ÚTIKRITIKA.HU / Párizs

Párizs

Párizs

Párizs dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

.

V. Jancsi fotója

 .

Párizs dióhéjban

francia kiejtés: pári

Párizs lakossága 2,2 millió, azonban az elővárosokkal együtt 11,2 millió (2023-as becslés).  Párizs Franciaország északi harmadában, a Szajna folyó partján fekszik.

A francia főváros a 20 kerületével 105,4 négyzetkilométer területű, tehát meglepő módon csak akkora, mint Budapest egyötöde. Egyszerű a magyarázat: Budapestnek részei a külvárosok, Párizsnak pedig, nem.

A francia főváros lakossága sokszínű, sokféle nemzetiségű, vagy ahogy szokták mondani erősen multikulturális. Párizs lakosságának 10-15 százaléka mozlim. A lakosság kb. 20 százaléka nem Franciaországban született. A Párizsban élő arabok többsége Algériából, Marokkóból és Tunéziából jött, vagy felmenőik onnan valók. A feketék nagy többsége a volt francia gyarmatokból jöttek, vagy felmenőik ezekből az országokból valók (pl. Guinea, Mali, Szenegál, Burkina Faso, Brazzaville-Kongó). 

A 19. kerületnek a Barbes-Rouchechouart (bárbesz roszösoár)nevű metrómegállóhoz közeli térsége erősen fekete-afrikai. A 20. kerületben a Belleville metróhoz közeli részén sok az észak-afrikai arab, a fekete-afrikai és kínai. A 13. kerületben nagyon sok a kínai és a vietnámi.

A párizsi gazdagok a 6. kerületben a Saint Germain-des-Prés (szen zsermen dé pré) térségében, a 7. kerületben, az Eiffel-toronytól nem messze, a 8. kerületben Avenue Montaigne környékén, a 16. kerületben, a Trocadero környékén élnek.  A 6. és a 7. kerületben a lakások négyzetméter ára 3,5 millió forintnak megfelelő euró. 

A francia főváros légvonalban 1247 kilométerre van Budapesttől.

A francia fővárosban 1,803 műemlék és 173 múzeum található. A leglátogatottab turista látványosság a Notre-Dame katedrális. Évente 14 millión nézik meg.

Párizs legrégebbi hídja a Pont Neuf. 1604-ben építették.

A párizsi metrónak 303 megállója van.

Átlag nettó havi fizetés (2022-ben): 2600 euró -  (francia országos átlag: 2260 euró)

A párizsi árak általában 20-30 százalékkal magasabbak, mint az országos átlag.

Párizsban 181 olyan vendéglátóhely található, ahol 1 euróért iható eszpresszó kávé (ha a pultnál isszuk meg).

Ha minden nap más és más párizsi étterem, kávézó vagy étterem teraszára szeretnék kiülni, és a város összes ilyen helyét ki akarnánk próbálni, akkor ez egy 30 évnyi feladat lenne. Ugyanis Párizsban 9060 ilyen teraszos hely kínálkozik.

Egy párizsi középkategóriás étteremben 2 főre egy háromfogásos vacsora kb. 65 euró, Budapesten egy hasonló kategóriájúban kb. 43 euró. (2023-ban)

Párizs 6100 utcája közül ezeket (is) ajánljuk meglátogatásra: Rue des Rosiers, Rue Montorgueil, Cour du Commerce-Saint-André, Rue Lepic, Rue des Barres, Rue de l'Abreuvoir, Rue Saint-Antoine

A Pompidou központ előtt áll ez az 5 méter magas szoborkompozíció, ami azt ábrázolja, ahogy Zinedine Zidane a 2006-os foci VB berlini döntőjében lefejeli az olasz Marco Materazzi-t. Ezért Zidane-t focista pályafutásának ezen utolsó meccsén piros lappal kiállították. (Az olaszok lettek a világbajnokok.) Nem egy szokványos emlékmű, annyi biztos.

Amennyiben a honlapunk Párizs fejezetében valamilyen kérdésre nem talál választ, vagy az utazás tervezésénél (repülés, szállás, programok stb.) az ajánlatokhoz összehasonlítási alapot keres, akkor kifejezetten érdemes Janihoz, a Párizs-szakértőhöz fordulni:

utikritika@utikritika.hu

Párizsi hotelek foglalása itt - hotelccombined.com, több mint a booking.com!

A Párizs nevének eredete vitatott kérdés, és több elmélet is létezik róla. Az egyik legnépszerűbb elmélet szerint a nevet a város területén korábban élő gallok kelta törzse, a Parisii neve ihlette. A Parisii törzs állítólag a Szajna folyó szigetén, a jelenlegi Île de la Cité-n telepedett le.

Azonban más elméletek is léteznek, amelyek azt állítják, hogy a város neve más eredetű lehet. Például, néhány történész úgy véli, hogy a város neve a latin Par-Isis, azaz "Isis hajléka" szóból származik, mivel a városban korábban az egyiptomi Isis istennő tiszteletére állítottak emlékműveket.

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

1. Szombat délelőtt végigsétálni az 5. kerületi rue Mouffetard-on a piaci kordék portékáit és a boltok régi cégtábláit bámulva
2. Este a Latin-negyedben bámulni az éttermek által kirakott, csábos ennivalókat
3. Imádtam Párizsban a vezető nélküli metrót, mert a gyerekeim is imádták
4. Elálmélkodni azon, hogy a sok párizsi utazás után is még mennyi hangulatos, laza környéke van a Marais negyednek
5. Lehet fanyalogni, de igenis klassz dolog felmászni az Eiffel-toronyra
6. Állni megilletődve a Notre Dame homlokzata előtt
7. Párizsban a pékségek illata, a világ legszebb és legfinomabb süteményei, a hentesüzletek kirakataiban látható félkész ételek, a sajtboltok, borok
8. A sarki kávéházak teraszainak hangulata
9. Az amúgy nem kifejezetten szép párizsi nők csinossága, ami az ízléses öltözködésüknek köszönhető, az idősek önbizalommal teli eleganciája
10. A metróhálózat sűrűsége, ami roppant praktikus a városlátogatónak (Az Arts et Métiers metrómegálló érdekessége)

Nem tetszett

1. Néhány vendéglőben nehéz volt kommunikálni a pincérekkel, mert nem tudtak angolul, ráadásul sok helyen az étlap csak franciául van
2. Elfogott a sárga irigység, amikor az idegenvezetőtől megtudtam, hogy Párizsban a helyi önkormányzat átlag 20 évente kötelezi a házakat a homlokzat felújítására
3. Sokszor előfordult, hogy a helyiek indiszkréten ránk bámultak, holott semmi feltűnő nem volt rajtunk
4. Párizsban túl gyakran esik az eső
5. Túl sok a cigis
6. A fapofájú pincérek az amúgy hangulatos kinézetű kávézókban (nem az éttermekben!)
7. A kicsi, rosszul hangszigetelt szállodai szobák
8. Az utcákon a sok kutyaszar, folyton leszegett fejjel kell sétálni emiatt; valamint sok helyen a húgyszag és a cigiszag
9. Egyes negyedekben este sok a rossz arcú figura és ez kellemetlen érzés kelt
10. A Montmartre lépcsőinél a turistákra agresszíven nyomuló afrikai zugkereskedők és arab drogkereskedők 
11. 8-10 euró egy korsó sör!
12. Komoly tortúra feljutni az Eiffel-torony tetejére. Aki a csúcsra akar jutni, annak 26 eurót kell kiperkálni. Aztán, hogy mennyit kell rá várni, azt csak a jóisten tudja. Helyette a Printemps Haussmann áruház tetőteraszát ajánlják, melyre ingyen ki lehet sétálni. Legalább olyan szép, (ha nem szebb) kilátásunk van innen a városra.forrás

V. Jancsi fotója

A sztrájkok következményei - sz. a. fotója

Vélemények

"Párizs nagyon szép város, rengeteg csodálatos épülettel. Nekem kicsit túlzsúfolt volt. Közlekedése jól szervezett, minden könnyen elérhető tömegközlekedési eszközzel. Rengeteg kis üzlet és kellemes kávézó szolgáltatásait élvezhetjük. Csodálatos élmények tömege várja az utazót (Louvre, szajnai hajózás, templomok, Napóleon sírja, este a Diadalívnél, finom ételek, jó kávé, parkok, melyek lekötik a gyerekek figyelmét, és sok más minden. De Párizs egy multikulturális város. Nem árt erre is felkészülni a magyar utazónak. Meglepő a város közepén, a járdán keresztben fekvő hajléktalant átlépni. Az utcák tisztasága sem svédországi szint.”

---

A 𝗥𝘂𝗲 𝗠𝗼𝘂𝗳𝗳𝗲𝘁𝗮𝗿𝗱 az egyik legrégebbi és legpezsgőbb utca Párizsban, az 5. kerületben található. Több mint 2000 évvel ezelőtt, a római korban keletkezett. Ma élénk hangulatáról híres, napi piaccal, ahol friss termékeket, sajtokat, péksüteményeket és sok mást lehet vásárolni. Ez a macskaköves utca tele van kávézókkal, éttermekkel és kis üzletekkel, így mind a helyiek, mind a turisták kedvence.

Az utca enyhén lejtős, és bájos, falusias hangulatot áraszt. Az egyik különlegessége a Place de la Contrescarpe, egy kis tér bárokkal és teraszokkal szegélyezve.

---

"Abszolút pozitív élményeket szereztem. A város gyönyörű, viszonylag tiszták az utcák, a franciák nagyon nyugisak, illedelmesek és kedvesek. Pozitív csalódás volt, rengeteg ismerősömtől hallottam az ellenkezőjét! A főbb nevezetességeknél (Eiffel torony, Notre Dame, vagy a várostól nem messze lévő Versailles-i kastély) mindig millióan vannak, ide érdemes már korán reggel eljönni, ezzel elkerülve a hosszas sorban állást. Egyedül Versailles volt nekem egy kicsit csalódás, mert pont belecsöppentünk egy időszakos kiállításba… a plafonról hatalmas, műanyag szívecskék lógtak le, fazekakból és fedőkből kirakott topánka a Tükörteremben és babarózsaszín tollhelikopter egy másik szobában. Illúzióromboló volt az a sok giccs. A parkok csodálatosak (Jardin du Luxembourg, Tuileriák kertje), jó egy kicsit leülni és nézelődni, közben pedig, elmajszolni egy baguette-t vagy óriáspalacsintát. A közlekedés egy álom, minden ki van rendesen táblázva, eltévedni nem lehet, viszont mindenhová könnyen és egyszerűen eljuthatunk. A Défense negyedben, az 1-es metró végállomásánál található több emeletes plázában szuper bevásárlási lehetőségek vannak: ruha-, háztartási- és élelmiszerboltok tömkelege sorakozik.” (Bea)

Egyik kedvencem: a málnás macaron

"Számomra Párizs lényege ez volt: atmoszféra, kulturális sokkhatás, szabadság, romantika. A legjobban a Place des Vosges tetszett, viszont nem tetszett, hogy csúcsidőben túl zsúfolt a metró, és a megállók itt-ott koszosak. De még inkább megéri metrózni, buszozni, mert autóval a turista még éjszaka is kifoghat dugókat. Nem igaz, hogy mogorvák a párizsiak. Igenis segítőkészek, ha úgy adódik, és ehhez még az sem szükséges, hogy a turista tudjon franciául.

Érdemes sokat gyalogolni, mert garantáltan belebotlunk olyan látnivalóba, amire nem is gondolnánk.Szerintem a Notre Dame tetejéről érdekesebb a kilátás, mint az Eiffel-torony tetejéről! Jó kis tipp a France Miniature meglátogatása, mégpedig nem csupán gyerekeknek érdekes." (Attila)

---

"Párizs számomra egy őrületes forgatag, egy művészvilág. A legjobban ezek tetszettek: a piac a Sacre Coeur-nél, a reggel a Montmartre-on. Szerettem a St. Michel sikátorai, dacára annak, hogy ott lopták el a táskámból a fényképezőgépemet. Sajnos, ahol tömeg van ott figyelni kell, mert a tolvajok aktívak. Nyomasztóak, erőszakosak az utcai árusok a kis fonott karkötőkkel, a kulcstartókkal. Viszont, amikor futnak a rendőrök elől, az, látványos. Tanácsos nem elfogadni fonott karkötőt az afrikai zugárusoktól.

Szállodát a belvárostól távolabb, de tömegközlekedéshez közel választottunk, a Porte d’Orleans megállónál. 3 csillagos hotel, szerény reggelivel, kényelmes szobával. A közlekedés hatékony és jól szervezett. Metróval bárhová eljut az ember, busszal szintén. Azt tanácsolom a turistáknak, hogy ne csak metróval tömegközlekedjenek, mert a busszal rá lehet olyan érdekes helyekre bukkanni, amilyenekre metrós utazás révén nem lehet. Szerintem sem arról híresek a párizsiak, hogy kedvesek lennének. Öntudatosan élik meg azt, hogy párizsiak, de ezt én nem találtam bántónak. Párizst velük kell elfogadni, mert így teljes a kép.

A turista látványosságok meglátogatásánál, ami jegyet előre meg lehet venni on-line, azt vegyük is meg. Ugyanis sok idő elmehet a pénztáraknál a sorban állással. A Louvre-ban el lehet tölteni napokat, szerintem túl tömény. Túl sok a festmény és ennyit az ember egyszerre nem képes élményként feldolgozni. A Musee d’Orsay nagyon hangulatos, pár óra elegendő rá. A Notre Dame tornyaiba fel lehet mászni ugyan, de szerintem nem éri meg, hogy az ember annyit lépcsőzzön. A Diadalívre viszont érdemes felmenni, mert onnan remekül lehet fotózni a Champs Elyssees-t. Nem könnyű fotózni, mert a sok turistától alig jut hely. Jó kis bizarr program volt kimenni a Pere Lachaise temetőbe, ahol térkép révén lehet megkeresni a neves emberek sírjait. A Jim Morrison sírja, az nyilván alap." (Andi )

---

"Gyötrelmes a szelektálás a párizsi látnivalók között. Hat napot töltöttünk Párizsban és még így sem tudtuk megnézni a listánkon szereplő nevezetességek egyharmadát. Azt tanácsolom mindenkinek, hogy 4 óránál több időt ne töltsön a Louvre-ban, ha csak nem megszállottja a művészettörténetnek. Az útikönyv alapján előre el kell dönteni, hogy a három szárny négy emeletének választékából mikre koncentrálunk. Lehet egy-két évszázadra is összpontosítani. Nem dől össze a világ, ha néhány termen csak átrobogunk. Arra is kell kalkulálni, hogy a Louvre-on kívül még van jó néhány csodás múzeum, és arra is kell spájzolni időt, energiát. A Musée d’Orsay az impresszionistákkal például semmivel sem kisebb jelentőségű, mint a Louvre.

