ÚTIKRITIKA.HU / Tunézia

Tunézia

Földrajz | Időjárás | Történelem | Manapság | Helyi emberek | Viselkedés | Gasztronómia | Fotóegyveleg

Szahara - M. Sz. fotója

Földrajz

• Tunézia 1400 kilométerre van hazánktól, közelebb van, mint gondolnánk. Két óra mindössze a repülés időtartama. Szicília, és ezáltal Európa csupán 140 kilométerre van a tunéziai partoktól.
• Az észak-afrikai arab országnak 163,6 ezer négyzetkilométer a területe, tehát jóval nagyobb hazánknál. 1300 kilométer hosszú tengeri partvonalából 600 kilométer strand. Az ország területének 45 százaléka sivatagos, a Szaharához tartozik.
• Az afrikai kontinens legészakabbra fekvő országának alig több mint 10 millió lakosa van. Az utóbbi 20 évben a népességgyarapodás jelentősen lelassult, az arab világban egyedülálló módon.
• A lakosság kétharmada városlakó, és a tunéziai emberek zöme az ország északi, északkeleti részeiben lakik.
• A tunéziaiak 98 százaléka arabnak vallja magát, pedig etnikai eredetük erősebben kötődik a berberejhez és az ibériaiakhoz. Igaz a többségében nem arab eredetű berberek arabnak vallják magukat.
• A lakosság lényegében teljessége mozlim hitű, az iszlám szunnita ágához tartozóan.
• Az ország elnevezése a fővárosa, Tunisz nevéből ered, államformája a köztársaság. A hivatalos nyelv az arab, de nagyon elterjedt, főleg az üzleti életben a francia. Az a nyaraló, aki tud franciául, jól elboldogul Tunéziában. A turistás városokban, a szállodákban sok helyi beszél angolul és németül is.
• Tunézia ugyanazon időzónában van, mint Magyarország, de a mi nyári időszámításunk idején ott egy órával korábban van.
• A magyarok nagy többsége az ország északkeleti partjain található nyaralóhelyekre utazik. Monastir, Sousse és Port-el-Kantaoui  egymáshoz közel van, de Hammamet sincs ezektől túl távol. Djerba sziget viszont több mint 300 kilométerrel délebbre van.

A táj jellegzetes vöröses, narancssárgás vagy sárgás árnyalatai az agyagos és homokos talaj miatt alakultak ki, s különösen naplemente vagy napfelkelte idején lenyűgöző látványt nyújtanak. - Sz. V, fotója

Időjárás és éghajlat

Tavasszal mindenhol kellemes az idő, de az ország északi harmadában, így a nyaralóhelyek többségének körzetében is előfordul az eső. Nyáron is jó az idő, és a hőséget némileg enyhítik a tengeri szellők, eső nincs. Monastir, Sousse tájékán a június még többnyire 30 fok alatt van, de júliusban és augusztusban már tikkasztó a hőség. Az ország belső részein és délen a nyár kegyetlenül forró, a hőmérséklet elérheti akár az 50 fokot is. Ősszel ideális az idő a tunéziai nyaralásra, bár a nappalok megrövidülnek. Egészen októberig kellemes a tengervíz a fürdéshez. Novemberben már vannak esők, rövidebbek, hosszabbak. Télen, december és február között, nappal jellemzően nem megy a hőmérséklet a 16 fok alá.

