ÚTIKRITIKA.HU / Bulgária

Bulgária

Bulgária dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | További beszámolók| Fotóegyveleg

.

Mennyezet bizánci stílusú freskókkal a Rila-i kolostorban - Z: N.. fotója

2025. január elsejétől Bulgária (Romániával együtt) teljes mértékben csatlakozott a Schengeni övezethez, ami azt jelenti, hogy megszűnik a személyek okmányainak ellenőrzése a román-bolgár szárazföldi határállomásokon. A magyar (és más uniós) állampolgárok számára a légi és tengeri úton történő beutazás Bulgáriába már 2024. márciusa óta útlevélellenőrzés nélkül történt, míg a szárazföldi határellenőrzések 2025. január 1-jétől szűntek meg. Hurrá!  

Bulgária dióhéjban

• Bulgária lakossága közel 6,5 millió (2025-ös becslés), területe 110 910 négyzetkilométer, azaz kicsivel nagyobb Magyarországnál.
• Bulgária fővárosa az 1,1 milliós Szófia, ami 630 kilométerre van Budapesttől.
• Bulgária az Európai Unió, a schengeni övezet és a NATO tagja.
• Havi nettó átlagfizetés (2025-ben): 377 ezer forintnak megfelelő leva - (a magyar: 397 ezer HUF)
• Bulgária az egyetlen uniós ország, ahol a magyarországinál alacsonyabb az életszínvonal. (Románia l- kis mértékben - már leelőzött minket.)
• A bulgáriai fogyasztói árak átlagosan 5-6 százalékkal alacsonyabbak, mint nálunk. A bolti bor náluk 30 százalékkal drágább,a taxizás 40 százalékkal olcsóbb. A lakásrezsi 30 százalékkal drágább nálunk.
• 2024. november: 1 liter benzin 554 HUF-nak megfelelő leva
• A bolgárok szeretik hangsúlyozni, hogy ők találták ki a joghurtot. Több mint 300-féle joghurtot árusítanak náluk.
• Bulgáriában a fejbiccentés jelenti a nemet, az „igen” jelzésé pedig az, hogy egyik oldalról a másikra rázzák a fejüket. Szóval fordítva, mint nálunk.
• 1988-ban Bulgária lakossága közel 9 millió volt, 2024-ben 6,8 millió. Ennyit tesz, hogy 1988-hoz képest szabadon lehet utazni, és az Unión belül munkát vállalni, akár letelepedni. (Rengeteg bolgár telepedett le Spanyolországban, Németországban, Nagy-Britanniában és Olaszországban.) Persze az alacsony népszaporulat is közrejátszik.
• Leggyakoribb vezetéknév: Ivanov
• Várható élettartam (2023-ban): nők: 77, férfiak: 70 ----- Nálunk: nők: 79, férfiak 71
• • 1 bolgár leva (BGN) = 188 HUF
  • 1 euró = 1,94 leva (BGN)
  • (A fentiekre ráklikkelve megkaphatók a friss árfolyamok)
  • Érdemes elgondolkodni egy Revolut kártya kiváltásán, főleg a váltási  árfolyamok miatt.

Bulgáriában az UNESCO kulturális világörökségének részei az alábbiak:

• A szófiai Bojana-templom
• A Rila-i kolostor
• A madarai lovas kora középkori sziklareliefje
• Az Ivanovo-i sziklatemplomok
• A Kazanlak-i trák sírkamra, a Szvesztár-i trák síremlék és Neszebár ősi városa

Az UNESCO természeti világörökségének részei:

• A Pirin Nemzeti Park és a Szfebarna bioszféra-rezervátum

A bulgáriai nyaraláshoz mindenképpen tanácsoljuk utasbiztosítást (betegség, baleset, poggyász) kötni. Ezen a linken - a honlapunk jóvoltából - kedvező árú ajánlatot lehet kapni.

Bulgária bolgár neve България (ejtsd: [Bălgariya]) az ősbolgárok nevéből származik, akik a mai Bulgária területén a 7. században alapítottak államot.

A bolgárok török eredetű nomád nép voltak, akik a Kaukázus környékéről vándoroltak Európába. A népnevük valószínűleg a török "bul-" (keverni, összekeverni) szóból ered, amely arra utalhatott, hogy különböző törzsek keverékéből álltak össze. Miután a bolgárok letelepedtek a Balkánon és összeolvadtak a helyi szláv népességgel, a név továbbra is fennmaradt, és a szláv nyelvi környezetben a България formát öltötte.

