ÚTIKRITIKA.HU / Jogjakarta/Yogyakarta

Jogjakarta/Yogyakarta

Jogjakartáról dióhéjban| Tetszett & Nem tetszett| Vélemények| Odajutás| Szállás| Közlekedés| Étkezés |Vásárlás| Szórakozás| Közbiztonság&Kellemetlenségek| Egyéb hasznos információk|Szultáni palota| Prambanan Templomegyüttes| Egyéb látnivalók| Olvasmányos linkek| Fotóegyveleg

.

.

Unatkozva várakozó riksák - Aji fotója

.

Jogjakartáról dióhéjban

indonéz kiejtés: jógjákártá

Lakosság (2023-ban): 460,000

Légvonalban 425 kilométerre, közúton 548 kilométerre van a fővárostől, Jakartától. 

Jogjakarta városközpontja tele van kulturális értékekkel és történelmi látnivalókkal, például a Kraton Yogyakarta (a szultán palotája), a Taman Sari Water Castle, az Affandi Múzeum és a Malioboro utca.

Jogjakartában meglehetősen meleg és párás az időjárás egész évben. A hőmérséklet általában 30 Celsius fok felett van, és a páratartalom gyakran 80 százalék felett mozog.

A Kraton Yogyakarta, vagyis a szultán palotája, egyik érdekessége, hogy bizonyos napokon lehetőség van az éjszakai látogatásra is. Ez az élmény még különlegesebbé teszi a helyi kultúra megismerését.

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

1. A rendkívül hangulatos, lepukkant kis sikátorok
2. A lovas kocsis sofőrünk cuki manós arca elálló fülekkel
3. A Malioboro street
4. A Prambanan templom

Nem tetszett

1. A nagydolgozások után az ülep megtisztításának helyi módszere és eszköztára  

Vélemények

A vadiúj reptér- jó indonéz szokás szerint- 30 km-re, 75 perces útra volt a várostól. A sziget kulturális fővárosának mondott településen három napot töltöttünk. Mivel jó 15 percnyi járásra volt csak a belváros, délután már be is mentünk felfedezni. Muzulmánok lakják már ezt a vidéket, a szoció-fotókat késíztő nejem itt már- Balitól eltérően- nem mosolyt, hanem jó esetben összeráncolt homlokokat kaphatott a gépére. A város ,,Váci utcája" a Jalan Malioboro, (két betűvel hosszabb, mint a cigarettamárka), melyen özönlött a nép, árusokkal, előadó- művészekkel, turistákkal, helyi „időt-elverőkkel”, lovas-kocsikkal, és a becsak-nak mondott, csak e városra jellemző motoros riksákkal. Ez különbözik a kambodzsaitól, ahol a robogó hátuljára erősített kétkerekű „pótkocsin” utazik az ember, vagy az indiaitól, ahol a robogóval egybeépített kis fedeles kocsiban ülünk hátul, az útra nézve. Itt a kis vasvázas összetákolt utasfülke, amelybe alig fértünk bele, (az indonézek átlagban max. 160. cm. magasak, és 60 kilósak) a motorka elejére van építve, azaz mi vagyunk az „ütközőzóna”, a pilóta a hátunk mögött lavíroz a forgalomban.

István fotója

Enikő fotója

Délben menetrendszerűen megeredtek az ég csatornái, és a közeli Merapi- vulkánhoz tervezett dzsip- túránkat elmosta az eső. Néhány bohókás fiatallal a kocsijukban ugyan láttunk néhány szlalomozó önjelölt helyi Fittipaldit dagonyázni a fekete vulkáni hamu-sárban, de mi nem kértünk belőle. A 2910 m. magas, ma is aktív vulkán 1994-ben és 2010-ben is halálos áldozatokat követelő kitörései folyamatos veszélyt jeleznek. Kár, hogy semmit nem láttunk belőle. Mire azonban ¼ 3-ra a harmadik csodahelyre, a hindu Prambanan IX. században készült épületegyütteséhez értünk, elállt. A három fő istennek, Brahmának, Sivának és Visnának szentelt gyönyörű, a belső zónában található 16 templom közül Siváé a legmagasabb, 47 m. magas. Alaposan körbejártuk, majd ugyanúgy, mint a szintén a Világörökség listán levő Borobuduri esetében, hosszú, tekergős piacon tudtunk a kijárathoz érni. A kedves látogatók legyenek vásárlók is. Mint ahogy nálunk a múzeumokban, a kiállítást elhagyva, a shopban találjuk magunkat, akarva- akaratlanul.

Harmadnap gyalog vettük a nyakunkba a várost: a meglehetősen piszkos Code folyó partján, a kirakattól távol láttuk meg a mindennapok indonéz világát, a kis kunyhókban lakó helyieket kedvenc énekesmadarai kalitkáival körülvéve. A Vizi palotához (Taman Sari) értünk nemsokára, mely már a XVIII. századvégi építménye, és amely a helyi szultán palotája volt.

Enikő fotója

Ettől nem messze értük el a szultán- ma a város polgármestere ő, micsoda praktikus megoldást találtak a hagyomány és a modern kor összekötésére!- mostani palotáját, a Kratont, mely nemrégen, az 1920-as években épült már, de bizonyos részeit megtekintheti a nagyközönség.

István fotója

Itt kellemes meglepetésként egy árnyjáték-előadás résztvevői lehettünk az egyik pavilonban. Egy teljes gamelan- zenekar (15-20 fő) és énekesek, énekesnők is alájátszottak az előadás alatt, úgy hogy megadták a módját. Tervbe is vettünk egy bábozási programot, és ez most teljesült.

Tipikus indonéz bábfigura - István fotója

Az utolsó nap, a 9 és fél+ 5 órás repülőút előtt „előre- pihenéssel”, és vásárlással telt, majd elköszöntünk Indonéziától, életünk egyik legemlékezetesebb kalandozásainak helyszínétől. (István, 2022)

---

"Rendkívül érdekes város sok történelmi épülettel, múzeumokkal és nyüzsgő utcai élettel. A városban elég sok a turista, de csak a város bizonyos részeiben. Sokan eltöltenek jó néhány napot ebben az autentikus légkörben, ahol a nagyvárosnak első sorban a pozitív elemei érezhetők, a nagy kulturális és gasztronómiai felhozatal formájában, de közben egy kezelhető méretű városról van szó. Jogyakarta, vagy ahogy a helyiek hívják Jogja, közelében található Java két legfontosabb templomja, Borodubur és Prambanan.

A város maga nagyon kedvünkre volt, sokat sétáltunk a Malioboro utcán, amely egy széles sugárút tele emberrel a nap bármely szakában. Az utca egyik oldalán az ételt áruló kis standok sorakoznak, míg a másik oldalon ajándéktárgyakat, ruhát árulnak. Az egyik nap meglátogattuk a Szultáni Palotát, amely a város legfontosabb történelmi emléke, de igazából nem hagyott bennünk mély nyomot.

Próbáltunk minél több helyi specialitást kipróbálni, ha éppen akartuk, ki sem kellett mozdulnunk a hotel teraszáról, az utcán ugyanis dél körül és este is jöttek számolatlanul a kis ételárusító járművek. A hotel tulaja ajánlott nekünk egy nagyon jó kis helyet, ahol rendkívül finom Martabakot ettünk, amely egy lepényféle, amit tojással, zöldségekkel és csirkével töltenek meg, majd ott helyben olajban sütnek ki. Eszméletlenül finom volt, ráadásul a martabakot áruló helyeken mindig frissen készítenek Terang Bulant, ami egy csokoládés sütemény. Ebből is benyomtunk egy adagot, és másnap visszatértünk repetázni.

Jogyakartában, ahogy Javán általában, nagyon kedvesek az emberek, rengetegen köszönnek, fotót akarnak veled csinálni. Öt éjszakát töltöttünk ebben a remek városban, anélkül hogy rengeteg mindent csináltunk volna, egyszerűen csak élveztük a kis utcák hangulatát, a helyi ízeket és a hotel teraszát, ahol nagyon otthon éreztük magunkat." forrás

,, Yogyakarta barátságos hangulatával magával ragad. Megérkezésünk után egy közvetlen helyi férfival elegyedtünk szóba az utcán, aki viccesen figyelmeztetett minket három napnál tovább maradni Yogyában veszélyes, mert az ember megszereti és itt ragad. Igaza lett. Ott ragadtunk és Jakartát töröltük a listáról. A helyiek kedvesek és érdeklődőek. A város nyugalmas de nem unalmas vagy álmos. Az érdeklődő megnézhet egy gamelán együttes, wayang árnyjáték vagy klasszikus jávai tánc előadást, elmehet a művészek kiállítótermeibe, ezüst ékszer műhelyeibe vagy batik üzleteibe. Látogatást tehet a különböző múzeumokban, a Kratonban vagyis a szultán palotájában, vagy a vizi palota romjainál, vagy csak kószál a városban és hagyja magát elveszni. A város centrumától kb 5 km-re található Jáva ezüstiparának központja Kotagede, az egykoron hatalmas Mataram Királyság székhelye volt ma már Yogyakarta egyik csendes negyede. Yogyakarta mellett számos környékbeli kisváros rendelkezik hasonló történelmi és kulturális háttérrel a legismertebb közülük a 60 km-re lévő Solo.

