ÚTIKRITIKA.HU / Türkmenisztán

Türkmenisztán

Általános tanácsok | Asgabat | Az „ősi Merv” helytörténeti és kultúrpark | Kunya-Urgencs | Türkmenbasi | Mary | Balkanabat | Darvaze - A Pokol kapuja | Fotóegyveleg

.

Anau romjai - Elter Karcsi fotója

Általános tanácsok Türkmenisztán felfedezéséhez

,, Irány észak, de előbb még beugrottunk kajálni a város közepén álló piacra, amit az itteniek orosz piacnak neveznek! Semmi különös, olyan, mint a Lehel piac, csak itt egyenköpenyt hordanak a zöldségesek és egy másik színűt a hentesek. Jó kis szociofotókat csináltunk néhány árusról, akinek aranyfogsora vetekedett a James Bond klasszikusban látható vasfogúéval, de aztán az egyik nyomorult ránk szabadította a biztonsági őrt, (aki egy harmadik színű köpenyben volt) és az kitöröltette velünk az embereket ábrázoló képeket. Fura, mert eddig nem csinált ebből senki ügyet, úgy tűnt, nem annyira allergiások a fotózásra, mint az arabok, de akkor innentől jobban vigyázunk.(2017)" forrás

Asgabat

Ashgabat történelmi elnevezése „A Szerelem Városa”, de napjainkban a modern beceneve, „A Fehér Márvány Városa” sokkal találóbbnak tűnik. Saparmurat Niyazov, Türkmenisztán elnöke 1985-től 2006-ig, a várost egy viszonylag szürke szovjet fővárosból tiszta fehér márványépületek városává alakította, amelyek sok esetben meglehetősen túlzó szimbólumokat tartalmaznak (a Világügyek Minisztériumának épülete tökéletes példa erre). Pyongyang mellett Ashgabat valószínűleg a legjobb példa arra, hogy mi történik, amikor egy várost egyetlen ember víziója szerint terveznek át, és a látogatók először ámulatba esnek, majd súlyosan összezavarodhatnak, tekintettel az épületek hatalmas hasonlóságára.

Lenin szobra és a türkmenisztáni emlékművek (2024)

Lenin szobrát is sikerült megtalálnunk, ami manapság már valódi ritkaságnak számít. Megtaláltuk a háborús emlékművet is, amely a volt szovjet nagyvárosok szinte elmaradhatatlan eleme. Azonban a legnagyobb látványosság kétségkívül a Semlegesség emlékműve. Korábban ezen állt Szaparmurat Nyijazov, az egykori Türkmenbasi 12 méter magas aranyszobra, amely állandó forgásban volt, hogy mindig a nap felé nézhessen.

Az emlékmű különlegessége az volt, hogy az aranyszoborba lift vezetett fel, ahonnan remek kilátás nyílt a környékre, beleértve az elnöki palotát is. Az épületet odalenn, az utcán szigorúan tilos volt fényképezni, de fentről kedvünkre készíthettünk képeket. Az akkori történetek szerint a szabályokat nagyon komolyan vették: például az előző héten egy egész német turistacsoportot vitt be a rendőrség, mert néhány fotót készítettek a palotáról.

2024-ben a helyzet:
Az aranyszobrot már évekkel ezelőtt eltávolították, és az emlékmű funkciója is átalakult. A Semlegesség emlékművét áthelyezték Asgabat egyik peremkerületébe, és a szobrot sem állították vissza. Az elnöki palotát továbbra is tilos fényképezni, és az ország szigorú szabályai változatlanok. Türkmenisztán ma is az egyik legelszigeteltebb ország, ahol az ilyen történelmi emlékművek és furcsaságok különleges élményt nyújtanak a látogatóknak. Azonban a turistáknak érdemes nagyon figyelniük a helyi szabályokra, hogy elkerüljék a kellemetlenségeket.

Niyazov türkmén elnök aranyszobra a Semlegesség emlékmű tetején. A nap járásának megfelelően forog... - Elter Karcsi fotója (2020)

Egy magára valamit is adó diktatúra nem létezhet látványos, presztízst sugárzó építkezések nélkül. Türkmenisztán ebben különösen élen jár, hiszen az ország fővárosa, Asgabat, ennek az ambíciónak a tökéletes példája. A város két élesen elkülönülő részre osztható: a szovjet korszakból fennmaradt régi városrészre és a rendszerváltás után épült, modern negyedekre.

