ÚTIKRITIKA.HU / Közép-Amerika

Közép-Amerika

Közép-Amerika dióhéjban | Vélemények | Fotóegyveleg

.

Mi sem természetesebb... - V. Jancsi fotója Közép-Amerikában

Közép-Amerika dióhéjban

Az úti kritikus közép-amerikai (a Karib-térséget magába nem foglaló) ranglistája (azaz mennyire érdemes meglátogatni ezt vagy azt az országot):

1. Guatemala (Ha ebbe a régióba jössz, akkor nagy hülyeség kihagyni!)
2. Mexikó (nyugi, tudjuk, hogy Mexikó hivatalosan nem számít közép-amerikai országnak)
3. El Salvador (mert jó lett a közbiztonság)
4. Costa Rica (kár, hogy túlárazott)
5. Panama (ha van elég idő, akkor többet is ki lehet belőle hozni, mint Costa Ricából)
6. Nicaragua (jók az adottságai, de valahogy nem kellemes a légkör)
7. Belize (igaz 2023-ban és 2024-ben az ökoturizmus látványosan nővekszik)
8. Honduras (El Salvador példáját kellene követniük)

Vélemények

Egyesek panaszkodhatnak, hogy Guatemala partjai ellenére alig van jó strandja. Ez igaz. Bár nem láttam sok strandot Guatemalában, egyszerűen nem tudtam, hová kellene menni. Őszintén szólva, bár Közép-Amerikában vannak jó strandok, ez a régió amúgy sem a legjobb választás, ha kifejezetten tengerparti nyaralást keres valaki.

---

Panama és Costa Rica, mint turista úticélok összehasonlítása - Szubjektív vélemény a térségből

"Ha össze kellene hasonlítanom a Costa Ricát és Panamát, akkor a következőket hoznám fel Panama mellett:

• Sokkal több a látnivaló (San Blas szigetek, Bocas del Toro, stb)

• Vannak indiánok, amit Costa Ricaban nem látni (és szerintem nagyon érdekesek)

• Szebb a tengerpart (legalábbis ahhoz képest, ahol mi voltunk)

• Érintetlenebb a táj, nincs annyira megművelve, sokkal bujább

• Sokkal több állat van, nem kell nagyítóval keresgetni őket

• Panama City egy metropolis, rengeteg bevásárlási lehetőséggel, óvárossal, szórakozási lehetőségekkel, jobb közbiztonsággal, mint San Joséban

• Sokkal jobb az idő, nem esik állandóan

• Minden van, ami Costa Ricában: vulkán, kávéültetvény, esőerdő, állatok, tengerpart, még termálvíz is van, ott a csatorna, ami önmagában is egy látványosság.

Nagy elvárásaink voltak Costa Ricával szemben, mert neve sokkal jobban cseng, mint bármely környező országé Közép-Amerikában. Lehet, hogy túl nagyra tettük mércét, mert elvárásainkhoz képest Costa Rica összességben csalódás volt. Távol álljon tőlem, hogy bárkit megsértsek, és főleg Costa-Rica-t nem, de mégis sokszor úgy éreztem, hogy pusztán csak a marketingnek köszönhető Costa Rica érintetlen természetességként csengő neve. A tiszta élet, „Pura Vida” sokszor nem az érintetlenséget, hanem a szervezettséget, emberek által megteremtett tisztaságot, a földek megművelését, rendezett gazdaságokat, kerteket és ültetvényeket jelentett.

Távolról sem láttam Costa Ricában olyan érintetlen esőerdőket, olyan gazdag, természetes állatvilágot, mint Panamában. Kicsit utána olvasva a dolgoknak meggyőződtem érzésem igazáról. A II. Világháború óta Costa Rica esőerdeinek 80%-ka eltűnt, a fákat kivágták és a területet legelőkké alakították szarvasmarha tenyésztésre vagy gyümölcsültetvények telepítésére. Az 1990-es években Costa Rica erdőirtási rátája a világon a legrosszabb volt. Kétségtelen tény, hogy rengeteg tehenet láttunk csodálatos legelőkön, óriási, rendezett pálma-, banán-, ananász- és cukornádültetvények sorakoztak körbe-körbe, de ha mégis arra gondolok, hogy egykor ott érintetlen esőerdők voltak, a természetességről alkotott kép rögtön szertefoszlik.

Panama viszont a közép-amerikai térségben egyedülállóan meg tudta őrizni eredeti esőerdőinek többségét. Köszönhető volt ez annak is, hogy Panamában az esőerdők 60%-a az indián lakosság fennhatósága alatt áll, akik még ma is úgy élnek, ahogy évszázadokkal ezelőtt. Azok az esőerdők, amelyeket Costa Ricában láttunk teljesen megegyeztek a panamaiakkal. Minden növény, fafajta ugyanaz, és miután rengeteg ilyet láttam Panamában, már-már szakértője voltam az ismertetett fajtáknak.

Az állatvilágról is ugyanez mondható el. Minden állat létezik Panamában, ami látható Costa Ricában, de véleményem szerint előfordulásuk sokkal tömegesebb, mint Costa Ricában. Sokkal több lajhár ül a fákon, sokkal több tucan-t, majmot lehet látni, sokkal több állat mozog szabadon, nemcsak a rezervátumokban. Az viszont kétségtelen tény, hogy a Costa-Rica-i túravezetők olyan távcsövekkel vannak felszerelve, amellyel egy-egy tücsök is jól megfigyelhető. És a turistákat tücsökről-tücsökre vezetik végig az erdőkön. Néha fárasztó és unalmas volt.

A másik tényező, ami csalódást okozott Panamához képest, az időjárás volt. Panamábankét évszak van, az egyikben jó idő van, a másikban még jobb idő. Vagyis Panama egész évben látogatható, míg Costa Rica nem. Costa Ricában a 9 nap alatt nem volt olyan, amikor ne zuhogott volna órákon át az eső. Volt, hogy egész nap esett és ez meglehetősen élvezhetetlenné tette az különböző programokat. Állandóan esőkabátot és megfelelő cipőt kellett hordani, hogy a programokat teljesíteni lehessen. Ráadásul a hőfok is kb. 8-10 fokkal kevesebb (20-22oC), ami vizes körülmények között nem túl kellemes.

Nagyon nagy csalódás volt a csendes-óceáni tengerpart is. Lehet, hogy vannak ennél sokkal jobb részek is mint ahol mi voltunk, de kétségtelenül Costa-Rica legjobb tengerparti szállodájában laktunk a Guanacaste-i részen, a J.W. Mariottban. A szálloda gyönyörű nevéhez híven, de a 3 tengerpart élvezhetetlen. A part tiszta köves, szinte senki nem fürdik, mert csak egy kis rész van, ahova a bátrabbak bemerészkednek. Így maradt a csodálatos medence, ami a tengerimádóknak csalódás lehet. Ugyanakkor Panamában a J.W. Marriott szállodában a tengerpart teljesen homokos, nem kell attól tartani, hogy egy kő vagy szikla felsérti az ember lábát.

San José

2 éjszakát az Intercontinental Hotelben laktunk. Nagyon színvonalas szálloda, Escazu központjában, ami San José, trendi része, itt található egy óriási bevásárlóközpont a Multiplaza (ez is van Panamában), gyalog távolságra, néhány percre van a szállodától. San José-ba csak busszal mentünk be és nem is szálltunk le. Mi már előzőleg (kb. egy éve) jártunk San Joséban, akkor tettünk egy nagyobb városnézést is.
Nem igazán említésre méltó város, csak a központi tér közeli részeket érdemes megnézni, de azért néhány órát megér. De sem stílusában, sem nagyságrendjében nem hasonlítható Panama City-hez. Ez utóbbi igazi nagy világváros, felhőkarcolókkal, spanyol jellegű ó-várossal, parkokkal, tengerparti sétánnyal.

Poás Vulkán

Szinte kötelező program mindenki részére, aki Costa Ricába utazik. Mi már másodszor kíséreltük meg látni a vulkánt, de hiába. Először még a közelébe sem engedtek olyan köd volt, most már csak zuhogott az eső, el lehetett jutni a kráterig, de az teljes ködben ült. Erősen használtuk a képzelőerőnket. Persze senkit nem lehet okolni ezért, de mégis felmerül bennem a gondolat, hogy érdemes-e egyáltalán ilyen csalódást okozni azoknak, akik 10 ezer kilométerről érkeznek ide. Mindenesetre esős évszakban (május-december) nem javasolnám ezt a kirándulást.

Cafe Brit kávéültetvény

Egy csodálatos környezetben lévő ültetvény, amelynek a bemutatása amerikaiaknak készült. Véleményem szerint Costa-Rica-i, de angolul beszélő színészek mutatták be a tudnivalókat fergeteges előadásban. Mindenki rettenetesen élvezte, egy fiatal lány és fiú szórakoztatta a népet, viccekkel, igazán humoros fordulatokkal. Bemutatták a kávészemeket hatalmas műanyag kapszulákon keresztül, elmagyarázták az egész procedúrát sétálva egy gyönyörű kertben, majd egy színházteremben további színészeti bravúrokkal és egy kisfilmmel zárult az előadás. A végén kávékóstolás és vásárlási lehetőség volt. Amerikai ízlésre, előre gyártott műsor volt, csak éppen az volt a baj, hogy minden olyan mű volt. Nem járkáltunk a kávécserjék között, nem láttuk élőben hogyan dolgozzák fel a kávét, hogyan pörkölik, csomagolják, stb. Megint csak Panamával tudok példálózni, ott egy színvonalas kávéültetvényen teljesen naturális körülmények között bemutatják az egész folyamatot. Kétségtelen, hogy nincsenek úgy rákészülve a turizmusra, mint Costa Ricában, ezért sokkal naturálisabb és emberközelibb minden.

Braulio Carillo Park

Esőerdő libegő (Arial Tram), Pillangó kert és séta az esőerdőben Sajnos itt is zuhogott az eső. Az egész túrát esőkabátban kellett megtenni. A libegő véleményen szerint nagyon hosszú, 1 óra oda és 1 óra vissza, vagyis összesen 2 óra. Az időjárás miatt nem volt kellemes, és sajnos állatokat sem láttunk, csak gondoltuk, hogy ott vannak. Megint csak Panamával teszek összehasonlítást, ahol szintén van egy esőerdő libegő, sokkal rövidebb, fél óra oda és fél óra vissza. A végén ki lehet szállni (Costa Ricában nem lehetett) és fel lehet menni egy gyönyörű kilátóra. A libegő színvonala mindkét országban ugyanolyan, még a gyártó is ugyanaz. Itt Costa Ricában bementünk egy pillangókertbe és láttunk néhány nem virágzó orchideát. Ez is sokkal gazdagabb Panamában és ráadásul sokkal több állatot lehet látni a fákon. Ott omlanak a színesebbnél, színesebb orchideák, itt csak néhány centis virágtalan csemetét láttunk, mégis hosszú előadást tartottak róluk.

Fortuna – Arenal vulkán

Szállásunk a Magic Mountain szállodában volt, minden szobából csodálatos kilátás nyílt az Arenal vulkánra. Persze a vulkán teteje végig felhőben volt, egyetlen órára lehetett csak látni az egész vulkánt. Fortunában két jelentősebb program is volt. Az egyik, a méltán híres gyógyfürdőzés. Csodálatos gyógyfürdők vannak különböző hőmérsékletű medencékkel, 30o C foktól 42o C fokig. Igazi, különleges élmény, mert a medencék kialakítása ötletes, trópusi környezetben van. Ezt mindenképpen látni kell. A másik program a Rio Frio-n való hajókázás volt, állatok megfigyelésével. Itt lehetett látni állatokat, főleg majmokat, iguánákat és különböző madarakat. De ez a program sem volt különleges. Panamában sok hasonló hajókázáson lehet résztvenni.

Guanacaste

A Guanacasteba vezető út igen hosszú volt és jórészét esőben tettük meg. Végig haladtunk az Arenal Tó mellett. A tó mesterséges, főleg a vízi energiát szolgáltatja. A táj dimbes-dombos, szép panoráma nyílik a tóra. Mielőtt Guanacastebe értünk megnéztük az óriás bőrhátú teknősök tojáslerakó helyét az erre kialakított nemzeti parkban. A tojás lerakás csak novembertől –márciusig tart, így csak egy előadás keretében tájékoztattak a védett állatok érkezéséről. Láthattuk a tengerpartot is, ahol a tojásokat lerakják. Guanacastében a J.W. Marriottban laktunk. A szálloda csodálatos, a szobák gyönyörűek, Costa Rica legnagyobb medencéjét építették itt fel, a végén azt a látszatot kelti mintha egybe lenne a tengerrel (infinity pool). A tengerpart óriási csalódás volt, a fehér homoknak nyoma sincs, ugyanolyan a homok, mint Panamában a csendes-óceáni részen, fekete és fehér sávok váltakoznak benne. Néhol egészen fehér, néhol meg egészen fekete. A parton fürödni nem lehetett, csak egy nagyon kis sávon, mert tele volt sziklákkal. Ez a hely a tenger szerelmeseinek nem való.

Tarcoles folyó, krokodil- és madár-les

Egy kisebb hajóval végigmentünk egy folyón, ahol a messzi távolban madarak voltak és nagy ritkán láttunk egy-egy krokodilt is. Panamában lépten-nyomon lehet érdekes madarakat és krokodilt látni szabadon is.

Manuel Antonio Nemzeti Park

Utolsó előtti éjszakánkat a nemzeti park bejáratánál található San Bada Hotelben töltöttük. A szálloda jó színvonalú volt, és ami a legjobb volt benne, hogy a nemzeti park bejáratánál volt. Ez azért volt fontos, mert a nemzeti parkot olyan sokan látogatják, hogy szinte mozdulni nem lehet. Mi reggel 7-kor indultunk, hogy elkerüljük a tömeget. Egy esőerdőn sétáltunk, míg el nem jutottunk a tengerhez, egy valóban szép strandhoz. 9-kor már útban voltunk visszafele, ahonnan olyan tömeg áradt a partra, hogy néhány óra múlva bizonyára talpalatnyi hely sem volt. Sajnos itt is esett az eső, állatot alig láttunk. Néha hallottuk a majmok bőgését. Libegő a Száraz Esőerdőben. Utolsó nap ismét libegőre szálltunk, és nagyon hasonló élményben volt részünk, mint az első libegőnél. Sajnos állatokat most sem láttunk. Az utolsó éjszakát ismét San Josében töltöttük.

Összességében nagyon szép tájakat láttunk, nagyon rossz időben, kevés állattal. A tengerpart nagy csalódás volt, nem hinném, hogy a magyar turisták ilyen tengerpartra vágynak. Egyedül a termál vizes fürdő volt különleges, egyedi élmény. Costa Rica-i utazásunk megerősített abban, hogy Panama önmagában is megállja a helyét, véleményem szerint sokkal többet tud kínálni, mint Costa Rica. Egyszóval meggyőződhettem róla mit tesz a marketing. A „Pura Vida” sokkal inkább fellelhető Panamában, mint Costa Ricában, mégis mindenki Costa Ricával azonosítja a természetet és az érintetlenséget. Saját véleményem az, hogy Panama mint önálló desztináció megállja a helyét.

Jó utazási kombináció lehet:

• Panama-Kuba

• Panama-Dominikai Köztársaság

• Panama-Jamaika kombinációt, ahol az utazó 1 hét kirándulós és 1 hét nyaralós programban vehet részt

(Halász Judit, Panamaváros, 2014)

---

,, Errefelé a tenyérpacsizós majd ökölpacsizós köszönés dívik, és talán pont ezért kifejezetten ajánlom a Latin-Amerikába utazóknak, hogy próbálják a hagyományos kézfogást, mert amikor szivacsba nyúlunk, akkor tudjuk, kivel állunk szemben. Aki nem a szemembe néz. Ázsiában ez még elmehet a tisztelet jeleként (bár igen ritka), de ezeknél a macsóknál biztosan lehet tudni, hogy a fószer bűzlik. Aki egyből ráveti a tekintetét a pénztárcámra vagy a pénzre, ha fizetek (ez egy tipikus jele annak, hogy legyél résen). Előszeretettel próbálnak meg (szinte) mindenhol átverni, mondván a gringónak semmi sem drága. Mindig visszakérdezni az egyes tételekről, és fejben gyorsan összeadni azokat, ami egyébként gyorsabb lesz, mint kivárni, hogy megtalálják a számokat a számológépen. Különösen vigyázni a kövér fiatal lányokkal és asszonyokkal, akik - nem tudok másra gondolni, mint kisebbségi komplexusból - (szinte) mindig megpróbálnak átvágni. (2014)" forrás

---

,, Közép-Amerika. A térképen ez 7 kis országot, Belize-t, Guatemalát, El Salvadort, Hondurast, Nicaraguát, Costa Ricát és Panamát foglalja magában. Sok a közös bennük, de a két legfontosabb kapocs az a spanyol, mint hivatalos nyelv és a maya kultúra öröksége, ami egy nehezen megfogható dolog. Ha kritikus akarok lenni, és az akarok lenni, akkor ez kimerül az ezernyi fenséges romban és azokban a néhány elszigetelődött kisebbségben, amelyekben megmaradt a természetes jóság. Mert a legtöbb minoritás itt elzárkózik az idegentől, bizalmatlan és barátságtalan. A maya civilizáció az egész amerikai kontinens egyetlen töretlenül a mai napig élő, ha nem is virágzó kultúrája. Nyelvi hagyatéka a mai élő nyelvek mintegy 5 százalékát teszi ki, és a 2. évezred második felének spanyolosítása ellenére manapság több helyi maya dialektus újra teret hódít, leginkább az erős népszaporulat eredményeként. Egykori gazdagságát büszkén hirdetik Tenochtitlan, Chichen Itza, Copan vagy Monte Alban kövei, templomai. Ez a 7 ország azonban csak a kisebbik része az egykori hatalmas kiterjedésű birodalomnak, aminek a szíve a mai Dél-Mexikóban mintegy bő 10 Magyarországnyi területen volt. Az igazi Közép-Amerika ebből fakadóan valójában nem egyszerűen e kaotikus latin államokat, hanem Mexikó déli felét is jelenti, Mexikóvárostól egészen Chiapasig. Ami ettől lefelé van az egy mesterséges, Washington és kisebb részben London által létrehozott mesterséges államok összessége, különösebb identitástudat nélkül. Az egyetlen ország, ahol megfelelő pszichológiai érzékenységgel találták meg a helyes megközelítést, az Mexikó. A mexikóiak nagy része (kb. 70 százaléka) mixteknek, azaz az őslakosok, a hódítók és a behurcolt rabszolgák közös leszármazottjának tekinti magát, és ezáltal a spanyol hódítást nem tekinti „sem győzelemnek, sem vereségnek, hanem a mexikói nép fájdalmas születésének”. (2014)" forrás

Fotóegyveleg

v.j. fotója

Vissza az elejére

Kommentek