Yogyakarta ( és a környék) egyik legkelendőbb árucikke a batik. Rengeteg ember próbálja lépten nyomon becsábítani az idegennek tűnő járókelőket különösen a Szultán palota környékén és az odavezető úton mindenféle híres batik kiállításra, aminek nem szabad hinni. Sokszor silány minőségű és nem igazi kézzel készített alkotások, és ráadásul drágák is. Erre nemcsak az útikönyv hívta fel a figyelmünket hanem több segítőkész helyi ember is megállított minket és tájékoztasson a csalókról… (habár sosem “hiszünk” a túlbuzgó ajánlatoknak különösen a látnivalók környékén, de jól esett az idegen emberek kedvessége )

Egy bromóról betelepült nagyon mosolygós öregúr felajánlotta hogy útbaigazít minket az eldugott batik műhelybe amit kerestünk. Az úriember amellett hogy elmagyarázta, a legtöbb hiéna pont az úti célul választott műhelytől veszi meg a batikképeket majd máshol eladja akár háromszoros áron is, megosztotta velünk az élettapasztalatán alapuló bölcsességeit is: minden ember egyforma szülessen bárhol vagy jöjjön bármilyen körülmények közül; egy isten van csak másképp hívjuk éppen ezért minden vallás egyforma de a legfontosabb hogy minden vallás alapvetően a jóra tanít. A jó házasságnak az alapja hogy a férj és feleségét mindig meghallgassák egymást és hogy a végén mindig igent mondjanak és sohasem nemet. Mint sok műhelyben ahol batikkal foglalkoznak itt is be lehet iratkozni egy tanfolyamra (1-2 nap) melynek a végén a kész művet is hazavihetjük. " forrás

---

Egy helyi nevezetesség a Malioboro utca. Valami miatt a helyiek imádják, minduntalan kérdezik, hogy jártam-e már ott, pedig valójában egy Váci utcával egyenértékű, bazárral, batikboltokkal és utcai kifőzdékkel tűzdelt főutca. Érkeztemkor éppen batik-fesztivál volt, így a mindenféle csoportok felvonulását, előadását élvezhettem útközben. Meg persze nem bírtam ellenállni a járdán árult finomságoknak, így bőszen kóstolgattam a helyi kínálatból.

Yogya nagyon barátságos város. Nem véletlen, hogy egész Indonéziában itt töltöttem egyhelyben a legtöbb időt. Egyrészt kitűnő helynek tűnt az indonéz gasztronómia jobb megértéséhez,  másrészt két UNESCO világörökségi helyszín is van a közvetlen közelében. (2018)" forrás

---

Gembira Loka Állatkert elég nagy területen van, egyszer érdemes elmenni, a belépő árában benne van a hajókázás, meg a helyi mini buszozás is. Az állatkertben mi nem láttunk komodói sárkányokat.
A Taman Sari vízi palota megnézését ajánlani tudom.
Malioboro Road fő bevásárló utcába érdemes elmenni, mi voltunk kora délután, meg este is, amikor azt lezárják a forgalom elől. Itt mindenféle ajándék boltok, éttermek, kávézók, ruha üzletek (olcsók) találhatók, a helyi emberek is nagyon kedvelik. Sok helyen lehetett bankkártyával fizetni.
Minket nem ért és nem is találkoztunk utcai lopással, vagy bármely más inzultussal.
Sőt! A zsebemből kiesett mobil telefonomat is visszakaptam.
A szultáni palotát csak részben tudtuk megnézni, mert akkor pont ünnepnap volt.
A madárpiac csalódás volt, de lehet, hogy nem jó időben mentünk.
Viszont nagy élmény volt megnézni egy indonéz balett előadást. Ez önmagában is nagyszerű volt, de mivel az előadás helyszíne a Prambanan templom közelében volt, csodás kivilágításban láthattuk az épületet is. (Ferenc, 2024)

Odajutás

Bangkokból repültünk, Kuala Lumpuri átszállással. A repülőtéren vettük meg a vízumot, ami annyit jelentett, hogy először be kellett ott helyben fizetni a 35 USD vízum díjat, majd az ott kapott papírral kellett menni az útlevél ellenőrzéshez. Ott csak azt kérdezték, hogy hol szállunk meg és mennyi ideig maradunk, majd azonnal beragasztották az útlevélbe a vízum matricát. (Valahol olvastam, hogy van 7 napos vízum is 15 USD, de ilyen nincs.)
A repülőtérről taxival mentünk be a városba, közel egy óra volt az út, 200 000 IDR-t fizettünk. A repülőtér elég nagy, viszonylag új, van sok üzlet, meg étterem, de a környéken nincs semmi. (Ferenc, 2024)

Jakarta Indonézia fővárosa, míg Jogjakarta kb. 500 km-re keletre található. A két város között számos lehetőség áll rendelkezésre az utazáshoz. Íme néhány opció:

Repülő: A legegyszerűbb és leggyorsabb módja az utazásnak a repülőgép használata. Az utazás időtartama kb. 1 óra és 15 perc, és számos légitársaság kínál járatokat a két város között. A Jakarta International Airport és a Yogyakarta International Airport között közvetlen járatok is vannak.

Vonat: A vonat az egyik legnépszerűbb módja az utazásnak Jakartából Jogjakartába. A vonatok különböző osztályokban állnak rendelkezésre, beleértve az első osztályt és a gazdasági osztályt is. Az utazás időtartama általában 8-10 óra között van, attól függően, hogy milyen vonattal utazik az ember.

Busz: A busz az egyik legolcsóbb módja az utazásnak a két város között. A buszok különböző osztályokban állnak rendelkezésre, attól függően, hogy milyen színvonalú utazásra vágyik az ember. Az utazás időtartama általában 10-12 óra között van.

Autó: Az autós utazás szintén lehetséges, de általában csak akkor javasolt, ha tapasztalt autós vagy, és ismeri az utat. Az utazás időtartama általában 8-10 óra között van, attól függően, hogy milyen forgalmi viszonyok vannak az úton.

Mindent összevetve, a leggyorsabb módja az utazásnak a repülő, míg a legolcsóbb módja a busz. Az utazás időtartama általában 1 óra 15 perc és 12 óra között változik attól függően, hogy milyen közlekedési eszközt választ az ember.

Pályaudvar

Szállás

Érdemes előre gondoskodni a szállásfoglalásról. Tökéletes szállásokat találni már 15 dollárért is, de  tekintettel az éghajlatra, érdemesebb magasabb árkategóriában gondolkodni. A szállodák nagy részében található medence, ami nagyon kellemessé teszi a yogjakartai tartózkodást.

Mi a Puri Pangeran hotelban foglaltunk szobát, kb. 8000 Ft. volt reggelivel, éjszakánként. Átlagos szálloda, szép zöld környezetben, közepes reggelivel, viszonylag közel a centrumhoz (az étteremben sört is lehetett kapni). (Ferenc, 2024)

Közlekedés

Motoros-taxik: Jogjakartában a leggyakoribb közlekedési eszköz a motoros-taxi vagy "ojek". Ezek a motorral felszerelt taxik az utcákon hajtanak, és sokak számára a legkényelmesebb és leggyorsabb módja a városban való közlekedésnek.

,, Tömegközlekedése nem nagyon van, TransJogja-buszokat látni a belvárosban, de számomra rejtély, hogy ezek milyen rend (?) szerint közlekednek. A reptér konkrétan a városban van, így nem is kell drága taxit fizetni. Sajnos, a rendes lehúzós-drága taxisok kiverték a városvezetésből, hogy csak ők jöhessenek be a reptér területére de GoJek-kel, Grab-bel simán és nagyon olcsón be lehet jutni a városba, egy trükkje van, ezért ki kell sétálni (kb 5perc)

A helyiek fő közlekedési eszköze a robogó, ezért a város igencsak pezsgő-nyüzsgő. Az autentikus város-élményhez én mindenkinek javaslom a robogóbérlést (bal oldali közlekedés van!), mert így mutatja meg az igazi arcát a város.

Nem kell megijedni a forgalomtól, igen, mindenki száguld mindenfelé – de egy aranyszabály van amit mindenki betart: figyelnek egymásra. A dudálás jelentése: figyelj, jövök. Az elején amikor elkezdtem motorozni, percenként kaptam a szívrohamokat, hogy jézusom hát már megint ledudáltak mit csinálok rosszul úristen. Aztán szép lassan megtanultam, hogy a kinti dudálás nem olyan mint itthon. Az indonézek nem rohannak sehova, én nem láttam még siető indonézt – a dudálás csak kedves figyelemfelhívás, hogy figyelj, előzök, jövök, itt vagyok.

Napi robogó-bérlés ára olyan 60-75 ezer rúpia körül van, minél hosszabb időre bérled, annál kedvezőbb lesz az ár. Prawirotaman-nál van a legtöbb robogó-bérlő hely – de bárhol a városban találsz bérelhető robogót.

Aki nem szeretne motorozni, azoknak más opcióik is vannak a közlekedésre, a Jalan Malioboro (ez a Jogjai Váci utca), környékén és a belvárosban tele van minden becak-osokkal (ejtsd: becsák), rövidebb távokra igénybe lehet venni a becak-osok szolgáltatásait. Van motoros, biciklis verzió is. Nem fix áron dolgoznak, így velük mindenképpen érdemes alkudozni!  (2019)" forrás

---

A közeli helyekre gyalog, a távolabbiakra Grab taxival mentünk. Telefon applikáción keresztül lehetett hívni (vettünk indonéz internet kártyát), működött a dolog, az árak nagyon barátiak voltak. Persze ültünk motoros és ember tekerte riksában is, itt persze az árak magasabbak voltak. (Ferenc, 2024)

Varga Gábor fotója

,, Yogyakarta volt az első város az utazgatásunk során ahol találkoztunk a tömegközlekedéssel azaz a városon belül több buszmegállóval is amihez buszoknak is kell tartoznia. ( bár az igazat megvallva a buszemgállón és az abban várkozó kevés számú utason kívül, a várostérképen megjeleölt útvonalak és egy amerikai utazó állítása az egyetlen bizonyíték a buszok létezésére, mert ottlétünk alatt valahogy egyet se láttunk közlekedni az utakon)

Már olyannyira hozzászoktunk, hogy gyalog megyünk mindehova hogy személyes élményeket nem tudok mondani, csak az előbb említett amerikai úr véelményét aki szerint a buszútvonal minden logikát mellőzve lett kialakítva és a gyalogosan 15 perc alatt megtehető útvonal majd egy órába telt neki busszal a sok kitérő miatt… Kicsit bonyolult, kicsit ritkán jár de az övék. Nem fogok meglelpő dolgot mondani azzal, hogy az emberek inkább motorra ülnek mint eddigi tapaasztalatok szerint mindenhol ázsiában.

Bár Jáva fejlettebb és ezért nagyobb számmal akadnak autók is, de a motor itt is nagyon kedvelt utazási eszköz. A másik A-ból B-be jutási lehetőség a lovas kocsi vagy a helyiek által becaknak hívott biciklis szolgáltatás is. ( Nepálban ezt az eszközt riksának hívják és a biciklit hajtó elöl ül, az utas mögötte foglal helyett a kis “hintóban”. A jávai változatban a biciklit tekerő hátul foglal helyett, a párnás ülőke pedig előre néz. Különbség a szerkezeti felépítés mellett a külső megjelenés: A helyi becakok puritánok, egy-egy jármű festése merészebb, még a nepáli riksák díszítettsége erőteljesebb és nem félnek a művirágok és tükrök használatától sem.)

Egyszer utaztunk becakkal mert a Nepálban összeszedett lábsérülések itt még erősen jelen voltak, és megtörtént a ‘sehogytovább’ a város egyik pontján. Bár a helyiek is előszeretettel veszik igénybe a becakot, a közel hatvan éves bácsival a hátam mögött egész úton imperialista kizsákmányolónak éreztem magam – és ezt folyamatosan hajtogattam is . Ezen az a tudat sem változtatott hogy ha a megélhetését segítettem azzal, hogy beültem hozzá. A legrosszabb az volt amikor egy kis emelkedőnél leszállt és hevesen nekiveselkedve feltolt minket. A végén majdnem dupla pénzt fizettünk neki, amit értetlenkedve és sokat hajolgatva fogadott el.

A környéket bejárni vonattal és távolsági buszokkal is viszonylag egyszerű. Sok kis utazási iroda vagy szállás szervez utakat a közeli látványosságokhoz amik nem drágábbak mintha az ember vonatozik, távolsági buszozik és onnan még esetleg taxizik a több km-re lévő templomhoz. Érdemes több helyet is megkérdezni és minden tényezőt figyelembe venni a döntésnél. Mi beneveztünk Bedhothoz a szállás tulajához egy körútra aminek külön érdekességet adott a tökéletes állapotban lévő 1970-es Volkswagen kisbusz. Napsütés, blues, hoszúhaj, VW kisbusz, szabadság … kell ennél több?  " forrás

,, A helyiek fő közlekedési eszköze a robogó, ezért a város igencsak pezsgő-nyüzsgő. Az autentikus város-élményhez én mindenkinek javaslom a robogóbérlést (bal oldali közlekedés van!), mert így mutatja meg az igazi arcát a város.

Nem kell megijedni a forgalomtól, igen, mindenki száguld mindenfelé – de egy aranyszabály van amit mindenki betart: figyelnek egymásra. A dudálás jelentése: figyelj, jövök. Az elején amikor elkezdtem motorozni, percenként kaptam a szívrohamokat, hogy jézusom hát már megint ledudáltak mit csinálok rosszul úristen. Aztán szép lassan megtanultam, hogy a kinti dudálás nem olyan mint itthon. Az indonézek nem rohannak sehova, én nem láttam még siető indonézt – a dudálás csak kedves figyelemfelhívás, hogy figyelj, előzök, jövök, itt vagyok.

Napi robogó-bérlés ára olyan 60-75 ezer rúpia körül van, minél hosszabb időre bérled, annál kedvezőbb lesz az ár. Prawirotaman-nál van a legtöbb robogó-bérlő hely – de bárhol a városban találsz bérelhető robogót.

Aki nem szeretne motorozni, azoknak más opcióik is vannak a közlekedésre, a Jalan Malioboro (ez a Jogjai Váci utca), környékén és a belvárosban tele van minden becak-osokkal (ejtsd: becsák), rövidebb távokra igénybe lehet venni a becak-osok szolgáltatásait. Van motoros, biciklis verzió is. Nem fix áron dolgoznak, így velük mindenképpen érdemes alkudozni!  (2019)" forrás

Étkezés

Jogjakarta egy gazdag és változatos konyhával rendelkező város Indonéziában, ahol a helyi ételek kóstolása igazi kulináris élményt nyújt az utazóknak. Az alábbiakban felsorolunk néhány olyan teljesen helyi ételspecialitást, amelyeket érdemes kipróbálni Jogjakartában:

Gudeg: A gudeg Jogjakarta legnépszerűbb és legismertebb étele. Ez egy édes és sós étele, amelyet hosszú ideig főznek egy speciális edényben. A fő összetevője a zöld jackfruit, amelyet különféle fűszerekkel és kókusztejjel készítenek el.

Sate: A sate az egyik legnépszerűbb és legismertebb indonéz street food, amelyet grillezett húsból készítenek nyársra tűzve. A sate általában csirkéből, marhából vagy bárányból készül, és hozzáadnak egy különleges fűszerezést és szószt is.

Bakmi: A bakmi egy másik híres étek Jogjakartában, amely egy tésztából és húsból álló leves, hozzáadva friss zöldségeket, tojást és fűszereket.

Nasi gudeg: A nasi gudeg egy rizses étel, amelyet a gudeg főzéséhez használt fűszerekkel és zöldségekkel ízesítenek. Ez egy nagyon tápláló és ízletes étel, amelyet általában reggelire vagy ebédre fogyasztanak.

Nasi kucing: A nasi kucing egy kis adag rizs, amelyet többféle ízesített pácolt hússal szolgálnak fel. A neve jelentése "kiscicák rizse", mert a rizs adagok nagyon kicsik, mint ahogy egy kiscicának való adag is.

Soto: A soto egy másik híres leves Jogjakartában, amelyben általában húst, rizst és zöldségeket használnak. A soto-t sokféle módon elkészíthetik, attól függően, hogy milyen hús- és zöldségféléket használnak hozzá.

Enikő fotója

l. janó fotója

Vásárlás

Pénzváltó szinte alig van, mi a Malioboro Mall alagsorában találtunk egyet. (Ferenc, 2024)

,, A SunMor neve elsőre ugyan kissé félelmetesnek hangzik, pedig csak A Sunday Morning Market, azaz közkeletű nevén, a SunMor Yogyakarta egyik különleges piaca. Mindenképp érdemes vasárnap délelőtt ellátogatnia a SunMorra. Ezt a heti egyszeri nagypiacot az UGM (Gadjah Mada Egyetem) és az UNY (Yogyakarta Állami Egyetem) közti, legalább egy kilométeres útszakaszon rendezik meg, minden vasárnap reggel 6 és 12 óra között.

Itt az élő kis házikedvencnek tartott tarisznyarákoktól a batik ruhákon át, háztartási felszereléseken keresztül a helyi ételekig minden megtalálható. Az árak kicsit olcsóbbak, mint a belvárosban, Malioboro turistaövezetében.

Aki mindenképp szeretné a teljes útszakaszt bejárni, annak érdemes minél előbb, lehetőség szerint már reggel, 8 óra előtt a helyszínen lenni, mivel 9 óra után már tömeg van, és nehézkes a mozgás a standok között.

Itt annyira nem foglalkoznak a turistákkal oly módon, hogy minden útszélen leszólítják, hogy vásároljon náluk vagy éppen a riksás ordít utána, hogy hova akar menni.  Az árakkal kapcsolatban: nagyon kicsi az esély az alkudozásra, mivel az árak így is alacsonyabbak a belvároshoz képest, nem érdemes erőltetni az árak csökkentését.

Batik ruhák árai a következők: szoknyák már 65,000 IDR-től (indonéz rúpia) elérhetőek, a színes strandra való szarongok 30,000 IDR. (1 forint 50 rúpia, azaz 65 ezer rúpia például 1300 forint, 30 ezer pedig 600 forint.) Farmernadrágok és farmerdzsekik 75-200,000 IDR között mozognak (itt lehet alkudni).

Háztartási holmik, például fél literes ivópalackok 20-25,000 IDR, Tuppervare termékek 40,000 IDR-től, párnahuzat 5,000 rúpiától indul. Táskák, attól függően, hogy sport, vászon vagy esetleg kötött 25-250,000 rúpia között mozognak.

Az ételek közül egy nagy hotdog virsli 10,000 rúpia, soto ayam szintén hasonló árban, tésztafélék 12,000 rúpiától kezdődnek. A drágább fogások közé a tengeri herkentyűk és a thai ételek tartoznak, mivel ezek eleve 12,000 rúpiától indulnak. Italok közül felkapott a Thai Tea, ami 8-15,000 IDR, helyi italok, gyümölcslevek 5-12,000 rúpia között mozognak.(2019)" forrás

Szórakozás

Jogjakarta számos szórakozási lehetőséget kínál az éjszakai élet szerelmeseinek. Íme néhány olyan esti, éjszakai program, amelyeket érdemes kipróbálni a városban tartózkodás során:

Malioboro utca: Ez a híres sétálóutca és piac a város központjában található, és rengeteg lehetőséget kínál az esti és éjszakai szórakozásra. Itt sok helyi utcai árus kínálja a hagyományos ételeket és italokat, valamint számos bár és éjszakai klub is megtalálható a környéken.

Pubs és klubok: Jogjakarta számos pubot és éjszakai klubot kínál az éjszakai szórakozás kedvelőinek. A városban találhatók olyan helyek, mint a Liquid Jogja, a Marquee Jogja, a Boshe VVIP Club és a Club 100, ahol bulikat, koncerteket és egyéb eseményeket rendeznek.

Javakarta: Ez egy népszerű kulturális központ, amely az éjszakai élet központjában található. A Javakarta számos programot kínál, beleértve a zenekarok és DJ-k előadásait, a színházi előadásokat és a különböző művészeti kiállításokat.

Karaoke bárok: Az indonéz kultúra egyik jellegzetessége a karaoke, és Jogjakarta számos karaoke bárt kínál az éjszakai szórakozás kedvelőinek. Ezekben a helyeken kényelmesen érezheti magát, miközben élvezheti az indonéz zenei kultúrát és az éneklést.

Éjszakai főzőiskolák: Az éjszakai főzőiskolák egy érdekes és egyedi módja annak, hogy Jogjakarta helyi konyháját megismerje. A főzőiskolákban tanulhatja meg, hogyan készítsen néhány híres helyi ételt, miközben élvezi az éjszakai szórakozást is.

L. Janó fotója

Pihen a zenész - Enikő fotója

Zebrásra festve - Enikő fotója

Közbiztonság&Kellemetlenségek

Turisták rovására elkövetett rablások nincsenek, viszont gyakoriak a zsebtolvajlások, főleg a városi buszokon és a Jalan Malioboro-n, amikor zsúfoltság van,

Kellemetlenek a turistát átverni próbáló alakok, meg azok, akik a jutalék reményében a turistát be akarják cipelni valami üzletbe. Ezek persze ott történnek, ahol sok a kereskedelem, pl. a Malioboro és a Kraton negyedekben. Ha valami batik árut akarunk venni, akkor ne hagyjuk magunkat ide-oda csalogatni mindenféle dumáknak bedölve. 

Bár ezt a közlekedéshez is írhattuk volna, de kellemetlen tény, hogy Jogjakartában a közúti forgalom borzasztó. Gyalogosnak átkelni az úttetsten igazi kihívás. Éjszaka sok utca kivilágítatlan és ez bizonytalan érzést kelt az utazóban (is).

Egyéb hasznos információk

Yogjakartában van egy tiszteletbeli magyar konzul George Iwan MARANTIKA személyében.

E-mail cím: hungaryhc.jogcj@gmail.com
Telefonszám munkaidőben: +62274496257
Telefonszám: +6281328745792
Cím: Ukrim University Jl. Bulog 111 Purwomartai Kalasan Sleman
Yogyakarta, Daerah Istimewa Yogyakarta 55571

Szultáni palota

,, A szultán egykori rezidenciája, aminek nagyon magas értékelése van a Google Maps-en, csak nem értem miért. A belépő nagyon olcsó, alig 200 Ft, de az egész nem több néhány faépületnél és régi fényképnél, makettnél. Kiábrándító volt, mivel egy palotára számítottam, de inkább egy hétvégi lakhoz hasonlított. Persze akit érdekel a története részletesen, annak lehet, hogy érdekes, esetleg túravezetőt is fogadhat, de szerintem nincs ennyi a dologban. (2019)" forrás

m. r. fotója

Prambanan Templomegyüttes

A helyi nevezetességeken kívül természetesen elmentünk Borubudurba, meg Prambananba is. Nekem Prambanan jobban tetszett. Több helyen azt írták, hogy rengeteg a látogató, napokkal előre kell belépőjegyet venni. Egyáltalán nem voltak sokan ezen a keddi napon. Prabanant egyénileg lehetett bejárni, de Borubudurban csoportokba szervezték a látogatókat, akiket idegenvezető kísért. A cipőt le kellett venni, adtak papucsot, meg egy táskát, amibe a saját cipőt lehetett tenni. Az idegenvezető elmondta a hely, meg a templom történetét és felkísért egészen a tetejére. A parkolóhoz már mindenki egyénileg ment. A kijáratot egy jó nagy parkon keresztül haladva lehetett megközelíteni (papucsban!!!), és utána még a terjedelmes helyi bazáron is keresztül kellett menni. Külön ki volt írva, hogy Turist exit, ami annyit jelentett, hogy kanyarogva menj végig a bazár soron. (Ferec, 2024)

Prambanan Templomkomplex Indonéziában található, és egyike az ország legismertebb kulturális örökségeinek. Az alábbiakban néhány fontos információ található a Prambanan Templomkomplexről:

Elhelyezkedés: A Prambanan Templomkomplex a közép-jávai tartományban, Indonézia központi részén, Yogyakarta város közelében található.

Történelem: A Prambanan Templomkomplexet a 9. században építették, és a hinduizmus egyik legfontosabb szent helye volt a régi Jáva királyságok idején. A templomokat a Mataram királyság uralkodói építették az istenek tiszteletére.

Templomok: A Prambanan Templomkomplex több mint 200 különböző templomból áll, de a legkiemelkedőbb és legnagyobbak a három fő templom, amelyek a hindu szent trinitás, a Trimurti tiszteletére épültek. Ezek a következők:
Shiva-templom: A legnagyobb és legkiemelkedőbb templom a komplexumban, amely Shiva isten tiszteletére épült. A templom 47 méter magas és gazdag díszítéssel rendelkezik.
Vishnu-templom: Ez a templom Vishnu isten tiszteletére épült, és mellette áll a Brahma-templom, amely Brahma istent dicsőíti. Mindkét templom különleges és részletes díszítéssel rendelkezik.

UNESCO Világörökség: A Prambanan Templomkomplexet 1991-ben az UNESCO Világörökség részeként nyilvántartásba vették. Ez az elismerés azt mutatja, hogy milyen fontos kulturális és történelmi értékkel bír a világon.

Díszítés: A Prambanan templomokat lenyűgöző részletességgel díszítették. A falakon és szobrokon hinduista mitológiai jelenetek és isteni entitások láthatók.

Jelenlegi állapot: A Prambanan Templomkomplexet többször is megrongálták és helyre kellett állítani természeti katasztrófák és emberi beavatkozások miatt. Azonban a helyszín továbbra is népszerű turisztikai látványosság, és fontos szerepet játszik az indonéz kultúra és vallás bemutatásában.

Ha tervezel látogatást Prambananhoz, ne felejtsd el előzetesen utánanézni a legfrissebb információknak és a látogatói szabályoknak, mivel ezek változhatnak az idők során.

István fotói

Enikő fotója

Elter Karcsi fotói

Egyéb látnivalók

Water Palace

,, A belváros másik látványossága, avagy ahogyan a helyiek hívják Water Palace, azaz „Vizi Kastély”, ami már valamivel érdekesebb volt, de a rengeteg nézelődő a relatív kis helyen megölte a hely hangulatát. Azért elvoltam ott majd egy órát, szóval megérte az egyébként alacsony, 13 000 rúpiás, azaz 250 Ft körüli belépő. (2019)" forrás

Margó fotója

Bukit Rhema Geraja Ayam (Csirke Templom)

d. z. fotója

,, Egy érdekes kis csirke alakú épület egy domb tetején. Főleg azért érdekes, mert nem egy vallás temploma, hanem az összesé, így mindenki felkeresheti, ha imádkozni szeretne. Érdekes koncepció, még nem láttam ilyet korábban. A belépő kicsit borsos volt, 30 000 rúpia + 5000 a parkolás, azaz 700 Ft, de végül is nem panaszkodhattam. (2019)" forrás

Olvasmányos linkek

,, Egy házat bérlek Dzsogdzsában. Ez Közép-Jáva déli részén egy szultanátus, sokan hajlamosak összekeverni a fővárossal, Jakartával. A mostani szultán apja volt a hollandok elleni szabadságharc egyik fő alakja, és az iránta való tiszteletből meghagyták Dzsogdzsát speciális területnek. Tulajdonképpen Indonézia kulturális fővárosa. Egy négymilliós kisváros egy magyar megyényi területen. Tényleg kisvárosnak számít, mert Jakarta lélekszáma már meghaladja Romániáét. Dzsogdzsában több mint ötven egyetem van. Itt van Délkelet-Ázsia legnagyobb művészeti egyeteme, valamint a Gadjah Mada University a maga százötvenezer hallgatójával. Ennek ellenére ez egy kis falvakból összeálló város.
Mintha a Rákóczi út és az Andrássy út között rizsföldek lennének kis falvacskákkal, kecskével, tyúkkal.

Ezeket a kampungok. Sok kampungnak megvan a maga specialitása. Ahol lakom, az egy cserepesfalu, kicsit úgy kell elképzelni, mint mondjuk Korondot. A lakosság 90 százaléka abból él, hogy itt készítik azokat a Buddha szobrokat, amelyeket aztán Budapesten vagy New Yorkban megvásárolnak. (2019)" forrás

Főnökök - Enikő fotója

,, Naplemente után felkerestem Yogyakarta leghíresebb utcáját, a Jalan Malioboro-t, amit addig nem tudtam hová tenni, amíg nem láttam. Ez egy nagyjából két kilométer hosszú utca a belvárosban, amely mindkét felén árusok végtelenje várja a vásárlókat. Főleg helyiek voltak ott, csak elvétve láttam egy-egy kószáló turistát. A közeg nagyon kellemes volt, az egész utca csak úgy nyüzsgött a sok embertől. Zenészek járták a sorokat némi adományt várva, miközben mindenki próbálta megtölteni a bendőjét, vagy csak a legújabb ajándéktárgyakat keresgélte, vagy befizetett egy rövid útra az egyik lovaskocsinál, esetleg triciklinél. Alapvetően nagyon tetszett a dolog, de egy idő után besokalltam a rengeteg embertől, így leültem az egyik kis ételárushoz, és kértem a „ház” (értsd: mobil étkezde) specialitását. Az adag nem volt nagy, de jól laktam vele, ráadásul az utcában igen kedvező árkategóriába tartozott. Persze már meg sem kell említenem, hogy ezalatt a kis sétám alatt rengetegen üdvözöltek mosolyogva, vagy éppen kértek fényképet, selfit, ami mindig jól esett. Nem csináltam túl sok mindent aznap, mégis fáradtan értem haza. (2019)" forrás

Fotóegyveleg

Főtér - s. a. fotója

h. i. fotója

s. j. fotói

Kommentek