ÚTIKRITIKA.HU / Madagaszkár

Madagaszkár

Madagaszkár dióhéjban | Tetszett & Nem tetszett | Vélemények | Vízum | Repülőjegy | Szállás | Egészség | Közlekedés | Étkezés | Pénzváltás | Közbiztonság | Magyar külképviselet | Látnivalók | Földrajz és időjárás | Történelem | Manapság | A malgasokról | Turista etikett | Magyar külképviselet | Gasztronómia | Olvasmányos linkek | Fotóegyveleg

.

Elter Karcsi fotója

.

Madagaszkár dióhéjban

• A világ negyedik legnagyobb - 587 041 négyzetkilométer - szigetét betöltő, Indiai-óceáni ország Afrika keleti partjaihoz közel. Jóllehet afrikai országnak számít számos tekintetben nagyon különbözik a kontinens országaitól, éppen ezért is annyira egyedi utazási különlegesség. Budapesttől 7840 kilométerre fekszik Madagaszkár fővárosa, Antanarivo. Átszállással lehet csak eljutni Budapestről oda, összesen legalább 12-14 órás repülésre kell számítani. Olcsón nem lehet megúszni a repülést, mert a légitársaságok között nincs nagy verseny e desztináció vonatkozásában.
• 29 milliós a lakossága (2023-as becslés).
• Madagaszkár turista szempontból nem egy veszélyes ország, inkább az okoz jellemzően gondokat, hogy a turisztikai és közúti infrastruktúra még nagyon fejletlen és emiatt sok kényelmetlenségre kell számítani.
• Kötelező oltás nincs előírva, nemzetközi oltóigazolványt sem kell vinni, csak amennyiben olyan országból jön a turista, ahol kötelező a sárgaláz oltás, javasolt oltások vannak (lásd egészség fejezet).
• Mivel a déli féltekén található a szigetország, ott a nyár novembertől márciusig tart, ez egy meleg és csapadékos évszak.
• A tél áprilistól októberig tart, ez száraz évszak, és a magasföldi területeken ilyenkor elég hűvös van.
• Miért érdemes odalátogatni? Egyértelműen a sok endemikus, azaz csak ott élő fauna és flóra miatt. Még az ott élő népek is nagyon egyediek. Jóllehet a sziget északi részén nyaraló területeket is fejlesztenek, Madagaszkár elsősorban azoknak való, akiket nagyon érdekelnek a természeti különlegességek. Ökológusok szeretik külön kontinensnek nevezni a szigetet.
• Madagaszkár több mint hatszor akkora, mint Magyarország, azaz nem könnyű rövid időkeretre turistautazást tervezni. 10 napnál rövidebb idő alatt csak felületes benyomásokat lehet szerezni.
• Leggyakoribb vezetéknév: Rakotomalala

Az UNESCO kulturális és természeti világörökség részét képző helyek Madagaszkáron:

• Tsingy de Bemaraha természetvédelmi terület (természeti)
• Ambohimanga Királydombja ("Kék Domb") (kulturális)
• Atsinana Esőerdő (természeti)

Érdekességek:

Madagaszkár az egyetlen hely a világon, ahol a lémurok megtalálhatók. Ez az állatfajta kizárólag a szigeten őshonos, és egyedülálló megjelenésével és viselkedésével sok turistát vonz.

Madagaszkárban van egy fűszernövény, amelytől az emberek ugyanúgy tüsszenteni kezdenek, mint a borsmentától. Ez a "Ravintsara" nevű növény, amelynek erős illata és íze van, és az orvosi célokra használják.

Madagaszkáron található az egyik legnagyobb kvarcit-kristálylelőhely a világon, amely hatalmas, akár 20 méter hosszú kristályokat is tartalmaz.

Madagaszkár a világ egyik legnagyobb természetes madagaszkár-vanília-termelője, amely kiváló minőségű vaníliát szállít szerte a világon.

Márky Szila fotója

Tetszett & Nem tetszett

Tetszett

1. Teljesen egyedi ország, egyetlen más afrikai országhoz sem hasonlítható
2. Az endemikus, azaz őshonos állatok és növények gazdag választéka, a trópusi esőerdők
3. A lemúr makik jópofa járásmódja, virgoncsága
4. Az éjszakai állatlesés
5. A malgasok bőrszíne, sajátos kinézete
6. A baobab fák tekervényességei
7. Hogy nincs tele turistákkal, sok minden érintetlen
8. Elképesztő színei vannak a természetnek, a föld vörös színárnyalatai látványosak
9. A bámulatos tengerpartok az ország északi részén (Nosy Bé)
10. Bámulni a szemforgató kaméleonokat

Nem tetszett

1. Az elképesztően rossz állapotú közutak miatt nagyon lassú eljutni egyik helyről a másikra, a belföldi repülés esetén pedig sok mindent nem láthat a turista, hatalmasak a távolságok
2. Nem mondhatók kedveseknek a helyiek a turisták irányában (igaz nem is ellenségesek)
3. A turista infrastruktúra még nagyon fejletlen
4. Borzasztó szegénység uralkodik vidéken
5. Drágák az odautazáshoz a repülőjegy árak, mert nincs árverseny
6. Nem könnyű jókat enni (túl sok a rizs)
7. Jól látható, hogy milyen nagy arányban pusztítják a természetet, főleg az erdőket
8. A főváros elég rossz közbiztonságú
9. Hogy nem érdemes és nem tanácsos iránytaxikkal (taxi-brousse) utazni, pedig jópofa élmény lehetne
10. A skorpióktól való félelem az esőerdős túrákon (a mérges kígyóktól legalább nem kell tartani)
11. Szemét szemét hátán
12. A pasik az utcán pisálnak, még csak nem is félreeső helyen

m.z. fotója

Vélemények

"Madagaszkáron jól lehet kombinálni a természet, a vadvilág felfedezését a tengerparti nyaralással. Csodásak a tájak, a valóságos színorgiák. Nem volt jó, hogy túl sokat kellett zötykölődnünk, míg eljutottunk A helyről B-be. Negatívum volt, hogy a tengerparti strandok gondozatlanok, gyakran koszosak, szemetesek, pedig az adottságok nagyon jók." (K. J., 2014)

---

"Ha valaki körbe akarja járni az országot, sok időre vagy sok pénzre van szüksége. A távolságok meglehetősen nagyok, és nem léteznek kényelmes távolsági buszok. Ha a belső repülőjáratokat kerülni akarja az ember, akkor a helyi minibuszokra tud hagyatkozni. Ezek akkor indulnak, amikor tele vannak, a tele fogalmát pedig errefelé egészen másképp értelmezik, mint nálunk. Így sok türelemre és időre van szükségünk, vagy rá kell bíznunk magunkat egy utazási irodára. 

Bár nem olyan egyszerű bejárni az országot, azért nem is lehetetlen, és mindenképp biztonságos. A helyiek barátságosak, segítőkészek, a táj csodálatos, a makikkal való találkozás pedig felejthetetlen. (2016)." forrás

Elter Karcsi fotója

"Idén november 5-én érkeztünk Antananarivoba, a fővárosba. Ez már az esős időszak kezdetének számít. 11 fős volt a csapatunk, ebből 8 horgász, mivel GT Popping túra volt.

A fővárosban 2 éjszakát töltöttünk, azt írták kifejezetten veszélyes, semmiképpen sem ajánlatos főleg este a turistáknak. Ebből mi semmit nem érzékeltünk, mindenki nagyon kedves volt velünk, nem próbáltak meg sehol kirabolni, kizsebelni, egy rossz nézéssel sem illettek.

