.
Hue - Császárváros - Kriszta fotója
.
Tipp: reggel vagy késő délután kell menni mindenhova, a szervezett csoportokat így el lehet kerülni.
Hanoi nyilvánvaló része, sőt sokszor kezdete a vietnami utazásoknak. Hanoi Saigonhoz képest érintetlenebb, archaikusabb, "kínai" jellegű, sok érdekes és meghitt hellyel. A főváros élénk világa izgalmas: kis utcák zsongása, szatócsműhelyei, boltocskái, furcsa szagok, illatok. Hatalmas a város, lassan nyolc milliós a lakosság, ha nem több (Saigon még ennél is nagyobbra hízott). Hanoi sokat változott az utóbbi 20 évben. Régen a hanoiak barátságos, mosolygós emberek benyomását keltették a turistákban. Ma már a kép e tekintetben sokkal vegyesebb. A kultúrtörténeti nevezetességek többsége az északi országrészben látható.
A fővárostól 150 kilométerre található Ha Long-öböl semmiképpen nem maradhat ki a programból. Két napot erre érdemes szánni, hogy nagy nyugalomban lehessen a hagyományos dzsunkán hajózni a misztikus, elképesztően fotogén szirtek között. Az ország középső területének magasföldjei rendkívül egzotikusak. Életre szóló élmény elefántháton kirándulni a rizsföldek, a falvak tájain. A tengerparti fürdős, sznorkelezős élményre való (főleg március és szeptember között) az ország talán egyik legszebb szigete a Nha Trang (Hoi An-tól délre).
Ugyancsak kihagyhatatlan természetesen Ho Chi Minh-város (Saigon), mert teljesen más élményt nyújt, mint Hanoi. Az összehasonlításból rendre Saigon jön ki győztesnek, főként mert könnyebben megnyíló és lazában kezelhető világ Hanoihez képest. A vendéglátás színvonala, a vendéglátó helyeken a kiszolgálási készség erősebb, általában véve kedvesebb és profibb. A turistákkal érintkezésbe kerülő helyi lakosok gyakrabban, jobban használják az angolt. Saigonból lehet jót kirándulni a Mekong delta-vidékének megismeréséhez. Nyaralásra délen is vannak jó lehetőségek, például Phu Quoc, a smaragd sziget, ideálisan október és március között.
Aki Vietnamra két hétnél kevesebb időt tud csak szánni, annak számítson arra, hogy az időt rabló belső utazások miatt fájó szelektálásra kényszerülhet (van olyan 160 kilométeres távolság, ami négyórás buszozással jár). Háromhetes utazásba már tisztességesen belefér a lényeg, és nem kell olyan kíméletlen iramban végigrohanni az országon, mint az egyhetes csoportos körutazások résztvevői. Nyilván sok ember egyszerűen nem tud megfelelően hosszú időt szánni Vietnamra. Ha az ember végre eljut Vietnamba, akkor nehéz szívvel hagyja ki az északi vagy a déli országrészt. Megoldás persze a belső repülés Hanoi és Saigon között, de akkor az ország középső részének szépségei maradhatnak ki.
,, Érdemesnek tartom néhány szót szólni arról, milyen flottul szervezik a turizmust Vietnámban. Az ország népszerű desztináció, és a helyiek értenek is ahhoz, hogyan szedjenek ki nagy pénzt a turizmusból. A szálláshelyeken nemcsak azt mondják meg, hol eheted a legjobb pho levest vagy bánh mit (azaz vietnámi szendvicset), de rajtuk keresztül megveheted a buszjegyedet az utazásod következő állomására is. Ezenkívül rengeteg utazási iroda található a turisztikailag frekventált településeken, ahol buszjegyeket értékesítenek a fontosabb desztinációkhoz, és néhány napos túrákat is foglalhatsz.
