Baku

Bakuról dióhéjban| Tetszett&Nem tetszett| Vélemények| Odajutás| Időjárás| Szállás| Helyi közlekedés| Étkezés| Vásárlás| Szórakozás|Közbiztonság| Egyéb hasznos információk|ÓvárosBaku BoulevardUltramodern Baku|Hejdar Alijev kulturális központ|Sovetsky negyed| Más látnivalók| Olvasmányos linkek| Fotóegyveleg

Bakuról dióhéjban

Lakosság (2022-ben): 1,1 millió, de a vonzáskörzetével együtt 2,4 millió 

A főváros az ország keleti legszélén található. Furcsa Baku elhelyezkedése a Kaszpi-tengerbe benyúló Apseron-félszigeten. Ugyanis a félsziget harminc méterrel a tengerszint alatt van! A tengerszint kifejezés ebben az esetben azért sántít, mivel a Kaszpi-tenger egy önálló tenger, akár lehetne hatalmas tónak is tekinteni, hiszen nincs összeköttetésben a világóceánnal és így más a vízszintje is.

Baku kinézetre nagyon ellentmondásos az utóbbi 7-8 évben épített ultramodern negyedek és a rozzant, szovjet időkre emlékeztető, szocreálos részek egymás melletti képével.

Bakunak három főbb városövezete van: az Óváros, a szovjet időkben épült rész, és a legújabb, ultramodern rész. T

Havi nettó átlagfizetés (2022-ben): 152 ezer forintnak mefelelő helyi pénz

Ata fotója

Tetszett&Nem tetszett

Tetszett

1. Feltűnik a tisztaság. MInden sarkon seprűt árulnak, s tán van a kettő között összefüggés...

Vélemények

Bakut tévesen úgy szokták emlegetni, mint a “kaszpi Dubai”-t. Szerintem ez a név egy kicsit sem találó. Míg Dubajban az ember szinte csak modern dolgokat talál, egy mesterséges, művi környezetben, addig Bakuban megtalálja a történelmet és a jelen kort, a klasszikust és a modernet egyaránt.

Bakuban a több száz éves iszlám építészeti emlékek, a cári időkben épült klasszicista emlékek és és a modern üveg épületek váltják egymást. A modern üvegtornyok is ízlésesen vannak elrendezve, az ember nem érzi egy posztmodern giccsparádénak mint Dubaj esetében. A város rendkívül tiszta, és tele van szebbnél szebb rendezett parkokkal.

Baku Budapestről közvetlen járattal megközelíthető, vízumot egyszerűen online lehet igényelni. A helyi emberek kedvesek, vendégszeretők, angolul és oroszul is lehet szinte bárkivel kommunikálni. A tenger / tó közelsége folytán az idő télen is kellemes. Legutóbb 2019-ben jártam itt, ahhoz képest mostanra az árak elég meredeken megemelkedtek, de még így sem a nyugati vagy dubaji árakkal találja szemben magát a turista. (k.a., 2022)


"Mikor az esti órákban megérkezünk, a város fényárban úszik. A felesleges pénzköltés modern és monumentális határtalansága fogad miket. Ahogy közeledünk a centrum felé, követnek minket az újabbnál újabb százméteres kőfalak, többsávos sztráda német autókkal. Lerombolt kispolgári otthonok, keskeny, lelket megindító, élő utcácskák, amelyek már nem sokáig élnek." (Nsz, 2015. október)


"Baku első látásra rendezett, fényűző metropolisznak tűnik. A parkok gyönyörűek, a régi épületeket szépen felújították, a vadiúj felhőkarcolók láttán pedig úgy érezzük, teljes joggal nevezik a várost a kaszpi Dubainak.
Sehol egy szemét, a falak nincsenek összegraffizitve, és a márvány aluljárók sem épp az Örs vezér téri látványra emlékeztetnek.