A szovjet múlt nyomai
A város középső, északi és keleti részein még mindig a szovjet korszak öröksége a meghatározó. Ezen a területen tipikus szovjet stílusú panelek, oroszos kertes házak és elhagyatott ipari létesítmények jellemzik a látképet. Az utak repedezettek, a növényzet kopottas, és az általános állapotok egy átlagos ex-szovjet nagyvárost idéznek. Ez a rész továbbra is sűrűn lakott, az utak tele vannak autókkal és gyalogosokkal.

A modern, márványborítású városrész
Asgabat déli és nyugati részei, valamint a központ bizonyos részei a rendszerváltás után épültek, hihetetlen fényűzéssel. A fehér márvány uralja az épületeket, amelyeket arannyal és üveggel kombinálnak. A hatalmas, széles utak (2x4 vagy akár 2x6 sávosak) tökéletes aszfalttal borítottak, bár a forgalom meglepően csekély. A buszmegállók és telefonfülkék légkondicionáltak, a járdák díszburkolatosak, és a közterületeket gondosan ápolt gyepek, frissen ültetett fák és szökőkutak díszítik. Az utak alatt márványborítású aluljárók húzódnak, amelyek mozgólépcsőkkel vannak felszerelve – bár ezek kihasználtsága minimális.

A lakatlanság érzése
A modern városrész ugyan tele van fehér márványból készült lakóépületekkel, de ezek nagy része üresen áll. Este különösen feltűnő, hogy alig van lakás, ahol ég a villany; becslések szerint a lakások mindössze 10–20%-ában laknak. Az utakon szinte alig van forgalom, és a buszok is nagyrészt üresen közlekednek. A modern városrész presztízsépületek sorával büszkélkedhet: itt található a világ legnagyobb óriáskereke, amely zárt épületben működik, a világ negyedik legmagasabb zászlórúdja, egy hatalmas tévétorony, valamint Türkmenbasi, az előző elnök 14 méter magas aranyszobra.

LED-kijelzők és a szinte kihalt városkép
Az utakat LED-kijelzők szegélyezik, amelyek sporteseményeket és propagandatartalmakat sugároznak éjjel-nappal – legtöbbször látszólag senkinek. A modern városrész általános hangulata üres és élettelen; az embernek az az érzése támad, mintha a lakosság jelentős része elhagyta volna a területet. A hatalmas, több sávos utak közepére sokszor nyugodtan ki lehet állni, mert szinte alig van forgalom.

Összegzés
Asgabat 2024-ben is tökéletes példája a presztízsre épülő, látványos építkezéseknek. A város két része közötti kontraszt továbbra is éles: míg a szovjet részek zsúfoltak és kopottak, a modern negyedek fényűzők, de nagyrészt kihasználatlanok. Türkmenisztán fővárosa az abszurditás és a grandiózus tervezés különös elegye, amely egyedülálló betekintést nyújt az ország sajátos világába.

A történeti múzeum épülete - Elter Karcsi fotója

Az épületeket hatalmas parkok veszik körül, melyekben szinte kizárólag különféle ciprusfélék találhatók. Ezeket csepegtető öntözéssel tartják életben, mivel az éves csapadékmennyiség itt egy magyarországi nyári záporénak felel meg. Az öntözés leginkább kutakból történik, mivel a közeli Köpetdag-hegységből csak igen kevés víz érkezik ide. Ami szembeötlő, hogy ezek a parkok tele vannak kandeláberekkel, ám emberek alig láthatók. Csupán néhány kertész dolgozik, akik színes fejkendőt és földig érő ruhát viselnek.

A régi városrészbe visszatérve mindenhol fehér épületeket látni, bár itt kevesebb a márványburkolat. Nem véletlenül nevezik Asgabát a fehér városnak: még a Hruscsov-korszak (53-64) bérlakásait is felújították és fehérre meszelték. A város építkezési láza azóta sem csillapodott. A fedett pályás Ázsiai Játékokra új stadionok és uszodák épültek, a projekt öt év alatt valósult meg. A finanszírozáshoz a földgázbevételek mellett a lakosság fizetésének 5%-át is elvonták, hogy hozzájáruljanak a „ázsiai olimpia” sikeréhez.

Parkolóházakat is építenek, hogy a járdaszegély mellett parkoló autók ne rontsák a városképet. Sőt, állítólag megbüntetik azokat az autósokat, akik nem tartják tisztán a járműveiket. A városközpont szintén impozáns: széles sugárutak, jobbra-balra látványos épületek és emlékművek sorakoznak, mind fehér színben. Az egyetlen kivétel a tetőkön lobogó zöld türkmén nemzeti zászló, melyet az öt törzset szimbolizáló szőnyegmotívum díszít. Nem lehet könnyű dolga az iskolásoknak, amikor a türkmén lobogót kell lerajzolniuk – a minták részletessége valóban embert próbáló feladat lehet.

Az "ősi Merv" helytörténeti és kultúrpark

Merv a 11-12. században, a selyemút virágzásának idején élte fénykorát, és Bagdad után az iszlám világ második legnagyobb városának számított. A település gazdagságát és jelentőségét az egymást követő uralkodók tiszteletben tartották: nem rombolták le elődeik munkáját, hanem mindig távolabb építkeztek. Ennek köszönhetően Merv területén öt különböző korokból származó város romjai maradtak fenn, összesen közel 100 négyzetkilométeren. 1221-ben a mongolok végül elpusztították a várost, és azóta már csak a romok mesélnek a dicső múltról.

A terület mérete és a látnivalók szétszórtsága miatt a helyszínt legcélszerűbb busszal bejárni, így a főbb nevezetességek kényelmesen felfedezhetők. A romok között sétálva a látogatók a történelem rétegeibe pillanthatnak be, miközben különböző korszakok építészeti stílusait és technikáit figyelhetik meg. Merv emlékei nemcsak a selyemút gazdasági jelentőségét, hanem az iszlám világ kulturális és vallási központjának fontosságát is őrzik. A hatalmas területen barangolva könnyen elképzelhető, milyen impozáns lehetett egykor ez a város. Mára ugyan csak romok maradtak, de azok is lenyűgöző betekintést nyújtanak a középkori világ egyik legkiemelkedőbb központjának életébe.

Kunya Urgencs

Kunya Urgencs Türkmenisztán északnyugati részén található, és egyike az ország történelmi városainak. A város a középkorban fontos kereskedelmi központ volt, és a Selyemút egyik jelentős állomása. Kunya Urgencs történelmi jelentősége miatt a világörökség része.

A város nevezetességei közé tartozik a XII. századi Kutlug Timur minaret, amely az egyik legmagasabb és legimpozánsabb építmény a térségben. Emellett a dzsámik, medreszék és mauzóleumok lenyűgöző példái az iszlám építészetnek. A II. Mahmud mauzóleum szintén figyelemre méltó, az épület részletes díszítése és építészeti megoldásai miatt.

A régészeti lelőhelyek között találhatóak a korai iszlám kori temetkezési helyek, amelyeket régészek felfedeztek. A város körülbelül 60 km-re fekszik a Türkmenbashi nevű várostól, és az ottani síkságok mellett helyezkedik el. Kunya Urgencs látogatása során érdemes megismerkedni a helyi történelemmel és kultúrával, valamint felfedezni az építészeti csodákat.

A látogatók számára a helyi múzeumok gazdag információval szolgálnak a város múltjáról. A helyi piacon friss gyümölcsöket és helyi kézműves termékeket lehet vásárolni. Kunya Urgencs látogatása egy valódi időutazást jelent, ahol az iszlám aranykorának nyomai még mindig láthatóak. Az utazás során érdemes helyi idegenvezetőt fogadni, hogy a város történelmét és kulturális örökségét teljes mélységében megismerhessük.

Turebek kán mauzóleuma - Elter Karcsi fotója

A Kutlug Timur minaret rituális érintése - Elter Karcsi fotója

Türkmenbasi

Türkmenbasi, korábbi nevén Krasnovodszk, Türkmenisztán északnyugati részén található, a Kaszpi-tenger partján. A város jelentős kikötőként szolgál, és fontos szerepet játszik az ország gazdaságában. Türkmenbasi a fő közlekedési csomópont, amely összeköti Türkmenisztánt a szomszédos országokkal, például Iránnal és Azerbajdzsánnal.

A város egyik legnagyobb nevezetessége a Türkmenbasi Nemzeti Történeti Múzeum, amely gazdag gyűjteménnyel rendelkezik az ország történelméről és kultúrájáról. Az újabb építkezések között kiemelkedő a Türkmenbasi Grand Mosque, amely impozáns méretével és modern építészeti stílusával tűnik ki. A város központjában található a Türkmenbasi emlékmű, amelyet a korábbi elnök, Saparmurat Niyazov tiszteletére emeltek.

A kikötő város szoros kapcsolatban áll a Türkmenbasi Ipari Parkkal, amely számos ipari és gazdasági tevékenységet támogat. A város közelében található a Türkmenbasi Szénbányák, amelyek az ország energiaszükségleteinek jelentős részét fedezik. Az ország egyik legnagyobb olajfinomítóját is itt találjuk, amely kulcsszerepet játszik a nemzet gazdaságában.

Türkmenbasi közelében található a híres Garabogazköl-tó, amely egyike a világ legnagyobb sós tavainak. Az utazók gyakran látogatják ezt a területet a különleges táj és a természeti szépségek miatt. A város modern infrastruktúrával rendelkezik, és számos szállási lehetőség közül lehet választani.

Az éghajlat szinte egész évben meleg, így a látogatóknak érdemes figyelembe venniük a napsütéses időjárást. Türkmenbasi gazdag kulturális örökséggel rendelkezik, és a helyi piacokon számos helyi kézműves termék és friss gyümölcs kapható. A város látogatása során érdemes megismerkedni a helyi szokásokkal és a turizmus lehetőségeivel.

Mary

Amikor először megpillantottam Maryt, a Karakum-sivatag közepén fekvő ősi várost, rögtön magával ragadott különleges hangulata. A település, amely egykor a legendás Selyemút fontos állomása volt, ma Türkmenisztán második legnagyobb városa, mégis megőrizte azt a misztikus atmoszférát, ami évszázadok óta jellemzi. A modern Mary mellett fekvő ókori Merv romjai között sétálva szinte hallani lehet a karavánok távoli csengőinek hangját és a kereskedők alkudozását.

A város szívében található Nagy Bazár ma is ugyanolyan nyüzsgő és színes, mint évszázadokkal ezelőtt, ahol a helyi kézművesek gyönyörű szőnyegeket és ékszereket kínálnak. A helyiek vendégszeretete minden képzeletet felülmúl - egy idős házaspár meghívott teázni, és órákig meséltek a város történetéről. A Mary Múzeum lenyűgöző régészeti gyűjteménye segített megérteni a régió gazdag történelmét és kulturális örökségét.

A város külső részén található modern lakónegyedek érdekes kontrasztot alkotnak a történelmi városközponttal, tükrözve Türkmenisztán gyors fejlődését. Az esti órákban a központi park szökőkútjainál gyülekező helyiek látványa különösen megkapó, ahogy a naplemente fényében beszélgetnek és teázgatnak.

A város körüli sivatag végtelen homokdűnéi lélegzetelállító hátteret biztosítanak ennek a történelmi gyöngyszemnek. Különösen lenyűgöző volt számomra a helyi fazekasok munkájának megfigyelése, akik még mindig ősi technikákat használnak műhelyeikben. A város híres kebab éttermeit sem hagyhattam ki, ahol a bárányból készült helyi specialitások íze még napokig kísértett.

A helyi mecset minaretjéből csodálatos kilátás nyílik a városra és a környező sivatagra. A Mary-oázis zöldellő kertjei és gyümölcsösei igazi paradicsomot jelentenek a sivatag közepén. Az éjszakai piac különleges hangulatát sosem fogom elfelejteni, ahol a csillagos ég alatt válogathattam a helyi kézművesek alkotásai között. Bár csak néhány napot töltöttem Maryben, de ez a város örökre belopta magát a szívembe, és biztosan visszatérek még ide.

Balkanabat

Balkanabat Türkmenisztán nyugati részén található, a Karakum sivatag közelében, és fontos közlekedési és gazdasági központ. A város nevét a környező Balkan-hegységről kapta, és jelentős szerepet játszik az ország iparában és mezőgazdaságában.

A város közlekedési kapcsolatai jól fejlettek, és fontos szerepet tölt be a Türkmenbasi és Ashgabat közötti tranzitforgalomban. A helyi gazdaság főként a földgázkitermelésre és a mezőgazdasági tevékenységekre épül, mivel a közelben jelentős gázmezők találhatók.

Balkanabat klímája szélsőséges, forró nyarakkal és hideg telekkel jellemezhető, ami befolyásolja a helyi életmódot és mezőgazdasági tevékenységeket. A városban található ipari létesítmények, például gázfeldolgozó üzemek, jelentős hatással vannak a helyi gazdaságra.

A helyi piacokon lehetőség van helyi termékek, mint gyümölcsök, zöldségek és kézműves áruk vásárlására. A város szomszédságában fekvő sivatag különleges tájat nyújt, amely népszerű a természetkedvelők körében.

Balkanabat történelmi jelentősége nem olyan kiemelkedő, mint a nagyobb Türkmenisztán-i városoké, de fontos szerepet játszik a regionális gazdaságban és közlekedésben. A városban több helyi kulturális esemény és fesztivál is megrendezésre kerül, amelyek bemutatják a helyi hagyományokat és szokásokat.

A helyiek barátságosak és vendégszeretők, ami hozzájárul a város kellemes légköréhez. A turisták számára Balkanabat lehetőséget nyújt a helyi élet és a sivatagi táj megismerésére. A város nem annyira népszerű turistacélpont, de autentikus betekintést nyújt Türkmenisztán vidéki életébe és ipari fejlődésébe.

Darvaze (A pokol kapuja)

A Pokol kapuja a bányászat történetnek egyik nagy baklövése. A terület alatt hatalmas olajmezőre bukkantak a szovjetek 1970 környékén, de a mező gázkészletének kiürítésére tett kísérletek oda vezettek, hogy a talaj egy jelentős területen beszakadt, magába temetve a bányagépeket (szerencsére senki nem vesztette életét). Mivel a gáz kontroll nélkül kezdett szökni a bányából, a szovjet bányamérnökök úgy ítélték meg, hogy jobb lesz, ha elégetik az amúgy mérgező gázokat és ezzel megakadályozzák a további szivárgást, majd kitermelhetik a drága olajat. A begyújtás olyan jól sikerült, hogy a kráter 1971 óta folyamatosan lángol és az oltása lehetetlenné vált, így a munkálatok azóta állnak...

,, A Kara-kum sivatag dűnéi uralják a képet, homok és kő mindenfelé. 250 km megtétele után elértük a nap fénypontját, a pokol kapujaként is emlegetett Derweze krátert. 1971-ben szovjet geológusok fúrni kezdtek a falutól 7 km-re. Egy nagy, földgázzal teli barlangot fedeztek fel, azonban a fúrótorony alatt beomlott a barlang, és létrejött egy 70 méter széles és 20 méter mély kráter. A mérgező gáz kiömlése miatt a kutatók úgy döntöttek, hogy begyújtják azt, és azt gondolták, pár napon belül elég a barlang teljes gázkészlete, majd kialszik, és megszűnik a veszély. A kráter azóta is ég, immáron 46 éve. Viszont a falu már nincs meg, mert az elnök egyszerűen ledózeroltatta. Az ok, hogy csúnya… (2017)" forrás

Egyebek

A türkmén főváros másik végében található egy különleges látnivaló, egy Krisztus előtti korból származó erőd, amelyet a nyugati világ Nisa néven ismer, míg a helyi térképeken Nusaý néven kereshetjük. Őszintén szólva, ha valakit nem hoz lázba az időszámításunk előtti III. századból származó vályogfalak látványa, valószínűleg nem érdemes ide ellátogatnia. A helyszínen néhány agyagfal található, amelyeket rekonstrukciós céllal emeltek, de alapvetően nem sokat lehet itt látni. A belépő ára csekély, és némi plusz költségért a látottakat le is fényképezhetjük – még ha a látvány nem is túl lenyűgöző.

Ennek ellenére az UNESCO 2007-ben világörökségi helyszínné nyilvánította a területet. Úgy tűnik, manapság elég, ha valami réginek megtalálják a nyomát vagy néhány töredékét, hogy felkerüljön arra a listára, amelyen olyan ikonikus helyek is szerepelnek, mint a Machu Picchu vagy a Taj Mahal. Nem meglepő, hogy az 1972-ben indított világörökségi programnak ma már több mint ezer helyszíne van. Személy szerint szigorítanám a listára kerülés feltételeit, még akkor is, ha ez azt jelentené, hogy néhány hazai kedvenc, például a Tokaji borvidék vagy a Hortobágyi Nemzeti Park is áldozatul esne.

Fotóegyveleg

Anau romjai  előtti üdeség - Elter Karcsi fotója

Vissza az elejére

Kommentek