ÚTIKRITIKA.HU / Kalimantan

A Borneó sziget 73 százalékot kitevő indonéziai területet Kalimantannak nevezik. 580.000 km2 nagyságú a Kalimantan, szóval több mint hatszor nagyobb Magyarországnál. 12 milliós a lakosság.

Borneón a legnagyobb turista attrakció az orángutánok nézése, hiszen a világon ez az egyetlen hely, ahol szabadban élnek.

Az orang-utan a maláj s indonéz orang, azaz ember és az erdőt jelentő hutang szavakból állt össze: tehát ,,az erdő embere" - tanulságos, hogy a helyiek valamiféle embernek tekintettték ezeket az állatokat.

Kalimantanon van egy enyhébb esős időszak március és május között és egy intenzívebb november és január között. Azért a sziget kevésbé csapadékos, mint Indonézia számos közeli területe. A május és az október közötti időszak az ideális a túrák szempontjából.

Kalimantan annyit jelent, hogy az ,,égető időjárás szigete". Bizony errefelé van az Egyenlítő és elég nagy a hőség. Amúgy az Egyenlítő vonalát meglátogathatjuk Pontianak városnál.

Kalimantan fő turisztikai attrakciója az orángután, de nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy partjának közelében van Derawan sziget, ami az UNESCO természeti örökségének a része és búvárkodás, de sima sznorkelezés szempontjából is szuper desztináció!

Tetszett&Nem tetszett

Tetszett

1. Kalimantan még nincs ,,túlturistásodva" (mai szaknyelven overtourism), sokat megőrzött esedeti, autentikus jellegéből, nincs elrontva

2. A hatalmas területen belüli mozgás többnyire nem szokványos országúti utazásból áll hanem folyami labirintusok sokaságán hajózunk s ez izgalmas

3. A bennszülöttek falvaiban a lenyűgöző, u.n. hosszú házak (longhouses)

4. A folyami kirándulások folyamán egész sok vadállatot lehet látni a szabadban: pl. orángutánt, bórneói nagyorrú majmokat, krokodilokatgyíkokat, sokféle madárt

5. A nagyon is emberszabású orángutánok látványos narancsvörös színe, és a roppant fotogén, groteszk kinézetű nagyorrú majmok

6. A tutajon vagy motoros kenun való utazás is szuper kaland, de azért a csúcs a Mahakam-folyón hagyományos borneói lakóhajón (klotok a helyi neve) utazni, éjszakázással!

7. Rokonszenvesek a helyi környezetvédelmi erőfeszítések amelyek az esőerdők megóvására, az erőírtások ellen irányulnak (a turisták is ültethetnek önkéntesen fákat)

8. Egy éjszakát eltölteni a dzsungelben, nyugi a szállás, a természetes anyagokból épített eco lodge az alapvető igényeket ki tudja elégíteni

9. Sznorkelezés (tesómnak scuba búvárkodás) a kicsi, csodás zöld Nabucco szigeten, szimpla pihenés, finom egészséges kajákkal a Virgin Cocoa szigeten

10. Mulatságosak a hím orángutánok, ahogy a turistáknak előadják magukat így-úgy vagánykodva

11. A Danau Sentarum tó- és folyóvidék

Nem tetszett

1. A szigeten a távolsági tömegközlekedés gyér frekvenciájú, ráadásul drága, szóval van értelme befizetni csoportos túrákra

2. A Tanjung Puting-i orángután túrán az (amúgy sajnos olyan állatkertes jellegű) etetési állomásoknál két tucat túra hajó sűrűsödött össze egy időben és ez a ,,közlekedési dugó" némileg rontott az élmény hitelességén (na, itt éppenséggel overtourism volt)

3. Az érem másik oldala viszont az, hogy parkszemélyzet nem tálalja kötelezően az orángutánokat, ami azt jelentheti, hogy éppen akkor amikor a túrán vagyunk hosszas várakozások után látunk csak majmokat - hím orángutánt gyakran nehezebb kifogni, mint nöstényeket a rajtuk csüngő csemetével

4. A túránk néhány fegyelmezetlen (brit) résztvevője, akik a jó előre elmagyarázott tilalmakat nem tartották be, azaz hangosan pofáztak, a szelfizésekre koncentráltak, az egyikük vakuval kezdett el fotózni (tilos)

5. Sajnáltuk az oránután mamákat, amikor hallottuk, hogy a csemetéik a 8 éves korukig (!) lógnak az anyjukon, illetve nem hagyják el a közvetlen közelségüket

6. Fel kell készülni arra, hogy a dzsungelben még nagyobb a párataralom, mint a sziget egyéb részein

7. A dzsungelben bizony vannak skorpiók, madárpókok, hangyák hadseregestül, szóval az elején be van tojva a turista, de aztán a túravezető megnyugtató magyarázatai, intelmei alapján a félelem elröppen

8. A nagyorrú majmok ugyan vicces kinézetűek, de fölöttébb barátságtalanok, szabályosan vicsorítanak és a fogazatuk ijesztő

9. A folyami utazások folyamán gyakran lett volna kedvünk belecsobbanni a vízbe, de visszatartott minket a helyi srác által ismételgetett krokodil szó.

10. A kis csónakos túránál a higiéniai körülmények kissé aggasztóak voltak, a ,,nagydolgok" elintézése nem kissé

Vélemények

Indonéziai utazásunk legizgalmasabbnak ígérkező 4 napos, 3 éjszakás borneói dzsungeltúrája:

Kunai városában szálltunk hajóra, amelyet az elmúlt pár évszázadban (nem sokat változtak!) klotoknak hívnak a helybeliek. Ez egy emeletes fahajó, melynek felső szintjén van a „bullék”, azaz a fehérek szállása: középen a kétszemélyes matrac, éjszaka szúnyoghálóval kiegészítve, előtte az asztal négy székkel, a hajó orrában pedig két „napozóágy”. A hátsó régió üres: a bőröndünk, cuccunk volt ott, és néha a személyzet oda járt telefonálni az internet- kapcsolat miatt. Lenn volt a 90X40 cm-es konyha!!! a spájzzal, a motorház a diesel- motorral, a hajó gyomrában pedig öt matracon aludt a kiszolgáló személyzet: a kapitány, a segédje, a guide, a szakácsnő, és esetünkben egy egyetemista gyakornok lány. 10 óra körül fel is szedtük a horgonyt (egy lakóház kerítésére voltunk rögzítve), és elindultunk a Dunánál szélesebb Kumai folyamon felfelé a lekanyarodó Sekonyer folyó- ágra, ahol a Tanjung Puting Nemzeti Parkban (410.000 km2!) három napig tanyáztunk.

Az idegenvezetőnk, Goh angolul kitűnően beszélő, értelmes fiatalember volt: Jogjakartában végzett, olajpálma- termesztő szakon, de hamar „átállt” a másik oldalra. Nagy természetszerető-, védő, ezen kívül a helyi dayak törzs (egy negyed évszázada még az ellenséges törzs a sátor elejére kitűzött koponyáival büszkélkedtek a harcosaik) büszke leszármazottjaként a néphagyományok folytatója, és amatőr zenész. Szerencsénk volt vele. Eleinte kék- piszkos- zöld volt a folyó színe, és a parti szilárd talajon hatalmas fák, tövükben cserjék nyújtóztak. A dzsungel flórájával nem tudtunk betelni! Megtöbbszörözte a látványt a folyón vissza- tükröződő kép. Megannyi állat zavartalan élőhelye ez. Láttunk makákókat, proboscis (nagyorrú) majmokat, makikat és egy-egy orángutánt is. A madarak királynőjét, a szarvascsőrű madarat (Cornbill) is megpillantottuk, de ők hamar tovaszálltak erős, rikoltozó hangot hallatva. Az ő farok-tollukból készül a dayakok harci fejdísze is. A sokkal kisebb, de legalább 6 színben pompázó jégmadarat (kingfisher) szintén élmény volt elcsípni. A hüllők közül egy hatalmas pithont láttunk hajónk előtt 15 m-re elúszni, de láttuk azt az állatot is, amely miatt a nagy kánikulában sem érdemes a hűs habokba ugrani: egy nem is akármilyen nagyságú krokodilt. Az első délután a Harapan erdőbe voltunk „bejelentkezve”, de szerencsétlenségünkre délben elkezdett ömleni az eső, és ez délután 2 órakor, az „etetéskor” (amikor a vadon élő majmokat odacsalogatják, hogy könnyebben lehessen szemügyre és lencsevégre kapni őket) is folytatódott. Mintha dézsából öntötték volna, úgy szakadt. De nem volt mese, hosszúnadrág (a piócák miatt), bakancs, esőkabát föl, és mentünk. A helyieket nem bátortalanította el az eső, ők megszokták. Jó félórát néztük- filmeztük a főemlősöket 5-6 m távolságból, ami életre-szóló élmény volt.

Szafarira fel!

Annyi szúnyogot életemben nem láttam- érzékeltem, mint amennyi ott volt. Szinte szúnyogfelhőben jártunk, persze alaposan bespréyelve magunkat a dühös rovarok ellen. Hazafelé megnéztük a felhajtott zokninkat, kaptunk- e a kis vérszívókból. Goh le is szedett egyet a bokájáról, és a fűbe dobta. Én is felfedeztem egy piócát a lábamon, de az eredeti tervemmel- miszerint laposra taposom őkelmét- elszégyelltem magam, és én is a bozótba dobtam. A klotokra visszatérve kiteregettük átázott ruháinkat, cipőinket, hátha megszáradnak. Később kiderült: a párás időben nemhogy száradtak volna, inkább nedvesebbek lettek. A hajszás délutánt kipihenni aztán Goh is segített: a hajó orrába állt, bekapcsolta az erősítőjét, és a hawaii gitárhoz hasonló hang- színű, hathúros pengetős hangszerén (sape) eljátszott vagy fél-tucat dalt. Meg voltunk lepődve, és nagyon jól esett a lelkünknek. Éjszakára egy pár nádcsomóhoz kötve magunkat, kikötöttünk éjszakára. A gyertyafényes meleg vacsora (nagy naphalak voltak aznap) jól esett, egy pohárka pálinka is előtte (vittünk sajátot), de a korai lefekvés fél 7 órakor furcsa volt. Feleségem ijedezve vette tudomásul, hogy az ágyunkról véletlenül legurulni vagy éjszaka lemenni a mellékhelyiségbe nem olyan probléma-mentes: a ritka lécezésű, 40 cm magas oldalkorláton átesve könnyen a krokodilok között találhatjuk magunkat.

Másnap folytattuk az állt- és növényvilág csodálatát a hajóról. A kapitány, ha jelzést kapott, rögtön lassított, és megállt, ha „akció” volt. A második napi, délutáni orángután-etetés a Camp Leakey-ben volt. Ilyenkor persze több, 6-8 klotok is összetódul az eseményre. Itt is lencsevére kaptuk a domináns hím, a másodhegedűs nőstény karján a picivel, majd a félően visszahúzódó tinédzser majmok viselkedését az etetéskor. Este éjszakai dzsungeltúra volt betervezve: egy órán keresztül jártuk fejlámpával az ösvényeket. Legnagyobb élményeink a tarantella- pókokhoz, a pacsirtákhoz, a denevérekhez, és az óriáshangyákhoz kötődtek. Este aztán utolért engem a bevezetőben jelzett második „hirtelen jövő”: elég kellemetlen volt éjszaka óránként elemlámpával lebotorkálni a mellékhelységbe. Harmadnap már a sötét-fekete színű, egyre keskenyebb, Rába szélességű folyón haladtunk, és a part már nem volt körvonalazható: jobbra- balra 30-50 m-es ártérben úszott a vidék.

Aznapra is volt orángután camp program, ezúttal a Pondok Panggui helyszínen, ahol fogságba esett, vagy árva kismajmokat nevelnek fel, és szoktatják őket vissza a vadonba.

Enikő fotója

Délután guide-unk elvitt egy folyóparti bennszülött faluba, Sekonyer Village-be. Elmondása szerint tavaly vezették be az áramot a zömében szegény, bádogtetővel fedett kunyhókból álló faluba. De volt elegáns önkormányzati épület, volt iskola, presszó diszkózenével, volt nagy fecskeház (ide csalogatják be a fecskéket sípoló hanggal, akik oda fészkelnek, melyeket jó áron eladnak a kínaiaknak az ebből készülő leves alapanyagaként).

Furcsa volt látni az anyaszült meztelen kisfiúkat, akik vidáman fürödtek a patakban. Este visszahajóztunk Kumai városa közelébe, hogy másnap reggel, ott kikötve, a Pangkalan Bun-i reptérre autózzunk, és ismét Jakartába repüljünk. (István, 2022)

Puritán ,,szoba" a lakóhajón - István fotója

Falusi életkép - István fotója

Odajutás

Kalimantan valamennyi nagyobb városába közlekedik belső járat Dzsakartából és Surabayából. Pontianak városba van járat a malájziai Kuchingból. Európábólés Amerikából nincs közvetlen légi járat Kalimantanba. ,

Szállás

A hátizsákosoknak való szálláshelyek egyik előnye, hogy a házigazdák gyakran előnyös árfekvésben tudnak túrákat elintézni. Fő hátrány: a vízöblítése árnyékszék konok hiánya.

Eco lodge-ok

Ajánlott: Rimba Orangutan Eco Lodge, Derawan Dive Lodge

Helyi közlekedés

Főleg a csónak, hajó, tutaj.

Klotok, hagyományos borneói hajó - Enikő fotója

Elnyűhetetlen fahajó - Enikő fotója

Étkezés

Itt van néhány népszerű ételspecialitás, amit érdemes kipróbálni Kalimantanban:

Nasi Goreng: Ez a klasszikus indonéz főtt rizs, amelyet kevernek fűszerekkel, zöldségekkel, tojással és gyakran hússal vagy tenger gyümölcseivel. Ez sült rizs indonéz változata.

Ayam Bakar: Grillezett vagy sült csirkehús, amelyet előzőleg fűszereznek és marinatek. Gyakran served served chili szósszal és rizs vagy más körettel.

Papeda: Ez egy hagyományos indonéz étel, amely kásaszerű textúrájú. Általában tengeri táplálékkal, például halakkal vagy kagylókkal szolgálják fel.

Soto Banjar: Egy ízletes, karakteres ízekkel teli húsleves, amelyet fűszerekkel, zöldségekkel és gyakran tojással tálalnak.

Martabak: Ez egyfajta töltött palacsinta, amely lehet édes vagy sós töltelékkel. Az édes verzió általában csokoládéval vagy túróval van töltve, míg a sós verzió lehet hús vagy zöldség.

Manisan: Ez olyan édes gyümölcsös desszert, amely gyakran banánból, ananászból vagy más gyümölcsökből készül cukorral és kókusztejjel.

Durian: Borneón rendkívül népszerű a durian, amely egy hatalmas, tüskés héjjal borított trópusi gyümölcs. Ez a gyümölcsnek jellegzetes illata van, és gyakran szeretik vagy utálják emiatt. Ha nyitott vagy az új kulináris élményekre, akkor mindenképpen érdemes megkóstolni a duriant.

--------------------------------