.
V.G. fotója
Érdekes, hogy a hondurasi zászlón szereplő 5 csillag az 5 közép-amerikai országot jelképezi, azzal a reményteli üzenettel, hogy egyszer majd ezek az országok egyesülni fognak.
Jön!
A főváros nemzetközi repülőtere, a Toncontin a világ második legveszélyesebb repülőtere cím birtokosa. A csupán 2 kilométer hosszú kifutópálya a világon az egyik legrövidebb, mégis bazi nagy, sugárhajtású utasszállítók szállnak le ide. A nagy tengerszint feletti magasság, a kiszámíthatatlan, mindig szeles időjárás és a hegyekkel tarkított környék rendkívül megnehezíti a pilóták számára a navigálást. A hegyek miatt az utolsó pillanatban kell egy éles kanyart venni a kifutó megközelítéséhez a leszálláskor. 2008-ban egy Airbus a pilóta hibája miatt túlfutott a kifutón, és a város utcáin sok járművet szétzúzott. Öten meghaltak a balesetben. A kifutópályát akkor, több mint 100 méterrel megtoldották.
Az olcsóbb szálláshelyek jellemzően a belföldi kereslethez kötődnek, azaz nem arra épül az üzletük, hogy külföldi hátizsákos turistákkal legyenek tele. Honduras nem egy felkapott turista desztináció, így a szállodaipar erre nem rendezkedhetett be. A magas színvonalú szállodákban inkább üzletemberek éjszakáznak. Kevés a választék középkategóriás hotelekből. vagy a ramaty van, vagy a luxus.
Autóval
Az utazóknak a közúti közlekedés tekintetében számítani kell arra, hogy az úthálózat Hondurasban erősen rongálódott. Legalább a főváros és San Pedro Sula nagyváros között jó állapotú az országút. A betonozott (avagy kátrányozott) közút nincs sok, az ország északi részén alig-alig. A Tegucigalpától dél felé vezető utak, valamint a Nicaraguát El Salvadorral összekötő tranzitút vacak állapotban vannak és ezért lassú közlekedésre kell kalkulálni. Sötétedés után az utcák, közutak nem csupán a rossz közbiztonság miatt válnak veszélyessé, hanem a kátyúk, és a rossz megvilágítás miatt is. Sok útszakaszon csak a terepjárók tudnak helytállni.
Hondurasban veszélyes bérelt autóval, a helyi vezetési szokások ismeretének hiányában vezetni. A közlekedési szabályokat a helyiek többsége magas ívből lesz..ja. Ha éppen szabályosan vezet, akkor az okozhat bajt, hogy nagyon sok gépkocsi ramaty technikai állapotban van.
Buszok
A hondurasi városok között közlekedő távolsági buszok egy része klimatizált. A buszviszonylatok jók, de a buszok közlekedésveszélyes műszaki állapotban vannak. Drukkolni kell, hogy a busz ne álljon le műszaki okból, vagy rablótámadás okán.
Taxik
Hasznos, de nem kockázatmentes közlekedési eszköz lehet a turistának. A viteldíjat persze előre ki kell alkudni. Rizikó, hogy a taxik is áldozatai lehetnek rablótámadásoknak (szó szerint útonállók). Taxisoknak nem szokás borravalót adni.
Iránytaxik (csirkebuszok)
,, Az első pár héten megtapasztaltam, milyen az utazás a csirkebuszokon. Ezt a találó nevet azért kapták a járművek, mert tényleg mindent szállítanak rajtuk, többek között csirkéket is. Persze kényelmetlenül éreztem magam, amiért mindenki megbámult, amikor felszálltam a tömött buszra. Talán ha lett volna nálam is valamilyen szárnyas, jobban elvegyülök.
Azt sem értettem, miért nincs sehol buszmegálló vagy menetrend. Amikor a busz lassított, az emberek egyszerűen le- és felugrottak, az árusok egész úton kínálták a portékáikat, a jegyszedő pedig többször is felmászott a száguldó busz tetejére, hogy megigazgassa a csomagokat. Nagyon el voltam veszve ebben az idegen világban az első időkben. " forrás
Triciklis taxi - m.a. fotója
A fővároson, Tegucigalpán kívül az egészségügyi és elsősegély jellegű gondoskodás feltételei nem hasonlíthatók össze az európai ellátási és higiéniai szabványoknak. Mondanunk sem kellene, hogy az összevetésben a helyzet hol tekinthető rosszabbnak.
Mindenképpen tanácsos beteg-, balesetbiztosítást kötni utazás előtt. A honlapunk jobboldali sávjában ott van az on-line ügyintézés egyszerű és biztonságos lehetősége.
"A gyros helyi formáját kedveltem meg. ebből vagy 3-4 is lecsúszik egy nap:). szóval egy kis műanyag tálkába 2-3 darab kukorica lepény, tortilla kerül, reszelt káposzta, egy kis paprikás/paradicsomos önettel, az elmaradhatatlan babpürével és tetszés szerinti nyárson sütött - marha, sertés - hússal. az adag nem nagy - viszont olcsó -, ezért többet is megeszek belőle." forrás
,, A kaja itt sem olcsó, és a választék az eddiginél is siralmasabb. A kedvencem a hondurasi reggeli, ami teljesen megegyezik a hondurasi vacsorával. Rántotta, bab, sült banán, sajtkrém, ami egyébként majonéz és tortilla.
A kaját 1500 Ft alatt, nem nagyon lehet megúszni és erre még rájön a 15 %-os adó. Hát, ha ez így folytatódik, akkor hamar feléljük a készpénz tartalékainkat. (2016)" forrás
Hondurasban van San Pedro Sula város, amely egy 2021-es felmérés szerint a világ második legveszélyesebb városa (Caracas az első). A 930 ezres városban naponta két gyilkosságot követnek el, egyéb erőszakos cselekmények pedig, átlagosan félóránként történnek.
Egyszerű a következtetés az utazó számára: kihagyni az útitervből.
"Már az ezt megelőző 10 napban többször is írtam családomnak, hogy a bűn uralja az utcákat, amik kihalnak még sötétedés előtt, és mindenki menekül a rácsok és szögesdrótok biztonságába. Ráadásul először még egy másik országból írtam ezeket, El Salvadorból. Akkor még nem tudtam, hogy van ennél is lejjebb. Honduras. A karibi oldalon, fenn északon lehet, hogy van 3-4 turistaparadicsom, ahol a bűnözés kevésbé gyakori, de én ilyen hátborzongató országban még soha nem jártam. Így utólag olcsón megúsztam, mert ahol megtámadtak (Tegucigalpa, Honduras fővárosa), az hivatalosan a világ egyik legveszélyesebb zónája, világelső rablógyilkosságok tekintetében. Hátulról kaptak el, és csak ütöttek, amíg ki nem halászták a zsebeimből a zsákmányt. Azt is utólag tudtam meg, ha ellenállok, akkor majdnem biztos, hogy lelőnek. Mert ez a szokás. Az a szokás, hogy lelőnek! A 21. században! " forrás
,, A veszély persze jelen van, de amíg az ember betartja az íratlan szabályokat – ne mászkálj egyedül a sötét utcán, ne tartsd egy helyen a bankkártyáidat, nézz utána a neten, melyek a tiltott zónák – addig nem történik baj.
Nem bíztam a helyiekben, folyton a táskámon tartottam a szememet, és gyanakodva néztem rájuk, amikor segíteni próbáltak. Hiszen otthon csak azt hallottam, hogy legyek óvatos, nem csoda, hogy időbe telt rájönnöm, hogy ez a szörnyen veszélyesnek kikiáltott világ talán barátságosabb és segítőkészebb, mint az én kis otthonom, Magyarország. " forrás
Hondurasban van Magyarországnak egy tiszteletbeli konzulja: José Pedro Handal
Hondurasnak pedig van Budapesten egy tiszteletbeli konzulja: Dr. Bleuer István
Hondurasi hivatalos fizetőeszköz: a hondurasi lempira (HNL)
Ünnepnapok Hondurasban:
Copán
Maja romváros meglepően jó épségben megmaradt szobrokkal.
Elter Karesz fotója
Roatan
Cayos Cochinos
d.l. fotója
Rio Cangrejal
a.e. fotója
Rio Platana bioszféra rezervátum
Guanaja
Punta Sal
Lago de Yojoa
r.m. fotója
Utila
Az időszámítás után a 4. és a 9. század között kifejlődik Honduras mai területén a Copán nevű maja hatalmi központ. A 11. század táján Dél-Amerika egyes esőerdős vidékeiről népek vándorolnak ide. Kolumbusz Kristóf 1502-ben fedezi fel a területet.
1525-ben megalapítják Honduras első fővárosát, Trujillot. A 16. század második felében alapítják meg azt a Real de Minas de Tegucigalpa nevű bányászfalut, amiből a mai főváros fejlődött ki. Honduras 1821-ben válik függetlenné Spanyolországtól. 1829 és 1838 között Honduras tagja egy közép-amerikai államszövetségnek. Ekkor a nemzeti hősük, Francisco Morazán volt az elnök. 1838-ban véglegesen alkotmányban rögzítik a független Honduras köztársasági berendezkedését, államformáját.
A 19. század során Honduras többször is áldozatává vált szomszédos közép-amerikai országok támadásainak. 1880-ban véglegesen Tegucigalpát avatják Honduras fővárosává. A 20. század elején az USA néhány nagyvállalata gazdasági uralma alá szorítja Honduras gazdaságát. Honduras ekkor válik a világ fő banánexportőrjévé. Egymást gyorsan váltó diktátorok basáskodnak és szolgálják ki az amerikai cégek gazdasági érdekeit. Honduras úgynevezett ,,banánköztársasággá" válik, ami pejoratív kifejezés.
1933 és 1946 között egész hosszú ideig kormányoz egy Tiburcio Carías Andino nevű önkényúr. 1946-tól 1981-ig polgári és katonai kormányzatok váltogatják egymást. Ez időkeretben, 1969-ben tör ki El Salvador és Honduras között az úgynevezett "Futballháború". Az 1970-es mexikói világbajnokság selejtező csoportjában küzdött egymással a két ország, de a sport rivalizálás átcsapott erőszakba, amit megkönnyített az, hogy Honduras és El Salvador amúgy is feszült viszonyban fenekedett egymásra. A háború legalább 100 napig tartott és nem annyira emberveszteséget okozott, hanem menekülthullámokat. (Hondurasban rengeteg salvadori vendégmunkás élt.)
1974-ben a Fifi nevű forgószél hatalmas tragédiát okozott, kb. 10 ezren meghalnak. 1982 után, egy új alkotmány elfogadását követően, szabadon választott, demokratikus kormányzatok váltják egymást. 1998-ban a Mitch nevű forgószél kb. 5500 halálos áldozatot követel. 2009-ben egy polgári-katonai hatalomátvétel elűzi a választott elnököt. Ezt a nemzetközi közösség elítéli. 2010-ben "nemzeti egységkormány" alakul. 2014-ben Juan Orlando Hernández lesz az elnök.
Hondurasban demokratikus többpártrendszer van, alapvetően korrekt választásokkal. A demokratikus rendszer dacára jelentős a korrupció, az emberi jogok megsértése, a rendőrségi túlkapások. A sajtószabadság viszont jól működik. A két hagyományos párt a médiumok egy részében kemény kritikát kap. A gazdaságban, de áttételesen a politikában nagy túlhatalma van néhány oligarchának. Honduras gazdaságának fő területei: a mezőgazdaság, a különleges kereskedelmi övezetek és a nyersanyag-kitermelés. Az ország gazdasági helyzete érzékenyen függ a világgazdaságtól, főleg a kávé és a banán aktuális világpiaci árától.
Nagyon függ Honduras az Egyesült Államokhoz fűződő gazdasági kapcsolataitól. Honduras a világ legeladósodottabb országai közé tartozik. Honduras a közép-amerikai országok közül a szegényebbek közé tartozik. Csak Nicaragua szegényebb nála. Guatemalánál nem sokkal szegényebb. Costa Rica és főleg Panama óriási mértékben gazdagabb. Még El Salvador is sokkal jobban áll Hondurasnál.
Jóllehet a hondurasiak közül sokan utálják a gringókat (a mindenkori USA-kormányzatot és az amerikai fehéreket), azért rengeteg fiatalember megy az USA-ban dolgozni, hogy a fizetéséből eltartson otthoni családtagokat.
v.g. fotója
A hondurasi emberek jellemzően nem kedvelik az USA-t, a fehér amerikaiakat (főleg ha nagyképüsködnek az országukban), viszont rokonszenveznek a dél- és közép-amerikai népekkel. Van két szomszédország amelyekkel általában nem szimpatizálnak: Nicaragua és El Salvador.
Más latin-amerikai országoktól eltérően a Honduras 88%-át alkotó, amúgy spanyolul anyanyelvű meszticek, avagy ladinok (fehérek és indiánok hajdani keveredése) büszkén tekintik magukat indios-nak, azaz indiánnak.
A fő táplálékuk a bab és a kukoricás tortilla.
El Corral: Egy ideális hely a lehúzások és a hasmenés népes rajongótáborának. Café ViaVia Ahogy egy nemzetközi backpacker franchise-hoz illik, pontosan tudják, mire van szüksége a kő-egyszerű hondurasi konyhába belefáradt utazónak. Nem hondurasi ételekre.
Copán: Ahhoz képest, hogy az egyik legérdekesebb maja romváros, nincs is olyan sok turista. Aki esetleg kifizette a belépőt az elképesztően árazott alagutakba, írjon olvasói levelet részletes beszámolóval. A szobrok és faragások e nélkül is teljes élményt nyújtanak.
Museo de Arqueología Maya: Színvonalban meg sem közelíti a romoknál található múzeumot, de fél óra elég erre a kis múzeumra a főtéren, és itt más is van, nemcsak monumentális faragások.
Museo de Escultura Maya: Egyértelműen a világ legjobb, maja szobrászatra koncentráló múzeuma, és nemcsak azért, mert annyira nem éles a verseny ezen a piacon...
"Hondurasra alapvetően nem voltam kíváncsi. Egy hónapom volt bejárni Közép-Amerikát, és bevallom őszintén, sokkal jobban érdekelt a színes-szagos Nicaragua és Guatemala, mint a közöttük elterülő, nem túl karakteres Honduras. Felmerült a lehetőség, hogy felülök a kb. másfél napos menetidejű buszra, és megállás nélkül keresztülutazom az országon. A kisördög azonban nem hagyott nyugodni: mi van, ha Honduras mégis egy izgalmas hely, és én lemaradok valamiről? Úgy döntöttem, hogy egy éjszakát eltöltök félúton, körülnézek, aztán ha semmi extrát nem találok, akkor folytatom az utam Guatemalába." forrás
,, A távolban már feltűntek Honduras partjai, veszélyes szárazföld közeledett, ezért egy esetleges rablásra felkészülve a kamu bankkártyákat és mintegy harminc dollárt a pénztárcámba tettem, míg a jó bankkártyákat és a százdollárosokat a ruhámban lévő titkos zsebekbe rejtettem. Puerto Cortes, Choloma, El Progreso, mind a nemzetközi drogkereskedelem egyik legfontosabb útvonalán feküdtek, különösen tartottam San Pedro Sulától, ahol naponta három-négy embert lőnek agyon, és évek óta a világ legveszélyesebb városának minősül. Azt is sejtettem, kis odafigyeléssel nem lesz semmi baj, ráadásul itt sem mindenki a drogkartelleknek dolgozik, és békés városkákat, kedves embereket is meg fogok ismerni. (Így is történt.)
A hajó kikötött. Az emberek Stetson kalapban járkáltak, a nagyobb boltok, üzletek előtt őrök álltak, hatalmas gépkarabélyokkal. A lányok igen szépek voltak, ezen a területen magas, karcsú arawak indiánok éltek, akik keveredtek a hódító spanyolokkal, a lakosság túlnyomó része mesztic. Később a Nyugat-Afrikából behurcolt rabszolgák is keveredtek a lakossággal, a hármas „koktél” eredménye, Hondurasban gyönyörűek a lányok. De csak óvatosan figyelgettem őket (itt az apáknak, testvéreknek, barátoknak nagy valószínűséggel gépkarabélya is van), ellenben a lányok közül jó páran kihívóan szemlélgettek, rám mosolyogtak, jól a szemembe néztek. Tudták magukról, hogy szépek.
A levegőben mindenütt a forró kókuszkenyér illata szállt és bárhová ült be az ember, kérés nélkül hozták. A sült csirke mindenütt ropogós, omlós és csípős volt. Óriási banánültetvényeket, kókuszpálmákat, rikító színű papagájokat, maja romokat láttam. (2014)" forrás
,, A Közép-Amerika szívében található Hondurasi Köztársaság nem túl nagy mérete ellenére hihetetlen sokszínű és sokoldalú. A trópusi esőerdők, a bájos gyarmati városok és a régészeti lelőhelyek mellett a gyönyörű karibi strandokat is az ország vonzerejének tartják. A legjobb az egészben, hogy ezek a természeti és történelmi szépségek viszonylag közel vannak egymáshoz, így néhány napos kirándulással is könnyen elérhetőek.
A guatemalai határ közelében lévő Copán romvárosa egyike az ősi maja civilizáció legfontosabb emlékének, amit a 19. században tártak fel. A piramisokból, teraszokból és faragott sztélékből álló „Akropolisz" rendkívül egyedi világot tár a látogatók elé. Hondurasban mindig kellemes az idő, és vadregényes rezervátumai mindenki számára remek időtöltést nyújtanak. A volt spanyol gyarmat egy különleges közösséggel való találkozásra invitálja az ideérkezőket.
A karibi és afrikai őslakosok keveredéséből létrejött garifuna népcsoport a mai napig őrzi hagyományait, és olyan élményt nyújt ezeknek a falvaknak a felkeresése, amivel sehol másutt nem találkozhatsz Közép-Amerikában. (2015)" forrás
v.g. fotói
* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
© Utikritika.hu. 2012.
Amerikai Egyesült Államok | Amszterdam | Argentína | Ausztrália | Ausztria | Bahama-szigetek | Balatonszéplak-felső | Bali | Barcelona | Berlin | Ciprus | Dominikai Köztársaság | Dubai | Egyiptom | Franciaország | Görögország | Hajóutak | Horvátország | Hongkong | India | Isztambul | Kanada | Kanári-szigetek | Kuba | Kvarner-öböl | London | Madrid | Malajzia | Maldív-szigetek | Mallorca | Mauritius | Málta | Mexikó | Nagy-Britannia | Németország | New York | Olaszország | Párizs | Portugália | Róma | Seychelle-szigetek | Sharm el-Sheik | Skócia | Spanyolország | Sri Lanka | Szingapúr | Thaiföld | Törökország | Toszkána | Tunézia | Vietnam | Zöld-foki Köztársaság
Még nem érkezett hozzászólás.