ÚTIKRITIKA.HU / Hoi An

Hoi An óvárosa az UNESCO kulturális világörökség része. Rendkívül közkedvelt a turisák körében, joggal. Színtiszta romantika, lampionok, riksák, hajók, hidak, templomok, folyó. Mindez egy kis, koncentrált területen, ami könnyedén gyalog bejárható. És 10 km-en belül homokos strand, rizsföldek, faluk.

Tetszett&Nem tetszett

Tetszett

1. Szervezett bicaj túra (15 euró) a rizsföldeken át

2. Hogy az óváros autómentes

3. Érthetővé vált, hgy miért olyan nagy turistás sláger ez a város.

4. Sétálós távolságok

5. An Báng Beach

6. Biciklizés. Akár a strandra is, közben príma rizsföldeket lehet látni.

7. Főzőiskolák

8. Minden utcában van egy-két templom és minden utca egyik végén a csatorna.

Nem tetszett

1. Hoi An óvárosában a folyóparti korzón a tömegözönben a sodródás egy idő után fárasztóvá vált.

2. A My Son kirándulás kicsit csalódás volt

3. Amikor a Grab fuvart éppen rendeltem a telomon, a taxisok pofátlanul belenéztek.

4. Hotelünk (Mulberry Collection Silk Village) kerti tóiban az nap 24 órájában folyamatosan ugató hangot kiadó békák miatti bosszankodás

5. Az óvárosi fedett éjszakai piac nem kellemes, a kifőzdés nőcik túl erőszakosak.

6. Esti tömeg, nagyon lehúzós éttermek, árusok

Kriszta fotója

Vélemények

Hoi An sokkal nyugodtabb és barátságosabb, mint Vietnám nagyvárosai. Bár itt is rengeteg motoros cikázik az utakon, a közlekedés mégis kevésbé kaotikus, mint például Hanoiban. A szálláshelyek ráadásul kiemelt figyelmet fordítanak a vendégekre: minden flottul működik, a programokra és workshopokra taxikkal viszik-hozzák a turistákat, nehogy eltévedjenek. Nem véletlen, hogy aki a hektikus Hanoiból vagy Ho Si Minh-városból érkezik, itt végre fellélegezhet, lelassulhat és egyszerűen élvezheti az életet.
Az óváros különleges hangulatát a több száz éves kereskedőházak és a régi közösségek épületei adják. Hoi An szerencséje, hogy az építészetét meghagyták eredeti formájában: nem modernizálták, és a háborúk sem pusztították el. Ezért maradhatott fenn ennyi történelmi emlék, amelyek révén az óváros ma a világörökség része.

Sétálni az okkersárga házak és a fákra, tetőkre aggatott színes lampionok között valóban elvarázsoló élmény. Minden sarkon gyönyörű műemlékek bukkannak fel, az út szélén bambuszkalapos asszonyok ülnek vagy ballagnak a vállukon egyensúlyozott kosarakkal, tele gyümölccsel. A városnak ez a békés, nosztalgikus ritmusa teljesen más világot kínál, mint a vietnámi metropoliszok állandó nyüzsgése.

Hoi An számomra mindig is különleges hely volt, és ez az érzés azóta sem változott. Olyan, mintha egy kicsit Szentendrére emlékeztetne, csak itt a portugál, holland, kínai és japán hatások keverednek, hiszen ezek a népek évszázadokon át kereskedtek ezen a vidéken. Valaha nyüzsgő kikötővárosként élt, ma viszont akár elfeledett porfészek is lehetne – ha nem maradt volna fenn ilyen gazdag kulturális öröksége.

A belváros szinte minden házában van valami különlegesség, ami megállítja a tekintetet: egy régi kereskedőcsalád emléke, egy finoman faragott díszítés vagy egy apró udvar, amely mintha megőrizte volna a múlt hangulatát. Bár a kikötő szerepe megszűnt, és a Thu Bon folyó hordaléka azóta feltöltötte a medret, a város szíve megmaradt. A tengerpart ma már öt kilométerre van, mégis minden itt lélegzik a víz közelségétől és a régi kereskedőváros szellemiségétől.

Hoi Ant a szépségéért keresik fel a turisták. Szerintem ilyen szép és hangulatos város nincs is egész Vietnámban. Az érintetlen óváros egy-két óra sétával könnyedén bejárható, és a gyönyörű okkersárga régi hagyományos házak, kínai templomok, kávézók és teaházak annyira fotogének, hogy folyamatosan fényképezné őket az ember. Szépséges bőrárut, selyemruhát, képeket, kerámiát áruló takaros bolt található a patinás házak földszintjén. Rengeteg látnivaló van az óvárosban. Leghíresebb a Japán híd, ott jártunkkor éppen felújítás alatt állt, de a legtöbb híres hagyományos épületet és templomot, köztük a Ba Mu templomot felkerestük. De az igazi csoda és látványosság este veszi kezdetét, amikor a várost több ezer lampion világítja meg. A folyón színes lámpásokkal, lampionokkal kivilágított csónakok úszkálnak.

Mintha több millió szentjánosbogár lepné el a várost. Hogy a folyóról láthassuk a fényeket, mi is beszálltunk egybe egy sétaút erejéig. Az utcák tele vannak sétáló emberekkel, a mi kis szigetünk fő utcája, amelyet három híd is összekötött az óvárossal, ajándékárusokkal, kifőzdékkel, palacsintázókkal. Ilyen sokszínű ételkínálatot nem sok helyen láttam, a hatalmasra nőtt békacombokon kívül kék színű csirkéket, rákokat, tintahalakat, polipokat kínáltak az árusok. És a csodálatos gyümölcsök, amiknek még a nevét sem tudtuk.

Hoi Ant, de Vietnamot sem hagyhattuk el anélkül, hogy- persze a sok fáradságos utazás kipihenése miatt is- ne töltsünk el egy jó fél napot a kínai- tenger partján. A városka legnagyobb és legnépszerűbb strandjára, az An Bang Beachre mentünk, ahol napernyős napozóágyakat lehetett bérelni, és végre be tudtunk menni a hatalmas hullámok miatt csak néhány tíz méter mélységben a sós tengerbe. Barnultunk is egy kicsit, a keresztrejtvényünk is kezdett telni megfejtett oldalakkal, én kagylókat szedtem, és megbámulhattuk a labilisnak tűnő, kerek- kosárcsónakokkal halászni igyekvő helyieket. Többet kellett volna lazulnunk, állapítottuk meg az utolsó nap. Talán legközelebb! (2023) forrás

Kriszta fotója

Ha valaki csak néhány napot tud Vietnámban eltölteni, és mégis szeretne belecsöppenni az igazi vietnámi hangulatba, akkor Hoi An tökéletes választás. A francia időkből megmaradt, erkélyes házak, a virágzó fákkal szegélyezett utcák és a kávézókkal, éttermekkel teli folyóparti sétány mind hozzájárulnak ahhoz, hogy Hoi An az ország egyik legbájosabb kisvárosává váljon. Bár szinte egész évben hemzsegnek itt a turisták, a város mégis képes megőrizni elbűvölő karakterét.
Az óváros kicsi, akár egy-két óra alatt is körbejárható, mégis nagy hiba lenne gyorsan „kipipálni”. Az UNESCO adatai szerint több mint nyolcszáz történelmi épület maradt fenn jó állapotban, ezek közül tizennyolc látogatható a nagyközönség számára. De a város élménye nem merül ki az ódon utcákban: a közelben gyönyörű strandok várják a látogatókat, és rengeteg izgalmas program is kínálkozik. Biciklivel érdemes átkelni a közeli Cam Kim szigetre, ahol bepillantást nyerhetünk a vietnámi vidéki élet mindennapjaiba, a hajó- és csónakkirándulások pedig szinte kötelezőek.

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy Hoi An Vietnám egyik gasztronómiai központja: itt tényleg minden sarkon újabb és újabb kulináris élmények várnak. Egy napra vagy akár egy hétre is érkezzen ide az ember, szinte lehetetlen csalódni – hacsak nem zárkózik el teljesen az élményektől.

Hoi An talán a legszebb kisváros, ahol valaha megfordultam. Hangulatos éttermek, apró, kedves kávézók és lampionokat árusító boltok sorakoznak egymás után, mindegyiknek megvan a maga bája. Már nappal is lenyűgöző látványt nyújtanak a díszes utcák, a régi épületek és a kis hidak, de igazi varázsát akkor mutatja meg a város, amikor lemegy a nap. Amint sötétedni kezd, felgyulladnak a több ezer színes lampion fényei, amelyek sejtelmes ragyogásba vonják az óvárost. A folyó partján pedig a kívánságlámpások vízre engedése teszi teljessé az estét – egy olyan pillanat, amikor az ember szinte úgy érzi, megáll az idő.

Már az első benyomás Hoi Anról nagyon jó volt, de mi rögtön egy japán étteremben kötöttünk ki, ahol meglepően finom ételeket ettünk. Beszélgettünk is a tulajjal, aki elmesélte, hogy Oszakából költözött ide – egy tévéműsor adta az ötletet. Azt mondta, hogy itt teljesen más az élet, nem feltétlenül jobb, csak egyszerűen más: Japánban túl sok szabály kötötte, és nem érezte magát boldognak. Az extra rizs kicsit a helyi ízléshez igazodott, nekem nem jött be, de minden más fogás tökéletesen hozta az autentikus japán ízeket. Ráadásul a mosdó patyolattiszta volt, ami Vietnámban sajnos ritkaságszámba megy.
Délután felfedeztük a várost is. Egy általános belépőjegy 120.000 dongba kerül, és öt helyre jogosít belépést a tizennégy kijelölt látnivaló közül – így mindenki maga választhat, mi érdekli leginkább. Praktikus tipp: a híres japán hídnál, ha nyugatról közelítesz, jegyet kérnek, de keletről, a régi japán negyed felől simán át lehet sétálni.

Őszintén szólva, mi belefutottunk néhány olyan helybe, ami semmi különöset nem nyújtott – sok régi ház például inkább boltként működik, így belépőt fizetni oda, ahol utána amúgy is pénzt költenél, nem túl vonzó. Sokkal inkább ajánlom a templomokat és a közösségi házakat, ezek valóban hangulatosabbak és tartalmasabb élményt adnak.

Odajutás

Hoi An megközelítése többféleképpen lehetséges. Busszal vagy vonattal is el lehet jutni ide Hanoiból, illetve délről, Ho Si Minh-városból – de érdemes számolni azzal, hogy Hanoiból az út akár 17 órát is igénybe vesz. Sokkal gyorsabb megoldás belföldi repülőjárattal Da Nangba érkezni, ami ma már szinte mindig elérhető fapados árakon. Mi például a Vietjet járatával repültünk, és teljesen gördülékeny volt az út.

Da Nang repülőteréről Hoi An könnyen megközelíthető: a legtöbb szálláshely segít transzfert szervezni, de taxival vagy shuttle busszal is egyszerűen tovább lehet jutni. Mindenki talál olyan opciót, amihez jobban igazodik – legyen szó időspórolásról vagy a költségek leszorításáról.

A transzferárak Da Nangból Hoi Anba 2025-ben 240.000–300.000 dong (kb. 9–11 euró) között mozognak, mi 250.000 dongért (kb. 9,5 euróért) jöttünk el. Ezért cserébe kényelmesen és gyorsan el lehet jutni a városba, ami nagyban megkönnyíti az érkezést.

Közép-Vietnam éghajlata

Az ősz és a tél inkább csapadékos és hűvös, a tavasz és a nyár száraz, fokozatosan melegszik az idő a nyári hőségig. Szeptembertől novemberig, akár decemberig tart az esős évszak, a sok csapadék mellett ekkor a tengerparton tájfunokra is kell számítani. Nyáron gyakori a 35 fok, májustól kezd 30 fok fölé kúszni a hőmérő higanyszála. Télen 20 fok körül van, de találkoztam olyan utazóval, aki télen járt Hoi Anban, és hűvösnek találta az időt. Február és április között se sok csapadék nincs, se meleg – ez az időszak kiváló lehet a kirándulásokhoz –, májusban és júniusban már megérkezik a strandidő. forrás

Szállás

Silk Sense Hoi An Mindenhol mesés, öt csillagos értékelés. 86 szobás (24 superior, 5 family room) 4*-os resort, minden szoba folyóra néző erkéllyel. Co Co folyóparton, 5 percre a tengerparttól és 10 percre a városból. 2 privát tengerparti része van. City shuttle bus, minibár, masszázs az árban. Van egy nagy kertje (organic garden), az itt termő növényekből főznek, és cooking classt is tartanak.

Hoi An Silk Marina Resort&Spa 4* hu Bon folyóparton, sétatávolságra a Hoi An-i japán hídtól, az óvárostól és az éjszakai piactól. Danang Marble Mountain, My Son és Hue városnéző tourt is szerveznek.
Little HYPERLINK " Butikhotel lánc Hoi Anban. 5 hotel, három 4*-os, kettő 5*-os. A 30 szobás Little Boutique 4* FIT-nek, 103 szobás Little Beach 4* GIT-nek, 49 szobás La Residenciát 4* FIT+kisebb csoportnak ajánlják.

Közlekedés

Taxi

Állandó, folyamatos feszkó. Bekapcsolja az órát, de a többszörösét kéri. Megalkuszunk, utána próbálja módosítani. Persze felfelé. De a kedvenc: "azért 50000.-, mert ez egy nagy autó". Aha. Nem mondod? Nagyon lenyúlós társaság.

Grab

Talán a legjobb. És, ha az ember talál egy rokonszenves, angolul beszélő sofőrt, vele már érdemes külön programokat csinálni. Grabon persze lehet motoros utat is kérni, olcsóbb is, de külföldiből inkább csak egy fő üljön a grabos mögé.

Bicaj

Főúton inkább ne. A bicajos nem ember, ahogy a gyalogos sem. Akkor már inkább a

Motor ajánlott. Mindenhol bérelhető, kicsi, 10-15 kilométeres távolságokra tökéletes.

Busz

Állítólag létezik tömegközlekedés. Nem sikerült rájönnünk, onnan, hová és mikor megy a busz. Elengedtük.

Sok turistát lehet látni kerékpáron - Kriszta fotói

Riksa

Egyszer mindenki kipróbálja.

Két európai méretű embernek egymás mellett ülve túl szűk - Kriszta fotója

Folyami sétahajók

Kriszta fotói

Étkezés

A teljes étkezési spektrum elérhető, utcai árustól nagyon elegáns étteremig, kinek-kinek a saját igényei szerint. A folyóparton, a nagyon turistás részben töbször sikerült kifejezetten finomat enni, kellemes meglepetés volt.

Kriszta fotója

Éppen vágja az ember a mangót a palacsintámhoz - Kriszta fotója

Hoi An gasztronómiai kínálatából egyszerűen kihagyhatatlan a Bánh Mi Phuong, ahol talán a világ egyik legfinomabb vietnámi szendvicsét készítik. A titok valószínűleg a különleges szószban rejlik, amitől minden falat mennyei. A hely annyira híres, hogy még nemzetközi gasztrocelebek is megfordultak itt – erről a falon elhelyezett, kinagyított fotó is tanúskodik, amelyen látható, ahogy az egyikük teljesen elragadtatva kóstolja a bánh mit.

A szendvics nemcsak ízletes, de kifejezetten laktató is. Nekem a legnagyobb kedvencem az avokádós-tofus változat volt, amibe friss mogyoróvajat is tettek – meglepő párosítás, de egyszerűen tökéletes. A hely könnyen megtalálható: Phan Chau Trinh utca 2B szám alatt várja az éhes utazókat.

Étterem délelőtti ürességben - Kriszta fotója

Vásárlás

A város a sok turista miatt tele van ilyen-olyan minőségű népi gagyit áruló boltokkal. Vannak köztük nagyon hangulatosak, az otthoniak ajándékait remekül meg lehet itt venni. Vagy saját részre némi ruhaneműt, bőrtáskát. Festményt, szobadíszt.

Hoi Anban – és úgy általában Vietnámban – kártyával fizetni még mindig csak kevés helyen lehet. Bár ATM-ből nincs hiány, érdemes előre számolni a költségekkel. Szinte mindenhol felszámolnak 3–3,5% felárat a kártyás tranzakciókra, és pénzfelvételnél nemcsak a saját bankunk von le, hanem a helyi bank is: általában kb. 50.000 dongot (nagyjából 2 eurót) alkalmanként. Emiatt jobban megéri egyszerre nagyobb összeget kivenni.

A legtöbb ATM jelenleg 3 millió dongig enged felvenni egy alkalommal (kb. 110 euró), ami persze nem hatalmas összeg, de egy pár napos tartózkodásra elegendő lehet. Praktikus tehát készpénzzel tervezni, mert így elkerülhetők a fölösleges költségek, és a legtöbb helyen sokkal gördülékenyebben megy majd a fizetés.

Nem nagy meglepetés, hogy a túl elegánsnak tűnő butikokban a portékák ára is jóval magasabb. Hoi An azonban nemcsak a hangulatos utcái és lampionjai miatt híres, hanem arról is, hogy itt szinte bármit méretre varrat az ember. Legyen szó ruháról, cipőről vagy akár kiegészítőről, a város tele van szabóságokkal, ahol gyorsan és ügyesen dolgoznak.
Érdemes a szálláshelyen rákérdezni, mely műhelyek a legmegbízhatóbbak, mert a kínálat bőséges, és nem mindegy, hova ülünk be. Akinek maradt hely a poggyászában, egy-két személyre szabott darabbal igencsak feldobhatja a ruhatárát – sok utazó számára ez lesz az egyik legemlékezetesebb „szuvenír” Hoi Anból.

Kriszta fotói
Utunk a helyi piacon át vezetett az óváros színes, lampionokkal díszített, romantikus utcái felé. A piacon ismét hatalmas volt a nyüzsgés, és több olyan gyümölcsöt és zöldséget is láttunk, amilyennel korábban sosem találkoztunk. Megtudtuk, hogy a helyiek a rengeteg munka miatt keveset főznek otthon, inkább kifőzdékben étkeznek – és számukra teljesen természetes, hogy pho levest és hasonló fogásokat esznek reggelire is. Nekünk azért ez kicsit szokatlan volt, a gyomrunk nem fogadta olyan lelkesedéssel, mint a helyieké.
Hoi An igazi ékszerdoboz: több száz éves vízi kereskedőváros, amely ma bőr- és selyemüzleteiről híres. Azt olvastuk, hogy itt akkor is vásárol az ember, ha nem akart – és tényleg így lett. Balázs, aki sosem nagy vásárló, végül rászánta magát, hogy a lábáról levett méret alapján készíttessen magának bőrcipőt. Nem is kellett hozzá egy nap, fél nap alatt két gyönyörű pár cipővel gazdagodott. A folyamat persze nem volt egyszerű: ki kellett választani a fazont, majd a rengeteg bőr és szín közül megtalálni a megfelelőt. Én végül három táskát hoztam magammal – a helyhiány miatt döntenem kellett cipő és táska között, de a szívem a táskák felé húzott.

Lehet ismerkedni általunk még nem ismert gyümölcsökkel is. - Kriszta fotója

Nappali utcai piac az óvárosban - Kriszta fotója

Közbiztonság&Kellemetlenségek

jön!

Egyéb hasznos információk

Hoi Anban a városnézés mellett rengeteg apró, de annál élvezetesebb program várja az embert. Sok szálláshely például ingyenes főzőkurzust kínál, ahol betekintést lehet nyerni a vietnámi konyha titkaiba – egy-egy fogást magad is elkészíthetsz, és közben átélheted a közös főzés könnyed hangulatát. Remek délutáni elfoglaltság ez, főleg a szieszta után.

Biciklit szinte mindenhol lehet bérelni, sőt, több hostel és homestay szervez csoportos bringatúrákat is. Én is részt vettem egy ilyen kiránduláson: ellátogattunk egy családi szentélybe, majd helyiekkel együtt készítettünk el egy egyszerű vietnámi ételt. Az út mentén sárguló rizsföldek, vízibivalyok és nyugodt falusi élet tárult elénk – igazi vietnámi idill. Népszerű célpont például a közeli Tra Que falu, amely biciklivel is könnyen elérhető.

Bár Hoi An ma már nem közvetlenül a tengerparton fekszik, néhány kilométerre ott vannak a strandok, így egy bringatúra végállomása lehet akár egy kellemes beach is.

A fotózás szerelmeseinek is bőven akad téma: a bambuszkalapos gyümölcsárus asszonyok szinte maguk a város jelképei. Fontos tudni azonban, hogy ők már tisztában vannak azzal, hogy inkább a fotó kedvéért kíváncsi rájuk a turista, mint a portékájukra – ezért ma már pénzért engedik, hogy lencsevégre kapják őket.

Hoi An különösen kedvező helyszín digitális nomádoknak is. A város nyugodtabb, kevésbé zajos és túlingerlő, mint például Hanoi, így könnyebb megtartani az egyensúlyt a munka és a kikapcsolódás között. A wifi meglepően jó színvonalú, a nap egyik felében kényelmesen lehet dolgozni, a másik felében pedig élményekkel tölteni az időt. Emiatt azt javaslom, ha munkával kombinált utazásra érkezel, ne foglald le előre a továbbutazásod – könnyen lehet, hogy végül több napot akarsz majd maradni.

Látnivalók

Hoi An óvárosában 18 kisebb-nagyobb műemlék épület és múzeum található, amelyek közül egy kombinált jeggyel ötöt lehet megnézni. A jegy több napig érvényes, így nem kell rohanni, kényelmesen be lehet osztani a látogatást. Bár az építészet önmagában is lenyűgöző, a látnivalók felfedezése önmagában legfeljebb fél napot vesz igénybe. Ha az ember eltölt egy kis időt a piacon, elnézelődik a boltokban, majd megáll egy kávéra vagy frissen facsart gyümölcslére, akkor is legfeljebb egy teljes napra ad programot a város.

A turizmusra építő helyi vállalkozások azonban gondoskodnak róla, hogy senki se unatkozzon: 4–5 napra, sőt akár egy egész hétre is bőven akadnak tartalmas programok, így sok utazó végül sokkal tovább marad Hoi Anban, mint eredetileg tervezte.

Folyópart

Kriszta fotói

Ugyanezen a hídon este totál tömeg - Kriszta fotói

Óváros

Kriszta fotói

Hoi An estére egészen új arcát mutatja. Amikor felgyúlnak a színes lampionok, az óváros szinte mesebeli díszletként ragyog fel, és hirtelen élettel telik meg minden utca. A folyón kis csónakok ringanak, amelyekben műanyag lótuszlámpások világítanak, és romantikus fényfoltokat szórnak a vízre. Az esti piac ilyenkor különösen hangulatos: lehet alkudozni apró szuvenírekre vagy megkóstolni egy-egy illatos utcai falatot.

A vendéglátóhelyekből halk zene szűrődik ki, az utcákon pedig elegáns vietnámi viseletbe öltözött nők sétálnak – az egész hangulat olyan, mintha egy ázsiai filmből vagy egy japán animációból léptünk volna ki. A szűk utcák és a hidak zsúfolásig telnek korzózó emberekkel, de a forgatag inkább varázslatos, mint zavaró.

A Japán fedett híd

Kriszta fotói

An Bang Beach

A turisták körében roppant népszerű strand Kriszta fotói

A monokini tolerált a 90 százalékban európaiak és ausztrálok által frekventált strandon. - Kriszta fotója

Da Nang annyira közel van, hogy a strandról lehet látni magas épületeit - Kriszta fotója

Van nyugis partszakasz is, de ott nincsenek szolgáltatások - Kriszta fotója

Finom a föveny, de itt-ott ügyelni kell a kagylódarabokra - Kriszta fotója

Bambuszból szőtt kosárcsónakok (basket boats)- Kriszta fotója

Kirándulások a környékre

Falusi élet&rizsföldek

Hoi An peremén a centrumtól akár gyalogtávolságra vannak rizsföldek, falusi miliő. A rizsföldeket itt-ott keskeny betonút keresztezi, s turisták is bicajoznak rajtuk.

Manuális öntözőrendszer - Kriszta fotója

Feltételeztük, hogy a közvetlenül a rizsföldek mentén álló elegáns házak tulajdonosai nem maguk a földművesek. Kriszta fotója

Hue

Aki elmegy Hoi Anig, Huét se hagyja ki. Hue Vietnám utolsó uralkodódinasztiája idején, a Nguyen császárok alatt, 1802–1945 között az ország fővárosa volt. Remekbe szabott épületek találhatók itt, elsősorban a rengeteg épületet számláló császári palotaegyüttes, ahol órákon keresztül lehet sétálni és csodálni a keleti építészet remekbeszabottságát.

Szerveznek ide egynapos túrákat is Hoi Anból, de saját szervezésben is könnyen megoldható egy kirándulás, ugyanis indítanak a turistákat kiszolgáló buszjáratokat. "forrás

Da Nang

A közeli Da Nang város szintén megér egy kiruccanást, akár egy teljes napot is. Ma már az egyik legfelkapottabb vietnámi nyaralóhely, ahol a 25 emeletes szállodák és a modern sky bárok mellett hosszú, homokos tengerparti strandok várják a látogatót. A város különösen a dél-koreai turisták körében népszerű, de bőven akadnak itt tehetős kínai és orosz vendégek is – nem csoda, hiszen földrajzi közelségük miatt kézenfekvő úti cél számukra.

Da Nang vonzereje éppen abban rejlik, hogy egyszerre kínál tengert és hegyet: a strandolás és az aktív kikapcsolódás harmonikusan megfér egymás mellett. Az utcákon járva azt is könnyű észrevenni, hogy a város bőven kínál lehetőséget a pénzköltésre – a luxushotelektől a fényűző bárokig és éttermekig minden adott ahhoz, hogy a turisták ne unatkozzanak.

My Son

A belépőjegy felnőtt külföldieknek: 140,000 dong, ami kb. 2400 HUF. Az árban benne van a parkon belüli ingajárati járműn (shuttle) való közlekedés is 3 km. szakaszon.

,, Felesleges Angkorhoz hasonlítani. Attól látványosságban erősen elmarad. De vietnami kulturális turizmus, és az itteni hindu örökség viszonylatában értékes látnivaló, és hát UNESCO világörökségi helyszín. Kellemes kirándulás volt Hoi Anból, és élveztük a romok csodás természeti közegét. Nyilván, mint oly sokan, mi is bosszakodtunk azon, hogy az amcsik a vietnámi háborúban lebombázták e csodás építmények javát, de a francia gyarmatosítókat is átkoztuk, amiért gaz módon levágták a szobrokról a fejeket, hogy a Louvre-ban mutogathassák. (Aji, 2023)

Kriszta fotói

Félnapos kiránduláson lehet felkeresni az egykori Champa Királyság spirituális központját is. A My Son nevű helyet (ejtsd: mí szon) „kis Angkorvat”-nak is becézik, nem hasraütésszerűen és turizmusnövelésből, hanem mert az épületek egyes motívumai és az építés ideje megegyezik a kambodzsai nagytestvérével.

My Son egyébként azt követően, hogy a chamok nagyrészt kiszorultak erről a területről a 15. század elején, és nem végeztek többé itt szertartásokat, évszázadokig elfeledetten pihent az erdőben, már a helyiek sem emlékeztek a létezésére. Szép lassan benőtte a dzsungel. Egészen a századfordulóig, amikor a franciák felfedezték, annak mellékhatásaként, hogy éppen kiaknázták az akkor Indokínának nevezett terület javait. A harmincas évektől elkezdték feltárni (például két Siva-szobor feje akkor került át innen a Louvre-ba, ahol ma is megtekinthető).

A franciák adják vissza a fejeket Vietnámnak! - Kriszta fotója

A folyamat megakadt, amikor a franciák is kiszorultak erről a vidékről. A vietnámi háború majdnem megpecsételte az egykori szakrális épületegyüttes sorsát: az amerikaiak szétbombázták az ősi templomokat, mert úgy vélték, itt rejtőznek a vietkongok, azaz a vietnámi kommunisták. Az épületek kétharmada odalett (a 70-ből 25 maradt állva), és ma is látni olyan részeket, amelyek romba dőlve szanaszét hevernek a bombázás után, a kijelölt turistaútról pedig nem szabad letérni, mert a területet még mindig nem tisztították meg a bombáktól. (Hoi Anból szerveznek ide túrákat, érdemes a szálláshelyen érdeklődni.) forrás

Kriszta fotói

Ezek a téglák már a rekonstruálás eszközei , de jól mutatnak. - Kriszta fotója

Háttér

Da Nang könnyedén belefér egy egynapos kiruccanásba, és aki egyszer ellátogat ide, gyorsan megérti, miért vált az egyik legnépszerűbb vietnámi nyaralóhellyé. A város látképét ma már felhőkarcolószámba menő, 25 emeletes szállodák és látványos sky bárok határozzák meg, miközben a parton hosszú, homokos strandok húzódnak. Nem véletlen, hogy a dél-koreai turisták körében különösen kedvelt, de a jómódú kínaiak és oroszok is előszeretettel választják, hiszen földrajzi közelségük miatt ideális úti cél számukra.

A város igazi vonzereje abban rejlik, hogy itt a tenger és a hegy szinte kéz a kézben kínálja a kikapcsolódás lehetőségeit. A strandolás és az aktív programok tökéletes egyensúlyban férnek meg egymás mellett. Sétálva hamar feltűnik, hogy Da Nangban bőven van tér a költekezésre is: luxushotelek, elegáns éttermek és csillogó bárok sorakoznak mindenfelé, így a turisták biztosan nem fognak unatkozni.

További beszámolók

Hoi An a 17–18. században Vietnam fő kikötője és kereskedelmi központja volt, nagyjából száz kilométerre délre Hue városától. Mi reggel fél kilenckor indultunk, és az út jórészt a part mentén haladt, csupán egy szerpentines szakaszon kanyarogtunk át, amely egy ötszáz méteres hegyen vitt keresztül. Útközben megálltunk Da Nangban, az ország harmadik legnagyobb városában, ahol megnéztük a Cham Múzeumot. Itt több hindu szobor található, köztük a legrégebbiek a 8. századból származnak, és többségük My Sonból került ide, amely a Cham civilizáció vallási központja volt.
Hoi An óvárosa 1999 óta szerepel a világörökségi listán. Autóval nem lehet behajtani, de a robogók azért dudálva szlalomoznak a szűk utcákon. A belváros különösen hangulatos, több nemzetségház is áll itt, amelyeket a 17–18. században emeltek, mindegyik szimmetrikus felépítésű, a hátsó traktusban található oltárral. Az óváros egyik legismertebb látnivalója a japán híd, amelyet a japánok és a kínaiak közösen építettek a 17. század elején.

Egy tradicionális előadást is láthattunk: zene és tánc kísérte a rövid műsort, amely kifejezetten hangulatos volt. Hoi An világszerte híres a szabóságairól, gyakorlatilag minden sarkon találni egyet. Mi sem hagytuk ki, idegenvezetőnk egy rokonának műhelyébe vitt minket, ahol meglepően korrekt áron kínálták a ruhákat. Katalógusból kiválasztottuk a fazont, majd külön az anyagot, és másnap reggelre minden elkészült. A munka igényes volt, az anyag minősége is jó. Egy öltönyért, három ingért, két kosztümnadrágért és egy ruháért összesen nagyjából 150 eurót fizettünk, ami teljesen megérte.

Hoi An egy bájos kisváros a folyó mentén, tele apró, kínai hangulatot idéző házakkal, templomokkal, pagodákkal és hívogató éttermekkel, kávézókkal. Dél körül itt is kitör a szieszta: ugyan nem zárnak be a helyek, de a személyzet hátravonul, lefekszik a földre terített gyékényre, és szundít egyet, miközben a betérő vendég nyugodtan eszik.
Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy Hoi An nagyon elturistásodott, és sok árus kifejezetten erőszakosan próbálja lehúzni a külföldieket. A gyümölcsöket például olyan árakon kínálták, hogy inkább otthagytuk. Néha tényleg azt érezni, hogy a homlokunkra van írva: „pénzeszsák”. Ilyenkor kénytelen voltam egyértelmű gesztusokkal jelezni, hogy nem kérek a molesztálásból.

Persze nem mindenki ilyen. Akadtak kedves, segítőkész helyiek is, akik puszta kíváncsiságból kérdezték meg, honnan jöttünk, és mosolyogva igazítottak útba. Ezek a pillanatok sokat enyhítettek a bosszantó élményeken. Emlékszem egy idős úrra Hue-ben, aki sétapálcával lépdelt a folyóparton, rám köszönt franciául, és olyan mosollyal kísérte, mintha egy buddhista szerzetes szórná a derűt maga körül. Az már más kérdés, hogy amikor kisasszonynak szólított, nyilvánvalóan komoly látásproblémái lehettek…

.

Kriszta fotója
Hoi An színes házai, villái és mindenekelőtt varrodái miatt vált igazi turistamágnessé. A látogató bármelyik híres márka katalógusából választhat magának modellt, és a helyi mesterek egyetlen nap alatt elkészítik, jóval olcsóbban, mint az eredeti. A központ hangulatát a málló falú, mesébe illő villácskák adják, amelyek nehezen engedik el az embert: órákig sétáltunk a szuvenírbódék szegélyezte szűk utcákon, a csónakokkal teli folyóparton, egy elhagyatottnak tűnő buddhista templom kertjében, vagy éppen a híres japán fedett híd, a Chùa Cầu körül. Bár a központból tíz perc alatt ki lehet jutni a város „vietnamiaknak szóló” piacaira, az óváros mégis rabul ejtett minket.
Gyalog indultunk a belvárosból My Son felé, ám buszt nem találtunk, és a környéken sem járt sok jármű – csak motorosok száguldoztak. Már a város szélén, falusias tájon baktattunk, amikor végre megállt egy autó. A sofőr és két belga utasa szintén My Sonhoz tartott, így velük osztottuk meg az út költségeit.

A bejárattól aszfaltozott út vezet a dzsungel mélyére, de letérve róla igazi felfedezőnek érezheti magát az ember: olyan, mintha a múlt romjaira hirtelen bukkanna rá. A kövezett ösvényeken, apró kőhidakon át patakokat keresztezve jártuk be a területet, ahol a hindu vallást hirdető, egykor temetkezési helyszínként is szolgáló Champa-templomok romjai sorakoznak. Bár a háború idején sok épület megsérült, ennek kevés nyoma látszik: a dzsungel minden repedést, minden omladékot birtokba vett, mintha csak azt üzenné, hogy a természeté az utolsó szó.

Kriszta fotója
Hoi An legnagyobb vonzereje, hogy ma is szinte ugyanúgy fest, mint négyszáz évvel ezelőtt. Az óváros egységes hangulatát erősíti, hogy az autókat teljesen kitiltották, sőt bizonyos időszakokban még a robogókat sem engedik be a szűk utcákra. A város ma is abból él, amiből egykor: a kereskedelemből. A piacokon selyem, bőráruk, teák, szövetek, gyümölcsök, zöldségek és friss halak sorakoznak. A központi fedett piac egyik oldala a kikötőre néz, így a friss áru garantált. Itt még bételt is kaphatunk: az egyik idős árus nagy mosollyal teker egy levelet, tesz bele mészport, diófélét, fahéjat, majd hangos sercintéssel megmutatja, hogyan illik fogyasztani. A hagyományos portékák mellett persze akadnak Ho Si Minh arcképével díszített pólók, háborús plakát-replikák, zenei CD-k és más emléktárgyak is.
Az óváros szinte azonnal magával ragad. A belépőjeggyel többféle látnivalót bejárhatunk: kínai templomokat, tradicionális zenei és táncbemutatókat, sőt még egy helyi, bingóra emlékeztető játékban is részt vehetünk. A templomok a kínai közösségekhez kötődnek, akik évszázadokkal ezelőtt Fucsien tartományból érkeztek, és itt is őrizték gyökereiket. Bár a kínai nyelvet ma már kevesen beszélik, a hagyomány még él.

A japán jelenlétnek azonban már csak nyomai maradtak. A XVI. században jelentős közösséget alkottak, de a XVIII. században hazarendelték őket, miután kereskedelmi hajóikat többször is kalózok támadták. Az egykori japán negyed bejáratát azonban még ma is őrzi a híres fedett japán híd, amelyen valaha kereskedők jártak, ma pedig a város egyik legemblematikusabb látványossága.