ÚTIKRITIKA.HU / Hoi An

Hoi An óvárosa az UNESCO kulturális világörökség része. Rendkívül közkedvelt a turisák körében, joggal. Színtiszta romantika, lampionok, riksák, hajók, hidak, templomok, folyó. Mindez egy kis, koncentrált területen, ami könnyedén gyalog bejárható. És 10 km-en belül homokos strand, rizsföldek, faluk.

Tetszett&Nem tetszett

Tetszett

1. Szervezett bicaj túra (15 euró) a rizsföldeken át

2. Hogy az óváros autómentes

3. Érthetővé vált, hgy miért olyan nagy turistás sláger ez a város.

4. Sétálós távolságok

5. An Báng Beach

6. Biciklizés. Akár a strandra is, közben príma rizsföldeket lehet látni.

7. Főzőiskolák

8. Minden utcában van egy-két templom és minden utca egyik végén a csatorna.

Nem tetszett

1. Hoi An óvárosában a folyóparti korzón a tömegözönben a sodródás egy idő után fárasztóvá vált.

2. A My Son kirándulás kicsit csalódás volt

3. Amikor a Grab fuvart éppen rendeltem a telomon, a taxisok pofátlanul belenéztek.

4. Hotelünk (Mulberry Collection Silk Village) kerti tóiban az nap 24 órájában folyamatosan ugató hangot kiadó békák miatti bosszankodás

5. Az óvárosi fedett éjszakai piac nem kellemes, a kifőzdés nőcik túl erőszakosak.

6. Esti tömeg, nagyon lehúzós éttermek, árusok

Kriszta fotója

Vélemények

,, Hoi An sokkal csendesebb és nyugodtabb, mint a vietnámi metropoliszok: habár itt is sok motoros cikázik az utakon, a közlekedés mégis egy kicsit biztonságosabb, mint például Hanoiban. Ráadásul a szálláshelyeken nagyon figyelnek arra, hogy minden flottul menjen, és az utazók szívesen terjesszék Hoi An jó hírét – a programokra és a workshopokra taxikkal hozzák és viszik a turistákat, nehogy elvesszenek útközben. Nem csoda, hogy amikor az utazó megérkezik Hoi Anba a hektikus Hanoiból vagy Ho Chi Minh-városból (vagyis az egykori Saigonból), örül, hogy megpihenhet, ellazulhat és egyszerűen élvezheti az életet.

Hoi An óvárosának zamatát azok az épületek adják, amiket több száz éve a kereskedők, illetve a kereskedőkből álló közösségek emeltek.

Hoi An szerencséje, hogy az építészetét meghagyták régi formájában, nem modernizálták, és stratégiai harcokat sem vívtak Hoi Annál egyik háborúban sem. Ennek köszönhető, hogy régi történelmi épületei közül sok épen maradt, óvárosa pedig a világörökség része lett. Valóban elvarázsoló a szűk utcákon, az okkersárga házak, a házakra és fákra aggatott színes lampionok között sétálni. Gyönyörű műemlékekbe lehet botlani lépten-nyomon, az út szélén pedig bambuszkalapos nénikék ülnek vagy épp sétálnak jellegzetes, vállra vethető bambusztartóikkal, és gyümölcsöt árulnak.

(2019)" forrás

"Hoi An szívem csücske azóta, amióta először voltam itt, a helyzet most sem változott. Szentendre-szerű kisváros portugál, holland, kínai, japán beütéssel ugyanis ezek a nációk kereskedtek itt évszázadokon át. Korábban kikötőváros volt nagy nyüzsgéssel, ma egy porfészek lenne, ha nem lenne ilyen gazdag kulturális öröksége. A belváros szinte összes háza érdekes valami miatt. Kikötőváros funkciója megszűnt, időközben folyója, a Thu Bon feltöltötte, így a tengerpart jelenleg 5 kilométerre található." forrás

Hoi Ant a szépségéért keresik fel a turisták. Szerintem ilyen szép és hangulatos város nincs is egész Vietnámban. Az érintetlen óváros egy-két óra sétával könnyedén bejárható, és a gyönyörű okkersárga régi hagyományos házak, kínai templomok, kávézók és teaházak annyira fotogének, hogy folyamatosan fényképezné őket az ember. Szépséges bőrárut, selyemruhát, képeket, kerámiát áruló takaros bolt található a patinás házak földszintjén. Rengeteg látnivaló van az óvárosban. Leghíresebb a Japán híd, ott jártunkkor éppen felújítás alatt állt, de a legtöbb híres hagyományos épületet és templomot, köztük a Ba Mu templomot felkerestük. De az igazi csoda és látványosság este veszi kezdetét, amikor a várost több ezer lampion világítja meg. A folyón színes lámpásokkal, lampionokkal kivilágított csónakok úszkálnak.

Mintha több millió szentjánosbogár lepné el a várost. Hogy a folyóról láthassuk a fényeket, mi is beszálltunk egybe egy sétaút erejéig. Az utcák tele vannak sétáló emberekkel, a mi kis szigetünk fő utcája, amelyet három híd is összekötött az óvárossal, ajándékárusokkal, kifőzdékkel, palacsintázókkal. Ilyen sokszínű ételkínálatot nem sok helyen láttam, a hatalmasra nőtt békacombokon kívül kék színű csirkéket, rákokat, tintahalakat, polipokat kínáltak az árusok. És a csodálatos gyümölcsök, amiknek még a nevét sem tudtuk.

Hoi Ant, de Vietnamot sem hagyhattuk el anélkül, hogy- persze a sok fáradságos utazás kipihenése miatt is- ne töltsünk el egy jó fél napot a kínai- tenger partján. A városka legnagyobb és legnépszerűbb strandjára, az An Bang Beachre mentünk, ahol napernyős napozóágyakat lehetett bérelni, és végre be tudtunk menni a hatalmas hullámok miatt csak néhány tíz méter mélységben a sós tengerbe. Barnultunk is egy kicsit, a keresztrejtvényünk is kezdett telni megfejtett oldalakkal, én kagylókat szedtem, és megbámulhattuk a labilisnak tűnő, kerek- kosárcsónakokkal halászni igyekvő helyieket. Többet kellett volna lazulnunk, állapítottuk meg az utolsó nap. Talán legközelebb! (2023) forrás

Kriszta fotója

,, Ha szeretnénk az igazi vietnami hangulatot megtapasztalni, de csak néhány napunk van az országra, akkor a közép-Vietnamban található népszerű óváros, Hoi An tökéletes választás: francia időkből megmaradt, erkélyes épületek, virágzó fákkal teli utcák és szintén rendkívül hangulatos, éttermekkel és kávézókkal teli folyóparti sétány teszi Hoi An-t az egyik leghangulatosabb vietnami kisvárossá. Ráadásul Hoi An annak ellenére lenyűgöző, hogy gyakorlatilag az év minden napján hemzsegnek itt a turisták.

Érdemes tudni, hogy bár Hoi An, s főleg legnagyobb attrakciója, a település óvárosa rendkívül kis területen helyezkedik el (körbe lehet sétálni akár 1-2 óra alatt is), mégis nagyszerűen el lehet itt tölteni néhány napot: magát az óvárost is nagy hiba gyorsan „kipipálni”: UNESCO adatok szerint, több, mint 800 történelmi épület került jó állapotban megőrzésre, melyek közül 18 a turisták számára is látogatható. Emellett egyrészt a néhány kilométerre található strandok is igen mutatósak, másrészt akad néhány érdekes programlehetőség is. Érdemes biciklivel körbenézni a szomszédos Cam Kim szigetén, hogy megtapasztaljuk az igazi vietnami vidéket, s a hoi an-i hajó- vagy csónakkirándulás is kötelező teendőnek mondható. És akkor még szóba sem került a tény, hogy Hoi An egész Vietnam egyik leghíresebb gasztro-turisztikai célpontja. Van itt tehát mit csinálni (és persze enni!), véleményem szerint csak az nem élvezi a Hoi An-ban töltött időt, legyen az egy nap, vagy egy hét, aki nem akarja. (2017)" forrás

,, Hoi An a legszebb kisváros, ahol eddig jártunk. Szuper éttermek, cuki kávézók, lampion boltok. Ottlétünkkor a díszes utcák, épületek, hidak már napközben is pazar látványt nyújtottak, de amint lement a nap, felkapcsolódott a több ezer lampion városszerte, a folyó mentén pedig kívánságlámpások vízre eresztése koronázta meg a napunkat. (2018)” forrás

Már az első benyomás nagyon jó volt, de mi rögtön egy japán étterembe mentünk, ahol egészen finom ételeket ettünk, majd találkoztunk és beszéltünk a tulajjal, akiről kiderült, hogy egy műsort látott a TV-ben, ami alapján kitalálta, hogy ideköltözik, egyébként oszakai. Mesélte, hogy itt teljesen más az élet, nem jobb, mint Japánban, csak más, de ott nem volt igazán boldog, túl sok szabály kötötte az életét. Az extra rizs nem volt egyébként finom nála, az nagyon a helyi ízlést tükrözte, de minden más tökéletesen japán ízvilág szerint készült és erre az országra nem jellemzően a mosdóhelyiség patyolat tiszta volt (a lenti albumban van pár más dolog is, tojásos kávé, helyi Coca-Cola, estére vett rágcsák).

Délután megnéztük magunknak a várost, 120.000 ding-ding-dong egy általános jegy, amin 5 helyre belépni jogosító cetli van, választhatunk vagy 14 közül, mindenki aszerint, hogy mire kíváncsi inkább. Egy tipp: van egy japán híd Itt, ha nyugat felől közelítünk, kérnek jegyet, de ha kelet felől, az amúgy japán negyed felől (kereskedőváros volt ez a hely), akkor nem.

Amúgy sajnos több helybe belenyúltunk, ami semmi extra sem volt, inkább a templomokat, gyülekezőhelyeket javaslom megnézésre, mert a régi házak eléggé… uncsik és főleg bolt van bennük. Na most belépőt fizetni azért, ahol amúgy is pénzt költenék, nem menő. forrás

Odajutás

Hoi An megközelíthető például busszal vagy vonattal Hanoiból (és ugyanúgy délről Ho Chi Minh-ből is). Figyelem, Hanoiból 17 óráig tart az út! Ennél jóval rövidebb idő alatt lehet elérni a szomszédos Da Nang várost belföldi repülőjáratokkal, fapados áron (mi pl. Vietjettel repültünk). Transzfer könnyedén szervezhető Da Nang repteréről Hoi Anba, akár a már lefoglalt szálláshelyen keresztül. Az is megtalálja a neki tetsző opciót, aki inkább az idejével, és az is, aki inkább a pénzével takarékoskodna. (2019) forrás

innen Da Nangba fel lehet jutni 240-300.000 között, a miénk 250.000 volt. (2018)

Közép-Vietnam éghajlata

Az ősz és a tél inkább csapadékos és hűvös, a tavasz és a nyár száraz, fokozatosan melegszik az idő a nyári hőségig. Szeptembertől novemberig, akár decemberig tart az esős évszak, a sok csapadék mellett ekkor a tengerparton tájfunokra is kell számítani. Nyáron gyakori a 35 fok, májustól kezd 30 fok fölé kúszni a hőmérő higanyszála. Télen 20 fok körül van, de találkoztam olyan utazóval, aki télen járt Hoi Anban, és hűvösnek találta az időt. Február és április között se sok csapadék nincs, se meleg – ez az időszak kiváló lehet a kirándulásokhoz –, májusban és júniusban már megérkezik a strandidő. forrás

Szállás

Ajánlott hotelek:

2 csillagos: Quynh Chau Homestay,

3 csillagos: Thuy Duong III.

4 csillagos: Hoi An Ancient House Village Resort ,

5 csillagos: Palm Garden Beach Resort ,

Silk Sense Hoi An Mindenhol mesés, öt csillagos értékelés. 86 szobás (24 superior, 5 family room) 4*-os resort, minden szoba folyóra néző erkéllyel. Co Co folyóparton, 5 percre a tengerparttól és 10 percre a városból. 2 privát tengerparti része van. City shuttle bus, minibár, masszázs az árban. Van egy nagy kertje (organic garden), az itt termő növényekből főznek, és cooking classt is tartanak.

Hoi An Silk Marina Resort&Spa 4* hu Bon folyóparton, sétatávolságra a Hoi An-i japán hídtól, az óvárostól és az éjszakai piactól. Danang Marble Mountain, My Son és Hue városnéző tourt is szerveznek.
Little HYPERLINK " Butikhotel lánc Hoi Anban. 5 hotel, három 4*-os, kettő 5*-os. A 30 szobás Little Boutique 4* FIT-nek, 103 szobás Little Beach 4* GIT-nek, 49 szobás La Residenciát 4* FIT+kisebb csoportnak ajánlják.

Közlekedés

Taxi

Állandó, folyamatos feszkó. Bekapcsolja az órát, de a többszörösét kéri. Megalkuszunk, utána próbálja módosítani. Persze felfelé. De a kedvenc: "azért 50000.-, mert ez egy nagy autó". Aha. Nem mondod? Nagyon lenyúlós társaság.

Grab

Talán a legjobb. És, ha az ember talál egy rokonszenves, angolul beszélő sofőrt, vele már érdemes külön programokat csinálni. Grabon persze lehet motoros utat is kérni, olcsóbb is, de külföldiből inkább csak egy fő üljön a grabos mögé.

Bicaj

Főúton inkább ne. A bicajos nem ember, ahogy a gyalogos sem. Akkor már inkább a

Motor ajánlott. Mindenhol bérelhető, kicsi, 10-15 kilométeres távolságokra tökéletes.

Busz

Állítólag létezik tömegközlekedés. Nem sikerült rájönnünk, onnan, hová és mikor megy a busz. Elengedtük.

Sok turistát lehet látni kerékpáron - Kriszta fotói

Riksa

Egyszer mindenki kipróbálja.

Két európai méretű embernek egymás mellett ülve túl szűk - Kriszta fotója

Folyami sétahajók

Kriszta fotói

Étkezés

A teljes étkezési spektrum elérhető, utcai árustól nagyon elegáns étteremig, kinek-kinek a saját igényei szerint. A folyóparton, a nagyon turistás részben töbször sikerült kifejezetten finomat enni, kellemes meglepetés volt.

Kriszta fotója

Éppen vágja az ember a mangót a palacsintámhoz - Kriszta fotója

,, Ami kihagyhatatlan gasztronómiai élmény: a Bánh Mi Phuong nevű helyen fantasztikus vietnámi szendvicset, azaz bánh mit készítenek. Valószínűleg a szendvicsbe tett szószban van a titok, mindenesetre egy nemzetközi gasztroceleb is csodájára járt (a helyen kinagyítva látható az arról készült fotó, hogy a celeb épp megkóstolja a szendvicset, és szinte a paradicsomba száll). A szendvics nagy és tápláló, személyes kedvencem az avokádós-tofus, amibe friss mogyoróvajat is tettek. Cím: Phan Chau Trinh 2B. (2019)" forrás

Étterem délelőtti ürességben - Kriszta fotója

Vásárlás

A város a sok turista miatt tele van ilyen-olyan minőségű népi gagyit áruló boltokkal. Vannak köztük nagyon hangulatosak, az otthoniak ajándékait remekül meg lehet itt venni. Vagy saját részre némi ruhaneműt, bőrtáskát. Festményt, szobadíszt.

A városban kártyával fizetni nagyon kevés helyen lehet, de van sok ATM. Amúgy az egész országban felszámolnak kártyás fizetéseknél 3-3,5% felárat, illetve a pénzfelvételnél nem csak a saját bankunk húz le, az otthoni, hanem a helyi is levon kb. 50.000 dongot alkalmanként, ezért érdemes többet felvenni egyszerre (viszont a maximális felvehető összeg 3 millió, ami hát nem sok, bár itt pár napra elég, kb. 36.000.-Ft. (2018) forrás

Nem nagy meglepetése, de a túl jól kinéző butikokban jellemzően drágán is kínálják a portékát.

Hoi An arról híres, hogy méretre lehet varratni ruhát. A szálláshelyen érdemes tájékozódni arról, melyek a legjobb szabóságok, és akinek a poggyászába fér még, személyre szabottan gazdagíthatja a ruhatárát. forrás

Kriszta fotói

,, Utunk a helyi piacon keresztül vezetett az óváros színes, lampionos, romantikus házai közé. A piacon ismét nagy volt a forgatag és itt is találkoztunk több olyan gyümölccsel vagy zöldséggel amit sosem láttunk. Azt megtudtuk, hogy a helyiek keveset főznek a sok munka miatt és inkább ilyen helyi kifőzdében esznek. A furcsa (nekünk), hogy reggelire is eszik a pho levest és társait. Ezt azért nem fogadja be a mi kis gyomrunk.

Hoi An Vietnam ékszerdoboza számunkra eddig, ami egy több száz éves vízi kereskedőváros. A hely tele van jobbnál jobb bőr és selyemüzlettel. Azt írta több könyv is, hogy aki nem akar vásárolni az is fog itt. És ez így is lett. Balázs nem az a vásárlós fajta de megtetszett neki, hogy itt 1 nap alatt a lábáról levett méret után bőrcipőt csinálnak neki. Így gazdagodott 2 új gyönyörű bőrcipővel és nem is kellett egy nap hozzá elég volt fél. Miután az ember kiválasztja milyen típust szeretne, el kell dönteni a temérdek bőr közül melyiket szeretné és milyen színben. (Nem egyszerű választás) Én 3 táskával gazdagodtam…. a hely hiánya miatt választanom kellett cipő és táska között. (2018)" forrás

Lehet ismerkedni általunk még nem ismert gyümölcsökkel is. - Kriszta fotója

Nappali utcai piac az óvárosban - Kriszta fotója

Egyéb hasznos információk

1. Sok szálláshelyen részt lehet venni ingyenes főzőkurzuson, ahol a vietnámi konyha egy-egy fogásának csínját-bínját tanítják meg. Ez kellemes délutáni program lehet a délutáni szieszta után.

2. A szálláshelyeken lehet bérelni biciklit, és bringás kirándulásokra indulni a környékre. Előfordul, hogy a hostel, homestay is szervez ilyet (én például ilyen csoportos biciklikiránduláson vettem részt, ahol felkerestünk egy családi szentélyt és helyieknél elkészítettünk egy egyszerű vietnámi ételt) – szintén remek félnapos program. Sárguló rizsföldek az út mentén (augusztus végén épp aratás előtt vagyunk), kedélyesen kérődző vízibivalyok. Igazi vietnámi vidéki idill. A biciklis kirándulások kedvelt úticélja például a várostól pár kilométerre fekvő Tra Que falu.

3. Habár Hoi An ma már nem közvetlenül a tengerparton fekszik, néhány kilométerre elérhető a tenger, és több strand is található itt. Akár egy biciklitúra végcélja is lehet a beach.

4. A fotózás szerelmesei szép portrékat készíthetnek a helyi bambuszkalapos gyümölcsárus nénikről, de figyelem! Az itteniek már rájöttek arra, amire Hanoiban még nem: hogy a vietnámi nőknek nem a portékájuk érdekes, hanem ők maguk. Ezért kizárólag pénzért hagyják magukat fotózni.

5. Hoi Ant jó szívvel ajánlom digitális nomádoknak, egyszerű oknál fogva: ahogy írtam, nagyon sok tartalmas félnapos program közül lehet választani, a nap megmaradt felében pedig a munkáé lehet a főszerep. Könnyen megtartható a munka és az élvezetek közötti egyensúly – az utazó úgy érezheti, minden napra jut kikapcsolódás, de közben marad tér a munkának is.

Ráadásul Hoi An nyugodtabb, nem annyira túlingerlő és zajos, mint például Hanoi, így nem fárad el a háttérzajok miatt az idegrendszer. Hab a tortán, hogy tapasztalataim szerint Vietnámban jó színvonalú a wifi.

Ha digitális nomádként érkezel Hoi Anba, azt tanácsolom, ne rögzítsd előre a továbbutazásod időpontját, hogy legyen elég napod a munka mellett is kiélvezni a programokat. Itt végre szusszanhatsz, megpihenhetsz kicsit a helyváltoztatások között.

(2019) forrás

Látnivalók

,, Az óvárosban 18 kisebb-nagyobb műemlék épület és múzeum található. Ezek meglátogatásához olyan jegyet lehet vásárolni, amivel 5 épület tekinthető meg, és a jegy napokig érvényes. Habár a város építészete igazán megkapó, a műemlékek felkeresése fél napnál többet nem vesz igénybe. Ha az ember eltölt némi időt a piacon, elnézelődik, mi mindent árulnak a boltokban, és megiszik egy kávét vagy egy finom gyümölcslevet, akkor is maximum egynapos program Hoi An. Ám a turizmusban részt vevő vállalkozások el tudják érni, hogy az utazók 4-5 napig vagy akár egy hétig is tartalmas programokat találjanak maguknak, és ne akarjanak innen továbbmenni. (2019)" forrás

Folyópart

Kriszta fotói

Ugyanezen a hídon este totál tömeg - Kriszta fotói

Óváros

Kriszta fotói

,, Esténként Hoi An óvárosában kivilágítják a színes lampionokat, és élettel telik meg a város. A folyón műanyag lótuszokkal megvilágított csónakokban lehet csónakázni, és az esti piacon alkudni lehet egy szép termékre vagy finom falatokra. A vendéglátóhelyekről lágy zene szűrődik ki az utcára, nők sétálnak elegáns vietnámi viseletben. Szinte egy ázsiai film vagy japán animációs film szereplőinek érezhetjük magunkat. Nagy a nyüzsgés a szűk utcákon és a hidakon, alig fér el a sok korzózó." forrás

A Japán fedett híd

Kriszta fotói

An Bang Beach

A turisták körében roppant népszerű strand Kriszta fotói

A monokini tolerált a 90 százalékban európaiak és ausztrálok által frekventált strandon. - Kriszta fotója

Da Nang annyira közel van, hogy a strandról lehet látni magas épületeit - Kriszta fotója

Van nyugis partszakasz is, de ott nincsenek szolgáltatások - Kriszta fotója

Finom a föveny, de itt-ott ügyelni kell a kagylódarabokra - Kriszta fotója

Bambuszból szőtt kosárcsónakok (basket boats)- Kriszta fotója

Kirándulások a környékre

Falusi élet&rizsföldek

Hoi An peremén a centrumtól akár gyalogtávolságra vannak rizsföldek, falusi miliő. A rizsföldeket itt-ott keskeny betonút keresztezi, s turisták is bicajoznak rajtuk.

Manuális öntözőrendszer - Kriszta fotója

Feltételeztük, hogy a közvetlenül a rizsföldek mentén álló elegáns házak tulajdonosai nem maguk a földművesek. Kriszta fotója

Hue

Aki elmegy Hoi Anig, Huét se hagyja ki. Hue Vietnám utolsó uralkodódinasztiája idején, a Nguyen császárok alatt, 1802–1945 között az ország fővárosa volt. Remekbe szabott épületek találhatók itt, elsősorban a rengeteg épületet számláló császári palotaegyüttes, ahol órákon keresztül lehet sétálni és csodálni a keleti építészet remekbeszabottságát.

Szerveznek ide egynapos túrákat is Hoi Anból, de saját szervezésben is könnyen megoldható egy kirándulás, ugyanis indítanak a turistákat kiszolgáló buszjáratokat. "forrás

Da Nang

,, A közeli Da Nang város is megérhet egy napot. Da Nang ma felkapott nyaralóhely 25 emeletes szállodákkal, fancy sky barokkal, homokos tengerparti strandokkal. Főleg a dél-koreaiak jönnek ide szívesen vakációzni, de feltételezem, tehetős kínaiak és oroszok is megfordulnak itt (már csak a földrajzi vonzáskörzetből adódóan). Azért kedvelik sokan Da Nangot, mert egymás mellett található itt tenger és hegy, harmonikusan lehet elegyíteni a strandolást az aktív pihenéssel. A városon átutazva azt is láttuk, hogy a pénzszórásra kiváltképp alkalmas lehet. (2019)" forrás

My Son

A belépőjegy felnőtt külföldieknek: 140,000 dong, ami kb. 2400 HUF. Az árban benne van a parkon belüli ingajárati járműn (shuttle) való közlekedés is 3 km. szakaszon.

,, Felesleges Angkorhoz hasonlítani. Attól látványosságban erősen elmarad. De vietnami kulturális turizmus, és az itteni hindu örökség viszonylatában értékes látnivaló, és hát UNESCO világörökségi helyszín. Kellemes kirándulás volt Hoi Anból, és élveztük a romok csodás természeti közegét. Nyilván, mint oly sokan, mi is bosszakodtunk azon, hogy az amcsik a vietnámi háborúban lebombázták e csodás építmények javát, de a francia gyarmatosítókat is átkoztuk, amiért gaz módon levágták a szobrokról a fejeket, hogy a Louvre-ban mutogathassák. (Aji, 2023)

Kriszta fotói

Félnapos kiránduláson lehet felkeresni az egykori Champa Királyság spirituális központját is. A My Son nevű helyet (ejtsd: mí szon) „kis Angkorvat”-nak is becézik, nem hasraütésszerűen és turizmusnövelésből, hanem mert az épületek egyes motívumai és az építés ideje megegyezik a kambodzsai nagytestvérével.

My Son egyébként azt követően, hogy a chamok nagyrészt kiszorultak erről a területről a 15. század elején, és nem végeztek többé itt szertartásokat, évszázadokig elfeledetten pihent az erdőben, már a helyiek sem emlékeztek a létezésére. Szép lassan benőtte a dzsungel. Egészen a századfordulóig, amikor a franciák felfedezték, annak mellékhatásaként, hogy éppen kiaknázták az akkor Indokínának nevezett terület javait. A harmincas évektől elkezdték feltárni (például két Siva-szobor feje akkor került át innen a Louvre-ba, ahol ma is megtekinthető).

A franciák adják vissza a fejeket Vietnámnak! - Kriszta fotója

A folyamat megakadt, amikor a franciák is kiszorultak erről a vidékről. A vietnámi háború majdnem megpecsételte az egykori szakrális épületegyüttes sorsát: az amerikaiak szétbombázták az ősi templomokat, mert úgy vélték, itt rejtőznek a vietkongok, azaz a vietnámi kommunisták. Az épületek kétharmada odalett (a 70-ből 25 maradt állva), és ma is látni olyan részeket, amelyek romba dőlve szanaszét hevernek a bombázás után, a kijelölt turistaútról pedig nem szabad letérni, mert a területet még mindig nem tisztították meg a bombáktól. (Hoi Anból szerveznek ide túrákat, érdemes a szálláshelyen érdeklődni.) forrás

Kriszta fotói

Ezek a téglák már a rekonstruálás eszközei , de jól mutatnak. - Kriszta fotója

Háttér

,, A Dél-kínai-tengernél fekvő város az 1500–1700-as évek között egyre nagyobb befolyással rendelkező nemzetközi kereskedelmi központ volt: kínai, japán, indiai, thai, holland, spanyol és portugál kereskedők cirkáltak itt, bonyolították üzleteiket, építették vagyonukat. Az 1700-as években a kínai és a japán kereskedők egész Délkelet-Ázsia, sőt akár egész Ázsia legfontosabb kereskedelmi kikötőjének tartották; a térség kerámiakereskedelmének kikerülhetetlen csomópontja volt (a várost ekkoriban „Hai Pho”-nak nevezték). A kínaiak és a japánok minden évben a tenger felől fújó szelekkel érkeztek, hónapokat töltöttek a városban, majd amikor a szél megfordult, és a szárazföld felől kezdett fújni, visszahajóztak szülőhazájukba. Sokan közülük távollétük idejére a helyiek közül fogadtak fel képviselőt, aki ügyeiket intézte helyettük. forrás

Olvasmányos linkek

"Hoi An volt Vietnam fő kikötője és kereskedelmi központja a 17. és 18. században – kb. 100 km-re van délre Hue várostól. Reggel fél 9-kor indultunk, utunk szinte végig a parton haladt – kivéve egy szerpentines szakasz, ami egy 500 méter magas hegyen ment keresztül. Útközben megálltunk Da Nang városban – Vietnam 3. legnagyobb városa – megnézni a Cham múzeumot. Itt található több Hindu szobor, a legrégebbi a 8. századból. A szobrok nagy része My Son-bol (Cham civilizáció vallási központja) származik. Hoi An óvárosa 1999-ben lett a világörökség része, autók egyáltalán nem hajthatnak be – de robogósok azért dudálva közlekednek. A belváros nagyon hangulatos – több nemzetségház is található, amik egyedi építészeti stílusok alapján épültek a 17. és 18. században.

Mindegyik szimmetrikus és a terület hátsó épületében található az oltár. Az óvárosban található a japán híd is, amit közösen építettek a Japánok és a Kínaiak a 17. század elején.

Volt szerencsénk megnézni egy helyi előadást is - tradicionális zene és tánc. Hoi An úgyszintén világszerte híres a varrodáikról - így szinte mindegyik sarkon található egy varroda. Mivel az idegenvezetőnk rokonának is van, így nem kellet alkudozni az árból, elsőre korrekt árat mondtak. Katalógusból kiválasztottuk a stílust, majd külön az anyagot és másnap reggelre már kész is voltak. Nagyon szépen dolgoztak és az anyag is kiváló minőségű. 1 öltönyért, 3 ingért, 2 kosztümnadrágért és egy ruháért fizettünk kb. 150 eurót." forrás

"Hoi An gyönyörű kisváros a folyó környékén liliputi, kínaias házikókkal, kínai templomokkal, pagodákkal és nagyon helyes vendéglátóipari egységekkel. Dél körül itt is kitör a szieszta, és akkor ugyan nem zárnak be, de a személyzet diszkréten hátravonul és lefekszik a földre terített gyékényre hunyni egyet, míg a vándor táplálkozik.

Hoi An nagyon elturistásodott, ennek megfelelően az árusok többsége fehéreket hülyének néző, szemét módon lehúzó kategóriába tartozik. A gyümölcsöket is olyan horror áron akarták adni, hogy inkább nem vettünk semmit. Azt utálom ebben, hogy az van az arcukra írva, hogy fizess pénzeszsák. Anyátok... - ez van az én arcomra írva, de ha nem vagyok teljesen érthető és megy tovább a molesztálás, akkor ezt audiovizuálisan is igyekszem tudatni. Találkozunk azért rendes emberekkel is, nemcsak kufárokkal. Szeretik ismeretlenek megkérdezni, hogy honnan jöttünk, segítőkészen útba igazítanak, szóval azért nemcsak bosszankodásból áll a napunk még akkor sem, ha előszeretettel írok ezekről. Nem felejtem el annak az öregúrnak az arcát, aki sétabottal ment Hue-ben a folyóparton és rám köszönt, hogy bon soir Madmoiselle és úgy mosolygott hozzá, mint egy kolduló buddhista szerzetes. Az egy más kérdés, hogy engem kisasszonynak nézni minimum súlyos látászavarra utal." forrás

.

Kriszta fotója

"Hoi An-t színes házai, villái és (legfőképp) varrodái tették kedvelt turistacélponttá. Hires márkák katalógusaiból válogathat magának az érdeklődő, s egy nap leforgása alatt bármilyen anyagból bármilyen ruhadarabot megvarrnak a helyi "tűforgatók" - persze jóval olcsóbban, mintha az eredeti árut vásárolnánk meg. A málló falú villácskák alkotta, hangulatos központból ugyan tiz perc alatt ki lehet jutni... -azon városrészbe, ahol már vietnami vietnaminak árul a piacon- a központ meseházai nehezen engedik a látogatót. Órákig sétáltunk a szuveníresektől övezett kis utcákon, a csónakok szelte folyó mentén, az elhagyatottnak tűnő buddhista templom kertjében, a japán fedett híd (Chua Cau) körül.

Gyalog indultunk el a belvárosból, hogy idővel fuvart szerezve jussunk el My Son több száz éves romjaihoz. A helyi motorosokon kivül azonban más nem igazán járt arra és buszt sem találtunk. A város szélén, falusias környezetben baktattunk, mikor végre feltűnt egy autó és intésünkre meg is állt. A sofőr és két belga utasa My Son-hoz igyekeztek és felajánlották, hogy megosztva a költségeket velük tarthatunk.

A bejárattól aszfaltozott út indul a dzsungelbe, melyről azonban le lehet térni, megajándékozva így magunkat a dzsungeljáró felfedezők a felfedezés pillanatában érzett, izgalommal és gyermeki kíváncsisággal fűszerezett örömével, amikor is hirtelen régmúlt idők romjaira bukkanunk. Hosszan sétáltunk a kövezett ösvényeken, a patakokon áthidaló, kis kőhidakon a dzsungelben, ill. néhol a telepített fasorok mentén, újra és újra kisebb-nagyobb romokra bukkanva, melyek oly' időtállóan hirdetik a hindu vallást, ill. - temetkezési helyszínként - a Champa-dinasztia uralkodóinak halhatatlanságát. Bár a vietnami háború alatt megrongálódtak a templomok, ennek konkrét nyomát nem láttuk. Nem is csoda, hisz a dzsungel már a legapróbb repedéseken is otthagyta jelét, miszerint jogot formál az épületegyüttesre. " forrás

Kriszta fotója

"Hoi An legfőbb vonzereje, hogy jóformán most is úgy néz ki, mint négyszáz évvel ezelőtt. Az egységes városképi hangulatot segíti, hogy kitiltották belőle az autókat, sőt vannak időszakok, amikor még robogóval sem lehet közlekedni a keskeny utcákon. A város ma is abból él, amiből egykor: kereskedik. Árulnak itt selymet, bőrárut, teát, szöveteket, mindenféle zöldséget, gyümölcsöt és halat. A város központjában áll a tekintélyes méretű fedett piac, amelynek másik vége a kikötőre néz, itt garantáltan friss árut kap mindenki. A piacon még bételt is vehetünk, az egyik néni szívesen megteker egy levelet, belerak egy kis mészport, egy helyi diófélét, fahéjat, majd nagyokat sercintve megmutatja, hogyan kell fogyasztani. A hagyományos árucikkek mellett Ho Chi Minh apó képével díszített pólókat, a vietnami háború idején készült klasszikus mozgósító plakátok replikáit, zenei cédéket, miegyebeket is vásárolhatunk.

A város hangulata azonnal magával ragad, ahogy elindulunk az ódon utcákon. Az óvárost belépőjeggyel tekinthetjük meg, ez a jegy azután minden látnivalóra érvényes. Megnézhetünk akár több kínai templomot, részt vehetünk tradicionális kínai zenei és táncbemutatón, de még hagyományos, a bingóra hasonlító játékban is részt vehetünk. A konfuciánus elemekkel átszőtt kínai buddhista templomok itt is, akárcsak máshol Délkelet-Ázsiában erősen kötődnek egy-egy klánhoz: az egy vidékről, például Fucsienből kivándorolt kínaiak külföldön is összetartanak és őrzik gyökereiket.

Bár a kínai hagyományokat még ápolják a városban, a nyelvet már kevesen beszélik, kivéve az idegenvezetőket. A XVI. században még népes kolóniát alkotó japánoknak pedig már csak a hűlt helyét találjuk, őket ugyanis a XVIII. században hazarendelték a felkelő nap országába, miután áruval megrakott hajóikat többször is kalózok támadták meg útban Hoi An felé, és nem volt érdemes fenntartani ezt a kereskedő kolóniát. Az egykori japán negyed bejáratát azonban ma is könnyen felismerjük, oda ugyanis még ma is azon a képeslapokról ismerős fedett japán hídon lehet belépni, amin egykor kereskedőik is jártak. (2015)" forrás