Az Air Madagascar helyi járatával utaztunk Nosy-be szigetére a Vanila hotelbe. Mindenkinek csak ajánlani tudom, eszméletlenül gyönyörű a part, a személyzet nagyon kedves és segítőkész. A horgász részleg innen indult katamarános túrára. Ezt követően egy szigettúrán vettünk részt, gyorshajóval mentünk át a Port St. Louis kikötőig, a következő állomásunk Diego Suarez volt. Útközben meglátogattuk az Ankarana nemzeti parkot.

Másnap ellátogattunk az Amber hegyre. Az idegenvezetőnk a Mada-Mirendra tour tagjai voltak, nagyon kedvesek bár elég kevés információt osztottak meg velünk az országukról, inkább csak arra válaszoltak, amit kérdeztünk.

Az utak állapota borzasztó volt, átlagban 25-30 km/h tempóval lehet haladni, és konkrétan tengeri beteg lesz az ember, tényleg ez volt a legnegatívabb dolog az egész út során.

Lenyűgöző a növény- és állatvilág, tényleg olyan, mintha az ember egy gyönyörű képeskönyvbe csöppent volna.

Diego Suarezből visszazötykölődtünk az út végén Nosy-be-re egy 3 napos lazításra az Andilana Beach hotelbe, ami olasz tulajdon lévén európai színvonalú. Itt már nem kellett vigyázni, hogy ne tegyenek jeget az italunkba. Ezt a hotelt leszámítva egyébként minden nagyon olcsó, a hivatalos fizetőeszköz a madagaszkári Aryary, ami pont a tizedét éri, mint a forint.

Az ételek tekintetében mindenkit érzékenyen érintett, hogy a 3 hetes utunk alatt egy tányér levest nem tudtunk enni sehol, és minden délben és este majdnem kizárólag csak a hal és a zebu közül választhattunk. Amennyire vártam már, hogy megkóstolhassam a zebut, annyira vártam a jó kis magyar ételeket itthon.

Nem árt, ha az ember megfelelő gyógyszerekkel felkészül, hiszen nekem például a 21 napból 15 hasmenéssel telt, de egyáltalán nem bánom, mert ezt az utat semmiért nem hagytam volna ki.

Összegezve: láthattuk a világ legkisebb kaméleonát, hatalmas baobab fákat, étteremben körülöttünk ugráló makikat, gyönyörű óceánpartokat, elképzelhetetlen szegénységet, melynek ellenére mégis minden ember boldog. Talán ez az európai emberek számára a legfelfoghatatlanabb.

Mindenesetre elképzelhetőnek tartjuk páran a csapatból, hogy 2-3 éven belül újra visszatérjünk

megnézni azt, ami most kimaradt." (S. K., 2016)

Márky Szila fotója

Vízum

Az országba ma már elektronikus vízummal is utazhatnak az érdeklődők. A vízum utazás előtt hat hónappal igényelhető ezen a hivatalos oldalon. Háromfajta vízum érhető el, mind a tartózkodás időtartamától függ: 30 napig érvényes, egyszeri belépésre jogosító vízum (35 euró), 60 napig érvényes, egyszeri belépésre jogosító vízum (40 euró), 90 napig érvényes, egyszeri belépésre jogosító vízum (50 euró).

A magyar állampolgároknak tehát kell vízum Madagaszkárra. A vízumot az afrikai szigetország budapesti képviseletén lehet igényelni, de a Vista utazási iroda vízum részlege (vizum@vista.hu) is vállalja a vízum beszerzését. Vidékieknek, elfoglaltaknak elérhető online is a madagaszkári vízum.

Vízum ügyintézés:

• 1026 Budapest, Sövény utca 3.
• Hivatali órák: hétfő-csütörtök: 11.00-15.00, péntek: zárva (CSAK előzetes bejelentkezés alapján.)
• A turista vízum maximum 90 napig érvényes.
• A konzulátus fenntartja magának azt a jogot, hogy megvizsgálja a benyújtott dokumentumok hitelességét. Valótlan adatok közlése esetén megtagadható a vízumkiadás, illetve a megadott adatok átadásra kerülnek a madagaszkári hatóságoknak.
• A konzulátus kiegészítő információt is kérhet.

Az alábbiak szükségesek a vízumhoz:

• az igénylés napjától számítva legalább hat hónapig érvényes útlevél,
• egy darab kitöltött és aláírt vízumigénylő lap,
• egy darab igazolványkép az igénylőlap megfelelő rubrikájába ragasztva,
• repülőjegy vagy az utazási/repülőjegy-értékesítő iroda által küldött repülőjegy-foglalás igazolásának fénymásolata,
• ezen kívül az egyes vízumfajtáknál meghatározott kiegészítések.

Az ügyintézés ideje - a kérelem beadásától számítva maximum két munkanap.

Vízum árak:

• Egyszeri belépésre szóló vízum: 70 euró.
• Többszöri belépésre szóló vízum: 140 euró.

A Madagaszkári Köztársaságnak van Budapesten egy tiszteletbeli konzulja: Lalarison Richard Randrianasolo

• 1026. Budapest, Sövény utca 3.
• Hivatali órák: hétfő-csütörtök: 11.00-15.00, péntek: zárva
• Tel: 06-1-394-1037 ---- Mobil: 06-20-344-4668 -  E-mail: konzul@madagaszkar.hu

Majomkenyárfa - fotó by Elter

Repülőjegy és repülés

A néhai francia gyarmatra Európából a legtöbb járat Párizsból indul. Az Air France, a Corsair, az Air Austral és az Air Madagascar repüli a viszonylatot. A Párizs-Antanarivo repülés jellemző időtartama: 11 óra 20 perc. Az Air Madagascar Milánóból is közlekedik, mégpedig nem csak a fővárosba, hanem az északi Nosy Be nyaralóhelyre is (ugyanis az olasz turista ínyencek körében nagyon népszerű az ottani desztináció).

A meglepően színvonalas Ethiopian Airlines etióp légitársasággal Bécsből Addisz Abebába és onnan Antanarivoba. Összes repülési idő: 11 óra. Bécs-Addisz Abeba: 6 óra 10 perces repülés. Addisz Abeba-Antanarivo: 4 óra 50 perc (heti 3 járat). 

Érdekes, hogy Lengyelországból charterek közlekednek Nosy Bé-re.  

,, Makiföldre eljutni nem egyszerű.. Gyakorlatilag már a -1. napon elindultam Párizsba, a nyilván késett két órát a gép, csak hogy tudjam Air France-szal repülök. Így éppen még John előtt értem a szállodához, a reptér mellett aludtunk egy nagyon modern, de jó hangulatú helyen.

Reggel aztán megint egy óra késéssel, de végül csak felszáll a repcsi, hogy egy bő 10 órás út után éjfélre megérkezzünk Antananarivoba. Az út elég eseménytelen, mondjuk a folyamatos turbulencia miatt gyakorlatilag felállni sem nagyon lehetett, de a vészkijáratnál valahogy kibírtuk.

