Szaunázás és merülés a jeges tóban, Finnországban, mínusz 30 fokban
Rovaniemi repülőterén déli tizenkettőkor csikorgó hidegben, mínusz 25 fokban landolt a finn légitársaság Helsinkiből érkező járata. Odafentről a szikrázó napsütésben alkalmam volt megfigyelni a végtelen hómezőt, a mereven álló fenyőfákat, a befagyott tavakat és folyókat. S amikor a repülőgépből kilépve az épület felé sétáltam, a nadrágom a combomra fagyott, az orromban pedig minden jéggé vált. Pedig nem kellett ötven méternél többet megtennem.
Ilyen hidegben – gondolná a pesti flaszteren edződő utazó – biztosan megáll az élet, pedig erről szó sincsen. Bár azt gondolnánk, hogy a mínusz 25 fok csak a legedzettebbeket készteti hosszabb szabadtéri tartózkodásra, úgy látszik, hogy errefelé sok elszánt ember él. Miközben arra vártam, hogy Muonio felé elinduljon az autóbusz, láttam idős asszonyt, aki szánkóval ment vásárolni, hóban ugráló gyerekeket, akik az óvoda udvarán múlatták az időt. (Viszont egyetlen szülőt sem fedeztem fel, aki sztrájkba lépett volna az ovi előtt, hogy azonnal szüntessék meg a lurkók „ki a szabadba” akcióját.) Közben a busz is begördült, a hatvan felé közelítő vezető egy szál pulóverben ugrott le, hogy a jármű gyomrába pakolja a táskákat. A következő három órában pedig vezetett, telefonált, száguldott a jeges úton, énekelt, sportközvetítést hallgatott, postás volt. (Utóbbi nem vicc, errefelé a távolsági autóbuszok sofőrjeit bízzák meg azzal, hogy a küldeményeket helyezze el a megállók melletti ládákban.) Mire megérkeztem a Muonio mellett fekvő Jeris-tóhoz, már leszállt az este, pedig csak délután három óra volt még. Persze nem a véletlen vezetett idáig, tudtam, hogy hova jövök. A tó mellett fekvő hotel szaunája vonzott vissza mágnesként – immáron sok-sok éve. A füstös szauna, a finnek egyik specialitása olyan forró pillanatokkal ajándékozott meg, amely minden esztendőben visszahúzott erre a vidékre. Arról nem is beszélve, hogy az izzadás utáni hóban hempergés, vagy a jeges Jeris-tóban történő merülés eddigi életem legemlékezetesebb eseményei közé sorolható.
De haladjunk szép sorjában! Ahhoz, hogy délután 110 fok legyen a füstös szaunában, az előkészítést már reggel meg kell kezdeni. Ilyenkor gyújtanak be a hatalmas, fatüzelésű kályhába, majd az ajtót becsukva hagyják, hogy a füst teljes egészében ellepje a helyiséget. Pár óra múlva pedig alapos szellőztetés következik, amikor a füstöt vagy kihajtják odabentről, vagy kiszippantják. Ekkora azonban már jóval 100 fok felett van a hőmérséklet, s a füst aromája mindenhová beette magát. A szauna padjai kormosak, így aki nem akar szenesemberré változni, jobb, ha használja az itt felkínált fa ülőkét. A kályha mellé két hatalmas dézsát tesznek, egy-egy merőkanállal, így a teljesen átforrósodott köveket időnként innen lehet meglocsolni. Majd az ajtók záródnak és indulhat a móka.
Ilyen körülmények között 15 percet kibírni nem mindenkinek sikerül. Akik feladják, hamar kimenekülnek, de akik ésszel szaunáznak, azok hamar belátják, hogy ennél nagyobb élmény kevés van a világon. A füstaromájú forró levegő átjárja az ember testét, szinte égeti a tüdőt, miközben percek alatt csatakossá válik mindenki, aki odabent a sötétben élvezi az ősi finn szauna nyújtotta meleget. A kő locsolásával is érdemes óvatosan bánni, mert a túlzott vízmennyiség még melegebbé teszi az amúgy is forró levegőt. Azt talán mondanom sem kell, hogy férfiak és nők együtt ülnek odabent. s textil senkin sincs.
Negyedóra elteltével irány a Jeris-tó jeges világa. Sietni érdemes, de kapkodni semmiképpen. A legfontosabb kérdések úgyis fejben dőlnek el. Azaz készek vagyunk-e a merülésre, agyunk végrehajtja-e a testünknek kínált lehetőséget? Ha igen, s kiadtuk magunknak a parancsot erre, határozott mozdulatokkal lépjünk be a jégbe vájt lékbe, s merüljünk azonnal alá. Előre szólok, szinte semmit sem fogunk érezni, s ordítani sem kell, mert azzal csak elriasztjuk a környéken kódorgó szarvasokat. Amennyiben megtorpanunk és vacillálni kezdünk, hogy most akkor legyen-e merülés, vagy ne, biztosan nem fog sikerülni, s a csikorgó hidegben hamar fázni is kezdünk. Nem úgy a vízben. Ahol csak annyit érezni, mintha millió és millió tűvel szurkálnák a testünket. 20-30 másodperc után azonban – ha csak nem vagyunk különlegesen felkészült és edzett állapotban – érdemes kimászni a tóból és azonnal a meleg pezsgőfürdő felé venni az irányt. Az ott történő fél órás regenerálódást követően pedig indulhat az egész az elejétől. Füstös szauna, merülés, bugyborékolás. Három-négy ilyen megtett kört követően egészen biztosan jól fog esni a finn vacsora (hal vagy hús krumplival), aztán már csak annyi erőnk marad, hogy elvánszorogjunk az ágyig.
Számomra a telente Lappföldön eltöltött 5-6 nap felér egy megtisztulással. Bármikor és bármilyen állapotban is érkeztem oda, úgy távoztam, mint aki újjászületett, s ez az érzés még hetekkel a hazautazás után is tartott. Bár a térség téli éghajlata sok magyar ember számára hat elviselhetetlenül, a mínusz 25-30 fokos hidegben is nagyszerű dolgokat lehet csinálni. Ha pedig az ember nagyon fázik, akkor csak ledobja a ruháit és bemegy egy szaunába. (L. Gábor, 2024)
* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
© Utikritika.hu. 2012.
Amerikai Egyesült Államok | Amszterdam | Argentína | Ausztrália | Ausztria | Bahama-szigetek | Balatonszéplak-felső | Bali | Barcelona | Berlin | Ciprus | Dominikai Köztársaság | Dubai | Egyiptom | Franciaország | Görögország | Hajóutak | Horvátország | Hongkong | India | Isztambul | Kanada | Kanári-szigetek | Kuba | Kvarner-öböl | London | Madrid | Malajzia | Maldív-szigetek | Mallorca | Mauritius | Málta | Mexikó | Nagy-Britannia | Németország | New York | Olaszország | Párizs | Portugália | Róma | Seychelle-szigetek | Sharm el-Sheik | Skócia | Spanyolország | Sri Lanka | Szingapúr | Thaiföld | Törökország | Toszkána | Tunézia | Vietnam | Zöld-foki Köztársaság
Még nem érkezett hozzászólás.