ÚTIKRITIKA.HU / Párizs

Párizs

  Általános tanácsok|Louvre | Eiffel-torony | Opéra | Montmartre / Sacré-Coeur | Notre Dame | Rue Mouffetard | Egyéb látnivalók | Programok | Olvasmányos linkek

r. gy. fotója

Több párizsi múzeumról külön alfejezetben adunk némileg szubjektív, de egyben praktikus útmutatást. Ide tessenek kattintani. 

Általános tanácsok

Párizs varázsa a részletekben rejlik, és mindenütt ott van körülöttünk. Nem kell az Eiffel-toronyhoz vagy a Louvre-hoz zarándokolni ahhoz, hogy átéljük, mert bárhol megállunk, Párizs apró csodái elénk tárulnak. Ott van például a Jardin du Luxembourg eldugott Szabadság-szobra – tudtátok, hogy a New York-i Szabadság-szobornak több másolata is készült, és Franciaország több helyszínen is „újrahasznosította” az alakját? Amikor erre rájöttem, egy pillanatra meghökkentem, de aztán jókat nevettem rajta. Vagy ott van a Saint-Sulpice-templom oltára mögötti szobor, amely szinte látomásként hat: olyan, mintha a művész legsötétebb óráiban megjelent volna előtte Mária a karján Jézussal, ahogy a hajnal áttöri az éjszaka sötétjét. Ez a jelenet magában hordozza az emberi tapasztalatot, hogy még a legsötétebb éjszakát is követi a fény. És ne feledkezzünk meg a Montmartre házfalain megbúvó graffitikről és installációkról sem – ezek a művészi ötletek friss színeket fröccsentenek Párizs elegáns, vajszínű házaira.

---

,, Életemben nem álltam ennyit sorba soha sehol,úgy, hogy a fontosabb helyekre (Louvre, Eiffel torony) időpontos jegyünk volt, de még így is rengeteg idő bejutni, mert mindenhol biztonsági ellenőrzés (érthető okokból), A Louvre-ban aztán a Mona Lisához most már külön sor van, alsó hangon 45 perc kanyargás, 2 percig nézheted de úgyis beállnak eléd fotózni,nem látod rendesen (a múzeum többi része viszont király, főleg az interaktív táblák,csak csak 1 év kéne,hogy végignézd), Eiffelnél meg a liftetkre vársz félórákat, szóval nem egyszerű(de azért vegyetek elővételben jegyet, mert anélkül tuti még rosszabb). (sz.m., 2019)

Louvre

A Párizsba látogató turista számára a programszervezésben az egyik legproblémásabb feladat eldönteni, hogy mennyi időt is szán a Louvre-ra. Minden további nélkül eltölthet ott az ember egy egész napot, kérdés, hogy lehet-e ennyi világhíres festmény összeadott élményét ilyen hatalmas dózisban kellően feldolgozni. A világ leghíresebb múzeumában az időszámításunk előtti 7. évezredtől 1848-ig terjedő időszak alkotásai láthatók, mintegy 35 ezer darab! Egy számítás szerint, ha minden kiállított tárgyat egy percig néznénk meg, akkor négy és fél hónapot kellene a Louvre-ra szánni.

cs. k. fotója

A három legjellemzőbb ésszerű megoldás:

1. Ha nagyon oda vagyunk a művészettörténetért, akkor két-három különböző nap vissza-visszatérünk 2-3 órára. Hátrány, hogy mindannyiszor újra sorba kell állni.
2. A múzeum térképét tanulmányozva, előre csinálunk egy haditervet, ami erős szelektálást, a fő csapásirányok (pl. bizonyos századok, stílusirányzatok, kedvenc festők stb.) meghatározását jelenti.
3. Olyan vezetett múzeumlátogatásra fizetünk be, amely hatékonyan a szenzációsabb, legismertebb alkotásokra összpontosít, átsietve akár több termen is.

Hasznos tanácsok:

• Az interneten is tájékozódhatunk a kiállított műalkotások helyéről, felosztásáról, elhelyezkedéséről, és az internetes jegyvásárlásról. Az előző linkre kattintva a " skip the line" megoldást, azaz a sorban állás kihagyását kell választani.
• Mivel nincs elegendő létszámú személyzet, gyakran zárva tartanak egyes termeket. Jobb előre tájékozódni, hogy melyek azok. Nyilván a Mona Lisa terem átmeneti bezárását nem merik megtenni. Az egész múzeumnak is lehetnek szünnapjai, azaz erről is előre tanácsos tájékozódni.
• Érdemes előre megvenni a jegyet. A Carrousell metró megálló közelében, a Louvre Carrousel nevű bejáratánál (99 rue de Rivoli) van jegyárusító automata.
• Tilos fényképezni a Louvre-on belül.
• Különösen nyáron hosszú sorokra kell számítani (akár 2-3 óra is!). Az év átlagában gyakran meg lehet úszni 20-30 perce várakozással. Minden hónap első vasárnapján több más párizsi múzeumhoz hasonlóan a Louvre-ba is ingyenes a belépés. Ez príma dolog, de el lehet képzelni, hogy milyen tömegek élnek ilyenkor ezzel a lehetőséggel.
• Ne az üvegpiramisnál lévő bejárattal próbálkozzunk, mert ott van mindig a leghosszabb sor. Érdemes a kilenc órás nyitásnál pontosan ott lenni, mert a csoportos hordák inkább 10 óra felé érkeznek (előbb reggeliztetik őket).
• A szelektálásnál ne hagyjuk ki: az itáliai festőket, első emelet, Denon-szárny, a flamand festőket, 2 emelet, Richelieu-szárny, egyiptomi gyűjtemény, földszint, Sully épületszárny.
• A legnagyobb tömeg a Mona Lisa és a milói Vénusz előtt sűrűsödik össze.
• A 10 eurós felnőtt belépőjegy igazán korrekt.

