ÚTIKRITIKA.HU / Fülöp-szigetek

A csapvíz ívásra nem javasolt.
Malária elleni gyógyszerre nincs szükség, ha a turista nem megy nagyon dzsungeles környékekre. Persze nem árt vinni néhány dobozzal, sicher ami sicher.

Az utazóknak valamennyi ázsiai trópusi betegség, elsősorban a malária, hastífusz és a hepatitisz elleni védekezésre ajánlatos felkészülniük. A dengue-lázas megbetegedés állandóan létező kockázat. A dengue-kór magas lázzal járó vírusos megbetegedés, amelyet szúnyogok terjesztenek. Általában trópusi, szubtrópusi éghajlatú régiókban, főként városi és városi külterületi környezetben fordul elő. Tünetei az influenzához hasonlóak. Védőoltás a kór ellen nincs, megelőzésként a szúnyogcsípés elkerülését szolgáló normál óvintézkedések javasolhatók. Fülöp-szigeteki tartózkodás idején, vagy azt követően bekövetkező belázasodás esetén javasolt haladéktalanul orvoshoz fordulni, tájékoztatva a dengue-láz lehetőségéről. Jobb klinikákra csak utasbiztosítással vagy készpénzes fizetéssel lehet bejutni.

Általános vészhívószámok: 112 és 911.

A kórházak felszereltsége és színvonala továbbra is jelentősen elmarad az európai standardoktól, és a különbség most is körülbelül húsz-harminc évnyi. Az egészségügyi ellátásért továbbra is fizetni kell, mivel az állami egészségbiztosítás nem terjed ki a teljes körű kezelésre. Azok számára, akik nem tudnak fizetni, az ellátás gyakran elérhetetlenné (kb. 490 USDk. A gyerekek oltása különösen nagy anyagi megterhelést jelent a családoknak, havonta körülbelül 10 000 peso is elmehet erre, ami a helyi átlagjövedelmekhez képest nagyon magas összeg.
Az ide érkező turistáknak továbbra is ajánlott még otthon beadatniuk a szükséges oltásokat. A fertőzésekkel szembeni elővigyázatosság különösen fontos. Csapvíz fogyasztása szigorúan kerülendő, és piacokon vagy útszéli büfékben jeget sem szabad kérni az italokba. A szúnyogok elleni védelem továbbra is kiemelt fontosságú, különösen a dengue vírus miatt, amely a gyerekekre jelenti a legnagyobb veszélyt. Ez a probléma az elmúlt években sem enyhült, és az érintett területeken továbbra is magas a fertőzési kockázat. (2024)

Kormányzati figyelmeztetés: Kéretik nem dobni cigarettacsikkeket a kövezetre. A csótányok rákot kapnak tőlük.

A kisebb városokban a klinikai alapellátás továbbra is ingyenes, még a külföldiek számára is. A patikákban vagy akár a helyi közértekben pedig gond nélkül hozzá lehet jutni recept nélkül is olyan gyógyszerekhez, mint az antibiotikumok vagy erősebb fájdalomcsillapítók. Egy-egy tabletta ára jellemzően öt peso körül mozog, így sokan egyszerűen a boltban oldják meg, amit máshol orvosi vizsgálat előzne meg. 2025-ben ez a gyakorlat szinte semmit sem változott: olcsó, könnyen hozzáférhető, és sokszor túlzottan is magától értetődő megoldás maradt.

Európai szemmel nézve itt szinte minden hihetetlenül koszosnak és taszítónak tűnik, különösen a piacokon és a belvárosi részeken kívüli utcákon lehet igazán kemény jelenetekbe botlani. A csapvíz fogyasztásra továbbra sem alkalmas, mégis ezzel főznek, ezzel mossák a zöldséget, gyümölcsöt, halat és húst is. Ennek ellenére szinte mindenki – köztük én is – bátran eszik az utcán, a rozoga bódékból és utcai kifőzdékből, mégsem lesz tőle semmi baja. Ha valaki egy pillanatra megpróbálja elképzelni a helyi állapotokat, képzelje el Budapest nyolcadik kerületének legrendetlenebb, leglepusztultabb kocsmáját, szorozza meg tízzel, és még így is csak nagyjából sejteni fogja, mire számíthat. 2025-ben sem sokat változott ez a világ: a higiénia kérdését itt mindenki másképp értelmezi, de valahogy mégis működik.

A helyiek nem (csak) azért fürdenek itt pólóban vagy hosszú ujjú úszó dreszsben, mert szégyenlősebbek, hanem mert itt tényleg éget a nap! Nem ritka a rák piros vagy hámló bőrű külföldiek látványa, hiába a naptej. 😅
Akármennyire is szeretne valaki barnulni, itt fokozottan kell figyelni és érdemes vékony vállkendőt, inget is hozni a tengerparti sétákhoz.

xxx

Nekünk feldagadt a fejünk a naptól, pedig a legerősebb faktort használtuk sűrűn. Az ottani naptej sokkal jobb. És az ottani hűsítő leégett bőrre is szuper.

xxx

Valahogy hiába ugyan az a faktor, más az itteni naptej és sokkal hatékonyabb. Ráadásul itt kapható olyan is, ami nem káros a korallzátonyoknak.

Közlekedés

Hárman és a harci kakas - Elter Karcsi fotója

Autóval

A Fülöp-szigeteken jobboldali a közlekedés. A közúti forgalom jellemzően kaotikus, a közúti szabályokat egyáltalán nem tartják be, s ezért a turistáknak autóvezetőként fokozott éberséget és figyelmet kell tanúsítani. Gépjármű vezetéséhez, ill. bérléséhez nemzetközi jogosítvány szükséges.

Hiába gyakorlott sofőr valaki Európában, itt nem biztos, hogy boldogulni fog!
Turistás szigeteken sok külföldi bérel robogót vagy esetleg autót, bár óvatosnak kell lenni, de jó opció lehet, ha egyedül akarjuk felfedezni a környéket.
Manilában vagy forgalmasabb városokban viszont semmiképp nem ajánlott! (2023)

Távolsági buszok

A filippínók rajonganak a légkondiért, és ezt szó szerint értelmezve: sok buszt annyira túlhűtenek, hogy az ember már tíz perc után reszketve kuporog az ülésen. Érdemes mindig magunknál tartani egy pulóvert vagy kendőt, különösen, ha hosszabb útra indulunk. Ez különösen furcsa érzés, amikor kint negyven fok van, bent meg vacog az ember.

A helyiek szerint a hideg levegő „frissít” és „fertőtlenít”, ezért sok sofőr a lehető legalacsonyabb fokozatra állítja a klímát, bármennyire is didergünk. Sok buszban ráadásul az ablakokat sem lehet nyitni, így nincs menekvés. Aki először jár itt, hamar megtanulja: a napszemüveg mellé a pulcsi is kötelező kellék a filippínó buszozáshoz.

Dzsipnivel (jeepney)

Rövidebb távokon, legyen szó városon belüli mozgásról vagy falvak közötti ingázásról, gyakorlatilag csak dzsipnikkel lehet közlekedni. Leintegeted, megáll, felszállsz, majd amikor le akarsz szállni, egyszerűen koppantasz egyet az apróval a vázon, és máris megáll. Ha hátul ülsz, a viteldíjat az utasok kézről kézre adják előre a sofőrnek, aki vezetés közben – vagy ha kicsit óvatosabb, akkor piros lámpánál – a farzsebéből visszaadja a visszajárót.

Hihetetlenül olcsó és mindenki pontosan tudja, mennyi a tarifája az aktuális szakasznak – hogy ezt honnan tudják, azt máig rejtély, de mintha a filippínó génjeiben lenne kódolva. Minket, külföldieket csak egyetlen alkalommal próbáltak meg túlszámlázni, egy nagyon turistás helyen, de egyébként mindig ugyanannyit fizettünk, mint a helyiek. Ilyet még sehol Ázsiában nem láttunk, tényleg megérdemlik a dzsipni-sofőrök, hogy sokáig áldja őket a sors.

És ami még jobb: a dzsipnizés nemcsak praktikus, de igazi élmény is, mert közben testközelből látni és hallani lehet a mindennapi életet. Egy forró délutánon a dzsipni hűvöse, a lárma és a színes utastársak garantálják, hogy az ember sose unatkozzon. Nem csoda, hogy aki egyszer kipróbálja, mindig visszavágyik rá.

Panorámabusz

Repülővel: A repülés még mindig viszonylag pénztárcabarát, ha jó előre megvesszük a jegyet. Nagy előnye, hogy egy óra alatt át lehet röppenni egyik szigetről a másikra, ami a Fülöp-szigeteken hatalmas könnyebbség. Hátránya viszont, hogy ha csak az utazás előtt pár nappal derül ki, hogy menni kell, az árak gyorsan elszállnak. Minden induláskor kötelező terminál díjat fizetni, ami reptérenként eltér: Puerto Princesában például 150 peso, Manilában viszont már 550 peso körül jár 2025-ben is.
Hajóval: A hajózás olcsóbb, mint a repülő, és kifejezetten élmény, főleg ha van időnk. Választhatunk gyorsjáratot vagy klasszikus, lassú kompot. A Manila–Cebu út például 29 órás, saját kabinban teljes ellátással is lehet utazni, de a fapados verzióban mindenki egy nagy légtérben alszik emeletes ágyakon, és az ételt magának intézi. Egy Iloilo–Puerto Princesa út körülbelül 40 órát vesz igénybe, egy hatórás megállóval Cuyo szigetén, és nagyjából 900 peso a jegy. Hajónál is van terminál díj, de pár tíz peso, alig érezhető.

Busszal: Helyközi buszok minden szigeten járnak, légkondis és légkondi nélküli verzióban. A nem hűtött járatok gyorsan megtelnek, gyakori látvány a buszon utazó zsák krumpli vagy egy-két kakas. Az állapotuk nem mindig makulátlan, de a jegyár baráti: például Puerto Princesa és El Nido közt egy hatórás út olcsó buszon 300 peso körül van.

Dzsipnival: A dzsipni a Fülöp-szigetek ikonikus járműve, tulajdonképpen egy meghosszabbított, nyitott busz, két sor hosszú paddal. Elölről inkább kamionra hasonlít, oldalról nyújtott terepjáróra. Csúcsidőben nemcsak a padokon ülnek, hanem a padlón, a hátsó fellépőn lógva vagy éppen a tetőn is utaznak. Minden dzsipni színes, díszített, és gyakran szállítanak a tetején mindent a rizses zsáktól a ketrecbe kötött malacig. Bárhol le lehet inteni, egy menet általában 8 peso.

Tricycle: Ez a helyi „tuk tuk”, tulajdonképpen egy motor, amelyhez oldalra egy kis „hintót” barkácsoltak. Minden településen más a stílus, de mindet színes matricák, festések díszítik. Alapáron 8–10 peso egy főre a városon belüli út, városok között viszont érdemes előre megegyezni és alkudni, mert a sofőrök a tapasztalatlan turistákat szívesen megkérik rendesen.

Habal-habal: Ez a motoros taxi, ami főleg vidéken verhetetlen: gyors, bárhol meg lehet állítani. Itt is alapszabály, hogy keményen alkudjunk, mert a sofőr először biztosan túlárazza. Cserébe gyorsan célba érünk még a legkacskaringósabb hegyi úton is.

Jeepney Cebu City-ben - Kriszta fotója

A Fülöp-szigeteken – Manila környékét leszámítva – gyakorlatilag nincs vasúthálózat, ezért városok között csak busszal vagy autóval lehet közlekedni. A buszokból is kétféle létezik: a hosszabb távra közlekedő távolsági járatok, illetve a rövidebb útvonalakon használt dzsipnik, amelyek eredetileg az amerikai hadsereg itt hagyott terepjáróiból alakultak át színes, meghosszabbított kisbuszokká.
Városon belül is leggyakrabban dzsipnire vagy tricycle-ra, vagyis oldalkocsis motorra száll mindenki – ez általában nagyjából 10 peso kilométerenként. Az utak és az autópályák állapota egészen jó, viszont az autópályákon szakaszonként fizetni kell: egy kétszáz kilométeres út nagyjából 500 peso díjba kerül 2025-ben is.

A helyi sofőrök vezetési stílusa viszont katasztrofális: a sebességkorlátozás és a KRESZ sokszor inkább csak dísz. Előzni mindenhol szokás – záróvonalon, szerpentinen, hídon vagy alagútban, sőt gyakran egyszerre több oldalról. Az emberek amúgy mindenben nyugodtak és ráérősek, de a kormány mögött valahogy mindenki sietőssé válik. Éjszaka különösen érdemes résen lenni, mert sok helyen nincs közvilágítás, és előfordul, hogy valaki lekapcsolt lámpával motorozik, pusztán azért, hogy az akkumulátort spórolja.

A külföldi jogosítványt elfogadják, ha van hozzá hivatalos angol fordítás. Ha nincs, akkor sem nagy ügy: 2000 peso körül lehet helyi jogsit intézni, amihez csak egy alap KRESZ- és egészségügyi vizsga kell, forgalmi vizsgát viszont nem kérnek.

dzsipni (jeepney) - fotó by Elter

Motorozás: A Fülöp-szigeteken egyszer engem is megállított egy rendőr motorozás közben, és már az első pillanattól nyilvánvaló volt, hogy ez nem fog ingyen megúszódni – hiába volt minden papírom rendben, a motor bérleti szerződésétől a bukósisakig minden a helyén volt. Végül nagyjából kétezer forintnyi pesóra büntetett meg, mondván, hogy papucsban nem szabad motorozni. Halkan jegyzem meg: körülöttem szinte minden helyi papucsban vezetett, sőt, nem egyszer láttam már egész családot egyetlen kismotoron, anyát, apát, két gyereket, mind papucsban.

De mindegy is, itt nem a lábbeliről szól a történet, hanem arról, hogy a külföldi zsebét könnyű célpontnak látják. Vitatkozni kár, a rendőr hivatalosan is büntethet, bármennyire is bagatell az ok. A „jó” hír, hogy ezek az összegek általában nem magasak, pár ezer forintnál ritkán több, így emiatt kár lenne lemondani a motorozás élményéről. 2025-ben is igaz: aki motorra pattan, vigyen zárt cipőt – de leginkább jó adag türelmet és humorérzéket is.

Itt minden, ami gurul vagy zúg, egyben taxi is. Először még furcsán néztem, amikor egy taxis közölte, hogy ő bizony nem visz el a szállodába száz pesóért, de a haverja motorral szívesen. Azt hittem, csak viccel, de aztán gyorsan rájöttem: itt teljesen hétköznapi dolog, hogy motorosok is utasokat fuvaroznak.
A hagyományos taxi viszonylag drága, viszont nagy előny, hogy elég elterjedt az Uber és a helyi testvére, a Grab. A Grab fiókot nem muszáj bankkártyához kötni, simán lehet készpénzzel is fizetni, így még az sem gond, ha épp nincs net a telefonon: elég megkérni egy helyit, hogy rendeljen egy autót. Egyes városokban – például Cebuban, a kikötő környékén – külön Grab-pontok is vannak, ahol személyesen hívnak nekünk fuvart. 2025-ben is igaz: a Grab a legkényelmesebb és legátláthatóbb megoldás, főleg, ha nem akarunk alkudozni vagy „baráti” motoros fuvarral kockáztatni.

Gyalogosan közlekedni itt szinte lehetetlen küldetés: járda gyakorlatilag sehol nincs, legfeljebb az út szélén lehet óvatosan araszolni, ahol épp marad egy kis hely a triciklik, motorok és a sorba épített bódék között. Ha valahol mégis akad egy darabka járda, az sem sokáig marad szabad, mert az árusok azonnal beépítik standjaikkal vagy asztalaikkal.

A legmeglepőbb mégis az, hogy mindez valahogy mégis működik – az egésznek van egy sajátos, kaotikus, de szép ritmusa. Az emberek meglepően figyelmesek egymásra, a nagy balesetek ritkák. A gyalogos nyugodtan átsétálhat az úton bárhol, senki sem dudálja le, inkább megállnak és elengedik. Mindenki vigyáz mindenkire, és ez a hétköznapi káosz valahogy mégis harmóniává áll össze. 2025-ben is ugyanez a kép fogad: nincs járda, de van türelem, odafigyelés és egy furcsa, mégis működő rend

Tricikili felirata: Bízunk Istenben - k.a. fotója

Étkezés

Nem lehet általánosítani, mert mások az étkezés körülményei, jellege, a választék Manilában, más a turistás nyaralóhelyeken, más a kisvárosokban és más a falvakban, persze.

