ÚTIKRITIKA.HU / Namíbia

Namíbia nagyon egyedi tájai és állatvilága miatt a turisták által egyik leglátogatottabb afrikai ország. Alapvetően jó közbiztonságú, konszolidált politikai helyzetű, veszélyektől csaknem mentes ország.

Az UNESCO kulturális világörökségének a része: Twyfelfontein (vésett rajzok) és a dél-namíbiai erg (dűnetenger)
Ha autóbérlést fontolgatunk, akkor kalkulálni kell azzal, hogy baloldali a közlekedés.

Leggyakoribb vezetéknév: Johannes

Namíbia hivatalos nyelve az angol, azonban a legelterjedtebb nyelv a bantu nyelvcsaládba tartozó ovambo (amelyet oshiwambo néven is ismernek) és a német nyelv, ami az ország korábbi gyarmatosítója miatt fontos szerepet játszik. Továbbá számos más nyelv is beszélnek az országban, mint például herero, damara, nama, caprivi, san és afrikaans.

A lakosság 90 százaléka keresztény (azon belül kétmarmad protestáns).

Havi nettó átlagfizetés (2023-ban): 228.000 HUF-nak megfelelő namíbiai dollár(NAD)

Namíbia német gyarmat volt 1884 és 1915 között, majd a 1. világháborút követően az Egyesült Királyság mandátuma alá került az 1920-as évektől egészen 1966-ig.

Kb. 20 ezerre tehető a németül beszélők száma.

Namíbia éghajlata szubtrópusi. Éghajlatát a nyári és a téli évszakok határozzák meg. A nyár (esős évszak) október végétől április végéig tart, napközben elérheti a 30-40°C-ot, éjszakára 16-20°C alá csökken a hőmérséklet. A tél (száraz évszak) májusban kezdődik és októberig tart. A hőmérséklet napközben 20-25°C-ra emelkedik, éjszaka mínusz 5-8°C-ra is lesüllyedhet. Az ország nyugati részén, az Atlanti-óceán partján egész évben hideg délnyugati szelek fújnak, ritka a csapadék. A víz hőmérséklete ritkán haladja meg a 15°C-ot.

Érdemes június közepe előtt letudni az utazást, hogy az ember elkerülje az iskolai szünet tömegét, illetve az állatnézést az európai késő tavaszra/nyárra/kora őszre érdemes időzíteni, mert akkor ott pont száraz évszak van, és az állatokat könnyebb megtalálni.

Namibia - alfejezetek:

https://utikritika.hu/namibia/repulesbeutazasszallas

https://utikritika.hu/namibia/praktikus_tudnivalok

https://utikritika.hu/namibia/az_orszagrol

https://utikritika.hu/namibia/latnivalok

https://utikritika.hu/namibia/egy reszletes_beszamolo

https://utikritika.hu/namibia/egy másik reszletes_beszamolo

https://utikritika.hu/namibia/etosha

https://utikritika.hu/namibia/windhoek

Tetszett&Nem tetszett

Tetszett

1. Etosha: állatnéző szemorgia

2. A sivatag elképesztő színvilága

3. Izgalmas, egyedi a növényvilág

4. Sehol a világon nem láttam ennyire kék eget, alig van felhő

5. Jópofa Swakopmund városka erősen német jellege

6. Walvis Bay lagúnáiban a hajózás

7. A Kamanjab-i Otjitotongwe gepárdfarmon nagyon közelről látni a világ leggyorsabb szárazföldi állatát

8. Finomak a vadhúsok (pl. oryx steak , rántott krokodilhusi) .

9. A kempingben korzózó sakálok és hiénák félősek, így éjjel is lehet budira járni

10.. Namíbia nagy részén az ember iszonyatosan odafigyelnek a szemetelésre. Többször láttunk az út szélén spontán szemétszedőket, vagy Swakopmundban a kávézók ingyen kávét adtak, ha a parton az ember összeszedett egy zacskó szemetet, stb. Itt még az emberek valahogy szimbiózisban élnek a környezetükkel, ezért odafigyelnek rá, bár sajnos a tömegfogyasztás hátrányos része is elkezdte éreztetni magát a műanyag képében. Régen voltam ennyire tiszta országban (leszámítva egy-két régiót) (2023)

Nem tetszett

1. Bármennyire szép a táj, de sok száz kilométeren keresztül hamar unalmassá válik bámulni a hatalmas farmok szögesdrótos kerítéseit

2. Cape Crossnál a fókakolónia elképesztő bűze

3. Az országutakon az aggodalom, hogy egy varacskos disznó ne ugorjon hirtelen, veszélyesen a dzsipünk elé

4. Zötykölődni a sok földúton

5. Hozzászokni a baloldali vezetéshez

6. Meglepően sok a közúti baleset

7. Elég horrofilmes élmény éjszaka a sátor mellett vihogó hiénát hallani, vagy épp gepárdmorgást hallani a szomszéd bokorból

Vélemények

A namibiai kalandutazásunk egy életre szóló élménnyel tett minket gazdagabbá. Egy biztos, nekem egy életre a szívem csücske lett és alig várom, hogy újra erre a kontinense tévedjek.

Ha szeretnétek Afrikába utazni és még korábban nem voltatok, bátran ajánlom Namíbiát első afrikai országnak. A biztonsági besorolása nagyon jó, mint pl. Svájcnak, nincs maláriaveszély (de erről persze érdemes háziorvossal egyeztetni), nincs kötelező oltás, a vízumot lehet helyben is intézni.

Maga Namíbia hatalmas ország, nagyobb, mint Németország és mindössze 2-2,5 millióan lakják. Ebből következik az is, hogy nagyon kietlen, sokszor akár több száz kilométeren keresztül nincs település és nem találkozik az ember másik autóval sem.

Az utak nagyjából csak egyenesen mennek és nem aszfaltosak, hanem murvásak, kövesek. A közel 5700 km-nek nagyjából az egyharmadát tettük meg aszfalton. Ami szerintem szintén fontos infó lehet, hogy fordított a közlekedés az országban, bár ez ilyen kietlen tájon egy cseppet sem okozhat senkinek problémát. (2023)

Pár napot töltöttünk a nyüzsgő és néha veszélyes fővárosban, majd Windhouktól 8 órát vezettünk északra, hogy egy Odimbwa nevű kis faluban töltsük az ünnepeket barátnőm családjával. Bár alaposan felkészített, hogy mire számítsak, azt nem is sejtettem, hogy milyen életre szóló élményben lesz részem:
Odimbwa egy olyan hely, ahol senki sem siet, az idő látszólag végtelen, de az élet mindig zajlik. Programok nincsenek, de mindig történik valami. Egy idegen, mégis ismerős hely, ahol űrlényként néztek rám, mert fehér vagyok, ugyanakkor akárkivel találkoztam és beszélgettem, rögtön családtagként kezelt. Se áram, se telefon, se internet nincs, mégsem unatkozik senki. Bár a táj, az épületek és a természet semmihez sem foghatóak, a nyugodt hangulat, barátságos helyiek és a mindent körül ölelő természet a gyerekkorom vidéken töltött nyaraira emlékeztettek.
Ahogy barátnőm családjának mondtam: Először jártam Namibiában, de nem utoljára. (B. D., 2024)

,, A TOP 5 élményünk, ami miatt Namíbia örökre emlékezetes marad:
- Etosha nemzeti parkban órákig nézni a játszadozó oroszlánokat
- felmászni és lefutni Namíbia legnagyobb dűnéjéről (Dune 7 Swakopdmund mellett)
- minden este megnézni a Tejútrendszert
- kora reggel a Kalahari sivatagban lovagolni (18 fokban)
- mentett gepárdokkal sétálni

-------------------

2 hetet töltöttünk ebben a csodás afrikai országban saját szervezésben, 3 éves kislányunkkal. Mi elsősorban az állatok miatt választottuk ezt az országot, mert sok más afrikai nemzeti parkba vagy rezervátumba 6 év a korhatár. Namíbia turistaként biztonságos, sehol nem éreztük az ellenkezőjét."

(sz.h.v)

Most nyár van Namíbiában, ami brutálisan meleg időjárást jelent, ráadásul épp az esős évszak kezdetén járunk. Ennek köszönhetően kevesebb a turista, bár számomra így is sokan vannak. Nehéz elképzelni, milyen tömeg lehet itt a téli időszakban, amikor Európában éppen nyári szünet van. Az infrastruktúra meglepően jó: bár nem minden út aszfaltozott, a földutak is jól járhatók, és a csapvíz mindenhol iható.

Windhoek, az ország fővárosa, leginkább egy amerikai kisvárosra emlékeztet, viszont nem túl izgalmas. A természeti látnivalók viszont lenyűgözőek és sokszínűek, bár a köztük lévő távolságok jelentősek. Namíbia remek választás lehet egy laza, családos vagy kezdő afrikai utazáshoz, de a rutinosabb, "harcedzett" utazóknak nem igazán jelent kihívást.

Három hétig voltunk Namíbiában privát úton barátainkkal! Dzsipet béreltünk, s 6 ezer (!!!) km-t autóztunk. Olyan csodálatos, felejthetetlen élményekkel tértünk haza, amit csak ez az ország tud nyújtani. Ez az igazi Afrika, nem Dél-Afrika vagy Kenya, ahol a turisták elcseszték az egész országot, s egy mű Afrikát mutatnak a bámészkodó turistáknak. Ha tehetném, holnap indulnék vissza!(R. Rudi, 2019)

Namíbia évek óta szerepelt a bakancslistámon. Ezt a délnyugat-afrikai országot gyakran a világ egyik legszebb és legváltozatosabb országaként emlegetik. A lélegzetelállító tájak mellett Namíbia kiváló úti cél a vadon élő állatok megfigyelésére is. Nemcsak a világ egyik legismertebb szafari parkja található itt, hanem számos olyan hely is, ahol az állatokat természetes élőhelyükön láthatjuk.

Azt mondják, Namíbia "Afrika kezdőknek", mivel könnyen bejárható ország azok számára, akik még nem jártak szubszaharai Afrikában. A világ második legkisebb népsűrűségű országának számít, ami szinte garantálja a társadalmi távolságtartást.

Katival tíz napot töltöttünk Namíbiában, és egy klasszikus autós túrát tettünk bérelt autóval, amit a legtöbb turista is tesz egy 10-14 napos utazás során. Ellátogattunk Windhoekba, Etoshába (egy megállóval Okonjimában), Spitzkoppeba, Swakopmundba, Sossusvlei-be, majd visszatértünk Windhoekba. Az út teljes vezetési ideje nem tartalmazza azt a 8-9 órát, amit az Etoshában autóztunk.

Általában véve rengeteg időt töltöttünk autóban, több mint egy teljes napot összesen. Namíbia hatalmas ország, így időbe telik, amíg eljutunk az egyik turisztikai látványosságtól a másikig. Azonban Namíbia tipikus autós túra célpont is. A hosszú utak az elhagyatott tájakon szinte elengedhetetlen részét képezik egy namíbiai utazásnak.

A Namíbiában szükséges hosszú autóutak valószínűleg nem mindenki kedvence. Mi átlagosan napi négy órát vezettünk. Az idő gyorsan telt, és mindig volt lehetőség megállni egy-egy szép fotó elkészítésére. Ennek ellenére a hosszú utak fárasztóak tudnak lenni.

Végül be kell vallanom, hogy Namíbia az az ország volt, ahol azt éreztem, hogy a 10 nap túl rövid. Nem feltétlenül akartam több helyet látni, de visszatekintve jobb lett volna, ha két hetet utazunk egy kicsit lassabb tempóban, és több időt töltünk a megfelelő helyeken. (2021)

Érdekességek

1. Namíbiában az autópályák főleg homokosak, és nagyon kevés van közülük az országban. Az autópályákat a helyiek gyakran "papírút"-nak nevezik, mert homokosak és sárosak lehetnek.

2. Namíbia hivatalos nyelve a namíbiai nyelv, amely a német és az afrikaans keveréke. Azonban sok más nyelv is beszélnek az országban, beleértve a Hererot, Damara, Ovambo és Nama nyelveket is.

3. Az országban található a világ egyik legmagasabb homokdűne-rendszere, a Namib-sivatag. A sivatagot az egyik legősibb sivatagként tartják számon, és érdekessége, hogy itt található a világ legrégebbi élőlénye, a Namib-görény is. A Namib-görény az egyik legősibb emlős faj, és több mint 55 millió éve él a földön. (Az állatok nagyon érdekes megjelenéssel rendelkeznek, az átlátszó szőrüknek köszönhetően, amelynek célja a napfénytől való védelem. Az átlátszó szőr segít a Namib-görénynek a hőszabályozásban, és megakadályozza, hogy túl melegedjen a sivatagban.)

4. Az országban találhatók olyan helyek, ahol a sivatag és az óceán találkozik, például a Skeleton Coast és a Sandwich Harbour.

5. Namíbia egyike azon kevés országoknak, ahol a sötét égbolt kiválóan alkalmas csillagászati megfigyelésekre. Az országban található a Namíbiai Csillagászati Obszervatórium, amely kiváló infrastruktúrával és technológiával rendelkezik a csillagászati kutatásokhoz.

6. Namíbia néhány népcsoportjában hagyományosan szokás volt a fogak átvésése, azaz a metszőfogak hegyesre faragása. Ez a hagyomány azonban már egyre kevésbé gyakorolt és sok helyen teljesen eltűnt.

A fogak átvésése korábban a Himba és a Herero népcsoportok körében volt elterjedt. A Himba népcsoport esetében a fogak átvésése azt jelentette, hogy a fiatal lányok pubertáskorukban készültek a házasságra. A faragott fogak szimbolizálták a lány érettségét és a családjának gazdagságát.

b. l. fotója

A Herero népcsoportban a fogak átvésése szintén a gazdagság és a szépség szimbólumaként volt jelen. Itt azonban a faragás a felső metszőfogakon történt, és a faragott fogak állítólag a nők szépségét hangsúlyozták.

Fontos megjegyezni, hogy a fogak átvésése ma már egyre kevésbé gyakorolt, és a modern namíbiai társadalom nem szokásos. A hagyományos életmód és a kulturális örökség azonban fontos része Namíbia különböző népcsoportjainak, és sokan továbbra is büszkék a hagyományaikra és az ősi szokásaikra.

További beszámolók

A nappalainkat többnyire autóban töltöttük, vezetés közben vagy figyelőhelyeken várakozva, ahol egészen közelről csodálhattunk meg antilopokat, zebrákat, elefántokat, zsiráfokat, kudukat és oroszlánokat. Utunk észak felé haladva elértük a Kunene folyót, amely az angolai határt jelöli, és meglátogattuk a lenyűgöző Ruacana- és Epupa-vízeséseket is.

Namíbia északi része már inkább a tapasztalt utazóknak való. Az útjelzések hiánya, a szűk hágók és meredek sziklafalak komoly kihívást jelentenek, különösen, ha zsúfoltan megrakott terepjáróval utazol. Az üzemanyag gyorsan fogy, a haladás pedig sokszor lassú – gyakori az egyes vagy a felező sebesség. Az utazás során napokig nem találkozol más turistákkal, reggelente pedig a helyi törzsek közelében ébredhetsz, akik gyakran a legeltető területeiken tartózkodnak. Az északi régió legjelentősebb törzsei közé tartoznak a Hererók, a Himbák, a Namák és a Damarák, akiknek életébe itt-ott bepillantást nyerhetsz. Ez a vidék valódi kihívás és egyedi élmény minden kalandor számára.

Kora délután érkeztünk meg első sátras szálláshelyünkre, a Namib-sivatag szélfútta, mégis lenyűgözően szép vidékére. A szél finom homokot kavart körénk, miközben a sofőrünk rutinos mozdulatokkal állította fel a sátrát – mintegy bemutatva, mi is vár ránk a következő három hét során, szinte minden este. A sátor formára hasonlított a modern, boltban kapható típusokra, de anyagában inkább egy katonai teherautó ponyvájára emlékeztetett. A könnyű üvegszálas rudak helyett itt súlyos acélcsöveket használtak – a szerkezet nagyjából negyven kiló lehetett, és nem mindig akart együttműködni.

Fejenként kaptunk egy fekvőhelyet is: egy vastag, metróüléshuzatra emlékeztető szivacsot hadizöld huzattal, mintha a sátoron belül is álcázni akarnának minket. Látszott, hogy itt nem a kényelem, hanem a tartósság a lényeg — ezek a felszerelések sok mindent kibírnak, még a legzordabb sivatagi körülményeket is. Az első éjszaka után kicsit furcsának tűnt a komfort, de a második hétre már egészen megszoktam.

Velünk tartott egy segítő is, aki az út során főzött ránk. Első nap sötét ruhát viselt, és komoly, határozott asszonynak tűnt, de másnap világoskék pólóban szinte fiatal lánynak látszott. Kiderült, hogy Zimbabwéből származik, és van egy lánya. „Mama Soly”-nak hívta magát, és nagy lelkesedéssel állt neki az első ebéd elkészítésének. A busz rejtett rekeszéből előkerültek a vasasztalok és a horgászszékek, amelyek hű társaink lettek az út hátralévő részében.

Az első menü egyszerű volt: hamburgerek és saláta, fémtányéron tálalva, ölében evő társasággal. Akkor még nem tűnt nehéznek, de amikor később az antilopsztéket próbáltuk szeletelni az ölünkben egyensúlyozó tányérról, már kevésbé volt kényelmes. Az acélbögrék gyakran a földre kerültek, hiszen máshová nem nagyon lehetett tenni őket. De hát senki sem ígérte, hogy ez luxusutazás lesz – inkább egy valódi, poros, de felejthetetlen afrikai kaland.

Namíbiában még a levegő is szinte tapinthatóan tiszta — nincs füst, nincs szmog, csak a végtelen, mélykék égbolt, amely úgy borul az emberre, mintha az egész horizontot átölelné. A Namib-sivatag közepén, a híres 45-ös dűne tetején ülve minden irányban finom, vöröses homok terül el; körülöttem, alattam és rajtam is. Lent, a dűne tövében pihen hűséges útitársam, az átalakított Toyota Hilux Raider, amely a klasszikus Land Cruiserek méltó utódjaként cipelt végig ezen a poros, mégis csodálatos vidéken.

A táj időtlen és szinte földöntúli: a szél által formált homokhullámok élnek, mozognak, mintha lélegeznének. Az emberben egyszerre ébred alázat és szabadságérzet – itt minden lélegzet a természeté. A környező kisvárosokban a forgalom bal oldalon halad, ami eleinte szokatlan, de néhány nap után már természetesnek tűnik, akárcsak a sivatag végtelen csendje. Ez a hely a világ egyik utolsó szeglete, ahol a civilizáció zaja végleg elnémul, és az ember valóban megtapasztalhatja, milyen az, amikor a Föld lélegzik.

Namíbiában a városok és utcák neve gyakran meglepi a magyar utazót. Az ember sétálhat a Hofmayer Strassén, megcsodálhatja a neogótikus Christuskirchét, vagy ellátogathat a sivatag peremén fekvő, bajor hangulatú Lüderitzbe. A hatalmas vadvilágáról ismert afrikai ország egykor német gyarmat volt, és a német örökség nyomai a mai napig jól láthatók a helynevekben és az építészetben is. Néhány település, különösen Lüderitz, még ma is úgy fest, mintha Németország egy darabkája maradt volna itt Afrikában.

A városban kávéházak, sörözők és egy hangulatos lutheránus templom is várja a látogatót – egy pillanatra akár Brandenburgban is érezhetnénk magunkat. Az illúziót csak a part menti fókarezervátum töri meg, ahol a tenger morajlása és a pingvinek, valamint flamingók látványa emlékeztet arra, hogy mégiscsak Afrika déli részén járunk.

Lüderitz környéke egykor a gyémántbányászat egyik központja volt, és a környező területeken ma is folyik drágakő-kitermelés. A város fölé magasodó Gyémánthegyen áll a híres Felsenkirche, amely csodálatos ólomüveg ablakaival a térség egyik legkülönlegesebb látnivalója. A helyszín egyszerre hordozza a gyarmati múlt emlékét és a természet vad, érintetlen szépségét — ez a kettősség adja Lüderitz különleges hangulatát.

Fotóegyveleg

Ez a fa egy halott akáciafa (Acacia erioloba), amely a namíbiai Deadvlei híres látványosságának része. Ezek a fák körülbelül 600-700 éve haltak ki, miután a folyóvízforrás elapadt, és a szárazság tartóssá vált a területen. Bár a fák már nem élnek, rendkívül lassan bomlanak le a rendkívül száraz környezet miatt, így szinte konzerválódtak az időben. A fekete, szénné vált faágak éles kontrasztot alkotnak a fehér agyagos talajjal és a narancsszínű dűnékkel. - T. J. fotója

Ez a kép Namíbia híres Spitzkoppe régiójában készült, amelyet gyakran „Afrika Matterhornjának” is neveznek. Az előtérben látható sziklaformáció egy természetes boltív, amely a gránit kőzetek eróziója és időjárás általi formálódásának eredménye. Ez a terület nemcsak geológiailag lenyűgöző, hanem népszerű a túrázók, sziklamászók és természetfotósok körében. A háttérben a Spitzkoppe ikonikus, csúcsos hegye emelkedik ki, amely körülbelül 700 millió éves és fantasztikus panorámát nyújt a környező sivatagi tájra. - T. J. fotója

Ez a kép szintén Namíbia Spitzkoppe régiójában készült, és egy természetes boltívet (Natural Arch) ábrázol, amely a hely egyik legismertebb geológiai látványossága. Az előtérben lévő boltív gyönyörűen keretezi a háttérben magasodó, ikonikus Spitzkoppe gránitcsúcsait. Ez a vidék az erózió és időjárás formálta különleges gránit sziklák miatt híres, amelyek lenyűgöző tájképet nyújtanak. A terület csendes és érintetlen természeti szépsége miatt kedvelt célpont túrázók, természetkedvelők és fotósok számára. - T. J. fotója

Ez egy régi, rozsdásodó teherautó, amely valószínűleg egy ikonikus fotótéma Namíbia híres Solitaire településén. Solitaire egy kis oázisszerű megálló a sivatag közepén, amely híres a vintage járműmaradványairól, különösen az ilyen elhagyott autókról, amelyek a sivatagi táj részévé váltak. Ezek a roncsok turistalátványosságként funkcionálnak, és különleges atmoszférát adnak ennek a félreeső helynek. A háttérben a tipikus száraz, sivatagos környezet és a helyszín egyszerű infrastruktúrája látható. - T. J. fotója

Ez egy régi, használaton kívüli benzinkút oszlop, amely dekorációként maradt meg, és az ikonikus Solitaire településen található. Solitaire híres a sivatagban elhagyott retro elemekről, amelyek szimbolizálják a múltat és a régió távoli, időtlen hangulatát. Az oszlopot körülvevő kaktuszok és a sivatagos háttér tökéletesen beleolvadnak a hely arculatába, amelyet sok turista keres fel egyedi, fotózásra alkalmas hangulata miatt. Ez a benzinkút már nem funkcionál, de a nosztalgia és a helyi atmoszféra része lett. - T. J. fotója

Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.

Új hozzászólás beküldése

* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon

KAPCSOLAT

utikritika [kukac] utikritika.hu

Útikritika.hu

SZÁLLÁSFOGLALÁS

IMPRESSZUM