ÚTIKRITIKA.HU / Vietnám

Ho apó elvtárs és Ton apó elvtárs a teljes ideológiai nézetazonosság tudatában kezet ráznak egymással. Hồ Chí Minh (1890 – 1969), azaz Ho apó kedveskedő vietnámi neve Bác Hồ, „Ho nagybácsi”, és a másik nagy hajdani komcsi vezetőnek is dukál a nagybácsizás - b.v. fotója

Földrajz

Vietnam mintegy 8000 kilométer távolságban van hazánktól. Dél-kelet-Ázsiában van, és az indokínai országok egyike. Északi részén Kína, nyugati részén Kambodzsa és Laosz a szomszédja, keletre a Vietnami-öböl és a Dél-kínai-tenger (vagy, ahogy a vietnamiak nevezik: a keleti tenger) húzódik. Az ország területe mintegy 330 ezer négyzetkilométer, azaz több mint három és félszer akkora, mint Magyarország.

Az észak-déli irányban hosszan elnyúló ország a középső részén alig 40 kilométer széles. 3400 kilométer hosszú a tengeri partvonala. A főváros, Hanoi és a déli országrész központja, Saigon (hivatalos nevén Ho Si Minh város) között 1145 kilométer a távolság. Az ország legészakibb és legdélibb pontja mintegy 1600 kilométer távolságban van egymástól. A domborzat, a természet izgalmasan változatos.

Vietnam lakossága 92 millió körül van, és ezzel, Indonézia után, a második legnépesebb délkelet-ázsiai ország. Vietnam a világ egyik legsűrűbben lakott országa. A főváros lakossága 2,7 millió körüli, míg Saigonban legalább 6 millióan (!) laknak. Az ország etnikailag eléggé homogén, lévén a lakosság 85-90 százaléka vietnami. A legnépesebb kisebbség a kínai (vietnami elnevezés: hoa), akik zömében Saigonban élnek. A lakosság nagyon fiatal, kb. 30 százaléka 14 év alatti. A hivatalos nyelv a vietnami. 1945 óta saját írásmódja van, ami a latin ábécén alapul.

Időjárás és éghajlat

Vietnam esetében nehéz reális véleményt nyilvánítani arról, hogy az év melyik évszakára, hónapjára érdemes leginkább időzíteni az utazásunkat. Bonyolítja ugyanis a dolgot, hogy az ország északról délre hosszan elnyúlik, és a különböző régiókban ugyanakkor más és más az időjárás és a csapadékosság. Az ország egész területén és az egész év folyamán 20 és 35 fok között mozog a hőmérséklet. Általános vélemény szerint azért az utazáshoz a december és május közötti időszak tűnik optimálisnak, mivel ilyenkor kevesebbszer esik az eső. De vannak, akik szerint októbertől januárig ideális az idő az ország meglátogatására. Területre lebontva viszont az észak áprilistól júliusig, míg a dél novembertől februárig a legkellemesebb klíma tekintetében. Mint látható az egész ország meglátogatása szempontjából nem igazán lehet ideális időzítést meghatározni.

Északon szubtrópusi, délen tropikus a klíma. Közép-Vietnamban keveredik a két klímaövezet. A hegyekben, például Sapában, gyakran egész évben hűvös az idő, s még fagyok is előfordulhatnak. Északon a tél novembertől áprilisig tart, és december, január a leghidegebb két hónap, ami az európai télből jött utazónak persze nem hideg (20 fok körüli). Nyáron, júniusban, júliusban sincs túl nagy hőség, de azért 30 fok felett. Délen november és január között nagyon kellemes, napos az idő, és 30 fok körüli a hőmérséklet. Februártól már kezd forró lenni délen az éghajlat.

Vietnam időjárása

Eső a partok mentén egész évben van, de nincs az évnek egyetlen olyan hónapja sem, amit utazás szempontjából a csapadék miatt kifejezetten nem ajánlanánk. Persze a monszun időszakokban sokat esik, de azonos időben, különböző mértékben az ország más és más részén. Északon június és szeptember közepe között esik a legtöbbet, a középső országrészben szeptember és október közepe között, míg délen május és november között. Az esők inkább rövid záporok, amelyeknek még kellemes, hűsítő hatása is lehet.

A Mekong deltavidékének úszópiacai az esőzésektől függetlenül egész évben látogathatók. Az esőzések októberben és novemberben a közép-vietnami, utazási programoknak tehetnek be, ha áradásokkal párosulnak. Sokan szeretnek beiktatni a vietnami utazásba egy kis tengerparti nyaralást. A háromezer kilométer hosszú partszakasz persze nagy választékot kínál. Március és szeptember között utazóknak Hoi An-t, vagy a Nha Trang közeli szigeteket javasoljuk nyaralásra. Az október és május vége közötti utazások esetén Miu Ne-t ajánljuk strandolásra. Phu Quoc-ban a strandszezon októbertől március végéig tart. Bár csak közvetve nevezhető éghajlati tényezőnek, de itt említjük meg, hogy a Tet-ünnep, a vietnami újév olyasmi, mint nálunk a karácsony, és olyankor az országban nagy a közlekedési felfordulás a rokonlátogatások miatt. Az ünnepet a legtöbben megtoldják az évi vakáció eltöltésével is, azaz a nyaralóhelyeken is nagy a tömeg. Az ünnep többnyire februárra esik. 2013-ban a Kígyó éve kezdődik és az ünnep február 9-től 12-ig tart.

"A gondtalan nézelődésnek csak az egyre elviselhetetlenebb hőség vetett véget. Sajnos az ország klímája június közepén fehér ember számára már elviselhetetlen, én is minden sétám alkalmával megfogadtam, hogy Vietnamba nyáron többet soha. Motorozás közben még úgy-ahogy elviselhető a hőség, ha viszont megáll az ember, azonnal szakadni kezd róla a víz. És ez nem az a száraz meleg, amivel az ember mondjuk Szaúd-Arábiában találkozik, és nem is az szél csillapította forróság, amivel a Csendes-óceán szigetein. Ez az a típusú gyilkos hőség, ami rövid idő alatt úgy letaglózza az embert, hogy másnap még kimozdulni se lesz kedve a légkondicionált szobából (napközben legalábbis biztosan). Az egyszer fix, hogy errefelé jó biznisz a jégkészítő üzem." forrás

,, Hanoiban augusztus második felében olyasmit éltem át, amiről azelőtt csak a földrajzkönyvben olvastam.

Amint kiléptünk a Noi Bai Nemzetközi Repülőtér fotocellás ajtaján, olyan súlyos, párával terhelt levegő csapott meg, amilyet addig csak a wellnessben tapasztaltunk. El sem tudtuk képzelni, milyen lesz Hanoiba jönni a monszun vége felé (persze próbáltunk tájékozódni, optimistább és pesszimistább előjelzéseket egyaránt hallottunk).

Ha egy szóval kellene összefoglalnom, milyen a monszun, annyit mondanék: szauna. Pont, mint a szauna. És hozzátenném, hogy ha bírod a szaunát, akkor valószínűleg a monszun utolsó időszakát is bírni fogod.(2019)" forrás

Történelem

A vietnamiak szemszögéből az ország történelme mindenekelőtt a kínai, a japán, a francia és az amerikai hódítókkal szembeni ellenállásról, védekezésről szól. Még az időszámítás előtti évszázadban a kínaiak hódították meg a mai Vietnam területét, és ez a mintegy ezeréves uralkodás nyitánya volt. A vietnamiak az időszámítás utáni 10. században rövid időre elűzték a kínaiakat. Létrejött az Annam birodalom, amelyben a kiskirályok folytonosan háborúztak egymással, közben azért elviselték a kínai befolyás továbbélését.

Az első jelentős dinasztia (Ly) idején (1100 körül) a buddhizmus, a vietnami művészet a fénykorát élte. Egészen a 15. századig a kínaiak és a vietnamiak váltogatták egymást, mint a terület urai. A 15. században megalapult a Le dinasztia, amely a 18. század végéig uralkodtak. Ez alatt az idő alatt a vietnami nemzeti öntudat, a hagyományok tisztelete sokat erősödött. A franciák a 19. század végén kezdték el gyarmatosítani Vietnamot. Sok vietnami ment Franciaországba tanulni. Köztük volt Ho Shi Minh a vietnami nép legjelentősebb történelmi személyisége, aki hazamenetelét követően kommunista pártot alapított. 1941-ben a japánok elfoglalták az országot. 1945-ig a japánok és a franciák is sanyargatták a vietnami népet. 1945-ben kétmillió vietnami halt éhen, mert a japánok a hadviselésükhöz elraboltak szinte minden élelmiszert az országból.

Japán második világháborús veresége a kollaboráns vietnami császár bukását is jelentette. 1945. szeptember másodikán az ellenállás vezetőjévé emelkedett Ho Shi Minh proklamálta a Vietnami demokratikus köztársaságot, azonban ez még nem jelentett függetlenséget, mert az ország a Francia Unión belüli autonóm államként létezhetett csak. 1946-ban kitört az indokínai háború, amelynek végén, 1954-ben a Vietnamiak nevezetes győzelmet arattak a franciák felett Dien Bien Phu-nál. A nagyhatalmak döntése alapján azonban az ország két részre szakadt. Létrejött egy ország az északi részen, Hanoi fővárossal és egy déli állam Saigon fővárossal. Az északi részen Ho Shi Minh vezetésével a kommunisták irányították az országot, a déli államban pedig amerikai bábkormányok követték egymást, olykor katonai diktatúra formájában. A hatvanas évek közepétől az amerikaiak úgymond megelőző csapásként légitámadásokat indítottak Észak-Vietnam ellen, tartva attól, hogy a kommunista rendszer alá akarja ásni a nyugati orientációjú Dél-Vietnam politikai rendszerét.

Kitört a vietnami háború, amely óriási emberi veszteségekkel járt. Az észak-vietnami kommunista rendszer a déli szövetségeseivel, a Viet Cong partizánokkal meghátrálásra kényszerítették az amerikai katonai erőket. 1969-ben meghalt Ho Si Minh. Az amerikaiak egészen 1973-ig légitámadásokkal próbálták megfordítani a háború menetét, de nem sikerült nekik. 1975-ben az észak-vietnamiak a partizánokkal együtt elfoglalták Saigont. A háború véget ért, az Egyesült Államok történelmének egyik legnagyobb vereségét szenvedte el.

"Az út előtt sok hülyeséget olvastunk. Pl. hogy Vietnamban gyorsan váltsuk be dongra a dollárjainkat, mert utálják arrafelé a dollárt történelmi okokból kifolyólag. Jelentem, egyáltalán nem utálják a dollárt, sőt. A tulajdonosaikat se még akkor sem, ha az USA-ból jöttek. Egymás után kétszeres győztes nép a vietnami, erre büszkék is, mégis, mikor francia vagy amerikai turistákat látok itt - és látni belőlük sokat - valahogy az a benyomásom, mintha a végeredmény fordított lett volna. A franciák következtében a vietnamiak elvesztették régi írásukat, a kultúrájukba is rendesen belejátszottak, az amerikaiak kevesebb látható nyomot hagytak - bár nem tudom, hogy az akkoriban lenapalmozott dzsungeles területekkel mi van - de most tény, hogy urakként közlekednek itt és a vietnamiak szolgálják őket, nem fordítva. Ugyanez igaz a francia - lao viszonylatra. Ma már a vietnami háború itt masszívan történelem, de büszkén viselik főképpen az idősebbek a zöld katonai deklit. A mai fiatalok nagyszülei voltak érintettek, nem is csoda, hogy nem beszédtéma a háború. " forrás

"Az amerikaiak végig azt akarták elhitetni a világgal, hogy létfontosságú, hogy a világ ezen szegletében megállítsuk a kommunizmus terjedését, mert ellenkező esetben dominóként végiggyűrűzik Ázsián. Ez nem igaz, mint be is bizonyosodott. Elég lett volna elszigetelni őket és békén hagyni!! Amerika inkább szemét módon belement egy gyilkos háborúba, ami közel 5 millió vietnami áldozattal járt, amelynek 75%-a polgári személy volt!!!! Mindeközben ők a pénzen és erkölcsi veszteségen kívül csak 58 000 katonát vesztettek! Amerika célja az volt, hogy ezen a stratégiailag nagyon fontos ponton megvesse a lábát és innen irányítsa ázsiai üzelmeit! Meggyőződésem, hogy az amerikai nagytőke - óriási haszon reményében- provokálta és robbantotta ki ezt a háborút, nem törődve a sok millió áldozattal, egy nemzet függetlenségi érzelmeivel, szabadság utáni vágyával.

Most mikor tegnap láttam a Cu Chi alagutakat értettem meg, hogy itt Amerika nem nyerhetett. A vietnamiak inkább elásták magukat a föld alá, inkább meghaltak az utolsó szálig, de a hazájukat nem adtak!!!! Úgy gondolom minden nemzet így cselekedett volna a helyükben. Az amerikaiak hatalmas technikai fölényét ellensúlyozni tudták a helyismeretükkel, leleményességükkel, önfeláldozásukkal........azzal, hogy az oroszoktól, kínaiaktól kapták az utánpótlást és minden évben 200 000 új hadkötelessel nőtt a hadsereg létszáma!!! Ez gyakorlatilag kiapadhatatlan erőforrás volt. Mikor mindezekre az amerikaiak is rádöbbentek, megértettek, hogy nem nyerhetik meg a háborút!

A Ho Chi Min ösvény jelentősége óriási volt! Gyakorlatilag nagyjából a 20. szélességi fok körül letudták zárni a határt az északiak elől. Van ahol csak 60-70 km széles Vietnam. Itt jött Ho Chi Min. Elintézte, hogy Laoszon és Kambodzsán keresztül az áthatolhatatlan dzsungelen beszivárogjanak délre az emberei és megvessék a lábukat, elássák magukat a föld alá. Itt áramlott be az utánpótlás. Amerika válaszul 2,6 millió tonna bombát szórt a területre, többet mint a 2. világháborúban összesen! Hozzáteszem Amerika hivatalosan sosem viselt háborút Laosszal ill. Kambodzsával. Ehhez is gyáva volt, egyszerűen odarepült és szórta a bombáit. Ezeknek a bombáknak 10-15%-a a mai napig ott fekszik!!!! Ezért van annyi nyomorék ember Indokinában. A mai napig több száz ember robban fel évente ezeken a területeken!!! Ezert vannak mindenhol táblák ha mész a dzsungelben le ne lepj az ösvényről!! Ez itt aranyszabály. Ne a kígyótól félj, hanem attól, hogy rálépsz egy taposóaknára. Amerika most, ennyi évvel a háború után sem ad pénzt és technikát, hogy felszedjék ezeket a gyilkoló szarjaikat, amiket ledobáltak, hanem egyszerűen becsukja a szemét és nem érdekli hányan halnak meg és lesznek nyomorékok a mai napig!!! A világ egyik legszemétebb, legaljasabb fegyvere a taposóakna." forrás

1976-ban Dél és Észak egyesült Vietnami Szocialista Köztársaság néven, Hanoi fővárossal. Saigont átnevezték Ho Shi Minh várossá. Az ország teljes egésze egy egypártrendszerű kommunista rendszerré vált. 1979-ben Vietnam megtámadta a szomszédos Kambodzsát és leverte az ott rettenetes rémuralmat folytató Vörös Khmer rendszert. Vietnam a Szovjetunió széteséséig a szovjet-kínai rivalizálásban inkább Moszkva oldalán állt. A Gorbacsov szovjet pártvezér által kezdeményezett politikai nyitást Vietnam nem követte, viszont a nyolcvanas évek második felében némileg kínai mintára liberalizálta gazdaságát a szigorú egypártrendszerű politikai rendszer fenntartása mellett. A kilencvenes évek közepe óta rendeződött a vietnami-amerikai viszony és még a kereskedelem is fejlődni kezdett köztük. Jelentősen javult Vietnam kapcsolata a kapitalista dél-kelet-ázsiai országokkal, sőt Kínával is megtalálták a közös gazdasági érdekeket.

Hó apó osztja az észt. - Kriszta fotója

Manapság

Vietnam nagyon pragmatikus politikát folytat, jelentős gazdasági fejlődés jellemzi hosszú évek óta. Fejlődik a turizmus és komoly bevételt jelent az államnak az is, hogy a nagyvilágban élő vietnamiak évente nyolc milliárd dollárt(!) utalnak át a rokonaiknak. Vietnamot a világgazdasági média a robusztus gazdasági fejlődésű ázsiai "tigrisek" közé sorolja. Óriási fogyasztói potenciált jelent a hatalmas belső piac, igaz hátrányt jelent az, hogy az életszínvonal még mindig nagyon alacsony. Mély-szegénységben a lakosságnak talán csak a tiz százaléka él, de a társadalom nagy része ugyancsak nem élvezi még igazán a gazdasági fejlődés eredményeit. Egy főre jutó évi ezerdolláros bevételével azonban már nem sorolják a szegény országok közé. A gazdaság talpköve a mezőgazdaság, amely a munkaképes lakosság több mint felét foglalkoztatja. A mezőgazdaság sikerességének magyarázata, hogy nagyrészt magánkézben van. Jelentős a rizs-, a cukor- és a zöldségtermesztés. Ugyancsak fontos termelő terület a ruházati ipar, amely kemény versenyben van Kínával. Vietnam a textíliák és cipők gyártásában ötödik a világon. Jelentős az elektronikai ipar, és a bútorgyártás.

Sok a gond azért Vietnamban. A gazdasági fellendülés negatív mellékjelensége a magas infláció. Az infrastruktúra még mindig gyenge szinten áll, nehézkesen működik az energiaellátás, körülményes, bürokratikus az állami hivatali gépezet és a korrupció virágzik. Komoly belpolitikai feszültséget jelent, hogy a nemzeti kisebbségek a központi kormányt asszimiláló politikával gyanúsítják meg. Jelentős erőfeszítéseket tesz a vietnami állam az oktatás területén. Az ország lakosságának 93 százaléka írástudó, ami délkelet-ázsiai viszonylatban szép eredmény. Ami a politikai rendszert illeti, a kommunista párton és testvérszervezetein kívül nem ténykedhet más párt vagy szervezet. A sajtó nem bírálhatja a rendszer lényegi vonatkozásait. A jövedelemadó egységesen 10%. Ennek ellenére sokan nem vallják be a jövedelmüket. Fizetőeszközük a Dang. 23.000 Dang = 1 USD. 5 M Dang (kb. 50.000 Ft) alatti havi jövedelemnél nem kell adót fizetni.

Kis propaganda - Varga Gábor fotója

"Vietnam és Magyarország történelme nagy vonalakban meglepően hasonló. Nekik is 1000 körül volt az államalapításuk, náluk is volt egy nagy szomszéd, amelyik nagy hatással volt a kultúrájukra, ott is változott többször az ország mérete, és a közelebbi múltban ők is a szovjet blokkba tartoztak. Ezért aztán nem meglepő, hogy néha egészen ismerősnek éreztük az országot. Kicsit olyan volt, mint Magyarország 20-30 évvel ezelőtt: már vannak magánvállalkozások (butikok, éttermek), de azért még egypártrendszer van, ahol megmondják mit lehet és mit nem lehet csinálni. Jó sok egyenruhást látni, akik néha semmi hasznosat sem tesznek, csak ott állnak az út szélén, hogy lássák a népek őket (de ezért aztán a közbiztonság is elég jó). A városok még a korábbi harcok nyomait viselik, kicsit lerobbantak, porosak, szürkék, de azért tele vannak élettel.

Gyerek van bőven, Vietnam lakosságának túlnyomó része 30 évnél fiatalabb. Amikor véget értek a harcok a 70-es években, voltak kb. 25 millióan az országban, most 82 milliónál tartanak. Nem véletlen, hogy itt is van már gyerekszám-korlátozás, mint Kínában, és szigorúan veszik: ha egy közalkalmazottnak több mint két gyereke van, akár a munkáját is elvesztheti. Az emberek különben nagyrészt közvetlenek és barátságosak. Szeretik tapogatni egymást, a fizikai kontaktus sokkal megszokottabb, mint Európában. Persze ha ilyen sokan vannak, ez nem is csoda. Az egyik boltban, ahol az alsó polcon néztem valamit, és leguggoltam, mellém guggolt az eladó, és a lehető legtermészetesebb módon megkapaszkodott a térdemben. Ott guggoltunk, ő támaszkodott a térdemen, és mutogatta, mit vegyek. A kultúrán a kínai hatás elég erős volt, a templomok pl. tőlem akár Kínában is lehettek volna. Az írás 1945-ig kínai karaktereket használt. " forrás

"Az ember jártában-keltében családlátogatáson vesz részt. A boltok, kávézók egyúttal lakások is, ugyanez a helyzet az utazási irodákkal is. Bemész buszjegyet venni, az irodával egy légtérben, elválasztatlanul látható nappaliban éppen szoptatja csecsemőjét a nő, aki átadja a gyereket az apának, ő meg előrejön jegyet kiállítani. Közben megy a tévében a helyi jó pajtások vagy meccs. A vietnami családokban mindkét fél részt vesz az utódgondozásban. Gyerekükkel rutinosan foglalkozó apákat látni mindenfelé. Nagyon szeretik a gyereket és sokat foglalkoznak velük. Mivel állandóan belátunk a házaikba, ezt nem nehéz észrevenni. A nap fő programja a közös evés reggel, délben és este, na meg déltől 2-ig legalább a szieszta.

Hoi An Vietnam Luang Prabangja. Gyönyörű kisváros a folyó környékén liliputi, kínaias házikókkal, kínai templomokkal, pagodákkal és nagyon helyes vendéglátóipari egységekkel. Dél körül itt is kitör a szieszta, és akkor ugyan nem zárnak be, de a személyzet diszkréten hátravonul és lefekszik a földre terített gyékényre hunyni egyet, míg a vándor táplálkozik. Hoi An belvárosa felé megálltunk egy helyi kifőzdénél inni valami hideget. Két nagyon hasonló külsejű, ötvenesnek kinéző fazon ült már benn nagy tálak előtt. Ajánlották, hogy együnk mi is olyan levest, amit ők, mert nem fogjuk megbánni. Valamilyen pho nevű valami volt ez, a neve elejére már nem emlékszem. Sokféle beazonosíthatatlan zöldség, tán némi hús is, üvegtészta, papaya, citrom, és valami falevélszerű került a nagy üstben készült lébe. Ízlés szerint lehetett csilizni és szója-szószozni. Állati jó volt ez a leves, akármiből és akárhogyan készült is. Hoi An nagyon elturistásodott,ennek megfelelően az árusok többsége fehéreket hülyének néző, szemét módon lehúzó kategóriába tartozik. A gyümölcsöket is olyan horror áron akarták adni, hogy inkább nem vettünk semmit. Azt utálom ebben, hogy az van az arcukra írva, hogy fizess pénzeszsák. Anyátok... - ez van az én arcomra írva, de ha nem vagyok teljesen érthető és megy tovább a molesztálás, akkor ezt audiovizuálisan is igyekszem tudatni.

Találkozunk azért rendes emberekkel is, nemcsak kufárokkal. Szeretik ismeretlenek megkérdezni, hogy honnan jöttünk, segítőkészen útbaigazítanak, szóval azért nemcsak bosszankodásból áll a napunk még akkor sem, ha előszeretettel írok ezekről. Nem felejtem el annak az öregúrnak az arcát, aki sétabottal ment Hue-ben a folyóparton és rám köszönt, hogy bonsoir Madmoiselle és úgy mosolygott hozzá, mint egy bhiksu. Az egy más kérdés, hogy engem kisasszonynak nézni minimum súlyos látászavarra utal. A kávéház vécéje egyben a családi klozet is és az a jellemzője, hogy mindig a konyha mellett van. Ez csak kezdetben gondolkodtatja el.az embert, pár hetes út után már az se zavar, ha a vécében főznek. A házakban a berendezést tekintve keverednek a gyarmati rendszerből örökölt europid vonások a tradícióval. Gyékényen vagy csak puszta kövön ücsörgés, guggolás mellett vannak azért székek is, igaz, általában alacsonyak. A fürdőszobákban nem jellemző de előfordul a kád, leginkább tusoló van és a WC-hez seggmosózuhany. A vécépapír vékony, hogy ha mégis bedobálja a szemét európai a fajanszba, akkor se tömje el vele a lefolyót. Amúgy szerintem ők nem nagyon használnak ilyesmit, ill. legfeljebb csak seggmosás utáni törölközésre.

A vietnamiakra is jellemző, hogy nem sietnek el semmit. Általában keleten nem éppen ugribugri népek laknak. A félórás késésre senkinek a szeme se rebben. Az totál elfogadott, hogy az étteremben kiszolgálják a kuncsaftot, aztán leheverednek, és csak akkor kelnek fel, ha véletlenül észreveszik, hogy a kedves vendég egy ideje fizetni akar. Annyira nincs intim szférájuk, hogy többször előfordult, hogy népesebb vacsorázó családhoz majdnem beültünk enni, mert azt hittük, hogy vendéglőben ülnek. Egy pali Hoi Anban ránk is szólt meg integetett kifelé, gondolom a picsába küldött bennünket, mert a lakásába sétáltunk. Na, miért csodálkozik ezen, mikor totál úgy nézett ki az a lakás, mint a mellette lévő bolt, ami tényleg üzlet is volt amellett, hogy nyilván laktak is benne. Jellemzően mindenhol van WIFI, eddig egyedül a tengerparton a Hoa's Place nevû szállásunkon nem volt. A kávéházakban, sörözőkben is van Free WIFI, tehát gépet hozni megéri. Olcsó állítólag a SIM-kártya és a mobilinternet is, de én azt nem próbáltam ki. Még nincs telerakva Vietnam bevásárlóközpontokkal, de szerintem ez csak idő kérdése. Saigon ilyen téren már előrehaladottabb stádiumban van, ahogy hallottam. De most majd meg is látjuk. Elég súlyos város lehet + ha a Lonely Planet azzal kezdi a saigoni fejezetet, hogy "biztonsági öveket becsatolni".

Még csak 9 óra van, de nem sokkal 7 után már töksötét. Ez az, amit nem nagyon csípek itt az Egyenlítőhöz közeledve. Közben itt nagyokat dudál és fékezget a busz, majd leröpülünk róla. Úgy vezet ez az ember, mintha krumplit szállítana. Homage a la pécsi buszok (bár azokon nincs fekvőhely). Ezzel a nagy benga busszal tép, mint állat és közben folyamatosan előzget miközben folyton dudál. Milliárdos beruházások mindenfelé, ami nem igazán a népi demokratikus célközönségre van belőve. Magyarországon ilyen mértékű építkezéseket mostanában nem látni. Persze az átlag vietnami erről valószínűleg mit sem tud, mivel ki sem mozdul lakhelye közvetlen környezetéből. Rengeteg az orosz felirat, még patikát is láttuk a Dél-Kínai tenger partján orosz felirattal, ahogy rengeteg orosz turistát is. Jellemzően az oroszok mellett hollandok, angolok, ausztrálok, új-zélandiak, amerikaiak, németek, franciák, kínaiak, japánok, koreaiak vannak, magyarokat csak a tükörben látunk. Látni errefelé öreg amerikai csávókat, akik valószínűleg '68 táján már időztek itt, némileg más járatban. A vietnamiak állítólag megszólják a külföldivel előforduló nőket, konkrétan lekurvázzák őket, de nem is jellemző ez a jelenség, nem úgy, mint Thaiföldön és Laoszban. " forrás

"Mintha állandóan csak ennének,olyan az egész. Üldögélnek, eszegetnek egész nap, majd este összejön a nagy család és zabálnak együtt egy brutálisat. Mi meg a szemközti hotelből csak nézzük. És hová tűnik bennük ez a rengeteg kaja? Kriszta"

Hanoi - Kriszta fotója

"A fiatalokat itt nem érdekli, hogy kapitalizmusban vagy épp szocializmusban élnek, a lényeg, hogy minél jobban!! A harmadik itteni háború után, 80-ban ezerrel beindult az államosítás,nem lehetett magántulajdon. Folytak az üldözések, a déli értelmiségieket, katonatiszteket, vezetőket, stb. jó komcsi szokás szerint "átnevelő" táborokba zárták évekre. Több millió ember szökött külföldre. Becslések szerint 2 millióan próbálkoztak a tengeren pici hajóikkal. 1/3 része sosem ért az ígéret földjére!!!! Sok-sok család veszett gyerekestől a tengerbe!!! A 80-as évek közepére az infláció 800-900%-os volt! Aztán a szoc. táborban és főleg Moszkvában is más szelek kezdtek fújni - beindult a peresztrojka!

Ők is rögtön belátták, hogy csak a reform menti meg a rendszert és az országot. Az állami nagyvállalatok a mai napig megmaradtak, de az embereknek engedélyezték a földtulajdont és a szabad vállalkozást. Így mindenki úgy boldogul, ahogy tud. Ők pedig nagyon szorgos emberek! Itt a család összetartó ereje sokkal erősebb, mint nálunk, avagy általában Európában. Sorban alakultak a családi vállalkozások. Legyen az bármilyen üzlet, étterem, hotel, bolt, piac, mezőgazdaság stb. A többgenerációs család apraja-nagyja óriási lelkesedéssel csinálja ezt és gyarapítja a családi vagyont! Az állam pedig békén hagyja őket, nem úgy mint nálunk!!!!! Itt mikor meséltem az APEH-ről csak néztek rám nagy kerek szemekkel, hogy milyen világból jöttem én!! :)

Itt az állam örül, ha boldogulnak az állampolgárai, és nem akarja őket visszarángatni a szarba. Hisz így épül az ország! A bicikliket mindenki Hondákra cserélte, a régi ócska házak helyén újak épültek, a maga portája körül mindenki tisztaságot, rendet tart, mindenfelé internet, minden házban TV stb. Mivel ilyen nagy a fiatalság aránya, nagyon nyitottak a világra, így Vietnam óriási fejlődés előtt áll!! " forrás

"Épülnek-szépülnek. A porták rendezettek, a földek szintén. De a két porta között, az út szélén ott rohadozik a szemét sokszor. Rengeteg szemét, főleg műanyag palackok, vagy legalább így tűnik. " Kr

Van gazdag réteg a kommunista Hanoiban - Kriszta fotója

,, Iskola:

Számunkra hitetetlen korán, 7 órakor kezdődik az iskola. A gyerekek pedig úttörőszerű ruhában járnak a suliba. A tanórák végeztével pedig a szülők várnak rájuk az iskola előtt a motorokkal, amivel rendszerint óriási káoszt csinálnak.

Fodrászat:

Bárhol kialakítanak “fodrászatot” a Vietnamiak. Az utca falára vagy egy szép nagy fára felakasztják a tükröt, odatolnak egy széket és kész is a szalon. De láttunk garázsban kialakított változatot is, ahol se ablak se ajtó nem volt betéve."

2018)" forrás

A vietnamiakról

A vietnamiak gondolkodásmódjában teljesen keverednek a hagyományok és a modern életvitel divatjelenségei. A hétköznapokat, a kultúrát befolyásolja a hitvilág, dacára annak, hogy a vietnamiak nagy többsége hivatalosan ateistának mondja magát, alkalmazkodva a kommunista rendszer ideológiai jellegéhez. A vietnamiak körében mély gyökerei vannak a régi vallási és életfilozófiai tanításoknak. Nagyon sok vietnami így vagy úgy buddhistának tekinti magát, de erős a befolyása a konfucianizmusnak és a taoizmusnak is. Erős az ősök kultusza is. Elterjedt a katolikus hit. A külföldi turistákat rendre meglepi, hogy a déli országrészben mennyi katolikus templom látható.

Ha a vietnami ember viselkedésének jellemzőiről általánosítunk, akkor kiemelést érdemel rendkívül erős önérzetességük. Ezt még az európai turista is sok esetben érzékeli, amikor egy helyi ember egy adott kérdésre, akkor is megfelelő választ akar adni, ha fogalma sincs a dologról. Számukra nemet mondani az udvariatlanság és a tájékozatlanság megnyilvánulása lenne. Képesek büszkeségből akár fantáziálni, blöffölni vagy egyszerűen füllenteni. Nem rossz szándékból teszik, hisz valójában sokszor csak segíteni akarnak az idegennek. A vietnamiak alapvetően konzervatív beállítottságúak, és ez megnyilvánul a hétköznapi élet külső színterein. Nem csókolóznak az utcán, a kéz a kézben járás viszont elfogadott. A vietnami társadalomban a nemek egyenjogúsága nem érvényesül, bármennyire is törekednek erre hivatalosan. Egy mondásuk szerint "tíz nő sem ér annyit, mint egy férfi". A férfi felsőbbrendűségének vélelme az ősökkel kapcsolatos hitvilágból és a konfucianizmusból eredeztethető.

Kriszta fotója (Hanoi)

"A vietnami emberek rendkívül kedvesek, barátságosak, vendégszeretőek és mindig olyan vidámak. Az itt uralkodó káosz ellenére is nyugalmat árasztanak, egyáltalán nem stresszesek. Szeretik a praktikus dolgokat. A vietnami nők gyönyörűek. Vékonyak és kecsesek, nagyon jól áll nekik az egykor kötelező viselet, a hosszú, szűk, oldalt felvágott tunika, amit most már csak egyenruhaként viselnek a pincérnők, a szállodai alkalmazottak és a stewardessek. Nagyon babonásak. A természetfölötti dolgokat a valóság részeként élik meg és nem különítik úgy el, mint az európaiak. Vallásuk a buddhizmus. Havonta kétszer ellátogatnak a pagodákba és adakoznak. A tehetősek nagyon sok pénzt szánnak adományokra. A pagodákat fenntartó szerzetesek a befolyó adományokat megosztják a kormánnyal és a politikusokkal. Így megy ez már évtizedek óta. Minden családnál és üzletben van házi oltár, ahol reggelente füstölőt gyújtanak és imádkoznak a szerencséért.

Sok helyen látni sírokat a rizsföld közepén. Hitük szerint a földből valók vagyunk, ezért halálunk után oda is kell visszamennünk. Sok paraszt óhaja, hogy mivel egész életét a rizsföldön töltötte, oda is temessék el. Minden embert kétszer temetnek el! A halott végső nyughelye tehát nem az, ahová először eltemetik. Először a város/falu temetőjébe temetik el a halottat, amiért fizetni kell és ahol 3 évig nyugodhat. A 3 év leteltével a hozzátartozóknak meg kell tisztítani a csontokat (éjszaka, nehogy fény érje őket) és el kell temetni a végleges nyughelyen. (pl. rizsföld) Ez az egész rítus a halott megtisztulását és újjászületését szolgálja. Az erkölcs abszolút laza, ledéren öltözködnek és élhetnek házaséletet a házasság előtt. Egy dolog szigorúan tilos Vietnamban, a Párt szidása. Bár az átlagemberek körében - úgy tűnt nekem - nem túl népszerűek, mégsem szidhatják őket." (Kriszta, 2012)

Elter Karcsi fotója

"Engem nem zavart, hogy túrják az orrukat (az elején le kellett győznöm az ellenérzéseimet, de a vége felé már tudtam, nekik nem volt, aki elmondja, hogy ez nem szép dolog). Nem zavart, ha egy hotelben nem volt meleg víz vagy tiszta ágynemű, nem volt baj, ha az étel hideg volt vagy bogár volt benne (hálát adtam inkább, hogy volt mit ennem), és nem jelentett problémát, ha úgy éreztem, hogy nem volt valaki barátságos (ilyen alig akadt), tovább mentem, és a következő háznál már biztos, hogy mosolyogtak. Viszont imádtam, ahogy a lányok félénken rám köszöntek, a gyerekek hangosan hellóztak, vagy az öregek karon ülőt tartva integettek és szinte mindig mosolyogtak. Azt is megszoktam a végére, hogy egyesek nevetnek - megint emlékeztetnem kellett magam, hogy nem rajtam, hanem velem nevetnek. Nem tudok elég hálás lenni a sok asztali meghívásért, az ingyen ágyakért, padlókért (nem sátorban kellett dideregnem az esőben) vagy a sakkpartikért, ahol megtanultam, hogy azért, mert valakinek koszos a körme és iskolázatlan, attól még lehet nagyon okos, csak neki nem jutott az, ami nekünk. Az, hogy meseszép egy ország, az egy adottság, nekem a legfontosabb, hogy milyenek az emberek, ez teszi azzá, ami! Egyszóval itthon voltam, jól éreztem magam, és sokat tanultam. Köszönöm Vietnam! " forrás

Hanoi - női teherviselés - Kriszta fotója

"A vietnamiak alapvetően, nagyon kedves és barátságos emberek. Nem néznek rád csúnyán, ha le szeretnéd fényképezni őket, sőt előszeretettel pózolnak… Úgy tűnik, szeretik a turistákat, bár azt nehéz eldönteni, hogy tényleg így is gondolják-e vagy ez csak a látszat!? Mindenesetre szenzációt jelent nekik egy igazi fehér bőrű európai turista, képesek az utcán megállítani és egy fényképet kérni. Rengeteg nőt láttunk a 30fokban nyakig beöltözve, kesztyűben, hosszú pólóban, nadrágban és az arcukon maszkkal. Elsőre azt gondolná az ember, hogy biztos a szmog miatt kell nekik a maszk, de nem. Náluk az a "divat", hogy minél fehérebb legyen a bőrszínük. Egyébként a vietnami nők nagyon csinosak, vékonyak és szépek, sokan hordják még a tradicionális viseletet (Ao Dai), ami tulajdonképpen egy hosszú nadrág és egy oldalt felvágott, testre simuló tunikaszerűség. Nagyon sok helyen beszélnek angolul, mindig próbálnak segíteni, az már egy más kérdés, hogy sajnos nem mindig értik amit szeretnénk, közben pedig nagy bőszen bólogatnak." (T. Krisztina, 2014)

Belföldi turisták Da Nangban - Kriszta fotója

Nagyon picik. Előfordult, hogy bajban voltam, amikor ruhát szerettem volna vásárolni, pedig XS méretű ruhákat hordok. A kölcsönpapucsomra az volt írva 43, pedig 36-os a lábam és pont jó volt rám.

Imádnak az utcán enni. Ehhez gyerekméretű kis, színes műanyag székekre ülnek és közösségileg étkeznek.

Imádnak etetni. Amikor ételt vásároltam szinte bárhol, főleg utcai árusoknál, a nénin a megelégedettség kifejezése ült az arcára hogy mekkora adaggal szolgálhat nekem, vagy bárkinek. Etethet

Az utcán pisilnek a férfiak. Nem zavartatják magukat, hátat fordítanak és akár út mellett, vagy nagyvárosban az utcán is, csinálják.

Imádnak guggolni. Órákig képesek ebben a pózban lenni. Úgy csinálják, hogy mindkét talpuk a földön van teljesen.

A két leggyakoribb kifejezés, amit használnak: az okéoké és a same-same.

Az emberek nagy része, főleg pici falvakban hihetetlenül kedves és vendégszerető. Beinvitálnak magukhoz és kézzel lábbal próbálnak kommunikálni veled. Megkínálnak enni és inni valóval.

forrás

Kisiskolások Hanoiban - Kriszta fotója

"A vietnámi ember nem stresszeli túl az életet. Pihen. Ha máskor nem, akkor délben mindenképp. Ehhez segítséget nyújtanak az általam csak “függőágyas helyek”-nek nevezett útmenti fedett helyek, ahol számtalan függőágy van kifeszítve és ezekben aludni lehet, ha épp elfárad az ember. Ezeken a helyeken általában kávé, víz, tea vagy egyéb ital fogyasztása ajánlott miközben pihenünk. " forrás

,, Akikkel közvetlen kapcsolatba kerültünk, mindenki kedves, segítőkész volt. Sokan vigyorogtak ránk. A Mekong deltában mindenki hello-t kiabált, ha meglátott minket biciklin:-)" (T. Ágnes, 2016)

,, Szülők buzdítják a kisgyerekeiket, hogy integessenek, merthogy külföldi vagyok. Ez kedves volt. Kicsit fura, de kedves. A nagyobb gyerekek pedig már tudják, hogy ezt így “kell”. Például amikor egy falun tekertem keresztül a motorral, gyerekek rohantak ki a házukból, integettek, és kiabálták, hogy “HELLO!!!” Ez nagyon kedves volt.

