ÚTIKRITIKA.HU / 2. Részletes beszámoló

2. Részletes beszámoló

Három hét Namíbia egy 5 évessel 🙂 - 2023

Az "Istenek a fejükre estek" gyerekkori megnézése óta vágytam arra, hogy egyszer meglátogassam Namíbiát. Tavaly végre találtam akciós jegyeket, így nem is volt kérdés, hogy az idei nagy nyaralást hova tervezzük. Azt is beláttuk gyorsan, hogy ide nem lesz elég tíz nap vagy akár két hét, mert hatalmas ország, és lassan lehet haladni az utakon, illetve ki is szerenénk élvezni, így három hétre neveztünk be. Sajnos még ebbe a három hétbe is csak az ország középső és északi része fért bele, erőltetett menetben.

A másik kritikus pont az volt, hogy szerettem volna megnézni az igazi vadont, így olyan helyeket is meg akartam látogatni, ahova egy darab autóval nem indul el az ember a sivatagon keresztül. Szerencsére van egy bevállalos baráti társaságunk, így össze tudtunk szedni egy másik autóra való embert. A költségeket ott lehet igazán megfogni, ha az ember bevállalja a kocsi tetején sátrazást, ahogy mi tettük. Csak olyan kempingeket választottunk, ami a helyiek kezében van, vagy legalább állami, hogy a helyi közösségnek adjuk a pénzünket. Sajnos azt tapasztaltuk, hogy a magán lodge-ok nagy része német kézben van, sokba kerülnek, és kizsigerelik a helyieket. Példa: A hotel egy főre egy éjszakára 30 ezer forint volt Sesfonteinben. (Ki is hagytuk.) Ebből a biztonsági őr havi 10ezer forintot keresett, holott a bolti árak nem sokkal maradnak el a magyartól.

Sajnos még hosszan lehetne sorolni, hogy a sok európai, kínai, orosz, stb. biznisz/ember mennyire használja ki a helyieket, él vissza a helyzetével, de ezeknek a tapasztalatoknak nem ez a fórum a helye.

A kisebb falvakban általában a közösség sokszor még együtt birtokol és dolgozik, egymást segítve, így mi mindig a közösségnek és nem az egyénnek adakoztunk. Remek példákat láttunk közösségi iskolaépítésre, stb.

A szállásokat, autóbérlést érdemes hónapokkal az indulás előtt elintézni, mert nekünk már decemberben is elég nehéz volt a májusi túrára "olcsó" autót találni. Egyre több a turista, de még az infrastruktúrát szerencsére nem húzták utána, így limitáltak a helyek minden normális kempingben.

Boltok minden nagyobb városban vannak, néhol jobb felhozatallal, mint itthon. Mi 4-5 naponta érintettünk ilyen településeket, előtte pedig mindig megterveztük az étkezéseket és célirányosan vásároltunk be. Az éttermi ételt mindenhol biztonságos volt fogyasztani, egyszer sem kaptunk el fertőzést.

A helyieket szerencsére még nem rontotta meg a tömegturizmus, bár jelek már vannak rá a nagyobb városokban. Mindenki kedves volt és segítőkész, a gyereket pedig mindig mindenki imádta. Tökéletes uticél volt egy kisebb gyerekkel, mert melyikük ne élvezné a folyamatos homokozást, a kerítések nélküli állatkertet, a pancsolást, és a hullámvasútszerű vezetést a dűnéken, homokon.

Mi ezeket néztük meg:

Naukluft Mountain - Túrázás, természetes hegyi patakokban fürödés
Sesriem and Sossusvlei - Túrázás, Big Daddy dűne (állítólag a legnagyobb dűne a világon), kiszáradt fák a homokdűnék között
Swakopmund - Ballonozás, pelikánok, fókák, Sandwich Harbour (autózás az óceán és dűnék között)
Spitzkoppe - túrázás, sziklarajzok
Twyfelfontein, Torra Conservancy - sziklarajzok, sivatagi elefántok, safari
Puros - az igazi himba falvak és nem az útmenti turistáknak szólók. Ide elvezetni is igazi kaland. 40-50km kiszáradt folyómederben és még 40-50km sivatagban. Útközben, kempingben elefántok, zsiráfok, érintetlen természet, egy csoda hely.
Warmquelle - természetes meleg(ebb) vizes forrás, de senki se egy termálra számítson. Szörnyű állapotú a bekötőút.
Etosha - ez nem kell bemutatni: állatnéző szemorgia. Ajánlom, hogy ne a fő kempinben szálljon meg az ember, hanem a kisebbeket preferálja. A nagy kemping az Etosha Disneyland, míg a kisebbek sokkal természetközelibbek, több állattal.
Waterberg mountain - túrázás. Mivel a turisták még nem bolygatták meg a természetet, ezért még nagyobb az állatsűrűség, mint az Etosha-ban.
Windhoek - Max fél napnyi látnivaló, szuvenírezés

Kommentek