ÚTIKRITIKA.HU / Irán

Irán

Földrajz | Időjárás | Történelem | Manapság | Iráni hétköznapok | Az iráni emberek | Magyar-Perzsa vonatkozások | Iráni kultúra | Turista etikett | Gasztronómia | Fotóegyveleg

.

Az átlagosnál konzervatívabban öltözött fiatal lányok - s.v. fotója

Földrajz

• Irán a Közép-Ázsia földrajzi régióba tartozik. Könyörgünk, könyörgünk a tudatlanoknak: NEM ARAB ORSZÁG, attól hogy az iszlám az államvallás. Van Iránban egy arab kisebbség, de ez a lakosságnak mindössze a 3 százaléka.
• Keleten Törökországgal és Irakkal határos, északon Örményországgal, Azerbajdzsánnal, a Kaszpi-tengerrel, Türkmenisztánnal. Keleten Afganisztánnal és Pakisztánnal határos, délen a Perzsa-öböl határolja.
• Irán 1,648 ezer négyzetkilométer területű, tehát majdnem 18 darab Magyarország "fér el benne".
• Teherán Budapesttől közel 3 ezer kilométerre van, 3 óra 50 perc lenne csupán a repülési idő, ha volna közvetlen járat.

Iránban a hivatalos nyelv a perzsa, nem, és nem az arab!. A perzsa az indoeurópai nyelvekhez tartozik. A tájékozatlanokat megtéveszti az, hogy Iránban a betűk arab betűk néhány csak Iránban használt extra betűtípussal. Az irániak csekély töredéke tud igazán jól arabul beszélni. Az iskolákban kötelező idegen nyelv az arab, de ettől még az emberek nem tanulnak meg rendesen beszélni arabul (éppen mert kötelező...). Az iskolákban egyrészt a Korán archaikus arabot tanítják és külön az arabot, mint modern nyelvet.

" Lahidzsánban esett meg velem, hogy cseppet sem szemérmes 19 éves lányok kísértek el különböző látnivalókhoz, akik még azt is megengedték, hogy lefényképezzem őket. Kevéssé ismert tény, hogy Irán lakosságának csupán 55 százaléka perzsa, az ország északi része tulajdonképpen Dél-Azerbajdzsán, amely az oroszokkal történt békekötés eredményeképpen maradt Iráné, míg a kisebb északi rész szovjet tagköztársaság lett. Nyugaton kurdok, a Kaszpi-tenger nyugati partvidékén giláni nyelvet beszélő népcsoportok laknak, keleten pedig, a mesterséges pakisztáni határ által kettévágva beludzsok élnek." forrás

---

2016-ban az UNESCO világörökség helyszínévé vélt a forró, alkalmanként akár 70 Celsius fokos hőmérsékletű Lut-sivatag, ami Irán délkeleti részén terül el. Június és október között erős szélviharok tombolnak a szubtrópusi térségben. A szél ereje egészen különleges formájúra koptatta a sivatag vörös homokkő szikláit. A geológiai folyamatokat reprezentáló kivételes példaként emlegetik. A közép-ázsiai Tien-san röghegység a Föld egyik legnagyobb hegyvonulata. A Tien-san nyugati hegylánca 700 métertől egészen 4503 méter magasba nyúlik. A változatos hegyvidéki táj kivételes gazdagságú biodiverzitásnak ad otthont. Számos termesztett gyümölcsfajta ered erről a vidékről.

Időjárás és éghajlat

Lévén óriási ország, nem lehet egységesen leírni a klímáját. Például északon a hegyes, sík vidékeken egyaránt egész évben van csapadék és a tél, az kemény tél. A déli peremterületeken, a Perzsa-öbölnél trópusi az éghajlat, áprilistól októberig 40 és 50 fok közötti a hőmérséklet! Irán nagy része átlag 1200 méter magasan elterülő síkság. Itt száraz, kontinentális a klíma. Télen és tavasszal havazik, esik az eső, az év egyéb részeiben meg kemény szárazság uralkodik. Az április ezen a felföldön olyan, mint nálunk, májustól pedig már 30 fok körüli meleg van. Szeptember közepéig szép meleg van.

Az ország nagy kiterjedése ellenére az éghajlat viszonylag egységes, 4 évszak különíthető el. Irán területének mintegy kilenctizede fennsík (Teherán 1000-1500, Iszfahán 1700 méteres magasságban fekszik), ami mérsékli a nyári meleget, a telet viszont meglehetősen hideggé teszi. A legmelegebb nyári hónapok középhőmérséklete ezeken a területeken 25-32°C között változik, a nappali forróság azonban a levegő alacsony páratartalma miatt könnyebben elviselhető. Télen gyakori a hó, ami a magasabban fekvő területeken március-áprilisig megmarad. A 100-400 mm csapadék legnagyobb része november és május között hullik le, miközben júniustól októberig szinte egyetlen csepp eső sem esik. Két régió éghajlata tér el jelentősen a fentebb leírtaktól: a Kaszpi-tenger mellékén egész évben sok a csapadék, ami a nyarat fülledtté teszi, a Perzsa-öböl vidéke – különösen annak északnyugati része – pedig nyáron egész Földünk egyik legforróbb helye. Errefelé gyakorta mérnek árnyékban 45-50°C-ot, a hőséget pedig magas páratartalom teszi még elviselhetetlenebbé.

Történelem

Irán történelme olyan, mint egy végtelen hosszú, színes szőnyeg, amelyet évezredek óta szőnek, minden egyes szálban egy-egy korszak, hódítás vagy kulturális csoda rejlik. Az első nagy fejezet az ókori perzsa birodalom születése, amikor az Akhaimenida-dinasztia i.e. 6. században létrehozta az első valóban nagyhatalmú birodalmat. Nagy Kürosz alapította, aki nemcsak hódításaival, hanem emberséges törvényeivel is kiemelkedett; ő volt az, aki a zsidókat hazatérésükben segítette Babilonból.

Utódai, köztük Dáriusz és Xerxész, az ókori világ igazi nagy játékosai voltak, akik szembe kerültek a görögökkel. A marathóni futás és a thermopülai csata ezeknek az összecsapásoknak a melléktermékei. Perzsia nagysága azonban nem volt örökkévaló, és i.e. 330 körül Nagy Sándor, a makedón hódító letörte a birodalom szárnyait. Bár Sándor korai halála után a birodalom szétesett, a perzsa kultúra túlélte és tovább élt a Szeleukidák, majd a Pártusok és a Szászánidák uralma alatt.

A Szászánidák alatt Irán a keresztény Bizánccal vetekedett, miközben belül erős vallási és kulturális identitást épített ki a zoroasztrianizmus révén. Ez a korszak a perzsa művészet, irodalom és építészet egyik aranykora volt. Aztán jött az iszlám. A 7. században az arab hódítás mindent megváltoztatott: a zoroasztriánus vallást kiszorította az iszlám, és Irán az iszlám világ egyik központi részévé vált.

A perzsák azonban nem hagyták veszni saját identitásukat. Az Abbászida kalifátusban a perzsa tudósok, költők és művészek felvirágoztak, és közreműködtek az iszlám aranykorában. Gondoljunk csak Ferdowszira, aki megírta a "Shahnameh"-t, vagy Avicennára, akinek orvosi és filozófiai művei évszázadokon át hatottak Európára. Közben jöttek a mongolok, Dzsingisz kán és utódai mindent leromboltak, de a perzsa kultúra és városok, mint Iszfahán, gyorsan magukhoz tértek.

A 16. században a Szafavida-dinasztia új fejezetet nyitott az iráni történelemben, államvallássá téve a síita iszlámot, ami máig meghatározó eleme az ország identitásának. Iszfahán ekkor vált "a világ felébe", a perzsa építészet és művészet csúcspontjává. A Szafavidák után a Qadzsarok és a Pahlavik következtek, de Irán sosem lett gyarmat, noha az oroszok és a britek folyamatosan próbálkoztak. A 19. századi olajfelfedezés és a 20. századi geopolitikai játszmák már az ország modern történetéhez tartoznak, de ezek is csak újabb rétegei ennek a lenyűgöző szőnyegnek, amely Irán történelme.

Meghatározó tényező az ország történelmében és jelenében, hogy az uralkodó vallás az iszlám síita ága. Irán 1979 óta teokratikus köztársaság, azaz a vallásnak, a síita vallási vezetőknek meghatározó jelentősége, hatalma van. Nagennek kiemelt jelentősége van, illetve nekünk ismernünk kell ennek szerepét. A síitizmusnak ráadásul Irán a szellemi központja az ázsiai térségben.

Az Irak és Irán közötti háború (iraki agresszió) iráni mártírjai

Manapság

Iránban a minimálbér 2024-ben jelentős emelésen ment keresztül, hogy lépést tartson az inflációval és javítsa a munkavállalók életszínvonalát. Az új minimálbér havi 70 millió riál, ami hozzávetőlegesen 165 eurónak felel meg.

Nem Oroszország, hanem Irán a világelső a kaviárfeldolgozás terén. 

Iránban halálos bűn ateistának lenni, magyarul: kivégzés jár érte.

Irán, ahol jelenleg közel 88 millió ember él, továbbra is a világ egyik legfiatalabb társadalmával rendelkezik. Az összlakosság nagy része harminc év alatti, és az 1979-es forradalom utáni generációk szemléletmódja jelentősen különbözik az elődeikétől. A fiatalok körében a nyugati életforma és technológia egyre inkább elfogadott és vágyott, noha a hagyományos értékek továbbra is mélyen gyökereznek az iráni kultúrában. Úgy tűnik, hogy a társadalom nagy része egy kiegyensúlyozottabb kapcsolatot szeretne a világ többi részével, mint a forradalom utáni évtizedekben.

Az elmúlt években Irán továbbra is igyekezett egyensúlyt teremteni a nemzeti érdekek és a nemzetközi elvárások között. Az atomprogram kapcsán az ország a korábbi időszakoknál visszafogottabb stratégiát követett, és törekedett az együttműködésre a nemzetközi közösséggel, bár ez időnként hullámzó intenzitással valósult meg. A fiatalabb generációk nem kívánják tovább súlyosbítani az elszigeteltséget, és a gazdasági lehetőségek, valamint a nemzetközi kapcsolatok bővítését helyezik előtérbe.

Mindez tükröződik a társadalom modernizációs törekvéseiben is, ahol a technológia és az oktatás kulcsszerepet kap. Az iráni vezetés folyamatosan küzd a gazdasági szankciók hatásaival, miközben felismeri, hogy az ország jövője szempontjából elengedhetetlen a nemzetközi kapcsolatok normalizálása. Az elmúlt évek eseményei azt mutatják, hogy Irán próbál új utakat találni, hogy egyensúlyt teremtsen a hagyományok és a modern világ elvárásai között.

Le az USA-val - s.v. fotója

Hossein sokat mesélt nekünk arról, hogy Iránban hogyan alkalmazkodnak az emberek a korlátozásokhoz, és hogyan élik meg ezeket a mindennapokban. A szavaiból az derült ki, hogy az irániak egyfajta ellenálló szabadságszemlélettel kezelik a helyzetet. Úgy érzik, hogy joguk van élvezni az életet, és a szabályozások inkább kreatív megoldásokra sarkallják őket, mintsem visszahúzódásra. Az emberek privát helyeken buliznak, isznak, versenyeznek az autóikkal, és ha a rendőrök közbeavatkoznak, akkor egyszerűen kereket oldanak.

Hossein elmondta, hogy az elmúlt években jelentősen változott a társadalom hozzáállása ezekhez a helyzetekhez. Míg korábban egy letartóztatás komoly szégyent jelentett a család számára, ma már a szülők sokkal megértőbben viszonyulnak ehhez. A fiatalok nem bűnözők az ő szemükben, hanem egyszerűen csak normális, szabad életre vágynak. Ez a mentalitás a családok között is erősebb támogatást eredményezett, és a letartóztatások egyfajta mindennapi valósággá váltak, amit a társadalom egy része már természetesnek vesz. Hossein szerint a fiatalok szabadságvágya és alkalmazkodóképessége az iráni mindennapok egyik legmeghatározóbb jellemzője.

---

Iránban az iszlám síita ága a meghatározó, és ez jelentős szerepet játszik az arabokkal szembeni történelmi ellenszenv kialakulásában. A síiták évszázadokon át üldöztetéseknek voltak kitéve, ezért vallásukban a mártírok tisztelete központi szerepet kapott. A síita imámok többsége mártírhalált halt, és emlékük szentélyekben él tovább, ahol a hívők rendszeresen zarándokolnak sírjaikhoz. Iránban több ilyen szentélyt is meglátogattunk, ahol a hívők odaadása és a vallási szertartások egyedi hangulata magával ragadó volt. Ez gyakran eszembe juttatta az Indiában látott muzulmán zarándokhelyeket.

A síita vallás egyik különlegessége a személyközpontúság, ami lehetővé teszi az emberi ábrázolást, így a középkori iráni portréfestészet is jelentős hagyomány volt. Ez a személyes jelleg az ajatollahok iránti tiszteletben és rajongásban is megnyilvánul. A vallási vezetők képmásai a síita világban elfogadottak, és nem ritka, hogy az arcképeik díszítik a mecseteket vagy közterületeket. Ez éles kontrasztot mutat a szunnita iszlámmal, ahol az emberi ábrázolás szigorúan tiltott, és egy szunnita mecsetben elképzelhetetlen lenne a vezetők képmásainak megjelenése mozaikokon vagy más díszítéseken. Irán vallási és kulturális sajátosságai ebből a szempontból igazán egyedülállóak, és külön dimenziót adnak a régió vallási életének.

---

Az Iszlám Köztársaságban továbbra is szigorú szabályozások vonatkoznak a kutyatartásra, ami a hivatalos indoklás szerint a "Nyugat majmolásának" egyik megnyilvánulása, valamint a család intézményét romboló tényezőként tekintenek rá. Nyilvános helyen kutyát mutogatni tilos, és tartásukat is erősen korlátozzák. A hatóságok szigorúan ellenőrzik az ilyen szabályok betartását, és ez sok iráni kutyatulajdonos számára komoly nehézséget jelent. Az iráni jogszabályok időnként egészen meglepő területeken lépnek életbe, amit a lakosság nem mindig fogad el egyértelműen.

A korábbi években hasonlóan abszurdnak tűnő kijelentések is napvilágot láttak, például egy vallási vezető az ördög találmányának nevezte a 3G mobiltelefonokat. Bár az efféle szélsőséges nézetek nem mindig nyernek széles körű támogatást, a kutyatartásra vonatkozó szabályok komoly hatással vannak a mindennapi életre. Az állam az autoritásával most is határozottan fellép ezen ügyekben, miközben sok iráni igyekszik a tiltások ellenére is megtalálni a módját, hogy megőrizze a modern életstílus elemeit. Az ilyen intézkedések továbbra is azt tükrözik, hogy az iráni vezetés hogyan próbálja meg szabályozni a nyugati kultúra hatását a társadalomban.

---

Yazd-i lányok - v.j. fotója

---

Úgy tűnik, a mai magyarországi Irán-kép továbbra is szélsőséges álláspontok között oszlik meg, és ezek dominálják a közbeszédet. Irán az a téma, amelyről vagy áradozni kell, mint egy kulturális és történelmi kincsekkel teli csodáról, vagy éppen a legkeményebb kritikát illik megfogalmazni a politikai rendszerével kapcsolatban. Véleményünk szerint azonban egyik megközelítés sem ad teljes képet az országról.

Az Iránnal kapcsolatos elemzésekben az aktuálpolitika túlságosan hangsúlyos szerepet kapott, és sok esetben csupán ideológiai panelek ismételgetéséről van szó, miközben az ország rendkívül összetett és sokrétű. Irán nem csupán a vallási és politikai rendszeréről szól, hanem egy több ezer éves civilizáció, amely egyszerre hagyományőrző és modernizációra törekvő. Sajnálatos, hogy a nyilvános diskurzusban ezek az árnyalatok gyakran elvesznek, és a leegyszerűsítő nézőpontok uralkodnak.

Irán megértéséhez nem elég pusztán az aktuálpolitikai vitákra vagy a sztereotípiákra hagyatkozni; az országról alkotott véleményt sokkal inkább a történelmi és kulturális kontextus figyelembevételével lenne érdemes kialakítani. A valódi Irán-képhez elengedhetetlen a személyes tapasztalat vagy a mélyebb, átfogó ismeretek megszerzése, amely túlmutat az előítéleteken és a felszínes megállapításokon.

---

Igen, a muszlim kormány szankciói továbbra is nehezen egyeztethetők össze azzal az értelmiségi réteggel, amelynek tagjai sok esetben nyugati országokban tanultak, és akik a mi kultúránkhoz hasonló tárgyi intelligenciával rendelkeznek. Iránban azonban ehhez a nyugati tárgyi intelligenciához egy keleti érzelmi intelligencia is társul, ami az emberek viselkedésében szembetűnő. Egyszerűen nincs bennük agresszió. Értetlenül állnak az előtt, hogy a szituációkat agresszióval oldják meg – egyszerűen nem így működnek. Ha nem az ő taxijukat, portékájukat vagy ajánlatukat választod, mosolyogva elköszönnek. Néha ugyan észlelhető egy leheletnyi csalódottság vagy szomorúság a szemükben, de ez soha nem lépi át a diszkréció határát, és nem válik nyomásgyakorlássá.

Ez az általános hozzáállás még mindig jellemző Iránban, és ez a mentalitás áthatja az emberek hétköznapjait. A vezetéssel szemben is türelmesek; nem rohannak fejjel a falnak, hanem a saját, csendes módjukon várnak. Ha lázadoznak is, azt inkább szimbolikus gesztusokkal teszik, például nem követik szolgaian az előírásokat vagy finom módon kikerülik azokat. Az irániak tisztelettel viszonyulnak másokhoz, és a konfliktusok kezelésében kerülik a nyílt konfrontációt. A tanárral szembeni engedetlenségük is inkább a passzív ellenállásban nyilvánul meg, de soha nem menne el durvaságig vagy erőszakig. Ez a keleti érzelmi intelligencia az, ami Irán társadalmát annyira különlegessé és figyelemre méltóvá teszi.

---

Az utazó Iránban továbbra sem kerülheti el az iszlám köztársaság alapítója, Ruholláh Khomeini arcképét, amely mindenhol jelen van, szigorú tekintetével őrizve az ország hagyományait. Mellette ott látható utóda, Ali Khamenei, az aktuális legfőbb vallási és állami vezető, akinek portréján gyakran barátságosabb kifejezés tükröződik. Az állami televízióban azonban ő is szigorúan lép fel, különösen katonai rendezvényeken, amikor komoly arccal szemléli az iráni erőket. Az Egyesült Államok és Izrael irányába intézett fenyegetései az angol nyelvű híradókban is visszhangzanak. A két vezető portréja mellett a városok utcáin az iraki-iráni háborúban elesett mártírok képei tekintenek ránk. A konfliktus, amely 1980 és 1988 között zajlott, legalább félmillió iráni életét követelte, és a polgári lakosságot sem kímélte.

A síita klérus tagjai ma is könnyen megközelíthetők. Akárcsak más irániak, ők is barátságosak, szívesen állnak szóba turistákkal, sőt, még közös fotókra is hajlandók. Iszfahánban például az egyik mecset udvarán találkoztunk egy tájékoztató standdal, ahol egy fiatal molla jó angolsággal válaszolt a kérdésekre. Megtudtuk, hogy a síita hittudományt öt évig kell tanulni, mielőtt valaki jogosult lenne a hagyományos vallási ruházat és turbán viselésére. A szeminárium elvégzése lehetővé teszi számukra, hogy hittanárként dolgozzanak, vezessék az imákat, vagy akár bíróként ítélkezzenek az iszlám törvények, a saría alapján.

A turisták találkozása az államvallásként működő iszlámmal már a repülőgépen megkezdődik, ahol a külföldi nők felveszik a hajukat és nyakukat fedő kendőt, valamint a testvonalakat rejtő ruházatot. Bár az ajatollahok az elmúlt években engedékenyebbek lettek a kibukkanó hajtincsek és a fedetlen férfikönyökök tekintetében, a vallási szabályok betartása továbbra is alapvető elvárás. A turistáknak érdemes megőrizniük a tiszteletet és alkalmazkodniuk az ország hagyományaihoz, hogy élményeiket zökkenőmentesen élvezhessék.

---

Az iráni emberek továbbra is rendkívül vendégszeretőek és nyitottak a turisták felé. Gyakran beszélgetésbe elegyednek az idegenekkel, és nem ritkán osztják meg őszintén politikai nézeteiket. Bár az állami propaganda jelen van, annak Nyugat-ellenes szelleme nem tükröződik az irániak mindennapi hozzáállásában. Sokan nyíltan kimondják: "Nem vagyunk szabadok!" Mások arról álmodoznak, hogy külföldön tanulhassanak vagy élhessenek. Ugyanakkor büszkeséggel beszélnek az ország 2500 éves kultúrájáról, amelyet a modern kihívások ellenére is nagy becsben tartanak.

Turista szemmel Irán továbbra is megfizethető célpont, bár az árak sok helyi számára még mindig magasak a nemzetközi szankciók és gazdasági nehézségek miatt. Az átlagos fizetések az elmúlt években emelkedtek, de a vásárlóerő ennek ellenére alacsony maradt. Az utcákon továbbra is sok fiatal férfi látható tétlenül, és gyakori, hogy egy munkafeladatra három-négy embert is alkalmaznak, ami a munkanélküliség súlyosságára utal. Bár az infláció az elmúlt években visszaszorult, a gazdasági helyzet továbbra is kihívásokkal teli. A nyugati beruházások – például az autógyártók, mint a Renault vagy a Volkswagen – ígéretesek, de még mindig nem elegendőek a fiatal, képzett munkaerő széles tömegeinek foglalkoztatására.

Iránban a mindennapi élet és az emberek hozzáállása egyensúlyoz a hagyományos értékek és a modern változások közötti küzdelemben, miközben az ország jövője továbbra is bizonytalan, de reményekkel teli.

---

,, A sok csoda után Irán sötét oldala erős kontrasztban volt a mindennapi emberek jóságával, és fura érzést volt a tudat, ami ott motoszkált a fejünkben emiatt. A ’79-es iszlám forradalom előtt az ország inkább a nyugati kultúra felé hajlott, és az emberek többé-kevésbé szabadok voltak (már amíg nem mondtak ellent a sah, vagyis ahogy nálunk hívják, a király akaratának). Mostanában ez korántsem így van, és a kormány kiválóan végzi a dolgát, ha a populáció terrorizálásáról van szó. A művészet, a szellemi és vallásszabadság alapvető emberi jogoknak számítanak nyugaton, de itt ha egy rossz szó hagyja el a szád, az súlyos következményekkel járhat, az iszlámmal szembeni blaszfémia esetében akár halálbüntetéssel. Nem kevés zenész és filmrendező kényszerült elmenekülni az országból, hogy elkerülje az életfogytiglani börtönt vagy rosszabbat. A nőket különösképpen sújtja a törvény igazságtalansága, hiszen még abba sincs sok beleszólásuk, hogy hogyan viselkedjenek, vagy milyen ruhát hordjanak.

Számos egyéb fura törvényen csak nevetni lehet, hogy például törvénytelen rock és metál zenét hallgatni (ezt tényleg nem csak kitaláltam), alkoholt fogyasztani, vagy hogy még a férfiaknak is hosszú nadrágot kell viselnie (vicces 40 fokban). Ezen felül a nők nem kerékpározhatnak vagy futhatnak nyilvánosan, mert ahogy az egyik miniszterük megjegyezte, és ezt most idézem: „Gazdasági romlást okozna”. Európából nézve ezek tényleg nevetséges dolgok, de az itt élő emberek számára ez a szomorú valóság, és a büntetés még ezekért a kisebb bűncselekményekért is nagy bírság vagy korbácsolás(!). A halálbüntetés fenyegetésével élve pedig az ember nagyon óvatos lesz minden mással kapcsolatban is, és ezt olvasva a mosoly lefagy az arcodról. Mindezek után főképp döbbenetes, hogy a helyiek mennyire jókedvűen, nyíltan beszéltek hozzánk és milyen nagylelkűek voltak velünk.  (2019)" forrás

---

,, A középkategóriás szállodánk szobájában működő tévén legalább húsz csatorna volt fogható, mind perzsául, és egy kivétellel mindegyiken imádkoztak. A PressTV, ami a mi M1-ünkhöz hasonló, folyamatosan szidta az amerikaiakat és az izraelieket. Ott nem migránsokkal ijesztgetik a jó népet, hanem a nagy „sátánnal” az USA-val, aki meg akarja fosztani az irániakat a 79-es forradalom vívmányaitól, és az ősellenség Izraellel, akik meg akármit is akarnak, az biztos, hogy rossz, ezért pusztuljanak ők is. A vicces, hogy még az arabokat is utálják, most éppen az utcákon plakátkampány folyik Szaúd-Arábia ellen, ahol a királyt megalázó karikatúrákkal ábrázolják. A lényeg, hogy bűnbak legyen bőven, azzal lehet terelgetni a nép tudatát. (2019)" forrás

Iráni hétköznapok

Ami Iránban jobb, mint otthon:

• A világ legdrágább fűszernövénye a sáfrány. Irán a legnagyobb exportőr.

• A már emlegetett olaj.

• Itt a legjobb minőségű a pisztácia, a magvak és a megannyi szárított gyümölcs.

• El lehet felejteni a basmati rizst meg a hasonló baromságokat, az iráni rizs tápértéke a legmagasabb. Ez a legjobb minőségű rizs. Tökéletes szénhidrát.

• A kebab az nem török, kérem szépen. A hagyományos kebab még csak nem is úgy néz ki, mint ahogy bárki ismeri Európában. Van egy kellemes perzsa étterem Budapesten a Ráday utcában. Ki lehet próbálni...

• Fűszerek: nem kérdés, hogy rengeteg általunk ismeretlen különleges ízvilág kavalkádját lehet itt megtapasztalni. Vigyázat, a kényes európai gyomor könnyen megzavarodhat tőle és a bőrünk újra felidézheti a tinédzser kort.

• Gyümölcsök: soha nem látott gyümölcsökkel találkoztam, és amit ismertem az is más.

• Tea: Az, amit te otthon veszel, filteres szemét! A gyárban, ami a földre hull, bezacskózzák és eladják a tudatlanoknak, akik sosem ittak még igazi teát.

(2013) forrás

---

A rendőrök közeledésekor Hossein már előre figyelmeztetett minket:

Tudják, hogy ma munkaszüneti nap van, és az emberek idejönnek a parkba kikapcsolódni. A rendőrök ezt nem szeretnék. Ha megkérdezik, akkor azt mondjátok, hogy a nővérem barátai vagytok Londonból látogatóban.
Miért, mi történik, ha megmondjuk az igazat? - kérdeztük.
Akkor engem kérdőre vonnak, hogy beszéltem-e veletek politikáról, és mit mondtam Iránról.

A parkban Hossein bemutatott minket egy barátjának:

Ő a barátom, birkózó. Irán bajnoka is volt.
Gratulálunk neki! - mondtuk. Hossein barátja elmosolyodott, majd Hossein folytatta:
Azt mondja, nagyon kedvesek vagytok. Ő is elhagyná az országot, ha tehetné.
Miért? - kérdeztük.
Mert bár mindenki tudja, hogy ő bajnok, a rendőrök mégis folyamatosan zaklatják. Azt feltételezik, hogy valami rosszban sántikál.
De miért nem hagyhatja el az országot? - faggattuk tovább.
Azért, mert kihagyta a kötelező két éves katonaságot, így nem kaphat útlevelet.
És miért hagyta ki? - próbáltunk megérteni a helyzetet. Hossein csak vállat vont, és mintha azt kérdeztem volna, miért kék az ég, közölte:
Mert a katonák bántják az embereket, ő pedig nem akar bántani senkit.

Ez a pillanat jól tükrözte azt a feszültséget és abszurditást, amely a mindennapok részévé vált Iránban.

---

Ha arra tippelnénk, melyik városban végeznek a legtöbb orrplasztikát, talán Los Angeles jutna eszünkbe, ahol a tökéletes test szinte alapkövetelmény, és a plasztikai sebészet mindennapos. Azonban meglepetésre a világ plasztikai térképén a vezető helyet nem egy nyugati nagyváros, hanem Teherán, Irán fővárosa foglalja el. Az orrplasztikák száma itt kiemelkedően magas. Míg például 2006-ban Angliában mindössze 6 000 ilyen beavatkozást végeztek, addig ugyanebben az időszakban Teheránban ez a szám meghaladta a 35 000-et.

Aki még nem járt a Közel-Keleten vagy Iránban, talán meglepőnek találja ezt az adatot. A közel-keleti népek, így a perzsák is, jellegzetes, nagyobb orral rendelkeznek, amelyet sok fiatal igyekszik megváltoztatni, hogy "európaibb" megjelenést érjen el. A perzsa lakosság körében a pisze, kisebb orr helyett a nagyobb, karakteresebb, kampós orr a jellemző, amelyet sokan szeretnének korrigálni.

Az orrplasztikák népszerűségére azonban nemcsak az esztétikai vágy ad magyarázatot. Az 1979-es iszlám forradalom óta a nőknek Iránban fejkendőt kell viselniük, és olyan ruházatot, amely eltakarja a karjukat és lábukat. Így a női test leginkább látható és hangsúlyos része az arc lett. Ennek következtében a mai iráni nők gyakran használnak erős sminket, tetovált szemöldököt viselnek, és a hajukat, az előírások ellenére, feltupírozva hagyják kilátszani a kendő alól.

Érdekes módon az iszlám nem tiltja a plasztikai sebészetet. Sőt, az egykori iráni vallási vezető, Ruhollah Khomeini, már 1980-ban kijelentette, hogy a plasztikai sebészet összhangban van a vallással, mondván: "Allah csodálatos és szereti a szépet." Ez a nyitott hozzáállás a vallás részéről szintén hozzájárult a beavatkozások elterjedéséhez, és Irán azóta is a világ egyik vezető országa a plasztikai sebészet terén.

---

Az iráni házibuli, amelyre meghívást kaptam, egy valóságos időutazás volt – egyrészt visszarepített a kamaszéveimbe, másrészt megmutatta, hogy milyen kihívásokkal néznek szembe a fiatalok egy olyan országban, ahol a szórakozás nem éppen hivatalosan támogatott műfaj. Az este kilencre meghirdetett buli előkészületei már hatkor megkezdődtek: a srácok szisztematikusan felcsavarták a drága szőnyegeket (amit véletlenül sem akartak dohányszaggal beszennyezni), leszedték a tükröket, és még a márványasztalt is elcsomagolták – igaz, ezt sajnos sikerült közben összetörniük. A "bemelegítés" részeként egymás haját belőtték és beszárították, a látvány nem kevés homoerotikus töltettel bírt. Felajánlották, hogy öltözzek át valami "menőbbe", de közöltem velük, hogy hegyet mászni érkeztem, nem parádézni.

A lakásra bőségesen fújták a bódító dezodorokat, mintha azzal akarták volna varázsütésre megsokszorozni a nők lelkesedését. A pia és a fű viszont sehol, a lányokról nem is beszélve. Ahogy néztem a kissé esetlen készülődést, felidéztem azokat az éveket, amikor hasonló "bulikban" vettünk részt, ahol az igazi parti mindig csak ígéret maradt.

A csajok végül este kilenc körül érkeztek, egyértelműen a "túlzásba vitt" kategóriában. Neccharisnya, feszülő topok és magas sarkúk: mintha mindannyian egy divatbemutatóról érkeztek volna, de az egésznek valahogy mégis szomorú felhangja volt. Látszott rajtuk, hogy ezek a külsőségek sokszor inkább kényszerből jönnek, mintsem önkifejezésből. A beszélgetés helyett a tánc lett volna a középpontban, de az epilepsziás mozdulatokat idéző improvizációk közel sem győztek meg arról, hogy bármelyikük a parkett ördöge lenne.

Az est fénypontja a DJ-pult lett volna, amelyhez először az én laptopomat kérték kölcsön, majd a pendrive-omat, hogy zenét másoljanak rá. Közben elgondolkodtam, hogy talán én vagyok az este legfontosabb kelléke. Végül azért előkerültek a stroboszkópok és a diszkólámpák, hogy a perzsa techno alá megteremtsék a megfelelő hangulatot. A buli kaotikussága ellenére volt benne valami bájosan emberi: a szabadságvágy, amely minden szabálytól és konvenciótól függetlenül mégis utat talál magának.

---

Iránban továbbra sincsenek hivatalos diszkók, de a jobb módú emberek, akik nagyobb házzal vagy kerttel rendelkeznek, rendszeresen szerveznek privát partikat. Ezek az összejövetelek gyakran százötven-kétszáz főt is vonzanak, ha a házban tartják őket, és akár kétszázötven-háromszáz fős tömeggé is nőhetnek, ha kerthelyiségről van szó. Az ilyen bulikon minden megtalálható, amire a résztvevőknek igénye lehet, beleértve az alkoholos italokat, zenét, és sok esetben a nyugati típusú partikultúrát idéző hangulatot.

A bulik rendszere Iránban különleges: a szervezés "körbe megy". Ha valaki ebben a hónapban tart egy partit, a következő hónapban másik barátja lesz a házigazda. Ez a rendszer elősegíti, hogy a társaságok jól ismerjék egymást, és minimálisra csökkenti a viták vagy összetűzések esélyét. Emellett nincsenek belépődíjak, ami szintén megkülönbözteti ezeket az összejöveteleket a nyugati buliktól. Ugyanakkor a házigazda számára jelentős költségekkel járhat egy ilyen esemény, és a helyszín elérhetősége sem garantált bármikor.

A legnagyobb kockázatot azonban továbbra is a hatóságok jelentik. Ha valaki – például egy szomszéd vagy rosszakaró – feljelentést tesz, a rendőrség razziát tarthat, ami komoly következményekkel járhat mind a házigazda, mind a vendégek számára. Ez a bizonytalanság árnyékként vetül az ilyen bulikra, és bár a résztvevők számára felszabadító pillanatokat nyújtanak, a félelem érzése sokszor végig ott lebeg a levegőben.

---

Az albérletben, ahol a fiúk laktak, a berendezés továbbra is a minimál stílust képviselte, bár az utóbbi években már megjelent néhány modern elem is, főként a közösségi térben. A szobákban azonban még mindig szinte semmi bútor: se szék, se asztal, és ágy helyett továbbra is csak egyszerű szivacsok szolgáltak fekvőhelyül. A közösségi élet központja most is a nagyszoba volt, ahol a megszokott módon három kopott szőnyeg közepére terítettek egy nagy terítőt. Köré gyűltünk, hogy közösen elfogyasszuk a vacsorát, vízipipázzunk, és élvezzük a teát, amit szamovárban forraltak. Az étkezést gyakran megszakították dalok, amelyeket Ahmad, a társaság énekes tehetsége adott elő. Az iráni klasszikus költők – Ferdosi és Hafez – verseit zenésítette meg, és a többiek lelkesen hallgatták.

A társaság vidámságáért a szokásos tréfamester, Mohammad (akit a barátai csak Jokernek hívtak) felelt, és folyamatos ugratásaival fenntartotta a jókedvet. A buli csúcspontját azonban a tánc jelentette. Miután mindenki megunta a tespedést, a fiúk felpattantak, felhangosították a háttérben szóló iráni népzenét, és táncra perdültek. A perzsa táncok továbbra is a csípő- és kézmozdulatokra építenek, ami sajátos kontrasztot adott a férfiak lelkes és energikus előadásának. Bár a jelenet elsőre szokatlannak tűnt, hamar átragadt az emberre a felszabadult hangulat.

Amikor kifulladtak a táncból, még mindig nem lett vége a témának. A szőnyegre visszaülve laptopról nézték vissza a Németországban élő irániak által szervezett „Megatánc” versenyt. A képernyőn lenge öltözetű táncosok jelentek meg, akiket a fiúk áhítattal néztek. Érezhető volt, mennyire hiányzik számukra a szabad szórakozás és a bulik színesebb világa. Bár az iráni fiatalok kreatívan élik meg a közösségi pillanatokat, a bulizás korlátozott lehetőségei sokszor megnehezítik az életüket.

---

Irán 2024-ben továbbra is kulcsfontosságú szereplő a migrációs folyamatokban, több irányból érkező menekültek és gazdasági bevándorlók számára. Az ország geopolitikai helyzete, történelmi kapcsolatai és gazdasági lehetőségei miatt változatos migrációs hullámoknak van kitéve, amelyek folyamatosan formálják társadalmi és gazdasági helyzetét.

A szíriai polgárháború hatása továbbra is érezhető, bár a menekültek száma csökkent az elmúlt években. A szíriai örmények és arabok egy része Iránban talált menedéket, de a helyi közösségek integrációja még mindig kihívást jelent. Hasonlóképpen, Irakból, különösen Huzisztán térségébe, több százezer iraki menekült érkezett az amerikai megszállás óta, akik azóta is jelentős jelenléttel bírnak.

Afganisztánból továbbra is érkeznek menekültek, főként a nyugati tartományokból. Az afgán közösség becslések szerint 2-4 millió főre tehető, akik leginkább az építőiparban vagy alacsony bérű munkákban dolgoznak. A nyelvi közelség, hiszen az afgán dari nyelv rokon a perzsával, megkönnyíti a kommunikációt, de az életkörülményeik gyakran még mindig nehézkesek.

Pakisztánból, különösen Beludzsisztánból és Sindh tartományból, továbbra is érkeznek bevándorlók, akik főként Irán déli területein telepednek le. Ezek a csoportok gyakran mélyszegénységben élnek, és nehezen integrálódnak a társadalomba. Ugyanakkor a tádzsik bevándorlók számára az iráni nagyvárosok vonzóak, és a nyelvi-kulturális közelség miatt könnyebben beilleszkednek.

Az utóbbi években új migrációs hullámok érkeztek Bangladesből, Srí Lankáról, Szomáliából és Jemenből. Az iráni kormány különösen a jemeni síitákat támogatja, míg más csoportok gyakran kevesebb segítséget kapnak. A bangladesiek viszonylag könnyen tanulják meg a perzsát, ami előnyt jelent számukra a beilleszkedés során.

Kish szigetén, amely korábban a filippínó munkások egyik fontos központja volt, csökkent a jelenlétük, mivel sokan az Emirátusokba távoztak a magasabb bérek reményében. Ugyanakkor a Busher térségében működő iráni atomprogram továbbra is vonzza az orosz, ukrán és örmény mérnököket, akik közvetítő nyelvként az oroszt használják.

Irán migrációs helyzete tehát továbbra is dinamikusan alakul. Az ország geopolitikai szerepe, gazdasági lehetőségei és a régió instabilitása miatt a migráció és annak kezelése továbbra is kulcskérdés marad 2024-ben, a belső stabilitásra és a társadalmi kohézióra gyakorolt hatásával együtt.

---

Iránban a társadalmi szokások 2024-re tovább lazultak a korábbi évtizedekhez képest, legalábbis a felszínen. A nők fejkendője egyre lazábban van viselve, gyakran csak szimbolikusan takarja a hajat, a fiatalok kézen fogva sétálnak az utcákon, és mindezekért láthatóan senki sem szól rájuk. Egyértelmű, hogy a nagyvárosokban, különösen Teheránban, az élet ritmusa és szabályai jelentősen eltérnek a konzervatívabb vidékektől. A közterületeken rendőrök ritkán láthatók, és az emberek közvetlenül nem tapasztalnak erőteljes vallási nyomást a hétköznapjaikban.

A mecsetek továbbra sem zsúfoltak, és a vallásos szokások, például a közterületi imádkozás, már nem uralják az iráni mindennapokat. Ezzel szemben a parkok tele vannak piknikező családokkal, kávézók teraszain beszélgetnek az asszonyok, és az utcák nyugodt hangulatot árasztanak. A felszíni boldogságot azonban érdemes kritikusan szemlélni. Az iráni társadalom tagjai, különösen a fiatalabb generációk, még mindig korlátozottak sok tekintetben, de mindezt gyakran a hétköznapok örömeivel ellensúlyozzák.

Az irániak továbbra is rendelkezhetnek útlevéllel, és a valutájuk, bár gyengélkedik, hivatalosan konvertibilis. Ez lehetővé teszi számukra, hogy utazzanak és kisebb vállalkozásokat indítsanak. Ugyanakkor a szabadság korlátozása még mindig számos területen érezhető, különösen a szórakozásban. Nincsenek hivatalos szórakozóhelyek vagy diszkók, és a táncolás is kizárólag privát házibulikban lehetséges, gyakran illegálisan. Az esküvői mulatságok szigorúan szabályozottak, és a hatóságok könnyen felléphetnek azok ellen, akik túllépik az engedélyezett kereteket.

A látszólagos szabadság ellenére az iráni társadalom továbbra is kettősséggel küzd. Egyre többen keresik a maguk módját, hogy kifejezzék egyéni szabadságukat, miközben a politikai és vallási keretek még mindig meghatározzák a mindennapokat. Ez a kettősség egyre hangsúlyosabb, ahogy az iráni fiatalok új utakat keresnek a korlátozások ellenére.

---

,, A merev dogmák szép lassan olvadni látszanak. Iránban ma már nők is kezdeményezhetnek válást sőt, még a házasságon kívüli szexre is van legális megoldásuk. Bevezették az egynapos házasság intézményét, így nem sért törvényt az, aki csak egy kufircolásra vágyik, nem pedig lagzira. (2019)" forrás

Az iráni emberek

"Az emberek csodálatosak Iránban! Vendégszeretőek, barátságosak, érdeklődőek, nyitottak az új dolgokra, az ismeretlenre. A harminc nap alatt, amit az országban töltöttünk egyszer kellett sátrat állítanunk. És ez nem egyedi eset, ugyan ezt olvastuk Zitánál és Árpinál is, a 360 fok bringa nászutazó párosánál. Nem kellett keresni a szállást, az emberek maguktól odajöttek és megkértek tartsunk velük az otthonukba, legyünk a vendégeik. Mert nekik ez jó, örülnek, ha vendég van a háznál, ha hívatlan, annál jobb. Hogy ez miből jön? A kultúrából-e vagy az iszlám vallásból és Mohamed prófétától-e, nem tudjuk. Az biztos, hogy ilyen gondoskodásban nem volt még részünk az utunk alatt és szerintünk már nem is lesz. Előítélet és mindenféle egyéb információ és kérdések nélkül szeretettel láttak minket. Nem kérdezték, milyen nemzetiségűek vagyunk, melyik felekezethez tartozunk, van-e munkánk, becsületesek vagyunk-e? Csak jöttek és adtak (persze aztán a beszélgetések folyamán mindenről szó esett). Nem azért volt jó, mert ingyen ehettünk és alhattunk, hanem azért, mert észreveszik az embert, és zsigerből jön a gondoskodás és a figyelmesség. Legyen az két sáfrányos jégkrém, egy üveg hideg víz, egy tea, egy árnyékos placc, egy szatyor uborka, pár hideg energiaital vagy egy frissen sült kenyér. Szívesen beszélgetnek bármiről, kíváncsiak a világra, de büszkék a saját kultúrájukra is. Szerintünk nagyszerű kombináció. (2015)" forrás

---

Az irániak általában jó beszélgetőpartnerek, van humorérzékük, ugyanakkor ismeretlenekkel, vagy hivatalos személyekkel való érintkezésnél az alkohollal, a hölgyek-urak kapcsolatával összefüggő viccek, történetek kerülendők. Alapvetően a külföldiekkel szemben rendkívül kíváncsiak: gyakran megszólítják a turistákat, érdeklődnek honnan jöttek, tetszik-e nekik Irán. Ezt teljességgel jószándékkal, pusztán kíváncsiságból teszik, és rendkívül örülnek az országukról tett minden kedves megjegyzésnek.

k.k. fotója

,, Sokan vannak, Irán fiatal ország. Négy-öt gyerek a családban nem ritkaság. De mintha babából már kevesebb lenne. Az iskolások egyenruhát hordanak, a kislányok is szigorúan az iszlám módi szerint vannak csomagolva. Kisfiúk egyen-ingben bandáznak. Hello! Hi! - köszöngetnek a külföldinek. Többen megpróbálják gyakorolni is angol nyelvtudásukat, vagy a franciát. Egyébként sokszor tapasztaltam nem várt kedvességet. Egy poros utcán, útban egy kisvárosi nevezetesség felé, idősebb nő állt ki a kapuba. Gránátalmát szemezgetett. Széttörte és odanyújtotta. Akárhol jártunk, csak kedvességgel találkoztunk és érdeklődéssel. Honnan jöttél? – kérdezték. Madzsarisztán jól hangzott a fülüknek.

A legtöbben tovább akarnak tanulni valamilyen egyetemen, sokan emlegették a mérnöki pályát. A lányok szívesebben beszélgetnek. Az utcán sokszor láttunk lányokat-fiúkat együtt – nem hiszem, hogy mind házasok lettek volna. De az ismerkedésnek sok a gátja, csak az egyetemen tanulnak együtt. Egy fiatal nő elmondja, ma már ott is később házasodnak a diplomások, de az ő nővére hamar férjhez ment, az unokatestvére vette el, akivel középiskolás korukban szerettek egymásba. Sokszor a fiatalok szinte provokálják öltözetükkel, viselkedésükkel a most hátrább húzódott erkölcsrendőrséget. Pedig az létezik, időnként le-lecsapnak a bulizókra. Nemrég metál-rajongók egy csoportjának bekasztlizását, azzal jelentették be, hogy sátánista szektát számoltak fel. A rendőrség továbbra is nyomoz az alkoholfogyasztók és „törvénysértő vegyes” partik ügyében. Láthatóan sok a lézengő, sok helyen túlfoglalkoztatás van – különösen a fiatalok körében. A turizmus segíthetne, meg a gazdasági fellendülés. Iránban a munkanélküliség lehet a legnagyobb gond. (2017)" forrás

Yazdi mosolyok - H. S. fotója

,, a perzsa vendegszeretetrol sokat hallottam itthon, de a valosag maximalisan felulmulta a vartakat. Legyetek nyitottak, ha iranba mentek. Megszamlalni sem tudom hanyan udvozoltek minket, kerdeztek meg, h jol erezzuk e magunkat, tudnak e segiteni, de sokszor volt, h csak megmutattak a hazukat, kertjuket, eletuk egy reszet, a munkajukat. Es lettek barataink is, akikkel utazgattunk az orszagban, akik azonnal befogadtak minket a tarsasagukba. (reszter, 2019)

---

,, Feltűnt, hogy sok nőnek, de még egy-két férfinak is le van ragasztva az orrnyerge fehér leukoplaszttal. Iránban ugyanis nagy divat a jellegzetes, perzsa sasorrak megfarigcsálása. Jól keresnek vele a plasztikai sebészek, egy-egy beavatkozás ára meghaladja a kétezer dollárt, és hónapokat kell várni a műtétre. (2019)" forrás

---

Iránban 2024-ben a társadalmi normák és szokások további lazulását tapasztalhatjuk, különösen a nagyvárosokban. A fejkendő viselése szinte szimbolikussá vált, sok nő hajának jelentős része látható marad, anélkül hogy ezért komoly következményekkel kellene szembenéznie. A fiatalok természetes módon sétálnak kézen fogva az utcán, és egyre kevésbé kell tartaniuk attól, hogy emiatt megfedik őket. Ez a változás azonban leginkább a nagyvárosokra, például Teheránra jellemző; a konzervatívabb vidékek továbbra is szigorúbb normákat követnek.

A köztereken egyre ritkábban látni rendőröket, és a vallási nyomás is enyhült. A mecsetek nincsenek zsúfolva, és a közterületi imádkozás már nem annyira elterjedt. A parkok és kávézók azonban pezsgő társasági élettel teltek meg: piknikező családok, beszélgető barátok töltik itt idejüket, ami az ország felszíni boldogságát sugallja. Ugyanakkor az iráni fiatalok és a középosztály mindennapjai továbbra is tele vannak rejtett korlátokkal és kihívásokkal.

Az irániaknak továbbra is joguk van útlevéllel rendelkezni és utazni, és a riál hivatalosan konvertibilis maradt, még a gazdasági nehézségek ellenére is. Azonban a szórakozás terén továbbra is jelentős a korlátozás. Hivatalos diszkók vagy szórakozóhelyek nincsenek, a tánc és a bulizás csak magánházakban történhet, gyakran titokban. Az esküvői ünnepségekre vonatkozó szigorú szabályozások szintén megnehezítik a fiatalok számára, hogy teljes mértékben kiélvezzék a közösségi élményeket.

Az iráni társadalom kettőssége továbbra is meghatározó. Miközben a mindennapokban egyre több szabadságot engednek meg maguknak az emberek, a politikai és vallási keretek szorítása továbbra is érzékelhető. A fiatal generáció azonban rendületlenül keresi a saját útját, hogy kifejezze egyéni szabadságát és autonómiáját, még a szigorú szabályozások árnyékában is.

m.a. fotója

Magyar-Perzsa vonatkozások

"Hat szó, amit a perzsáktól kaptunk:

Sakk-matt. Miután a sakkjátékot Perzsiában már a 6. században említi szépirodalmi mű, nem csoda, hogy a sakk-matt kifejezés is onnét ered. Sah-mat, (شاه مات) vagyis a király halott.

Pisztácia. A növény Iránban honos, onnét vette át a nevét valamilyen formában a legtöbb nyelv. Peszteh, (پسته).

Pizsama. A ruhadarab, amit éjszakánként magunkra öltünk. A pizsama szó a perzsa pa (پا), vagyis láb és dzsámá (جامه), öltözet, ruha szavakból ered.

Bazár. Egy az egyben átvétel a perzsából (بازار), a jelentése piac, vásár.

Khaki. A sárgásbarna szín neve is perzsa. Khaki (خاکی), a khak szóból, ami körülbelül port, földet, piszkot jelent.

Limonádé. A perzsa eredetű szó az arab és a francia nyelv közvetítésével jutott el hozzánk. Eredete a citromot jelentő limu, vagyis (لیمو)." forrás

---

Nyelvi hasonlóság a magyar és a perzsa között.

Nem vagyunk nyelvészek, de pár érdekességet leírunk: – száz(100)- szad; ezer (1000)- hezar, nem tudom- nemi tunem, kard- kard; ki?-Ki?; kicsike- kücsulu, ide-oda, itt-ott- indzsa-ondzsa; majom-mejmún; húst-gust; puszi/busz; húsz-bisz (nyelvújítás előtti magyar nyelvben hisz volt egyes vidékeken). Gondolom több ilyen szó is van, de mivel nem beszéljük a perzsát ezért több példát nem tudunk felsorolni. A perzsák is Magyarországot, mint a türk népek Mádzsárisztánként hívják. forrás

---

Iráni kultúra

Perzsa kalendárium

Iránban az idő is másképpen jár. Vissza az időben, mondtuk az Ajsának, mivel az iráni kalendárium szerint jelenleg 1395-öt írnak. A mostani perzsa időszámítás Kr. u. 621-től számolja a siíta időszámítást, vagyis Mohamed Mekkából Medinába futásától, de ők a nap állása szerint számolják. A szunitta többségű államok Szíriától Mauritániáig a holdnaptár szerint számolják a hónapokat, éveket, így ők már előrébb járnak a siítákhoz képest, ők 1430 körül járnak. A perzsa naptár is másképpen van, náluk az újév, mint a természetvallásokban a tavasz első napja március 21-e (Norduz). Vagyis minden más, egy teljesen más világ, a gyerekek számára, mikor átlépték a török-iráni határt. A hónapok nevei is eltérőek, ami természetes, a mi eurólatinizált naptárunkhoz képest. A jelenlegi perzsa ABC az arabból származik. A perzsa számok a négyes és a hatos kivételével megegyeznek. Azonban, amit otthon matematikából arab számoknak oktatnak, azok már az európanizált arab számok. Az egyes, kilences és a nulla nagyon hasonlít, de a többi teljesen eltérő, a hetes, nyolcas perzsa szám hasonlít az etruszk és a rovás számokra. A számokat már 10 éve megtanultuk, meg tudtunk kb. 100 alap perzsa szót a minimális kommunikációhoz, mivel idegen nyelven kevesen beszélnek. A fiatalok nagyvárosokban már meg tudnak szólalni angolul. A vidéki lakosság körében kevesebb az idegen nyelvet beszélők száma, ezért is fontos a napi társalgás végett a perzsa nyelv minimális használta számunkra. A perzsa nyelvet, saját maguk farszinak nevezik, mivel az ó-Perzsa Birodalom is, a mai napig létező Farsz tartományból fejlődött ki Taht-e Dzamsir/Perszepolisz, Paszargrad, Siráz városok. A farsz/parsz –ból eredetezhető etimológiailag a parszian, perzsa szó is, amely makedón-görög nyelv közvetítése által került be az európai nyelvekbe. A farsz/parsz különben eredetileg azt jelenti, hogy lótartó, ló szerető emberek. Talán ezért lett a perzsák egyik jelképe a lófej, amely I. Kurusztól használatban van. A gyerekeknek viccesen azt mondtuk, hogy Perzsia a Paciföld, vagy a Pacikországa. A modern Irán megosztott még nyelvileg, kulturálisan és természet földrajzilag is. Iránban jelenleg 31 tartomány van és hét szabad kereskedelmi terület (Arvand: Abadan és Khorramshahr; Csabahár, Kish és Qeshm sziget, Dzsolfa körzete, Maku térsége, és Bandar Anzali kikötőváros a Kászpi mellett Gilánban). Az ország nyugati részén a török és az iraki határ mellett Qash-e Shirine magasságáig a kurd nyelvet beszélik, Urmia, Tabriz, Ardabil térségében az azerit, Raszt-ban vagyis Gilánban a gilánit, Asztara térségében az azeri határnál a talüst, Mazandaranban a mazandaranit, délen Huzisztánban és Kish, Abu Musza szigeteken az arabot, Lorisztánban a lurt, Szisztán és Beludzsisztánban a beludzsot, észak Khoraszanban a türkmént. Ezen kívül több kisebb nyelvet beszélnek a bandarit a tenger felé, a minabit kelet Horomozgánban, a kaskajt az ország közepén, Farsz déli részein. A nagyvárosokban (Teherán, Iszfahán, Siráz, Hamadán) jelentős zsidó közösség él több mint 2000 éve, az ókortól. Az ő nyelvük kis közösségekben a farszi és az óhéber keveréke. Iszfahánban, Urumiában nagyszámú örmény közösség is él. Az örmény-perzsa/ iráni kapcsolatok jelenleg is nagyon jók. A georgiaiak/grúzok a régi történelmi főváros (Iszfahán) közelében (Faridanban) élnek, mivel kézművesként telepedtek le még a Perzsa Birodalom idejében. Régen Grúzia is a Perzsa Birodalomhoz tartozott. Teheránban, Sirázban, Iszfahánban vannak keresztény perzsák, akik az angolszász hittérítők által lettek keresztények (többségük anglikán vagy presbiteriánus). A jelenlegi missziósi tevékenységet Pakisztánból vagy Indiából látják el. Az afgán határ térségében élnek pastuk/patánok. A pakisztáni határ menti sávban dravida nyelvet beszélő darahul népet is találunk kelet Beludzsisztánban. Másik érdekesség a Hormozi-tengerszoros mellett élő fekete közösség, akik jelenleg a perzsa nyelv bandari dialektusát beszélik, állítólag több mint 500 éve kerültek ide rabszolgaként, akiket az ománi szultánátus és a portugálok hurcoltak be. A kis szomáli közösség nomádként él a pusztánban Mináb és Jask között kelet Hormozgán tartományban. forrás

Turista etikett

1. Vendégségben akkor is vegyük le a lábbelinket a lakásba lépve, ha a vendéglátók arra bátorítanak minket, hogy nem szükséges.
2. Alapvetően mindent lehet fényképezni, videózni. Ha emberek, társaságot (pl. piknikező családot) fotózunk, valamilyen egyszerű testbeszéddel jelezzük szándékunkat, és lehetőleg várjunk valamilyen beleegyező jellegű jóváhagyást. Semmiképpen se fotózzunk, filmezzünk katonai, rendőri, egyéb erőszak szervezeti intézményt, egyenruhásokat. Stratégiai jellegű épületeket, csomópontokat se fotózzunk, filmezzünk és visszafogottságot kell tanúsítani az imahelyeken.

Maximalista szabályszegő - h.m. fotója

Az iszlám és perzsa szokások, előírások betartása nagyon fontos. Az iráni törvények tiltják és büntetik az alkohol, a kábítószer behozatalát, forgalmazását és fogyasztását. Különösen szigorúan tiltják és az európai gyakorlathoz viszonyítottan a legkeményebb szankciókkal sújtják a kábítószerrel való visszaélést. Tilos bármilyen pornográf kiadvány (könyv, magazin, CD, DVD, stb.) bevitele, továbbá tilos a házasságon kívüli szexuális kapcsolat, különösen a muszlimok és nem muszlimok, valamint az azonos neműek között. Ezek büntetési tétele számunkra elképzelhetetlen szigorúságú is lehet.

Az irániak barátságosak és segítőkészek, de büszkék ősi kultúrájukra és több évezredes történelmükre, ezért önérzetesek és érzékenyek. A lekezelő vagy leereszkedő magatartást nem tolerálják. Nagyra értékelik viszont az udvarias közeledést, a partner iránti tiszteletet és az őszinte, baráti hangnemet. A kézfogás csak férfiak között szokásos. Férfiak nőkkel nem fognak kezet. Nyilvános helyen általában kerülendő az ellentétes neműek közötti bármilyen bizalmas megnyilvánulás (beleértve az üdvözlésként adott puszit, ölelést, stb.).

A férfiak európai módon öltözködhetnek, tilos azonban rövidnadrágban és ujjatlan trikóban járni az utcán, de a rövid ujjú ing, póló ma már megengedett. Az iráni férfiak is általában európai szabású öltönyöket hordanak, de szigorúan nyakkendő nélkül. A nők fejükön kendőt és térdig érő rupust (könnyű, ballonkabátszerű felöltő) viselnek. Nyilvános helyen külföldi nőktől is megkövetelik az iszlám öltözködési szabályok betartását, még az éttermekben és a gépkocsiban is.

Öltözködési előírások, normák

Urak:
Általánosságban az évszaknak megfelelő (a rövidnadrág kivételével) hazai norma szerinti öltözet, nyakkendő nélküli viselet esetén max. egy inggomb kigombolásával, rövid ujjú ing is elfogadott, de vallási helyszíneken jobb, ha fedett a teljes kar. A hivatalos programokon az európaiaktól elvárt az öltöny-nyakkendő, mivel tudják, hogy az a tiszteletet megadó, formális öltözet.

Hölgyek:
Minden évszakban kötelező a hajat könnyeden fedő kendő, kb. combközépig-térdig érő, karokat fedő kabátka, ill. a lábakat végig fedő nadrág vagy hosszú szoknya. Cipő tekintetében manapság már nincs annyira megkötés, de vidéken inkább legyen zárt.
Ezt, az itteni felfogás szerinti vallási viseletet „hidzsáb”-nak hívják. Vallási létesítményekben, mecsetekben kötelező az egész testet fedő „csador”, amit e helyszíneken lehet kölcsönözni, de „higiéniai szempontból” szerencsésebb már azt vinni.

Viselkedési szokások​

Urak:
Normál európai viselkedés; férfiak üdvözlése esetén kézfogás. Hölgyeknek főszabály szerint férfi nem nyújt kezet, de viszonozható, ha azt a hölgy kezdeményezi. A hivatalos körökben nő és férfi kézfogása nem jellemző.

Hölgyek:
Normál európai viselkedés az elfogadott, dohányzás nyilvános helyeken nem javasolt. Főszabályként férfiaknak hölgy kezet nem nyújt és nem fogad.
A baráti körökben, nem kormányzati, ill. nem hivatalos közegben teljesen elfogadott a férfiak és hölgyek közötti kézfogás.

,, Mivel már egy generáció nőtt fel a forradalom óta, az erős muszlim szokások annyira beépültek a legtöbb család életébe, hogy a legtöbb esetben még a nyitott, nyugati gondolkodású vendéglátóink is a fejükön hagyták a hijabot (fejsál) a jelenlétünkben, még a saját otthonukban is. Talán mert a legtöbbük már beleszületett ebbe (9 éves kortól kötelező!), ez részese a személyiségüknek és a kultúrájuknak. Szóval ha meghívnak valahova, tartsd ezt tiszteletben és a levétel előtt mindig kérdezd meg, hogy szabad-e. Egyébként nem vagyok biztos abban, a nők hány százaléka dobná el a kendőt, ha megváltozna a törvény, a hagyományosabb régiókban, ahol majdnem minden nő még csadort is hord (egy lepedőszerű, sok esetben fekete, az egész testet takaró ruhadarab), jó ideig alacsony maradna az arány véleményem szerint. (2019)" forrás

---

,, Iránban a buszokon a nők elkülönülve ülnek a férfiaktól a jármű végében, de ez saját döntésük. Természetesen, ha valaki a férje mellett akar ülni, az előre mehet, de férfi semmiképp nem ülhet a női szekcióba. Azért ezt a kását sem eszik annyira forrón, láttunk rá példát, hogy metró nőknek fenntartott kocsijába beült egy srác, és senki nem csinált belőle ügyet. (2019" forrás

Gasztronómia

"A perzsa főételek elmaradhatatlan kelléke a forró vajas, sáfrányos párolt rizs. A különösen ízletes omlós, kitűnő minőségű kaszpi rizs minden iráni főétkezés elmaradhatatlan része. Emellett különös szerep jut a fűszereknek is. Az iráni fűszerek igen változatosak és a magyartól teljesen eltérő ízvilágot alkotnak. Az iráni konyhában ezzel együtt azonban módjával fűszereznek, óvakodnak az extrém ízektől. A legkedveltebbek a savanykás ízhatást kölcsönző fűszerek, mivel a forró éghajlaton ez talán a leghűsítőbb. A lista élén a sáfrány áll, de mellette a szumak, a kurkuma, kardamom, bors, görögszéna és a fokhagyma (főleg a kaszpi-ételeknél) is kedvelt. Ha iráni vendégségben vagyunk, az étkezőasztal elmaradhatatlan része a citrom vagy citromlé, melyet szinte mindenhez használnak. A húsételek terén leginkább bárányt, csirkét, marhát és halat fogyaszthatunk Iránban. A leginkább elterjedt ételféleség a kebab, a grillezett nyárson sült hús, melyet szinte minden húsból készítenek, gyakran keverve a húsfajtákat is. Igazi népi étel a cselou kebab, ez a régifajta vajdarabbal, sáfrányos, szumakkal meghintett forró rizzsel tálalt főleg darált húsból bárány kebab, melyhez apró korommal pettyezett sült paradicsom is dukál (lehet persze másfajta húsból is készítni, például a citromos, sáfrányos pácban előkészített csirkéből." forrás

Az általam tapasztalt ételek közül az iráni konyha közel áll ahhoz, amit ételmágiának nevezhetnénk – mintha valódi varázslat lenne, ezeréves gyökerekkel. Az ősi perzsa gasztronómiai filozófia az ételeket „meleg” és „hideg” kategóriákba sorolta. A meleg ételek – például az állati zsírok, búza, cukor, bor és szárított gyümölcsök – sűrítik a vért, míg a hideg ételek, mint a hal, joghurt, görögdinnye vagy rizs, hígítják azt, és lassítják az emésztést. E filozófiából alakult ki egy összetett rendszer, amely az ételek egyensúlyán alapul: meleg napokon hideg ételeket fogyasztanak, hideg személyiségtípusoknak több meleg ételt ajánlanak, és fordítva. Ez a megközelítés bonyolult, mégis harmóniát teremt, és olyan gazdag, könnyednek tűnő, mégis lenyűgöző ételeket eredményez, hogy nehéz ellenállni a kísértésnek, hogy az egész utazást gasztronómiai kalandként éljük meg.

Egyik kedvenc példám a fesenjun, amelyben főtt csirkét öntenek nyakon egy különleges barna szósszal, ami padlizsán, mogyoró és gránátalma keverékéből készül. Az igazán meglepő, hogy a szósszal érintkezve egyik alapanyag sem dominál: a három összetevő együtt valami egészen új, váratlan ízt alkot. Ez az iráni konyha csodája – egyszerűnek tűnik, mégis tele van mélységgel és meglepetéssel, ami minden étkezést felfedező kalanddá tesz.

---

"Iránban tudatosan esznek az emberek. Vannak, úgymond hideg és meleg ételeik és ők itt nem a hőmérsékletre gondolnak, hanem arra, hogy vérnyomást serkentő, vagy nyugtató ételeket esznek-e. Reggelire vérnyomást serkentő, cukorban gazdag ételek kerülnek az asztalra. Kenyér, lekvár, magvak, méz, joghurt, sajt. Húst egyáltalán nem esznek reggelire. A főétkezésekhez, általában rizs a köret, ez teszi ki az étkezések legnagyobb százalékát. Rizs valami hússal, pörkölt féleséggel (khorest), zöldséggel. A rizzsel laknak jól, a hús, csak hozzá van, náluk az a köret. Mások az arányok. Krumplit, tésztát, sokkal kevesebbet esznek. Mutatja a rizs központi szerepét az is, hogy egész másként készítik el, mint odahaza szokás (külön rizsfőző készülékkel találkozhatunk a legtöbb iráni konyhában), tovább megyek, van ünnepi módon és egyszerűbb módon elkészített rizs is. Díszítik, ízesítik mindenféle fűszerrel (sáfrány pl.) és aszalt gyümölccsel is.

Levest is kevesebbet esznek, mint mi magyarok, de azért megtalálható a konyhájukban. A fogásokat egyszerre tálalják fel és mindenki abból és olyan sorrendben szed, amiből akar. Nagyon sok és sokféle hüvelyesből készült ételt esznek. Az étkezés után itt is tea következik (a kávé ritka), amihez pörkölt magvakat szolgálnak fel, cukorkát, csokoládét. Természetesen az irániak is isznak alkoholt, csak kicsit bonyolultabb és drágább beszerezni, mint máshol. A dough nevű joghurt italt (nagyon hasonlít a török ayran-hoz) is este isszák, szerintük nyugtató hatása van. (2015)" forrás

Fotóegyveleg

Nők a bazárban - k.k. fotója

k.r. fotói

Teherán - - A volt amerkai nagykövetség (USA-ellenes propagandás) fala - s.t. fotója

Vissza az elejére

Kommentek