Tetszett & Nem tetszett

Tetszik

1. Barátságosak, vendégszeretők a bolgárok (inkább vidéken mint a felkapott üdülővárosokban)
2. A nem tengerparti országrészekben az itthoni árakhoz képest olcsóság van
3. Finomak a bolgár ennivalók
4. A tengerpartot leszámítva, változatosak, romlatlanok a tájak (magas hegyek, tenger, szép zöld vidék), sok az aranyos hagyományos falu
5. Nekünk magyaroknak, érdekes többet megtudni a bolgár történelemről, ha már ott turistáskodunk
6. A bolgár népzene hullámzó ritmusa elbűvölő (a tengerparton nem nagyon hallani)
7. Otthonos érzés látni Zsigulikat, Trabantokat és házgyári elemes lakótelepeket
8. Alapvetően jó a közbiztonság
9. Turisztikai szempontból még nincs teljesen elrontva (ez nem vonatkozik a Napospartra)
10. A bolgár tengerpart strandjain némileg kisebb a zsúfoltság, mint az olasz Riviérán, vagy a Cote d'Azur-ön. (Napospart-ra és az Aranyhomok-ra ez nem vonatkozik)

Nem tetszik

1. Megértem a bolgárok higiéniával kapcsolatos érveit, de az én combjaimat kellemetlenül erőlteti meg a még megmaradt pottyantós közvécék használata
2. Náluk is látni a hatalmas vagyoni különbségeket, egyes régiók életszínvonala közötti jelentős eltéréseket, a szegénységet (sok a koldus). Dúl a kapitalizmus.
3. Nem könnyű eligazodni a táblákon, főleg ha csak cirill a kiírás
4. Nehéz hozzászokni a sajátos testnyelvükhöz, gesztusaikhoz
5. Vidéken vannak eléggé sivár, kopár helyek
6. A bolgárok közül sokan vadul vezetnek az utakon, a vasúti közlekedés (náluk is) eléggé elmaradott
7. Sok a kátyú, a járdák rossz állapota
8. A kommunista időkből megmaradt betonszörny épületek ott is csúnyák, sőt.
9. A tengerparton a tömegturizmus nem romantikus jelenség. (főleg a Naposparton tömegnyomor és zaj a főszezoban)
10. A várnai katedrális meglátogatásakor az volt az érzésünk, hogy mellettünk olyanok ólálkodnak, akik nem imádkozni jöttek, hanem a vagyontárgyaink elsajátítását tekintették ,,szent küldetésüknek"

Vélemények

"A magyar pénztárcának nem csak a nem tengerparti országrésekben, de a parton is viszonylag olcsók az árak. Szóval egész Bulgáriában barátságos árak vannak. Nem csak nyáron érdemes Bulgáriába látogatni, nagyon jó síterepeik (Bansko, Borovets) és változatos tájaik miatt. A bolgár tengerparton a tenger lassan mélyül, a tengervíz kevésbé sós és nincsenek tengeri sünök. Tehát családbarát a tengerpart. Bulgária közel van. Autóval és busszal is könnyen megközelíthető. Bulgária turisztikai szempontból nincs még teljesen felfedezve. A bolgár tengerparton barátságosak a strandok. Minden korosztály megtalálja a számítását. Pottyantós vécék csak a nem tengerparti országrészekben vannak. A tengerparton senki nem találkozik velük. Az viszont tényleg negatívum, hogy a szórakozóhelyeken a melléklelyiségek használata fizetős (0,20-0.50 leva, azaz kb. 30-75 forint között).

Koldusok csak a nagyvárosokban vannak, de pl. Szófiában kevesebb, mint Pesten. A bolgárok fordítva rázzák a fejüket az igen vagy a nem kifejezésére, és ez összezavarhatja a magyar turistát. Vidéken érezhetően kevesebb az infrastrukturális fejlesztés, mint a tengerparton. A mellékutak rosszabb álllapotban vannak, mint a tengerpartra vezető autópálya. Főszezonban zsúfoltak a strandok. " (Egy Bulgária-specialista utazásszervező megjegyzései, finomításai a fent olvasható Tetszett & Nem tetszett megállapításokhoz,)

---

,, Tetszett:

1. Plovdiv és Neszebar macskaköves vagy köves, zegzugos utcai (Plovdivban érdemes megállni egy fel napos sétára azoknak, akik egyénileg utaznak)
2. Neszebar es Szozopol történelmi városa
3. Egyre több igazán igényes szálloda
4. A jellegzetes bolgár építkezés, hogy a felső szint előreugrik a földszint fölé
5. Sopszka saláta, mint előétel
6. Bolgár est annak ellenére, hogy az étel és ital meglepő módon elég rossz volt
7. Delfinek Neszebar környékén (mázli kell hogy láthassad őket)
8. Kedvesek a bolgárok
9. Egyre több az új autópálya

Nem tetszett:

1. Csúnya panelek az üdülővárosokon kívül
2. Napospart nagyüzemi jellegű nyaraltató ipara (egyre durvábban)
3. Szocreál emlékek, maradványok a nagyobb városokban
4. Sokcsillagos szállodák egy részében még mindig a klasszikus műanyag székek az erkélyen, de akár a szobában is
5. Akárhogy is, nekem Bulgária nem hozza a klasszikus mediterrán feelinget (persze lehet nem is célja)
6. Csak a fitalabbak tudnak angolul  (L.N, 2024)

Első bulgáriai nyaralásuk után sokan úgy jönnek haza, hogy sokkal jobban érezték magukat, mint amire számítottak. Az emberek azt gondolják, hogy Bulgária megmaradt olyan szoci országnak, mint azelőtt volt, ahová szüleink fiatalon utaztak. Nekem sem volt túl nagy elvárásom. Ehhez képest úgy jöttem haza, hogy jól éreztem magam, de azért nem szépítek: tapasztalataimban voltak a pozitívumok mellett negatívumok is.

Szófián keresztül buszozva, megtalálva az első éjszakai szállásunkat, azért megrémültünk a látottaktól. Akkor meg is fogadtuk, hogy semmiképp nem fogjuk másoknak javasolni, hogy egyénileg vagy busszal menjenek a bolgár tengerpartra, mert Szófiánál visszafordulnak. Ha autóval mennek, persze más a helyzet, de busszal még fájdalmasabb az a nagyon hosszú utazás. A félig kész, de már lepusztult panelházak látványa elborzasztott minket, de végül is ez a kép nemcsak Szófiához köthető, hanem minden nagyobb város így néz ki. Azonban Szófia központjában egyre több felújított épület és modern infrastruktúra látható, bár a külvárosi részek továbbra is elhanyagoltak.

Amerre jártunk, nagyjából elmondható, hogy bizonyos értelemben igenis megállt az idő, másrészt vannak nagyon kellemes részek is. Sokszor mindez ötvöződik, s ettől Bulgária az, ami. Koldusok a nagyobb városokban, csúnya panelházak, de kellemes és szép sétálóutcák, meglepően modern üzletek...

Napospart nekem egyenesen borzasztó, viszont Neszebartól és attól délre szinte minden jobban tetszett. Visszatérve a Napospart nyújtotta élményre: tudom, sokan nem vágynak másra, csak arra, hogy egy hétig a strandon vagy a medence partján perzselődjenek, és egész nap azt és akkor egyenek, amit és amikor csak megkívánnak. De én személy szerint ennél többre vágyom. Ami miatt Neszebar már abszolút jó választás lehet, vagy akár Szozopol. Van hova menni, van mit látni, kellemes környezet, nemcsak szálloda szálloda hátán, ami engem személy szerint kiborít.

Egyébként a strandok vize tiszta, több kék zászlós strandon jártunk, általában kellemes, lassan mélyülő. Duni strandja nagyon tetszett! A strandok infrastruktúrája fejlettebb lett, és a szolgáltatások színvonala is emelkedett. Ennek ellenére közel sem olyan szép Bulgária partja, mint mondjuk Görögországé. Nekem a bolgár tengerpart elég egyhangú, és főleg a napernyő-nyugágy kombó dobja fel kicsit a látványt sok helyen, már ha ez esztétikailag javít egy parton. Az azúrkék víz nem mindenhol jellemző, bár néhány délebbi partszakasz kellemesebb látványt nyújt. Ráadásul furcsa dolog a tengerparton fenyvesek alatt hűsölni.

Tehát alapvetően nem estem hanyatt a bolgár tengerparttól, ez az igazság.

---

Egyszer voltunk, megbántuk. Viharos tenger vörös jelzéssel, medúza, a szállodában ételmérgezés több embernél, balkáni kosz némely helyeken, majd utolsó reggel 6,30 körül napfelkeltét fotóztam, a férjem, kislányom pár percre leült a parti napozóágyra, majd jött a fickó és kihúzta alóluk, hogy ne üljenek rá. Nagy utazók vagyunk, de ilyet sehol máshol nem tapasztaltunk. Menjetek a görögökhöz .

---

Bulgária továbbra is kedvezőbb árú, mint Magyarország, különösen a vendéglátás és a tömegközlekedés terén. Az előkelőbb éttermekben is jellemzően megfizethetők az árak, így nem kell attól tartanunk, hogy egy elegáns vacsora túl drága lesz. Azonban néhány helyen a kiszolgálás stílusa meglepő lehet: néha flegmának vagy szenvtelennek tűnhet, de ez nem feltétlenül rossz szándékot jelez. Ha barátságosabb hozzáállással találkozunk, annak különösen érdemes örülni.

A bolgárok általában segítőkészek és tisztességesek, és a legtöbb helyen nincs ok aggodalomra az esetleges átverések miatt. A magyar turisták számára szokatlannak tűnő modor gyakran kulturális különbségből fakad, nem udvariatlanságból. Összességében Bulgáriában jó eséllyel korrekt bánásmódban lesz részünk, amit sokan pozitív élményként értékelnek.

---

,, Tetszett: • olcsóbb, mint Magyarország • szépek a strandok • a bolgárok kedvesek • a palackozott víz jó árban van, más íze van, mint itthon, magasabb a ph értéke • Plovdiv, Nessebar és Sozopol kihagyhatatlan

Nem tetszett: • nem nagyon beszélnek angolul • nincsenek igazán utca nevek/táblák, ha vannak sokszor csak cirill betűvel van kiírva • sok olyan épület van, amit elkezdtek építeni, de nincs befejezve

(B. Eszter)

---

Én most jártam először Bulgáriában. Itthon érdemes előre felkészülni a pénzváltásra, nem ajánlott az utolsó pillanatra hagyni, mert nem minden pénzváltó tart bolgár levát, és ha tartanak is, nem biztos, hogy elegendő mennyiség áll rendelkezésre.

Vihetünk eurót vagy dollárt is, amelyeket a helyszínen biztonságosan átválthatunk levára. A Crown Change továbbra is megbízható választás erre a célra, mivel itt korrekten számolnak. Azonban érdemes óvatosnak lenni néhány kisebb váltóval, amelyek trükkösebbek lehetnek: például csak a vételi árfolyamot tüntetik fel, és még azelőtt aláíratják a tranzakció papírjait, hogy leszámolnák előttünk a pénzt.

A boltok kínálata teljesen kielégítő, minden megtalálható, ami itthon is. Az árak valamelyest mérsékeltebbek, mint Magyarországon. Az étkezés különösen kedvező árú, egy fő részére egy kiadós ebéd vagy vacsora 10-15 euróból könnyedén kijön. Ha nem all-inclusive szállodát választunk, az étkezések így is könnyen megoldhatók. A helyi fogások, például a sopszka saláta és a kavarma (egy muszakára emlékeztető egytálétel), mindenképp megérnek egy próbát.

A tengerpart élvezetes, ha nem várunk tőle túl sokat, kellemesen fogunk csalódni. A tenger vize nem túl sós, és a színe inkább a Balatonéra emlékeztet, de a hőmérséklete általában tökéletes, 24-26 fok körüli. A kedvenc részem a Napospart déli része volt, ahol a homokdűnék találhatók. A tengerpart és a szállodasor között egy természetvédelmi terület húzódik, amelyen keresztül juthatunk le a strandra. Ez a rész csendesebb és kevésbé zsúfolt, ideális családosok számára. Napospart északi része sokkal nyüzsgőbb, itt pezsgő éjszakai élet fogadja a bulizni vágyókat.

Aranyhomok, Obzor és Szozopol üdülőterületei továbbra is nyugodtabbak és csendesebbek. Szozopol óvárosa különösen szép, és sok tekintetben emlékeztet Neszebárra, de kevésbé zsúfolt és turistás. Az utazás fénypontja számomra mégis Neszebár maradt: hangulatos, gyönyörű, barátságos légkörrel. Többször is visszatértünk ide, és mindenképp megéri rászánni az időt.

A bolgárok viselkedésével kapcsolatban vegyes tapasztalataim voltak. Nem mindenhol voltak kimondottan barátságosak vagy vendégszeretők, de alapvetően segítőkészen viselkedtek, ha kértem valamit. Ha nem várunk túl sok kedvességet, és a helyi kultúrát elfogadjuk olyannak, amilyen, akkor ezek az apróbb kellemetlenségek nem rontják el a nyaralást.

---

,, Tavaly nyáron két hetet töltöttünk Nessebarban. Autóval mentünk, semmi gond nem volt. A környék gyönyörű, a tenger tiszta, az ételek, italok rendben voltak. Hazafelé Románián keresztül jöttünk, ott pocsékak az utak, viszont Szerbián keresztül mentünk, ott minden rendben volt!
Bulgária nagyon sokat fejlődött. Rila is egy csoda! Menjetek nyugodtan! (bhk)

---

Bulgáriában vannak a legjobb tengerpartok kisgyerekeknek. Nem annyira sós a tenger vize, homokos a part és lassan mélyül. Ez különösen biztonságos a kisgyermekek számára, akik szívesen játszanak a part közelében anélkül, hogy gyorsan mélyülő vízbe kerülnének. A homokos talaj puha és ideális homokvárépítéshez, ami a gyerekek egyik kedvenc strandtevékenysége. Emellett a bolgár strandok többségén tiszta, kék zászlós minősítésű vizek találhatók, ami garantálja a higiénikus és kellemes környezetet.

---

A strandok nagyon jók. Homokosak, lassan mélyülősek. Állítólag van néhány privát szállodai partszakasz, de a többi strand ingyenes. Ezek a strandok mindig két részre vannak osztva. Az egyik, ahol telepített napernyők vannak napágyakkal, ezeket bárki kibérelheti, vagy pedig pedig viszed magaddal a saját napernyőt és strandlepedőt. Ki hogy szereti, vagy ki mire szán pénzt. Mi az első strandon béreltünk 2 ágyat és egy ernyőt. Az ágyak darabja átlagosan 10 leva, a napernyő 5-10 leva között mozog. Ezzel szemben teglap vettünk egy napernyőt leszúróval, amit mindig hozhatunk magunkkal, ez összesen 26 leva volt. Mi úgy döntöttünk, ez így gazdaságosabb.
Egyébként rengetegen vannak.
Lehet vízibanánozni, jet skit bérelni vagy parasilingozni.

A strandokra tetszés szerint el lehet jutni busszal, kisvonattal, gyalog vagy autóval. Parkolót viszont, főleg ingyeneset nehéz találni.

Ezek mellett az ételek és az italok nagyon finomak. Mi eddig csak jókat ettünk, legyen szó boltban vásárolt élelmiszerről, street foodról vagy étteremről. De ugyan ez a helyzet az alkoholos és a mentes italokkal is.
De...

Mi úgy szeretünk nyaralni, ha a pihenés mellett kultúrálisan is feltöltődhetünk. Na, erre Bulgária nem alkalmas. És ez nagyon sok apró dologból épül fel. Van jócskán látnivaló, valahogy ezek mélysége és fejlettsége legalább egy jó 10, de akár többel is elmarad nyugathoz képest. Néha van 1-1 útbaigazító tábla a látványosságokhoz, majd soha többè. Minden régi várost annyira körbeépítettek üdülőtelepekkel vagy szuveníresekkel, hogy szinte minden báját és megtalálhatóságát elvesztette.

Összességében a nem bolgár (vagy bolgárhoz hasonló nyelvet beszélő) turistákra nincsenek felkészülve és nem is mondanám, hogy igyekeznének a kedvükben járni. Eltűrik őket. Ha valaki beszél kicsit angolul, az már nagy nyitottság a részükről, de ritka mint a fehér holló. A múzeumokban minden bolgárul van kiírva, jó ha 10-20%-ban van angolul infó, más nyelven nincs.

Erőszakosak és nem túl barátságosak a dolgozók a múzeumokban, boltokban. Ennek ellenére sok kedves emberrel is találkoztunk. Ezen kívül pofátlanul megy a pénzlenyúlás, de már nagyon feltűnően.

És... eljutni valahová kész időkáosz. Nagyon rossz állapotúak az utak. Mi tegnap Várna fölé mentünk, úgy hogy nem volt dugó vagy baleset, a kb 130 km-t több, mint 2 óra alatt teljesítettük. (2024)

---

Közbevetés: Akik ezt a Bulgária-főoldalt mobilon olvassák, nem látják, hogy a legfenti vízszintes menüsoron kívül még 19 (!) bolgár városról, nyaralóhelyről kínálunk tartalmat. A számítógépen olvasók rögtön látják a bal oldali oszlopon ezeket a ,,füleket". A mobiltelefonon olvasók csak a főoldal legeslegalján láthatják ezt a listát. A mobilra optimalizálásnak - sajnos - vannak korlátai.

---

 

További beszámolók

A határ menti pénzváltók továbbra is a városi árfolyamokhoz képest 2-3 százalékkal kedvezőtlenebb feltételekkel dolgoznak, de cserébe elkerülhetjük az idegen városokban való bolyongást. Szerbiában egy euróért jelenleg 115-120 dinárt adnak, míg Bulgáriában a leva árfolyama továbbra is fix, és az euróhoz kötött, így mindig 1.95 leva. Bulgáriában a benzinkutaknál (például OMV, Shell) szinte mindenhol tudunk bankkártyával fizetni, azonban az út menti kisebb éttermek és szolgáltatások többsége még mindig csak készpénzt fogad el.

A benzinkutaknál, parkolókban és kisebb útszéli vendéglőkben előfordulhat, hogy kedvesen magyarul pár szót beszélő egyének ("Szia madzsar, hodzs vadzs?") próbálnak pénzt váltani. Az ilyen ajánlatokat továbbra is érdemes udvariasan, de határozottan visszautasítani, mivel a nem hivatalos pénzváltás kockázatokat rejthet. A megbízható pénzváltók vagy banki tranzakciók továbbra is a legbiztonságosabb választások.

---

"A busszal kb. 20 perc múlva érkeztünk Bata községbe, ahol a szórakoztató est folyt. Egy nagy udvarházban köszöntöttek bennünket az ajtónál kenyérrel és sóval, beljebb egy pohárka rakijával. Kicsit körülnéztünk az udvari árusoknál, majd bevonultunk az előre kijelölt asztalokhoz egy fedett „hodályba”, 14-en (kicsit szűken) egy asztalsornál. Középen a tánc- és bemutató hely, 3 hordóval, vörös és fehérborral töltve. Olyan "kocsisbor" volt, nem ízlett a társaságnak. Volt, aki a fizetős büféből hozott innivalót. Egy tipikus bolgár kinézetű pincér hozta a vacsorát, az asztal felső végénél tálalt, és adtuk tovább a tányérokat. A menü: bab-csorba (bableves) pitével, salátával, majd a főétel saslik és sült hús krumpli körettel. Közben a zenekar popzenét játszott. Később jött egy férfi páros, egyikőjük szájában síp, ő volt a „másodhegedűs” és segítő. A főszereplő úr női ruhába öltözött, parókás és minden nyelven beszélt.”Én egy szép, fehér, bolgár nő vagyok” - mondta magyar nyelven is ... " forrás

---

A bolgárok meglepően tájékozottak voltak Magyarországgal kapcsolatban: felsorolták azokat a csatákat, amelyeket a két ország szövetségesként vívott, és az 1848-as szabadságharcunkat is ügyesen összekapcsolták a saját történelmükkel. Sok új dolgot tanultunk tőlük a saját múltunkról is, miközben ők természetes könnyedséggel beszéltek a két nemzet évszázados barátságáról. Ami szokatlan volt számunkra, hogy Bulgáriában Magyarországot nyugat-európai országnak tekintik.

Másnap autót béreltünk, és elindultunk felfedezni a Rila-hegységet. Elsőként az UNESCO világörökségi listáján is szereplő, híres Rila kolostorhoz látogattunk el, ahol már magabiztosan elemeztük a falakat díszítő ikonok jelentését. A következő napon a 2500 méteres magasságban fekvő hét Rila-tóhoz kirándultunk. A négyórás túra végén elértük a fák nélküli magaslatokat, ahol a ködös, havas táj egészen mesébe illő látványt nyújtott.

Túravezetőnk ekkor osztott meg velünk egy hasznos túlélési tippet: ha egy medve üldözne, mindig lefelé kell menekülni a hegyről, mert a hatalmas állatoknak sokkal nehezebb lefelé haladni, mint felfelé. Ezt követően már gyakrabban néztem hátra. A következő napon ellátogattunk Borovecbe, Bulgária egyik híres síparadicsomába, ahol egy kisebb túrát tettünk, majd visszafelé Sapareva Banya felé vettük az irányt, hogy megcsodáljuk Európa legmelegebb természetes gejzírjeit.

---

Várna és a Napospart nyűgözött le legkevésbé – tele vannak diszkókkal és szállodákkal, a tenger pedig messze nem olyan lenyűgöző, mint délebbre, a török határ közelében. Persze ez ízlés dolga, biztosan van, aki éppen itt találja meg, amit keres.

Ha valaki hegyi túrára indul, érdemes még Szófiában vagy Plovdivban beszerezni az adott hegység térképét, mert a jól jelölt ösvényeken kísérő nélkül is könnyű tájékozódni. Az viszont fontos tudnivaló, hogy a túrák elég megterhelőek: például a Rila-i kolostortól az első turistaház eléréséhez legalább 7-8 órát kell gyalogolni.

Hasznos lehet előhívni a régi orosztudást is, mert a buszpályaudvarokon jól jön, ha valaki el tudja olvasni a menetrendet és a célállomásokat. Minket egyedül Várnában próbált átverni egy taxis, máskülönben sehol nem volt kellemetlen tapasztalatunk, de azért nem árt óvatosnak lenni. A szállásokon pedig bátran lehet alkudni – vagy sikerül, vagy nem, de senki nem veszi sértésnek.

---

Miután lejöttünk a hegyről, a közeli Samokovban vacsoráztunk. Egyszerű kisváros, semmi különös, de az étel finom volt (Target étterem). Vacsora után egy hosszabb autózás következett. 2024-ben az útviszonyok továbbra sem a legjobbak: kanyargós, kátyús szakaszokon haladtunk, ahol az útburkolati jelek is hiányoztak.

Egy falu határában aztán leintettek minket a rend őrei. Nem hajtottunk gyorsan, és a papírok is rendben voltak, de valamit mindig találnak… A hátsó ülésen ülő nem volt bekötve. A hivatalos eljárás szerint az útlevelet bevonják, egy 50 eurós bírságot kell másnap befizetni, és csak utána adják vissza a papírokat – ami azt is jelentette volna, hogy a környéken kell szállást keresnünk. Természetesen volt egy gyorsabb megoldás is: 20 euró helyszínen, és már mehettünk is tovább.

Ezután végre elértük az autópályát, ahol már normális tempóban tudtunk haladni egészen Plovdivig, ahol az éjszakát töltöttük.

---

Délután egy hosszabb autóút következett egészen a tengerpartig. 2025-ben Plovdiv és Burgasz között továbbra is autópálya vezet, de az út minősége változó. Egyes szakaszok még mindig elég rossz állapotban vannak, viszont az utóbbi években több felújítás is történt. Például egy nagyjából 50 kilométeres, teljesen új szakaszt építettek, amely korábban egyetlen térképünkön sem szerepelt – ez viszont kifogástalan minőségű volt.

---

Az út eseménytelen lett volna, ha a rendőrök nem állítottak volna meg ismét. Nyugodt voltam, hiszen most mindenki be volt kötve, és szabályosan közlekedtünk. A rendőr elkérte a papírokat, majd csak annyit mondott: „Problem!” Na, mi lehet már megint? Aztán rámutatott a jobb első lámpára, ahol a tompított helyett csak a helyzetjelző világított – kiégett az izzó. Őszintén meglepődtem, de azért egy kis színjátékot is belevittem a reakciómba.

A másik rendőr beszélt angolul, és azzal kezdte, hogy elővette a jegyzettömbjét, mintha papírokat akarna kitölteni, majd érdeklődött, hogy mi járatban vagyunk. Rákérdeztem, hogy mennyire nagy a „baj”, mire elmosolyodott, és közölte, hogy nem olyan nagy. (Nem akartam konkrétan megkérdezni, mennyibe fog kerülni.) Végül abban maradtunk, hogy a szemközti benzinkúton cseréljünk izzót, és folytathatjuk az utunkat. Persze ott még jó pár sorstársunkkal találkoztunk, akiket hasonló indokkal állítottak meg.

---

A strandokon mindig van fizetős szakasz, amelyeket naponta takarítanak, és itt különböző strandfelszereléseket is biztosítanak. Az azonban, hogy egy partszakasz fizetős, nem jelenti azt, hogy teljesen elzárt lenne – bár léteznek olyan területek is, amelyek kizárólag egyes szállodák vendégei számára fenntartottak.

A helyi bolgárok viszont jellemzően nem a fizetős strandokat választják, hanem inkább azokat a helyeket keresik, ahol „veszélyes szakasz, őrizetlen strand” táblák figyelmeztetnek. Az elgondolás szerint, ha valahova tilos bemenni, akkor ott biztosan valami különlegesen jó rejlik – a hatóságok pedig csak azért tiltják, hogy az emberek ne élvezhessék azt. Hiszen mi más indokolhatna egy tiltást, ugye?

Pedig a Fekete-tenger valóban rejt veszélyeket: gyors víz alatti áramlatok, homoktölcsérek és kiszámíthatatlan hullámzás miatt minden évben történnek tragédiák.

Érdekesség, hogy a Fekete-tenger szinte az ellentéte a Holt-tengernek. Míg a Holt-tenger a világ egyik legsósabb vize, 35%-os sótartalommal, addig a Fekete-tengeré mindössze 1,5% körüli. Összehasonlításképpen: az Adriai-tenger átlagos sótartalma 3,5%. Bár egyes tengerparti területeken – például nagy folyók torkolatainál – még ennél is alacsonyabb lehet a sótartalom, átlagosan a Fekete-tenger a legkevésbé sós tenger a világon. (Ha a Kaszpi-tengert is figyelembe vennénk, az még kevésbé sós, de az valójában tó, nem valódi tenger.) Ez azok számára kedvező, akiket zavar a sós víz.

Búvárkodás szempontjából azonban a Fekete-tenger nem túl vonzó célpont. Akik itt merülnek, gyakran csalódnak: a „fekete” elnevezés nem véletlen, hiszen a vízben lebegő finom szemcsék és a tengerfenék sötét talaja miatt a látótávolság nagyon kicsi. Homokos partok közelében alig néhány méterre lehet ellátni a víz alatt, így a látvány messze elmarad a búvárkodásra alkalmasabb tengerektől.

---

Ha valaki kíváncsi arra, milyen az, amikor Siófok a tengerparton fekszik, elég Napospartig utazni, Neszebár szomszédságában. Hatalmas, aranyhomokos strandok, megszámlálhatatlan étterem, bár és diszkó várja a látogatókat. A fiatalok nyüzsgése itt szinte megállíthatatlan: egyik szórakozóhelyről a másikra vonulnak, gyakran olyan akciók vagy ajánlatok csábítják őket, amelyeket egy mosolygós hosztesz vagy egy tehetséges DJ reklámoz. Egy-két pohár után az éjszaka pezsgése egészen magával ragadóvá válik, és még a másnaposság is kellemesebb érzés a tengerpart homokjában heverészve, mint otthon, a kanapén.

A szórakozás mellett Neszebár óvárosa mindenképp megér egy látogatást. Bár a keskeny utcák gyakran zsúfoltak a turistáktól, a hangulatos kis üzletek és a macskaköves sikátorok még mindig különleges élményt nyújtanak. Az óváros történelmi varázsa megmaradt, és a helyi kávézók tökéletes helyszínt kínálnak egy rövid pihenőhöz. Este, a tengerpart mentén sétálva vissza a szálláshoz, még mindig találkozhatunk régi vidámparkok vagy elhagyatott szórakozóhelyek maradványaival. Ezek az enyhén kopottas, mégis bájos helyszínek tökéletesen tükrözik az ország kettősségét: kissé lepusztult, de tele van színnel és élettel.

---

"Az országba lépve nem láttunk túl nagy különbséget Szerbiához képest, ami a tisztaságot illeti. Talán egy hangyányival tisztább, de erre nem mernénk megesküdni. A határ után minden esetre, szemétszőnyeg van az út mellett, mindkét oldalon. Azt gondoltuk sok kóbor kutyával lesz dolgunk, de ebben a tekintetben meg kell, hogy mondjuk, pozitív irányba fejlődött az ország. Bulgária izgalmas ország, sok meglepetést és újdonságot tartogat az odalátogatóknak. Nagy városnézést ne várjunk, kivételt Plovdiv és talán Veliko Tirnovo, valamint Neszebar képez. A tengerpart átlagos, a hegyek viszont vadregényesek, több napos-hetes túrákhoz kiválóak, és akit érdekelnek a kolostorok nem fognak csalódni az országban. Kerékpártúrázni az említett vezetési morál miatt talán nem a legideálisabb, de ez ne riasszon el senkit, nem életveszélyes a helyzet.

Ha Bulgáriában járunk, ne hagyjuk ki:

• Rilai Kolostor

• Bánica

• Plovdiv

• Megkóstolni a helyi konyhát

• Sveta Nedelja templom és Alekszander Nevszkij székesegyház Szófiában

• Buzludzha-hegyen lévő posztkommunista "pártakármi"

• Cirill betűs ábécé olvasása erősen ajánlott

" forrás

Fotóegyveleg

Melnik kisváros - p. l. fotója

Koprivshtitsa - B. Irén fotója

Devetaki-barlang - r. r. fotója

Tryavna városka - a. v. fotója

Vissza az elejére

Kommentek