ÚTIKRITIKA.HU / Litvánia

"A vonat 35 perc alatt ért Trakai-ra, ami annak a vonalnak a végállomása is egyben. Az állomás a tórendszer déli végében található, innen kellett végigsétálunk egy kb. 2500 méter hosszú félszigetszerűségen, melyen Trakai közigazgatási területe – tulajdonképpen maga a falu – található. Az út menti faházak egyébként különböző, vidám színekben pompáztak, az idő is szép volt, és ahogy közeledtünk a várhoz, egyre izgatottabb lettem. A tó közepén álló Trakai vára számomra Litvánia egyik legszebb és leginkább várt helye volt, a dolgozat megírása óta el akartam ide jönni. Egy olyan dolog, amely biztosan szerepelne a képzeletbeli bakancslistámon és amit mindenképpen látnom kell még az életem során. Ráadásul, amikor a Facebook-on láttam Linasról képeket, amiken egy lánnyal csónakot béreltek a tavon és körbeevezték a várat, elhatároztam, ha valaha eljutok ide, nem megyek haza csónakozás nélkül. Egyszer aztán feltűnt a házak között a vár, pontosan olyan volt a valóságban is, mint amilyennek a képek mutatták.

A csónakokat a legtöbb bérlőhelyen minimálisan egy órára lehetett kikölcsönözni, áruk 15 Lt-tól fölfele terjedt és minél hosszabb időre béreled ki, relatíve annál olcsóbb a díja. Mi kinéztünk egy szimpatikusnak tűnő csónakot (1 órára 10 Lt-ért). A kezdeti bénázás után ráéreztem a rögzített lapátokkal történő evezés mikéntjére és mihelyst beértünk a Galvė-tó közepére, megálltam és bámultam a várat. Olyan fantasztikus érzés volt, hogy majdnem három évvel a dolgozat után végül eljutottam oda, ahova Litvániában a leginkább el szerettem volna és az élmény pontosan olyan, amilyet mindig is elképzeltem." forrás

Elter Karcsi fotója

"Alig 25-30 km-re van Vilniustól. Három szépséges tó között, keskeny földnyelven helyezkedik el. A két kilométer hosszú városka maga is érdekes a tavak között, de az igazi attrakció a XIV. században épült piros téglás vár. Van egy Félszigetvár is a településen, de ennek csak romjai vannak meg. A piros téglás vár (Gediminas építtette) egy kis szigeten áll, fahídon lehet bemenni, ez a Szigetvár. Nem bíztak a tó védelmében az építők: vastag falak, felvonóhíd, vizesárok védte a központi lakótornyot. Számtalan udvar, melléképület zsúfolódik a várba, amely jelenleg Trakai Történeti Múzeum otthona. A vár története jellemző Litvániára: a Német Lovagrend ellen épült védelmül. Egy ideig a nagyhercegség központja volt, virágzó várossal a vár körül. A vár a XVII. században elvesztette jelentőségét, pusztulni kezdett - ja, ehhez hozzájárult az orosz hadsereg pusztítása is. A falak ledőltek, a termek beomlottak. A XIX. században a litván nemzettudat kialakulásával és a romantika előretörésével kezdtek el törődni a romokkal. A második világháború után újjáépítették, és múzeummá alakították. A nagy lendület persze 1990 után történt. Ma a litvánok ősi államiságuk jelképeként tisztelik. A vár, a városka a Trakai Történelmi Nemzeti Park része. Hatalmas tömegek keresik fel - persze ennek nagy szerepe van annak is, hogy közel a főváros, és a tavak kitűnő terepet biztosítanak a vitorlázásnak, csónakázásnak, pecázásnak, biciklizésnek. " forrás

Litvániában számos érdekes város található, de az egyik legszebb kétségtelenül Trakai, amely mindössze 20 kilométerre fekszik Vilniustól. A város könnyen megközelíthető vonattal, az út csupán 38 percet vesz igénybe, és egy retúrjegy nagyjából 5 euróba kerül. Trakai egy gyönyörű tórendszer közepén, egy hosszúkás félszigeten terül el, és már a koraközépkorban is lakott volt, köszönhetően stratégiai elhelyezkedésének. A városban sok régi faház található, amelyek közül több gondosan fel lett újítva, megőrizve a történelmi hangulatot. Érdemes betérni a kis orosz ortodox templomba is, amely különleges atmoszférát áraszt.

A legfőbb látnivaló azonban a Galve-tó kis szigetén magasodó vörös téglás vár, amely már a partról nézve is lenyűgöző látványt nyújt. A fából készült hidakon átkelve és a belépőt megfizetve a várat közelről is megcsodálhatjuk, de ha spórolni szeretnénk, érdemes körbesétálni a szigeten, hiszen így is egyedi élményben lesz részünk. A vilniusi nyüzsgés után Trakai nyugodt, békés hangulata tökéletes helyszín néhány kellemes óra eltöltéséhez.

Trakai rendkívül népszerű a turisták körében, és a balti országokban itt találkoztunk először igazán nagy tömegekkel. A 6 eurós belépőjegy viszonylag magasnak számít más látnivalókhoz képest, különösen, mivel a kastély kiállításai nem nyújtottak kimagasló élményt.

A város története azonban rendkívül izgalmas. Trakai a történelem során igazi multikulturális központ volt, ahol nemcsak litvánok, hanem németek, oroszok és örmények is éltek. Sőt, muszlim közösségek is jelen voltak, főként krími tatárok formájában. A város egyik legérdekesebb történelmi részlete, hogy a fejedelem bagdadi zsidókból állította ki testőrségét. Bár ma már csak alig százan maradtak közülük, leszármazottaik a mai napig itt élnek, őrizve a város különleges kulturális örökségét.

Kaunas

Itt olvasható külön tartalom: https://utikritika.hu/litvania/kaunas

Siauliai

281 ezres nagyváros, ami közúton 213 kilométerre van Vilniustól (120 km autópályán), menetidő 2 óra 50 perc.

Kiejtése: sóléj

"A Vilnius-Klaipeda expressz vonat, mivel mentünk szebb és kényelmesebb volt bármely hazai InterCity-nél. Kb. 2 és fél óra után érkeztünk Šiauliai-be (ejtsd: 'söléjj'), ami Litvánia negyedik legnagyobb városa Vilnius, Kaunas és Klaipėda után. Túl sok látnivaló nincs – csak pár templom, Biciklimúzeum és Macskamúzeum, utóbbiban állítólag macskamintás vagy macskaformájú tárgyak vannak összegyűjtve a világ több pontjáról. Mi azonban csak a buszpályaudvarig sétáltunk el, ahol buszt néztünk a Keresztek Hegyéig.

Nemcsak külön kis menetrendet kaptunk a Keresztek Hegyéig közlekedő buszjáratról, de a legközelebbi busz alig 5 perc múlva már indult is. Šiauliai-tól kb. 15 percnyi buszútra (1,2 Lt), egy nagy semmi közepén, a Domantai megállónál tett le minket a busz. A sofőr rendes volt, hogy szólt nekünk, mert nem jöttünk volna rá, hogy itt kellene leszállni. A Keresztek Hegyének se híre, se hamva, egyedül egy tehenét fejő nőt látni a mező közepén. A keresztúton elindultunk a főúttal merőlegesen, abba az irányba, amerre a tábla jelezte a Keresztek Hegyét. Az út kisebb dombra át halad, aminek a tetejéről már lehetett látni a kereszteket.

A Keresztek Hegyének (Kryžių kalnas) a története 1831-es, orosz cári hatalom elleni felkelésig nyúlik vissza, amikor is a mélyen katolikus litvánok tiltakozásul az elnyomás ellen elkezdtek kereszteket hordani egy kisebb dombra, Šiauliai-tól nem messze. A 19. század végére már 150 hatalmas kereszt állt, az I. világháború kezdetére már több, mint 200, és a számuk folyamatosan nőtt. A dolgok akkor gyorsultak fel, amikor a szovjetek 1940-ben elfoglalták Litvániát. A vallástagadó szovjet hatalom fölösleges vallási szimbólumnak tekintette a Keresztek Hegyét, ezért 1961-ben ledózerolták a kb. 30 ezer keresztet. Ez nem szegte a litvánok kedvét, még több keresztet vittek a korábbiak helyére, válaszul a szovjetek még kétszer ledózerolták a hegyet, de mivel a keresztek ezután is csak szaporodtak, a végén már hagyták az egészet a fenébe. Napjainkban kb. 250-300 ezer kereszt lehet a Keresztek Hegyén.

Az úton a hegy felé van egy információs központ, ahol lehet szuveníreket, képeslapokat és persze kereszteket is venni. Belépő nincs, az egész hegy egy főút mentén, teljesen szabadon fekszik. Embere válogatja, hogy kire milyen hatást gyakorol az egész: Zsuzsi inkább nyomasztónak találta, míg én inkább felemelőnek. Hithű ateistaként, én egy kis nép megalkuvást nem tűrő, kitartó, mégis békés tiltakozását láttam az egészben, akik megtalálták a módját, hogy valamilyen formában mégis fityiszt mutassanak a nagy Szovjetuniónak. Ez az én véleményem, nekem ezt adta a hely, s úgy gondolom, aki Litvániában jár, legyen vallásos vagy nem vallásos, nem szabad ezt kihagynia, mert mindenki más mondanivalót találhat benne." forrás

R. Gyuri fotói

Klaipéda

litván kiejtés kb: kléjpédá

Klaipéda a balti ország északnyugati sarkában fekvő kikötőváros, Litvánia harmadik legnagyobb városa, közel 160 ezer lakossal. Óceánjáró hajók egyik kedvelt kikötője.Nem szokványos város, mivel egyelőre egyáltalán nincs sétálóutcája és az óvárosban nincsenek boltokkal teli utcák. Folyamatban van e helyzet megváltoztatása. A helyiek most még a városmagon kívüli bevásárlóközpontokban végzik a nagyobb vásárlásokat.

Litvánia lakosságának kevesebb mint 6 százaléka orosz nemzetiségű. Vilniuson kívül éppen Klaipédia az a litván város, ahol az országos átlaghoz képest nagyobb az orooszok aránya.

,, Klaipéda történelmi óvárosa ma is viseli a majd 700 éves germán hatást. Deszkákkal erősített házai bárhol állhatnának a mai Németország területén. Az óváros egyik legszebb épülete a neoklasszicista színház.

A város további két érdekessége egy-egy hajdani erődítmény. A 13. században emelt, majd a 19. században jórészt elpusztult memelburgi erődítmény feltárás alatt lévő romjai ma már újra megtekinthetőek.

A legnagyobb látványosság pedig a Kopgalisban, a Klaipédával szemben a Kur-öblöt határoló majd 100 km hosszú homokdűnén elhelyezkedő Litván Tengerészeti Múzeum. A múzeumot az egykori poroszok emelte Vilmos-erődben létesítették. Egyaránt bemutatja a Balti-tenger élővilágát és a litván tengerészeti múltat. Klaipéda központjából rövid hajóúttal közelíthető meg.

Pikáns részlete a város modern kori történelmének, hogy ma a Memel-vidéket Kis-Litvánia néven emlegetik, hivatalosan középkori forrásokra hivatkozva. A turisták jó részét pedig az egykori lakóhelyüket felkereső németek adják, annak ellenére, hogy jószerivel a környéknek már nincs német nyelvű lakosa." forrás

Strandolás

Dívány.hu: Nézegessen litván strandolókat (Ajánlott link)

Kur-földnyelv

,, A Kurföldi-túrzás homokos strandjaira tűlevelű erdőkön át vezető szűk ösvényeken az embernek egészen olyan érzése van, mintha valami mediterrán tengerparton lenne. De most már tényleg nem akarok még egy európai régiót belekeverni a Baltikumba, pláne, hogy a 10-15 fokos hőmérsékletkülönbségtől is el kellene hozzá tekinteni. Errefelé augusztus elején is csak a napon van melegebb 25 foknál, a tenger vize pedig mindig 20 fok alatt marad.

A tenger azonban hidegen is tenger, és az ember gyorsan ráébred, hogy a posztszovjet ország tengerparttal mindig jobb, mint a posztszovjet ország tengerpart nélkül. Még akkor is, ha a Balti-tenger hideg, ráadásul alacsony oxigéntartalmának köszönhetően szegényes az élővilága is, úgyhogy az olyan szívósabb halakon túl, mint a hering- és angolnafélék senki ne számítson komolyabb herkentyűkre. (2017)" forrás