ÚTIKRITIKA.HU / Türkmenisztán

2025. június - frissítés: Türkmenisztán a világ egyik legzártabb országa maradt, ahová külföldiként továbbra is rendkívül nehéz bejutni, mivel beutazó vízumot csak kivételes esetekben adnak ki. A belépéskor a külföldieknek kötelező kitölteniük egy bevándorlási kérdőívet, amely lehet normál, egyszerűsített vagy tranzit típusú. Ezen kívül minden esetben szükség van egy hivatalos meghívólevélre is, amelyben pontosan fel kell tüntetni, hogy az utazó hol tervezi átlépni a határt.

A külföldiek be- és kiutazására, valamint az országban való tartózkodásukra vonatkozó előírások továbbra is gyakran változnak, és megszegésükért szigorú büntetések járhatnak. Aki a szabályokat megszegi, kiutasításra számíthat, és legalább öt évig nem térhet vissza az országba.

Bizonyos területek változatlanul zártak a látogatók előtt, ezek köre időnként módosulhat, ezért utazás előtt mindenképpen ajánlott a legfrissebb információt beszerezni a türkmén nagykövetségtől, hogy az adott térség látogatható-e vagy külön engedély szükséges hozzá.

A turistaként érkező külföldiek továbbra is kizárólag kijelölt szállodákban szállhatnak meg, és a hatóságok ellenőrizhetik, hogy hova mehetnek el az ott-tartózkodás alatt. Azoknak, akiknek bejelentkezési kötelezettségük van, kiutazás előtt az útlevelükben szerepelnie kell a nyilvántartásból való törlés igazolásának – enélkül a határon nem engedik át őket, és szélsőséges esetben őrizetbe is vehetik az utazót.

Türkmenisztán dióhéjban

Türkmenisztán közép-ázsiai ország a Kaszpi-tenger partján. Határos Kazahsztánnal, Üzbegisztánnal, Afganisztánnal és Iránnal. 488 100 négyzetkilométeres területén mindössze 7,6 millióan laknak (2025-ös becslés). Türkmenisztán fővárosa Asgabat, ami 3348 kilométerre van Budapesttől.
Türkmenisztán lakóinak 72 százaléka türkmén 12 százaléka orosz, 9 százaléka üzbég. A lakosság 89 százaléka szunnita muzulmán (mozlim) vallású.
A türkmén a hivatalos nyelv, de nagyon sokan beszélnek oroszul és üzbégül.
Türkmenisztánba beutazáshoz a magyar állampolgároknak vízumra van szüksége. A vízum beszerzése rendkívül körülményes. Érkezéskor és online nem igényelhető vízum. A vízum beszerzésével kapcsolatos információkért Türkmenisztán bécsi Nagykövetségéhez kell fordulni.
Tény, hogy a türkmén vízumot lehet igényelni Ashgabati Nemzetközi Repülőtéren (ASB) érkezéskor, azonban ezt csak akkor javasoljuk, ha előzetesen egy megbízható utazási ügynökségen keresztül bejelentkeztek, és előzetesen egyeztettek a vízumigénylési folyamatról. Fontos megjegyezni, hogy nem minden utazó jogosult az érkezéskor megkapható vízum lehetőségére, és a türkmén hatóságoknak joga van megtagadni a vízumot az érkezéskor. Ezért javasoljuk, hogy az utazók előre tervezzék meg utazásukat és vízumukat, és ne hagyatkozzanak az érkezéskor történő vízumigénylésre. Amúgy a 10 napot meg nem haladó vízum 20 USD-be kerül.
Türkmenisztán vezetése egyszerűen nem támogatja a turizmust, nem nézi jó szemmel a külföldi turisták beutazását. De miért? Türkmenisztán vezetése elsősorban a társadalom szigorú ellenőrzésére és az ország stabilitásának fenntartására törekszik, így a külföldi turisták beáramlása zavaró tényezőnek tűnhet, amely idegen befolyásokat hozhat az országba. Ezenfelül a zárt határok fenntartása révén az állam könnyebben szabályozhatja a lakosság életét és információáramlását, megakadályozva, hogy külföldi hatások befolyásolják a társadalmi rendet.
Türkmenisztán hivatalos pénzneme a türkmén manat.
Türkmenisztán területének nagy része turista által be nem járható, vagy meglátogatásra nem érdemes.
A leggyakoribb vezetéknév: Mamedova
Átlag nettó havi fizetés (2025-ben): 230 ezer forintnak megfelelő helyi pénz, azaz manat (TMT)
Meglepő, de Türkmenisztánban a fogyasztói árindex a magyarnak a kétszerese! Az importált termékek ára rettentően magas! Legalább a taxizás kicsit olcsóbb náluk.
Az ország 80 százaléka sivatag, a hegyes területek nagy része pedig, megközelíthetetlen. A maradék lehetséges terepen a turista megismerkedhet egy 5 ezer éves gazdag történelem emlékeivel, egy országgal, amely világhíres a szőnyegei és a lovai miatt.
Az ottani utazás legkedvezőbb időzítése: április, május, szeptember, október
Türkmenisztán 1924-től egészen a Szovjetunió felbomlásáig, 1991-ig a Szovjetunió része volt. Az ország 1991-ben nyerte el függetlenségét. Az államforma ma hivatalosan elnöki köztársaság, de a gyakorlatban egy erősen központosított rendszer működik, ahol az elnök széles körű hatalommal rendelkezik. Türkmenisztán politikai rendszere távol áll a demokráciától, mivel az országban az ellenzék nem igazán létezik, és a választások nem szabadok, nem tisztességesek. A sajtószabadság rendkívül korlátozott, és az állami média szigorú ellenőrzés alatt áll. Az ország vezetését évtizedekig a személyi kultusz jellemezte, először Szaparmurat Nyijazov, majd utódja, Gurbanguly Berdimuhamedow alatt is.
Türkmenisztán gazdasága elsősorban a hatalmas földgáz- és kőolajkészleteire épül, ezek adják a bevételek jelentős részét. Emellett a mezőgazdaság, különösen a gyapottermesztés is fontos szerepet játszik a gazdaságban.

