ÚTIKRITIKA.HU / Etiópia

Etiópia

Etiópia dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Vízum | Repülés | Szállás | Egészség | Közlekedés | Étkezés | Vásárlás és pénzváltás | Közbiztonság | Magyar külképviselet | Egyéb hasznos információk | Addisz Abeba | Lalibela | Akszúm | Harar |Simien-hegység| Földrajz | Időjárás | Történelem | Manapság | A helyiekről | Turista etikett | Gasztronómia | További beszámolók|Fotóegyveleg

.

A dél-etióp konso népből való - T. K. fotója

2025. márciusi helyzetkép:

Az Etiópiába történő utazás jelentős biztonsági kockázatokkal jár a folyamatban lévő fegyveres konfliktusok és polgári zavargások miatt. Nem javasoljuk a turistás utazást az országba, kivéve Addis Abebát, ahol fokozott óvatosság ajánlott a szórványos erőszakos konfliktusok, polgári zavargások, bűnözés, kommunikációs zavarok, terrorizmus és emberrablások miatt. ​

Ugyan 2022 novemberében békemegállapodás született a Tigré régióban, a helyzet mégis továbbra is instabil, és 2025-ben növekvő politikai és biztonsági feszültségek tapasztalhatók. ​

A fővároson kívüli legjelentősebb turisztikai látványosságok, mint például Lalibela sziklába vájt templomai, Gondar kastélyai, az Akszúmi obeliszkek és a Szimien-hegység Nemzeti Park, meglátogatása jelentős kockázatokkal járhat.

Ha mégis elkerülhetetlen az utazás, rendkívül fontos a folyamatos tájékozódás a legfrissebb biztonsági információkról, a helyi hatóságok és nemzetközi szervezetek utasításainak követése, valamint a megfelelő óvintézkedések megtétele a személyes biztonság érdekében.​

Etiópia dióhéjban

• Etiópia északkelt-afrikai ország, északon Eritreával, északon és nyugaton Szudánnal, délen Kenyával, délen és keleten Szomáliával határos. Etiópiának (nagy bánatukra) nincs tengeri kijárata.
• Etiópia fővárosa Addisz-Abeba, ez a világ második legmagasabban lévő fővárosa, 2370 méteren fekszik. (La Paz, a bolíviai főváros az első)
• Az ország területe: 1.104.300 négyzetkilométer és kb. 135,4 milliós a lakossága (2025-ös becslés). 1990-ben még csak 46.8 millióan éltek az országban!!!!.  
• A lakosság kb. kétharmada keresztény (keleti, ortodox), egyharmada szunnita mozlim
• A esős évszak márciustól októberig tart, a legmelegebb évszakok, június, július és augusztus
• Időzóna: GMT+ 3 óra.
• 30 napos, egyszeri belépéses vízumot lehet online szerezni 52 USD-ért, kizárólag ezen az oldalon! Online vízummal csak az Addisz Abeba-i nemzetközi repülőtéren lehet belépni! 
• Etióp vízum elintézése itt - ha az online ügyintézéssel nem tudunk boldogulni
• Leggyakoribb vezetéknév: Tesfaye
• Átlagos havi bér (2025-ben): 200 USD

A fő látványosságok:

Etiópiában ezek az UNESCO kulturális világörökségének a részei:

• Lalibela sziklába vájt templomai
• Fasil Ghebbi, Gondar régió
• Aksum (Axum), a szent város romjai
• Az Awash folyó völgyének alsó szakasza
• Az Omo folyó völgyének alsó szakasza
• Tiya romjai
• Harar Jugol, az erődváros
• Konso kultúrtáj

Az UNESCO természeti világörökségének része: a Simien nemzeti park, a Daloll-vulkán

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

Etiópia egy vastag, nyitott történelemkönyv, hihetetlenül gazdag a múltja (Sába királynő birodalma), a kultúrája

Az állatvilág meglepően változatos. Nem is gondoltuk volna.

Nagyon szépek az emberek, teljesen mások, mint az afrikai feketék

Az Addis Abeba-i kézműves piacon vásárolható csodás, érdekes keretezésű festmények

Fantasztikusan finom és erős a kávéjuk (jó hogy: Etiópia a kávé őshazája)

Addisz Abebában 2300 méter magasságban egész jó a levegő

A fővárosi Szentháromság katedrálisban látni az 1975-ben meggyilkolt Hailé Szelasszié néhai császár (BOb marley számára valóságos Isten) trónját és sírját

Az etiópiai jazzmuzika eleven jelenléte, különösen Addisz Abeba éjszakai életében, ahol a hagyományos hangszerek és modern ritmusok különleges fúziója valódi kulturális élményt nyújtott. 

A Lalibela sziklatemplomaiban a hajnali szertartások misztikus hangulata és a papok éneke olyan spirituális élményt adott, ami szavakkal nehezen kifejezhető. 

Az Omo-völgyben töltött napok során a törzsi falvak vendégszeretete és az ottaniak őszinte kíváncsisága a külföldiek iránt megható és felszabadító érzés volt. 

A Bale-hegységben tett túrák során a nyeli gerendák erdei és az érintetlen természet olyan csendet és nyugalmat árasztott, ami tökéletes ellenpontja volt a zajos városi életnek. 

A helyi éttermekben kóstolt injera és wat (hagyományos lepénykenyér és pörköltek) olyan gasztronómiai felfedezés volt, ami miatt azóta is próbálom ezeket otthon elkészíteni.

Nem tetszett

A fő idegenvezetőn kívül az általa megbízott helyi idegenvezetőknek is kellett borravalót adni, ami összességében már jelentős költséggé tevődött össze

A sok alultálpált kisgyerek látványa

A hetvenes évek második felében és a nyolcvanas években szivjetbarát volt a rezsim és máig láthatók a szörnyű házgyári következmáények

Sokszor nem tudtunk lefényképezni embereket (főleg a kofákat), mert hevesen ellenezték

Sok templomot nem lehetett belül megnézni, mert gyakran vannak zárva 

Az országon belüli légi közlekedés gyakori késései és törlései miatt több alkalommal kellett átszerveznünk az utazásunkat, ami jelentős stresszt okozott.

A nagyvárosok peremén található szeméthegyek és a környezettudatosság látható hiánya elszomorító kontrasztban állt az ország egyébként lenyűgöző természeti szépségeivel.

Az internet-hozzáférés megbízhatatlansága és a gyakori áramkimaradások még a jobb szállodákban is megnehezítették a kapcsolattartást az otthoniakkal.

A turisták által látogatott helyeken tapasztalt folyamatos és agresszív árusok jelenléte sokszor elvette az örömöt a látnivalók felfedezéséből.

A higiéniai feltételek vidéki területeken, különösen a nyilvános mosdókban olyan siralmasak voltak, hogy több társunk gyomorproblémákkal küzdött az út során.

Vélemények

2024 márciusában volt szerencsém egy kis időt Etiópiában eltölteni. Nagyon sok kedves, rendes emberrel találkoztam – le a kalappal előttük. Hatalmas a szegénység, de az emberek próbálnak dolgozni, ki így, ki úgy. Nem rohanják le a fehér embert, hogy pénzt kunyeráljanak, inkább csendesen, méltósággal élnek. Sok fiatal anya a hátán hordja a kisgyerekét, miközben végzi a napi teendőit. Az ételek nagyon finomak, bár a legtöbb elég fűszeres és csípős – én így is élveztem őket. A gyümölcsök egyszerűen fantasztikusak, reggelente frissen szedik le őket: narancs, dinnye, eper, ananász, mangó, avokádó – mintha mindegyikben benne lenne a napfény íze. A szállodák jól felszereltek és kényelmesek, és meglepően nem is túl drágák: egy éjszaka reggelivel együtt nagyjából 70 USD körül van. Őszintén szólva, minden nehézség és bizonytalanság ellenére nagy élmény volt látni, hogy mennyi jóság és emberség van ebben az országban.

---

Addisz-Abeba ma már egy intenzíven fejlődő, gyorsan növekvő afrikai nagyváros, lakossága elérte a 7 millió főt. A város az Afrikai Unió és az ENSZ afrikai szervezeteinek is otthont ad, így nemcsak kulturális, hanem diplomáciai központ is. A repülőtér folyamatosan bővül: az egyik terminált már fejlesztik, és egy teljesen új terminál építése is zajlik. A reptér melletti Bole negyed látványosan átalakul – egymás után nőnek ki a földből a legalább tízszintes, modern épületek, új szállodák, plázák, éttermek és szórakozóhelyek. A városban már működik villamos is, kínai beruházásból, amely egyre több helyi és látogató közlekedését könnyíti meg.

Addisz 2300 és 3000 méter között fekszik, így a magasság érzékenyeket – például a turistáskodó kínai néniket – néha megviseli, de a klíma kellemes, a levegő friss. A város tipikusan „egynapos” úti cél: a legtöbb helyi DMC nagyjából 4-5 órás városnézést kínál, amelyben rendszerint szerepel az egyetem néprajzi múzeuma (ahol a keresztény ikonok, feszületek, valamint Hailé Szelasszié egykori háló- és fürdőszobája is megtekinthető), a Nemzeti Múzeum (itt van Lucy és sok más ősember-, illetve ősmajomlelet, valamint császári koronák), valamelyik templom, és a kilátás az Entoto-hegyről. A Merkato nevű piac is híres – sokak szerint kihagyhatatlan –, bár én személy szerint nem jártam ott.

Számomra a legemlékezetesebb élményt a 2000 Habesha nevű étterem nyújtotta. Itt svédasztalos etióp vacsora mellett hagyományos zene szól élőben: énekesek és táncosok lépnek fel, akik az ország nyolcvan etnikumának táncait mutatják be – igazi kulturális kaleidoszkóp. A helyiek kedvesek és segítőkészek, a turizmusban dolgozók többsége legalább alapszinten beszél angolul, és igyekeznek mindenben a látogatók kedvében járni.

A Bole negyedben teljesen korrekt, modern négycsillagos szállodák vannak, 80–100 USD körüli éjszakánkénti áron, reggelivel. A közbiztonság számomra rendben volt – számos helyen van beléptetőkapu, és például az egyik múzeumban biztonsági motozás is előfordult, de nem éreztem fenyegetőnek a hangulatot.

Elter Karcsi fotója

Vízum

Magyar állampolgár vízum birtokában, megfelelő anyagi fedezet felmutatásával utazhat be Etiópiába. A beutazóvízum iránti kérelmet Etiópia budapesti tiszteletbeli konzuljánál vagy a tartózkodási hely szerint illetékes nagykövetségén lehet kérelmezni! Vízumot sem a repülőtéren érkezéskor, sem más, a fentiek alapján illetékességgel nem rendelkező etióp nagykövetségen nem állítanak ki! A vízum kiadásakor az útlevélnek legalább még 6 hónapig érvényesnek kell lennie, és a kérelemhez 1 db fényképet kell mellékelni.

Vízumkiadásban Ausztria képviseli Magyarországot Etiópiában:

• Telefon:(+251/11) 3712144, (+251/11) 3712445, (+251/11) 3710052; Fax: (+251/11) 3712140
• E-mail: addis-abeba-ob@bmeia.gv.at , Honlap: www.aussenministerium.at/addisabeba

Repülőjegy és repülés

Az etióp légitársaság, az Ethopian Airlines hetente négy napon közlekedtet járatot Bécs és Addisz Abeba között. A repülési idő 6 óra 50 perc.

A 2019. márciusi légi szerencsétlenség persze elbizonytalanító hatású, egy ideig. 

Az Ethiopian Airlines előnye, hogy amennyiben a nemzetközi szakaszon vele repülünk, akkor sokkal olcsóbb az ottani belföldi közlekedés. Ez lényeges szempont, mivel Etiópa hatalmas, és a látnivalók egymástól igen elszórt távolságra vannak.

Ajánljuk Budapestről isztambuli átszállással a naponta közlekedő Turkish Airlines török légitársaságot.

Ethiopian: korrekt és olcsó Star Alliance légitársaság viszonylag jó fedélzeti szolgáltatással, pl. a rövid járaton kétféle, a hosszún háromféle kaja választható. Nagyon nőnek, már megvették a togói és a malawi légitársaságot is. A belföldi járatok is sűrűsödnek és elég olcsók. A Bécs-Addiszt (kb. 6 óra) 3-3-3-as székezésű 787-esekkel repülik, az Addisz-Seychelle-t (3-3,5 óra) kicsit leharcolt 737-esekkel. A Dreamlineren még az első economy sornak is van monitorja, a filmek közt amcsi blockbusterek és helyi romcomok (amharául, felirat nélkül) is vannak. A business osztályt Cloud Nine-nak hívják, szokásosan 2-2 székezéssel, a nagy gépeken kagylóülésekkel. Az addiszi Bole reptér egy átlagos afrikai reptér, két terminállal, konténerekből kialakított (de takarított) vécékkel. Kínai tőkéből bővítik a nemzetközi terminált (2-es) és épül harmadik is. A duty free boltok fele kínai piákat és egyéb vackokat árul. A belépés az országba viszonylag gyors, ha intéztek neked visa on arrival-t, és nincs nagy sor, 10-20 perc alatt megkapod, nincs sok kérdés; egyébként vízumot csak Genfben csinálnak, Magyarországon még nem. A 30 napos vízum ára 50 USD (a 90 naposé 70), de sok más valutában (pl. EUR, CHF, NOK) is lehet fizetni. Az érkezési csarnok tele van a shuttle-t kínáló hotelek standjaival, leültetnek és ott várod meg a transzferedet. A bolei szállodák többsége 10-20 percre van kocsival a reptértől.

Szállás

Etiópiában gyakorlatilag minden településen talál kereskedelmi szálláshelyet az utazó. Az árakban és a minőségben azonban jelentősek a különbségek. A fővárosi luxushotelek (pl. a Sheraton) persze nagy kényelmet biztosítanak, de legalább 200 dolcsi/éjszaka áron. A választék legalsó végén vannak a hostelek, ahol a víz- és az áramellátás akadozhat. 3-4 dollár/éjszaka árért ezt tolerálni kell. Meglepően sok a középkategóriás állami (!) hotel, ahol 30-60 dollár/éjszaka árért még az európai számára éppen elfogadható szinten lehet megszállni. A kisebb magánhotelek esetében gyakran jó az ár-érték arány. 10-20 dollár/éjszaka áron lehet megszállni és még reggeli is van az árban. A színvonal tűrhető. Csak a luxushotelekben és az állami szálláshelyeken lehet külföldi valutában fizetni. Mindenhol máshol inkább a helyi pénzt fogadják el. Az olcsó szállodákban bizony az áramkimaradás nem csupán néhány óráig tarthat el, hanem akár napokig is! A jobb hoteleknek van saját áramfejlesztő generátoruk. Sok helyen csak este 8 óra után biztosítanak áramot.

Etiópiában meglepően széles a szálláskínálat. A turisták által látogatott területeken sokkal több lehetőség közül választhatunk, ugyanakkor turistás árakra is számítani kell. Az országban teljesen elfogadott dolog, hogy az utazó alkudik a szobaárból, mivel a szállástulajdonosok gyakran „faranji” – vagyis külföldi – árakat mondanak elsőre, amelyek akár húszszorosai is lehetnek a helyiek által fizetett díjaknak. Helyi árakhoz egészen lealkudni szinte lehetetlen, de jelentősen csökkenteni az árat teljesen szokványos. Kivételt képeznek a kormányzati fenntartású szállodaláncok (pl. Ghion), valamint néhány nagyobb magánlánc (pl. Bekale Mola), ahol a külföldiek számára fixált árakat alkalmaznak.

Az országban gyakoriak a vendégházak, amelyek lehetnek nagyobb, több hálószobás házak, de működhetnek kisebb hotelként is, és rendszerint reggelit is kínálnak – lényegében „bed and breakfast” típusú szállásokról van szó. Egyes helyeken közös, máshol saját fürdőszobás szobák állnak rendelkezésre. A jobb minőségű vendégházak aggregátorral készülnek az áramkimaradásokra, van internet és gyakran műholdas TV is. A tisztaságra jellemzően ügyelnek, és a vendégeket családtagként kezelik. Ráadásul ezek a szállások jóval olcsóbbak, mint a nagynevű szállodaláncok, és közelebb hozzák a helyi kultúrát. Ha bőkezűen borravalózol, valóban királyként bánnak majd veled.

Észak-Etiópiában – például Axumban, Lalibelában, Bahir Darban vagy Gondarban – szinte minden városban találni szállodákat: a túl drága kormányzati hotelektől a megfizethetőbb helyekig. A főbb utak mentén kisebb településeken is akadnak nagyon egyszerű, de olcsó szobák, ha nem zavar a minimális felszereltség. Debark, amely a Szimien-hegység túrázóinak fő bázisa, szintén széles kínálatot nyújt, a legismertebb hely például a Simien Park Hotel (2025-ben kb. 300–400 birr/éjszaka), ahol még sátrazni is lehet, külön díj ellenében. Az alapvető elvárások – étel, víz, áram, higiénia – általában teljesülnek.

Dél-Etiópiában, olyan városokban, mint Shashemene, Wondo Genet, Awasa, Arba Minch vagy Jinka, szintén vannak tisztességes és olcsó hotelek. A legegyszerűbb szobák 2025-ben kb. 150–250 birr körül kezdődnek, de számítani kell arra, hogy nincs mindig meleg víz vagy egész napos áramellátás – érdemes tehát előre egyeztetni, mikor lehet zuhanyozni. A Langano-tó partján három drágább üdülőhotel is működik, ezek leginkább nyugati utazóknak készülnek.

A kisebb falvakban, különösen az Omo-völgyben (pl. Weyto, Turmi, Key Afar, Dimeka, Konso) gyakran nagyon alapszintű vagy semmilyen hotel sincs. A törzsi világot felfedező utazók számára azonban szinte mindenhol van egy étterem, kempinghely vagy panzió, ahol ágyat is lehet kapni. Ha sátorozol valamelyik faluban, érdemes egy őrt fogadni, aki éjjel vigyáz a holmidra – ez teljesen megszokott, és általában nem kerül sokba.

Egészség

Ne igyál csapvizet Etiópiában! A víz tele van parazitákkal, ezért a hotelek általában azt javasolják, hogy a vendégek ne csak inni ne igyanak belőle, de ne is fogyasszanak salátát vagy nyers ételeket, amelyeket általában csapvízzel mosnak meg. Ez a jégre is érvényes – kivéve, ha desztillált vízből készült, vagy ha megbízható nyugati szállodában tartózkodsz, például a Sheratonban, Radisson Blu-ban vagy Hiltonban. Palackozott ivóvíz szinte mindenütt kapható – kis, közepes és nagy kiszerelésben is. Népszerű márkák a Yes (szénsavmentes) és az Ambo (szénsavas). Ügyelj arra, hogy elegendőt igyál, különösen meleg időben!

Utazás előtt mindenképp konzultálj orvossal arról, hogy milyen fertőző betegségek ellen érdemes védőoltást kapni. A malária kockázata Addisz-Abebában és a magasabban fekvő területeken alacsony vagy nem létezik, viszont a tavak vidékén és az alföldeken magas. A malária megelőzésére szolgáló Doxycyclin olcsón beszerezhető Addisz-Abebában.

Ha megbetegednél, keresd fel valamelyik nagyobb magánkórházat, például a Korean, Hayat vagy St. Gabriels kórházat.

Etiópia nagy része magasabban fekszik. Az ilyen területeken azok, akik nincsenek hozzászokva a ritkább levegőhöz, eleinte nehezebben mozoghatnak vagy fáradékonyabbak lehetnek. Érdemes néhány napot pihenésre és légzési akklimatizációra szánni az első napokban.

Utazás előtt javasoljuk felkeresni az Országos Epidemiológiai Központot, ahol a szükséges védőoltásokkal kapcsolatban, valamint egyéb trópusi egészségügyi kérdésekre naprakész tájékoztatást adnak:

• 1097 Budapest, Gyáli út 2-6. - Tel: 476-1100,   Fax: 476-1223;   Honlap: www.oek.hu

Közlekedés

Távolsági buszozás

Etiópiában a buszok négy fő kategóriába sorolhatók:

A minibuszok (helyi nevükön matatu), általában Toyota Hiace típusú kisbuszok, amelyek maximum 14 fő szállítására alkalmasak, és szinte minden városban, faluban jelen vannak.

A Higer buszok, amelyek kisméretűtől a nagyobb utasszállítókig terjednek, és főleg régiók közötti forgalomban közlekednek. A komfort szintjüket „1. szinttől” a „3. szintig” jelölik.

A luxusbuszok (újabban dél-koreai gyártású, modern járművek), amelyek a nagyvárosok között járnak – kényelmesek, légkondicionáltak, számozott ülésekkel és külön csomagtérrel.

Végül az Addisz-Abeba városi piros buszai, amelyek nagy méretűek, néha csuklós kivitelűek, és a fővárosban közlekednek.

A főbb közlekedési útvonalakon sűrű és olcsó Higer-buszjáratok működnek, bár ezek többnyire lassúak és alapszintű kényelmet kínálnak. A rövid távú járatok jellemzően akkor indulnak, amikor megtelnek utasokkal – ez általában óránként egyszer történik meg. A hosszabb távú buszok szinte kivétel nélkül napkeltekor indulnak (reggel 6 órakor, ami az etióp időszámítás szerint 12-nek felel meg). Éjszaka a buszok nem közlekednek – sötétedés előtt megállnak egy faluban vagy kisvárosban, ahol az utasok szállást találhatnak, vagy távoli útvonalakon (például Dire Dawa és Dzsibuti között) akár a pusztában is megállhatnak.

Egyes városok között – például Addisz-Abeba és Adama között – minibuszok járnak késő estig, miután a nagyobb buszok már leálltak. Az etióp szabályozás szerint minden utasnak külön ülőhellyel kell rendelkeznie, ami megelőzi a túlzsúfoltságot, viszont emiatt nehéz lehet útközben, közbenső megállóban felszállni.

A buszok túlnyomó része öreg és poros, a mellékutak sokszor rossz állapotúak, bár a főutak többsége 2025-re már jó minőségű. Az utasok ritkán nyitják ki az ablakokat, így délutánra fülledt, meleg levegő lesz a buszokban. Ha szereted a friss levegőt, érdemes a sofőr közelébe vagy az ajtó mellé ülni, mivel ott gyakrabban nyitva vannak az ablakok.

Fontos tudni, hogy a minibuszok és Higer-buszok közlekedésbiztonsági szempontból veszélyesek lehetnek – Etiópia 2025-ben is a világ egyik legkockázatosabb országai közé tartozik autózás terén. A sofőrök gyakran nem használják a tükröket, és figyelmen kívül hagyják a szembejövő forgalmat sávváltáskor.

A buszállomások általában hajnali 5 körül nyitnak, és ha korán reggeli buszra szeretnél felszállni, érdemes már nyitásra megérkezni, mert reggel hatig sok járat betelik. A jegyeket gyakran előző nap érdemes megvenni, főként Addisz-Abebában. A megfelelő jegyablak megtalálásához jól jön egy kis helyi segítség – a jegy amhara nyelven lesz kiállítva, de a busz száma olvasható rajta. Másnap reggel csak meg kell keresned a megadott számú járművet.

Kisebb városokban néha a jegy a buszra való felszálláskor is megvásárolható, különösen ha a jármű előző délután érkezik vissza. Ilyenkor is fontos: előbb foglald el az ülőhelyedet, és csak utána foglalkozz a poggyászoddal. Kisebb hátizsákot gyakran el lehet helyezni az ülések alatt, de a nagyobb csomagokat a tetőre pakolják. Luxusbuszokon ez rendezettebb: számozott ülőhely, külön csomagtér, kulturált utazás. Aki segít feltenni a csomagot a tetőre vagy átadja a sofőrsegédnek, 2–3 birr borravalóra számít.

Több útvonalon – például Addisz és Dire Dawa vagy Bahir Dar és Addisz között – előfordulnak informális privát utazási lehetőségek is. A buszállomáson megszólíthat egy ember, aki gyorsabb, de drágább fuvart ajánl egy magánautóval. Telefonszámot adnak, időpontot egyeztetnek, és az autó indulhat akár napnyugta után vagy éjszaka is – ezek a járművek gyorsabbak, de kevésbé kiszámíthatók és hivatalosak.

Az etióp fővárosban, Addisz-Abebában a kék-fehér minibuszok, vagy helyi nevükön "bajaj"-ok úgy cikáznak az utcákon, mint a szorgos méhek, míg utasaik egymáshoz préselődve igyekeznek napi céljuk felé. Az utak mentén lépten-nyomon látni a hosszúkás, kék színű autóbuszokat, melyek az állami közlekedési vállalat jelképei, és bár lassúak, de kiszámíthatóbb alternatívát nyújtanak a helyiek számára. Vidéken gyakran találkozhatunk túlzsúfolt teherautókkal, melyeken emberek, állatok és áruk együtt utaznak poros utakon keresztül távoli falvakba, ahol más közlekedési eszköz nem áll rendelkezésre.

Az etiópiai vasúti hálózat büszkesége a kínai segítséggel épült Addisz-Abeba–Dzsibuti vasútvonal, amely villámgyors összeköttetést biztosít a tengerparttal, és amelyen utazva gyönyörű tájakat csodálhattam meg. A fővárosban nemrég átadott villamos is egyre népszerűbb, modern alternatíva a dugóban álló autók és buszok között, bár a lakossági igényekhez képest még mindig kevés járat közlekedik. Vidéki területeken gyakran csak a saját lábam vagy bérelt terepjáró segített a közlekedésben, különösen a Danakil-mélyföld vagy a Simien-hegység festői, de nehezen megközelíthető vidékein.

A helyiek kedvenc közlekedési eszköze talán mégis a motorkerékpár-taxi, a könnyen felismerhető sárga "tuk-tuk", amely bárhol felvesz és letesz, bár az alkudozás az árról kötelező rituálé minden út előtt. Az úthálózat minősége rendkívül változó: míg

Addisz-Abebában és környékén viszonylag jó minőségű aszfaltutak találhatók, addig a vidéki régiókban sokszor csak földutak állnak rendelkezésre, amelyek az esős évszakban gyakran járhatatlanná válnak. Az országban töltött időm alatt megtanultam, hogy az etióp közlekedés nem az óra, hanem az emberek ritmusához igazodik – a busz nem akkor indul, amikor az menetrend szerint esedékes lenne, hanem amikor megtelik utasokkal. (aji, 2023)

Esős évszakban (június- szeptember) a közutak gyakorlatilag járhatatlanok, és a kisebb repülőterek működése is akadozhat.

Étkezés

Az injera mindenütt jelen van Etiópiában. Ez egy szivacsos állagú, enyhén savanykás ízű lepénykenyér, amelyet teffből készítenek – ez a gabonaféle az etióp felföldeken terem. Az injera kinézetre és tapintásra leginkább egy palacsintához vagy crepe-hez hasonlít. Hagyományosan wot (vagy wat) nevű fűszeres pörköltekkel fogyasztják, amelyek húsból vagy hüvelyesekből készülnek. A legnépszerűbb változatok: doro wat (csirkepörkölt), yebeg wat (bárány), valamint asa wat (halpörkölt). A sertéshús ritka Etiópiában, mivel az etióp ortodox egyház tiltja hívei számára a fogyasztását.

Az injerát egy nagy, kerek tálon tálalják, amelyet körkörösen különféle watok borítanak – ezek egy központi fogás köré vannak elrendezve. Az evéshez külön tányéron szolgálnak fel extra injerát, amelyből jobb kézzel szakad le egy darab, és ezzel kanalazza az ember a főtálról a különböző ételeket. Bal kézzel enni illetlenségnek számít, mivel a hagyomány szerint azt személyes tisztálkodásra használják, és ezért tisztátalannak tartják.

Egy másik népszerű injera-alapú étel a firfir, amely apróra tépett és megpirított injera, húsosan vagy zöldségesen tálalva. Ha vegetáriánus vagy, érdemes megkóstolni a shiro watot – ez egy olajos, fűszeres csicseriborsó- vagy babpörkölt, amelyet böjti napokon fogyasztanak sokan, amikor a vallásos etiópok csak növényi alapú ételeket esznek.

Etiópia egyik legismertebb fogása a tibs (vagy tibbs): ez fűszeres marha- vagy bárányhús, amit nitre kibbeh-ben (fűszeres vajban) sütnek. Többféle változata létezik: a legnépszerűbb a chikina tibs, amelyet berbere, hagyma, paprika és paradicsom keverékével készítenek szószban; illetve a zil-zil tibs, ami panírozott, bő olajban sült változat, csípős szósszal tálalva. Szintén híres a kitfo, amely darált, chilivel fűszerezett hús. Ezt nyersen (helyiek így szeretik leginkább, bár parazitaveszélyes), félig átsütve (leb-leb) vagy teljesen átsütve is kérhetjük. Általában ayeb nevű helyi sajttal és spenóttal tálalják. A Harar régióban tevehúsból készült kitfo is kapható. Sok étterem, amely kitfót kínál, nevében is jelzi ezt (pl. Sami Kitfo, Mesob Kitfo), de valójában sokkal szélesebb választékot kínálnak, nemcsak nyers húst.

A válogatósabb utazók számára is kínál alternatívát Etiópia: az olasz gyarmati múlt nyomán szinte mindenhol kapható spagetti, bár az nem olyan, mint amit Olaszországban megszoktunk. Számos olasz étterem működik az országban, és egyre több az úgynevezett „amerikai stílusú pizzázó és burgeres” – bár ezek legtöbbje meglehetősen eltér az eredeti amerikai ízvilágtól. Az amerikai típusú étkezés iránti kereslet azonban folyamatosan növekszik, nemcsak a külföldiek, hanem a fiatal etiópok körében is. A fővárosban sok nyugati származású vagy nyugaton nevelkedett etióp is él, akik gyakran segítőkészek az ide látogatók felé.

A leggyakrabban használt fűszerek közé tartozik a berbere – Etiópia nemzeti fűszerkeveréke, amely tartalmaz például görögszénát is –, a mittmitta, egy másik erőteljes, csípős fűszer, valamint a rozmaring, amit szinte minden húsételhez használnak. A helyi húsminőség általában alacsony, sokszor inas és rágós még akkor is, ha jól készítik el. A luxus éttermek és szállodák gyakran Kenya felől importálnak húsokat, amelyek jóval jobb minőségűek.

Vásárlás és pénzváltás

• A fizetőeszköz a birr.
• 1 USD = 39,22 etióp birr (ETB)
• (A linkre klikkelve láthatóvá válik a friss árfolyam)

A Merkato nyüzsgő sorai között lépkedve hirtelen megcsapott a frissen pörkölt kávé, a fűszerek és a nyers bőr különös elegye – az etióp vásárlás minden érzékszervet megmozgató élmény. A hivatalos fizetőeszköz a birr, amelyet legkedvezőbb árfolyamon a bankokban válthatsz be, míg a repülőtéri és szállodai pénzváltók kényelmes, de költségesebb alternatívát kínálnak. A nagyvárosokban találsz ugyan ATM-eket, amelyek nemzetközi bankkártyákat is elfogadnak, vidéken azonban ritkaságszámba mennek, így mindig érdemes készpénzt tartani magadnál.

Az ország szívében található Merkato, Afrika egyik legnagyobb piaca, valóságos kincsesbánya, ahol a helyi élelmiszerektől kezdve a kézműves termékekig minden megtalálható egy helyen. A kisebb városok és falvak helyi piacain különleges szövött textíliákat fedezhetsz fel, mint a hagyományos "netela" és "gabi" kendők, melyek tökéletes emléktárgyak és ajándékok. A fafaragványok, bőrtermékek, ezüst és arany ékszerek, valamint a hagyományos hangszerek mind-mind a gazdag etióp kézműves hagyomány részei.

Míg az ország legnagyobb részén a készpénzfizetés az elsődleges, Addisz-Abeba luxusszállodáiban, nagyobb éttermeiben és modern bevásárlóközpontjaiban már elfogadják a nemzetközi bankkártyákat is – bár a technikai problémák nem ritkák. Néhány turisztikai szolgáltatás esetében, mint a luxusszállodák vagy túraszervezők, dollárt vagy eurót is elfogadhatnak, ezt azonban érdemes előre egyeztetni. Az etióp piacokon és kisebb üzletekben elvárt az alkudozás művészete – az első árnál általában 30-50%-kal olcsóbban is hozzájuthatsz a kiszemelt portékához, így ne félj bátran alkudozni.

Vásárlási kalandozásaid során mindig tartsd magadnál a kisebb címleteket, különösen a vidéki területeken, ahol ritkán tudnak visszaadni nagyobb bankjegyekből. Figyelj arra, hogy a boltok általában 8:30-tól 17:30-ig tartanak nyitva, de vallási ünnepek idején és vasárnap sok hely zárva lehet. A helyi termékek vásárlásával nemcsak színes emléktárgyakkal gazdagítod otthonod, hanem közvetlenül támogatod a helyi közösségeket és kézműveseket is, akik büszkén őrzik és továbbadják Etiópia páratlan kulturális örökségét.

Közbiztonság

Etiópia lenyűgöző tájai és gazdag kultúrája mögött összetett biztonsági helyzet húzódik, amit érdemes alaposan megismerni, mielőtt útnak indulnál. Kávézgatva egy addisz-abebai teraszon feltűnő volt számomra a megerősített rendőri jelenlét a turisták által gyakran látogatott helyeken – ez 2024-ben már megszokott látványnak számít a fővárosban.
Az ország terrorfenyegetettségi szintje sajnos továbbra is magas, különösen mivel Etiópia aktívan részt vesz az Afrikai Unió szomáliai stabilizációs műveleteiben, ami az al-Shabaab terrorszervezet figyelmét is magára vonhatja. Utazásom során feltűnt, hogy a nagyobb szállodákban, kormányépületeknél és repülőtereken biztonsági ellenőrzésekre kell számítani – ezek hatékonysága változó, de mindenképp megnyugtató jelenlétük.
A helyi idegenvezetőm nyomatékosan felhívta figyelmemet, hogy kerüljem el az eritreai, szomáliai, szudáni, dél-szudáni és kenyai határvidékeket, ahol banditatámadások, törzsi összecsapások kockázata magas. Bár a történelmi útvonalak nagy részét most már biztonságosan bejárhatod, Tigráj régióban, ahol a 2020-2022-es konfliktus zajlott, még mindig előfordulhatnak incidensek, míg az Amhara régióban 2023 óta tapasztalható feszültségek miatt szintén fokozott óvatosság ajánlott.
Saját tapasztalatom szerint a zsúfolt helyeken és piacokon, mint a híres Merkato, érdemes kiemelten figyelni értékeidre, mivel a zsebtolvajlás és kisebb lopások továbbra is gyakoriak. Az éjszakai egyedüli közlekedést mindenképp kerüld el, és ha teheted, vidéki utazáshoz válassz megbízható helyi útikalauzt vagy szervezett túrát – én így tettem, és ez nagyban hozzájárult biztonságérzetemhez.
Okostelefonomon elmentettem a fontos segélyhívó számokat: rendőrség (991), mentők (907), tűzoltóság (939), valamint hazám nagykövetségének elérhetőségeit is. Utazásom alatt tudatosan kerültem a politikai gyűléseket, tüntetéseket és más tömegrendezvényeket – ez Etiópiában alapvető óvintézkedésnek számít.
A potenciális veszélyek ellenére, megfelelő elővigyázatossággal Etiópia turisztikai látványosságainak nagy része biztonságosan látogatható – az Omo-völgy törzsei, a Lalibela sziklatemplomai vagy a Danakil-mélyföld egyedülálló látványt nyújtanak, amiért érdemes vállalni a körültekintő utazás kihívásait. (2024)

,, Etiópaban ne említsed nagyon sem Szomáliát, sem Eritreát, mert mindkettővel harcban vannak. Addis Abeba biztonságos, de a pl. az Erta Ale-hez csak szervezetten menjetek, mert elrabolnak. Etiópiaban a szabály alapvetően az, hogy minél délebbre vagy annál biztonságosabb a helyzet, de a szudáni határon kívül egyik sem biztonságos határrégió.  Jobb ha ott nem kószáltok magatok. "(csadé)

---

Etiópiában 2025 tavaszára ismét kiéleződtek a belpolitikai feszültségek, amelyek mögött összetett, régóta húzódó társadalmi és etnikai ellentétek állnak. A legnagyobb feszültségforrás továbbra is a politikai hatalom aránytalan eloszlása: a kormányzati és katonai elitben a tigrinya kisebbség dominál, noha a legfrissebb adatok szerint csupán az ország lakosságának körülbelül 5 százalékát teszik ki. A tigrinyák befolyása évtizedek óta jelentős, ami hosszú távon frusztrációt váltott ki a nagyobb etnikai csoportokból.

Különösen az oromók és az amharák érzik úgy, hogy elnyomás alatt élnek. Az oromo népcsoport az ország lakosságának mintegy egynegyedét alkotja, az amharák pedig körülbelül 20 százalékot tesznek ki. Ennek ellenére mindkét csoport politikai képviselete és gazdasági részesedése aránytalanul alacsony. A két népcsoport között megerősödött a közös ellenállás, amely tüntetések, útlezárások és időnként zavargások formájában is megnyilvánul.

A jelenlegi tiltakozások nem kizárólag az etnikai háttérre vezethetők vissza. A lakosság jelentős része a súlyos társadalmi egyenlőtlenségek, a magas munkanélküliség és a gazdasági fejlődés egyenlőtlen elosztása miatt is elégedetlen. Sokan úgy érzik, hogy a gazdasági növekedés csupán a politikai és gazdasági elit kiváltsága, miközben a vidéki lakosság jövedelme stagnál vagy csökken.

Tovább fokozta az indulatokat a kormány azon terve, hogy bővítené a főváros, Addisz-Abeba közigazgatási határait. A döntés ellen főként az oromo közösség emelte fel a hangját, attól tartva, hogy újabb földterületeket sajátítanak ki a tigrinya vezetés érdekei mentén. A város terjeszkedését sokan a földek erőszakos elvételével és a helyi kultúrák háttérbe szorításával azonosítják.

2025-ben tehát Etiópiában nemcsak etnikai, hanem társadalmi és gazdasági okokból is újra fellángolt a tiltakozási hullám. A kialakult helyzet jelentős kihívást jelent a kormány számára, és komoly kérdéseket vet fel az ország hosszú távú stabilitása, demokratikus fejlődése és nemzeti egysége szempontjából.

---

Az utazás ugyan nem mindig kényelmes – az infrastruktúra változó színvonalú, a tömegközlekedés gyakran nehézkes –, de a közbiztonság a turisták által frekventált területeken általában megfelelő. Fehér Emi, a Habub blog szerzője, aki több kelet-afrikai országot is bejárt, 2024-ben is úgy nyilatkozott: Etiópia különösen szép tájakat és vendégszerető embereket kínál, ám az élmények akkor maradnak pozitívak, ha az utazó betartja a helyi szabályokat és kulturális normákat.

Egyik emlékezetes élménye a Wenchi-krátertó környékén érték: egy ökofarmon helyi sörrel köszöntötték őket, majd a „tedz”-zel, a mézből erjesztett hagyományos pálinkával kínálták meg. Emi kiemelte, hogy a nyitottság, az alkalmazkodás és a jó előkészületek jelentik a kulcsot ahhoz, hogy valaki valóban élvezni tudja ezt az országot.

Fontos azonban tudni, hogy Etiópia egyes vidékei továbbra is érzékeny biztonsági szempontból – különösen az északi, Eritreával határos régiók. Eritrea függetlenségét 1993-ban nyerte el, és a határtérségben máig katonai jelenlét tapasztalható. Az Erta Ale aktív vulkánnal jellemezhető Danakil-mélyföld például hivatalosan látogatható, ám kizárólag külön engedéllyel és fegyveres kísérettel – ha egyáltalán elérhető az adott időszakban. A régióba való belépés előtt minden esetben szükség van előzetes hatósági engedélyre, és sok területre ezt meg sem adják.

---

A fegyverekkel való ünneplés komoly probléma az országban. Koncerteken, népünnepélyeken erre számítsunk. Egyes vidékeken, különösen esküvőkön vagy vallási ünnepeken, nem ritka, hogy a levegőbe lövésekkel fejezik ki az örömüket. Bár ez a helyiek számára hagyományos gesztusnak számít, a turisták számára ijesztő és veszélyes lehet. Érdemes előre tájékozódni az adott esemény jellegéről, és ha zavarónak vagy félelmetesnek találjuk az ilyesmit, jobb inkább távol maradni.

Magyar külképviselet

Magyar Nagykövetség, Addisz Abeba:

• Cím: Snap Plaza Addis Ababa Floor No- 8., Bolde Sub-City, Woreda-03, House No.- New
• Előhívó: 00 251 Telefon: 00 251 11-667-2551; Ügyelet: 00 251-944-136-468; E-mail: mission.add@mfa.gov.hu
• Rendkívüli és meghatalmazott nagykövet: Koppány Attila Tamás

Konzuli Hivatal:

Cím: SNAP Plaza, Addis Ababa, 4th Floor, Bole sub-city, Woreda-03, House No. 4002

Telefon: +251 11 635 8090; +251 11 635 8091 (munkaidőben)

Központi ügyelet Budapesten (konzuli segélyhívás munkaidőn túl):
(kizárólag munkaidőn kívül -16:30 és 8:00 között) - Magyarországról: 06-80-36-80-36 - Külföldről: 0036-80-36-80-36

Konzul: Batizi Bence András

E-mail: consular.add@mfa.gov.hu; mission.add@mfa.gov.hu

Honlap: addiszabeba.mfa.gov.hu - Ügyfélfogadás: kedden és csütörtökön 9.30-12.30 óra között

Etiópiának van Budapesten egy tiszteletbeli konzulja: Dr. Grum Mamo W.

Budapest
Jókai utca 40.
1066

E-mail cím: mamogrum@gmail.com
Telefonszám: +36209253044

Egyéb hasznos információk

• Az ország telefonos kódja: 251
• Időzóna: GMT+ 3 óra
• A fizető eszköz a birr
• A Gergely-naptártól eltérő náluk az időszámítás. Hét évvel korábban vannak. Az Újév szeptemberben van, a karácsony pedig, januárban. 

Addisz Abeba

A fővárosról külön aloldalon írunk: https://utikritika.hu/afrika/etiopia/addis_abeba

Lalibela

Etiópia szívében, egy hagyományos, kör alaprajzú házakból álló falu közelében találhatók Lalibela világhírű templomai, amelyeket egyetlen természetes sziklatömbből faragtak ki. Ezek az építmények olyan mélyen helyezkednek el a kőzetben, hogy tetejük a földfelszín szintjével egyvonalban húzódik. Némelyik templomot mély árkok takarják el teljesen, mások pedig barlangszerű üregekben rejtőznek. A 11 templomból álló komplexumot szűk átjárók, alagutak és sziklába vájt lépcsők bonyolult hálózata köti össze, melyek között kripták, mesterséges barlangok és apró galériák bújnak meg. A templomok egyetlen évszázad alatt épültek fel, ami a kor viszonyaihoz képest rendkívül gyorsnak számított – ezért is született az a helyi legenda, hogy nem emberek, hanem angyalok végezték a munkát. Azóta papok generációi gondoskodtak az épületekről, őrizve azok díszes belső tereit és értékes kéziratait. Az út felől alig észrevehető a templomegyüttes, mivel szinte belesimul a tájba, míg a távolból a látképet az impozáns, 4200 méter magas Abuna Joseph-hegy uralja.

---

,, Nemrég jöttem haza Etiópiából, Lalibelában találkoztam egy sráccal, aki a vezetőm/guide-om volt egy pár napig. Nagyon jó szolgálatot tett nekem. Elvitt a helyi falvakba, bemutatta az életüket, távol tartotta a kéregetőket, szervezett járművet az utazáshoz (mindezt napi 200 Birr-ért, ami 2 ezer Ft, meg egy adag ebédért) Ő kért meg arra hogy tegyem fel az elérhetőségét, ha valakinek segítség kell a környéken. A srác állatorvos szeretne lenni, Addiszba akar menni az egyetemre.

Szóval, Full name: - Abrham Melese Abate

Email: - abebe.lalibela@yahoo.com - Facebook Abrham melse - Phone number: - +251917144619

(M. G. , 2018)

Akszúm

Axum (vagy Akszum) városában tett látogatásom során az első megdöbbentő látvány a hatalmas obeliszkek mezeje volt, ahol Etiópia ősi királyságának monumentális kősztéléi emelkednek a magasba. Az UNESCO világörökségi helyszínen álló legmagasabb sztélé közel 24 méter magas, és elképesztő precizitással faragták ki egyetlen kőtömbből az i.sz. 4. században. A helyi idegenvezetőtől megtudtam, hogy Axum egykor a hatalmas Aksumita Birodalom fővárosa volt, amely a Krisztus utáni első századoktól a 7. századig uralta a régió kereskedelmét és politikáját.
A város legszentebb helye kétségkívül a Sioni Mária-templom, amely a helyi hagyomány szerint a bibliai frigyláda otthona, bár magát az ereklyét szigorúan őrzik és csak a kijelölt őrzője láthatja. A királyi sírok és katakombák meglátogatása során lenyűgözött a földalatti kamrák és folyosók kiterjedt rendszere, amelyek az egykori aksumita uralkodók végső nyughelyéül szolgáltak. Axum piacterén még mindig érezhető volt a város gazdag kereskedelmi múltja, ahogy a helyiek fűszerekkel, kézműves termékekkel és a híres etióp kávéval kereskedtek.
Különleges élmény volt a város közelében található Ezana-kő megtekintése, amely a legfontosabb aksumita felirat, három nyelven – görögül, szabai és geez nyelven – dokumentálja Ezana király győzelmeit és a birodalom kereszténységre való áttérését. Látogatásom során a május végén tartott Maryam Zion fesztivál színes forgataga lehetőséget adott arra, hogy megfigyelhessem az etióp ortodox egyház gazdag szertartásait és tradícióit, amelyek évezredes hagyományokat őriznek. Az ősi palotakomplexum romjai között sétálva szinte tapinthatóvá vált az egykori birodalom gazdagsága és technológiai fejlettsége, különösen a fejlett vízelvezető rendszerek és építészeti megoldások láttán.
A naplementét a város feletti dombról nézve, ahol az ősi oltárkövek találhatók, tökéletes rálátás nyílt Axum ma is lakott, mégis évezredes múltat őrző városképére.

Harar

Harar ősi, fallal körülvett városában tett látogatásom során első pillantásra lenyűgözött az évszázados Jugol fal, amely ma is érintetlenül őrzi a város középkori karakterét. A fallal körülvett várost, melyet gyakran Etiópia ékszerdobozának neveznek, öt tradicionális kapu szeli át, ezek közül a legismertebb talán a Shoa Gate, amelyen keresztül léptem be a szűk, kanyargós utcák labirintusába. Harar stratégiai fontosságát azonnal megértettem, amikor a helyi idegenvezető elmagyarázta, hogy a város évszázadokon át jelentős kereskedelmi központként szolgált, összekötve Afrika belső területeit az arab világgal.
A város 82 mecsetje közül néhányat volt szerencsém meglátogatni, köztük három olyan szentélyt is, amely a 10. századból származik, és még mindig aktív vallási helyként működik. A 102 szentély jelenléte és a gazdag iszlám örökség miatt Harart gyakran "Afrika Mekkájának" is nevezik, ami jól érzékelteti vallási jelentőségét. Sétám során betértem a Harari Néprajzi Múzeumba, ahol a helyi kultúra gazdag tárgyi emlékeit csodálhattam meg, beleértve a tradicionális harari otthonok belső elrendezését bemutató kiállítást is.
Az egykori Adal Szultánság e fontos városa különleges hangulata miatt Arthur Rimbaud francia költő szívét is megdobogtatta, aki itt élt és kereskedett a 19. században – házát ma múzeumként látogathatják a turisták. Az esti órákban szemtanúja lehettem a híres hiénaetetésnek, egy különleges helyi hagyománynak, ahol a "hiénaember" puszta kézzel eteti a városhoz merészkedő vadállatokat. A színes piacon, amelyet helyiek sokaságával osztottam meg, megkóstolhattam a híres harari kávét, amely talán a legjobb volt, amit Etiópiában ittam.
A szűk sikátorokban sétálva feltűnt a harari házak egyedi építészeti stílusa: a színes ornamentikával díszített, mégis letisztult homlokzatok, a faragott fakapuk és a belső udvarok sajátos hangulatot kölcsönöznek a városnak. Harar élettel teli, nyüzsgő atmoszférája ellenére meglepően békés helynek bizonyult, ahol az évszázados tradíciók és a modern élet harmonikusan keveredik egymással. A nap végén, ahogy a város panorámáját csodáltam egyik magasabb pontjáról, megértettem, miért nyilvánította az UNESCO 2006-ban világörökségi helyszínné ezt a kivételes, kulturális kincsekben gazdag várost.

Simien-hegység

A Simien-hegység fenséges látványa teljesen lenyűgözött, amikor először pillantottam meg ezt a lenyűgöző szikla- és szakadékvilágot, amely Afrika egyik legimpozánsabb tájegysége. Az átlagosan 3000 méter fölé nyúló platókon és szakadékokon vezető ösvényen haladva folyamatosan kapkodtam a fejem a lélegzetelállító panoráma miatt, amely leginkább a dél-afrikai Drakensberg tájaihoz hasonlítható, bár annál jóval magasabban fekszik. Túránk során a helyi vezető büszkén mutatott az impozáns Ras Dashen felé, amely 4550 méteres magasságával Etiópia legmagasabb pontja és Afrika egyik legkiemelkedőbb csúcsa.
Már az első délelőtt során szemtől szembe találkoztam a gelada páviánok népes csapatával, amelyek békésen gyűjtögettek a gyepes platókon, látszólag mit sem törődve jelenlétünkkel. Ezek a különleges, "vérzőszívű" páviánok nevüket a mellkasukon található vörös foltról kapták, és csak itt, az etiópiai magashegységekben élnek természetes körülmények között. A túravezetőnk elmesélte, hogy a Simien otthont ad a rendkívül ritka walia ibexnek is, egy endemikus kőszáli kecskefajnak, amely kizárólag ezen a vidéken fordul elő az egész világon.
Harmadnap kora reggel különleges szerencsében volt részünk, amikor távolról megpillanthattunk egy etiópiai farkast, amely a Föld egyik legritkább ragadozója – mindössze néhány száz példánya maradt fenn. A naplemente különösen varázslatos volt a Simien-hegységben, amikor a lenyugvó nap sugarai aranyfénybe vonták a sziklatornyokat és a mély szakadékokat, miközben a felhők alattunk úsztak a völgyekben. Az éjszakát a Geech táborban töltöttük, ahol a tiszta hegyi levegőben olyan csillagos égboltot csodálhattam, amilyet városi ember ritkán láthat.
A túra fizikailag megterhelő volt a nagy magasság és a változatos terep miatt, de minden fáradságot megért a páratlan természeti környezet és a ritka állatfajok megfigyelése. A helyiek mesélték, hogy a Simien-hegység ökoszisztémája különösen sérülékeny, ezért 1969-ben nemzeti parkká nyilvánították, majd 1978-ban az UNESCO világörökségi listájára is felkerült. Utazásom során megtapasztaltam az időjárás gyors változékonyságát is – délelőtt még napsütésben túráztunk, délutánra pedig sűrű köd és szemerkélő eső nehezítette a haladást.
A magasság miatt érdemes volt néhány napot akklimatizálódni Gondárban, mielőtt belevágtunk volna a hegyi túrába, amit mindenkinek javaslok, aki ellátogat ide. A helyi falvakban találkoztunk pásztorkodó emberekkel, akik évszázadok óta élnek harmóniában ezzel a zord, mégis lenyűgöző természeti környezettel, ami külön kulturális élményt adott a természeti csodák mellé.

Parkőr - I. D. fotója

Földrajz

Hivatalos nyelvek: amhara, tigrinya és oromo, az angolt kevesen beszélik. Az országban a nyolcvanöt millió lakosra nyolcvannégy nyelv és kétszáz nyelvjárás jut. A lakosság fele ortodox, a muszlimok aránya meghaladja a harminc százalékot.

Tájkép északon - c.f. fotója

Ibex, avagy kecskebak - d.i. fotója

Anubisz-pávián (Papio anubis) - Elter Karcsi fotója

Időjárás

Etiópia magasföldi ország, s ezért általában jelentősen enyhébb a meleg, mint más régiókban, amelyek haosnlóan közel vannak az Egyenlítőhöz. Az ország városainak többsége 2000-2500 méter fölötti magasságban fekszenek. 

Történelem

Etiópia a kontinens egyetlen országa, amely sikeresen ellenállt a gyarmatosításnak.

A latrinából kerültek elő az utolsó etióp császár, Hailé Szelasszié maradványai

A szovjet birodalom széthullását követően 1995-ben megtartották az első választást, kikiáltották a második köztársaságot. Meles Zenavi az ország miniszterelnöke lett, akit a negyedik öt éves időszakra 2010 májusában ismét megválasztottak

Manapság

Etiópia államformája szövetségi köztársaság. A Szövetségi Parlamenti Gyűlés kétkamarás: a Népképviselők Tanácsa 547 tagját ötéves időtartamra egyéni választókerületekben választják meg; a szövetségi kormány és a regionális kormányok által kinevezett 110 tagból álló Föderáció Tanácsában a nemzetiségeket egy-egy tagjuk és a nemzetiségek lélekszámát tekintve minden egyes millió után további egy tag képviseli.

Szegénységgel sokfelé találkozhat az ember a világban, de amit Etiópiában 2025-ben is tapasztalni lehet, az még a globális átlagnál is megrázóbb. Még azok számára is döbbenetes élmény lehet, akik már jártak más, nehéz sorsú országokban. Bár a különféle gazdasági mutatók (gyermekhalandóság, várható élettartam, egy főre jutó GDP, infrastruktúra állapota) eltérő képet festhetnek, Etiópia szinte minden téren az alsó húsz ország között szerepel – és ha a jelenleg is háborús övezeteket kizárjuk, akkor a világ egyik legnehezebb sorsú országának számít.

Etiópia hivatalosan is a Világbank által meghatározott „súlyosan eladósodott szegény országok” (HIPC – Heavily Indebted Poor Countries) csoportjába tartozik, ami nemcsak a gazdaság kiszolgáltatottságát jelenti, hanem azt is, hogy a külföldi segítség és adósságelengedés nélkül a fejlődés szinte elképzelhetetlen.

Az adatok és mutatók azonban keveset árulnak el arról, mit jelent valóban szegénynek lenni Etiópiában. Egy ott töltött hónap után is csak töredékét érzékelheti annak a kívülálló, hogyan működik a túlélés logikája egy olyan faluban, ahol a műanyag palack kincs, és a legtöbb háztartásban alig találni mást néhány elhasznált ruhadarabon, néhány edényen és egy-két víztárolásra használt benzineskannán kívül. A pénzforgalom minimális: sok ember csak akkor jut készpénzhez, ha turistákkal találkozik, a mindennapokat pedig gyakran cserekereskedelem és közösségi túlélési stratégiák határozzák meg.

Hogy mennyire mély a szegénység? Talán jól érzékelteti, hogy egy üveg Coca-Cola – ami körülbelül 40 forintnyi helyi pénz, azaz birr – is elérhetetlen luxus sokak számára. Nem azért, mert nem ismerik, hanem mert teljesen kívül esik a megfizethető világukon.

falusi életkép - r.h. fotója

fotó by Elter

A helyiekről

---

Az etiópiai felföld lakói között máig él egy erőteljes „választott nép” tudat, amelyet sokak szerint a történelmi elszigeteltség és a vallási vezetők hosszú évszázadokon át tartó lelki megerősítése táplált. A felföldi etiópok úgy tartják magukról, hogy ők az igazi keresztények Afrikában – sőt, egyesek szerint az „igazi afrikaiak” is. Ennek az identitásnak azonban kellemetlen társadalmi mellékhatásai is vannak: sokan mély gyanakvással vagy lenézéssel viseltetnek a szomszéd faluval, más etnikumokkal vagy épp a szomszédos országokkal szemben. A helyi lakos gyakran figyelmezteti a turistát, hogy ne menjen át a következő faluba, mert „biztosan kirabolják”, más törzseket pedig civilizálatlannak tart, míg a határon túliakról leggyakrabban úgy vélekedik: „háborúznak és a Nyugat szolgái”.

Az utazók számára viszont az egyik legnehezebb élmény nem ez, hanem az, ahogyan őket fogadják: a felföldi etiópok jelentős része a turistára leginkább potenciális bevételi forrásként tekint. Bár a nyitottság és a kíváncsiság is jelen van, sokszor az az érzésünk támadhat, hogy jelenlétünket csak azért tolerálják, mert abból haszon származhat. A „fehér ember árlistája” sok helyen létezik: ugyanaz az étel az étteremben kétszer annyiba kerül, a taxis akár tízszeres árat is kérhet, és az alku során egy korábban elfogadott ár sem szent – az utólagos átemelés gyakori és természetes, amit más országokban súlyos sértésnek vagy csalásnak tekintenének.

A legfárasztóbb jelenség azonban kétségtelenül az állandó koldulás. Míg más országokban ez főként a nagyvárosokra jellemző, Etiópiában még a legeldugottabb falvakban sem kerülhető el. Fontos látni, hogy ezek az emberek nem klasszikus értelemben vett koldusok – inkább arról van szó, hogy a fehér látogató megjelenését azonnal „segélyhívásként” értelmezik. Ez részben kulturális okokra vezethető vissza: az etióp keresztény hagyományban az alamizsnaosztás szent gyakorlat, ugyanakkor az elmúlt két évtizedben megjelent nyugati segélyszervezetek is megerősítették azt a benyomást, hogy a külföldiek ételt, pénzt és eszközöket adnak – kérdés nélkül, ellenszolgáltatás nélkül.

A gyerekek különösen aktívak ezen a téren: szinte kivétel nélkül próbálkoznak valamilyen kéregetéssel, gyakran hibás angolsággal, de annál nagyobb beleéléssel. A három leggyakoribb megszólítás a „I never eat”, a „I’m a student, give me pen”, és a mindenkit megindítani próbáló „My mother and father are dead, please help me” – amit a legtöbben csak annyira rövidítenek le: „Motherfather”. Az első tíz alkalommal még megdöbbentő, a huszadik után az ember már csak keserédesen mosolyog. Hogy mindezt tényleg komolyan mondják-e, vagy csak begyakorolt szöveg? Nehéz eldönteni – Etiópia szegénységébe ugyanis minden belefér.

---

,, Etióp káromkodás: Ne legyél a zsíros réteg a meleg tejemen! (Értsd: Ne kellemetlenkedjél itt nekem!)

Turista etikett

1. Üdvözlés kézrázással és tiszteletet kifejező, némi meghajlással
2. Az etiópok rácsodálkoznak, ha felnőtt férfi rövidnadrágban jár az utcán, még ha az illető külföldi turista is
3. A turista hölgyek ne viseljenek túl kihívó ruhát. Nem kell mindent takarni, de elég sokat igen
4. Nagy borravalót nem várnak el, elég 1-2 birrt adni
5. Üzletekben, piacokon persze megy az alkudozás, de az etióp kereskedő elég makacs, és nem adja oda a portékáját, ha túl keveset keres rajta
6. Az utcán falatozást sokan ott rossz szemmel nézik
7. Etiópiában sok olyan kolostor van, ahová turista nőt egyszerűen nem engednek be
8. Ne értetlenkedjünk túl sokat azon, ha vidéken megkérdezünk valakit, hogy hány éves és nem tudja megmondani. Tényleg nem tudja.

Az etiópok rendkívül büszkék kultúrájukra, identitásukra és hazájukra. Kerüld kultúrájuk, különösen az etióp ortodox kereszténység bírálatát vagy kritizálását. Vallási vitákba ne bonyolódj, mert ezzel könnyen elveszítheted a vendégszeretetet és a jóindulatot, amely egyébként megilletne. Ahelyett, hogy a kereszténység vagy az iszlám érdemeiről vitatkoznál, inkább kérd meg etióp barátaidat, hogy meséljenek szokásaikról, ünnepeikről, hitükről – és hallgasd meg őket tisztelettel.

Az etiópok viszonya a nyugati látogatókhoz általában nem terhelt faji előítéletekkel. A vidéki területeken azonban gyakori a bizalmatlanság, sőt, néha idegenellenesség a külföldiekkel szemben. Fontos tudni, hogy az etiópok érzékenyen reagálnak arra, ha nem egyenrangúként kezelik őket – ilyen helyzetben könnyen dühössé válhatnak.

A tisztelet jele, ha a férfiak kerülik a közvetlen szemkontaktust a nőkkel. Ha külföldi férfiként Etiópiában tartózkodsz, a nők iránt tanúsított formális távolságtartást jó modorként értelmezik. Ha egy nő egy férfi társaságában van, illik előbb a férfitól engedélyt kérni, mielőtt megszólítod őt. Hasonlóképp, ha külföldi nő vagy, és egy férfival vagy nyilvános helyen, ne lepődj meg, ha az etióp férfiak minden kérdésüket a férfi kísérődnek teszik fel – ezzel nem megbántani akarnak, hanem tiszteletet mutatnak. Ez az illemszabály különösen érvényes tömegközlekedésen és éttermekben.

Etiópiában nagyon fontos, hogy amikor belépsz valakinek az otthonába, mindig vedd le a cipődet – ez az alapvető tisztelet jele.

Gasztronómia

Amint magunk mögött hagyjuk a Földközi-tenger menti övezetet, Afrika belsőbb vidékei már nem igazán kényeztetik a gasztronómia szerelmeseit. Etiópia azonban üdítő kivétel: itt a helyi konyha megőrizte sajátos karakterét, szemben más afrikai országokkal, ahol az étkezési szokásokat jórészt a gyarmati múlt formálta. Etiópia nemzeti fogása az injera na wat – egy savanykás ízű, puha, kovászos lepény, amely küllemében leginkább egy szürke habszivacsra emlékeztet. Erre halmozzák a különféle csípős, sűrű szószokat és pörköltféléket. Aki először kóstolja, annak szokatlan élmény lehet, de éppen ez a különlegesség teszi Etiópiát gasztronómiai szempontból is emlékezetessé – és talán nem is bánjuk annyira, hogy máshol kevesebb eredeti étel maradt fenn a gyarmatosítás előtti időkből.

---

csicseribab - a.k. fotója

---

Bár sokaknak – különösen azoknak, akik megélték a nyolcvanas éveket – Etiópiáról elsőként az éhínség képei jutnak eszébe, az ország gasztronómiája mégis meglepően gazdag és sajátos. Az etióp konyha különlegessége részben abból fakad, hogy alapvető alapanyaga, a teff nevű gabonaféle kizárólag itt terem meg. A teff lisztjéből készül az ország nemzeti kenyere, az injera, amelyet a turisták gyakran egy hatalmas, szürke abroszhoz hasonlítanak – nem teljesen alaptalanul. A lisztet vízzel és élesztővel keverik, majd hosszasan erjesztik, amíg enyhén szénsavas nem lesz, végül palacsinta méretű, savanykás ízű lepényt sütnek belőle. Erre tálalják a különféle pörköltöket és szószokat, amelyeket az injerából letépett darabokkal – kézzel – fogyasztanak. Az injera így egyszerre tölti be a tányér, az evőeszköz és a kenyér szerepét – a kézmosás tehát nemcsak illemszabály, hanem elengedhetetlen része az étkezésnek.

Egy másik jellegzetesen etióp alapanyag a berbere – egy rendkívül csípős fűszerkeverék, amely minden családnál más és más recept szerint készül. Általában húszféle fűszert tartalmaz, ezek közül jó néhány különféle chili, így az eredmény egészen intenzív, sőt gyakran tüzes. A berbere karakteres íze könnyen rabul ejti az embert – ám sok utazó számol be róla, hogy az ízélményt követő éjszaka már nem feltétlenül ennyire kellemes emlék.

További beszámolók

Etiópia a meglepetések és éles kontrasztok világa: zord, vad tájai egy ősi civilizáció örökségét őrzik, amely a világ legrégebbi kultúrái közé tartozik. Bár sokak számára még mindig az éhínség szinonimája, az ország spirituális mélysége, hagyományai és különlegessége ma már egyre nagyobb figyelmet kap a felfedező típusú utazók és a kulturális turizmusra specializálódott irodák körében. Az elmaradott infrastruktúra egyelőre távol tartja a tömegturizmust – ám épp ez adja meg Etiópia különleges báját: az érintetlenség élményét, amelyet még nem nyelt el a globalizált világ egyhangúsága.

Az ország északi vidéke különösen gazdag történelmi és vallási emlékekben: őskeresztény kolostorok, a földbe vájt lalibelai templomok és az egykori császári székhely, Gondar kővárkastélyai teszik felejthetetlenné a kulturális körutakat. Az etióp ortodox hívők hite szerint itt, Axumban őrzik a legendás Frigyládát, s a látogatók tanúi lehetnek valódi, órákig tartó ókeresztény szertartásoknak, amelyek az őszinte áhítat és a hagyományos liturgia különleges keverékét adják. Régi freskók, fehér ruhás zarándokok és bibliai hangulat várja azokat, akik hajlandók letérni a kitaposott ösvényről.

A természetkedvelők számára a Szimien-hegység nyújt különleges élményt: meredek sziklák, mély szurdokok és panorámák váltják egymást, miközben ritka állatfajok – például a csak itt élő gelada pávián – kísérik a túrázókat. Ez a terület Etiópia egyik természeti kincse, ahol az ökoturizmus még gyerekcipőben jár, így valódi vadregényes tájak várják a kalandorokat.

Etiópia valóban az emberek mozaikja: több mint 80 nyelv és számtalan etnikai csoport él egymás mellett, gyökeresen eltérő életformákban. A déli régiókban még mindig megtapasztalhatók olyan törzsi szokások, amelyek a világ legtávolabbi múltjába vezetnek vissza. Itt a testfestés, a díszes ékszerek, a meztelenség nem egzotikum, hanem mindennapi valóság. Az olyan rituálék, mint a bikaátugrás (bull jumping), a beavatási szertartások, az önostorozás vagy a hagyományos kardpárbajok még ma is élő hagyományként léteznek – lenyűgözve és meghökkentve az európai szemmel érkező látogatót.

Etiópia tehát nemcsak egy ország, hanem egy időutazás – egyszerre nyers, szakrális, titokzatos és elementárisan emberi.

---

Tana-tó - szerzetes - r.h. fotója

---

Etiópia lenyűgöző. Másfél hónapos utazásom során újra és újra bebizonyosodott, mennyire hamis képet közvetít róla a nemzetközi média. A híradások gyakran az afrikai kontinens sötét foltjaként ábrázolják az országot, mintha csak a nyomor és válság lenne jelen – ezzel pedig jogtalanul törlik le a térképről, mint izgalmas és sokrétegű úti célt. De ahogy megérkeztem, Etiópia már az első napokban ledöntötte bennem az előítéleteket, és szinte észrevétlenül eltüntette azokat a gondolati vázlatokat, amelyeket a világ róla rajzolt. Amit helyette adott: megindító természeti és kulturális szépséget, belső derűt és valódi, mélyről fakadó csodálatot.

A szegénység és a hiány kétségtelenül része a mindennapoknak, különösen most, amikor Kelet-Afrika az elmúlt hat évtized legsúlyosabb aszályával és éhínségével küzd. Az utcákon, falvakban minden apró segítséget hálásan fogadnak – és nem pusztán a szükség, hanem az emberség nevében. De amint sikerült elengednem a nyugati világ kényelméből hozott elvárásaimat, és lemondani arról, hogy „megváltsam” ezt a világot, egyszer csak befogadóvá váltam. Látni, érezni, megérteni kezdtem, hogy mi mozgatja ennek a nemzetnek a szívét, és rájöttem: itt ők adnak nekem. A legnagyobb ajándékokat nem kézzel lehet megfogni – csak vinni magunkkal, csendesen, tisztelettel, emlék formájában.

Etiópia nemcsak utazás volt. Életleckék gyűjtőhelye lett – viszonozhatatlan ajándékoké.

---

Hajcsattok - t.r. photo

---

Etiópia nemzeti parkjai már nem vetekednek a kenyai vagy tanzániai szafarik jól kiépített infrastruktúrájával – sok vadállatfajból sajnos jóval kevesebb maradt meg, és a vadvilág egyes területeken erősen megfogyatkozott. A vízi élővilág azonban továbbra is gazdag: a tavaknál és folyóknál krokodilok, vízilovak, pelikánok és sokféle madárfaj figyelhető meg, gyakran igen közelről. Külön említést érdemel a Szimien-hegység Nemzeti Park, amely személyes élményeim szerint az etiópiai tartózkodás legemlékezetesebb része volt. Itt valóban különleges közelségbe kerülhet az ember a természethez: több száz fős gelada pávián csapatokkal találkoztunk, akik nemcsak hogy nem félnek az emberektől, de kíváncsian követnek, pózolnak a fényképezőgép előtt, és fűevés közben teljes természetességgel osztoznak az ösvényen. Nyugodt, békés társaság.

A parkban más ritka fajok is megfigyelhetők, köztük a walia kőszáli zerge, amelyet néhány méteres távolságból is meg lehet csodálni. A túrázás kedvelőinek külön élmény megmászni a Bwahit-csúcsot, amely 4430 méter magasan emelkedik. Az út során a lobélia nevű különleges növényóriások is feltűnnek: hosszú, dús zöld levelek, középről kiemelkedő barna virágszárakkal – mintha egy sci-fi táj elevenedne meg a túrázó előtt.

Az ország északi része a vallási és történelmi örökség tárháza. Ősi, sziklába vájt templomokat találunk itt, néhol a magasban, másutt mélyen a földbe rejtve, szűk alagutakon keresztül megközelíthetően, vagy nők elől elzárt, apró szigeteken elhelyezkedve. Ezek a templomok gyakran kör alaprajzúak, külső falukat gazdag freskódíszítés borítja. Etiópia lakosságának körülbelül fele keresztény, fele muszlim vallású; a kereszténység főként északon, míg az iszlám inkább északkeleten és a keleti régiókban dominál.

Az etióp ortodox szertartások hosszan elnyúlóak, gyakran két-három órásak, ám a látogatók számára is nyitottak. A hívek áhítattal csókolják meg a pap keresztjét, aki pedig – mintha gyógyító eszközt használna – végigsimítja a jelenlévők testét a jókora fémkereszttel. A ceremónia különös ritmusa és mély spiritualitása még a kívülállók számára is megragadó.

Etiópia egyik legkülönlegesebb vidéke a Danakil-mélyföld, az ország északkeleti részén. Itt mászhatunk fel a működő Erta Ale vulkánhoz, miközben a látóhatáron karavánok vonulnak – tevék hátán szállítva az óriási sótömböket. A tájat más bolygóra illő, sárgás-zöld szulfáttavak és termálformációk tarkítják, amelyek a világ egyik legszélsőségesebb és leglenyűgözőbb élőhelyét alkotják. A környék viszont a mai napig érzékeny biztonsági szempontból, mivel az Eritreával közös határ közelsége miatt a terület csak külön engedéllyel, gyakran fegyveres kísérettel látogatható – mindez jelentősen megdrágítja az utat, de az élmény valóban páratlan.

---

kastély Gondar-ban - f.s. fotója

---

Megérkezünk Tulgitba, egy újabb Szurma faluhoz, amely elképesztően szép fekvésével azonnal megragadja a tekintetet. Mégsem szállok ki a teherautóból. Eszembe jutnak Mr. Freo és a sofőr figyelmeztetései, így csak az ablak mögül, titokban kattintgatok néhány képet. Odakint néhány fiatal közelebb merészkedik – néhányan dörömbölnek az ajtón, mások az ablakon próbálkoznak. Egy pillanatra úgy tűnik, mintha meg akarnák rohanni a járművet: köveket lengetve rohannak felénk, felugranak a lökhárítóra, mintha betörni készülnének a szélvédőt. Én csak ülök mozdulatlanul, a lehúzott ablakot védem a nyúlkáló kezek elől, közben pedig magamban mosolygok. Egy idő után feladják – nem tudtak megfélemlíteni.

Ahogy később kipakolunk, megpillantom a székem a kocsi mellett. Órák óta ülök a kabinban, tagjaim elgémberedtek, úgy döntök, kiszállok és megmozgatom magam. Kinyitom az ajtót, intek az egyik rakodónak, hogy hozza közelebb a széket. Ahogy beleülök, máris kisebb tömeg gyűlik körém. A falu szélén üldögélő, szinte meztelen harcosok közül az egyik kelletlenül feltápászkodik, majd felém indul. Tekintete nem sok jót ígér. Megáll mellettem, bámul, megérint, ujjaival bökdösi a mellkasom, majd hirtelen meglök – kibillenek, és a következő pillanatban már a sárban fekszem. Ő pedig szó nélkül elveszi a székem, és a többi férfihoz viszi.

A széket nézegetni kezdik, majd hívatják a sofőrt. Közlik, hogy csak váltságdíj ellenében adják vissza. Először száz birrt kérnek. Aztán, mivel öten vannak, természetesen fejenként százat. Két szurma harcos immár emelt Kalasnyikovval „őrizetbe veszi” a székemet. Még nem tudom eldönteni, hogy sírjak vagy inkább nevessek. A földön ülök, sárfoltosan, fényképezőgéppel a kezemben, és figyelem őket. Amint megemelem a gépet, hogy elkészítsem a felvételt, amelyért megérte idáig jönni, ők is mozdulnak: a fegyvercsövek rám szegeződnek. Leteszem. Ők nem.

A vita hangosabb lesz, egyikük már két ujjal lóbálja a széket a szakadék fölött. Most már ezer birrt követelnek. A sofőr ideges, a rakodók is. Figyelmeztetnek, hogy ezek az emberek reggel óta isznak, ilyenkor kezelhetetlenek. A helyzet kicsúszik az irányítás alól – nincs mit tenni, morgolódva kifizetem az összeget. Ketten közülük felkapnak, szinte visszahajítanak a teherautóba, és már indulunk is. A sár fröcsög a kerekek alól, a motor bőg.

A szék...! Vajon feltették? A sofőr rám sem néz, csak odavet valamit az orra alatt: „Valószínűleg. Talán.” Megállni nem lehet, mert a falu közben tomboló tömeggé vált. Ez is Etiópia. A mindig mosolygó koldusok, a kacsintva alkudozó kereskedők, a csodás tájak és kiszámíthatatlan pillanatok keveréke. Egy ország, amelynek időtlen lüktetésébe újra és újra beleütközöm – mint egy gyönyörű, vad, makrancos nőbe, akit szeretni lehet, de megérteni talán sosem. És mégis: szinte mindent megbocsátok neki. Mert szeretem.

Fotóegyveleg

afar lány - fotó by Elter

Vissza az elejére

Kommentek