Valahogy minden a helyén van, az új épületek ízlésesen, harmonikusan illeszkednek a városképbe. Sehol egy indokolatlan diadalív a panelházak között, ahogy azt például legutóbb Szkopjéban tapasztaltam. Látszik, hogy itt a várostervezők értik a dolgukat. (2016)" forrás


"Sokatmondó, hogy a város látnivalóinak nagy része az elmúlt tíz évben épült. Az Iceriseher, azaz az óváros próbál valamit visszaadni a régi Bakuból, de sajnos kevés sikerrel.
A modern épületek és szállodák már itt is kezdenek megjelenni, a keleties hangulat talán egyedül a Sirvansah-palota környékén érezhető. Itt találjuk Baku egyik legfontosabb műemlékét, a Szűz-tornyot, amely UNESCO-védelem alatt áll." forrás

"Baku földrajzi adottságaihoz méltón is igencsak kettős képet mutat turista szemmel. Ha nem is szürreális, de nagyon egyedi, kicsit ázsiai, kicsit európai. Érzésre kicsit Törökország, de jóval kevésbé van jelen a muzulmán vallás és a hagyományőrzés. Mellette kicsit oroszos is, és bár saját nyelvük az azeri, de sokszor szólítanak meg és beszélnek oroszul. A szovjet éra nyomorúságos korszaka még visszaköszön a szürke, romos épületekben, ugyanakkor olajkincsének köszönhetően már lenyűgözően modern részei is vannak, az Óváros pedig egyértelműen dél-kelet ázsiai hangulatot idéz. Azaz Baku összességében kicsit keleti, kicsit nyugati, kicsit szocialista érzéseket keltő.

Nagyon széles, három- négysávos utak és szűk sikátorok egyvelege jellemzi a fővárost. A közlekedés európai szemmel elég rémisztő, de biztos működik, mert pl. Isztambullal ellentétben itt csak elvétve láttunk itt-ott megnyomott, összetört taxikat. Fék helyett itt is a dudát nyomják, index nélkül megy mindenki amerre éppen eszébe jut, a taxisofőrök rali bajnokokat megszégyenítő reflexekkel szlalomoznak és száguldoznak, a behajtani tilos tábla maximum akkor akadály, ha éppen rendőr van a közelben, és még sorolhatnánk elképesztő taxis kalandjainkat. Az utakon rengeteg a Lada, ugyanakkor már a luxusautók is megjelentek. (2017)" forrás


,, Az azeriek láthatólag nagyon igyekeznek, hogy turistákat csábítsanak az országba, csak mintha maguk sem tudnák, hogy milyen fővárost szeretnének. Van egy klasszikus óvárosi rész: olyan, amilyen szinte minden harmadik európai városban megtalálható, és hűtőmágnesekre és képeslapokra lehet tenni. A 12–15. századi épületekkel teli utcáin tényleg úgy érezzük magunkat, mintha Az Ezeregyéjszaka meséibe csöppentünk volna, csak most Lenin-usánkákat és azeri szőnyegeket próbálnánk ránk sózni, és arról győzködnek, hogy náluk nem kettő, csupán egy manat (ez nagyjából 150 forint) a hűtőmágnes.

Elhagyva a történelmi magot, nem lehet úgy körülnézni a belvárosban, hogy ne látnánk valahol néhány darut vagy egy-egy félkész felhőkarcolót, épülő stadiont, ahol majd valószínűleg ugyanúgy nem lesz turista, mint magában a belvárosban. Mert bár a Four Seasons vagy a Fairmont Hotel Bakuban is ugyanúgy néz ki, mint Párizsban, a különbség annyi, hogy ezek üresek.

Aki csak a belvárosban jár, nem látja az igazi Bakut. Ha lemegyünk a metróba, rögtön megcsapja az embert a posztszocializmus szele (egyenruhába öltözött peronőrök üldögélnek a kis zárt bodegájukban, és figyelik az utazókat, majd előjönnek, és tárcsával jelzik a metró vezetőjének, hogy mindenki felszállt, lehet indulni), nincs olyan perc, amikor ne lenne tömegnyomor, és nem sínylődnénk két munkából hazafelé igyekvő azeri közé szorítva a Metrovagonmas-metrókocsiban, ami a budapesti hármasnál sokkal melegebb és sokkal lassabban jár.

Ha valakinek az eddigiek alapján nem lenne egyértelmű: amit a turista Baku belvárosában, a felhőkarcolók, a mozgójárdák és a gondolák (mert itt ilyen is van: a tenger melletti sétányon létrehoztak egy mesterséges tavat, amelyben elektromos gondolák közlekednek) között megtapasztal, arra leginkább azt lehet mondani, hogy pompásan megcsinált színház, helyes kirakat.

Nem azt akarom mondani, hogy Baku belvárosa nem izgalmas, vagy nem érdekes rácsodálkozni arra, ahogy három felhőkarcoló (hivatalos néven: Flame Towers) magasodik a város fölé, amelyeket mindenhonnan látni, amelyek éjszaka olyan fényjátékkal szórakoztatnak, hogy ahhoz képest az augusztus 20-i tűzijáték kisiskolás bohóckodás, és amelyek közül az egyik teljesen zárva, mert egyszerűen nincs, aki használná. Csak éppen az igazi Baku valahol az 1918-as azeri függetlenség kikiáltásának emléket állító Május 28. tér után kezdődik, ahol már nem Starbucksok és Hard Rock Cafék vannak, hanem filléres teázók, házak előtti húsvágások után az utcán csordogáló állati vér, és éjszakai piacok, ahol számunkra egészen vicces árakon vehetünk zöldségeket, hamis parfümöket és órákat, és ahol egy-egy rendőrségi razziát izgalmasabb megnézni, mint bármilyen akciófilmet. (2017)" forrás


"Baku komoly identitásválságban van, de ez teszi igazán érdekessé. Van egy középkori muzulmán városmag, amely fölé lepukkant szovjet lakótömbök közül kinövő, hivalkodó felhőkarcolók emelkednek. Hallani, ahogy a müezzin imára hív, közben pedig a Kaszpi-tenger partján húzódó sétány tele van fiatal szerelmespárokkal. A belvárosban lilára festett londoni taxik járnak, az aluljárók pedig márvánnyal vannak borítva, pár háztömbbel odébb viszont nyolcvanas évekbeli Ladák és Volgák parkolnak a kátyúkkal teli utak szélén. (2016)" forrás


,, Én személy szerint beleszerettem a városba. Olvastam olyan véleményeket, hogy nem tetszik egyeseknek, hogy annyira steril, főleg a turistás rész, nekem pont ez jött be. Nem volt szemét az utcákon, tiszta közterek, mégis szép, régi épületek, nem romosak, ízlésesen felújítva, de megőrizve az ősi jegyeket. Az óvárosban egy kupacban találhatók a nevezetességek zöme, mecsetek, romok, fürdők, a Szűz-torony, a Shirvansah-palota, a városfal. Ezekről külön nem ejtenék szót, számos fórumon lehet olvasni róluk. Inkább gyakorlati dolgok. Az éttermek előtt itt is szokás behívó embereket alkalmazni, de nem erőszakosak, inkább csak megkérdezik, hogy bemegyünk-e, aztán ha nemet mondunk, akkor megértik, nem jönnek utánunk, nem húznak be stb.

Ami számunkra meglepő volt, hogy az utcán napközben 90%-ban csak férfiakat látni, akik beszélgetnek a sarkokon, ücsörögnek a teaházban, ők mennek ebédelni az éttermekben, mindenhol csak férfiak, még a fő sétálóutcán is. Délután már inkább látni fiatalokat, fiatal lányokat is, akik iskolából jönnek haza, az asszonyok is felbukkannak, ahogy a vásárlásból mennek nagy szatyrokkal, de a nap első felében mi csak férfiakat láttunk. A belváros tele van szép parkokkal, plázákkal, amikbe csak ellenőrző kapukon lehet bejutni. Nagy a készültség, hiába, csak tűzszünet van, nem született még meg a béke. Nekem összességében nagyon bejött, hogy nem botlottam koldusokba, nem szólítgattak le, és nem érzékeltem, hogy úton-útfélen megbámultak volna. A tisztaságra nagyon figyelnek, minden hely, ahova a turista eljut, szép, csillogó legyen. A parti sétányt slaggal mosták, az aluljáró tetején egy nő minden járókelő-hullám után felmosta a lépcső tetejét. Az aluljárók szépen csempézettek, tiszták, nem büdösek. A sétány végén a szőnyegmúzeum és a Mini-Velencével szemben van a fogaskerekű, fél óránként indul, modern kabin, de nagyon kell vigyázni, nehogy az ebédidőben menjünk, mert arra háklisak. Alig pár perc alatt felérünk és rögtön a Tűztornyok lábánál találjuk magunkat, ahonnan a háborús hősök emlékparkja és sétánya is indul. Ha végigsétálunk, akkor az örökmécses mellől gyönyörű kilátásban lesz részünk a Kaszpi-tengerre és az épülő Bakura.

