ÚTIKRITIKA.HU / Jakarta






hirdetes

útikritikák


Jakarta

Jakarta dióhéjban| Tetszett&Nem tetszett| Vélemények| Odajutás|Szállásválasztás| Közlekedés| Étkezés |Vásárlás|Szórakozás| Közbiztonság| Egyéb hasznos információk| Látnivalók| Olvasmányos linkek| Fotóegyveleg

m. a. fotója

Jakarta dióhéjban

Kiejtés: dzsakarta

Indonézia fővárosa, Jakarta Jáva szigetén található.

Lakosság (2023-ban): 8,5 milllió, a vonzáskörzetével együtt 11 millió

Jakarta nem lesz Indonézia fővárosa! 2019-ben az indonéz kormány úgy döntött, hogy a fővárost Kelet-Kalimantánra költöztetik. A tervek szerint ez 2024-ben fog megtörténni. A döntés oka, hogy Jakarta túlzsúfolttá vált, a közlekedés kaotikus. Jakarta feltehetően a világ legrosszabb közlekedési helyzetű fővárosa.

m. a. fotója

Tetszett&Nem tetszett

Tetszett

1. Ahhoz képest, hogy egy eléggé lehangoló gigaváros, meglepett minket, hogy a helyiek mennyire mosolyogva, készségesen igazítottak minket útba. 

2. Az óváros holland koloniális házai hangulatosak, főleg a Fatahillah nagy tér környékén

3. Szombat este látni a vidám, spontán énekelgető helyieket

4. A sok ízléses, nem túl magas felhőkarcoló  

Enikő fotója

Nem tetszett

1. Jakarta kínai negyede lehangoló, szegényes

2. A főtér ékességének szánt harckocsi - szerintünk - nem mutat jól.

Enikő fotója

Vélemények

,, Rövid időn belül három dologban érhet váratlan meglepetés, ha Indonéziában jársz: ha „teli szájjal” süt is a nap, 20 perc múlva özönvízszerű esőben lehet részed. Kitűnő hangulatodnak evés után 30 perccel erős gyomorkorgás, majd utána a rohamszerű hasmenés vethet véget. Betervezett útiterved percek alatt felborítja egy helyi repülőtársaság SMS-e, miszerint a pár nap múlva induló géped 6-8 órával hamarabb, avagy későbben fog indulni. Ezekre számítani kell!

Az egész napot lefedő repülőutak után este jakartai hotelünkbe értünk, amely valahol a reptér mellett volt. Indonéz mértékkel: 60 percig ment a taxis, 25 km-t. Késő este felfedezni indultunk a nem éppen a belvárosban fekvő környéket, de hamar beláttuk, hogy a közlekedés nem olyan, mint nálunk: a megállíthatatlanul áradó autó-, teherautó-, de főképp moped-forgalom nem engedi a gyalogost átjutni a 4 m-re levő túloldalra. Életveszélyes cikkázások közepett azért túlestünk ezeken.

A másnapot a nem túl látványos, 11 milliós megapolisz megtekintésére szántuk. Két terület, az egykori holland gyarmati város, a XVII. században épült Kota Tua negyed, majd a Merdeka, a modern főtér és környékük volt betervezve. Az előbbi, a Fatahillah tér és környéke rendezett, tiszta volt: fehér, faredőnyös koloniális paloták, fagyizók, rózsaszín és türkizkék kerékpárokat kölcsönzők, mozgó kaja-árudák voltak a feltűnően gyakori fertőtlenítő- állomások mellett. A bábmúzeumot, az egyik legjellegzetesebb indonéz művészet központját, a Wayangot néztük meg, majd a holland raktárépületekből átépített hajózási múzeumot, melyben érdekes panoptikum- termek is voltak. Ezek kihagyhatatlanok.

Wayang bábmúzeum - Enikő fotója

Bahari múzeum - Megjöttek a hollandok (17. század eleje). - Enikő fotója

De a felvezetőben említett első meglepetés, a hirtelen érkező eső-fergeteg elfújta a másik városközpont megtekintését. A Bahari múzeumban megengedték, hogy egy órán át a kijáratnál levő székekben végigvárjuk a vihar végét. Mivel Indonéziában este 6-kor villámgyorsan lemegy a nap, és besötétedik- már csak a vacsorázás, majd a hotel medencéjében egy kis jakuzzis relaxálás maradt aznapra hátra.

xxx

Utazásunk 7-ik napján Jakartában volt jó pár óránk, hogy „bepótoljuk” a Merdeka- tér és környékének megtekintését. A reptéren a helyi Volán buszra, a Demri kényelmes bőrfoteljeibe ültünk, és irány a Gambir állomás, a világváros hatalmas főtere, a Merdeka (ugyanaz a neve, mint a Kuala Lumpurié). Kifogtuk a 35 fokos meleget, de a Monas-on, a Sukarno-féle gigantománia jegyében (1961) épült 132 m. magas beton oszlopon, rajta egy 32 kg-os aranyból készült lánggal díszített Nemzeti Emlékművön kívül nem sok szemnek tetsző épületet láttunk.

Monas (Nemzeti emlékmű) - Enikő fotója

Egyedül a hollandok- korabeli Imanuel evangélikus templomba mentünk be az iszonyú nagy, 75 hektáros téren, a többit, a szintén koloniális Nemzeti Galériát, a hadsereg Központi épületét óriási tankokkal kertjében, vagy a világ legnagyobb mecsetjét, az Istiquial-t a kapukon keresztül néztük meg. Gyomorkíméleti okokból egy KFC-ben ebédeltünk. (István, 2022)


Jakarta egészen más volt, mint Közép-Java. Tartottam tőle, mindenhol azt olvastam, hogy az ember vagy imádja, vagy utálja. Egy napot töltöttem el csak Jakartában, és lehet, hogy több esélyt kellene neki adni, de őszintén szólva nem győzött meg. Képzeljünk el egy forró metropoliszt, ami a városhatáron belül 10 millió embernek ad otthont, de a külvárosokkal együtt 30 millió ember él benne! Nincs metróvonala, mindenki kocsival, motorral, esetleg busszal közlekedik, így nem ritka, ha az ember két-három órán át ül a dugóban. Büdös, koszos és zajos, de állítólag lehet szeretni az állandó vibrálását, a nagy nyüzsgését, a jávai emberek kedvességét.

Baromi nagy a dugó, nagyon ellentmondásos, mint minden nagy város, mert a plázákban elegancia és fényűzés van, míg a taxi időnként olyan nyomornegyedek mellett haladt el, hogy ki nem szálltam volna a kocsiból ott semmilyen körülmények között sem. Tele van felhőkarcolókkal, és időnként feltűnik a korábbi holland gyarmati idők lenyomata: holland stílusú házak, holland pékségek szegélyezik a várost.

A dugó egyébként őrületes, nem csak hogy alig haladt a busz, de amikor leszálltam, 10 percen át próbáltam átmenni az út túloldalára, de nem sikerült. Az emberek nagy része a helyi Uberrel közlekedik, de van két hasonló cég is az uber mellett, az egyiket én is használtam már több ízben is Indonéziában, a Grab-et. Nem csak kocsival működnek ezek, hanem motorral is, de azt én nem kockáztatnám meg, már a taxisofőrnél is csak meredt szemekkel lapultam az ülésben, ahogyan az vezetett és amilyen előzésekbe belement. (2017)" forrás

Odajutás

Szállásválasztás

Mivel az utazók közötti véleménycserék világában Jakartát rendre csúnyának tartják, ezért elég kevés turista jön, s ennek hatására a szálláshelyek választéka sem kelleőn nagy. 

Közlekedés

m. a. fotói

,, Jakartában sem skytrain, sem metró, (amik egybéként vannak Bangkokban) de van 6 órán át tartó dugó, ahol a hatsávos úton ülhetsz egy légkondis taxiban három emelet magasan befagyott autósztrádákon és közben nézheted, ahogyan a fejed felett elhúz a repcsid, amelyiken rajta kellett volna legyél…

xxx

külön rész van a nőknek és külön a férfiaknak a buszon és van egy olyan ikon-matrica a buszon a ne egyél és a ne hallgass zenét között, hogy ne húzogasd a lányok szoknyáját!" forrás

Étkezés

2023: Olcsó étkezőhelyeken egy főétel kb. ezer forintba kerül. Egy középkatgeóriájú étteremben két főnek egy háromfogásos étkezés kb. 8 ezer forintba kerül.

A főváros tele van a hét minden napján, 24 órán keresztül nyitva tartó étkezőhelyekkel.

Vásárlás

Jakartában 130 bevásárlóközpont létezik. A legnagyobb a 9 emeletes Grand Indonesia.

Szórakozás

Lényegében egy negyedre (Senopati) összpontosulnak az alkoholos italokat is kínáló bárok. A sör nem is drága, 1,70 USD tájékán. 

Közbiztonság

Általánosságban elmondható, hogy a turistát nem érheti biztonsági probléma, ha a józan észét használja. Noha a lopások és rablások gyakoriak, de kevésbé valószínű, hogy a turisták által frekventált helyeken történjenek. A zsebtolvajok miatt tanácsos a legkevesebb értéket magunknál hordani, amikor a városban járkálunk, közlekedünk. 

Egyéb hasznos információk

Látnivalók

"Függetlenségi Emlékmű: egy obeliszk szerű építmény, amelynek a tetejébe lifttel lehet felmenni, kb. 200 Ft-ba kerül, és szép kilátás nyílik a városra, ha épp olyan az idő. Maga az emlékmű a parkból közelíthető meg, egy föld alatti folyosón, a park Gambir állomás felöli oldaláról. A belépő ára kb 400 Ft, ezzel bemehetünk a múzeumba is, amely kis interaktív táblák segítségével mutatja be Indonézia múltját, gyarmati létét, és függetlenné válását. A belépő emellett a Függetlenségi Terembe biztosít belépést, ahol Sukarno néhai elnök, nemzeti hős, felszabadító harcos beszédét lehet meghallgatni indonézül.

m. a. fotója

Nagy Mecset: Kelet Ázsia legnagyobb mecsete, ahol a hívők napi szinten gyakorolják hitüket, de a helyi egyik iskola is az épületben van. A belépés ingyenes, angol nyelvű vezető kísér körbe, miután cipőnket levettük, és ha megfelelő öltözékben érkeztünk. (Ha mégsem, akkor nők is és a férfiak is kapnak egy csador szerű köpenyt kapnak).

Taman Mini: Indonézia skanzenje. Egy hatalmas területen fekvő múzeum falu, amely egész Indonézia tipikus építészeti jellegzetességeit bemutatja, a nevével ellentétben nem miniben. Ha az utazó el szeretne ide látogatni, mindenképp egy teljes napot szenteljen ennek a programnak, mert nagyon érdekesek a házak, és a berendezésük is. Emellett itt található a gyönyörű Indonéz Nemzeti Múzeum, egy 3D-s mozi, színház is, ahol az indonéz kultúrát mutatják be kiállításokkal, filmekkel, színi előadásokkal. Gyalogosan körbe lehet menni, de kisvasút, felvonó is közlekedik a parkban, de lehet robogót és kerékpárt is bérelni. A park közepén egy hatalmas tó van, mesterséges kis szigetekkel, amely az indonéz szigetvilágot mintázza, de már miniben. A szigetek között lehet vízi biciklizni. A park végén egy mini vidámpark van a kicsiknek. Tudni kell, hogy ez nem egy szokványos múzeum, a helyiek inkább egyfajta közösségi térnek használják, eljönnek ide piknikezni, beszélgetni, előadásokat nézni. Turisták nem igazán vannak, így egyfajta csoda, ha külföldieket látnak, de kedvesen viszonyulnak a helyiek is a turistákhoz, nem csak a vendéglátósok.

Kevéssé javasolt ide helyi tömegközlekedéssel eljutni, mert a hatalmas méretek miatt nem igazán derül ki, hogy melyik is a park főbejárata, és bizony néhány nap alatt nem lehet kiigazodni a városi buszok úti célján, menetrendjén. Ezért mindenképp taxival érdemes ide eljönni, egy központi hoteltól kb 2000 Ft-ért hozzák el az utasokat a taxisok. Fel kell készülni arra, hogy a városon belül is vannak fizetős utak, amelyet a taxisok az utasokkal fizettetnek ki, ez mintegy 100 Ft-ot jelent kapunként, és kettőn halad át a taxi. A jakartai taxisok nem tudnak angolul, így kézzel-lábbal mutogatnak, mikor kapuhoz érünk, és fizetni kell, de ők a világért sem fizetnék ki a díjat. Nem érdemes ezen bosszankodni, egy táblán kint vannak az árak egyértelműen, így mi is tudjuk ellenőrizni, hogy ne csapjon be bennünket a taxis." (Szandra)

Olvasmányos linkek

Fotóegyveleg

m. a. fotói


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon