ÚTIKRITIKA.HU / Jakarta







útikritikák


Jakarta

Jakarta dióhéjban| Tetszett&Nem tetszett| Vélemények| Odajutás|Szállásválasztás| Közlekedés| Étkezés |Vásárlás|Szórakozás| Közbiztonság| Egyéb hasznos információk| Látnivalók| Olvasmányos linkek| Fotóegyveleg

m. a. fotója

Jakarta dióhéjban

Kiejtés: dzsakarta

Indonézia fővárosa, Jakarta Jáva szigetén található.

Lakosság (2025-ben): 9 milllió, a vonzáskörzetével együtt 11,6 millió

Jakarta nem lesz Indonézia fővárosa! 2019-ben az indonéz kormány úgy döntött, hogy a fővárost Kelet-Kalimantánra költöztetik. A tervek szerint ez 2024-ben fog megtörténni. A döntés oka, hogy Jakarta túlzsúfolttá vált, a közlekedés kaotikus. Jakarta feltehetően a világ legrosszabb közlekedési helyzetű fővárosa.

m. a. fotója

Tetszett&Nem tetszett

Tetszett

1. Ahhoz képest, hogy egy eléggé lehangoló gigaváros, meglepett minket, hogy a helyiek mennyire mosolyogva, készségesen igazítottak minket útba. 

2. Az óváros holland koloniális házai hangulatosak, főleg a Fatahillah nagy tér környékén

3. Szombat este látni a vidám, spontán énekelgető helyieket

4. A sok ízléses, nem túl magas felhőkarcoló  

Enikő fotója

Nem tetszett

1. Jakarta kínai negyede lehangoló, szegényes

2. A főtér ékességének szánt harckocsi - szerintünk - nem mutat jól.

Enikő fotója

Vélemények

,, Rövid időn belül három dologban érhet váratlan meglepetés, ha Indonéziában jársz: ha „teli szájjal” süt is a nap, 20 perc múlva özönvízszerű esőben lehet részed. Kitűnő hangulatodnak evés után 30 perccel erős gyomorkorgás, majd utána a rohamszerű hasmenés vethet véget. Betervezett útiterved percek alatt felborítja egy helyi repülőtársaság SMS-e, miszerint a pár nap múlva induló géped 6-8 órával hamarabb, avagy későbben fog indulni. Ezekre számítani kell!

Az egész napot lefedő repülőutak után este jakartai hotelünkbe értünk, amely valahol a reptér mellett volt. Indonéz mértékkel: 60 percig ment a taxis, 25 km-t. Késő este felfedezni indultunk a nem éppen a belvárosban fekvő környéket, de hamar beláttuk, hogy a közlekedés nem olyan, mint nálunk: a megállíthatatlanul áradó autó-, teherautó-, de főképp moped-forgalom nem engedi a gyalogost átjutni a 4 m-re levő túloldalra. Életveszélyes cikkázások közepett azért túlestünk ezeken.

A másnapot a nem túl látványos, 11 milliós megapolisz megtekintésére szántuk. Két terület, az egykori holland gyarmati város, a XVII. században épült Kota Tua negyed, majd a Merdeka, a modern főtér és környékük volt betervezve. Az előbbi, a Fatahillah tér és környéke rendezett, tiszta volt: fehér, faredőnyös koloniális paloták, fagyizók, rózsaszín és türkizkék kerékpárokat kölcsönzők, mozgó kaja-árudák voltak a feltűnően gyakori fertőtlenítő- állomások mellett. A bábmúzeumot, az egyik legjellegzetesebb indonéz művészet központját, a Wayangot néztük meg, majd a holland raktárépületekből átépített hajózási múzeumot, melyben érdekes panoptikum- termek is voltak. Ezek kihagyhatatlanok.