Az ételek nekünk nem jöttek be. Arra kell számítani, hogy mindenbe tesznek gazdagon koriandert, ezt nem igazán lehet kikerülni, így aki nem szereti, készüljön fel, hogy nem fog jókat enni Azerbajdzsánban. Sosem tapasztaltam annyira kedves, udvarias kiszolgálást, mint itt az étteremben, igazi királynői bánásmódban részesültünk. A férfiak nagyon udvariasan le-és felsegítették a kabátunkat, kihúzták a székünket és mindenben igyekeztek a kedvünkre tenni. Minden korábbi félelmem és sztereotípiám eltűnt, amit indulás előtt az azeriekkel szemben éreztem. (Hajdú Katalin, 2018)


,, A városban a tisztaság is teljesen rendben volt, sehol nem volt szemét, folyamatosan takarították az utcákat, gyomlálták a parkokat. Az aluljárók patyolat tiszták voltak, sehol nem láttunk a fővárosban utcán alvó hajléktalanokat. A szocialista idők ilyen szempontból is nyomot hagytak az országon, de nem a munkanélküliség hiányával orvosolták a kéregetők problémáját, hanem a kemény, centralizált rendőri szigorral, ami megmaradt az országban a rendszerváltás után is.

A parton sétálva hamar megpillantottuk Baku leghíresebb épületeit, a Lángtornyokat. A lángoló tüzet formáló, fényes irodaépületek minden szempontból kiemelkedtek a város egyszínű házai közül. A házak nagy része bár új építésűnek tűnt, pont ugyan olyan homokszínű téglából épült, mint az ezer éves óváros épületei, így szinte képtelenség volt eldönteni, hogy melyik épület új és melyik régi.

Az óvárosba érkezve először a Szűztornyot másztuk meg, ahonnan nagyon szép volt a kilátás a városra, majd elkezdtünk barangolni az utcákon. Ekkor már kezdtek mozgolódni az emberek, kinyitottak az éttermek is, megjelentek az árusok. Azonban hiába szintén iszlám országról van szó, Isztambulhoz és Marokkóhoz hasonló bazároknak és piacoknak nyoma se volt Bakuban. A nők közül is nagyon kevesen viseltek kendőt, a csador pedig kifejezetten ritkaságnak számított. Az emberek nagy része nem gyakorolja a vallását, a müezzin éneke sem hallatszott mindenhol a városban. (2018)" forrás


,,Baku teljesen levett a lábamról, az elmúlt évek egyik legnagyobb, pozitív értelemben vett meglepetése lett számomra, amit azóta is mindenkinek rettenetesen ajánlgatok. Amik elsősorban beugranak, az a hihetetlen tisztaság, a nagyon kedves helyiek, a nulla-huszonnégyes nyitvatartású reggelizők, a szuperhangulatos óváros és az elképesztő, modern stílusú építészeti alkotások, illetve a Kaszpi-tenger partján a séták minden este. (2018)" forrás


,, Én fél éve voltam Bakuban, elég rá 2-3 nap. Van egy városfallal körülvett óváros, meg a domb tetején a lángtornyok. A központ a vasútállomás előtti tér. Jó a buszhálózat, bárhova gyorsan elvisz, érdemes csak úgy felülni és kimenni külvárosok ba is hogy lásd a való életet , nem azt amit a turisták elé tolnak a belvárosban. Meg láss olajkitermelést a városon belül 😜. Érdemes lemenni a tengerpartra is, mert olyat máshol nem látsz. (pécé, 2021)

Odajutás

Időjárás

Baku meglátogatására az optimális időzítés ez: május és szeptember között.

Érdekes tény Bakuval kapcsolatban, hogy egész éves átlaghőmérséklete (14,2°C) tized fokon belül megegyezik a Föld teljes szárazföldi tömegének átlaghőmérsékletével. A nyár forró és párás, a tél hűvös, nedves és szellős. A Kaszpi-tenger jelenléte miatt azonban a szezonális hőmérséklet-ingadozások kisebbek, mint sok kontinentális régióban ezen a szélességi körön (kb. 40 fok északon).

Szállás

Helyi közlekedés

Busz/minibusz

Metró

Étkezés

Vásárlás

Ata fotója

Szórakozás

Közbiztonság

Egyéb hasznos információk

Baku Boulevard

A Kaszpi-tenger menti széles sugárút, sétány tele van éttermekkel, bárokkal, látványosságokkal. Leginkább este érdemes ott sétálgatni, nézni a helyieket. Szép az esti kivilágítás. Több sétáló utcai szakasza van, s az egésznek van valami park jellege a sok paddal, szoborral, emlékművel. A bakuiak szeretnek itt korzózni, találkozni, a gyerekeket kihozni játszani. Jó fotótémának kínálkoznak a kormányzati épületek előtti parádésan kivilágított szökőkutak.

A tökéletesen tiszta sugárút négy kilométer hosszú és a Szabadság tértől a Zászló térig terjed. Lehet kerékpárt is bérelni. Napközben messze nem annyira látványos a bulvár, mint este.

Óváros

Az óváros (Ichari Shahar)

Ahhoz képest, hogy az Unesco kulturális világörökségének a része, az óváros műemlékházainak renoválásából némileg hiányzik az egységes koncepció. Vannak házak, amiket túlcsicsázva helyreállítottak, sok pedig, még félkész. Van hangulata, de nem annyira természetes, túltökéletesített. Azért mindenképpen érdemes bejárni az óvárost a szűk utcáival, az apró balkonos házaival. Mivel Baku jelentős része hipermodern magas épületekkel van tele, az óvárosban érezhetjük magunkat a leginkább otthonosan. Nyugis környék. Az óváros bejáratánál van a metró egyik végállomása.

Az óváros fő látványossága a 29 méter magas Szűz (Maiden)-torony. Érdemes felmenni a tetejére, mert szép a kilátás a városra, és főleg a Kaszpi-tengerre. A torony eredete, története nagyon homályos, misztikus. Az óvárosban mindenképpen érdemes megnézni a Juma-mecsetet is. Sokan az óvárosi sétát kombinálják valamelyik ottani étteremben való ebédeléssel. (Vigyázat! Az asztalra kitesznek mindenféle nem rendelt ételt is, amit aztán kifizettetnek velünk, ha eszünk belőle, ha nem. Tanácsos a nem rendelt tételeket rögtön visszaküldeni.)

Ultramodern Baku

Évről évre egyre több felhőkarcoló nő ki a földből az azeri fővárosban . Úgy látszik ez a betegség az olajországok mindegyikében igaz - Ata fotói

Hejdar Alijev kulturális központ

Ez egy múzeum állandó és időszaki kiállításokkal. A modern építészeti (futurista) érdekessége miatt érdemes megnézni, körbejárni, fotózni. Az egyik állandó kiállításnak az a címe, hogy Azerbajdzsán kincsei. A fő állandó kiállítás a Hejdar Alijev nevű.

A városközpontból a London Taxi-val kb. 5 manatért lehet kimenni ehhez az épülethez. Néhány órát is el lehet ott tölteni, ha több kiállításra is kíváncsiak vagyunk. Vannak turisták, akik csak kívülről nézik meg a Zaha Hadid világsztár építész(nő) roppant stílusos alkotását, illetve az épületen belül kevésbé a kiállításokat, mint inkább az űrállomás jellegű belső tér építészeti megoldásait csodálják meg. Ami némileg ellenszenves, hogy túltengenek a teremőrök és olyan bizalmatlan tekintettel vizslatják a látogatókat.

Sovetsky negyed

Okostelefonnal, noná - Ata fotója

,, Baku régi kereskedőnegyedében új szokás hogy gyönyörű cégérek hirdetik újra és messziről hívják a vevőt vásárlásra.


Amikor már azt hiszem mindent láttam Bakuban akkor felbukkan megbújva a Sultanbey mecset, igazi gyöngyszem a zöld imaház.

" (Ata, 2022)

Más látnivalók

Lángtornyok (Flame Towers)

Olvasmányos linkek

Fotóegyveleg

Ata fotói


Kommentek

Még nem érkezett hozzászólás.


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon