ÚTIKRITIKA.HU / Jakarta

Jakarta nem lesz Indonézia fővárosa! 2019-ben az indonéz kormány úgy döntött, hogy a fővárost Kelet-Kalimantánra költöztetik. A tervek szerint ez 2024-ben fog megtörténni. A döntés oka, hogy Jakarta túlzsúfolttá vált, a közlekedés kaotikus. Jakarta feltehetően a világ legrosszabb közlekedési helyzetű fővárosa.

m. a. fotója

Tetszett&Nem tetszett

Tetszett

1. Ahhoz képest, hogy egy eléggé lehangoló gigaváros, meglepett minket, hogy a helyiek mennyire mosolyogva, készségesen igazítottak minket útba.

2. Az óváros holland koloniális házai hangulatosak, főleg a Fatahillah nagy tér környékén

3. Szombat este látni a vidám, spontán énekelgető helyieket

4. A sok ízléses, nem túl magas felhőkarcoló

Enikő fotója

Nem tetszett

1. Jakarta kínai negyede lehangoló, szegényes

2. A főtér ékességének szánt harckocsi - szerintünk - nem mutat jól.

Enikő fotója

Vélemények

,, Rövid időn belül három dologban érhet váratlan meglepetés, ha Indonéziában jársz: ha „teli szájjal” süt is a nap, 20 perc múlva özönvízszerű esőben lehet részed. Kitűnő hangulatodnak evés után 30 perccel erős gyomorkorgás, majd utána a rohamszerű hasmenés vethet véget. Betervezett útiterved percek alatt felborítja egy helyi repülőtársaság SMS-e, miszerint a pár nap múlva induló géped 6-8 órával hamarabb, avagy későbben fog indulni. Ezekre számítani kell!

Az egész napot lefedő repülőutak után este jakartai hotelünkbe értünk, amely valahol a reptér mellett volt. Indonéz mértékkel: 60 percig ment a taxis, 25 km-t. Késő este felfedezni indultunk a nem éppen a belvárosban fekvő környéket, de hamar beláttuk, hogy a közlekedés nem olyan, mint nálunk: a megállíthatatlanul áradó autó-, teherautó-, de főképp moped-forgalom nem engedi a gyalogost átjutni a 4 m-re levő túloldalra. Életveszélyes cikkázások közepett azért túlestünk ezeken.

A másnapot a nem túl látványos, 11 milliós megapolisz megtekintésére szántuk. Két terület, az egykori holland gyarmati város, a XVII. században épült Kota Tua negyed, majd a Merdeka, a modern főtér és környékük volt betervezve. Az előbbi, a Fatahillah tér és környéke rendezett, tiszta volt: fehér, faredőnyös koloniális paloták, fagyizók, rózsaszín és türkizkék kerékpárokat kölcsönzők, mozgó kaja-árudák voltak a feltűnően gyakori fertőtlenítő- állomások mellett. A bábmúzeumot, az egyik legjellegzetesebb indonéz művészet központját, a Wayangot néztük meg, majd a holland raktárépületekből átépített hajózási múzeumot, melyben érdekes panoptikum- termek is voltak. Ezek kihagyhatatlanok.

Wayang bábmúzeum - Enikő fotója

Bahari múzeum - Megjöttek a hollandok (17. század eleje). - Enikő fotója

De a felvezetőben említett első meglepetés, a hirtelen érkező eső-fergeteg elfújta a másik városközpont megtekintését. A Bahari múzeumban megengedték, hogy egy órán át a kijáratnál levő székekben végigvárjuk a vihar végét. Mivel Indonéziában este 6-kor villámgyorsan lemegy a nap, és besötétedik- már csak a vacsorázás, majd a hotel medencéjében egy kis jakuzzis relaxálás maradt aznapra hátra.

xxx

Utazásunk 7-ik napján Jakartában volt jó pár óránk, hogy „bepótoljuk” a Merdeka- tér és környékének megtekintését. A reptéren a helyi Volán buszra, a Demri kényelmes bőrfoteljeibe ültünk, és irány a Gambir állomás, a világváros hatalmas főtere, a Merdeka (ugyanaz a neve, mint a Kuala Lumpurié). Kifogtuk a 35 fokos meleget, de a Monas-on, a Sukarno-féle gigantománia jegyében (1961) épült 132 m. magas beton oszlopon, rajta egy 32 kg-os aranyból készült lánggal díszített Nemzeti Emlékművön kívül nem sok szemnek tetsző épületet láttunk.

