ÚTIKRITIKA.HU / Ha Long-öböl

A Hanoitól közel 4 órás autóútra, 170 kilométerre északon található a Ha-Long-öböl. A Hai Phong nevű városon keresztül elérhető öböl a földünk egyik legnagyobb és leglegnyűgözőbb természeti csodája. Az öböl hatalmas területű és szinte áttekinthetetlen.

"A paradicsomi szépségű, s smaragdzöld vízből kiálló, buja trópusi növényzettel borított mészkősziklák ezreit rejti a hatalmas öböl. A különös természeti képződmények túlnyomó többsége lakatlan.

A mészkősziklák az 1553 négyzetkilométer területű öböl számtalan helyén kisebb tavakat fognak közre, amelyekbe szűk alagutakon át vezet az út, ám dagálykor megközelíthetetlenné válnak. A mesebeli partszakaszok szabdalta öböl egyes hegyeinek mélyedéseiben hatalmas cseppkőbarlangok alakultak ki.

Az UNESCO Világörökségének listáján szereplő öbölben négy rejtőzködő, a tengervízre épült úszó faluiban ezerhatszázan élnek. Eredetileg halászhajókból kialakított otthonokban éltek, de utóbb a vietnami állam kisebb faházakat adott nekik."

R. Gyuri fotója

Tetszett&Nem tetszett

Tetszett:

A hajóról egy öreg halász megmutatta, hogyan kell osztrigát gyűjteni a mészkősziklákról.
A Sung Sot barlang rejtett járataiban denevéreket figyeltem meg közvetlen közelről.
A Titop sziget csúcsáról néztem a naplementét, ahogy a karsztszigetek árnyéka megnyúlt.
Egy lebegő faluban egy család megtanított bambuszcsónakot evezni.
A Cat Ba szigeten egy helyi idegenvezető mutatta meg a rejtett majomkolóniát.
A Dau Go barlangban egy öreg szerzetes mesélt a helyi legendákról.

Nem tetszett:

A turistahajók kipufogója szennyezte a levegőt és a vizet.
A Thien Cung barlangban túl sok volt a műfény és a giccses díszkivilágítás.
A fő kikötőben agresszív árusok zaklatták a turistákat.
Több helyen is szeméthegyek úsztak a vízen.
A turista dzsunkák túlzsúfoltak voltak.
A Tuan Chau strand tele volt műanyag hulladékkal.

Vélemények

A magas páratartalomtól kissé melakolikus. (K.S., 2024)

Sajnos ellepték a turisták. 5 évvel ezelőtt még alig voltak, most a hajók benzingőze mellett lépni nem lehet a szigeteken. A Majom-szigetet sajnos már lezárták, nem látogatható. A kajakozás a gyönyörű öbölben felejthetetlen élmény... volt 5 éve, amikor csak pár kenu billegett a vízen... most viszont dugó volt, de ettől még határozottan ajánlom meglátogatni az öblöt :) (2023)

Mi négyen voltunk és teljesen rendben ment minden.

A My Moon szálloda recepcióján foglaltuk le az egynapos utat, - ha jól emlékszem - 46 USD volt. Ebbe beletartozott a buszos transzfer a szállodától Halong kikötőbe (közepes busz, kb. 20-25 fő, mindenkinek volt ülőhelye, egyszer álltunk meg egy nagyobb parkolóban WC szünetre, illetve kisebb vásárlásra), angol nyelvű korrekt idegenvezető, ebéd a hajón, 3 sziget meglátogatása (barlang és csónakázás), illetve egy gyöngykagylót árusító, termesztő nagy cég üzlete, telephelye.

Hanoin belül volt az utakon némi zsúfoltság, utána már nem. A kikötőbe érve találkoztunk más csoportokkal is de nem egymás hegyén hátán.

Egy közepes hajóra szálltunk fel, ahol volt már egy másik hasonló méretű csoport. Mindenkinek volt helye, aki akart fel tudott menni a felső fedélzetre is.

Nyilván mindig láttunk más hajókat is a környezetünkben, de ez nem volt zavaró. Az átlagos turistának szerintem az egynapos túra elég.

Összefoglalva, persze lehet tömegturizmusnak is mondani, de a világörökség része, mások is kíváncsiak rá.
Egyáltalán nem voltak "elviselhetetlenül sokan", mindent láttunk, minden szervezetten ment. (Ferenc, 2023)

Korán reggel érkezett a transzfer, és elindultunk Ha Long város kikötőjébe, hogy megkezdjük a két napos hajókirándulásunkat. Sokáig töprengtünk azon, hogy melyik öblöt válasszuk és hány napos legyen az út. Az öblök közül lehet választani 1-2-3 napos túrák közül. Mi végül a Bay Tu Long-öblöt választottuk a zsúfolt Ha Long helyett, mivel sajnos a Lan Ha-öbölbe már nem találtunk hajót másnapi indulással. A Bay Tu Long és a Lan Ha-öböl is gyönyörű, hasonló a Ha Long-öbölhöz, de csendesebb és kevesebb a hajó. Itt még élvezhetjük a természeti szépségeket anélkül, hogy folyamatosan turistahajókat látnánk.
A Bai Tu Long-öböl felé haladva elhagytuk a Hon Gai és Cẩm Phả halászfalvakat, az Oan lagúnát, valamint a Mat Quy (Szörnyfej) és Am Tich (Teáskanna) szigetecskéket, majd eljutottunk a Vung Vieng (úszó) halászfaluba. Itt inkább kajakozást választottuk a bambuszcsónak helyett. A halászok vízen lebegő kis házakat építettek, van itt iskola és bolt is. Minden ház előtt a mólón kutyák voltak kikötve, amit remélhetőleg nem élelmezési célból tartanak. Megálltunk strandolni is, de az időjárás és a víz hőmérséklete nem csábított minket a vízbe; sajnos a víz nagyon hideg volt, és sok volt a medúza, amit már kajakozás közben is láttunk.

Estére is szerveztek programokat, például főzőkurzust, tintahal horgászatot, és aki vállalkozott rá, karaokézhatott is.

Összességében egyikünk sem volt igazán elégedett a másfél nappal. Bár szép, de az élmény nagyon kommersz, és a természet, amiért igazán ott lennénk, nem kapott nagy hangsúlyt. Az öbölben tényleg kevesebb turista van, de így is zavaró volt a tömeg az állomásokon. Ha lehetőséget kapnánk, inkább Ninh Binht választanánk.

R. Gyuri fotója

Ha Long öbölben hajókáztunk az egyedi szigetvilágban, lehetőségünk volt fürdeni a tengerben, mindemellett kajakozni is. Érdemes tudni, hogy a Dél-Kínai tenger messze nem olyan kellemes és meleg, mint amivel Thaiföldön találkozhattunk.
Ninh Binh-t úgy is hívják, hogy Ha Long öböl a szárazföldön. Itt, a fő program lehetőségek szintén a kajakozás, templomok és a kirándulás. Érdemes itt is a városon kívül foglalni, Ninh Binh város maga nem túl vonzó, és a fő látnivalók is Trang An és Tam Coc környékén találhatóak. Érdemes errefelé nézelődni, forgalom elég gyér és robogóval minden jól megközelíthető. (Brigi&Dani, 2022)

Hasznos információk

A Ha Long-öböl hajóflottája rendkívül változatos, mind a szolgáltatások színvonala, mind a kínált élmények tekintetében. Találhatók luxuskategóriás hajók, amelyek a legmodernebb felszereltséggel és kényelmi szolgáltatásokkal várják az utasokat: kitűnő wifi-kapcsolattal, főzőtanfolyamokkal, valamint prémium tengeri ételekkel, mint osztriga, homár, kagyló és rák. Ezek a hajók a tengeri gasztronómia legjavát mutatják be, miközben felejthetetlen élményeket kínálnak.

Elérhetőek középkategóriás és egyszerűbb hajók is, amelyek szintén népszerűek a látogatók körében. Mi egy egyszerűbb megoldást választottunk, de nem az ár miatt – hiszen Vietnám ár-érték arányban továbbra is kiváló úti cél –, hanem azért, mert így csak mi ketten voltunk turisták a fedélzeten. Ez lehetővé tette, hogy a Ha Long-öböl lenyűgöző szépségét nyugodt körülmények között élvezzük, távol a nagyobb csoportok zajától. A 2024-es kínálat változatossága továbbra is garantálja, hogy mindenki megtalálja a számára ideális hajót, legyen szó akár luxusról, akár egy barátságos kis hajócskáról.

Szervezett túrák közül ma is több lehetőség közül lehet választani, attól függően, hogy egynapos vagy kint alvós (kétnapos) programot szeretnél. A kétnapos utak esetében a szállás a hajón van, így az éjszakai öböl látványát is élvezheted. Mi anno 110 dollárt fizettünk egy Hanoiból induló és oda visszaérkező, közepes minőségű hajóútra. A szervezés korrekt volt, az idegenvezető kedves és segítőkész, az étel pedig kifejezetten jó minőségű – összességében megérte az árát.
2024-ben Hanoiban, az utcai utazási irodákban továbbra is foglalhatók kétnapos Ha Long-öböl túrák, akár 90-100 dollárért is, alkukészségtől függően. Ezek az árak tartalmazzák a transzfert, az étkezéseket, a hajón alvást, valamint a programokat, mint például barlanglátogatás, Titov-sziget, és gyöngytelep megtekintése. Ezek az egyszerűbb túrák teljesen megfelelőek, de ha jobb minőséget keresel, az árak 200 dollár fölött kezdődnek, a luxuskategória pedig még ennél is drágább.

A háromnapos Mekong-delta túrát érdemes alaposan átgondolni. Mi egyénileg szerveztünk egy kétnapos programot, de sajnos úgy éreztük, hogy nem volt különösebben izgalmas. Ezért érdemes előre tájékozódni, hogy a program mennyire felel meg az elvárásoknak és az időbefektetésnek.

További beszámolók

Egy két éjszakás csomagra esett a választásunk. Vasárnap reggel a szállásunkról indulva busszal, majd hajóval folytattuk az utat. Az időjárás vegyes képet mutatott: bár az eső elkerült minket, a nap csak naplementekor kezdett áttörni a párás levegőn. Az öböl lenyűgöző látványát a páraködön keresztül csodálhattuk meg. Hajónk első megállója egy barlang (Hang Sung Sot) volt, amelyet körülbelül egymillió évesre becsülnek. A barlang mennyezete a víz mozgása miatt hullámos formát öltött, és cseppkövekkel díszítette magát, miután a víz visszahúzódott. A felfedezés során három nagyobb termet jártunk be, majd lehetőség nyílt a környéken kajakozni.
Naplemente után visszatértünk a hajóra, ahol ízletes vacsorával vártak minket. Az éjszakát egy nyugodt öbölben töltöttük. Másnap reggel ígéretes napsütésre ébredtünk, de a felhők hamar eltakarták az eget, és a nap csak ritkán bukkant elő. A reggeli után egy osztrigafarmra látogattunk, ahol bemutatták a gyöngykagyló-tenyésztés folyamatát, és lehetőség nyílt gyöngyékszereket vásárolni.

Következő állomásunk a Majmok szigete volt, ahol banánnal kínáltuk a majmokat, ám az egyikük váratlanul ránk ugrott, ami kissé kellemetlen élmény volt. Egy rövid séta után visszatértünk a hajóra, majd kerékpárra szállva egy bungalókkal teli falut fedeztünk fel. Innen újra hajóra szálltunk, és elindultunk Cat Ba sziget fő kikötőjébe, ahol a szállásunk volt.

Az utolsó napot egy kellemes reggelivel kezdtük, mielőtt visszaindultunk Hanoiba. Összességében a kirándulás kellemes élményt nyújtott, bár az időjárás nem mindig kedvezett nekünk. A helyi ételek ízletesek és bőségesek voltak, az idegenvezetők pedig gondoskodtak róla, hogy a programok szórakoztatóak legyenek. A hajó személyzete és a kikötők dolgozói segítőkészen, de nem tolakodóan végezték munkájukat, ami tovább emelte a túra színvonalát.

A fővárostól körülbelül kétszáz kilométerre található Ha Long-öböl híres a lenyűgöző mészkőszigeteiről, amelyek évente turisták millióit vonzzák. Sajnos ez a népszerűség egyben a hely legnagyobb hátránya is: a turisták tömegére épülő, olajozottan működő iparág sokszor nem a minőségi élményről szól. Számos szolgáltató tudatában van annak, hogy a látogatók úgyis özönleni fognak, így kevés erőfeszítést tesznek a színvonalas szolgáltatás érdekében. Sok látogató csalódottan fejezi be a túrát, hiszen a szervezés gyakran futószalagszerű, és a kellemetlenségeket csak az igazán türelmes utazók viselik könnyen.
Hanoiban az utazási irodák a városban és környékén gyűjtik össze a turistákat, akiket mikrobuszokkal szállítanak Ha Long kikötőjébe – gyakran egy kötelező megállóval valamelyik kézművesboltban. A kikötő forgataga sokak számára kiábrándító lehet: a turistacsoportok össze-vissza keverednek, és a szállások, étkezések, valamint a hajók minősége gyakran nem egyezik az ígéretekkel. Például amerikai útitársaimnak itt derült ki, hogy az étkezés messze nem olyan bőséges, mint várták, és a kabinban nem működik a légkondicionálás. Engem – mint egyedül utazót – indulás előtt kétszer is áthelyeztek másik hajóra, de végül szerencsém volt: fapados áron egy deluxe kabinban utazhattam.

Bár a kikötő zsúfoltsága nem volt túl kellemes, a kihajózás után a látvány mindenért kárpótolt. Hasonló természeti szépségeket láttam Thaiföldön is, de a vietnami táj egyszerűen lenyűgözőbb volt. A programok minden csoport számára nagyjából ugyanazt kínálták: barlanglátogatás, kajakozás egy csendes öbölben, opcionális horgászat, majd este sütögetés és sörözés a hajó fedélzetén. A csoporttársak minősége sokat számít: nekem szerencsém volt, hiszen vidám társaságban töltöttem az időt. Két angol fiatal és egy amerikai ügyvédnő, aki gyilkosokat védett motoros bandákból, felejthetetlen beszélgetéseket biztosítottak, miközben a sör hajnalig fogyott.

A hajónk másnap reggel, egy éjszaka után már a kikötő felé vette az irányt, így a kétnapos program valójában csak egy nettó napot jelentett. Aki ismerős társasággal érkezik, vagy szerencsésen jó csapatot fog ki, akár három napot is el tud tölteni az öbölben, élvezve a lassan változó sziklákat, a smaragdzöld vizet és a hideg sört. Miután kikötöttünk, a turisták tömegén átküzdve magamat a parkolóban találtam menedéket. Itt megfogadtam, hogy nyáron Vietnamba soha többet. A hajón ringatózó meleg még elviselhető volt, de a szárazföldön már kifejezetten kínzóvá vált.

A hazafelé vezető úton hallottam, hogy más hajókon komoly konfliktusok alakultak ki az ígéretek be nem tartása miatt. Mi azonban szerencsések voltunk, és az élményt sem a gyorsan összedobott záróebéd, sem a kátyús visszaút nem tudta elrontani. Ha Long-öböl továbbra is a világ egyik természeti csodája, de érdemes alaposan tájékozódni a túrát szervező szolgáltatókról, hogy az élmény valóban felejthetetlen legyen.

R. Gyuri fotója

Hanoi-ból több mint három órát utaztunk, miközben útközben olyan tájakon haladtunk át, amelyek toszkán vidékeket idéztek. Azonban a házak érdekes módon csak az utcafrontjukon vannak vakolva és festve, az oldalukon szabadon látható a puszta beton.
A Ha Long-öböl neve magyarul "a leszálló sárkány öble", és számos sárkányos legenda kötődik hozzá. A kisebb-nagyobb süvegalakú szigetek és sziklák között hajónk lassan és méltóságteljesen haladt, miközben megcsodáltuk a tájat. Az út ára személyenként 100 dollár volt – ami Vietnamban nem kevés –, bár az ország drágább, mint Laosz, de nem éri el Thaiföld árszínvonalát.

Lehet, hogy a magas ár, vagy az életkorunk miatt kaptuk meg a legjobb szobát az emeleti kabinok között, de mindenesetre elégedettek voltunk. A szervezés profi volt: időben érkeztek értünk a szállásra, a transzfer kényelmes buszban zajlott, és a hajónk sem volt zsúfolt. A program során idegenvezetőnk folyamatosan érdeklődött, hogy minden rendben van-e. Egyetlen kifogásunk az volt, hogy a James Bond-sziklához vezető csónakázást és az ottani fürdést extra költséggel kínálták, pedig az ár tartalmazott volna minden programot – italok kivételével.

Miközben a kétnapos túrán részt vevők kajakoztak, mi, egynaposok, a hajón vagy egy vízre épített halászstandon pihentünk. Bár semmi különös nem történt, a fedélzetről fotózni és filmezni a tájat igazán lenyűgöző élmény volt.

Ebéd után következett a barlanglátogatás. Szerencsére nem kellett sokat gyalogolni, a cseppkőbarlang pedig gyönyörű volt, még ha a színes fények kissé giccsessé tették is. A vezetőnk lelkesen mesélt azokról a formákról, amelyeket a sziklákba láttak bele: sárkányt, elefántot, Rómeót és Júliát, valamint szerencsehozó teknőst. Az egyik képződmény női mell formájú volt, amit sokan meg is érintettek, állítólag szerencsehozóként.

A barlangozás után a program úszással és ugrálással folytatódott a Ha Long-öböl meleg, zöldes vizében. Másnap kajakozás és további öbölnézés szerepelt a tervben, mielőtt visszaindulnánk Hanoiba. Bár jó lenne, ha itt is lehetne egyénileg hajót bérelni, mint az indiai Aleppeyben, mégis megérthető, hogy a világ talán leghíresebb tengeröble különleges szabályozást igényel.

" A misztikus szürke ködfátyol mögött már kirajzolódnak az öböl szürreális formájú sziklái. Előrébb pedig a turistahajók. Illenék most ódákat zengeni a táj szépségéről, és arról, hogy mennyire igéző, de ez most elmarad. A Ha Long-öböl az ipari turizmus egyik elrémisztő példája. Az - egyébként csinos - turistahajók elképesztő számban vannak folyamatosan a tengeren. A látványosságok előtt egyszerre vagy húsz horgonyoz. A szigeteken egymás sarkát tapossák a csoportok. Az öböl vize a hajóknak - és a kevéssé környezettudatos vietnami vállalkozóknak köszönhetően -, nem éppen kristálytiszta, ahogy azt egy turisztikai kiadványban írnánk, hanem egyszerűen mocskos, olajos. Kár érte." forrás

2024-es reagálás a 2013-as keltezésű véleményre:

Ez a kritika egy olyan aspektusát emeli ki a Ha Long-öbölnek, amely valóban problémás, és nem lehet figyelmen kívül hagyni. A turizmus mértéke és a helyi vállalkozások környezettudatossága sok helyen hagy kívánnivalót maga után. Ugyanakkor érdemes megvizsgálni, hogyan változott a helyzet 2024-re, és mely pontokban találhatók előrelépések.

1. Turistahajók és zsúfoltság:
Tény, hogy a Ha Long-öböl népszerűsége miatt a hajók száma igen magas, különösen a főszezonban. Azonban a vietnami kormány az utóbbi években lépéseket tett a hajóforgalom szabályozására és a fenntartható turizmus előmozdítására. Például korlátozták a naponta kiadható engedélyek számát, hogy csökkentsék a túlzsúfoltságot, és egyre több hajó működik környezetbarát technológiával. Bár a helyzet még nem tökéletes, a változás irányt mutat.

2. Környezeti problémák:
A víz szennyezettsége valóban régóta probléma, de 2024-ben már számos hajó rendelkezik korszerű szennyvízkezelő rendszerrel. Ezenkívül a helyi hatóságok szigorúbb ellenőrzéseket vezettek be, és szankcionálják a környezeti károkozást. Az öböl vize még mindig nem kristálytiszta mindenhol, de az erőfeszítések érezhetőek a helyi vállalkozók és a kormány részéről.

3. Zsúfoltság a szigeteken:
A szigetek látogatása továbbra is népszerű program, és a turistacsoportok gyakran találkoznak egymással. Ennek enyhítésére a hatóságok új szabályozásokat vezettek be, amelyek célja a látogatók elosztása a szigetek között és a csoportok időzítésének koordinálása. Ezek az intézkedések még fejlesztés alatt állnak, de a látogatók már most tapasztalhatnak némi javulást.

Pozitívumok, amelyek nem hagyhatók figyelmen kívül:
A Ha Long-öböl természeti szépsége és kulturális értéke továbbra is páratlan, és azok a látogatók, akik megfelelően tervezik az utazásukat (például elkerülik a főszezont vagy kisebb, privát túrákat választanak), még mindig felejthetetlen élményben részesülhetnek. A kajakozás vagy a kevésbé látogatott szigetek felfedezése például nagyszerű alternatívák, amelyek lehetővé teszik a természet közelebbi megélését.

Összefoglalva:
A kritika jogosan mutat rá a turizmus túlkapásaira, de 2024-ben már látszanak azok az erőfeszítések, amelyek a helyzet javítására irányulnak. Bár a teljes változás időbe telik, a Ha Long-öböl szépsége és a helyi közösség törekvései azt mutatják, hogy a fenntartható turizmus megvalósítása nem lehetetlen cél.

Kevés alkalommal vettem részt szervezett túrán életem során, és ez az utazás csak tovább erősítette bennem ezt a megközelítést. Az első ajánlathoz képest ugyan sikerült 30 dollárral olcsóbban befizetnünk, ami kezdetben némi elégedettséggel töltött el, de végig ott motoszkált bennünk az érzés, hogy valójában túlfizettük a programot. A kikötőben rengeteg hajó állt készen az indulásra, miközben kisebb-nagyobb buszokból ömlöttek a turisták. A szervezők hangosan kiabálva terelgették az érkező csoportokat, majd minket is beszuszakoltak egy kisbuszba, telezsúfolva annyi emberrel, amennyi csak fizikailag elfért.
Amikor végül megérkeztünk az öbölhöz, a hajónk elfogadhatóan nézett ki, de messze nem olyan látványos volt, mint amit az iroda katalógusa ígért. Az öböl maga viszont lenyűgöző, még a ködös, téli időjárás ellenére is. A program meglehetősen egyszerű volt: érkezés után ebédeltünk a hajón, majd ismerkedtünk az utastársakkal. Rövid időn belül elértük az első állomást, egy barlangot, ahová egy kisebb kaptatón kellett felmászni. A barlangban azonban rengeteg ember zsúfolódott össze, ami kicsit rontott az élményen.

A barlanglátogatás után kajakozási lehetőség következett, de mivel már alkonyodott, mindössze 40 percet tölthettünk ezzel. Ezután visszatértünk a hajóra, ahol néhányan beugrottak a vízbe, bár a hűvös idő miatt csak kevesen vállalkoztak erre. Este vacsorával zártuk a napot, amit további beszélgetés követett az utastársakkal, majd nyugovóra tértünk.

Másnap reggel megálltunk egy úszó falunál, ahol a helyiek kis csónakos túrát kínáltak 2 dollárért fejenként. Az árban ez nem szerepelt, és mivel ezt nem közölték előre, nem éltünk a lehetőséggel. Ezt követően kivittek minket a partra, ahol körülbelül egy órát kellett várnunk a buszunkra. A napot egy közös étkezés zárta, miközben jót nevettünk az utastársakkal a szervezők ügyetlen próbálkozásain, amelyekkel a kínos helyzeteket próbálták megoldani.

Összességében az öböl látványa lenyűgöző volt, de a szervezés sok kívánnivalót hagyott maga után. Ez az utazás megerősítette bennem, hogy az önálló tervezés gyakran jobb alternatíva.

R. Gyuri fotója

A köd fátylán keresztül távoli sziklaóriások bontakoztak ki, míg a part közelében a víz szinte feketének tűnt a rengeteg hajótól. A nagy fahajók két-három napos túrákat kínáltak a szigetcsoport „érintetlennek mondott” paradicsomi részeire, amelyek nemzeti park státuszuk miatt különösen vonzóak – bár mindez meglehetősen borsos áron. Az emberi erővel hajtott kisebb csónakok a nagy hajók és a part között ingáztak, megkönnyítve a közlekedést. Végül megegyeztem egy helyi asszonnyal, aki négy dollárért elvitt egy kisebb útra a hajók sűrűjében. Korán keltem, hogy elég időm legyen felfedezni a híres Ha Long-öböl sziklaszigeteihez vezető, megfizethető vízi utat.
A hajók nemcsak munkahelyek, hanem otthonok is voltak az itt dolgozóknak. Kis vízi taxik szállították a matrózokat nagy zsáknyi mosnivalókkal a szárazföld felé, mások élelmiszert és ellátmányt hoztak vissza, majd ügyesen kapaszkodtak fel a hajók fedélzetére. A hajók, amelyeket rikító színekkel díszítettek, még a borús, felhők tompította fényben is szemet gyönyörködtető látványt nyújtottak, miközben halkan nyikordultak a hullámokon. A fedélzeteken jókedvű szakácsok és matrózok sürögtek-forogtak, miközben keskeny átjárókon és a kabinok között mozogtak, a száradó ruhák között egyensúlyozva.

A híres sziklaszigetek még a flotta legkülső hajóitól is elérhetetlen távolságban voltak. Körülbelül egy órát keringtünk a hajók között, majd a csónakomat irányító asszony szenvedő arckifejezéssel jelezte, hogy éhes, és visszafordult a part felé. Nem titkolta csalódottságát amiatt, hogy egyik hajónál sem egyeztem bele egy újabb üzletbe.

Ezen a csodálatos délelőttön már a híres Ha Long-öbölben barangoltam, többnyire egy hajó fedélzetén. Kifejezetten előnyös helyen szálltam meg, mivel a legnagyobb turistakikötő mindössze negyedórás, kellemes reggeli sétára volt tőlem. Miután megvettem a jegyemet a hajóra, valamint egy barlanglátogatásra, egy kisebb bárkára tereltek. Épp csak elhelyezkedtem a hajó felső szintjén, amikor máris elindultunk. Az alsó szinten hat, jól szituált vietnami utazott velem együtt, mellettük a kapitány és a kétfős legénység volt jelen. A hajónk egyenesen a legközelebbi nagyobb sziget felé szelte a habokat, és körülbelül húszpercnyi hajózás után egy forgalmas öbölbe érkeztünk. A kikötőben nyüzsgő hajóforgalom láttán már értelmet nyertek a parton sorakozó szállodák, masszázsszalonok és karaoke bárok.
Reggel egy hot-dog elfogyasztása után a hajótúrák lehetőségeiről kezdtem érdeklődni. Egy hatórás útra szerettem volna befizetni, de mire visszatértem egy térképpel a tízperces kérdezősködés után, már lekéstem. Így végül egy rövidebb, négyórás túrát választottam. Sebaj, gondoltam, nézzük, mit tartogat ez a program!

A barlanglátogatás egy sziklafalba vájt lépcsősoron kezdődött, amelynek tetején lélegzetelállító látvány fogadott: egy hatalmas, átláthatatlan barlangüreg bejáratánál álltam, ahol akár húszméteres sztalagmitok nyújtózkodtak különleges formákban. A színes hangulatvilágítás még lenyűgözőbbé tette a látványt. Nem tudtam eldönteni, hogy csak tátott szájjal sétáljak, vagy minden lépésnél fotózzak. Körülbelül fél órát töltöttem a barlangban, és bár a folyamatosan hömpölygő tömeg előre noszogatott, a látvány mindenért kárpótolt.

Amíg mi a barlangot jártuk be, a hajónk átállt egy másik helyre, hogy újból felvehessen minket és folytathassuk az utat a szigetvilág belseje felé. A napfényes táj, a valószerűtlen formájú hegyek és a lenyűgöző sziklák látványa egészen varázslatos volt.

Hamarosan megérkeztünk egy úszó falucska egyik tengeri farmjához, ahol különféle tengeri állatokat tartottak vízi ládákban. Itt oldódott fel igazán a hangulat köztem és az útitársaim között, akik meghívtak egy közös ebédre – természetesen a turisták számára kötelező vásárlás is a program része volt. A választást rájuk bíztam, majd kifizettem a rám eső részt.

A hajó ezután továbbindult a kisebb-nagyobb sziklacsoportok között, miközben a matrózok a hajó mini konyhájában elkezdték készíteni az ebédet. Ahogy lassan visszafordultunk a part felé, az ebédet is felszolgálták, ami tökéletes lezárása volt ennek a rövid, de felejthetetlen túrának.

R. Gyuri fotója

Reggel hatkor keltünk, hogy időben felkészüljünk a Ha Long-öbölbe induló háromnapos túránkra. A busz hétkor indult, és még mindenképp szerettünk volna reggelizni előtte. Elsőként minket vettek fel, így az első órát az utastársaink összeszedésével töltöttük. Kevéssel nyolc után indultunk el Hanoi-ból az UNESCO Világörökség részét képező Ha Long-öböl felé, amely körülbelül négyórányira található. Két éjszakát töltöttünk egy hajón, nagy várakozásokkal indultunk, hiszen mindenki csodálatos helynek írta le – és ez valóban így is van.

Az úton azonban borús, felhős idő kísért minket, és a tengerparton sem szakadozott fel az ég három napig. Bár valamivel melegebb volt, mint Hanoi-ban, közel sem kellett nekivetkőznünk. Útközben megálltunk egy hatalmas üzletnél, amely hangár-szerű épületében a vietnami szuvenírek széles választékát kínálták – a méretes Buddha-szobroktól a szöveteken át a bambuszból készült hűtőmágnesekig. Egy külön területen mozgássérült emberek készítettek lenyűgöző, hímzett képeket. Hihetetlen precizitással dolgoztak, és a végeredmény csak egészen közelről árulta el, hogy nem festmény, hanem hímzés.

A Ha Long-öböl kikötője tömegeket fogad nap mint nap, a kisebb motoros csónakok szervezetten szállítják a turistákat a hajókhoz. Mivel egy olcsóbb opciót választottunk, minket egy kopott bárkával vittek ki, amely induláskor összeütközött más csónakokkal és számos hajónak nekiment, mielőtt elindultunk. Reménykedtünk, hogy nem ez a kormányos lesz velünk később is – szerencsénkre nem így történt. A hajónk ugyan elhanyagolt állapotban volt, de a kabinunk egész tágas volt, az ágynemű tiszta, a fürdőszoba pedig viszonylag újnak tűnt. Némi ügyeskedéssel még a légkondicionálót is sikerült rávenni, hogy meleget fújjon.

A Ha Long-öböl 1 500 km²-es területe több mint 1 969 mészkősziklával és szigettel büszkélkedik. Ezek többsége lakatlan, és függőleges sziklafalként emelkedik ki a sekély vízből. A sziklák buja növényzettel borítottak, és olyan sűrűn helyezkednek el, hogy a horizont hegyláncra emlékeztet.

Az első állomásunk egy úszó falu volt, ahol az emberek életük nagy részét a vízen töltik. Kétszemélyes, kissé leharcolt kajakokba ültünk, és körülbelül fél órát eveztünk a környéken. A kajakban csendben lehetett élvezni a tájat, és arra haladhattunk, amerre szerettünk volna. Áteveztünk egy barlangon, amelynek túloldalán egy sziklák által körbezárt békés kis öböl tárult elénk. Visszafelé az úszó házak között eveztünk, ahol kutyákat és macskákat is láttunk.

Az estét egy csendes helyen töltöttük, ahol hat-hét fogásos vacsorát szolgáltak fel – a finom ételekre nem lehetett panasz. Sőt, még meleg vizünk is volt, így elégedetten tértünk nyugovóra. A borongós idő ellenére a Ha Long-öböl lenyűgöző látványa és a különleges élmények megérte a fáradságot.

sz. b. fotója

Egy reggel elindultunk, hogy saját szemünkkel lássuk a világörökség részét képező Ha Long-öblöt, Vietnam egyik legismertebb nevezetességét. A fővárostól néhány órányira északkeletre található Ha Long város, amely a helyiek körében főként a szerencsejáték, a bulizás és a karaoke paradicsomaként ismert. Mellette helyezkedik el a kikötő, ahonnan a festői Tonkin-öbölbe indulnak hajótúrák.

Mi is csatlakoztunk egy kisebb turistacsoporthoz, és felszálltunk egy hajóra, amelyet egy rendkívül kedves idegenvezető kísért – aki végig UV-kék susogós melegítőben vezényelte le a túrát.

Amint elhagytuk a kikötőt, elénk tárultak a smaragdzöld tengerből kiemelkedő misztikus mészkőszirtek, amelyek világhírűvé tették a Ha Long-öblöt. A szél is feltámadt, ami csak tovább fokozta a drámai hangulatot. Miközben a tájat csodáltuk, én magam is "dramatikusan lazítottam" a hajó tetején, élvezve a különleges atmoszférát és a lenyűgöző látványt.

R. Gyuri fotója

Egyik reggel elindultunk, hogy felfedezzük a világörökség részét képező Ha Long-öblöt, Vietnam egyik legismertebb természeti csodáját. Az öböl Ha Long város mellett található, amely főként a helyiek körében népszerű a szerencsejáték, karaoke és bulizás miatt. A város kikötőjéből indulnak a hajótúrák, amelyek a festői Tonkin-öbölbe vezetnek. Mi is csatlakoztunk egy szervezett túrához, amely háromnapos programot kínált, és végül egy hajó fedélzetén töltöttük ezt az időt.

A hajóra egy kisebb turistacsoporttal és egy kedves idegenvezetővel szálltunk fel, aki sajátos angol akcentusával és humorával azonnal mosolyt csalt az arcunkra. Amint elhagytuk a kikötőt, megpillantottuk a smaragdzöld vízből kiemelkedő mészkőszirteket, amelyek misztikus látványa világhírűvé tette az öblöt. A szeles időjárás csak tovább fokozta a drámai hangulatot, miközben a hajó lassan siklott a sziklák között.

Az első napunk a Thieng Cung barlangnál és egy úszó falunál kezdődött. A barlanghoz vezető mólónál több hajó is várt, így türelmesen kivártuk, míg kiköthettünk. A lépcsőkön felkapaszkodva bejutottunk a mészkőszikla belsejébe, ahol lenyűgöző cseppkövekkel teli termek fogadtak. A színes világítás szinte mesebelivé varázsolta a helyszínt, és bár Európában is láttunk már barlangokat, ezek mérete és szépsége egyedülálló volt.

A barlang után következett az úszó falu, ahol nagyon vártuk a kajakozást. Bár csak fél óránk volt, és vezető nélkül kellett eveznünk, ez sem szegte kedvünket. A kajakból teljesen más perspektívából csodálhattuk a sziklaóriásokat, és még egy szikla alatti hasadékon is áteveztünk. Ez a szikla, amely a 200 ezer dongos bankjegyen is szerepel, az öböl és Vietnam egyik jelképe.

A következő napunk a Ngu Lam-hegy meghódításával folytatódott, amely 225 méter magasan emelkedik a környező táj fölé. A liánokkal és sűrű növényzettel borított dzsungelben haladtunk a hegycsúcs felé, és bár a kilátást a szürke, ködös idő korlátozta, maga az út élménye felejthetetlen volt. A csúcson álló kilátót a rozsda már jelentősen kikezdte, de ez is csak hozzátett a hely varázsához – ez Vietnam, nem Európa.

A kajakozás során lakatlan szigetekre eveztünk, felfedeztük a sziklaszirtek között rejtőző lagúnákat, és egy korallokkal teli sekély medren is áthaladtunk. A vízen mozgó szabadság érzése semmihez sem hasonlítható, és miközben eveztünk, a természet apró csodái, például a vízből kiugráló halrajok vagy a vadászó madarak tették még különlegesebbé az élményt.

Habár az időjárás nem volt tökéletes, és a napsütést csak néhány pillanatra élvezhettük, ez a három nap mégis életre szóló élmény marad. A Ha Long-öböl nemcsak Vietnam, hanem az egész világ egyik legkülönlegesebb helyszíne, és örökre emlékezetes marad számunkra.

Megérkeztem Ha Long városába, pontosabban annak újabb, modern részére, hogy azt is magam mögött hagyva végre megpillanthassam a híres nagy hidat. Nehéz szavakba önteni azt az érzést, amikor minden erőfeszítésed után eljutsz a kitűzött célhoz. A jutalom egy lenyűgöző látvány volt: a hídról letekintve meseszép panoráma tárult elém. A tenger végtelen kéksége, a partot csipkéző, elképesztő formájú hegyek, a hatalmas és kisebb teherhajók, valamint a porszemnek tűnő halászbárkák harmonikus képe egészen lenyűgöző volt. A híd, amely közel 100 méter magasan ível át a tájon, méltó volt a napi célponthoz. Innen már minden más csak ráadásnak számított.

A híd túloldalán leereszkedtem a kiépített partszakaszra, és megkezdtem a szállodák véget nem érő sorának felfedezését. Egyértelmű volt, hogy ezek az épületek a nyugati turisták és a vietnami új gazdag réteg igényeire épültek – szó szerint. Itt már egyre több turistával találkoztam; míg az elmúlt bő egy hét során alig láttam külföldit (leszámítva egy thaiföldi biciklistát), itt szinte minden sarkon ötösével jöttek szembe.

sz. b. fotója

Kevés alkalommal voltunk olyan szinten idegesek utazás közben, mint a Ha Long-öböl előtti napokban. Tartottunk attól, hogy elrontjuk – hogy hiába hajózunk Délkelet-Ázsia egyik legelbűvölőbb térségében, a körülmények meghiúsítják, hogy valóban élvezni tudjuk a látványt és a pillanatot. Aggodalmunkat nem kis részben táplálták azok a magyar ismerőseink, akik már jártak itt, illetve az utóbbi hónapokban megismert utazók, akik szinte kivétel nélkül ugyanazt mesélték Halongról: valóban gyönyörű, de az itteni őrület elviseléséhez nem árt némi lelki edzettség.

Már-már kezdtük azt hinni, hogy talán velünk van a gond, de végül – ahogyan Vietnamban szinte mindenhol – itt is egészen kiválóan éreztük magunkat. Amikor megérkeztünk az öböl mentén sorakozó hajók kikötőjéhez, a folyamatosan terjeszkedő Ha Long nevű városkába, azért egy pillanatra meginogtunk. Az összevissza hömpölygő hajó- és embertömeg még Angkor és a bangkoki Khao San utca után is letaglózóan hatott. Az árbócok rengetege sok horvát tengerparti kikötőt is elhomályosított, a lökdösődő bel- és külföldi turisták pedig egy közepes méretű Tesco-parkolónak megfelelő területet töltöttek meg a buszaikkal.

Mi voltunk az elsők a kikötőben, és alig három perc elteltével már a fedélzeten ülve elmélkedtünk arról, hogy bár errefelé nem ritka, hogy az embert alaposan megvezetik, nem olyan lehetetlen vállalkozás minimalizálni ennek az esélyét.

A Ha Long-öböl – akárcsak Vietnám többi tája – csak lassan és viszonylag költségesen járható be, ha az ember el akarja kerülni a szervezett tömegtúrákat. Ráadásul a helyi közlekedési maffia pimaszsága miatt acélos idegrendszerre is szükség van. A legegyszerűbb – és legolcsóbb – opció a közeli Hanoiból induló csoportos utak valamelyike. Ezekből legalább húszezer akad, és ez még óvatos becslés. A legtöbbjük irreálisan sokat ígér kevés pénzért – és természetesen soha nem váltják be az ígéreteket. A jobbik esetben csak túlzsúfoltság, lehúzás és siralmas szolgáltatás várja az embert, rosszabb esetben a panaszos turistát a végén még jól meg is leckéztetik.

Mi szerencsére elkerültük ezt, és szeretnénk is megosztani, hogyan. Mindössze tíz percet töltöttünk egy internetkapcsolattal rendelkező számítógép előtt, hogy kiderítsük, mi a legjobb választás. Már a második percnél tartottunk, amikor világossá vált, hogy háromféle túratípus létezik: a túlságosan olcsó, amelynél borítékolható a csalódás; a túlárazott, amit nem engedhettünk meg magunknak; és a középkategóriás, ami mintha ránk lett volna szabva. Az ötödik percre azt is megtudtuk, mely utazási irodákra zúdulnak az elismerő szavak az internetes fórumokon, a hátralévő időben pedig már csak a pontos árakat és elérhetőségeket böngésztük.

Végül a Vega Travel nevű iroda mellett döntöttünk, akiket a saját tapasztalataink alapján is jó szívvel ajánlunk bárkinek – akkor is, ha történetesen nem húsz méterre laknak az irodától, mint mi. Érdemes odafigyelni, hogy valóban a hivatalos irodát keresse fel az ember, mivel Hanoi óvárosában több száz utazási iroda működik ugyanazzal a névvel, és a leleményesebb csalóknak még weboldala is van.

Mi a két napos, egy éjszakás túrát választottuk, fejenként 60 amerikai dollárért. Ez az ár magában foglalta a hajózást, a légkondicionált, fürdőszobás kabinos szállást a hajón, négy étkezést, a belépőket, a tengeri kajakozást, valamint a Hanoi és Ha Long közti oda-vissza transzfert. A sörön kívül tehát mindenről gondoskodtak. A remény először akkor kezdett pislákolni bennünk, hogy tényleg nem fognak átverni, amikor a kisbuszunk alig tíz perc késéssel gördült be a megadott helyre, és tényleg nem voltak benne többen, mint tizenkét fő – ahogy azt az iroda munkatársa előző nap többször is nyomatékosította. Sőt, velünk együtt mindössze heten voltunk, ami először aggodalomra adott okot, mert hallottunk már olyanról, hogy a kis létszámú csoportokat egyszerűen összeterelik. Szerencsére ez elmaradt.

Az út során csak egy kötelező megálló szerepelt a programban: egy ajándékbolt, amelyet a „WORKSHOP OF HANDICAPPED CHILDREN” felirat díszített, és ahol borzalmas kínai műanyag tányérokat árultak 15 dollárért. A parkolóban szemügyre vehettük, milyen az, amikor valaki a lehető legolcsóbb megoldást választja – zsúfolt, agyonterhelt, túlzsúfolt buszokban érkeztek a pechesebb utasok. Ez újra megerősített minket abban, hogy a középkategória felé billen a mérleg.

A tengerbe végül nem ugrottunk be – részben a helyenkénti szennyezettség, részben a szokatlan hűvös idő miatt, ami hónapok óta tartó izzadás után kifejezetten üdítően hatott. Inkább csak ücsörögtünk a hajó tetején, élveztük a panorámát és örültünk annak, hogy minden ennyire rendben van. Utoljára akkor éreztük ennyire magabiztosnak magunkat, amikor egy minibusz szinte nevetségesen olcsón és meglepően gyorsan vitt el minket Észak-Laoszból Vientiane-ba – pontosan úgy, ahogyan ígérték.

A programban két fő elem szerepelt. Egyfelől egy rövid séta egy teljesen jellegtelen barlangban, amelynek fő attrakciója egy vörös fénnyel megvilágított, izgalmi állapotú férfi nemiszervre emlékeztető cseppkőképződmény volt – a közérthetőség kedvéért. Másrészt egy másfél órás tengeri kajakozás, amely során barlangokon át, be és ki evezgettünk. Ezt a sportot korábban soha nem próbáltuk, és bár előre figyelmeztettük útitársainkat, hogy a magyar nép valószínűleg genetikailag alkalmatlan a kajakozásra, az is gyorsan kiderült, hogy még a legelszántabb edző sem tudna belőlünk bajnokot faragni. A bénázás ellenére is nagyszerű élmény volt.

Tömeg csak a barlangnál és éjjel a tengeren akadt, amikor minden hajó ugyanazon a helyen horgonyzott. Másnap hajnalban, egy teljesen elhagyatott kis öbölben hajókáztunk, és a félhomályban a hegyekre bámulva olyan csendes és meglepő élményben volt részünk, amilyet ebben a sokat vitatott Ha Long-öbölben álmunkban sem reméltünk volna. Annyira elégedettek voltunk, hogy a túra végén kicsit sajnáltuk is, hogy nem a három napos, két éjszakás változatot választottuk.

R. Gyuri fotója

A Ha Long szó vietnámiul ‘leszálló sárkányt’ jelent. A helyi legenda szerint, a 19. század végén, mikor Vietnám elkezdett egy önálló országgá fejlődni, meg kellett küzdeniük a külső behatolók ellen. Az istenek ezért egy sárkánycsaládot küldtek, hogy segítsenek megvédeni az országot. A sárkányok ékszereket és jádeköveket okádtak, amik szigetekké alakultak át az öbölben, mintegy falként szolgálva a betolakodók ellen. A varázslat közben hirtelen sziklahegyek emelkedtek ki a tengerből az ellenség hajói előtt, ezáltal a hajók a szikláknak, illetve egymásnak ütköztek. A csata megnyerése után a sárkányok úgy döntöttek, ebben az öbölben fognak tovább élni.

2012 -ben a New 7 Wonders Foundation a Ha Long Bayt hivatalosan a világ hét új természeti csodája közé sorolta, nem hiába! Kihagyhatatlan látnivaló Vietnámban, ráadásul Hanoiból csupán 3 óra alatt itt vagyunk.

Ha szeretnénk, van lehetőség egy hajón megszállni és a gyönyörű tájképre ébredni, de ha kevés az időnk, akkor Hanoiból több egynapos út is indul ide. A program keretén belül tudunk kajakozni, fürdeni a tengerben, illetve egy kilátóhoz is felsétálhatunk, ahonnan szuper látvány tárul elénk. Akár egy, akár több napra, de mindenképpen látogassatok el ehhez a vietnámi látnivalóhoz az utazásotok során! (2022) forrás