Sok ismerősömmel együtt amúgy az a szilárd meggyőződésem, hogy nem szabad semmiképpen túlságosan kitömni a párizsi programot múzeumokkal, meg múltbéli nevezetességek meglátogatásával, ugyanis esetleg nem marad kellő idő a mai Párizs megismerésére. A nagyvárosnak szétszórva sok olyan negyede van, ahol nagyon érdemes céltalanul csak úgy kószálni. Éppúgy érdekes bolyongani a 16. kerület elegáns lakóházai között, mint megtapasztalni a 10. kerület soketnikumú miliőit. Párizs szó szerint, az emberek tekintetében is sokszínű." (Sándor)

---

"Nehéz nem klisékben beszélni Párizsról. Engem teljesen elbűvölt, és azóta is tart, így amikor tehetem, vissza-visszatérek a városba. És nem csinálok mást, csak sétálok-sétálok és szívom magamba a város hangulatát. Tényleg, Párizsban nekem nem a műemlékek és a múzeumok jelentik az igazi élményt, hanem maga a város hangulata.

Tetszik a párizsi élet. Ebbe beletartoznak az utcák a fehérre festett házakkal és a míves fekete, kovácsoltvas francia teraszokkal, a minden negyedben megtalálható helyi pékség – hentes – virágüzlet - sajtbolt választéka és hangulata, a kávézók, bisztrók és éttermek teraszán, az utca felé fordított székeken ülő, kvaterkázó emberek látványa.

A hotel kiválasztásánál az ár mellett a legfontosabb szempont az volt, hogy metró közelében legyen - és akkor az sem baj, ha kicsit távolabb van a városközponttól. Nem feltétlenül rosszak a 2 vagy 3 csillagos szállodák sem. Többször is laktam a Le Courbe hotelben. Szuper, pedig csak 2 csillagos: városközponti, 2 metró megálló a közvetlen közelben, tiszta. Az alacsony csillagszám itt nem a minőséget jelzi, hanem a szűk szolgáltatást. Pl. nincs étterem, csak egy reggeliző helyiség. Párizsban a tömegközlekedés teljesen rendben van, metróval szinte mindenhová el lehet jutni, a tájékoztatás egyértelmű, nem lehet eltévedni.

A párizsi emberek hűek a hírükhöz. Viszont én, mint elfogult Párizs rajongó, elnézem nekik és felfogom, mint egyfajta párizsi "báj". Viszont az is igaz, hogy mint mindenhol a világon egy-két udvarias francia szó csodákat tesz, elég annyi, ha tudunk köszönni, megköszönni, elnézést kérni és… mosolyogni. Nagyon finomak a bagettből készített szendvicsek, napközben tökéletesen beválnak gyors ebédként. Macaron – érdemes megkóstolni (különösen, hogy már itthon is "tombol" a macaron őrület). Ez a párizsiak édessége, hihetetlen íz-és színorgia tapasztalható egy-egy macaron boltban.

Azt tanácsolom a párizsi utazást tervezőknek, hogy olyan programot állítsanak össze maguknak, ami mellett marad idő a városban való kószálásra, a parkban, kávézókban üldögélésre. Így lehet igazán éLvezni Párizst. Kedvencem a d’Orsay múzeum impresszionista része, minden alkalommal elmegyek megnézni. Szerintem kihagyhatatlan Renoir, Monet, Degas, Van Gogh vagy éppen Cezanne képeit élőben látni. Aki szereti a tengeri kagylót, ne hagyja ki a Leon kagylóéttermét. Több is van belőle Párizsban. Isteni főtt fekete kagylót lehet ott enni – vajon, fehér borban párolva, nehéz vaslábosban szervírozva, friss bagettel, amivel aztán jókat lehet tunkolni a szaftban. Sok elszánt kagylórajongó egyedül is képes beülni az étterembe és átadni magát az élvezetnek. Tapasztalatom szerint az ottani élelmiszerboltok közül az eprecske emblémával ellátott üzletek a legolcsóbbak. Itt érdemes vásárolni, akár innivalóról, aki napközbeni nasiról, gyümölcsről legyen szó." (Ildi)

r. gy. fotója

"Párizs egy olyan hely, amit legalább egyszer látni kell. Nem azért mert trendi, vagy mert a szomszéd is volt már, hanem azért mert elbűvölő hangulata van. Az a legszebb emlékem, ahogy szombat reggel felsétáltunk a Sacre Coeur-höz a keskeny kis kacskaringós utcákon, akkor amikor éppen kinyitnak a zöldségesek, a hentesek, a sajtboltok. Megélni a helyiekkel együtt a hétvégi bevásárlást, reggelizni friss szendvicset, gyümölcsöt.

A szállodaválasztásnál számomra a legfontosabb szempont az volt, hogy ne legyen túl messze a belvárostól, és metró mellett legyen. Reggeli nem kell, mert sokkal hangulatosabb egy helyi kis boulangerie-ben elfogyasztani egy frissen készült croissant-t vagy péksüteményt. A közlekedés teljesen rendben van, nem vészesek az árak sem, érdemes pár napos bérletet venni. Metróval szinte minden elérhető. A közbiztonság általában jó, el kell kerülni az olyan helyeket, ahol a bevándorlók vannak többségben.

Az előítéletekkel szemben a párizsiak egyáltalán nem lekezelők, vagy barátságtalanok. Hálásak 1-2 francia szóért, ekkor segítőkészek és kedvesebbek. Remekek a bagettből készült friss szendvicsek, a helyiek is többnyire ezeket eszik napközben. Hatalmas a választék és megfizethető az ár. Rengeteg kis boltban lehet ezeket megvásárolni, de ebédidőben készüljünk a sorban állásra. A leendő Párizs-látogatóknak azt tanácsolom,, hogy szánjanak időt az utcai élményekre, ne rohangáljanak, élvezzék ki az ottlét minden percét. Párizs ezt ,,meghálálja”. 1-2 nap nem elég!

Az Eiffel toronyra felmenni nem egy különleges élmény, de azért kihagyni sem érdemes. Nekem kellemes meglepetés volt a Montmarte, lenyűgözött a hangulata. Alapvetően érdemes reggelente kicsit korábban indulni és együtt ébredni a várossal, nagy élmény! A Szajnán való hajókázás igaz közhelyes turistás dolog, de azért tényleg hangulatos, szerintem kihagyhatatlan, ha valaki Párizsban jár. Illetve ha gyerekekkel van az ember, ott van Disneyland, ami nem egy napos program, de az egy másik történet is. RER-rel elérhető.

És még egy ötlet: Amennyiben valakinek van ideje, egy napot rászánhat arra, hogy a Thalys-szal elmegy Brüsszelbe. A szuperexpressz 1 óra alatt teszi meg az utat, és időben foglalva nem is drága. Érdemes reggel korán menni, egy napot sétálni Brüsszel belvárosában (a vonat oda érkezik, a Central Station-től 5 perc séta a híres brüsszeli főtér), sörözni, bevásárolni csokiból, majd este visszamenni Párizsba." (Gyuri)

---

"Nincs minden látnivaló egy helyen, mint mondjuk Rómában, lehet nagyokat sétálni, nézelődni két nevezetesség között. Legjobban a franciák könnyedsége, eleganciája tetszett nekem, egyszerűen jó volt köztük. Egy negatív élményünk volt, az is La Rochelle-ben: nem akartak velünk szóba állni, se angolul ,se németül. Másoktól is hallottam ilyesfajta "francia öntudatról". A párizsiak kedvesek, barátságosak, de inkább tartózkodóak, nem "bratyizósak". Rám a Saint Denis-be tett kirándulás tett nagy hatást - maga a katedrális és ugye a külváros már egy másik Párizs - mindenkinek ajánlom." (Zsuzsi)

---

"Párizs számomra egy vidám, örökifjú város. Nekem a legjobban a Saint Denis székesegyház és a La Défense tetszett. Nem tetszett az időveszteség, amit az okozott, hogy a múzeumokba nem lehet gyorsan bejutni. A párizsi közlekedés irigylésre méltó magyar szemmel. Ha franciául szólunk a párizsiakhoz, akkor jó fejek, amúgy meg kezdik érteni az angolt is. Evés téren a fő élményeim: a chocolat marocaine a Chez Angeline-ben, és a saját keverésű mustár a Maille mintaboltban (átellenben a Madelein-nel).

Szerintem a Panoráma útikönyv sokkal használhatóbb, mint a külföldi sorozatok lefordított változatai. Érdemes sok időt szánni a La Défense-ra és a La Vilette-re. Ajánlom, hogy barangoljanak el az Ile de la Cité-től a Montparnasse toronyig. Sok ezen a sétán a látnivaló, még magyar vonatkozásúak is. Az 5. kerületben a Rue du Chat-qui-Peche Párizs legszűkebb utcája, csak 180 méter széles. Café Les Deux Magots a főváros egyik legnevesebb és legpatinásabb irodalmi kávéháza, amely a huszadik század eleje óta a Párizsban élő vagy ott időző magyar költők, írók törzshelye volt. A kávéház nevét Demagógra magyarosították. A Café de Flore is népszerű volt a magyar irodalmárok körében. A jazz rajongóknak ajánlom a latin negyedben lévő Le Caveau de la Huchette pub-ot. Élő jazz zene van, jó este a buli." (Zsuzsi papája)

---

Párizs lüktet, dübörög, de álmos is tud lenni!

Kedvenc két helyem:

• a Chez La Mere Catherine kávézó a Sacre Coeur alatt

• a Diadalív teteje

Rossz érzés töltött el a Montmartre-on a ballonkabátos férfiak miatt. Tilos bámulni őket, mert ha egy picit is érdeklődőbb tekintetet kapnak el, máris nyílnak a kabátok. Jobb esetben órák, ékszerek lógnak belül, de mi találkoztunk késessel is. Nem legbarátságosabb és udvariasabb típus. A közbiztonság lehetne jobb is, de ha figyel az ember, akkor nem történik baj. Voltam Párizsban már négyszer-ötször és még semmi félelmetes dolog nem történt velem. Én alapvetően szeretem a franciákat. Aki valóban francia, kedves és odaadó, manapság talán már az angolul beszélőkre sem orrolnak annyira. A bevándorlók picit túl nyomulósak és nagyképűek sokszor.

Kaja ügyben megőriztem egy élményt: rue Cler piacán egy darabka Saint Marcelin sajt. Arra a piacra üres hassal kell menni. Nem hosszú utca. Olyan jó mindenhol valami picit csipegetni. Jó kedvre derül az ember, az biztos. Ami mindig bejött nekem: egy falat Boursin friss baguette-re kenve.

Kiss tippem mások számára: Bistrot Chez La Mere Catherine: cafe au lait, friss croissant-nal és pain au chocolat-val, még reggel álmosan. Ettől indul jól a nap! Az előtte lévő téren (Place du Tertre) az ébredező művészek látványa - festők, antikváriusok, bűvészek, zenészek - szintén igazi "Párizs-érzést" jön elő az emberben. Nehéz a város igazi arcát úgy megismerni, ha csak céltalanul bolyong az ember, érdemes tanácsot kérni tapasztalt emberektől, hogy mikor, merre érdemes menni, ha már ott van az ember." (Zsuzsi)

---

K-t. Gy. fotója

"Nekem időbe tellett Párizst megszeretni, főként mert mindig Londonból hazafelé jövet időztem ott és az angolok kedvessége után nagyon ridegnek hatott a párizsiak nyersebb modora, visszataszító volt az utcák szemetessége (főleg a hétvégi reggeleken és különösen a Pompidou és a Montmartre környékén). Aztán idővel, amikor felfedeztem magamnak a várost, ismerőssé váltak az utcák, barátokat szereztem és megtaláltam a kedvenc pékségem, üzletem, nagyon megszerettem. Az indián nyár itt az igazi kedvencem, amikor az aranyszínű falevelekben gázolva lehet sétálni a Szajna-parton.

Nekem a Montmartre a kedvencem, különösen a kis tér a Sacre Coeur mellett a festőkkel és az éttermekkel. Legjobban a turisták által fel nem fedezett hangulatos utcákban szerettem sétálgatni. Az én „Párizs-képemhez” hozzá tartoznak a Szajna-parti bódék a színes képekkel, könyvekkel, a kávézók az utca felé fordított székekkel, a hétvégeken lezárt rakpart a kocogókkal és görkorcsolyázókkal, a tetőkertek, melyeket leginkább a Pompidou Központ tetejéről lehet szemügyre venni, a pékségek, a tejeskávéba mártogatott croissant, a bor, a sajt, az óriáspalacsinta és az utcazenészek. Mi nem tetszett? A helyiek modora, a szemetes utcák, a nagy távolságok, amiket a nevezetességek között kell legyalogolni, (szinte árnyék nélkül), a kevés zöld terület a városközpontban (furcsa, hogy a Tuileriák kertjét is fehér, poros, vakító fehér kővel töltötték fel a helyett, hogy inkább befüvesítették volna), a tömeg és a sorban állás (főleg főszezonban).

Tanácsaim:

• Legalább köszönni és pár alapszót tanuljanak meg franciául, és ezeket szőjék bele az angol mondatokba, mert nagyra fogják értékelni a helyiek. Különben nem hajlandóak megszólalni angolul (pedig értik és beszélik a nyelvet).

• Érdemes megvenni a Museum Pass-t, mert megúszható vele a hosszú sorban állás (az Eiffelre nem érvényes és Versailles is csak részben látogatható vele).

Amit a turisták általában kihagynak, pedig érdemes megnézni:

• Rodin múzeum

• Luxemburg-kert

• Saint-Eustache templom a Liszt szoborral

• Sainte Chapelle

• Musée d’Orsay

A Montmartre-ot érdemes a végére hagyni, mert első benyomásnak túl szemetes és túl "lepukkant", viszont aki már látta a központi részt, annak egy mozgalmas, üde, bohém színfolt lesz. Nekem az egyik kedvencem.

Csalódás: Defence negyed közelről, a Mona Lisa mérete, a sétahajózás a Szajnán (a magas, betonozott rakpart miatt keveset lehet látni, különösen alacsony vízállás esetén.), Disney.

A Sainte Chapelle előtt is mindig kígyózó a sor, de érdemes kivárni, mert gyorsan halad és a végén csodát lát az ember! Mindenki az Eiffel-toronyba megy fel, pedig nagyon szép a kilátás a Diadalív tetejéről, a Notre Dame tornyaiból és a Montparnasse-torony tetejéről is. Ezekben az a jó, hogy benne van a képben az Eiffel-torony is. Az utóbbiról lepillantva pedig teljességében átérzi az ember, hogy mit jelent az a kifejezés, hogy a lábai előtt hever a város (ráadásul sorban állni sem kell!).

Én imádtam felfedezni a nevezetességektől távolabb eső kis mellékutcákat, valamit azokat a piac-szerű utcákat, ahol a különböző élelmiszereket külön-külön üzletben árulják (sajtbolt, boros, fűszeres, stb.). Tippek Párizsba utazóknak: Az Ile de la Cité csücskébe kiülni egy üveg borral, sajttal és baguettel. A Sainte Chapelle második szintjén a csigalépcsővel szemközti padról megfigyelni, ahogy tátva marad az emberek szája, amint az utolsó fokon fellépve megpillantják az üvegablakokat. A Pompidou központ környékén baráti áron lehet ebédelni és vásárolni." (Gerda)

"Az emberek könnyen általánosítanak, és az általánosítás alapján alkotott vélemények gyakran félrevezetőek. Én már többször jártam Párizsban, és még mindig nincs határozott véleményem a párizsiakról, ahogy a budapestiekről sincs, bár már sok évtizede élek Budapesten.

Ha valaki 4-6 napra, akár kicsit hosszabb időre utazik Párizsba, Franciaországba, csak arról lesz véleménye, hogy hogyan viselkednek a franciák egy tanácstalan turistával. Számíthatunk udvarias útbaigazításra, gyorsan elhadart tájékoztatásra, persze itt is lényeges különbségek vannak, hogy franciául vagy angolul kérjük a segítséget. Az angollal nehezebben boldogulunk. Feltétlenül legyen a kezünkben egy jó térkép, egy metrótérkép, és akkor akár nyelvtudás nélkül is mindenhová eltalálunk. Ha tudjuk, ne augusztusra szervezzük utunkat, mert akkor alig van esélyünk franciákkal találkozni Párizsban. Ráadásul nagyon sokat kell sorban állni minden turisták által látogatott helyen.

Én 12 éves lányunokámmal 10 napot töltöttem Párizsban. Ne dőljünk be az útikalauzok tanácsainak. Az Aquaboulevard semmivel sem nyújt többet, mint egy magyarországi élménystrand, viszont minden csúszdánál hosszú sorok álltak, és a belépődíj nagyon borsos volt. Bár meleg volt, igazi strandidő, két óra múlva menekültünk.

Unokám három dolgot ismert Párizsról: a Mona Lisát, az Eiffel-tornyot és a Disneyland-et. A legkönnyebben Mona Lisához jutottunk el. Fényképezni is lehetett. Csellengtünk még egy keveset a Louvre-ban, megkerestük a Milói Vénuszt, aztán megpihentünk a Jardin des Tuileries-ben. A Disneylandről semmi jót nem tudok mondani. Az unokám uralkodott magán, nem ismerhette be, hogy nagy csalódás volt számára, de azt az örömöt, amit reméltem, hogy látni fogok az arcán, hát azt nem láttam. Meleg volt, tömeg volt, sorban állás, minden rózsaszínű és nagyon-nagyon drága.

A Montparnasse-toronyba érdemes felmenni, ott gyorsan halad a sor, és fantasztikus a kilátás. Persze azért végigálltuk a sort az Eiffel-toronynál is (először a földszintről a második emeletre, azután a másodikról a harmadikra, majd a harmadikról a másodikra. Hogy valamit javítsunk a helyzeten, a második emeletről gyalog jöttünk le. Délután álltunk be a sorba, és a kivilágított toronyról jöttünk le. A látvány csodálatos volt.

Megnéztünk a Bastille hűlt helyét, heverésztünk a Vogézek terén, láttunk katonai tiszteletadást a Diadalív alatt, a Champs Elysées-n is van Disney-bolt! A Pompidou-központba is ellátogattunk, az előtte lévő téren látható kézműves portékáknak nagyobb sikerük volt, mint a házban látható alkotásoknak. A Rodin-múzeumban a Gondolkodó és a Csók megállásra késztették a tizenkét éves unokámat. A közelben van Napóleon sírja is a Dómban.

Hajókáztunk a Szajnán. Ha melegben vállalkozunk erre a kirándulásra, ne a műanyaggal fedett hajóra szálljunk (mi azon kaptunk hőgutát). Esős, hűvös időben ez a jó, de melegben…! A Fejlődéstörténeti múzeum a Jardin des Plantes-ban kicsiknek, nagyoknak látványos kiállítást nyújt. 18 éven aluliaknak egyetlen múzeumban sem kellett belépődíjat fizetni. A Notre-Dame-ba kétszer kellett elmenni (első alkalommal mise volt), hogy láthassuk a gyönyörű üvegablakokat. Unokámnak a víz köpök tetszettek a legjobban. A Musée d’ Orsay-ban az impresszionistákat néztük meg, és az utolsó nap mentünk fel a Sacré-Coeur-höz. Lábunk alatt hevert Párizs, majd elsétáltunk Montmartre-ra a place du Tertre-n, vettünk egy örök emléket, rózsaszínű háttérben az Eiffel-torny sziluettjét." (Anna, 2012)

"A látnivalók fantasztikusak és nagyon pozitív meglepetés volt hogy a múzeumokba - beleértve a Louvre-t és a Museé d'Orsay-t is - 24 év alatti EU-s országbeli fiatal ingyen bemehet! A belváros fantasztikus! Csak két pici negatívumot tudnék említeni, egyrészt rendkívül sok a bevándorló és vérbeli franciát alig látni az utcákon, másrészt a metró és RER-hálózatuk maga a labirintus. De ha rájövünk a trükkre és van egy jó térképünk, akkor könnyen eligazodunk." (Vista-ügyfél, 2012)

Az én Tetszett & Nem tetszett listám:

Tetszett

1. Este a kivilágított Champs-Elysée-n autókázni

2. A Montmartre-on a Dali magánmúzeum (Espace Dali Montmartre)

3. A Saint-Denis-székesegyház, mert ott sokat meg lehet tudni a francia királyság történetéről

4. Az, hogy a saját tapasztalataim cáfolták a párizsiakkal kapcsolatos magyar negatív sablonvéleményeket (pl. igenis sokan tudnak angolul)

5. Ahányszor megcsillogtattam francia nyelvtudásomat a párizsiak maximálisan honorálták

6. Hogy mennyire kutyabarátok (igaz az azért groteszk, ahogy a kutyáikkal beülnek a kávézóba)

7. A Párizs alatt futó katakomba rendszer, aminek kis részét meg lehet látogatni (a Halál Birodalma)

8. A Cluny múzeum

9. A Saint-Germain-des-Prés legendás, híres művészek által hajdan látogatott kávézói

10. A Cité-szigeten a Conciergerie épületegyüttesben az a múzeum, ahol lehet látni Marie Antoinette celláját börtönőr bábukkal

Nem tetszett:

1. A Montmartre, amely a hatalmas turistaáradat miatt elvesztette hiteles hangulatát

2. A Louvre-ban kb. három óra után művészetmérgezésben szenvedtem

3. A párizsi metróban sablonosan és mégis hatékonyan ténykedő zsebtolvajok

4. Ha nem csak turisták helyeket látogat az ember, akkor nagyok a Párizson belüli távolságok

5. A régi, hagyományos kávéházakban a sok pimasz pincér, beszólnak a vendégnek, kioktatóak, feledékenyek

6. Sok kis kávézóban a vécé gusztustalan, büdös

7. Eldönteni, hogy gyorsabban jussak el valahová metróval, de közben ne lássak semmit a városból, vagy lassabban közlekedjek, busszal, de élvezzem az utcarészletek látványát(H.A.)

,, Nem véletlen, hogy több itt a turista, mint a fóka, és néha ez már a hangulat rovására megy. A Notre-Dame-ban például úgy viselkednek az emberek, mintha egy bolt lenne, és nem is templom, hangosan csevegve, tömérdek fotót készítve hömpölyögnek végig rajta. Én nem keresztelődtem meg, de ez még engem is idegesített. A Sacre-Coeurben szerencsére jobban szabályozzák a dolgokat: közepesen hatékony táblákkal emlékeztetik a látogatókat arra, hogy ez bizony egy templom, az imádkozóknak pedig hatalmas elkerített területet tartanak fent a központi(!) részen." forrás

---

,, A francia főváros egyszerre meseszép és elborzasztó. Ennyi kontrasztot – egyszerre – sehol máshol nem láttam még. Hogy konkrétumokat mondjak: a szépségipar, a parfümök hazája, a boltok csillogók és jóillatúak… de az utcák mocskosak, a parkolók bűzösek (szó szerint a sarokba van kakilva…) és a csodálatos parkokban macskányi patkányok szaladgálnak… Az emberek szabadok, sokan gazdagok, sok a művész(lélek)… de mégis emellett rengeteg a szegény, gettóban élő, sokszor bevándorolt proli is. Tudom, akár Budapesten is lehet ilyen helyeket találni (fényt és sötétséget), de Párizsban nagyon élesen előjön minden egyes utcában és pillanatban…
Ettől függetlenül boldog vagyok, hogy eljutottunk ide." forrás

---

3 éjszakát töltöttünk Párizsban, várost néztünk. Leírom, amit tapasztaltunk a városi életből, hátha valakinek hasznos lesz:
-Nem zsúfolt a város, pünkösdkor és utána napokban voltunk ott.
-Az emberek kedvesek, udvariasak, segítőkészek. -Kivételek lejjebb.
-Kevesen tudnak angolul.
-A kaják szerintem nem olyan jók, nem olyan ízletesek, de a magyar konyhával nehéz versenyezni.
-A tömegközlekedés jó, mi főleg metróval mentünk. Lépcsők mindenhol kb., aki nem edzett, az megszenvedheti.
-Alig látni hajléktalant, nem hallani kiabáló embereket, persze függ attól, hogy hol van a szállás, de a látványosságoknál tuti nincs ilyen.
-Gyanús alakok néha a metrón és a látványosságok környékén, főleg az Eiffel torony és a Sacré-Coeur közelében vannak, figyelni kell. Sacré-Coeur-nál minket egy 5 fős csapat akart megállítani, Hakuna Matata felszólítással, szerencsére páromon látták hogy nem fél, így nem csináltak semmit.
-Nyugi csajok, itt nem fognak nézegetni a pasik. Nem rakják ki semmijüket a francia nők. 🤣
-Nem koszosabb, mind Budapest. Vannak ingyenes nyilvános wc-k, ahol ki is takarítanak utánad.
-A belvárosban kevés a vegyesbolt, főleg a látványosságok környékén, inkább éttermek vannak.
-Minden szuvenírbolt egyforma. 😀 Egyedi dolgokat mi a Montparnasse torony boltjában láttunk és a repülőtéren. (g.n., 2022)

---

A város gyönyörű és nagyon jó a hangulata. Rengeteg a park és zöld terület, illetve sok a fa az utcákban. Mindenkit arra bíztatok, hogy mászkáljon céltalanul a városban és ígérem szebbnél szebb utcákba, parkokba és terekbe fog botlani. Az emberek kedvesek, segítőkészek és a sztereotípiával ellentétben beszélnek angolul! Rengeteget sétáltunk a belvárosban így volt alkalmunk megfigyelni, hogy a helyiek mit csinálnak napközben a városban. A rakpartok tömve vannak piknikező, iszogató, beszélgető emberekkel minden korosztályból. Párizs mérföldekkel élhetőbb város mint Budapest. Fájt otthagyni a várost, ennyi idő alatt is nagyon megszerettük. (2022) forrás

---

Mi azt tapasztaltuk, hogy mindenki, akivel kommunikáltunk, tudott angolul, ezek szerint szerencsénk volt. Sőt, az Eiffel toronynál kint voltak mütyür-árusok, nagyon nyomultak, mi meg elkezdtünk németül beszélni, erre az egyik messzebb álló árus odajött és elzavart mindenkit, hogy hagyjanak békén minket, mi a barátai vagyunk, majd elbeszélgettünk vele németül, kiderült, hogy pár évet élt Németországban, nagyon szerény srác volt, adott pár tanácsot, mire figyeljünk nagyon.

A várost járva a nevezetességek környékén iszonyú jó szuvenírekre lehet bukkanni, amik nem annyira tipikusak, csak nyitott szemmel kell járni.

A motoros riksával is szerencsénk volt, mert a Louvre-nál az egyikük megállt és rábeszélt minket egy olyan dumával, hogy ma még nem volt sok kuncsaftja, az ár nem volt drága, így belementünk, megérte, nagyon izgalmas volt és sokfelé elvitt, utána láttuk az árakat a gyülekezőhelyükön és duplája volt annak, mint amit kialkudtunk.

A Tuileriák kertjében meg felültünk a fiammal a körhintára, én iszonyú boldog voltam, visszajött a gyerekkorom. A végén mondta a férjem, maradjak, mert a dolgozóknak annyira tetszett, hogy felnőttként mennyire élveztem a körhintát, hogy kaptam egy plusz menetet.

Ezzel azt akartam mondani, hogy egy város nagyon sokféle és hol ilyen, hol olyan, de mindig meg lehet találni azokat az embereket, akik jobbá teszik az élményt.

De hogy mondjak rosszat is: egy kávézónál leülve botlottunk egy roppant bunkó pincérbe, aki egy angol idős hölgyekből álló társaságot fitymált le nekünk, mintha ismernénk egymást és pletyiznénk, ezen kiakadtam, a nénik is észrevették ezt, főleg, hogy velünk is angolul kommunikált, hallottak mindent. Azt mondtuk, ilyen helyen nem hagyjuk a pénzünket és átmentünk máshova.

(ny.b., 2022)

Olvasmányos linkek

"Száz szónak is egy a vége a Louvre nem egynapos program. Ez az a hely, ahol heteket lehetne elidőzni. Emlékeztek mit írtam az előző párizsi élményeim között? „Ha érezni akarjuk a várost, akkor nem elég 2-3 napra mennünk, legalább egy hetet töltsünk el a francia fővárosban, ha már élvezni is akarjuk a párizsi életet és mindazt, amit a város kulturálisan, gasztronómiailag, történelmileg és építészetileg nyújthat nekünk, akkor vagy menjünk többször vissza, vagy egyből maradjunk ott úgy 2-3 hónapra, bár ezt sajnos kevesen tehetik meg.” Nos igen, értitek már Adyt, Márait és Lolát, József Attilát, Illyés Gyulát etc.? Én igen, aki a művészetet kedveli, az legalább egyszer elmegy Párizsba. S ha ezt csak rövid ideig teheti meg, akkor a Louvre helyett menjen inkább a kisebb múzeumokba.

Egy délelőtti programnak tökéletes élményt nyújt a sokszínű Rodin múzeum. Az épület, amelyben Rodin lakott, egy kis palota Párizs szívében (innen is látni az Eiffel-tornyot). A kert olyan francia, azaz csodálatos. Rodin művei, a több száz rózsabokor és a formára vágott bokrok, mind-mind egy-egy műalkotás, csak nem ugyanabban a művészeti ágban." forrás

---

"A Champs-Élysées végén áll Párizs legismertebb diadalíve, mely a napóleoni háborúkban elesett katonáknak állít emlékművet. Arc de Triomphe 51 méteres magasságával és 45 méteres szélességével a világ 2. legnagyobb ilyen jellegű építménye. Jó tudni: Lifttel, vagy 284 lépcső megtétele után csodás kilátás nyílik a sugárutakra, a belépő 9 euró.(26 éven aluli Eu-soknak ingyenes).

Természetesen nagyon sok látnivaló kimaradt, de remélhetőleg mindenkinek kedve támadt meglátogatni a francia fővárost, és saját szemével meggyőződni e híres építmények varázslatosságáról. Hiszen nem véletlenül forgattak és forgatnak itt számos filmet, videoklipet, és nem véletlenül sétál Adele a Szajna partján, Amélie pedig a Montmartre-nál." forrás

---

"Maradjunk az egy hétnél. Hét nap alatt, hét különböző étteremben jártunk, láttunk hat templomot, öt múzeumot, négy metróvonalon utaztunk, megnéztük a három diadalívet, két palotát és két tornyot, s egy obeliszket. Na jó, ez csak egy jópofa számítás (bár igaz), de még ezentúl is számos dologgal gazdagodtunk. Itt is célszerű kihasználni az internet előnyeit és megrendelni néhány jegyet előre, többek között az Eiffel-toronyba és Versailles-ba. Az Eiffel-torony megér két látogatást, először este érkeztünk. Aki addig csak fotókon látta – mint én is – az először rácsodálkozik a nagyságára, s nem elsősorban a magasság az, ami magával ragad, hanem a négy "láb" által közrefogott tér. Azt hiszem beleférne a Hősök tere. Elképesztő. A feljutás nem egyszerű, bár előre megvásárolt jegyekkel órákkal rövidebb, de így is kellett hozzá legalább másfél óra. Közben csak néztem a vasból készült "ornamentikát" és próbáltam rájönni, hogyan álmodhatta ezt meg valaki ilyen széppé." forrás

---

"A Vendome térről a rue de Castiglione-n JAR parfums előtt a Szajna felé tovább sétálva, majd a Tülériák kertjéhez érve balra fordulva a rue de Rivoli-n pár lépés a Café Angelina - isteni a Mont Blanc gesztenyés süti, a specialitásuk a forró csoki és ki ne hagyj egy pohár Chateau Tour des Agasseux vörösbort Lussac Saint Emilion-ból - és jól indul a napod.

Tovább sétálva a Louvre tömbje előtt kelet felé jön majd a különleges hangulatú, régi királyi palota, a Palais Royal. Árkádsora alatt körbesétálva megtalálod Palais Royal du Shiseido-t, ez egy szuper Serge Lutens parfüm és kozmetikumbutik, amibe pusztán az ópiumos álomvilágot idéző látványért érdemes benézni.

Ha van lehetőséged a Notre Dame-től fél perc sétára az Ile de la Cité-n, ha lehet, napsütéses időben, de még a nyitás előtt fél órával sorba állni és még viszonylag kevés turistával bejutni a Saint Chapelle-be a Conciergerie épületében, mesebeli." forrás

---

"A Notre Dame után elkalandozunk az ereklyegyűjtő király, Szent Lajos szigetén: apró boltok, libamájkóstoló, a középkori Párizs és egy apró étterem vár. Nem hagyjuk ki a lehetőséget, hogy igazán franciás ételeket együnk. A Fogadó a fehér királynéhoz nevű étteremre szavazunk - franciául jobban hangzik: Auberge de la Reine Blanche -, és nem bánjuk, mert Michel, a díjat is nyert francia szakács remek kis ebédet komponál.
Délután megnézzük a Conciergerie-t, ahol hajdan királyok éltek és évszázadokkal később a vesztőhelyre mentek, amikor a börtönné alakult palotát a forradalom erre a célra találta használni." forrás

---

"Közben beértünk a belvárosba, ami elég furcsa kifejezés Párizsban, hiszen a belváros itt óriási. A Lafayette áruházat, vagyis egészen pontosan a Galeries Lafayette-et nem szabad kihagyni a csavargásból. Persze nem a "shoppingolás" élvezete az elsődleges, hanem a látvány és a választék. Az 1893-ban alapított Galeries Lafayette nem csak egy híres párizsi áruház, hanem csodálatos, neobizánci üvegdómjával Párizs egyik különleges látnivalójának is számít.

A Lafayette sikerére jellemző, hogy New Yorkban, és Berlinben is találunk egy ilyen áruházat. Az alsó szintjén a világ összes vezető parfüm márkáját megtaláljuk gyönyörű "díszletek" között, itt minden nő a mennyországban érezheti magát. A legdrágább Gucci, Versace vagy Louis Vutton üzleteknél viszont sorba kell állni. Na nem a helyi vásárlók, vagy a magyar turisták miatt. A kopott nadrágban, tréning cipőben érkező japán turisták nagy Louis Vutton táskákkal távoznak, mintha egy bevásárlás egy-egy ilyen világmárka szaküzletében kötelező és ingyenes program lenne." forrás

---

"A következő napokban jártunk az Opera negyedben, végigcaplattunk a Champs-Élysées-n, utat törve a hihetetlen tömegben, amely a méregdrága kávézók előtt sűrűsödött meg, vagy a Renault avagy a Citroen kiállítóterme előtt fotózkodott. De a legtöbben a Louis Vuitton kirakata előtt álldogáltak, pózoltak, vagy lestek be az üvegen át az üzletbe.

Az Eiffel-tornyot messzire elkerültük, elég volt a három évvel ezelőtti négyórás sorban állás. A Louvre előtt is kígyózó sorok vártak minket, de a vártnál gyorsabban bejutottunk. Bent sajnos nem voltak sokkal kevesebben, mint a Champs-Élysées-n. A Mona Lisát csak a többi turista feje felett láttuk, de ők is igyekeztek kitakarni előlünk a képből a hatalmas tabletjeik kijelzőivel. Az alsó szinten teljes a káosz, mindenki őrült módjára rohan, csak a fényképezőgépe vagy telefonja kijelzőjén keresztül nézi meg a képeket.

Keresztülfurakodtunk az embertömegen, próbáltuk megnézni Botticellit, Goyát, El Grecót amennyire tudtuk, de nyugalmat csak a felsőbb emeleten találtunk a németalföldi festmények körében. Egyébként is ezek voltak rám a legnagyobb hatással. Az egész szárnyat oda-vissza kétszer is végigjártuk, mire sikerült az egyik sarokban rálelnünk a két apró Vermeer képre. Utána cserébe legalább fél órát ültünk előttük." forrás

---

"A második furcsaság a szállásra érkezéskor tűnt fel nekünk, amikor a metróállomásról felérve kissé Afrikában érezhettük magunkat, mivel az utcán kóricáló emberek túlnyomó többsége színes bőrű volt. Ezzel persze semmi gond nincs, csak hát őszintén megvallva Franciaország fővárosában ez kissé váratlanul ért minket." forrás

---

"Augusztusban a legkisebb a tömeg, gyakorlatilag kiürül a város, az autós közlekedést megkockáztatni sem ördögtől való dolog. A párizsiak ilyenkor vonulnak el nyaralni ugyanis. De van egy probléma az augusztussal. Rengetegen elhúznak szabadságra, és sok kis, igazi párizsi bolt, étterem (főleg a Latin negyedben) is bezár egész hónapra, ami nagyon el tudja rontani az ember hangulatát, ha egy hagyományos értelemben vett, sétálgatós párizsi nyaralást szervez. Javaslom inkább szeptember elejét, amikor az idő még hasonló, és a tömeg sem elviselhetetlen..." forrás

---

"A nyelv: a franciák tényleg nem hajlandóak idegen nyelveket tanulni és még büszkék is rá. Ez egy utcai járókelőnél még elmegy, egy pincérnél már idegesítőbb, de egy múzeumi alkalmazottnál tényleg túlzás. Ez mégsem egy 100-as létszámú falu, ahol mindegy, hanem Párizs, tele túristával. Vagyis ha valaki nyerő az Activityben, annak itt nagy hasznát veheti.

A szag: sok az autó, mégse a kipufogógázt érzi az ember, hanem a telepisilt utcák "illatát". Elég sok a nyilvános wc, de biztonsággal állíthatom, nem veszik a fáradságot, hogy használják is őket. A metró még nagyobb "élmény": az alagutakból ugye egyrészt nehezebben távozik a szag, másrészt itt már választani is lehet hányás és vizelet közt. Biztos van valami jó ok arra, hogy miért nem tartják rendesen tisztán a várost, de azért megerőltethetnék magukat.

A kosz: az előző témánál maradva: Párizs retkesebb, mint Budapest, pedig már azt is elég nehéz lekörözni véleményem szerint.

Az árak: Nem csak drága, nagyon drága. És nem minőséget kap érte az ember.

A látványosságok: Szép, szép, tényleg lenyűgözőek az épületek, a Szajna-part, a látványosságok. De szerintem azért elég sokat veszít az élmény az értékéből, ha pl. másfél órát tölt az ember az Eiffel-torony előtt sorban állással és fenn olyan hideg van, hogy 5 perc alatt csontig átfagy a keze. A látvány lélegzetelállító, de csak nyáron és előrendelt jeggyel ajánlanám. Ez minden másra is vonatkozik, ami előtt km-es sorok kígyóznak.

Túlélési tippek Párizshoz:

1. Activity/francia tudás

2. Orrcsipesz, bár a szaghoz előbb-utóbb hozzáidomul az ember

3. Vastag pénztárca

4. Erős gyomor vagy gyomorfertőtlenítő

5. Legalább 4-5 nap a városban (több már komplett anyagi csőd), akkor van idő kivárni a végtelenbe nyúló sorokat és belülről is megnézni azokat az épületeket, amikre most csak kintről volt idő.

Mivel egy benyomás alapján még nem írok le végleg egy várost és végül is szép részei is voltak a hétvégének (amikről majd beszámolok, ha Párizs lekerült a fekete listámról), ezért szeretnék majd még visszamenni. De igencsak meg kell a városnak/országnak erőltetnie magát, hogy azokat a bizonyos sárgarépa darabokat megbocsássam." forrás

---

,, Azoknak, akik szeretnek sétálni, nekik különösen ajánljuk, hogy a Diadalív megtekintése után ne a metróra szálljanak vissza, hanem gyalog menjenek végig a Champ Elysées-en a Concorde térig, hiszen így lehet igazán annak hangulatát átérezni. November végére való tekintettel már álltak a karácsonyi standok, így szerencsénkre az adventi vásár igazi karácsonyi hangulattal bűvölt el minket. Az árak nagyon magasak, de érdemes megkóstolni a frissen sült meleg fánkot, akár magában is, de kapható már töltött verzióban is a palacsinták, kézműves csokoládék és egyéb finomságok mellett. Ha december környékén járunk Párizsban, akkor mindenképpen ajánljuk a karácsonyi vásár felkeresését.
Miután elkezdtünk fáradni a sétálásban, leültünk kicsit pihenni a Tuileriák kertjében, és onnan folytattuk tovább a sétánkat a Louvre-ig, ahonnan már metróval mentünk tovább a Notre Dame-ig. Szomorú, hogy gyakorlatilag mindig akkora sor áll előtte, hogy nem lehet bejutni, még a katedrálisba sem, nem csak a toronyba telik sok időbe feljutni.

A Szajna-parti séta kihagyhatatlan. A hangulat, a folyó zubogása, az árusok, a nézelődő turisták és a fiatal andalgó párok fantasztikus hangulatot képeznek. (Mázsár Fanni)

---

,, Párizsban azért az ember be-be ugrik egy szendvicsért, egy kávéra, egy igazi francia sütire ide-oda és ugye ha a látványosságokat is meg akarja nézni (nem csak kívülről), akkor megszalad a számla. A mi 5 nap 4 éjszakánk 350.000 lett, egy 75 ezres szállodával repjeggyel, kajával (nem Michelin-csillagos étteremben), közlekedéssel, belépőkkel, mindennel. Szóval jól hangzik a 150, de ha látni is akarsz valamit és nem csak sóvárogni, akkor a dupláját minimum kalkulálni kell. A belépők brutálisak. " forrás

---

,, A munkaidő vége felé messziről elkerülöd a budapesti metróvonalakat? Képzeld el fővárosunk tömegközlekedési eszközeit csúcsforgalomban, szorozd meg minimum hárommal, és megkapod az itteni, (majdnem) egész napos állapotot. Persze vannak jobb napok, és a 16 metróvonal közül is akad olyan, ahol enyhébb lefolyású a jelenség, de azért agorafóbiás embertársainknak érdemes kétszer is meggondolni, mielőtt a megálló felé veszik az irányt egy szép szerdai délutánon.
Persze nehogy azt gondoljuk, hogy a tömeg csak a közlekedési eszközöket érinti! A kígyózó sorokban való várakozás szinte mindennapos jelenség. Múzeumok, könyvtárak, szórakozóhelyek... Ha nem kell sorban állni, be se menjünk, mert az adott hely gyanúsan népszerűtlen.

De miért is érződik ekkorának az embertömeg a francia fővárosban? Ha kicsit utána olvasunk a számoknak, megkapjuk a választ. Párizs területe ötöd akkora, mint a magyar fővárosé, népessége viszont százezrekkel nagyobb annál. A párizsi népsűrűség bizony az egyik legnagyobb a nyugati típusú városok körében: közel 21.500 (!!!) fő/km2. Csak, hogy legyen összehasonlítási alapunk, ez a szám Budapesten 3300 fő/km2 körül van.
Eredmény: egérlyuk méretű lakások, őrült autós forgalom és nyomorgás." forrás

Fotóegyveleg

V. Jancsi fotói

Vissza az elejére

Kommentek