Wayang bábmúzeum - Enikő fotója

Bahari múzeum - Megjöttek a hollandok (17. század eleje). - Enikő fotója

De a felvezetőben említett első meglepetés, a hirtelen érkező eső-fergeteg elfújta a másik városközpont megtekintését. A Bahari múzeumban megengedték, hogy egy órán át a kijáratnál levő székekben végigvárjuk a vihar végét. Mivel Indonéziában este 6-kor villámgyorsan lemegy a nap, és besötétedik- már csak a vacsorázás, majd a hotel medencéjében egy kis jakuzzis relaxálás maradt aznapra hátra.

xxx

Utazásunk 7-ik napján Jakartában volt jó pár óránk, hogy „bepótoljuk” a Merdeka- tér és környékének megtekintését. A reptéren a helyi Volán buszra, a Demri kényelmes bőrfoteljeibe ültünk, és irány a Gambir állomás, a világváros hatalmas főtere, a Merdeka (ugyanaz a neve, mint a Kuala Lumpurié). Kifogtuk a 35 fokos meleget, de a Monas-on, a Sukarno-féle gigantománia jegyében (1961) épült 132 m. magas beton oszlopon, rajta egy 32 kg-os aranyból készült lánggal díszített Nemzeti Emlékművön kívül nem sok szemnek tetsző épületet láttunk.

Monas (Nemzeti emlékmű) - Enikő fotója

Egyedül a hollandok- korabeli Imanuel evangélikus templomba mentünk be az iszonyú nagy, 75 hektáros téren, a többit, a szintén koloniális Nemzeti Galériát, a hadsereg Központi épületét óriási tankokkal kertjében, vagy a világ legnagyobb mecsetjét, az Istiquial-t a kapukon keresztül néztük meg. Gyomorkíméleti okokból egy KFC-ben ebédeltünk. (István, 2022)


Jakarta 2025-ben is egészen más világ, mint Közép-Jáva. Már indulás előtt volt bennem egyfajta fenntartás: sokan írták, hogy ezt a várost vagy rajongva lehet szeretni, vagy teljes szívből utálni. Én csak egyetlen napot töltöttem el itt, ami persze kevés az igazsághoz – de őszintén szólva, nem győzött meg.

Képzeljünk el egy lüktető, fülledt nagyvárost, ahol a hivatalos adatok szerint több mint 10 millióan élnek, de a külvárosokkal együtt már jóval 30 millió felett jár a teljes agglomeráció. Van ugyan néhány metróvonal mostanra (a Jakarta MRT és LRT 2025-ben már üzemel), de még mindig rengetegen közlekednek autóval, motorral vagy busszal, és a forgalmi dugók így továbbra is elképesztőek. Nem ritka, hogy valaki két-három órát ül egy-egy útszakaszon, főleg csúcsidőben. A város sok helyen zajos, büdös és szemetes, mégis van valami eleven lüktetése: egyesek szerint épp ez a vibráló nyüzsgés, a káosz sajátos dinamikája teszi élhetővé. És persze ott van a jávi emberek közvetlensége, ami sok mindent ellensúlyoz.

A kontrasztok döbbenetesek: luxusplázákban ragyogó márvány és légkondicionált fényűzés fogad, miközben pár utcával arrébb a taxi olyan nyomortelepek mellett döcög el, ahol a legnagyobb jóindulattal sem szállnék ki a kocsiból. Felhőkarcolók emelkednek a magasba, néha pedig felbukkan egy-egy holland gyarmati épület, vagy egy régi stílusú pékség, mintha egy másik időből maradt volna itt.

A közlekedés továbbra is őrület. A busz, amin utaztam, gyakorlatilag csak araszolt, és amikor végre leszálltam, tíz percen át próbáltam átkelni az út túloldalára – sikertelenül. A legtöbben ma már nem sima taxit hívnak, hanem valamelyik online alkalmazást használják: Jakarta utcáin a Grab és a Gojek a legnépszerűbbek. Mindkettő kínál autós és motoros fuvarokat is, de utóbbit én nem merném bevállalni – már az is elég volt, ahogyan az autós sofőr cikázott a sávok között, őrült előzésekkel, miközben én a hátsó ülésen próbáltam nyugodtan lélegezni.

Szóval Jakarta 2025-ben is az ellentmondások városa: túlzsúfolt, zajos, fárasztó – mégis valamiért eleven, tele élettel és feszültséggel. Lehet, hogy egyszer még adok neki egy második esélyt. De legközelebb nem csak egy napra.


Légszennyezésről:

A légszennyezés valóban komoly probléma Jakartában - 2023 augusztusában Jakarta volt a világ legszennyezettebb városa, és a jelenlegi levegőminőségi index (AQI) 78 "közepes" szinten van. Az éves átlagos PM2.5 koncentráció 2021-ben 39µg/m³ volt, ami több mint kétszerese az indonéz nemzeti levegőminőségi standardnak. A száraz évszakban (május-szeptember) a napi PM2.5 koncentráció elérheti a 80 µg/m³-t.

Patkányproblémáról:

A patkányprobléma szintén valós és komoly kihívás Jakarta utcáin. Egy utazó élménybeszámolója szerint "A Jakarta patkányai izgatottan tartottak. Nagy, merész és irányító állatok", és a város hivatalosan is "patkányirtó mozgalmat" indított, ahol 20 000 rupiah (1,50 dollár) jutalmat fizettek minden élő patkányért. Egy expat leírása szerint "Jakarta egy hatalmas város, ami hemzseg a patkányoktól... éjszaka bármelyik sétán van valami, ami mozog a nyitott csatornákban".

Odajutás

Szállásválasztás

Mivel az utazók közötti véleménycserék világában Jakartát rendre csúnyának tartják, ezért elég kevés turista jön, s ennek hatására a szálláshelyek választéka sem kelleőn nagy. 

Közlekedés

m. a. fotói

Jakartában 2025-ben sincs sem skytrain, sem valódi metróhálózat – legalábbis nem olyan, mint Bangkokban, ahol a BTS és MRT szépen lefedik a várost. Itt viszont van helyette hat órán át tartó dugó, ahol a hatsávos autópályán ülhetsz egy légkondis taxiban, háromemeletnyi magasságban, egy teljesen lebénult felüljárón. És miközben a kocsi centit sem mozdul, nézheted az égen elhúzó repülődet, amelyiken épp ott kellene ülnöd, ha időben kijutottál volna a reptérre. Elég szürreális érzés.

xxx

A tömegközlekedés is sajátos. A buszokon külön rész van férfiaknak és nőknek, amit a helyiek természetesen tudnak és betartanak – a turistának meg csak pislogni van ideje. És ott vannak azok a kis ikon-matricák, amelyek figyelmeztetnek: ne egyél, ne hallgass hangosan zenét... és az egyik piktogramon ott virít egy teljesen komolyan vett ábra: „ne húzogasd a lányok szoknyáját”. Igen, ez is egy valós viselkedési szabály itt, kiírva, lerajzolva, hivatalosan. Az ember csak néz, kicsit elgondolkodik, és csendben kapaszkodik tovább a buszkorlátba.

Étkezés

2023: Olcsó étkezőhelyeken egy főétel kb. ezer forintba kerül. Egy középkatgeóriájú étteremben két főnek egy háromfogásos étkezés kb. 8 ezer forintba kerül.

A főváros tele van a hét minden napján, 24 órán keresztül nyitva tartó étkezőhelyekkel.

Vásárlás

Jakartában 130 bevásárlóközpont létezik. A legnagyobb a 9 emeletes Grand Indonesia.

Szórakozás

Lényegében egy negyedre (Senopati) összpontosulnak az alkoholos italokat is kínáló bárok. A sör nem is drága, 1,70 USD tájékán. 

Közbiztonság

Általánosságban elmondható, hogy a turistát nem érheti biztonsági probléma, ha a józan észét használja. Noha a lopások és rablások gyakoriak, de kevésbé valószínű, hogy a turisták által frekventált helyeken történjenek. A zsebtolvajok miatt tanácsos a legkevesebb értéket magunknál hordani, amikor a városban járkálunk, közlekedünk. 

Egyéb hasznos információk

Látnivalók

"Függetlenségi Emlékmű: egy obeliszk szerű építmény, amelynek a tetejébe lifttel lehet felmenni, kb. 200 Ft-ba kerül, és szép kilátás nyílik a városra, ha épp olyan az idő. Maga az emlékmű a parkból közelíthető meg, egy föld alatti folyosón, a park Gambir állomás felöli oldaláról. A belépő ára kb 400 Ft, ezzel bemehetünk a múzeumba is, amely kis interaktív táblák segítségével mutatja be Indonézia múltját, gyarmati létét, és függetlenné válását. A belépő emellett a Függetlenségi Terembe biztosít belépést, ahol Sukarno néhai elnök, nemzeti hős, felszabadító harcos beszédét lehet meghallgatni indonézül.

m. a. fotója

Nagy Mecset: Kelet Ázsia legnagyobb mecsete, ahol a hívők napi szinten gyakorolják hitüket, de a helyi egyik iskola is az épületben van. A belépés ingyenes, angol nyelvű vezető kísér körbe, miután cipőnket levettük, és ha megfelelő öltözékben érkeztünk. (Ha mégsem, akkor nők is és a férfiak is kapnak egy csador szerű köpenyt kapnak).

Taman Mini: Indonézia skanzenje. Egy hatalmas területen fekvő múzeum falu, amely egész Indonézia tipikus építészeti jellegzetességeit bemutatja, a nevével ellentétben nem miniben. Ha az utazó el szeretne ide látogatni, mindenképp egy teljes napot szenteljen ennek a programnak, mert nagyon érdekesek a házak, és a berendezésük is. Emellett itt található a gyönyörű Indonéz Nemzeti Múzeum, egy 3D-s mozi, színház is, ahol az indonéz kultúrát mutatják be kiállításokkal, filmekkel, színi előadásokkal. Gyalogosan körbe lehet menni, de kisvasút, felvonó is közlekedik a parkban, de lehet robogót és kerékpárt is bérelni. A park közepén egy hatalmas tó van, mesterséges kis szigetekkel, amely az indonéz szigetvilágot mintázza, de már miniben. A szigetek között lehet vízi biciklizni. A park végén egy mini vidámpark van a kicsiknek. Tudni kell, hogy ez nem egy szokványos múzeum, a helyiek inkább egyfajta közösségi térnek használják, eljönnek ide piknikezni, beszélgetni, előadásokat nézni. Turisták nem igazán vannak, így egyfajta csoda, ha külföldieket látnak, de kedvesen viszonyulnak a helyiek is a turistákhoz, nem csak a vendéglátósok.

Kevéssé javasolt ide helyi tömegközlekedéssel eljutni, mert a hatalmas méretek miatt nem igazán derül ki, hogy melyik is a park főbejárata, és bizony néhány nap alatt nem lehet kiigazodni a városi buszok úti célján, menetrendjén. Ezért mindenképp taxival érdemes ide eljönni, egy központi hoteltól kb 2000 Ft-ért hozzák el az utasokat a taxisok. Fel kell készülni arra, hogy a városon belül is vannak fizetős utak, amelyet a taxisok az utasokkal fizettetnek ki, ez mintegy 100 Ft-ot jelent kapunként, és kettőn halad át a taxi. A jakartai taxisok nem tudnak angolul, így kézzel-lábbal mutogatnak, mikor kapuhoz érünk, és fizetni kell, de ők a világért sem fizetnék ki a díjat. Nem érdemes ezen bosszankodni, egy táblán kint vannak az árak egyértelműen, így mi is tudjuk ellenőrizni, hogy ne csapjon be bennünket a taxis." (Szandra)

Olvasmányos linkek

Fotóegyveleg

m. a. fotói


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon