ÚTIKRITIKA.HU / Hue

Hue szorosan kapcsolódik a Ngyen császári dinasztiához, amely 1802-től egészen 1945-ig uralkodott itteni bázissal. 1945-ben Bao Dai császár kénytelen volt lemondani a Ho Chi Minh vezette forradalmi kormányzat javára. A kapitalista Dél-Vietnámhoz tartozó Hue kemény időket élt meg a vietnámi háború idején. Amikor a kommunista partizánhadsereg 1968-ban egy nap erejéig elfoglalta a várost, akkor a dél-vietnami kormáyzat hívei közül legalább ezer embert lemészzároltak Az amerikai és dé-vietnami erők heves támadással aztán - ugyebár átmenetileg - visszafoglalták a várost.

A város fő tájékozódási pontja a Parfüm-folyó (Huong Giang). Északi partján van az óváros és a Citadella, és a déli parton van a modern város a legtöbb hotellel és étteremmel. A folyópartot egy kellemes sétány és egy park teszi hangulatossá. A park tele van furcsa szobrokkal. A híres császársírok odébb vannak, déli irányban a város külterületein.

Tetszett&Nem tetszett

Tetszett

1. Hue fő nevezetessége, a Császárváros nem okozott csalódást. Sokkal nagyobb és lárványosabb, mint azt elképzeltem.

2. A Császárváros vietnámi látogatói közül a szebbnél-szebb ünneplőbe öltözött csinos lányok látványa.

Kriszta fotói

3. Messze nem olyan felkapott turistás hely, mint Hoi An vagy Da Nang, de éppen emiatt érdekes.

4. Meglepett minket, hogy a sétáló övezetes vigalmi negyed mozgalmassága, látványossága. Hue-ban az éjszakai élet jelentős.

5. 2023. feburárjában a hotelszobák ár-érték aránya elképesztően jó volt. 5 csillagos luxushotel 70 USD/éjszakáért?

6. A Zucca étterem (olasz és vietnami étkek) cuki pincérlányai, na meg a nyári (nem sütött) tekercs

7. Az általunk meglátogatott három császári sír közül a Khai Dinh tetszett nekünk a legjobban.

8. Nézni a helyiek korzózását a parti sétányon egy vasárnap késő délután, és mosolyogni azon, ahogy a kisgyerekek rácsodálkoznak az európai arcunkra, kerek szemeinkre. (Hétköznap alig vannak sétálók.)

Kriszta fotója

Nem tetszett

1. Itt is nehéz (vagy lehetetlen) a járdán gyalogolni a sok parkoló motorkerékpár miatt. Marad az úttest széle.

2. Úgy tűnik, hogy Huéban nagyon erősen korlátozzák az utcai árusítást, védve a boltok érdekeit. Hiányzó színfolt.

3. Azt hittük, hogy a Hoi An-i hotelünk kerti tavaiból ugató békáktól megszabadulunk, erre a Hue-i hotelünk kertjéből is ezt kellett hallgatni.

4. Valahogy érződik, hogy a kommunista Hanoi központ nem karolja fel annyira Huét a császárvárosi múltja, és a vietnami háborúból való helybéli rossz emlékei miatt. Hue érdemelne annyi támogatást, mint, amit pl. Da Nang kap fejlődéshez. (A tévedés jogát fenntartom.)

5. Ha Hoi An után jön ide a turista, akkor persze nincs annyira elájulva a várostól.

6. A Császárváros még látványosabb lehetne, ha nem lenne annyira kopottas. (Azért vannak ígéretes rekonstrukciók, tehát 2025 táján már lesznek még szebb részletek.

Kriszta fotója

7. Kellemetlen, hogy a nyomulós árusokat, hajós programokat kínáló embereket csak kemény arckifejezésekkel lehet hatékonyan leszerelni.

Vélemények

Huế-be érkeztünk – amit itt egyszerűen Hüének mondanak. Jó ötlet ide ellátogatni annak, aki szeretné kicsit elképzelni, milyen lehetett a középkori vagy akár a 20. század eleji távol-keleti élet: a tó partján verset író uralkodóval, eunuchokkal, udvartartással és mindazzal, ami ma már történelem.
Elsőként a Citadellát vettük célba, az uralkodók egykori központját, amelyet a háborúk – köztük az amerikai B-52-esek bombázásai – sajnos alaposan megtépáztak. A szállodánk 50 dolláros ajánlatát, miszerint körbevisznek minket és ebédet is adnak, inkább kihagytuk. Megoldottuk olcsóbban: a Parfüm-folyó partján találtunk egy kis motorcsónakot, amelyet négy órára kibéreltünk, és azzal jártuk végig a főbb látnivalókat. A legemlékezetesebbek a császári temetkezési helyek és a hozzájuk tartozó épületek voltak. Ezeknél megőrződött az ódon hangulat – sőt talán túlzottan is, mert ha a restaurálás elmarad, néhány évtized múlva a gyönyörű épületekből puszta romok maradnak.

Az ízlés, a visszafogottság és a természetbe simuló építészet jellemzi ezeket a helyeket. Maga a város kevésbé látványos, de érdekes bepillantást ad egy vidéki vietnámi település életébe, ráadásul nevetségesen olcsón lehet finom, hatalmas adag tésztás ételeket enni. Mi három sírhelyet, egy pagodát és természetesen a Citadellát is megnéztük. Hazafelé többször eltévedtünk, így akaratlanul is bejártuk a várost: láttunk karateiskolát, játszóteret, katolikus templomot, pártházat, bíróságot, több hidat és folyót – mert nem csak a Parfüm-folyó szeli át Huét.

Lenyűgöző volt a középkori város hangulata, és számomra érthetetlen, hogy miért csak a Citadella tartozik a világörökséghez. A faragások, minták, tavacskák, kertek és erdők sokkal többet mesélnek a hely igazi varázsáról.

Királyok voltunk: a guide hölgy és a sofőr csak a mi rendelkezésünkre állt. A tengerre néző Hai Van hágónál megálltunk pár percre fényképezkedni, majd a császárváros, a Hue Citadella előtt parkoltunk le.

140 éven keresztül 13 király palotája volt a hatalmas kiterjedésű, sokszor sivár tiltott (mint a pekingi) palota-együttes, melyben voltak lepukkant, vagy éppen renoválás alatt álló épületek, de szépen megőrzött kastélyok is. Az egyik legszebb a színházterem volt, pazar berendezésével, és a császárnők pavilonja gyönyörű kertjével. Nem vagyunk túlságosan finnyásak, de a szervezők egy helyiek által látogatott, forgalmas étterembe vittek bennünket, ahol azért néha felfordult a gyomrunk a szagoktól és látványtól. Szerencsére az elfogyasztott ebédnek nem lett „utóhatása”, pedig számoltunk vele. Az 1600-as években épült buddhista pagoda, a Thien Mu következett aranyozott szentélyével, és különleges díszfáival, amelyek éppen akkor virágoztak. A nagyváros utolsó látnivalója az utolsó előtti, modern gondolkodásáról, és haladó nézeteiről ismert Khai Dinh császár díszes palotája volt, jó kis lépcsőmászásokkal tarkítva. A csupa aranyozott fafaragás a sírbolton nem mindennapi látvány volt. A Parfüm-folyó partjára is lementünk, mert Vietnam nem Vietnam tengerek, folyók, hajók és csónakok nélkül. (2023) forrás

Huế maga a megtestesült nyugalom Hanoi után. Itt nincsenek magas emeletes házak, helyette a hatalmas Parfüm-folyó uralja a városképet – igaz, időnként kevéssé méltó az illatos nevéhez. A partján sörkertek sorakoznak, a vízen csónakok ringanak, minden lassabb, nyugodtabb ritmusban zajlik.

Egyetlen nap is elég volt ahhoz, hogy megnézzük a régi császári palotát, amelyet a Tiltott Várossal együtt egész szépen újjáépítettek. A háborúban súlyosan megsérült, de mivel a 19. század elején emelt épületekről készültek felvételek, ma is van esély hitelesen rekonstruálni. Így a múlt dicsősége legalább részben újra átélhető a látogatók számára.

A Parfüm-folyó illat nélkül - Kriszta fotója

Huếban végül két napot maradtunk, és elsőként a citadellát jártuk be. Olyan, mintha egy város lenne a városban: egymásba zárt falak, akár a matrioska babák, négy rétegben. A legbelső részben állt a császár palotája, amit itt is Tiltott Városnak neveznek, de sokkal romosabb, mint a kínai változat – pedig később épült. A franciák és az amerikaiak alaposan megtették a magukét a pusztításban.

Annyit gyalogoltunk, hogy végül riksával akartunk visszatérni a hotelbe. Először furcsán néztünk, mert csak egyszemélyes riksákat láttunk, aztán kiderült, hogy ketten is elférünk rajta: az egyik magasabban, a másik előtte, a lába között. Elég mulatságos látvány volt. :-)

Délután még felmentünk egy pagodához a hegytetőre, ahol békés, nyugodt környezet fogadott. Színes, szörnyeket ábrázoló festmények sorakoztak, amelyek emberi tulajdonságokat jelenítettek meg, és mindenütt sárkányok tekergőztek a falakon.

A városka a Parfüm-folyó partján terül el, és legfontosabb látnivalója a régi uralkodói udvar. Ezt a 20. század háborúi sajnos erősen megtépázták: előbb a franciák elleni függetlenségi harc, majd az észak–déli háború idején érték bombatalálatok, így ma már csak töredéke áll annak, ami egykor volt. Sok helyen csupán a fű alól kibukkanó téglahalom és facsonkok emlékeztetnek a múlt nagyságára, bár az újjáépítés ma is zajlik, látható lelkesedéssel. A fennmaradt épületek között sétálni mégis különleges élmény, igazi időutazás.

Bár Vietnámban a sok pagoda könnyen egyhangúvá válhat, itt nem a sablonos látvány fogad, hanem valami hitelesebb, ami visszaadja az egykori udvar pompáját. A közeli múzeum már kevésbé ragad magával – néhány ékszert leszámítva nem hagyott mély nyomot. Huế másik nagy vonzerejét az uralkodói sírok jelentik, de ezeket most nem vettük be a programba.

Éghajlat

Hue időjárása hírhedten rossz. A délre fekvő Truong Son-hegység - úgy tűnik - az összes nedvességet felszívja, ezért általában ködös, szitáló vagy kifejezetten esős idő van. A téli esős évszakban, különösen februártól március végéig, a szokásosnál is csapadékosabb az időjárás.

2023. februárjában nekünk óriási szerencsénk volt, mert éppen a nevezetességek meglátogatásának napján sütött a nap, 31 fok meleg volt, de a Huéból való elutazásunk napjától egy hétig esősek voltak a napok. (aji, 2023)

A biztonság kedvéért vigyünk magunkkal esernyőt az év bármely szakában. Nap ellen is nagyon jó.

Télen ne felejtsünk el hozni pulóvert és kabátot, mert meglehetősen hideg lehet az éjszaka, akár 8 °C-ra is lecsökkenhet a hőmérséklet. Alternatívaként ha a napsütés egy napra vagy egy hétre megjelenik, a hőmérséklet elérheti a 30 °C-ot.

A nyári hónapokban általában meglehetősen száraz a klíma, a hőmérséklet elérheti a 30 fokot is. A nyári esők hevesek, de rövidek lehetnek, és gyakran váratlanul jönnek, míg a februári esők hetekig is eltarthatnak. Hue időjárására a legjobb leírás a "változó".

Odajutás

Hue nemzetközi repülőteréről (Phu Bai International Airport- HUI) busszal is be lehet menni a városba, és még a szállodába is elvisz 50,000 dongért. A buszjegyeket a poggyászkiadóból közvetlenül a standról vásárolhatjuk meg.

Szállásválasztás

Nem nagy a város, de csak a belvárosban szabad lakni. Vigyázat, a sétáló utca kicsi, cuki hoteljei nagyon zajosak éjszaka.

Ajánlott hotelek:

5 csillagos: Senna Hue Hotel

Helyi közlekedés

Grab

Itt is ez a legpraktikusabb, mert nem kell alkudozni, nincs a simlis taxisoknak való kiszolgáltatottság. Az is jó, hogy egy rokoszenves Grab-sofőrrel megbeszélhetünk egy-egy kirándulást is, ahol várakozik ránk.

Mi 600,000 dongot fizettünk azért, hogy a sofőr a belvárosi hotelből elvitt három szászársírhoz, megvárt, majd visszavitt a hotelhez. Ez nekünk megfelelt.

Taxi

Más vietnami városokhoz hasonlóan Hue-t is elárasztják a taxik. A taxisok általában korrektek, de azért ügyeljünk arra, hogy bekapcsolják a mérőórát. Az utazások az első 2 km-en 15,000 dongnál kezdődnek, és utána 11,500 dong/km-nél ketyegnek. Hogy ne csaphassanak be, legyen hozzávetőleges elképzelésünk arról, hogy hány kilométerre van az úti célunk. Ha a taxióra gyanúsan gyorsan pörög, akkor fizessünk ki egy korrektnek vélt összeget, és fenyegessük meg a taxist azza, hogy rendőrt hívunk. A legtöbb ilyen esetben a söfőr meghátrál.

Hue-ban egyetlen fuvar sem kerülhet 40,000 dongnál többe.

"Hue város forgalma jóval mérsékeltebb mint Hanoi, de itt is ugyan úgy fittyet hánynak a forgalmi szabályokra – csak dudálgatnak a motorosok és kerülgetik egymást. forrás

Kriszta fotója

A királysírokat robogóval indultunk megnézni, sofőrökkel, mert egyikünk sem mert vezetni. Nekem ez volt az első igazi robogózásom, és az elején bevallom, nagyon izgultam. Reflexből átkaroltam a sofőrt, ahogy a filmekben láttam, de közben csak azon járt az eszem, milyen vékony és törékeny alak, mintha egy gyereket ölelnék át. Bár tudtam, hogy Vietnámban nem jellemzőek az izmos termetű férfiak, ez akkor is meglepett. Pár perc után viszont már mertem a hátsó kapaszkodót fogni helyette, és a végére kifejezetten élveztem az utat. Sőt, annyira rákaptunk a robogózás ízére, hogy szinte sajnáltam, amikor véget ért a túra.

A Trang Tien-híd a Parfüm-folyó (Huong-folyó) felett - Kriszta fotója

Egy ramaty állapotú turista sétahajó - Kriszta fotója

Étkezés

A város lakói nagyon szeretik a vega étkeket. Ezért is van az, hogy Huéban sokkal nagyobb választék van vega éttermekből, mint bárhol máshol Vietnámban.

Vásárlás

A rózsaszín az a dragonfruit vagy pitaja néven ismert - a kis zöld az meg krémalma vagy más néven a cserimojo - Ata fotója

A büdös durián - Ata fotója

Szórakozás

Sétálóutcában. Hué egyetemi város, így az árak csak a külföldieknek drágák.

Ezek még kora esti képek, később lett nagy a tömeg. - Kriszta fotói

Kellemetlenségek

1. A motoros taxisok gyakran marijuana vételére próbálják rávenni az utasokat. Ne menjünk bele ilyen rizikóba.

2. Gyanakodjunk, ha leszólít minket egy helyi és megkérdezi, hogy melyik országból jöttél. Azt kezdi mondani, hogy a családja is ott él, majd javasolja, hogy üljünk le vele ebédelni, vacsorázni, beszélgetni. Evés után felajánlják, hogy kifizetik az étkezést, és csak azt kérik, hogy vegyünk neki egy üveg helyi bort, amit a templomukban megihatnak. Amikor megérkezünk a helyi boltba, a tulajdonos azt mondja, hogy a bor 7000 dong, majd amikor megpróbáunkl fizetni, ragaszkodik a 700,000 donghoz. Kerüljük elő a túlzott barátkozást. Legjobb letagadni, hogy tudunk bármilyen idegennyelven.

3. Hue biztonságos város. Éjszaka azonban minden kerékpárost kerülni kell, különösen Pham Ngu Lao térségében. Az utazókat kirabolják, megverik. Napközben egy taxizás (akár autós, akár motoros) nem kockázatos, de éjszaka veszélyes, főleg ha azt mondják, hogy ingyenes, vagy a fuvardíj „rajtad múlik”.

Egyéb hasznos információk

1. A Császárváros és a császári sírok meglátogatásához kínálnak praktikus kombókat. Példa: A Császárváros+Tu Duc-sír+Khai Dinh-sír kombóban 420,000 dong, ha mindhárom helyen fizetünk, akkor az összesen 600 ezer dongba kerülne. Hue kb az egyetlen hely Vietnámban, ahol a jegyeken lévő qr kódot le is olvassák mindenhol szorgalmasan.

Császárváros

más nevén Tiltott város

Reggel fél héttől délután 5-ig van nyitva. Belépődíj felnőtteknek: 150 ezer dong. Kevés az árnyék. Aki kényelmesebben szeretné, feltétlenül ragaszkodjon a golfautós közlekedéshez. Nem olcsó, de egy jó idegenvezetővel nagy élmény tud lenno. Gyalog pár óra után kipurcannak a látogatók. Vannak bent kávézók, több is. Nagyon jól jönnek, gyors és nem túl drága felfrissülést nyújtanak.

"A séta során több privat guide produkciójába belehallgattunk. Legrosszabbak az angol nyelvűek voltak és messze a legjobbak a franciák. Kr"

"A kijáratnál lehetőség van VR tour-ra, azaz virtuális túrára. A négyperces mozi 100000.- dongba kerül fejenként. Amiért megéri. az az, hogy kb felülről be lehet látni az egészet. De a képminőség pocsék, a grafikai megoldások nagyon egyszerűek. Vietnámiul van az egész, ez a része vicces. A vörös farok a végén pedig ismerős is lehet valahonnan. "

Főkapu - Kriszta fotója

Kriszta fotója

A bejárati és a kézi térképek, a számozott utcák dacára is többszőr eltévedtünk a Cászárváros hatalmas területén. - Kriszta fotója

A hely valóban városnyi méretű, falak és vizesárok ölelik körbe. A 19–20. században, a császárok uralkodása idején ez számított Vietnam központjának. Az épületek legtöbbjénél több bejárati ajtó is sorakozik: a középsőn kizárólag a császár léphetett át, a jobb oldali a nőknek, a bal oldali pedig a férfiaknak volt fenntartva. Az egész terület gondosan tagolt: külön épület szolgált a császár hálóhelyéül, míg a feleségei egy másikban laktak.

Csak nem jönnek a cipelős szolgák, hogy vigyék a vietnami belföldi turistát. - Kriszta fotója

Kriszta fotói

Budoár - Kriszta fotója

Ebben a teremben tilos a fotózás ... - Kriszta konspiratív fotója

Császári sírok

Nagyon egyediek, szépek, de egy napra háromnál azért ne tervezzünk többet. Általában nagyon fotogének, a helyiek is szeretnek eljönni és fotózkodni bennük.

Világosan ábrázolt öltözködési előírás - Kriszta fotója

A királysírok igazából paloták voltak a város körül, tóval, erdővel körülvéve. Mindegyikben volt több épület és pagoda is, és persze rengeteg sárkánymotívum. forrás

Khai Dinh

Széltében nem nagy kiterjedésű, lépcsőzős nevezetesség. Nagyon látványos. A meglátogatásra tervezett császári sírok között mindeképpen kapjon helyet! Gyönyörű és a tetejéről tiszta időben príma a kilátás.

Másodiknak Khai Dinh sírját néztük meg, teljesen más mint Minh Mang sírja. Ez inkább egy sírhegynek néz ki, rengeteg lépcsőn lehet feljutni a tetejére. Khai Dinh sokat utazott Európába, amit az építészi stílus is tükröz (állítólag a lányokat nem szerette – de egy fia azért született). Viszont hogy felépítse, az adót állítólag 30%-al megemelte, amit a helyiek nem nagyon díjaztak.

Kriszta fotói

Ez a Khai Dinh császár 1885 és 1925 között élt. Támogatta a francia gyarmatosítást, mert azt gondolta, hogy Vietnám önállóan nem lenne képes modernrizálódni. - Kriszta fotója

Másodiknak Khai Dinh sírját néztük meg, teljesen más mint Minh Mang sírja. Ez inkább egy sírhegynek néz ki, rengeteg lépcsőn lehet feljutni a tetejére. Khai Dinh sokat utazott Európába, amit az építészi stílus is tükröz (állítólag a lányokat nem szerette – de egy fia azért született). Viszont hogy felépítse, az adót állítólag 30%-al megemelte, amit a helyiek nem nagyon díjaztak.