Történelem

Karthágó neve mindenkinek ismerős. Az időszámításunk előtt, a 9. században épült fel a város a mai Tunézia északi részén, és a Földközi-tengeri térség meghatározó kereskedelmi központja volt. Virágzott a rabszolga kereskedelem, az elefántcsont, a drágakövek, ásványok közvetítése révén. Arisztotelész írásaiból kiderül, hogy a városköztársaság arisztokraták mellett a politikusok is jól meggazdagodtak a csúszópénzekből (már akkor is…). A karthágóiak a föníciaiak istennőinek hódoltak, de a görögök isteneivel is jóba akartak lenni. Hannibál és a pun háborúk jól ismertek az iskolai tankönyvekből. Időszámításunk előtt a 3. században szenvedett végül vereséget Hannibál a rómaiaktól. A város romjai ma kiemelkedő turistalátványosság Tunéziában. Keresztények, majd vandálok mozgolódtak az időszámításunk utáni századokban, majd a 7. században arabok hódították meg a területet. Az őslakosok, a berberek ellenálltak, de végül behódoltak, majd asszimilálódtak. Arab uralkodó dinasztiák váltották egymást évszázadokon keresztül. A 15. században a mórok spanyol földi vereségét követően mozlimok és zsidók tömegei vándoroltak az észak-afrikai területekre, így ide is.

Tunézia hosszú ideig az ottomán birodalomhoz tartozott. Sokan Tunéziában akkortájt a tengeri kalózkodásból éltek. A 19. században a mai Algériát gyarmatosító franciák vetettek szemet Tunéziára, akárcsak a britek, akik meg a közeli Máltát birtokolták. A franciák voltak eredményesebbek és Tunézia francia protektorátus lett. Francia telepesek irányították a gazdaság, az infrastruktúra fejlesztését. A mindenkori helyi uralkodó (bej) kelletlenül, de elfogadta az idegen uralmat. Az olaszok is nyomultak és főleg a fővárosban sikerült erős befolyásra szert tenniük.

A második világháborúban nagy csaták folytak az országban a németek és szövetségesek között. Rommel német tábornok és a brit Montgomery neve ugyebár ismerten cseng. A világháború után, a gyarmatbirodalmak szétesésének időszakában felerősödött Tunéziában a függetlenségi küzdelem. A nemzeti hősük, Habib Bourguiba vezetésével sikerült 1956-ban függetlenné válni. A köztársaságban jelentős modernizációs folyamatok indultak el. A nemzet atyja hangsúlyt fektetett arra, hogy ne az iszlám törvényei érvényesüljenek, hanem a polgári jog. Tunéziai világias társadalma, légköre döntően ebből adódik. Nagy eredményeket értek el az oktatás területén. Viszont a politikai fronton egyre több feszültséget keltett, hogy Bourguiba a saját maga által felépített demokratikus intézményeket háttérbe szorította hatalmának végtelenítése céljából. 1987-ben fokozatos nyomás eredményeképpen Bourguiba-t eltávolították a hatalomból, 2000-ben aztán elhunyt. Helyébe az a Ben Ali állt, akit éppen a 2011-es tunéziai forradalom (az arab tavasz nyitánya) söpört el, mert több mint három évtizeden keresztül egyeduralmat épített ki, a demokratikus intézmények látszatszerű fenntartásával.

A 2011 januárjában kitört, úgynevezett jázminos forradalom tömegtüntetések sorozatából állt. A nép megelégelte a munkanélküliséget, a korrupciót, a szólásszabadság hiányát, az élelmiszerhiányokat. Az arab világban több mint fél évszázada nem történt olyan, hogy tömegek buktassanak meg egy kormányzatot. Ben Ali Szaud-Arábiába menekült a bírósági felelősségre vonás elöl. A forradalom zavargásokkal és fosztogatásokkal járt, ami miatt a turisták tömegesen mondták le az utazásaikat. A turisták azonban már 2011 második felében kezdtek újra jönni és jelenleg nincs okuk a magyar utazóknak tartani a tunéziai nyaralás biztonsági körülményeit illetően.

Manapság

A politikai helyzetben még mindig sok a bizonytalanság, főleg, hogy a szomszédos arab országokban is kérdőjelesek a közeljövő folyamatai. Az utcákon azonban nincsenek tüntetések, zavargások. Szabad, demokratikus választások eredményeképpen egy mérsékelt iszlamista párt van hatalmon. A tunéziai viszonylagosan szabad gondolkodású társadalomra való tekintettel az új vezetők tagadják, hogy az iszlám törvénykezést akarnák bevezetni. A jázminos forradalomban főszerepet játszó fiatalok a globalizáció gyermekei, az internet világának szabadságában szocializálódtak és nyilván elleneznének maradi intézkedéseket. Úgy tűnik, hogy Tunézia világias jellegének fennmaradását nem fenyegeti komoly veszély. Viszont előfordulnak és a jövőben is előfordulhatnak utcai összeütközések a világiasabb irányvonalat féltők és ultrakonzervatív csoportok között. Nagyobb a valószínűsége, hogy ilyesmi a fővárosban történik meg, és nem a turisták által frekventált tengerparti nyaralóhelyeken. A tunéziai hatóságok az érzékenynek minősített potenciális célpontokat fokozott védelemben részesítik. A biztonsági erők folyamatosan ellenőrzik a közlekedési csomópontokat, az ország főútvonalait, az algériai és líbiai határrégiót. Ugyancsak kiemelt védelmet kapnak a turisztikai központok, turisták által látogatott objektumok, továbbá az olyan nagyobb tömegben felkeresett létesítmények, mint a bevásárlóközpontok. A turisztikai övezetek biztonságát a hadsereg és a Nemzeti Gárda speciális egységei szavatolják.

Tunézia továbbra is Észak-Afrika legliberálisabb arab országaként ismert, ahol a nyitottság és a vendégszeretet valódi értékként jelenik meg a mindennapokban. Az emberek szívélyesek, különösen akkor, ha a látogatók is tisztelettel és jóindulattal közelítenek hozzájuk.

A női utazók gyakran élnek meg különleges – olykor túlfűtött – figyelmet: a bazárokban néha tréfás túlzásokkal udvarolnak nekik, akár több száz tevét is "felajánlanak" egy mosolyért, és ötpercnyi ismeretség után is szerelmet vallanak. Mindez a helyi udvarlási stílus része, amit érdemes mosollyal, de határozottsággal kezelni.

A bazárok világa önmagában is külön élmény: az alkudozás nemcsak megengedett, hanem kifejezetten elvárt, különösen a kézzel szőtt szőnyegeket kínáló boltokban. Ilyenkor leültetnek, mentateával kínálnak, miközben sorra kerülnek elő a szebbnél szebb darabok – és persze borsos árcédulákkal. De ez még csak a kezdet: az alku maga is a szertartás része, amit szinte elvárnak a vásárlótól.

Tunézia városaiban a társadalom látványosan átalakulóban van: a fiatalabb generáció, különösen a nők körében, egyre inkább nyugati stílusban öltözködnek – topok, szűk nadrágok, smink, rövid szoknya is megjelenik az utcán. Ez éles kontrasztban áll sok más arab országgal, ahol a konzervatív öltözködési szabályok továbbra is szigorúan érvényesülnek. Itt viszont csak az idősebbek követik az iszlám hagyományos öltözködési elveit.

A vendégszeretet pedig sokszor egészen meglepő formát is ölthet: ha arab családhoz hívnak vacsorára, nem ritka, hogy maga a családfő kínál alkoholt – még akkor is, ha az iszlám vallás hivatalosan tiltja annak fogyasztását. A mindennapi életben azonban Tunéziában ezeket a szabályokat sokkal rugalmasabban értelmezik, mint a legtöbb muszlim országban.

---

Bár Tunézia lakosságának több mint 98%-a muszlim, az iszlám előírásait itt meglehetősen rugalmasan kezelik. Lefátyolozott nőt alig látni, a bor, a fügepálinka és a helyi Celtia sör pedig már-már nemzeti italnak számít – akár külön-külön, akár összekeverve. Igaz, az alkoholt nem verik nagydobra: diszkréten, a boltok eldugott zugaiban árusítják, gyakran csak külön kérésre, és az eladó még gondosan fekete nejlonba is csomagolja, nehogy valaki rossz szemmel nézze a „napi bevitelt”.

Állítólag léteznek zugkocsmák is, főleg a szűkebb, poros sikátorokban, de az ilyen helyekre tényleg csak azok járnak, akik szigorúan magánügyként kezelik a vallást. Az igazi társasági élet azonban nem ezekben zajlik, hanem a kávézókban, mindenütt az országban – így például Tabarkában is. A kávéházi vendégkör szinte kivétel nélkül férfiakból áll, akik kávé vagy mentatea mellett vitatják meg az élet nagy dolgait, közben pedig mézes, epres vagy barackos dohányt szívnak vízipipából. Ha a beszéd elfogy, előkerül a kártya, leginkább a römi megy, a vesztes fizeti a következő kört. A pénzes játékokat inkább zárt lakásokban játszák.

A tunéziai kávéház talán a világ legbarátságosabb vendéglátóhelye: nincs hangoskodás, nincs balhé. Ha egy eltévedt turista nő érkezik, legfeljebb viccesnek szánt beszólásokat kap, amit mindenki jókedvűen fogad – ez itt a társasági játékkultúra része.

Aki valami egzotikumra vágyik, inkább maradjon a szállodában: ott szinte minden este van valamilyen berber show, hastánc vagy arab zenei műsor, gyakran népviseletbe öltözött alkalmazottakkal. Az igazi attrakció azonban nem ritkán az, amikor az igazgató maga áll színpadra, és a londinerek közreműködésével "életképeket" mutat be a hotelszakma kulisszái mögül – takarítás, ágyneműhúzás, felszolgálás.

Eközben a kávézókban szól a zene, de autentikus népzene helyett inkább helyi popsztárok hangja tölti be a teret. A stílus valahol félúton van a hatvanas évek magyar táncdalai és a Gipsy Kings között, csak éppen arabul. Fadela, Cheba Jamica, Asri, Gana el Maghnaoui vagy Mohamed Zamine – a tunéziai Harangozó Teri és Poór Péter reinkarnációi, de a legnagyobb sztár még mindig Omar "Amoro" Diab. "Habibi" című slágerével valósággal megőrjítette Tunéziát – a karthágói koncertjén állítólag bugyik repültek a színpadra, ami a térség legtöbb országában büntetőjogi következményekkel járna.

A vendégek öltözéke semmit sem idéz a folklórból: világos ing, szövetnadrág, bebújós cipő csattal vagy makkal az egyenruha – kortól függetlenül. Európában talán megmosolyognák ezt a viseletet, de itt praktikus: ilyen lábbeliben sokkal könnyebb bejutni a mecsetbe imaidőben, mint egy bakancsban.

Fodrász minden sarkon akad, de úgy tűnik, az iskolában csak egyetlen frizurát tanítanak: a rövid, tiszta, visszafogott haj fazonját. A "vagányság" egyetlen megengedett jele a bajusz lehet – szakáll, barkó, feltűnő hajviselet továbbra sem divat.

Helyi emberek

Tunézia mozlim ország, de az európai világhoz sokkal közelebb áll, mint bármely más észak-afrikai ország. Hosszú évtizedek óta létezik egy jelentős, nyugatias középosztály, a szokások, az erkölcsi normák elég szabadosak, és a nők egyenjogúsága is jobb helyzetű. A turista az emberek vonatkozásában nem érzi magát nagyon egzotikus helyen, legfeljebb a mozlim valláshoz kapcsolódó jellegzetességek (müezzin hívószavai, mecsetek stb.) érdekesek azok számára, akik még nem jártak arab országban. A tunéziaiak a hétköznapi érintkezésben nagy súlyt helyeznek az egymás iránti tisztelet kifejezésének. Bármennyire szabadabb a felfogás, azért a férfiak és nők kapcsolataiban erős a visszafogottság. A barátok, rokonok családjaihoz tartozó lányoktól, nőktől kellő lépéstávolságot tartanak. A nőknek nagyon vigyázniuk kell, hogy semmi olyat ne tegyenek, ami miatt könnyűvérűnek minősíthetik őket. A városokban a nők egy része fedi a haját, mások nem. A tisztaságra jobban ügyelnek, mint sok más arab országban, de azért még egy magyar turistának is feltűnő az, hogy mennyire szemetesek az utcák.

Tunéziában a mindennapokban színes és sokszínű társadalom képe tárul elénk. Az emberek megjelenését gyakran mediterrán, közel-keleti és afrikai vonások keveredése jellemzi – sötét szemek, meleg bőrtónus, sugárzó mosoly. A nők jelentős része nem visel fejkendőt, és aktív szerepet játszanak a munkaerőpiacon és a közéletben is. Egyre jellemzőbb, hogy önállóan vagy barátnőkkel térnek be egy kávézóba – akár olyan helyekre is, amelyeket korábban inkább férfiak látogattak.

A fiatalabb generáció életstílusában erősen megjelennek az európai hatások. A nagyobb városokban vannak bárok, klubok, ahol diszkózenére táncolnak, társasági életet élnek, és nem ritka a vízipipa vagy az alkalmi alkoholfogyasztás sem. Mindez persze nem általános az egész országban – vidéken még sok helyen konzervatívabb a közeg, és mások az elvárások, főként a nők nyilvános jelenlétével vagy öltözködésével kapcsolatban.

A társadalmi normák tehát változóban vannak, és Tunézia sokszor épp e kettősségek mentén válik különlegesen izgalmassá az utazó számára: egyszerre érezhető a hagyomány ereje és a modernitás lendülete.

---

Bár Tunézia számos tekintetben a legliberálisabbnak számít az arab világban, továbbra is jelen vannak hagyományos társadalmi elvárások, különösen a házasság előtti nemi élethez kapcsolódóan. Egyes családokban – főként a vidéki vagy konzervatívabb közösségekben – továbbra is elvárásként él, hogy a menyasszony a házasság éjszakáján „bizonyítsa” szüzességét. A vérzés hiányát azonban nem mindenki tekinti egyértelmű jelnek, de a tévhitek még mindig erősek, és pszichés nyomásként nehezednek sok nőre.

Ezzel összefüggésben Tunéziában – ahogy több más észak-afrikai országban is – jelentős kereslet mutatkozik az ún. rekonstrukciós beavatkozásokra, azaz a szűzhártya-helyreállító műtétekre. Ezeket némely esetben kizárólag társadalmi vagy családi kényszerek miatt kérik a nők, akik attól tartanak, hogy házasságuk vagy becsületük múlhat ezen.

A témáról a tunéziai közbeszéd egyre nyíltabban beszél, különösen az egészségügyi és nőjogi szervezetek körében. Egyre több fiatal ismeri fel, hogy a testi integritás, a szexuális élet és az emberi méltóság nem lehet egy téveszmékre épülő elvárás foglya. Ugyanakkor a társadalmi normák változása lassú, és egyéni tragédiák elkerülése érdekében sok nő még mindig kénytelen rejtve alkalmazkodni a közeghez.

Tunézia tehát e téren is kettősséget mutat: miközben a nagyvárosokban és modern közösségekben a személyes szabadság előretörőben van, vidéken vagy konzervatív családokban a női szerepekkel és szexualitással kapcsolatos hagyományos elvárások még mindig erősen élnek.