Kiabálva beszélnek. Ott áll mellettem, és hozzám szól, de kiabál. Hmm. Ezt nem szerettem. Egymással is nagyon hangosan beszélnek. És telefonban is. Először azt gondoltam, hogy biztos rossz a vétel, de nem hiszem, mert mindenki mindig kiabált a telefonba. És úgy szólnak bele, hogy “Halló!”🙂 Mi már nem így szólunk bele, ugye? Vagy csak én nem? Én látom a kijelzőn, hogy ki hív, és a nevén szólítom. Ha pedig nincs a szám elmentve, akkor bemutatkozok.

Na most erről nem csináltam külön statisztikát, de senki nőt nem láttam cigizni, viszont a férfiaknak szinte 100%-ja cigizik. Vagy cigizik, vagy ilyen fura bambusz pipát szív. Ez olyan, hogy teletömi dohánnyal a fém bigyókát ott a bambusz pipa alsó harmadában, és beleszív a felülről. Ilyenkor egy érdekes sípoló hangot ad a pipa. Ez a hang jelzi azt, hogy jól volt megtömve. Ha nem adott hangot, akkor igazítanak rajta, és folytatják. Valójában csak egy slukk van benne, bár feltételezem üthet rendesen. Merthogy egyszer megszívja, aztán majd 10 perc múlva tölti újra.

Nem találkoztam elhízott emberrel. Izmos-vékonyak.

Magyarországot vietnámiul úgy kell ejteni, hogy [hungari] Érdekes módon, ha angol kiejtéssel mondtam, sokszor nem értették meg mit gagyogok, úgyhogy pikk-pakk áttértem a vietnámi kiejtésre.😉 Hungari. " forrás

Aji fotója

,, Jellegzetes a hosszú köröm (férfiaknál is). Állítólag ez a régi urakra utal, akik azért növesztették meg, hogy mutassák, ők nem dolgoznak a rizsföldeken. Számomra viszont roppant visszataszító volt a férfiaknál hosszan meghagyott kisujj köröm. (2018)" forrás

,, A vietnámi emberek rendkívül szívósak. Sosem felejtem el a látványt, ahogy a lezúduló monszunban arcukon elszánt arckifejezéssel ülnek a motorjukon, és töretlenül haladnak úti céljuk felé, hisz az élet és az üzlet nem állhat meg azért, mert ömlik az eső. Közép-Vietnámban épp Huéba, az egykori császárvárosba tartottunk egy egynapos túrán, amikor a tenger mellett haladva Da Nangnál kifogtunk egy tájfunt. A kisbuszból figyeltem, hogy az öbölben a halászok gumicsizmában és tetőtől talpig esőkabátban állnak az őket csapkodó hullámok között, és végzik a dolgukat; beljebb, a szárazföldön pedig bambuszkalapos néni dolgozott a földeken, zúdult rá az eső, a ruháját cibálta a szél. Mindezt látva megértettem, hogyan állhatott fel Vietnám ennyi háború után, és mélységesen tisztelem ezért az ottani embereket. (Szabó Elvira)" forrás

A lakásokban elhelyezett oltárokkal nemcsak az istenek, hanem az idősebb felmenők előtt is tisztelegnek. A vietnámi kultúrában ugyanis nagy tiszteletnek örvendenek a lễ phép, azaz tapasztalt, bölcs, tiszteletteljes családtagok, akiket a haláluk után is szívesen tart közel magához a ház népe, és akikkel együtt esznek a fontos eseményeken. Hogy hogyan? Hát úgy, hogy a szentélyben füstölőt gyújtanak, és mikor az leégett, tehát az elhunyt idős befejezte az étkezést, az élő családtagok legidősebbje is megkezdheti a vacsorát. (2024) forrás

Turista etikett

Az egyik fő szabály, hogy nehéz, kellemetlen, problémás helyzetekben őrizzük meg hidegvérünket, és semmiképpen se kezdjünk el ordibálni, hisztizni, mert a helyiek képtelenek ilyesmire az általunk remélt módon reagálni. Ha egy vietnamit megalázó helyzetbe hozunk, akkor azzal nem érünk el semmit, mert lelkileg lebénító módon zavarba hozzuk. A hivatalnokokkal legyünk udvariasak, de kellően határozottak.
Legyünk tekintettel a vietnamiak hagyományos prűdségére és viselkedjünk visszafogottan, a szerelmes turista pár hagyja inkább a hotelszoba szférájába az egymás iránti szeretet erotikus megnyilvánulásait. A turista lányok, hölgyek ne öltözködjenek túlságosan kihívóan. A strandokon a monokinizés nem elfogadott.
Az udvariatlanság netovábbjának számít az ujjal való mutogatás. A vietnamiak roppant érzékenyek, azaz ne kockáztassuk azt, hogy megsértsük őket. Ha bírjuk, akkor még az igazán piócaként tapadó, kellemetlen árusokat, szállásközvetítőket is próbáljuk hidegvérrel, nem túl sértően leszerelni. Lábunkkal nem mutogassunk sehová. Ne simogassuk meg a vietnami gyerekek fejét.
A templomokba, szentélyekbe belépés előtt vegyük le a lábbelinket, és ne menjünk be lengén öltözködve. Lengének minősül a sort, a miniszoknya és a kempingnadrág is.
Nem kell megbotránkozó képet vágni, a helyiek egyes szokásain. Náluk egyáltalán nem számít bunkóságnak a leves szürcsölés, krákogás, a sercintés, büfizés, a zajos takonyfelszívás. Legyünk tudatában annak, hogy nekik sem tetszik minden a mi szokásaink közül. Különben is mi vagyunk náluk, tehát nekünk illik hozzájuk alkalmazkodni. Legalábbis a normális turista így tesz.
Illik borravalót adni az idegenvezetőnek kb. napi 3 dollárral számolva. A sofőrnek is illik adni, kb. a felét, mint amennyit az idegenvezetőnek. Étteremben, kávézóban csak akkor adjunk borravalót, ha kifejezetten elégedettek vagyunk a szolgáltatással.
Alkudozni kell a kereskedőkkel, sokszor a felére kell levinni az ajánlott összeget. Sokan ajánlották, hogy előnyösebb dongban alkudozni. Nem árt tudni, hogy sok terméket, árut a helyiek nagyságrendekkel olcsóbban vásárolják meg (jól jöhet egy helyi barát).
A hivatalos vietnami szabályok szerint a külföldieknek TILOS a szállodaszobájukba vietnami állampolgárt vendégül látni.
A kinti magyar nagykövetség azt ajánlja, hogy tartsuk távol magunkat a balesetek körüli csoportosulásoktól, vagy esetleges demonstrációktól.
Le kell venned a cipőd, ha belépsz a boltba……ugyanis lehet, hogy valakinek az otthonába sétáltál be. Aki lehet, hogy épp alszik. Mármint a bolt közepén, a földön. És nem azért, mert rosszul van, hanem mert meleg van, és fáradt, de mivel munkaidő van, nem megy be a bolt hátuljából nyíló hálószobába. Egy nap elég volt Hanoiban ahhoz, hogy szembesüljünk vele: sokak, főként az alsóbb társadalmi osztály tagjainak az életében nem válik külön a munka és magánélet tere. Rengeteg helyi árus boltja egyben a lakása is, és volt rá példa, hogy mikor a drogéria ajtaján kopogtattam, fürdőköpenyben és fogkefével a szájában nyitott ajtót az eladó, hogy kiszolgáljon. Ha pedig nem volt a termék, amit kerestem, adott a sajátjából – legyen szó vécépapírról, samponról vagy szúnyogirtóról. (2024) forrás

Gasztronómia

A magyar utazóknak nagyon vegyes a véleménye a vietnami konyháról. Vannak, akik lelkesen nyilatkoztak róla, mások azt hajtogatták, hogy: bezzeg Thaiföldön. A gasztronómiai élményeket jelentősen befolyásolja, hogy valaki e téren óvatos-e vagy bátor, vállalkozó kedvű. A vietnamiak nagy hangsúlyt helyeznek életükben az evésre, és ha csak tehetik, megpróbálnak kifinomult étkeket főzni, sütni, fogyasztani. Képesek szenvedélyesen vitatkozni egy-egy étel megfelelő elkészítési módjáról, igazi receptjéről. Egyébként a receptek nemzedékekről nemzedékekre öröklődnek tovább. Szeretnek mindent frissen fogyasztani, és nagyon kedvelik a kisebb harapnivaló adagokat. Néha a turistának az az érzése az utcán járva, hogy a vietnamiak a nap bármelyik időpontjában falatoznak. A kínai befolyást jelzi, hogy ők is pálcikákkal esznek. Indiai hatás a fűszerek erőteljes bevitele, és európai befolyást mutat a kávé, a joghurt, a bagett és a vaj.

A vietnami konyha főszereplői ezek: a rizs (amiből tésztát is csinálnak), a kókuszdió, a fokhagyma, a halas szósz (nuoc mam), a csili, a saláták és a gyömbér. Nagyon kedvelik a halas szósz (nuoc mam) bőséges használatát. A tavaszi tekercs itt is mindenhol az étlapon található. Az idegen furcsállja, hogy a húsok kínálati listáján a sertés, a csirke, a marha mellett szerepel a kígyó, a madár, a majom és a mezei patkány. Sokan kiborulnak attól, hogy a vietnamiak kutyát esznek és a piacon sok helyen látható sült kutyafej.

Az étkek elkészítési módja változatos, pl. grillezés, pirítás, párolás, cserépedényben sütés. Jelentősen eltér a vietnami konyha az európaitól a fűszerezés koncepciójában. Míg az európai étkek fűszerezésénél gyakran arra törekednek, hogy a fűszerek valami megcélzott ízjellegben egyesüljenek, némiképpen "feladva" egyediségüket, addig a vietnamiak a fűszerekből úgy kevernek össze édest, savanyút, sóst, keserűt, csípőset, hogy varázslatos módon minden egyes fűszer önállóan is, akár kontraszthatásokkal is érzékelhető marad az ízleléskor.

Vannak a vietnami konyhában regionális eltérések, tehát az északi, a középső és a déli országrész vonatkozásában. A legnagyobb presztízse a Hue-i konyhának van. A dél-vietnami étkek csípősebbek, másrészt erősebb a francia konyha hatása. Észak-Vietnamnak is megvannak a maga specialitásai (pl. a bun cha, sertéshúsból grillezett labdácskák rizstésztával). A turisták rendszerint élvezik a piacokon az egzotikus zöldségek és gyümölcsök nagy választékának látványát. Érdekes, hogy az epret sós étkekben is felhasználják.

"Vietnam, mint oly sok más szempontból, kulinárisan is megannyi meglepetést tartogatott számomra. Először is megint teljesen átértékeltem az alapfogalmakat (például mit nevezek gyümölcsnek), másrészt és ez a legfontosabb, az ízpárosításokat. Létezik egy gyümölcs (magyar átirata „cu dau”), melynek állaga leginkább a karalábéhoz hasonlít, íze pedig a zöldborsóéra emlékeztet. Nos ezt a tengeri ételek mellé adják, csilis fűszersóba mártogatják, és úgy eszik. Aztán számtalan húsos ételt, húst apró, zöld mandarinlével lecsorgatott fűszersóba instant marinálják falatonként. És nagyon passzol a dolog!

Hogy milyen gyümölcs-kánaán van errefelé a flórából adódóan, azt mi sem árulja el jobban, hogy hetek óta, szinte minden nap egy eleddig ismeretlen gyümölcsöt próbálok ki. Vannak ún. dinógyümölcsök (én azért hívom így őket, mert hatalmasak, és kívülről olyanok, mint egy dinópáncél, rücskös és kemény), vannak olyanok, amiket a kezeddel kell puhítani, szinte verni, mielőtt kibontod, hogy kikanalazzad, vannak olyan gyümölcsök, amik csak úgy omlanak a szádban ("dragon fruit"), és vannak olyanok, amiket fogmosás helyett esznek (a zöld szilvára emlékeztet). És majd mindegyikhez tartozik egy legenda. Az átírási nehézségek miatt most mellőzöm a neveket.

Nemcsak Vietnamra jellemző, hanem például a kantoni konyhára is, hogy négy növényt, ha úgy tetszik fűszert előszeretettel használnak. Ezek fontossági sorrendben: koriander, gyömbér, menta és kapor. Tengerparti ország lévén persze a vízben élő összes dolog az asztalukra kerül. Az algából főzött leves (számunkra a sushi éttermekből lehet ismerős az íze, japánul "nori"), a mindenféle rák (olyanok is, amiknek 95 %-a páncél, és a húsát alig lehet élvezni), de leginkább a különböző formájú és nagyságú csigák mind-mind napi ételnek számítanak. A csigáknak alapvetően kétféle fogyasztási módja van: vagy egy biztosítótűvel (ami az "evőeszközök" egyik természetes darabja) felnyársalod a csigaház bejáratánál lévő darabkáját (általában rajta marad egy kemény réteg, amit el kell távolítani), vagy egy közönséges csípőfogóval lecsippented a csiga keskenyebbik végét (ez általában a hosszúkás csigáknál van így), és a másik oldalon kiszippantod a puha állatkát. A csigafőzelékek (én így hívom őket) sokszor gyömbérrel és petrezselyemmel vannak ízesítve, nekem nagyon ízlenek. Egy a baj velük: megeszel egy tányérral és éhesebb vagy utána, mint előtte, mert annyi a munka vele.

Említettem, hogy vannak bizony gyomorpróbáló ételek is errefelé, és amit én annak nevezek, azok tényleg azok. Tradicionális reggeli a félig alvadt vérbe (általában csirkevérbe) kevert porcogó egyveleg, mogyoróval megszórva. Na ez volt az egyetlen étel, amit félúton félretoltam, és addig is csak udvariasságból nyammogtam felette. A "semmit sem dobunk el" jegyében minden belsőség is fogyasztásra kerül, a gyomortól kezdve minden egyes szervig. A gyomordarabkák (melyek igen rágósak) külön ínyencségnek számítanak itt. A májat, a zúzát és hasonló belső szerveket alig pár percre dobják bele a fortyogó vízbe, én már megtanultam, hogy mindig egy kicsit tovább főzettem velük.

Zárásképpen egy érdekesség a tojásról. A tojás, az európai koncepcióval ellentétben bármely étkezésnél gyakran "bekukkant", nemcsak a reggelinél. Vietnamban pár hete etettek meg velem valami egészen különleges tojást. Én úgy neveztem el hogy FFPS tojás (főtt-forrázott-párolt-sütött), mert egyszerűen nem tudtam rájönni, hogy mit csináltak vele. Kibontás után úgy nézett ki mint az agyvelő, erekkel és különböző színű barnás-szürkés részekkel. Egyes részei puhák, mások kemények voltak, ízben meg leginkább a főtt májhoz hasonlított." forrás

"Mielőtt megérkeztünk volna az országba, volt valamiféle halvány elképzelésünk a vietnami gasztronómiáról, de erre azért nem számítottunk. Thaiföldön nem voltunk elég ideig, hogy kiforrjon a véleményünk, most viszont nagyon határozottan ki merjük jelenteni, hogy ami itt folyik, azt legfeljebb a kínai konyhákban múlják felül. Mondjuk ezt mindazok ellenére, hogy életünkben először itt kaptunk szabályos MSG-mérgezést. A vietnami szakácsművészetnek ott a helye a világ legnagyobbjai közt, és bár itt sem vetik meg az egzotikus alapanyagokat (kér valaki még ki nem nyomott tojást a tyúk tojócsatornájával együtt tálalva, ha egyáltalán így hívják ezt az izét?), a fogások nagy többségének értékeléséhez nem is kell különösebben elszántnak lenni. Mi egyszer bevállaltuk a csigát, de ízetlen, rágós vacak volt, ebben speciel Európa tényleg erősebb. " forrás

Vietnami tavaszi tekercs

,, A vietnámi konyha egyben az egyik „legeurópaibarátabb” konyha is Ázsiában, akadnak persze bizarr alapanyagok, de többségben vannak a könnyed fogások, úgy mint zöldségek és tésztalevesek, de megemlíthetem akár a világ egyik legjobb szendvicsét is (banh mi), amelynek alapja a francia baguette. Ha nyitott vagy az új dolgokra és nem derogál számodra mondjuk az utcán enni, akkor Vietnámban te is jól fogod magad érezni! (2019)" forrás

Specialitások

Pho bo: egy gőzölgően forró, ízes húsleves, amiben keskenyre vágott marha- vagy csirkehús csíkok vannak, puha rizstésztával, sok friss zöldséggel. A helyiek esznek ilyet bármikor, reggel, délben és este.
Saigon subs: ropogós bagett pástétommal töltve, savanyú befőtt zöldséggel és csípős csilivel. Gyors ebédeléshez ideális.
Banh xeo, avagy Saigon-i palacsinta: grillezett disznóhússal, vagy rákocskákkal töltött palacsinta, amit érdekes aromájú szószokba lehet mártogatni. Saigonban mindenhol árulják az utcán.
Vietnam - A világ legjobb levesének receptje (Ajánlott link)

"Hű, a vietnami konyha, az aztán valami. Teljesen beleszerelmesedtem. Ugyan már valamennyire ismertem, mert sok vietnami étteremben voltam, főleg Amerikában, meg főzögettem is már, de hát természetesen azért autentikus környezetben látja az ember igazán, hogy mi az eredeti. Sajnos csak nagyon kevés időt töltöttünk itt, ami épp arra volt elég, hogy beleszagoljunk a vietnami levegőbe. Ebbe belefért egy nap kirándulás a Mekong Delta-ban, ahol a folyó mentén rengeteg érdekes dolgot láttunk, úszópiacokat, ahol csónakból zajlik a görögdinnye, zöld papaya-t, kókuszdió adás-vétele, magas cölöpökön álló fakunyhókat, haltenyészetet, édes puffasztott rizs szeletet és kókuszkaramellt készítő üzemet (az üzem kifejezés persze enyhe túlzás, minden az itt dolgozó emberek kétkezi munkájának eredménye) és sok-sok rizsszedőkalapot viselő vietnami embert. Két nap jutott Saigon-ra, azaz Ho Chi Minh City-re, erre a nyüzsgő, izgalmas, teljesen modern, ázsiai és francia hangulatú nagyvárosra, amely a szakértők szerint a világ egyik gasztronómiai fővárosa. Szerintem is." forrás

"Ha megkérdezed, hogy patkányt ettem-e már, akkor a válaszom az, hogy valószínűleg igen. Az egyik éjjel, amikor visszavitt Attila a hotelomhoz, a tulaj, Sang épp kinn állt az ajtóban. Későre járt az idő, az utcákon nem volt túl nagy a mozgás, így az előttünk elkarikázó biciklistát mindhárman észrevettük. Sang megkérdezte tőlünk, tudjuk-e, miféle ember volt ez. Miután nem sikerült kitalálnunk a foglalkozását, megmondta: patkányfogó. Emberek különleges botokkal és hálókkal járják éjjel az utcákat, tópartokat, hogy befogjanak minél többet ezekből az általam igen kedvelt kis állatkákból. Hanoitől nem messze van egy hatalmas húsfeldolgozó üzem, ahol disznóhússal keverve pástétomot csinálnak belőle, amit aztán a városban sok kis utcai árus árul. Hát én szeretem a hanoi pástétomos szendvicset." forrás

"A Banh Bao, darált sült hússal, hagymával és talán galambtojással töltött gőzölt tészta, a helyi momo, mantu, tortellini, pirog, ki hogy ismeri. A gyümölcsökre (ananász, jack fruit, avokádó, sárkánygyümölcs, passion fruit meg még csomó más, aminek az angol nevét sem tudom) öntött cukros konzervtej, a szin tó (az élet élvezete), aminek a tetejére darált jeget kell tenni, és ahogy ráolvad, kikanalazni az édes hideg gyümölcsöt." forrás

"Valóságos sörforradalom tombol Vietnamban. Köszönhetően a franciáknak, a könnyű, alacsony alkoholtartalmú, világos színű sörök terjedtek el az országban, az engedékeny szabályozás következtében pedig gombamód szaporodnak mindenfelé a kis házi sörfőzdék. A Bia Hanoi és a Bia Saigon jóformán mindenhol kapható, de ha beülünk valahol a sarki kiskocsmába, szinte biztos, hogy a ház sörét is megkóstolhatjuk. könnyű, friss, üdítőitalt fogunk kapni, ami jól esik a párás, forró éghajlat alatt. a vietnamiak állítólag úgy rászoktak már a sörre, hogy fogyasztásban megelőzték a németeket is. (2015)" forrás

,, Kevésbé vicces, de mindenképp emlékezetes -kép Vietnámról az volt, mikor a grillezett kutyát kismalacnak néztem az utcán. Zoli világosított fel pár méterrel odébb, hogy annak a valaminek bizony nem kurta volt a farka és nem kismalac volt, hanem grillezett kutya. A háború alatt a hús sokszor hiánycikk volt, a szükség törvényt bontott és ennek a kutyák és patkányok estek áldozatul. Ma már rendszeresen nem fogyasztják, drágább is mint a többi hús, kvázi ínyencségnek számít, ritkán az idősebb korosztály még mindig eszi. (2017)" forrás

,, Bánh mi (bánmi) - a szendvicsek királya
Nem leves, nem tészta. A bánh mi egy világbajnok vietnámi szendvics. Persze csakis akkor, ha az ember jó helyen eszi.
Ho Si Minhben kezdődött a románcunk vele, aztán úgy alakult, hogy gyakorlatilag a 30 napból 30-at bánh mivel kezdtünk. Gyakorlatilag végigszendvicseztük az egész országot. Azóta is tartjuk, hogy a legfinomabb itt volt, Ho Si Minhben. Emlékszem, megadtuk a módját: előző nap este komoly internetes kutatást tartottunk, a legjobb szendvicsezőt kerestük. Uberrel mentünk, kissé ugyanis kiesett a központból, nem sajnáltuk rá azt a 300 Ft extrát (igen, ilyen olcsó az Uber Vietnámban). Az volt a tapasztalatunk, hogy elég eltérő a banh mi minősége. Természetesen a turistás helyeken volt a leggyengébb és legdrágább. Mindig. Plusz akár háromszor annyi az ára, mint máshol." forrás

Fözőiskola Hoi An-ban - Edd meg, amit főztél - Kriszta fotója

,, A csirkék az utcán kapirgálnak az “étterem” előtt, a faládában laknak, már akik túlélik a rendelést, mivel egészen frissen sütik a csirkét. Csirke elkap, nyak kiteker, kopasztás, pirítás majd elvitel.

A vietnami konyha alfája és omegája a pho leves. Alaplé, rizstészta, különböző hús, zöldségek alkotják ezt a fenséges ételt.

A gasztronómia csúcsa Balázsnak a cao lao volt Hoi Anban. Rizstészta, zöldségek, alaplé, fürjtojás, garnéla, pirított mézes sertésbőr, mézben pácolt szalonna, földimogyoró, sok csili, lime.

Furcsábbnál furcsább jégkrémekkel találkoztunk, mint pl. hagymaízűvel, ami számomra eléggé gusztustalan volt.

Van háromszögű bocisajt, ugyanolyan a csomagolás mint nálunk. (2018)" forrás