ÚTIKRITIKA.HU / Baku

A főváros az ország keleti legszélén található. Furcsa Baku elhelyezkedése a Kaszpi-tengerbe benyúló Apseron-félszigeten. Ugyanis a félsziget harminc méterrel a tengerszint alatt van! A tengerszint kifejezés ebben az esetben azért sántít, mivel a Kaszpi-tenger egy önálló tenger, akár lehetne hatalmas tónak is tekinteni, hiszen nincs összeköttetésben a világóceánnal és így más a vízszintje is.

Baku kinézetre nagyon ellentmondásos az utóbbi 7-8 évben épített ultramodern negyedek és a rozzant, szovjet időkre emlékeztető, szocreálos részek egymás melletti képével.

Bakunak három főbb városövezete van: az Óváros, a szovjet időkben épült rész, és a legújabb, ultramodern rész. T

Havi nettó átlagfizetés (2025-ben): 158 ezer forintnak megfelelő helyi pénz

Ata fotója

Tetszett&Nem tetszett

Tetszett

1. Feltűnik a tisztaság. Minden sarkon seprűt árulnak, s tán van a kettő között összefüggés...

Vélemények

Örményország után nagyon vártam már, hogy lássam a posztszovjet, kőolajszagú, fúrótoronyos, poros, ámde az internetes képek alapján fényűzőnek tűnő Bakut.
A város alatt lévő hatalmas mennyiségű olaj kitermelése eleinte csak kellemetlen szagot és ipari jelleget adott a városnak, de a gyümölcse beérett.
Leesett az állunk a modern, luxusboltokkal teli, és luxusautókkal villogó, de ugyanakkor bájos, keleties hangulatú város láttán. A legutóbbi, a néhány évvel ezelőtti olajvirágzásnak köszönhetően Baku újjáépült. Van itt Velence, Sydney, London, de feltekert szőnyeg formájú épület is, no meg a jellegzetes Láng-tornyok.
A Láng-tornyok, a Flame Towers ultramodern épületeinek alsó szintjén mélygarázs működik, tehát kézenfekvő volt, hogy autónkat leparkolva szétnézzünk az épület belső terében is.
A Flame Towers Azerbajdzsán “tűz földje” becenevére utal. Tulajdonképpen a múltnak állított emléket a mai modern világ luxuskivitelben.
Hát mindenképpen egyedülálló, főleg, hogy nagyjából mindenhonnan látszanak a tornyok.
Aztán van egy másik arca is a városnak: szőnyegek, karavánszerájok, paloták és régi tornyok, ez Baku kőfallal őrzött óvárosa.
Szóval igaznak bizonyultak az interneten látott képek a városról, ráadásul élőben jóval többet nyújt egy szimpla képnél. Lüktető, és nagyszerű a hangulata.
Mi nagyon jól éreztük ott magunkat, még akkor is, ha egyszerűen képtelenség gyalogosként átkelni a többsávos utakon. Ha nagy ritkán találunk egy zebrát, lámpa akkor sincs hozzá, csak az autósoknak, ami folyton zöld. Vagy jobbról, vagy balról... (2024)

Bakut tévesen úgy szokták emlegetni, mint a “kaszpi Dubai”-t. Szerintem ez a név egy kicsit sem találó. Míg Dubajban az ember szinte csak modern dolgokat talál, egy mesterséges, művi környezetben, addig Bakuban megtalálja a történelmet és a jelen kort, a klasszikust és a modernet egyaránt.

Bakuban a több száz éves iszlám építészeti emlékek, a cári időkben épült klasszicista emlékek és és a modern üveg épületek váltják egymást. A modern üvegtornyok is ízlésesen vannak elrendezve, az ember nem érzi egy posztmodern giccsparádénak mint Dubaj esetében. A város rendkívül tiszta, és tele van szebbnél szebb rendezett parkokkal.

Baku Budapestről közvetlen járattal megközelíthető, vízumot egyszerűen online lehet igényelni. A helyi emberek kedvesek, vendégszeretők, angolul és oroszul is lehet szinte bárkivel kommunikálni. A tenger / tó közelsége folytán az idő télen is kellemes. Legutóbb 2019-ben jártam itt, ahhoz képest mostanra az árak elég meredeken megemelkedtek, de még így sem a nyugati vagy dubaji árakkal találja szemben magát a turista. (k.a., 2022)

"Mikor az esti órákban megérkezünk, a város fényárban úszik. A felesleges pénzköltés modern és monumentális határtalansága fogad miket. Ahogy közeledünk a centrum felé, követnek minket az újabbnál újabb százméteres kőfalak, többsávos sztráda német autókkal. Lerombolt kispolgári otthonok, keskeny, lelket megindító, élő utcácskák, amelyek már nem sokáig élnek." (Nsz, 2015. október)

Baku első pillantásra rendezett, fényűző, sőt, már-már teátrális benyomást kelt. A gondozott parkok, a gondosan restaurált régi épületek és a merészen az égbe törő felhőkarcolók együttese azt az érzést kelti, hogy joggal hívják a várost a Kaszpi-tenger Dubajának. Az utcák tiszták, a közterek szeméttől mentesek, a falakat nem csúfítják firkák, és még az aluljárók is márvánnyal borított, fényesen csillogó terek, nem hasonlíthatók a kelet-európai városok megszokott, omladozó átjáróihoz.
A városkép meglepően egységes és harmonikus. Az új épületek nem tolakodóak, nem rombolják le a városi szövet arányait, inkább mintha tudatosan illeszkednének a környezetbe. Nincsenek groteszk, stílusidegen építészeti gesztusok – nem emeltek diadalívet lakótelepi panelházak tövébe, ahogyan például más, kevésbé ízléses városmegújítási próbálkozásoknál előfordult. Itt érződik valamiféle koncepció, egyfajta urbanisztikai józanság és esztétikai érzék, ami ritka vendég sok posztszovjet városban.

Bakuban minden a helyén van – legalábbis a felszínen.

Baku ma különös időrétegként tárul a látogatók elé. A város látnivalóinak többsége az elmúlt évtizedben épült, a látványos modernizáció olajpénzből valósult meg, és ezt nem is próbálják titkolni. A múltat leginkább az İçərişəhər, vagyis az óváros igyekszik megidézni, ám ez inkább dekorációs gesztus, mintsem autentikus emléke a hajdani Bakunak. A keleties atmoszféra talán még érzékelhető a Şirvanşah-palota környékén, de a mecsetekkel és antik sikátorokkal tűzdelt környezetet már itt is kezdik felváltani a modern szállodák és új fejlesztések. A Szűz-torony, amely a város egyik legemblematikusabb műemléke, az UNESCO védelmét élvezi, és ha valami valóban múltidéző, hát ez az.
A város kettőssége nemcsak az építészetben érhető tetten, hanem a hangulatában is. Baku kicsit ázsiai, kicsit európai. Valamelyest emlékeztet Törökországra, ám sokkal kevésbé vallásos és tradicionális, ugyanakkor valami oroszos merevség is átszövi a mindennapokat. A hivatalos nyelv az azeri, de az orosz nyelvhasználat továbbra is gyakori, főleg idősebbek körében. A szovjet múlt nyomai még ma is visszaköszönnek a szürke, kopott épületekben, de az olajgazdagság építette jövő már magabiztosan tör előre a felhőkarcolókkal és luxusépületekkel. Az Óváros helyenként délkelet-ázsiai bazáros hangulatot áraszt, míg más részei inkább futurisztikus világváros benyomását keltik.

A közlekedés sem kevésbé ellentmondásos élmény. Baku főútjai szélesek, gyakran három-négy sávosak, amelyeket keskeny, kanyargós sikátorok szabdalnak. Európai szemmel nézve a forgalom kaotikus és félelmetes, de valahogy mégis működik. A taxik száguldoznak, indexelés helyett dudálnak, és úgy cikáznak, mintha egy autóversenyen lennének. A "behajtani tilos" tábla itt gyakran inkább csak ajánlás, kivéve, ha rendőr áll a sarkon. Az utakon egyszerre látni lerobbant Ladákat és vadonatúj luxusautókat – ez is jól jelzi a város társadalmi és gazdasági kettősségét.

Baku tehát nemcsak földrajzilag, de kulturálisan is határokon egyensúlyoz: egyszerre keleti és nyugati, múltba kapaszkodó és jövőbe száguldó város – épp ez adja az izgalmát.

Baku láthatóan nagyon igyekszik megnyerni magának a turistákat, de mintha maga sem tudná, pontosan milyen arcát szeretné mutatni a világnak. Van egy óvárosi rész, klasszikus és képeslap-kompatibilis, amely úgy próbál autentikusnak tűnni, ahogy azt Európa-szerte sok városban láttuk már. A 12–15. századi utcácskákban tényleg felvillan valami a mesés Keletből – mintha Az Ezeregyéjszaka lapjairól lépnénk át a macskakövekre –, csak épp közben Lenin-usánkát próbálnak ránk sózni, vagy arról győzködnek, hogy náluk a hűtőmágnes csak egy manat, ami még mindig alig több mint százötven forint.
Amint azonban kilépünk a történelmi magból, minden sarkon daruk magasodnak, félkész toronyházak és soha meg nem telő stadionok körvonalai rajzolódnak ki. A belvárosban ugyanúgy sorakoznak a nemzetközi szállodaláncok, mint bármelyik világvárosban – csak éppen nincsenek bennük vendégek. A luxus jelen van, de magányosan.

Aki csak a belvárosban jár, az nem ismeri meg Bakut. Ha leereszkedünk a metróba, hirtelen átkapcsolunk a posztszovjet valóságra. Egyenruhás peronőrök figyelnek a fülkéikből, tárcsákkal adják meg az indulási jelet, és a tömeg nyomasztóan zár be közénk a lassú, forró, zajos szerelvényeken. A metrókocsik a budapesti 3-as vonalról ismerősek lehetnek, de itt minden még sűrűbb, még nehezebb.

És akkor jön a felismerés: amit a turistának mutatnak, az valójában egy gondosan megrendezett díszlet. Lenyűgöző, persze – a Flame Towers éjszakai fényjátéka, a mesterséges lagúna az elektromos gondolákkal, a mozgójárdák és a szépen kikövezett sétány – de mindez egy grandiózus kirakat. Az egyik torony például teljesen zárva áll, mert egész egyszerűen nincs, aki használja.

Az igazi Baku valahol kicsit távolabb kezdődik – a Május 28. tér után, ahol már nem frappuccinót szolgálnak fel, hanem forró teát aprócska csészékben, a járdán pedig néha még friss vér folyik, miután valaki levágta a vacsorának szánt bárányt. Ahol az éjszakai piacokon lehet alkudni a parfümre, az órára, a gyümölcsre, ahol egy-egy razzia látványa felér egy akciófilm jeleneteivel. És ahol, a látszat mögött, egy nagyon is valóságos város dobog.

Baku valóságos identitáslabirintus, és talán épp ez adja különös vonzerejét. A városmagban még ott élnek a középkori muzulmán világ nyomai – szűk sikátorok, kőből emelt falak, az esti széllel szálló müezzin-ének –, de mindezt kontrasztosan uralják a rozsdásodó szovjet tömbök fölé magasodó, hivalkodó toronyházak, amelyek mintha nem tudnák eldönteni, Las Vegas vagy Abu Dhabi mintáját kövessék inkább.

Különös érzés, amikor az ember a Kaszpi-tenger partján sétál: szerelmespárok andalognak, kézen fogva ülnek a padokon, közben a háttérben megint csak felcsendül a mecsetek hangszórójából az esti ima. A belvárosban lilára fényezett, retro stílusú londoni taxik köröznek, és az aluljárókat fényes márvány burkolja, olyan steril tisztasággal, amit egy nyugat-európai főváros is megirigyelne. Aztán pár sarokkal odébb nyolcvanas évekbeli Ladák, régi Volgák álldogálnak félig az úttesten, félig a porban, a kátyúk között lavírozva, mintha egy másik korszakból maradtak volna itt.

Ez a széttartó világ teszi Bakut különösen nehezen megfejthetővé – és talán pont ezért marad emlékezetes.

,, Én személy szerint beleszerettem a városba. Olvastam olyan véleményeket, hogy nem tetszik egyeseknek, hogy annyira steril, főleg a turistás rész, nekem pont ez jött be. Nem volt szemét az utcákon, tiszta közterek, mégis szép, régi épületek, nem romosak, ízlésesen felújítva, de megőrizve az ősi jegyeket. Az óvárosban egy kupacban találhatók a nevezetességek zöme, mecsetek, romok, fürdők, a Szűz-torony, a Shirvansah-palota, a városfal. Ezekről külön nem ejtenék szót, számos fórumon lehet olvasni róluk. Inkább gyakorlati dolgok. Az éttermek előtt itt is szokás behívó embereket alkalmazni, de nem erőszakosak, inkább csak megkérdezik, hogy bemegyünk-e, aztán ha nemet mondunk, akkor megértik, nem jönnek utánunk, nem húznak be stb.

Ami számunkra meglepő volt, hogy az utcán napközben 90%-ban csak férfiakat látni, akik beszélgetnek a sarkokon, ücsörögnek a teaházban, ők mennek ebédelni az éttermekben, mindenhol csak férfiak, még a fő sétálóutcán is. Délután már inkább látni fiatalokat, fiatal lányokat is, akik iskolából jönnek haza, az asszonyok is felbukkannak, ahogy a vásárlásból mennek nagy szatyrokkal, de a nap első felében mi csak férfiakat láttunk. A belváros tele van szép parkokkal, plázákkal, amikbe csak ellenőrző kapukon lehet bejutni. Nagy a készültség, hiába, csak tűzszünet van, nem született még meg a béke. Nekem összességében nagyon bejött, hogy nem botlottam koldusokba, nem szólítgattak le, és nem érzékeltem, hogy úton-útfélen megbámultak volna. A tisztaságra nagyon figyelnek, minden hely, ahova a turista eljut, szép, csillogó legyen. A parti sétányt slaggal mosták, az aluljáró tetején egy nő minden járókelő-hullám után felmosta a lépcső tetejét. Az aluljárók szépen csempézettek, tiszták, nem büdösek. A sétány végén a szőnyegmúzeum és a Mini-Velencével szemben van a fogaskerekű, fél óránként indul, modern kabin, de nagyon kell vigyázni, nehogy az ebédidőben menjünk, mert arra háklisak. Alig pár perc alatt felérünk és rögtön a Tűztornyok lábánál találjuk magunkat, ahonnan a háborús hősök emlékparkja és sétánya is indul. Ha végigsétálunk, akkor az örökmécses mellől gyönyörű kilátásban lesz részünk a Kaszpi-tengerre és az épülő Bakura.

Az ételek nekünk nem jöttek be. Arra kell számítani, hogy mindenbe tesznek gazdagon koriandert, ezt nem igazán lehet kikerülni, így aki nem szereti, készüljön fel, hogy nem fog jókat enni Azerbajdzsánban. Sosem tapasztaltam annyira kedves, udvarias kiszolgálást, mint itt az étteremben, igazi királynői bánásmódban részesültünk. A férfiak nagyon udvariasan le-és felsegítették a kabátunkat, kihúzták a székünket és mindenben igyekeztek a kedvünkre tenni. Minden korábbi félelmem és sztereotípiám eltűnt, amit indulás előtt az azeriekkel szemben éreztem. (Hajdú Katalin)

A város tisztasága meglepően példás volt: sehol egy papírzsebkendő, sehol egy eldobott flakon, a parkokat rendszeresen gyomlálták, az utcákat pedig folyamatosan takarították. A metrólejárók és aluljárók is makulátlanul tiszták voltak, hajléktalan emberekkel pedig egyszer sem találkoztunk a köztereken – ami a régmúlt szovjet rendszer egyik tartós örökségének is tekinthető. Nem a jóléti társadalom tünete ez, sokkal inkább a központilag irányított, erős rendőri kontroll eredménye, amely a rendszerváltás után is megmaradt.
Ahogy a Kaszpi-tenger partján sétáltunk, rögtön megpillantottuk a város ikonikus jelképét, a Lángtornyokat. Ezek az üvegből és acélból formázott, lángot idéző felhőkarcolók nemcsak fényükkel, de formavilágukkal is kitűnnek a homokszínű, egyhangú városképből. Érdekes, hogy még az újonnan épült lakóházak is az óváros ezeréves falait idéző kőből készültek, így nehéz eldönteni, melyik épület friss és melyik valóban történelmi.

Az Icherisheher, vagyis az óváros felfedezését a Szűztorony megmászásával kezdtük – fentről szép panoráma nyílt a tengerre és a város széttartó világára. Ahogy telt az idő, éledezni kezdett a környék: megnyitottak a kávézók, előbújtak az árusok, a szűk utcákban megjelent a mindennapi élet nyüzsgése. Mégis, hiába vagyunk egy muszlim országban, a klasszikus keleti bazárok és zsibongó piacok teljesen hiányoznak Bakuból – nem Isztambul, és nem is Marrákes.

A nők többsége fejkendő nélkül jár, a csador pedig már-már egzotikumnak számít. A vallás látható jelenléte visszafogott: a müezzin hangja csak ritkán hallatszik, és az emberek jelentős része nem gyakorolja aktívan a vallását. Mindez még inkább erősíti azt a benyomást, hogy Baku valahol félúton lebeg kelet és nyugat, múlt és jövő között.

Baku teljesen elvarázsolt – az elmúlt évek egyik legnagyobb és legkellemesebb meglepetése volt számomra. Azóta is szinte mindenkinek csak ajánlani tudom, ha szóba kerül. Ami elsőként eszembe jut róla, az a döbbenetes tisztaság, a rendkívül barátságos és segítőkész helyiek, valamint az éjjel-nappal nyitva tartó reggelizők, ahol bármikor ehetünk valami finomat.

Az óváros hangulata magával ragadó, szinte időutazásban érezzük magunkat, miközben pár utcával odébb a kortárs építészet legmerészebb formái emelkednek az ég felé. Esténként pedig nincs is jobb program, mint a Kaszpi-tenger partján sétálni, ahol a város fényei tükröződnek a vízen – ez a város tényleg tud valamit.

,, Én fél éve voltam Bakuban, elég rá 2-3 nap. Van egy városfallal körülvett óváros, meg a domb tetején a lángtornyok. A központ a vasútállomás előtti tér. Jó a buszhálózat, bárhova gyorsan elvisz, érdemes csak úgy felülni és kimenni külvárosok ba is hogy lásd a való életet , nem azt amit a turisták elé tolnak a belvárosban. Meg láss olajkitermelést a városon belül 😜. Érdemes lemenni a tengerpartra is, mert olyat máshol nem látsz. (pécé, 2021)

Odajutás

Időjárás

Baku meglátogatására az optimális időzítés ez: május és szeptember között.

Érdekes tény Bakuval kapcsolatban, hogy egész éves átlaghőmérséklete (14,2°C) tized fokon belül megegyezik a Föld teljes szárazföldi tömegének átlaghőmérsékletével. A nyár forró és párás, a tél hűvös, nedves és szellős. A Kaszpi-tenger jelenléte miatt azonban a szezonális hőmérséklet-ingadozások kisebbek, mint sok kontinentális régióban ezen a szélességi körön (kb. 40 fok északon).

Szállás

Helyi közlekedés

Busz/minibusz

Bakuban a buszközlekedés elég fejlett, és a turisták számára is kényelmes és megfizethető lehetőség a városban való közlekedésre. A városban számos buszjárat és járatot biztosító troli-busz közlekedik, amelyek a város összes fontosabb területét lefedik.

Azonban érdemes megjegyezni, hogy a bakui buszhálózat nem mindig könnyen áttekinthető és nem mindenhol jelölték ki a megállókat. A turistáknak ajánlott előre tájékozódni a helyi buszjáratokról, és használni az online menetrendeket vagy a helyi turisztikai információs irodákat.

A jegyek ára általában nagyon olcsó, és lehetőség van napi, heti és havi bérletek vásárlására is. Azonban érdemes tudni, hogy az egyes buszokon és trolikon nincs kártyaelfogadó rendszer, így a jegyet a járművezetőtől kell megvásárolni.

Metró

Bakuban a metró a város egyik legfontosabb közlekedési módja, amely könnyen elérhető és megfizethető a turisták számára is.

Jelenleg Bakuban három metróvonal működik, amelyek a város különböző részein találhatók. Az állomások és a vonalak jól jelöltek, így könnyű eligazodni a metróhálózaton. A metróállomások modern és tiszták, és általában van ingyenes Wi-Fi kapcsolat is.

Az érmével és kártyával egyaránt megvásárolható jegyek ára nagyon olcsó, és lehetőség van napi, heti és havi bérletek vásárlására is. A jegy ára függ a megtett távolságtól és az időtartamtól, amelyen belül a vonalakat használják.

Fontos megjegyezni, hogy a metróvonalak nem érintik az összes turisztikai látnivalót, de a város legtöbb fontosabb helyszínéhez könnyen el lehet jutni velük. A metrókocsik általában nagyon zsúfoltak a csúcsidőszakokban, ezért érdemes előre tervezni a közlekedést.

Étkezés

Bakuban a turisták számára számos étkezési lehetőség áll rendelkezésre, és a városban megtalálható a tradicionális azeri konyha és a nemzetközi konyhák is.

Az azeri konyha jellemzően húsos ételeket kínál, mint például a kebab, a plov (rizses hús) és a dolma (töltött zöldségek). A helyi ételek között megtalálhatók a kebab, az őz-, bárány-, és marhahús ételek, a helyi sajtok és savanyúságok, valamint a szendvicsek és piték.

A városban megtalálhatók az olcsóbb, helyi kifőzdék és éttermek, valamint az elegánsabb és drágább éttermek is. Az éttermek árai általában mérsékeltek, és a turisták számára megfizethetőek.

A nemzetközi konyhák között megtalálhatók az olasz, a kínai, a török és az indiai éttermek is, amelyek széles választékot kínálnak az ételek tekintetében. A városban található néhány étterem, amelyek a vegetáriánus és a vegán ételekre is specializálódtak.

Az éttermek és kávézók mellett a városban megtalálhatók az utcai árusok és a piacok is, ahol a látogatók megkóstolhatják az azeri ételeket és édességeket. A városban található a hazai és nemzetközi konyhák számos finomsága.

Vásárlás

A helyi piacokon számos azeri termék kapható, mint például a szőnyegek, kerámia és édességek. A városban találhatók nagy piacok, mint például a Taza Bazaar vagy a Teze Bazaar, ahol a látogatók megtalálhatják a friss gyümölcsöket, zöldségeket, fűszereket, édességeket és más helyi termékeket.

A városban található számos bevásárlóközpont is, amelyek a nemzetközi divatmárkákat, élelmiszerboltokat, elektronikai boltokat és szórakoztató központokat kínálnak. A város legnagyobb bevásárlóközpontja az 28 May Metro Station mellett található Ganjlik Mall, amely számos boltot, éttermet, kávézót és mozi termet kínál.

A városban találhatók a turisták számára az utcai árusok is, akik általában az óváros és a turisztikai látványosságok közelében helyezkednek el. Az utcai árusok különböző helyi termékeket, édességeket, ajándéktárgyakat és szuveníreket kínálnak.

Ata fotója

Szórakozás

A bárok és klubok között megtalálhatók a kisebb, hangulatosabb helyek, ahol élő zenét vagy DJ-t hallgathatnak, valamint a nagyobb, modern klubok, ahol a legújabb zenei trendekre lehet táncolni. A belvárosban található a Fountain Square, amely a város egyik legélénkebb területe, és számos bár és klub található itt.

Közbiztonság

Bakuban nagyon jó a közbiztonság. A városban a rendőrség és a biztonsági szolgálatok jelenléte erős. Azonban, mint minden nagyvárosban, Bakuban is előfordulhatnak kisebb bűncselekmények, például zsebtolvajlások vagy a lopások. A turistáknak érdemes vigyázniuk értékeikre és figyelniük környezetükre, különösen a tömegközlekedési eszközökön és zsúfolt turisztikai helyeken.

Az alkohol- és drogfogyasztás is szigorúan tilos az utcán és nyilvános helyeken.

Egyéb hasznos információk

Baku Boulevard

A Kaszpi-tenger menti széles sugárút, sétány tele van éttermekkel, bárokkal, látványosságokkal. Leginkább este érdemes ott sétálgatni, nézni a helyieket. Szép az esti kivilágítás. Több sétáló utcai szakasza van, s az egésznek van valami park jellege a sok paddal, szoborral, emlékművel. A bakuiak szeretnek itt korzózni, találkozni, a gyerekeket kihozni játszani. Jó fotótémának kínálkoznak a kormányzati épületek előtti parádésan kivilágított szökőkutak.

A tökéletesen tiszta sugárút négy kilométer hosszú és a Szabadság tértől a Zászló térig terjed. Lehet kerékpárt is bérelni. Napközben messze nem annyira látványos a bulvár, mint este.

Óváros

Az óváros (Ichari Shahar)

Ahhoz képest, hogy az Unesco kulturális világörökségének a része, az óváros műemlékházainak renoválásából némileg hiányzik az egységes koncepció. Vannak házak, amiket túlcsicsázva helyreállítottak, sok pedig, még félkész. Van hangulata, de nem annyira természetes, túltökéletesített. Azért mindenképpen érdemes bejárni az óvárost a szűk utcáival, az apró balkonos házaival. Mivel Baku jelentős része hipermodern magas épületekkel van tele, az óvárosban érezhetjük magunkat a leginkább otthonosan. Nyugis környék. Az óváros bejáratánál van a metró egyik végállomása.

Az óváros fő látványossága a 29 méter magas Szűz (Maiden)-torony. Érdemes felmenni a tetejére, mert szép a kilátás a városra, és főleg a Kaszpi-tengerre. A torony eredete, története nagyon homályos, misztikus. Az óvárosban mindenképpen érdemes megnézni a Juma-mecsetet is. Sokan az óvárosi sétát kombinálják valamelyik ottani étteremben való ebédeléssel. (Vigyázat! Az asztalra kitesznek mindenféle nem rendelt ételt is, amit aztán kifizettetnek velünk, ha eszünk belőle, ha nem. Tanácsos a nem rendelt tételeket rögtön visszaküldeni.)

Ultramodern Baku

Évről évre egyre több felhőkarcoló nő ki a földből az azeri fővárosban . Úgy látszik ez a betegség az olajországok mindegyikében igaz - Ata fotói

Hejdar Alijev kulturális központ

Ez egy múzeum állandó és időszaki kiállításokkal. A modern építészeti (futurista) érdekessége miatt érdemes megnézni, körbejárni, fotózni. Az egyik állandó kiállításnak az a címe, hogy Azerbajdzsán kincsei. A fő állandó kiállítás a Hejdar Alijev nevű.

A városközpontból a London Taxi-val kb. 5 manatért lehet kimenni ehhez az épülethez. Néhány órát is el lehet ott tölteni, ha több kiállításra is kíváncsiak vagyunk. Vannak turisták, akik csak kívülről nézik meg a Zaha Hadid világsztár építész(nő) roppant stílusos alkotását, illetve az épületen belül kevésbé a kiállításokat, mint inkább az űrállomás jellegű belső tér építészeti megoldásait csodálják meg. Ami némileg ellenszenves, hogy túltengenek a teremőrök és olyan bizalmatlan tekintettel vizslatják a látogatókat.

Sovetsky negyed

Okostelefonnal, noná - Ata fotója

,, Baku régi kereskedőnegyedében új szokás hogy gyönyörű cégérek hirdetik újra és messziről hívják a vevőt vásárlásra.

Amikor már azt hiszem mindent láttam Bakuban akkor felbukkan megbújva a Sultanbey mecset, igazi gyöngyszem a zöld imaház.

" (Ata, 2022)

Más látnivalók

Lángtornyok (Flame Towers)

A Lángtornyok (Flame Towers) Baku város egyik legismertebb látványossága. A három torony a város északkeleti részén találhatók, és a tenger felé néznek. A toronyházak az azeri történelem és kultúra fontos szimbólumai, és a modernizmus és a technológia szellemét tükrözik.

A toronyházak magassága 190, 160 és 140 méter, és a város szinte minden pontjáról láthatók. Az épületek egy modern és egyedülálló design elemet hordoznak: éjszaka a toronyházakat világításban pompázó lángok borítják, amelyeket nagy felbontású LED képernyőkön jelenítenek meg.

A lángok különböző színűek lehetnek, és az épületek folyamatosan változtatják a lángokat és a megjelenített képeket. Az épületek világítása olyan jól ismert, hogy a város egyik jelképévé vált.

A Lángtornyok egyik tornyában szálloda található, amely luxus körülményeket kínál a látogatóknak, és kilátást nyújt a városra és a tengerre. Az épület másik tornyában irodák és lakások találhatók.

További beszámolók

Baku útjain ma már alig látni szovjet autókat: a Lada és egyéb régi típusok mellett egyre inkább Mercedesek, Lexusok, Porschék és más nyugati luxusmárkák uralják a forgalmat, köztük olyan modellek is, amelyek nálunk ritkaságnak számítanak. Az autók gyors cseréje jól tükrözi Azerbajdzsán nyugati orientációját. A közlekedési rendőrök már BMW járőrautókat használnak, és Baku forgalma sokszor a mediterrán vagy ázsiai városokra jellemző kaotikus hangulatot idézi, ahol a sávokat figyelmen kívül hagyó autósok dudálással érvényesítik az elsőbbséget.

A nyugati hatás nemcsak a közlekedésben, hanem az élet számos más területén is érezhető. Baku szupermarketei már inkább egy európai áruházra hasonlítanak, a polcokon főként nemzetközi márkák sorakoznak, az azeri teák és keleti édességek mellett a megszokott európai termékek is elérhetők. Az üzletekben és köztereken azonban továbbra is felfedezhetők a múlt maradványai: a CCCP feliratú csatornafedelek és Ilham Aliyev elnök hatalmas portréi, amelyek a szovjet múltat és a modern nacionalizmus keverékét idézik.

A város látképét a felújított utak, elegáns épületek és rendezett parkok szépítik, de néhány utcával beljebb még feltűnik a szegénység, és a luxushotelek mögött omladozó házak állnak. A város tengerparti sétánya gyönyörűen felújított és tiszta, de alig pár kilométerrel arrébb még mindig kátyús, szemetes utcák húzódnak. A fővárostól távolodva, vidéken a környezetvédelem kevésbé érvényesül: a tengerpart szennyezett, és az ipari hulladék mindenütt jelen van.

A gazdagabb területeken, mint Gabala megye, látványos fejlesztések zajlanak: modern gyárak épülnek, köztük a német Beltmann zongoragyár is, amely növekvő keresletre számít az azeri piacon. Bakuban a régi, gondozatlan lakónegyedeket fokozatosan újítják fel, és a tervek szerint hamarosan modern épületek és zöldterületek váltják fel az elhanyagolt városrészeket.