ÚTIKRITIKA.HU / Irán






hirdetes

útikritikák


Irán

Földrajz | Időjárás | Történelem | Manapság | Iráni hétköznapok | Az iráni emberek | Magyar-Perzsa vonatkozások | Iráni kultúra | Turista etikett | Gasztronómia | Fotóegyveleg

.

Az átlagosnál konzervatívabban öltözött fiatal lányok - s.v. fotója

Földrajz

  • Irán a Közép-Ázsia földrajzi régióba tartozik. Könyörgünk, könyörgünk a tudatlanoknak: NEM ARAB ORSZÁG, attól hogy az iszlám az államvallás. Van Iránban egy arab kisebbség, de ez a lakosságnak mindössze a 3 százaléka.
  • Keleten Törökországgal és Irakkal határos, északon Örményországgal, Azerbajdzsánnal, a Kaszpi-tengerrel, Türkmenisztánnal. Keleten Afganisztánnal és Pakisztánnal határos, délen a Perzsa-öböl határolja.
  • Irán 1,648 ezer négyzetkilométer területű, tehát majdnem 18 darab Magyarország "fér el benne".
  • Teherán Budapesttől közel 3 ezer kilométerre van, 3 óra 50 perc lenne csupán a repülési idő, ha volna közvetlen járat.

Iránban a hivatalos nyelv a perzsa, nem, és nem az arab!. A perzsa az indoeurópai nyelvekhez tartozik. A tájékozatlanokat megtéveszti az, hogy Iránban a betűk arab betűk néhány csak Iránban használt extra betűtípussal. Az irániak csekély töredéke tud igazán jól arabul beszélni. Az iskolákban kötelező idegen nyelv az arab, de ettől még az emberek nem tanulnak meg rendesen beszélni arabul (éppen mert kötelező...). Az iskolákban egyrészt a Korán archaikus arabot tanítják és külön az arabot, mint modern nyelvet.

" Lahidzsánban esett meg velem, hogy cseppet sem szemérmes 19 éves lányok kísértek el különböző látnivalókhoz, akik még azt is megengedték, hogy lefényképezzem őket. Kevéssé ismert tény, hogy Irán lakosságának csupán 55 százaléka perzsa, az ország északi része tulajdonképpen Dél-Azerbajdzsán, amely az oroszokkal történt békekötés eredményeképpen maradt Iráné, míg a kisebb északi rész szovjet tagköztársaság lett. Nyugaton kurdok, a Kaszpi-tenger nyugati partvidékén giláni nyelvet beszélő népcsoportok laknak, keleten pedig, a mesterséges pakisztáni határ által kettévágva beludzsok élnek." forrás



2016-ban az UNESCO világörökség helyszínévé vélt a forró, alkalmanként akár 70 Celsius fokos hőmérsékletű Lut-sivatag, ami Irán délkeleti részén terül el. Június és október között erős szélviharok tombolnak a szubtrópusi térségben. A szél ereje egészen különleges formájúra koptatta a sivatag vörös homokkő szikláit. A geológiai folyamatokat reprezentáló kivételes példaként emlegetik. A közép-ázsiai Tien-san röghegység a Föld egyik legnagyobb hegyvonulata. A Tien-san nyugati hegylánca 700 métertől egészen 4503 méter magasba nyúlik. A változatos hegyvidéki táj kivételes gazdagságú biodiverzitásnak ad otthont. Számos termesztett gyümölcsfajta ered erről a vidékről.



Időjárás és éghajlat

Lévén óriási ország, nem lehet egységesen leírni a klímáját. Például északon a hegyes, sík vidékeken egyaránt egész évben van csapadék és a tél, az kemény tél. A déli peremterületeken, a Perzsa-öbölnél trópusi az éghajlat, áprilistól októberig 40 és 50 fok közötti a hőmérséklet! Irán nagy része átlag 1200 méter magasan elterülő síkság. Itt száraz, kontinentális a klíma. Télen és tavasszal havazik, esik az eső, az év egyéb részeiben meg kemény szárazság uralkodik. Az április ezen a felföldön olyan, mint nálunk, májustól pedig már 30 fok körüli meleg van. Szeptember közepéig szép meleg van.

Irán időjárása

Az ország nagy kiterjedése ellenére az éghajlat viszonylag egységes, 4 évszak különíthető el. Irán területének mintegy kilenctizede fennsík (Teherán 1000-1500, Iszfahán 1700 méteres magasságban fekszik), ami mérsékli a nyári meleget, a telet viszont meglehetősen hideggé teszi. A legmelegebb nyári hónapok középhőmérséklete ezeken a területeken 25-32°C között változik, a nappali forróság azonban a levegő alacsony páratartalma miatt könnyebben elviselhető. Télen gyakori a hó, ami a magasabban fekvő területeken március-áprilisig megmarad. A 100-400 mm csapadék legnagyobb része november és május között hullik le, miközben júniustól októberig szinte egyetlen csepp eső sem esik. Két régió éghajlata tér el jelentősen a fentebb leírtaktól: a Kaszpi-tenger mellékén egész évben sok a csapadék, ami a nyarat fülledtté teszi, a Perzsa-öböl vidéke – különösen annak északnyugati része – pedig nyáron egész Földünk egyik legforróbb helye. Errefelé gyakorta mérnek árnyékban 45-50°C-ot, a hőséget pedig magas páratartalom teszi még elviselhetetlenebbé.

Történelem

Meghatározó tényező az ország történelmében és jelenében, hogy az uralkodó vallás az iszlám síita ága. Irán 1979 óta teokratikus köztársaság, azaz a vallásnak, a síita vallási vezetőknek meghatározó jelentősége, hatalma van. Nagennek kiemelt jelentősége van, illetve nekünk ismernünk kell ennek szerepét. A síitizmusnak ráadásul Irán a szellemi központja az ázsiai térségben.

Az Irak és Irán közötti háború (iraki agresszió) iráni mártírjai

Irán történelme (Ajánlott link)

Manapság

Iránban a havi minimálbér kb. 80 000 forintnak megfelelő helyi pénz (2019).

Nem Oroszország, hanem Irán a világelső a kaviárfeldolgozás terén. 

Iránban halálos bűn ateistának lenni, magyarul: kivégzés jár érte.

"A 77 milliós Irán a világ egyik legfiatalabb társadalmával rendelkezik, az összlakosság közel kétharmada harminc év alatti, tehát az 1979-es forradalom után született. Ez természetesen a fennálló rendszerhez való hozzáállásukban is megnyilvánult. A fiatalok szemében a nyugati életforma már nem olyan megvetendő, mint szüleik, nagyszüleik idején. Nézetem szerint az irániak többségének elege lett az elszigeteltségből. Szerencsére, a politikai-vallási vezetés ezt bölcsen felismerte, és mert a megújulás útjára lépni. Nemzetközi szinten is komoly önkorlátozást hajtottak végre az atomprogram kapcsán. Az iráni atomprogramot 10-15 éve amolyan "nemzeti dac" övezte, amiből engedni kellett, ha az ország nem akart Észak-Korea példáját követve, a totális elszigetelődésbe süllyedni. (2016)" forrás

Le az USA-val - s.v. fotója

"Hossein sokat mesélt nekünk arról, hogy itt hogyan élik meg a korlátozásokat. A szavaiból valami olyasmit vettem ki, hogy ők úgy érzik, jogukban áll bármit megtenni, és a korlátozások nem visszahúzódást, inkább egy még szabadabb hozzáállást váltanak ki belőlük. Versenyeznek az autóikkal, privát helyeken buliznak, isznak, és ha a rendőrök ebbe bele akarnak szólni, akkor egyszerűen elmenekülnek. Elmesélte, hogy régebben a család számára szégyenteljes volt, ha a gyereküket letartóztatták, de mára ők is megértették, hogy a gyerekeik nem bűnözők, egyszerűen csak normális szabad életre vágynak. Ma már a letartóztatások természetesek, és a szülők nem haragudnak ezek miatt, megértőek lettek. (2013)" forrás


"Iránban az iszlám síita ága a legjellemzőbb, ami arabok iránti ellenszenv egyik fontos oka. A síitákat a történelem során sokat üldözték, így tele vannak mártírokkal, akiket szentként tisztelnek (az imámok is általában mártírhalált haltak) - ottlétünk alatt több fontos szentélyben is voltunk, ahol mártírok sírját látogatják a hívők (ez sokszor emlékeztetett a muzulmán helyekre, amelyeket Melindával Indiában láttunk). A síita vallás személyközpontúsága teszi azt is lehetővé, hogy itt megengedett az ember ábrázolás (portréfestészet is létező fogalom volt a középkorban). És persze az ajatollah-körüli tisztelet és rajongás is így lehetséges. Egy szunni mecsetben soha, de soha nem lehetnének a vezetők arcképei a mozaikba foglalva." forrás


"Tilos mostantól az Iszlám Köztársaságban kutyát nyilvánosság előtt mutogatni, és tartani is csak módjával lehet - a hivatalos indoklás szerint az ebtartás a "Nyugat majmolása", illetve "rombolja a család intézményét". Szaúd-Arábia mellett az Iráni Iszlám Köztársaság (no meg az Egyesült Államok) bírja a világ legőrültebb jogszabályokat hozni. A minap egy vallási vezető Iránban a 3G mobiltelefonról állította, hogy az ördög találmánya, ezért be kell tiltani. Most viszont az állam teljes autoritásával rászállt az ebekre. (2013)" forrás


Yazd-i lányok - v.j. fotója


"Szerény véleményünk szerint manapság a mai magyarországi Irán-képben domináns szerepet kaptak a szélsőségesen túlzó hangok. Irán az az ország, melyről csak szuperlatívuszokban vagy a legnagyobb megvetéssel illik-kell nyilatkozni. Véleményünk szerint egyik felfogás sem állja meg a helyét. Az aktuálpolitikai kérdéssé váló Irán-elemzések többsége – tisztelet a kivételnek – unalomig ismételget ideológiai kérdéseket Iránnal kapcsolatban." (forrás: merretartiran.hu)


"Igen, a muszlim kormány szankciói nehezen egyeztethetőek össze a sok nyugati országban tanult, és a mi kultúránkhoz hasonlatos tárgyi intelligenciával rendelkező értelmiségi réteg szabad életfelfogásával. Velünk ellentétben nekik viszont a nyugati tárgyi intelligenciájukhoz egy keleti érzelmi intelligencia párosul. Egyszerűen nincs bennük agresszió. Értetlenül állnak a szituációk agresszió útján történő megoldása mellett. Nem. És egyértelmű, hogy nem. Ha úgy döntesz, hogy nem az ő taxiját, portékáját vagy ajánlatát választod, akkor mosolyogva elköszön. Néha egy kis csalódottságot, vagy szomorúságot észre lehet venni a szemében, de semmi esetre sem lépné át a diszkréció határait, hogy magának profitot termeljen. Ez az általános. A vezetéssel szemben pedig türelmesek. És várnak. A maguk módján lázadoznak, nem csinálják meg a házit a gonosz tanítónéninek - mint mi néha - de sosem kurváznák le a tanárt, és soha de soha nem emelnének rá kezet - mint 'mi' néha. (2013)" forrás


,, Az utazó nem kerülheti el őket. Az iszlám köztársaság alapítója, Ruholláh Khomeini arcképe mindenütt látható. Szigorúan tekint a mostaniakra. Mellette többnyire ott van utóda, az aktuális legfőbb állami és vallási vezető portréja: Khamenei ajatollah inkább mosolygósan néz ránk. A szállodai tévén látom, hogy azért ő is tud szigorú lenni, amikor valamilyen katonai rendezvényen elvonul a harcosok előtt. Az Egyesült Államokat és Izraelt fenyegeti, derül ki az angol nyelvű híradóból. A két főpapi portrén kívül fiatalemberek arcképei néznek ránk az utcán. Kiderül, az iraki-iráni háborúban (1980. szeptember - 1988. augusztus) elesett mártírok képei. Irán legalább félmilliós veszteséget szenvedett el; nem csak katonák haltak meg, hiszen a felek egymás városait is rakétázták. Hogy az irániak mit gondolnak minderről, azt nehéz kideríteni, ha valaki nem beszéli a perzsa (fárszi) nyelvet.

A síita klérus tagjaival véletlenszerűen találkozhattunk. Akár a több iráni, ők is barátságosak, szívesen fényképezkednek a turistákkal. Iszfahánban az egyik mecset udvarán még tájékoztató standot is üzemeltetnek. A fiatal molla jó angolsággal válaszol a kérdésekre. Öt évig kell tanulni, mire valaki jogosult lesz a hittudósok által hordott ruházat és turbán viselésére. A szeminárium elvégzése feljogosítja, hogy hittanár legyen, prédikáljon a mecsetben, vezesse az imákat. És ítélkezzék az igazságszolgáltatásban. Végül is Iránban a saría alapján bíráskodnak (és ostromolnak rekordot a kivégzések terén). Ahhoz, hogy valaki ajatollah lehessen – mondja a molla –, legalább húsz évig kell tanulmányokat folytatnia.

A turista kapcsolata az államvallásként működő iszlámmal egyébként a repülőgépen kezdődik, amikor a külföldi nők is felöltik a szükséges ruhadarabokat: a hajat és nyakat fedő kendőt, a testvonalakat rejtő ruhát, vagy kabátot. Az ajatollahok manapság engedékenyek a kibukkanó női tincsek és fedetlen férfikönyökök tekintetében. De ne bízzuk el magunkat! (2017)" forrás


,, A járókelők, a fiatalok szívesen szóba elegyedtek az idegennel és nem titkolták a politikai nézeteiket. Egyáltalában, az irániak vendégszeretők és nyitottak voltak. Semmi jele nem volt annak, hogy az állami propaganda Nyugat-ellenes szellemben nevelné őket. Volt, aki kimondta a magyar turistának: nem vagyunk szabadok! Mások arról beszéltek, szeretnének külföldön élni, tanulni. Ugyanakkor érzékeltették: büszkék a 2500 éves ősi kultúrára.

A turista számára Irán megfizethető ország volt, de a két-háromszáz dollárnyi fizetésekhez képest az árak magasak voltak. Rengeteg fiatal férfi lézengett az utcán, s a legtöbb helyen érezhető volt: egy munkafeladatra akár három-négy személyt is alkalmaznak. A korábbi egekbe szökő infláció tavaly – elsősorban a Nyugattal kötött atomegyezmény hatására – egyszámjegyűre csökkent. De a munkanélküliség még mindig óriási volt. A nyugati cégek – például a Renault és Volkswagen – beruházásokat terveztek, de ez nem nyelte el a fiatal és képzett irániak sokaságát. (2017)" forrás


,, A sok csoda után Irán sötét oldala erős kontrasztban volt a mindennapi emberek jóságával, és fura érzést volt a tudat, ami ott motoszkált a fejünkben emiatt. A ’79-es iszlám forradalom előtt az ország inkább a nyugati kultúra felé hajlott, és az emberek többé-kevésbé szabadok voltak (már amíg nem mondtak ellent a sah, vagyis ahogy nálunk hívják, a király akaratának). Mostanában ez korántsem így van, és a kormány kiválóan végzi a dolgát, ha a populáció terrorizálásáról van szó. A művészet, a szellemi és vallásszabadság alapvető emberi jogoknak számítanak nyugaton, de itt ha egy rossz szó hagyja el a szád, az súlyos következményekkel járhat, az iszlámmal szembeni blaszfémia esetében akár halálbüntetéssel. Nem kevés zenész és filmrendező kényszerült elmenekülni az országból, hogy elkerülje az életfogytiglani börtönt vagy rosszabbat. A nőket különösképpen sújtja a törvény igazságtalansága, hiszen még abba sincs sok beleszólásuk, hogy hogyan viselkedjenek, vagy milyen ruhát hordjanak.

Számos egyéb fura törvényen csak nevetni lehet, hogy például törvénytelen rock és metál zenét hallgatni (ezt tényleg nem csak kitaláltam), alkoholt fogyasztani, vagy hogy még a férfiaknak is hosszú nadrágot kell viselnie (vicces 40 fokban). Ezen felül a nők nem kerékpározhatnak vagy futhatnak nyilvánosan, mert ahogy az egyik miniszterük megjegyezte, és ezt most idézem: „Gazdasági romlást okozna”. Európából nézve ezek tényleg nevetséges dolgok, de az itt élő emberek számára ez a szomorú valóság, és a büntetés még ezekért a kisebb bűncselekményekért is nagy bírság vagy korbácsolás(!). A halálbüntetés fenyegetésével élve pedig az ember nagyon óvatos lesz minden mással kapcsolatban is, és ezt olvasva a mosoly lefagy az arcodról. Mindezek után főképp döbbenetes, hogy a helyiek mennyire jókedvűen, nyíltan beszéltek hozzánk és milyen nagylelkűek voltak velünk.  (2019)" forrás


,, A középkategóriás szállodánk szobájában működő tévén legalább húsz csatorna volt fogható, mind perzsául, és egy kivétellel mindegyiken imádkoztak. A PressTV, ami a mi M1-ünkhöz hasonló, folyamatosan szidta az amerikaiakat és az izraelieket. Ott nem migránsokkal ijesztgetik a jó népet, hanem a nagy „sátánnal” az USA-val, aki meg akarja fosztani az irániakat a 79-es forradalom vívmányaitól, és az ősellenség Izraellel, akik meg akármit is akarnak, az biztos, hogy rossz, ezért pusztuljanak ők is. A vicces, hogy még az arabokat is utálják, most éppen az utcákon plakátkampány folyik Szaúd-Arábia ellen, ahol a királyt megalázó karikatúrákkal ábrázolják. A lényeg, hogy bűnbak legyen bőven, azzal lehet terelgetni a nép tudatát. (2019)" forrás

Iráni hétköznapok

Ami Iránban jobb, mint otthon:

  • A világ legdrágább fűszernövénye a sáfrány. Irán a legnagyobb exportőr.

  • A már emlegetett olaj.

  • Itt a legjobb minőségű a pisztácia, a magvak és a megannyi szárított gyümölcs.

  • El lehet felejteni a basmati rizst meg a hasonló baromságokat, az iráni rizs tápértéke a legmagasabb. Ez a legjobb minőségű rizs. Tökéletes szénhidrát.

  • A kebab az nem török, kérem szépen. A hagyományos kebab még csak nem is úgy néz ki, mint ahogy bárki ismeri Európában. Van egy kellemes perzsa étterem Budapesten a Ráday utcában. Ki lehet próbálni...

  • Fűszerek: nem kérdés, hogy rengeteg általunk ismeretlen különleges ízvilág kavalkádját lehet itt megtapasztalni. Vigyázat, a kényes európai gyomor könnyen megzavarodhat tőle és a bőrünk újra felidézheti a tinédzser kort.

  • Gyümölcsök: soha nem látott gyümölcsökkel találkoztam, és amit ismertem az is más.

  • Tea: Az, amit te otthon veszel, filteres szemét! A gyárban, ami a földre hull, bezacskózzák és eladják a tudatlanoknak, akik sosem ittak még igazi teát.

(2013) forrás


Rendőrök érkeznek a parkba, ahol vagyunk:

-Miért jönnek ide a rendőrök?
-Tudják, hogy ma munkaszüneti nap van, és az emberek ide jönnek jól érezni magukat, ők pedig nem szeretnék, hogy az emberek jól érezzék magukat. Ha megkérdezik, akkor a nővérem barátai vagytok Londonból látogatóban.
-Miért, mi történik, ha megmondjuk az igazat?
-Kérdőre vonnak engem, hogy beszéltem-e veletek politikáról, és hogy mit mondtam Iránról.

Hosseinnel és barátaival egy parkban:

-Ő a barátom. Birkózó. Iráni bajnok is volt.
-Gratulálunk!
-Azt mondja nagyon kedvesek vagytok. Ő is elhagyná az országot azonnal, ha tehetné.
-Miért?
-Mert a városban tudják, hogy ő bajnok, és a rendőrök mindig zaklatják, hátha rosszban sántikál.
-De hogy-hogy nem tud elmenni az országból?
-Azért, mert kihagyta a kötelező két éves katonaságot, és így nem kapott útlevelet.
-De miért hagyta ki a katonaságot?
Hossein olyan arcot vág, mintha azt kérdeztem volna, hogy miért zöld a fű.
-Hát mert a katonák bántják a lakosságot, ő pedig nem akar bántani senkit.

(2013) forrás


"Ha tippelnünk kellene, hogy melyik ország melyik városában történik a legtöbb orrplasztika, talán az Egyesült Államok, Los Angeles jutna eszünkbe, ahol mindenki tökéletes testtel rendelkezik, így a plasztikai beavatkozásokat szinte tömegesen végzik. Csalódást kell okoznunk! A pálmát egy olyan ország viszi, ahol külön erkölcsrendészet létezik, és az utcán helytelenül öltözött, sminkelt lányokat akár börtönbe is zárhatják. Teherán, Irán fővárosa a Number 1. orrplasztikák tekintetében a világ plasztikai térképén. Ez a számok tükrében azt jelenti, hogy míg 2006-ban Angliában 6 000 orrplasztikát végeztek, csak Teheránban 35 000 orrplasztikai beavatkozás történt.

Aki nem járt még ebben a csodás országban vagy a Közel-Keleten most biztos meglepődik ezen. A közel-keleti népek – mintegy etnikai jellemzőként - jellegzetes orral rendelkeznek, amelyet a fiatalok igyekeznek minél hamarabb megváltoztatni, hogy "európaibbak" legyenek. A perzsa lakosságra pisze, kicsi orr helyett a nagyobb, kampós, horgas orr a jellemző. Hogy mégis miért akar ilyen nagy számban mindenki csinosabb orrot?

Ha a fentiek még nem lenne elég indok, akkor íme, egy másik magyarázat is: az iráni társadalomban a nők az iszlám forradalom (1979) óta karokat, lábakat elfedő ruhát és fejkendőt kell, hogy viseljenek. A női test leghangsúlyosabb része így az arc lett: a mai perzsa lányok erős sminket, tetovált szemöldököt és – az előírásokkal ellentétben a kendőből kikandikáló, feltupírozott hajat hordanak. Az iszlám pedig nem tiltja a plasztikai sebészetet. Sőt, az egykori iráni államfő és vallási vezető 1980-ban a következő kijelentést tette a plasztikai sebészettel kapcsolatban: "Allah csodálatos és szereti a szépet"." forrás


"Nyolc fiú, huszonöt lány, fű és pia – olyan hívószavak, amire részben vagy egészben minden egészséges férfiember megmozdul. "Rengeteg ribanc lesz, bármelyiket megkaphatod. Beszívunk, bebaszunk." – hangzott az ígéret. Nem ma kezdtem a műfajt, sok újra nem számítottam. Dolgozott az egészséges szkepticizmus, meg egy nagy adag kíváncsiság, mit kínál a végtelenül konzervatívnak beállított Irán egy magamfajta figurának.

Az este kilencre beharangozott összejövetelre már hatkor gyülekeztek a fiúk. Felcsavarták a szőnyeget (3000 euró per darab, nem cigizzük értéktelenné), leszedték a tükröket, összetörték a márványasztalt, majd elkezdték egymás séróját belőni, beszárítani, nem kevés homoerotikus kisugárzással. Arra azért futotta az energiából, hogy megkérdezzék, nem akarok-e átöltözni. Az érvem egyszerű volt, nem vitatkoztak vele: nem parádézni jöttem, hanem hegyet mászni, úgyhogy pont jó leszek a jelenlegi szerelésemben. A lakást befújták büdös dezodorral, mintha attól leesne a nők bugyija, de ebbe nem szóltam bele, elvégre vendégségbe jöttem. Pia sehol, fű sehol, csajok sehol, és már nagyon éreztem, hogy tizenöt évvel visszaröppenek az időben a lúzer tiniévekbe. Mind a három hálószobát "kúrós" szobává alakították, és akkor már nagyon röhögtem.

Este kilenc felé megjelentek az első csajok, egytől egyig ribancnak öltözve. Neccharisnya, cici, minden feszül, a srácok meg mutogatták a felhozatalt. Melyik kell? A lányokon látszott, hogy jobb híján ilyenek, sajnáltam őket. Beszélgetni persze nem lehetett, igazából a fajfenntartás szempontjából csak az tudott (volna) dönteni, hogy ki a parkett ördöge. Sosem hittem az autodidakta táncosokban, most is egy epilepsziás buli jutott az eszembe. Elég a strobi, zene sem kell. A fater persze "véletlenül" otthon felejtődött, ő a nagy alkesz, nélküle nincs buli (a fia csajait próbálja meg lenyúlni, néha sikerrel).

A bulira faszán rákészültek, először a laptopomat kérték kölcsön DJ pultnak, majd a pendriveomat, hogy tegyenek rá zenét. Még az is megfordult a fejemben, hogy ehhez az összejövetelhez pont én kellek… Szerencsére hoztak pár stroboszkópot meg diszkólámpát, hogy ne legyen olyan egyhangú a perzsa techno. " forrás


"Ami a bulizást illeti, annak ellenére, hogy nincsenek diszkók Iránban, azok az emberek, akik kicsit is jobb módúak, és nagy házzal illetve kerttel rendelkeznek, éjjelenként partikat szerveznek, ahova a barátaikat, azoknak a barátait, és ismerőseiket hívják meg. Ha kertben tartják a bulit, akár két-háromszáz fős tömeg is összegyűlhet ilyenkor, ha pedig a házban, akkor is olyan százötven-kétszáz fő is összejöhet. Ilyenkor természetesen minden megtalálható, amire csak a bulizóknak igénye támadhat…

Az ilyen jellegű buliknak az a lényege, hogy úgymond körbe mennek, ami azt jelenti, hogy például ebben a hónapban, ha én tartok bulit, akkor a jövő hónapban egy másik barátom fog szervezni egyet nekünk. A budapesti bulikkal ellentétben, ennek az az előnye, hogy szinte mindenki ismer mindenkit, úgyhogy nincsenek viták, veszekedések, se belépő. Ami rossz benne, hogy a parti szervezőjének rengeteg pénzébe kerül, és hogy a hely nem érhető el akármikor, illetve a félelem, hogy a rendőrség megtámadja a helyszínt, folyamatos. Ilyen akkor fordulhat elő, ha például a szomszéd, vagy valaki más rosszakaró feljelent, hívja a rendőrséget, és bejelenti, hogy itt és itt éppen bulit tartanak." forrás


"A fiúk albérlete amúgy berendezés szempontjából igen minimál volt, mivel a szobákban semmi, de semmi bútort sem találtam. Se szék, se asztal, de még ágy gyanánt is csak egy szivacs szolgált. A közösségi élet központja a nagyszoba volt, ahol három elég megviselt szőnyeg közepére terítettek le egy nagy terítőt. E köré gyűltünk le, szívtuk a pipát és fogyasztottuk el a vacsoránkat. Miután betoltuk az esti elemózsiát, ismét előkerült a szamovár, a forró tea és a vízipipa. A kialakult beszélgetést gyakran egy-egy éneklés szakította meg. Ahmad, akinek különösen jó hangja volt, a többiek nógatására sok dalt elénekelt a híres iráni költők (Ferdosi, Hafez) költeményeiből.

A jó hangulatot egy másik srác garantálta. Őt is Mohammadnek hívták véletlenül, (ilyen néven voltak vagy négyen), de a többiek elnevezték Joker-nek, mivel folyamatosan ugratta az embereket. Az igazi buli hangulat azonban akkor csúcsosodott csak igazán ki, mikor már mindenki megunta a tespedést. A fiúk felpattantak, felhangosították a háttérben szóló iráni népzenét (citár és dobmuzsikát) és mindenki táncra perdült. Tudni kell, hogy a perzsa táncok erősen építenek a csípőmozgásra és a hastáncoknál használatos kézmozdulatokra, így mikor nyolc férfi egymással ropta a táncot, nehéz volt elhinni, hogy az ember nem a Kék Osztriga bárba kapott jegyet.

Miután mindenki kifulladt a pörgésben, a tánc továbbra is téma maradt. A szőnyegre visszaülve a laptopon a Németországban élő irániaknak szervezett "Megatánc"-ot játszottuk vissza felvételről. Mikor láttam, hogy a fiúk milyen guvadt szemekkel nézik a képernyőn lenge öltözetben táncoló lányokat, kicsit meg is sajnáltam őket és az iráni fiatalok bulizás tekintetében nehéz életét. (2014)" forrás


A jelenkor gazdasági népvándorlási hulláma Iránt sem kerüli el. A szíriai polgárháborúban Irán a siíta szabadcsapatok és Hezbollah miliciák támogatása révén, ténylegesen részt vesz Asszád oldalán a szunitta és vahábita terroristák elleni harcban. A szíriai örmények egy része Iránba menekül, az arab menekültek száma sem jelentéktelen. Irakból az amerikai megszállás óta becslések szerint 1 millió iraki menekült él csak Huzisztánban. Irán geopolitikai okokból 3-4 irányból is állandó menekült áradatnak van kitéve. Nyugatról a törökországi kurdok a jobb megélhetés és elnyomás végett sokan Iránt választják. Az iraki Kurdisztán valóságos gazdasági csencselési paradicsom a kurdoknak (iráni és török kurdoknak is). A több mint 15 éve tartó afganisztáni háború végett több millió afgán él országszerte a becslések is nagyon eltérőek 2 és 5 millió közötti. Főként nyugat afgánok Herát térségéből, a háború és a talibán vahabita terroristák elől menekülnek a jobb élet reményében. Sok afgán az építőiparban egyesek a kereskedelemben dolgoznak. Az afgánoknak nyelvi nehézségeik sincsenek, mert a perzsához nagyon közeli dari vagyis keleti perzsa nyelvet beszélnek. Északról Örményországból, Nahicsevánból és Azerbajdzsánból jelentéktelen a migrációs hullám Irán irányába. Türkmenisztánból sem lehet beszélni bevándorlásról.

Tádzsikisztánból nagyon jelentős a gazdasági migráció az iráni nagyvárosok irányába. A tádzsikoknak nyelvi akadályuk sincsen, mivel a nyelvük közös, és a perzsák is, a távoli perzsa rokonként tekintenek rájuk. A poszt-szovjet térség más területeiről jelentős a népvándorlás sok üzbég és kirgiz dolgozik és próbál új életet kezdeni Iránban. Pakisztánból beludzsok, szindek és dél pándzsábiak szivárogtak be a déli hormozgani területekre. Akik főleg bakisból/ kunyerálásból tengődnek, ruházatuk inkább indiai mint pakisztáni. Kish szigetén, az iráni turista paradicsomban jelentős muszlim filippínó dolgozott, a többségük a jobb fizetés végett a közeli emirátusokban próbált szerencsét.

A jelenlegi új bevándorlási hullám Bangladesből, Sri Lankáról, Szomáliából, Jemenből, és a távoli Komore-szigetekről érkezik. A bangladesiek aránylag jól beszélik a fárszit, mivel a többségük beszéli még az egykori Kelet-Pakisztán maradványaként megmaradt keleti urdut, amely által könnyen megtanulható a perzsa. A jemeni és szomáliai menekültek az anarchia és a több tíz éve tartó polgárháború elől menekülnek. Az iráni állam csak a jemeni siítákat fogadja szívesen. A tengerparti Busher térségében az iráni atomprogram keretében jó néhány orosz, ukrán, fehérorosz, és örmény mérnök él ott. A közvetítő nyelv az orosz, számos perzsa is megtanult oroszul. forrás


"Iránban nincsen szabadság. Sokan el sem tudjuk képzelni, milyen lehet az? Amikor mindent a vallás és vele a politika irányít. Vallásgyakorlást, szokást és erkölcsöt, karriert, gyereknevelést (az iskolában például), hogy miben mész és mehetsz ki az utcára, a szexualitást (egy romantikus esti séta a parkban könnyen végződhet a rendőrőrsön). Hogy mit ihatsz, és mit ehetsz (mert nem mindenki vallásos, még ha hivatalosan az is), és annál az egyszerű ténynél fogva, hogy iráni vagy nem könnyű utazni sem, vízumot intézni sem. A legszomorúbb az egészben pedig az, hogy nincs választásod, nincs szabad akarat. Megkérdeztük a barátainkat, hogy mennyire hatja át ez a rendszer az életüket? Mennyire tudják kizárni a mindennapokban? A válasz az volt, hogy teljesen része az életüknek. Mintha víz alá nyomnák a fejüket. Nekik valószínűleg azért is nehezebb, mert nem vallásosak, nem veszik be a sok maszlagot (ahogy nagyon sokan mások sem), sok helyen jártak már és látták milyen az, amikor hagyják élni az embereket. Nekik ez a túlélés kulcsa. Hogy külföldre utaznak pár hónapra, teleszívják a tüdejüket levegővel, majd újra alámerülnek. Egyszer, amikor már nagyon fulladoznak, lehet, többé nem mennek haza. (2015)" forrás


,, A nők fejéről egyre hátrébb csúszik a kendő, a fiatalok nem ritkán járnak kézen fogva az utcákon, és sehol egy rendőr vagy egy bigott járókelő, aki megfedné őket érte. Tovább megyek. A bő egyhetes út során nem találkoztunk egyetlen egyenruhás rendőrrel sem. Nem láttam közterületen imádkozó muszlimokat, de még a mecsetekben is alig lézengtek a hívők. Ezzel szemben családok piknikeznek a parkokban, asszonyok trécselnek a kávéházak teraszain, az egész ország úgy néz ki, mintha boldog és elégedett emberek laknák. Na persze tudom, hogy ez csak kívülről néz ki így, emlékszem még, amikor a „legvidámabb barakkban” éltünk, és bár boldognak éreztük magunkat, de valószínű csak azért, mert fiatalok voltunk és tapasztalatlanok, nem éltünk még valódi szabadságban.

Az irániak rendelkeznek útlevéllel, nincs korlátozva, hova utazhatnak, és a valutájuk is konvertibilis. Oda-vissza lehet váltani a riált, még az embargók ellenére is. Indíthatnak vállalkozást, alapíthatnak cégeket. A szabadságot persze ezer más módon is lehet korlátozni, itt van például a szórakozóhelyek kérdése. Ilyen Iránban nincs. Ha egy fiatal táncolni szeretne, azt csak házibuliban teheti meg illegálisan. Még az esküvői mulatságot is jogszabályok korlátozzák. (2019)" forrás


,, A merev dogmák szép lassan olvadni látszanak. Iránban ma már nők is kezdeményezhetnek válást sőt, még a házasságon kívüli szexre is van legális megoldásuk. Bevezették az egynapos házasság intézményét, így nem sért törvényt az, aki csak egy kufircolásra vágyik, nem pedig lagzira. (2019)" forrás

Az iráni emberek

"Az emberek csodálatosak Iránban! Vendégszeretőek, barátságosak, érdeklődőek, nyitottak az új dolgokra, az ismeretlenre. A harminc nap alatt, amit az országban töltöttünk egyszer kellett sátrat állítanunk. És ez nem egyedi eset, ugyan ezt olvastuk Zitánál és Árpinál is, a 360 fok bringa nászutazó párosánál. Nem kellett keresni a szállást, az emberek maguktól odajöttek és megkértek tartsunk velük az otthonukba, legyünk a vendégeik. Mert nekik ez jó, örülnek, ha vendég van a háznál, ha hívatlan, annál jobb. Hogy ez miből jön? A kultúrából-e vagy az iszlám vallásból és Mohamed prófétától-e, nem tudjuk. Az biztos, hogy ilyen gondoskodásban nem volt még részünk az utunk alatt és szerintünk már nem is lesz. Előítélet és mindenféle egyéb információ és kérdések nélkül szeretettel láttak minket. Nem kérdezték, milyen nemzetiségűek vagyunk, melyik felekezethez tartozunk, van-e munkánk, becsületesek vagyunk-e? Csak jöttek és adtak (persze aztán a beszélgetések folyamán mindenről szó esett). Nem azért volt jó, mert ingyen ehettünk és alhattunk, hanem azért, mert észreveszik az embert, és zsigerből jön a gondoskodás és a figyelmesség. Legyen az két sáfrányos jégkrém, egy üveg hideg víz, egy tea, egy árnyékos placc, egy szatyor uborka, pár hideg energiaital vagy egy frissen sült kenyér. Szívesen beszélgetnek bármiről, kíváncsiak a világra, de büszkék a saját kultúrájukra is. Szerintünk nagyszerű kombináció. (2015)" forrás


Az irániak általában jó beszélgetőpartnerek, van humorérzékük, ugyanakkor ismeretlenekkel, vagy hivatalos személyekkel való érintkezésnél az alkohollal, a hölgyek-urak kapcsolatával összefüggő viccek, történetek kerülendők. Alapvetően a külföldiekkel szemben rendkívül kíváncsiak: gyakran megszólítják a turistákat, érdeklődnek honnan jöttek, tetszik-e nekik Irán. Ezt teljességgel jószándékkal, pusztán kíváncsiságból teszik, és rendkívül örülnek az országukról tett minden kedves megjegyzésnek.

k.k. fotója

,, Sokan vannak, Irán fiatal ország. Négy-öt gyerek a családban nem ritkaság. De mintha babából már kevesebb lenne. Az iskolások egyenruhát hordanak, a kislányok is szigorúan az iszlám módi szerint vannak csomagolva. Kisfiúk egyen-ingben bandáznak. Hello! Hi! - köszöngetnek a külföldinek. Többen megpróbálják gyakorolni is angol nyelvtudásukat, vagy a franciát. Egyébként sokszor tapasztaltam nem várt kedvességet. Egy poros utcán, útban egy kisvárosi nevezetesség felé, idősebb nő állt ki a kapuba. Gránátalmát szemezgetett. Széttörte és odanyújtotta. Akárhol jártunk, csak kedvességgel találkoztunk és érdeklődéssel. Honnan jöttél? – kérdezték. Madzsarisztán jól hangzott a fülüknek.

A legtöbben tovább akarnak tanulni valamilyen egyetemen, sokan emlegették a mérnöki pályát. A lányok szívesebben beszélgetnek. Az utcán sokszor láttunk lányokat-fiúkat együtt – nem hiszem, hogy mind házasok lettek volna. De az ismerkedésnek sok a gátja, csak az egyetemen tanulnak együtt. Egy fiatal nő elmondja, ma már ott is később házasodnak a diplomások, de az ő nővére hamar férjhez ment, az unokatestvére vette el, akivel középiskolás korukban szerettek egymásba. Sokszor a fiatalok szinte provokálják öltözetükkel, viselkedésükkel a most hátrább húzódott erkölcsrendőrséget. Pedig az létezik, időnként le-lecsapnak a bulizókra. Nemrég metál-rajongók egy csoportjának bekasztlizását, azzal jelentették be, hogy sátánista szektát számoltak fel. A rendőrség továbbra is nyomoz az alkoholfogyasztók és „törvénysértő vegyes” partik ügyében. Láthatóan sok a lézengő, sok helyen túlfoglalkoztatás van – különösen a fiatalok körében. A turizmus segíthetne, meg a gazdasági fellendülés. Iránban a munkanélküliség lehet a legnagyobb gond. (2017)" forrás


,, a perzsa vendegszeretetrol sokat hallottam itthon, de a valosag maximalisan felulmulta a vartakat. Legyetek nyitottak, ha iranba mentek. Megszamlalni sem tudom hanyan udvozoltek minket, kerdeztek meg, h jol erezzuk e magunkat, tudnak e segiteni, de sokszor volt, h csak megmutattak a hazukat, kertjuket, eletuk egy reszet, a munkajukat. Es lettek barataink is, akikkel utazgattunk az orszagban, akik azonnal befogadtak minket a tarsasagukba. (reszter, 2019)


,, Feltűnt, hogy sok nőnek, de még egy-két férfinak is le van ragasztva az orrnyerge fehér leukoplaszttal. Iránban ugyanis nagy divat a jellegzetes, perzsa sasorrak megfarigcsálása. Jól keresnek vele a plasztikai sebészek, egy-egy beavatkozás ára meghaladja a kétezer dollárt, és hónapokat kell várni a műtétre. (2019)" forrás


Irán demográfiája: A forradalom után is töretlen a perzsásítás, 1964-ben még első nyelvként a lakosság 51 %-a beszéte a perzsát/farszit, 2004-ben 63%, 2016-ban 67%. Legjobban az azeri, kurd, giláni és mazandarani nyelveket beszélők aránya fogyott %-osan. A többségi társadalomhoz képest csak a beludzsok aránya növekedett, a 10 gyermekes „családtervezés” végett. A népesség boom még töretlen Iránban, az 1979-es hatalomátvételkor az ország lakossága 39 millió volt, jelenleg 82 millió, tíz éve 2007-ben 73 millióan voltak. Azonban a milliós nagyvárosi lakosság gyermekvállalása 1-2 gyermek. Az észak teheráni milliomosok jelentős része egyedülálló/szingli. A teheráni családok gyermekvállalási hajlandósága is egy gyermek. Úgy tűnik a világ számos része nagyon hasonló, a jóléti társadalmak a megteremtett vagyon és a saját szabadságának elvesztése végett nem vállalnak gyermeket. A vidéki népességszaporulat húzza fel a statisztikát, egyes vidékeken az átlag még az öt gyermek. A több nejűség nagyon ritka, mint a fehér holló, mivel anyagilag nem sokan engedhetnek meg maguknak több feleséget és háztartást.

A néphagyományok tekintetében is tapasztalható, hogy a központi perzsa részeken a többség a 60-as, 70-es (európai kalendárium szerint) években már elhagyta a népviseletet, és a modern öltözet hordja. A peremvidékeken a kurdoknál, beludzsoknál, bandariáknal, minábiaknál mai napig a népviselet szerves része a hétköznapoknak, még fellelni a nagyvárosi életben is. forrás

m.a. fotója

Magyar-Perzsa vonatkozások

"Hat szó, amit a perzsáktól kaptunk:

Sakk-matt. Miután a sakkjátékot Perzsiában már a 6. században említi szépirodalmi mű, nem csoda, hogy a sakk-matt kifejezés is onnét ered. Sah-mat, (شاه مات) vagyis a király halott.

Pisztácia. A növény Iránban honos, onnét vette át a nevét valamilyen formában a legtöbb nyelv. Peszteh, (پسته).

Pizsama. A ruhadarab, amit éjszakánként magunkra öltünk. A pizsama szó a perzsa pa (پا), vagyis láb és dzsámá (جامه), öltözet, ruha szavakból ered.

Bazár. Egy az egyben átvétel a perzsából (بازار), a jelentése piac, vásár.

Khaki. A sárgásbarna szín neve is perzsa. Khaki (خاکی), a khak szóból, ami körülbelül port, földet, piszkot jelent.

Limonádé. A perzsa eredetű szó az arab és a francia nyelv közvetítésével jutott el hozzánk. Eredete a citromot jelentő limu, vagyis (لیمو)." forrás


Nyelvi hasonlóság a magyar és a perzsa között.

Nem vagyunk nyelvészek, de pár érdekességet leírunk: – száz(100)- szad; ezer (1000)- hezar, nem tudom- nemi tunem, kard- kard; ki?-Ki?; kicsike- kücsulu, ide-oda, itt-ott- indzsa-ondzsa; majom-mejmún; húst-gust; puszi/busz; húsz-bisz (nyelvújítás előtti magyar nyelvben hisz volt egyes vidékeken). Gondolom több ilyen szó is van, de mivel nem beszéljük a perzsát ezért több példát nem tudunk felsorolni. A perzsák is Magyarországot, mint a türk népek Mádzsárisztánként hívják. forrás



Iráni kultúra

Perzsa kalendárium

Iránban az idő is másképpen jár. Vissza az időben, mondtuk az Ajsának, mivel az iráni kalendárium szerint jelenleg 1395-öt írnak. A mostani perzsa időszámítás Kr. u. 621-től számolja a siíta időszámítást, vagyis Mohamed Mekkából Medinába futásától, de ők a nap állása szerint számolják. A szunitta többségű államok Szíriától Mauritániáig a holdnaptár szerint számolják a hónapokat, éveket, így ők már előrébb járnak a siítákhoz képest, ők 1430 körül járnak. A perzsa naptár is másképpen van, náluk az újév, mint a természetvallásokban a tavasz első napja március 21-e (Norduz). Vagyis minden más, egy teljesen más világ, a gyerekek számára, mikor átlépték a török-iráni határt. A hónapok nevei is eltérőek, ami természetes, a mi eurólatinizált naptárunkhoz képest. A jelenlegi perzsa ABC az arabból származik. A perzsa számok a négyes és a hatos kivételével megegyeznek. Azonban, amit otthon matematikából arab számoknak oktatnak, azok már az európanizált arab számok. Az egyes, kilences és a nulla nagyon hasonlít, de a többi teljesen eltérő, a hetes, nyolcas perzsa szám hasonlít az etruszk és a rovás számokra. A számokat már 10 éve megtanultuk, meg tudtunk kb. 100 alap perzsa szót a minimális kommunikációhoz, mivel idegen nyelven kevesen beszélnek. A fiatalok nagyvárosokban már meg tudnak szólalni angolul. A vidéki lakosság körében kevesebb az idegen nyelvet beszélők száma, ezért is fontos a napi társalgás végett a perzsa nyelv minimális használta számunkra. A perzsa nyelvet, saját maguk farszinak nevezik, mivel az ó-Perzsa Birodalom is, a mai napig létező Farsz tartományból fejlődött ki Taht-e Dzamsir/Perszepolisz, Paszargrad, Siráz városok. A farsz/parsz –ból eredetezhető etimológiailag a parszian, perzsa szó is, amely makedón-görög nyelv közvetítése által került be az európai nyelvekbe. A farsz/parsz különben eredetileg azt jelenti, hogy lótartó, ló szerető emberek. Talán ezért lett a perzsák egyik jelképe a lófej, amely I. Kurusztól használatban van. A gyerekeknek viccesen azt mondtuk, hogy Perzsia a Paciföld, vagy a Pacikországa. A modern Irán megosztott még nyelvileg, kulturálisan és természet földrajzilag is. Iránban jelenleg 31 tartomány van és hét szabad kereskedelmi terület (Arvand: Abadan és Khorramshahr; Csabahár, Kish és Qeshm sziget, Dzsolfa körzete, Maku térsége, és Bandar Anzali kikötőváros a Kászpi mellett Gilánban). Az ország nyugati részén a török és az iraki határ mellett Qash-e Shirine magasságáig a kurd nyelvet beszélik, Urmia, Tabriz, Ardabil térségében az azerit, Raszt-ban vagyis Gilánban a gilánit, Asztara térségében az azeri határnál a talüst, Mazandaranban a mazandaranit, délen Huzisztánban és Kish, Abu Musza szigeteken az arabot, Lorisztánban a lurt, Szisztán és Beludzsisztánban a beludzsot, észak Khoraszanban a türkmént. Ezen kívül több kisebb nyelvet beszélnek a bandarit a tenger felé, a minabit kelet Horomozgánban, a kaskajt az ország közepén, Farsz déli részein. A nagyvárosokban (Teherán, Iszfahán, Siráz, Hamadán) jelentős zsidó közösség él több mint 2000 éve, az ókortól. Az ő nyelvük kis közösségekben a farszi és az óhéber keveréke. Iszfahánban, Urumiában nagyszámú örmény közösség is él. Az örmény-perzsa/ iráni kapcsolatok jelenleg is nagyon jók. A georgiaiak/grúzok a régi történelmi főváros (Iszfahán) közelében (Faridanban) élnek, mivel kézművesként telepedtek le még a Perzsa Birodalom idejében. Régen Grúzia is a Perzsa Birodalomhoz tartozott. Teheránban, Sirázban, Iszfahánban vannak keresztény perzsák, akik az angolszász hittérítők által lettek keresztények (többségük anglikán vagy presbiteriánus). A jelenlegi missziósi tevékenységet Pakisztánból vagy Indiából látják el. Az afgán határ térségében élnek pastuk/patánok. A pakisztáni határ menti sávban dravida nyelvet beszélő darahul népet is találunk kelet Beludzsisztánban. Másik érdekesség a Hormozi-tengerszoros mellett élő fekete közösség, akik jelenleg a perzsa nyelv bandari dialektusát beszélik, állítólag több mint 500 éve kerültek ide rabszolgaként, akiket az ománi szultánátus és a portugálok hurcoltak be. A kis szomáli közösség nomádként él a pusztánban Mináb és Jask között kelet Hormozgán tartományban. forrás

Turista etikett

  1. Vendégségben akkor is vegyük le a lábbelinket a lakásba lépve, ha a vendéglátók arra bátorítanak minket, hogy nem szükséges.
  2. Alapvetően mindent lehet fényképezni, videózni. Ha emberek, társaságot (pl. piknikező családot) fotózunk, valamilyen egyszerű testbeszéddel jelezzük szándékunkat, és lehetőleg várjunk valamilyen beleegyező jellegű jóváhagyást. Semmiképpen se fotózzunk, filmezzünk katonai, rendőri, egyéb erőszak szervezeti intézményt, egyenruhásokat. Stratégiai jellegű épületeket, csomópontokat se fotózzunk, filmezzünk és visszafogottságot kell tanúsítani az imahelyeken.

Maximalista szabályszegő - h.m. fotója

Az iszlám és perzsa szokások, előírások betartása nagyon fontos. Az iráni törvények tiltják és büntetik az alkohol, a kábítószer behozatalát, forgalmazását és fogyasztását. Különösen szigorúan tiltják és az európai gyakorlathoz viszonyítottan a legkeményebb szankciókkal sújtják a kábítószerrel való visszaélést. Tilos bármilyen pornográf kiadvány (könyv, magazin, CD, DVD, stb.) bevitele, továbbá tilos a házasságon kívüli szexuális kapcsolat, különösen a muszlimok és nem muszlimok, valamint az azonos neműek között. Ezek büntetési tétele számunkra elképzelhetetlen szigorúságú is lehet.

Az irániak barátságosak és segítőkészek, de büszkék ősi kultúrájukra és több évezredes történelmükre, ezért önérzetesek és érzékenyek. A lekezelő vagy leereszkedő magatartást nem tolerálják. Nagyra értékelik viszont az udvarias közeledést, a partner iránti tiszteletet és az őszinte, baráti hangnemet. A kézfogás csak férfiak között szokásos. Férfiak nőkkel nem fognak kezet. Nyilvános helyen általában kerülendő az ellentétes neműek közötti bármilyen bizalmas megnyilvánulás (beleértve az üdvözlésként adott puszit, ölelést, stb.).

A férfiak európai módon öltözködhetnek, tilos azonban rövidnadrágban és ujjatlan trikóban járni az utcán, de a rövid ujjú ing, póló ma már megengedett. Az iráni férfiak is általában európai szabású öltönyöket hordanak, de szigorúan nyakkendő nélkül. A nők fejükön kendőt és térdig érő rupust (könnyű, ballonkabátszerű felöltő) viselnek. Nyilvános helyen külföldi nőktől is megkövetelik az iszlám öltözködési szabályok betartását, még az éttermekben és a gépkocsiban is.

Öltözködési előírások, normák

Urak:
Általánosságban az évszaknak megfelelő (a rövidnadrág kivételével) hazai norma szerinti öltözet, nyakkendő nélküli viselet esetén max. egy inggomb kigombolásával, rövid ujjú ing is elfogadott, de vallási helyszíneken jobb, ha fedett a teljes kar. A hivatalos programokon az európaiaktól elvárt az öltöny-nyakkendő, mivel tudják, hogy az a tiszteletet megadó, formális öltözet.

Hölgyek:
Minden évszakban kötelező a hajat könnyeden fedő kendő, kb. combközépig-térdig érő, karokat fedő kabátka, ill. a lábakat végig fedő nadrág vagy hosszú szoknya. Cipő tekintetében manapság már nincs annyira megkötés, de vidéken inkább legyen zárt.
Ezt, az itteni felfogás szerinti vallási viseletet „hidzsáb”-nak hívják. Vallási létesítményekben, mecsetekben kötelező az egész testet fedő „csador”, amit e helyszíneken lehet kölcsönözni, de „higiéniai szempontból” szerencsésebb már azt vinni.

Viselkedési szokások​

Urak:
Normál európai viselkedés; férfiak üdvözlése esetén kézfogás. Hölgyeknek főszabály szerint férfi nem nyújt kezet, de viszonozható, ha azt a hölgy kezdeményezi. A hivatalos körökben nő és férfi kézfogása nem jellemző.

Hölgyek:
Normál európai viselkedés az elfogadott, dohányzás nyilvános helyeken nem javasolt. Főszabályként férfiaknak hölgy kezet nem nyújt és nem fogad.
A baráti körökben, nem kormányzati, ill. nem hivatalos közegben teljesen elfogadott a férfiak és hölgyek közötti kézfogás.

,, Mivel már egy generáció nőtt fel a forradalom óta, az erős muszlim szokások annyira beépültek a legtöbb család életébe, hogy a legtöbb esetben még a nyitott, nyugati gondolkodású vendéglátóink is a fejükön hagyták a hijabot (fejsál) a jelenlétünkben, még a saját otthonukban is. Talán mert a legtöbbük már beleszületett ebbe (9 éves kortól kötelező!), ez részese a személyiségüknek és a kultúrájuknak. Szóval ha meghívnak valahova, tartsd ezt tiszteletben és a levétel előtt mindig kérdezd meg, hogy szabad-e. Egyébként nem vagyok biztos abban, a nők hány százaléka dobná el a kendőt, ha megváltozna a törvény, a hagyományosabb régiókban, ahol majdnem minden nő még csadort is hord (egy lepedőszerű, sok esetben fekete, az egész testet takaró ruhadarab), jó ideig alacsony maradna az arány véleményem szerint. (2019)" forrás


,, Iránban a buszokon a nők elkülönülve ülnek a férfiaktól a jármű végében, de ez saját döntésük. Természetesen, ha valaki a férje mellett akar ülni, az előre mehet, de férfi semmiképp nem ülhet a női szekcióba. Azért ezt a kását sem eszik annyira forrón, láttunk rá példát, hogy metró nőknek fenntartott kocsijába beült egy srác, és senki nem csinált belőle ügyet. (2019" forrás

Gasztronómia

"A perzsa főételek elmaradhatatlan kelléke a forró vajas, sáfrányos párolt rizs. A különösen ízletes omlós, kitűnő minőségű kaszpi rizs minden iráni főétkezés elmaradhatatlan része. Emellett különös szerep jut a fűszereknek is. Az iráni fűszerek igen változatosak és a magyartól teljesen eltérő ízvilágot alkotnak. Az iráni konyhában ezzel együtt azonban módjával fűszereznek, óvakodnak az extrém ízektől. A legkedveltebbek a savanykás ízhatást kölcsönző fűszerek, mivel a forró éghajlaton ez talán a leghűsítőbb. A lista élén a sáfrány áll, de mellette a szumak, a kurkuma, kardamom, bors, görögszéna és a fokhagyma (főleg a kaszpi-ételeknél) is kedvelt. Ha iráni vendégségben vagyunk, az étkezőasztal elmaradhatatlan része a citrom vagy citromlé, melyet szinte mindenhez használnak. A húsételek terén leginkább bárányt, csirkét, marhát és halat fogyaszthatunk Iránban. A leginkább elterjedt ételféleség a kebab, a grillezett nyárson sült hús, melyet szinte minden húsból készítenek, gyakran keverve a húsfajtákat is. Igazi népi étel a cselou kebab, ez a régifajta vajdarabbal, sáfrányos, szumakkal meghintett forró rizzsel tálalt főleg darált húsból bárány kebab, melyhez apró korommal pettyezett sült paradicsom is dukál (lehet persze másfajta húsból is készítni, például a citromos, sáfrányos pácban előkészített csirkéből." forrás

"Az általam eddig tapasztalt ételek közül az iráni kaja áll legközelebb az étel alkímiához vagy akár varázslathoz és ezeréves gyökerei vannak. Az ősi perzsa ételfilozófia az ételeket "hideg" és "meleg" ételekre sorolta, amelyben a meleg ételek (állati zsírok, búza, cukor, bor, szárított gyümölcsök pl) besűrítik a vérünket, míg a hideg kaják (pl. hal, joghurt, görögdinnye, rizs) ritkítják a vért és lassítják az emésztést. Aztán ebből eredt az egész rendszer, amelyben a hideg és meleg ételeket egyensúlyban kell tartani, meleg napokon hideg kaját kell enni és hideg személyiségtípusoknak több meleg kaját kell enniük és fordítva, stb. stb. Bonyolult egy rendszer, de olyan gazdag de mégis könnyű, egyszerűnek tűnő de meglepő kaják származnak belőle, hogy nehéz ellenállni a kísértésnek, hogy az egész nyaralást az étteremben töltsd - hisz ez önmagában is egy felfedezőkaland. A kedvenc példám a fesenjun, amelyben főtt csirkére egy barna szószt öntenek, amely padlizsán, mogyoró és gránátalma keveréke, de se padlizsán, se mogyoró, se gránátalma íze nincs: az alkotóelemek valami egész más ízt hoznak létre együtt. (2011)" forrás


"Iránban tudatosan esznek az emberek. Vannak, úgymond hideg és meleg ételeik és ők itt nem a hőmérsékletre gondolnak, hanem arra, hogy vérnyomást serkentő, vagy nyugtató ételeket esznek-e. Reggelire vérnyomást serkentő, cukorban gazdag ételek kerülnek az asztalra. Kenyér, lekvár, magvak, méz, joghurt, sajt. Húst egyáltalán nem esznek reggelire. A főétkezésekhez, általában rizs a köret, ez teszi ki az étkezések legnagyobb százalékát. Rizs valami hússal, pörkölt féleséggel (khorest), zöldséggel. A rizzsel laknak jól, a hús, csak hozzá van, náluk az a köret. Mások az arányok. Krumplit, tésztát, sokkal kevesebbet esznek. Mutatja a rizs központi szerepét az is, hogy egész másként készítik el, mint odahaza szokás (külön rizsfőző készülékkel találkozhatunk a legtöbb iráni konyhában), tovább megyek, van ünnepi módon és egyszerűbb módon elkészített rizs is. Díszítik, ízesítik mindenféle fűszerrel (sáfrány pl.) és aszalt gyümölccsel is.

Levest is kevesebbet esznek, mint mi magyarok, de azért megtalálható a konyhájukban. A fogásokat egyszerre tálalják fel és mindenki abból és olyan sorrendben szed, amiből akar. Nagyon sok és sokféle hüvelyesből készült ételt esznek. Az étkezés után itt is tea következik (a kávé ritka), amihez pörkölt magvakat szolgálnak fel, cukorkát, csokoládét. Természetesen az irániak is isznak alkoholt, csak kicsit bonyolultabb és drágább beszerezni, mint máshol. A dough nevű joghurt italt (nagyon hasonlít a török ayran-hoz) is este isszák, szerintük nyugtató hatása van. (2015)" forrás

Fotóegyveleg

Nők a bazárban - k.k. fotója

k.r. fotói

Teherán - - A volt amerkai nagykövetség (USA-ellenes propagandás) fala - s.t. fotója

Vissza az elejére


Kommentek

úti kritikus, 2018. 08. 12. 00:31
Kacsa,
Isfahan, második helyezettként Siraz. Isfahan a főtere miatt hatalmas élmény.


Kacsa, 2018. 08. 11. 15:56
Sziasztok, mi mennénk Iránba, de csak egy várost tudnánk megnézni, melyiket ajánljátok és miért? (Még soha nem jártunk ott)


Új hozzászólás beküldése

Név:
E-mail cím:*
Hozzászólás:


* az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon