ÚTIKRITIKA.HU / Párizs

Párizs

Közlekedés | Egészség | Vásárlás | Étkezés |Szórakozás| Közbiztonság | Magyar külképviselet | Egyéb hasznos információk | Fotóegyveleg

.

Tipikus párizsi sarki kávéház -  G. L. fotója

Közlekedés

Gyalog

A gyalogosoknak nagyon körültekintően kellenek át az utcákon, a forgalmas kereszteződéseknél, mert az autósok Párizsban elég agresszíven vezetnek és a közlekedési szabályokat gyakran áthágják, és ezzel a gyalogosok biztonságát is képesek veszélyeztetni. Még a gyalogos övezetű utcákon járva is óvatosnak kell lenni, mert előfordulhat, hogy egy autós vagy motoros a tiltás ellenére behajt oda. Egyébként a párizsi gyalogosok sem tartják be a szabályokat és simán átmennek a piroson, mert abból indulnak ki, hogy az autósok jól odafigyelnek.

Tömegközlekedés

• A turista gyakran fog találkozni ezzel a rövidítéssel: RATP (Regie Autonomes Transports Parisiens). A RATP az a közeledési szervezet, amely a metró, a busz és vonatok hálózatát koordinálja.
• A tömegközlekedési bérletet az Orly és a Charles De Gaulle reptéren is meg lehet venni, illetve bármelyik metróállomáson.

Néhány tipp, amit jó lett volna, ha mi is tudunk:
- a legtöbb helyen csak apróval lehet jegyet vásárolni;
- bizonyos állomásokon abszolút nem lehet jegyet venni
- a vonaljegyek 1,9 euróba kerülnek
- érdemes 10 db-os gyűjtőjegyet vásárolni 15 euróért.
- mindenhová előre kell megvenni a belépő jegyeket. (2023)

Metró

A párizsi metróhálózat sűrűsége irigylésre méltó. Csaknem teljesen feleslegessé teszi bármilyen más tömegközlekedési eszköz használatát, rendkívül praktikus, hogy a turista bárhová el akar jutni a városban, gyorsan talál metrómegállót. Lényegében 400-500 méteres körön belül bizonyosan van egy. 14 metróvonal van és a hálózat kb. 214 kilométer hosszú. Alapvető és hasznos feladat már a legelső nap beszerezni egy önálló metrótérképet, mert az útikönyvben lévő használata nem igazán kényelmes. A nagyobb metrómegállókon lehet szerezni ingyenes metrótérképet. A metrótérképen gyorsan el tudunk igazodni, a vonalak számokkal jelzettek, és még színük is van. Nyilván a szálloda és a városközpont közötti metrózást kell a legjobban beazonosítani.

K.-T. Gyuri fotói

Van, aki szerint a londoni metróhálózat logikusabb, mint a párizsi, főként, hogy az átszállás legpraktikusabb helyét szükséges előre kigondolni. A párizsi metrónál mindig elengedhetetlen a metrótérképen beazonosítani, hogy a célba vett állomás irányába, mi a neve a vonal végállomásának. A legjelentősebb metróállomások nevét a turista hamarabb képes memorizálni, mint azt magáról feltételezné. Minden metróvonalnak van egy száma és egy neve. A név az a végállomás, amelynek irányába közlekedik a metró az adott vonalon. A metrótérképen egyszerűen a végállomás nevét megkeresve tudjuk beazonosítani a számunkra szükséges metróvonalat.

Az átszállási lehetőségeket az állomásokon narancsszínű correspondence felirattal jelzik. Hasznos információ, hogy a metróhálózatban korlátlan alkalommal tudunk átszállni, mindaddig, amíg nem megyünk ki egyetlen metrómegállóból sem. Vannak átszállási lehetőségekkel teli metrómegállók, mint a Chatelet-les Halles, a Montparnasse-Bienvenue és a Republique. Ezeken az állomásokon meglehetősen sokat kell gyalogolni az átszálláshoz. A kijáratot kék színű sortie felirattal jelzik. Az utolsó metró éjfél után 15-30 perccel közlekedik és 0 óra 45 perckor ér be az adott vonalak végállomásaira. Reggel fél hattól indul a metróforgalom.

V. Jancsi fotója

A jegyekről

Minden párizsi metrómegállóban található jegyautomata, és a legtöbb helyen pénztár is, bár ezek gyakran zárva vannak, különösen az esti órákban, így érdemes előre felkészülni. Az automatákban készpénzzel és bankkártyával (Mastercard, Visa) is lehet fizetni. Az egy útra szóló metrójegy 2024-ben 2,10 euróba kerül, míg ugyanez a jegy a buszon vásárolva 2,20 euróba kerül. Ezért érdemesebb a metróállomáson előre megvásárolni a jegyeket, amelyek a buszokra és a metróra egyaránt érvényesek.

Párizs és környéke hat zónára van osztva tömegközlekedési szempontból. A legtöbb turista jellemzően az első két zónában mozog, bár néhány népszerű helyszín, mint például La Défense a 3. zónában, a Versailles-i kastély a 4. zónában, és a Disneyland az 5. zónában található.

Jegy- és bérletopciók:

10 darabos jegytömb (Carnet): Egy jegytömb 16,90 euróba kerül, így a darabonkénti jegyár kedvezőbb, 1,69 euró. Gyerekek számára (5-9 éves korig) 10 darabos jegyblokk 8,45 euróért elérhető, így egy jegy csupán 85 centbe kerül.
Napijegy: 7,50 euróért kapható napijegy, amely azoknak ajánlott, akik napi öt vagy több utazást terveznek.
Heti bérlet (Passe Navigo): Heti bérlet hétfőtől vasárnapig érvényes, és 1-2. zónákra 23,30 euró, míg mind a hat zónára érvényes bérlet ára 42,80 euró. Ez ideális azoknak, akik sok helyre szeretnének gyorsan eljutni.

A metrójegyek érvényesek a buszokon és a RER (városon kívüli vonatok) járatain is, de metró és busz között nem lehet átszállni ugyanazzal a jeggyel. A Montmartre-i függővasútra is érvényesek, amellyel elkerülhető a meredek 300 lépcsőfok megmászása.

Minden jegyet érvényesíteni kell az utazás kezdetén, és fontos, hogy az érvényesített jegyet az utazás végéig megőrizzük.

Amúgy többek szerint ezek a legdekoratívabb párizsi metróállomások:

• Arts et Metiers (11. vonal platformja)
• Concorde (12. vonal plattformja)
• Bastille (5 freskó)
• Tuileries (1. vonalon)

Amikor megérkeztünk Paris Est pályaudvarára még nem éreztünk semmit az időjárás kevésbé szívélyes fogadtatásából, mert az előcsarnokból azonnal elsüllyedtünk a metró mindent átszövő hálózatába. A 2,15 eurós jegy nem olcsó, de a tágabb értelemben vett belváros bármelyik pontjára eljuthatunk vele, akár több átszállással is. A jegy könnyen megvásárolható a megállók előtt elhelyezett automatáknál, de a jegypénztárak többsége már bezárt, vagy csak nem szolgál ki az ott posztoló ügyeletes. Ráadásul a tízes tömböt, amivel olcsóbban hozzájuthatunk a jegyhez, már csak applikáción keresztül vehetjük meg.

Ilyen világot élünk: a kormányok és monopolhelyzetben lévő nagyvállalatok (meg gyakorlatilag mindenki) próbál az applikáció felé terelni, amihez minimum kell egy okos telefon, és mobilinternet, ami ugye nekünk költség, és akkor még nem beszéltem arról, hogy a Nagytestvérnek magunk szolgáltatjuk ki, merre járunk, mit csinálunk éppen. A bérletekről és egyéb utazási lehetőségekről nem írnék többet, mert erről épp elég anyag van fenn a neten, és mi amúgy sem használtuk őket.

De egy fontos figyelmeztetést mindenképp lejegyeznék, mert bár többször voltam Párizsban, most is elkövettem azt a hibát, hogy kimentem egy olyan ajtón, amin nem kellett volna, így újra blokkolhattunk két jegyet teljesen feleslegesen. A lényeg, hogy nem szabad kapkodni az átszállásoknál annak, aki nem ismeri jól a terepet. Két dolgot kell szem előtt tartanunk: a járatszámot, amire át szeretnénk szállni, és azt a végállomás nevet, ami a helyes peronhoz vezet. Mindenhol egyértelműen kitáblázták, merre kell mennünk, de egyszer, birkamód követtem a tömeget, és csak akkor vettem észre a csapóajtót, amikor már a túloldalán találtam magunkat. (2024) forrás

---

,, Érkezés után az első kihívás a városba való bejutás volt. Tömegközlekedésre szerettünk volna jegyet venni a reptéren, de a jegy automata elég ritka vagy csak nincs kitáblázva. Fél óra keresgélés után az egyetlen amit találtunk, az csak a "Roissybus"-ra árult jegyet. Ezen a ponton már annyira untuk a keresgélést, hogy megvettük ezt a jegyet 13,7€-ért, csak jussunk már be végre a városba. A busz bevitt minket az operáig, ahol tudtunk jegyet venni a tömegközlekedésre. A buszozás alatt volt időnk megfigyelni a párizsiak autós, motoros és kerékpáros közlekedését. Ismerik a KRESZ-t csak nem szeretik...káosz az egész, mindenki megy amerre lát.

A franciák tömegközlekedési jegyrendszere elég bonyolult főleg a nem csúszó dátumos lejárati idők miatt, viszont a tömegközlekedési hálózat zseniálisan jó. Mi tudtuk előre, hogy rengeteget fogunk sétálni, ezért a közlekedést megoldottuk fejenként 16 darab vonaljeggyel és 2 RER jeggyel. A vonaljegyekkel másfél órás intervallumon belül át is lehet szállni. Ez a 16 darab vonaljegy kb. 27€-ba fájt fejenként, az RER jegyek pedig darabonként 3,65€-ba. Erre még azt lehet mondani, hogy összességében egész olcsón megúsztuk.

A negyedik és egyben utolsó utazási költségünk az Orly reptérre történő kijutás volt. Ebben az esetben is a közvetlen buszjáratot választottuk (Orlybus) 9,5€-ért. Nagyjából 60€ volt a teljes utazási költségünk a városban. (2022)" forrás

---

Párizs tömegközlekedése egy külön világ, amit látni kell, hogy elhiggyük. Az úgynevezett intra-muros (a városfalon belüli terület) mindössze 105 négyzetkilométer — vagyis körülbelül Budapest ötöde. Mégis, ezen a viszonylag kis területen 16 metróvonal sűrű hálózata fut keresztül-kasul, több mint 300 megállóval. Ráadásul mindehhez jön még a rengeteg buszjárat, amelyek megállói szinte minden sarkon feltűnnek. A gyakorlatban ez azt jelenti: bárhol is szállunk le a metróról, nagyjából 600 métert sem kell sétálni, és máris ott a következő állomás.

Aki még nem látta, el sem hiszi, mennyire átszövi a várost ez a rendszer — érdemes saját szemmel megtapasztalni!

Érdekes részlet a metrón és minden párizsi tömegközlekedési eszközön: a fenntartott helyek kategóriái kicsit máshogy vannak meghatározva, mint más városokban. Természetesen itt is elsőbbséget élveznek az idősek, a kismamák, a beteg vagy mozgáskorlátozott utasok, de Párizsban pontosan ki van írva, hogy a helyek sorrendben az alábbiaknak járnak:

háborús sérültek, akik végtagot veszítettek (a francia mutilé kifejezés kifejezetten erre utal)

civil vakok, munkabaleset miatt megrokkantak, súlyosan beteg vagy mozgáskorlátozott emberek

terhes nők és azok, akik négy év alatti gyermeket kísérnek

75 év felettiek

A metró egyébként biztonságosnak mondható: zsebtolvajlás előfordul, sőt, sok is akad, de ha azt nézzük, hogy naponta milliók utaznak vele, ez elenyésző arány. A lényeg: aki figyel a holmijára, ritkán kerül kellemetlen helyzetbe.

Párizs tömegközlekedése tehát egy külön kis csoda — sűrű, gyors, eljut mindenhova, és a helyiek mindennapi élete elképzelhetetlen lenne nélküle.

K.-T. Gyuri fotója

RER - helyközi vasút

Talán a HÉV-hez hasonlítható. Négy vonala van, elsősorban az elővárosokat köti össze Párizs központjával. Ezért Párizs területén nincs is sok megállója. A C vonalon egyesen Versailles-ig el lehet jutni. Az RER-en Párizson belül is érdemes utazni (ugyanolyan jeggyel, mint a metrón), mert távolabb vannak egymástól az állomások és így gyorsabban lehetséges eljutni sok helyre. A Párizson kívüli célpontok esetén a normál metró jegy nem használható.

Busz

A turista számára a Párizson belüli buszozás egyetlen előnye az, hogy a metróval ellentétben élvezhetjük az utcai képeket, jeleneteket. Na meg, amikor a metró nem jár, még igénybe vehetjük az éjszakai buszjáratokat. A buszra felszálláskor váltjuk meg a jegyet, amit aztán azonnal érvényesíteni kell. Átszállás esetén a jegyet újra érvényesíteni kell. Az első jegyérvényesítés és a második között nem telhet el több idő, mint másfél óra. Akinek Paris Visite jegye van, annak csak fel kell mutatnia azt a buszsofőrnek. A leszállási szándékunkat a piros gombok valamelyikének megnyomásával kell jelezni.

Párizsban gyakran választottuk a buszt a metró helyett — és milyen jól tettük! Így sokkal többet láttunk a városból, és valahogy a buszok utasai is más hangulatot hoztak. Többségük helybéli volt: idősebb párizsiak, elegáns, lassú léptekkel, beszélgetve, újságot olvasva.

Máig emlékszem egy jelenetre: egy idős, igazi párizsi úrinő állt a megállóban. Kiskosztüm, kalap, apró tüll fátyol, selyemkesztyű, csillogó lakkcipő — minden mozdulatában volt valami letisztult elegancia. Lassan lépkedett, majdnem lekéste a buszt, de a sofőr türelmesen bevárta. Amikor végre felszállt, kifújta magát, és udvarias mosollyal fordult a vezetőhöz: „Merci beaucoup, Monsieur chauffeur!” — vagyis: „Nagyon köszönöm, sofőr Úr!”

Ez a kis gesztus, a kölcsönös figyelmesség és a mindennapi udvariasság igazi párizsi pillanat volt. Otthon ritkán látni ilyet, de Párizsban még ez is a város bájának része.

Autósoknak

Korlátozott forgalmú övezet Párizs belvárosában

A párizsi városháza  rendelete értelmében 2024. novemberétől négy belvárosi kerület korlátozott forgalmú övezetté válik, amelyen személygépkocsik, teherautók és motorok nem haladhatnak át. Az új szabályozás csak a sürgősségi járművek, buszok, taxik, mozgáskorlátozottak, illetve az érintett kerületekben lakók és dolgozók számára engedélyezi a behajtást, valamint azok számára, akiknek konkrét céljuk van az övezetben, például orvosi látogatás, bevásárlás vagy színházlátogatás.

A párizsi önkormányzat jelentős forgalomcsökkenést vár a legforgalmasabb útvonalakon: például az Opéra sugárúton 30, míg a Sébastopol sugárúton 15 százalékos csökkenést prognosztizálnak. Ezzel együtt a zajszint mérséklődésére és a levegőminőség javulására is számítanak. A rendelet bevezetésekor az első időszak oktató jellegű, és büntetés nélkül figyelmeztetik a szabályszegőket, mielőtt a szigorúbb ellenőrzési és büntetési fázis érvénybe lép.

A párizsi autós közlekedés a turista szemében akár kaotikusnak is tűnhet. A helyiek vezetési módja eléggé laza, önfejű, de valahogy mégis kellően ügyesek ahhoz, hogy elkerüljék a koccanásokat, baleseteket. A párizsiak egyszerűen kénytelenek megtanulni az óvatosságtól mentes, profin lavírozó technikát. Hasznos információ, hogy a nem kellően magabiztos, rutinos turistának nincs könnyű dolga az elején, ha a volán mögé ül Párizsban. Párizsban (és persze bárhol máshol Franciaországban) a legalapvetőbb közlekedési szabály a jobbkéz-szabály! Hihetetlen, de egész Párizsban egyetlen egy stoptábla található, már amikor éppen nincs ellopva ereklyeként. A jobbkéz-szabály mindenhatósága miatt nincsenek stoptáblák. 

Autót bérelni egyszerű, mégis inkább a közeli  kiruccanásokhoz  ajánlott.

A biztonsági öv használata elöl és hátul is kötelező. A mobiltelefon vezetés közbeni használata tilos és szigorúan büntetik! Autót bérelni rövid párizsi turistáskodáshoz értelmetlen. Parkolóhelyet hétköznap roppant nehéz találni. Ha nagy szerencsével találunk parkolóhelyet, akkor meg kell küzdeni azzal, hogy gyakran kifejezetten szűk helyre tudnunk csak az autóval beállni. Párizsban az autós gyakran kockáztat pénzbüntetést. A párizsi magyar nagykövetség nyilván a gyakori esetek miatt tartja szükségesnek a honlapján a magyar állampolgárok figyelmét felhívni arra, hogy nem áll módjában a szabálysértések miatt kiszabott pénzbírságok rendezése dolgában a magyar szabálysértő helyett eljárni.

"Én a párizsi közlekedésről írnák pár sort, ha valaki autót szeretne bérelni. Először is fel kell készülni az állandó dugóra, az egész napos araszolgatásra, és a párizsiak szokatlan vezetési stílusára. Ami Magyarországon pofátlanságnak számít az itt teljesen természetes. Az első irányjelzésnél már fordulnak is eléd, hirtelen sávot váltanak, a harmadik belső sávból fordulnak jobbra, vagy fordítva, és a legmeglepőbb, hogy a többi autós megáll és elengedi. Annyi az autó, hogy másképp egyszerűen nem lehet. Szinte természetes, a két sorban parkolás. Vízszintes úton nem húzzák be a kéziféket, mert a parkolni kívánó másik autó egy kicsit előbbre vagy hátrább tolja, hogy beférjen. Külön érdekesség a Diadalív körüli körforgalom. Kb 10 sáv van felfestés nélkül, és jobbkéz-szabály van. Az első alkalommal két kört tettem, mert nem mertem, nem tudtam kimenni. Aztán átvettem a stílusukat, irányjelző jobbra és elindultam a nyolcadik sávtól jobbra, és csodák csodája sértetlenül kiértem. Egyébkén szinte mindenhol jobbkéz-szabály van. Ha sávot szeretnénk váltani, nem érdemes arra várni, hogy kiteszem az irányjelzőt és majd beengednek, mert ott fog lejárni a jogsi. Át kell venni a stílusukat, irányjelző és áthúzódni a másik sávba. A hátsó autó le fog fékezni és beenged. Ez itt természetes. Nagyon kell figyelni a gyalogosokra, mert kényelmesen átsétálnak a piroson is. Ezek miatt egyetlen dudaszót nem hallottam. Összefoglalva: az egész Párizs egy őrületes káosz, de egyszer ki kell próbálni, életre szóló élmény." (János)

Tudni kell, hogy a személyi sérüléssel nem járó közlekedési baleseteknél a helyszínen megjelenő rendőr vagy csendőr Párizsban nem állít ki jegyzőkönyvet. Emiatt nagyon fontossá válik, hogy a szükséges kárbejelentő íveket a balesetben érintett felek kölcsönösen kitöltsék és aláírják. Enélkül nem lehet rendezni a kárt a biztosítóval. Franciaországban az érintett biztosítók közötti közvetlen kapcsolatfelvételt és ügyintézést részesítik előnyben. Ha az autónkat helyben kell szervizbe vinni, akkor be kell mutatni, hogy van személyi vagy biztosítói anyagi fedezet. Nagyon keményen büntetik a sebességmérő radarok megzavarására alkalmas eszközöket. Akár az is megtörténhet, hogy helyben elveszik a jogosítványt, a nagy összegű pénzbírság pedig, biztos.

Hasznos információ, hogy a parkolási tilalmakat tartsuk tiszteletben, mert Párizsban nem kegyelmeznek a magát tájékozatlannak mondó turistának sem. Az illetéktelen helyen parkoló járművet elvontatják vagy kerékbilinccsel rögzítik. Szigorúan tilos fél kerékkel a járdára állva parkolni, mert az autót elvontatják és akár 200 eurót is behajthatnak rajtunk. Ha az elvontatott gépkocsi Franciaországban bérelt, akkor fordulhatunk a kölcsönző céghez segítségért, de ha mienk az autó, akkor Párizsban legcélszerűbb a „Préfouriere Bercy” (rue du Général de Langl de Cary – 75012 Paris) gépkocsigyűjtőnél érdeklődni a 01 53 46 69 20-as telefonszámon.

A párizsi autósok tökéletesen tisztában vannak a közlekedési szabályokkal — csak épp nem szívlelik betartani őket. A piros lámpa mintha személyes ellenségük lenne: minden lehetséges módon megpróbálnak átslisszolni rajta, még ha ezzel hatalmas, órákig tartó dugókat idéznek is elő.

Amikor aztán teljesen összegubancolódik a forgalom, egy rendőr érkezik, és rögtön új rendet teremt: ilyenkor az egész kereszteződés átváltozik egy óriási autós játszótérré, ahol a forgalom irányítója füttyel és határozott karmozdulatokkal terelgeti a türelmetlen sofőröket. Párizsban ez is a mindennapok része — és valahogy még ez is hozzátartozik a város lendületéhez.

Taxi

Sokkal drágább a taxizás Párizsban, mint Budapesten, és nehezebb is fogni egyet. Taxit hívni nem érdemes, mert automata veszi fel és még egy anyanyelvű franciának is komplikált az információkat tisztázni a géppel. Talán csak franciául tud az automata. Ha beszállunk a taxiba, akkor próbáljunk tájékozódni a tarifáról, az induló összegről és arról, hogy egyáltalán bekapcsolja-e a sofőr a méterórát. Előfordul bizony Párizsban (is), hogy a taxisok átvágják a gyanútlan turistát. Hogy fogalmunk legyen a viteldíj szintjéről, Párizs egyik végéből a másikba eljutni taxival mindössze 15 euróba kerül. Egy átlagos párizsi taxizás 6 és 12 euró közötti összeget kóstál. A Charles de Gaulle és Párizs központja közötti taxizás kb. 40-45 euróba kerül.

Alternatívák: uber és bolt

Az alapdíj bármely tarifánál: 1,98 euró

• Az ’A tarifa’ Párizs adminisztratív területén belül nappal 7 és 19 óra között kb. 67 cent/km.
• A ’B tarifa’ használatos repülőtéri transzfereknél és előváros esetén hétfőtől szombatig 7 és 19 óra között, vasárnap egész nap: 0.96 euró/km.
• A ’C tarifa’ repülőtéri transzfernél este 7 és reggel hét között: 1,13 euró/km.
• A várakozás lámpánál, közlekedési dugóban 0,31 euró/perc.
• Az 5 kg feletti csomagért kb. 0,92 eurót kell fizetni.
• 30-80 cent közötti összeggel ki lehet egészíteni a viteldíjat borravalóként.

Mi szinte mindig a G7 taxit választottuk Párizsban, és bevált. Az alapdíj most nagyjából 2,60 eurónál indul, és a számláló működése inkább időalapú, mint távolságalapú — legalábbis tapasztalatunk szerint, mert a lámpánál állva is ugyanúgy pörög az óra.

Összességében a G7 korrektnek számít, jól szervezett flottával, tiszta autókkal és profi sofőrökkel. Aki szeretné elkerülni a feketén dolgozó „neppereket”, annak érdemes előre appon keresztül rendelni, így átlátható az ár és kevesebb a kellemetlen meglepetés.

Hasznos információ, hogy ha a taxi tetején a lámpa fehéren világít, akkor az a szabadot jelzi, míg a narancsszín, a foglaltat. Fontos tudni azt is, hogy a párizsi taxik maximum három személyt hajlandók szállítani, ráadásul mindhárom utasnak hátul kell ülnie, ugyanis az anyósülést nem használhatja az utas.

A helyiek és a turisták egyöntetű véleménye szerint a fővárosi taxisok jellemzően mogorvák, és nem ismerik kellő mértékben Párizst. A taxisofőrök szinte kivétel nélkül bevándorlók, bizony udvariatlanok, ám ha a címet leírva a kezükbe adja az ember, akkor semmi gond. Ha pedig tudjuk magunk is a megfelelő útirányt a kért célhoz, akkor nyugodtan közöljük a sofőrrel, hogy merre kéne mennie. Gyakran előfordul, hogy egyetlen taxis sem áll le az integetésre. Ilyen esetben próbáljunk találni taxis standot, és ott várjunk szabad autóra. Ha mobiltelefonon hív taxit, akkor - ellentétben a hazai gyakorlattal - ki kell fizetni a kiállás költségét is.

Telefonon ezeknél a taxitársaságoknál lehet rendelni:

• Taxi G7 - Tel.: 0147394739 (elfogadnak hitelkártyát kb. 8 euró feletti viteldíjnál)
• Taxi 7000 - Tel.: 0142700042
• Alpha Taxi - Tel.: 0145858585 (elfogadnak hitelkártyát 8 euró felett)
• Taxis Bleus - Tel.: 0149361010 (elfogadnak hitelkártyát 15 euró felett)
• Artaxi - Tel.: 0142035050 (elfogadnak hitelkártyát 15 euró felett)

Párizs taxirendszere még mindig a világ egyik legzártabb piaca. A város évtizedek óta nagyjából ugyanazzal, körülbelül 18 ezer engedélyezett taxival működik, és minden korábbi próbálkozás a piac megnyitására rendre kudarcba fulladt a taxis szakszervezetek erős nyomása miatt.

A párizsi taxisokról ma is él a hír, hogy nem feltétlenül a vendég kedvéért dolgoznak: gyakori a hangerős zene, a kártyás fizetést sokan kerülik, a rendelésnél alapból legalább 10 eurós felárat számolnak, és az Opera környékén még mindig gyakori látvány a hosszú sor, főleg esős időben. Nem ritka az sem, hogy a sofőr egyszerűen visszautasítja a fuvart, ha a cím „nem esik útba”.

Mindezek miatt sokan inkább alternatívát választanak: ma már törvény engedélyezi a magán sofőrszolgáltatásokat (VTC – voiture de transport avec chauffeur), amelyek csak előzetes foglalással működnek, nem lehet őket az utcán leinteni, viszont kényelmesek és átlátható árazással dolgoznak. Az Uber és a helyi prémium szolgáltatók (például a G7 is kínál ilyet) komoly versenytársai lettek a hagyományos taxiknak.

Összességében tehát Párizsban taxit még mindig lehet kapni — csak nem mindig egyszerű, és nem mindig stresszmentes. Aki biztosra akar menni, az ma már előre foglal sofőrös autót appon keresztül, fix áron.

---

Ha külföldiként utazol Párizsban, nem árt egy kis éberség, főleg amikor fizetni kell. Különösen taxizáskor figyelj arra, hogy a taxiórát indulás előtt valóban lenullázzák, és nyugodtan kérdezz rá előre, mennyibe fog kerülni a fuvar — ezzel sok kellemetlenséget megelőzhetsz.

Még mindig akadnak történetek arról, hogy egy-egy gyanútlan utas 100 eurót fizet a reptéri transzferért, pedig normál esetben ennek a fele is elég lenne. Egy kis elővigyázatossággal és némi tájékozódással ezek a „lehúzós” helyzetek könnyen elkerülhetők.

Aki biztosra akar menni, annak érdemes előre foglalni hivatalos taxit vagy megbízható sofőrszolgáltatást applikáción keresztül — így a viteldíj átlátható és fix marad, meglepetés nélkül.

---

---

,, Nem vagyok beszari söfőr, de autóval kizárt, hogy ott vezessek. 😆 Parkolni úgy parkolnak, ahogy más biliárdozik, koccan elől- hátul. Gyalogosként, aki nem megy át a piroson, azt biztosan turista. Dudálni imádnak, és autóval is simán átmennek a piroson, beállnak a kereszteződésbe és ráállnak a zebrára.
Metróztunk 5 napig, fényképes, 1 hetes bérlet volt a legolcsóbb, ha jól tudom, ezt hétfőtől péntekig lehet venni, nem napra. Van 1-3-5 napos bérlet is, de ebből az 5 napos 2x annyiba került volna, mint a fényképes 1 hetes. App-ot használtam, jól elirányított mindenhova, bár csak a metrókat, villamosokat ajánlotta fel, így volt, hogy 10-15 percet kellett gyalogolni. Ez nem tűnik soknak, de mindennel együtt olyan napi 13km-t mentünk. Az átszállásnál is rengeteg a lépcső és a gyaloglás. Úgy általában minden nagy, sok és messze van és lejárod a lábad. 😄 De a megállók, vonalak jól ki vannak táblázva, egyszer sem tévedtünk el. (n.d., 2022)

Kerékpár, roller

Párizsban a kerékpározás, rollerezés növekvő jelenség. A Vélib rendszerben könnyen lehet az utcán biciklit kölcsönbe venni. Nagyon szeretik a fiatalok és a turisták ezt a rendszert. Ajánlatos a kerékpárutakat és sávokat használni, mert Párizs központjában az autósok nem szeretnek figyelni a kerekezőkre. Sokszor a szabálytalanul közlekedő más kerékpárosok okozhatnak veszélyes helyzeteket a számunkra, ha éppen biciklizünk/rollerezünk.

,, A Velib bicikli bérlős szolgáltatás nagyon jó Párizsban. Mindenhova azzal közlekedtünk, így gyorsan és nézelődve jártuk be az egész várost."

Önkiszolgáló szerszámkészlet - j.k. fotója

Sokan őriznek magukban egy idilli képet Franciaországról: fiatalok tekernek a festői vidéken, kosárban friss bagett és virágcsokor. A valóság kicsit más, de Párizsra egyre inkább igaz ez a kerékpáros álom.

A város sokat tett azért, hogy a biciklizés valódi, kényelmes alternatíva legyen: jól kiépített kerékpárutak, praktikus közbringa-rendszer és egyre több biciklisáv segíti a tekerőket. Ráadásul folyamatosan fejlesztenek, így egyre nagyobb területen lehet gond nélkül két keréken felfedezni Párizst.

A környezettudatosság jegyében vasárnaponként több utcát is lezárnak az autós forgalom elől — ilyenkor a bicikliseké és gyalogosoké a tér, ami igazi felüdülés a forgalmas hétköznapok után.

Ha valaki Párizst szeretné igazán nyugodt tempóban bejárni, a bicikli remek választás: rugalmas, olcsó és zöld megoldás.

Franciaországban kötelező a bicikli láthatósági mellény! A sisak használata mindenképpen ajánlott.

Párizsban legtöbbször a tömegközlekedést használtam, és bár a város éppen emiatt szerintem kifejezetten élhető, néha mégis saját maguknak nehezítik meg a dolgukat.

Vegyük példának a metrót: zseniális, hogy összesen 14 vonal működik, ehhez jön még öt elővárosi gyorsvasút (RER, amit franciásan „ehh-ő-ehh”-nek ejtenek). Így tényleg bárhova el lehet jutni gyorsan, legfeljebb egy-két átszállással.

A gond ott kezdődik, amikor a rendszer éppen nem működik olajozottan — ami sajnos nem ritka. Két-három havonta valamelyik dolgozói szakszervezet sztrájkot hirdet: vagy az RATP (nagyjából a párizsi BKV megfelelője), vagy az SNCF (a francia állami vasút, ami az RER-t is üzemelteti). És hogy még szebb legyen: ha az egyik beszünteti a munkát, a másik sokszor csatlakozik egy szolidaritási sztrájkkal — biztos, ami biztos, hogy senki ne ússza meg.

Ilyenkor aztán mindenki a közlekedési vállalat weboldalát böngészi, hogy megtudja, egyáltalán jár-e valami: van olyan vonal, ahol ilyenkor 50-90 percenként indul egy-egy szerelvény, természetesen tele zsúfolva. Egyedül a 14-es metró viseli jól a megpróbáltatásokat — mert az teljesen automatizált, vezető nélküli, így a sztrájk sem tudja megállítani.

Ez Párizs: egyszerre zseniális és kaotikus — de ettől is annyira párizsi.

---

Párizsban a bliccelés nem igazán opció — vagy legalábbis nem egyszerű. Nincsenek hagyományos ellenőrök minden járművön, helyettük a metró- és RER-állomásokra belépéskor, átszálláskor és sokszor még kilépéskor is kötelező érvényesíteni a jegyet vagy a bérletet a kapuknál. Ezek nélkül sem bejutni, sem kijutni nem lehet.

Persze a kapuk magassága csak derékig ér, így mindig akad, aki egy lendületes ugrással átrepül a túloldalra — fiatalok, de néha még rutinosabb utasok is próbálkoznak. Ez viszont nem veszélytelen: a térfigyelő kamerák és a rendszeres biztonsági járőrözés miatt könnyen rajta lehet veszni.

Van egy másik „trükk” is: aki kiismeri a zónahatárokat és a kiléptető pontokat, olykor olcsóbb jeggyel próbál meg átjutni a drágább szakaszokon — de ez is egyfajta kockázatos sakkozás.

A legkényelmesebb és legbiztosabb megoldás a Navigo bérlet: egyszerű, gyors, és minden kapu szinte dallamos ,,pittyenéssel" enged át. Egyetlen hátulütője van: Párizsban semmi sem olcsó, így ez sem. De aki sokat utazik, annak még mindig megéri.

---

,, A két középső napra vettünk tömegközlekedési bérletet, ugyanis így a központtól messzebb eső látványosságokhoz, mint például a Pére Lachaise temetőhöz is el tudtunk jutni.

Fantasztikus, hogy a metróhálózat gyakorlatilag minden negyedet és minden főbb turista látványosságot illetve a párizsiak számára kiemelt találkozási pontot lefed. Véleményünk szerint könnyű metróval közlekedni, minden állomáson található térkép, az irányok pedig egyértelműen vannak feltüntetve a megállókkal együtt. Némi negatívum volt számunkra szembesülni a bliccelők sokaságával. A helyiek hihetetlen fürgeséggel ugrálják át a kapukat, illetve ahol a kapu túl magas, ott leginkább bebújnak olyan mögé, akinek érvényes jegye van, és vele együtt mennek át a belépési rendszeren. Ez a turistáknak igen szokatlan, engem is megijesztett egy helyi lakos, aki gyakorlatilag szorosan a hátam mögé bújva igyekezett velem együtt bejutni.

Érdekes volt még számunkra az, hogy a párizsi metrókban csak nagyon kevés helyen van mozgólépcső. Valószínűleg ez jól jön a párizsiak számára a hétköznapokban, hiszen akinek mondjuk a munkahelyéig többször is át kell szállnia, annak ez felér a napi mozgással, illetve még a turisták számára sem jelenthet nagy gondot, hiszen amúgy is rengeteget sétáltunk és nézelődtünk (bár nem állítjuk, hogy időnként nem esett volna jól az egész napos mászkálás után mozgólépcsőn felmenni hazafelé), de az idősebbek számára ez némi kényelmetlenséget okozhat.

A párizsi közlekedéssel kapcsolatban szokatlan volt még azt tapasztalni, hogy a helyiek mintha egyáltalán nem vennék figyelembe a lámpákat. Előfordult, hogy bár nekünk gyalogosként zöld jelzést adott a lámpa az autósok mégsem álltak meg, de olyan is volt, hogy mi a piros lámpánál várakoztunk, miközben a helyiek nagy bátorsággal mentek át az autók között és állították meg időnként ezzel a forgalmat. Valószínűleg ebből következik, hogy itt nem igazán van ráhagyás, ha az autósoknak a lámpa például pirosra vált, a gyalogosok azonnal megkapják a zöldet, éppen ezért érdemes mindig körülnézni, nem csak a lámpákra hagyatkozni. (M. Fanni)

---

A párizsi tömegközlekedéshez nélkülözhetetlen Navigo bérlet ára ma sem a legbarátságosabb: egy havi bérletért nagyjából 75 eurót kell fizetni. Ráadásul, ha az ember rosszkor próbálja megvenni egy éppen szeszélyes jegyautomatából, akár kétszer is kifizetheti — tapasztalatból mondom. A KIOSK-ok bonyodalmairól inkább ne is nyissunk külön fejezetet…

Aki csak pár napra marad, annak a Navigo heti változata praktikusabb: bármelyik napon veszi meg az ember, az adott hét vasárnapjáig érvényes. Ez körülbelül 28 euróba kerül (pontosabban a kártyadíjjal együtt 23 plusz 5 euró), ami elsőre húzósnak tűnhet, de cserébe mindent lefed.

A Navigo hetijegy ugyanis az 1–5 zónás verzióban minden metróra, buszra, RER-re és villamosra érvényes, ráadásul az egész Île-de-France régióban. Ez annyit tesz, hogy gond nélkül el lehet vele jutni a három párizsi reptér közül kettőhöz (Beauvais kivétel), de a Versailles-i kastélyhoz vagy akár Disneylandbe is.

Aki sokat utazik, annak még mindig ez a legkényelmesebb és legolcsóbb megoldás — még ha a pénztárca kicsit meg is érzi.

Egészség

Ne legyen egyáltalán szükségünk a francia egészségügyi ellátó és szolgáltató rendszer kipróbálására, ha mégis, akkor számíthatunk jó színvonalra, jellemzően magasabb színvonalúra, mint nálunk. Hasznos információ, hogy a magyar állampolgároknak kórház, rendelő igénybe vétele esetén az előzetesen kiváltott európai egészségbiztosítási kártyát szükséges bemutatni. Sürgősségi ellátás esetén általában e kártya birtokában vehetik igénybe a szükséges orvosi ellátást a helyi biztosítottakhoz hasonló feltételekkel. Járóbeteg-ellátás esetében a költségeket a betegnek kell megelőlegeznie, majd a költség-visszatérítési igényüket a magyarországi lakhely szerinti TB Igazgatóságon nyújthatják be. Az említett európai egészségbiztosítási kártya, az OEP budapesti és megyei központi hivatalaiban vagy az ügyfélkapun egyénileg szerezhető be. Nem minden gyógyszernek van otthon megszokott változata, tehát érdemes a háziorvosunkkal konzultálni, valamint beszerezni inkább otthon a szükséges gyógyszerünket. Párizsban nyomatékosan ajánlott mindenre kiterjedő utas- és balesetbiztosítás megkötése.

A párizsi önkormányzat jóvoltából 31 óvszerautomata található a városban.

Tisztaság: Nem tudok semmi rosszat írni, nem állt a szemét az utcákon. Egy cuki patkányt láttunk az Eiffel toronynál, a lezárt tavas részen, de sajnos nagyvárosban ez nem extra. És amúgy elég szocializáltnak és egészségesnek tűnt. 😛Ami egyedül fura volt, az a beazonosíthatatlan 'Párizs' szag. 😀 Benzinnek van ilyen szaga, vagy csatorna, vagy a kaja is, nem tudom. Nem volt zavaró, én 2 nap után csak akkor éreztem, ha figyeltem, de ott volt. (n. d. , 2022)

---

Tőlem a Párizs szag kapott egy nevet: csigacsuli…
Ahogy a “mosdatlan csigaszag keveredik a cseppet sem minőséginek tűnő pacsuli szaggal” 🥲 ettől eltekintve imádtam a várost mert varázslatos🫶

Vásárlás

Párizs valóságos édenkert a vásárlás megszállottjainak. Irigylésre méltó, hogy Párizsban nem tarolta le a plázauralom a hagyományos áruházakat és az utcai boltokat, butikokat. Nagyon kellemes jó időben az utcán sétálgatva nézni a kirakatokat, és markánsan egyedi hangulata van minden egyes híres nagyáruháznak: Galeries Lafayette, Printemps Haussmann, La Samaritaine, BHV (Bazar de l’Hotel de Ville), C&A, Passage du Havre. A Boulevard Haussmann-on található Les Galeries Lafayette a leghíresebb. A világ egyik legszebb áruháza. Ide még akkor is érdemes bemenni, ha nem tervezünk semmiféle vásárlást. Az árak bizony magasak, ám nagyon elegáns, stílusos az egész. Vasárnap nincs nyitva, csütörtökön hosszabbított nyitva tartás van (21 óráig). Egyébként Párizsban csütörtökön sok más áruháznak, üzletnek van hosszabb nyitva tartási ideje. Még a kis utcákban lévő butikok, boltocskák sincsenek elhervadva, pompásan megélnek, ha ügyesek. A lényeg: a városnézést és a vásárlást ne elkülönített programként szervezzük!

Lehet általánosítani, hogy a turistalátványosságokhoz közeli üzletekben magasabb az árszint. A nagyáruházak között tán a La Samaritaine a legolcsóbb árfekvésű. Még ennél is olcsóbb a Tati, de ott a minőség jóval lejjebb van, ráadásul a környék koszos, és az utcakép sem igazán kellemes a turista számára. Nyilván a magyar turista számára a legérdekesebbek a divatruhák, a parfümök és a delikáteszek Párizsban. A nemzetközileg ismert láncok (H&M, Zara, Bershka, Mango, stb.) boltjai és sok más hasonló, nálunk még nem található márkák üzletei találhatók a Rue de Rivoli-n. Érdemes a Chatelet-les-Halles-nal leszállni (ott majdnem minden metróvonal és minden RER megáll), mert onnan 5 percre nagyon jó kis butikok vannak.

A különleges, „unique” párizsi divat a 2. kerületi Rue Montorgueil környékén lévő kis butikokban van. A cuccok fantasztikusak, nagyon egyediek, és drágák, de már csak nézelődni is nagyon jó ott, és a környék is nagyon kellemes. A Rue Montorgueil egy sétáló utca tele kis sajtbolttal, tradicionális kajával, stb. Ugyanilyesmi, de kicsit kevésbé alternatív, a Saint-Germain des Pres környéki butikok. Az a negyed is nagyon kellemes. Annak, akit az „haute couture” érdekel, az Párizsban van az „ősforrásnál". A Champs-Elysees-vel merőleges Avenue Montaigne az ilyen boltok utcája (Dior, Yves-Saint-Laurent, Gucci, stb.). Karácsony környékén azoknak is érdemes odamenni, akik nem a ruhákért vannak oda, de valami gyönyörűt akarnak látni. Olyankor a luxus ruhaboltok kirakatai fantasztikusan néznek ki, főleg este. Akit érdekelnek a régiségek, azoknak ajánljuk a Le Louvre des Antiquaires központot, ahol egy fedél alatt 250 üzlet található: ékszerek, bútorok, szőnyegek, festmények, szobrok, régi fegyverek, könyvrégiségek stb.

Egyéb szuper vásárló utcák:

• Rue de Passy
• Rue de Rennes
• A nem turistás Avenue des Ternes
• A menő Rue Saint Honoré

Egy fantasztikus, sok párizsi nő által imádott üzlet, olyanoknak, akik szeretik az ezüst ékszereket!: a Metal Pointu's bolthálózat egyik üzlete a Latin negyedben, 13 rue du Cherche-Midi

Mondanom sem kell, hogy egy egész napos városnézés után nyomát sem éreztük a fáradtságnak, amikor végre megérkeztünk a Bon Marché-hoz — Párizs legendás, hatemeletes luxusáruházához. Már a belépés is ünnepi pillanat volt: egy új világ, tele csillogással és csábítással.

A legemlékezetesebb jelenet a parfüm részlegen esett meg. Amint beléptünk, ránk zúdult a parfümök végeláthatatlan kínálata, mindenhol teszterek, illatminták, szebbnél szebb üvegek. Mi, a hirtelen jött bódulattól, gondolkodás nélkül vetettük bele magunkat a próbálgatásba: jobb csukló, bal csukló, jobb fülcimpa, bal fülcimpa — haladtunk előre, rétegenként építve magunkra a drága francia illatfelhőt.

Egy pillanatra felpillantottam, és csak akkor esett le: pár méterre tőlünk nyakkendők, ingek, mandzsettagombok, kalapok sorakoztak… Hát persze! A férfi osztályon randalíroztunk a parfümökkel. Gyors körbetekintés: látta valaki? Talán igen, talán nem — mindegy is. Tartva a méltóságunkat tovább sétáltunk, hiszen még öt emeletnyi kincset várt ránk. Kétségtelen, hogy körülöttünk a levegő egyre nehezebb lett az illatrétegek súlya alatt, de ennek még hasznát is vettük később hazafelé (ennek okát csak sejteni lehet).

Pár óra a Bon Marché-ban elrepült: női ruhák, cipők, apró luxuscikkek — és végül természetesen visszatértünk a női parfüm részlegre is. Itt találtam meg azt az illatot, ami számomra a francia parfümök királynője: a L’Artisan Premier Figuier Eau de Parfum. Nem édes, nem virágos, nem fűszeres, sőt, talán még illatosnak sem mondanám a hagyományos értelemben. Egyszerűen csak fügés — tiszta, friss, mediterrán fuvallat, ami egyszerre idézi a tengert és Párizst.

Sajtok - t. m. fotói

 

A párizsi butikok általában délelőtt tízkor nyitnak, de ezt nem érdemes szó szerint venni. Tízkor ugyanis még javában zajlik a reggeli rendrakás: porszívóznak, port törölnek, árut töltenek fel.

Ilyenkor a vásárló inkább vendég a „munkaterületen”: gyakran bocsánatkérő mosollyal lavíroz a polcok között, miközben a siető alkalmazottak sokszor morcos pillantásokkal jelzik, hogy most épp nem rá van idejük.

Nem ritka az sem, hogy egy sorral arrébb már a felmosóvödör és a takarító kerülgetése vár. Röviden: tízkor ugyan kinyitnak az ajtók, de a nyugodt nézelődésre még érdemes egy fél órát rászámolni.

---

,, Hasznos tudni, hogy a Champ Elysées-n lévő üzletekben bár a korábbi években is megnézték a táskákat a bejáratban, de úgy tűnik, hogy a Franciaországot ért támadások óta erre különösen nagy tekintettel figyelnek. Volt olyan üzlet is, ahol a kabátunkat is ki kellett nyitnunk a táskánk átvizsgálása mellett. Ez okozhat némi kellemetlenséget, főleg ha egymás után több boltba szeretnénk bemenni. (M. Fanni)

---

Egy friss nemzetközi felmérés szerint Szingapúr után Párizs továbbra is a világ egyik legdrágább városa, ha a mindennapi megélhetés költségeit nézzük.

Bevallom, amikor először kezdtem komolyabban beleásni magam a szálláslehetőségek áraiba, pár szívinfarktust már majdnem kihordtam lábon. Egy átlagos, nagyjából 50 négyzetméteres lakás, ahol kényelmesen ketten férnek el, havonta bőven 1800 euró körül mozog — ez forintban átszámolva még mindig sokkoló összeg.

„Sebaj, majd legalább az ételen spórolok!” — gondolná az ember jóhiszeműen… de sajnos ez sem ilyen egyszerű. Az élelmiszerárak általában a magyar átlag duplájának felelnek meg, bár ez üzlettől függően változik: például a Lidl továbbra is messze a legbarátságosabb árú lehetőség, míg sok francia láncban jóval vastagabb pénztárca kell.

Éttermekben egy főétel ára átlagosan 15 és 30 euró között mozog, így egy gyors ebéd vagy vacsora is könnyen megterhelheti a pénztárcát. Párizs varázsa megfizethetetlen — de minden más nagyon is az.

Piacok

Párizsban a Bastille közelében található a Marché d’Alligre, ami hagyományos élelmiszerpiac, de van bolhapiacos része is. Azoknak ajánljuk, akik szeretnek nézegetni élelmiszereket, virágokat. Hétfő kivételével minden nap nyitva van 13 óráig. Hétvégén nagy élet van ezen a piacon. Legközelebbi metrómegálló: Ledru Rollin. A város legnagyobb vására a Marché de Belleville. Keddenként és péntekenként tarják meg, a Boulevard de Belleville-en. Erősen multikulturális hely, ahová nagyon sokféle nemzetiségű ember látogat ki. Legközelebbi metrómegálló: Belleville.

Párizs leghíresebb bolhapiaca a Marché de Clignancourt. Hasznos információ, hogy csak szombaton, vasárnap és hétfőn van nyitva. Rengeteg kacatot árulnak, de régiségek dolgában komolyabb választék is van. A 4-es metróvonal Porte de Clignancourt megállójánál kell kiszállni. Érdemes ide kijönni, arra viszont számítsunk, hogy a környék eléggé lepukkant. Jó hely a 15. kerületben a rue de Commerce, ahol hetente legalább kétszer van piac. Legérdekesebb élelmiszerpiacok: Marché Raspail (egy héten háromszor), Rue Montorgueil (hétfő kivételével), Marchés Bastille et Popincourt, Marché biologique des Batignolles, Marchés Beauvau et Rue d'Aligre

Étkezés

A franciáknak az evés sokkal többet jelent, mint a szervezetbe való élelmiszerbevitelt, vagy éhségcsillapítást. Az evés számukra a társasági érintkezés kiemelt alkalma, az életélvezet része, alaposan kitárgyalható beszélgetési téma, gasztronómiai művészet. Természetesen a párizsi lakosok hétköznapjaiban az étkezésnek van rutin jellege is, nem minden evés megy ünnepszámba. A petit déjeuner (ejtsd pöti dézsöné) a franciáknál eléggé leegyszerűsített étkezést jelent és ezt érzékelheti a hotelvendég is a szállodájának reggeli kínálatában. Az ebédre - déjeuner (dézsöné) - lehetőleg hosszú időt szánnak, ám kevesebbet költenek rá, mint a vacsorára (diner/diné).

Hasznos tudni, hogy a hagyományos éttermek a vacsorára nem nyitnak ki előbb, mint 20 óra. A párizsiak szívesen isznak apéritif-et (pl. pezsgő, kir, pastis), és kedvelik a főétel előtti rágcsálnivalókat (amuse-gueule). Gyakran döntenek az a la carte és a menüsor között. A la carte esetén csak főételt kevesen esznek, tehát van még előétel vagy desszert, vagy mindkettő. Párizsban a menüsorok jellemzően ezeket tartalmazzák: előétel (entrée), főétel (plat), ami valamilyen hús vagy hal, aztán sajt (fromage) és/vagy desszert. Minden étteremben ingyenesen adnak csapvizet (eau en carafe) és kenyeret. Franciaországban egyáltalán nem röstelli a vendég azt, hogy csapvizet kérjen és igyon. Lezárásként sokan fogyasztanak kávét vagy déca-t (koffeinmentes kávé). A jó étterem annak alapján is beazonosítható, hogy hol kellően bőséges tartalmú a borlista. Bort mindig étkezés közben fogyasztanak, nem kizárólag evés után. 5-10 százalék borravaló a szokásos.

Figyelemre méltó sörözők:

• Le Train Bleu
• Mollard
• Bofinger
• Au Pied de Cochon
• Chartier
• Lipp
• La Coupole

"Kedvenc kávézóm (bárom) a L'Etoile Manquant, 4. kerület, 34 rue Vieille du Temple. Van egy drága, de szenzációs zsidó étterem, a Chez Hanna, ahol mindenképpen falafelt kell enni. 54 rue des Rosier, ugyancsak a 4. kerületben." (M. K., )

---

Ami a francia konyhát illeti, kinek mi ízlik.
Bár tele a város kínai, japán, libanoni, zsidó, olasz, indiai... s mindenféle éttermekkel, van akinek csak a megszokott rántotthús és pörkölt a koszt.
Aki a város íz kavalkadjában nem talál fogára való élelmet még az utolsó sarki kebabosnál sem, az egyen parizeres szendvicset.
Engem meg a húslevessel lehet kiüldözni a világból, utána jó kis töltött káposztával. 🤣
S inkább osztrigát eszem. 😅 (á.e. 2022)

---

A francia palacsinta, a crêpe egy kicsit más, mint az otthon megszokott változat — elsősorban azért, mert egyáltalán nem zsíros vagy olajos. Ma már itthon is sok helyen készítik, de Párizs utcáin kóstolni az igazi élmény: a hatalmas méret rögtön elárulja, hogy nem a klasszikus serpenyős otthoni palacsintáról van szó.

Ezt a vékony tésztát egy nagy, kör alakú, tapadásmentes platnin sütik: ráöntik a tésztát, majd egy speciális fakanállal körkörösen elterítik. Párizs utcáin, kis bódékban és mozgó büfékben minden sarkon látni ezt a mutatványt — frissen készül, sós vagy édes változatban, attól függően, mit kérsz bele.

Én mindig a sós verzióra szavazok: sajtos-sonkás, vagy csak simán sajtos — mindegyik tökéletes. A hatalmas palacsintát a végén ügyesen ketté, majd négybe hajtják, így lesz belőle egy praktikus negyedkör, amit egy kartontasakba csúsztatnak, és már lehet is sétálva majszolni.

Imádom az utcai evést, de csak akkor, ha nem csöpög, nem kenem össze magam, és főleg nem lesz zsíros a kezem. Párizsban még ezt is félretettem, mert egyszerűen megéri a szabadság kedvéért kicsit lezsernek lenni. De igazából nincs mitől tartani: a francia crêpe tényleg teljesen zsiradékmentes, így kézzel is nyugodtan lehet enni, anélkül hogy ragadnál tőle — ezt otthon sajnos nem minden palacsintáról lehet elmondani.

Ha megvolt ez a kis utcai finomság, akkor jöhet egy kávéházi ebéd. Dél körül a legtöbb párizsi kávéház valójában vendéglővé alakul: van pár egyszerűbb fogás, de ne várjunk éttermi bőséglistát. Egy igazi, hamisítatlan párizsi kávéházi ebéd pedig csak egy lehet: salade composée.

Persze ez az „egy” saláta ezerféle lehet, mert a kompozíciót csak a francia szakács fantáziája határozza meg — mindig friss, mindig más, és mindig egy kicsit Párizs íze.

---

„A szép vendégeket ide előre, a kevésbé szép vendégeket hátra — ez igazán nem bonyolult.” Ezzel a mondattal instruálta a személyzetet a párizsi Pompidou Központ tetején működő híres csúcsétterem főnöke.

A Georges étterem tulajdonosa, Gilbert Costes, soha nem csinált titkot abból, hogy szerinte ez a „látványrendezés” csak emeli a hely fényét: nyíltan büszke volt rá, hogy a vendégek külseje alapján is szelektálják, ki hol foglalhat asztalt.

Évekig így ment ez: egykori hoszteszek mesélték el a sajtónak, hogyan zajlott mindez a mindennapokban. A legmutatósabb vendégeket a hatalmas üvegablakok mellé ültették, hogy a Pompidou Központ előtt sétáló látogatók messziről is láthassák a „képbe illő” társaságot. Akik viszont kevésbé feleltek meg az íratlan szépségszabálynak, azokat hátrébb kísérték, távol a kíváncsi tekintetektől.

Kivételt csak azok élvezhettek, akik hírességként léptek be — ők külsejüktől függetlenül mindig a legjobb helyet kapták. Ez volt a Georges sajátos „vendégpolitikája”, ami sokáig senkit sem lepett meg Párizsban.

---

"Nyilván kulináris élményekre készültem (annyira nem, hogy csigát vagy egyéb hasonlót egyek, de legalábbis minőségi és érdekes dolgokra). Amiket biztos megtalálni olyan éttermekben, ahol egy vacsorára rámegy az ember félhavi fizetése, de olcsóbb (és még így is pofátlanul drága) helyeken ilyesmire kár számítani. A reggelit pedig egyenesen el lehet felejteni, jobb átaludni. Ilyen pocsék tojást még sehol nem raktak elém. Ezen fejezet következő állomása: a macaron, Párizs legfelkapottabb sütije. Kikerestem neten, hol árulják a legjobbat és el is ugrottunk kipróbálni. Nem is tudom, mi volt a nagyobb csalódás: ez vagy a várakozás az Eiffel-torony előtt. Ezeket a mini (és mellesleg 2 eurót kóstáló) kis vackokat úgy megcukrozzák, ami az én egész évi cukorbevitelemet fedezi. Ráadásul valami különleges írisz-ibolya-rózsa ízesítésűt próbáltam ki, de ez a virág illat- és ízkombináció a tömény cukorral elegyítve valami borzalmas. Még most is elkap az émelygés, ha rágondolok. (Kipróbáltam előtte máshol egy olcsóbb narancsosat, egy fokkal se volt jobb)."

---

Aznap a Quartier Latinban — a híres Latin negyedben — ebédeltünk. Ez a környék a Sorbonne egyetem tőszomszédságában fekszik, tele fiatalokkal, diákokkal, hangulatos, színes éttermekkel és kávézókkal. A választék szinte végtelen, ezért jó darabig bolyongtunk, mire megtaláltuk a nekünk valót.

Majdnem le is csúsztunk a déli menüről: itt ugyanis 12 és 14 óra között nagyon kedvező áron lehet háromfogásos ebédet enni — igazi kincset ér, ha valaki Párizsban szeretne jót enni elfogadható áron.

Amikor végre leültünk, igazán megérte a keresgélés: a francia konyha minden falatja tökéletes volt. A húsgolyó tárkonnyal például egyszerűen zseniális — minden kanálban ott volt egy kis darabka Párizs.

---

,, Aznapi ebédünk croque monsieur és pannini volt.
A croque monsieur tipikus francia étel, gyakorlatilag nálunk a melegszendvicsnek felel meg, ugyanis a két kenyér közötti részt sajttal és sonkával töltik meg, majd megsütik. Nagyon finom, ennek érdemes különböző változatait is kipróbálni, a croque madam például tükörtojással készül. A pannini-nek szintén sokféle változata van, gyakorlatilag mindenhol kapható, a franciák sokszor ezeket a szendvicsféléket eszik napközben, esténként pedig beülnek egy étterembe vagy kávézóba és inkább ott fogyasztanak meleg ételt. (Fanni) 

---

gy. l. fotója

Párizsban, ha valaki mégis éhes marad, az csak magát hibáztathatja — itt tényleg minden ízlésre akad valami. Nem véletlen, hogy a világ legjobb szakácsai is rendre ide jönnek tapasztalatot szerezni: a francia főváros a gasztronómia egyik vitathatatlan központja.

Ha egy igazán különleges helyet kellene ajánlani, akkor a Le Train Bleu az, ami sosem okoz csalódást. Ez az étterem önmagában is műemlék: arannyal díszített falak, mennyezeti freskók, és egy olyan patinás hangulat, amit sok rendező is szívesen viszontlát filmjeiben. Nem véletlen, hogy több kosztümös jelenet helyszíne volt már.

A menü ára most nagyjából 48 euró körül mozog — egyszer az élmény kedvéért bőven megéri kipróbálni. Ráadásul a Le Train Bleu a Gare de Lyon pályaudvar épületében működik, így ebéd vagy vacsora előtt-után még gyönyörködhetünk a TGV-kben is, amik 300 km/órás sebességgel száguldanak ki-be az állomásra.

Akinek szűkebb a kerete, annak sem kell aggódnia: a város tele van pénztárcabarát helyekkel. Sőt, a különféle ázsiai étkezdék is jó alternatívák — például a kínai éttermekben gyakran olyan tengeri herkentyűket lehet kapni, amik otthon ritkaságnak számítanak. Párizsban tényleg mindenki találhat magának valami finomságot.

---

Egy apró, de annál hasznosabb tanács mindenkinek, aki Párizsban sajtot vásárol: ha a szállodában nincs hűtő, akkor jobb, ha még aznap megeszed, vagy legalább abban bízol, hogy másnapig nem romlik meg.

Amit viszont semmiképp se csinálj: ne gondold, hogy jó ötlet a párizsi hidegbe, az erkélyre kitenni, főleg nejlonszatyorban, még akkor sem, ha gondosan kikötöd. A város varjai igazi mestertolvajok: pikk-pakk kiszaggatják a szatyrot és viszik a sajtot, mire észbe kapsz.

Tapasztalatból mondom — nem érdemes próbálkozni!

Quiche - sz. m. fotója

A húgommal egyszer egy helyi kis bódéban vacsoráztunk, ahol hatalmas francia palacsintát készítettek — sajttal és sonkával töltve, ahogy kell.

A pultos rögtön feltett egy kérdést: barnább vagy világosabb tésztából kérjük? Persze visszakérdeztünk, mi a különbség. Kiderült, hogy a barnább tészta a hagyományos verzió, régebbi recept alapján készül, míg a világosabb a modernebb, amit manapság többen választanak, mert puhább, lágyabb állagú.

Mi viszont, mint rendes turisták, a tradicionális mellett döntöttünk — ha már Franciaország, akkor legyen igazi breton stílus. És milyen jól tettük!

„A francia nők nem híznak” – Mireille Guiliano híres könyvének címét látva mindent megtettem, hogy ezt az állítást megcáfoljam, de minden próbálkozásom ellenére sem találtam elhízott francia hölgyeket. Hiába pásztáztam a metrót minden utazás során, ez a rejtély továbbra is fennáll, különösen egy olyan országban, ahol a szénhidrátoknak szentelnek kultuszt. Szinte minden sarkon „boulangerie” vár – a bagettek, croissant-ok és pain au chocolat-k vonzó látványt nyújtanak az üzletek polcain; az utcai standoknál crêpes-t kínálnak; a kávézókban croque-monsieur és croque-madame gőzölög. Évtizedes rajongóként a pékárukért és édességekért, ezt természetesen örömmel fogadom.

Amikor az ember megunná a péksüteményeket, a sajtok világa kínál új élményeket. A személyes kedvencem a híres camembert, amelyből itt naponta új adagot kell beszereznem, de a kalandvágyók különleges sajtok végtelen választékát találhatják meg Párizsban. Ezeket pedig mi mással is lehetne tökéletesen kiegészíteni, mint egy jó pohár borral – egy másik francia specialitással. Külön öröm, hogy a borok ára Párizsban viszonylag kedvező, a bőséges választéknak köszönhetően.

Bár az éttermi árak gyakran magasak, mindenképp érdemes legalább egyszer ellátogatni egy jó francia étterembe az itt tartózkodás során, hiszen a francia konyha az ország egyik legnagyobb büszkesége. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az UNESCO 2010-ben felvette a francia gasztronómiát a szellemi világörökségi listára.

r. gy. fotója

Szórakozás

2024-ben, ha Párizs éjszakai életét szeretnéd felfedezni, néhány tanácsot érdemes megfogadni a kellemes és biztonságos élmény érdekében. Először is, a párizsiak kifinomult, de laza stílusban öltözködnek, így érdemes valami kényelmes, de elegáns viseletet választani, főként ha népszerű bárokat vagy klubokat célzol meg, ahol sok helyen dresszkód is érvényben van. Párizsban a bárok és klubok éjfél körül kezdenek igazán megtelni, így jobb, ha korábban vacsorázol, hogy az éjszaka hangulatába bele tudj feledkezni.

A nagyobb helyeken elfogadnak bankkártyát, de érdemes egy kis készpénzt is tartani magadnál, különösen az utcai árusok miatt, akik sokszor csak készpénzt fogadnak el. A szórakozóhelyek után a biztonságos hazajutáshoz inkább használj megbízható közlekedési formát, például taxit vagy Ubert, mivel ezek biztosabb választások az éjszakai órákban. Ha új emberekkel ismerkedsz, különösen figyelj az italodra – ne hagyd őrizetlenül, hiszen ez a világ bármely nagyvárosában jó óvintézkedés.

Párizsban híresek a koktélbárok, ezért érdemes kipróbálni néhány helyi specialitást, de légy óvatos, mert ezek az italok gyakran erősebbek lehetnek, mint amit megszoktál. A klubok és bárok bejáratánál néha eltérő belépőt számolhatnak fel a turistáknak, ezért jó, ha előre informálódsz, vagy az adott hely weboldalán keresztül foglalsz, így biztosan tudni fogod az árat. Értékes tárgyaidat, drága kiegészítőidet jobb, ha a szállásodon hagyod, hogy elkerüld a nem kívánt figyelmet.

A párizsi éjszakai tömegközlekedés az első metróindulásokig (általában hajnal 5 órakor) kissé ritkább, ezért fontos, hogy mindig legyen egy biztonságos hazatérési terved. A város népszerű éjszakai éttermei és kávézói gyakran hosszabb kiszolgálási idővel működnek a zsúfoltság miatt, ezért érdemes türelemmel lenni, különösen, ha egy kedvelt helyen eszel. Az éjszakai ételstandok remek helyek egy-egy finom falatra, itt helyi különlegességeket kóstolhatsz, például a híres párizsi crêpe-eket vagy quiche-t.

Kerüld el az ismeretlen mellékutcákat vagy kevésbé forgalmas helyeket, főleg ha egyedül vagy, és maradj inkább a nyüzsgőbb környékeken, mint a Bastille, a Marais vagy a Montmartre, ahol mindig van élet. Légy tisztelettel a helyi szokások iránt, és figyelj a környezetedre, hiszen ezzel nemcsak magadat véded, de jobban is beleolvadhatsz a helyi forgatagba. Ha táncolni támad kedved, számos bárban kipróbálhatod a párizsiak kedvelt táncstílusait, vagy élvezheted az autentikus francia zene ritmusát – egy igazán emlékezetes élményt szerezve az éjszaka folyamán.

Zene a metrón - m.s. fotója

Moulin Rouge - 2 órás műsor plusz pezsgő belépőjegy 100 euró/fő-nél kezdődik - V. Jancsi fotói

Közbiztonság

2022. június: Csak a személyes tapasztalatomat tudom leírni, de nem láttam semmi extra veszélyeset. Nyilván nagyváros, nagyobb a kockázat, sok óvintézkedést megtettünk, figyeltünk, vigyáztunk, de tulajdonképp nem volt semmi esemény. Metrón volt 1-2 őrült és koldus, de mentek végig, nem nyomultak. Lepedős árusok sem tolakodtak. Volt sok itt a piros, hol a piros, de ott nyilván nem kell megállni. Egyszer St. Denisben szálltunk át a metrón, ott feküdtek fura alakok a földön, de normális emberek is mentek arra, kikerültük őket, és ennyi.(n.d., 2022)

Kedves Olvasónk! Szépen kérjük, semmiképpen se fogja el túlzott aggodalom, szorongás amiatt, hogy ilyen terjedelmes formában foglalkozunk a párizsi közbiztonság kockázati jellemzőivel. Ha egyszerűen elolvassa és memorizálja magában az itt leírtakat, azzal jelentősen csökkenti a kockázatát annak, hogy lopás, rablás áldozatává váljon Párizsban.

Hangsúlyozzuk, hogy Párizs a közbiztonság tekintetében tulajdonképpen nem veszélyesebb, mint a legtöbb európai nagyváros! Azért van sok, a turisták kárára elkövetett bűncselekmény Párizsban, mert egyszerűen ide sokkal több turista jön, mint sok más nagyvárosba. Jó hír, hogy a testi épséget fenyegető bűnesetek nagyon ritkák az adminisztratív értelemben vett Párizsban. Az elővárosok között vannak olyanok (főleg északon), ahol fizikai bántalom is érheti a turistát.

Fő probléma: a zsebtolvajlás! Leginkább a nyári csúcsszezonban! Gyakoriak az autókból történő lopások. A rablás ritka, és inkább a sötétség óráiban történhet meg.

Hasznos információ a párizsi nagykövetség konzuli részlegének tapasztalatai szerint a magyar állampolgárok jellemzően a következő veszélyeknek vannak a leginkább kitéve: autófeltörés, gépkocsiban hagyott értékek, okmányok ellopása, kézitáskák elrablása, zsebtolvajlás, szállodai lopás.

A fő tanács hát az Párizsban, hogy az útlevelet, személyi igazolványt és a nagyobb értékeket zárjuk el a szálloda széfjébe! Napközben csak annyi pénzt tartsunk magunknál, ami feltehetően szükséges lehet. Az útlevelünk lényeges oldalairól, még otthon csináljunk fénymásolatot, és azt hordjuk maguknál a városlátogatás programjainak idejére. Az is megoldás, hogy az útlevelünk lényeges oldalait itthon beszkenneljük úgy, hogy kint számítógépen hozzáférhessünk. Legfeljebb akkor érdemes utazási okmányt vinni a napközbeni programokra, ha a bankkártya használathoz azt kérhetik valahol.

A repülőtérről a szálláshelyre tömegközlekedési járművön igyekvő turista erősen veszélyeztetett potenciális préda. A metrón ne helyezzük a földre a csomagunkat az ajtók közvetlen közelébe, helyezkedjünk el beljebb. Értékeket őrizzünk a belső zsebekben. Kerüljük az olyan helyzeteket, ahol tolakodás közepébe sodródunk. Ne vegyünk igénybe segítséget bőrönd elhelyezésénél, csomagmegőrzőnél a szekrénybe rakásnál.

A hölgyek a párizsi utcai járkálásnál ne hordjanak válltáskát. Nem véletlen, hogy a párizsi hölgyek, diáklányok jó ideje rászoktak a hastájékon nyugvó táskák hordására. A férfiak ne rakják a pénztárcájukat a farzsebükbe! Ha párban, családdal utazunk, akkor a készpénzt, bankkártyákat osszuk el több személy között. Az értékeket rakjuk olyan helyekre, a testünk olyan részeihez lapítva, ahonnan nehéz ellopni, és ahol a legkevésbé észrevehetők. A hátizsákot zsúfolt helyeken helyezzük magunk elé, vagy - ha megoldható - hordjuk a hastájékon és ne a háton.

Párizsban a buszon, a metrón karunkkal szorítsuk testünk azon részét, ahol értékeinket tartjuk. Figyeljünk arra, ha zsúfolt helyen gyerekek, fiatalok felszabadultan tülekednek, mert előfordulhat, hogy ez egy figyelemelterelő játékocska, amelynek ideje alatt a bűnbanda más tagja éppen megpróbál elemelni valamit. Ügyeljünk arra is, ha (többnyire román) cigány-asszonyok, gyakran karjukon a csecsemővel, valami kibogarászásra szánt cetlit mutogatnak nekünk, mert ez is lehet elterelő hadművelet része.

A metrómegállók pénztárainál és automatáinál is legyünk óvatosak, mert a zsebtolvajok szempontjából ilyenkor nagyon összpontosítunk a fizetésre, és kevésbé ügyelünk az értékeinkre.

"Az egyik metrómegállónál a belépő kapunál - bár volt jegyem - de fennakadtam, és bosszankodva kerestem a megoldást. Egy fekete asszony sietett a segítségemre, és sikerült is neki kinyittatni velem a kapulapokat. Mikor megindultam, hogy átmenjek a "zsilipen" a táskámra vetődött a tekintetem. Azt láttam, hogy a segítő hölgy karja csaknem a könyökéig a táskámba mélyed. Szerencsémre jókor vettem észre és nem sikerült neki semmi értékemet elemelnie." (magyar turista, V.J., )

---

"A barátnőmnek kilopták a pénztárcáját a zsúfolt metrószerelvényben. Néhány romániai cigánylány (tizenévesek) szállt fel a metrókocsinkba, elkezdtek hangoskodni, műbalhét csinálni, lökdösődni, és mindenki erre kezdett el figyelni. A barátnőm is rájuk figyelt, közben egy cinkostársuk meglopta, ügyesen kiemelte a pénztárcáját a becsukott táskájából. Még szerencse, hogy csak kevés készpénzét lopták el és nem az úti okmányait. Nagyon vigyázzatok!" (H.A.)

Gyanakodjunk, kételkedjünk, ha az utcán idegen kéretlenül és vehemensen segítséget akar nyújtani nekünk. Kellő emberismeretre szükség van, nehogy megsértsünk olyanokat, akik önzetlenül akarnak nekünk segíteni, például a térképet tanulmányozzuk és eligazodásunkban akar közreműködni. Ne fogadjunk el „ajándékot” az utcán, főleg nem zugkereskedőktől. Vannak trükkös emberek, akik ilyen-olyan ürüggyel megszólítják az embert, hogy eltereljék a figyelmét, amíg a cinkosaik végrehajtják a zseb- vagy inkább táskametszést. Például azzal jönnek, hogy találtak valami elejtett dolgot, ami az Öné.

Hasznos közbiztonsági tanácsok:

• Legyen a zsebünkben külön kisebb összegben papírpénz, és a nagyobb összeget őrizzük külön.
• Ne virítsuk apróbb vásárlásoknál egyszerre az összes nálunk lévő készpénzt.
• Ne tegyünk közszemlére fényképezőgépet, mobiltelefont, drága órát, ékszert!
• Legyünk nagyon körültekintőek, amikor Párizsban automatából veszünk fel bankjegyeket.
• Kerüljük este a sötét, elhagyatott utcákat. Tartózkodjunk az itt a piros hol a piros és hasonló utcai játékosoktól. Például a Montmartre felé vezető kis utca tele van "itt a piros, hol a piros" játékosokkal és a járókelőnek álcázott cinkosaikkal.
• Párizsban bolhapiacokon, hétvégi, alkalmi utcai vásárokon az 5-8 eurós pólót véletlenül se fizessük ki száz euróssal. Eleve a magas címletű euró bankjegyeket biztonságos helyen váltsuk fel, vagy használjuk. Legyen nálunk kellő mennyiségben eurós pénzérme.
• FONTOS! Ne mozogjunk az utcán túlságosan "turistásan", tanácstalanul.

Párizsban nem árt résen lenni, amikor jegyet veszel — legyen szó színházról, múzeumról vagy akár a tömegközlekedésről. Gyakori trükk, hogy miközben sorban állsz a pénztárnál, odalép valaki, aki első ránézésre ott dolgozónak tűnik, és felajánl egy „sürgősségi” jegyet kicsit borsosabb áron, hogy elkerüld a várakozást.

Elsőre nagyon csábító az ötlet, főleg, ha hosszú a sor — de szinte biztos, hogy a jegy hamis vagy már érvénytelen lesz.

A legjobb, ha mindig a hivatalos pénztárnál vagy megbízható automatánál veszel jegyet — így sok bosszúságtól és felesleges kiadástól kíméled meg magad.

---

Ha valakinek túl nehéz a pénztárcája, Párizsban a zsebtolvajok készséggel leveszik róla ezt a terhet — legalábbis ők így gondolják.

Ezért érdemes betartani azt a jól bevált szabályt, ami minden nagyvárosban alap: tömegközlekedésen soha ne viseljünk hátizsákot a hátunkon, a táskát mindig két kézzel fogjuk, és semmiképp se legyen nyitva vagy könnyen hozzáférhető.

Párizs utcáin és zsúfolt helyein sajnos nem ritka, hogy valakinek észrevétlenül kilopják a pénztárcáját vagy épp egy óvatlan pillanatban kikapják a kezéből a táskát.

Egy kis figyelmességgel viszont ezek a kellemetlenségek elkerülhetők — és a pénztárca is a helyén marad.

Kockázatos párizsi helyek

Kizsebelések, kézitáska elrablása vonatkozásában azok a helyek kockázatosak, ahol nagy tömegben fordulnak meg turisták: Eiffel-torony környéke, Montmartre, párizsi bolhapiac, Saint-Denis-i királyi bazilika környéke.

"Én személyesen ismerek olyan csibész srácokat, akik az Eiffel-toronnyal szemben lévő Trocadero nagy téren portyáznak. Nekem néha hencegtek a módszerükkel: leszólítanak turista lányokat, akik éppen elmerülnek a torony megcsodálásában. Amikor a lány éppen átéli a varázslatos Párizs érzését, az Eiffel torony bűvöletének momentumában megjelenik egy jóképű srác, aki igazi romantikusan franciás dumával szédíti őt. A romantikus ámulat közepette az udvarló cinkosa kiüríti a lány zsebeit vagy táskáját. Van, hogy maga a szoknyavadász végzi el a lopás feladatát. Vannak egyszerűbb, szövegelést sem igénylő akcióik, amikor szimplán akkor zsebelik ki a turistát, amikor az Eiffel-torony lefényképezésével van buzgón elfoglalva. A Trocadero szép hely, de az értékeinkre nagyon vigyázzunk." (Marion)

Kockázatos hely a metró (pl. a nagyon terebélyes Chatelet megálló), a RER (olyan, mint a HÉV). Ha késő este szállunk egyedül metróra, vagy RER-re, válasszunk inkább olyan kocsit, ahol több utas tartózkodik. De ne olyat, ahol suhancok csoportja látható. Ha egy metrókocsiban van a turista rosszarcú emberek egy csoportjával, akkor kerüljük a szemkontaktust velük. A metró ilyen szempontból biztonságosabb, mint az elővárosok felé közlekedő RER.

"Ha csaj vagy: Esetleg egy banda odajön hozzád dumálni, ne legyél se túl barátságos, se nem túl ellenséges. Semmi nagy mosoly, de ne is pánikoljál be. Ilyen helyzet gyakran előfordulhat, de 99 százalékban semmi baj nincs a végén. Pl. megkérdezik tőled, hogy mi a neved, honnan jössz, mehetnek-e veled, hová mész. Mondd meg nyugodtan a nevedet, azt, hogy Magyarországról jössz, nem tudsz velük programozni, mert a pasiddal találkozol. Aztán lehet mondjuk fecsegni Magyarországról, arra terelni a beszélgetést. Ne rohangálj át másik kocsiba, hanem várd ki, míg leszállnak. Általában semmi veszélyes nincs, csak unatkoznak ezért a kis sztorizás Magyarországról elég nekik, sőt a téma igazán alkalmas arra, hogy megunjanak." (Marion)

A Les Halles és a Pompidou központ közelében lévő, észak-déli irányban húzódó St. Denis utca tele van kurvákkal, szexboltokkal, van némi hasiskereskedés is, de a turista nincs kitéve semmi veszélynek, főleg, hogy sok ott a járőröző rendőr. (Mellesleg nagyon olcsó kínai ruhaboltok vannak ott.)

A tájékozatlan turista az észak-párizsi Pigalle mulatónegyedet is veszélyesnek vélheti, hisz ott is vannak kurvák, szexboltok, átverős lebujok, erős a piros lámpás jelleg. Érdekes módon azonban a Pigalle a valóságban a közbiztonság szempontjából tényszerűen nem is igazán problémás. A dél-párizsi Bois de Boulogne, hatalmas park egyes szélein éjszaka intenzív a prostik, transzvesztiták jelenléte és nem biztonságos olyankor arra járkálni.

Hasznos információ, hogy az északi párizsi külvárosokban (franciául: banlieue), elő- avagy alvóvárosokban sötétedés után ne kószáljunk. Lehetőleg ne válasszunk ottani szállodát (pl. 19. és 20. kerület, Saint-Denis)!
A 18. kerületben, a Boulevard Barbés két oldalára eső afrikai negyedben (Goutte d’Or) este csak nagyobb csoportban mozogjunk, egyedül, sőt talán párban is kockázatos. Kerüljük ezeket az utcákat: Rue Marché Dejean, Rue des Poissonniers, a Chateau Rouge metróállomás környékét. Gyakran szólítanak le turistákat trükkösök, simlisek a Rue de Rivoli-n, a Diadalívnél, a Szajna partján, a Tuileries-nél, a Marais negyedben. Éles szemmel észre lehet venni, hogy 2-3 fős csapat dolgozik össze.

2017 májusi helyzet szerint a lányok, nők kerüljék Chapelle-Pajol negyedet, és főleg a La Chapelle metrómegálló közvetlen környékét. Nem a tolvajlás és a rablás itt a biztonsági veszély, hanem a lányokat, nőket molesztáló, inzultáló, az ottani utcákon élő migránsok. 

Párizsban vannak olyan központi környékek (pl. 2., 13. és 20. kerület irodaházakkal teli részei), amik napközben teljesen biztonságosak, viszont késő este elnéptelenednek, és valamennyire veszélyesekké válhatnak. Inkább ott mozogjunk késő este, ahol járókelők mozognak. Késő este jobb óvatosnak lenni, főleg egyedül turistáskodóknak ezeknek a környékeknek a néptelenebb részein: Les Halles, Chatelet metrómegállók, Gare du Nord, Stalingrad. A veszély nem csupán a lopás vagy a rablás lehet, hanem suhancok által, gyűlöletből, heccből elkövetett tettlegesség. A legnagyobb kockázat ezen a téren a következő északi elővárosokban van, inkább sötétedés után: Saint-Denis, Aubervilliers, Saint-Ouen.

Ha Párizsban lopás vagy rablás áldozatává válunk, és nincs a közelben járőröző rendőr, érdemes felkeresni a legközelebbi rendőrőrsöt. A környékbeli boltosok is segíthetnek eligazítani, ha kell. A rendőrök segítőkészek lesznek, de készüljünk fel, hogy kevesen beszélnek angolul, ezért a nagykövetségünk telefonszáma jól jöhet. Ragaszkodjunk hozzá, hogy jegyzőkönyvet vegyenek fel, amiben részletesen rögzítik a személyes adatainkat, az ellopott okmányokat, készpénzt, hitelkártyákat és egyéb értékeket. Ez a dokumentum kulcsfontosságú lesz az iratok pótlásához és a biztosítói kárrendezéshez.

Hitelkártya vagy telefon eltűnése esetén azonnal értesítsük a bankunkat vagy mobilszolgáltatónkat, és jó, ha a hozzátartozókat is informáljuk a helyzetről, főleg, ha lakás- vagy irodakulcsok is eltűntek az iratokkal együtt. Előfordul, hogy az elveszett okmányokat idővel a rendőrség vagy jó szándékú megtalálók a magyar nagykövetségre juttatják vissza, ezért érdemes telefonon is érdeklődni náluk.

Ha útlevél vagy személyi igazolvány tűnik el, a párizsi Nagykövetség Konzuli Osztálya szükség esetén hazatéréshez alkalmas okmányt tud kiállítani, amihez a régi okmányok fénymásolata sokat segíthet. Egyéb dokumentumokat – mint a személyazonosító igazolvány vagy jogosítvány – csak itthon, a hazatérés után tudunk pótolni. Szállodai lopás esetén haladéktalanul értesítsük a rendőrséget, és kérjük el a szálloda biztosítójának adatait. A francia törvények szerint a szállásadónak felelőssége van az ingatlanban történt lopásokért, de a biztosítók csak a számlával igazolt károkat térítik meg, és készpénz esetén banki vételi bizonylatot is kérhetnek.

Egyéb biztonsági dolgok

Rablás esetén ne próbáljunk hősként viselkedni, engedelmeskedjünk, mert az életünk, a testi épségünk a legfontosabb. Sérülés esetén kórházat kell keresni, van egy speciális ambuláns központ: Hotel Dieu (nem hotel!) a Notre Dame-nál. Hasznos tudni, hogy a turista a franciaországi repülőtereken, a vasútállomásokon és a kikötőkben, továbbá a kiemelt idegenforgalmi nevezetességek környékén fokozott biztonsági intézkedésekkel találkozhat. Ezek a közrend- és közbiztonság védelmi intézkedések (francia elnevezésük: Vigipirate) a lakosság és az idelátogató turisták érdekeit és biztonságát szolgálják, ezért az ellenőrzésre szóló hatósági felkérés esetén legyünk együttműködőek.

Metrón, buszon, közterületeken és főleg a repülőtéren soha ne hagyjuk bőröndjeinket, táskáinkat, csomagjainkat ellenőrizetlenül, éspedig nem csupán a lopás kockázata miatt, hanem azért is, mert a biztonsági emberek azokat a jelenlétünk hiányában robbanásveszélyesnek gyaníthatják, ami felrobbantással jár. A bolhapiacon, az utcán árusított órák, hacukák, aranyékszerek vagy hamisítottak, vagy lopottak.

Szórakozóhelyeken őrizzük az italos poharunkat, és ne fogadjunk el italt idegentől. Ritkán, de előfordul, hogy rossz szándékú pasik magatehetetlenné akarnak tenni valamilyen kábító porral külföldi lányokat. Az Eiffel torony környékén sok az utcai zugárus, akik portékáikat a földön, vagy állványon terítik ki. Ha nincs komoly vásárlási szándékunk, akkor ne fixírozzuk a szemünkkel az áruikat. A Place du Tertre-en, a művészek terén a zugárusok, és az utcai mutatványosok is kellemetlenül ránk akaszkodhatnak, ha bármiféle biztató, bátorító tekintetet érzékelnek a szemünkben. Nem veszélyes mindez, de kényelmetlen helyzetek teremtődhetnek.

"Ami a közbiztonságot illeti, a külsőbb kerületekbe nem ajánlott sötétedés után az utcán sétálgatni, de a belvárosban nekem soha nem volt rossz érzésem. Én 8 éven keresztül vittem csoportokat Párizsba, de pl. lopás soha nem fordult elő." (Gerda)

---

Ha Párizsban valaki hirtelen barátságkarkötőt próbál rád erőltetni, már kezdhetsz gyanakodni. Teljesen mindegy, mit mondasz: általában erőszakosan a csuklódra csúsztatja, mintha csak egy karórát adna rád — és amikor már rajtad van, jön a „meglepetés”: pénzt kér érte.

Ez a trükk ráadásul gyakran csak figyelemelterelés. Amíg te próbálod visszautasítani a „kedvességet”, addig egy másik zsebtolvaj gond nélkül kotorászik a táskádban vagy a zsebedben.

Ugyanez a módszer kicsit más formában is előkerül: egy csapat gyerek, akik süketnek adják ki magukat, odajön, hogy írj alá egy jótékonysági petíciót, és adj némi adományt. Miközben te a papírt böngészed, ők az írótábla takarásában kipakolják, amit csak tudnak.

A legjobb taktika: határozottan nemet mondani, nem állni meg, és sose engedni, hogy bárki bármit a kezedbe vagy a csuklódra adjon. Így egy gondot máris kipipálhatsz az utazás során.

---

"A Monmartre lépcsőinél nagyon agresszíven állnak szinte sorfalat az az afrikai fekete zugárusok. Azon kívül, hogy a vacak kis szuvenír szobraikat akarják rátukmálni a turistákra, folyton rakosgatják az emberekre a "barátságkarkötőt". Ha már sikerült a karodra rakni a vacak karkötőt, akkor már szemét módon követelik, hogy fizess. Az egyik erőszakoskodott, hogy feltegye a karomra a karkötőt és kénytelen voltam - csaj léterme - elszántan rácsapni a feka kezésre. A fekák valósággal eltorlaszolják az utat a lépcsőkön. Ráadásként a lépcsők szélén - a munkamegosztás jegyében - araok kínálják suttogva a kábítószert. Úgy tűnik a rendőrség nem tud tenni semmit ez ellen, pedig a turistákat ez a zaklatássorozat nagyon irritálja." (K. M.)

---

Az Eiffel-torony felé sétálva elég hamar szembejön Párizs kevésbé bájos oldala is — ilyenkor kicsit úgy érzi magát az ember, mintha egy belvárosi piac legsötétebb sarkába csöppent volna.

Az első „különlegesség” a lóbálós árusok: ezek a fickók mindenféle apró Eiffel-tornyot, hamis napszemüveget meg kétes eredetű cuccot cipelnek magukon. Ahol megállnak, ott egy pillanat alatt kipakolnak egy pokrócot vagy mini standot, de ha lebukás van, ugyanilyen gyorsan összekapkodnak mindent és már futnak is.

Aztán ott vannak a hírhedt karkötősök: ezek addig-addig kedveskednek, amíg szó szerint el nem kapják a karodat, hogy valami bőrszíjas „barátságkarkötőt” rácsatoljanak — persze pénzért, amit jó eséllyel erőszakkal is megpróbálnak kicsikarni.

Egy másik klasszikus a jól ismert „itt-a-piros-hol-a-piros” csapat. Aki látott már erről riportot, tudja: van egy játékmester, két beépített ember — egyik mindig „nyer”, a másik mindig „veszít”, hogy a gyanútlan turista is beszálljon. Aki bedől, azt pár másodperc alatt megkopasztják, és ha lankad az érdeklődés, egyszerűen szerepet cserélnek. Érdekes módon a gépfegyveres katonákat ez hidegen hagyja, a rendőrök viszont előlük elég gyorsan eliszkolnak, ezért minden banda körül mindig akad egy-két őrszem, aki lesi, mikor jön az igazoltatás.

Az adománygyűjtők is állandó szereplők: legtöbbször romák vagy kiskorú gyerekek próbálnak pár megviselt A4-es papírral pénzt kicsikarni. A legnagyobb trükkjük a kedves „Do you speak English?” kérdés — persze angolul sokszor egy szót sem tudnak, de ha egyszer válaszolsz, rájuk szó szerint nincs menekvés.

És akkor még ott vannak azok, akik mindenféle tiltott holmikat próbálnak rásózni a helyiekre — nálunk csak borotvapengés srácoknak hívjuk őket.

Összefoglalva: az Eiffel-torony tényleg megér egy sétát — de közben nem árt, ha az ember a pénztárcáját is szemmel tartja.

---

Közelről is megnéztük a modern felhőkarcolók negyedét a La Défense-t. A központi tér és a 200 métert is meghaladó felhőkarcolók annyira hatalmasak, hogy az ember itt nagyon kicsinek érzi magát.

Alig fogtuk fel a látványt máris elénk lépett egy középkorú, jól öltözött hölgy, aki tökéletesen beszélt angolul. Hadarva egy percen kifejtette, hogy ő a Der Standard újságírója, és a héten Párizsból dolgozik. Közben megcsörrent a telefonja is, mutogatott a képernyőre, hogy lássuk, egy kollégája hívja, majd kinyomta a mobilt. A táskájából elővett szerződéseket is mutogatva bizonygatta, hogy komoly munkát végez. Azt hittük riportot szeretne készíteni, de a végén elmondta, hogy múlt héten ellopták mindenét. Ezért szeretne tőlünk kérni 2 Eurót (!), hogy tudjon, a mindjárt kezdődő üzleti tárgyaláson kávézni (!). Hitetlenkedő fejet vághattunk, mert meglepődötten kérdezte, hogy „nem hisztek nekem?”. Úgy éreztük valami nem stimmel, ezért továbbálltunk, de a szemünk sarkából kémleltük mit csinál. Több emberhez is odament, volt, akinek 5 percig is beszélt. A telefonja minden alkalommal megcsörrent, amit mindig meg is mutatott (de soha nem hívott vissza), a szerződéseket pedig szintén előszeretettel vette elő újra és újra a papírtáskából. Már 20 percre tartott a detektívtörténetünk, mire valaki adott neki pénzt, ezzel besietett a Five Guys gyorsétterembe.

A sztori zárásaként egy órával később is ott láttuk még, egy öltönyös férfival beszélgetett hosszasan. Nem tudtuk eldönteni, hogy igaz vagy kamu az előadott történet. Mindenesetre az is furcsa, ha egy újságíró járókelőktől kunyerál egy nélkülözhető kávéra, de az is furcsa lenne, ha valaki jó angol tudással, hosszú színjátékok árán szeretne egy-két Eurót kicsalni idegenektől. A „nyomozás” után megállapítottuk, hogy az ilyen történetek miatt érdemes utazni. (2022)

Magyar külképviselet

Magyar nagykövetség:

• Cím: 5 bis, square de l’avenue Foch, 75116 Paris
• Előhívó: 00-33-1 Telefon: 45-00-94-97 - Ügyelet: 00336-83-25-43-62
• Rendkívüli és meghatalmazott nagykövet: Habsburg György
  
• E-mail: mission.par@mfa.gov.hu - Honlap: www.mfa.gov.hu/emb/paris

A konzulátus elérhetősége:

• 7, Square Vergennes, 75015 Paris (12-es Metro vonal, Vaugirard megálló)
• Telefonszám: (33)(1) 56 81 02 30
• Ügyeleti telefon: (33)(6) 83 25 43 62
• E-mail: consulate.par@mfa.gov.hu
• Ügyfélfogadási idő a nyári hónapokban (június, július, augusztus): H-SZ-P 9:00-12:00, K-CS 15:00-16:30
• Vezető konzul : Bíróné-Gulyás Katalin

Egyéb hasznos információk

Dohányzási tilalom

Hasznos információ, hogy Franciaországban tilos a dohányzás a nyilvános, fedett helyeken: pl. pályaudvarokon, repülőtereken, egészségügyi intézményekben, munkahelyeken, iskolákban, éttermekben és kávézókban, irodákban. A dohányzási tilalom megszegőit alapesetben 65 euró helyszíni pénzbírsággal büntetik.

Ünnepnapok:

• Újév
• Húsvét
• Május 1. (a Munka ünnepe)
• Május 8. (Győzelem Napja)
• Áldozócsütörtök
• Július 14. nemzeti ünnepük
• Augusztus 15. (Nagyboldogasszony ünnepe)
• November 1. (Mindenszentek)
• November 11. (Fegyverszünet napja)
• Karácsony
  

Vegyes

,, Nos, hazaértünk,de el kell mondanom,hogy tudja mindenki,a magyar követségre nem számíthat senki külföldön ha bajban van. Ezt mindenki jól vésse az agyába!!!!
Tegnap ellopták a reptérre menet Párizsban a metrón a pénztárcámat.Benne euró és bankkártyák.A kártyákat le tudtam tiltani,ebben mindegyik bank nagyon profi volt.☺Utána volt is 6 sikertelen próbálkozás. Kerestük a rendőrséget, soha egy rendőr mikor kéne, ,tudjátok,Végre több kilométeres séta után megtaláltuk. Jegyzőkönyv felvétel közben tűzriadó volt. Túléltük. Közben a Garancia biztosító is segített: megadta a párizsi magyar követség számát. Itt kezdődött a baj. Mondták,hogy ők nem tudnak segíteni. Gondoltam, azért vannak. Menjünk be hozzájuk és akkor telefonálhatunk.Nem volt nálunk1 euró sem, Ötletek a követségtől: ;ugorjuk át a metrón a kaput, mutassuk meg a rendőrségi papírt, talán beengednek....Hülyébbnél hülyébb ötletek.Mondtam vigyenek ki a reptérre, itthon kifizetem, Válasz: csak nem gondolom,hogy ők erre pénzt tudnak költeni. Mondtam,hogy bizony én pontosan azt gondolom,hogy segítenek hazamenni, bevisznek a konzulátusra, adnak legalább vizet és megszervezik a hazautat. Mint magyar állampolgár az adómból ezt várom el.Azt mondtak,hogy ezt nem teszik meg. Mondom itt vagyunk hárman Párizs utcáin egyetlen fillér nélkül: segítsenek. Mire kapcsoltak a főkonzult, aki elkezdte olvasni nekem a telefonban a jogszabályokat, amire letettem. Otthagytak bennünket az utcán ital, étel, pénz nélkül magunkra. Ekkor véletlenül telefonalt egy magyar orvostanhallgató F. Fanni, aki odajött,segített nekünk a Lufthansa légitársaságnál az utolsó esti gépre jegyet venni, amit egy igazi barát Nikosz K. fizetett ki itthonról. Fantasztikus emberek óriási segitség!!!! Fanni megvette a repülőtérre menő vonatjegyet és adott pénzt ami volt nála, hogy vegyünk valamit enni.
Ma a biztosítónál felolvasták a konzuli szabályozást, amiben benne van,hogy külföldön bajba jutott magyar állampolgárokat haza kell hozni és el kell látni. Nos az adómból és mindenki adójából fenntartott konzulátus ezt nem tette meg. Nagyot csalódtam. !(N.I.)

Fotóegyveleg

gy. l. fotói

Sonkás szendvics, joghurt Eiffel-toronnyal - Ata fotója

V. Jancsi fotója

Vissza az elejére

Kommentek