Minh Mang császár

(1791-1841)

Ez a nevezetesség nem annyira látványos mint a többi, de szép a természeti környezet, nincs akkor turistatömeg. Viszont a császár sírja magas falak mögött van, s nem látható. A parkja és egyéb építményei képezik a nevezetességet. Ha nyugalmas sétálgatásra is vágyunk, akkor itt azt lehet, mert nagy és idilli a parkja.

A belvárostól kb. fél órára vannak a császári sírok – ebből mi hármat néztünk meg. Elsőnek Minh Mang sírját láttuk – a császár annak idején 14 évig kereste a megfelelő terülteet (majd 1841-43 építették) jövendőbeli nyughelyének. Minh Mangnak összesen 33 felesége és számos szeretője volt, élete során 142 gyermeke született.

Ott fent a nagy zárt kapu mögött rejtették el a sírt. - Kriszta fotója

Tu Duc síremléke, avagy mauzóleuma.

1829 és 1883 között élt.

Ide hozzák a legtöbb turistacsoportot. A hatalmas parkterületen azonban meg lehet itt-ott szabadulni a tömegtől. Nagyon szép és gondozott a park.

Kriszta fotói

Utoljára maradt Tu Duc sírja – ami alig egy év alatt elkészült egy mesterséges szigeten. Tu Duc volt Vietnam 4. és leghosszabban uralkodó császára – 1847-1883, így bőven élvezhette a komplexumot még halála előtt.

Neki is több mint 100 felesége volt, de betegsége miatt nem született gyereke, helyette 3 fiút adoptált. Itt található Vietnám legöregebb színháza is." forrás

Kriszta fotói

Nguyen Dinh Chieu parti sétány

Kriszta fotói

Más látnivalók

Egy régi egyetemi kampusz - Kriszta fotója

A Tien Mu pagoda tornya - Elter Karcsi fotója

További beszámolók

Felmentünk egy egykori amerikai katonai bázishoz is, amely egy hegy tetején áll – ma csodás kilátás nyílik innen a folyóra, bár annak idején aligha ezért állomásoztak itt a katonák. Útközben megnéztük, hogyan készítik a híres vietnámi kúp alakú kalapokat és a füstölőket is. És ha már szóba kerül: ne gondoljátok, hogy a rizsföldek közepén kalapos embereket látni csak egy filmekből ismert sztereotípia! Bármerre jártunk eddig, rengeteg ilyen jelenet fogadott minket.

Egyszerűen hihetetlen, mennyire zöld az egész ország – nem csoda a bőséges nedvesség miatt. A földön mindenütt folyók és tavak kanyarognak, az égen felhők torlódnak, a levegő pedig tele van párával. Az én hajam például állandóan göndör ettől, mintha a klíma a frizurám ellen dolgozna.

Délután egy turistabusszal átutaztam Huéba, amely Hoi Antól mintegy 150 kilométerre, északra található. Ez a város volt a császárság fővárosa egészen 1945-ig, így érthető, hogy tele van történelmi látnivalókkal. Amikor a Nguyen-dinasztia hatalomra került, Huét választották birodalmi központnak, innen irányították az országot.
A városban a legtöbb hely gyalogosan is könnyen elérhető, így motort sem béreltem. A Citadella, a falakkal és vizesárokkal körülvett erődített városrész, gyakorlatilag Vietnam saját „Tiltott Városa”. Sajnos sok része elég rossz állapotban van, de folyamatosan zajlik a rekonstrukció. A császári palotában látható makett és a jelenlegi munkák alapján úgy tűnik, a teljes helyreállítás még hosszú évekig eltarthat.

Egy kis képzelőerővel azonban így is könnyen felidézhetjük, milyen lehetett a város fénykorában. Mivel az épületek nagy részét fából emelték, a történelem során többször is leégtek, és csak néhány nagyobb palota, illetve kőalap maradt fenn. A pusztításból az amerikai bombázások is kivették a részüket a háború végnapjaiban, amikor a Citadellát katonai célpontként támadták.

A város környékén, nagyjából 15 kilométeres körzetben sorakoznak a császári sírok, amelyek mindegyike különleges építészeti alkotás. A dinasztia tagjai természetesen versengtek egymással, így minden uralkodó igyekezett a többinél grandiózusabb nyughelyet építtetni magának.