Viselkedés és turista etikett

Jóllehet a tunéziai emberek, főleg a városlakók meglehetősen toleránsak az európai viselkedésmód iránt, azért a turistának szem előtt kell tartani a mozlim vallás és erkölcs alapvetően konzervatív jellegét. A hotel és a strand területén kívül a hölgyek kerüljék a kihívó öltözködést. Ezt a tanácsot sok-sok külföldi lány, hölgy pökhendi módon figyelmen kívül hagyja. Aztán képesek felháborodni azon, hogy miniszoknyásan, keblüket közszemlére téve a helyi fiatalemberek bepróbálkoznak, fütyülgetnek, vágyaikat szavakba öntik.

Tunézia 2025-ben – nyitottság, hatások és határok a tengerparti valóságban

Tunézia – különösen a tengerparti üdülővárosokban, mint például Sousse, Hammamet vagy Djerba – sokkal kevésbé konzervatív, mint a térség más arab országai. A turizmus erőteljes jelenléte évtizedek óta formálja a helyiek gondolkodását: az európai látogatók öltözködése, viselkedése és laza kommunikációja egyfajta kulturális olvadótégelyt teremtett, ami hol kíváncsiságot, hol félreértéseket szül.

A helyi férfiak gyakran közvetlenebbül közelítenek a női turistákhoz – ez az európai szemnek akár nyomulásnak, beszólogatásnak is tűnhet. Flörtölő megjegyzések, udvarlós próbálkozások előfordulnak az utcán is, főként ha valaki kihívóbban öltözködik – például testhez simuló ruhában, mini- vagy rövidnadrágban jár. Ezekben a kultúrákban ugyanis – különösen a vidéki hátterű férfiak szemében – az ilyesmi sokszor félreértelmezett jelzésként hat, és hamis benyomást kelthet a nő szándékairól.

Ez persze nem jelenti azt, hogy mindenki zaklat, de a kihívó megjelenés fokozhatja a nem kívánt figyelmet. A visszafogottabb, tiszteletteljes fellépés – öltözködésben és viselkedésben – általában kiegyensúlyozottabb és nyugodtabb közeghez vezet.

Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a jelenség nem az egész társadalomra jellemző, és a viselkedés mögött gyakran kulturális különbségek, nem pedig rossz szándék állnak. A helyiek jelentős része barátságos, udvarias, és segítőkész – különösen azok, akik rendszeresen dolgoznak a turizmusban.

Tunéziában tehát a nyitottság és a hagyományos értékek sajátos keveréke jellemző, és bár a nők öltözködésének módja befolyásolhatja az interakciók jellegét, a kölcsönös tisztelet továbbra is a legjobb iránytű a harmonikus élményekhez.

Szingli nőknek, férfikíséret nélkülieknek számítaniuk kell arra, hogy a helyi pasik a strandokon, a hotelek táján, bárhol az utcán rámenősen csajoznak. Nem tennék, ha mindig kudarcot vallanának. Az esetleges sikerek titka, hogy a külföldi hölgyek kinézetét illetően hajlandók nagyvonalúan elnézni az esztétikai hátrányokat a préda becserkészésének reményében. Előnytelen külsejű, alakú fizimiskájú hölgyek, lányok felfedezik, hogy valójában nagyon is szépek, hisz a helyi pasik vonzónak találják őket.

Van azonban ennek a témának egy kevésbé megmosolyogtató vonatkozása. Nevezetesen az, hogy Tunéziában valóságos iparrá vált a Schengen-i övezethez tartozó országokból való nőkkel történő megházasodás kibulizása. A tuniszi magyar nagykövetség egyre jelentősebb "házasságiparnak" nevezi a jelenséget. A nagykövetségünkhöz beadott beutazási kérelmek minimum 90%-a ún. vegyes-házaspárok, vagy házasságra készülő "vegyes-párok" tunéziai tagjai részéről érkezik be. Tunéziai fiatalok internetes portálokon is próbálnak becserkészni magyar hölgyeket egyértelműen azzal a céllal, hogy letelepedési engedélyhez jussanak nálunk, aztán meg odébb álljanak, például Franciaországba. Összegezve: vigyázat a helyi szívtiprókkal!

• Ha a turista beszédbe elegyedik helyivel, akkor számítania kell arra, hogy számunkra indiszkrétnek tekintett kérdéseket is feltesznek puszta kíváncsiságból, például, hogy mennyit keresünk havonta.
• Vegyük fel a helyiek lomhább életritmusát, elvégre nyaralunk és van időnk. Nem kell folyton azzal bajlódni, hogy sürgetjük a szolgáltató helyieket. Ha a boltos teával megkínál, illik elfogadni, sőt a további csésze teákat is, függetlenül attól, hogy szomjasok vagyunk-e.
• Ha helyihez szólunk, udvariasságból vegyük le a szemüvegünket, és úgy beszéljünk.
• Soha ne lépjünk éppen imádkozó ember elé. Ne menjünk be nekik szent helyre, ha nem hívőt ott nem látnak szívesen.
• Tilos a rendőrségi és katonai létesítmények, rendőrök, katonák, Nemzeti Gárda tagjainak, közigazgatási épületek, elnöki palota fényképezése. A fényképezéshez pózoló tunéziaiakról kiderülhet, hogy pénzt akarnak ezért kunyerálni. Ha bárki helyit le akarunk fotózni, akkor előbb kérjük a beleegyezését.

Gasztronómia

A tunéziai konyha nagyon jó! Semmi sem jelzi ezt jobban, mint hogy a gasztronómia olyan fellegvárában, mint Franciaország, a tunéziai éttermek nagy népszerűségnek örvendenek, méghozzá nem csupán az ott élő arabok körében. A tunéziai konyha elég fűszeres, meghatározó eleme egy fűszerkeverék, a harissa, ami egy olívaolajos, fokhagymás pép köménnyel, korianderrel és mentalevéllel. Főszereplők még: csicseriborsó, a bab, a krumpli és a különböző zöldségek, minden gazdagon átitatva olívaolajjal. Sokféle halételül van, mégis a legnépszerűbb étkekben inkább bárány- vagy csirkehús van. Nem szabad kihagyni az igazi tunéziai kuszkusz ételek valamelyikét.

A kuszkusz Tunézia nemzeti étele. Szétőrölt kemény búzából és árpából készül. Főzéséhez egy speciális fazekat használnak, amely alsó részében a szószt főzik és a felső részben a szósz párájában fő a kuszkusz. A szószba raknak paradicsompürét, harisszát és más fűszereket, birka, csirke vagy halhúst, burgonyát és különféle zöldségeket. Végezetül a kuszkuszt összekeverik a szósszal és körberakják hússal és a zöldséggel, amelyet benne főztek meg. Disznóhús kizárva!

Népszerű a tajine is (marhahús csicseriborsóval). A helyi éttermekben csakis az iszlám előírásainak megfelelő ételeket szolgálnak fel. A hallal, azaz a Koránnak megfelelő elkészítési mód, elsősorban az állatok vágására ír elő szigorú szabályokat. Nagyon finomak a marcipános sütemények és a baklava (baklewa). Az édességek többsége mézből, datolyapüréből és mogyoróból készül. A magyarok számára rendkívül édesek. A baklava mézben áztatott sütemény mandulával, mogyoróval töltve. Gyakran gazdagítják szárított gyümölccsel és datolyával. Ami az innivalókat illeti, az iszlám miatt az alkohol nem szokványos, viszont mindenható a kávé és a tea. A hotelekben szolgálnak ki alkoholt, a helyi éttermekben, kávézókban ritkábban.

Fotóegyveleg

Sousse - k. a. fotója

Sousse - v. m. fotója

Karthágó - k. d. fotója

Tunéziában több ilyen különleges homokkő és sivatagi képződmény található, amelyek a turisták által kedvelt látványosságok közé tartoznak. Sz. V. fotója

Vissza az elejére

Kommentek