ÚTIKRITIKA.HU / Namíbia

Namíbia

Általános utazásszervezési tanácsok Namíbia felfedezéséhez|Namib-sivatag|  Csontváz-part|Swakopmund|Erindi|

Namib-sivatag - Elter Karcsi fotója

Általános utazásszervezési tanácsok Namíbia felfedezéséhez

Sok namíbiai utazási blogban azt írják, hogy érdemes minden benzinkútnál tankolni, mert előfordulhat, hogy a következő három kútnál nincs üzemanyag. Azonban mi az utazásunk során egyszer sem találkoztunk ilyen helyzettel. Lehetséges, hogy ez az utóbbi években változott.

Egy másik jó tanács, amit szintén sok blog említ, hogy mindig legyen elegendő víz nálad arra az esetre, ha elakadnál egy távoli területen valamilyen műszaki probléma miatt. Mi megfogadtuk ezt a tanácsot, és mindig magunkkal vittünk 10 liter vizet. Fontos, hogy legyen offline térkép is a telefonodon, mivel a városokon kívül az internetkapcsolat gyenge vagy egyáltalán nem elérhető.

Ahogy olvasható, Namíbiában némi előkészület szükséges. Ez nem az a hely, ahová csak úgy megérkezel és elindulsz felfedezni. Ha nem készülsz fel megfelelően, különféle kihívásokkal szembesülhetsz. Mindazonáltal Namíbia egy könnyen bejárható és biztonságos úti cél marad, és teljes mértékben megerősíthetem, hogy ideális választás Afrika kezdőknek. (2021)

Namib-sivatag

Elter Karcsi fotója

A Sesriem-kanyon nem volt messze a kempingünktől, rövid buszozás után már ott is álltunk a bejáratánál. Első pillantásra inkább emlékeztetett egy nagyobb munkagödörre, mint természeti csodára, de ahogy egyre mélyebbre ereszkedtünk, a hely hirtelen kitárta igazi arcát. A sziklák között kanyargó, szűk vájat lassan egy impozáns kanyonná szélesedett, ahol a fény és árnyék játéka lenyűgöző látványt nyújtott. Olyan érzésem támadt, mintha Petrában járnék – csak itt nem kőbe vájt templomok, hanem a természet alkotta szentélyek fogadtak.

Visszafelé már feltűntek az első antilopok és struccok, a sofőr pedig lassított, hogy mindenki készíthessen néhány fotót. Az utazás végére persze ez a látvány is mindennapossá vált; akkor már úgy mentünk el a gazellák és antilopok mellett, mintha csak tehenek legelésznének valahol az Alföldön.

A naplemente épp a kempingben ért minket. A sivatagi levegő pillanatok alatt kihűlt, és amint besötétedett, az égbolt szinte felrobbant a csillagoktól. A Namib-sivatag éjszakai ege olyan tisztán ragyogott, mintha egy planetáriumban lettünk volna — milliónyi fénypont szórta be a horizontot. Csak egy méltóságteljesen suhanó űrhajó hiányzott a látványból, hogy teljes legyen a galaktikus illúzió.

A Namib-sivatag homokdűnéi és a helyi Halál-völgye - Elter Karcsi fotói

Csontváz-part

(Skeleton Coast)

A namíbiai Csontváz-part több mint ezer hajónak vált örök nyughelyéül. A partszakasz hírhedt a hajósok körében szeszélyes időjárásáról. Sűrű köd, hullámverés váltakoznak. Mindez kombinálva a part rendkívül finom homokjával és az éles, víz alatti sziklákkal igazi hajócsapda. A gyakori hullámverésnek és a homoknak köszönhetően a part bár megközelíthető hajóval, de onnan nem szabadul senki. Aki egyszer megpróbált kikötni a parton, az többet nem fordult vissza...

A partszakasz régebben az itt talált rengeteg állati (bálna és egyéb élőlények) csontvázról kapta a nevét az őslakosok körében. Mostanra a hajó-csontvázak csak erősítették ezt a tudatot. John Henry Marsh író Skeleton Coast című hajótörött-novellája óta pedig a térképészek is előszeretettel illetik ezt a helyet a Csontváz-part névvel. A part leghíresebb roncsa az Eduard Bohlen teherhajó. Több mint 2000 tonnájával és értékes rakományával 1909. szeptember 5-én sűrű ködbe keveredtek a namíbiai partoktól nem messze, majd partra szaladtak és megfeneklettek a homokban. A turisták körében ez a partszakasz a hatalmas hullámok miatt kiemelt figyelmet kap - a szörfösök számára igazán varázslatos és mesés környezet ez a hajóroncsokkal és a helyet körül lengő legendákkal.

.

Elter Karcsi fotója

Swakopmund

(szvákopmund)

Lakosság (2023-ban): 34,000

Swakopmund egy kisváros Namíbia nyugati partján, a Namib-sivatag szélén található. Egyedülálló keveréke a német és afrikai kultúráknak, amelyek a területen találhatóak.

A város környéke lenyűgöző kilátást nyújt a Sivatagra és a partvidékre, amely nagyon népszerű a turisták körében. A város maga sok színű és különleges stílusú épületekkel rendelkezik, amelyeket az észak-német stílus ihletett. Swakopmund-ban megtalálhatóak a régi lutheránus templomok, a történelmi műemlékek és a német koloniális stílusban épült házak is.

A város a tengerparton található, és számos vízi sportot kínál, mint például a szörfözés, a vitorlázás, a jet ski és a búvárkodás. A környező sivatagban lehet sivatagi túrázni, kenuzni, és vadonatúj off-road kirándulásokat tenni. A városban számos étterem, bár és kávézó található, ahol a turisták megkóstolhatják a helyi ételeket és italokat.

Swakopmund olyan, mintha egy kis darab Németország szakadt volna le, és az Atlanti-óceán partján ért volna földet Afrikában. A városban pálmafák vetnek árnyékot százéves evangélikus templomokra, a sétálóutcákon reggelente lesöprik a sivatagból befújt homokot, és a helyiek ugyanúgy isszák a német recept szerint főzött sört, mint Berlinben vagy Münchenben. Mindez furcsán idilli, mégis különös látvány egy olyan kontinensen, ahol a természet és a kultúrák keveredése mindent átitat.

Ha a város fekvését nézzük, Swakopmund igazi földrajzi különlegesség: az óceán és a Namib-sivatag határán fekszik, két világ találkozásánál. A levegőből különösen látványos, ahogy a homokdűnék szinte belemosódnak a városi utcákba. Gyalogosan járva ez abban mutatkozik meg, hogy a külső negyedekben reggelente seprűvel és lapáttal takarítják a járdákat a finom, aranyló por alól. A helyi utazási irodák még ezt a jelenséget is turisztikai élménnyé formálták: homokdűne-lesikló túrákat szerveznek a környező dombokra, ahol az ember szó szerint a sivatagba csúszik.

Az éghajlat itt meglepően kellemes, köszönhetően a Benguela-tengeráramlatnak, amely nyáron 22–23 °C körül tartja a hőmérsékletet, és éjszaka is csak néhány fokkal hűti le a levegőt. Télen sem esik sokkal lejjebb a hőmérséklet, így a város egész évben enyhe, szinte mediterrán klímát élvez. Az áramlat viszont megakadályozza a felhőképződést, ezért eső alig esik, ám sűrű köd gyakran lep be mindent, ami messze benyúlik a sivatag fölé. Ez a köd életet ad a száraz vidéknek, hiszen nélküle a környező homokdűnék világa már régen kihalt volna. Swakopmund így a tenger és a sivatag törékeny egyensúlyán él – egyszerre hűvös, poros és varázslatos.

Hohenzollernhaus - b. l. fotója

1884-ben a bismarcki Németország úgy döntött, hogy nem marad le az angol gyarmatosítási versenyben, és fokozatosan elfoglalta a mai Namíbia területét, amelyet akkor Német Délnyugat-Afrikaként ismertek. A vidék kincsekben gazdag volt – főként gyémántban és aranyban –, így hamar megindult a kalandorok és szerencsevadászok áradata. A helyi törzsek, elsősorban a hererók és namák, előbb tiltakoztak, majd kétségbeesett harcba kezdtek az egyre nagyobb számban érkező telepesek ellen. A végeredmény tragikus lett: több tízezer őslakos vesztette életét, a gyarmati hadsereg fegyverekkel és kegyetlenséggel válaszolt.

A németek közül kiemelkedett Lothar von Trotha, egy szász tábornok, aki parancsot adott a menekülők kútjainak megmérgezésére, és tűzparancsot hirdetett mindenkire – nőkre, gyerekekre is. Ezzel a világ egyik első népirtását hajtotta végre, amelyet ma már a történészek egyhangúlag annak is neveznek. Sokan nem tudják, hogy a koncentrációs tábor intézménye sem a náci Németországgal kezdődött: a hererók túlélőit egy közeli szigetre deportálták, ahol kényszermunkára fogták őket, és orvosi kísérleteket is végeztek rajtuk.

A történtek sötét árnyéka még ma is ott lebeg a térség felett, de az itt élők leszármazottai már egy új, békésebb korszak részei. A német gyarmati múlt öröksége mégis szembeötlő – elég csak Swakopmundra és a közeli Walvis-öbölre gondolni. Ezek a városok rendezettek, tiszták, és olyan európai hangulatot árasztanak, hogy az ember néha elfelejti, Afrikában jár. A tengerparti házak elegánsak, a kertek gondozottak, az utcákon pedig a homokot már nem söprik el – inkább gereblyézik, mintha japán szárazkerteket formálnának.

A város stílusa inkább emlékeztet angol letisztultságra, mint bajor giccsre, így túlzásnak tűnik a sokszor emlegetett „bajor házak a pálmafák alatt” hasonlat. Mégis különös érzés, amikor a szuvenírboltban, a faragott zsiráfok és elefántok között az eladó egy mosollyal és egy „Grüß Gott!”-tal köszönti a belépőt. Ez a pillanat talán mindennél jobban összefoglalja Namíbia ellentmondásos múltját: afrikai föld, európai emlékekkel, ahol a történelem még mindig suttog a szélben.

s. v. fotója

b. l. fotója

Erindi

,, Első szafaris megállónk az Erindi volt, ami egy privát rezervátum, ahol saját 9 fős kocsikkal reggel és este viszik a turistákat 3-3 óra hosszan szafarizni. 6 éves kor alatti gyerekek nem mehetnek erre a programra, viszont van kicsiknek is egy órás szafari általában délelőtt. A képek elmesélik helyettem, hogy milyen állatokat láttunk. Natgeon felnőtt embereknek életre szóló élmény az igazi élőhelyükön látni ezeket a csodálatos lényeket. Itt külön kérték, hogy egyedül a fekete orrszarvúról ne tegyünk fel képet semmilyen social felületre, mert náluk már nagyon kevés él, és a vadászok egyik legkedveltebb célpontja.
(h.sz.v., 2019)

Okonjima Természetvédelmi Rezervátum

Etosha hátránya, hogy hosszú időt tölthetsz autózással, mielőtt állatokat látnál. Az állatsűrűség itt alacsonyabb, mint a kelet-afrikai versenytársaiban, mint a Serengeti vagy a Masai Mara. Namíbiában viszont vannak kisebb vadrezervátumok, ahol rövidebb idő alatt több állatot láthatsz.

Úton Etoshába megálltunk egy éjszakára az Okonjima Természetvédelmi Rezervátumban. Ez a hely különösen a leopárdokra specializálódott, így sikerült megfigyelnünk azt az állatot, amit később Etoshában nem láttunk.

Az Okonjima Rezervátumot mindenképpen ajánlom. A park zöldebb és sűrűbben vegetált, mint a nagyobb szomszédja, ami önmagában is megéri a látogatást, mert az állatokat más környezetben láthatod.

Spitzkoppe

Három nap szafari után továbbutaztunk egy keményebb tájra, a híres Spitzkoppe-hoz, amit gyakran Namíbia Matterhornjának neveznek. Spitzkoppe Namíbia talán legismertebb hegye, és a környék számos lehetőséget kínál túrázásra, sétákra, sziklarajzok megtekintésére és vadlesre.

A Spitzkoppe tájai lenyűgözőek, különösen napfelkeltekor és naplementekor, amelyek különösen varázslatosak itt. Namíbiában általában véve is a napkelte és a naplemente jelentik a legjobb fotós pillanatokat.

Sossusvlei

Látni Sossusvleit a legnagyobb prioritásom volt Namíbiában. Ezek a sivatagi tájak egyedülállóak a világon, és alig vártam, hogy élőben lássam őket. Érdekes módon eső után érkeztünk Sossusvlei-be, ami rendkívül ritka ebben a régióban, így a sivatag virágzott, ami ritka látványt nyújtott.

A Sossusvlei központi eleme a híres Deadvlei, ahol az évszázados fák szinte egy másik bolygóra emlékeztetnek.

Kommentek