegyek és a dombok a jellemzőek. Ezeket mély és szűk folyóvölgyek választják el egymástól.
Észak-Korea legmagasabb pontja az ország északkeleti részén lévő Baekdu-hegység, a maga 2744 méteres magasságával.
Az ország nyugati partrésze sík terület, s itt van az ország mezőgazdasági tevékenységének a zöme.

Időjárás és éghajlat

Észak-Korea klímája mérsékelt, kontinentális, Négy évszak van.
Az évi csapadék kb. 60 százaléka nyáron, június és szeptember között esik le.
Kora tavasszal előfordulhatnak tájfunok. A tavasz, áprilistól júniusig nagyon kellemes.
Télen Phenjanban nappal mínusz 3, éjszaka mínusz 13 körüli a hideg.

Történelem

Korea 1910-től 1945-ig japán megszállás alatt állt, lényegében gyarmat volt. Észak-Korea 1945-ben vált függetlenné, miután a japán megszállók vereséget szenvedtek a második világháborúban. 1948-ban jött létre a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és lett véglegesen kommunista egypártrendszer. Észak-Koreában meglepő módon a hivatalos ideológia nem a kommunista. 2009 óta a hivatalos ideológia elnevezése a dzsuce, aminek a lényege az ország gazdasági és politikai önrendelkezésre való képessége és igyekezete. A dzsuce ideológia persze tele van kommunista jellegű vonással, főleg a társadalmi egyenlőség, a kollektivizmus vonatkozásában. Kim Ir Szen fia és utódja Kim Dzsung Il a hivatalos propaganda szerint 3 hetes korában kezdett el járni, és nyolc hét után már beszélni is tudott. Így aztán az is nehezen vonható kétségbe, hogy felnőtt korában 3 év leforgása alatt 1500 könyvet írt és mellékesen 6 operát is.

2011 óta Kim Dzsong Un a nagy vezér.

Apa és fia - a két észak-koreai kommunista istenség

Phenjan a 20. század elején

Manapság

Észak-Koreában a havi minimálbér kb. 30 ezer forintnak megfelelő helyi pénz (2017).

Észak-Koreában három generációs büntetési elv van érvényben. Ha valaki megsérti a törvényeket és börtönbe vagy kényszermunkatáborba kerül, akkor büntetik, diszkriminálják a nagyszülőket, a szülőket és a gyerekeket is. Ez azt is jelentheti, hogy nekik is a munkatáborba kell menniük.
Az észak-koreai hivatalos statisztika szerint az ország lakosságának 99 százaléka írástudó.
Állítólag a fővárosban, Phenjanban csak az elit élhet, lakhat, legalábbis a megbízhatóak, az egészségesek és a rendszerhez hűségesek.
Nyugati és dél-koreai feltételezések szerint Észak-Korea lakosságának legalább a fele szélsőséges nyomorban él. Az észak-koreai hatalom viszont tudományos kutatásokra hivatkozva 2011-ben megállapította, hogy Kína után Észak-Korea a világ legboldogabb országa.
A hetvenes években az észak-koreai gazdaság nagyobb volt, mint a dél-koreai. Ma az észak-koreai bruttó nemzeti termék a dél-koreainak a 2,5 százaléka.
Az észak-koreaiak hetente 6 napot dolgoznak, azaz nincs szabad szombat.
Az észak-koreai gazdaság 90 százaléka állami tulajdonban van. Az országban fellelhető termékek, áruk 95 százaléka hazai, mégpedig állami tulajdonú üzemekben készült.
Észak-Koreában a mezőgazdaság fő terményei a rizs, a köles és egyéb gabonák. Az iparban a fegyvergyártás, a vegyipar és az ásványok (pl. szén, vasérc, ezüst) bányászata dominál.

"Korábban tiltották, hogy magánszemélyek autót tartsanak, taxitársaságból is csak egy üzemelt. Most kínai autók mellett BMW-k, és Volkswagenek is gurulnak az utcákon, miközben a negyedik fuvarozócég jön létre a fővárosban, mutatva, hogy van, akinek telik rá. A kilencvenes években pusztító éhínségre az ország vezetése nem találta meg önerőből a választ, csak hagyta, hogy kifejlődjön a feketegazdaság. A kínai határon egyre nagyobb csempészet folyik, az országon belül pedig a korrupt üzemigazgatók, szövetkezeti elnökök kínálják a központi irányításnak be nem vallott termékeket a feketepiacokon. Egy fura duális rendszer jött létre: a párt, és irányítói mindent kontrollálnak Észak-Koreában, de szemet hunynak bizonyos bűnök fölött, valószínűleg ők is részesülnek a haszonból. (2015)" forrás

"Az országban nincsen, illetve nagyon korlátozva van a magántulajdon. Kocsit nem lehet venni, ki kell érdemelni. Ha a "vezetőség" úgy gondolja, hogy tettél valami érdemlegeset a hazáért, akkor ingyen kapsz egyet. Ehhez viszont hozzátartozik, hogy az autók átlagéletkora nem több 5 évnél. A kocsik egytől egyig Kínából érkeznek. Benzinkút éppen oly ritkán látható, mint autó, emiatt viszont a legkevésbé zsúfolt fővárosi utakat itt találhatjuk.

Ingatlant szintén nem lehet vásárolni. Ha igényelni szeretnél, akkor kérvényt kell benyújtani, és aztán ha megítélik, akkor lehet kapni ingatlant, amikor a következő lakótelepet átadják. Kizárólag férfi igényelhet lakást.

Az ország lakosságának 30 %-a aktív sorkatonaságban van (hivatalosan minden állampolgár készenléti katona, nőket is beleértve). Ők végzik az építéseket az országban. Ennek az a hátránya, hogy nem minden katona született kőművesnek, s bár próbálják figyelembe venni a képességeket, nem mindenki kerül a megfelelő pozícióba.

Persze hivatalosan is pozícióban állnak szaktanácsadók, akik külföldön tanultak (jobb esetben), és élhetnek is vétójoggal, de csak úgy, mint más országban, itt sem "kifizetődő" vétójoggal élni. Demokrácia van, amíg egyetértesz a főnökkel, tartja a mondás. A hozzá nem értés nem csak a vezetőségben van jelen, hanem a katonaság által végzett munkák mindegyikében, amit mi is tapasztalunk a burkolástól a festésen át a vakolásig mindenhol.

Mindenki csinál valamit az országban. Az emberek fűcsomókat szednek ki, és ültetnek el. Ezt szó szerint kell érteni, és a semmi közepén is dugványozzák a tarackhoz kísértetiesen hasonlító gyepnek titulált fűfélét. Bicikliutat is anya a három éve gyerekével együtt fest egy átlagosnak mondható hétfőn. A szolgáltatóipar virágzik a növekvő számú lakások miatt. Például ha elromlik a vízvezeték, akkor csak betelefonál az ügyfél a "központba", mondván, hogy kell vízvezeték-szerelő, és több brigád közül kiválasztják, amelyik pont nem csinál semmit (nem kevés ilyen van) és egyből ott teremnek. Ők sem kapnak fizetést közvetlenül az ügyféltől, de ajándékot (főként cigarettát) szoktak adni a dugulás elhárításáért cserébe.

Mennyire érezni a mindennapokban a hatalom kontrollját? A kontrollt és a megfélemlítést nagyon jól titkolják az idegenvezetők, és az átlagemberek, akik körülvesznek, mint pincér, sofőr, határellenőr stb. Habár amikor kíváncsiságból elszakadtam a csoporttól, és három helyivel pár szavas koreai tudásomat megvillantva kézfogásig jutottunk, a turistavezető tekintély hiányában csak szúrósan tudott nézni a helyiekkel történő érintkezésem minősítéséül.

A hadseregre, valamint fegyverkezésre fordított hatalmas erőforrások nagyban hátráltatják a gazdasági növekedést, ugyanakkor tisztán látják, hogy az agresszorokkal, mint Amerika, Dél-Korea és most már Kína is, egyre inkább úgy lehet fellépni, hogy Észak is atomhatalommá válik, ezzel lesz tárgyalóképes a jövőben.