Vietnámban a külföldi turisták jellemzően nem a helyiek tömegközlekedési rendszereit használják – legfeljebb ha az a céljuk, hogy elkeveredjenek az országban, és azt se tudják, hol szállnak le egy buszról (természetesen ezzel a szándékkal is utazhat az ember). Hanem a helyiek által turisták számára üzemeltetett buszokat és kisbuszokat, amelyek a szálláshelyükön veszik fel a turistákat, majd a másik városban a következő szálláshelyük előtt vagy annak közelében teszik le őket. A szálláshelyek, közlekedési cégek és utazási irodák mind kapcsolatban állnak egymással, és mindenféle büdzséjű utazáshoz találni szolgáltatást. A turistának Vietnámban valójában édeskeveset kell szerveznie – csak a szállása recepcióján szól, hogy hova szeretne továbbutazni, és mikor, és egészen biztosan lesz számára egy ajánlatuk. Ha pedig ez valamiért nem működik, a következő sarkon lévő utazási iroda megoldja a problémát, és ott majd vásárolható buszjegy valamelyik kis cég valamelyik járatára.
Esti hangulat Hoi Anban. A közép-vietnámi városban profin szervezett a turizmus
A népszerű desztinációk egy-két-három napos szervezett túrák keretében is felkereshetők. Rengetegen élnek a turizmusból, és dúskálni lehet a lehetőségekben. Ezzel egyúttal a vietnámiak azt is kijelölik, hogy a külföldi turisták mely helyeket keresik fel elsősorban az országban (ilyen népszerű hely pl. Hanoi környékén Ha Long Bay, Sa Pa, esetleg Ninh Binh tartomány). Ezeken a helyeken tömegével találni fehér embert, a többi területen viszont olyan ritka a nyugati, mint a fehér holló. Túrákat lehet foglalni a szálláshelyeken keresztül vagy közvetlenül valamelyik kis utazási irodánál is. A vietnámi túráink lefoglalásához mi a getyourguide.com oldalt vettük igénybe, de a Tripadvisoron is találtunk jó túrát. A nagy kínálat miatt elég vegyes a felhozatal, az utazói vélemények többet elmondhatnak egy-egy túráról, mint a hivatalos leírás. Érdekesség, hogy Vietnámban a túravezetők iránt elvárás, hogy szórakoztassák a résztvevőket nemcsak a nevezetességeknél, hanem a buszút közben is. Némelyik guide olyan szintre fejlesztette ezt, hogy az felér egy stand uppal.
Ha az ország északi és középső területeit szeretnéd felfedezni, például az alábbi útvonalat követheted:
Hanoiba érkezel. Innen elkirándulhatsz északkeletre Sa Pába, és megcsodálhatod a rizsteraszokat. Sa Pából valószínűleg Hanoiba fogsz visszatérni. Javaslom, hogy ne Sa Pában, hanem a közeli Ta Van faluban szállj meg.
Hanoitól szintén északra található a festői Ha Long-öböl a tengerből kiemelkedő mészkő sziklákkal, ahova jellemzően minden külföldi ellátogat egy kétnapos (szervezett) túra keretében, ha először jár Vietnámban.
Hanoiból ezek után délnek veheted az irányt, és felkeresheted Ninh Binh tartományt, ahol rizsföldek és óriási mészkő sziklák váltják egymást, s sziklába vájt ősi szentélyek teszik különlegessé a vidéket. Ha több napra maradsz, javaslom, hogy Tam Coc faluban szállj meg.
Innen tovább utazhatsz délebbre, Közép-Vietnámba, ahol azt javaslom, hogy Hoi An legyen a bázisod, és innen fedezd fel ezt a kulturálisan gazdag régiót. Hoi Anból (vagy a szomszédos Da Nang város repteréről) visszautazhatsz Hanoiba, vagy ha idődbe belefér, továbbmehetsz a déli országrész felé.(Szabó Elvira)" forrás
"Na ja, a tengerpart: nem vagyok nagy strandoló, voltam már nagyon szép és csúnya beacheken is. Ez állítólag az egyik legszebb, szerintem inkább érdekes. De azért szép. Eddig három partszakaszt próbáltunk ki. Az első volt a legbénább. Szinte tök üres volt, mindegyikünkre jutott vagy öt üres étterem és két-három mogyoróárusnak álcázott koldus, akik a megveretésig hajlandóak elmenni azért, hogy pénzhez jussanak. Bementünk térdig a tengerbe, ahol éppen egy medúzaraj próbált meg ismerkedni a parttal. Az árusok nem hagytak békén, úgyhogy gyorsan leléptünk az általunk Koldusok Partjának nevezett szakaszról.
Második próbálkozásra kezdőként behajtottam motorral a homokos part felé, Eszter nagy örömére fenyők és kaktuszok között, ha borulunk, ajjaj. Teljesen elhagyatott partot találtunk, pár lélekvesztővel és később pár hozzájuk tartozó halásszal és kis kölökkel, végre valami autentikusabb élmény az eddigieknél. Harmadszorra viszont megtaláltuk a tutit, egész jól kiépített, cseppet sem zsúfolt strand képében, sörrel, kókusszal, kajáldákkal, medúzamentes tengerrel. A maradék időnket ott töltöttük, és később is ez lett a fürdős bázisunk. (2007)" forrás
Sandy Beach
"Elhagytuk a homokos partot és most megint egy nagy állat tetején ringatózom, konkrétan a Hoi An és Saigon közötti röpke 1000 km-es távon közlekedő éjszakai buszon. A busz megint fullon van, hónalj-közelben vagyunk a népes nemzetközi utazóközönséghez. Szerencsére nem mi szálltunk fel utoljára, így volt még hely a buszon és rutinosan kiválasztottuk a vécétől távol eső helyeket. Izzadni nem fogok, mert a fejem fölött küldi be a légkondi a jeges levegőt. Itt csakúgy, mint minden keleti országban imádják sarkvidékire hűteni a levegőt... A hideg itt pihenés a szervezetnek az iszonyat hőségben.
Na..., de a címhez igazodva: olvasható az LP-ben, hogy a legszebb tengerpartba Vietnam jelentős összegeket öl, hogy igazi szuper-beach legyen belőle. Ez a történet sajnos mára igencsak előrehaladt, úgyhogy azt ajánlom, hogy aki olcsón akar tengerparti szállást, most jöjjön, mert az egyetlen hippiviskót, ahol mi is laktunk, szerintem hamarosan lebontják és luxusszállodát növesztenek helyette, ahogy az a szomszédos telkeken már erősen látszik. Nem lesz itt szállás napi 100 dollár alatt. A már megépültekben orosz, maffiózó külsejű arcok áramlottak a babáikkal, akik napközben ott hangoskodnak minden látnivalónál. Nem mondom, hogy kedvelem őket. Jó lenne, ha az ideutazás nem lenne a jövőben csak az ilyen tuskók előjoga, no meg nem ártana, na nem szórnák tele a partot szörnyű giccses parkokkal, nem köveznék fel a homokos partot, hogy a hölgyek tűsarkú szandáljába ne menjen homok, mint ahogy azt sajnos a mellettünk lévő méregdrága Sandy Beachen megtették. A Márvány hegység köveire épült műhelyek is sajna a műveletlenek kivagyiságára építve gyártják iszonyatos szobraikat. Pedig az alapanyag igen nemes.
Visszatérve a parti életünkhöz, imádtam a semmittevést, hogy kb. 8 órát vízben voltunk, vagy sétálhattam az elképesztően puha homokban, egy álom ez a hely, na. A parton egészen 4-ig csak mi voltunk vagy még elvétve pár turista. Helyi erők nem nagyon jöttek, ha mégis, akkor szigonnyal, sznorkel-felszerelésben halat fogni, vagy kis ásókkal kidobálták a homok-huplikat, és rákokat kerestek benne. Egyet én is találtam. Odaadtam nekik, mert gondoltam, egyért nem rendezünk be konyhát a szobánkból. A nép bejövetele a tengerparti részre úgy néz ki, hogy először megjelenik pár árus, akik motoron bográcsot, grillrácsot meg mindenféle sütő-főzőeszközt hoznak. Kipakolnak, tüzet gyújtanak és nekiállnak sütni. Hamarosan megjelennek a családok. Papa, mama, gyerekek, rendszerint utcai ruhában, azért egyesek bermudanadrágban is, felvilágosultabb csajok baby-dollszerű szerkóban és úgy szaladnak a tengerbe, mintha először látnának vizet. Láttunk olyan fiatal nőt, aki nadrágban, dzsekiben, maszkban és bukósisakban fürdött. Végül is, a bukósisak alatt tuti nem ég le a fejbőre.
Sokan nem tudnak úszni. Mintha félnének is kicsit a víztől. Sekély vízben láttunk mentőmellényeseket bénázni, és úgy általában olyan, mintha ez a délutáni össznépi strandolás mintha valami új szokás lenne. A nagy fürdés kb. 4-től 7-ig tart. Olyan sokan vannak a vízben, hogy szinte egymáshoz érnek, de csak egy jól behatárolható 100 méteres területen belül. Jönnek ki tudja mit kínáló mozgóárusok, akiknek ordibátor van a motorja elé kötve, ami kb. azt kiabálja folyamatosan, hogy "bon jovi, bonbon jovi" vagy valami hasonlót. Látni öreg nénit felöltözve, kalapban a szintén felöltözött unokákkal fürödni.Az egyik kis csákó próbált úszni, én meg kicsit tanítottam, úszónyíl, utána mellúszás láb- és kartempó. Nagyon élvezte láthatóan, rá volt írva az arcára, hogy ez aztán maradandó történet lesz, mikor a nagydarab fehér asszony őt úszni tanította.
Konstatáltam, hogy a hátam csupa víz, mert a hátam alatt lévő zsákban eresztett az üvegem. Baromi kevés hely van ezen a rohadt buszon. Majd elfelejtem, megírni a súlyos kis vízi élményemet. Jól beúsztam a tengerbe, mikor éreztem, hogy valami csipkedi a vállamat. Odanézek, hát egy hal volt, olyan 7-8 centis forma. Bámult és csipkedett. Én rákiabáltam és nyomkodtam el a fejét, de a csak jött. Utána a combomat nyomkodta a fejével míg hosszas nógatásra és csapkodásra végre lelépett. Hát ilyet se tapasztaltam.még soha. A kishalak rajokban ugráltak ki a vízből. Egyszer a Zsuzsa mögül röppent fel egy csapat. Tisztára olyan volt, mintha ő fingotta volna ki őket. (2012)" forrás
Ca Na Beach
Varga Gábor fotói
Nha Trang
(vietnámi kiejtés: nyá tyány)
A városról külön aloldalon adunk információkat, véleményeket - itt
A Phu-Quoc-szigetről külön aloldalon írunk - itt
"A Mekong delta volt a következő kiszállásom, ahol két napot töltöttem. Három óra buszozás után csónakba szálltunk és átmentünk a Mekong folyón egy szigetre. Megkóstolhattunk különféle mediterrán gyümölcsöket, igazi, friss mézet. A méhekkel tele lépbe beledugtad a ujjat és nyalakodtál. Igazi méz íze volt, amibe semmi adalék vagy cukor nincs. Teával és más száraz déli gyümölccsel kínáltak. Mindenhol lehet venni kígyó, és még több más rovarból készült bort. Állítólag nagyon jó a vérkeringésnek és a férfiasságnak. Meg is lehetett kóstolni, én sem voltam finnyás, egy fél kupicával legurítottam. Nem volt annyira rettenetes íze, érződött nagyon az alkohol, és utána a fura szájíz. Volt egy hatalmas kígyó is, amit fel lehetett próbálni, nyakba lehetett akasztani. Azt mondták, hogy 6 éve van ott, csirkét, egeret, meg más apró állattal táplálkozik.
Ezek után kipróbálhattunk egy pár mediterrán gyümölcsöt, de még mindig a kedvencem, az ananász és a mangó. Azt is megnézhettük, hogy hogyan készítik kókuszból a karamellát. Ott a sziget közepén egy sátor alatt a kicsi vietnami asszonyok hogyan préselik, főzik, majd csomagolják. Meg is lehetett kóstolni, de az ára nagyon drága volt. Az egyik helyről a másikra ki csónakokkal mentünk. Négy személy egy csónakban, két vietnami nő evezett. A pálmafák közt, keskeny járatokon haladtunk végig a sziget másik felére. A túrába benne volt egy ebéd is, de nem volt a legnagyobb adag, nem magyar embernek porciózták ki. Nem tudják, hogy a székelynek egy nagy adag puliszka jár, hideg tejjel, hagymatokánnyal. Amióta itt vagyok Ázsiába, már szinte két hete, olyan nap nem volt, hogy rizst vagy nudlit ne egyek. Kenyeret már több mint egy hete nem láttam. Annyira megtanultam, hogyan kell használni a pálcikákat, mintha azon nőttem volna fel. A rizst gond nélkül kanalazom vele. Pihenésként tettünk egy rövid biciklitúrát a szigeten, majd vissza a hajóra, azaz ladikra. Hihetetlen volt ez a kis csónak, a lécből eszkábált padok már meg voltak kottyanva, és a Mekong folyó hullámai ide-oda dobálták a csónakot, a padon is ide-oda csúszkáltál. Nem voltak lerögzítve.
Utolsó nap meg feljebb mentünk a folyón, megnézni az árucserét az emberek közt. Az igazi piacot, amikor nagyobbrészt árut árura cserélnek és nem pénzre. Ez az egész piac a Mekong folyón zajlik, reggel 5 délig. És ez minden nap. Ezek az emberek itt is laknak a csónakjukba, így élik le az életüket. A nagyobb hajókat kikötik az áruval és kis csónakokkal üzletelnek, járnak körbe. A vénasszonyok meg a folyón szállítják az egész konyhát és árulják a reggelit. Ezután megnéztük hogyan készítik a laskatésztát. Még egy egzotikus gyümölcsfarmon is körbejártunk, ahol láthattuk a mangó-, ananász-, narancs- és banánfákat." forrás
"Vietnam déli részén kígyózik a híres-neves Mekong folyó, ami mielőtt a dél-kínai tengerbe folyna, hatalmas kiterjedésű, több száz km hosszú deltává terebélyesedik. Ezen a területen pedig rendkívül izgalmas dolgok folynak, vízi falvak, szigetközi települések, úszó piac, dzsungelezés. A HCMC-től kb. 2 órás buszútra lévő My Tho kikötővárosból indulhatunk hajós felfedezőútra a környéken. Dél-Vietnamból ezt az attrakciót vártam a legjobban, a rengeteg háborús film megtekintése után azt hittem, Mekong a végtelen dzsungelen gázolunk majd keresztül, néha jobbról- balról feltűnik majd egy-két tigris meg majom, a malária Damoklész kardjaként lebeg majd felettünk, s utunk végén eljutunk majd Kurtz ezredes barbarikus kolóniájához. Ehhez képest egy csapat unott képű kínaival séta-hajókáztunk Frank Sinatrát hallgatva, néha ki-kikötve mindenféle szigeteken, ahol helyi látványosság címszóval bújtatott vásárlásra igyekeztek ösztökélni minket. (2012)" forrás
"Így maradt a Mekong deltába szervezett nagycsoportos kirándulás, ami igencsak középszerűre sikeredett. Szennyezett, büdös, ipari folyón hajókáztunk fel alá, rettenetes ebéddel, ezt követte egy tízperces csónakázás a mangrove erdőben, ami talán még érdekes is lett volna, ha nem látszott volna már beszálláskor, hogy az első sarok után véget fog érni. Levezetésképp pedig meghallgattuk a helybeli népdalokat, három olyan alak előadásában, akik maguk is azzal kezdték a műsort, hogy ők igazából nem tudnak énekelni, de nagyon szeretnek. Nos, igazuk volt, tényleg nem tudtak. (2011)" forrás
"A kambodzsai-vietnami határt a Mekongon lecsordogálva hajóval léptük át. A Mekong-delta Vietnam egyik legkevésbé iparosodott része, az ezernyi folyóág és csatorna által behálózott síkság lakói leginkább rizstermesztésből, illetve hal- és kacsatenyésztésből élnek. A hajó Chau Docban tett partra minket, ahol nemigen lehet mást csinálni, mint sétálgatni a városka méretéhez képest meglepően nagy és érdekes piacon, üldögélni a folyóparton, figyelni a rohanó vietnami életritmust és élvezni, hogy a helyiek minden hátsó szándék nélkül kedvesek. Itt ettük a legfinomabb pho-t (tésztalevest), holott nem csak az ország, de a pho fővárosa is állítólag Ha Noi." forrás
A Mekong folyó Ázsia második leghosszabb folyója. Talán az út során most először fizettünk be egy szervezett útra. Mivel járt ez? Túravezetővel, busszal...igazi turista életérzéssel. Két napon át minden percünk leszervezve, vigyáztak ránk mint az óvodásokra, időre pisiltünk, mikrofonba beszéltek a buszon. Nem szeretem továbbra sem az ilyet, de saját autó/motor hiányában maradt ez a kényszer megoldás.
A delta torkolatnak köszönhetően tele van a környék a folyó apróbb ágaival melyek keresztül folynak a kókusz és pomelo földeken, a növények óriás levelei pedig néhol szinte teljesen befedik a folyót, kellemes árnyékot és igazán különleges atmoszférát adva a helynek. Az itt élők minden probléma nélkül a mai napig közlekednek rajta, többnyire magukat és az áruikat szállítják.
Túravezetőnk gondoskodott arról, hogy elég változatos legyen a két nap. Hajózás után egy kis kókuszfarmon kötöttünk ki, ahol mindenféle kókuszból készült cukorkát, jégkrémet és pálinkát kóstolhattunk. Nézhettük, ahogy ott helyben készítik és vehettünk ha akartunk. Igazából úton útfélen ment az eladás nekünk. Az egész kirándulás úgy volt összerakva, hogy a csoport pénztárcája túl sokat ne unatkozzon a táskában. (2017)" forrás
Hoi An-ról külön aloldalon nyújtunk tartalmat - itt
Hue-ről külön aloldalon írunk - itt
197 ezres város (2017-es adat)
Da Nangról külön aloldalon írunk - itt
Da Nang - bödöncsónakok - fotó by Elter
(vietnámi kiejtés: fán pít)
160 ezres lakosságú város (2017-es adat).
jön
139 ezres város (2017-es adat).
,, Az én legnagyobb szívfájdalmam egyébként a turizmus hatása a helyi társadalmakra. A helyi kultúra materializálódik. A lakosok már nem (csak) a hagyomány miatt űznek bizonyos szakmákat, vagy élnek úgy, ahogy sok tíz évvel ezelőtt éltek. A legtöbbször az egész falu egy kirakat, egy cirkusz.
A vietnami Sapa-ban a nők többsége már nem azért jár bambuszkosárral a hátán, mert abban hordják az ételt vagy a földeken begyűjtött terményt, hanem mert abban van a szuvenír, amit a turistáknak el akarnak adni. Vagy teljesen üres és a cél annyi, hogy az utazó lefotózza és utána fizessen a képért.
Ugyanezen a vidéken a gyerekek egy része nem jár iskolába, hanem a rizsföldeken járó külföldieket követi, és próbál nekik karkötőt eladni. Vagy egyszerűen csak pénzért könyörög. (2018)" forrás
Phong Nha barlangok: mindegyiket érdemes megnézni, szuper élmény, bár itt is rengeteg a turista. Érdemes motorral ellátogatni a barlangokhoz, ott helyben megvenni a hajójegyet/belépőt. Egyrészt olcsóbb, mint a szervezett utak, másrészt a reggeli órákban és késő délután elkerülhetők a csoportos turisták tömegei.
Dong Hoi: a várostól délre pár km-re található a gyönyörű, hosszú, homokos tengerpart, alig vannak! Aki vonatozik és terven van Phon Nha, emellett szeretne kicsit pihenni a tengerparton, annak irány Dong Hoi! A város maga nem túl izgalmas, de az emberek nélküli strand mindent megér.
Tam Coc: gyönyörű hely! Sajnos itt is hasonló a helyzet, mint az előbb említett helyeknél: brutál sok a turista. Motorral viszont egyénileg felfedezhető a környék. (2023)
"Mivel Đà Lạt maláj megfelelője még friss élményként élt bennem, Na Thrang-szerű tengerparti döglésből meg az elmúlt hónapokban volt épp elég, ezt a kettőt kapásból kilőttem a potenciális megállók listájáról. Homokdűnékhez még nem volt szerencsém az út során, ezért Mũi Né mindenképpen bekerült az itinerbe. Hội An és Huế között viszont az idő szűkössége miatt választanom kellet: úgy voltam vele, hogy inkább a hangulatosabbnak ígérkező Hội An-t nézem meg, elvégre a Nguyễn dinasztia egykori központjához hasonlót Pekingben még úgyis fogok látni. A Saigon és Mũi Né közti kétszáz kilométeres szakasz fájdalommentesen telt, annak ellenére, hogy délután háromtól eltartott vagy este kilencig. A buszról egyedüli hátizsákosként szálltam le egy pálmafákkal szegélyezett üzletsor mellett. Ennek ellenére nem sokáig bandukoltam egyedül a kihalt utcán, hamarosan ugyanis mellém szegődött egy robogós, aki alkalmi taxisként (némi jutalék reményében) segített felhajtani egy elfogadható ár/érték arányú vendégházat. Miután ledobtam hátizsákom a gekkók lakta szoba ágyára, elindultam vacsorát és járművet keresni a másnapi dűne-túrához. Szerencsém volt, egy vietnamiakkal teli tengerparti kifőzdében összedobtak még nekem egy halas-zöldséges tésztát, egy közeli fodrászüzletben pedig az esti buliba készülődő fiataloktól sikerült kialkudnom egy feltankolt bérrobogót.
Az utazás alatt általában nem keltem korán, kivéve ha valami programról azt állították, hogy az bizony hajnalban az igazi. Ez volt amikor bejött és volt amikor nem, úgyhogy hajnal négykor, amikor csörgött az óra, csak remélni tudtam, hogy nem hiába pattanok motorra. A hűvös-párás utcákon még a kutya sem járt, amikor én elindultam megkeresni a falutól félórányi járásra lévő fehér és vörös dűnéket. Mivel az útikönyv térképe semmit sem ért, egy benzinkútnál rátapadtam egy turistákat szállító dzsipre, majd az árnyékukban meghúzódva egészen a dűnék széléig követtem őket. A motort hátrahagyva begyalogoltam a dűnék közé, ahol néhány lézengő turistán és homokszánkókat bérbeadó gyerkőcökön kívül meglepetésemre egy komplett esküvői forgatócsoportot találtam. Tudtam, hogy Kínában és szomszédainál penge dolog egzotikus helyeken, díszletek között vagy éppen jelmezben megörökíteni az esküvő tényét, de erre tényleg nem számítottam. Vagy tizenöt segítő leste a pár kívánságát, volt külön sminkes, világosító, galambröptető, satöbbi." forrás
"Kis falvakon keresztül egy fuvarral értem el Hai Phong-ot. Sikerült elkerülni magát a várost és a nyugati oldalon, a 10-es út mellett tett ki a teherautós. A falusias részen kisebb házak és rizsföldek váltották egymást az út mellett. Már sötétedett, mikor megállt egy kamion. A két sofőrrel leginkább mutogatva kommunikálva kiderült, hogy egészen a Vietnam észak-déli forgalmát összekötő 1-es útig el tudnak vinni. Este leparkoltunk egy sötét udvaron, majd robogókra pattanva az idősebb sofőr házához mentünk. A nappaliban ültettek le, ahol egy időre egyedül maradtam, míg ők megmosakodtak, ill. vacsorát készítettek. Diszes, fénylő bútorok, mégis üresnek, szegényesnek hatott a szoba.
A földön ettünk. Többek között disznóhús és pirított lárva járt a rizs mellé. Ez utóbbival már próbálkoztam Koreában is. Már akkor is ijesztő szaga volt, de mondták, hogy az íze jobb, mint a szaga. Hát nem. Néhányat legyűrtem, mondván, hogy "gyerünk, Péter, kell a protein", de aztán fel kellett adnom. Vietnamban le-lenyeltem egyet, de inkább a - szintén érdekes ízesítésű - disznóhúst részesítettem előnyben. Két-három falatonként rizspálinkával koccintottunk. A vacsora utáni társalgás remek példája volt annak, hogyha két(-három) ember kommunikálni szeretne, annak nem lehet akadálya egy közös nyelv hiánya. Egy idősebb úr jelent meg és ült le közénk. Mint az hamar kiderült, az északiak oldalán harcolt a háborúban. A fiatalabbak kérdésére felelve mutatta, hogy 24. Azaz 24 amerikai katonát ölt meg. Nem dicsekedve, se nem megbánva -pusztán kijelentve tette. Az arcáról semmit nem lehetett leolvasni. Az idősebb sofőr az utam során eddig meglátogatott országokról kérdezett. Mindegyik nevét leírta, majd gratulált. .Vietnamot egy hamutál jelképezte, Magyarországot egy bögre, az USA-t pedig egy vizes palack. A hamutálat és a bögrét egymás mellé helyezte, a vizes palackot pedig jóval arrébb. Megfogtam a palackot és odatettem a bögre és a hamutál mellé (na nem mintha ez ilyen egyszerűen működne). Kezet fogtunk a békére”. Már másról volt szó, mikor két mondat között visszanyúlt az asztalra és néhány centivel arrébb tolta a palackot...." forrás
,, Biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki úgy gondolja, hogy Vietnam legszebb része az északi hegyvidék. A Halong-öböl is csodálatos persze, azonban a sokszor gyors és „futószalag-szerű” egy-két napos programok nem feltétlenül hagynak mindenkiben felejthetetlen élményeket. Nem úgy viszont Vietnam hegyvidéki része, amire ha szánunk egy kis időt és egyénileg kíséreljük meg felfedezni, akkor hatalmas élményeket tartogat. Én magam a turistás Sapa régió helyett a külföldi utazók által csupán a közelmúltban felfedezett Ha Giang régiót választottam utazásom célpontjául, mely döntéssel rendkívül elégedett vagyok. Vietnam legészakabbi, Kínával határos régiója csodával határos módon egészen a közelmúltig elkerülte a külföldi utazók figyelmét.
Kétségtelen, hogy Ha Giang-ban a táj gyönyörű: itt van például az ország legszebbjének tartott útja (Ma Pi Leng-hágó), de a völgyekben megbúvó, főleg hmong-ok által lakott falvak is igen mutatósak. Az élő nemzetiségi kultúráról már nem is beszélve: az itteni nemzetiségi vásárok is az ország színesebbjei közé tartoznak. (2017)" forrás
,, Phu Quoc sziget: Saigonból busszal kb.8-10 órás az út,aztán egy 3 órás hajózás jön.
Hogy szép-e?!?- Hát..,rengeteg a szemét mindenütt. A Bai Dai strandra nem tudsz lemenni, mert körbe építették szállodával. Szóval, ha tiszta vízű és környezetű beach a cél, akkor Vietnam nem jó választás. (R. A., 2018)
,, Phu Quoc Vietnam turista-paradicsoma. A szigetre vízum nélkül lehet a külföldieknek repülni, és látszik az egész helyen, hogy konkurrenciája kíván lenni a Thaiföldre áramló turistatömegeknek. Bár Thaiföldön még nem voltunk, az mindenesetre elmondható, hogy Phu Quoc maga a paradicsom. Hosszú, homokos, pálmafás tengerpartok, ragyogó napsütés a száraz évszakban, gyönyörű naplementék a sziget nyugati oldalán, kevés turista, olcsó ételek - legalábbis mi ezt tapasztaltuk a Long Beach-en. Két napig nem csináltunk mást, mint leslattyogtunk a tengerpartra, feküdtünk a napágyakban (amit a helyi étterem ingyen engedett használni, cserébe nyilván náluk ettél - kb. 2000 Ft-ért 2 főre friss tengeri herkentyűket friss gyümölcsös shake-kel/sörrel) és olvasgattunk amíg le nem ment a nap, elképesztő színre festve a tengert. (2016)" forrás
Phan Rang
Varga Gábor fotója
Mỹ Sơn - Cham romok - fotó by Elter
* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
© Utikritika.hu. 2012.
Amerikai Egyesült Államok | Amszterdam | Argentína | Ausztrália | Ausztria | Bahama-szigetek | Balatonszéplak-felső | Bali | Barcelona | Berlin | Ciprus | Dominikai Köztársaság | Dubai | Egyiptom | Franciaország | Görögország | Hajóutak | Horvátország | Hongkong | India | Isztambul | Kanada | Kanári-szigetek | Kuba | Kvarner-öböl | London | Madrid | Malajzia | Maldív-szigetek | Mallorca | Mauritius | Málta | Mexikó | Nagy-Britannia | Németország | New York | Olaszország | Párizs | Portugália | Róma | Seychelle-szigetek | Sharm el-Sheik | Skócia | Spanyolország | Sri Lanka | Szingapúr | Thaiföld | Törökország | Toszkána | Tunézia | Vietnam | Zöld-foki Köztársaság
Még nem érkezett hozzászólás.