Monas (Nemzeti emlékmű) - Enikő fotója

Egyedül a hollandok- korabeli Imanuel evangélikus templomba mentünk be az iszonyú nagy, 75 hektáros téren, a többit, a szintén koloniális Nemzeti Galériát, a hadsereg Központi épületét óriási tankokkal kertjében, vagy a világ legnagyobb mecsetjét, az Istiquial-t a kapukon keresztül néztük meg. Gyomorkíméleti okokból egy KFC-ben ebédeltünk. (István, 2022)

Jakarta 2025-ben is egészen más világ, mint Közép-Jáva. Már indulás előtt volt bennem egyfajta fenntartás: sokan írták, hogy ezt a várost vagy rajongva lehet szeretni, vagy teljes szívből utálni. Én csak egyetlen napot töltöttem el itt, ami persze kevés az igazsághoz – de őszintén szólva, nem győzött meg.
Képzeljünk el egy lüktető, fülledt nagyvárost, ahol a hivatalos adatok szerint több mint 10 millióan élnek, de a külvárosokkal együtt már jóval 30 millió felett jár a teljes agglomeráció. Van ugyan néhány metróvonal mostanra (a Jakarta MRT és LRT 2025-ben már üzemel), de még mindig rengetegen közlekednek autóval, motorral vagy busszal, és a forgalmi dugók így továbbra is elképesztőek. Nem ritka, hogy valaki két-három órát ül egy-egy útszakaszon, főleg csúcsidőben. A város sok helyen zajos, büdös és szemetes, mégis van valami eleven lüktetése: egyesek szerint épp ez a vibráló nyüzsgés, a káosz sajátos dinamikája teszi élhetővé. És persze ott van a jávi emberek közvetlensége, ami sok mindent ellensúlyoz.

A kontrasztok döbbenetesek: luxusplázákban ragyogó márvány és légkondicionált fényűzés fogad, miközben pár utcával arrébb a taxi olyan nyomortelepek mellett döcög el, ahol a legnagyobb jóindulattal sem szállnék ki a kocsiból. Felhőkarcolók emelkednek a magasba, néha pedig felbukkan egy-egy holland gyarmati épület, vagy egy régi stílusú pékség, mintha egy másik időből maradt volna itt.

A közlekedés továbbra is őrület. A busz, amin utaztam, gyakorlatilag csak araszolt, és amikor végre leszálltam, tíz percen át próbáltam átkelni az út túloldalára – sikertelenül. A legtöbben ma már nem sima taxit hívnak, hanem valamelyik online alkalmazást használják: Jakarta utcáin a Grab és a Gojek a legnépszerűbbek. Mindkettő kínál autós és motoros fuvarokat is, de utóbbit én nem merném bevállalni – már az is elég volt, ahogyan az autós sofőr cikázott a sávok között, őrült előzésekkel, miközben én a hátsó ülésen próbáltam nyugodtan lélegezni.

Szóval Jakarta 2025-ben is az ellentmondások városa: túlzsúfolt, zajos, fárasztó – mégis valamiért eleven, tele élettel és feszültséggel. Lehet, hogy egyszer még adok neki egy második esélyt. De legközelebb nem csak egy napra.

Légszennyezésről:

A légszennyezés valóban komoly probléma Jakartában - 2023 augusztusában Jakarta volt a világ legszennyezettebb városa, és a jelenlegi levegőminőségi index (AQI) 78 "közepes" szinten van. Az éves átlagos PM2.5 koncentráció 2021-ben 39µg/m³ volt, ami több mint kétszerese az indonéz nemzeti levegőminőségi standardnak. A száraz évszakban (május-szeptember) a napi PM2.5 koncentráció elérheti a 80 µg/m³-t.

Patkányproblémáról:

A patkányprobléma szintén valós és komoly kihívás Jakarta utcáin. Egy utazó élménybeszámolója szerint "A Jakarta patkányai izgatottan tartottak. Nagy, merész és irányító állatok", és a város hivatalosan is "patkányirtó mozgalmat" indított, ahol 20 000 rupiah (1,50 dollár) jutalmat fizettek minden élő patkányért. Egy expat leírása szerint "Jakarta egy hatalmas város, ami hemzseg a patkányoktól... éjszaka bármelyik sétán van valami, ami mozog a nyitott csatornákban".

Odajutás

Szállásválasztás

Mivel az utazók közötti véleménycserék világában Jakartát rendre csúnyának tartják, ezért elég kevés turista jön, s ennek hatására a szálláshelyek választéka sem kelleőn nagy.

Közlekedés

m. a. fotói

Jakartában 2025-ben sincs sem skytrain, sem valódi metróhálózat – legalábbis nem olyan, mint Bangkokban, ahol a BTS és MRT szépen lefedik a várost. Itt viszont van helyette hat órán át tartó dugó, ahol a hatsávos autópályán ülhetsz egy légkondis taxiban, háromemeletnyi magasságban, egy teljesen lebénult felüljárón. És miközben a kocsi centit sem mozdul, nézheted az égen elhúzó repülődet, amelyiken épp ott kellene ülnöd, ha időben kijutottál volna a reptérre. Elég szürreális érzés.
xxx

A tömegközlekedés is sajátos. A buszokon külön rész van férfiaknak és nőknek, amit a helyiek természetesen tudnak és betartanak – a turistának meg csak pislogni van ideje. És ott vannak azok a kis ikon-matricák, amelyek figyelmeztetnek: ne egyél, ne hallgass hangosan zenét... és az egyik piktogramon ott virít egy teljesen komolyan vett ábra: „ne húzogasd a lányok szoknyáját”. Igen, ez is egy valós viselkedési szabály itt, kiírva, lerajzolva, hivatalosan. Az ember csak néz, kicsit elgondolkodik, és csendben kapaszkodik tovább a buszkorlátba.

Étkezés

2023: Olcsó étkezőhelyeken egy főétel kb. ezer forintba kerül. Egy középkatgeóriájú étteremben két főnek egy háromfogásos étkezés kb. 8 ezer forintba kerül.

A főváros tele van a hét minden napján, 24 órán keresztül nyitva tartó étkezőhelyekkel.

Vásárlás

Jakartában 130 bevásárlóközpont létezik. A legnagyobb a 9 emeletes Grand Indonesia.

Szórakozás

Lényegében egy negyedre (Senopati) összpontosulnak az alkoholos italokat is kínáló bárok. A sör nem is drága, 1,70 USD tájékán.

Közbiztonság

Általánosságban elmondható, hogy a turistát nem érheti biztonsági probléma, ha a józan észét használja. Noha a lopások és rablások gyakoriak, de kevésbé valószínű, hogy a turisták által frekventált helyeken történjenek. A zsebtolvajok miatt tanácsos a legkevesebb értéket magunknál hordani, amikor a városban járkálunk, közlekedünk.

Egyéb hasznos információk

Látnivalók

"Függetlenségi Emlékmű: egy obeliszk szerű építmény, amelynek a tetejébe lifttel lehet felmenni, kb. 200 Ft-ba kerül, és szép kilátás nyílik a városra, ha épp olyan az idő. Maga az emlékmű a parkból közelíthető meg, egy föld alatti folyosón, a park Gambir állomás felöli oldaláról. A belépő ára kb 400 Ft, ezzel bemehetünk a múzeumba is, amely kis interaktív táblák segítségével mutatja be Indonézia múltját, gyarmati létét, és függetlenné válását. A belépő emellett a Függetlenségi Terembe biztosít belépést, ahol Sukarno néhai elnök, nemzeti hős, felszabadító harcos beszédét lehet meghallgatni indonézül.

m. a. fotója

Nagy Mecset: Kelet Ázsia legnagyobb mecsete, ahol a hívők napi szinten gyakorolják hitüket, de a helyi egyik iskola is az épületben van. A belépés ingyenes, angol nyelvű vezető kísér körbe, miután cipőnket levettük, és ha megfelelő öltözékben érkeztünk. (Ha mégsem, akkor nők is és a férfiak is kapnak egy csador szerű köpenyt kapnak).

Taman Mini: Indonézia skanzenje. Egy hatalmas területen fekvő múzeum falu, amely egész Indonézia tipikus építészeti jellegzetességeit bemutatja, a nevével ellentétben nem miniben. Ha az utazó el szeretne ide látogatni, mindenképp egy teljes napot szenteljen ennek a programnak, mert nagyon érdekesek a házak, és a berendezésük is. Emellett itt található a gyönyörű Indonéz Nemzeti Múzeum, egy 3D-s mozi, színház is, ahol az indonéz kultúrát mutatják be kiállításokkal, filmekkel, színi előadásokkal. Gyalogosan körbe lehet menni, de kisvasút, felvonó is közlekedik a parkban, de lehet robogót és kerékpárt is bérelni. A park közepén egy hatalmas tó van, mesterséges kis szigetekkel, amely az indonéz szigetvilágot mintázza, de már miniben. A szigetek között lehet vízi biciklizni. A park végén egy mini vidámpark van a kicsiknek. Tudni kell, hogy ez nem egy szokványos múzeum, a helyiek inkább egyfajta közösségi térnek használják, eljönnek ide piknikezni, beszélgetni, előadásokat nézni. Turisták nem igazán vannak, így egyfajta csoda, ha külföldieket látnak, de kedvesen viszonyulnak a helyiek is a turistákhoz, nem csak a vendéglátósok.

Kevéssé javasolt ide helyi tömegközlekedéssel eljutni, mert a hatalmas méretek miatt nem igazán derül ki, hogy melyik is a park főbejárata, és bizony néhány nap alatt nem lehet kiigazodni a városi buszok úti célján, menetrendjén. Ezért mindenképp taxival érdemes ide eljönni, egy központi hoteltól kb 2000 Ft-ért hozzák el az utasokat a taxisok. Fel kell készülni arra, hogy a városon belül is vannak fizetős utak, amelyet a taxisok az utasokkal fizettetnek ki, ez mintegy 100 Ft-ot jelent kapunként, és kettőn halad át a taxi. A jakartai taxisok nem tudnak angolul, így kézzel-lábbal mutogatnak, mikor kapuhoz érünk, és fizetni kell, de ők a világért sem fizetnék ki a díjat. Nem érdemes ezen bosszankodni, egy táblán kint vannak az árak egyértelműen, így mi is tudjuk ellenőrizni, hogy ne csapjon be bennünket a taxis." (Szandra)

További beszámolók

Mivel korán reggel volt és nem is siettem sehova, meg szeretem megismerni a helyi közlekedési szokásokat, gondoltam, busszal fogok bemenni a városba. Van ám vonat is, de a választott szállásom eléréséhez jobbnak tűnt a busz. Nem is volt ezzel semmi probléma, megtaláltam a buszállomást, ahol egy 8 személyes kisbuszba helyeztek el, ami elvileg az én kiszemelt célpontomra ment, a 132 m magas, függetlenségi harcok emlékére épült obeliszkhez, a Nemzeti Emlékműhöz.
A megállótól még egy kilométert kellett sétálni a szállásig, de hát az igazán semmiség. Bár olvastam, hogy szinte lehetetlen gyalog közlekedni a városban, az itthoni fotelből ezt nem vettem komolyan. Hiba volt! 300 m után egy kereszteződésben rájöttem, hogy ez nem fog menni. 😂 Sehogy sem tudtam átkelni a túloldalra és végül a helyi ubert (grab applikáció) vettem igénybe. Persze nagyon olcsó, mint úgy általában minden Indonéziában.
Jakartában egyébként nincs sok turista, európai szinte egyáltalán. Emiatt kakukktojásnak számítottam és alaposan szemügyre vettek a helyiek.

Kicsit tartottam tőle, mihez is fogok én ott kezdeni, de a fővárosokat szeretem megismerni, így ezt sem akartam kihagyni.
Az utcán sétálgatni valóban nehézkes, de a tömegközlekedés kifejezetten jó. Több metróvonala is van és a buszok is jól használhatók. Mondjuk hatalmas távokat kell megtenni gyalog átszállás esetén felüljárókon és lépcsőkön, de ez helyi sajátosság. Érdemes emoney cardot venni automatából, amit fel lehet tölteni és az összes járművön érintéssel működik.
Nem tartozik a legizgalmasabb városok közé, elég káoszos és koszos is. (Kivéve a metrót, ahol tisztaság van és még kulturált illemhely is található minden állomáson rendesen felszerelve ingyen.)

A felhőkarcolók tövében már roskadozó bódékkal lehet találkozni. A viszonylag rendezettebb főutat elhagyva pedig putriban találja magát az ember, ahol a szemétdomb tetején mezítláb szaladgálnak a gyerekek a csirkék között...
Nagy a forgalom és veszélyes is. Sok a motor, amikkel gyalogosokat nem kímélve cikáznak össze- vissza.
Ja, mellesleg bal oldali közlekedés van, ez kicsit meglepett, valahogy nem tudatosodott bennem előre. 🙂

Mindennek ellenére pozitívan csalódtam a városban! 🙂 Lakói roppant kedvesek. Még a buszon is átadják a férfiak a nőknek a helyet, de nem csak engem tiszteltek meg ezzel, hanem saját honfitársaikkal is így viselkednek.
Kellemesen telt az ott töltött 2,5 napom és egyáltalán nem unatkoztam.
T

öbbek között ellátogattam a Fatahillah térre, mely az óváros központja és különféle múzeumok veszik körül.
A Wayang múzeum tetszett leginkább, mely a tradicionális jávai bábokat mutatja be.
Innen átsétáltam a kínai negyedbe, ahol megnéztem a zsúfolt piacot és áruházat is.
Különleges látnivaló az Istiqlal mecset (Délkelet- Ázsia egyik legnagyobb mecsete) és a vele szemben lévő hatalmas neogótikus katedrális. A vallási tolerancia szimbólumai.

Kedvencem a Taman Mini Indonesia Indah park volt, mely az ország különböző népi házait és hagyományait mutatja be. Hatalmas területen fekszik és elég nehéz megtalálni a bejáratot, így ide senki ne menjen tömegközlekedéssel, mint én 😃 , mindenképp taxi ajánlott! Van benne libegő egyik végéről a másikig és ingyenes kisbusszal is körbe lehet járni. Látszik rajta, hogy látott szebb napokat is, de ennek ellenére jó program.
Ezenkívül tele van a város bevásárlóközpontokkal, van állatkertje is és számos múzeummal büszkélkedhet még.

Pár napot mindenképp el lehet időzni benne, megéri! (2025)