cs. k. fotója

"A d’Orsay múzeummal ellentétben a Louvre nekem túl sok(k) volt, szinte feldolgozhatatlanul sok kincs van benne. A Louvre meglátogatását tervezőknek: minden hónap első vasárnapján ingyenes lehet bemenni a Louvre-ba, érdemes ezt kihasználni. Viszont aznap jó korán oda kell menni, hogy ne menjen el sok idő a sorban állással. A főbejáraton kívül van egy mellékbejárata is (ha jól emlékszem az 1. metró aluljárójánál), itt mindig jóval kevesebben vannak, mint a főbejáratnál." (Ildi)

---

"Aki kimondottan a Louvre iránt érdeklődik, annak érdemes a látogatást 2-3 napra betervezni, naponta pár órára, mert egyben megemészthetetlen és nagyon tömény. Én idegenvezetőként csak az „5 csillagos” látnivalókat mutattam meg az utasaimnak, melyeken nagyjából 2-2,5 óra alatt tudunk végig menni, de a diákcsoportok tagjai (főleg a kisebbek) volt, hogy 2 óra után lerogytak a folyosóra és sírva fakadtak, hogy nem akarnak tovább menni. A múzeumban meleg van, tömeg és fülledt, párás a levegő." (Gerda)

---

A párizsi Louvre múzeum 2024-ben is kiemelt figyelmet fordít a látogatók biztonságára, különösen a zsebtolvajlás megelőzésére. A múzeum területén fokozott biztonsági intézkedéseket vezettek be, beleértve a megnövelt számú biztonsági személyzetet és a modern megfigyelőrendszerek alkalmazását.

A látogatóknak javasolt, hogy értékeiket biztonságosan tárolják, és legyenek éberek a zsúfolt területeken.

k.p. fotója

Párizsban természetesen nem hagyhattuk ki a Mona Lisát és a Louvre-t sem. Az élmény már azzal kezdődött, hogy a forró augusztusi napon órákig álltunk sorban a bejutásért. Amint végre bejutottunk, olyan műalkotások mellett haladtunk el, mint a milói Vénusz, Szamothrakéi Niké márványszobra, Michelangelo és Leonardo művei – mintha csak egy tankönyv lapjai keltek volna életre. Ahogy ámuldozva barangoltunk a termek végtelen labirintusában, végre elértük azt a helyet, ahol a híres Mona Lisát kiállították. Azonban első pillantásra sehol sem láttam – egy nagyobb turistacsoport teljesen eltakarta előlem. Végül megpillantottam egy falba süllyesztett beugró mélyén, üveg mögött a híres festményt, amely távolról csak egy kicsi és sötét képként tűnt fel. Kissé hitetlenkedve néztem a szüleimre, hiszen nemcsak Mona Lisa mosolyát, de még az arcát sem láttam tisztán

---

,, Nagyon ajánljuk a Louvre péntek esti látogatását, ugyanis ezen a napon egészen 21:45-ig tart nyitva és egyáltalán nincsen tömeg, még a Mona Lisa-hoz is egészen könnyen oda lehetett férni. (M. Fanni) 

---

Mona Lisa: Körülbelül negyven tarkót kellett átvészelni, hogy végre rá tudjak vetni egy pillantást, de őszintén szólva többet láttam a körülötte ücsörgő őrökből, mint magából az asszonyságból. Nagyon kíváncsi voltam, tényleg követ-e a szemével, bármerre is mozog az ember, de egy előttem hullámzó turistacsapattal és némi agórafóbiával ez a teszt nem igazán jött össze. Próbáltam jobbra-balra ugrálva valamit kivenni a háttérből, de közelebb tolakodni már nem mertem.

Mégis megérte! Ez ugyanis az a terem volt, ahol végre előkaphattam az előre becsomagolt reggelimet. Tekintve, hogy a Louvre-ban egy szendvics is simán tíz euró körül van, jobban jártam a hozott tésztasalátámmal. Egész végig azon agyaltam, hol tudom úgy megenni, hogy ne legyen belőle galiba. Szerencsére a teremőrök annyira le voltak foglalva a tolakodó tömeggel, hogy senki sem foglalkozott azzal a lánnyal, aki a sarokban nyugodtan előszedte a salátáját, és a helyzet abszurditásán nevetgélve el is fogyasztotta.

A sztár - k.p. fotója

,, Nyitáskor már ott voltunk a helyszínen. Mivel 26 év alattiak vagyunk mindketten, így a 0€-s jegyet megvettük előre és nagyon gyorsan bejutottunk. A múzeum iszonyatosan nagy, mi kb 3 órát töltöttünk bent, de így sem néztünk meg mindent. Amit a Mona Lisa-nál leművelnek az emberek az elég vicces, ugyanis ott külön sorban állás van. Konkrétan egy mini éhezők viadalát láthattunk csak azért, hogy fotót lőhessenek a festménnyel. (2022)

Eiffel-torony

Érdekességek az Eiffel-toronyról:

• A 324 méter magas torony összes anyaga beleférne egy 12 méter átmérőjű fémgömbbe
• Ha a torony anyagát egy akkora területre tömörítenénk össze, amekkora felett jelenleg áll az építmény, a kapott "fémtömb" magassága mindössze 6 centiméter lenne
• Ha elképzelnénk azt a legkisebb hengert, amelybe éppen beleférne a torony, az ezzel egyező térfogatú levegőmennyiség többet nyomna, mint a torony maga
• A torony az anyagok könnyűsége ellenére olyan erős, hogy 1999-ben 214 km/h-ás széllökéseket is kibírt - mivel a torony saját súlya pont ellen tud tartani a szél erejének, így nem dől semerre
• A torony szerkezetének kiötlésekor Gustav Eiffel a csontok belső szerkezetét vette alapul - a csontok belseje, bár szivacsos elrendezésű, nagyon erős tud maradni
• Amikor a torony megépült, Eiffel-t rengeteg kritika érte, amiért egy acél-monstrumot épített, pedig ő szándékosan hagyta csupaszon az építményt, hogy látni lehessen a mérnöki zsenialitását

V. J. fotója

"Fontos tudni, hogy az Eiffel-toronyba való feljutásra főszezonban min. 2-3 órát kell szánni. Külön sor van a pénztárakhoz és külön sor a liftekhez! Külön van a gyalogos és külön a liftes pénztár, így nagyon kell figyelni, hogy melyik sorba állunk be. Ha túl nagy a szél vagy feltorlódott a tömeg, akkor a 3. szintet ideiglenesen le szokták zárni. Érdemes úgy időzíteni, hogy még világosban menjünk fel, de már sötétedéskor jöjjünk le. Én azt szoktam javasolni, hogy ne a toronyba menjünk elsőként, amint megérkezünk Párizsba. Előtte hagyjunk időt magunknak a város felfedezésére, mert az igazi élmény, hogy ha fentről be is tudjuk azonosítani, hogy mit látunk és merre jártunk." (Gerda, 2012)

Tanácsok az Eiffel toronyhoz:

• Interneten lehet meghatározott időre szóló jegyet venni és akkor legalább a pénztáros sort meg lehet úszni.
• A sorok elkerülésének másik módja a reggeli vagy az esti látogatás. A múzeumbérlettel is el lehet kerülni a sorban állások egy részét. Lefelé menet is van jócskán sorban állás! Aki jó erőben van, az a lépcsőzést is bevállalhatja. Jó mulatság és megtakarítás (liftpénz kimarad).
• Teljesen fent a toronyban egy Champagne-nyal (10-15 euró) lehet cicomázni az élményt.
• Sokak szerint a legjobb kilátás a második szintről van, a harmadikról már alig lehet beazonosítani a helyeket.
• Mindenképpen tanácsos dzsekit, leginkább valami kapucnis kabátot vinni, mert a napsütéskor is erős a szél, és fent bizony hűvös van.
• Gyermekkocsival vagy tolószékkel komplikált a látogatás, mert a második lift túl szűk.
• A torony tetején lévő vécé meglepően tiszta, legalábbis a többi párizsi nyilvános illemhelyhez képest.

Fentről a látvány - V.J. fotói

"Aki nem akar felmenni, pénzt költeni, sorokban állni, az csinálhat úgy, mint a helyiek. Leheveredik a toronynál a zöldre és piknikkel. Az Ecole Militaire metrómegállónál van egy szupermarket és ott be lehet vásárolni hozzá. A takarékos emberek kihagyhatják a tornyot anélkül, hogy le kellene mondaniuk valami fentről lenézéses párizsi élményről. A Sacré Coeur templom tetejéről és a Galeries Lafayette áruház tetőteraszáról ingyen lehet Párizsra ránézni és még sorba sem kell állni." (Zoltán, 2012)

---

"A torony körül hatalmas volt a tömeg, de valahogy nem zavart. Beszippantottam a friss tiszta júliusi levegőt, és engedtem, hogy a bőrömön is érezhessem a párizsi hangulatot. Olyan kifinomult és letisztult. Úgy éreztem, akkor ott magam, mintha ledobtam volna a láncaimat és felszabadultam volna. Könnyed elégedettség töltött el és leírhatatlan boldogság, hogy igen, igen sikerült. Itt vagyok és élvezhetem ezt a csodát." forrás

---

"Kígyózó sorok állnak a bejáratnál, de az interneten vásárolt jeggyel nagyon gyorsan be lehet jutni. Lifttel lehet felmenni a 3. szintre 276m magasságig. Itt már néha megremeg az ember lába. A vasszerkezet teljesen nyitott, talpunk alatt fütyül a szél, néha érezhetően kileng. Aki egy kicsit tériszonyos, az itt nehéz perceket élhet át! Bizony, Orsika is ezen kevesek közé tartozik, de itt nincs alternatíva. Ezért a látványért mindent odadob az ember! Csodálatos! Odafent a szemünkkel újra körbejártuk Párizst, az elmúlt 3 napban látottakat egytől egyig mind beazonosítottuk. " forrás

---

,, Az Eiffel torony meglátogatása, illetve a legfelső szint megmászása kihagyhatatlan élmény. Érdemes elég időt szánni rá és felülről megkeresni a nevezetesebb pontokat, ahol esetleg már jártunk, úgy még nagyobb élményt nyújt.
A biztonsági ellenőrzés itt is szigorú, csak kisebb táskát érdemes magunkkal vinni napközben a városnézéshez, de ez a zsebtolvajok miatt egyébként is kifejezetten ajánlott." (Mázsár Fanni, 2016)

---

Getyourguide-on vettem a jegyet, mert a hivatalos oldalon már nem volt. Egy nagyon helyes.... akarom mondani felkészült idegenvezető sráccal mentünk. Minden a tájékoztatás szerint volt, a végén mehettünk magunk, amerre akartunk. Megvettem a toronyig a jegyet és nem bántuk meg. Már a 2.-ról is fantasztikus a kilátás, de azért aki teheti, szerintem érdemes felmenni. (n.d., 2022)

K-T. Gy. fotója

Opéra (Palais Garnier)

A magyar turista nyilván összehasonlítást tesz a párizsi és a pesti Operaház között. Ha csak az épület külseje számít, akkor az összehasonlításból a párizsi vesztesen jön ki. Sok turista számára a párizsi Opera inkább a tájékozódási pontok egyike, rengeteg párizsi számára pedig, a fő találkahely. Aki látta az Operaház fantomját, annak érdemes a belső részt is meglátogatni, akár vezetett túra formájában is. A körbevezetés másfél órás, de csak olyanoknak való, akiket igazán érdekel az operaház részletes története. Amúgy inkább az egyéni körbenézés ajánlott. A párizsi operában sokak sajnálatára nincs a repertoárban a musical, többnyire balettelőadásokat lehet látni. De műsoron van Lehár Ferenc Víg özvegye is.

Az Opera Garnier belül tobzódik a pompában, az aranyozott díszítettségben, a csillogásban. Jó proccos az egész. A lépcsőház impozáns. Érdekesség, hogy 1963-ban megbízták Marc Chagall-t, hogy fessen a nézőtér felé a kupola mennyezetére olyan új festményt, ami a fiatal nemzedékeket becsalogathatná az operába. A jellegzetesen Chagall-os freskó ma is megcsodálható, de az idegenvezetők sem tudják megmondani, hogy a megbízatás célja eredményes volt-e. Ha a látogatáskor a belépőjegyért túl sokan állnak sorban, lehet találni automatát, amely bankkártyára kiad gyorsan jegyet (9 euró). Igazi előadásokra a jegyek – meglepő módon - nem is olyan drágák. Az akusztika remek. A műsorok díszletei hagyományosak, nem mennek bele ilyen téren mindenféle divatirányzatokba.

Montmartre / Sacré-Coeur

Párizs északi peremén, a 18. kerületben magasodik szerényen az a domb, amely a közismert Montmartre negyedként azonosítható be. Fő turisztikai látványossága a Sacré-Coeur, amely megközelíthető sokféleképpen. Gyalog sok lépcsőzéssel, fogaskerekűvel és busszal. A fogaskerekű megállójánál gyakran nagy a sorban állás. A kisbusz induló állomásán viszont biztos lehet találni szabad ülőhelyet.

A Sacré-Coeur meglátogatása ingyenes. Szinte bármilyen napszakban csodás onnan a kilátás. Sokak szerint azért este a legszebb innen a kilátás a városra. A római katolikus templom harangja a legnagyobb Franciaországban. A templom közvetlen közelében a festők, karikaturisták., mindenféle utcazenészek, hülyéskedő helyi fiatalok igazi párizsias légkört teremtenek. Kár, hogy a bazilika előtt sok a nyomulós zugkereskedő. Van köztük olyan agresszív is, hogy szabályosan feltartóztatja a turistát a mozgásában. Közben éberen figyelik, hogy mikor jönnek a zsaruk. Érdemes a Sacré-Coeur mögött is időzni. Ott van egy kis park, szép kőpadok, nyilvános vécé. Nincs arra olyan sok turista.

A bazilika meglátogatását praktikus összekötni a Montmartre negyed felfedezésével. A negyed roppan élénk légkörű a sok étteremmel, sétáló emberrel. Jó, hogy sok helyre le lehet ülni a szabadban.
Egyes vélemények szerint ami nem jó, hogy a negyed azért vesztett sokat hajdani bájából, és már több az ellenszenves zugárus, mint a bohém művész. Negatív dolog az is, hogy a vonzó külsejű éttermek drága, de középszerű ételeket kínálnak. A kávéházak kellemesebbek.

"Szerintem a dombtetőn ékeskedő Sacré-Coeur maga nem olyan nagy durranás. Nekünk a kisfiúkkal az igazi élményt a fellépcsőzés jelentette. A Montmartre számomra egyenlő egy fénykor megidézésével. Ez a boldog békeidő (Belle-Époque), a 19. század utolsó két évtizede, meg a 20. századnak az első világháborúig tartó periódusa, amikor a zenében, a képzőművészetben, a szórakozásban zsongás volt, s igazi bohém világ. Pont olyan, amilyennek a várost szeretné látni az odakészülő utazó. A Montmartre ebből a hajdani bohém miliőből képes valamicskét visszaadni. A környékbeli régi házak egyik ablakánál kis képzelőerővel látható a kikönyöklő festő, aki két ecsethúzás közti szünetben éppen a havi lakbér kifizetésének reménytelenségén rágódik." (Kriszta)

r. gy. fotója

"Mikor besötétedett és a zenészek elmentek, mi is útnak indultunk és benéztünk a galériákkal és rajzolókkal teli utcákba, ettünk kötelező nutellás palacsintát, és bekukkantottunk abba az étterembe is, ahova a festők azért jártak, hogy papírra vessék a burzsoáziát." forrás

---

Vasárnapra a Montmartre felfedezését terveztük, ahol már többször jártunk szép időben. Szinte természetesnek vettük, hogy a „hegyen” mindig süt a nap. Ezúttal azonban a kerület múzeumát vettük célba, ahol eddig még sosem jártunk. Ahogy elindultunk, elkezdett esni az eső. Nem szakadt, de a csúszós köveken és a meredek kapaszkodókon még jó időben is megterhelő a közlekedés a mi korunkban. Szerencsére érkezéskor elkértünk egy esernyőt a portán – egy újabb hasznos szokásunk –, ami most igazán jól jött. Így ugyan nem áztunk meg, de esőben a Montmartre közel sem a legkellemesebb úti cél.

sz.m. fotója

K-T. Gy fotója

Maga a templom szép, de semmi extra, de ingyenes, érdemes rászánni azt a kis időt. A környező kis utcákban meg hagyni kell, hogy elvarázsoljanak. A téren a festők között vannak érdekes, igazán tehetségesek is. Sok arab árus van (rendes üzletekben), de azért lehet kincseket, kézműves ajándékokat is találni. (m.d., 2022)

Notre Dame

2024. frissítés:

Öt évvel a pusztító tűzvész után a párizsi Notre-Dame-székesegyház újjászületésének tanúi lehetünk. A felújítási munkálatok a végéhez közelednek, és a katedrális 2024. december 8-án újra megnyitja kapuit a nagyközönség előtt.

A helyreállítás során nemcsak a tetőszerkezetet és a tornyot építették újjá, hanem a belső tér is megújult, visszaadva a székesegyház eredeti pompáját. A híres harangok is visszatértek, készen állva arra, hogy ismét megszólaljanak és betöltsék Párizs utcáit.

A látogatók számára jó hír, hogy a belépés továbbra is ingyenes marad, így mindenki szabadon csodálhatja meg ezt a történelmi műemléket.

A megnyitót egy egyhetes vallási ünnepségsorozat kíséri, amelyen Emmanuel Macron elnök is részt vesz, ezzel is hangsúlyozva a katedrális kulturális és spirituális jelentőségét.

A Notre-Dame újjáépítése nemcsak a francia örökség megőrzését szolgálja, hanem az emberi kitartás és közösségi összefogás szimbóluma is. Alig várjuk, hogy újra beléphessünk e falak közé, és átélhessük a történelem és a művészet találkozását.

A Cité-szigeten álló katedrális a világ legtöbbször fotózott temploma. Évente 12 millióan látogatják. Elképesztő. Pedig Franciaországban van néhány katedrális, amely vetekszik szépségben vele. Például a rouen-i vagy a bourges-i. Hírnevét bizonyosan nagymértékben növelte Victor Hugo műve (1831) a Párizsi Notre Dame.

A katedrális belsőjének élvezetét nagymértékben rontja a turistatömeg, ráadásul a látogatók egy része egyáltalán nem viselkedik illendően, sok a hangoskodó. A csodás ablakokat, a hatalmas boltívek méltóságteljességét szerencsére így is lehet csodálni. Belül nagyobb a katedrális, mint amire az ember a külső dimenziója alapján az ember gondolná. A katedrális fényképezéséhez a fénykörülmények délután és este a legjobbak. A hosszas sorban állás elkerülése szempontjából viszont előnyösebb 10 óra előtt érkezni és a katedrális belsejével kezdeni.

A toronyba történő felmászáshoz minimum félórás sorban állást kell kibírni. 10 percenként 20 embert engednek fel. Megéri várakozni, mert fentről a kilátás szenzációs. 387 lépcsőfokból áll a feladat. A katedrális előtti tér a sorban állókon kívül tele van utcazenészekkel, mutatványosokkal. Quasimodo is mutatkozik, néha több példányban is. Megfelelő távolságban állva hatalmas élmény látni a gótikus katedrális frontoldalán a fotókon annyiszor látott, virágos rózsaablakot. Önmagában a Notre Dame elhelyezkedése, környéke is lenyűgöző, szívet megdobogtató.
A belépés ingyenes!

"Sokan meglepődnek a Notre Dame-ba lépve, mert ha nincs mise nagyon sötét belül. Aki szeretne felmenni a tornyába, menjen oda nyitásra, mert különben órákat kell várni arra, hogy fölengedjék."

Rue Mouffetard

rü muftár

"Kedvenc szombat délelőtti utcám. Rengeteg embert beszéltem már rá arra, hogy szombat délelőttjén feltétlenül iktassa programjába a Rue Mouffetard-t. (Támpont lehet a Place Monge metrómegálló.) Párizs egyik legrégebbi utcája keskenységével, lejtősségével, kanyargósságával, zajaival a 17-18 században játszódó, régi francia kosztümös filmek hangulatából idéz meg sokat. Ha ott vagyok, az utcán állva tán azt várom, hogy a kardját rutinszerűen lóbáló Cartouche-nak az éppen ügyeletes ellenfele megkereséséhez felajánlhassam a telefonomba beépített GPS áldását. Még azt sem zavarna, ha rájönnék, hogy a szolgálataimat elfogadó Cartouche nem is hasonlít Belmondora.

A mai hangulatából is kikövetkeztethető, hogy a rue Mouffetard soha nem volt az előkelőségek sétálóhelye. Itt az utcai kirakodóvásár zsúfoltságában voltak finom illatok is, de jócskán orrfacsaró szagok. A pórnép lökdösődött, itt-ott krakélerek kentek le egymásnak néhány maflást.

Nem érdemes tagadni, hogy ma már nem lehet az igazi ez az utca sem. Egyrészt méltán felkapott a turisták körében, és az utca sok kis vendéglőjében a külföldiek vannak többségben. A hétfő kivételével minden nap kipakoló árusok grimaszolnak, hogy a japán turista bőszen fotózza a pompás zöldségeket, húsokat, kagylókat, anélkül, hogy bármit meg is vásárolna. Tulajdonképpen azért érdemes szombat délelőtt odalátogatni, mert, akkor ott a helyi párizsiak nagy szakértelemmel tényleg vásárolgatnak, és így valamennyire hitelesebb a piacos utcai hangulat." (Jani)

Egyéb látnivalók

Legszebb terek

• A nagyon régi Place des Vosges  (plász dé vozs)
• az elegáns Place Vendôme (plász vandom)
• a pici Place de Furstemberg
• a méretes Place de la Madeleine (plász dö lá mádlen)
• a bohém Place du Tertre (plász dü tertr)
• a fiatalos Place Saint André des Arts (szent andré déz ár)
• és persze a Place Charles de Gaulle Etoile (plász sárl dö gol)

Legszebb hidak

• A réges-régi Pont Neuf (pon nöf)
• a régi Pont Mirabeau (pon mirabo)
• a modern Passerelle Simone de Beauvoir (pászárel szimon dö bovoár)
• a gazdagod dekorált Pont Alexandre III.
• Pont de la Tournelle (pon dö lá turnel)
• Pont de l'Alma

Legszebb passzázsok

• Galerie Vivienne
• Galerie Colbert
• Passage des Princes
• Passage du Grand-Cerf
• Passage Brady (Kis India)

Legszebb buszútvonal - A 69-es busszal kb. 20 perces út, amelynek során lehet látni:

• a Pére-Lachaise temetőt (per lásez)
• a Place de la Bastille-t
• a Rue de Rivolit
• a Notre-Dame-ot
• a Tuileriák kertjét
• a Musée d'Orsay-t és az Invalidusokat is
• a végállomása pedig az Eiffel-toronynál van

Invalidusok

"Szóval itt, a dóm Szent Lajos kápolnájában pihen Bonaparte, ebben a vörös kőkoporsóban. Szerintem nem kell franciának lenni ahhoz, hogy az embert átjárja valami emelkedett érzés, mialatt körbesétál a külön neki kialakított kriptában. Nem akarom itt sem az érdemeit, sem a negatívumait felemlegetni; Napóleon az Napóleon. És itt van, ebben a szarkofágban. Ennyi." forrás

Père Lachaise temető

(per lásez)

"Vannak itt művészek, politikusok, természettudósok, gasztronómusok, libanoni hazafiak, iráni filmesek, örmény kereskedők, breton homoszexuálisok, zsidó ügyvédek, továbbá Nobel-díjasok, anarchisták, marsallok, diplomaták, hercegek, hasbeszélők, szakszervezeti vezetők, kábszeresek, filozófusok, építési vállalkozók, sportolók… szóval mindenki találhat olyan síremléket, amely előtt elácsoroghat pár percet. Ha a Hupikék Törpikék egymás után csendben elhunynak, szerintem ide fogják temetni őket is (jó jó, tudom, belgák a szerencsétlenek, de akkor is frankofónok!)." forrás

---

"Jim Morrison sírja: Előttem nem teljesen világos okból a holttestet nem vitték haza, hanem Párizsban, a Père Lachaise-ben temették el, alig négy nappal a halála után. A hatos parcellában található sír (megjósolható módon) évtizedekre a fanok találkozóhelyévé vált. Ha azokat az üres üvegeket, amelyeket a temető karbantartói az elmúlt 37 évben a sír környékéről összegyűjtöttek, én válthatnám vissza, akkor most nem itt ülnék ennek a huzatos Köztes-Európának a közepén, a billentyűzet fölé görnyedve, olykor feljebb tekerve a fűtésszabályozó gombot a radiátoron, hanem valahol a Karib-térség egyik luxusvillájának medencéjéből kiáltanék a mixernek, hogy: még egy daiquirít nekem és egy mojitót Csurinak, por favor!" forrás

---

,, Elképesztő, hogy ki mindenki nyugszik itt, a teljesség igénye nélkül: Balzac, Delacroix, Apollinaire, Edith Piaf, Jim Morrison, Rossini, Sarah Bernhardt, Chopin, Gilbert Becaud, Moliere, La Fontaine, Marcel Proust, Oscar Wilde, Modigliani, Henry Salvador. Körülbelül egymillió ember nyughelye és az viszont bizonyos, hogy a Père-Lachaise a világ leglátogatottabb sírkertje, évente százezrek zarándokolnak el ide. (2018)" forrás

---

1 órát szántam rá, de tovább maradtunk és az is kevés volt. Hangulatos séta és érdekes volt keresni a hírességeket. Chopin, La Fontaine, Jim Morrison, Édith Piaf, Balzac és még sokan mások nyugszanak ott. (n.d.)

Más:

---

,, Bastille: Nagyon elkeserítek mindenkit. Nekem hatalmas csalódás volt amikor először arra jártam, hogy egy darabka fal kevés, annyi sem maradt a régi Bastille vár falából. A téren az Opéra Garnier operaház testvére áll: az Opera Bastille. Nem mellesleg a diákok és fiatalok kedvelt városrésze, a Bastille környékén rengeteg klub és szórakozóhely van. (2016)" forrás

---

„Olajfinomító” – ez volt a legenyhébb, egyben a leggyakoribb pocskondiázó jelző, amellyel a párizsi Georges Pompidou Központot, népszerű nevén a Beaubourg-t emlegették létrehozásakor színei és inkább ipari komplexumot idéző külső struktúrái miatt és így emlegetik sokan ma is. Az azonban kétségtelen, hogy a 40. születésnapját ünneplő kultúrcentrum a modern művészet kedvelőinek egyik legizgalmasabb találkahelye lett Európában. (2017)" forrás

---

,, A Champs Elysées az egyik leghíresebb és legikonikusabb utca a világon. Múzeumok, elegáns éttermek és ötcsillagos hotelek sorakoznak rajta, valamint a legfontosabb divatmárkák boltjai is. Az egyik legdrágább bevásárlóutca a világon.

Azonban az idő nagy részében alig lehet megmozdulni a turisták áradatától. Az éttermek, kávézók teraszai is rendre zsúfoltak. A Travel + Leisure kiadvány beválasztotta 95 leginkább túlértékelt látványosság közé a világon, arra hivatkozva, hogy a Diadalívtől és az üzletektől eltekintve az utca kevés vonzerővel bír. (2019)" forrás

---

,, A Defense negyed hivatalosan már nem is Párizs. Ez a város másik arca, ugyanis ez a rész tele van felhőkarcolókkal. Érdemes egyet sétálni a magas épületek között, illetve a fotózás szerelmeseinek ez is egy paradicsom. "

sz.m. fotója

Programok

"A Clignacourt (kilnyankor) piacra mentünk. Hét órakor elindultunk és meglepődve tapasztaltuk, hogy még majdnem sötét van, szinte még senki nincs az utcákon. Ugyanis Párizsban egy órával később kel a nap, de ennyivel később is nyugszik. Este 11-kor még nyüzsög a város, ilyenkor vacsoráznak, randevúznak az emberek. Megállapítottuk, hogy a párizsiak nem igazán szeretnek korán kelni. Sőt egyáltalán nem szeretnek! Most vált világossá, hogy a szállodában a recepciós kolléga miért volt olyan morcos minden reggel, amikor extra nekünk kellett az ajtót kinyitnia. Szerintem nem tudta elképzelni, hova a bánatba megy ez a két marslakó hajnalonként. A piac sem kezdődött 8 óra előtt. De aztán beindult a forgatag, többnyire bevándorló árusok kínálták portékáikat. Jót bámészkodtunk, mellesleg jól bevásároltunk, mert minden nagyon olcsó volt. Ruha, cipő, bizsu, táska stb. Határ a csillagos ég! Pontosabban inkább a kézipoggyász!" forrás

---

"A Moulin Rouge környékén még rengeteg sztriptíz bár és szex shop van. Igen, a franciák előszeretettel hódolnak ilyesfajta szórakozásnak és ezt egyáltalán nem rejtik véka alá. Mindig is élenjárók voltak, régóta tudják, mitől döglik a légy! ( …vagy a nő?) Érthető, hogy egy egész városrész szolgálja e nagybecsű kultúra virágzását." forrás

---

,, Az Eiffel toronyhoz közel, gyalog távolságra található az Aquarium de Paris. A magas belépődíj miatt csak a kisgyerekes családoknak, illetve cápa rajongóknak ajánljuk a látogatást, azonban nekik nagyon. Fantasztikus a cápa alagút, ahol többféle cápa is megtalálható, illetve még érdekes volt számunka az a rész, ahol különböző medúzák voltak színes megvilágításban." (M.F., 2016) 

Olvasmányos linkek

,, A szombat reggelt egy sétával kezdtünk a Luxemburg kertben. Nagyon ajánljuk a délelőtti látogatást, ugyanis ekkor igazán nagy ott az élet. Különböző sportolási lehetőségek vannak, fantasztikus látvány, amint a fiatalok kosárlabdáznak, az idősebbek különböző táncos harcművészeteket tanulnak, rengetegen futnak, valakik pedig csak sétálnak, vagy egy padon csodálják a látványt. (M. Ff., 2016)

---

"Ha a sétához hideg van, vagy a művészetek iránt érdeklődtök, a városban pompás múzeumok közt válogathattok. A kiállítások iránt érdeklődő párok feltétlenül nézzék meg a nyitvatartási időket: egyrészt azért, melyik nap találják zárva az intézményeket, másrészt pedig érdemes megtudni, van-e valamelyik nap hosszabbított nyitva tartás. A világhírű Louvre például keddenként zárva tart, viszont szerda és péntek esténként egészen 21.45-ig nyitva van. Ha késő este keresitek fel, egészen biztos kisebb tömeggel találkoztok, hiszen a turisták nagy része ilyenkor már a vacsorához készülődik. A Pompidou-központ is keddenként van zárva, itt viszont minden nap este 9-ig látogathatóak a kiállítások – érdemes ide is későn érkezni, ha nem akartok csoportokkal sodródni egyik teremből a másikba. A város különleges tematikus múzeumai közül a szerelmespároknak elsősorban az Erotika Múzeumot és a Csokoládé Múzeumot ajánlom, de szinte kötelező program a Rodin Múzeumban a Csók megtekintése is." forrás

sz.m. fotója

---

"Kora este van, az Eiffel-toronnyal szembeni Trocadero sétány lépcsőin álldogálok, ami leginkább egy szabadtéri fesztiválra hasonlít, tele a torony irányába hömpölygő tömeggel, a lépcsőkön ücsörgő fiatalok százaival, tíz centis, műanyag Eiffel-tornyokat árusító bevándorlókkal (egy egész hadsereg van belőlük), fényképezgető turistákkal, és önjelölt pantomimesekkel, "élő-szobrokkal", táncművészekkel. Egyik extrovertált, csuklópántokkal, térdvédőkkel felszerelt képviselőjük egy gettóblaszterből üvöltő dubstepre próbál brékelni borzalmasan suta mozdulatokkal. Nem is a szerencsétlensége felháborító, inkább az arroganciája, és nem csak engem borít ki, hanem egy pezsgősüveggel közlekedő párt is, akik spiccesen, imbolygó mozdulatokkal beállnak mellé, és Az utolsó tangó Párizsban című klasszikust idézve spontán, kegyetlen és gyilkos paródiát vezetnek elő. Úgy festenek, mint akik egy buliba indultak, csak túl jól sikerült a bemelegítés, de az alkalmi közönség – köztük jómagam – lelkes tapsban tör ki, amiért ilyen stílusosan tették helyre minden idők egyik legönhittebb és legbénább break-táncosát." forrás

---

A vasárnap esti sétánk a Montmarte-on vitt keresztül egészen a Sacre Coeur székesegyházig, amit éjjel kivilágítanak, illetve innen is gyönyörű kilátás nyílik az éjszakai Párizsra. Montmarte-on érdemes megállni az egyik pékségben, ugyanis nagyon érdekes, ez a rész kicsit mediterrán falu jelleget ad, a cukrászdákban pedig nagyon finom francia sütemények kaphatóak a croisson-ok mellett.

