ÚTIKRITIKA.HU / Bohol

Bohol a Fülöp-szigetek egyik szigete, egyben tartománya. Központi városa Tagbilaran City. A szigetnek kb. 1,3 millió lakója van, 4117 négyzetkilométeres a területe. Bohol a Visayas szigetcsoport közepe táján helyezkedik el. Manilától délre, kb. 700 kilométer távolságban
Bohol térségéhez tartozik a Panglao szigete, ami turisztikai téren az egyik legfelkapottabb. Panglao-n vannak homokos strandok, míg Bohol főszigetnek nincsenek homokos strandjai.
Bohol a földrajzi elhelyezkedésénél fogva alig van kitéve tájfunveszélyeknek!
Bohol lakosságának 95 százaléka katolikus; boholano nyelven és angolul beszélnek
Bohol egyik fő látványossága egy mini majom, a koboldmaki, avagy tarsier. Maroknyi a mérete és alig nyom többet 15 dekánál.
Gyönyörő a sziget belseje, rizsföldek, vízesések.

Fülöp-szigeteki koboldmaki (Tarsius syrichta) - Elter Karcsi fotója

Tetszett&Nem tetszett

Tetszett:

1. A helyiek kedvessége, lazasága, mindenhol szól a zene vagy énekelnek

2. A Csoki hegyek látványa

3. Az utak többsége jó minőségű

4. Az utak mentén a táj szebb mint Panglao-n.

5. Finom a kis banán

6. Kubais hangulat, olcsó a rum

7. A gyönyörű Anda beach, vakító fehér homokkal és tele pálmafákkal, szinte csak 1-1 embert lehetett látni csak a partokon, a víz mindenféle kékben tündökölt

8. Triciklivel felfedezni a környéket

9. A koboldmakik cukik voltak

10. A piton kígyós hely, ahol a ladyboy viccesen mutatta be a kis állatkertet és kaptunk tőle egy éneklést is, emellett pár szót beszélt magyarul :)

11. A szép templomok látványa

12. A Camugao-vízesésnél fürödni szuper élmény volt, főleg hogy ide nem jönnek turistacsoportok, mert túl strapás oda gyalog eljutni.

13. Elvegyülni a helyi emberek közt

14. Folyón utazni gyönyörű pálmafás részeken és közben ebédelni büfé jelleggel finom ételeket úgy hogy közben élőzene szól, a kiikötőben zenészek és ha akarod masszázst is kaphatsz

Nem tetszett

1. A taxisok pofára mondjak az árat, sokszor triciklinél is magasabb árat mondanak mint amit a helyieknek kell fizetni

2. A fárasztó alkudozások az utazásoknál

3. A buszok egymással versenyeznek többnyire hogy ki vegye fel elsőként az utasokat s emiatt nagyon gyorsan vezetnek

4. Több helyen a hotelekben a fürdésnél nem volt megfelelő a víznyomás

5. Az internet nem működik megfelelően

6. Kevés az autó, de megse figyelnek egymásra, láttunk egy gyalogost elütő baleset végét is, szóval vigyázni kell az úton

(Batki Bernadett, 2019)

,, Nagyon klassz sziget, a 80%-a szinte dzsungel. Panglaon laktunk, a Dumaloan Beach mellett. A szigeten van elég sok program, de ezekre elég lehet 2 nap is. Koboldmaki rezervátum, Makákó etetés volt a fő cél, illetve itt jutott idő pihenésre a parton. Szigeten a legnépszerűbb hely az Alona beach, ami elég zsúfolt, illetve hangos is. Egy estére átmentünk Alonaba, de ez nem a mi világunk volt, viszont aki a pezsgést szereti annak jó választás lehet! " (sz.d., 2020)

Boholra elég 1-2 nap, megnézni a csokihegyeket és a makikat, onnan át lehet hajózni Cebura, Oslob-ba ahol 15 méteres cetcápákkal lehet együtt úszni, utána mehettek Palawanra, ami a legjobb.

"Számolni kell azza, hogy, bár a távolságok nem nagyok, az utazások 1-1 látnivaló között órákat is igénybe vehetnek. Pocsékok az utak vagy nincsenek. Megfontolandó a taxi, mert a tuk-tuk egy idő után összerázza az ember gyomrát, de nagyon. Kr"

Vélemények

"Cebu City-től két óra egy közepesen komfortos hajóval. Itt találhatóak a híres "chocolate hills" topográfiai furcsaságok, meg a nagy szemű majom maki, amit végül nem néztem meg. Számomra a csúcs a szigeten az Anda nevű falu csendes, belazult paradicsomi hangulata, gyönyörű tengerparti szakaszai, és a kedves helyiek/ turisták voltak. Nagyon jó hangulatban el lehet itt tölteni napokat kizárólag láblógatással. Messze nem olyan turistás, mint bármilyen thaiföldi megfelelője, ahol jártam. A szigetet érdemes robogóval körbejárni." (K. Andris, 2017)

"Valaki a filippínó turisztikai minisztériumban kitalálta, hogy a Boholi Csokidombok egy nagy durranás. Ez a sziget közepén emelkedő, ezer párszáz fura formájú hupli. Tavasszal-nyáron a dombokat barnára perzseli a nap, és ettől kicsit valóban csoki színűk van. Igazából felgyűrt ősi korallzátonyok, és egyáltalán nem akkora szám, mint amennyire reklámozzák. Ami miatt viszont megéri idáig elvergődni (Pestről akárhogy is számoljuk, legalább négy repülőnyi távolságra van), az a koboldmakik. A világ legkisebb főemlősei közé tartoznak, és elképesztően aranyosak. Ennek a legfőbb oka, hogy nekik van a testtömeghez képest a legnagyobb szemük az összes emlős között, a szemgolyók együtt nagyobbak az állat agyánál, és az ember a relatíve nagy szemű élőlényeket aranyosnak értékeli. További ok, hogy kicsik és szőrösek.

Ez a halálos hármas sajnos majdnem a kihalásukhoz is vezetett, ugyanis az ázsiai turistát viszonylag kevéssé érdekli, hogy fogságban, főleg ha tapizzák, pár hónapot sem él egy koboldmaki, bőven fotózkodtak velük még pár évvel ezelőtt is, a ketreceket pedig rendszeresen újra kellett tölteni. Szerencsére azóta észbe kapott a sziget kormányzója, és végett vetett ennek a gyakorlatnak, ma a koboldmakik csak hatalmas, természetes kertekben tekinthetők meg, ahol önkéntesek hada vigyáz arra, hogy senki ne nyúlkáljon. (Van dolguk.)

"A makikat egyedül megtalálni nagy feladat. A dzsungelben erősen felfelé nézve kell őket keresgélni. Egyszerűbb szervezetten megnézni. Nagyon kicsik, nagyon félnek és nagyon aranyosak. És rohadtul nem szabad hangosan beszélni melletük , hozzájuk nyúlni meg aztán végképp tilos. Simán elférnének bárki tenyerében, 6-8 cmesek, megdöbbentően nagy fejjelés hatalmas szemekkel. Mint a rajzfilmekben. Kr"

Kriszta fotói

Boholra érve a szállodába becsekkolás után gyorsan le is zsíroztunk egy kocsi és sofőrbérlést, ami másnap végigvitt a sziget fontosabb látnivalóin. A későbbi generációk számára megjegyeznénk, hogy a loboci ebédelő-hajókra felszállni rossz ötlet. Drágán adnak nagyon rossz és kihűlt kaját, amire ráadásul a belföldi turisták rácuppannak, és ha az ember nem siet, akkor semmi nem marad. Kivéve a gyümölcssalátát, mert filippínó nem eszik húsmentes ételt. Eközben irtózatos hangon kornyikálnak hozzá, amit gitáron kísér valaki, aki egyáltalán, de tényleg egyáltalán nem tud gitározni.

Később egy helyi elmagyarázta, hogy egyetlen filippínót sem zavar, hogy nem tud énekelni, sőt még a környezetét sem, mert énekelni jó. Emiatt mindenki folyamatosan csinálja, nagyon rosszul. Énekel a taxis a rádiót kísérve, énekel a szupermarketben a pénztáros, a hajón a felszolgáló, a tengerbe befelé menet a búvár. Mindez része a felszabadult, mosolygós filippínó hozzáállásnak, ami errefelé valóban nem csak az útikönyvek sablonszövege.

A következő sziget a Bohollal földhíddal összekötött Panglao volt a listán. Itt sznorkeleztünk egy hatalmasat a parttól öt kilométernyire elterülő Balicasag szigete mellett, és másnap merültem is kettőt. Érdekes módon a sznorkelezés sokkal jobb volt, legalább négyféle különböző bohóchal lakott a sekélyesben, ráadásul pont most voltak gyerekeik, ezért az apukák agresszíven (bohóchal mértékkel) próbáltak elűzni minden betolakodót.

Nehéz nem vizet nyelni a röhögéstől, amikor egy narancssárga-fehér-fekete sávos, tíz centis jószág lendületből megrohamozza az ember maszkját, majd az utolsó pillanatban elkanyarodik, és gyorsan elszalad a tengeri rózsák menedékébe. Ezek persze egyáltalán nem jelentenek menedéket, legalábbis ezekben a vizekben, ugyanis nem mérgezőek. A víz alól megcsodálhattuk, amint négy úszni nem tudó helyi turista próbált sznorkelezni. Ez vicces volt, mert nem tudtak felfeküdni a vízre a hatalmas mentőmellényeiktől, és különben sem merték elengedni a csónak szélét. Öröm az ürömben, hogy a pánikszerű kapálódás során bőszen rugdalták az erre kifejezetten érzékeny korallt az uszonyaikkal.

A sznorkelezéssel egy körben megnéztük a helyi delfineket is, hatalmas, ötvenfős podokban úszkálnak. Nem voltak annyira játékosak, mint a lovinai testvéreik, de a hajó, ami szállított minket legalább olyan hangos volt, hogy befogott füllel kellett ülni másfél órát. Hazafelé még kidobtak minket egy éppen csak ellepett homokzátonyon. Több száz métert lehetett gyalogolni a semmi közepén a tíz centis vízben, miközben a kitelepült turistaipar italokat és biszbaszokat próbált ránk sózni.

A búvárkodás nagy durranása a teknősök lettek volna, de ezekkel már annyira beteltünk a Gili szigeteken, hogy már régóta nem nézünk fel, ha valaki tekit jelez. Azért itt is volt látnivaló, korábban nem nagyon láttam tűzhalakat, itt pedig egy-kettő beúszott a képbe. Később Negros szigetén klasszisokkal jobb volt az élővilág, de Balicasagnak sem kell szégyenkeznie. A német pár, akik búvárvakációra jöttek hetven merüléssel egy hónap alatt, az előző nap érdes cápát is látott, azért nagyon irigyeltem őket. " forrás

,, Engem meglepett, milyen picik a koboldmakik. Jót mulattam a szelfizni igyekvő látogatókon, akik képtelenek voltak egy olyan közös képet lőni, amin jól látszik az alvó kis jószág. “Túl kicsi” – panaszkodtak elkeseredetten a fotókat visszanézve. Hát, a természet már csak ekkorára teremtette őket:-)" forrás

Közlekedés

Tagbilaran City-ben és máshol Bohol szigetén a fő közlekedési eszköz a tricikli, ami tulajdonképpen egy kis motoros taxi, amelyen maximum 3 fő fér el. A triciklin kívül vannak a thaiföldi tikutukhoz hasonló jeepnes-ek és mindenféle iránytaxik.

Bohol szigetének térképe

,, Átérve a boholi kikötőbe egy rakás autó és kisbusz várja, hogy körbevigye a turistákat a szigeten, a standard ár 2500-3000 peso egy teljes napi túráért (egy főre – azt nem tudom, több ember esetén mennyi a kedvezmény, de biztos van). Amikor rábólintottam a túrára, azt állították, az nyolc óra, angolul jól tudó idegenvezetővel és ezen az áron kívül csak két belépő lesz, a Csokoládéhegyek (50 peso) és a koboldmaki rezervátum (60 peso). Na, ebből nagyjából semmi nem volt igaz. Mivel nem hagytam magam rábeszélni tovább drága programokra (ATV/quad túra a hegyekben, ziplining, pillangópark), így a 8 órás túra csak 5 lett. A sofőr alig tudott angolul és amit tudott, abból se értettem egy szót se, olyan rettenetes kiejtése volt (pedig eléggé hozzászokott már a fülem minden tájszóláshoz). Ebédelni pedig betereltek egy úszó büfébe 550 pesoért, ami elég lehúzás volt. De akkor már nem akartam tiltakozni, mert már így is mindenre nemet mondtam. (2018)" forrás

Földvári András fotója

Szórakozás

Női ukelele zenekar - Elter Karcsi fotója

Camugao-vízesés

Fürdőruhát és törölközőt vinni kell! Vizet, napkrémet és valami ennivalót is. Viszont szuper. Mint mindenhol, itt is 100.- peso minden. A belépődíj, az asztal/öltöző bérlése, stb. De nagyon megéri. A vízeséshez meredek az út, papucsban figyelni kell erősen. A víz tiszta, nem nagyon meleg és nagyon szép.

"Gondoltuk, hogy nagyon szép lesz, az is volt. Óriási szerencsénk volt, rajtunk kívül 2 német turista úszkált csak benne, amikor megérkeztünk. Utána aztán jöttek sokan, ezt nem nagyon lehet előre kiszámítani. Az egyetlen neuralgikus pont a helyben öltözés volt, végül nem béreltük ki 100.- pesóért a budit, hanem a törölköző takarásában rángattuk a ruháinkat. Végül is sokan a Balaton parton is így tesznek a strandon 3 méterre az öltözőtől. Ha nem tetszik nekik, ne nézzék. Azért nézték, ez elég vicces volt. Kr"

Kriszta fotói

Strandok

"A Bohol délnyugati csücskében található Panglao sziget (kb 10 km hosszú) volt az otthonunk. Itt található a híres Alona beach, Boracay kevésbé turistás ámde nem kevésbé szép kistestvére. Fehér homok, türkizkék tiszta víz... és rengeteg étterem, bár a parton, természetesen emelt árakkal. Mi ezt inkább kihagytuk: néhány kilométerrel arrébb a Dumaluan beach ugyanolyan szép homokot (jóval hosszabb partszakasz, mint Alona) és vizet - ámde turisták helyett helyi lakosokat és olcsóbb árakat jelent. A kevesebb turista miatt, kevesebb a vízben álló turistahajók száma is, így sokkal szebb a látvány is. A vízben pedig rengeteg tengeri csillag mindenféle színben. Az első nap talált egyetlen, csoffadt kis fehér példány után másnap végre sikerült tucatszám találni mindenféle színben ezekből a vicces kis Patrikokból (gyk: Spongyabob barátja), persze némi megtekintés után az összeset visszahelyeztük a vízbe. Nagyon megszerettük a strandot, minden nap visszatértünk. (2017)" forrás

Búvárkodás

"Amikor vízbe dobtak minket Doljo Point-nal, alig akartam hinni a szememnek, mennyi hal! És milyen sok fajta! Fal merülésen voltunk, de annyi minden történt a falon, hogy azt sem tudtam, hova nézzek! Ha azt akarod, hogy az emberek búvárok akarjanak lenni, ide kell őket hozni. Ez a hely gyönyörű! Paul rengeteg képet készített és sok-sok videót, itt van egy-kettő." forrás

"Az első alkalom egy tökéletes merülés volt. Egyszerűen nem tudnék ennél semmi jobbat elképzelni. Ahogy vízbe ugrottunk, Paul megrángatta a karomat. Ránéztem. Ő a teknős jelet mutatta és az ujjával mutatta, hogy hol van. Én ott semmit nem láttam, csak egy nagy követ. Megrántottam a vállamat, kérdezvén, hogy 'mi van?'. Ő megragadott és odahúzott a nagy kőhöz, amiről kiderült, hogy a legnagyobb, legöregebb teknős, amit valaha láttam (igaz, még nem sokat láttam). Óriási volt! Úgy tűnik, élete legszebb pillanatait éli a tengeri füvet rágcsálva. A hasáról két hosszú 'remora' lógott. Íme: " forrás

Panglao

Tetszett:

1. A gyönyörű Dumaluan Beach a vakító fehér homokkal, pálmákkal , kevés emberrel, mint a földi paradicsom

2. Az Alona Beachen egy masszázs

3. Az Alona Beach magas pálmafái és partja, bár ott több a turista.

Nem tetszett:

1. A drága taxizás

2. Az Alona parton az egymást követő turista részek, magas árakkal

3. Nincs rendes szállás , ami Bookingon jól néz ki, az a valóságban sivár

4. A szigeten nincsenek rendes utak ahol lehet menni, nincs meg kiépülve, felépítve és ha esik az eső minden csupa sár

5. Szerintem csak a partjai vonzóak, de a hangulat sokkal jobb Boholon

6. Az utcáról nem mehetsz be mosdóba étterembe, mert azért is pénzt kérnek a helyiek

7. Nem barátságosak, errefelé többnyire csak a pénzt látják benned

(Batki Bernadett, 2019)

Egyéb látnivalók

Bilar, az ember által alkotott erdő - Elter Karcsi fotója

Olvasmányos linkek

"Nem emlékszünk, hogy pontosan mikor és miért, de még jóval tavaly augusztusi indulásunk előtt nagyon elkezdte birizgálni a fantáziánkat Bohol két nevezetessége, a koboldmaki és a Chocolate Hills. Az előbbi valószínűleg azért, mert ennél viccesebben kinéző állat kevés van, az utóbbi pedig mert hiába olvastuk, hogy annyira azért nem nagy szám, és igazából sajnos nem is csokoládéból vannak azok a hegyek, a név kellően érdekesnek tűnt. Szerencsénkre mindkét attrakció megfelelt a vagy egy éve felépített várakozásoknak, sőt. Pedig itt aztán minden a lehető legrosszabbul indult." forrás

"Kénytelenek vagyunk elismerni, hogy az érdes cápák után lelkesedésünk az utazással kapcsolatban el ugyan nem szállt, viszont meglehetősen céltalanul csapongott. Fogalmunk sem volt, hogy mihez kezdjünk magunkkal. Gyorsan rájöttünk, a Fülöp-szigetek többek közt abban is hasonlít Indonéziára, hogy még közepesen sok idő alatt is lehetetlen rendesen bejárni az egészet. Túl nagy az ország és túl sok itt a sziget, így muszáj szelektálni. Szelektáltunk, szelektáltunk, a turistacsapdákat kilőttük, a nagyon érdekes, ám nagyon távoli szigeteket pedig fájó szívvel ugyan, de szintén kilőttük. Végül arra jutottunk, hogy kezdjük Bohollal." forrás

"Izgatottan vártam az első találkozást egy ilyen kis jószággal, és reménykedtem benne, hogy talán a kezembe is foghatok egyet. Kis, fából épített házikóba léptem be. A makik leghátul voltak, addig át kellett verekednem magam a kisállatokkal megtöltött ketreceken. A látvány sokkoló volt. Láttam ott kismadarat pár centis lánccal lábánál fogva faághoz kötözve, úgy, hogy nemhogy repülni, de lépkedni sem tudott. Láttam ugyanígy fához láncolt majmot és ketrecbe préselt macskaféléket, melyeknek a lábát hasították a ketrec alsó rácsai, nem lévén padló.

Ilyen képpel jutottam el a koboldmakikig, melyeknek látványa nem volt üdítőbb. Az őr elmondta, hogy nem szabad vakut használni fotózáskor, mert az amúgy éjjeli állatok nappal nagyon megijednének a villanástól, és előfordulhat, hogy depresszióba esnek. Annak pedig beláthatatlan következményei lehetnek, ugyanis ez a majomfajta bezárva depresszív természetű, öngyilkosságra hajlamos, ezért ha megtörténik a baj, addig veri a fejét a falba, míg holtan nem esik össze. Arról pedig ennek fényében szó sem lehetett, hogy megsimogassuk, vagy megközelítsük őket, de látva szomorú sorsukat, nem is volt kedvem hozzá.

A koboldmaki könnyen végez magával: Ezek után nem értettem, hogy ha a kis, félénk majmocskákat sokkolja egy ilyen találkozás, és ez hatással lehet szaporításukra, akkor vajon miért van tele az internet koboldmakikat simogató turistákkal. Vártam, hogy kiérjek ebből a fakalitkából, és magam mögött hagyhassam ezt a szörnyű helyet. Csendben szálltunk vissza a taxiba, és szótlanul hajtottunk tovább most már a Csokoládé-dombokig." forrás

"Továbbmegyünk, a híres Csokoládé Hegyeket megnézni. Azért kapta ezt a nevet, mert úgy néznek ki mintha egy sík területre ledobáltak volna egy csomó csoki bonbont. Ezekből a csoki dombocskákból összesen 1776 darab van a szigeten!!! Az egyik ilyen dombra épült a kilátó is, ahonnan körbe lehet nézni, és lehet kezdeni számolgatni. :-)" forrás

"Becsülettel elmentünk inkább a nagy-nagy nevezetességhez a szigeten: a Csokoládé hegyekhez. Ezek egyedi és nagyon jópofa geológiai képződmények, amelyek eredete vitatott, a filippínó táblák szerint felhalmozódott tengeri korallüledék kiemelkedésével és ezek eróziójával jöttek létre. Több, mint ezerötszáz hegy terül el errefelé, a száraz évszakban elvileg a hegyeket borító vegetáció (lényegében fű) barnába fordul, innen a név. Nos, idén nem barnultak csokira a hegyek a száraz évszakban, de így zölden sem néztek ki rosszul. Mi egészen le voltunk nyűgözve - nem különben a több száz filippínó turista, akik vihorásztak és lelkesen fotózgatták egymást jobbnál jobb pózokban. Már csak attól, hogy ott üldögéltünk köztük, jobb kedvem lett." forrás

"Én amúgy meg vagyok győződve arról, hogy ezek az állatok itt nem voltak igaziak. Fedett helyen aludtak és EGYÁLTALÁN NEM MOZOGTAK! Paul mondta, hogy azért, mert alszanak, de engem nem tudnak átverni! Szerintem csak valaki felragasztott egy-kék játék majmot a fákra és most mindenki úgy tesz, mintha élnének. Ezek annyira PICIK! Meg mindig nem vagyok benne 100%-ig biztos, hogy igaziak voltak." forrás

"Bohol szigete a legkönnyebben Cebu szigetről közelíthető meg hajóval, vagy repülővel a Tagbilaranban található reptéren keresztül. Gyakran megy hajó Cebuból Tagbilaranba, én viszont Tubigon városba hajóztam. Egyrészt azért, mert ez csak 1 óra, Tagbilaranba pedig legalább 3, másrészt sokkal olcsóbb. Tubigonból még egy óra az út busszal Tagbilaran városba. A hajó 250 peso körül van, a busz pedig 50. Alona beachen szálltam meg, ami lényegében egy turista központ Panglao szigeten. Innen lehet befizetni Island hopping túrákra is. (2014)" forrás

Andris kakaskodik, azaz viadalra alkalmas kakasok eladását hírdető plakát előtt pózol - b. fotója

"Több elképzelés is van arról, hogyan jöhettek létre. Lehet, hogy korallzátonyok maradványai, vagy tenger alatti vulkánkitörések során keletkeztek. A tudósok szerint még az is elképzelhető, hogy az esőzések formálták ilyenné több millió év alatt.
Természetesen nem maradhattak el a szigetlakók eredettörténetei sem. Az egyik legenda szerint két óriás összeveszett és szikladarabokkal dobálták egymást, miután a harc véget ért, a kövek ott maradtak. A másik monda úgy szól, hogy Argo, az óriás, beleszeretett egy lányba, aki nem sokkal később meghalt. Argo nagyon szomorú lett, hatalmas könnycseppeket hullajtott a földre, melyek kővé váltak.
A sziget másik érdekessége a koboldmaki. A koboldmaki 1990-ben még veszélyeztetett volt, jelenleg a mérsékelten fenyegetett kategóriába tartozik, a szigeten rezervátumban él. Apró, 8-16 cm magas, majom-félmajomszerű élőlény. Hatalmas szemeit éjszakai életmódjának köszönheti, rovarokkal, valamint kisebb gyíkokkal, madarakkal táplálkozik. A koboldmaki nem csak az erdőirtások miatt van nehéz helyzetben, hanem a szuicid hajlama miatt is. Gyakran stressz hatására öngyilkos lesz, nem eszik, nem iszik, vagy kárt tesz magában. Fontos, hogy a turisták ne simogassák, valamint fényképezés közben ne használjanak vakut, mert ettől depressziós lesz, ami szintén végzetes lehet számára. (2015)" forrás

"Bohol látnivalóit egy egész napos robogó-túrával néztük meg. Vietnámi gyakorlatom után már profi robogó-vezető lettem, így nem okozott gondot egy nap alatt 130 km levezetése sem. (Ugyanakkor hivatalosan itt sem vezethetnék 110-130 ccm robogót akárcsak otthon - de a magyar nemzetközi jogsi nevetségessége, illetve az itteni alacsony büntetések miatt ezt mindenütt megkockáztattam.) Mindenesetre aki Ázsiában sok időt akar eltölteni, annak javaslom, hogy otthon vagy tegye le a jogsit rá, vagy legalább egy 50-es robogóval szerezzen némi gyakorlatot, ne itt kelljen megtanulnia, mint nekem.)
Az első megállónk a tarsier rezervátum volt. Ezek a kis lények a világ legkisebb főemlősei, és csak ezen a szigeten élnek. Mindössze pár dekagramm a súlyuk és méretük is egy férfi ökölnyi csupán. Éjszaka aktívak, nappal pihennek: nyitott szemmel lesik a rájuk leselkedő veszélyeket, miközben csimpaszkodnak a fák ágaiba. Az emberhez hasonló tulajdonságuk, hogy stressz esetén képesek kárt tenni magukban, és akár öngyilkosok is lesznek (leugranak a fáról). Emiatt csak csendben, vaku nélkül és zajmentesen szabad őket megtekinteni. Öngyilkos hajlamuknak és a legutóbbi nagyobb földrengés óta számuk igencsak lecsökkent, szabadon nem is igen lehet látni (bár ember legyen a talpán, aki megtalálja őket ezzel a mérettel :)). (2017)" forrás

Milyen logó van a pólóján?