A szokásos fejetlen sorban állás hogy az országba bejussunk, először az egészségügyi pecsét, vízum annak akinek nincs (a budapesti konzulátuson nekem 15 perc alatt megcsinálta a konzul, drágább volt, de kevesebb macera), azán pecsét az útlevélbe újabb félórás sor, és a csomagok összeszedése sem egyszerű, de legalább megjött mind a kettőnké. Alkudozás a taxira, aztán végre hajnali 2-re csak odaérünk a szállodába. (2017)" forrás

Szállás

Egészség

A Nemzetközi Oltóközpontnál kell tájékozódni arról, hogy mik az aktuális tanácsok oltások beszerzésére:

• 1097 Budapest, Gyáli u. 26.
• Tel: (1) 4761 100

Madagaszkáron az alábbi betegségek előfordulásával kell számolni:

kolera, veszettség (rabies), Hepatitis A (fertőző májgyulladás), Hepatitis B (fertőző májgyulladás), hastífusz (typhus abdominalis), malária

Javasolt oltások:

• Hastífusz elleni védőoltás, Hepatitis A elleni védőoltás, Hepatitis B elleni védőoltás, malária elleni gyógyszer
• Az ország meghatározott területeire utazás esetén még: kolera elleni védőoltás, veszettség elleni védőoltás

Vécé tarifák  (a nagydolgozás dupla annyiba kerül) - Elter Karcsi fotózta beható tapasztalat nélkül

Közlekedés

A turista számára Madagaszkár felfedezésében az egyik legjelentősebb akadályt az jelenti, hogy a rossz állapotú közutakon nagyon lassan lehet csak közlekedni. Gyakran csak földutakon lehet menni.  

"A szigetország közúthálózatának összhossza kb. ötvenezer kilométer, ám ebből alig több mint ötezer kilométer aszfaltozott. Arányítsunk: a briteknek százszor ennyi aszfaltútjuk van, miközben az országuk kisebb. Az aszfaltos utak minősége erősen változik: a nagy forgalomnak kitett szakaszok, a rosszul kivitelezett, hamar tönkremenő részek kátyúi igencsak próbára teszik a legrobosztusabb futóműveket is. Vidéken a földdel töltött nagyobb kátyúknál lapátos, söprűs emberek állnak készenlétben, figyelmeztetik a veszélyre az autósokat, és visszalapátolják a kiverődő talajt. Cserébe kiscímletű bankók repülnek ki a járművekből.

A nagyvárosi közlekedés egyik alapvető gépi eszköze a taxi. A taxi állomány szinte 100 százalékát veteránkorú Renault R4-esek és Citroen Kacsák alkotják. A francia gyarmati rendszer helyben összeszerelt túlélői rendíthetetlenül róják az utakat, a viteldíj nem drága, de turistaként ajánlatos minden esetben előre megegyezni az összegben. Igazi időutazás minden kilométer: légkondi nincs, a hely szűkös, az utas minden pillanatban azt várja, hogy szétesik alatta az egész tákolmány, ám bent szól a vidám, dallamos madagaszkári pop, így összességében az élet szép, a vigyorgás garantált.

A távolsági közlekedés két fő eszköze a kis busz és a nagy busz. A szellőzést és a légkondicionálást megoldja a menetszél, a tetőn rengeteg csomag elfér, a kényelem pedig nem szerepel az utasok elvárásai között. Az utazás egyik alapeleme száraz évszakban a vöröses por, ami rendesen beteríti az utasteret. A nagy hasmagasság nem véletlen: azokon az utakon, ahol ezek a gépek járnak, normál busz nemigen menne el.(

A legnagyobb tömeget a magáncégek, kisvállalkozások által üzemeltetett kis iránybuszok (taxi-brousse) szállítják Madagaszkáron: a városi útvonalakon járók gyakran zsúfoltak, a le-felszállás igényel némi kígyómozgást és határozottságot. Az ülések szűkek, cserébe a viteldíj alacsony, szinte mindenki által megfizethető. A kalauz a hátsó ajtóban egyensúlyoz, bekiabálja a megállók nevét, beszedi a pénzt, és ha olyan kedve van, segít a fel- és leszállóknak. A kisbuszok többsége is öreg darab, végtelen kilométerrel a motorjában. (2016)" forrás

Gyalogos riksa - fotó by Elter

Bozóttaxi - Márky Szila fotója

Citroen és Renault taxik a fővárosban - k. a. fotója

Étkezés

"A pékáru franciás és finom, akárcsak a helyben termesztett kávé. A madagaszkári konyha egyszerű, de nagyon ízletes, és a mi mércénkkel olcsó. Aki evett már a szabadban legeltetett zebuból készült sztéket, szerintem egyetért velem." forrás

Friss homár ebédre - nem került többe, mint 1500 forintnak megfelelő helyi peták -  i.m. fotója

Pénzváltás

Madagaszkáron a hivatalos fizetőeszköz a madagaszkári ariary (MGA)

• 1 forint (HUF) = 12,61 MGA
• 1 euró = 4486 MGA
• 1 USD = 3725 MGA
• (A linkekre rákattintva láthatók a friss árfolyamok)

Vásárlás

falusi bolt - s.o. fotója

zöldséges Antsirananában - s.o. fotója

Közbiztonság

Madagaszkár afrikai viszonylatban viszonylag biztonságos országnak nevezhető. A turistának azonban be kell tartani néhány alapvető szabályt:

1. A nagyobb városokban sötétedés után nem ajánlatos az utcákon sétálgatni.
2. Értéktárgyainkat ne mutogassuk (ékszerek, fényképezőgép, kamera, mobiltelefon stb.).
3. Ha rablótámadás ér minket, ne tanúsítsunk ellenállást.
4. A zsúfolt helyeken (busz, piac stb.) legyünk éberek, mert a zsebtolvajok akcióba léphetnek.

Nem minősíthető közbiztonsági problémának, de itt jegyezzük meg, hogy a turista Madagaszkáron is gyakran van kitéve koldusok közeledésének. Nem kell tőlük megijedni, mert nem veszélyesek, legfeljebb kellemetlenek. A külföldi turistát eleve gazdagnak tekintik és ezért felnőttek, gyerekek kunyerálnak tőlük pénzt. Érdemesebb azonban nem pénzt adni, hanem valami apró, de hasznos ajándékot (pl. gyerekeknek golyóstollat) vagy valami ennivalót. A gyerkőcök nagyon boldogok, ha kapnak akár egy darab kenyeret vagy gyümölcsöt, és még inkább örülnek a cukorkának, rágóguminak.

Aji fotója

"Madagaszkár veszélyességét cáfolnám. Egy hete jöttünk haza 11-en egy 3 hetes túráról a legcsodálatosabb élményekkel! Az emberek nagyon kedvesek, a közbiztonság állítólag borzasztó de senkinek egy rossz szava sem volt hozzánk. Mindenki boldog, gondolom ez zavarja össze teljesen az európai embereket :) számomra felejthetetlen! (Kata, 2016)

Magyar külképviselet

Madagaszkáron nincs magyar nagykövetség, konzuli hivatal de van tiszteletbeli konzul: Dr. Olivier Landry Andrianaina Rabe

cím: Antananarivo, Lot 61/5 bis Talatamaty, Ambohinambo-Ambohidtratrimo
telefon: 00-261-26-393-29 - e-mail: livalandry@yahoo.fr
-

Látnivalók

A főváros, Antananarivo

Lakosság (2022-ben): 3,7 milllió

fotó by Elter

"Antananarivótól eláll az ember lélegzete. Először is a szennyezett levegő miatt, másodszor a rengeteg ember miatt az utcákon, harmadszor, mert valóban lenyűgöző város. Ez nem az a város, amely első látásra elragadtatja az embert, de megteszi azt másodikra. Mikor először léptem ki itt az utcára, menekülni szerettem volna. Szennyezett levegő, emberáradat az utcákon, autók, buszok, motorosok az úton, akik ügyesen kerülgetik a járókelőket. Tűző nap, meleg, szemét, emellett pedig minden sarkon koldusok rohanják meg a fehér embert, és a velük való találkozás után minden alkalommal nyitva találom táskám első zsebét.

Természetesen annál okosabb vagyok, minthogy ebben pénzt tartsak, szegény kéregető pedig nem igazán érdekelt a papír zsebkendőben és kézfertőtlenítőben. Itt hamar rájön az ember, hogy nemcsak a nyugati világban élünk fogyasztói társadalomban. Antananarivóban mindenki árul vagy vásárol. Az utcák telis-tele árusokkal, mobiltelefonoktól a gyümölcsökig és csirkékig mindent kapni, emellett pedig gyakran nyomnak az orrom alá vaníliát, napszemüvegeket, tradicionális hangszereket.

A dombokon elhelyezkedő főváros nem könnyíti meg a sétára indulók dolgát. A város nagy része 1400 méteren található, de legmagasabb pontja 2643 méteren van. Itt sétálni annyit tesz, mint dombra fel és dombról le, tűző napon vagy zuhogó esőben, sok száz lépcsőt megmászva, élvezve a "friss" levegőt. De a séta igazán megéri. Pár nap, és jó sok lépcsőfok után felfedezem a város szépségeit. Ha a lépcsőmászás nem is annyira kellemes, kárpótol a kilátás. Az alacsony épületeknek köszönhetően remek kilátás nyílik a város dombjaira és a dombok között megbúvó rizsföldekre, szinte mindenhonnan. Már messziről látni a királynő palotáját, mely a város jelképe is lehetne. Előkelően magasodik az utcák és rizsföldek fölé, bár ez az egykori palotának csak a váza, mivel az épület nagy része még 1995-ben tűz martaléka lett, nem véletlenül.

Mint az ország kulturális, gazdasági és politikai központja, Antananarivo gazdag történelmi, építészeti és kulturális nevezetességeket rejt. Ami ebben az időszakban a fővárost igazán hangulatossá teszi, az a rengeteg virágzó fa mindenfelé. Különösen érdekes a dzsakarandafa, mely lila virágaival színesíti a város összképét.

A hétköznapok Antananarivóban igen fárasztóak, és a legfárasztóbb a közlekedés. Korán el kell indulni otthonról ahhoz, hogy idejében elérjen dolgozni az ember, délután pedig idejében haza kell indulni, mivel 4 óra után már lehetetlen buszra szállni, annyira tele van hazaigyekvőkkel. Marad a taxi, és közben szomorúan gondolok arra, hogy míg nekem európai szemmel és zsebbel ez aprópénz, addig a nagy többségnek itt taxit megengedni lehetetlen, és marad az órákig tartó várakozás a buszmegállóban.

A buszon és tömegben töltött órák után, a koldusokkal és árusokkal való hadakozást követően igazán megérdemlünk egy kis vaníliás madagaszkári rumot. E mellé jöhet még egy mangó vagy ananász, egy kis tradicionális madagaszkári zene, és kész is egy kellemes madagaszkári este, mely a sötétedés miatt egészen korán kezdődik. Bármennyire szeretnénk is minél többet látni és élvezni a helyi életből, néha jólesik egy "vazaha" helyet felkeresni, ami árai miatt általában csak fehérekkel van tele. Meg kell azonban jegyezni, hogy európai szemmel ezek az árak igencsak átlagosak, ezért igazán izgalmas aprópénzért 5 csillagos étteremben vacsorázni. Ezt viszont csak kivételes alkalmakkor tesszük meg, nagyrészt maradnak az út menti helyi "talponállók" és a sült banán. (2013)" forrás

---

"A főváros, a kimondhatatlan nevű Antananarivo. Még a helyiek is csak Tanának hívják. Az 1,3 milliós lélekszámú település a Központi Magasföldön, 1280 méter magasságban fekszik, így éghajlata egész kellemes, és a levegője is tiszta lenne, ha a rengeteg régi és lazán karbantartott jármű nem szennyezné. A tanai közlekedés legfőbb jellemzője a dugó: a járművek számának bővülését nem követte az infrastruktúra fejlesztése, ezért reggeli és délutáni csúcsforgalomban nemcsak a belső kerületek dugulnak be menthetetlenül, de a fő be- és kivezető utak is. (2016)" forrás

Kendőárus - fotó by Elter

,, A most 22 milliós ország lakosságából egyre többen költöznek a könnyebb megélhetési lehetőséget biztosító fővárosba, amelynek manapság már két-hárommillió lakosa van. Antanarivó egyébként nagyon kellemes éghajlattal rendelkezik, mivel egy 1500 méter magas fennsíkon található a sziget közepén.

Itt június elején éjszaka akár 12-15 fokig süllyed a hőmérő higanyszála, miközben nappal sem megy 25-29 fok fölé a hőmérséklet. Ilyen klimatikus viszonyok nem kedveznek a maláriát terjesztő szúnyogok szaporodásának, ezért a főváros és környéke veszélytelen a sziget többi részén nagyon is jelen levő betegség szempontjából.

A tucatnyi dombon elterülő város kifejezetten szép látványt nyújt, bárhonnan is nézzük. Természetesen, ahogy más hegyes vidéken, itt is a gazdagok laktak és laknak a hegyek tetején, míg a dombok alja a piacok és a szegénynegyedek vidéke. Ugyanakkor némelyik szálloda ajtaján kilépve azonnal megismerhetjük a helyi valóságot: árusok és koldusok hada veszi körbe. Nem túl erőszakosak, és némi határozottsággal le lehet rázni őket.

Az tény, hogy a városban nincs túl sok látnivaló, bár egy séta a város legmagasabb pontján található Rova vagy királynői palotához megér egy délelőttöt. Az Imerina királyságnak itt volt a székhelye a XVII-XVIII. században. Bár kívülről impozáns az épület, belülről kiégett, így nem látogatható.

Turisztikai attrakciónak sem mindennapi a régi vasútállomás épülete, amelyben most csupán egy kiváló étterem működik, személyvonatok érdekes módon nem közlekednek, pedig teherforgalom van a síneken. (2017)" forrás

---

,, Antananarivo tipikus afrikai város, egy csomó dombra épült, mindez reggel derül ki mikor kinézek az ablakon. A szálloda relatíve új és nagyon hangulatos, a teraszon kávézva belátni az egész várost.

A városban mondjuk nem veszélytelen mászkálni .. mindenhol írják, mondják hogy semmi értéket ne vigyél magaddal. Na persze ettől függetlenül elmegyünk egy rövid sétára, megnézzük az elnöki palotát (nagyon franciás villa) egy parkot ahonnan jó a kilátás, a katedrálist (ez meg a Notre Dame-ra hajaz). Az utcán a szokásos afrikai élet, árusok, taxi sofőrök 30-40 éves Citröen kacsákkal, szépen öltözött emberek templomból hazafelé, mert hogy vasárnap van. Rövid időre felmerül, hogy menjünk-e mi is gyónni, de hamar rájövünk hosszú lenne és vacsorára se érnénk haza és sötétben tényleg nem ajánlott a városban sétálgatni.

Az emberek nem tipikus afrikai feketék, egy csomó inkább malájnak, indonéziainak néz ki (mert az is származásilag) és aztán van mindezek keveredése nagyon változatos arcvonásokat eredményezve." forrás

Nosy Be

Madagaszkár Európából (főleg Franciaországból és Olaszországból) jövő turizmusának első számú céliránya Nosy Be, mégpedig a vakítóan fehér homokos strandjai és a fantasztikus búvárkodási terepei miatt. (Az ide irányuló turizmus egyik árnyék jelensége a szexturizmus: idős urak élvezkednek meglehetősen fiatal helyi lányokkal, akik szegénységük miatt a testüket áruba bocsátják.) 

• Vannak chartergépek, amelyek Európából eleve Nosy Be-be repülnek.
• Az Ethiopian Airlines légitársasággal Bécsből eljutunk Noy Be-be.
• Nosy Be Madagaszkár északi csücskének nyugati részén fekszik.
• Kiejtése: nozi bé

Márky Szila fotója

,, Nosy Be felé vesszük az irányt. Az Air Madagascar naponta többször is repüli a belföldi útvonalat, bár a jegyárak elég húzósak. mégis inkább repülni érdemes, mert közúton két napig zötykölődhetünk, mire odaérünk.

Mindenesetre már leszállás közben láthatjuk, hogy a Nagy Sziget (Nosy Be) egészen más, mint a főváros és környéke. Körös-körül kisebb-nagyobb szigetek, dús vegetáció mindenhol, aprócska házak a partokon, halászbárkák a kikötőkben, idilli kép.

A reptérről a szállodába menet fantasztikus illat csapja meg az orrunkat, ylang-ylang, mondja az idegenvezető. mint kiderül, ezt a friss növényi hajtást kiterítve szárítják, illata belengi az egész környéket. Az ylang-ylang a parfümök egyik legfőbb alapanyaga.

Az Orangea Hotelben tágas szobák, hatalmas terasz, és olasz bárzene fogad minket. Mint kiderült, ide a vendégkör túlnyomó része Itáliából érkezik, heti három közvetlen charterjáratnak köszönhetően. Olasz hát a szállodaigazgató, a séf és az ételek egy része is.

Másnapi szállásunk, a teljesen meglepő módon csupán háromcsillagos Vanilia Hotel and Spa még lenyűgözőbb. 30 éve épült, és ez meg is látszik a kertjén: több tucat ember csak a hatalmas terület rendben tartásával foglalkozik. A szobák még hatalmasabbak, a kilátás még lenyűgözőbb, a francia séf figyelő szemei előtt készülő ételek még kifinomultabbak. Tényleg páratlan helyszín egy gondtalan nyaraláshoz.

A szigeten a szálláshelyek választéka viszonylag bőséges, ráadásul egyik sem hatalmas betonmonstrum, hanem maximum kétszintes, a tájba illeszkedő hotelek, sőt inkább bungalótelepek és villapark. A kiváló szállások miatt persze nem érdemes ennyit utazni, de a sportolási lehetőségek és az érintetlen természet miatt annál inkább.

A vízi élővilág szerelmesei könnyű- és nehézbúvárkodhatnak kedvükre a közeli kisebb szigeteken. A védett és lakatlan Tanikely szigetre alig félóra alatt át lehet jutni, a körülötte fekvő korallzátonyokon kedvünkre gyönyörködhetünk a különféle trópusi halakban, és akár együtt úszkálhatunk az óriásteknősökkel.

Egy másik szigeten, Sakatián érdemes egy másfél órás gyalogtúrát tenni, közben bepillantást nyerhetünk a falusiak életébe, láthatjuk a vaníliát, az ylang-ylangot, a borsot és más fűszernövényeket, elsétálhatunk a helyiek szentélye mellett és összebarátkozhatunk a falusi iskola tanulóival.

A párás hőségben való gyaloglás után nem is eshetne jobban egy csobbanás a kellemesen hűsítő tengervízben. Mire megéhezik a társaság, a tengerparton, helyi alapanyagokból, faszénparázson elkészül az ebéd is: friss halak, rákpörkölt, zöldpapaya saláta és a helyiek kikerülhetetlen fogása, főtt rizs kerül az asztalra. (2017)" forrás

---

,, A Nagy Sziget (Nosy Be) egészen más, mint a főváros és környéke. Körös-körül kisebb-nagyobb szigetek, dús vegetáció mindenhol, aprócska házak a partokon, halászbárkák a kikötőkben, idilli kép.

A reptérről a szállodába menet fantasztikus illat csapja meg az orrunkat, ylang-ylang, mondja az idegenvezető. mint kiderül, ezt a friss növényi hajtást kiterítve szárítják, illata belengi az egész környéket. Az ylang-ylang a parfümök egyik legfőbb alapanyaga.

A szigeten a szálláshelyek választéka viszonylag bőséges, ráadásul egyik sem hatalmas betonmonstrum, hanem maximum kétszintes, a tájba illeszkedő hotelek, sőt inkább bungalótelepek és villapark. A kiváló szállások miatt persze nem érdemes ennyit utazni, de a sportolási lehetőségek és az érintetlen természet miatt annál inkább.

A vízi élővilág szerelmesei könnyű- és nehézbúvárkodhatnak kedvükre a közeli kisebb szigeteken. A védett és lakatlan Tanikely szigetre alig félóra alatt át lehet jutni, a körülötte fekvő korallzátonyokon kedvünkre gyönyörködhetünk a különféle trópusi halakban, és akár együtt úszkálhatunk az óriásteknősökkel. (2018)" forrás

Sainte-Marie sziget

A Madagaszkárra látogató, és ott tengerparti strandolásra is vágyó turisták számára a megfelelő választások egyike lehet Sainte-Marie szigete, az ország északkeleti partvonalán. A sziget strandjai megfelelnek annak az elvárásnak, hogy képeslapra illően szép legyen. A Sainte-Marie 57 kilométer hosszú és maximum 6 kilométer szélességű.

A madagaszkáriak a szigetet Noy Borahának nevezik, és hétvégéken bizony a belföldi turisták sokasága látogat a szigetre, hogy a tengerbe pancsoljon. Azonban ez sem jelent tömegturizmust, és a hétköznapokon kifejezetten nagy a nyugalom. Sok külföldi turista nem látogat a szigetre, aminek két oka van. Egyrészt, az ország északnyugati partjaihoz közeli Nosy Be sziget vált inkább felkapottá, másrészt a Madagaszkárról szóló turisztikai információk inkább a tényleg egyedi természeti szépségek meglátogatását javasolják, mint a strandolást. Egyébként azért Nosy Be után Sainte-Marie szigetét ajánlják a leginkább nyaraláshoz. Persze Sainte-Marie turisztikai infrastruktúrája nem olyan fejlett, mint Nosy Be-é, ahol jelentős külföldi hotelfejlesztések történtek és zajlanak. Sainte-Marie strandjainak homokja csodaszép fehér, és a tengervíz lassan mélyül, ami mégiscsak kellemes. 

Sok turista azt választja, hogy a fővárosból az Air Madagascar belföldi járatával repüljön egyesen a szigetre. Nem olcsó a repülőjegy, gyakran csak egy útért is ki kell fizetni 200-230 dollárt. Strapásabb, de persze olcsóbb Antanarivoból közúton eljutni a Soanierana-Ivongo nevű kompkikötőhöz és hajóval átmenni a szigetre (másfél órás az út). A fővárosból a kompkikötőig a távolság közúton kb. 516 kilométer és ez legalább 7 órás utazást jelent. Azért van jelentős előnye is ennek a fölöttébb időigényesebb megoldásnak, hiszen így a szárazföldi közlekedés közben csodálatos természeti szépségekben lehet gyönyörködni és lehet látni a vidéki lakosság életét (ami bizony eléggé nyomorúságos). 

Milyen Sainte-Marie a vetélytárs, Nosy Be-hez képest? Nos, Sainte-Marie inkább egy nyugisabb sziget, a luxust nem igénylő, lezserebb, hátizsákos utazóknak való. Nosí Be-nek több és látványosabb strandjai vannak, mint Sainte-Marie-nak, s nem véletlen, hogy olasz, francia cégek ott jelentek meg először az országban nyaraló településeket, szállodákat létrehozni. Azért Sainte-Marie szigetén is van szállásválaszték, de tény, hogy a hotelek, panziók inkább szerényebbek. Jellemző, hogy a vendégek önálló bungalókban (kunyhókban) laknak. A szigeten nem sok minden mást lehet csinálni, mint pihenni, fürödni, hiszen nincsenek még turistáknak való szolgáltatások. A legjobb aktív időtöltés a sznorkelezés. Megfelelő korallszírtekből van sok. Halakból nagyon sok látható a víz alatt. Sainte-Marie fő attrakcióját, a bálnanézést csak azok élvezhetik, akik június és szeptember között látogatnak oda. A sziget déli részén összpontosulnak a szállások és a kevés szolgáltató világ. A sziget északi része nyers, izgalmas, leginkább robogóval, vagy tuktukkal (taxi) érhető el.

Tsingy de Behamara nemzeti park

függőhíd- Elter Karesz fotója

Földrajz és időjárás

Vihar közeledik - fotó by Elter

"A Madagaszkáron élő állat- és növényfajok 90 százaléka endemikus, vagyis csak a sziget területén él. Ott is fejlődött ki az után, hogy a hatalmas földdarab leszakadt Afrikáról, és a rajta élő fajok között beindult az evolúció. Sajnos ezek nagy százaléka veszélyeztetett, mert az az odaérkező és elszaporodó emberek fokozatosan felégették az erdőket, hogy a körülbelül tíz év alatt kimerülő szántóföldeket felhagyva újabb területet raboljanak művelésre a természettől. Aki ezekre a különleges állatokra kíváncsi, maradjon otthon, és nézze meg David Attenborough Madagaszkáron forgatott, témába vágó természetfilmjét. Helyben ugyanis csak állatkertben, vagy hosszú utakat megtéve találkozhat némelyikkel, egyrészt mert már kevés van belőlük, másrészt, mert a többségük rejtőzködő, éjszakai életmódot folytat. Kaméleonokkal viszonylag könnyű összefutni, és durva élmény látni, ahogy másodpercek alatt megváltoztatják a színüket. Meg is lehet fogni őket, de minek. Olyankor egyébként a kaméleon harap, és fenyegetően sziszeg, majd csendben tűr, amíg visszarakják a helyére, és folytathatja lassú rovarvadász körútját. A másik madagaszkári sztár: a baobab, magyarul majomkenyérfa. Úgy néznek ki, mintha fordítva lennének a földben, a gyökerükkel felfelé. A helyiek úgy tartják, hogy az ördög állította a baobabot fejre. Akár nyolcszáz évig is elélnének egyébként, ha hagynák őket, a gyümölcsük pedig finom és vitaminban gazdag. Mostanra a helyiek kezdenek rájönni, hogy turistalátványosságként többet hoznak a konyhára, mint kivágva, így elkezdtek vigyázni rájuk. Korábban a baobab törzséből vájták ki a kis halászcsónakokat." forrás

Gyűrűsfarkú lemúr (Lemur katta) - Elter Karcsi fotója

"Madagaszkár nagy hangsúlyt helyez egyedülálló állat- és növényvilága megőrzésére. Nemzeti parkjai és természetvédelmi területei csak helyi túravezetőkkel látogathatók. Csak lélekben visongva, szótlanul lestük a lemúrokat – nehogy elriasszuk őket –, a szigeten 89 fajtájuk él. Nagyon édesek voltak az egy hónapos gyűrűsfarkú maki bébik, ahogy ügyetlenül másztak a faágon, ám annál ragaszkodóbban kapaszkodtak szüleik bundájába, és onnan lesték kíváncsian az őket bámulókat. A vezetőnk megállt minden bokornál, és a fűben-fában orvosság elve alapján elmesélte, mire jó ennek vagy amannak a főzete. Életemben először láttam baobabot, azaz majomkenyérfát. Hatalmasak, 5–30 méterre is megnőnek, és rendkívül hosszú életűek – akár kétezer évig is elélnek! Elképzelhetetlen az is, hogy víztározók, 120 ezer liternyi vizet képesek tárolni impozáns törzsükben. A nemzeti park látogatóit kísérő szakemberek hihetetlenül éles szemmel vannak megáldva. Mi észre sem vettük volna a faágról lógó botsáskát, amely teljesen átvette az ág színét. A mi szemünknek fel sem tűntek volna a kaméleonok, amelyek egy az egyben a falevelek színét kopírozták. Meglátogattuk az Andasibe Nemzeti Parkot, az Anja, az Isalo és a Zombitse Nemzeti Parkokat. A Reniala Nemzeti Park a teknősbékák mentésével foglalkozik, főleg a sugarasteknőst védik a kihalástól, ugyanis a kínaiak komoly összegekért nagyban vásárolják fel és fogyasztják őket.

Hosszú buszozásaink során van időnk gyönyörködni a tájban. Az élénkzöld, precízen megművelt rizsföldek váltakoznak a kietlen sziklás vidékekkel. A talaj vörös színű." forrás

Tsingy tűhegyes sziiklái- Márky Szila fotója

vörös Tsingy - s.o. fotója

,, Elképesztő a sziget fajgazdagsága: a sokféle ökoszisztéma több mint 250 ezer növény- és állatfajnak ad otthont, ezek többsége sehol máshol nem található meg a világon. A nagy testű ragadozók teljesen hiányoznak a szigetről, sőt mérges kígyók sincsenek.

Ha valaki viszont a népszerű rajzfilm alapján pingvineket keresne Madagaszkáron, ne csodálkozzon, ha egy darabot se talál, hiszen ezek az állatok csak hidegebb éghajlaton élnek meg, legközelebb a Dél-afrikai köztársaságban. A lemúrok rajzfilmbeli főnökével, Julien királlyal vagy egy hozzá hasonló gyűrűsfarkú makival ellenben sokfelé találkozhatunk.

A rovarok között már akadnak veszélyesek, ilyenek a maláriával fertőzött szúnyogok, amelyek a sziget túlnyomó részén előfordulnak, kivételt az 1200—1500 méteres magasságban, egy fennsíkon fekvő a főváros és a környéke jelent.

Bár pingvinekkel és zebrákkal nem találkozhatunk, óriásteknősökkel, lemúrokkal és kaméleonokkal annál inkább. (2018)" forrás

t.r. fotója

A majomkenyérfát a helybeliek baobabnak nevezik. Duzzadt törzsében, ágaiban tárolja az esős évszakban ehullott csapadékot. A 15–20 cm hosszú termést borító kemény héj az érés során elfolyósodik. A termés húsa cukortartalmú, az ember számára is ehető. A baobabnak sok zsírt tartalmazó magja szintén fogyasztható. A virága éjszakánként nyílik. A fa kérge alatti rostokból kötelet készítenek, a fa friss leveleit gyakran fogyasztják az immunrendszer erősítése céljából. forrás

Barnamaki (Eulemur fulvus) - Elter Karcsi fotója

Történelem

Sok a kérdőjel, az egymásnak ellentmondó tézis a sziget hajdani benépesedése körül. Feltételezhetően a 10. században jelentős népvándorlások történtek a mai Indonézia és Malajzia térségéből Afrika keleti partjai irányába, így Madagaszkár szigetére is sokan telepedtek. Más időszakokban afrikai bantu fekete népek is érkeztek a sziget északnyugati partjaira. Feltételezhetően feketék és indonéziai bevándorlók keverékei is átvándoroltak a szigetre Kelet-Afrika partjairól. E keverékek csapatai már a sziget belsejét is meghódították. A sziget történetéről többet csak a 17. század végétől lehet tudni. Akkortájt a sziget kalózbandák kedvelt kiinduló helye volt a tágabb térségbeli rablótámadásokhoz. A kalózok az Indiai-óceán, a Vörös-tenger és különböző ázsiai partokig kiterjedő hadjáratokat indítottak Madagaszkár keleti részéről. Ma is megtalálható egy helyen a hajdani kalózok egy temetője. A szigetre érkező első európai egy Diego Diaz nevű portugál hajós volt 1500-ban. Diaz India felé vezető tengeri utak után kutatott. Később spanyol kereskedőhajók érintették a szigetet. A 18. században a franciák érdekkörébe került a sziget. Ekkor került a képbe a kalandos életű magyar gróf, Benyovszky Móric (1741-1786), akit állítólag helyi törzsek egy ideig a királyuknak is tekintettek. Jóllehet a franciák gyarmatosítói törekvései mentén került a szigetre, végül szembefordult velük és a franciák is végeztek vele.

"Történetünk idejére a franciák már csaknem 150 éve próbálkoztak Madagaszkár gyarmatosításával. Az első állandó telepek az 1640-es években létesültek, ám az erőszakos európaiak többször kivívták a helyiek rosszallását, amelynek felkelésekkel, és esetenként a fehér emberek lemészárlással kombinált elzavarásával adtak hangot. A sziget jelentősége az 1700-as évek elején ugrásszeren megnőtt: egyrészt elhelyezkedéséből adódóan kiválóan alkalmas volt a britek bosszantására (ez szintén előkelő helyen szerepelt a francia királyok munkaköri leírásában), és tökéletesen megfelelt fűszer, kávé és cukornád-ültetvények létesítésére is, amelyek hatalmas haszonnal kecsegtettek.
Benyovszky aktív éveire emellett kialakulóban volt egy humánusabb, sokkal inkább a soft power eszközeire építő gyarmatosítási módszer is, amelyet hősünk mellett például francia kollégája, Maudave gróf is gyakorolt, néhány évvel Benyovszky előtt. Emberségesebben állt az őslakosokhoz, és belpolitikai ügyeikbe sem kívánt belefolyni. Minő meglepetés, a cukor és korbács elvéhez (aki nem termel cukrot, kap a korbáccsal) ragaszkodó hivatalnokok őt is ott gáncsolták, ahol csak lehetett. Nem is bírta sokáig, egy évvel később otthagyta a kies szigetet és értelmesebb elfoglaltság után nézett." forrás

Végül a franciák kemény katonai eszközökkel leigázták a szigetet és a 19. század legvége felé gyarmattá tették azt. A franciák javára lehet írni, hogy betiltották a rabszolgatartást. Utakat, vasútvonalakat kezdtek el építtetni. Az első világháborúban madagaszkári katonák harcoltak a francia hadseregben. A második világháborúban rövid ideig az angolok foglalták el a szigetet, majd újra a franciák kezébe került az irányítás. A negyvenes évek végétől lázongani kezdtek a helyi népek a gyarmatosítók ellen, amire a franciák brutálisan reagáltak. 1960-ban azonban a legtöbb fekete-afrikai francia gyarmattal egy időben Madagaszkár is függetlenné vált. A francia befolyás azonban mindmáig nagyon erős a hétköznapi életben úgy, mint üzleti téren. A hetvenes évek közepétől évtizedeken át egy Didier Ratsiraka nevű diktátor uralkodott, zavaros szélsőbaloldali rendszerrel sikeresen romokba döntötte az ország gazdaságát. Csak a kilencvenes évek elejétől indulhatott meg némi normalizálódás, demokratizálódás, bár az említett Ratsiraka folyamatosan zűrt kavart. Madagaszkár csak 2002-ben tudott amerikai segítséggel megszabadulni ettől a borzasztó alaktól.

Manapság

Havi átlagos bér (2021-ben): 150 USD

Madagaszkár világelső a vaníliatermesztésben.

Ilakaka - drágakő bányászok - fotó by Elter

"ENSZ kimutatása szerint jóval többen élnek a szegénységi küszöb alatt, jelenleg minden öt madagaszkáriból négy mélynyomorban tengődik, azaz legalább 15 millió ember, ami egy olyan országban, ahol a populáció fele 20 év alatti, nagyon súlyos helyzetet jelent. A munkanélküliség az egekbe szökött, de akinek van munkája, annak is van miért félnie, hiszen a Madagaszkártól megvont segélyek miatt a legtöbb munkahely jelenleg is veszélyben van, a növekedés hol negatív, hol éppen nulla, a hatalmas gazdasági potenciál pedig kihasználatlanul hever – az egyetlen dolog, ami emelkedett, az az emberek pesszimizmusa és szenvedése. (2013)" forrás

Fotó by Elter

hazafelé menet - l.b. fotója

Rizsföldön güriző fiatalember - Viktor fotója

A malgasokról

fotó by Elter

"Az emberek itt az utcán élnek állandó közösségben, nem úgy, mint mi, behúzódva lakásunk, házunk falai közé. Rengeteg a gyerek, átlagosan 10 gyerek jellemzi a családokat. Mi élvezzük a meleget, rövid ujjú trikót viselünk, és nem győzzük csodálni a helyieket, akik rétegesen vannak öltözve, meleg pulóverekben és kötött sapkákban. Néha megmosolyogtam a rám óvón váró Lambertet, aki szinte önmaga nyugtatására többször ismétli nekem, hogy mora-mora. Ez amolyan krédója is a malgasoknak, azt jelenti, hogy lassan, nyugisan, ráérősen, óvatosan. Azt állítják ugyanis, hogy nekünk óránk van, nekik viszont idejük. Ehhez is tartják magukat, főleg az éttermekben, ahol jobb esetben „csupán” másfél órát várunk az ételre. De megtanultuk, ha mantraként mondogatjuk, hogy mora-mora, nem hervad le a mosoly az arcunkról és van időnk beszélgetni. Van időnk. Nem úgy, mint otthon." forrás

t.k. fotója

Eddy fotója

Turista etikett

1. A hatóságok emberei nagyon elvárják az emberek (beleértve a külföldi turistákat is) tiszteletét. Szóval még véletlenül se beszéljünk rendőrrel lekezelő, pimasz hangnemben. Pórul járunk, ha nem vagyunk az elvárások szerint alázatosak. 

Magyar külképviselet

Madagaszkáron nincs magyar követség, de van még tiszteletbeli konzul Dr. Olivier Landry Andrianaina Rabe személyében:

Cím: Lot 61/5 bis alatamaty Ambohinambo Ambohidtratrimo, Antananarivo

E-mail cím: livalandry@yahoo.fr
Telefonszám_ +261202639329
Mobilszám: +261 32 055 0828 vagy +261 34 187 6406

Gasztronómia

A madagaszkári konyha sokkal közelebb van Ázsiához, mint Afrikához. Szinte minden étel része a rizs. Ez a fő táplálékuk.

Ez egy helyi édesség mézes töltelékkel és pálmalevéllel borítva - k.a. fotója 

Olvasmányos linkek

"A főváros Antanarivo, röviden Tana. Kb. 1300 méter magasan, az ország közepét elfoglaló fennsíkon (Magas- Földek) fekszik. Vörös föld, sötétzöld fenyők, világoszöld rizsföldteraszok színezik ki a palettáját: tényleg nagyon szép. Maga a főváros egy hirtelen nőtt kamaszra hasonlít: a hat éve még lakatlan, városi kültelkeken most bevásárlóközpontok, többemeletes irodaházak zsúfolódnak. A gyors fejlődés viszont rossz csatornázást, kapkodva kiépített és szűk, süllyedő utakkal jellemzett úthálózatot vonzott maga után, ráadásnak, amit persze az itteni szegénynegyedek lakói szenvednek meg a leginkább, mert a dombokon levő negyedekből lecsurgó, rosszul kezelt szennyvíz az ő küszöbüket áztatja.

Esős évszakban egész telkeket mos el az árvíz. Ahány megye, annyi változás az országon belül. Délen sivatag és baobab erdők, északon vulkanikus, termékeny földek, a partok mentén esőerdő maradványok, a környező szigeteken pedig kókuszligetes, homokos parti "turistacélpontok" a jellemzőek. Összehasonlítani, hogy jobb- e vagy sem Magyarországnál, nem lehet. Egy új, szabad, gyarmatosítást ismert és önmagát kereső nemzet a madagaszkári, engem például az 1800-as évek magyarjaira emlékeztet. Néhány, a magasabb társadalmi rétegekhez tartozó ember klubszerű szervezetekben ápolja a madagaszkári nyelv fejlesztését. A népi hangszerkészítést és szoborfaragást, a turizmust és annak piaci lehetőségeit felhasználva művelik a mesterek.

Erősen általánosítva kétféle életszínvonal létezik: gazdag és a szegény. Gazdagok a betelepült franciak (vazaha), több generáció óta itt élő európai származásúak (zanathan), több generáció óta itt élő indiai származásúak (karan), az egyszerűen csak kínaiak, és az elit malgas réteg. A szegények, akik elől például megtagadja az állam a turistavízumot, félve, hogy megtetszik nekik Európa, és nem kívánnának visszajönni. Az, aki havi 100 000 ariary-ből él meg (10 000 forint), mikor a víz 30 000 ariary (3000 forint), az áram 30 000 ariary (3000 forint), a házbérlet 30 000 aiary (3000 forint) - persze egy olyan ház bérlete, amiben egy gazdag réteghez tartozó nem aludna egy éjszakát sem. Aki közkutakból viszi haza vödörben a főzésre és fürdésre valót.

Kevés a parkolóhely, inkább éttermek, parkok körül, vagy szabálytalanul a járdán parkolva állnak le a kocsival, megkérve egy, a közelben tébláboló gyereket (továbbiakban KTGY), hogy őrizze a kocsit. Az őrzési díj íratlanul 200 ariary (20 forint). Ha viszont nem vesszük igénybe egy KTGY segítségét, valószínűsíthetően valami eltűnik a kocsinkról. A kerék szelepe, visszapillantó tükör, rendszámtáblát rögzítő csavar, néha maga a rendszámtábla is. Vagy a pótkerék. Mikor hogy. Busz 200-300 ariary (20-30 forint), kávé és sör ára 800-3000 ariary (80-300 forint) között van.

A madagaszkári ember mindig mosolyog. A fiatal, 16-20 éves korosztály nyitott, nincs benne keserűség, a jobban élő betelepültekkel vidámak és bizakodók. A 40-50 éves korosztály pedig azért dolgozik, hogy a gyerekeinek több lehetősége legyen majd, mint anno neki. Akár csak otthon, de mindezt mosolyogva. (A jelenlegi elnökben azonban már megint csalódtak, a következő választásokon valószínű lecserélik.) Csütörtökön és szombaton egész napos vásár van a város két forgalmas főterén, ilyenkor kész akrobatamutatvány kocsival közlekedni az utat elálló bódésorok és a tömeg között. Van néhány szabadidős klub, ahol úszni, lovagolni, teniszezni lehet. Van, aki kirándul inkább, vagy grillpartikat ad nyakra, főre. A szünidőkben pedig kiürül a város, mindenki megy a tengerpartra (300 km-re a fővárostól) családostul. (2008)" forrás

j.m. fotója

"Meglepően "európai", sőt ázsiai hangulatú ez az ország, csak olyan, mintha harminc évet visszautaztunk volna az időben. Valahogy egyetlen afrikai országra sem hasonlít, ahol eddig jártam. Az emberek is teljesen mások, az arcuk egyszerre ázsiai és afrikai, nagyon látszanak az ázsiai bevándorlás nyomai. De hogy hogyan is volt ez: először állítólag Délkelet-Ázsiából jöttek bevándorlók, 200 és 500 között. Aztán nem sokkal később érkeztek a bantu telepesek, a Mozambiki-csatornán át. Végül a 7. században muszlim kereskedők telepedtek le a szigeten - de Ázsiából aztán több nagyobb bevándorlási hullám is volt. Ezt sok helyen az épületek stílusán is érezni. Az egész eredménye: egy óriási mix, ahol az afrikai országban, az ázsiai behatással keverednek a francia gyarmatosítás nyomai. És hogy még szebb legyen a kép: manapság egyre több a kínai befektető, kereskedő. Mint ahogy ez igaz egész Afrikára.

Az első nap gyorsan elszaladt: mellbevágó volt a harminc fok, miután mi hűvösre és sok-sok esőre készültünk. Az esős évszak ugyanis most kezdődik. Északon már zuhog is rendesen, erre felkészítettek minket. Madagaszkáron 12 ezer olyan növényfajta van, ami sehol máshol a világon nem terem. Ezek 80 százaléka (!) bír valamilyen gyógyító hatással. Régen a "hagyományos gyógyítók", füvesasszonyok nagyon jól ismerték a hatásmechanizmusukat. Csakhogy a francia gyarmatosítók bevezették a "nyugati gyógymódokat", a nyugati orvoslást, és tűzzel-vassal üldözték az ilyen kuruzslókat. Akik időnként biztosan alulmaradtak a fejlett orvostudomány praktikáival szemben, és időnként rosszabbat tettek a betegnek, mintha hozzá sem nyúlnak. Ugyanakkor az évszázadok alatt rengeteg tudáskincset halmoztak fel a helyi gyógynövényekkel kapcsolatban. Ennek a nagy része sajnos kihalt. A kormány csak az utóbbi években indított programot ennek az újjáélesztésére. Már csak azért is, mert az ország vidéki területein nagyon kevés az orvos, a kórház, ezért a tradicionális gyógyítók életeket menthetnének. (2010)" forrás

---

"Madagaszkár még annál is szebb, mint ahogy az ember utazás előtt elképzeli. Az 1100 kilométer hosszú, 450 kilométer széles, hegyes-völgyes szigeten többféle éghajlati övezet található. A keleti, nedves oldal az esőerdők, buja dzsungelek világa, a Központi Magasföld, ahol az emberek többsége él, két évszakos, a mezőgazdasági termelésre kiváló adottságú terület, ahol a látványt a rizsteraszok és a maniókaföldek uralják. A sziget közepén magasodó hegyvidék nyugati oldala száraz, a nyugati part felé haladva szavannás, sztyeppés, majd szinte sivatagos területek jönnek sorban. A szigetország háromezer kilométernyi csodálatos partszakasszal rendelkezik, amelyben óriási turisztikai potenciál van – nagy kérdés, hogy ki kell-e használni, mert a turizmusnak is megvannak a maga hátrányai. (2016)" forrás

Fotóegyveleg

fotó by Elter

Márky Szila fotója

Egy zebuviadal nézői - fotó by Elter

zebupásztorok egymás közt - fotó by Elter

fotó by Elter

Márky Szila fotója

Ruhamosás a folyóban (a háttérben agyagtéglák) - k. a. fotója

Vissza az elejére

Kommentek