Látnivalók és nevezetességek:

A főváros, Asgabat
A Tolkucska bazár a Karakorum sivatag peremén

Az UNESCO kulturális világörökségének részei Türkmenisztánban:

Az "ősi Merv” helytörténeti és kultúrpark
Kunya-Urgench

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

A vasárnapi nagy bazár Tolkucskában
Fura egy ország sok tekintetben
Ugyan ellenszenves, de érdekes, bizarr az ottani diktatúra, az elnök személyi kultuszának jelensége (észak-koreai szinten van, csak itt nincs akkora nélkülözés)
A helyiek nagyon vendégszeretőek, muzulmán létükre, és az erős hagyománytisztelet mellett is elég toleránsak 8nem úgy, mint a hatóságok)
Kunya-Urgencsben a Turabek Hanim mauzóleum a szürreális környezetben
A turistának (is) nagyon drága ország.
A főváros, Aşgabat lenyűgöző fehér márvány épületei és széles, tiszta sugárútjai olyan érzést keltettek, mintha egy science fiction filmbe csöppentünk volna.
A Darvaza gázkráter éjszakai látványa, amit "A Pokol Kapuja" néven is ismernek, felejthetetlen élményt nyújtott a sivatag közepén.
A helyiek vendégszeretete és őszinte érdeklődése a külföldiek iránt megható volt, gyakran hívtak meg családi összejövetelekre és teázásra.
A hagyományos türkmén szőnyegek készítésének megfigyelése és a kézműves bazárok felfedezése betekintést nyújtott a gazdag kulturális örökségbe.
A Köpetdag-hegység lábánál található Nokhur falu tradicionális életmódja és az ott látott ősi temetők különleges kulturális élményt jelentettek.
Az Ancient Merv romváros bejárása lenyűgöző időutazás volt, ahol szinte tapintható volt a hajdani Selyemút történelme.

Nem tetszett

A szálláshelyekkel kapcsolatos regisztráció terhes kötelezettsége
Rendelet mondja ki, hogy a fővárosba érkező külföldiek csak szállodákban lakhatnak, megszabhatják azt is, hová mehet és hová nem a turista
A turista infrastruktúra nagyon fejletlen, amúgy is az országon még mind nagyon nagyon látszik a hét évtizedes kommunista diktatúra
Az angollal nem lehet boldogulni, marad a mutogatás, a jelbeszéd
Türkmenisztánban néhány romhelyen kívül alig van történelmi vagy kulturális nevezetesség
Az, hogy nincs online vízumbeszerzési lehetőség!
Több étkezőhelyen nincs, vagy alig van rendes asztal, ahol számunkra megszokott székre ülhetünk. Többségben vannak az alacsony asztalok, amely körül törökülésben lehet csak étkezni.
A szigorú állami ellenőrzés és korlátozások, például a fényképezés gyakori tiltása és az állandó rendőri jelenlét kellemetlen feszültséget okozott.
A vízum-ügyintézés bonyolultsága és a kötelező idegenvezetés jelentősen megnövelte az utazás költségeit és korlátozta a szabad mozgást.
Az internet-hozzáférés erős korlátozása és a közösségi média platformok blokkolása megnehezítette a kapcsolattartást az otthoniakkal.
A hivatalos árfolyam és a feketepiaci árfolyam közötti hatalmas különbség állandó bizonytalanságot okozott a pénzváltásnál és fizetésnél.
A tömegközlekedés hiányosságai és a taxisofőrök gyakori túlárazása megnehezítette a városon belüli közlekedést.
A turisták számára elérhető szálláshelyek korlátozott választéka és gyakran gyenge minősége nem állt arányban a magas árakkal.

Vélemények

Miért érdemes Türkmenisztánba utazni?
Mindenekelőtt a lenyűgöző sivatagi táj miatt, a fényűző, már-már túlvilági főváros miatt, ahol bőven akad látnivaló, és persze a sokat vitatott személyi kultusz miatt is, ami minden sarkon megmutatja magát. Nem utolsósorban pedig a türkmén nép gazdag kulturális öröksége és az ősi Selyemút nyomai miatt, amelyek még ma is felfedezhetők.

Türkmenisztán összességében egy igazán különleges, helyenként nyomasztó ország, ahol a látogató szinte mindenhol ellentmondásokba ütközik. Itt simán előfordul, hogy az utca egyik oldalán márványból és aranyból épült toronyház ragyog, miközben a másik oldalon egy régi, kopott panelház árválkodik. Az utakon több évtizedes Zaporozsecek suhannak a makulátlan, hatsávos autópályákon. A rendőr mosolygós és segítőkész, ugyanakkor sosem tudhatod, hogy a melletted álló civil nem éppen téged figyel-e. Ez egy ország, amely büszke ötezer éves múltjára, miközben a mai formájában alig pár évtizede létezik.

Türkmenisztánban nem egyszerű vízumot szerezni, és gyakran elutasítják a kérelmeket. Bár volt meghívólevelünk, így sem volt biztos a siker. A reptérről kijutva minket az idegenvezetőnk, és bevezetett minket a türkmén mindennapokba.

Az út során alig láttunk autókat, mind fehér volt. Kérdésemre az idegenvezető megmagyarázta: a nyári forróság miatt praktikus a fehér autó. A szállodában felakasztott kép emlékeztetett minket Gurbanguly Berdimuhamedow elnökre, aki továbbvitte elődje, Turkmenbasi furcsa személyi kultuszát. Türkmenisztán természeti erőforrásokban gazdag, de zárt ország, évente alig 6-15 ezer turista érkezik. A beutazás kihívásokkal teli, csak néhány ország repül Asgabatba, és a látogatóknak hivatalos idegenvezetővel kell utazniuk. Türkmenisztán kormányzata rendkívül szigorú, az országot „lightosabb Észak-Koreának” is nevezik.

A személyi kultusz itt groteszk: Turkmenbasi számos dolgot nevezett el magáról, mint például várost, mecsetet, sőt egy melont is. Utódja, Berdimuhamedow „újrateremtette” a kultuszt, és sorra dönt világcsúcsokat, például Asgabatot a legtöbb fehér márvány épület városává tette. Városnéző utunk során tapasztaltuk, hogy a főváros grandiózus épületei szinte kihaltak, a tisztaság lenyűgöző volt. A világ legnagyobb beltéri óriáskereke is itt van, de kilátás helyett csak építési szerkezetet látni.

Egy étkezés egy hagyományos jurtában alig került 7 dollárba fejenként, és ízletes türkmén ételeket kóstoltunk. Türkmenisztán olcsó ország, de az átláthatóság hiánya miatt alig érhető el szabadon. Fő célunk az ország legismertebb látnivalója, a „pokol kapuja” volt, egy folyamatosan égő gázkráter a Karakum-sivatagban. A kráter lenyűgöző látvány éjjel, az enyhe hőforrásként működő „kapu” felejthetetlen élményt nyújtott.

A következő nap Kunya-Urgenchbe, a Selyemút egyik ősi városába vezetett. Az UNESCO világörökség részeként számos régi épületet láttunk, bár az út rossz állapota miatt a látogatás fárasztó volt. Asgabatba visszatérve egy esti autózás során megcsodálhattuk a „Ashvegas” fényárban úszó, futurisztikus megjelenését.

Türkmenisztán talán furcsa és szürreális hely, de az utazás egyedisége miatt érdemes felkeresni. Az ország viszont olyan, ahol az emberek csak látszólag élhetnek szabadon, és a szigorú megfigyelés minden lépésüket követi. (2024)

További beszámolók

Türkmenisztán 2024-ben továbbra is elsősorban Asgabatban kínál látványosságokat, és a fővároson kívül korlátozottan elérhetőek turisztikai attrakciók. Türkmenbasi városát, amely a Kaszpi-tenger partján található, hosszú távú tervek szerint fejlesztenék idegenforgalmi célponttá, ám jelenleg még főként a helyi lakosok üdülőhelyének számít, és a nemzetközi turizmus kevéssé van jelen.

Asgabat központja továbbra is a lenyűgöző tisztaság és rend érzetét kelti. Az új épületek, széles utak és gazdag növényzet képezi a szénhidrogén-készleteknek köszönhetően kiépített modern város alapját, amely sok látogatónak különleges, egzotikus benyomást nyújt. A város szállodai infrastruktúrája fejlett, de a látogatók alacsony száma miatt több hotel jelenleg is zárva tart.

Türkmenisztán az üresség érzetét kelti: sok helyen szinte kietlen a táj, kopár utak és elhagyatott épületek között haladva könnyen olyan érzése lehet az embernek, mintha egy kihalt világban járna. Mary talán az egyetlen kivétel, ami bár nem különösebben szép, mégis kellemes, barátságos helynek tűnik kedves helyi lakosokkal.

Az ország alacsony népsűrűségű, nagy része gyéren lakott, és sokszor mintha egy megfagyott időben járnánk. A határhoz közeli nádassal tarkított, mocsaras terület viszont szép látvány, és az alföldi, sivatagi tájaknak is megvan a sajátos hangulata, de az aranyozott szobrok már kevésbé nyűgöznek le. Türkmenisztán még mindig nem célállomás a turisták számára; inkább csak átutaznak rajta, ami több okból is érthető:

Az ország vezetése nem igazán támogatja a turisták beutazását.
Turista vízumot ma is csak szervezett utak részeként adnak ki, és kíváncsiak vagyunk, mit mutatnának be egy ilyen úton, és mennyibe kerülhet mindez.
Az infrastruktúra hiányos, kevés a szolgáltatás a látogatók számára.
Bár az ország kissé enyhített a korábbi vezető, Nyyazow szigorú rendszerén, még mindig merev elnöki irányítás alatt áll.
Természeti látnivalókban szegény, történelmi városok vagy nevezetességek szinte nincsenek, kivéve az UNESCO-védelem alatt álló Mervet.

Ha Türkmenisztánban járunk, érdemes stoppolni egy teherautóra és egy rövid utat megtenni a platón. Miért? Mert kissé illegális, és ez az egyik legizgalmasabb kaland, amit az országban tehetünk, ahol ráadásul a hőség is elviselhetőbb a teherautó fedélzetén. Alternatív megoldásként megpróbálhatunk egy homokvihar közepébe kerülni, hogy belülről tapasztaljuk meg.

Asgabatban a közlekedés igazán kényelmes, a város soksávos, sima aszfaltútjai és a hipermodern körgyűrű kiváló minőségű. A nehézségek azonban akkor kezdődnek, ha az ember elhagyja a fővárost. Mi észak felé autóztunk mintegy 250 kilométert az egyik legfontosabb főúton. Az út elején, az első 10-20 kilométeren még kiváló autópálya haladt, de ezt követően a kétszer két sávból az egyik sáv eltűnik, és innentől egy 2x1 sávos főúton folytattuk, amely ugyan széles és elfogadható állapotú, de már messze nem tökéletes.

Egy ideig még látni lehetett az épülő második útpályát, de hogy valóban folytatják-e az építkezést, azt nem tudni, mert munkagépeket vagy munkásokat alig láttunk, mintha félbehagyták volna a projektet. Az út végig a sivatagon át vezetett, és a 250 kilométeres szakaszon mindössze négy-öt kisebb településen haladtunk át. Sofőrünk szinte végig 140-160 km/órás sebességgel haladt, ami a sivatagban kóborló tevék miatt éjszaka elég veszélyes volt. Kétszer is vészfékeznünk kellett miattuk, de szerencsére az út teljesen egyenes volt, így a fényszórók messzire világítottak.

A reptérről a városba vezető út mentén vadiúj, fehér márvánnyal borított lakóházak sorakoznak, amelyek látványosak, ám szinte teljesen lakatlanok. Később még nagyobb és impozánsabb épületek tűnnek fel a déli városrészben, ahol elvileg a minisztériumi dolgozók élhetnének – csakhogy az ingatlanárak az állami alkalmazottak számára is túl magasak. Az államapparátusban dolgozók havonta körülbelül 150 ezer forintot keresnek, míg a magánszektorban dolgozó türkmének bére gyakran csak 50 ezer forint. A kiemelten fizetett olajipari szakemberek keresete azonban elérheti a 300 ezer forintot is.

Mára elmúltak azok az idők, amikor Türkménbasi alatt ingyenes volt a háztartások energiaellátása és havonta jártak ingyen üzemanyag-kedvezmények. Ma már minden szolgáltatásért fizetni kell, bár a benzin ára így is alacsony, mindössze 80 forint literenként. A várost a kormányzati épületek impozáns márványtornyai és a hatalmas paloták uralják, amelyeket különleges formájú emlékművek és magasba nyúló zászlók egészítenek ki, hirdetve az ország vezetőjének hatalmát és befolyását. (2024)