Hazafelé sétálva megnéztük még a Moulin Rouge-t is kivilágítva, javasoljuk, hogy inkább sötétben nézzük meg, napközben kicsit lehangoló a környék a sok szemét miatt. " (M. F., 2016)Ö

---

,, A bicajozás végállomása Párizs új must see épülete, a Bois de Boulogne parkban nemrég nyitott Fondation Louis Vuitton ház volt. Aki járt a bilbaoi Guggenheim Múzeumban valószínűleg azonnal felismeri Frank Gehry stílusjegyeit. Az egyenestől idegenkedő sztárépítész munkái mindenhol turista attrakciónak számítanak. Ez a cél itt is teljesült, ha a benne foglalt aktuális kiállítást nem is annyira zsötemezzük, a messziről hatalmas vitorlákkal haladó hajónak tűnő épület maga biztosan nem fog csalódást okozni. Ráaádásul most Daniel Buren „Fény Obszervatóriuma” fut végig az épületen, a művész a vitorlák üvegtábláit színes fóliákkal pepitázta be, ami a mindent betöltő nagy párizsi szürkeségben elég sokat dobott a komor hangulaton. Számos terasz és zegzug bolyongható be, épp titanicosat is lehet játszani egyik irányba az Eiffel toronyra, a másikba meg a La Défense felhőkarcoló skyline-ra vadászva. Bent kortárs kínai művészek kiállítása van augusztusig, megtekintésre érdemes. Átvilágítás, táskakutatás itt is van. Azt nem tudom hamis Vuittonokkal beengednek-e, de a hely annyira kifinomult és előkelő, hogy a bárban a csirkefalatkákat is csirke-osztrigának hívják. A mellettünk ülő spanyol csapat egyik hölgy tagján a nevetség szintjéig minden LV monogramos volt. Pedig mennyivel szebb az én burmai chin törzsi szövésű sálam! (2016)" forrás

---

,, Párommal 4 felejthetetlen napot töltöttünk Párizsban, ami alatt igyekeztünk minden percet a lehető legjobban kihasználni. Szerintem érdemes a programot nagyjából előre megtervezni, így egyrészt biztosíthatjuk azt, hogy minden számunkra fontos állomásra jusson elegendő idő, másrészt pedig elkerülhetjük a hosszas sorban állásokat az előre megvásárolt jegyekkel. A tervezéssel kapcsolatban, hogy mire mennyi időt érdemes szánni, érdemes kikérni egy utazási tanácsadó (e-mail cím a végén), vagy tapasztalt ismerős véleményét, ugyanis ez teljesen egyéni, a programot úgy érdemes összeállítani, hogy tisztában vagyunk azzal milyen típusú utazók vagyunk, mik az elvárásaink, milyen látványosságok kötnek le minket igazán.

A gyönyörű szállodánk a Luxemburg kerttől 10 perces sétára helyezkedett el. Igyekeztünk - ahova csak tudtunk - gyalog menni, ugyanis úgy gondoltuk, hogy leginkább így lehet igazán megtapasztalni egy város hangulatát. Ebből kifolyólag esténként mindig úgy értünk haza, hogy nagyon fájt a lábunk, de azt gondoljuk, hogy a látvány és hangulat, amiben a hosszú séták révén részünk lehetett, mindent megért. Ha most azonnal visszamehetnénk, újra ugyanazzal az örömmel sétálnánk végig a Diadalívtől kezdve a Champs-Élysées-n át a Concorde térig, majd át a Tuileriák kertjén a Louvre múzeumig. (fanni.mazsar@vista.hu, 2016)

---

"Száz szónak is egy a vége a Louvre nem egynapos program. Ez az a hely, ahol heteket lehetne elidőzni. Emlékeztek mit írtam az előző párizsi élményeim között? „Ha érezni akarjuk a várost, akkor nem elég 2-3 napra mennünk, legalább egy hetet töltsünk el a francia fővárosban, ha már élvezni is akarjuk a párizsi életet és mindazt, amit a város kulturálisan, gasztronómiailag, történelmileg és építészetileg nyújthat nekünk, akkor vagy menjünk többször vissza, vagy egyből maradjunk ott úgy 2-3 hónapra, bár ezt sajnos kevesen tehetik meg.” Nos igen, értitek már Adyt, Márait és Lolát, József Attilát, Illyés Gyulát etc.? Én igen, aki a művészetet kedveli, az legalább egyszer elmegy Párizsba. S ha ezt csak rövid ideig teheti meg, akkor a Louvre helyett menjen inkább a kisebb múzeumokba.

Egy délelőtti programnak tökéletes élményt nyújt a sokszínű Rodin múzeum. Az épület, amelyben Rodin lakott, egy kis palota Párizs szívében (innen is látni az Eiffel-tornyot). A kert olyan francia, azaz csodálatos. Rodin művei, a több száz rózsabokor és a formára vágott bokrok, mind-mind egy-egy műalkotás, csak nem ugyanabban a művészeti ágban." forrás

---

,, Csalódást okozott a Diadalív. Tudtam, hogy a Diadalív egy körforgalom közepén áll, de úgy gondoltam, azért be lehet sétálni hozzá, megnézni közelebbről, ha rá felmenni nem is. Nos, a kasszát a Diadalívhez vezető aluljáró bejárata mellé rakták, így mindenkinek, aki nem akar ezért fizetni, csak egy távoli kukkantás jut körülbelül öt sávval odébbról. Az építménynek így esélye sincs impresszívnek lenni. (2017)" forrás

Vissza az elejére

Fotóegyveleg

V. J. fotói

Diadalív - Elter Karcsi fotója

b.i. fotója

Sacré-Coeur - t.k. fotója

Kommentek