Mi a helyzet a turizmussal? A másik lehetőség a tárgyalóképesség növelésére, az a turizmus fellendítése. Rosszul venné ki magát a médiában ugyanis, ha valamelyik agresszoruk bombákat dobna saját állampolgáraira, amíg ők lelkesen készítik a selfiket egy szobor mellett. Jelenleg 120 000 kínai és 6000 nem kínai külföldi látogat az országba évente. (2017)" forrás

A most megosztott Korea egyesítésének vágyát kifejező emlékmű - F. András fotója

Az egyeduralkodó párt megalakulásának emlékműve - a középen lévő ecset az értelmiséget szimbolizálja - F. András fotója

A helyiekről

Az észak-koreaiak hajviseletben nem túl változatosak. Állítólag 28 frizura van hivatalosan jóváhagyva, és ezek közül lehet választani. Pontosabban a nők 14 frizurából választhatnak. A nőktől elvárják, hogy hajfonataikat röviden viseljék, a még nem házas lányoknak, nőknek engedik a hosszabb, göndör hajzatot. A férfiak nem viselhetnek 5 centinél hosszabb hajat, csak az idősebbeknél tolerálják a hosszabb hajat, maximum 7 centiig. Észak-Koreában az átlagos várható élettartam 64 év.

b.e. fotója

Turista etikett és szabályok

Egyes tudósítások szerint vittek koncentrációs táborokba olyan helyieket, akik külföldiekkel kerültek kapcsolatba vagy esetleg jól is érezték magukat eközben. Erre az országba történő látogatáskor mindig gondoljunk! Ugyanakkor köztudott, hogy az észak-koreai vezetés rájött, szükségük van a turizmusból befolyó jövedelmekre, így újabban már nem valószínű, hogy morálisan ilyesmivel riasztanák el a külföldieket.
Csak azért nem érdemes Észak-Koreát meglátogatni, hogy tréfálkozzunk/ meghökkenjünk a kultúrájuk másságán. Ha lehet, nyilvánosan tartózkodjunk az olyan viselkedéstől, amelyből egyértelműsíthető, hogy megvetjük az országvezetés különféle törekvéseit.
A viselkedésre és az idegenvezetővel fenntartott kapcsolatra ajánlott nagy gondot fordítani, mivel ezek gyökeresen meghatározzák az utazási élményünket az országban.
Sose próbáljunk lefotózni szándékosan olyan helyeket vagy eseményeket, amelyek Észak-Korea elmaradottságára vagy az állam hibás működésére engednek következtetni. Ez rosszul érinti a helyiek önbecsülését, mivel úgy hiszik, a turisták csak azért jönnek, hogy szenzációt fabrikáljanak az ország hányattatott sorsából.
Ne próbáljunk lefotózni fontos katonai vagy az alapvető infrastruktúra részét képező épületeket. A helyi erők azt hihetik, kémkedünk és a fontos pozíciókat akarjuk leleplezni megbízónk számára.
Ne akarjunk hirtelen kicsikarni információkat a helyiekből közvetlenkedő kérdésekkel, inkább adjunk időt nekik, ismerkedjünk és derítsük ki így a véleményüket a nyugatról, a politikáról és hasonlókról.
Az idegenvezetővel fenntartott viszonynak jót tesz, ha ajándékkal készülünk - a távol-keleten nagyra értékelik az ilyen gesztust, még akkor is, ha az átadáskor nem is mondanak rá semmit.
Mindig tartsuk tiszteletben a helyiek csodálatát a vezetőség és az ország iránt. Legjobb, ha magunk is kimutatjuk csodálatunkat az országban fellelhető helyszínek, műalkotások és a természet iránt.
Legfontosabb! Viselkedésünkkel elérhetjük, hogy a helyiekben erősödjön a nyugattal szembeni előítélet vagy elérhetjük, hogy elcsodálkozzanak a külföldiek érett és politikailag korrekt hozzáállásán - ebben mi döntünk!