A helyi gasztronómia is bőven tartogat kalandokat, sokszor még akkor is, ha az ember nem keres extrém ízeket. Az adagok általában meglepően kicsik, amit előszeretettel hirdetnek háromszemélyes fogásként – de egy átlagos európai vendég simán befalja egyedül. A nagy gyorsétterem láncok is jelen vannak: McDonald’s, KFC, Jollibee minden sarkon akad, de ezen kívül rengeteg ázsiai étterem közül lehet választani, koreai, kínai, japán – tényleg bő a kínálat.

Árban nagy a szórás: lehet jóllakni 60 pesóból is, de egy óvatlan rendelés könnyen 200 pesóba is belecsúszik, ezért mindig érdemes ránézni az étlapra, mielőtt az ember leül. Az élelmiszerboltok zöldség-gyümölcs kínálata szép, friss áruval van tele minden pult. A húsok valahogy nem az igazi, én inkább maradok a halaknál, azokkal ritkán lehet melléfogni. És ami biztos: itt tényleg minden cukros, még a kenyér és néha a szósz is édeskés – az ember már azon sem lepődik meg, ha a só is édes ízűnek tűnik. A helyi sörök többnyire 0,33-as üvegekben kaphatók, de egy forró nap végén még így is jól tudnak esni.

A filippínó konyha sosem tartozott a kedvenceim közé, és ezen most sem kellett meglepődnöm: a fűszerezés továbbra sem az erősségük, a hal például pont olyan volt, mint amilyenre számítottam – teljesen ízetlen. A banán legalább hozza a megszokott banánízt, bár az a fajta, amit itt sütéshez használnak, inkább emlékeztet a semmire – vagy legfeljebb egy enyhe, halas utóízre.

A helyi ételek másik kihívása, hogy kést sosem adnak, csak kanalat és villát. Emiatt sokáig lemondtam a húsról, mert egyszerűen nem tudtam rendesen feldarabolni. Mostanra viszont már kitapasztaltam a trükköt: mindig a legvékonyabb kanalat kérem, és annak az élével szeletelem fel a falatokat, ahogy épp sikerül. Boholon már egészen rutinosan megy, de azért néha még visszasírom egy jó éles kés hiányát.

Ha jól emlékszünk – és bizony jól emlékszünk –, eddig a Fülöp-szigetek volt az egyetlen olyan ország, amelynek konyhájára előre több olvasónk is figyelmeztetett, hogy nagy csodát ne várjunk. És ebben igazuk is volt. De csak részben. A filippínó konyha tényleg messze nem ér fel egy thai vagy vietnami ízvilággal, bár mondjuk a mianmarihoz képest nincs miért szégyenkeznie. Maradjunk inkább annyiban, hogy mint szinte mindenhol a világon, aki akar, az itt is talál magának igazán jó ebédet vagy vacsorát.

A reggeli viszont más tészta. A helyiek ugyanis imádnak ébredés után egy nagy tányér rizst betolni tocinóval – ami lényegében mézben pácolt, szalonnaszerű húsféle. Na, ennek az íze viszont mindent visz: kilenc hónap utazás alatt talán ez volt a legborzalmasabb falat, még a tádzsik vidéki házi konyakhamisítványt is simán lepipálta. Szóval aki itt jól akar kezdeni egy napot, az jobb, ha más alternatívát keres, vagy hoz magával valami otthoni reggelit.

A filippínók valósággal imádják a gyorséttermeket. Annyira, hogy a kifőzdéken kívül alig lehet normális, hagyományos éttermet találni – sokszor nekünk is komoly vadászat volt egy-egy rendes hely. Még a kisgyerekek is itt reggeliznek a szüleikkel, teljesen természetes látvány egy két-három éves lurkó a tál rizs fölött a műanyag tálcánál. A helyiek egyik nagy kedvence a Jollibee, de a Burger King kivételével szinte az összes ismertebb nemzetközi lánc is képviselteti magát.
Érdekesség, hogy ezek a külföldi láncok is alkalmazkodnak a helyi ízléshez: mindenhol van rizs, lapos hal, kolbász, és persze a kötelező minimál hamburger fillérekért – a McDonald’s-ban például száz forint körül simán hozzájutsz egy szendvicshez. Mi is gyakran kötöttünk ki gyorsétteremben: eleinte kifejezetten jólesett, kicsit olyan érzés volt, mintha egy kis szelet Budapestet kaptunk volna a sok egzotikum közé. Aztán, ahogy egyre többször kényszerültünk rá, már egyre nehezebben csúszott le a hamburger, és utána egyre gyakrabban éreztük, hogy talán jobb lett volna mégis inkább valami más után nézni.

"Szemét. Vagyis inkább fáradt olajban kisült vagy borzasztóan édes szemét. Érdekes módon nem elterjedt a seafood." (K. Andris)

"Péksüteményboltok vannak két méterenként. Kizárólag édes, nagyon édes és brutálisan édes pékterméket árulnak, néha egész elképesztő neon színekben. Ha sajttal van megszórva, akkor is édes." forrás képekkel

Népszerű étel náluk, a lechon (nem a fűbe, hanem a banánlevélbe harapott)

A helyi specialitások közül az egyik legismertebb a lechon, ami lényegében egy lassú tűzön, egészben sült, fűszerekkel tömött malac – általában 12–14 hetes szopós malacot használnak hozzá. A bőrét klasszikus adoboval kenik be, ami szójaszószból, ecetből, fokhagymából és kalamansiból készül, így kapja meg a jellegzetes ízét és színét.
Az íze tényleg nagyon rendben van: a hús puha és omlós, a bőr vastag, felül ropogós karamellkéreg, alul pedig zsíros, krémes falat, amit igazi ínyencek imádnak. Egyedül az volt a bökkenő, hogy rizzsel adták – úgy viszont nekem hiányzott mellőle egy jó puha kenyér, valami kovászos vagy csemege uborka, és persze egy hideg sör. Ehelyett kaptam hozzá egy kólára emlékeztető, édes, fekete löttyöt, amit képtelen voltam meginni. Egy másik standnál végül vettem egy pohár sört, de még így is maradt bennem egy kis hiányérzet – na de legalább a malac kárpótolt érte.

A Fülöp-szigeteken a leggazdaságosabb étkezési lehetőségek a helyi piacokon és utcai árusoknál találhatók. A helyi piacokon egy teljes étkezés - főtt hús vagy zöldség rizzsel és üdítővel - körülbelül 80-120 pesoért kapható. Este az utcákon számos street food árus kínál grillezett csirke vagy sertés falatokat 20-40 peso áron adagonként.
Az utcai étkezésnél azonban fontos odafigyelni a higiéniára, különösen a sütőolaj minőségére. Sok helyen újrahasznosított olajat használnak, amelyet gyorséttermektől vásárolnak, és addig használják újra, amíg szinte fekete nem lesz. Ha ilyen olajat látsz, érdemes másik helyet keresni.
A gyorsétterem láncokban - mint a McDonald's, KFC, ChowKing (kínai lánc) vagy a helyi Jollibee - 150-350 peso között lehet étkezni. A középkategóriás étterem láncok, mint a Kenny Rogers Roasters, Shakey's, Greenwich vagy Yellow Cab, 300-600 peso körül mozognak.
A prémium kategóriában szinte nincs felső határ, különösen Manilában és a nagyobb városokban, ahol széles a választék. Vidéken azonban korlátozottabbak a lehetőségek. Fontos megjegyezni, hogy a turisták által kedvelt üdülőhelyeken az árak általában 2-3-szor magasabbak lehetnek a fent említetteknél.

A filippínó étkezési kultúrában a rizs minden étel elengedhetetlen része. Még a helyi KFC-ben sem káposztasalátát (coleslaw) kapsz körítésként, hanem adag rizst.
A kávé minősége gyakran hagy kívánnivalót maga után, és sok szállodában csak instant "3 az 1-ben" kávét - cukorral és tejporral keverve - kínálnak. Akik nem szeretik az édes kávét, érdemes egyszerű instant kávét hozniuk magukkal. Hasonlóképpen, a diétás üdítők, mint a Coca-Cola Zero vagy Light, nem túl elterjedtek a helyi boltokban.
Az adagok meglepően kicsik lehetnek, különösen azok számára, akik amerikai vagy európai éttermi adagokhoz szoktak. Gyakran előfordul, hogy a főételt kis tányéron vagy akár teáscsészében szolgálják fel egy adag rizs mellett.
Ez tükrözi a helyi étkezési szokásokat, ahol a rizs a főszereplő, és az egyéb ételek inkább csak ízesítésként szolgálnak mellé.

Az étkezés elég drága a Fülöp-szigeteken nyaralás közben...🇵🇭 Vagy mégsem?
A turista paradicsombokban (mint Boracay, Palawan stb.) valóban elég magasra szökhet az ára egy-egy tengerparti étteremben elfogyasztott ebédek, legalábbis a helyi árviszonyokat nézve.
Szerencsére ha kicsit mélyebbre "ás" az ember nem csak nevetségesen olcsó étkezdékre lehet bukkanni, de így kaphatunk igazán autentikus Fülöp-szigeteki élményt és kóstolhatunk meg igazi filippínó ételeket. 🍲
Ha magunk mögött hagyjuk a turistás utcákat a nyugati stílusú bárokkal és helyette ezüst tálalóedények sorát, műanyag székekkel berendezett, félig kültéri ülőhelyeket látunk, ahol csak helyiek esznek, akkor jó helyen járunk! Sikeresen találtunk egy olcsó, autentikus, helyi éttermet.
Ezeket itt carinderia-nak hívják és leginkább a magyar menza stílusú étkezdékhez hasonlíthatóak.
Az ételeket itt nem menüről rendelik, hanem az előre megfőzött opciók közül lehet választani.
Ezek ezüst találó edényekben vagy fazekakban sorakoznak, amiket nyugodtan fel lehet egyenként nyitogtani és belekukucskálni, hogy szimpatikus-e valami.
Többnyire húsos, szaftos ételeket kapni, de zöldséges fogások, sült húsok, halak, tengeri kütyük is gyakoriak.
Általában itt megkóstolhatjuk a legnépszerűbb helyi ételeket, mint az adobot, sinigangot, sisiget, kókusztejben főtt zöldségeket és egyéb, az adott területre jellemző speciálitásokat.
Az étel mellé természetesen rizs is jár. (Itt a főtt ételt ulam-nak hívják. Ez pontosan azt jelenti, hogy a valami amit a rizs mellé eszel.)
Illetve vagy a pulton, vagy az asztalon elhelyezett kis edényekben minden féle szósz /fűszer található, amivel magunknak ízesíthetjük az ételt vagy szószt készíthetünk belőlük.
Ezek általában szója szósz (toyo) hal szósz (patis) ízesített ecet (suka) csili szósz, sült fokhagyma, bors és calamansi (helyi citrus féle).
Sültekhez a szójaszósz + calamansi kombó kötelező!! 😋
Sokszor egy kis tál húslevessel is kínálnak ingyen, ami magában fogyasztható, vagy a rizsre dönthető, hogy szaftos legyen.
Egy adag ételt + rizs akár már 50 pesoért is kaphatunk (kb 300ft) de kb 100 pesoból (600 ft) már egy magasabb árfekvésű carinderiában is megebédelhetünk.
Az hozzátartozik viszont, hogy ezek nem hatalmas adagok! Bár én mindig jóllakok egy adag ulam-al és rizzsel, nagyobb étkű utazók kevésnek találhatják.
Itt alapvetően inkább többször esznek kevesebbet vagy több féle feltételt (ulam) választanak a rizs mellé, mint egy valamiből sokat.
Egy valami azonban aggasztani szokott néhány utazót: Biztonságos / higiénikus-e ilyen helyen étkezni?
A rövid válasz: Igen.
A hosszabb válasz: Ezek az ételek csak úgy, mint otthon főzve, aznap, frissen készülnek. Nem használnak újra előző napi maradékot.
Ebédre érdemes menni, hiszen akkor tényleg max néhány órája főtt ételt kap az ember.
Sokan mondják, hogy sosem kaptak még gyomor rontást ilyen étkezdében (én se), nagyobb éttermekben való fogyasztás után viszont már igen...
Amit még jó tudni, hogy a Fülöp-szigetekiek nagyon ügyelnek a higéniéniára, főleg ha ételről van szó. Itt nem szokás a kézzel belenyúlkálós szakács / kiszolgáló.
Mindent evőeszközzel végeznek és kiszolgálni is szigorúan kanállal, sült étel esetén csipesszel, műanyag kesztyűs kézzel szoktak.
Ha az ellenkezőjét tapasztaljuk valahol, az nem a szokásos jellemzője ezeknek a helyeknek és érdemes másikat keresni!
Természetesen a drága éttermek és a carinderiák között is sok egyéb étkezési lehetőség van a Fülöp-szigeteken. (2023)

Pénzváltás és vásárlás

A Fülöp-szigetek pénzneme a peso (1 peso kb. 6,30.- forintot ér). Pénzváltáskor elkövetett csalás a hivatalos pénzváltó helyeken is megtörténhet. A túlságosan vonzó árfolyam okot adhat gyanakvásra. Váltás előtt minden esetben tisztázzuk szóban is az árfolyamot, kérjünk számlát és távozásunk előtt a kapott összeget gondosan számoljuk át. Manilában a fő bevásárló negyedet Makati-nak hívják. Ott van egy csomó bevásárlóközpont és két hatalmas feketepiac (Baclaran és Divisoria). Aki igazi, hiteles helyi termékeket, ajándékokat szeretne vásárolni, jobban teszi ha a fővároson kívül, a szigeteken és a kisebb vidéki településeken vásárol. A Fülöp-szigeteken a legtöbb bolt reggel kilenctől este kilencig tart nyitva.

Elfogadják a nagy debit kártyákat, remekül működik a Wise (dolláros egyenlegből vonja le ) és a Revolut is. A Revolut azonnal váltja a forintot pesora, talán ez a legkedvezőbb árfolyam. Sokszor meghatározza a kereskedő, hogy mlyen összeg felett lehet kártyával fizetni. Lehet vitatkozni vele, de nem érdemes. Éttermeknél érdemes előre tisztázni, elfogadnak-e kártyás fizetést. Az atm-es készpénz felvételnek mindig díja van, de általában kifizethető. 10000.- pesot pl. 250-ért sikerült felvenni a Wiseról. (2024)

Sok helyen nem lehet kártyával fizetni 💵
Na persze nem ismeretlen itt a bankkártya fogalma - városokban, plázákban stb. ugyan úgy elfogadnak kártyát, mint otthon.
(Érdemes viszont hagyományos Visa vagy Mastercard kártyát hozni, az online/virtuális kártyák itt nem ismertek!)
Viszont a legtöbb szállás, program, közlekedés, de még az éttermek is készpénzesek lesznek!
2. A bankautómaták pénzfelvételi díja elég magas 💰
Nemzetközi kártyával átlag ₱250 (kB 1600 huf) per tranzakció.
Kisebb szigeteken pedig előfordul, hogy ha van is bank automata pénzt nem mindig tud adni....érdemes előre informálódni, hol milyen a helyzet és kb. mennyi készpénz lesz szükséges! (2023)

A nyugaton ismert márkákat itt is meg lehet vásárolni a bevásárlóközpontokban, bár a helyi fizetések mellett (800-1200 peso 10-12 óra munka után az átlag vidéken) ezek eléggé drágák (800-1500 peso darabja).
Ha csak pólót vagy pulcsit vennétek, érdemes ellátogatni a piacra, ahol a segélyszervezetek által adományozott ruhákat a helyiek olcsón árulják (ahelyett, hogy a rászorulóknak adnák). Rövid keresgélés után lehet találni jó minőségű márkás ruhákat új állapotban 80-150 pesoért.
A kozmetikai cikkek ugyanannyiba kerülnek, ha nem többe, mint nyugaton. Borotvahabért és tusfürdőért érthetetlen mód kétszer annyit kérnek, mint Magyarországon. Az elektronikai berendezések, könyvek, bútorok, szóval kb. minden azonos árban van Európával.

Érdemes mindig csak annyi pesot váltani, amennyire szükség van, mert szinte sehol nem lehet visszaváltani más valutára (csak a reptéren, de 150-200 peso díj mellett).
Mint a fejlődő országokban gyakori, sokszor nincs aprója a boltosoknak. Érdemes felhalmozni az aprót ott, ahol lehet, nagyobb üzletekben, buszpályaudvaron, stb.

A nagyobb bevásárlóközpontokban és szupermarketekben természetesen kaphatók európai típusú termékek: van zabpehely, müzli, joghurt. Kenyérből főleg csomagolt változatok elérhetők, amelyek nagy része édes és mazsolás, valamint találhatók helyi, előrecsomagolt sütemények is.
A kisebb boltokban és sari-sari store-okban viszont főleg zacskós, helyi termékeket árulnak, amelyekről gyakran nehéz megállapítani, hogy mi is pontosan - leves, szósz, vagy valami egyéb instant étel.
Ez tükrözi a helyi fogyasztási szokásokat, ahol az instant és előrecsomagolt ételek nagyon népszerűek a praktikusságuk miatt.

Szórakozás

A kikapcsolódásra vágyóknak ott vannak a mozik, ahol főleg a legnépszerűbb hollywoodi filmeket vetítik. Színház ritkán található, kiállítások is korlátozottak, a múzeumok kínálata pedig gyakran gyenge marad.
A könyves kultúra terén sajnos kevés a választék. Érdemes e-könyv olvasóval vagy tablettel felszerelve érkezni, mert értékelhető könyvesbolt kevés van.
Szinte minden városban megtalálható a National Bookstore lánc. A könyvválaszték korlátozott, viszont nemzetközi hírmagazinokat (Newsweek, Time) főleg itt lehet beszerezni. Valamivel jobb a kínálat a "Fully Booked" boltokban könyvekből és magazinokból, de ezek csak a nagyvárosokban találhatók a bevásárlóközpontokban.
A shopping mall-ok rendkívül népszerűek és központi szerepet játszanak a filippínó társadalmi életben. A parkok és sétálóutcák hiányában ide járnak az emberek kikapcsolódni, szocializálni és sétálgatni a légkondicionált folyosókon az üzletek között. Ez egyben menekülést is jelent a trópusi hőség elől.

Figyelem! A bár jelenleg azért nincs nyitva, mert zárva van.

Közbiztonság

A Fülöp-szigeteken a közbiztonság rosszabb, mint a legtöbb más délkelet-ázsiai országban, de túlzott félelemre nincs ok. Lopások, rablások gyakoriak, sőt emberrablások és terrorista akciók is történnek. Gond, hogy a civil lakosság közegében sok az illegálisan tartott lőfegyver. A turisták által erősebben frekventált helyeken valamint a gazdasági életben fontos zónákban erős a katonai és rendőrségi jelenlét, s ez megnyugtató lehet a turista számára, bár egyben érzékelteti, hogy az ország némileg zűrzavaros. A magyar külügyminisztérium azt javasolja, hogy a magyar állampolgárok ne utazzanak Mindanao, valamint a Sulu-szigetvilág (Basilan, Davao, Tawi-Tawi, Jolo) térségébe a folyamatos terrorista cselekmények, illetve a hadsereg és a helyi milíciák rendszeres összecsapásai miatt. Ezeken a helyeken a közbiztonság különösen rossz.

Az országban kiélezett kábítószer-ellenes hadjárat folyik, amelyet a rendőrség és a hadsereg rendkívül komolyan vesz. A kábítószer használatáért, pedofíliáért kiszabott büntetések igen szigorúak. Előfordul, hogy kiskorú személyek gyanútlan turistákat csapdába csalnak, majd megzsarolnak.

Készpénzt csak a szükséges mennyiségben tartsunk magunknál. Fizetéskor lehetőleg használjunk bankkártyát vagy hitelkártyát. Különösen figyeljünk értéktárgyainkra, útlevelünkre. Lehetőség szerint mindig vegyük igénybe a szállodák széfjét, értékmegőrzőjét. Bérelt gépkocsikban értéktárgyakat ne hagyjunk.

"Egy középkorú kolumbiai ismerős hölgyet a napokban ért fegyveres rablás a Fülöp-szigeteken. Elrabolták az összes pénzét, útlevelét, bankkártyáját. Szegény hölgyet Bogotában nem ért ilyesmi, bezzeg a Fülöp-szigeteken igen. Tény, hogy egyedül utazott." (K.J.,)

A magyar külügyminisztérium nyomatékosan javasolja, hogy odautazó magyar állampolgároknak, hogy nevük, utazási időpontjuk, tartózkodási helyük és elérhetőségeik megadásával regisztráljanak a Konzuli Szolgálat, illetve a nagykövetség honlapján, annak érdekében, hogy vészhelyzet esetén megkönnyítsék a magyar diplomatáknak a kapcsolatfelvételt és a segítségnyújtást.

,, A Fülöp-szigetek alapvetően elég biztonságos, a leglátogatottabb térségek mindenképpen: El Nido és Coron Palawan szigetén, Cebu szigete és a környező kisebb szigetek, pl Malapascua, Bohol, Boracay. Ismertebb szigetek közé tartozik Siargao és Siquijor, s ezek szintén biztonságosak. Számos kisebb sziget is van, amik fantasztikusak és sokkal kevesebb a turista, mint a fent említett helyeken, oda nyilván kicsit nehezebb eljutni általában.

Amik az utóbbi időben történtek, tájfun pl, az gyakran van abban az időszakban - akkor nem is ajánlott arra utazni. A vulkánkitörés azt a régiót érinti leginkább, ahol maga a vulkán van, egyébként a reülőjáratokat érintheti (késik, törlik), de ez sem a biztonságot érinti.

Ázsiai ország révén balesetek és gyomorrontás nyilván előfordulhat, de sajnos ezek Európában is megesnek. Nem veszélyes ország, az emberek kedvesek, angolul elég jól beszélnek." (tle, 2020)

Magyar külképviselet

2017 óta van magyar nagykövetség és konzulátus Manilában.

Cím: 8th Floor, DelRosarioLaw Centre, 21st Drive corner 20th Drive
Bonifacio Global City, 1630 Taguig City, Metro Manila, Philippines
Előhívó: 0063 2 - Nagykövetség hívószámai (egyben fax): (0063 2) 810 91 86, (0063 2) 816 73 90
Vészhelyzeti mobil (munkaidőn kívül, sürgős esetben): VÍZUM ÉS EGYÉBB KONZULI ÜGYEKBEN NEM TUD FELVILÁGOSÍTÁSSAL SZOLGÁLNI!
Külföldről: 0063 917 824 38 65 - Fülöp-szigeteken belül: 0917 824 38 65
E-mail: mission.mnl@mfa.gov.hu - Honlap: manila.mfa.gov.hu
Rendkívüli és meghatalmazott nagykövet: Dr. Bencze József
Konzuli Hivatal hívószáma (egyben fax): CSAK ÜGYFÉLFOGADÁSI IDŐN (K, Sz, Cs 9:00-12:00) KÍVÜL!
(0063 2) 816 73 83
E-mail (időpontfoglalás az ügytípus és az elérhetőségek megadásával): consulate.mnl@mfa.gov.hu
Konzul: Dr. Rátkai Balázs

A fővárosban van egy tiszteletbeli főkonzul is: Alfonso S. Yuchengco III.

Címe: 4th Floor, the Athenaeum Building 160 L.P. Leviste St., Salcedo Village Makati City, Metro Manila, Philippines
Előhívó: 0063 2 - Telefon: 811 55 19, 811 55 21 - Fax: 811 55 45
E-mail: aenriquez@argosyinvestments.com - asyuchengco@argosyinvestments.com

Egyéb hasznos információk

Rengeteg a mosoda, érdemes velük mosatni, nem a szállodában kínlódni a mosással.

Telefonálás és internet: A mobil telefon hívásdíjai továbbra is nagyon olcsók, és rendkívül egyszerű hozzájutni SIM-kártyához. Egy prepaid SIM-kártya körülbelül 50-100 peso, amit utcai árusoktól, convenience store-okból vagy a szolgáltatók üzleteiből lehet beszerezni.

A feltöltési lehetőségek sokfélék. Egy alapcsomag 200-300 peso körül mozog, amivel gyakorlatilag korlátlan SMS-t lehet küldeni és 4-6 órányi telefonálásra elegendő. Ez továbbra is jelentősen olcsóbb, mint a magyarországi díjak.

A mobilinternet szolgáltatások terén jelentős fejlődés történt. A korlátlan mobilnet már 500-800 peso körül elérhető havonta, ami sokkal kedvezőbb, mint korábban. A korlátozott csomagok, mint például 30-50 GB adatforgalom havonta, 200-400 peso között mozognak.

Népszerűek a napi csomagok is: 24 órás korlátlan internethasználat 30-50 peso, míg a heti csomagok 100-150 peso körül vannak. Speciális social media csomagok is elérhetők, amelyekkel csak a legnépszerűbb platformokat (Facebook, Instagram, TikTok) lehet használni - ezek 7 napra 30-50 peso körül mozognak.

Az otthoni internet szolgáltatások 1500-3000 peso között vannak, gyakran kábeltévéval és telefonnal együtt.

Érdemes hányásellenes szert (mint a Daedalon) csomagolni a kanyargó hegyi utak és a sok hajókirándulás miatt.
Ugyancsak jó ötlet egy vízben is használható cipőt vagy szandált hozni, mert a bangkák a legritkább esetben tudnak kimenni egészen a partig, általában gyalogolni kell a vízben a partra jutáshoz.
Ugyanezért egy vízhatlan táska (drybag) is jól jön fényképezőgépnek, telefonnak és iratoknak. Előfordul, hogy derékig vagy akár nyakig érő vízben kell átgázolni a hajóról a partra.
Vigyetek füldugót is. A helyiek hangosan beszélgetnek, és amikor végre elcsendesednek, gyakran rázendítenek a kukorékoló kakasok - ez különösen a vidéki területeken és a kora reggeli órákban jellemző.
Ezek a praktikus tanácsok jelentősen megkönnyíthetik a fülöp-szigeteki utazást és segítenek elkerülni a kellemetlen meglepetéseket.

Képzelje el a világ legszebb tengerpartjait: fehér homok, kristálytiszta víz, a parton kókuszpálmák. És most tegye mellé a kakasokat meg a kutyákat, mert ezek az állatok mindenhol megtalálhatók a szigeteken. A belvárostól kezdve a dzsungelen át a népszerű tengerpartokig tényleg mindenhol jelen vannak.
Nem kell tőlük félni - általában nem bántanak és nem is foglalkoznak különösebben az emberekkel. Békésen fekszenek a parton és napoznak, játszanak a vízben vagy épp az utcán keresgélnek élelmet.
Bár nehéz látni az utcai állatokat, a helyzet nem olyan drámai, mint amilyennek első ránézésre tűnhet. A legtöbb kutya nem sovány, látszik, hogy van mit enniük - sok helyileg működő kifőzde vagy kisbolt rendszeresen eteti őket, így főként ezek környékén tartózkodnak.
Gyakran előfordul, hogy egy boltban egy polcon kutya fekszik, vagy a gyümölcsön, amit meg szeretnél venni, egy macska alszik kiterülve. Ez a fajta együttélés része a helyi kultúrának, ahol az állatok természetes módon integrálódtak a mindennapi életbe.